Szajol, reggeli áhítatok 2022. augusztus 1.h-5.

p : Pálúr János

Hétfő reggel (felolvasva belefér 15 percbe)

Nagyon sok szeretettel köszöntöm a szajoli családos hét minden
kedves résztvevőjét hetünk első reggelén. Azzal a vággyal állok elétek
5 egymást követő alkalommal, hogy minden, ami itt 20 percekben
elhangzik, inspirálja a napi igén való elgondolkodásunkat, akkor is,
miután visszatértünk a való életünkbe. Az itt töltött napjaink
különleges ajándéka az otthoniakhoz képest, hogy otthon
elszántabban kell majd küzdenünk azért, hogy a Lélek gondolatainak
helyt adjunk már a nap elején és ne sodorjanak el azok a tennivalók,
amik mindig lesznek és soha nem tűrnek halasztást!

Reggeli igetanulmányozásunkban Dávid életének epizódjait

szeretném egészen aktuálisan mai kontextusba helyezni, szeretném,
ha együtt fedezhetnénk fel, hogy az életünk lelki törvényei pontosan
ugyanúgy működnek, mint 3-ezer évvel ezelőtt1. Ezért olyan
kérdéseket feszegetek, amik kapcsán tükörbe nézhetünk és
felfedezhetjük, hol akadtunk el, hogyan tudnánk a dávidi mintákat
átvéve lelkiekben felhangolni a mindennapjainkat.
Dávid személyéről Sámuel könyve 16. fejezetében olvashatunk
először. Isten azért küldi el a prófétát Isai családjához, hogy királlyá
kenjen valakit a fiai közül. A helyzet több mozzanat miatt is enyhén
abszurd: először is Isten tanítja a prófétáját arra, hogyan teljesítse az
egyértelműen Istentől kapott megbízást. Kissé irigykedek Sámuelre,
aki abban a tisztességben részesült, hogy Isten direkt módon szólt
hozzá. Gondoljunk Mózesre, akiről Isten maga mondta (amikor
Mirjam és Áron ellene szóltak), hogy „Ha van az Úrnak prófétája
köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban

1
Kr. e. 1040-970-ig élt (978-ban, pontosan 3000 éve volt Dávid 62 éves, 985-ben 55)

1
beszélek hozzá. De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam
van bízva. Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen,
az Úr alakját is megpillanthatja.”

És Sámuel egyértelműen megtudja, hogy kit nem választott az Úr:

De az Úr ezt mondta Sámuelnek: „Ne tekints a megjelenésére, se
termetes növésére (éppen a legidősebb, Eliáb volt soron). … Mert
nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme
előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.”
Mekkora tanítás ez! Ezt kellene megtanulnunk nekünk is, hogy ne az
határozza meg a döntéseinket, amit a testi szemeinkkel érzékelünk!
Jó, jó! De hogyan kell az egyszerű kis hétköznapjaink prózai (és mi úgy
gondoljuk, nagyon gyakorlati) helyzeteit lelki látással kezelni? Hát így,
ahogy itt olvassuk: félre kell tennünk, az emberi logikát, helyet kell
adnunk az isteni logikának. Nem arról van szó, hogy nem
gondolkodhatunk! De ebből a leírásból az következik, hogy Isten a
szívben megszületett dolgokat tényként fogadja el. És tényként
kezeli, ha valakinek picike, erőtlen, bizonytalan vágy támad a
szívében arra, hogy Istennek engedelmes életet éljen: akkor Isten ezt
tényként fogadja el és ennek isteni jutalma és következménye van!
Mit mond az írás? „Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította
be neki igazságul”.2
Amit szemmel látunk, abban mindig aggasztó, ijesztő, ellentmondó
dolgokat fogunk látni. Ezért kell megtanulnunk, hogy konkrét
helyzetben lássuk a hit távlatait, Isten korlátlan lehetőségeit és azt
keressük, mi volna a neki engedelmes lépés!
A helyzet továbbiakban is kissé abszurd volta onnan ered, hogy van
királya Izráelnek Saul személyében. Így érdekes megvilágítást kap,
hogy Sámuel valakit királlyá kenni jön Isaihoz. Kellőképpen meg is

2
Róm. 4:3

2
ijednek a környék lakói, talán rossz a lelkiismeretük, amikor meglátják
a prófétát?
Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van
még a legkisebb – felelte ő -, de éppen a juhokat őrzi.3
Ez az első híradás Dávidról. Ha meg akarjuk érteni ennek a „teen
ager” fiatalnak az élethelyzetét, és párhuzamokat szeretnénk vonni a
sajátunkkal, ne juhokra gondoljunk, hanem arra például, hogyan
szoktunk magunkban elkeseredni, vagy méltatlankodni, amikor
egyértelmű lesz, hogy a legkevésbé előkelő munka jutott nekem. A
családban, a munkahelyen, a közösségben, esetleg a gyülekezetben.
De ha itt nem ismerünk még magunkra, idézzük fel, milyen
türelmetlenek tudunk lenni, ha úgymond „semmi” nem történik az
életünkben, nem kapok elismerést, anyagi megbecsülést, képletesen
szólva minden nap csak a báránybégetés az esemény, „ez az
élethelyzet így nem vezet sehova” – szoktuk mondani, vagy gondolni.
Igen, itt tapasztalhatjuk meg azt, hogy emberi logikával nem jutunk
messzire, hogyha szeretnénk valami víziót látni magunkról és a
jövőnkről. Bölcsen megállapítjuk, hogy Dávidból így nem lesz semmi!
Még hozzáfűzzük talán: hogy kéne egy kis ambíció, egy kis
érvényesülési vágy, de hát ez a fiatal itt fog elkallódni, a tehetségével
együtt.
(Később olvassok, hogy egy ember emlékezett arra, hogy Dávid
szépen pengeti a lantot, így Saul király palotájába viszik.) Micsoda?
Ambíció hiányában fiatalon a királyi palotában landol? Hogy van ez?
A legkomolyabban kell vennünk, hogy nem ambíciókra van szükség,
még kevésbé törtetésre, hanem egy szívbéli ráhangolódásra Isten
lényére, csodáira, teremtett világára, a Lélek hangjára. Amikor ez a
fordulat a szívemben megtörténik, ezt hívjuk megtérésnek. Nem a
külső koreográfia számít, hanem az, hogy a betlehemi mezőkön, a

3
1. Sám. 16:11

3
báránybégetés mellett, a legkisebbnek jutó alantas munkában Dávid
szívében, tizenévesen ez a fordulat, ez a ráhangolódás megtörtént.
Hirtelen 22 zsoltárt számoltam össze, ahol a szentírás külön meg is
jelöli, hogy „Dávidé”, 32-t számoltam „Dávid zsoltára” megjelöléssel,
tehát összesen 54 a 150-ből, de utánanéztem és összesen 75-öt
tulajdonítanak neki, tehát éppen a Zsoltárok könyve felét. Ez
hatalmas lelki gazdagságról árulkodik és ráadásul egy tehetséges
zenészre is mutat, akinél ez annál inkább meglepő, hogyan lehet egy
hadvezér egyben költő és muzsikus is?

Most ott tartunk, hogy megpróbáljuk értelmezni az eseménytelen

életszakaszt és a család által talán kihasznált legkisebb fiú fiatalkorát.
Amit mi eseménytelennek, unalmasnak, kilátástalannak hiszünk, az
lelki szemmel egészen máshogy fest: A 23. zsoltár távlatai, nem egy
depressziós, unatkozó ember gondolatai:
„Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves
legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő
nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a
gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok
vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt;
elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod
és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr
házában lakozom hosszú ideig.”
Igaz, a kép következik Dávid napi elfoglaltságából, de gondoljunk
gyorsan bele, hogy az Úr Jézus egyik legszebb hasonlata saját
magáról: a jó pásztor képe. Micsoda egybeesés, hogy a színhely – a
betlehemi mezők – a világ legszebb angyali koncertjének a színhelye
lett 1025 év múlva, melyben angyali bejelentés adta tudtul a világ
legnagyobb eseményét, mégpedig a társadalom megvetettjeinek, a
pásztoroknak! És gondoljunk bele abba, amit nem tudok
4
megrendülés nélkül megemlíteni, hogy a Jó Pásztor 14 generáció
múlva, Dávid leszármazottjaként született meg erre a világra!

