Kedves Jerzy!

Kedves Tomasz!
Kedves JAWOR táncosok!

Végtelenül boldogan, élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodva értünk haza Lublinból.

Mindezért a legnagyobb szeretettel és tisztelettel szeretnék köszönetet mondani.
Az, ami 2018-ban Indonéziában elkezdődött, majd 2019-ben Százhalombattán folytatódott,
újabb fordulattal gazdagodott.
Nem csalódtunk, hatalmas élményben volt részünk. A találkozás veletek, a Jaworral mindig
nagyon különleges. Nagyon sok együttessel találkoztam az elmúlt 30 évben. A Summerfesten
112 ország közel ötszáz együttese, negyvenezer táncos vett részt. 1994-ben az első
fesztiválon is jelen volt Lengyelország és azóta is sokszor láttunk vendégül lengyel
együtteseket, de olyan, mint a Jawor csak egy van. Ti. 2019-ben – akik itt voltak nem tudják-
amikor az autóbusz elindult hazafelé az együttessel Lublinban órákig – szó szerint- sirattuk az
együttest, mert bár 2019-ben 20 ország volt jelen, és mindegyikkel nagyon jó kapcsolatunk
volt a fesztivál alatt, de egyikkel sem olyan, mint veletek. Az első perctől kezdve egészen más
volt: szeretettel, tisztelettel, barátsággal, és boldogsággal teli 12 napot töltöttünk együtt.
Semmihez sem hasonlíthatóan különleges volt.
Azt gondolom, hogy ami összetartozik, az összetartozik. A lengyelek a magyarokkal. Ez nem
holmi kocsmai barátság. Többszáz éves történelmünk és kultúránk erre a bizonyíték.
Varsóban a repülőteret Chopinról nevezték el, Budapesten Liszt Ferencről. A lengyel Marie
Curia Sklodowska Nobel díjas, a magyar Szentgyörgyi Albert (a C-vitamin feltalálója) is az. Az
Európai Unió tagországai közül kettő büszkélkedhet Nobel díjas tudóddal. Báthory István
erdélyi fejedelem lengyel király is volt, akit 1575. december 12-én választott meg a lengyel
köznemesség királynak. Józef Zachariasz Bem (akit Magyarországon Bem apónak hívunk) az
1848-as magyar szabadságharc legnagyobb tábornoka volt. A mai napig a legnagyobb tisztelet
és megbecsülés övezi emlékét.

1956-ban a magyarok megpróbáltak megszabadulni az oroszoktól, a forradalom és a megtorlás

éveiben lengyel civilek ezrei segítették a magyarokat: a forradalom áldozatai gyerekeit mentették,
segítették, küldtek adományokat.

1980 augusztus 14-én én Gdanskban voltam, amikor a hajógyári munkások sztrájkoni kezdtek.
Ezt követően nagyon nehéz idők jártak Lengyelországban. Mi magyarok igyekeztünk segíteni, én
például lengyel gyerekeknek szerveztem nyári táborozást a Balatonnál. A buszokat
Magyarország küldte, egyhetes táborok voltak, és egész nyáron érkeztek a lengyel gyerekek,
akiknek teljes költségét Magyarország fizette. Egyszerre 1000 gyerek érkezett, 8 hét alatt közel
nyolcezer lengyel gyerekkel ismerkedtem meg, és van olyan, akivel még ma is tartjuk a
kapcsolatot. Plockból érkeztek, a kőolajfinomító munkások gyerekei voltak, hiszen
Százhalombattán működik a magyar kőolajfinomító.

1989 nyarán Magyarországon mintegy 500 ezer menekülő kelet német torlódott fel, és mi nem
félve az orosz megtorlástól megnyitottuk a határokat Ausztria felé. Ezzel vette kezdetét a
kommunista rezsim lebontása Kelet Európában.
Néhány éve 2016-ban az akkori lengyel köztársasági elnök budapesti látogatása alkalmából a
Forrás kérte fel a Külügyiminisztérium, hogy köszöntsük. Neki énekeltük először a Sla
dzsivecskát.

Napjainkban is egy padban ülünk az Európai Unió „iskolájában” egyfolytában eljárások vannak
országaink ellen.

Mindez összeköt bennünket. És összeköt bennünket az elmúlt néhány nap is. Ha azt kérdezném
tőletek, melyik a legszebb szó, akkor valószínűleg azt mondanátok, hogy az „ anya” a „ szerelem”
a „ gyerek”. Én mást mondok. A legszebb szó a világon az, hogy „EGYÜTT”.

A közös előadásunk ennek volt a legszebb példája, hogy mi, ott, a színpadon és a parti közben
szívből, lélekből, szeretettel EGYÜTT voltunk! A legutolsó közös tánc volt a leggyönyörűbb, Isten
ajándéka! Ez mindennél többet ér, ez volt az 2023-ban ami Báthoryval, Bem apóval,
forradalmainkkal kezdődött, és mi ezt a hagyományt folyttajuk.

Kedves Barátaim!

Mindezeket azért tartom fontosnak elmondani, mert a mi barátságunk ezért nagyon különleges,
és nem csak egy röpke pillanat szüleménye, hanem valóban a történelem ajándéke.

Elnézve a partik közben a fiatalokat végtelen öröm és megelégedés volt bennem, arra
gondoltam, hogy Báthory és Bem apó biztosan örül ennek, és hogy ott és abban az órában
REND volt a világban. A mi világunkban. A lengyel magyar világban!

Kézzel fogható volt a harmónia, a szeretet, a megbecsülés, az egymás tisztelete – micsoda

fontos dolgok ezek a mai világban!

KÖSZÖNÖM! Mindent köszönök, ami ott történt, és csak azt kívánom, hogy ne legyen vége,
hogy találkozzunk, folytassuk és adjuk át a következő generációknak is a hagyományos Jawor
Forrás barátságot!

Szívesen gondolkodnék azon, hogy hogyan lehetne a két együttes testvéri kapcsolatát erősíteni.
Hogyan lehetne a táncosok közötti személyes barátságot elmélyíteni? Hogyan lehetne a
találkozásokat kitalálni, a látogatásokat szaporítani és nem csak hivatalos alkalommal, hanem a
hétköznapokban, hosszú hétvégén „csak átugrani” egy sörre?

Éppen ezért szeretettel meghívom az együttes vezetőit alkalmas időpontban egy közös
gondolkodásra Százhalombattára, hátha kitalálunk valamit, és jó példát mutatva alig várom,
amikor néhány táncos, akikkel erről már beszéltünk is áprilisban megérkezik egy hétvégére,
vendégeimként, hogy folytassuk azt, amit elkezdtünk Indonéziában.

A legnagyobb szeretettel ölellek benneteket!

Szigetvári József

Ui:a levelet egy egykor forrásos táncoslány fordította le, akinek az édesanyja lengyel, és a
nagypapája Lubilnban élt😊