AZ IMMUNOLÓGIA DEFINÍCIÓJA

Az immunológia az a tudomány, amely az élő szervezet ellenállóképességét

tanulmányozza és azokat a fizikai, kémiai és biológiai tényezőket, amelyek ezt befolyásolják.

Ha a szervezetbe idegen anyag kerül (kórokozó vagy más anyag), a szervezet

igyekszik azt megsemmisíteni. Ezt nevezzük immunitásnak vagy a szervezet
ellenállóképességének. Ez születésünktől kezdve, sőt már az anyaméhben is aktívan működik
és megvédi a szervezetetünket a káros kórokozóktól és idegen anyagoktól. Az immunnitás
lehet nem specifikus (veleszületett) és specifikus (szerzett).

A FEHÉRVÉRSEJTEK
A fehérvérsejtek (leukocyta) az immunrendszer sejtes elemei. A leukociták értéke a
vérben változó lehet: 4-10 ezer egy köbmilliliter vérben (4-10 x 10 9). A fehérvérsejtek a
csontvelőben keltkeznek. A vérben normális körülmények között csak az érett sejtek
találhatóak. Számukra a keringő vér csak ideiglenes tartózkodási hely, és megtalálhatóak a
szövetekben is. A leukociták számának a csökkenése (leukocytopénia) leggyakrabban a
vírusos fertőzésekre jellemző. Emellett malária, tífusz esetén jelentkezik, valamint a csontvelő
károsodás jele is lehet (sugárzás, RTG, kemoterápia, daganatok stb.). A számuk növekedése
(leucocytosis) a bakteriális, gomba vagy parazitafertőzések miatt jelenkezik.

A fehérvérsejtek feloszthatók fagocitákra és immunocitákra.

A FAGOCITÁK, falósejtek végzik az idegen anyagok bekebelezését, így a

baktériumokét is. A fagociták közé tartoznak a granulociták (ún. „szemcsés sejtek”) és a
monociták.

A granulociták a vérben a legnagyobb számban jelenlévő fehérvérsejtek. A

granulociták három tipusra oszthatóak:

1. Neutrophil granulociták amik a fehér vérsejtek 50-60%-át teszik ki. Sejtmagjuk

általában háromlebenyű. Fő feladatuk hogy a fertőző kórokozókat (baktériumokat,
vírusokat, parazitákat) amőbaszerűen bekebelezzék és megsemmisítsék.
Vérárammal a gyulladás helyére jutnak, (amit hemotaxisnak nevezünk) az érfalon
keresztül a keringésből a gyulladás helyére jutnak, majd ott bekebelezik a
kórokozókat. Rövid életűek, a vérben 6-8 órát élnek.
2. Eozinophil granulocyták, szemcséinek színe téglavörös. A leukociták 2-4%-át
teszik ki. Az eozinophil grannulociták száma főleg féregfertőzés, allergiás
reakciók és asztma esetén nő meg.
3. Bazophil granulocyták. Citoplazmájuk nagy sötét granulomokat tartalmaz. A
perifériás vér 0,5-1%-át teszik ki. Granulumjaik (szemcséik) gyulladáskeltő
mediátorokat tartalmaznak (hisztamint, szerotonint). Ezek a mediátorok felelősek
az allergiás reakciók kialakulásáért.

A monocyták a legnagyobb fehérvérsejtek. A monociták a csontvelőben képződnek,

onnan a véráramba jutva 72 órát keringenek, majd a szövetekbe jutnak, ahol az érési
folyamatuk utolsó szakasza megy végbe amely során szöveti makrofágokká alakulnak. Ezek
feladata szintén a kórokozók és más testidegen anyagok bekebelezése.

A LIMFOCITÁK citoplazmájában szemcsék nincsenek. A limfociták a fehérvérsejtek 30-

40%-át teszik ki. Nem képesek fagocitózisra. A vérben és a nyirokcsomókban találhatóak
meg, ezért nyiroksejteknek is nevezzük őket. A membránjukon lévő antigének alapján T és B
limfocitákat különböztetünk meg.

A B limfociták a keringésben plazmasejtekké alakulnak, amik a humorális

immunválasz védőanyagait azaz az antitesteket (ellenanyag, immunoglobulin) termelik.

A T limfociták a celluláris immunválasz sejtjei. E sejtek a csecsemőmirígyben

(Thymus) érnek immunkompetens sejtekké. Ezek az immunokompetens sejtek felismerik a
szervezet saját sejtjeit (antigénjeit) és csak az idegen sejteket (baktériumok, vírusok, tumoros
sejtek stb.) pusztítják el. A T limfocitáknak regulátor (irányító) és effektor (végrehajtó)
szerepük van. 3 tipusú T limfocitát különböztetünk meg:

1. A regulatorikus T sejtek irányítják az immunválaszt. Ezen sejteknek 2 tipusát

különböztetjük meg:
a. T helper (segítő sejtek)limfocitákat, amelyek limfokin nevű anyagot
termelnek, és ez az anyag serkenti a B limfocitákat az antitest
termelésre, és a
b. T szupresszor (gátló) sejteket amelyek gyengítik az immunválaszt.
2. A végrehajtó vagy T effektórikus sejtek felismerik az antigéneket, és a sejt-
sejt kölcsöhatás révén elpusztítják azokat. Részt vesznek a szervezetbe kerülő
anyagok elleni védekezésben, a rosszindulatú daganatok elleni védekezésben
és a beültetett szövet vagy szerv elleni védekezésben, vagyis a transzplantátum
kilökődésében is. Ide tartoznak a
a. T killer (ölő sejtek) amik limfotoxint termelnek és sejtölő (citotoxikus)
hatásuk van
b. DSH sejtek amelyek limfokineket termelnek és a makrofágokat
aktiválják.
3. T- memória sejtek (emlékező sejtek)- ezek a sejtek megjegyzik a szervezetbe
jutott antigéneket és amikor az legközelebb bejut a szervezetbe ezek a sejtek
aktiválódnak és reagálnak vele.