Szóval, eseménytelen, esélyek és távlatok nélküli ennek a

pirospozsgás, életvidám fiatalembernek a jelenlegi életszakasza? A
jelek szerint, éppen ellenkezőleg áll a dolog.
Hogyan adhatta Dávid Jézusnak a szívét? Úgy, hogy az Atya, a Fiú és a
Szentlélek mindig is volt, mindig is lesz! Dávid, az egyetlen létező,
Atya-Fiú-Szentlélek Istent engedte be a szívébe és ez meghatározó
lett egész életére és pályafutására! Itt, az „eseménytelen”
életszakaszban dől el az, hogy később, az eseménydús
élethelyzetekben mit gondol és mit lép Isten gyermeke! Akinél
nincsen meg ez a mindent meghatározó döntés Isten mellett, ha
lelkiekben kezdi is, könnyen testiekben végezheti, mint ahogyan már
Dávid utódjánál, Salamonnál ezt láthatjuk is!

Isten gyermekeinél nincsenek sehova sem vezető életszakaszok! Isten

itt készítette elő Dávidot arra az Istenfélő életre, amelyben
életveszélyben is, próbák és támadások között is, királyként is 100%-
ig megmaradt. Senkiről nem olvasunk olyan istentől származó
rezümét, amelyre Pál apostol a pizidiai Antiókiában, a zsinagógában,
buzdító beszédében hivatkozik:
Amikor őt (Sault) elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről
bizonyságot is tett, és ezt mondta: „Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a
szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat4”.
Isten szíve szerint való férfinak nevezi Dávidot! Mivel érdemelte ezt ki
Dávid? Nem érdem ez! Isten a szívbéli dolgokat ezen a módon ítéli

4
Ap,Csel. 13:22

5
meg! Konkrétan, tényszerűen, és nem kerüli el a figyelmét az, ami
Dávid szívében végbement.

Megfigyelhetjük, hogy micsoda kozmikus távlatokat kap, Dávid juhok

melletti istendicsérete, és ezzel ez a kérdéses életszakasz is! Isten
gyermekeinek egész élete kozmikus távlatokba kerül. Mi ugyan nem
is sejtjük, de Isten maga gondoskodik erről.
Engedjétek meg, hogy ezt egy hozzánk nagyon közel jött példával
szemléltessem! Édesapám építészként megtervezett egy társasházat,
ahová rajtunk kívül még 7 hívő család költözött. Mint egy kis
gyülekezet, olyan volt ez a ház. Voltak ugyan lakógyűlések is, de a
hónap valamelyik péntekjén mindig házi imaóra volt és 47 éve
ezekből nem maradt el egy sem! Mekkora áldás ez! És édesapám
miközben végezte az otthonteremtő munkáját – a maga módján –
nem tudhatta előre, hogy 48 évvel később 5 unokája fog ebben a
házban lakni, ki az örökség révén, ki albérletben. Isten gyermekei
biztosak lehetnek abban, hogy amiben éppen vannak, azt Isten olyan
nagy összefüggésekbe helyezi, ameddig már a mi gondolataink nem
terjednek.

Ne feledjük, hogy Isten ezekben az életszakaszokban érlel meg

bennünket, tesz alkalmassá arra, hogy aztán a csodáit átéljük és
biztos talajon állva, sziklaszilárd meggyőződéssel tehessünk lépéseket
Isten útmutatása alapján!

6
2022. augusztus 2. kedd reggel (kényelmesen olvasva 23 perc)

Dávid életének következő epizódja egy erőteljes kontraszt a juhok

őrzésével és terelgetésével töltött napokhoz, sőt évekhez képest.
Megpróbálom mai fogalmakkal érzékeltetni az előállt helyzetet.
Az ország kénytelen teljes katonai erejét felvonultatni az ellenséges
nyomással szemben. A filiszteus-izráeli konfliktus nem újkeletű és a
Biblia elbeszéléseiből teljesen világos, hogy Isten nem konfliktusok
ütközőpontjába helyezte el választott népét, az Ígéret Földjén, hanem
vesszőként és botként engedte felülkerekedni az ellenséges népeket
akkor, amikor Izráel a saját szemükkel látott csodák és hatalmas
szabadítás ellenére a környező kultúrák modern szellemiségében
akartak élni. Ez mindig azzal járt, hogy megszűnt az istentisztelet, és a
napi gondolkodásban megjelent a bálványkultusz.
Szörnyű még csak belegondolni is – és számomra teljességgel
felfoghatatlan – mi viszi rá a választott népet arra az útra, hogy Isten
semmilyen szerepet ne játsszon az életükben? Sajnos a válasz
túlságosan is egyértelmű erre a kérdésre és a tegnapi üzenetben már
markánsan meg is jelent: a válasz az Isten melletti szívbéli döntés és
elköteleződés hiánya. Ha nincs ilyen döntés az életünkben,
törvényszerűen átveszi a prímet a hálátlanság, elégedetlenség,
lázadás Isten törvényével szemben. Ezzel a lelkülettel nem látunk
távlatokat, lelkileg teljes vakságban szenvedünk és szükségszerűen
idegesíteni fognak azok az emberek, akiknek az életén kiábrázolódik
Krisztus! Nem kell messzire mennünk, az ilyen lelkű emberek itt
vannak a közvetlen környezetünkben. De most nem rajtuk kell
szörnyülködnünk, annál is inkább, mert abban a pillanatban, amikor
megszűnik a hálaadás, az Isten dicsőítése az életünkben, akkor már
mi vagyunk ezek az emberek!
Legyen viszont továbbra is egyértelmű, hogy az Isten őhozzá hűséges
gyermekeinek, soha nem kell ezzel a fajta nyomással szembesülniük,
7
amiről itt olvasunk. Ez itt egyértelműen az Isten jóváhagyásával
felvonult ellenség, azzal a céllal, hogy Izráel visszatérjen az igaz
istentisztelethez és az imádsággal átjárt életmódhoz. Nem megyek
bele részletekbe, de Saul a jelenlegi király Isten által kiválasztott,
próféta által felkent uralkodó volt, ráadásul Izráel első királya
garantáltan a történelmi emlékezés fontos részét fogja képezni
mindenkor. Saul esélyt kapott Istentől, de a szívében nem vette
komolyan a lelki dolgokat, és ezért (nem másért) távozott el tőle Isten
Lelke.
Isten egyértelműen arra vár, hogy Lelke lakozást vehessen bennünk!
Nem azt a pillanatot fürkészi, mikor távozhat el tőlünk. Micsoda
gazdagság, hogy a világteremtő, egyetlen Isten hajlandó belénk
költözni. Erre utal Pál apostol is, amikor ezt írja:
„Nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő
Szentlélek temploma5 … ?”
Nagy üzenet az is, hogy a biológiai testünkben Isten lakik, de ez teljes
értelemben, az egész valónkra, lényünkre, gondolkodásunkra
vonatkozik.
Az ellenség emlékezetében még élénken él Izráel rettenthetetlen
bírája, Sámson, aki sok pusztítást végzett a filiszteusok soraiban,
szinte lehetetlen volt eltenni láb alól, mégis csak azért járhattak
sikerrel, mert ennek a rendkívüli erővel rendelkező embernek az
ösztönei felülírták az Istentől kapott küldetését. De a megvakított
Sámson is egy utolsó csapást mért az ellenségre Dágon templomának
lerombolásával. Most itt volt a visszavágás lehetősége! Most
előállították a saját Sámsonjukat, Góliát személyében.
A helyzet tulajdonképpen egy szörnyű lélektani hadviselésbe megy át.
Nyilván a filiszteus csapatösszevonás olyan komoly katonai szituációt
teremtett, amiben egyértelmű volt, ki diktál: az, akinél a túlerő volt,
amihez még Góliát sem kellett. Ő csak úgymond felcímkézte a
5
1. Kor. 6:19

8
hadiállapot súlyosságát. Emberileg nézve annyira egyértelmű lehetett
minden – amit az izráeli hadvezetés ijedtsége is megerősített – hogy a
filiszteusok elkezdtek kérkedni óriási és megkérdőjelezhetetlen
ütőkártyájukkal. És ahogyan az lenni szokott, a kérkedés és a
felfuvalkodottság kivétel nélkül, mindig az istenkáromlás
édestestvére. Ez meg is nyilvánul. Így olvassuk:
Én itt most kigúnyolom Izráel csatasorait6.
Ha Isten népének a vezetői és maga a nép istenfélő, akkor nincs is
kérdésem. Jézus tanítványait mindig ki fogják gúnyolni ezen a Földön,
amíg a világ, világ. De komoly baj van akkor, ha úgy gúnyolják Isten
népét, hogy közben a választott nép nem jár Isten útján. Pontosan
erről olvasunk a Római levélben:
Bizony „miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között” úgy,
amint meg van írva.7
De Isten kegyelmes és egy újabb lehetőséget akar adni népének arra,
hogy felismerje: a győzelmet Isten adja, és hogy
nem karddal és lándzsával szabadít meg az Úr. Mert az Úr kezében
van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket.8
Itt érkeztünk el ahhoz a kérdéshez, hogy vajon történhetnek-e
hasonló kaliberű csodák a mi XXI. században zajló életünkben is? Ha
figyelmesen illesztjük össze a történet darabjait, megkaphatjuk az
adekvát választ.
Azt olvassuk, hogy
Isai három nagyobbik fia hadba vonult Saullal.9 (Eliáb, Abinádáb és
Sammá.)

