Nemzet- és történelemszemlélet Kölcsey Ferenc költészetében és értekező

prózájában
Kölcsey Ferenc
▪ 1790 Sződemeter – 1838 Szatmárcseke
▪ Kiváló költő, esszéíró és korának egyik legnagyobb hatású szónoka.
▪ Ősi, protestáns, nemesi család sarja.
▪ Meghatározó élménye: a korai, mély halálélmény (fél szeme világának elvesztése, szülei, barátai
halála) → befelé forduló, töprengő alkat (↔ közéleti nyitottság)
▪ Nagy műveltségének és nyelvtudásának alapjait a Debreceni Református Kollégiumban vetette
meg, melynek szellemiségével – azonban – soha nem tudott igazán azonosulni.
▪ Kazinczy és a nyelvújítás lelkes híve az 1810-es években.
▪ Az 1820-as évek végétől kibontakozik aktivitás a közéletben. A reformellenzék vezéregyénisége.
▪ Utolsó éveit a perbe fogott Wesselényi Miklós védelmének szenteli.

A nemzeti problematika jelentkezése Kölcsey írásaiban

▪ Kölcsey szemléletét meghatározza a kálvinizmus szellemi öröksége, (család, Debrecen
Református Kollégium)→ kurucos, ellenzéki szemlélet
▪ a nemesség nemzettudata (hiszen ősi nemesi családból származik) → a nemzet a nemességgel
egyenlő
▪ majd a francia felvilágosodás világpolgári gondolkodású (kozmopolita) alkotóin nevelkedett, ezért
kezdetben a nemzethez kötődés számára nem bírt nagy jelentőséggel
▪ gondolkodásmódja az 1810-es évek során fokozatosan átalakul, párhuzamosan azzal, hogy
esztétikájában a klasszicizmustól a romantika felé fordul
▪ 1817-ben keletkezett a Rákóczi, hajh című költeménye, mely a hazai romantika történetében
kiemelt fontosságú: a vers hazafias költemény, a „a nemzeti romantikus, függetlenségi, történeti
szemléletű költészet nyitánya”
▪ a haza és a haladás ügye (nemzeti függetlenség, a társadalom modernizációja) költőként és
politikusként egyaránt foglalkoztatta → versek, tanulmányok, politikai beszédek
▪ túllép a rendi nemesség gondolkodásmódján: a parasztság felszabadításáért küzd (örökváltság) a
polgári átalakulásért

A nemzetféltés versei
Himnusz (1823)
Keletkezés:
1823. január 22-én fejezte be egyik legjelentősebb művét, a Himnuszt mely a 1820-as években
Kölcseyre jellemző romantikus nemzet- és történelemszemléletet tükrözi.1

1
1823-ban közel egy időben két teljesen ellentétes tartalmú vers született: a Vanitatum vanitas és a Himnusz. Az első a teljes közöny,
lemondás (legalábbis látszólag); a másik az öntudatos sorsvállalás verse. Az ellentét magyarázata lehet, Kölcsey hullámzó, hol
bizakodó, hol reménytelenségbe süllyedő kedélyállapota. Másrészt a romantikus egyéniség szélsőséges, ellentéteket önmagában
egyesíteni képes vonását is felfedezhetjük Kölcsey költői alkatában.
Cím, alcím:
A mű alcíme (A magyar nép zivataros századaiból) utal arra, hogy a költő visszahelyezkedik a 16-
17. századba, a török hódoltság korába, és beleéli magát egy akkori protestáns prédikátorköltő
helyzetébe.
A cím műfajjelölő, utal arra, hogy a költemény fennkölt hangvételű, vallásos, Istenhez szóló ima.
Versszerkezet
A mű a himnuszok mintájára tagolódik: A B A’ (kérés, könyörgés: 1. vsz. – a kérés részletezése,
indoklás: 2-7. vsz. – a kérés megismétlése: 8. vsz.)
Keretes szerkezetű.
Az első versszak (keretversszak)
Tartalma: fohász és áldáskérés Istentől. Isten áldása a bibliai gondolkodásban az élet kiteljesedését,
az anyagi és a lelki jólétet egyaránt jelenti. A „jó kedv” jelentheti valóban a kedvet, a belső energiát,
reménységet, a biblikus szóhasználatban azonban mélyebb jelentést hordoz: isteni kegyelmet jelent.
Már az első versszak alátámasztja az áldáskérés jogosságát: „Megbünhödte már e nép / A multat s
jövendőt” – e mondat teológiailag nem igazolható, érzelmileg azonban igen. A bűntudatot leküzdő
közösség öntudatos megnyilvánulásaként értelmezhető. Lényege: jogunk van az áldáshoz,
megszenvedtünk érte.

Az argumentáció (2-7. vsz.)

Két egységre bontható: az áldás és a büntetés bemutatása történik. Mindkét részben megjelennek
a haza
a fiak
a csaták képei.

2-3. vsz.: A régmúltat az értékgazdagság jellemzi.

