Alapápolás

112.
 TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK 112.

Oktatási segédlet
Alapápolás
modulhoz

Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet

Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet Főigazgatóság, 2012.
 Készült
az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatásával

Szerző:
Dr. Harsányi Gergő (I. Az emberi test felépítése és működése fejezet)
Dr. Harsányi Gergő (II. Általános és részletes kórtan fejezet)
Papp Katalin (III. Ápolástudomány fejezet)
Papp Katalin, Törő Viktória, Ujváriné Siket Adrienn (IV. Ápolási feladatok)

Szerkesztő:
Papp Katalin, Törő Viktória, Ujváriné Siket Adrienn

Lektorálta:
Dr. Drexlerné Solymos Mária

A kiadványban felhasznált képek az alábbi

szerzők/cégek engedélyével kerültek felhasználásra:
LifeART (2010) Wolters Kluwer Health, Inc. –
Lippincott Williams & Wilkins. Minden jog fentartva.
© [2010] JupiterImages Corporation. Minden jog fenntartva.
© [2010] Europress/Getty Images. Minden jog fenntartva.

LifeART image copyright (2010) Wolters Kluwer Health, Inc. –

Lippincott Williams & Wilkins. All rights reserved.
© [2010] JupiterImages Corporation. All right reserved.
© [2010] Europress/Getty Images. All right reserved.

© Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet

Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet Főigazgatóság, 2012.
Felelős kiadó: GYEMSZI ETI Főigazgatóság főigazgató-helyettes

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített,

illetve rövidített változat kiadásának jogát is.
A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű,
sem annak része semmiféle formában
(fotokópia, mikrofilm vagy más adathordozó) nem sokszorosítható.
Tartalomjegyzék
Bevezetés .................................................................................................................... 9

I. Az emberi test felépítése és működése ............................................................... 11

1. Az anatómia fogalma és felosztása ..................................................................... 14

1.1. Makroszkópos anatómia .............................................................................. 14
1.2. Mikroszkópos anatómia .............................................................................. 15
2. Az élettan fogalma és felosztása ........................................................................ 16
3. Az emberi test felépítésének általános elvei ....................................................... 17
3.1. Az emberi test fő részei ................................................................................ 17
4. A szervezet morfológiai felépítése ...................................................................... 18
4.1. A sejt felépítése, a sejtek alkotórészei .......................................................... 18
4.2. A sejt élettana ............................................................................................... 19
4.3. Szövetek ........................................................................................................ 20
5. A mozgás szervrendszere .................................................................................... 25
5.1. A csontvázrendszer ...................................................................................... 25
5.2. Általános csonttan ........................................................................................ 25
6. Részletes csont- és ízülettan ................................................................................ 29
6.1. A törzs csontjai és ízületei ........................................................................... 29
6.2. A felső végtag csontjai és ízületei ............................................................... 32
6.3. Az alsó végtag csontjai és ízületei ............................................................... 34
6.4. A koponya csontjai és összeköttetései ......................................................... 37
7. Vázizomrendszer ................................................................................................. 41
7.1. A vázizmokról általában .............................................................................. 41
8. Részletes vázizomtan .......................................................................................... 43
8.1. Törzsizmok ................................................................................................... 43
8.2. A felső végtag izmai ..................................................................................... 45
8.3. Az alsóvégtag izmai ..................................................................................... 46
8.4. Nyakizmok ................................................................................................... 47
8.5. Fejizmok ....................................................................................................... 47
9. Keringési rendszer ............................................................................................... 49
9.1. A szív ............................................................................................................ 49
9.2. Az érrendszer ............................................................................................... 53
9.3. A vér ............................................................................................................. 57
9.4. Nyirokrendszer ............................................................................................. 59
10. Az emésztés szervrendszere ............................................................................... 61
10.1. Tápanyagok ................................................................................................ 61
10.2. Az emésztőrendszer funkcionális anatómiája ........................................... 62
10.3. Hashártya (peritoneum) ............................................................................. 68
11. A légzés szervrendszere ...................................................................................... 70
11.1. Felső légutak .............................................................................................. 70
11.2. Alsó légutak ............................................................................................... 70
4 Alapápolás

11.3. Mellhártya .................................................................................................. 72

11.4. Gátorüreg ................................................................................................... 73
11.5. A légzés élettana ....................................................................................... 73
11.6. A légzés mechanizmusa ............................................................................ 73
11.7. A légzés szabályozása ................................................................................ 74
12. A vizeletkiválasztó és elvezető rendszer ........................................................... 75
12.1. A vese (nephros [ejtsd: nefrosz]) makroszkópos anatómiája .................... 75
12.2. Húgyvezeték .............................................................................................. 77
12.3. Húgyhólyag (urocysta [ejtsd: urociszta]) ................................................... 77
12.4. Húgycső ...................................................................................................... 77
12.5. A vizeletürítés mechanizmusa .................................................................. 78
13. Belső elválasztású mirigyek ................................................................................ 79
13.1. Agyalapi mirigy (hipofízis) ....................................................................... 79
13.2. Pajzsmirigy ................................................................................................ 80
13.3. Mellékpajzsmirigy ..................................................................................... 81
13.4. Mellékvese ................................................................................................. 81
13.5. Hasnyálmirigy (pancreas [ejtsd: pankreász]) ........................................... 81
13.6. Tobozmirigy ............................................................................................... 82
13.7. Nemi mirigyek hormontermelése .............................................................. 82
14. Nemi szervek ....................................................................................................... 84
14.1. A nemi szervek általános felépítése .......................................................... 84
14.2. Férfi nemi szervek ...................................................................................... 84
14.3. Női nemi szervek ....................................................................................... 86
14.4. Tüszőérés, menstruációs ciklus ................................................................. 89
14.5. Gát .............................................................................................................. 90
14.6. Emlő ........................................................................................................... 90
15. Idegrendszer ........................................................................................................ 92
15.1. Idegszövet ................................................................................................... 92
15.2. Az idegsejtek működésének élettani alapjai .............................................. 93
15.3. Központi idegrendszer ............................................................................... 94
15.4. Környéki idegrendszer .............................................................................. 104
15.5. Vegetatív (zsigeri) idegrendszer ................................................................ 106
16. Érzékszervek ....................................................................................................... 109
16.1. Látószerv .................................................................................................... 109
16.2. Halló-és egyensúlyozó szerv ..................................................................... 112
16.3. Szaglószerv ................................................................................................ 114
16.4. Ízlelőszerv .................................................................................................. 114
16.5. Tapintó érzékszerv ..................................................................................... 114
17. A bőr .................................................................................................................... 116
17.1. A bőr rétegei ............................................................................................... 116
17.2. A bőr származékai .................................................................................... 117
17.3. A bőr mirigyei ............................................................................................ 117

II. Általános és részletes kórtan .............................................................................. 119

1. A kórtan tárgya, tudományterületei ...................................................................... 123

2. Egészség és betegség ............................................................................................. 125
3. A betegségeket előidéző tényezők csoportosítása, jellemzése .............................. 127
Alapápolás 5

3.1. Külső okok .................................................................................................... 127

3.2. Belső kóroki tényezők ................................................................................. 130
4. A betegség lefolyása, jellegzetességei, módosító tényezők ................................ 133
4.1. A betegségek időtartama .............................................................................. 133
4.2. A betegség lefolyása, kimenetele ................................................................. 133
4.3. A betegség lefolyását módosító tényezők .................................................... 134
5. A szervezet reakciói ............................................................................................ 135
5.1. Adaptációs (alkalmazkodási) mechanizmusok ........................................... 135
5.2. Sejtkárosodás ............................................................................................... 136
6. A gyulladás fogalma, okai .................................................................................. 138
6.1. Akut gyulladás, a gyulladás mechanizmusai, típusai ................................. 138
6.2. Sebgyógyulás ............................................................................................... 139
6.3. Idült gyulladás ............................................................................................. 139
7. Daganatok ............................................................................................................ 141
7.1. A daganatok felosztása ................................................................................. 141
7.2. Daganatok nevezéktana ............................................................................... 142
7.3. A daganatok hatásai ..................................................................................... 142
7.4. A daganatok kialakításában szerepet játszó tényezők ................................. 143
8. A vér és a keringés kórtana ................................................................................. 145
8.1. A vérképző- és nyirokszervek zavarai ........................................................ 145
8.2.A vérkeringés általános zavarai .................................................................... 146
8.3. Az erek betegségei ....................................................................................... 151
8.4. A szív betegségei .......................................................................................... 154
9. A légzőrendszer kórtana ...................................................................................... 157
9.1. A felső légutak betegségei .......................................................................... 157
9.2. Az alsó légutak betegségei ........................................................................... 157
9.3. A tüdő nem gyulladásos betegségei ............................................................ 158
9.4. A tüdőkeringés betegségei ........................................................................... 159
9.5. A tüdő daganatai .......................................................................................... 159
9.6. A mellhártya betegségei .............................................................................. 159
10. Az anyagcsere és a táplálkozás zavarai ............................................................. 161
10.1. Az anyagcsere zavarai ............................................................................... 161
10.2. A táplálkozás zavarai ................................................................................. 162
11. Az emésztőrendszer kórtana ............................................................................... 165
11.1. A szájüreg kórtana ..................................................................................... 165
11.2. A nyelőcső betegségei ................................................................................ 165
11.3. A gyomor betegségei ................................................................................. 165
11.4. A vékony- és a vastagbelek betegségei ...................................................... 166
11.5. A máj és az epeutak betegségei ................................................................ 168
11.6. A hasnyálmirigy betegségei ...................................................................... 170
12. A belső elválasztású mirigyek kórtana ............................................................... 172
12.1. Az agyalapi mirigy betegségei .................................................................. 172
12.2. Pajzsmirigy ................................................................................................ 172
12.3. A mellékpajzsmirigy betegségei ................................................................ 173
12.4. A mellékvesék betegségei .......................................................................... 173
12.5. A hasnyálmirigy endokrin működésének zavarai ..................................... 174
13. A vizeleti szervek betegségei .............................................................................. 177
13.1. A vese betegségei ....................................................................................... 177
6 Alapápolás

13.2. Húgyúti kövesség ....................................................................................... 178

13.3. Daganatok .................................................................................................. 178
14. A nemi szervek kórtana ....................................................................................... 180
14.1. A férfi nemi szervek betegségei ................................................................ 180
14.2. A női nemi szervek patológiája ................................................................. 181
14.3. A női emlő betegségei ................................................................................ 182
15. A központi idegrendszer patológiája ................................................................... 184
15.1. Koponyaűri nyomásfokozódás .................................................................. 184
15.2. Gyulladásos folyamatok ............................................................................ 184
15.3. Agyi keringészavar .................................................................................... 184
15.4. Agylágyulás, agyi infarktus ...................................................................... 184
15.5. Agyvérzések .............................................................................................. 185
15.6. Az agy baleseti sérülései ........................................................................... 185
15.7. Az agy daganatai ....................................................................................... 185
15.8. Az agy degeneratív betegségei .................................................................. 185
16. A hőszabályozás kórtana ..................................................................................... 187
16.1. Hőemelkedés, láz ....................................................................................... 187
16.2. Hipertermia ................................................................................................ 187
16.3. Hipotermia ................................................................................................. 188

III. Ápolástudomány ................................................................................................ 189

1. Az ápolás története ................................................................................................ 189

1.1. Az őskortól a középkorig (i. e. 8000–i. sz. 476) ............................................ 189
2. Ápolási modellek .................................................................................................... 197
2.1. Ápolási modellek ............................................................................................ 197
2.2. Az ápolási modellek a gyakorlatban .............................................................. 204
3. Az emberi szükségletek hierachiája ...................................................................... 206
3.1. Alapvető emberi szükségletek ........................................................................ 206
4. Az ápolás funkciói és területei .............................................................................. 210
4.1. Az ápolás meghatározása .............................................................................. 210
4.2. Az ápolás küldetése ........................................................................................ 211
4.3. Az ápolás funkciói .......................................................................................... 212
5. Az ápolás minőségügyi standardjai ...................................................................... 214
5.1. A minőség fogalma ......................................................................................... 214
5.2. ISO az egészségügyben .................................................................................. 216
5.3. Standard fogalma ............................................................................................ 216
5.4. Az egészségügyi ellátás standardizálása ....................................................... 216
5.5. Bizonyítékon alapuló ellátás ........................................................................... 216
5.6. Betegek bevonása ........................................................................................... 217
6. Az ápolási folyamat: helyzetfelmérés, ápolási diagnózis, ápolási terv készítése,
az ápolás kivitelezése, értékelés ............................................................................ 218
6.1. Az ápolási folyamat és dokumentációja ......................................................... 219
6.2. Ápolási vizit .................................................................................................... 223
7. Ápolási dokumentáció ........................................................................................... 225
7.1. Ápolási dokumentáció .................................................................................... 225
Alapápolás 7

IV. Ápolási feladatok ................................................................................................ 229

A) Az ápolás gyakorlata ............................................................................................. 229

1. Az ágyazás formái ................................................................................................. 229
1.1. A beteg ágya, ágyazás, ágyneműcsere formái, szabályai .............................. 229
1.2. Az ágyazás szabályai ...................................................................................... 230
1.3. Az ágyazás, ágyneműcsere formái ................................................................. 231
2. A beteg elhelyezése, hely és helyzetváltoztatás .................................................... 236
2.1. Hely- és helyzetváltoztatás ............................................................................. 237
3. A beteg mobilizálása .............................................................................................. 239
4. Kényelmi eszközök és használata ......................................................................... 241
5. A test tisztántartása ............................................................................................... 243
5.1. Fürdetés ........................................................................................................... 243
B) A beteg ember szükségletei és kielégítésének lehetőségei ................................... 249
1. Mozgásszükséglet .................................................................................................. 251
2. A pihenés és az alvás szükséglete ......................................................................... 253
3. Higiénés szükségletek ........................................................................................... 256
4. A táplálkozás szükséglete ...................................................................................... 258
5. Az ürítés szükséglete ............................................................................................. 261
5.1. A vizeletürítés szükséglete ............................................................................. 261
5.2. A székletürítés szükséglete ............................................................................ 263
6. A légzés szükséglete .............................................................................................. 267
7. Megfelelő testhőmérséklet biztosítása ................................................................... 269
8. A biztonság szükséglete ........................................................................................ 273
9. A tanulás szükséglete ............................................................................................ 276
10. Az esztétikai szükséglet ....................................................................................... 279
C) Vizitek fogalma, célja, fajtái ................................................................................. 281
D) A decubitus ............................................................................................................ 286
1. A decubitus fogalma, formái ................................................................................ 287
1.1. A decubitus fogalma ....................................................................................... 287
1.2. A decubitus formái, súlyossági fokozatai (stádiumbeosztása) ...................... 287
2. A decubitus kialakulása, tünetei .......................................................................... 289
2.1. A nyomási fekély előfordulásának gyakorisága ............................................. 289
2.2. A nyomási fekély okai .................................................................................... 289
2.3. A nyomási fekély kialakulási folyamata ........................................................ 290
2.4. A nyomási fekély klinikai megjelenése ......................................................... 291
2.5. A nyomási fekély elhelyezkedése .................................................................. 291
3. A decubitus felmérése: a Norton- és a Braden-skála ............................................ 292
3.1. Decubitus rizikómérő skálák .......................................................................... 292
4. A decubitus megelőzése és a decubitus ápolása ................................................... 294
4.1. A decubitus megelőzése ................................................................................ 294
4.2. A decubitus ápolása ....................................................................................... 297
E) A haldokló ápolása és a halott ellátása .................................................................. 302
1. A haldokló beteg gondozásának jogszabályi meghatározása ............................... 303
2. A haldokló beteg ápolói ellátása ............................................................................ 305
3. A halál jelei és fázisai ............................................................................................ 309
8 Alapápolás

3.1. A halál bekövetkezése és fázisai .................................................................... 309

3.2. A halál jelei ..................................................................................................... 309
3.3. A halálnak az ápoló által megfigyelhető klinikai jelei .................................. 310
3.4. A halálnak az ápoló által megfigyelhető biológiai jelei ................................. 310
4. A halál megállapítása ............................................................................................. 311
5. A halott körüli ápolói teendők ............................................................................... 312
5.1. A halottak ellátásához kapcsolódó általános ápolói feladatok ....................... 312
5.2. A halott ápolói ellátása ................................................................................... 313
F) Ápolási dokumentáció ........................................................................................... 316
Bevezetés
Kedves Tanuló!

Engedje meg, hogy sok szeretettel üdvözöljük az Alapápolás mint az Ön számára leg-
fontosabb szakterület világában. E füzet megírásának célja az volt, hogy minél többet
megtudjon a hazai egészségügyi ellátórendszer működéséről, a betegápolásról.

Ezzel együtt tudatjuk Önnel, hogy a képzéséhez szükséges tanagyagot tartalmazó fü-
zetek egy újabb példányát vette a kezébe. Az Alapápolás modulnak négy alfejezete van,
az ezekhez szükséges tananyagot, ismereteket igyekeztünk úgy összeszerkeszteni az Ön
számára, hogy az könnyen áttekinthető, tanulható és természetesen megjegyezhető le-
gyen.

Alfejezetek:
– anatómia-élettan
– általános és részletes kórtan
– ápolástudomány
– az ápolás gyakorlata.

Kedves tanuló, mint egészségügyi szakdolgozó jelölt, ezekkel az ismeretekkel képes

lesz segíteni a beteg legfontosabb szükségleteinek kielégítését, részt venni a mindennapi
ápolási feladatok elvégzésében. Megtanulja az emberi szervezet normális és kóros mű-
ködését, az egyes szervek felépítését.

Az Alapápolás modulon belül lesz 119 elméleti órája, 34 demonstrációs termi gyakor-
lat és 200 óra klinikai gyakorlat. Felhívjuk figyelmét, hogy az elméleti és demonstrációs
termi gyakorlatok során elsajátított ismereteket kell alkalmazznia a klinikai gyakorlatok
során a betegek gyógyulása, az ápolók segítése érdekében. Fontos, hogy a szakma szabá-
lyai szerint végezze az ápolási feladatokat.

Kiadványunkat hasznos oktatási segédanyagnak szánjuk mindazon szakemberek szá-

mára, akik e kérdéskörrel foglalkoznak a tanítási-tanulási interakció bármelyik pólusán.

Ehhez kívánnak sok sikert

a szerkesztők
I. Az emberi test felépítése és működése
A fejezet célja:
megismertetni a hallgatókkal az emberi szervezet felépítését, anatómiai sajátosságait,
valamint az alapvető élettani folyamatokat. Megértetni a szerkezet és a működés közti
szoros összefüggést, felhívni a figyelmet a klinikum szempontjából fontos anatómiai,
élettani viszonyokra.

Követelmények a fejezet elsajátítása után:

Ön képes lesz
– tájékozódni az emberi testen,
– az elsajátított anatómiai ismeretek betegágy melletti alkalmazására,
– az alapvető szerkezeti és működési folyamatok megértése után a kóros folyamatok
megértésére.

Fogalomgyűjtemény
adrenalin: a mellékvese velőállománya által termelt hormon
akciós potenciál: az ingerület élettani megfelelője, a sejt nyugalmi negatív töltöttségi
szintje pozitívvá válik
albumin: a vérplazma fehérjéje, számos anyag szállításában részt vesz, a kapillárisok
szintjén a „szívóerő” fő kialakítója, a májban termelődik
aldoszteron: mineralokortikoid hormon
amiláz: szénhidrátbontó hasnyálmirigy-enzim
androgén: hím nemi hormon, a mellékvese kéregállományának legbelső rétege termeli
aorta: főverőér
arachnoidea: pókhálóhártya
axon: az idegsejt hosszabb nyúlványa, idegnyúlvány
bilirubin: epefesték, a vérfestékből (hemoglobin) képződik
Botallo-vezeték: magzati korban az aorta és a tüdőverőér közötti összeköttetés
cholecysta: epehólyag
colon: remesebél, vastagbél
dendrit: az idegsejt rövid nyúlványa, plazmanyúlvány
depolarizáció: ioncsatornák megnyílása miatt a sejt belseje pozitívvá válik a környeze-
téhez képest
dopamin: a mellékvese velőállománya által termelt hormon
Douglas-üreg: a hashártya által képzett tasak a hüvely és a végbél között
dura mater: kemény agyburok
gaster: gyomor
glomerulus: hajszálérgomolyag
glükokortikoid: a mellékvese kéregállományának középső rétege által termelt hormonok
Graaf-tüsző: folyadéktartalmú érett tüsző a petefészekben
granulocyta: a fehérvérsejtek egyik típusa, „kis falósejtek”
hemoglobin: vérfesték, a vörösvértestekben található, a légzési gázok szállításában van
szerepe
12 Alapápolás

hepar: máj
hipofízis: agyalapi mirigy
icterus: sárgaság, a bőr és az ínhártya sárga elszíneződése
inzulin: a hasnyálmirigy egyik hormonja, az egyetlen vércukorszintet csökkentő hormon
kalcitonin: a pajzsmirigy hormonja, csökkenti a vér kálciumszintjét
kortizol: glükokortikoid hormon, a szervezet energiaraktárait mozgósítja, gyulladás-
csökkentő hatása is van
koszorúartéria: a szívet ellátó verőér
Langerhans-szigetek: a hasnyálmirigy belső elválasztású működéséért felelős képletek
larynx: gége
limfocita: a fehérvérsejtek egyik típusa, az immunreakciók kialakításában játszik szerepet
lipáz: zsírbontó hasnyálmirigy-enzim
menopauza: a nemi ciklus elmaradása a változó korban
mineralokortikoidok: a mellékvese kéregállományának külső rétege által termelt hor-
monok, a só-és vízvisszaszívásért felelnek
mitrális billentyű: kétvitorlás, vagy kétcsúcsú szívbillentyű
monocyta: a fehérvérsejtek egyik típusa, „nagy falósejt”
myelin-hüvely: az idegsejtek körül kialakult hüvely, az ingerületterjedést gyorsítja
nephron: a vese működési egysége
nephros: vese
neuroendokrin: az idegrendszer és a hormonális rendszer együttműködése
neuron: idegsejt
noradrenalin: a mellékvesevelő hormonja, a szimpatikus idegrendszerben ingerületát-
vivő anyag
oesophagus: nyelőcső
oligodendroglia: a központi idegrendszerben a myelin-hüvelyt kialakító sejt
ovarium: petefészek
ovuláció: az érett petesejt kilökődése a petefészekből
ösztrogén: tüszőhormon
pancreas: hasnyálmirigy
papilla: szemölcs
penis: hímvessző
peritoneum: hashártya
pharynx: garat
pia mater: érhordozó hártya
progeszteron: sárgatesthormon
prosztata: dülmirigy
pubertás: a nemi érés időszaka, serdülés
pulmo: tüdő
Ranvier-befűződés: a myelin-hüvelyen szakaszosan megfigyelhető rések
reflex: az idegrendszer működésének elemi egysége
renin: a vese által termelt hormon
riboszóma: a sejtek egyik alkotórésze, a fehérjék termelődésének helyszíne
Schwann-sejt: a perifériás idegrendszerben a myelin-hüvely kialakításában szerepet ját-
szó sejt
sternum: szegycsont
subarachnoidális rés: a pókhálóhártya és az érhordozó hártya közötti rés, ebben kering
az agy-gerincvelői folyadék
Alapápolás 13

szinapszis: az idegsejtek közötti kapcsolókészülék

szinusz csomó: a szív ingerképző központja, ritmusgenerátora
szomatosztatin: a hasnyálmirigy hormonja
thalamus: a köztiagy része, fontos kéreg alatti érzőközpont
Tawara-szár: a szív ingerületvezető rendszerének része
tesztoszteron: férfi nemi hormon
tiroxin: a pajzsmirigy hormonja, az alapanyagcserére van hatással
trachea: légcső
trikuszpidális billentyű: háromvitorlás, háromcsúcsú billentyű
tripszin: a fehérjéket bontó hasnyálmirigy-enzim
urocysta: húgyhólyag
vagina: hüvely
vulva: női szeméremtest
14 Alapápolás

1. Az anatómia fogalma és felosztása

Az anatómia az egészséges szervezet felépítésének megismerésével foglalkozó tudo-
mány, a biológia tudományok ága. Mivel a szerkezetet vizsgálja, az anatómia az ún. mor-
fológiai tudományok közé tartozik.

1.1. Makroszkópos anatómia

A makroszkópos anatómia a szabad szemmel látható szervek, szervrendszerek bonco-
lással történő vizsgálatát jelenti. Részei a rendszeranatómia, a tájanatómia, az összeha-
sonlító anatómia, a röntgenanatómia és a művészi anatómia.

1.1.1. Rendszeranatómia
A rendszeranatómia a szervrendszereket összetartozásuk alapján csoportosítja. Kü-
lön foglalkozik a csontokkal (csonttan), ízületekkel (ízülettan), izmokkal (izomtan),
erekkel (értan), belső szervekkel (zsigertan), idegekkel (idegtan) és az érzékszervekkel.

1.1.2. Tájanatómia
A tájanatómia adott testtájék felépítésével, a szervek egymáshoz való viszonyával fog-
lalkozik. Ennek ismerete a műtéti szakmákban, pl. a sebészetben lényeges.