6
1. Sám. 17:10
7
Róm. 2:24
8
1. Sám. 17:47
9
1. Sám. 17:13

9
Ez amolyan hadkötelezettség szintű részvétel lehetett az ezredben.
Apjuk már öreg volt ahhoz, hogy bevonuljon. A családot ez a három
fiú képviseli. Valószínűleg minden családot hasonlóan érintett ez a
háború, ami 40 napig biztosan tartott. Saul említése nem jelent
személyes kapcsolatot a királlyal. Dávidról azt olvassuk, hogy ő is
el-elment Saulhoz, de visszatért, hogy apjának juhait legeltesse
Betlehemben.
Valószínűnek tartom, hogy ez arra vonatkozhat, amikor Dávidot
hárfázni hívták a palotába. De most újabb fejlemény, hogy Isai elküldi
a fiát a testvéreihez egy kis elemózsiával, aztán hogy kicsit
indokoltabb legyen a dolog, az ezredesnek is küld 10 sajtot, így talán
könnyebben szerez Dávid híreket is. Megjelenik az apai aggodalom és
gondoskodás az egyébként felnőtt fiúkért. Mennyire hasonlít ez
ahhoz, amikor Jákób Dótánban elküldi Józsefet, hogy hírt kapjon
fiairól.
Dávid élettere tehát most tágult, hiszen a nyáj, a palota és a front
között ingázik. És a fogadtatás is Józseféhez hasonló. Gúnyos
megállapításokat tesznek azok az édestestvérek, akiknek tudniuk
kellett volna, hogy a legkisebb milyen életrevaló, pirospozsgás és
pozitív hozzáállású valaki.
Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában?
Tudom, hogy vakmerő vagy, és rosszban töröd a fejed. Csatát akarsz
te látni, azért jöttél ide.10
Most komolyan – ilyen szavakra van szükség egy súlyos helyzetben,
ahol senki sem tudja megmondani a dolgok kimenetelét? A többi
testvér és a hadinép is hasonlóan reagálnak. Bizony itt magamra
ismerek, mert a frusztráltság, a tehetetlenség, az ellentmondásos
helyzet belőlem is alapból ezt a beszédet hozza ki. Ne feledjük, csak
az buggyan ki belőlünk ilyenkor, aminek helyet adunk. Ha nem
tanulunk meg a Lélek hangja és a Sátán sugalmazása között
10
1. Sám. 17:28

10
különbséget tenni, akkor törvényszerűen ilyen ingerülten fogunk
reagálni krízishelyzetekben.
Az események felgyorsulnak. Miközben Dávid testvéreiről érdeklődik,
előáll Góliát, Dávid saját fülével hallja a gyalázkodást, megtudja, hogy
milyen királyi jutalmak illetik azt az elképzelt személyt, aki levágja
Góliátot; gazdag ajándék, király lánya, apja házának teljes
mentessége a szolgálatok alól (én elképzelem, ahogyan Dávid
gondolatában átvillan, ahogyan aggódó édesapja egész családját az ő
tette egy csapásra felszabadítja a terhek alól). Az is nyilvánvaló, hogy
jelentkező egy szál se, annak ellenére, hogy komolynak tűnik a királyi
jutalom. De olyan sokan megtudták, hogy Dávid komolyan
érdeklődik, hogy elkerülhetetlen volt, hogy őt személyesen a
királyhoz irányítsák. Furcsa, hogy Saul egyáltalán nem ismeri fel a neki
hárfázó fiút, tehát az, hogy Dávid alkalmanként a palotában járt, még
nem jelentett neki belépőt sehova.

Dávid királyságra való alkalmassága, azt hiszem, itt mutatkozik meg

először teljes valójában. Villámgyorsan átlátja a helyzetet, nem
álmodozik, nem feltűnési viszketegség hajtja, hanem azonnal abban a
háromszögben gondolkodik, ahogyan nekünk is meg kellene tudnunk
nyilvánulni kritikus helyzetekben: „Isten-körülmények-én”
háromszögről beszélek. A háromszög minden szára, vagy csúcsa
közvetlenül kapcsolódik a másik kettővel. Ha látom a körülmények
mögött Istent, ha megvan a Vele való közvetlen kapcsolatom, akkor
rögtön észreveszem azt is, hogy de hiszen Isten nekem a betlehemi
mezőn győzelmet adott az oroszlánnal szemben! Hát mi ez, ha nem
felkészítés a mai napra?
De ilyen felismerésekre csak akkor jutunk, ha folyamatosan a Lélek
temploma vagyunk és jól ismerjük Isten személyét, és szándékait az
életünkkel. Az, hogy Dávidnál parittya volt, arra utal, hogy benne már
mocoroghattak ezek a képességek és a haditechnikának egy

11
kiegészítő eszközét, amit az ellenséges gyalogság ritkítására
használtak (fő eszköz persze a kard és a lándzsa volt), a parittyát már
a juhok mellett kipróbálta, sőt elképzelem, ahogy lelkesen
tökéletesítette a használatát. Ez olyan kitartást igényel, mint például
a zeneszerszámon, a hárfán való rendszeres gyakorlás is. Azt hiszem,
én közelről ismerem ezt a témát.
Amikor az ember az eseménytelen életszakaszban is meglátja Istent,
és panasz, méltatlankodás és nagyravágyás helyett dicsérni tudja Őt,
akkor egy ilyen (megint csak abszurdan kiélezett) helyzetben, adekvát
döntést tud hozni. Először csak érdeklődik,
Ugyan mit követtem el? Hiszen ez csak beszéd volt!11
de mire Saul személyesen kérdőre vonja, már kész válasszal áll elő:
Senki se csüggedjen el emiatt, elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a
filiszteussal.12
Meggyőződésem, hogy Dávid erősen átlát a felfuvalkodottság sokszor
meggyőzőnek és ijesztőnek tűnő nagy semmiségén! Aki tisztában van
Mennyei Atyánk hatalmával, az nem vakmerőségből, hanem hitből
fog ilyen elképesztő dolgokra vállalkozni! És Isten valóságát és
komolyságát mutatja az a tény, amilyen egyértelmű győzelmet ad
Dávidnak, az egész nép és az összes ellenség szeme láttára. Abban a
pillanatban Dávid lett a leghíresebb ember az egész országban, sőt
külföldön is.
Az én foglalkozásom nagyon erősen összefügg a hírnévvel. Sok
pályatársam ezt is tűzi ki legfontosabb feladatként, hogy a
hírnevemet kelljen felépítenem! Ez sok erőt és energiát igényel és
sokszor sikamlós talajra vezeti az embert. Ha megtanultam, hogy a
„nem szeretem” és „nem teljesen értem” napokban Isten hogyan tart
a kezében és hogyan intézi a sorsomat, bizonytalanság- és
hibaszázalék-mentesen, akkor azt is megtanultam, hogy Isten
11
1. Sám. 17:29
12
1. Sám. 17:32

12
mindent kellő időben fog biztosítani ahhoz, hogy a számomra
elkészített úton, őt szolgáló és őt dicsőítő élettel végigmenjek. Isten
Dávid számára megígérte a királyságot. Addig még sok próbatételt és
életveszélyt kell Dávidnak közvetlenül megtapasztalnia, de nem
kétséges, hogy ezen a napon a jövendő királyság egyik fontos kellékét
– a hírnevet is – megkapta ajándékba Istentől!
Akik nem hisznek, azok – mint mindig – ma is csak gúnyolódni tudnak
ezen az eléggé egyértelmű történeten. Olvastam olyan magyarázatot,
hogy az agyalapi mirigy rendellenessége miatt gigantizmus
betegségében szenvedő Góliát lassú mozgású és szinte vak volt,
hiszen a látóközpontot érintette a betegsége. Következésképpen 180
méteren belüli, potya, mozdulatlan célpont volt. Az ilyen
véleményekkel nem érdemes vitatkozni. Akik ezeket kreálják, nem
tapasztalják meg Isten csodáit, ellentétben a hívőkkel, akiknek az
élete a csodákra való emlékezésről szól! Micsoda erőforrás is,
emlegetni Isten valóságosan, velünk megtörtént csodáit!

