32.

Jellemezd a társulások szerkezetét, időbeli változását, és egy

természetes életközösség egyensúlyi állapotának kialakulását!

A társulás (cönózis) egyed feletti szerveződési egység. A társulás az adott területen élő,
egymással kölcsönhatásban lévő populációk összességét jelenti. Két típusa van a fitocönózis
és a zoocönózis, ezek közül a fitocönózisok a jelentősebbek, ugyanis ezek azok, amelyek a
fényenergiát abszorbeálják és saját szerves anyagaikba raktározzák el. Ezek termelik a primer
biológiai produkciót.
A társulások fontos jellemzője a szerkezetük. A társulások szintezettsége a függőleges
elrendeződésüket jelenti. Ez a fényért folyó versengés következtében alakult ki. Általában 2,
de bizonyos társulásokban, pl. trópusokon 3 lombkoronaszint különíthető el. Mérsékelt övi
lomberdő felső lombkoronaszintjét az állományalkotó fafajok adják, míg az alsót az újulat, a
még nem kifejlett egyedek. A cserjeszintben fás szárú cserjék találhatók, melyek a
fénymennyiség alapján lehetnek dúsan vagy szegényesen elhelyezkedők. A gyepszintet
lágyszárú növények alkotják, melyek az aszpektusok alapján változnak. Ezt követi a
mohaszint, az avarszint végül a gyökérszint.
Másik térbeli szerkezeti jellemző a mintázat. A mintázat a növénypopulációk vízszintes
elrendeződése, amely elsősorban a talajból felvehető tápanyagokért és a vízért folyó
versengés eredménye.
A növénypopulációk szintezettségét és mintázatát követve az állatpopulációk is környezeti
igényeiknek megfelelően helyezkednek el.
A társulások időbeli változása lehet ciklikus és előrehaladó. Ciklikus változás az aszpektus.
Az aszpektus a társulás pillanatnyi képe. Ez azért alakul ki, mert a társulás egy vegetációs
időszakában más és más populációk lesznek aktívak. Ez függhet például a hőmérséklettől és a
napsugárzás mennyiségétől is.
Egyirányú, előrehaladó változás a szukcesszió, mely a társulások egymásrakövetkezése egy
biotópban, a pionír társulástól a klimax társulásig. Két típusát különböztethetjük meg, a
szekuláris és a biotikus szukcessziót. A szekuláris szukcesszió földtörténeti léptékű, több ezer
évet magába foglaló változás, ami egyirányú, nem ismétlődő folyamat. Általában az éghajlat
megváltozása okozza. Ezek minden esetben nagy területet érintő változások pl. ilyen az utolsó
jégkorszakot követően a magyarországi tundrai társulások átalakulása.
A biotikus szukcesszió rövidebb (max néhány száz év) idő alatt lejátszódó változás. Azonos
éghajlati körülmények között zajlik, melynek első lépése a kopár terület benépesítése, melyet
különböző baktériumok, mikroorganizmusok végzik el. Ezt a társulást pionír társulásnak
nevezzük, jellemzői az r-stratégista fajok. Ahogy ezek az organizmusok elhalnak, úgy egyre
jobban növelik a talaj mélységét és tápanyagtartalmát, ami így kedvezővé válik az egyre
nagyobb és fejletteb növények számára. Az idő előrehaladtával a diverzitás nő és a K-
stratégista fajok térnyerése lesz jellemző, amivel kialakul a klimax társulás.
K- és r-stratégista fajok jellemzőinek ismertetése!
Példa a szukcesszióra:
Tó szukcessziója:
A szukcesszió során a pionír tárulást algák alkotják, a következő lépésben megjelennek a
lebegő planktonok, először a fitoplanktonok, majd ezek elszaporodásával a zooplanktonok,
ezzel együtt a lebontók száma is nő, és az általuk dekomponált anyagok lesüllyednek a tó
aljára. Ezután megjelennek a lebegő hínárok, majd a gyökerező hínárok, melyek már a tó
alján az üledékben gyökereznek. Gyakori faj a lebegő hínártársulásokban a fehér tündérrózsa.
A vastagodó tavi üledékkel megindul a tőzegképződés is. A vastagodó tőzegréteg kiváló talaj
a nádasok számára, ezek a part menti sekély vizeket szegélyezik. A következő lépés a
magassásos kialakulása, majd ezekután az öntéses réti talaj és a bokorfüzes társulások. Végül
kialakul a barna erdőtalaj, ami a legjobb minőségű termőtalaj, a szukcesszió klimaxtársulása a
fűz-nyár ligeterdő.
Az ember is hathat a szukcesszióra, ilyen pl. az eutrofizáció. A vízben feldúsulnak a foszfor -
és nitrogénvegyületek. Ez nagyméretű fitoplankton burjánzáshoz vezet, ami elveszi a fényt a
tó mélyebb rétegei elől, ezzel a mélyebben lévő növények elhalnak. Amikor a növények
elpusztulnak baktériuomk lebontják őket és így elhasználják a vízben oldott oxigént, ami a
többi vízi állatot is elpusztítja. A lerakódó üledék hatására a tó szukcessziója gyorsul.
További szukcessziós sorok:
Homoki: pionír előlények (mohák zúzmók)-egyéves növényfajok (királydinnye)-nyílt
homokpusztai gyep (magyar csenkesz)-zárt homokpusztai gyep (árvalányhaj)-nyílt homoki
tölgyes (kocsányos tölgy, gyöngyvirág)-zárt homoki tölgyes
Sziklai: pionír fajok (mohák, zúzmók)-nyílt sziklagyep, sziklai áfrányok (kövi fodorka, szirti
páfrány)-zárt sziklagyep/lejtősztyepprét-karsztbokorerdő-erdő