3.

Ismertesse az oktatás fogalmát, célját, valamint a tanítás-tanulás

folyamatát! Mutassa be az oktatás módszereit! Jellemezze az oktatás
szervezeti és munkaformáit!

Kulcsfogalmak:
‒ Az oktatás fogalma
‒ Az oktatás célja
‒ A tanítás-tanulás folyamata
‒ Az oktatás módszerei
‒ Az oktatási módszerek megválasztásának szempontjai
‒ Az oktatás szervezeti és munkaformái

A didaktika a pedagógia egyik fő területe. Jelentése oktatáselmélet. A didaktika a

tanítás-tanulás elméleti és gyakorlati problematikájával foglalkozik. Magában foglalja az
oktatás céljának, tartalmának, folyamatának, módszereinek, szervezeti formáinak,
eszközeinek tudományos kifejtését. Olyan szabályokat fogalmaz meg, melyek az
ismeretek, jártasságok, képességek, készségek, viselkedésformák, attitűdök
megszerzéséhez szükségesek. Iránymutatást nyújt a tantárgy-pedagógiák számára.
Fő kérdései: mit, miért, hogyan, kinek, mikor tanítunk? Ki tanít? Fő fogalmai: oktatás,
tanítás, képzés, ismeret, jártasság, készség, képesség, tudás, műveltség, kommunikáció,
motiváció.

Oktatásnak hétköznapi értelmezés szerint leggyakrabban valamely információ (tudás) –

általában nagyobb mennyiségben történő, rendszeres, esetleg intézményesített –
átadását nevezzük. A pedagógia szerint az oktatás a tudás intézményesített átadását
jelenti. A nevelésnek az a része, mely ismeretek elsajátítása, műveltség megszerzése,
intellektuális képességek kialakítása révén járul hozzá a személyiség fejlesztéséhez.
Az oktatás céljai a tanulók személyiségfejlődésében bekövetkezett tervezett
változások, melyek a tanítási-tanulás folyamat eredményeként valósulnak meg a korszerű
műveltség felfogást reprezentáló műveltséganyag alapján. Az oktatásnak a tanulók
személyiségfejlődését is kell szolgálnia, így az oktatási cél egyben nevelési cél is.

A tanítás – tanulás kétirányú, oda – vissza ható, ciklikus körfolyamat. A pedagógus/nevelő

és a gyermek közötti kölcsönhatás. Mindkét résztvevő hat önmagára, a másik félre és az
egész tanulási folyamatra.

A tanítás-tanulás folyamatának szerkezeti elemei:

1.     Motiválás – tanulás pszichikus feltételeinek biztosítása, a tanulás pszichikai

feltételeinek megteremtése, célja az aktivizáció és ezáltal a hatékonyság növelése.
Fajtái: bevezető motiválás, folyamatos motiválás, affektív motiválás (pozitív
érzelmek felkeltése), kognitív motiválás (a hasznosságra, az önérvényesülésre
vonatkozik)
2. Tények, információk gyűjtése, bemutatása, közlése
3. Információk feldolgozása
4.  Rendszerezés, rögzítés, rendszerbe illesztés, asszociációs kapcsolatok kiépítésével
biztosítja az ismeretek rendszerbe való illeszkedését, és a tanult ismeretek
megszilárdítását
5. Alkalmazás, gyakorlás, az újonnan megszerzett ismeretet feladat- és probléma
megoldásokban alkalmazzuk, különböző módszerekkel gyakoroljuk, felhasználásának
készségét kialakítjuk
6. Ellenőrzés, irányítás, a tanulási teljesítmény megállapítására vonatkozó
információgyűjtés, az elért eredmény összevetése valamilyen előre meghatározott
egységgel, teljesítmény-követelmény egybevetése