1.1.3. Összehasonlító anatómia

Az összehasonlító anatómia az emberi és az állati anatómiai viszonyok összehasonlí-
tásával foglalkozik.

1.1.4. Röntgenanatómia
A röntgenanatómia a röntgenvizsgálat, illetve ma már a korszerűbb képalkotó vizs-
gálatok során a szervek helyzetének, egymáshoz való viszonyának meghatározásában,
illetve az azokban lévő elváltozások felismerésében lényeges.

1.1.5. Művészi anatómia

A művészi anatómia, az emberi test felépítését különböző testhelyzetekben, művészi
szemszögből vizsgálja.
Alapápolás 15

1.2. Mikroszkópos anatómia

A mikroszkópos anatómia a sejtek és a szövetek felépítésének megismerésére törek-
szik fénymikroszkóp és elektronmikroszkóp használata segítségével. A fénymikroszkóp
a sejtek, szövetek, az elektronmikroszkóp pedig a sejteknél kisebb képletek, pl. sejtalko-
tók vizsgálatára alkalmas.

A mikroszkópos anatómia két vizsgálómódszere a szövettan (hisztológia) és a sejttan

(citológia). A szövettan a sejtekből meghatározott szerkezet alapján felépülő szöveteket
vizsgálja. A sejttan az egyedi, sokszor szöveti környezetükből kiragadott sejtek vizsgá-
latára szorítkozik. A klinikumban, a betegellátás során mindkét módszer meghatározó
lehet a kórállapot meghatározására (pl. műtét során eltávolított daganat felismerésében
vagy méhnyakrákszűrés kapcsán – lásd kórtan).
16 Alapápolás

2. Az élettan fogalma és felosztása

A humán élettan az emberi test működésének megismerésével foglalkozó tudomány-
terület. A sejtek, a szervek és az azokból felépülő szervrendszerek működésének megis-
merésére törekszik. A megfigyeléseket kísérletek során szerzi, működés közben figyelve
meg az emberi testet. A növényélettan a növényekkel, az állatélettan az állatokkal foglal-
kozik. Speciális tudományágként külön jelenik meg a munkaélettan, az ember élettanát
más élőlények működésével összevető összehasonlító élettan, illetve a táplálkozásélet-
tan.

A két tudományterület, az anatómia és az élettan a modern kutatás és oktatás terén

ugyan elvált egymástól, de mivel a működés és a szerkezet szorosan összefügg és köl-
csönösen hat egymásra, átfogó ismeretük az emberi test működésének megértéséhez nél-
külözhetetlen.

ÖSSZEFOGLALÁS
Az anatómia az emberi test szerkezetével, az élettan a működésével foglalkozik. Vizs-
gálómódszereik emiatt alapvetően mások. Az anatómia a boncolással, a mikroszkópos-
és elektronmikroszkópos vizsgálatokkal a sejtek, szövetek, szervek, szervrendszerek
felépítését vizsgálja. Az élettan ezzel szemben a működésre fókuszál, vizsgálódásait kí-
sérletek során teszi.
A szerkezet és a működés szorosan összefügg és kölcsönösen hat egymásra.

Kérdések
1. Milyen módszerekkel igyekszik megismerni az emberi testet az anatómia?
2. Milyen területei vannak a makroszkópos anatómiának?
3. Mi a különbség az anatómia és az élettan között?
4. Miért lényeges az anatómia és az élettan komplex ismerete?
5. Milyen területei vannak az élettannak?
Alapápolás 17

3. Az emberi test felépítésének általános elvei

Az emberi test felépítésére jel-
lemző a részarányosság (szim-
metria) és a szelvényezettség (1.
ábra). Ha az emberi testet a kö-
zépvonalban egy függőleges
vonallal két részre osztjuk, tü-
körképszerűen hasonló két fe-
let kapunk. Jellemző ez a szim-
metria az arc felépítésére, illetve
a párosan elhelyezkedő testré-
szeinkre is (pl. szem, fül, alsó és
felső végtag). Azonban a belső
szervek már nem feltétlenül kö-
vetik ezt a részarányosságot, hi-
szen a páros szerveink, pl. tüdő,
vese here, illetve petefészek mel-
lett zsigereink jelentős része pá-
ratlan szerv, és a mellüreg, has- 1. ábra
üreg, illetve kismedence adott
részén helyezkedik el (pl. a máj a hasüreg felső részén, jobb oldalon, a gyomor hasonló
helyzetben, de a hasüreg bal oldalán).
A szelvényezettség leginkább a bordákon, illetve a gerincoszlop csigolyáin figyelhető
meg. A gerincvelői idegek a gerincvelőt is szelvényezetté teszik, szelvényezetten lépnek
ki a csigolyák között, és szelvényezetten történik a bőr beidegzése is – lásd idegrend-
szer.

3.1. Az emberi test fő részei

Az emberi test fő részeit képezik a fej, a nyak, a törzs, az alsó és a felső végtagok.
A törzs, illetve a törzset alkotó csontok és izmok két nagy üreget alakítanak ki, a mellüre-
get és a hasüreget. A kettő között a rekeszizom képezi a határt. A hasüreg nagy- és kisme-
dencére osztható, a kismedence alsó falát a gát képezi. A kismedencének és az alsó falát
alkotó gátnak, elsősorban nőknél, főként a terhesség és a szülés kapcsán van jelentősége.
Fontos csontos üreg a koponya ürege, melyben az agyvelő helyezkedik el. A csonttal ha-
tárolt üregek az életfontosságú szerveink védelmét látják el, de bizonyos kórállapotok-
ban jelentős veszélyforrást jelentenek – lásd kórtan.
18 Alapápolás

4. A szervezet morfológiai felépítése

4.1. A sejt felépítése, a sejtek alkotórészei

Az emberi szervezet legkisebb
szerkezeti és működési egysége
a sejt. A sejt önálló életre, anyag-
cserére, növekedésre, mozgásra,
osztódásra, és a környezetéből
származó ingerek felvételére ké-
pes.

4.1.1. A sejthártya
A sejtet a sejthártya határol-
ja (2. ábra). Meghatározza és
biztosítja a sejt alakját, amely
rendkívül változatos lehet. Fo-
lyékony közegben a sejtek le-
kerekednek, gömb alakúak,
máshol, pl. a hámszövetekben a
2. ábra szomszédos sejtek nyomása mi-
att sokszögűek vagy henger ala-
kúak lehetnek. A sejthártya egyrészt elválasztja a környezetétől a sejtet, másrészt a sejt
és környezete között összeköttetést biztosít. Meghatározza, hogy milyen anyagok jutnak
be a sejtbe, illetve milyen anyagok jutnak ki onnan. Így a sejtet egy viszonylag állan-
dó belső környezet jellemzi, melyet bizonyos határok között képes megőrizni a változó
külső hatások ellenére is. A sejthártya, sejtmembrán kialakításában zsírok (lipidek), pl.
koleszterin, játszanak szerepet. Kétrétegű lipid membrán alakul ki, melyben fehérjék is
elhelyezkednek. Ezek a fehérjék a membránba süllyednek vagy teljesen átérik azt. Előb-
biek fontos hírvivő anyagok megkötésére és felismerésére képes receptorok, utóbbiak
bizonyos anyagok számára a membránon átjárást biztosító csatornafehérjék.

4.1.2. A sejtmag
A sejtmagot maghártya veszi körül. A sejtmag tartalmazza az örökítőanyagot, a DNS-t.
Ez a sejtosztódás során kromoszómák formájában jelenik meg. Valamennyi sejtünk, az
ivarsejteket kivéve, 23 pár kromoszómával rendelkezik, ebből 22 pár testi és 1 pár nemi
kromoszómánk van. Utóbbi a nőknél XX, a férfiaknál XY. Az ivarsejtek a többi sejthez
képest fele annyi kromoszómával rendelkeznek. Ez érthető is, hiszen a megtermékenyí-
tés során a két sejt (petesejt és hímivarsejt) örökítőanyaga egyesül, így újra 23 pár kro-
moszómával rendelkezik az utód. A testi sejtjeinkre az ún. számtartó (itt a szám a kro-
moszómák számára vonatkozik), az ivarsejtjeinkre az ún. számfelező osztódás jellemző.
Alapápolás 19

A DNS különböző fehérjéket kódol, melyek a sejtek felépítésében és életfolyamataik

kialakításában játszanak szerepet.

4.1.3. A citoplazma
A sejt fő tömegét a citoplazma képezi, mely félig folyékony kocsonyás rendszer. A kb.
75-80% vízen kívül szerves anyagokat (fehérje, szénhidrát, zsírok) és szervetlen anyago-
kat (nátrium-, kálium-, kálcium-, magnézium-ionok) tartalmaz.
A citoplazmában sejtalkotó elemek láthatók. A mitokondriumok szolgáltatják a sejt-
nek az életfolyamatokhoz szükséges energiát. A sejtközpontnak a sejtek osztódásában, és
mozgásában van szerepe. A Golgi-apparátus jellegzetes alakú zsákrendszer, mely azok-
ban a sejtekben látható nagyobb mennyiségben, amelyek váladékot termelnek – lásd
mirigyszövet.

A sejten belüli emésztésért a lizoszómák felelnek, ezek bontóenzimeket tartalmazó

membránnal határolt hólyagocskák. Az endoplazmás retikulum hálózatszerű, membrán-
nal határolt képlet. A durva felszínű endoplazmás retikulum felszínén ülnek a riboszómák,
melyek a fehérjeszintézist, a fehérjék termelését végzik. A sima felszínű endoplazmás
retikulum a lipidek felszívásában, anyagcseréjében, a glikogén anyagcserében, a szteroid
hormonok képzésében, a kálcium raktározásában játszik szerepet.

4.2. A sejt élettana

A sejtek működése az anyagcsere, a növekedés, az ingerlékenység, a mozgás és a sza-
porodás folyamataiban nyilvánul meg.

4.2.1. A sejtek anyagcseréje

A sejtek anyagcsere-folyamataik során képesek bizonyos anyagok lebontására és épí-
tésére. Ezeket a folyamatokat enzimek hajtják végre. A lebontó folyamatok során a sejt
energiát nyer. A felépítő folyamatok ezzel szemben energiaigényesek. A tápanyagokat és
az oxigént a keringés juttatja el a sejtekhez, és egyben elszállítja a szén-dioxidot és a sej-
tek anyagcseréje során keletkezett bomlástermékeket.

4.2.2. A sejtek növekedése

A sejtek táplálkozása és a felépítő folyamatok eredményeként a sejtek növekednek.
A növekedésnek a sejtfelszín szab határt. Egyes sejtjeink, melyek osztódásra nem képe-
sek, csak a rájuk jellemző sejtméretig növekednek, majd azt elérve a felépítő és lebontó
folyamatok egyensúlyba kerülnek. Az osztódásra képes sejtek esetén a sejt növekedését
a sejt osztódása követi.

4.2.3. A sejtek ingerlékenysége

A sejt ingerlékenysége az a tulajdonság, melynek során a sejt inger hatására képes
anyagcseréjének megváltoztatásával válaszolni. Az ingerek származhatnak a külső és
a belső környezetből. Lehetnek mechanikai, fizikai, kémiai és biológiai ingerek. Az in-
20 Alapápolás

gerlékenység három részből, az inger felvételéből, az ingerület vezetéséből és a meg-

felelő válasz kialakításából áll. Ez teszi lehetővé a környezethez való alkalmazkodást.
A kialakított válasz általában a sejt mozgása vagy anyagcsere-folyamatainak fokozása,
illetve csökkentése.

4.2.4. A sejtek mozgása

A mozgás a leggyakoribb válaszreakció a sejteket ért ingerekre. Lehet belső mozgás,
mely a citoplazma mozgását jelenti. Ez nem eredményez hely-, illetve helyzetváltozást.
A külső mozgás során alakul ki hely-, illetve helyzetváltoztatás, amely történhet állábak-
kal (amöboid mozgás), csillószőrökkel és ostorral. Az állábak a sejthártya kitüremke-
désével, a citoplazma áramlásával alakulnak ki. A csillók a sejt felszínén elhelyezkedő
rövid, szőrszerű képletek, melyek összehangolt mozgása eredményezi a sejt helyváltoz-
tatását. Csillószőrök mozgásra nem képes sejtek felszínén is láthatók, feladatuk ezeken
a helyeken azonban nyilvánvalóan más – lásd hámszövet.
Az ostor egy hosszú nyúlvány, mely csapkodásával eredményezi a sejt mozgását.

4.2.5. A sejtek szaporodása, sejtosztódás

A szaporodás során a sejtek utódsejteket alakítanak ki. Az utódsejt lehet az anyasejt-
hez teljesen hasonló, de lehet attól különböző is. Nem minden sejtnek van osztódási
képessége – lásd kórtan. Vannak állandóan osztódó sejtjeink, pl. a csontvelő, a bélnyál-
kahártya sejtjei. Vannak nyugvó sejtek, melyek a sejtosztódást követően nyugalmi fázis-
ba kerültek, de szükség esetén újra osztódni képesek, pl. a kötőszövet rostképző sejtjei.
Vannak olyan sejtjeink is, melyek osztódásra nem képesek, ha elpusztulnak, a szervezet
nem képes pótolni azokat, pl. idegsejt, szívizom. A sejtek osztódása több lépcsőből álló,
szorosan szabályozott folyamat, mely alól a daganatok kialakulása során a sejt kikerül
– lásd kórtan.

4.3. Szövetek
Az egyforma fejlődésű, működésű, és felépítésű sejtek meghatározott szerkezeti elv
szerint rendeződve hozzák létre a szöveteket. A szövetek általában sejtekből és a köztük
elhelyezkedő sejtközötti állományból épülnek fel. Az emberi test felépítésében a hám-
szövet, a kötő-és támasztószövet, az izomszövet, valamint az idegszövet, mint alapszö-
vetek vesznek részt.

4.3.1. A hámszövet
A hámszövet a test külső és belső felszíneit borítja be, valamint önálló szerveket
is képez. Nincs sejtközötti állománya, a sejtek szorosan egymás mellett helyezked-
nek el, téglafalhoz, illetve járólaphoz hasonlóan. A hámszövet ereket nem tartalmaz.
Ez azért lényeges, mert a hámszövetből kiinduló rosszindulatú daganat – lásd kór-
tan – mindaddig nem tud érbe törni és szóródni a szervezetben, amíg át nem töri
a hámszövet és a kötőszövet határát, a kötőszövetben ugyanis már vannak vérerek
és nyirokerek. A hámszövethez tartozik a fedőhám, a pigmenthám, a mirigyhám és
az érzékhám.
Alapápolás 21

Fedőhám
A fedőhámok borítják a testfelszíneket, feladatuk sokrétű. Egyrészt mechanikai, kémiai
behatásokkal szemben védelmet biztosítanak a mélyebb rétegeknek, másrészt kapcsola-
tot biztosítanak a hám két felszíne között. A sejtek alakja és a sejtek által alkotott rétegek
száma alapján osztjuk tovább a fedőhámokat. Alakjuk szerint a sejtek lehetnek laposak,
hengeresek, köbösek. A sejtréteg lehet egyrétegű és többrétegű. Ezek alapján egyrétegű
laphámról, köbhámról, hengerhámról beszélünk. Létezik többrétegű laphám és henger-
hám is. A természet logikája könnyen megérthető. Azokon a helyeken, ahol a mechanikai
védelem az elsődleges, többrétegű hámot találunk, pl. nyelőcső (falat mechanikai hatása),
hüvely (közösülés, szülés). Azokon a helyeken, ahol az anyagkicserélődés fontos a hám
két felszíne között, egyrétegű hámot találunk, pl. légzés (egyrétegű laphámon keresztül
történik a gázcsere), vékonybél (egyrétegű hengerhámon keresztül zajlik a felszívódás).
Egyrétegű laphám található a vérerek és a nyirokerek belsp felszínén is.
A fedőhámok felszínén kialakult sajátos képződmények sajátos feladatok ellátását te-
szik lehetővé. A bőr többrétegű laphámjának felszínén szaruréteg található, mely védi
a szervezetet a kiszáradástól. A csillószőrők csapkodásukkal a légutakban a légzés során
bekerült idegen testektől védenek, a petevezetőben a petesejt mozgását segítik. A vé-
kony-és vastagbél hengerhámjának felszínén a sejthártya kesztyűujjszerű kiemelkedései,
az ún. mikrobolyhok, a tápanyag felszívódásban játszanak szerepet.

Pigmenthám
Az emberi pigmenthám (festékanyagot tartalmazó sejtekből felépülő hám) jellegzetes
típusa a szem ideghártyájában található.

Mirigyhám
A mirigyhámot váladékot termelő hámsejtek csoportosulása alakítja ki. A mirigyek
váladéka lehet a szervezet számára hasznos vagy káros, amitől a szervezet ily módon
tud megszabadulni. A mirigyek lehetnek külső elválasztásúak. Ilyenkor a termelt vá-
ladék kivezető csövön keresztül a test külső vagy belső felszíneire kerül. Az endokrin,
vagy belső elválasztású mirigyeknek kivezető csövük nincs, váladékukat, a hormonokat
a vérbe ürítik.

Érzékhám
Az érzékhám az érzékszervekben fordul elő. A különböző ingerek felfogására képes
receptorok alkotják, melyek az inger felvételére és ingerületté alakítására képesek – lásd
idegrendszer.

4.3.2. Kötő-és támasztószövet

A kötő- és támasztószövet az emberi szervezetben leggyakrabban előforduló szövet.
A hámszövettel ellentétben a kötő- és támasztószövetben megjelenik a sejtközötti állo-
mány. Az ide tartozó szövetféleségek felépítése, illetve a sejtközötti állomány összeté-
tele aszerint változik, hogy a szövet milyen mechanikai hatásnak van kitéve. A kötő- és
támasztószövetek közé tartozik a kötőszövet, a zsírszövet, a porszövet és a csontszövet.

Kötőszövet
A kötőszövet sejtekből és sejtközötti állományból épül fel. Számos típusa van, melyek
főként a sejtközötti állományban különböznek egymástól. A sejtközötti állományt kötő-
22 Alapápolás

szöveti rostok és amorf alapállomány adja. A kötőszöveti rostok közül a legvastagabb

az enyvadó rost, a kollagén rost. Vékonyabb, és nevének megfelelően kellően rugalmas
az elasztikus vagy rugalmas rost. A legvékonyabbak a térhálót alkotó rácsrostok. Attól
függően, hogy az adott kötőszövettípus milyen feladatért felel, változik a sejtközötti ál-
lomány összetétele. A bőr alatti kötőszövetben mind kollagén, mind elasztikus rostok
találhatók, így rugalmas, de a mechanikai igénybevételnek is ellenáll. Elasztikus ros-
tok vannak pl. a nagy artériák falában, ahol a szívből kilökött vér az ér falát kitágítja,
majd a kamrák elernyedésekor az elasztikus rostok összehúzódva biztosítják a vér to-
vábbáramlását, a keringés folytonosságát. A rácsrostok a máj, a csontvelő, illetve nyi-
rokszervek vázát adják.
A kötőszövet sejtes elemei a kötőszöveti rostok képzéséért felelős sejtek, fehérvérsej-
tek (limfociták és makrofágok), zsírsejtek és hízósejtek. Utóbbi sejtek olyan anyagokat
tartalmaznak melyek az ereket tágítják, és az erek áteresztőképességét növelik. Túlzott
aktiválódásuk felelős az allergiás alapon kialakuló (pl. darázscsípés) sokkos keringésza-
varért – lásd kórtan. A fehérvérsejtek az immunvédekezésben vesznek részt. Az amorf
alapállományban összetett szénhidrátok találhatók. A kötőszövet víz-, ásványisó, és zsír-
raktárként is szerepel. Nagy vízveszteséggel járó kórképekben, pl. szomjazás, tartós has-
menés, a kötőszövet víztartalma csökken.

Zsírszövet
A zsírszövet a szervezetben mindenütt megtalálható. Kétféle formában fordul elő.
A barna zsírszövet főleg újszülöttekben és csecsemőkben látható. Feladata a hőtermelés.
A fehér zsírszövet felnőttekben is megtalálható. Egyrészt mechanikai szerepet tölt be, pl.
tenyéren, talpon, arcon (a pofa vázát biztosítja) és a szemgolyó mögött. Másrészt táp-
anyagraktárként is működik, melyet a szervezet éhezéskor felhasznál, ezért ilyenkor eltű-
nik. Súlyos fokú éhezésnél, pl. rosszindulatú daganatos betegségben, a mechanikai sze-
repet játszó zsírszövet is megfogyatkozik, ilyenkor a beteg arca és szeme beesetté válik.

Porcszövet
A porcszövet rugalmas szövet, mely sejtekből és sejtközötti állományból épül fel. Sejt-
jei a porcsejtek, melyek csoportokban elhelyezkedő hólyag alakú sejtek. A sejtközötti
állomány összetétele nagyban befolyásolja a porcszövet mechanikai tulajdonságait. Az
üvegporc az ízületi felszíneken fordul elő, rugalmas, és az igénybevételnek megfele-
lő szilárdságú. Sejtközötti állományában a kollagénrostok mellett jelentős mennyiségű
összetett szénhidrátokból felépülő amorf állomány mutatkozik. A kollagén rostos porc
a nagy mechanikai igénybevételnek kitett helyeken fordul elő, pl. csigolyák közötti porc-
korongok. Itt kevés a porcsejt, sok a kollagén rost. Az elasztikus porc, pl. fülkagyló, gé-
gefedő rugalmasságát az elasztikus rostok biztosítják.

Csontszövet
A csontszövet az emberi szervezet egyik legkeményebb szövete. A csontnál csak a fog-
zománc keményebb – lásd fogak. A kötő- és támasztószövetek általános felépítésének meg-
felelően sejtekből és sejtközötti állományból áll. Rugalmasságát a sejtközötti állomány kö-
tőszöveti rostrendszere, szilárdságát a lerakódott mészsók biztosítják. Sejtjei, – a csontépítő
és csontfaló sejtek – működésének egyensúlya biztosítja a csont folyamatos átépülését.
Alapápolás 23

4.3.3. Izomszövet
Az izomszövet aktív összehúzódásra képes szövetféleség. Az emberi szervezetben
simaizom, harántcsíkolt izom (vázizom) és speciális harántcsíkolt izom, a szívizom ta-
lálható. Mindhárom izomféleség összehúzódását az aktin és miozin fehérjék teszik le-
hetővé.

Simaizomszövet
A simaizomszövet elnyúlt, orsó alakú sejtekből épül fel. Működésére jellemző, hogy
lassan, tartósan húzódik össze, viszonylag nagy erő kifejtésére képes, lassan fárad.
Akaratunktól függetlenül működik, beidegzésében a vegetatív idegrendszer játszik
szerepet – lásd idegrendszer. Ilyen izmok találhatók a zsigerekben, pl. méh, húgyhó-
lyag, gyomor.

Harántcsíkolt izomszövet
A harántcsíkolt izomszövetet izomrostok építik fel, melyek fénymikroszkópos vizs-
gálattal haránt irányú csíkolatot mutatnak. A vázizomzat kialakításáért felelősek. Akara-
tunktól függően működnek, gyors, erőteljes összehúzódásra képesek, de hamar fáradnak.
Azokat a rostokat, amelyekben sok az aktin és miozin fehérje, fehér rostoknak, nevez-
zük. Ezek erőteljes, gyors összehúzódást végeznek. A vörös rostokban kevés az összehú-
zódást eredményező fehérje, főként a citoplazma dominál, ezek az izmok kitartó, lassú
összehúzódásra képesek, az állóképességet adják. Az emberi vázizmok többsége kevert,
azaz fehér és vörös rostokat is tartalmaz.

Egyes felosztások zsigeri harántcsíkolt izomról is beszélnek, ez főként a garat és a nye-

lőcső esetében indokolt. A garat, illetve a nyelőcső felső harmadának izomfalát ugyanis
harántcsíkolt izom képezi.

Szívizom
A szívizomszövet speciális izomféleség. A simaizomhoz hasonlóan sejtekből épül
fel, de ezek a sejtek a vázizomhoz hasonlóan harántcsíkolatot mutatnak. A sejtek tér-
hálózatot alkotnak. Működésüket is ez a fajta kettősség jellemzi, akaratunktól füg-
getlenül működik, nagy erőkifejtésre képes, nem fárad. A munkát végző izomrostok
mellett olyan sajátos felépítésű izomrostok is megfigyelhetők a szívben, melyek inger
képzésére és ingerület vezetésére képesek – lásd a szív ingerképző és ingerületvezető
rendszere.

4.3.4. Idegszövet
Ahhoz, hogy egy élőlény életben maradjon, érzékelnie kell mind a külvilág, mind
a belső környezet ingereit. Azokat feldolgozva, a szerzett információkat egymással ösz-
szekapcsolva olyan válaszreakciókat kell kialakítani, melyek biztosítják a külső és belső
környezet változásaihoz való alkalmazkodást. E feladatok ellátására speciálisan fejlődött
és szerveződött szövet, az idegszövet szolgál, amelyet az idegrendszer bemutatásánál
ismertetjünk.
24 Alapápolás

ÖSSZEFOGLALÁS
Az emberi test legkisebb szerkezeti és működési egysége a sejt. A sejtet sejtalkotók
építik fel, a sejtmagban az örökítőanyag található. A DNS által kódolt fehérjék a sejt
felépítésében és életfolyamatainak kialakításában játszanak szerepet. Az azonos szárma-
zású, felépítésű és azonos feladatot ellátó sejtek szöveteket alkotnak. Az emberi testet
felépítő alapszövetek a hám-, a kötő- és támasztószövet, az izom- és idegszövet. Ezek
a szövetek az általuk ellátott speciális feladatoknak megfelelően különbözőképpen szer-
veződnek.

