3.

TÉTEL

Ady Endre szerelmes versei

I. SZERELMES VERSEK AZ IRODALOMBAN

„A szerelemmel kapcsolatban sokféle tapasztalat és sokféle felfogás létezik a világban. A

keresztény kultúra megkülönbözteti az égi és a földi szerelmet, a testi örömöknél
fontosabbnak tartva a lelki javakat. A romantikus szerelemfelfogás ezt az örökséget vallja
magáénak: a szerelem elsősorban két ember lelki egységét, szellemi kiteljesülését jelenti
számára. Catullus, a római költő óta viszont azt is tudjuk, hogy a szerelem nemcsak
harmonikus együttlét, hanem ambivalens érzés is lehet: „Gyűlölök és szeretek. Kérded tán,
mért teszem én ezt. Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.” Tehát egyszerre
szerethetjük és gyűlölhetjük a kedvesünket. A magyar lírában az égi és földi, a lelki és testi
szerelem kettősségét, ha nem is elsőként, de a legmarkánsabban Ady Endre képviselte, nem
kis megbotránkozást okozva a romantikus szerelmi lírához szokott olvasóknak. Ady egész
szerelmi életére árnyékot vetett egy veszélyes kór: a vérbaj, más néven a szifilisz. A fertőzést
még fiatalon, Nagyváradon kapta el, és soha életében nem sikerült meggyógyulnia. A
szerelem számára valóban „sötét verem” volt, nemcsak egy szókép, mint Petőfinél.”
(zanza tv – Ady szerelmes versei)

II. ADY SZERELMEI ÉS A HOZZÁJUK KAPCSOLÓDÓ VERSEK

1. fiatalon - futó kalandok

Ady nagyon népszerű volt a nők körében. Lelkesen körül udvarolták őt, ő meg kegyesen
elfogadta közeledésüket. Verseiben nem igazán örökítette meg ezeket a kapcsolatait.
Egyetlen kivétel Rienzi Máriával való kapcsolata, aki énekesnő volt, és tőle kapta el Ady a
szifiliszt, később erről egy novellát írt, Mihályi Rozália csókja címmel.

Az én menyasszonyom
c. versében egy táncosnővel való kapcsolatáról ír. A kortárs olvasókat megdöbbentette, hogy
nem érdekli a nő származása:
„Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.”
Hasonló verseket Vajda Jánosnál is olvashatunk, ő a magyar irodalomban a perdita-kultusz
első képviselője (romlott, erkölcstelen nők iránti rajongás), de Ady merészsége ennek
ellenére is meglepő volt.

2. 1903 –1912 Diósyné Brüll Adél

Férjes asszony, Nagyváradon találkoztak, első látásra egymásba szerettek, Ady Párizsba
követte szerelmét, aki szállást, ellátást adott neki, megtanította franciául, megismertette a
modern francia művészettel. Kapcsolatuk kilenc éve alatt Ady összesen 7-szer töltött el
hosszabb, rövidebb időt a francia fővárosban szeretője lakásában. Kapcsolatuk nagyon
viharos volt, a szenvedélyes pillanatokat heves összeveszések követték. 1907-ben Léda halott
gyermeket hozott a világra, ez nagy törés volt a kapcsolatukban, mely végül 1912-ben ért
véget, Ady a Nyugatban publikált Elbocsátó szép üzenet c. versével vett nem szép búcsút
szeretőjétől.

Új versek c. kötetét (1906) Ady Lédának ajánlotta, és a kötet első ciklusa, Léda asszony
zsoltárai címmel már megbotránkoztatást váltott ki az olvasók egy részéből, hiszen férjes
asszonynak, a szeretőjének szóltak ezek a versek, nyíltan és nem is titkolva, ráadásul egy
szent műfajjal, a zsoltárokkal összekapcsolva. A verseiben megjelenő testiség kifejezésével
mintha szándékosan provokálta a volna a közerkölcsöt.

Héja-nász az avaron (1905)

Csupa disszonancia ez a költemény. A szerelmesek jelképe: a ragadozó héjapár. Útjuk a

Nyárból az Őszbe tart: az életből a halálba. A mozgás egyre gyorsabb, egyre féktelenebb
tempójú (útra kelünk - megyünk - szállunk - űzve szállunk), míg sor kerül az utolsó nászra: az
egymás húsába beletépő, halálos ölelésre. Sorsuk elrendelésszerű, a természet rendjét
követi. Kegyetlen törvény ez: már másoké a Nyár, „Csattognak az új héjaszárnyak”. A
szerelem csak előzménye a halálnak.

http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/ady-endre-heja-nasz-az-avaron-elemzes/

Lédával a bálban (1907)

Vér és arany. c. kötetben megjelenő vers ismét az bizonyítja, hogy mennyire diszharmonikus
volt ez a szerelmi kapcsolat. Egy olyan kapcsolat jelenik meg az olvasó szeme előtt, ami
kifejezetten szemben áll a megszokott idilli, rózsás, illatos szerelemmel. Itt fekete ruhában,
sikoltó zenére, fullasztó párában, halál-álarcos gyötrő szenvedélyről olvashatunk.