Befejezésképpen csak egyet említek a saját életemből:

25 évvel ezelőtt Párizsban töltöttünk egy évet két gyermekünkkel.
Kétéves tanulmányom első évében havonta repültem, ösztöndíjat
csak a második évemre kaptam. Isten előtt ez sem volt akadály.
Tanulmányaim legvégét – mint a mesében – elvileg
megkoronázhattam volna egy Happy end-del, ha elindulok az éppen
1997. szeptemberében megrendezett Párizsi Nemzetközi
Orgonaversenyen. Már a nevezés is egy erőpróba, tavasszal kellett
felvételeket küldenem ahhoz, hogy esetleg majd beválogatnak. A
zsűri összeállítása már nem nekem kedvezett, hiszen benne a
legprominensebb köröket képviseltették. Én ott egy Dávid voltam
Góliátokkal szemben. Az, hogy a világ legjobb orgonistájánál
tanultam, aki nem is volt zsűritag, inkább csak hátrány volt. Ép eszű
muzsikus féléveket gyakorol megszakítás nélkül élete legnagyobb

13
dobására. Mi viszont hazajöttünk a verseny előtt egy hónappal, hogy
szolgáljunk Lajosék mellett a nagybörzsönyi családos héten. Tisztán
emlékszem, amikor a kényelmetlen, nálam 10 centivel rövidebb
emeletes ágyon a napi ige alapján, Dávid és Góliát történetén
gondolkodtam. A kérdés elég tisztán fogalmazódott meg bennem.
Helyesen kockáztatom életem legnagyobb szakmai erőpróbáját, vagy
ilyen kérdésekhez nem kell „lelki” dolgokat keverni?
Isten képzeletünkön felül áldotta meg ezt a döntésünket. Kimentünk
szüleimhez Tahiba, Pasarét hetére, mert elutazásunk óta nem láttuk
őket. Végh Tamás beszélt aznap este az áhítaton arról, mit végzett
Isten az életében? Még itthon voltunk, amikor csöngött a telefon és a
fasori gyülekezet meghívott orgonistájának. Visszautazásunk előtti
napokban értem el a mélypontomat. Úgy éreztem, hogy ez a verseny
túl nagy falat, nem fog sikerülni, mert túl sokat hagytam ki a
gyakorlásból. Párizsban pedig szeptember végén, egy héten át,
minden nap kell játszani egy újabb történelmi orgonán.
Lajostól megkaptam a vasárnap esti Cseri Kálmán igehirdetést arról,
hogyan erősítette Jonathán, Dávid Istenbe vetett hitét. Ekkor így
imádkoztam: Istenem, hát te még erről is gondoskodtál?
Vasárnaptól vasárnapig tartott a verseny, egy lelkes magyar barátom
az első játékom után azt mondta: János, megnyered! Nagyon jól esett
ezt hallani, de ha tudnátok, mennyire hihetetlenül hangzott … ?
Szerda este csöngött a telefon, a tanárom Olivier Latry volt az, akinek
a kollégája arról számolt be, hogy elképesztően jól játszottam az
addig lement fordulókon. Letettem a telefont és elsírtam magam.
„Istenem, idáig juttattál, hogy a számomra mindenek felett álló
szaktekintély telefonon gratulál nekem?” A hitetlenség hangja rögtön
azt súgta a fülembe, „na eddig jól ment, de majd annál nagyobb lesz a
bukás”. Másnap a napi igében azt olvastuk Gedeonról, hogy ha
kételkedsz, hallgasd meg, miről susmognak az ellenség sátraiban!
Aznap Kornélia beszélt is a fő riválisommal, aki elmondta, milyen jó
viszonyban vannak a zsűri kulcsfiguráival. De tudtuk, hogy amiről az
14
ellenség susmog, azt Latry nekem elmondta telefonba. Péntek este
majdnem éjfél volt, amikor kihirdették a három döntős nevét.
Másnap hazatelefonáltam (nem volt még se mobil, se internet) és
Lajosék ajtajában már kattant a kulcs a zárban, amikor mégis
visszafordultak és felvették a telefont. Elmondtam a helyzetet és
érzékeltettem, hogy aznap 10 órát gyakorlok, de így is erő feletti
próba lesz, van miért imádkozni! Másnap este kihirdették, hogy
Párizs Városának Nagydíját én kaptam, sőt a kortárs díjat is nekem
adta a szerző, amiről pedig csak ő dönthetett.

Miért éreztem ezt aktuálisnak, hogy ezt így elmeséljem? Nemcsak a

kerek 25 éves évforduló miatt, hanem mert hozzá kell szoknunk
ahhoz, hogy Isten csodáinak a világa az igazi valóság! Nem rózsaszín
köd, nem lelkizés, nem túlzásba vitt vallásosság: hanem REALITÁS!
Bátorítson mindannyiunkat Dávid és Góliát valóságos története
abban, hogy merjünk hittel belépni Isten csodáinak számunkra is
megtapasztalható világába!

15
2022. augusztus 3. szerda reggel (kényelmesen olvasva 14 perc)

A mai reggel tárgyalt Dávid-történet előtt, rögzíteni szeretném az

előző két epizód tanulságát: mekkora gazdagság és milyen kegyelem
az, ha fiatalságunkban így megjelenik az istendicséret, és ez a gyors
döntésekben és hosszútávon is meghozza a maga jó gyümölcseit.
Akinek az úgymond eseménytelennek látszó időszakban így elmélyül
a kapcsolata Istennel, azt nem fogja mindenféle kósza szellő ide-oda
fújdogálni. A Góliát felett aratott győzelmet már egy lélekben teljesen
szilárd ember kapta Istentől, aki nem össze-vissza, hanem a hite
szerint cselekszik, és ezt mások előtt ki is tudja mondani.
Annál kaotikusabb helyzetet el sem tudok képzelni, mint hogy valaki
legyőzi Góliátot és nem tudja mindezt egyértelműen Istennek
tulajdonítani. Dávid, mivel nem utólag kreál ideológiát az élete
eseményei mellé, ezért a siker, a kudarc (ami majd még később jön)
egyformán felkészülten találja őt el, és ezért a siker és a kudarc is
egyaránt építi az ő hitét. Az ilyen ember nem a sikeresség látszatát
igyekszik meggyőzően elhinteni a közönség felé, hanem Isten
áldásainak kíséretében, minden értelmet nyer, ami vele történik.
A nagy siker tárgyalása után egy hálátlanabb téma következik – a
kísértések kérdésköre, közelebbről: miért történhet meg ilyesmi, még
az „Isten szíve szerinti férfival” is, amit Dávidról és Betsabéről
olvashatunk, és még fontosabb kérdés, hogy miért értesülhetünk
erről ilyen részletességgel?
Az első gondolatom az, hogy vajon könnyű lenne-e hinni a Bibliának,
ha az ehhez hasonló esetek kimaradtak volna belőle? A Biblia
hiteléhez számomra nem fér kétség a rengeteg és pontos évszámot,
földrajzi nevet és hihetetlenül részletes családfát olvasva, de én is úgy
vagyok ezzel, hogy a Bibliában Isten tényleg elénk adja a
lehetőségeink teljes keresztmetszetét, és megtudhatjuk, mi történik

16
akkor, ha a választott nép tér le, valamilyen formában az Isten által
kijelölt útról.
Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam
az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy
élhess te és utódaid is!13
Isten ezzel a céllal különített el magának egy népet, hogy az egész
földkerekség felé demonstrálja, hogy bárki lehet Isten gyermeke és
szemléletes bemutatót kapunk a hitetlenség minden
következményéről is. Ez (!) Isten választott népének felelőssége, hogy
saját döntés alapján az áldást, vagy a büntetést demonstrálja – mint
következmény – az egész világ felé!

Melyik megközelítésben találunk rá ennek a történetnek a

legértékesebb üzenetére? Ezen hosszan elgondolkoztam, és ez
rádöbbentett a Biblia olvasásának helyes módszertanára: rájöttem,
hogy csak annak számára érkezik meg az üzenet, akinek a szívében
mély eltökéltség van az Istennek való engedelmességre!
Máskülönben marad egy zaftos történet, izgalmas részleteinek
boncolgatása, amiből nem kerekedik ki semmilyen életre szóló lelki
útravaló.
Dávid, életének legsikeresebb szakaszát éli. Ha beleolvasunk a 2
Sámuel 8-ba, értesülünk a sikeres hadjáratokról, Dávid mintaszerűen
az Úr házának szenteli a meghódított népek ezüstjét és aranyát … (ez
megérne egy külön gondolatmenetet, mi a „haszna” ennek a
hozzáállásnak) … és egy olyan mondat áll itt, amilyenre utoljára József
egyiptomi történetéből emlékszünk:

13
5. Móz. 30:19

17
Így segítette meg az Úr Dávidot mindenütt, ahova csak ment. Így
uralkodott Dávid egész Izráelen, jogot és igazságot szolgáltatva egész
népének.14
A tegnapi történet után kihagytam a menekülésnek egyre
reménytelenebb, hosszú éveit, azért is, mert a próbatételről
pénteken szeretnék beszélni. Dávid élete teljességgel révbe ért.
Helyén van, népszerű, sikeres politikát folytat, helyesen jár el jogi és
vallási kérdésekben. Nem szeretnék olcsó közhelyet puffogtatni, de a
kísértés pontosan az ilyen élethelyzetekben kopogtat be az ablakon.
Tehát; közelíthetünk a kísértés tipikus formái és időzítése felől, aztán
mondhatjuk, hogy ez a történet a testi vonzalomról szól,
elolvashatjuk a férfi tűpontos természetrajzát, érdemes házaspári
szemszögből is tanulmányozni ezt a leírást, hiszen sok mindent
megmagyaráz, felvethetjük a paráznaság kérdését és ha cinikusak
akarunk lenni, ártatlan arcot vágva tesszük fel a kérdést: „hát mit is
kéne elítélnünk ebben tulajdonképpen?” Mai szemmel nincs is ebben
a történetben semmi rendkívüli. Ez sajnos így igaz, de az a helyzet,
hogy
az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.15
És ha a valódi üzenetet szeretnénk megtudni, akkor abból kell
kiindulnunk, amit Isten mondott Dávidnak Nátán prófétán keresztül!
Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én kentelek fel Izráel királyává, és én
mentettelek meg Saul kezéből. Neked adtam uradnak a házát, és a te
öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izráel és Júda házát is. És
ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. Miért
vetetted meg az Úr szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A
hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül
vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével!16

14
2. Sám. 8:14-15
15
2. Sám. 11:27
16
2. Sám. 12:7-10

18
Ha ezeken a kemény szavakon elgondolkodunk, megtudjuk, hogy a
világ azért nem tud mit kezdeni Isten igéjével, mert ebben ugyan nem
talál semmi kivetnivalót. De ha nekünk fontos az, amit Isten mond,
akkor megértjük azt is, hogy miért mondja! Dávid életében mindig
első helyen állt, hogy soha ne magának, hanem Istennek tulajdonítsa,
amije volt. Pontosan tudta, hogy Isten szabadította meg Saul kezéből
és pontosan érezte, hogy ebben az ítéletben nincs mellébeszélés.
Akkor mi volt most más, ahhoz képest, hogy a szíve eddig soha nem
tántorodott el Istentől?
Ezt a történetet férfiaknak és férjeknek, azért kell nagyon
megszívlelniük, mert ha a hit kulcsmozzanatát elmulasztjuk,
garantáltan csapdába ejt bennünket a férfilogika és férfiösztön. A
feleségek számára pedig ott van az értékes információ, hogy a
házasság testi-lelki erőforrásaival való helyes gazdálkodáson múlik az,
hogy egy férjet, milyen állapotban talál meg egy ilyen kísértés? Az
nem kérdés, hogy megtalálja-e, de hogy mit lép és mit nem lép a férfi
egy ilyen kísértés csapdájában, az legalább felerészben a házasság
állapotán múlik! (Ezt a mondatot szívesen elmondom még egyszer: Az
nem kérdés, hogy a kísértés megtalálja-e a férfit, de hogy mit lép és
mit nem lép egy ilyen ösztön- és férfilogika mentén behatárolt
csapdában, az legalább fele részben a házasság állapotán múlik!)
Dávid nagyon fogékony volt arra, hogy lelki természetű dolgokban
ráhangolódjon egy másik személyre. Ilyen volt Jonathánnal kialakult
barátsága és ilyen alapon tett rá mély benyomást Abigail okossága és
istenfélelme. Akkor helyes úton járt, megfogadta egy idegen asszony
tanácsát és Istenre bízta a kusza dolgok elrendezését is. És az a
házasság egy Istentől elkészített szerelem lehetett, hiszen Dávid nem
tett semmit a megátalkodott szívű Nábál haláláért.
Tudnunk kell, hogy a sátán a legaljasabb módon támad meg
bennünket! És a Teremtéstörténet koncertemen el is mondom azt a
mondatot, hogy azzal a technikával ravaszkodik, hogy láthatatlanul
támad. Ezért kell nagyon jól tudnunk, hogy a férfi észjárás úgy
19
működik, hogy ha a fürdőző nő látványával áramütés éri, abban a
pillanatban eldőlt, hogy végigmegy a férfilogika és férfiösztön által
diktált úton. Ezek az izgalmak Dávid életéből tulajdonképpen
kimaradtak. Ezért kínálja fel a sátán a portékáját annak az embernek,
aki az Isten szíve szerint való férfi. Kevés ilyen van, éppen ezért
célozza Dávidot. Casanovákat nem támad a sátán ilyen összehangolt
módon, csak az Isten odaszánt emberét. Hát nem ezt tette az
Édenkertben is? Ott is megsejtette az ember gyenge pontját. A „vicc”
az, hogy gyenge pontjaink is értékes tulajdonságok, amiket Istentől
kaptunk és nem lenne velük semmi baj, ha a sátán nem támadná.
Egy fürdőző nő esztétikus élmény, a helyzet nagyon romantikus és
olyan, mint egy izgalmas játék, egy szellemi erőpróba: meg tudom-e
szerezni magamnak?

Nem is tudom, mikor voltam utoljára olyan helyzetben, hogy kora

este kelek ki az ágyból a finom kis ebéd utáni szieszta után! És a sátán
pontosan ekkor csap le, az egyébként boldog és sikeres élet
kiegyensúlyozott pillanataiban.
Ha Jézust befogadtuk a szívünkbe, számítanunk kell a sátán aknáira,
mivel az istenfélő ember, kiemelt célpont. Dávid ezt vétette el ebben
a pillanatában és onnan kezdve, mint a malomkő, zuhant lefelé.
Ez a történet azt üzeni nekünk, hogy bármikor Isten elé állhatunk és
„kevesellhetjük” amit eddig adott. „Még sok mindent adtam volna
neked” – hangzik el. Legyünk éberek, mert Isten bármikor kész „még
sokmindent adni”, de amit Isten kérdezése nélkül szerzünk, az
romlásba fog dönteni bennünket, hiszen azok a sátán által felkínált
dolgok.
A bűnbánat Dávid részéről azonnali és komoly, ezért Isten bocsánata
is azonnali és végérvényes. Merjünk kérni „sokmindent” Istentől és
vegyük ilyen komolyan a bűnbánatot is, ahogyan Dávid esete tanít
erre minket!
20
2022. augusztus 4. csütörtök reggel

Sok szeretettel köszöntöm a szajoli családos hét lakóit a negyedik

reggelen. Az előző napokon Dávid alakján keresztül, követhető példát
kaptunk abban, hogyan nyithatjuk meg a szívünket Isten mindenható
lénye számára és az eddigi tanulmányozásunk talán még ennél is
értékesebb információja, hogy helyes istenképet nyerhetünk és nem
félreértett igazságok és találgatások alapján kell tájékozódnunk arról,
hogy Istennek milyen szándékai vannak a mi személyes életünkkel?
Ha az Istenről kialakult képünket nem a Biblia tanulmányozása
gyarapította, akkor nagy az esélye annak, hogy szerető Mennyei
Atyánkat nagyon szegényesen, csak az alapján tudjuk elképzelni,
ahogyan az emberi kapcsolataink működnek. A mai világban
mindenki úgy gondolkodik, hogy ha valamit el akarsz érni,
kapcsolatokra, összeköttetésre lesz szükséged, mert anélkül elvesztél,
és ha már tudod, kinél kell kopogtatnod, akkor abban is profinak kell
lenned, hogyan nyerjed meg a te ügyednek a protektorodat?
Mennyi energiát vesztegetünk olyasmire, hogy mit mondjunk, vagy
mit adjunk, annak a jó pozícióban lévő embernek, aki segíthet.
Gondoltatok már arra, hogy Istennél ilyen témakör, egyszerűen nem
létezik? Ha még mindig emberi logika szerint jár az agyunk és azt
gondoljuk, hogy ha Istentől szeretnénk valamit, akkor nagyon össze
kell szednünk magunkat (!) ; akkor sürgős változásokra van szükség a
szemléletünkben és a hitünkben! El tudnátok képzelni, hogy Istentől
kérünk valamit és ő fölényesen üzen, „hogy azért ennél jobban
erőltessem meg magam, ha akarok tőle valamit”? Hát, ez a bibliai
logika alapján teljes képtelenség!
Dávid lelki élete és helyes istenismerete abból táplálkozik, hogy
azokat az infókat, amiket bizonyára a szülői házban hallott, úgy illeszti
össze, hogy közben csodálja Istent, dicséri az Urat, magasztalja őt
hatalmáért, amit még a vesszőben és botban is felfedez, és meg sem
21
fordul a fejében olyan gondolat, hogy az életproblémáiért Istent
hibáztassa. Mindig csak olyanok káromolják Isten nevét, akik nem
ismerik őt! És vajon miért nem ismerik? Mert soha nem járta át a
vágy a szívüket arra nézve; hogy ismerjem azt a mennyei atyámat, aki
mindig itt van velem, aki minden gazdagságát nekünk tartogatja, aki
nem elvenni, hanem folyton-folyvást meggazdagítani akar. Csak egy
ilyen istenkapcsolat képes fejlődni és eljutni azokra a lelki
magaslatokra, hogy sikerben, bukásban, szegénységben,
gazdagságban, mindig az legyen mérvadó számomra, amit Isten
mond. Az ő törvénye és az ő példája az első, mindenek fölött. Dávid
életének minden mozzanata, – függetlenül attól, hogy éppen milyen
kedélyállapotban volt – ezt példázza.