Kérdések
1. Milyen részei vannak egy sejtnek?
2. Milyen életjelenségeket mutat egy sejt?
3. Milyen kromoszómaállománya van az ivarsejteknek?
4. Hogyan osztjuk fel a zsírszövetet? Milyen feladatot látnak el a különböző típu-
sok?
5. Mi jellemzi a rácsrostokat, hol fordulnak elő?
6. Mi jellemzi az elasztikus rostokat? Hol fordulnak elő?
7. Melyik szövetféleség a leggyakoribb az emberi szervezetben?
8. Mi a különbség a belső elválasztású és a külső elválasztású mirigyek között?
9. Hogyan osztjuk fel a hámszöveteket?
10. Nevezze meg a szervezetben előforduló izomszöveteket!
11. Írjon példát többrétegű el nem szarusodó laphámra!
12. Mi jellemzi a szívizom működését?
13. Mi adja a csontszövet rugalmasságát?
14. Milyen fehérjék játszanak szerepet az izomszövet összehúzódásában?
15. Hol találhatók simaizmok?
16. Mi jellemzi a simaizmok működését?
Alapápolás 25

5. A mozgás szervrendszere
A test mozgásában, hely- és helyzetváltoztatásában szerepet játszó szerveket együt-
tesen mozgásrendszernek nevezzük. A mozgásokat létrehozó vázizmok az aktív részt,
a mozgatott csontok, ízületek, pedig a passzív részt képezik.

5.1. A csontvázrendszer
A csontvázrendszer a cson-
tokból, azok összeköttetései-
ből és járulékos alkotórészeiből
álló szervrendszer. A mozgás-
rendszer passzív részét képezi,
a test szilárd vázát adja, test-
üregek kialakításával életfon-
tos szerveket véd, üregébe zár-
ja a vérképzés helyéül szolgáló
vörös csontvelőt. A csonttal ha-
tárolt üregek az életfontosságú
szerveink védelmét látják el, de
bizonyos kórállapotokban je-
lentős veszélyforrást is jelente-
nek – lásd kórtan.

5.2. Általános csonttan

Az emberi csontváz 206 csont-

ból épül fel (3. ábra). A legki-
sebb csontok a hallócsontok,
a leghosszabb a combcsont.
A csontok két lényeges tulajdon-
sága a rugalmasság és a szilárd-
ság. Ezt a kettősséget a csontokat
felépítő kétféle állomány adja.
A rugalmasságért a csontok szer-
ves állománya, a szilárdságért
a szervetlen állomány a felelős.
A szerves állomány kötőszöveti
rostokból és fehérjékből, a szer-
vetlen különböző mészsókból
áll. A két összetevő kísérleti kö- 3. ábra
26 Alapápolás

rülmények között vizsgálható. A csontot híg savba téve a mészsók kioldódnak, a szerves
állomány marad meg. Ilyenkor a csont a kutyák gumicsontjához hasonlóan rugalmas,
hajlítható lesz. A csont elégetésével a szerves állományt távolítjuk el, a visszamaradt
porban a mészsók találhatók. Az összetevők aránya az életkor folyamán változik. Gyer-
mekkorban a csontok rugalmasak, a nagyobb arányú szerves állomány miatt. Felnőttkor-
ra a szervetlen állomány gyarapodásával a csont szilárdsága növekszik. Idősekben mind
a szervetlen, mind a szerves állomány csökken, a csontok törékenyebbé válnak – lásd
kórtan.

5.2.1. A csontok szerkezete

A csontok kétféle állományból épülnek fel, külső, kéregszerű tömött állományból, és
belső, vékony csontlemezkékből felépülő szivacsos állományból. A szivacsos állomány
gerendái az erővonalak irányában helyezkednek el. Az erőbehatások változásakor vagy
megszűnésekor (pl. űrhajósoknál a gravitáció hiányában) a csontgerendák is átépülnek.
Ez a szerkezet teszi azt lehetővé, hogy a csontoknak kellő szilárdságuk legyen, ugyanak-
kor ne képviseljenek olyan nagy súlyt, ami a mozgást kivitelezhetetlenné tenné.

A csontok alakja alapján megkülönböztetünk hosszú (pl. felkarcsont) és rövid (pl. kéz-
középcsontok) csöves csontokat, lapos csontokat (pl. lapocka), szabálytalan alakú cson-
tokat (pl. csigolyák) és légtartalmú csontokat (pl. rostacsont).

5.2.2. A csontok fejlődése

A csontok fejlődése háromféle módon történhet. Első két esetben a csont kialakulását
megelőzi a kötőszövetes vagy porcos váz, mely a későbbiek során elcsontosodik. Harma-
dik esetben a mechanikai behatásoktól mentes, szorosan összefekvő helyeken mindenfé-
le előzmény nélkül történhet közvetlen módon csontképzés.

5.2.3. A csontok növekedése

A csontok hosszirányban és vastagságukban is növekednek. A hosszirányú növeke-
désért a hosszú csöves csontok két végén elhelyezkedő porckorong felel. A porckorong
külső felszínén lévő porcszövet fokozatosan szaporodik, belső felszíne pedig fokozato-
san elcsontosodik. A vastagságbeli növekedésért a csontot körülvevő csonthártya felelős,
mely rárakódással a fa évgyűrűihez hasonlóan vastagítja a csontot.

5.2.4. A csontok járulékos alkotórészei

A csontok működéséhez hozzájárul a porc, a csonthártya és a csontvelő. A porcnak
fontos szerepe van a csontvázrendszer fejlődésében, az ízületi felszínek borításában,
a csontok közötti folyamatos összeköttetések kialakításában. A csonthártya a csontok
vastagságbeli növekedése mellett a csont tápanyagellátásáért, beidegzéséért, illetve
csonttörés esetén az anyaghiány pótlásáért felel. A csontvelő a csontok üregrendszerét
tölti ki. Két formája van, a vörös csontvelő, amely a vérképzés helye, és a sárga csont-
velő, ami hézagkitöltő és a tápanyagraktár feladatát ellátó zsírszövet. Többszörös csont-
törés esetén a zsírvelő zsírcseppjei a keringésbe jutva a hajszálereket elzárják – lásd
kórtan, zsírembólia.
Alapápolás 27

A vörös csontvelő a lapos és szabálytalan csontok mellett a csöves csontok végrésze-

iben található meg. A sárga csontvelő a hosszú csöves csontok középső részét tölti ki.
A kétféle csontvelő képes egymásba átalakulni, pl. fokozott vérképzés esetén.

5.2.5. A csontok összeköttetései

A csontok közötti összekötte-
tések lehetnek folyamatosak és
megszakítottak. A folyamatos
összeköttetés során a két csont
között nincs rés, azok folyama-
tosan mennek át egymásba. Ezt
az összeköttetést biztosíthat-
ja porcszövet (pl. csigolyák kö-
zötti porckorong) vagy kötőszö-
vet (pl. koponyacsontok varratai
gyermekkorban). A csontok ösz-
sze is csontosodhatnak (pl. ke-
resztcsont, vagy medencecsont).
A megszakított összeköttetések
az ízületek.

Az ízületek felépítése
Az ízületek esetén a két csont 4. ábra
a megfelelő felszínekkel egy-
máshoz fekszik, közöttük ízületi rés található (4. ábra). Az ízületet az egyik csontvég
ízületi feje, és a másik csontvég ízületi vápája alakítja ki. Az ízületi felszíneket üveg-
porc borítja. A két felszín között kialakuló aránytalanságot rostporcos lemezek egyen-
líthetik ki. Az ízületeket az ízületi tok és szalagok tartják össze. A tok belső rétegének
sejtjei termelik az ízületi nedvet, mely néhány cseppnyi sárgás, nyúlós, tapadós folya-
dék. A gépek mozgóalkatrészeinél használt kenőolajhoz hasonlóan sikamlóssá teszi az
ízületi felszíneket és csökkenti a súrlódást. Az ízületi fej nagyobb erőbehatást követően
kimozdulhat a vápából, ezt a jelenséget ficamnak nevezzük.

Az ízületi felszínek alakjainak megfelelően többféle mozgás alakulhat ki az ízületek-

ben. Legmozgékonyabb ízületünk a vállízület, itt az ízületi felszín gömb alakú, ez lehe-
tővé teszi a mozgást a tér mindhárom irányába. Az ízületekben kialakuló mozgások sok-
rétűek lehetnek; hajlítás, feszítés, távolítás, közelítés, forgó mozgás és köröző mozgás
formájában jelentkezhetnek.

ÖSSZEFOGLALÁS
A csontvázrendszer az emberi test szilárd vázát adja. Kialakításában a csontok vesznek
részt. A csontokat felépítő kétféle állomány adja a csontok szilárdságát és rugalmassá-
gát. A csontok közötti összeköttetések kétfélék lehetnek. Folyamatos összeköttetések és
megszakított összeköttetések, azaz ízületek. Az ízületekben többféle mozgás lehetséges,
mely az ízületi felszínek alakjától és a környező szalagrendszertől függ.
28 Alapápolás

Kérdések
1. Milyen két fő állományból épülnek fel a csontok?
2. Milyen mozgások jöhetnek létre az ízületekben?
3. Milyen feladatai vannak a csonthártyának?
4. Alakjuk alapján hogyan oszthatók fel a csontok?
5. Mi adja a csontok szilárdságát?
6. Mi adja a csontok rugalmasságát?
7. Mi a csontvázrendszer feladata?
8. Milyen csontvelőféleségeket ismer, melyik hol található, mi a szerepe?
9. Sorolja fel a csontok járulékos alkotórészeit!
10. Sorolja fel a csontok folytonos összeköttetéseinek fajtáit 1-1 példával!
11. Rajzoljon le egy ízületet és nevezze meg a részeit!
Alapápolás 29

6. Részletes csont- és ízülettan

6.1. A törzs csontjai és ízületei

A törzs csontjaihoz a csigo-
lyák, a bordák, és a szegycsont
tartozik (5. ábra).

6.1.1. Csigolyák
A csigolyák a gerincosz-
lop felépítésében szerepet ját-
szó szabálytalan alakú csontok.
A 32-35 csigolya közül 24 va-
lódi, azaz különálló csigolya,
9-11, pedig külön csonttá össze-
nőtt, nem valódi csigolya. A va-
lódi csigolyák közül 7 a nyaki
szakaszon, 12 a mellkasi vagy
háti szakaszon, 5 az ágyéki sza-
kaszon helyezkedik el. 5 csigo-
lya összenőve a keresztcsontot,
3-6 csigolya összenőve a farok-
csontot képezi.

Valamennyi csigolyának van

teste és vannak nyúlványai. 5. ábra
A nyúlványok egyike hátrafelé
tekint, ez könnyen kitapintha-
tó és segít a csigolyák számo-
lásában, ez a tövisnyúlvány (6.
ábra). A harántnyúlványok ol-
dalirányba tekintenek. Lefelé és
felfelé ízületi nyúlványok mutat-
nak, ezek segítségével kapcso-
lódnak egymáshoz a csigolyák.
A tövis- és harántnyúlványok
a testből induló csigolyaívről
erednek. A csigolyaív és a csi-
golya teste fogja közre a csi-
golyalyukat. Az egymás alatt
elhelyezkedő csigolyalyukak al-
kotják a gerinccsatornát, mely- 6. ábra
30 Alapápolás

ben a burkaival körülvett gerincvelő helyezkedik el. A két szomszédos csigolya között
is kialakul lyuk, ezeken keresztül lépnek ki a gerincvelői idegek – lásd idegrendszer.

A különböző szakaszokon elhelyezkedő csigolyák felépítése eltérő, a nyaki csigolyák

közül az első két nyakcsigolya sajátos megjelenésű. A nyakszirtcsonttal való kapcso-
latot, illetve a fej mozgásait biztosítják (biccentő fejmozdulat, „ejnye-ejnye” mozgás,
illetve a fej forgatása). A hátcsigolyák és főként az ágyéki csigolyák teste tömegesebb,
rájuk ugyanis egyre nagyobb súly nehetedik. A tövisnyúlványok a nyaki szakaszon fecs-
kefarkhoz hasonlóak, villás végűek. Legjobban a bunkószerűen megvastagodott végű
VII. nyakcsigolya tövisnyúlványa emelkedik elő, kitapintása a csigolyák számolásában
nyújt segítséget. A háti szakaszon a tövisnyúlványok tetőcserépszerűen fedik egymást.
Az ágyéki szakaszon bárdszerűen állnak hátrafelé. Ez az anatómiai helyzet, illetve az,
hogy a gerincvelő az ágyéki szakaszon ér véget, magyarázza, hogy miért itt végzik a ge-
rinccsapolást. Egyrészt be lehet szúrni a csigolyák közé, másrészt itt már nem áll fenn
a gerincvelő megsértésének a veszélye.
A csigolyákban felnőtt korban is vörös csontvelő helyezkedik el.

6.1.2. Keresztcsont
A keresztcsont ásó alakú csont, magyar nevét fordítási hibának köszönheti. Elülső fel-
színe homorú, ez tekint a kismedence felé, hátsó felszínén felismerhetők az összecsonto-
sodott csigolyák nyúlványai.

6.1.3. Farokcsont
A farokcsont összecsontosodott, csökevényes csigolyákból áll. Közte és a keresztcsont
közötti porcos kapcsolat nőkben nem csontosodik el. Ez szülésnél lényeges, mert a fa-
rokcsont elmozdulása növeli a kismedence kimenetének a nyílását.

6.1.4. A csigolyák összeköttetései, a gerincoszlop

A csigolyák egymással ösz-
szekapcsolódva a gerincoszlo-
pot alkotják. A gerincoszlop
csigolyái között folytonos ösz-
szeköttetések és ízületek bizto-
sítják a kapcsolatot. A folyto-
nos összeköttetések közül mind
a három, a porcos, a szalagos és
a csontos is megfigyelhető. Az
erőteljes szalagrendszer a csi-
golyák összetartásáért felel.
A csigolyák közötti porckoron-
gok a rugalmas kapcsolat kiala-
kítását teszik lehetővé (7. ábra).
Egy külső rostos és egy bel-
ső kocsonyás rétegből állnak.
7. ábra Amennyiben a külső rostos tok
Alapápolás 31

sérül, a kocsonyás réteg elődomborodva kialakítja az ún. gerincsérvet, mely a gerinc-

velői idegek vagy a gerincvelő nyomása miatt okoz tüneteket (pl. végtagba kisugárzó
fájdalom, érzéskiesés). A csontos kapcsolatot a keresztcsont és a farokcsont esetén fen-
tebb megbeszéltük. Az ízületek két csigolya között minimális mozgást tesznek lehe-
tővé, de összességében mégis jelentős mozgást eredményeznek (pl. a gerinc előre- és
hátrahajlítása).

6.1.5. A gerinc görbületei, mozgásai

A gerinc a nyílirányú síkban kétszeres
S alakban görbült (8. ábra). A nyaki és
az ágyéki szakasz előre, a háti és ágyé-
ki szakasz pedig hátrafelé domborodik.
Minimális oldalirányú görbület is meg-
figyelhető. Az újszülött gerince egyenes,
görbületei fokozatosan alakulnak ki a
csecsemő hasra fordulásával, a fej emelé-
sével, a felüléssel és felállással. Az érin-
tett szakaszok görbületeinek fokozódása
vagy eltűnése különböző kóros állapo-
tokban fordul elő. A gerincoszlop sokré-
tű mozgásra képes. Lehetséges előre, hát-
ra és oldalra hajlítás, forgó mozgás, és a
görbületek miatt rugózó mozgás, mely az
agyat védi a rázkódástól (pl. lépcsőn lefe-
lé járás). A gerinc legmozgékonyabb sza-
kasza a nyaki szakasz, legkevésbé moz-
gékony a háti szakasz.

A gerincoszlop kezdeti és végrésze egy

egyenesbe esik, ennek megfelelően húzó-
dik a test súlyvonala. A súlyvonal előtt és
mögött elhelyezkedő testrészek aránya be-
folyásolja a testtartást. Előrehaladott ter-
hességnél a megnőtt has súlyát a kismama
a felsőtest hátradőlésével tudja ellensú-
lyozni – ezt kényszertartás. 8. ábra

6.1.6. Bordák
A bordák többszörösen hajlított, páros, abroncsszerű csontok. A csigolyákhoz hasonló-
an valódi és álbordákat különböztetünk meg. A 12 pár borda közül 7 pár porcosan, köz-
vetlenül kapcsolódik a szegycsonthoz, ezek a valódi bordák. Az álbordák ezzel szemben
nem kapcsolódnak a szegycsonthoz. Közülük 3 pár a 7. bordákhoz kapcsolódik, 2 pár
vége szabadon áll, ezek az ún. lengő- vagy repülőbordák, melyek vége sérülés során
könnyen letörhet (pl. bokszolók). A bordák a gerincoszlop háti csigolyáival képeznek
ízületeket. Mozgásuk a vödör füléhez hasonló, emelkednek, és süllyednek. A bordákban
felnőtt korban is vörös csontvelő helyezkedik el.
32 Alapápolás

6.1.7. Szegycsont (sternum [ejtsd: szternum])

A szegycsont a középvonalban elöl elhelyezkedő páratlan csont. Három részből áll,
felső része a markolat, középső része a test, alsó része a kardnyúlvány. A markolat
és a test szögletben találkozik egymással, mely kitapintható. Klinikai jelentőségét az
adja, hogy ide ízesül a 2. borda, így a bordák számolásában jelent segítséget (pl. EKG
vizsgálat során a mellkasi elvezetés elektródáinak felhelyezésekor). A kardnyúlvány
újraélesztés kapcsán, főként a nem megfelelő helyen végzett mellkaskompressziónál
letörhet. A szegycsontban felnőtt korban is vörös csontvelő van, mely vizsgálati célból
speciális tűvel kinyerhető a csont külső, tömött rétegének átszúrása után – sternum-
punkció.

6.1.8. Mellkas
A csontos mellkast a hátcsigolyák, a bordák és a szegycsont alkotják. A mellkas átmet-
szetben kártyaszív alakú, mert hátulról a gerinc bedomborodik. Felső bemeneti, és alsó
kimeneti nyílását különböztetjük meg. A csontos mellkas a mellüreget és a hasüreg felső
részét határolja, a kettő közti határt a rekeszizom képezi.

6.2. A felső végtag csontjai és ízületei

A felső végtagon vállövet és szabad felső végtagot különböztetünk meg, melyet fel-
karra, alkarra és kézre osztunk tovább. A vállövet két csont, a kulcscsont és a lapocka
alkotja. A felkart a felkarcsont, az alkart az orsócsont és a singcsont alkotja. A kéz kéz-
tőre, kézközépre és ujjakra osztható, melyeket kéztő-, kézközép- és ujjperccsontok épí-
tenek fel.

6.2.1. A vállöv csontjai

Kulcscsont
A kulcscsont S alakban gör-
bült páros csont, a mellkas elül-
ső, felső részén jól tapintható
(9. ábra). A szegycsonttal és a
lapockával alkot ízületet. Klini-
kai jelentőségét az adja, hogy az
alatta futó kulcscsonti vénát meg
lehet szúrni újraélesztés vagy
folyadékpótlás esetén. A kulcs-
csont felszínes helyzete miatt
könnyen sérül, törése születés
során is előfordulhat.

Lapocka
A lapocka lapos, háromszög-
letű páros csont, mely a csontos
9. ábra mellkas hátsó felszínén helyez-
Alapápolás 33

kedik el. Helyben tartásában a róla eredő izmok tónusa játszik szerepet. A kulcscsonttal
és a felkarcsonttal alkot ízületet. A felkarcsont számára sekély ízületi vápát képez.

6.2.2. A szabad felső végtag csontjai

Felkarcsont
A felkar vázát adó hosszú csöves csont
a felkarcsont(10. ábra). Felső vége csak-
nem gömb alakú, alsó vége bonyolult fel-
építésű, leginkább cérnaorsóhoz hasonlító
ízületi felszín és a mellette elhelyezkedő
kis gömbrészlet. Alsó végén hátul mé-
lyedés van a singcsont kampószerű vége
számára. A csonton megkülönböztetünk
anatómiai és sebészi nyakat. Utóbbi jelen-
tőségét az adja, hogy a csont leggyakrab-
ban itt törik el. A csont középső harmadá-
ban a kart beidegző egyik ideg közvetlenül
a csonton fut, így törés esetén a tört vé-
gek elmozdulása az ideg sérüléséhez ve-
zethet. A másik karideg a felkarcsont alsó
végének singcsonti oldalán, közvetlenül a
bőr alatt, a csonton fut. Ennek a terület-
nek a megütése jellegzetes, áramütésszerű
zsibbadást eredményez. 10. ábra

Vállízület
A vállízület az emberi szervezet legmozgékonyabb ízülete. Az ízületi felszín csaknem
teljes gömbfelszín, ráadásul az ízületi vápa sekély és az ízületi tok is laza. A laza ízületi
tok miatt a vállöv izmainak tónusa tartja a vápában a felkarcsont fejét. Az izmok bénu-
lása az ízületi felszínek egymástól való eltávolodásához vezet. A vállízületben a felkar
előre- és hátralendíthető, a törzstől távolítható, illetve ahhoz közelíthető, valamint forgat-
ható. Az előző mozgások eredőjeként köröző mozgás is kialakítható.

Az alkar csontjai
Az alkar vázának kialakításában két csont, anatómiai alaphelyzetben a test középvona-
lához közelebb fekvő singcsont, és az attól távolabb eső orsócsont vesz részt.

Singcsont
A singcsont felső vége kampószerű, ízületi felszíne a felkarcsont cérnaorsóhoz hasonló ízü-
leti felszínének a lenyomata. A kampószerű végrész pedig a felkarcsont hátsó alsó részén el-
helyezkedő mélyedésben fekszik, ez képezi a gátját a könyökízület túlfeszítésének. A sing-
csont alsó vége elkeskenyedik, itt a csont feji részén hengerpalást alakú ízületi felszín látható.

Orsócsont
Az orsócsont felső vége vékonyabb, a csont itt a felkarcsont gömbrészlethez hasonló
ízületi felszínével tart kapcsolatot, illetve a singcsonttal is ízületet képez. Az orsócsont
alsó része tömegesebb, ízületi felszíne bemélyedő, ide ízesülnek a kéztőcsontok.
34 Alapápolás

A singcsont és az orsócsont közötti kapcsolatot egyrészt az ízületek, másrészt a két

csont között kialakuló kötőszövetes összeköttetés biztosítja. Ennek eredményeként a kö-
nyökízületben a két csont együtt mozog.

Könyökízület
A könyökízületet a felkarcsont, a singcsont és az orsócsont képezi. Mozgásaiban
a mindhárom csont között kialakuló ízület részt vesz. Ennek eredményeként a könyök-
ízületben hajlítás, feszítés, valamint a singcsont orsócsont körüli elmozdulásának ered-
ményeként a tenyér felfelé és lefelé fordítása válik lehetővé. Természetesen ez utóbbi
mozgás kialakításában a csuklóízület is szerepet játszik.

A kéz csontjai
A kéztőt két sorban elhelyezkedve 8 apró, szabálytalan alakú csontocska alkotja. A felső
sor az orsócsonttal közösen a csuklóízület kialakításában játszik szerepet. A két kéztőcsont
sor egymással is ízületet képez. Az alsó kéztőcsont sor a kézközépcsontokkal kapcsoló-
dik. A kézközépcsontok az ujjperccsontokkal alkotnak ízületeket. Mindkét kézen 5 ujj:
hüvelykujj, mutatóujj, középsőujj, gyűrűsujj és kisujj helyezkedik el. Valamennyi ujj, a hü-
velykujj kivétel, három ujjperccsontból áll. A hüvelykujj vázát két ujjperccsont képezi. Az
emberre kizárólag jellemző sajátságként hüvelykujjunkat szembe tudjuk helyezni a többi
négy ujjal, mely harapófogószerű mozgást, a tárgyak szilárd megragadását teszi lehetővé.

6.3. Az alsó végtag csontjai és ízületei

Az alsó végtag szerkezeti fel-
építése nagyon hasonlít a fel-
ső végtagéra. Megkülönböz-
tetünk medenceövet, szabad
alsó végtagot, melyet combra,
lábszárra és lábra osztunk to-
vább. A medenceöv kialakítá-
sában három csont vesz részt,
a keresztcsont és a két meden-
cecsont (11. ábra). A comb vá-
zát a combcsont, a lábszárét
két csont, a sípcsont és a szár-
kapocscsont alkotja. A láb láb-
tőre, lábközépre, és lábujjakra
osztható, melyek felépítésében
lábtő- és lábközépcsontok, va-
lamint lábujjcsontok játszanak
szerepet. A két lábra állás kö-
vetkeztében azonban a felső és
alsó végtag funkciója jelentősen
eltér egymástól. Az alsó végtag
továbbra is a test szilárd alátá-
masztására szolgál, míg a felső
11. ábra végtag a mindennapi élet során
Alapápolás 35

elvégzendő feladatok során nélkülözhetetlen. Ez a működési különbség anatómiailag

is megjelenik, a felső végtag ízületei jóval szabadabb és sokrétűbb mozgást tesznek
lehetővé, ugyanakkor az alsó végtag csontjai vaskosabbak,„s teherviselő képességük
jóval nagyobb.