A szép haza képei: Kárpát szent bérce; Tisza, Duna habjainak zúgása; Kunság ért kalásza; Tokaj
nektárja → erő, szabadság, szépség, bőség, béke, biztonság
A fiak képei: Bendegúznak vére; Árpád hős magzatjai felvirágozának → hun-magyar rokonság,
méltóság, összetartozás; ígéretes jövő
A győzelmes hadviselés képe: zászlónk vad török sáncán; Mátyás Bécset ostromló hada → harci
dicsőség, sikeres nemzet
4-7. vsz.: A múltat (és áttételesen a jelent) az értékek pusztulása jellemzi.
A haza képei: hamvveder (urna); nem lelé honját a hazában; vérözön, lángtenger; kőhalom → a
magyar föld a pusztulás helye
A fiak képei: magzatod hamvvedre; tenfiad támadt kebledre; hazátlanság; kínzó rabság → pusztulás,
rabság, belviszályok sújtják a magyart
A vesztes csaták képei: rabló mongol; török rabiga; Ozmán győzedelmi éneke → leigáztatás, kudarc
↓
A szenvedés oka nem csupán a külső ellenségben (tatár, török) keresendő, hanem a magyarok
egymás közötti viszályában. A szerkezeti szabálytalanság (a bűnhődés részletezőbb leírása)
A versben megmutatkozó történelemszemlélet a protestáns / a reformáció korának
történelemszemlélete. E szerint Isten bűneink miatt sújt a történelmi nyomorúsággal. Bajaink oka,
hogy az Istennel való kapcsolatunk romlott meg. Ez a gondolkodás önkritikus és a múlttal
szembenézni tudó magatartást feltételez.

A költemény nyelvi hatásosságának „titka”

A vers nyelvezete archaikus, a jeremiádok hangján szólal meg és a Biblia nyelvezetét idézi.
Képei nagyszabású, romantikus képek: vérözön; lángtenger; vert hadunk csonthalmain. A 7. vsz-
ban látomás bontakozik ki a saját hazájában hontalanná váló nemzetről.
A központi képek (motívumok) más tartalmi-hangulati töltést kapnak a vers első, illetve második
felében. A bérc „szent bérc”-ként az erő és a biztonság magasztos szimbóluma (2. vsz.) és a
kitaszítottság jelképe a 7. vsz-ban: „bércre hág és völgybe száll”.
Hasonlóan ellentétes értelmet nyerő motívumok: a szép haza; a vér; a vár képei.
A paradoxonná fokozódó ellentétek a 7. sz-ban.
A mű versformája nyolc 7 vagy 6 szótagos trocheusi sorból álló keresztrímes strófaszerkezet, de az
időmértékes sorokban felfedezhető a 4|3 illetve a 3|3 osztású ütemhangsúlyos verselés is, mely az
ősi kanásztánc ritmusa. A vers énekelhető a 139. zsoltár dallamára („Tehozzád teljes szívből”). A
költemény rímelése szándékoltan kezdetleges (archaizáló), főleg asszonáncok és ragrímek
jellemzik.
Megírásának idején a Hymnus még nem volt nemzeti himnusz, „csak” egy igen jelentős költemény,
a magyar történelem komor áttekintése, és fohász a jobb jövőért. Hogy épp ebből a versből lett –
Erkel zenéjével – nemzeti himnusz, az arra vall, hogy a vers igen pontosan ragadja meg a magyar
történelmi tudat és identitástudat összefüggését.

Huszt (1831)
Műfaj: epigramma
Szerkezet:
Előkészítés (1-4. sor)
▪ a romantika összes kelléke megjelenik: romvár, hold, éjszaka, csend, sír szele, „lebegő rémalak”
▪ a hangulat rejtelmes, baljós, komor
▪ arra számítunk, hogy a rémalak valami szörnyűséget nyilatkoztat ki
Csattanó, fordulat (5-8. sor)
▪ a rémalak a honfit (hazafit) szólítja meg
▪ célja, hogy kiemelje a tétlenségből
▪ üzenete: A múlt helyett a jövő felé kell fordulni, mert a múlt kudarcai / vagy éppen dicsősége
megakadályozzák a jövőt formáló cselekvést (A múlt visszahúzó erőként is működhet, ha rosszul
viszonyulunk hozzá.) A vers utolsó mondata a reformkor egész politikusnemzedékének
jelmondatává vált: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!” Ez a felszólítás tudatosítja
bennük, hogy jelenbeli cselekvéseiktől függ a haza sorsa.
 Zrínyi dala (1830); Zrínyi második éneke (1838)

Zrínyi dala (1830) Zrínyi második éneke (1838)