Egy következő lépéssel szeretném most a szülő-gyermek viszonyra

állítanom a fókuszt. Családos heteken gyakran kaptam azon
magunkat, hogy csoportos beszélgetéseken szívesen vesszük elő a
gyereknevelési kérdéseket. Legyünk ezzel óvatosak, mert ez könnyű
menekülő útvonal az elől, hogy magunkról kelljen, esetleg őszintén és
leleplezően vallanunk. Ezúttal nem is gyermeknevelési tanácsokat
szeretnék osztogatni. Hanem, a szívemen van, hogy a Bibliának
mennyire központi üzenete rejlik az „utód” fogalma mögött. Vegyünk
irányt most ennek a gondolatnak a mentén, kössük össze Dávid
történetével és ennek alapján hadd érkezzek meg a szülői- és az
egyéb felelősségünk helyes értelmezéséhez!

A Biblia 3. fejezetében, a bűnbeesés következményeinek

felsorolásánál megjelenik a kígyó utódja, és az asszony (akit a kígyó
csapdába csalt) utódja.

22
Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és
az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.17
Pillantsunk bele Isten gondolataiba, ezek a szavak ugyanis tőle
származnak! Ha ember mondta volna, valószínűleg úgy hangzott
volna, hogy majd megpróbálom valahogy helyrehozni mindazt, ami
nem egészen a terv szerint alakult. Isten a teremtményének az
utódaként küldi el a Szabadítót és ez egészen szorosan úgy
kapcsolódik Dávidhoz, hogy 2x14 generáció múlva az ő családfájából
származott a názáreti Jézus, (az ács fia). Az utódlás egy olyan
misztérium (még biológiailag is az), amelynek a folyamatát egyedül
Isten felügyeli, ebbe nincsen senkinek beleszólása. És az Atya beépíti
a megváltást ebbe a misztériumba: hogyan? Úgy, hogy az
ószövetségben minden generáció eggyel közelebb került a Messiás
megjelenéséhez, az újszövetségben pedig minden generáció közelebb
van a Mennyei Jeruzsálemhez! A betlehemi pásztorfiúból lett
jeruzsálemi királyt Isten, a betlehemi istállóban született Megváltó és
a mennyei Jeruzsálemben uralkodó Királyok Királyának előképévé
tette, ráadásul az Isten Fia az ő leszármazottja lett.
A nemzedékek száma és alakulása – annak ellenére, hogy földi,
materiális dolog – mindig is az isteni dimenziókra mutat. Szülőnek
lenni mérhetetlen isteni ajándék, de unokát, esetleg dédunokát látni,
már valami olyasmit jelent, ami mindig is felettünk álló marad.
Dávid története a korábban említett realisztikus elbeszélésmódja
miatt, segíthet helyes értelmezést nyernünk arról, miről szóljon és ne
szóljon az, hogy szülők vagyunk. Én hittel vallom azt, hogy a házasság
egy olyan istentől származó ajándék, amelynek mennybe mutató
vektorai vannak. Ahogyan két ember rá tud hangolódni egymásra,
amilyen erőforrás lehet ez a különleges testi-lelki összefonódás egy
férfi és egy nő között, amilyen boldogság-tablettákat tartogatnak
számunkra a házasság mindennapjai (és csak az a kérdés, hogy

17
1. Móz. 3:15

23
bevesszük-e ezeket), ez éppen úgy kifejezi, hogy a házasságot Isten
szerzi, mint ahogyan tény, hogy az utódot Isten adja. Az
ószövetségben már az ikerpár Ézsau és Jákób is pontosan tudták: az,
hogy ők a világon vannak, az Isten áldása nélkül még semmit sem ér a
jövőjük szempontjából. Ez még nagyapjuk révén lehetett ennyire
egyértelmű a családban, hogy az utódlás és a jövő az csak Isten
áldásaival együtt értelmezhető.
Isten az 1. Móz. 12:2-ben Ábrahámnak elmondja a hívő emberek
életkilátásait:
Menj … arra a földre, amelyet én mutatok neked! Nagy néppé teszlek,
és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.
Ez Isten gyermekeinek, az Istentől kapott életprogramja: Isten
lakóhelyet készít, megáld és ő teszi lehetővé, hogy a tőle kapott
áldást tovább adjam. Hogyan megy tovább az áldás? Rajtam keresztül
és utódaimon keresztül. Utódom is áldás lesz! És Dávid már
fiatalkorában megtapasztalta azt az alapigazságot, hogy az lesz nagy
ember, akit az Úr naggyá tesz! És ő ehhez tartotta magát. A 89.
Zsoltár nem Dávidé, de szó szerint benne van Istennek Dáviddal
kötött szövetsége:
Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak,
Dávidnak: Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre
építem trónodat!18
Dávid nem beteges kiválasztottság-tudatban szenvedett, mint a
történelem egyes tejhatalmú uralkodói, hanem mindvégig tudatában
volt annak, hogy ő a hatalmas Isten szövetségese. Ezért nem tudom
elfogadni azokat a divatosan fogalmazó biblia-magyarázatokat, amik
szerint Dávid érzések és szenvedély nélkül, már a menekülési
életszakaszaiban is csak politikai érvek mentén alakította volna
kapcsolatait. A házasságnak és a gyermekekkel való kapcsolatnak a
hívő ember életében fokozott jelentősége van, ugyanis ezek szavak
18
89. Zsolt. 4-5

24
nélkül is a hitemről beszélnek. Ha Istenhez imádkoztam házastársért,
az a házasságom évtizedeiben vissza fog tükröződni. Ha Istenhez
imádkoztunk gyermekért és őrá bíztuk őket megszületésükkor, és
imádkozunk értük, amikor csak tudunk (gondoljunk Jóbra), akkor ez
őrajtuk is, meg a velük való kapcsolatunkon is meg fog látszódni!
Nem vagyok híve annak, hogy a Szentírás megértéséhez a történetek
szereplőit idealizáljuk. Így biztosan fals képet kapnánk. De mivel a
szorult helyzetek leírásánál valahogyan mindig fényesen megjelenik
az, hogy Dávid életében Isten folyamatosan jelen van, arra
következtetek, hogy Isten nem volna jelen egy olyan férfi életében,
aki a döntéseinél csak politikai és anyagi szempontokat ismer. Hogy
ez mennyire nem Dávidra vall, talán kiderül abból a leírásból, amikor
az amálékiak betörtek a Délvidékre és felperzselték Ciklágot. Dávid itt
még mindig csak menekül, de már 600 embere van:
Dávid két feleségét is fogságba vitték: a jezréeli Ahinóamot és
Abigailt, a karmeli Nábál volt feleségét. Dávid nagyon szorult
helyzetbe jutott: a nép már arról beszélt, hogy megkövezi, annyira el
volt keseredve az egész nép a fiai és leányai miatt. Dávid azonban
erőt kapott Istenétől, az Úrtól.19
Dávid feleségeinek és gyermekeinek érzékelniük kellett valahogyan,
hogy Dávid az Úr harcait harcolja.
A te házadat bizonyosan maradandóvá teszi az Úr, hiszen az Úr
harcait harcolod, uram, és nincs benned semmi rossz, mióta élsz.20
Ismerősek ezek a szavak? Abigail mondja, amikor éppen lebeszéli
Dávidot arról, hogy meggondolatlanul megtorolja Nábál bunkó
pökhendiségét. Remélem, hogy később feleségként is képes volt ilyet
mondani a férjének. Ugyanis felesége elismerésénél nincs nagyobb
megerősítés egy férj számára, és nem lehet nagyobb válságot
előidézni egy férj életében annál, mint amikor a felesége

19
1. Sám. 30:5-6
20
1. Sám. 25:28

25
megkérdőjelezi őt a döntéseiben. Nem patriarchátust szeretnék ezzel
hirdetni és nem azt mondom, hogy a férj egy török basa, akinek
alapból igaza van, hanem a felolvasott idézet azt jelzi számomra,
hogy egy férfi úgy tudja az Úr harcait harcolni, ha ennek a harcnak
legalább is szellemi részével, azonosulni tud a családja is. Ez azért
elengedhetetlen, mert így részesülnek az áldásból is. Az a házastárs,
akinek fogalma sincs, milyen súlyú harcokat harcol a párja, az nem
tud támogató lenni. Ugyanígy, a gyermekeknek is ismerniük kell
szüleik hit-történetét.
Nemrég a szanki református lelkésztől kaptam két félórás
hanganyagot, amelyen nagy orsós szalagra rögzítették a szüleim
bizonyságtételét, és a család énekét, 43 évvel ezelőtt. Ez olyan
meglepő volt, mint valami szekrényből kieső csontváz, de pozitív
értelemben. Hosszan tudnék mesélni arról, hogy amikor a szüleink
már nincsenek közöttünk, milyen fényesen világít minden, amit
életükben hitből és Istennek való engedelmességből tettek!