6.3.1. A medenceöv csontjai

Medencecsont
A medencecsont a medenceöv része, három csontból összecsontosodott páros csont.
Részei a csípőcsont, az ülőcsont és a szeméremcsont, melyek fiatal felnőttkorra egymás-
sal összecsontosodnak. A csípőcsont a csípőlapátokkal a hasüreg oldalfalának kialakítá-
sában játszik szerepet. Elülső, felső csípőtövise könnyen kitapintható, ez támpontot ad,
pl. injekció farizmomba adásakor a beadási hely meghatározásában. Az ülőcsont gumó-
ira támaszkodik a medence, amikor ülünk. A szeméremcsont előtt a külső nemi szervek
helyezkednek el a kismedence kimeneti nyílását képező izomlemezen, a gáton. A három
csont testének találkozásánál a külső felszínen ízületi vápa található a combcsont feje
számára.

A medence egészben
A medence kialakításában
ízületek, porcos és szalagos ösz-
szeköttetések játszanak szere-
pet. Ízület a két medencecsont
és a középvonalban elhelyez-
kedő keresztcsont között alakul
ki (12. ábra). A szalagos össze-
köttetés az ízületet erősíti, illet-
ve egyes szalagok a medence
határolásában, kimeneti nyílá-
sainak kialakításaiban játszanak
szerepet. Porcos összeköttetés
elöl, a középvonalban a két sze-
méremcsont között biztosít kap-
csolatot. 12. ábra
A medenceöv csontjai és sza-
lagjai által közrezárt üreget medencének nevezzük. Felső része a nagymedence, mely
a hasüreg alsó részének határolásában játszik szerepet. Alsó része a kismedence, mely-
nek a szülés során van nagy jelentősége, ugyanis falát főként tágulásra képtelen csontok
adják. Az orvosi nevezéktan, ha jelző nélkül beszél a medencéről, mindig a kismedencét
érti alatta.
A kismedence ürege kályhacsőhöz hasonlít, amely a keresztcsont vályulatának meg-
felelően domború, a szeméremcsont beemelkedő részének megfelelően homorú. Há-
rom részét különböztetjük meg; a bemenetet, a kismedence üregét, illetve a kimenetet.
Mindhárom résznek a szülésnél van jelentősége, mert a magzat ezen az úton fog halad-
ni a szülés során, ezért méretük meghatározására különböző átmérőket különböztetünk
meg. A bemenetben a haránt irányú, az üregben a ferde irányú, a kimenetben a nyílirányú
átmérő a legnagyobb, mely ráadásul a farokcsont elmozdulásával tovább nő. A magzat
legnagyobb átmérőjű része a koponya (homlok–tarkó távolság), mely mindhárom rész
36 Alapápolás

leghosszabb átmérőjébe illeszkedve fér csak ki a kismedencén. A medence bizonyos át-

mérőit a szülészorvos tudja vizsgálni, így képet kap a medence méretéről, a szülés vár-
ható lefolyásáról.

A medence statikája
A medencének jelentős szerepe van a gerincoszlopot terhelő súly alsó végtagokra tör-
ténő továbbításában. Ennek érdekében az érintett csontok által kialakított boltozatos
rendszer nagyfokú rugalmasságot biztosít. A medence statikájában az erőteljes szalag-
rendszer is fontos szerepet játszik.

6.3.2. A szabad alsó végtag csontjai

Combcsont
A combcsont a comb vázát adó hosszú csöves csont, mely az emberi test leghosz-
szabb csontja. Felső részének ízületi felszíne csaknem gömb alakú. Anatómiai nyaka
a felkarcsonthoz képest jóval hosszabb és tompaszöget zár be a csont testével. Ennek
a tompaszögnek a nagysága és a csont fejének alakja lényeges a csípőízület normális
működéséhez. A nem megfelelő anatómiai viszonyok csípőficam kialakulását eredmé-
nyezik. Alsó vége két nagy bütyökben végződik, melyek a sípcsont sekély ízületi árkába
illeszkednek.

Csípőízület
A csípőízületet a medencecsont ízületi árka és a combcsont feje alkotja. A comb-
csont feje erősen rögzített (mélyebb ízületi árok, feszes tok, erőteljes ízületi szala-
gok). Előre- és hátralendítés, távolítás és közelítés, forgó mozgás és ezek eredőjeként
kialakuló köröző mozgás itt is lehetséges, csak a vállízülethez képest korlátozottabb
mértékben.

A lábszár csontjai
A lábszár felépítésében a középvonalhoz közelebb eső sípcsont és az attól távolabb el-
helyezkedő szárkapocscsont játszik szerepet.

Sípcsont
A sípcsont átmetszetben háromszög alakú csöves csont, melynek egyik éle előrefelé
tekint, és mivel izom nem borítja, jól kitapintható. Felső végén sekély ízületi árok látható
a combcsont bütykei számára. Alsó végén nyúlványa a belbokát képezi.

Szárkapocscsont
A szárkapocscsont a lábszár külső oldalán elhelyezkedő karcsú, pálca alakú csont.
Mindkét vége bunkószerűen megvastagodott és a sípcsonthoz szalagokkal rögzül. Alsó
nyúlványa a külboka kialakításában játszik szerepet. A sípcsonttal közösen a bokavillát
alkotják, melynek ízületi felszíne az ugrócsonttal ízesül a bokaízületben. A két csont egy-
máshoz kötőszövetesen rögzül.

Térdkalács
A térdkalács a térdízület elülső felszínén elhelyezkedő gesztenye alakú csont, mely
mechanikai értelemben vett csigaként működik. A combfeszítő izom ina bukik át rajta,
így a combizom feszítő erejét közvetíti a sípcsontra.
Alapápolás 37

Térdízület
A térdízület kialakításában a combcsont és a sípcsont mellett a térdkalács vesz részt.
A combcsont bütykei nagyobbak a sípcsont sekély ízületi árkainál, így a két felszín kö-
zötti különbséget rostporcos gyűrűk (meniszkuszok) egyenlítik ki. A többi ízülettel szem-
ben a térdízületben az ízület üregében is vannak szalagok, melyeket egymást keresztező
lefutásuk miatt keresztszalagoknak nevezünk. Ezek sérülése gyakori a hirtelen irányvál-
toztatást igénylő sportokban (pl. tenisz, kosárlabda, futball).

A láb csontjai
A lábtő hét lábtőcsontból áll. Ezek közül az ugrócsont képez ízületet a sípcsont és szár-
kapocscsont nyúlványai által alkotott bokavillával. A lábközépcsontok a lábujjpercekkel
ízesülnek. Az ujjpercek csontjai a kézujjakhoz hasonló felépítésűek, de annál csökevé-
nyesebb csontocskák. Az öregujj csontozata, szerepének megfelelően, erőteljesebb, já-
rásnál a hátul lévő láb talajról való elrugaszkodását teszi lehetővé.
A láb felépítésében a csontok mellett erőteljes szalagok is részt vesznek. Ez a szalag-
rendszer és a talpon tapadó egyes izmok két lábboltozat kialakulását eredményezik. Egy
hosszanti és egy haránt lábboltozat alakul ki, így nem az egész talp támaszkodik a talaj-
ra, hanem csak annak kitüntetett pontjai. Ez a szerkezet rugalmasságot biztosít, csökken
a járáskor, ugráskor jelentkező rázkódás. A talpra kifutó erek és idegek számára is vé-
delmet biztosít. A szalagok megnyúlása során a boltozatok süllyedése alakulhat ki – ez
a lúdtalp.

6.4. A koponya csontjai és összeköttetései

A koponya két részből, az agykoponyából és az arckoponyából áll. Mindkét részt pá-
ros, illetve páratlan csontok alkotják. Az agykoponya az agyvelőt és burkait veszi körül.
Az arckoponya csontjai a szemüreget, az orrüreget és a szájüreget határolják, valamint
eredési és tapadási felszíneket biztosítanak a mimikai és a rágóizmok számára.

6.4.1. Agykoponya
Az agykoponya két részből,
a koponyatetőből és a koponya-
alapból áll. 7 csont, 2 páros és 3
páratlan alkotja. A páros csontok
közé a falcsont és a halánték-
csont tartozik (13. ábra). A ha-
lántékcsontban helyezkedik el
a dobüreg, valamint a belső fül
képletei, a csontos csiga és a há-
rom félkörös ívjárat – lásd ér-
zékszervek. A páratlan csontok
a homlokcsont, az ékcsont és
a nyakszirtcsont. A homlokcsont
a szemüreg tetejét képezi, benne
üreg található, a homlokcsonti
üreg, mely az orrmelléküregek- 13. ábra
38 Alapápolás

hez tartozik. Az ékcsont repülő denevérhez hasonlít. A csont testében megtalálható ék-
csonti üreg vagy iköböl szintén orrmelléküreg. Az ékcsont török nyergében helyezkedik
el az agyalapi mirigy – lásd belső elválasztású mirigyek. A nyakszirtcsont legfontosabb
képlete az öreglyuk, melyen a gerincvelő lép be a koponya üregébe és nyúltvelőként
folytatódik – lásd idegrendszer.

6.4.2. Arckoponya
Az arckoponya vázát 15 csont
alkotja, közülük 3 páratlan és 6
páros. A páratlan csontok egyike
a rostacsont, mely az orrsövény
kialakítása mellett az orrmel-
léküregekhez tartozó rostacson-
ti labirintust képezi (14. ábra).
Páratlan továbbá az ekecsont,
mely a csontos orrsövény másik
alkotója, valamint az állkapocs-
csont, melyben az alsó fogsor
rögzül, és a szájüreg alkotásá-
ban vesz részt. A páros cson-
tok a felső állcsont a felső fog-
14. ábra
sor számára. Ez a csont alkotja
a kemény szájpadot (a szintén
páratlan szájpadcsonttal együtt), az orrüreg és a szájüreg közötti határt. Testében he-
lyezkedik el az arcüreg, mely az orrmelléküregek közé tartozik. A járomcsontnak az
arc formájának kialakításában, és a koponya statikájában is jelentős a szerepe. Ez viszi
el és osztja szét a felső fogakra ható erőt a járomívre, melyet a járomcsont és a halán-
tékcsont hasonló nevű nyúlványa alkot. A könnycsont a szemüreg alkotásában vesz
részt. Az orrcsont a külső orr csontos vázát adja. A csontos alsó orrkagyló az orrüregen
belül az alsó orrjáratot határolja.

6.4.3. A koponya egészben, a koponyacsontok összeköttetései

A koponya csontjai, az állkapocscsont kivételével, varratokkal kapcsolódnak egymás-
hoz. A varratok zeg-zugos lefutású vonalak, melyek fűrészfogszerűen kapcsolódnak ösz-
sze, kapcsolatot teremtve két koponyacsont között. Rajzolatuk az arckoponya csontjai
között finomabbak, az agykoponya csontjainál kifejezettebbek.

6.4.4. Az újszülött koponyája

Újszülötteknél a koponyatető csontjai között hártyás összeköttetéseket találunk.
Ezek a koponyatetőn elöl elhelyezkedő papírsárkány alakú nagykutacs („az ember feje
lágya”), valamint a hátul elhelyezkedő háromszög alakú kiskutacs (15. ábra). Kisebb
kutacsok kétoldalt a halántéktájon is láthatók. A kutacsok biztosítják a szülőutakban
a koponyacsontok kisfokú egymásra tolódását, így a fej körfogatának csökkenését,
valamint az első életévben a koponya növekedését. Klinikai jelentőségük az, hogy
szülésnél segítik a szülészt a koponya helyzetének meghatározásában, újszülötteknél,
Alapápolás 39

csecsemőknél pedig a folyadék-

háztartásra engednek következ-
tetni. Ha a kutacs besüppedt, az
folyadékhiányra utal. Kidom-
borodásának hátterében foko-
zott koponyaűri nyomás állhat
– lásd kórtan.

6.4.5. Állkapocsízület
Az állkapocsízület a koponya-
csontok közötti egyetlen ízület.
Az állkapocscsont és a halán-
tékcsontok között jön létre. Fel-
adata az alsó fogsor előre, hátra
és oldalra történő mozgásának,
az örlőmozgásnak a kialakítása. 15. ábra

ÖSSZEFOGLALÁS
Az emberi testet különböző alakú és méretű csontok építik fel. Méretük és alakjuk
is az ellátott feladatnak megfelelő. Egyrészt a mozgás passzív részét képezik, izmok
eredésére és tapadására szolgálnak, másrészt testüregeket, és ezáltal életfontosságú
szerveket határolnak. A csontos mellkasnak és a bordáknak jelentős szerepe van a lég-
zőmozgások kialakításában. A két lábra állással az alsó és felső végtag működése je-
lentősen eltér, felépítésük ennek megfelelő. A csontos medencének a terhességben és
a szülésben van fontos szerepe. A csontosan zárt koponya bizonyos kórállapotok for-
rásaként szolgál.

Kérdések
1. Hogyan osztjuk fel a koponyát?
2. Melyik csont alkotja a keményszájpadot?
3. Sorolja fel az orrmelléküregeket!
4. Melyik koponyacsont része a töröknyereg?
5. Melyik koponyacsont nyílása az öreglyuk?
6. Melyik koponyacsonton helyezkedik el a külső hallójárat?
7. Hogyan kapcsolódnak egymáshoz a koponya csontjai?
8. Melyik az egyetlen ízület a koponyacsontok között?
9. Melyik agykoponyacsontban helyezkedik el a halló-egyensúlyozó szerv?
10. Mit nevezünk lúdtalpnak?
11. Mi a lábboltozatok szerepe?
12. Miért lényeges, hogy nőkben a farokcsont nem csontosodik össze a keresztcsont-
tal?
13. Milyen csontok alkotják a medenceövet?
14. Melyik az emberi szervezet legmozgékonyabb ízülete, milyen csontok alkotják?
40 Alapápolás

15. Mi a felkarcsont sebészi nyakának klinikai jelentősége?

16. Miből adódik előrehaladott terhességben a kismamák jellegzetes testtartása (kény-
szertartás)?
17. Milyen összeköttetések alakulnak ki a csigolyák között?
18. Miért nem azonos a mellkas ürege a mellüreggel?
Alapápolás 41

7. Vázizomrendszer

7. 1. A vázizmokról általában
A mozgásrendszer aktív ré-
szét képező vázizomzat szöveti
szerkezetét tekintve harántcsí-
kolt izom. A csontvázizomzatot
350 izom alkotja, melyek a test
súlyának több mint harmad-
részét adják. Az izmok vörös
színét festékanyag, valamint
a gazdag vérellátás miatt a vér-
teltség adja. Az izom két rész-
re különül el, a középső, össze-
húzódásra képes izomhasra, és
a két szélső inas részre, melyek
az izmok csontokhoz való rög-
zülését biztosítják. A test kö- 16. ábra
zépvonalához, illetve végtagok-
nál a törzshöz közelebb eső rész az izom eredése, a középvonaltól, illetve a törzstől
távolabb eső rész az izom tapadása (16. ábra). Az eredést fix, állandó pontnak, a ta-
padást mobilis, elmozdulásra képes pontnak is nevezik. Mint azt azonban a légzési
segédizmoknál látni fogjuk, bizonyos esetekben ez a két pont működési értelemben
felcserélődhet egymással.

Az izmok alakja változatos lehet. Megkülönböztetünk hosszú, rövid, lapos izmokat,

és gyűrű alakú, vagy záróizmokat. A hosszú izmok alakja orsóhoz, vagy lúdtollhoz
lehet hasonló, ezek az ún. tollas izmok. Sőt, némelyik hosszú izom két egymás felé
fordított lúdtollhoz hasonlít – ez a kéttollú izom. Az izmok csontról eredő részét fej-
nek nevezzük. Megkülönböztetünk kétfejű, háromfejű és négyfejű izmokat. A legtöbb
izomnak egy hasa van, de léteznek kéthasú izmok is, ilyenkor a hasat ín szakítja meg.
A vázizom izomrostokból épül fel, melyet összehúzódásra képes aktin és miozin fehér-
jék építenek fel. Az izomrostok nyalábokká, a nyalábok izommá egyesülnek. Az izmot
kötőszövetes pólya tartja egyben.

7.1.1. A vázizmok járulékos alkotórészei

A vázizmok járulékos alkotórészei közé a nyálkatömlők és az ínhüvelyek tartoznak.
A nyálkatömlők a csontos felszínen haladó ín és a csont között helyezkednek el. Bel-
sejükben az ízületi nedvhez hasonló kevés folyadék van. Szerepük is hasonló, az inak
mozgása során a súrlódást csökkentik. Ugyancsak súrlódáscsökkentő szerepe van az
inhüvelyeknek, melyek azokon a helyeken veszik körül az inakat, ahol erős súrlódásnak
42 Alapápolás

vannak kitéve, pl. kéz- és lábtő. Az izmok túlterhelése mind a nyálkatömlők, mind az ín-
hüvelyek gyulladását – lásd kórtan – eredményezheti.

7.2.2. A vázizmok működése

A vázizmok működésük szerint lehetnek hajlítók, feszítők, közelítők, távolítók, eme-
lők, süllyesztők, forgó mozgást, szűkítést, illetve tágítást kivitelezők. Az izmok nem
egyedül, hanem csoportosan működnek. Hatásuk lehet egymást segítő, illetve egymás
hatásával ellentétes.

Az izom fő működése az összehúzódás, mely az izom hosszának megrövidülésében,

az izomhas megvastagodásában nyilvánul meg. Az élő ember izmai állandóan kissé
összehúzott állapotban vannak, ezt a jelenséget izomtónusnak nevezzük. Ez alváskor,
műtéti altatáskor, eszméletlen állapotban csökkenhet, teljesen csak a halált követően
szűnik meg. Sőt, a halál után átmenetileg fokozódik az izomtónus, ez a hullamerev-
ség.

Az izmok által végzett munka a fizikában tanultaknak megfelelően az erő és az út szor-

zata. Az izom annál nagyobb erő kifejtésére képes, minél több izomrost fut benne. Minél
hosszabb az izom, annál nagyobb a megtett út az összehúzódás során, az izomrostok élet-
tani körülmények között ugyanis maximális nyugalmi hosszuk felére képesek megrövi-
dülni. Azonban főként az alkaron és a lábszáron nem áll rendelkezésre korlátlanul hely az
összehúzódó izmok hasai számára, ezért itt főként egy-, illetve kéttollú izmokat látunk,
melyek nagy erővel képesek rövid szakaszon elmozdulni. Ebben az esetben, bár az izom
szerkezeti felépítése kisebb elmozdulást tesz lehetővé, az izomrostok száma lényegesen
nagyobb az izmon belül, így a kifejtett erő is nagyobb.

A vázizmok beidegzésében az akaratunktól függően működő idegrendszer vesz részt

– lásd idegrendszer. Egy izom annál finomabb működésű, minél több idegsejt vesz
részt a beidegzésében, azaz minél nagyobb helyet foglal el a mozgató kéregben. Az
idegről az ingerület a motoros véglemezen keresztül terjed az izomra, melynek hatására
az izom összehúzódik. Az aktin és miozin filamentumok teszik lehetővé az összehúzó-
dást , amitelernyedés követ. Az összehúzódáshoz energiára és kálciumionokra is szük-
ség van. Az aktin és miozin fehérjékben gazdag izomrostokat fehér izomnak, a fenti
fehérjékben szegény, citoplazmában (melyben az energiát szolgáltató mitokondriumok
helyezkednek el) gazdag rostokat vörös izomnak nevezzük. A fehér izmok erőteljes,
gyors összehúzódásra képesek, a vörös izmokra a lassú, kitartó összehúzódás jellem-
ző. Az emberben a legtöbb vázizom kevert, azaz fehér és vörös rostokat egyaránt tar-
talmaz.
Alapápolás 43

8. Részletes vázizomtan
A vázizmokat leggyakrabban testtájékok szerint csoportosítják. A törzs izmaihoz
a mellizmok, a hátizmok, és a hasizmok tartoznak. A végtagizmokhoz az alsó és felső
végtag izmait soroljuk. Külön izomcsoportot képeznek a fej és a nyak izmai.

8.1. Törzsizmok

8.1.1. Mellizmok
A mellizmok két részre osztha-
tók, a mellkasról a felső végtag-
hoz húzódó izmokra és a mellkas
saját izmaira.
A mellkasról a felső végtaghoz
húzódó izmok a kis- és a nagy
mellizom, valamint az elülső fű-
részizom (17. ábra). Működésük
során a felkart a törzshöz kö-
zelítik, a vállat előre- és lefelé
húzzák, illetve a lapocka kifor-
dításával lehetővé teszik a kar
vízszintes fölé emelését. Fontos
feladatuk, hogy rögzített felső
végtag mellett (pl. a beteg félig
ülő helyzetben megkapaszkodik
az ágy szélében) segítik a lég-
zést. Ezért a légzési segédizmok
17. ábra
közé tartoznak. A mechanizmus
lényege, hogy ilyen esetben az izmok eredési és tapadási pontja működési értelemben
felcserélődik, és a felső végtag rögzítettsége miatt a rugalmas bordakosár fog emelkedni,
ezáltal a mellkas tágul. Azért segédizmok, mert a nyugalmi légzés során nem működnek,
erőltetett belégzésnél azonban segítik a légzést.
A mellkas saját izmaihoz a bordaközti izmok és a rekeszizom tartoznak. A bordaközti
izmok a bordaközöket töltik ki, a rekeszizom a mellüreg és a hasüreg között helyezkedik
el. Ezek az izmok vesznek részt a nyugalmi légzésben. A bordaközti izmok a bordakosa-
rat belégzés során emelik, kilégzésnél süllyesztik. A kupola alakú rekeszizom belégzés-
nél lelapul, kilégzésnél visszatér a kiindulási helyzetébe. Attól függően, hogy a légzés
során a bordaközti izmok vagy a rekeszizom működése dominál, mellkasi és hasi lég-
zésről beszélünk. Nőkre az előbbi jellemző, ennek oka az, hogy terhesség során a rekesz
funkciója a megnövekedett hasüregi nyomás miatt kiesik. Férfiaknál és újszülötteknél
a hasi légzés a hangsúlyos. Újszülötteknél ez a csontos mellkas fejletlenségére vezethető
vissza.
44 Alapápolás

A rekeszizmon fekszik a szív, és fontos képletek fúrják át, melyek a mellüregből a has-
üregbe, illetve a hasüregből a mellüregbe haladnak. Ilyen pl. a nyelőcső, az aorta, az alsó
űrös visszér és a test fő nyirokvezetéke.

8.1.2. Hátizmok
A hát izmai három csoportba
oszthatók, felületes és mély há-
tizmok, valamint tarkóizmok.
A csuklyásizom és a széles háti-
zom tartozik a felületes hátiz-
mok közé (18. ábra). Utóbbi
légzési segédizom, mert a cson-
tos mellkason ered. A mély há-
tizmok a csigolyák és a bordák
közti mélyedést töltik ki, a ge-
rinc nyaki, háti, illetve ágyéki
szakaszán végig megtalálhatók.
Működésük a gerinc merevítésé-
re szolgál. A tarkóizomzat a fej
mozgásait teszi lehetővé.

8.1.3. Hasizmok
18. ábra
A hasizmok a hasüreg falának
alkotásában részt vevő, széles,
lapos izmok. Fontos szerepük
van a hasüregi nyomás fenntar-
tásában, a hasprés létrehozásá-
ban, mely szülésnél, székelés-
nél, vizelésnél, köhögésnél aktív.
A törzs hajlításában is szerepet
játszanak, de megfeszülnek ne-
héz tárgy emelésekor is. Légzési
segédizmok, a kilégzést segítik,
mivel a bordakosarat süllyesztik.
Az izomrostok lefutása alapján
megkülönböztetünk egyenes ha-
sizmot, mely függőleges lefutású
és a középvonalban helyezkedik
el, ferde hasizmot, mely elhe-
19. ábra
lyezkedése alapján külső ferde
és belső ferde hasizom lehet, va-
lamint haránt hasizmot. Az egyenes hasizmot lefutásában haránt irányú inas befűződések
szakítják meg (ettől „kockás” a has) (19. ábra).
A hasfalat képező izmok rétegei között a lágyék vonalának megfelelően húzódik
a lágyékcsatorna, ezen keresztül száll le magzati korban a here és itt húzódik férfiak-
ban az ondózsinór, nőkben pedig a kerek méhszalag – lásd nemi szervek. A lágyékcsa-
Alapápolás 45

torna a hasfal egyik leggyengébb pontja, a csatornán keresztül ún. lágyéksérv formájá-
ban pl. vékonybél, illetve petefészek türemkedhet elő. A lágyékcsatorna alatt húzódik
a combcsatorna, sérvek itt is előfordulhatnak, combsérv formájában. Előbbi férfiaknál,
utóbbi nőknél gyakoribb. A harmadik gyenge pont a köldök, ahol a magzati korban
nyílás van az izmos hasfalon a köldökzsinór erei számára. Később ugyan elzáródik,
de hasüregi nyomásfokozódás esetén (pl. terhesség vagy nagy mennyiségű folyadék
a hasban) köldöksérv alakulhat ki, ilyenkor a köldökön keresztül bélrészlet nyomul ki
a hasüregből.