http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/ady-endre-ledaval-a-balban-elemzes/

Elbocsátó, szép üzenet (1912)

Több sikertelen szakítási kísérlet után Ady végleg le akarta zárni ezt a viszonyt, Léda
egyértelműen nyűg volt számára. Ady ebben a versben durván ellöki magától azt az asszonyt,
akinek pedig sokat köszönhetett, aki azzá tette Adyt, ami. Viszont Ady az eltelt évek alatt túl
nőtt ’mesterén’, és Léda, az idősebb, megkopott asszony, tényleg csak terhet jelentett a
számára.
Ady ebben a versében kíméletlenül leírja, hogy szerelme, már rég nem igaz, sőt, amit más
verseiben is már leírt, hogy minden nőben igazából csak magát szerette.

http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/ady-endre-elbocsato-szep-uzenet-elemzes/

3. 1913 - Dénes Zsófia

Léda után Ady nagy lendülettel vette magát a munkába, és a szabad életbe, rengeteg alkalmi
kapcsolata volt. Ezek közül egy fordult komolyabbra. 1913 ismerkedett meg Dénes Zsófiával,
aki egyébként Párizsban volt újságírónő. Hamar megkedvelték egymást, közös szenvedélyük,
az írás, összekötötte őket. Dénes Zsófiát mérhetetlenül vonzotta az akkor már híres költő.
Rövid időn belül el is jegyezték egymást, végül mégsem jött létre a frigy, mert a lány szülei
hevesen ellenezték a kapcsolatot.

„Zsófia asszonyról mindenki tudja, hogy valamikor réges-régen, talán éppen ötvenezer évvel ezelőtt, Ady Endre
szeretője volt, sőt saját bevallása szerint a menyasszonya is. Zsófiának persze igaza van, ugyanis Adynak minden
nő a menyasszonya volt, csak éppen ő a nászéjszakákat az esküvő előtt tartotta, és az esküvőre általában nem
került sor, mint ahogyan Zsófia esetében sem.” Rejtő Jenő írta 1935-ben, mikor első cikkel megjelent Dénes
Zsófia lapjában

Élet helyett órák (1913)

https://epa.oszk.hu/00000/00022/00142/04641.htm

4. (1914-19) Boncza Berta

Ady nagy számban kapott rajongói leveleket. Ezek közül kitűnt egy, amit egy svájci
lánynevelő intézetből küldött neki egy fiatal, 16 éves lány, hogy verseihez kérjen szakértő
kritikát. Valamilyen távoli módon még rokoni kapcsolatot is felvillantott közöttük, így ezen a
címen fordult először a már híre költőhöz 1911-ben. Ady néha-néha válaszolt neki,
levelezésük fokozatosan egyre mélyebb lett, végül 1914-ben személyesen is találkoztak
Csucsán.

„A bort literszám magába öntő és napi 100 cigarettát szívó költő előre menekült: a
házasságot választotta. Az erdélyi Csucsára látogatott, a Boncza-birtokra, és megkérte
Bertuka apjától a lány kezét. Az apa megtagadta a beleegyezését, de Ady ezzel nem törődött.
1915-ben feleségül vette Csinszkát, ahogy késői szerelmi lírájában szólította kedvesét. E
szerelmes versek azonban már nem a szenvedélyről, hanem a humánus értékek
megőrzésének vágyáról szólnak. Közbejött ugyanis az első világháború tapasztalata: „Világok
pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled.” A
Csinszka-versek legfőbb kérdése az, hogy lehet-e a szerelem menedék az elembertelenedett,
háborús világgal szemben.

Nagyon leegyszerűsítve a Léda-versek a földi, a Csinszka-versek az égi szerelemfelfogást

tükrözték. A negyvenes évei elején járó, beteg költő kései szerelmi költészete a Léda-versek
patetikus hangneme helyett rezignált, elégikus hangon szólalt meg. A szerelem Ady
verseiben most már nem két ember párviadala, hanem közös menedék az embertelen
világgal és a halállal szemben.” (zanza tv)

Őrizem a szemed (1916)

A Csinkszka versekre jellemző az idill, a harmónia ábrázolása, mely szemben áll a világháború
jelentette embertelenséggel. Ezekre a versekre ugyanakkor jellemző a szándékolt
egyszerűség, hétköznapi nyelven, egyszerű szavakkal vall szerelmet az idősödő férfi fiatal
feleségének ebben a versben. Egy dologban mégis hasonlít a Léda-versekre: a nő alakja itt is
háttérbe szorul, a lírai én érzései vannak a középpontban.

http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/ady-endre-orizem-a-szemed-elemzes/
 III. ZÁRSZÓ

A költőt egész élete során ellenséges figyelem vette körül, hiszen nyelv, ízlés és észjárás
terén egészen más volt, mint amit addig megszoktak. Így volt ez a két korszakból álló
szerelmi lírájában is. 1919 januárjában tüdőgyulladás támadta meg, és 27-én reggel egy
szanatóriumban hunyt el.