Mivel a kor szokásait nem ismerjük, nagyon nehéz mai nézőpontból

megítélni a dolgok helytelenségét, vagy helyességét. Egy gyors
áttekintéssel: Dávidnak 8 felesége volt, csak ezektől származva
olvasunk név szerint 10 fiúgyermekről és (nyilván a királyi palota
intézményéből a) másodrangú feleségektől származóan olvasunk még
9 név szerint említett fiúról. (Az ismerteket megemlítem, csak hogy
kissé közelebb jöjjön hozzánk a dolog: Mikáltól nincsen gyermeke,
elsőszülött fia Amnón a jezréeli Ahínóamtól szármaik, második fia,
Dániel édesanyja Abigail, Absolomé Maaká, és 10. fia Salamon, aki
Betsabénak a negyedik fia.) Ez minimum 19 fiút jelent és a biológia
törvényei szerint ennyi lányt is.
De hát milyen felelősség merül fel akkor, amikor Dávidnak több, mint
30 gyermekéről kell szólnunk? Tudnunk kell, hogy gyermekeinken
keresztül Isten egy nagyon összetett visszajelzést ad rólunk. Nem csak

26
külsőleg, hanem természetükben is hasonlítanak ránk, kiütköznek
rajtuk az erényeink és a hibáink. De érdekes módon, az utódokban
nagyon összeforr genetika és lelkiség. Egy gyermek ugyanúgy
szenvedhet szülei rossz tulajdonságaitól, amilyen áldásban
részesülhet, a szülők érte mondott imádsága révén.
Dávid utódairól megállapíthatjuk, hogy a királyi palota így sok értékes
embert nevelt a társadalom számára. A dolognak ez a része nem is
tűnik problémásnak. A bajok ott kezdődnek, hogy a palota keretei,
nem a való élet. Így ezek a királyfiak, ha nem is voltak elkényeztetve,
de nem a való életet ismerték. Nyilván, ezt ellensúlyozta az a sok
plusz ismeret, amiben pedig átlagon felül részesedtek. Emlékezzünk
Mózesre, akit hercegi neveltetése még nem tett alkalmassá arra,
hogy Izráel szabadítója legyen. Ahhoz 40 év csendre volt szüksége,
hogy Isten megkérdőjelezhetetlen szószólója legyen, és tényleg olyan
vezető, aki Isten arca és hangja a nép előtt.
Nos, Dávid fiainak életében csak felütötték a fejüket a szerelmi és
hatalmi természetű botrányok, és ezek egymás közötti elintézése,
megtorlása.
Amnón esetéről így olvasunk:
volt Absolonnak, Dávid fiának egy szép húga, akinek Támár volt a
neve. Megszerette őt Amnón, Dávid fia. Amnón annyira gyötrődött
húgáért, Támárért, hogy belebetegedett,21
A történet vége, hogy Absolon, legényeivel megöleti Amnónt, aki
viszont Dávidnak elsőszülött fia. Dávid „mindennap gyászolta a fiát”.
Hogyan jött a gyász Dávid életébe? Ez már Dávid bűnének
következménye. A bűn minden formája hiteltelenít az utódok előtt,
de ennek az ellenkezője is igaz: az engedelmesség minden formája
hiteles példa lesz a fiak számára, még halálunk után is. Dávidnak
életében kellett szembesülnie bűne következményeivel. De Isten

21
2. Sám. 13:1-2

27
olyan kegyelmes, hogy az engedelmesség következményeit kiterjeszti
a halálunk utáni időkre is.
Elképesztő arányt olvasunk a 2 Mózes 34:7-ben:
Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és
vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti
az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait harmad- és negyedízig.
Ez a tétje az engedelmeségünknek illetve hitszegésünknek: 1000
generáció kegyelem, 4 generáció büntetés. Felfogtuk, mit jelent 1000
generáció? A mi fogalmaink szerint a teljes világtörténelmet felöleli.
(Ábrahám és Dávid között van 1x14 nemzedék, Dávid és Krisztus
között van 2x14 nemzedék, és Ennek fényében 1000 nemzedék 35
ezer évet jelent.)

Befejezésül saját tapasztalatomat szeretném összehangolni ezzel az

Isten irgalmára vonatkozó, elképesztő arányszámmal. Fiatalként
szenvedünk szüleink hibáitól, de a lelki felnőtté válás azt jelenti, hogy
megérünk arra a szintre, hogy ne akadjunk el azokon a hibákon,
amiket szüleink, ráadásul nem szándékosan, ráadásul alapvetően
Isten akaratát keresve mégis elkövettek. Ha felnőttkorunk arról szól,
hogy még mindig pszichológushoz járunk szüleink hibái miatt, akkor
lelki értelemben még gyermekek vagyunk. Egy másik fontos
felismerést is fűznék ide: gyakran szoktunk hivatkozni arra, hogy én
ezért, meg azért vagyok felelős. És közben előfordulhat, hogy
félreértelmezzük a valódi felelősségünket. Dávid története alapján
megállapíthatjuk, hogy bűnei hiteltelenítették őt gyermekei előtt.
Mégis, a gyermekeinek az elkutyulása már nem az ő felelőssége
abban az esetben, ha ő hajlandó Istennek engedelmes életet élni, és
Isten előtt rendezni a vétkeit. Dávid erre maximálisan kész és
hajlandó volt. Vegyünk példát róla!

28
2022. augusztus 5. péntek, reggeli áhítat

Jó reggelt kívánok a Családos hét minden résztvevőjének, az utolsó

nap reggelén. Ha Isten megőriz, estére már minden család saját
otthonában vacsorázik. A hazatérés édes terhe: hogy még nyomja a
szívünket az a sok üzenet, ami a héten töményen elhangzott. Még
tapintható az az érzés, amit ennek a hétnek a jó légköre hagyott
bennünk! Azok a napok nem múlnak el soha nyomtalanul az
életünkből, amelyekben megtapasztaltuk, hogyan jár át bennünket az
Isten által különlegesen elkészített ajándékok jó légköre!
Ami azt illeti, ha csak a reggeli áhítatokra gondolok, Isten, valami
miatt, egészen különlegesen készítette el ezek üzenetét. Jól ismerjük,
milyen egy 6-fős család székhelyét áthelyezni a nyaralás idejére, de 3
fővel zajló, csendeshétre indulás is komoly időket vesz el tőlünk.
Ezeket az időket most extrán megkapva tudtam sokkal több időt
szánni a reggeli áhítatokra, mint amennyi egyébként jutott volna.
Isten tudja az okokat, miért ebben a – valljuk be, különleges –
koreográfiában tálalta a reggeli üzenetet!
Habár nagyon régen forgatom fejemben a Dávid-történeteket, ezen a
héten megújult bennem a vágy és az elszántság, hogy a mindenféle
előjelű események mögött, én is ennyire megingathatatlanul lássam
Istent, és soha ne képezze mérlegelés tárgyát, hogy az aktuális
problémáim között, mennyire számítok az ő segítségére. Régebben
sajnos tetten érhető volt a gondolkodásomban és az
életszemléletemben az a fajta kettősség, ami alapján az ügyeim
sokasága mindig két csoportot sorakoztatott fel: azokat, amikben
Istentől kérem a segítséget, és maradtak azok, amikben pedig nem.
Évekkel ezelőtt rájöttem, hogy amikor az álló autómnak éppen
defektje van, Isten abban a pillanatban máris két dologra tanít
engem: adjak gyorsan hálát, hogy nem autópályán, 130 km/ó-val
történt meg mindez, továbbá vegyem észre, hogy defektnél is (és így