8.2. A felső végtag izmai

20. ábra

A felső végtag izmai négy csoportra oszthatók, vállizmok, felkarizmok, alkarizmok, és

a kéz izmai. A vállizmok (pl. deltaizom) a vállízületet fogják körül, és jelentős szerepet
játszanak a felkarcsont fejének az ízületi árokban tartásában, mert a tok laza – lásd váll-
ízület (20. ábra). Így a vállizmok bénulása az ízületi felszínek egymástól való eltávolo-
dását eredményezi. A vállizmok a kar távolításában, közelítésében, előre- és hátralendí-
tésében, valamint forgatásában játszanak szerepet.

A kar izmai, a kétfejű karizom és a karizom a kar elülső felszínén helyezkednek el,
a könyökízület hajlításában játszanak szerepet. A kar hátsó felszínén elhelyezkedő há-
romfejű karizom a könyökízület feszítője.
Az alkarizmok is feszítő és hajlító csoportra oszthatók. A hajlítók elöl a singcsonti fel-
színen, a feszítők hátul, az orsócsonton helyezkednek el. Az izmok rövid hassal és hosz-
szú ínnal rendelkeznek, melyek kifutnak a kézre és az ujjakhoz. Mind a kézháton, mind
a tenyéri felszínen ínhüvelyek találhatók, mert az inak elmozdulása az apró, szabálytalan
alakú kéztőcsontokon jelentős súrlódással jár. Fontos anatómiai tény, hogy a tenyéri fel-
szín ínhüvelyei kifutnak a körmökig, ráadásul egymással közlekednek, így az egyes ujjak
sérülése kapcsán kialakult gyulladás könnyen átterjedhet a másikra is.
46 Alapápolás

A kézen csak a tenyéri oldalon vannak izmok, a hüvelykpárnának, a kisujjpárnának és

a tenyérközépnek megfelelően. A tenyéren a bőr alatt erős kötőszövetes lemez található,
mely a szorító, fogó mozdulatoknál védi a tenyérre kifutó inakat, ereket és idegeket az
összenyomástól.

8.3. Az alsóvégtag izmai

21. ábra
Az alsó végtag izmai négy csoportra oszthatók, csípőizmok (külső és belső), combiz-
mok, lábszár és lábizmok (21. ábra).

A csípőizmok a medence üregén belül (belső csípőizmok) és kívül (külső csípőizmok)

helyezkednek el, utóbbiak a farizmok. Klinikai jelentőségük az, hogy ide adják az izom-
injekciókat. A belső csípőizmok a csípőízület mozgásaiban, a külső csípőizmok az egye-
nes testtartásban és a járásban játszanak szerepet.

A combizmok a combcsont körül helyezkednek el. A comb elülső felszínén a térdízü-

letet feszítő, hátsó felszínén a hajlító izmok találhatók.

A lábszárizmok a bokaízület hajlításában, feszítésében és a lábboltozatok kialakításá-

ban vesznek részt. A hajlító izmok a lábszár hátsó felszínén helyezkednek el, ezek képe-
zik a vádlit. A sarokcsont gumóján a görög mitológiából ismert Achilles ínnal apadnak.
A feszítő izomcsoport elöl található.

A láb izmai a kézhez hasonlóan öregujjpárna, kisujjpárna és talpközépizmokra oszt-

hatók. A talpon a vastag bőr alatt vastag bőr alatti zsírszövet és erős kötőszövetes lemez
van, mely védi a talpon futó ereket és idegeket. Ebben a láb boltozatai is szerepet ját-
szanak.
Alapápolás 47

8.4. Nyakizmok
A nyak izmai három csoportba oszthatók, felületes nyakizmok, mély nyakizmok és
nyelvcsonti izmok.
A felületes nyakizmok közé tartozik a nyaki bőrizom, mely közvetlenül a bőr alatt he-
lyezkedik el. Az állkapocscsonttól húzódik a mellkasig. A nyak bőrét feszesen tartja és
emeli az emlőket. Idős embernél az izom tónusának csökkenésével a nyak bőre ráncos-
sá válik. A másik nagy felületes nyakizom a fejbiccentő izom. Nevével ellentétben a fej
biccentő mozdulatának kialakításában nem játszik szerepet. Az egyik oldali izom mű-
ködése a fejet fordítja, a kétoldali izom működése a fej egyenesen tartását eredményezi.
Az egyik izom szülési sérülésekor az újszülött nyaka ferdén áll. Mivel tapadni a mellkas
csontjain tapad, erőltetett belégzéskor légzési segédizomként a mellkast emeli.

A nyelvcsonti izmok a nyelvcsonthoz való viszonyuknak megfelelően nyelvcsont alatti

és feletti izomcsoportra oszthatók. A nyelvcsont a nyakon az állkapocscsont és az ádám-
csutka (a gége pajzsporca) között, jól kitapinthatóan helyezkedik el. A gégével szalagok
kötik össze. A nyelvcsont alatti és feletti izmok összehangolt működése szükséges a száj
nyitásához, a gége emelkedéséhez (pl. magas hang képzésekor, nyelésnél) és a szájfenék
mélyítéséhez (ivás és szopás alkalmával).
A mély nyakizmok a nyak oldalsó felszínén és a gerincoszlop előtt helyezkednek el.
A nyaki gerinc mozgatása mellett légzési segédizomként is működnek, mivel a mellkas
csontjain tapadnak. A nyakizmoknak fontos szerepe van a nagy nyaki vénák, főként be-
légzésben történő nyitva tartásában. A mellkasban ugyanis belégzés közben a légkörinél
alacsonyabb nyomás uralkodik – lásd légzőrendszer. Ez a nyomás a nyaki vénákban lévő
vérre és az ér falára is szívóhatást gyakorol, melynek eredményeként az érfal összees-
ne, ha a nyakizmok tónusa nem tartaná nyitva. Ez az anatómiai tény magyarázza, hogy
a nyaki vénák sérülése paradox módon nem vér kiáramlással, hanem az erekbe történő
levegő beáramlással jár, mely légembóliát eredményez – lásd kórélettan.

8.5. Fejizmok
A fejen elhelyezkedő izmok két csoportra oszthatók, mimikai izmokra és rágóizmokra.
A mimikai izmok az arcon lévő nyílások szűkítésével, illetve zárásával védő feladatot
látnak el, de a hangulat, az érzelmi állapotok kifejezői is. Működésük adja az emberi arc
sokszínű játékosságát. A szem, az orr és a száj körül körkörös izmok helyezkednek el.
A szem körüliek a szemhéjak zárását, a pislogást, hunyorgást teszik lehetővé. Az orr kö-
rüliek csökevényesek, az orrnyílást mérsékelten szűkíteni és tágítani (főként gyerekek-
ben – orrszárnyi légzés) képesek. A száj körüli izomzat a szájrést szűkíti (pl. csücsörítés,
fütyülés esetén).
A mimikai izmok közé tartozó trombitásizom a pofa vázának kialakításában lényeges,
működése a fogak megfelelő elrendeződéséhez, a rágás segítéséhez, újszülöttekben és
csecsemőkben a szopáshoz elengedhetetlen. A mimikai izmokat az arcideg (VII. agy-
ideg) idegzi be, bénulása a mimikai izmok működésének kiesésével, az arc szimmetriá-
jának elvesztésével jár.
A rágóizmok közé négy pár izom tartozik. Többségük a száj zárását, a rágáshoz fontos
örlőmozgást végzi. A beszédben is részt vesznek. A rágóizmokat a háromosztatú ideg (V.
agyideg) idegzi be.
48 Alapápolás

ÖSSZEFOGLALÁS
A vázizmok a mozgások aktív résztvevői. A csontokon eredve és tapadva az ízületeket
mozgatják. A mellkas saját izmai a légzésben játszanak szerepet. A mellkason eredő és
azon tapadó légzési segédizmok erőltetett légzés során aktiválódnak. Működésük nehe-
zített légzésre, fulladásra utalhat. A hasizmok számos élettani folyamat részesei, a vize-
lés, székelés vagy a szülés során is összehangoltan működnek. A hasfali sérvkapuknak
megfelelően az ezen az izmos lemezen kialakult réseken keresztül hasüregi tartalom tü-
remkedhet elő, ezt nevezzük sérvnek. A simaizmok a zsigerek felépítésében játszanak
szerepet, a szívizom speciális izomszövet, a szívet építi fel. Utóbbira jellemző, hogy
inger képzésére és ingerület vezetésére képes, így önálló ritmusgenerátora van, az ideg-
rendszer a működését csak szabályozza.
Valamennyi izomszövet összehúzódásáért az aktin és a miozin fehérjék felelősek.

Kérdések
1. Működésük szerint hogyan osztjuk fel az izmokat?
2. Alak szerint hogyan osztjuk fel az izmokat?
3. Mit nevezünk vörös, illetve fehér izomnak?
4. Mi a trombitásizom szerepe?
5. Hogyan osztjuk fel a fej izmait?
6. Sorolja fel a felületes nyaki izmokat!
7. Milyen klinikai beavatkozás történik a külső csípőizmok régiójában?
8. Miért fontos a kézujjak sérüléseinek, gyulladásainak ellátása?
9. Miben játszik szerepet a hasizmok együttes működése?
10. Miért a mellkasi izmok dominálják a nők légzését?
11. Sorolja fel a mellkas saját izmait!
12. Mit nevezünk légzési segédizomnak? Mondjon rá két példát!
13. Sorolja fel a fontosabb hasfali sérveket!
Alapápolás 49

9. Keringési rendszer

9.1. A szív
A szív kúp alakú, izmos falú, üreges szerv, mely a két tüdő között a mellüreg elül-
ső részében található. Kétharmada a középvonaltól balra, egyharmada a középvonaltól
jobbra helyezkedik el. Alsó részével a rekeszizomra támaszkodik. A kúpformából adó-
dóan megkülönböztetünk lekerekített csúcsi részt és alapi részt. Az alapi részen egy kör-
befutó barázdában haladnak a szívkoszorúerek. A szívcsúcslökés helye baloldalon az 5.
bordaközben a szegycsonttól 8-9 cm-re balra tapintható.

9.1.2. A szív üregrendszere

22. ábra

A szív felépítésében négy üreg vesz részt, a felül elhelyezkedő üregeket pitvaroknak,
az alsókat kamráknak nevezzük (22. ábra). Elhelyezkedésük alapján különböztetünk
meg őket:

jobb pitvar: a test elhasznált vérét szállító nagy vénák nyílnak ide, így az alsó űrös
visszér, a felső űrös visszér és a szív saját visszere, jobb kamra: innen indul a tüdőverőér,
mely a kis vérkör része, bal pitvar: a tüdővisszerek nyílnak ide, bal kamra: innen indul
atest fő vérőere az aorta.
50 Alapápolás

A kamrákból verőerek indulnak, a pitvarokban pedig visszerek végződnek. A pitvarok-

hoz kapcsolódó jellegzetes alakú képleteket fülcséknek nevezzük. A jobb pitvar és kamra
között helyezkedik el a jobb pitvar-kamrai szájadék, a bal pitvar és bal kamra között pe-
dig a bal pitvar-kamrai szájadék. A szívet jobb és bal félre osztja a pitvarok és a kamrák
között elhelyezkedő szívsövény.

9.1.3. A szívfal részei

A szív falának legbelső rétege a szívbelhártya, mely a vér áramlását egyenirányító
képleteket, a szívbillentyűket képezi. A szív nagy részét speciális izomszövet, a szívizom
képezi, mely a pitvarok esetén vékonyabb, a kamráknál vastagabb. Mivel a bal kamra
a tüdők kivételével az egész testbe juttatja el a vért, ezért a bal kamra izomfala a jobb
kamráénak kb. kétszerese. A szív falának legkülső rétegét a szívburok képezi. Ez a három
savós hártya egyike. A másik kettő a mellhártya és a hashártya. Mindháromra jellemző,
hogy két lemezből épülnek fel, egy fali lemezből és az adott szervet közvetlenül beborí-
tó zsigeri lemezből. A két lemez közötti résben pár csepp savós folyadék helyezkedik el.
Ez a folyadék a két lemez egymáson való sima elmozdulását teszi lehetővé, csökkentve
ezzel a súrlódást. A percenként 80-szor összehúzódó és elernyedő szív esetén a súrlódás
csökkentésének jelentősége egyértelmű. Kóros körülmények között, ha a folyadék fel-
szaporodik a két lemez között, vagy ha vér kerül a két lemez közé, a jelentős tágulásra
nem képes szívburok a szívet összenyomja, mely a beteg halálához vezethet – lásd kór-
tan.

9.1.4. Szívbillentyűk
A szívben kétféle billentyű fi-
gyelhető meg, a pitvar-kamrai
szájadékban elhelyezkedő vi-
torlás billentyűk és a kamrák-
ból eredő nagy verőerek szája-
dékában ülő félhold alakú vagy
zsebes billentyűk. A vitorlás bil-
lentyűk, ahogyan nevük is mu-
tatja, vitorlához hasonló képle-
tek, melyeket ínhúrok tartanak
feszesen. Biológiai szempontból
„árbocnak” a szemölcsizmok fe-
lelnek meg, melyeken az ínhú-
rok rögzülnek. Azonban, mivel
a szemölcsizmok összehúzódás-
ra képesek, az ínhúrokat és így
a vitorlákat is állandóan feszesen
tartják. A bal oldali pitvar-kam-
rai szájadékban elhelyezkedő vi-
torlás billentyűnek két vitorlája
van. A püspöki süveghez (mitra)
való hasonlósága miatt mitrális
23. ábra billentyűnek hívják (22. ábra.
Alapápolás 51

23. ábra). Jobb oldalon három vitorla figyelhető meg, ez a trikuszpidális billentyű (tri –
három, cuspis – vitorla).
A zsebes billentyűk a farzsebhez hasonló képletek, mindkét oldalon három-három zse-
becske helyezkedik el a verőeres szájadékokban. A kamrákból kiáramló vér a zsebeket
ellapítja, majd a minimális visszafelé áramló vér a zsebeket feltöltve, azokat az ér faláról
elemelve zárja a szájadékot.

9.1.5. A szív ingerképző és ingerületvezető rendszere

A szívnek önálló ritmusgenerátora, ingerképző rendszere van. Ez a szinusz csomó,
mely a jobb pitvar falában helyezkedik el. Az ingerület az ingerületvezető rendsze-
ren keresztül jut el a szív minden részéhez, ez a feltétele a szív szabályos összehúzó-
dásának. Az ingerület a pitvari izomzaton keresztül terjed a pitvar-kamrai csomóra,
majd a pitvar-kamrai kötegre, onnan a két Tawara-szárra, majd a végelágazások viszik
a munkaizomzathoz. Ha a szinusz csomó működése kiesik, a soron következő közpon-
tok is képesek ritmus generátorként működni, de a percenkénti szívösszehúzódások
száma egyre kevesebb lesz, ahogy az ingerületvezető rendszer alsóbb részei veszik át
az irányítást. Ez azonban már annyira alacsony szívfrekvenciát eredményez, ami az
életet veszélyezteti, ezért ezeknél a betegeknél indokolt pacemaker [ejtsd: pészméker],
azaz mesterséges ritmuskeltő készülék beültetése.

A szív elektromos működése elektrokardiográf (EKG) készülékkel vizsgálható, mely

segítséget nyújt a ritmuszavarok és egyéb eltérések kimutatásában (pl. szívizomelha-
lás) is.

A szív automatikus műkö-

dését az idegrendszer, illetve a
hormonális rendszer befolyásol-
ja. A szimpatikus idegrendszer,
illetve a mellékvese velőállo-
mányának hormonjai (adrenalin,
noradrenalin) a szívműködést
fokozzák, míg a paraszimpati-
kus idegrendszer gátlólag hat
a szív működésére – lásd vege-
tatív idegrendszer. Hatását a X.
agyidegen (bolygóidegen) ke-
resztül fejti ki.
A bolygóideg tartós, erős in-
gerlése szívmegálláshoz vezet
(pl. gégébe ékelődött idegen test
– lásd kórtan).

9.1.6. A szív erei

A szív saját erei közé a szív-
izmot ellátó verőerek és vissz-
erek tartoznak (24. ábra). A két 24. ábra
52 Alapápolás

koszorúartéria (jobb és bal ko-

szorúartéria) (25. ábra) az aorta
felszálló szakaszából ered a zse-
bes billentyűk tasakjai mögül.
A két verőér ágakra válva látja el
a szívizomzatot. A visszerek egy
közös törzsbe szedődve a jobb
pitvarba nyílnak. A koszorúerek
elzáródását, amennyiben az hir-
telen alakul ki, a szívizom elha-
lása követi (szívizominfarktus –
lásd kórtan).

Ha az elzáródás lassan alakul

ki, van idő az erek közötti ösz-
szeköttetések megerősödésére,
így az elzáródást követően egy
szomszédos ág felől megtörtén-
het az érintett szívizom vérellá-
tása.

25. ábra

9.1.7. A szív működése

A szív izomzatának ritmusos, összehangolt összehúzódása tartja mozgásban a vért.
A pitvarok együtt húzódnak össze, majd ernyednek el. A pitvarok összehúzódásakor
a kamrák elernyedt állapotban vannak, így a vér a pitvarokból a kamrák felé áramlik (26.
ábra). Ennek természetesen előfeltétele, hogy a pitvar-kamrai szájadékban lévő vitorlás

26. ábra
Alapápolás 53

billentyűk ilyenkor megnyílnak. A kamrák összehúzódásakor a vitorlás billentyűk záród-

nak, a nagy verőerek szájadékaiban lévő zsebes billentyűk nyílnak meg, és a vér a nagy
verőerekbe áramlik. Ilyenkor a pitvarok elernyednek és megtelődnek vérrel a nagy visz-
szerek felől. A kamrai összehúzódást elernyedés követi, a zsebes billentyűk záródnak,
a vitorlások megnyílnak, és a folyamat kezdődik elölről.

A billentyűk nyílása és záródása az üregek közötti nyomáskülönbség eredményeként

jön létre. Záródásuk hangot ad, ezek a szívhangok. Az első szívhang a vitorlás billentyűk
becsapódásakor, a második a zsebes billentyűk becsapódásakor keletkezik. A billentyűk
szűkülettel vagy záródási elégtelenséggel járó betegségei szívzörejek kialakulásához ve-
zetnek.

9.2. Az érrendszer

9.2.1. Vérerek
Az érrendszer kialakításában háromféle értípus játszik szerepet. Ezek a szív kamráiból
induló és egyre kisebb ágakra ágazó verőerek vagy artériák, az egyre nagyobb erekbe
szedődő, majd a szív pitvaraiba nyíló visszerek vagy vénák, valamint az artériák és a vé-
nák közé iktatott hajszálerek. Mindhárom értípus belfelszínét egyrétegű laphám, érbel-
hártya, endothel [ejtsd: endotél] béleli, melynek fontos szerepe van a keringő vér alvadá-
sának megakadályozásában. Sérülésekor megindul a véralvadás folyamata. A hajszálerek
a legvékonyabb erek, falukat csak endothel sejtek alkotják, itt történik meg az oxigén és
a tápanyagok leadása a sejtek felé a sejtközötti térbe, valamint a szén-dioxid és az anyag-
csere termékek felvétele.
Az artériák és vénák fala három rétegből áll. A nagy verőerek fala kezdetben rugalmas
szövetből épül fel, mely tágulásra és összehúzódásra képes, így játszik szerepet a folya-
matos véráramlás fenntartásában. A kisebb artériák falában simaizom figyelhető meg,
mely a vér elosztásában, illetve a vérnyomás kialakításában játszik szerepet. A visszerek
fala a verőereknél vékonyabb, itt is megtalálhatók a rugalmas rostok és a simaizom. He-
lyenként, főként a felületesen elhelyezkedő visszerekben, zsebes billentyűk segítik a vér
egyirányú áramlását. Az alsó végtagon a vénás véráramlás fenntartásában fontos szere-
pe van az izmok összehúzódása kapcsán kialakuló pumpaműködésnek. Ez hosszan tartó
ágyban fekvés miatt kiesik, mely a vér áramlásának lassulásához és vérrög kialakulásá-
hoz vezethet – lásd kórtan.

Általánosságban igaz, hogy a verőerek főként oxigénben és tápanyagban gazdag, szén-

dioxidban szegény vért szállítanak, kivéve a tüdő- és köldökartériák – lásd kisvérkör, a vé-
nák, pedig oxigénben szegény, szén-dioxidban gazdag vért, kivéve a tüdő- és köldökvé-
nák. Az artériás és vénás vér színe a szállított oxigén mennyisége miatt különböző.

Vérnyomás
Az erekben uralkodó nyomás a szív izomereje és az érfalak rugalmassága közötti
egyensúlyból adódik. A kisebb ereknek, kis artériáknak, kapillárisoknak az áramlással
szembeni ellenállását perifériás ellenállásnak nevezzük. A vérnyomás mértéke így a szív-
működés és a perifériás ellenállás nagyságának a függvénye. Értéke az artériás rendszer-
ben a szív összehúzódásakor 120 Hgmm, a szív elernyedésekor 80 Hgmm. A kis artéri-
54 Alapápolás

ákban és a kapillárisokban a vérnyomás csökken, a legalacsonyabb a vénás rendszerben.

Az űrös visszerekben a vérnyomás a légköri nyomásnál alacsonyabb.

Verőeres pulzus
A szív ritmusos összehúzódásakor az aortába kidobott vérmennyiség az eret kitágítja,
ez a tágulat hullámszerűen fut végig az artériákon. Azokon a pontokon, ahol az artéria
kemény alapon fut, az eret az alaphoz szorítva a pulzus számolható.

A keringő vérmennyiség eloszlása

Fontos tény, hogy az érpálya térfogata többszöröse a keringő vér mennyiségének. Ez
az ellentmondás úgy oldható fel, ha a keringő vér az igényeknek megfelelően oszlik el.
Így a szervek vérellátása az igénybevételtől függően változó. A működő szervek erei
kitágulnak, a vérellátás fokozódik, a nyugalomban lévő szervek erei összeszűkülnek,
a vérellátás csökken. Minden olyan tényező, amely az érpálya térfogatának szabályo-
zatlan növekedését eredményezi, keringés-összeomláshoz vezethet (pl. allergiás reakció
– lásd kórtan).

Vénás vérkeringés
A keringést a kamrák és a pitvarok, azaz a vérkörök artériás és vénás része közötti
nyomáskülönbség tartja fenn, amit a kamrák izomműködése biztosít. A kisvérkör esetén
a helyzet egyszerűbb, mivel csak a szívhez anatómiailag közel elhelyezkedő tüdők vér-
ellátása történik. A nagyvérkörben a vérkör nagysága és a nyomásviszonyok alakulása
miatt már bonyolultabb a helyzet. A vénás keringés fenntartásában a negatív mellüregi
nyomás is jelentős szerepet játszik – lásd légzőrendszer. Ez elsősorban belégzésnél szívó
hatást fejt ki a mellüregi vénákra. A nagyvérkör esetén ráadásul álló helyzetben a szívnek
a gravitációval szemben is dolgoznia kell. Vízszintes helyzetben ez a többletmunka eltű-
nik, a szívelégtelenségben szenvedő beteg lábszárán napközben kialakult vizenyő – lásd
kórtan– az éjszaka folyamán felszívódik.

Kapilláris keringés, nyirokképződés

véráram

nyirok
artériás vég

folyadékoszlop nyomása

fehérjék „szívóereje”

kapilláris

vénás vég

27. ábra
Alapápolás 55

A hajszálerek esetén artériás és vénás véget különböztetünk meg. Az artériás szakasz-

ban magasabb a vérnyomás, mely a vénás vég felé egyre csökken. Az érben uralkodó ma-
gasabb nyomás hatására folyadék lép ki a sejtek közötti térbe (27. ábra). A vénás oldalon
a folyadék ellentétesen mozog, a sejtek közötti térből az érpálya felé halad. Itt a folya-
dékoszlop nyomása alacsony, a vérplazmában lévő fehérjék képeznek „szívóerőt”. Ke-
vesebb folyadék lép azonban vissza az érpályába, mint amennyi onnan kilépett. A kettő
közötti különbség a nyirok, mely a szövetközti térből a nyirokkeringésbe jut, majd ösz-
szeszedődve a nagy visszerekbe ömlik. Ha a kapillárisokban a folyadékot az érpályából
kifelé hajtó, illetve oda „visszaszívó” erők egyensúlya felborul, akkor vizenyő alakul ki
– lásd kórtan.

