20

Tízlábú rákok
a felsőbbrendű rákok (Malakostraca)
osztályába tartozó rend

A tízlábú rákok (Decapoda) az ízeltlábúak

(Arthropoda) törzsébe a rákok
(Crustacea) altörzsbe és a felsőbbrendű
rákok osztályába tartozó rend mintegy
tízezer fajjal.
 Tízlábú rákok

Evolúciós időszak: késő devon–holocén
P ЄOSDCPTJ K PN
r g
e
Є

Panulirus interruptus

Rendszertani besorolás

Ország: Állatok (Animalia)

Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)

Altörzs: Rákok (Crustacea)

Osztály: Felsőbbrendű rákok

(Malacostraca)

Öregrend: Eucarida

Rend: Tízlábú rákok (Decapoda)

Latreille, 1802
 Alrendek

Dendrobranchiata

Pleocyemata

Hivatkozások

A Wikifajok tartalmaz Tízlábú rákok témájú

rendszertani információt.

A Wikimédia Commons tartalmaz Tízlábú

rákok témájú kategóriát.
 Ernst Haeckel rajzai tízlábú rákokról

Megjelenésük, felépítésük
Megnevezésük némiképp megtévesztő,
mert azt sugallja, hogy tíz járólábuk van.
Valójában legtöbbször nyolc lábon
járnak, mert az első pár ollóvá módosult.

Fejük (caput) és toruk (thorax) fejtorrá

(cephalotorax) nőtt össze – ezt a fejből
kiinduló hátpajzs (carapax) fedi. A
carapax elülső, orrszerű nyúlványa a
rostrum; ennek formája fontos határozó
bélyeg. Kopoltyúik a hátpajzs két oldala
és a tor közötti üregben helyezkednek el,
a kopoltyúnyílások — az első pár
állkapcsi láb kivételével — a lábak tövénél
vannak.

Szelvényezett állatok: a három fő testtáj

(fej, tor és potroh) külön-külön is több,
összesen 19 szelvényből áll. Minden
szelvénynek van egy pár
szelvénynyúlványa. A fej öt szelvényből
áll; az ezeken elhelyezkedő
nyúlványpárok egykori járólábakból
módosultak jelenlegi alakjukba (a szem
is). Az első szelvényhez csatlakozik az
első pár csáp (antennula), a másodikhoz
a második pár csáp (antenna). Ezek fő
feladata az érzékelés (mechanikai és
kémiai ingereket fognak fel). A harmadik,
negyedik és ötödik szelvény végtagjai a
táplálkozásra módosultak. Egy pár rágó a
mandibula, az első pár állkapocs a
maxillula és a második pár állkapocs a
maxilla. A rágó feladata a táplálék
felaprítása, a két pár állkapocs a lehulló
törmeléket szedegeti fel. Az összetett
szem hosszú nyélen ül.

Nyolc torszelvényen helyezkedik el a

nyolc pár láb (szelvényenként egy pár).
Az elülső 3 pár úgynevezett „állkapcsi
lábbá” alakult, a hátulsók a járólábak. Az
állkapcsi lábak szerepe a táplálék
megragadása és a szájszervhez
mozgatása. Többnyire a második pár
járóláb is ollóban végződik; ez kisebb az
első lábpárénál. Az állkapcsi lábak
szelvényei a fejjel többnyire
összeforrnak.[1]

A hat szelvényből álló potroh (abdomen)

mindegyik szelvényéből egy-egy pár
potrohláb nő ki. Ezek a
szelvénynyúlványok legtöbbször az
úszást, illetve a szaporodást segítik. Az
első öt pár úszóláb (pleopodium), a rák
ezekkel úszik előre, illetve táplálkozáshoz
ezekkel hajtja előre a vizet a benne
lebegő anyagokkal. Az utolsó,
lemezszerű potrohnyúlvány faroklábbá
(uropodium) alakult. Ebből és a
végszelvényből (telson) forrt össze a rák
farokúszója. A hímeknél egy pár
potrohnyúlvány párzószervvé módosult.
A nőstények potrohlábaikra ragasztják
petéiket, hogy azok folyamatosan
oxigénhez juthassanak.

Előbelük vége rágógyomorrá alakult át,

középbelükhöz egy terjedelmes mirigy
kapcsolódik. Kiválasztó szervük a
csápmirigy. Speciális egyensúlyérző
szervük egy érzékhámmal borított
belsejű üreg, ami az első pár csáp
tövében nyílik. Vedlés után az állat apró
homokszemcséket tesz az üregbe, és
ezek helyzetéből (nyomásából) érzékeli
testhelyzetét.

Életmódjuk
Petéjükből általában zoëa lárva kel ki, ezt
esetleg egy naupliusszerű alak előzheti
meg. Az édesvízi rákok átalakulás nélkül
fejlődnek.

Rendszerezésük
Rendszerezésük még messze nem
egyértelmű; a bizonytalanság már az
alrendágak szintjén kezdődik. A rendet
két alrendre osztják:
{{cladogram|title=Decapoda kladogramja
|caption=Sample of Template:Cladogram
|cladogram=