Az oktatási módszerek csoportosítása többféleképpen történhet. A tanulási munka

irányításának szempontja alapján beszélhetünk tanári dominanciájú, közös tanári-tanulói
dominanciájú, és tanulói dominanciájú módszerekről:
1.     Tanári dominanciájú módszerek
-        Előadás: monologikus közlési módszer, mely egy-egy téma logikus, részletes,
hosszabb ideig tartó kifejtésére szolgál. 15-20 perctől, 1,5-2 óráig terjedhet, magasabb
évfolyamon. Tanár aktív, tanuló passzív szerepben. A tanulónak az előadó tempóját kell
követni.
-        Magyarázat: monologikus tanári közlési módszer, mellyel törvényszerű
összefüggések, szabályok, tételek, fogalmak megértését segítjük elő. 6-10, de főleg 10-
18 éveseknél. Egyik leggyakoribb módszer.
-        Elbeszélés: monologikus szóbeli közlési módszer, mely egy-egy jelenség, esemény,
folyamat, személy, tárgy érzékletes, szemléletes bemutatására szolgál. Előadásnál
rövidebb, magyarázattól célja, jellege különbözteti meg. A tanulók képzeletét, érzelmeit
mozgósítja. Minden korosztálynál alkalmazható. Valóságos tárgyak, fényképek, felvételek
is kiegészíthetik.
-        Szemléltetés: a tanulmányozandó tárgyak, jelenségek, folyamatok észlelése,
elemzése történik, érzéki észlelést tesz lehetővé, és ezzel elősegíti pontos képzetek
kialakítását a valóságról, az összefüggések megértését, a megalapozott általánosítást és
a tartós bevésést. Fontos a fogalomtanításban, tevékenységelsajátításban,
ismeretelsajátításban.
2.     Tanár-tanuló közös dominanciájú módszerek
-        Megbeszélés: dialogikus szóbeli közlési módszer, melynek során a tanulók a
pedagógus kérdéseire válaszolva dolgozzák fel a tananyagot. Kedvelt módszer. Előnye az
állandó kontaktus, visszajelzés, igények figyelembevételének lehetősége, új szempontok
szükség szerinti beemelése, felfedeztető magatartás, sikerélmény, motiváció, önálló
gondolkodást serkentő hatás, oldott légkör, lehet közbeszólni, irányítani, hibázni.
-        Vita: dialogikus szóbeli közlési módszer, melynek célja az ismeret elsajátításán túl
a gondolkodás és a kommunikációs készség fejlesztése. Tanulók önállósága jellemzi, tanár
a háttérből irányít. Résztvevői egyenrangúak. Vélemények-kijelentések ütköznek, másik
tanuló felé irányulnak, a válaszok általában előre nem meghatározottak. Értékelése
egyetértek/nem értek egyet.
3.     Tanulói dominanciájú módszerek
-        Tanulói kiselőadás: monologikus szóbeli közlési módszer, mely a tanulótól
származik. Felsőbb osztályban. Tanuló számára kutatómunka, élményszerű
ismeretszerzési forma, fejlődik a kommunikációs kifejezőkészség, tervezés-írás-előadás
folyamatát gyakoroltatja.
-        Munkáltató módszer: gyakorlati módszer, melynek során a tanulók tárgyakkal,
eszközökkel manipulatív tevékenységet végeznek egyénileg, párban, kiscsoportban, tanári
felügyelet alatt. Lényege a tanulói aktivitás. A cselekvés során megfigyel, új ismereteket
szerez és alkalmaz, továbbfejleszt. Rugalmas módszer. Jól motivál, lehetővé teszi az
 alapos elsajátítást. Hátránya, hogy idő-, hely-, költségigényes. Minden szinten
alkalmazható.
-        Projektmódszer: a tanulók érdeklődésér, a tanárok-diákok közös tevékenységére
építő módszer, mely a megismerési folyamatot projektek sorozataként szervezi meg. A
projekt komplex feladat, középpontjában gyakorlati jellegű probléma áll. A témát széles
körű összefüggésrendszerben dolgozzák fel. Kidolgozása: egyéni, csoportos.
Végeredménye bemutatható szellemi-anyagi alkotás.
-        Kooperatív oktatási módszer: a tanulók (4-6 fős) kiscsoportokban végzett
tevékenységén alapul. Az ismeretek, intellektuális készségek fejlesztésén túl a szociális
készségek, együttműködési képességek is fejlődnek. Saját és a csoport eredményeiért is
felelősek a tagok.
-        Szimuláció- szerepjáték- játék: tapasztalati tudás révén fogalom, esemény,
jelenség sajátítható el, tevékenység gyakorolható be.
-        Házi feladat: a tanulók önálló, a tanítási órák között végzett tevékenységén alapuló
oktatási módszer. A pedagógus jelöli ki, felkészíti a tanulókat a megoldásra, majd
értékel.
  