9.2.2. Vérkörök (28. ábra)

Kisvérkör
A kisvérkör a jobb kamrából
indul a tüdőverőérrel, mely két
ágra válik a két tüdőnek megfe-
lelően. A szervezet elhasznált,
oxigénben szegény, szén-dioxid-
ban gazdag vérét szállítja a tüdő-
be, ahol megtörténik a gázcsere.
A tüdővénákban már oxigéndús,
szén-dioxidban szegény vér van,
mely a bal pitvarba jut. Tehát
a tüdőverőér a nagyvérköri visz-
szerekhez hasonlóan oxigénben
szegény, szén-dioxidban gazdag
vért visz. A tüdővisszér pedig
a nagyvérköri artériákhoz hason-
lóan oxigéndús, szén-dioxidban
szegény vért szállít.

Nagyvérkör
A nagyvérkör a bal kamrá-
ból indul az aortával. Az aorta
kezdeti szakasza felfelé száll 28. ábra
(felszálló aorta), innen erednek
a szívkoszorúerek, majd egy ívelt szakaszt követően (aortaív) lefelé kanyarodik (le-
szálló aorta), melynek két része van, az egyik a mellüregben (mellkasi aorta), a másik
a hasüregben (hasi aorta) (29. ábra) helyezkedik el. Az aortaívből származó artériák
látják el a nyaki képleteket, az agyat, a gerincvelőt, valamint a felső végtagokat artériás
vérrel. A közös fejverőér a nyaki szakaszon a gége mellett jól tapintható, itt dönthető
el a leggyorsabban, hogy él-e még a beteg. A kar verőere a felkar középső harmadá-
ban a felkarcsonton fut, ahhoz nyomva a pulzus megszámolható, illetve vérzés esetén
az ér itt leszorítható. A csuklón a hüvelykujjnak megfelelően az orsócsont felett futó
orsócsonti artérián számoljuk leggyakrabban a pulzust. Ez a pont szintén artériás nyo-
máspont, azaz vérzés esetén az artéria a csonthoz szorítható. A felkari artéria másik
klinikai jelentősége, hogy ezen tudjuk megmérni a beteg vérnyomását, bár az újabb
56 Alapápolás

automata vérnyomásmérőkkel
már a csuklón is mérhetünk vér-
nyomást.
A mellkasi aortából a hörgők-
höz, a bordaközi izmokhoz és az
emlőkhöz jut vér. A hasi aorta
a hasfal és a hasi szervek vérel-
látását biztosítja, majd két ágra,
a közös csípőverőerekre válik.
A közös csípőverőér belső ága
a kismedencei szervek vérellátá-
sát adja, külső ága az alsó vég-
tagot látja el artériás vérrel. Az
alsó végtagon a lágyékhajlatban,
a térdhajlatban, a lábhát középső
részén és a belboka mögött tu-
dunk artériás pulzust tapintani,
mely területek egyben artériás
nyomáspontok is. Főként a láb-
háti és a belboka mögötti artéria
vizsgálatakor kapunk képet az
alsó végtag vérellátásáról. Cu-
korbetegeknél 100-szor gyako-
ribb az alsó végtagi érszűkület
– lásd kórtan, ami már pulzus-
vizsgálattal is kimutatható.
A nagyvérkör vénái az alsó és
a felső űrös visszérbe szedődnek
29. ábra össze. Az alsó űrös visszér az
alsó végtag, valamint a kisme-
dence és hasüreg szerveinek vénás vérét, a felső űrös visszér a felső végtag, a mellüreg,
a fej-nyak tájék és az agy vénás vérét szállítja a jobb pitvarba. Fontos további visszér-
törzs a májkapu visszér, mely a gyomor-bél huzam tápanyagdús vénás vérét viszi a máj-
hoz. A három fő visszér között összeköttetések találhatók, melyek bizonyos esetekben
kitágulva fontos kórképek kialakulását eredményezhetik – lásd kórtan. Ilyen összeköt-
tetések találhatóak a nyelőcső alsó harmadában, a köldök körül, a hashártya mögött és
a végbélben. Utóbbi kitágulása (pl. terhesség esetén) aranyeres csomók kialakulását
eredményezi. Fontos annak a ténynek az ismerete is, hogy a végbél alsó harmada nem
a májkapu visszér gyűjtőterületéhez tartozik. Így az oda bejuttatott gyógyszer (pl. vég-
bélkúp) a felszívódást követően elkerüli a májat, ahol a méregtelenítés, és a gyógysze-
rek lebontása zajlik.
Az alsó és felső végtag visszeres keringésére jellemző, hogy felszínesen és mélyen el-
helyezkedő vénák alkotják. A felső végtag felszínes visszereinek klinikai jelentősége az,
hogy a könyökhajlati vénából történik a vérvétel, illetve ide adják leggyakrabban a vénás
injekciókat. Az alsó végtag felszínes visszereinek jelentőségét az erek kitágulásakor je-
lentkező kórkép adja – lásd kórtan. A mélyvénák ebben a lokalizációban azért fontosak,
mert innen származik leggyakrabban a halálos kimenetelű tüdőembólia során a tüdőar-
tériákat elzáró vérrög.
Alapápolás 57

9.2.3. A magzati vérkeringés

Magzati korban a tüdők összeesett állapotban vannak, nem működnek. A magzat gáz-
cseréje a méhlepényben zajlik, innen jut tápanyaghoz is, illetve itt történik meg az anyag-
cseretermékek eltávolítása a vérből. Az oxigénben és tápanyagban gazdag vér a köldök-
zsinóron keresztül jut el a magzatba. Mivel a tüdő nem működik, illetve az összeesett
állapot miatt a kisvérkör nagy ellenállást képvisel, a vér elkerülő útvonalakon a tüdő
megkerülésével a nagyvérkörbe jut. Ilyen kerülő útvonal a két pitvar között magzati kor-
ban létező rés (ovális lyuk), valamint a tüdőverőér és az aorta között kialakuló összeköt-
tetés (Botallo-vezeték).
Megszületés után közvetlenül a tüdő működni kezd, kitágul, a nyomásviszonyok meg-
változnak, a kerülő utat biztosító összeköttetések bezáródnak.

9.3. A vér
Az érpályát kitöltő vér tulajdonképpen folyékony szövet, mely vérplazmából és alakos
elemekből áll. Az alakos elemek aránya 45%, a plazmáé 55%. Ez a százalékos megoszlás
a hematokrit. A vér mennyisége 70 kg testsúlyú emberben kb. 5-5,5 liter. A vér tápanya-
got és oxigént szállít a sejteknek, valamint elszállítja az anyagcsere-folyamatok során
keletkező bomlástermékeket és a szén-dioxidot. A plazmában lévő fehérjéknek sokrétű
feladata van, egyrészt a szervezet védekező mechanizmusaiban, másrészt bizonyos anya-
gok szállításában, valamint a vér alvadásában játszanak szerepet.

9.3.1. A vér alakos elemei

Vörösvértestek
A vörösvértestek felülnézetben fánk, átmetszetben piskóta alakú sejtek. Átmérőjük 7,5
μm (mikrométer), számuk 5.000.000/μl (mikroliter). A vörös csontvelőben termelődnek
és 120 nap után a lépben esnek szét. Feladatuk a légzési gázok, oxigén, szén-dioxid szál-
lítása. Ezt a hemoglobin, egy vastartalmú vérfesték teszi lehetővé, mely képes megköt-
ni és leadni az oxigént. A vérfesték a vörösvértestek szétesését követően a májba kerül,
majd az epe festékanyagává alakul (bilirubin). Amennyiben ez az anyag a vérben felsza-
porodik, a beteg bőre és szeme fehérje besárgul, ekkor beszélünk sárgaságról (icterus
[ejtsd: ikterusz]).

Vérvételt követően az alvadásgátolt vérben a vörösvértestek a nehézségi erő hatására

lesüllyednek. Ez az ülepedési sebesség bizonyos kórállapotokban felgyorsul (pl. gyulla-
dás során, daganatos betegségben). Ezt vizsgálati módszerként ki is használjuk.

Fehérvérsejtek
A fehérvérsejtek változatos alakú és méretű sejtek. Számuk a vérben 6-8000/μl. A vö-
rös csontvelőben termelődnek, három csoportba oszthatók. Granulociták, limfociták és
monociták. A limfociták az immunvédekezésben játszanak szerepet, számuk idült gyulla-
dásokban, vírusfertőzésben is emelkedik – lásd kórtan. Egyik típusuk, az ún. B-limfocita
felelős az ellenanyagok termeléséért. A másik a T-limfocita, mely nem termel ellenanya-
gokat, de segíti, vagy éppen ellenkezőleg, gátolja a B-sejtek működését. A vírussal fertő-
zött vagy daganatos sejtek elpusztítására közvetlenül is képes.
58 Alapápolás

A granulociták főként a heveny gyulladások során a folyamat feltartóztatásában, a kór-

okozók elpusztításában fontosak – lásd kórtan, heveny gyulladás. Egyik típusuk féreg-
fertőzésben, illetve allergiás állapotokban szaporodik fel. A monociták a legnagyobb
fehérvérsejtek. Jellegzetes képességük a bekebelezés, mely során baktériumokat, elpusz-
tult sejteket képesek felfalni, így szerepet játszanak a szervezet védekező folyamataiban.
A szervezet elpusztult saját anyagait is felfalják és lebontják. Citoplazmájukban számos
bontóenzim található, melyek öröklött hiánya egyes anyagok felszaporodásához, tárolási
zavarához vezethet – lásd kórtan.

Vérlemezkék
A vérlemezkék a vörös csontvelőben termelődő, legkisebb alakos elemek. Méretük 2-3
μm, számuk a vérben 150.000-300.000/μl. Fontos szerepük van a véralvadásban, illetve
a vérrög kialakításában. Kóros körülmények között érfalsérülés nélkül is aktiválódhat-
nak – lásd kórtan.

9.3.2. Vérképzés
A születést követően valamennyi alakos elem képzése a vörös csontvelőben történik.
A fehérvérsejtek közül a limfociták érésük során elhagyják a csontvelőt, és a nyirokszer-
vekbe kerülnek. A csontvelő károsodása (pl. gyógyszerek, sugárzás miatt) az alakos ele-
mek számának csökkenésével jár. A vörösvértestek számának csökkenését vérszegény-
ségnek nevezzük – lásd kórtan.

9.3.3. Vérplazma
A vérplazma 90%-a víz, a maradék 10% fehérjékből, zsírokból, szénhidrátokból, fes-
tékanyagokból, különböző ionokból, nitrogéntartalmú anyagokból, hormonokból áll.
A fehérjék közül a véralvadási faktorok, az ellenanyagok (antitestek), a szállító fehér-
jék emelendők ki. A véralvadási faktorok olyan fehérjék, melyek érsérülés esetén a vér-
lemezkékkel együtt felelősek a vérrög kialakításáért, az érsérülés betömeszeléséért. Az
ellenanyagokat a B-limfociták termelik, ezek szervezet védekező működésében játsza-
nak szerepet. A szervezet számára ismeretlen, idegen anyagokhoz, kórokozókhoz kötőd-
ve azok eltávolítását, pusztulását okozzák. A plazmafehérjék harmadik csoportja bizo-
nyos anyagok szállításában játszik szerepet, ilyen pl. az albumin is.
Fontos szerepe a plazmafehérjéknek a kapilláriskeringésben a szövetközti folyadék-
ra ható „szívóerő” kialakítása, fenntartása. Ennek hiányában vizenyő alakul ki – lásd
kórtan. Mivel a véralvadási faktorok mellett az albumint is a máj termeli, súlyos májbe-
tegségben vérzékenység (véralvadási zavar miatt) és vizenyő (a „szívóerő” csökkenése
miatt) egyaránt jelentkezik.

9.3.4. Vércsoportok
Számos emberi vércsoport ismert, ezek közül az AB0 és az Rh vércsoport a leggya-
koribb. Az emberi vörösvértestek felszínén olyan fehérje természetű anyagok (antigén)
vannak jelen, amelyeket egy másik szervezet (pl. hibás vérátömlesztés során) idegenként
ismer fel. A már jelen lévő vagy csak később termelődött ellenanyagok aztán a vörösvér-
testek károsodását, szétesését eredményezik. Ilyen típusú antigén A-vércsoport esetén az
A-antigén. B-vércsoportnál B-antigén van a vörösvértestek felszínén, AB-vércsoportnál
Alapápolás 59

A-, és B-antigén, nullás vércsoport esetén pedig nincs antigén. A vérplazmában a fenti
antigének ellen termelődött ellenanyagok találhatók. A-vércsoport esetén anti-B, B-vér-
csoport esetén anti-A, AB-vércsoport esetén nincs ellenanyag, nullás vércsoportnál pedig
az anti-A és anti-B antitest is megtalálható. Így érthető, hogy vérátömlesztés esetén nem
lehet figyelmen kívül hagyni a vércsoportokat. Mindenki a csoportjának megfelelő, ún.
csoportazonos vért kaphat. Szükség esetén nullás vércsoportú egyén vére mindenkinek
adható.

Vércsoport Antigén a vörösvértestek felszínén Antitest a vérszérumban

A A anti-B
B B anti-A
AB AB –
0 – anti-A és anti-B

Rh-vércsoport esetén Rh-pozitív és Rh-negatív vércsoportot különböztetünk meg. Rh

-pozitív esetben a vörösvértestek felszínén ún. Rh-faktort, D-antigént találunk, mely az
Rh-negatív vércsoportnál hiányzik. A gondot az jelenti, ha egy Rh-negatív egyén Rh-
potitív vért kap, vagy, ha Rh-negatív anyának Rh-pozitív gyermeke születik és a szülés
során magzati vér kerül az anya keringésébe. Ilyenkor ugyanis Rh-faktor ellenes ellen-
anyag termelődik, mely károsítja a vörösvértesteket, ha később ismét hibásan Rh-pozitív
vért kap a beteg, vagy ha a következő terhesség esetén is Rh-pozitív a gyermek. Utóbbi
esetben az ellenanyagok a méhlepényen átjutva súlyos vérszegénységet, halált eredmé-
nyezhetnek.

9.3.5. Véralvadás
A véralvadás folyamatában a vérlemezkék és a véralvadási faktorok játszanak szere-
pet. Az alvadási fehérjék egymás után láncszerűen aktiválódva fejtik ki hatásukat. A fo-
lyamatsor kétféle úton indulhat el, kiválthatja szövetkárosodás, vagy az érbelhártya sé-
rülése.

9.4. Nyirokrendszer
A nyirokrendszer a szervezet védekező mechanizmusaiban játszik szerepet. A kapil-
lárisokból kilépő nyirok a szövetrésekből egyre nagyobb átmérőjű nyirokerekbe sze-
dődik össze, majd a nagy visszerekbe ömlik. Áramlása során számos nyirokcsomón
szűrődik át, melyek a szervezet védőbástyáit képezik. A bab alakú 2 mm–2cm átmé-
rőjű képletekben ugyanis fehérvérsejtek, limfociták találhatók, melyek képesek a kór-
okozókat elpusztítani. A limfociták másik része járőrszolgálatot teljesítve a vérerekben,
illetve a nyirokerekben kering, így természetesen nagyobb valószínűséggel találkozik
a szervezetbe kerülő kórokozókkal, idegen anyaggal. Ha ez megtörténik, a nyirokcso-
mók, illetve egyéb nyirokszervek mozgósításra kerülnek a fertőzés leküzdése érdekében.
A limfociták egyik típusa, az ún. B-limfocita felelős az ellenanyagok termeléséért. A má-
sik típus, a T-limfocita nem termel ellenanyagokat, de segíti, vagy éppen ellenkezőleg,
gátolja a B-sejtek működését. A vírussal fertőzött vagy daganatos sejtek elpusztítására
közvetlenül is képes.
60 Alapápolás

A nyirokszervek közé tartozik a lép, a gyermekekben megfigyelhető csecsemőmirigy,

a szájüregben, orrgaratban elhelyezkedő mandulák, valamint a féregnyúlvány. Ezekben
és a nyirokcsomókban is a limfociták ún. nyiroktüszőkben és a tüszők között helyezked-
nek el. A külvilággal kapcsolatot tartó légutak, illetve a gyomor-bél rendszer nyálkahár-
tyájában is számos nyiroktüsző helyezkedik el.
Az egyes szervekhez tartozó nyirokcsomók elhelyezkedésének fontos klinikai jelen-
tősége van, mert a rosszindulatú daganatok előszeretettel terjednek a nyirokutakon ke-
resztül és jelennek meg a nyirokcsomókban, azok megnagyobbodását eredményezve.
Ezért a daganatos betegek érintett nyirokcsomóinak vizsgálata nagy jelentőségű. Termé-
szetesen egy nyirokcsomó megnagyobbodása, érzékenyebbé válása nem feltétlenül jelent
rosszindulatú betegséget, leggyakrabban valamilyen fertőzés áll a háttérben– lásd kórtan.

ÖSSZEFOGLALÁS
A keringés motorja a szív. A pitvarok, a kamrák és a szívbillentyűk összehangolt mű-
ködése eredményezi a vér megfelelő áramlását. A nagyvérkör a test valamennyi részébe,
a kisvérkör a tüdőbe szállítja a vért. A két vérkör egymással sorosan van kapcsolva, en-
nek megfelelően az egyiket érintő keringési zavarok előbb vagy utóbb a másikra is kihat-
nak. Az érrendszert kitöltő vérnek a keringés fenntartásában. az oxigén- és szén-dioxid
szállításban, valamint számos élettani folyamatban van szerepe. Az alakos elemek közül
a vörösvértestek a légzési gázok szállításában, a vérlemezkék a véralvadásban, a fehér-
vérsejtek a szervezet védekező reakcióinak kialakításában fontosak. Utóbbi feladat ellá-
tására szerveződött a nyirokrendszer.

Kérdések
1. Hol történik a vér alakos elemeinek a képzése?
2. Mi a vérlemezkék szerepe?
3. Írjon példát nyirokszervre!
4. Mi a májkapu visszér, honnan hozza a vénás vért?
5. Hol tapintható a szívcsúcslökés?
6. Mi a szívburok feladata, hogyan épül fel?
7. Sorolja fel, hol vannak összeköttetések a májkapu visszér és az alsó űrös visszér
között?
8. Sorolja fel a szívfal rétegeit a szív üregétől kifelé haladva!
9. Sorolja fel a szív saját ereit!
10. Melyik billentyű zárja a jobb és a bal pitvar-kamrai szájadékot?
11. Milyen típusú billentyűk találhatók az artériás szájadékokban (aorta, tüdőverőér)?
12. Ismertessea szív ingerképző és ingerületvezető rendszerét az ingerület terjedésé-
nek irányában!
13. Melyek a szív jobb pitvarába és bal pitvarába nyíló erek?
14. Hol és milyen érrel kezdődik, hol és milyen érrel végződik a nagyvérkör?
15. Hol és milyen érrel kezdődik, hol és milyen érrel végződik a kisvérkör?
16. Milyen szakaszai vannak az aortának?
17. Melyik a pulzusartéria a felső végtagon, és melyiken mérjük a vérnyomást?
18. Az alsó végtagon melyik két artérián nézzük a perifériás pulzust?
Alapápolás 61

10. Az emésztés szervrendszere

10.1. Tápanyagok
A sejtek felépítéséhez, életben maradásához szükséges szerves és szervetlen anya-
gokat nevezzük tápanyagoknak. Ide tartoznak a szénhidrátok, a zsírok, a fehérjék, ás-
ványi sók, vitaminok és a víz. Ezek az anyagok az emésztőrendszer útján kerülnek
a szervezetünkbe. A szerves anyagok közül a fehérjék fontos sejtalkotók, ezenkívül
fontos anyagcsere folyamatokban szerepet játszó enzimek, hormonok, hírvivő és szál-
lító molekulák stb. Aminosavakból épülnek fel, ezek egy része a szervezet számára
nélkülözhetetlen, ezért táplálékbevitel útján biztosítani kell őket. Lebontásuk során
nitrogéntartalmú, ún. maradék nitrogénvegyületek maradnak vissza, melyek kiüríté-
sért a vese a felelős.

A szénhidrátok egyszerűek és összetettek lehetnek, a sejtek számára energiaforrásként

szolgálnak.

A zsírok telítettek és telítetlenek lehetnek. Fontos sejtalkotók és szerepük van az ener-

gia-háztartásban, az energia raktározásában. A szénhidrátokhoz hasonlóan lebontásuk
vízre és szén-dioxidra történik.

Az ásványi sók közül a kálium, a kálcium, a magnézium, a nátrium és a vas jelentős

szerepe. A nátrium és a kálium a sejtek nyugalmi fiziko-kémiai egyensúlyának, valamint
ingerlékenységének kialakításában játszik szerepet. A kálcium a csontok felépítéséhez,
a véralvadáshoz, az izmok összehúzódásához és bizonyos enzimek működéséhez nélkü-
lözhetetlen. Ha a kálciumszint a vérplazmában nagyon lecsökken, testszerte izomgör-
csök jelentkeznek és a beteg ún. tetániás rohamban meghal. A vas az oxigénszállításban
játszik fontos szerepet – lásd vörösvértestek.

Testünk 60-70%-a víz, ennek 45-50%-a a sejteken belül, 20%-a pedig azokon kívül
helyezkedik el. A sejten kívüli víztérfogat 5%-a vérplazma, 15%-a pedig szövetközti
folyadék.
A vitaminok olyan anyagok, melyek előállítására a szervezet nem képes, ezeket
vagy előanyagaikat táplálék útján kell biztosítanunk. Számos fontos élettani folya-
mat nélkülözhetetlen elemei. A zsírban oldódó vitaminok közül az A-vitamin a látás-
hoz, a látópigment kialakulásához kell. A D-vitamin a csontok megfelelő fejlődéséhez,
növekedéséhez szükséges, hatására fokozódik a bélből a csontok alapanyagát jelentő
kálcium és foszfát felszívódása. Az E-vitamin antioxidáns hatású, jelentős szerepet ját-
szik a daganatos betegségek megelőzésében. A K-vitamin a véralvadási faktorok terme-
lődéséhez szükséges. A vízben oldódó vitaminok közül a B-vitaminok az idegrendszer
megfelelő működéséhez, a B12 vitamin és a folsav a vörösvértestek fejlődéséhez nélkü-
lözhetetlen. C-vitaminra a megfelelő szerkezetű kötőszövet (pl. erek fala) kialakulásá-
hoz van szükség.
62 Alapápolás

10.2. Az emésztőrendszer funkcionális anatómiája

Az emésztőrendszer a táplálék felvételét, feldolgozását, a tápanyagok felszívását és
a salakanyagok kiválasztását végzi. Három nagyobb részre osztható. Felső szakaszához
a szájüreg, a garat és a nyelőcső tartozik. A középső szakaszt a gyomor és a vékonybelek
alkotják, az alsó szakasz a vastagbélnek felel meg. A középső és alsó szakaszt közösen
gyomor-bélrendszernek is nevezik. (30. ábra)

10.2.1. Az emésztőrendszer felső szakasza

Szájüreg
A szájüreg az emésztőrendszer első állomása, az ajakréssel kezdődik és a torokszorossal
végződik. Az ajakrést a felső és alsó ajak határolja, melyek vázát erős körkörös izom
adja. Kívülről vékony hám borítja, melyen átlátszik az ajkak tág kapilláris hálózata, ezért
lényeges, hogy kórházi körülmények között a betegek rúzst ne használjanak, mert az el-

30. ábra
Alapápolás 63

fedheti az ajkak elszíneződését (pl. oxigénhiány esetén). A szájüreg tetejét elöl a csontos
szájpad képezi, mely a felső állcsont része. Ez hátrafelé a lágy szájpadban folytatódik,
mely izmos lemezként nyeléskor felfelé elmozdulva megakadályozza, hogy a falat a ga-
rat orri szakaszába kerüljön. Két oldalról a szájüreget az alsó és felső fogsor, valamint
az azokat kívülről határoló pofa alkotja. A pofa, orca tulajdonképpen izmokból, vala-
mint zsírpárnából áll, melyek tónusa lényeges az újszülötteknél a szopásban, valamint
a későbbiekben a fogazat fejlődésében. A szájüreg fenekét izmos lemez képezi, melyről
beemelkedik a nyelv.

Nyelv
A nyelv tulajdonképpen harántcsíkolt izmokból felépülő mozgékony szerv, mely a be-
lesugárzó izmok miatt nemcsak alakváltoztatásra, hanem helyzetváltoztatásra is képes
(pl. nyelv kiöltése). Felszínén mechanikai szemölcsök mellett ízlelőbimbók is található-
ak, melyek a négy alapíz (édes, keserű, sós, savanyú) érzékelésében játszanak szerepet
– lásd érzékszervek. A nyelv gyöki részén a nyelvmandula helyezkedik el, mely a nyi-
rokszervekhez tartozik. Szerepe a rágás során a falat fogak közé terelésében, valamint
a hangképzésben van.

Fogak
Az alsó és felső fogsorban kisgyermekeknél 10-10, összesen 20 tejfog helyezkedik
el. 8 metsző-, 4 szemfog és 8 nagyőrlő alkotja a tejfogsort. Kisőrlők a tejfogsorban
nincsenek. Az első tejfogak 6 hónapos kor körül bújnak elő, a maradó fogazat megjele-
nése, a fogváltás 6 évesen kezdődik. A maradó fogak megjelenését általában megelőzi
a tejfogak kihullása, a növekvő maradó fog koronája nyomja a tejfogak gyökereit, me-
lyek elsorvadnak és a fog kihullik. Kivételt képez az első nagyőrlő megjelenése, mert
e felett a tejfogsorban nincs fog, így nincs ami kiessen. Előbújása a szülőknek nem tű-
nik fel, a tejfogsor utolsó fogának hiszik, és szuvasodását nem kezeltetik.