29
bármi másnál is), az imádság legyen az első, ami eszembe jut, ne az
utolsó!
A 3000-éves Dávid-történeteken keresztül, hihetetlenül lenyűgöz az a
rendíthetetlen bizalom Isten felé, ami minden epizódban a
legnagyobb természetességgel van jelen, és ez nem egy kierőltetett,
vagy felvett tulajdonság. A hitnek ennyire mélyről jövően és ennyire
őszintén kell fakadnia bennem is! Ebben a vágyban most rendkívüli
módon megerősödtem. Isten valós szándékait leplezte le számomra
az a mondat, ami így hangzott:
„ … És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna
neked.”(2 Sámuel 12)
Mi egy ilyen mondatot, múlt idejű feltételes módban csak
komolytalanul tudnánk elmondani. Nincsen mögötte ugyanis fedezet.
Ha viszont Isten maga mond ilyet, akkor biztosak lehetünk abban,
hogy az úgy is van! A feltételes mód itt éppen arra vonatkozik, hogy
Dávid elfelejtette imádságban kérni azokat a dolgokat, ami vágyai
beteljesítését jelenthette volna. Ez azért történhetett így, mert abban
a pillanatban átengedte magát az ösztön-vezérelt
gondolkodásmódnak.
Nem mese az, hogy Isten konkrét felhívást intéz felénk: MERJÜNK
kérni tőle!! Isten előtt mindenfajta kérés kedves, ha szívből jövő és
neki mondjuk el. Mekkora tévedés lenne azt gondolni, hogy Isten a
kéréseinken keresztül szeretne rövid pórázon tartani bennünket!
Ahogyan a teremtéstörténetben elárasztotta az első embert minden
jóval, azóta is, az elsőszámú isteni projekt a mi boldogulásunkban
merül ki.
Lenyűgöz az, hogy Dávid sohasem mérlegel abban a kérdésben,
mennyire komolyan bízzon Istenben! Így fordulhat elő, szinte kivétel
nélkül, minden kritikus helyzetében, hogy direkt összefüggést és
konkrét célt lát mindabban, ami vele, akár váratlanul is megtörténik.

30
(Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az életeseményeim, jó
szokásukhoz híven, többnyire váratlanul történnek meg velem.)
Így hangozhatott el ez a mindnyájunkat megdöbbentő mondat is –
egy ismételten szorongattatott helyzetben:
Nem rám és nem rátok tartozik ez, Cerújá fiai. Mert ha ócsárol, és ha
az Úr mondta neki, hogy ócsárolja Dávidot, akkor ki mondhatná neki:
Miért tetted ezt?22
Ha az összefüggéseket keressük – és nem a mi síkunkon – , akkor ezt
nagyon hasonlónak találjuk ahhoz, amikor
… az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem akarta elbocsátani
őket, (Izráel népét).23
vagy amikor egy későbbi Dávid-történetben arról olvasunk, hogy:
Újból haragra gerjedt az Úr Izráel ellen. Felingerelte ellenük Dávidot,
és ezt mondta: Menj, vedd számba Izráelt és Júdát!24
Amikor a Bibliában hasonló eseteket látunk, mindenképpen
fennakadunk rajtuk, hiszen úgy tűnik, mintha az ártatlan embert Isten
valamilyen bűnre kényszerítené. Viccesen, úgy is mondhatnám, hogy
már rutinból kellene éreznünk, hogy ilyen nem fordulhat elő! Ez egy
bibliai-logikai nonszensz lenne. Az egyiptomi fáraó a pozíciójánál, az
országa kultúrájánál fogva, eleve Isten választott népe ellen
cselekszik, hiszen ő döntötte az idegenben gyarapodó népet
rabszolgaságba. Isten egyszerűen csak nem engedi, hogy a fáraó olyat
tegyen, amiből úgy tűnhet, elengedi a népet. Isten nem engedi, hogy
kétértelmű legyen a helyzet, mert a végén még valaki azt mondaná,
hogy nem is volt akkora csoda kikerülni az egyiptomi szolgaságból.
Dávid népszámlálásánál is annyi történik, hogy Isten (megint nem
jókedvéből) kénytelen büntetni a népét, és egyszerűen teret enged
annak, hogy az eseményeket a politikusi és a hadvezetői logika
22
2. Sám. 16:10
23
2. Móz. 10:27
24
2. Sám. 24:1

31
irányítsa. Kevés ember nevezte volna utólag bűnnek az elrendelt
népszámlálást; ehhez Dávid őszinte bűnbánata és a lelki dolgokat
érintő tisztánlátása kellett!
Az Absolon-féle lázadás történetéből utaltam arra a jelenetre, amikor
Simei szidalmazza Dávidot és embereit, és ez a nagyon sokat érő
mondat elhangzik, melyben már-már szinte kétségbe vonja a
méltatlanul gyalázkodó ember tettének súlyosságát is. A vele lévő
emberek kulcsfigurák Dávid életében. Jóáb, Dávid
hadseregparancsnoka (hadügyminiszter és főparancsnok), Abisaira
pedig emlékszünk azokból a jelenetekből, amikor Dávid kiolthatta
volna Saul életét, de nem tette. Ők ketten Cerújának, Isai lányának
fiai, azaz Dávid fél-unokatestvérei25. Már jól ismerték Dávid
észjárását, arcának szinte minden rezdülését ilyen kritikus
helyzetekben, mégis már nyúlnak a kard után, hogy levágják azt az
embert, aki valódi kárt, kődobálással ugyan nem okoz, de ez az
átkozódás és szidalmazás – amellett, hogy semmi szükség nincs rá –
annyira méltatlan, annyira alávaló és pitiáner, hogy Jóáb teljesen
jogosan, a király testőrének elvárható feladata (és hivatali
kötelessége) szerint akar eljárni. És én állítom, hogy a
világirodalomban sehol nem hangzik el olyan mondat, amivel erre a
helyzetre Dávid reagál!
Dávidnak megvolt a kellő hadereje ahhoz, hogy az Absolon-féle
lázadással rövid úton leszámoljon. Nagyra kell értékelnünk azt az apai
felelősségérzetet is, hogy Dávid erkölcstanában a hadiállapot szerinti
taktikus észjárás nem írhatja felül az apai felelősségvállalás
szempontjait. Dávid itt nem gyenge apa, hanem egy nagyon
tapasztalt hadvezér, aki mindezt nem használja fel édesgyermeke
ellen, hanem egy olyan lépést tesz, amihez nagy erkölcsi fedezet és
alázat szükséges. Aki Isten előtt meg tud alázkodni, az képes lesz
megoldhatatlan dilemmákban is az alázat útján, helyesen járni.

25
Jóáb, Abisai és Aszáél voltak Cerújá fiai

32
Én annyira ki tudok borulni egy olyan helyzetben, amelyben teljesen
egyértelmű, hány pontban méltatlan, amit velem tesznek. És ti is
tudjátok, velem együtt, hogy az embernek az a támadás fáj a
legjobban, amit olyanoktól kap, akiket nagyon szeret, és akikkel a
legteljesebb mértékben osztotta meg magát.
Dávid nem a saját igazsága felől nyilvánít véleményt egy ilyen
helyzetben, és rögtön lehűti az ő védelmére kelő embereket. Aki ilyen
dimenziókban képes érzékelni az „Isten – körülmények – én”
háromszöget, akinek ennyire nyilvánvaló az, hogy Isten még azokat a
szégyenteljes eseteket is felhasználja az érdekünkben, amiknek nem
lett volna szabad – pláne Isten népének közösségében –
megtörténnie: ANNAK A SZÁMÁRA bontakoznak ki Isten mélységes
igazságai, és ANNAK A SZÁMÁRA fog Isten még a legméltatlanabb
helyzetből is végérvényes megoldást adni!
Huszonöt éve barátkozom ezzel a Simei-történettel, de eleinte
ordítani tudtam volna attól az érzéstől, hogy én erre a fajta alázatra
mennyire képtelen vagyok. Rájöttem, hogy Isten pontosan ezért
adott az én életembe is ilyeneket, mert nem akarja, hogy csiszolatlan
és faragatlan legyek majd abban az időben, amikor velem is
megcselekszi az előre eltervezett csodáit. Isten mindig egyszerre
gondoskodik arról, hogy az ő nagy tettei, általa felkészített, és rázós
helyzetekben kipróbált emberekkel történjenek meg!
Ez a hozzáállás és hitbeli felfogás a Dávid 70 évén kibontakozó
áldások sorozatának a záloga! Legyen ez a legtöbbet szívünkben
forgatott mozzanat Dávid életéből, és legyünk készek mindenkor arra
a fajta alázatra, amely kaput nyit a problémás helyzetek bölcs
kezelése előtt, és legfőképpen utat enged ahhoz, hogy Isten oldja
meg hatalmasan az életünk szorult helyzeteit, amiért aztán nyíltan
dicsérhetjük őt, valóságosan megtapasztalt csodáiért!

33