Kinek a szerepében szólal meg

a költő?
Zrínyi (Miklós, a költő,
hadvezér, politikus) szerepében
(szerepversek)
Zrínyi a régi magyar erkölcs,
önfeláldozás, hűség
szimbóluma a romantikus
költők számára
Kivel beszélget?
Lírai dialógus (párbeszédbe
kivetített monológ) zajlik a
költeményekben→ a költő
belső vívódását tükrözi
önmagát szólítja meg a sorssal beszélget
A kérdező és Zrínyi egyenrangú Zrínyi a sorsnak alárendelt; a
felek sors nem Isten, tehát nem
személy, hanem személytelen
erő, melynek teljesen
kiszolgáltatott egyén és nemzet
Időszembesítés
A múltat és a jelent szembesíti; A jelent és a jövőt szembesíti
a páratlan versszak a dicső
múltat idézi a páros ennek
ellentéte, a jelen (→ Himnusz, e
vers motívumai is visszatérnek:
hon, magzat, bérc stb.)
A nemzet jellemzése
Vádolja saját korát, nemzetét A költő azonosul szenvedő
annak tehetetlensége, közönye hazájával, szánalmat kér a
miatt ↔ a múlt cselekvő sorstól. A belső viszály teszi
hazaszeretete tönkre a hazát.
A nemzet elkerülhetetlen
pusztulását jósolja.
(nemzethalál)

Hangnem, érzelmek
Keserűség, harag Keserűség, lemondás,
pesszimizmus
 Értekező próza

Nemzeti hagyományok (1826)

Műfaj: történelemfilozófia, kultúrtörténeti, esztétikai tanulmány

Kölcseyt a nemzeti eredetiség problémája foglalkoztatja ebben a tanulmányában.
Alaptétele:
„Egész nemzeteknek, szintúgy, mint egyes embereknek megvannak az ő különböző koraik.”
A kezdeti hőskor a nemzet történetének egészét meghatározza, hiszen ez teremti meg a nemzeti
hagyományokat, tehát a nemzeti kultúrát. A kultúra lényege a folytonosság, ha elszakadunk a
múltunktól, létünk kerül veszélybe.
A kulturális fejlődés fajtái:
▪ görög típusú: szerves, belső kezdeményezésből fakadó fejlődés (a görögök művészete)
▪ római típusú: idegen minta utánzásán, átvételén alapuló (az európai keresztény kultúra alapvetően
ezt az utat követte)
A magyarság is elfelejtette gyökereit, idegen mintát követett. Eredetiség nélkül Kölcsey szerint
nincs kultúra, sőt, nemzetünk léte kerül veszélybe. Vissza kell nyúlni tehát a kezdetekhez, a
hőskorhoz. A nemzeti hagyományt pedig a népköltészet őrizte meg, tehát a népköltészetre alapozva
kell irodalmunkat megújítani.

Paraineis Kölcsey Kálmánhoz (1836)

A Parainesis 1834 és 1836 között keletkezett, és 1837-ben jelent meg az Athenaeumban.

Műfaj: parainesis =’intelem’ Meghatározott személyhez intézett, erkölcsi buzdítást tartalmazó
beszéd vagy írás. A műfaj egyik első alkotása: Szent István király intelmei Imre herceghez.

Címzett:
▪ Kölcsey Kálmán (Kölcsey Ferenc unokaöccse)
▪Az ifjú politikus-értelmiségi nemzedék, melynek legjelentősebb képviselőit a pozsonyi
országgyűlésen ismerte meg Kölcsey (Pap Endre, Szalay László, Ormos Zsigmond). Ezek a
reformer fiatalok arra kérték Kölcseyt, hogy legyen titkos mozgalmuk vezére. Kölcsey azonban
visszautasította a kérést, mert sejtette, hogy e fiatalok politikai provokáció áldozatai. Óvni akarta
őket a túlzott radikalizmustól, a meggondolatlan kockázatvállalástól.

A mű szerkezete:
▪ hat tételmondat kifejtése
▪ gnómák laza sorozata

Alapvető tanítása: az élet célja a közösségért való cselekvés

„Az élet főcélja a tett, s tenni magában vagy másokkal együtt senkinek nem lehetetlen. Tehát tégy!”
Hogyan lehet helyesen cselekedni?
▪ az erény megtartásával
▪ Kölcseynél az erény (rény) nem csupán erkölcsösséget, becsületességet, hanem az elvekhez való
ragaszkodást jelent
Milyen elvekre kell alapozni a cselekedeteinket?
▪ az Isten(ség) imádata
▪ az emberiség szeretete
▪ a haza szeretete
Milyen eszközökkel lehet megvalósítani a közösség szolgálatát?
▪ ismeretek, tudás szerzése = tanulás
▪ a tudományok közül legfontosabb a szónoklás (retorika) tudományának megismerése
▪ a szónoksághoz szükséges a magyar nyelv művelése
▪ a magyar mellett fontos idegen nyelvek ismerete is
▪ az önfejlesztés eszközei: tapasztalat, tanulás, figyelem és gondolkodás

Kölcsey Kálmán, a Parainesis elsődleges megszólítottja, később a márciusi ifjak köréhez tartozott.
A szabadságharc katonájaként Komárom ostrománál halt meg.