Felnőtteknél a maradó fogazat 32 fogból áll. Összesen 8 metsző-, 4 szemfog, 8

kisőrlő és 12 nagyőrlő van. Minden fognak van koronája, nyaka és gyökere, amivel
a csontba rögzül. Rágó felszínüket az emberi szervezet legkeményebb szövete, a zo-
mánc borítja, mely alatt dentin-, illetve cementállomány található. A fog üregében,
a fogat tápláló ér, valamint az azt beidegző ideg (V. agyideg – háromosztatú ideg)
helyezkedik el.
A normális fejlődésű fogazatnak a rágás, a táplálék felaprózása, valamint a hangképzés
mellett esztétikai szerepe is van, ezért fejlődési zavarait célszerű korrigálni.

Nyálmirigyek
A szájüregbe 3 pár nagy nyálmirigy kivezetőcsöve nyílik. A fültőmirigy a fülek előtt,
az állkapocs alatti mirigy az állkapocscsont szöglete alatt, a nyelv alatti mirigy a nyelv
elülső része alatt helyezkedik el. Feladatuk a nyáltermelés, melynek egyrészt a táp-
lálkozásban van szerepe. A fogak által felaprózott táplálékot a nyál egyesíti falattá,
és már a szájüregben megkezdődik a szénhidrátok emésztése. A nyál, másrészt, védő
feladatot is ellát, ez főként állatoknál érhető tetten, ahol a stresszreakció során terme-
lődő kis mennyiségű nyúlós nyál a támadásra használt fogak védelmében játszik sze-
repet (emberben inkább csak a „mellékhatásaival” szembesülünk, ilyenkor szárad ki
az ember szája). Kis nyálmirigyek elszórtan a szájüreg és a nyelv nyálkahártyájában
is fellelhetők.
64 Alapápolás

Torokszoros
A szájüreg hátrafelé a torok-
szoroson keresztül közleke-
dik a garat száji szakaszával
(31. ábra). A torokszorosban
felül a középen lelógó nyelv-
csap látható, valamint kétoldalt
a szájpadíveknek megfelelően
a szájpadmandulák.

Garat
(pharynx [ejtsd: farinksz])
A garat az orrüreg, a szájüreg
és a gége mögött elhelyezkedő,
a koponyaalaptól a nyelőcső-
ig húzódó izmos falú zsák (32.
ábra). Izomzata harántcsíkolt
izmokból áll, így a nyelés folya-
31. ábra mata akaratunktól függő folya-
mat – lásd idegrendszer. Három
szakasza van. Az orri szakasz az
orrüreggel tart kapcsolatot. Itt
helyezkedik el a garatmandula,
és ide nyílik a dobüreget a garat-
tal összekötő fülkürt. Utóbbinak
a dobhártya két oldalán kialakult
nyomáskülönbség (pl. repülőn
történő utazásnál) kiegyenlíté-
sében van szerepe. Nyelésnél,
ásításnál a fülkürt megnyílik
és levegő áramlik a dobüregbe.
A száji szakasz a torokszoros ré-
vén tart kapcsolatot a szájüreg-
gel. A gégei szakaszból nyílik
a gégebemenet.
A nyelvgyökön, a torokszo-
rosban és az orrgaratban el-
helyezkedő mandulák a nyi-
rokrendszerhez tartoznak, az
immunvédekezésben játszanak
szerepet, kiszűrik a szervezetbe
32. ábra kerülő kórokozókat.

Nyelőcső (oesophagus [ejtsd: özofágusz])

A nyelőcső a garatot a gyomorral összekötő kb. 25 cm hosszú, izmos falú cső. Lefutá-
sa során kezdetben a nyakon a légcső mögött, a gerincoszlop előtt, majd a mellüregben,
végül a rekeszizom átfúrása után a hasüregben halad. Izomfala a felső harmadban haránt-
csíkolt, az alsóbb szakaszon simaizom.
Alapápolás 65

10.2.2. Az emésztőrendszer középső szakasza

Gyomor
(gaster [ejtsd: gaszter])
A gyomor a hasüreg felső ré-
szében, nagyobb részt bal olda-
lon elhelyezkedő, postakürthöz
hasonló alakú, izmos falú szerv
(33. ábra). A nyelőcső a gyomor-
szájjal kapcsolódik a gyomor-
hoz, ezt egy tág, felfelé lekerekí-
tett rész követi, mely a gyomor
testében folytatódik. A közép-
vonalban egy szűkülő rész után
megy át patkóbélbe. Nyálkahár-
tyája redőzött, simaizom fala
a keverő mozgás kivitelezé-
se miatt háromrétegű. Kívülről
hashártya borítja. A nyálkahár-
tya mirigyei sósavat és fehérje-
bontó enzimet, pepszint termel- 33. ábra
nek. A sósavnak a tápcsatornába
került kórokozók elpusztításában van szerepe. (A gyomorba került vér sósav hatására
kávézaccszerű fekete anyaggá válik, mely a székletet is feketére színezi.) A B12 vitamin
felszívódásához elengedhetetlen faktort is a gyomornyálkahártya termeli.

Vékonybél
A vékonybelek hossza kb. 5,5-6,5 méter. Részei a patkóbél, az éhbél és a csípőbél. A pat-
kóbélben emésztés, a további szakaszokon az alkotóelemeire bontott táplálék felszívódá-
sa zajlik. Ennek megfelelően a nyálkahártyai felszínen bélbolyhok, illetve mikrobolyhok
figyelhetők meg. Ezek a nyálkahártya, illetve a sejthártya kesztyűujjszerű kitüremkedé-
sei, melyek a felszívó felszínt többszörösére, teniszpálya méretűre növelik. A nyálka-
hártya alatt nyiroktüszők láthatók, melyek az immunvédekezésben játszanak szerepet.
A vékonybelek táplálékot továbbító perisztaltikus mozgását kétrétegű simaizom teszi le-
hetővé. A vékonybelek nagy részét hashártya borítja. Artériás vérellátásukat a hasi aortá-
ból kapják. A tápanyagban gazdag vénás vért a májkapu visszér viszi a májba.

Patkóbél
A vékonybelek kezdeti szakasza, a gyomor folytatásába eső, kb. 30 cm hosszú pat-
kó alakú bélszakasz. A patkó homorulatában a hasnyálmirigy feje fekszik, és ide nyílik
a hasnyálmirigy fő kivezető csöve, valamint a közös epevezeték. A patkóbélben a gyo-
morban megkezdett emésztés tovább folytatódik. A közös epevezetéken ürülő epe a zsí-
rok kis cseppekre való bontásában játszik szerepet. A hasnyálban zsírokat, szénhidráto-
kat, fehérjéket bontó enzimek is vannak (lipáz, amiláz, tripszin).

Éhbél és csípőbél
Az éhbél a patkóbél folytatása, vízszintes kanyarulatokat képző bélszakasz, mely külö-
nösebb átmenet nélkül folytatódik a csípőbélben. A csípőbél kanyarulatai függőlegesek,
66 Alapápolás

lelógnak a kismedencébe. A vékonybelek végét a csípőbél vakbélbe való szájadzása ké-

pezi, mely a jobboldali csípőárokban található.

Máj (hepar [ejtsd: hepár])

A máj a hasüregben elhelyezkedő két nagy emésztőmirigy egyike (34-35. ábra). 1,5 kg
tömegű, sima felszínű, tömött tapintatú szerv. Két részből, jobb és bal lebenyből áll. Jobb
lebenye jobb oldalon a bordaív alatt elhelyezkedve a középvonalig terjed, bal lebenye a bal
bordaív alá ér. Normális esetben
nem haladja meg a bordaívet,
alsó széle csak mély belégzésben
tapintható. Sokrétű feladatának
megfelelően felépítése bonyolult,
a gerendákba, majd lebenykékbe
rendeződő májsejteket a májarté-
ria oxigéndús, a májkapu vissz-
ér tápanyagdús vérrel látja el.
Így a májnak kettős vérellátása
van. A máj feladata az epe ter-
melése, melynek festékanyaga
a lebomló vérfestékből szárma-
zik. Ezt az átalakítást a máj vég-
zi, így a máj betegségei kapcsán
a bilirubin a vérben felszaporod-
va, a beteg bőrének sárga elszí-
neződését eredményezi (icterus
[ejtsd: ikterusz]). Fontos szerepe
van a májnak afelszívódott táp-
anyagok építésében, a szénhid-
rát-, a zsír- és a fehérje- anyag-
34. ábra cserében. Méregtelenítő szerepe
is lényeges, klinikai szempont-
ból fontos, hogy a gyógyszerek
lebontása itt történik, sőt egyes
gyógyszerek csak a májban tör-
ténő átalakítást követően válnak
hatásossá. A májnak jelentős sze-
repe van a vérplazma fehérjéinek
képzésében, májkárosodásnál
a fehérjék csökkent mennyisé-
ge a kapillárisok szintjén kisebb
vízvisszaszívó erőt képvisel, így
testszerte vizenyő jelentkezik
– lásd kórtan. A véralvadási fe-
hérjék jelentős része is a májban
termelődik. Fontos vas- és réz-
raktár, szerepet játszik az A-vita-
min képzésében. A magzati élet-
35. ábra ben vérképző szerv.
Alapápolás 67

Epehólyag (cholecysta [ejtsd: koleciszta])

Az epehólyag a máj alsó felszínén elhelyezkedő, körte alakú, tömlőszerű szerv. Ki-
vezető csöve a máj epekivezető csövével egyesül, és mint közös epevezeték nyílik
a patkóbélbe a hasnyálmirigy fő kivezető csövének nyílása szomszédságában. Szerepe
az epe tárolása és a táplálék zsírtartalmától függő mennyiségű epe ürítése a patkóbél-
be. Az epehólyagban kialakuló kövek az epeutakba jutva elzáródást okozhatnak – lásd
kórtan.

Hasnyálmirigy (pancreas [ejtsd: pankreász])

A hasnyálmirigy az emésztőrendszer másik nagy mirigye. Sárga színű, 15-20 cm
hosszú dudoros felszínű szerv, mely a patkóbél homorulatától a lépig terjed (35.
ábra). Külső és belső elválasztású mirigy. Külső elválasztású működése a hasnyál
termelése, mely a patkóbélbe jutva a táplálék emésztésében játszik szerepet. Szénhid-
rátbontó enzime az amiláz, a zsírokat a lipáz, a fehérjéket a tripszin bontja. Ezek az
enzimek inaktív, azaz működésképtelen állapotban kerülnek a hasnyálmirigy kivezető
csövébe, és csak a patkóbélben aktiválódnak és fejtik ki hatásukat. Ha az aktiváló-
dás már a hasnyálmirigy állományán belül megtörténik, hasnyálmirigy-gyulladásról
beszélünk, az enzimek megemésztik a hasnyálmirigyet és a környező szöveteket is
– lásd kórtan.

Belső elválasztású működése során hormonokat termel. A glükagon a vércukorszintet

emelő hormon. Az inzulin ezzel ellentétesen hatva egyedüli hormonként csökkenti a vér-
cukorszintet – lásd belső elválasztású mirigyek.

10.2.3. Az emésztőrendszer alsó szakasza

Vastagbél
A vékonybél folytatását képező kb. 1,5 m hosszú vastagbél keretszerűen veszi kör-
be a vékonybelet (36. ábra). A vastagbél egyrészt méreteiben, másrészt felszínének
rajzolatában is különbözik a vé-
konybéltől. Részei a vakbél,
a remesebél és a végbél. A vas-
tagbélben emésztés már nem
zajlik, a még emésztetlen táp-
anyagok erjedés és rothadás ré-
vén bomlanak tovább az élet-
tani körülmények között jelen
lévő baktériumok segítségével.
A bélbaktériumok egyes B-vita-
minokat és K-vitamint képesek
felépíteni. A vastagbél fő műkö-
dése a víz és az ásványi anya-
gok visszaszívása, a béltartalom
állagának kialakítása. Székreke-
dés esetén fokozott a víz visz-
szaszívása, a széklet kemény,
hasmenés esetén ellenkező-
leg, kevés víz szívódik vissza, 36. ábra
68 Alapápolás

a széklet híg, vízszerű. A tartós hasmenés ezért jelentős fokú vízvesztéshez vezethet.
A vastagbelek nagy részét hashártya borítja. Artériás vérellátásukat a hasi aortából
kapják. Az elhasznált vénás vért a májkapu visszér viszi a májba. Ez az anatómiai tény
az oka annak, hogy a vastagbél rosszindulatú daganatai „előszeretettel” adnak áttétet
a májba – lásd kórtan.

Vakbél
A vakbél a vastagbél kezdeti, alsó végén vakon végződő része, mely a jobb oldali csí-
pőárokban helyezkedik el. Itt nyílik bele a csípőbél, a szájadékban egy billentyű akadá-
lyozza meg a vastagbéltartalom visszajutását a vékonybélbe. Alsó vak végéről indul a kb.
ceruza vastagságú, mintegy 8-10 cm hosszú féregnyúlvány, mely nyirokszerv, falában
számos nyiroktüsző helyezkedik el. Gyulladását a köznapi nyelvben vakbélgyulladásnak
nevezik, valójában azonban féregnyúlvány-gyulladás (appendicitis [ejtsd: apendicitisz]
– lásd kórtan)

Remesebél (colon)
A remesebél részei a vakbél folytatását képező felszálló vastagbél, mely függőlegesen
felfelé haladva a máj alatti görbülettel megy át a harántvastagbélbe. A harántvastagbél
vízszintesen fut jobbról balra és a lép alatti görbülettel a leszálló vastagbélbe megy át,
mely a szigmabélben folytatódik.

Végbél
A végbél a vastagbél utolsó, kb. 15-20 cm hosszú szakasza. A külvilággal a két farpofa
között, a gáton a farokcsont előtt elhelyezkedő végbélnyílással közlekedik. Falában vé-
nás hálózat található – lásd májkapu visszér összeköttetései, ezek kitágulását nevezzük
aranyeres csomónak, mely fokozott hasüregi nyomás esetén (pl. terhesség) alakulhat ki.
A végbél alsó harmadának vénás vére az alsó űrös visszérbe kerül, így a máj megkerülé-
sével jut a vérkeringésbe (végbélkúpok alkalmazása!)

A székletürítés mechanizmusa
A végbél alsó szakaszán két gyűrű alakú záróizom helyezkedik el. A belső simaizom,
a külső harántcsíkolt. A simaizom akaratunktól függetlenül működik, ezért a gyermek
mindaddig nem szobatiszta, amíg meg nem tanulja akaratlagosan működtetni a kívül el-
helyezkedő harántcsíkolt záróizmot. A székelési ingert a végbél falának feszülése váltja
ki. Ennek hatására a végbél falának simaizmai reflexesen összehúzódnak és a záróizmok
egyidejű megnyílása mellett a hasprés támogatásával történik meg a széklet kiürítése.
A székletürítés reflexközpontja a gerincvelő keresztcsonti szakaszán található –lásd ve-
getatív reflex.

10.3. Hashártya (peritoneum)

A hashártya a szívburokhoz hasonlóan két lemezből felépülő savós hártya. A zsigeri és
a fali lemez között pár csepp folyadék teszi lehetővé a lemezek egymáson történő köny-
nyű elmozdulását, ez főként a gyomor és belek esetén lényeges, melyeket beborít. Másik
szerepe, hogy gyulladásos folyamatok során összetapadva, nem engedi a folyamatot to-
vábbterjedni, helyben tartja, lokalizálja azt. Kiterjedt gyulladása még ma is életveszélyes
állapot – lásd kórtan.
Alapápolás 69

ÖSSZEFOGLALÁS
Az emésztőrendszer feladata a táplálék felvétele, alkotóelemeire bontása, a tápanyag-
ok felszívása és a salakanyagok kiürítése. A folyamat már a szájüregben elkezdődik. Az
emésztés a gyomorban és a patkóbélben zajlik, a vékonybél többi szakasza a felszívódás
helye. A cső alakú szervek belfelszínét ennek megfelelően speciális képletek növelik.
A vastagbelekben vízvisszaszívás és a széklet állagának kialakítása zajlik. A két nagy
emésztőmirigy, a máj és a hasnyálmirigy a termelt epe, illetve az emésztőenzimek se-
gítségével vesz részt a folyamatban. A felszívott anyagok a májba kerülnek, mely mind
a zsír, a fehérje és a szénhidrát anyagcserében részt vesz, valamint fontos méregtelenítő
szervünk. A hasüregi szervek egy részét hashártya veszi körül, mely a szervek mozgásait
könnyíti, valamint a gyulladásos folyamatokat lokalizálja.

Kérdések
1. Mi a lágy szájpad szerepe?
2. Nevezze meg a garat részeit!
3. Sorolja fel a nagy nyálmirigyeket!
4. Nevezze meg a fogak fő részeit!
5. Sorolja fel a mandulákat!
6. Milyen feladatai vannak a májnak?
7. Mi a hasnyálmirigy külső elválasztású működése?
8. Mi történik a patkóbélben?
9. Milyen képletek növelik meg a vékonybelek felszívó felszínét?
10. Mi történik a vastagbélben?
11. Milyen feladatai vannak a gyomornak?
12. Minek a gyulladását nevezi tévesen a köznyelv vakbélgyulladásnak?
13. Mi a hashártya szerepe? Milyen részei vannak?
70 Alapápolás

11. A légzés szervrendszere

Az oxigént a szervezet anyagcsere-folyamataihoz a légzőrendszer biztosítja, és rajta
keresztül távozik a szén-dioxid a szervezetből. Részei a felső- és alsó légutak. A felső
légutakhoz tartozik az orrüreg és a garat. Az alsó légutak a gégét, a légcsövet és a tüdő-
ket jelentik.

11.1. Felső légutak

Orr, orrüreg
Az orrnak két része van, az arc jellegét nagymértékben meghatározó külső orr és a mö-
götte elhelyezkedő orrüreg. A külső orr vázát rugalmas porc és a páros orrcsont adja.
Az orrüreg az orrszárnyak által határolt orrnyílással kezdődik. Nehezített légzés esetén,
főként kisgyermekeknél ún. orrszárnyi légzés látható, az orrszárnyak mozgásának kife-
jezetté válásával, az orrnyílás tágulatával. Az orrüreget a porcos, illetve csontos sövény
általában két egyenlőtlen részre osztja. Oldalfalán orrkagylók, alattuk orrjáratok találha-
tók. A nyálkahártya felszínén elhelyezkedő csillószőrök az orrnyílás felé csapkodva a kis
méretű légúti szennyeződések, kórokozók eltávolításában játszanak szerepet. A nyálka-
hártya dús vénás hálózata az orrüreg gyulladásos vagy allergiás megbetegedéseiben ki-
tágul. Az így kialakuló vérbőség és vizenyő a levegő útjának szűkületéhez vezet. Az orr-
üreg hátrafelé a garat orri szakaszával közlekedik – lásd garat részei.

Az orr melléküregei
Az orrmelléküregek nyálkahártyával bélelt üregek, melyek az orrüreggel közlekednek.
Feladatuk a belélegzett levegő felmelegítése, páratartalmának növelése, a koponya sú-
lyának csökkentése, különböző hangok képzése. A homlokcsontban a homloküreg, a fel-
ső állcsontban az arcüreg található. Az ékcsontban és a rostacsontban a hasonló nevű
üregek helyezkednek el.

11.2. Alsó légutak

11.2.1. Gége (larynx [ejtsd: larinksz])

A gége a hangadás szerve, de a légutak védelmében is fontos szerepe van. A gégében
elhelyezkedő hangszalagokat a kilélegzett levegő megrezegteti, így keletkezik a hang.
A gége vázát 5 porc és szalagok képezik. Részei a pajzsporc, a gyűrűporc, két kannaporc
és a gégefedő (37. ábra). A pajzsporc kiemelkedő, férfiakban jól tapintható szöglete az
ádámcsutka. Az alatta elhelyezkedő gyűrűporc és a pajzsporc között feszülő szalagot
vágják át gégemetszés során. A hangszalagok a pajzsporc és a mögötte elhelyezkedő
kannaporcok között feszülnek, a gége ürege itt a legszűkebb. Itt akadhatnak el a félre-
nyelt idegen testek, illetve itt eredményezhet légúti elzáródást a nyálkahártya vizenyő-
Alapápolás 71

je – lásd kórtan. A gégemetszés

során a legszűkebb rész alá jutva
tudunk levegőt biztosítani. A gé-
gefedő az alsó légutakat képes
légmentesen lezárni, ezáltal vé-
delmet nyújt az idegen anyagok
bejutásától.
A hangszalagok mozgásáért,
a hangképzésért a gége izmai fe-
lelősek. A hangrés teljes zárása
a nagyobb erőkifejtésnél (pl. ne-
héz tárgy emelése) alkalmazott
hasprés esetén megakadályozza
a levegő kiáramlását a tüdőkből.
Ilyenkor a nyomás alá helyezett 37. ábra
has- és mellüreg-tartalom a fel-
fújt autókerékhez hasonlóan szilárdabb szerkezetté teszi a törzset. Máskor a zárt hangrés
hirtelen megnyílva kisepri az izgató idegen anyagokat a légutakból (pl. köhögés, tüsz-
szentés esetén). A gége izmait és nyálkahártyáját a bolygóideg, X. agyideg idegzi be.
A bolygóideg a szívfrekvenciát csökkenti, tartós, erős ingerlése (pl. gégébe ékelődött
idegen test), szívmegálláshoz vezet.

11.2.2. Légcső (trachea [ejtsd trachea])

A légcső a gégét a tüdőkkel összekötő kb. 10-12 cm hosszú porcos falú cső (38. ábra).
Az alsó légutak falában lévő porc megakadályozza, hogy a cső alakú szervek a belégzés
során a mellüregben uralkodó – légkörinél alacsonyabb – nyomás hatására összeessenek.
Hátsó, nyelőcsővel érintkező falát kötőszövet képezi, melyet a lenyelt falat bedombo-
ríthat. Nyálkahártyáján csillószőrök láthatók, melyek a garat irányába csapkodnak. Így
a légúti szennyeződések, kórokozók, a garatba kerülve, igény és szocializáció szerint, le-
nyelhetők, illetve kiköphetők. Alsó vége villa alakban két főhörgőre oszlik, melyek kö-
zül a jobb oldali meredekebb le-
futású és tágabb. Ez magyarázza,
hogy a félrenyelt idegen testek
többsége a jobb főhörgőbe kerül.

11.2.3. Tüdő (pulmo)

A tüdő a mellüregben elhe-
lyezkedő páros szerv. Alakja
kúpra emlékeztető, felső része
a tüdőcsúcs, egymás felé néző
felszínükön a tüdőkapuk találha-
tók, melyeken keresztül a főhör-
gők, artériák, idegek lépnek be
a tüdőbe, és visszerek, valamint
nyirokerek lépnek ki onnan. A tü-
dőkapukban nyirokcsomók he- 38. ábra
72 Alapápolás

lyezkednek el, melyek gyulladás, daganat során megnagyobbodhatnak. Alsó felszínük

a rekeszizmon nyugszik, harmadik felszínük a bordák, a csontos mellkas felé tekint. Szí-
nük gyermekkorban rózsaszín, a később lerakódott por- és koromszemcsék palaszürkévé
színezik, az erős dohányosok tüdeje koromfekete. A jobb tüdő három, a bal tüdő két le-
benyből épül fel (itt helyezkedik el a szív), a lebenyek mindkét oldalon szegmentumok-
ból állnak.
A tüdőkapun belépő főhörgők lebenyhörgőkre, majd szegmentumhörgőkre oszlanak
(39. ábra). A tovább oszló hörgőágak egyre kisebb átmérőjűek, majd hörgőcskékben foly-
tatódnak. A hörgőcskéknek a hörgőkkel szemben már nincs porcos fala, nyitva tartásuk-
ban a tüdő rugalmas alapváza játszik szerepet. A hörgőcskék végén szőlőfürtszerűen he-
lyezkednek el a léghólyagocskák, melyek fala rendkívül vékony (egyrétegű laphám). Itt
történik a gázcsere, a léghólyagocskákból az oxigén a tüdő kapillárisrendszerébe kerül.
A tüdőnek kettős vérellátása van, az egyik a kisvérkör, mely az elhasznált, oxigénben
szegény, szén-dioxidban gazdag vér felfrissüléséért felelős. A másik, a mellkasi aortá-
ból eredő hörgő artériák, melyek a tüdő állományát, a tüdőt felépítő sejteket látják el
oxigéndús vérrel.

11.3. Mellhártya
A mellhártya a harmadik savós hártya, a korábban említett szívburok és hashártya mel-
lett. Felépítése hasonló, két részből, zsigeri és fali lemezből épül fel. A zsigeri lemez a tü-
dőket, a fali lemez a mellkasfalat és a rekeszizmot borítja be. A lemezek között kevés
savós folyadék található. A mellhártya feladata azonban alapvetően más, a légzés során
a csontos mellkas és a tüdők közötti kapcsolat biztosítása, melyet a két lemez közötti fo-
lyadék tesz lehetővé. Valahogy úgy, mint ha két üveglemez közé pár csepp folyadékot
cseppentünk. Azok egymáson könnyen elmozdulnak, de összetapadnak, elválasztani egy-
mástól akkor tudom a két lemezt, ha közéjük levegőt juttatok. Ennek a szoros kapcsolatnak
az eredménye, hogy a mellkas és a rekeszizom mozgásait követik a tüdők – lásd később.

