Ady Endre

Önéletrajz

 1877-ben született Érmindszenten (Erdély, ma Adyfalva a neve), a középiskolát 1896-ban

fejezi be Zilahon, később Nagyváradon újságíróként dolgozik, itt ismerkedik meg Dióssy
Ödönné Brüll Adéllal (Léda).

 Első verseskötete Versek címmel jelenik meg, nem sikeres, mondhatni semmit nem ígérő
kezdet.

 Második verseskötete a Még egyszer már egészen más hatást kelt. Mi lehet ennek az oka?

Válasz:

1904-ben megy először Párizsba, összesen hétszer (?) jár nagyjából a városban élete során. Az első
párizsi élmények nem pozitívak, nagyon rosszul érzi magát ott, a franciáktól keveset tanul, a
nyelvet sem beszéli jól, az újságokból tájékozódik (igaz, ezt itthonról is megtehette volna...). Saját
és az általa tapasztalt gőg, amit a franciák is mutattak felé meggátolta abban, hogy komoly
érintkezésbe kerüljön a francia emberekkel. Ami mégis megfogja, az maga a hely, a hely szelleme,
Párizs hangulata, nagyvárosiassága. Fontos tudni, hogy Ady életútjában Párizs előtt kimaradt
Budapest, ezért hathatott rá így Párizs, a nagyváros. (Érmindszent-Zilah-Nagyvárad-Párizs-
Budapest).

Párizsban eszmél rá a világra és magára, itt vált világnézetté benne az, hogy az élet alapvetően szép,
az embernek pedig vállalnia kell magát és a hangját minden fenntartás nélkül. Itt vált bátorságává
kimondani az új szavakat, az új képeket, az új ritmusokat. Hazatértekor írja meg az Új verseket, s
ettől a kötettől számítja az irodalomtörténet a modern magyar líra megszületését. Ady a Nyugat első
nemzedékének egyik legjelentősebb alkotója.

Költészetének általános jellemzői

 Ady verseinek középpontjában önmaga áll.

 A versek történése fiktív térben és időben játszódik; olyan tájakat mutat be, amelyek
elsődlegesen a lélek tájai/terei.

 A látomásos tájakkal időtlenség párosul, vagyis a szereplők nem élnek benne egyetlen
konkrét korban sem, mégis benne élnek mindegyikben.

 Minden versében találhatóak szimbólumok; a szimbolista jelképek akkor hitelesek, hogyha

többértelműek. Csak a dolgok felszíne egyértelmű, valójában mögöttes tartalmakkal bírnak a
képek mindig.

Ady magyarsága (A magyar ugaron, Nekünk Mohács kell, Az én magyarságom, Föl-földobott kő,
Góg és Magóg fia vagy ok én c. versek pl.)

 Kortársait az döbbentette meg vele kapcsolatban, hogy ő olyan keserűséggel beszélt és írt a
magyarságról, mint őelőtte senki.

 A magyar író általában dicsőítette fajtáját, csak Zrínyinek, Kölcseynek volt (azért másoknak
 is persze) elmarasztaló szava, mert lt bennük a különb magyarság gondolata.

 Ady ugyanúgy támad, mint Kölcseyék: a jelen magyarját ostorozza a jövendő magyarokért!
Gyűlölte a jelen magyarságát, a helyzetet, de ez a gyűlölet a szeretetből táplálkozott. Fel
akarta rázni a magyarságot, lendületet akart adni. Azt akarta, hogy tanulja el végre a magyar
ugar is a párizsi gyorsabb élettempót, hogy emberibb és teljesebb lehessen.