Az oktatási módszerek megválasztásának szempontjai:

-        Az oktatás tartalma (a tantárgy, a téma anyagának jellege);
-        A tantárgy sajátosságai;
-        A nevelési- oktatási- képzési cél;
-        A kiemelt didaktikai feladat (az óra célja: új ismeretet feldolgozó, alkalmazó-gyakorló,
rendszerező, ellenőrző pl.: témazáró, vegyes);
-        A tanulók életkora;
-        Az osztály fejlettségi szintje és sajátosságai;
-        Az iskola tárgyi, oktatástechnikai lehetőségei, felszereltsége;
-        A tanár személyisége, pedagógiai képzettsége, módszertani kulturáltsága.

Az oktatás szervezeti és munkaformái:

-        Frontális munka: az a szervezési mód, amelyben az együtt tanuló/tanított gyerekek

tanulási tevékenysége párhuzamosan, egy időben, azonos ütemben folyik közös oktatási
célok érdekében. Új ismeretek feldolgozásakor, alkalmazásakor, rögzítéskor,
értékeléskor.
o   Hátránya: azok vesznek részt, akik tudnak, akarnak a pedagógussal haladni. A
motiváltak jobb eredményt érnek el, a motiválatlanok leszakadnak.
Melléktevékenységekre ad lehetőséget. A gyerek nem aktív. Képességek nem egyformák,
tanulási teljesítmények eltérőek lehetnek. Nincs mód differenciálásra.
o   Előnye: gyors tanítás, sok résztvevő számára (tömegoktatásra alkalmas), nagy
osztálylétszámnál megvalósítható, időhiány miatt domináns, nincs eszközigénye.
-        Egyéni munka: az egyes gyerekek önállóan, egyénileg megoldandó feladatokat kapnak.
Új ismeretek szerzésére, alkalmazására, rögzítésére, rendszerezésére, értékelésére,
differenciálásra szolgál.
o   Hátránya: skatulyázás, előfeltételzések erősödése, de ha adott szituációnként
változik, már nem stigmatizáló. Nehézséget okoz mindenkinek megfelelő nehézségű
feladatot adni, ugyanazon feladat elvégzésekor egyes tanulóknál elakadás lehet, de ha
megfelelő segítségnyújtás párosul hozzá, csökken a nehézség. Rossz feladatválasztásnál
romló önkép, stressz, közömbösség, szembefordulás.
 o   Előnye: jó feladatválasztásnál, differenciálásnál megvalósul az egyéni haladási ütem,
egyénre szabott fejlődés. Önkép, motiváció javul.
-        Párban folyó tanulás: két tanuló működik együtt valamely tanulmányi feladat megoldása
érdekében. Új ismeretszerzésre, alkalmazásra, rendszerezésre, rögzítésre, értékelésre
alkalmas. Tanár is kijelölheti a párokat, diák is választhat. Együttműködésre tanít,
differenciál, szociális készségeket fejleszt, tanárnak is információt nyújt a diákokról.
o   Előnye: tanulópár esetén a jobb képességű tanuló is fejlődik, rögzítés, ismétlés,
gyakorlás, megértés területén, szociális készségek területén. Változatosságot hoz az
órai munkában. Differenciálást lehetővé tevő forma.
-        Csoportmunka: 3-6 fő közös munkában old meg kapott/vállalt feladatot. Új anyag
feldolgozása, alkalmazás, rögzítés, rendszerezés, ritkábban értékelés történik. A tanár
hozza létre a csoportot ülésrend, szociális kapcsolatok, érdeklődés, tanulmányi szint,
speciális képességek, kapcsolatrendszerben betöltött hely alapján. Tanulók is
szervezhetnek csoportot. Akkor hatékony, ha a gyerekek betartják az együttműködés
normáit, ha felelősség és kölcsönös függés van.
o   Hátránya: időigényesebb, a frontális munkához képest az alapzaj nagyobb, a hely-, és
helyzetváltoztatások és az indirekt irányítás zavaró lehet a pedagógus számára.
o   Előnye: jól szervezett csoportmunka a kapcsolatokra, együttműködésre előnyösen hat,
megtanulnak figyelni a másikra, vitatkozni, idővel gazdálkodni, gyakorolják a
munkamegosztást, konfliktuskezelést, fontos tapasztalatokat szereznek önmagukról,
társaikról, sűrűsödik a társas mező.