39. ábra
Alapápolás 73

11.4. Gátorüreg
A gátorüreg a mellüregen belül, a két tüdő között elhelyezkedő terület, melyet a főhör-
gők elülső és hátulsó részre osztanak. Elülső részében a szív, a csecsemőmirigy, illetve
a szívből eredő és oda beömlő nagy erek találhatók. Hátsó részében a nyelőcső, a mell-
kasi aorta, nyirokerek és idegek helyezkednek el.

11.5. A légzés élettana

A külső légzés lényege, hogy az oxigén és a szén-dioxid kicserélődik a léghólyagocskák
és a tüdő kapillárisai között. A belső légzés során ugyanez a folyamat a nagyvérköri kapillá-
risok és a sejtek között zajlik. A gázok mozgása a nyomáskülönbségnek megfelelően törté-
nik. Mivel a belélegzett levegőben az oxigén nagyobb nyomású, mint a tüdő kapillárisaiban,
az oxigén a kapillárisokba kerül. A szén-dioxid esetén az ellentétes irányú nyomáskülönb-
ség ellentétes irányú mozgást eredményez, a szén-dioxid a kapillárisokból a léghólyagocs-
kákba jut. Ugyanez a mechanizmus érvényes a belső légzésre is. Az oxigén a nyomáskü-
lönbség révén a kapillárisokból a sejtekbe, a szén-dioxid a sejtekből a kapillárisokba kerül.

11.6. A légzés mechanizmusa

A tüdőkben a gázcsere a légzőmozgások során megy végbe. Belégzéskor a bordaközti iz-
mok összehúzódása a bordakosár emelkedését, a rekeszizom összehúzódása a rekeszkupola
leszállását, a mellüreg térfogatának növekedését eredményezi. A mellkas és a rekeszizom el-
mozdulását a tüdők passzívan követik, mert a mellhártya szoros kapcsolatot teremt közöttük.
Így a tüdő is kitágul, a tüdőben lévő nyomás a légköri nyomás alá esik, és a levegő a tüdők-
be áramlik (40. ábra). Kilégzésnél a mellkas tágulata megszűnik, a mellüreg térfogata csök-
ken, a tüdők saját rugalmasságuknál fogva összehúzódnak, a nyomás a légköri nyomás fölé

40. ábra
74 Alapápolás

emelkedik, a levegő kiáramlik a tüdőkből. A tüdő nyugalmi helyzetében is kifeszített állapotban

van, ez akkor válik nyilvánvalóvá, ha légmell kapcsán (pl. mellkasi szúrt seb esetén) levegő
kerül a mellhártya lemezei közé. Ilyenkor az üveglapok mintájára a két lemez elválik egymás-
tól, a tüdő a saját rugalmasságánál fogva összeesik, és a légzés az azonos oldalon megszűnik.
Attól függően, hogy a légzés során a bordaközti izmok, vagy a rekeszizom működése
a hangsúlyos, mellkasi és hasi légzésről beszélünk. Nőkre az előbbi a jellemző, ennek
oka az, hogy terhesség során a rekesz funkciója a megnövekedett hasüregi nyomás mi-
att kiesik. Férfiaknál és újszülötteknél a hasi légzés dominál. Újszülötteknél ez a cson-
tos mellkas fejletlenségére vezethető vissza. Erőltetett légzésnél, illetve nehézlégzésnél
a légzési segédizmok is működnek. Ennek az izomcsoportnak nem elsősorban a légzés
a feladata, de mivel a csontos mellkason erednek vagy tapadnak, és azt emelni, illetve
süllyeszteni képesek, működésükkel segíthetik a be- és kilégzést.

11.7. A légzés szabályozása

A légzőközpont az agytörzsben, a nyúltvelőben helyezkedik el – lásd idegrendszer.
Az innen kiinduló ingerület szabályozza a légzőizmok összehangolt működését. A lég-
zés idegi, reflexes szabályozásán túl jelentős a kémiai szabályozás is, melyben a vér oxi-
gén- és szén-dioxid szintjének változása játszik szerepet, az oxigénhiány és a szén-dioxid
többlet fokozza a légzést.

ÖSSZEFOGLALÁS
A légzőrendszer az oxigén felvételét és a szén-dioxid leadását bonyolítja. A légzés során,
a nyálkahártyán keresztül vizet is veszít a szervezet. A légutakon keresztül a belélegzett le-
vegő a tüdőkbe jut, ahol a léghólyagocskákban megtörténik a gázcsere. A tüdő kapillárisok
a kisvérkörhöz tartoznak, a felfrissült vér a bal kamrába kerül. A tüdő rugalmas alapváza
biztosítja a légzéshez szükséges alakváltozást. Azonban ahhoz, hogy a tüdő követni tudja
a csontos mellkas mozgásait, a mellhártya is szükséges. A légzőizmok a nyugalmi légzésben,
a légzési segédizmok az erőltetett légzésben vesznek részt. A légzőmozgások kialakításában
a két nemnél különbségek figyelhetők meg. A légzés központja az agytörzsben található.

Kérdések
1. Nevezze meg a gége vázát alkotó porcokat!
2. Mi a gégefedő szerepe?
3. Hol végezzük a gégemetszést?
4. Hány lebenye van a jobb és a bal tüdőnek?
5. Miért a jobb főhörgőbe kerül általában az idegen test?
6. Mely izmok vesznek részt a normál légzésben?
7. Nevezze meg a tüdőt ellátó fő artériákat!
8. Hol történik meg a gázcsere a tüdőben?
9. Mi a gátorüreg? Nevezzen meg két fontosabb képletet, ami itt helyezkedik el!
10. Mi a mellhártya? Milyen részei vannak, mi a szerepe?
11. Hol találjuk a légzés központját?
Alapápolás 75

12. A vizeletkiválasztó és elvezető rendszer

A vizeleti szervek feladata
a zervezet számára felesleges
folyadék, valamint az anyagcse-
re-folyamatok során keletkező
víz és vízben oldható káros ter-
mékek kiürítése a szervezetből.
Ezt a feladatot a vesék látják el,
a rajtuk átáramló vér megszűré-
sével. A vizeleti rendszer továb-
bi részei a vizelet elvezetésében,
illetve gyűjtésében, tárolásában
játszanak szerepet.

41. ábra

12.1. A vese (nephros [ejtsd: nefrosz]) makroszkópos anatómiája

A vese a hasüreg felső, hátsó részén, a gerincoszlop két oldalán elhelyezkedő bab ala-
kú, vörösesbarna, sima felszínű páros szerv (41. ábra). Három tok veszi körül. A zsí-
ros tok, melynek jelentős szerepe
van a vesék helyben tartásában,
jelentős fogyás során megfo-
gyatkozhat és a vesék elmozdul-
hatnak a helyükről – ez a vándor-
vese.
A bab alakú vesék behúzott ré-
szén helyezkedik el a vesekapu,
ahol a vese artériája, illetve ide-
gei lépnek be, a vese vénája, nyi-
rokerei, illetve a húgyvezeték lép
ki. Metszéslapon két állomány
különíthető el, a kéreg- és a ve-
lőállomány (42. ábra). A velőál-
lomány a vesekapu felé tekintő,
átmetszetben háromszög alakú
velőpiramisokból áll, melyek su-
gárirányú csíkolatát a benne futó 42. ábra
76 Alapápolás

gyűjtőcsatornák adják. A kéregállomány a velőt kívülről határolja, illetve oszlopok for-

májában a piramisok közé terjed. A velőpiramisok vesekapu felé tekintő lekerekített csú-
csa a veseszemölcs (papilla). Ez a vese üregrendszerével érintkezik, ami tulajdonképpen
egy érdekes alakú zsákszerű képződmény, mely a húgyvezetékben folytatódik. A zsák
veseszemölcsöket befogadó részét kiskehelynek hívjuk. A kiskelyhek nagykelyhekbe
szedődnek, melyek a vesemedencét képezik. A vesemedence folytatása a húgyvezeték,
mely a vesekapun lép ki a veséből.

12.1.1. A vese finomabb szerkezete

A kéregállományban helyez-
kedik el a vese szövettani és mű-
ködési egységét képező nefron,
melyből mindkét vesében 1,5
millió található (43. ábra). Ez
egy hajszálérgomolyagból (glo-
merulus), az azt körülvevő tok-
ból (44. ábra) és a tokból indu-
ló bonyolult csatornarendszerből
áll. A csatornarendszer elsődle-
ges kanyarulatos csatornából,
U alakú Henle-kacsból, másod-
lagos kanyarulatos csatornából
és gyűjtőcsatornából áll. A haj-
szálérgomolyag szomszédsá-
gában elhelyezkedő sejtek által
termelt hormon (renin) a vérnyo-
másra és a só-víz háztartásra van
43. ábra hatással.

12.1.2. A veseműködés élettana

A vese glomerulusok és a tok
fala egy speciális szűrőt képez,
melyen a víz és a kisebb anyagok
(pl. cukor) akadálytalanul jutnak
át, de a nagymolekulák (pl. fe-
hérjék) nem. Ugyancsak nem
juthatnak át a vér alakos elemei
– vörösvértestek, fehérvérsejtek,
vérlemezkék. Így naponta kb.
180 liter szűrlet vagy elsődleges
vizelet képződik. Ennek mennyi-
sége és összetétele is módosul
a csatornarendszeren való átha-
ladás során. A víz 99%-a vissza-
szívódik. Ugyancsak visszaszí-
44. ábra vódik a cukor is, ami egészséges
Alapápolás 77

ember vizeletében nem mutatható ki. A visszaszívott víz mennyisége befolyásolja a vize-
let töménységét, mely természetesen függ a fogyasztott folyadékmennyiségtől is. A csa-
tornákat bélelő hámsejtek ugyanakkor bizonyos anyagokat kiválasztanak a vizeletbe.
A csatornarendszer végét a gyűjtőcsatornák jelentik, melyek a veseszemölcsökön nyíl-
nak a kiskelyhekbe, a vese üregrendszerébe.
A vesék jelentős szerepet játszanak a só- és vízháztartás, a vérnyomás, valamint a sav-
bázis egyensúly kialakításában. A vesék által termelt eritropoetin (EPO-ként emlegetett
doppingszer) a vörösvérsejtek képzését fokozza.

12.1.3.A vizelet
A vizelet napi mennyisége kb. 1,5 liter. Szalmasárga színű, savanyú vegyhatású fo-
lyadék. Kóros körülmények között megjelenhet benne vér, genny, cukor, baktérium stb.
Mennyisége, koncentráltsága és maradéknitrogén-tartalma utal a szervezet folyadékellá-
tottságára, illetve a vesék működésére.

12.2. Húgyvezeték
A húgyvezeték a vesemedencét a húgyhólyaggal összekötő kb. 30 cm hosszú, lúdtoll
vastagságú, izmos falú cső. A húgyhólyagot felülről lefelé ferdén fúrja át, ezért a húgyhó-
lyag telődésekor szájadéka lezárul és nem jut vissza vizelet a húgyvezetékbe.

12.3. Húgyhólyag (urocysta [ejtsd: urociszta])

A húgyhólyag a kismedence elülső részén a szeméremcsont mögött elhelyezkedő iz-
mos falú tömlő. A férfi húgyhólyag citrom alakú, a női kissé lapított, mert ráhajlik a méh.
Űrtartalma normál esetben kb. 300 ml, kóros esetben több liter vizelet is megrekedhet
benne, ilyenkor a köldök magasságáig érhet. Falában háromrétegű simaizom van, mely
lehetővé teszi a vizelet kiürítését. A körkörös izomzat megerősödése hozza létre a húgy-
cső kiindulásánál, a hólyag alapján az akaratunktól független működésű záróizmot.

12.4. Húgycső
A két nemnek megfelelően a húgycső jelentősen különbözik egymástól. A női húgycső
3-4 cm hosszú, egyenes. Rövid lefutás után nyílik a hüvely előtt a hüvelytornácban. Alsó
része a gátat fúrja át, és itt található a húgycső körül az akaratlagosan működtethető ha-
rántcsíkolt záróizom. A női húgycső rövidsége és a végbélnyíláshoz való közelsége teszi
esendőbbé a nőket a felszálló húgyúti fertőzésekkel szemben.
A férfi húgycső kb. 20 cm hosszú, S-alakban görbült cső. Kezdeti része átfúrja a prosz-
tatát. Ez az anatómiai kapcsolat a magyarázata annak, hogy idősebb férfiak esetén
a prosztata megnagyobbodása miért vezet a húgycső szűkületéhez, a vizeletelfolyás aka-
dályozottságához – lásd kórtan. Ebbe a szakaszába nyílik a két ondókilövellő csatorna
és a prosztata is ide üríti a váladékát. A férfiaknál ugyanis a húgycsőnek nemcsak a vize-
letelvezetésben, hanem az ondó kiürülésében is fontos szerepe van. A női húgycső ezzel
szemben csak a vizelet kiürítésében játszik szerepet. A gátat átfúrva a férfi húgycső elő-
78 Alapápolás

rehajlik, majd a hímvesszőbe lép, melynek végén a külvilágba nyílik. Második görbüle-
te a szeméremcsont alatt helyezkedik el, ez katéterezésnél a hímvessző megemelésével
egyenesíthető ki, illetve a hímvessző merevedésekor, erekció alkalmával is megszűnik.

12.5. A vizeletürítés mechanizmusa

A vizeletürítés a székletürítéshez nagyon hasonlóan történik. Itt is két záróizmot talá-
lunk, a húgyhólyagalapon a húgycső kiindulásánál a simaizom, a gáton a harántcsíkolt
záróizom helyezkedik el. A simaizom akaratunktól függetlenül működik, ezért a gyer-
mek mindaddig nem szobatiszta, amíg meg nem tanulja akaratlagosan működtetni a gá-
ton elhelyezkedő harántcsíkolt záróizmot. A vizelési ingert a húgyhólyag falának a feszü-
lése váltja ki. Ennek hatására a húgyhólyagfal simaizmai reflexesen összehúzódnak és
a záróizmok egyidejű megnyílása mellett a hasprés támogatásával történik meg a vizelet
kiürítése. A vizeletürítés reflexközpontja a gerincvelő keresztcsonti szakaszán található
– lásd vegetatív idegrendszer.

ÖSSZEFOGLALÁS
A vesék a rajtuk átáramló vért megszűrve, a szűrlet összetételét módosítva alakítják
ki a vizeletet, melyet a két húgyvezeték és a húgycső szállít, a húgyhólyag pedig tárol.
A vizelet kiválasztásával a vese a vízben oldható káros anyagok eltávolítását, a folya-
dék- és elektrolit-, valamint a sav-bázis egyensúly kialakítását végzi. Szerepet játszik
a vérnyomás szabályozásában, valamint eritropoetin hormonja révén a vörösvértestek
képzésében is. A női húgycső rövidsége és végbélnyíláshoz való anatómiai közelsége mi-
att nőknél gyakoribbak a húgyúti fertőzések. A férfiakban a húgycső körül elhelyezkedő
prosztata betegségei idősebb életkorban vizeletelfolyási zavart eredményezhetnek.

Kérdések
1. Milyen feladatot látnak el a vesék?
2. Mi a húgyhólyag szerepe?
3. Hol fut a férfi húgycső? Milyen részei vannak?
4. Normálisan miért nem juthat vissza vizelet a húgyvezetékbe a húgyhólyag össze-
húzódásakor?
5. Mi a nefron? Milyen részei vannak?
6. Mit nevezünk szűrletnek, illetve elsődleges vizeletnek?
7. A vese metszéslapján az állomány milyen két részre osztható?
8. Milyen kóros összetevőket tartalmazhat a vizelet?
9. Miért fogékonyabbak a nők a felszálló húgyúti fertőzésekre?
10. Mennyi a napi átlagos vizelet mennyisége?
Alapápolás 79

13. Belső elválasztású mirigyek

Az emberi szervezet szabályozó mechanizmusaiban az idegrendszer mellett, azzal szo-
ros összhangban a belső elválasztású mirigyek játszanak fontos szerepet. Ezekre össze-
foglalóan jellemző, hogy kivezető csövük nincsen, szemben a külső elválasztású miri-
gyekkel, melyek váladékukat kivezető csövön keresztül a testfelszínre, vagy valamilyen
testüregbe ürítik. A belső elválasztású mirigyek váladékát hormonnak nevezzük, mely
a vérbe ürül. A hormonok különböző kémiai természetű anyagok; fehérjék, aminosav-,
illetve koleszterinszármazékok. A vér útján távoli szervekre is kifejtik hatásaikat. A hor-

45. ábra
montermelő mirigyek általában önálló szerveket képeznek (pl. pajzsmirigy), az ezek ál-
tal termelt hormonok az egész szervezetre hatással vannak (45. ábra). A legtöbb ilyen
mirigy működése az agyalapi mirigy által szabályozott. Kisebb sejtcsoportok elszórtan
a nem hormontermelő szervekben is elhelyezkednek (pl. gyomor-bél traktus), hatásuk
elsősorban helyi, az érintett szerv működését befolyásolják.

13.1. Agyalapi mirigy (hipofízis)

Az agyalapi mirigy bab alakú és nagyságú mirigy, mely az ékcsont töröknyergében
helyezkedik el. Két lebenyből áll, elülső lebenyében számos belső elválasztású mirigy
működését serkentő hormon termelődik. A pajzsmirigy működését serkentő hormon és
a mellékvese kéregállományának hormontermelését serkentő hormon az érintett mirigyek
hormontermelését fokozza. A tüszőérést serkentő hormon, illetve a sárgatestképződést
serkentő hormon a petefészek hormontermelését szabályozza, így szerepet játszik
80 Alapápolás

a menstruációs ciklusban és a terhesség során. A növekedési hormon a szervezet egé-

szére hatva elősegíti a növekedést. A tejelválasztást serkentő hormon szülést követően
a tejelválasztásra lesz hatással.

A hátsó lebeny hormonokat nem termel, az itt tárolódó hormonokat az agyalapi mirigy
felett elhelyezkedő hipotalamusz termeli. A két képlet szoros kapcsolata miatt beszélünk
neuroendokrin rendszerről. A neuro-, idegi jelző a hipotalamuszra, az endokrin az agy-
alapi mirigyre utal.

A hipotalamusz a köztiagy része – lásd idegrendszer, szürke magcsoportjai hormon-

termelő képességgel rendelkeznek. Ezek a hormonok egyrészt az agyalapi mirigy mű-
ködését befolyásolják, másrészt önálló hatással bíró, a szervezet szempontjából fontos
feladatot ellátó hormonok. Ilyen az oxitocin, melynek simaizom-összehúzó hatása szü-
lésnél a méh összehúzódásában, valamint szoptatásnál, a tej kiürülésében játszik szere-
pet. A másik hormon az antidiuretikus hormon, ADH (a diurézis vizeletürítést jelent),
mely a vesében történő vízvisszaszívásért felelős, ha nem termelődik kellő mennyiség-
ben, a betegnek 15-20 liter vizelete lehet naponta. Az oxitocin és az antidiuretikus hor-
mon az agyalapi mirigy hátsó lebenyében tárolódik.

13.2. Pajzsmirigy
A pajzsmirigy a nyak elülső részén a pajzsporc két oldalán elhelyezkedő belső elvá-
lasztású mirigy (46. ábra). Hormonjai az alapanyagcserét fokozzák (pl. tiroxin), illetve
a szervezet kálciumháztartásának kialakításában játszanak szerepet (kalcitonin). A tiroxin
jódtartalmú hormon, jódhiány esetén a termelése csökken, ezért jódhiányos területeken
a konyhasót jódozzák. Hatására növekszik a szervezet oxigénfelhasználása, felgyorsulnak
az égési folyamatok. Emeli a vércukorszintet, serkenti a hőközpont működését, fokozza
a szívműködést, emeli a szívfrekvenciát. Méhen belül magzati korban az idegrendszer
megfelelő fejlődéséhez nélkülöz-
hetetlen. A csontrendszer növe-
kedésében is szerepet játszik. Az
agyalapi mirigy elülső lebenye
által termelt pajzsmirigyserkentő
hormon fokozza a tiroxin terme-
lését. A kalcitonin elválasztására
a vér kálciumszintje van hatás-
sal. Magas kálciumszint esetén
a kalcitonin beépíti a kálciumot
a csontokba, csökkenti a kál-
cium bélből való felszívódását,
a veséből történő visszaszívó-
dást. Terhesség esetén védi az
anya csontozatát. Kóros eset-
ben a pajzsmirigyhormonok túl-
vagy alulműködése betegség
kialakulásához vezet (lásd. rész-
46. ábra letes kórtan).
Alapápolás 81

13.3. Mellékpajzsmirigy
A mellékpajzsmirigy a pajzsmirigyek hátsó felszínén elhelyezkedő 4 db lencsényi mi-
rigy. Nem tartoznak az agyalapi mirigy szabályozása alá. Hormonjuk a parathormon,
a vérszérum kálciumszintjét emeli, kálciumot von el a csontokból, illetve fokozza
a kálcium bélből való felszívódását, a veséből történő visszaszívódást. A parathormon és
a kalcitonin egymással ellentétes hatású hormon, ún. antagonista hormon.
A kálcium a csontok felépítéséhez, a véralvadáshoz és bizonyos enzimek működésé-
hez nélkülözhetetlen. Ha a kálciumszint a vérplazmában nagyon lecsökken, testszerte
izomgörcsök jelentkeznek és a beteg ún. tetániás rohamban meghal. A mellékpajzsmiri-
gyek tehát életfontosságú mirigyek, eltávolításuk halálhoz vezet.

13.4. Mellékvese
A mellékvesék a vesék felső csúcsán elhelyezkedő piramis alakú szervek. Felépítésük-
ben két állomány, a kívül elhelyezkedő kéreg- és a belső velőállomány vesz részt. Mind-
két állomány hormonokat termel, a kéregállomány három rétege szteroid hormonokat:
aldoszteront, kortizolt és férfi nemi hormonokat, androgéneket. Az aldoszteron a leg-
külső rétegben termelődik, ún. mineralokortikoid, a vesék víz- és nátriumvisszaszívását
fokozza. Termelésére nem az agyalapi mirigy van hatással, hanem a vesékben terme-
lődő renin. A középső réteg glükokortikoidokat termel (pl. kortizol), mely hormonok
felkészítik a szervezetet a stresszreakcióra, mozgósítják az energiatartalékokat, emelik
a vércukorszintet. Gyulladáscsökkentő, illetve az immunrendszer működését gátló hatá-
sukat a gyógyszeripar is kihasználja. Az agyalapi mirigy által termelt mellékvesekéreg-
serkentő hormonnak a középső réteg hormontermelésére van hatása. A legbelső rétegben
termelődő androgének, hím nemi hormonok, mindkét nemben megtalálhatók. Nőknél
főként a szőrzetnövekedésben van szerepük. Amennyiben ezek a hormonok túlterme-
lődnek, férfias vonások jelentkeznek, az arcon a szőrzet megerősödik, a hang mélyül, az
emlő sorvad.
A mellékvese velőállománya adrenalint, noradrenalint és dopamint termel. Ezek az ún.
stresszhormonok a szervezetet ért izgalmi hatások során termelődnek, felkészítenek a tá-
madásra vagy a védekezésre. A szívfrekvencia és a légzésszám nő, a vérnyomás emelke-
dik, a vázizmok vérellátása fokozódik. A mellékvesevelő hormontermelése és a szimpa-
tikus idegrendszer működése szoros kapcsolatban áll egymással, hatásuk is megegyezik.
Stressz során tehát a szimpatikus idegrendszer izgalmi állapotával párhuzamosan foko-
zódik a mellékvesevelő hormontermelése, valamint a kéregállomány glükokortikoid hor-
monjainak elválasztása.

13.5. Hasnyálmirigy (pancreas [ejtsd: pankreász])

A hasnyálmirigy külső elválasztású mirigy végkamrái között helyezkednek el az ún.
Langerhans [ejtsd: langerhansz]-szigetek, melyek a hasnyálmirigy belső elválasztású
működéséért felelősek. Háromféle sejtből épülnek fel, a sejtek a görög ABC három be-
tűjéről kapták a nevüket. Az alfa sejtek glükagont, a béta sejtek inzulint, a delta sejtek
szomatosztatint termelnek. A glükagon emeli a vércukorszintet. Az inzulin az egyetlen
hormon, ami csökkenti. Bizonyos sejtek a szervezetben csak inzulin jelenlétében képe-
82 Alapápolás

sek a vérből felvenni a cukrot, inzulinhiányban éheznek, annak ellenére, hogy a vércu-
korszint magas – lásd kórtan. A szomatosztatin az előbbi két hormon termelődését be-
folyásolja.

13.6. Tobozmirigy
A tobozmirigy a nagyagy köztiagy részének megfelelően, a III. agykamra tetejéről
hátrafelé nyúló lencse alakú mirigy. Emberben feltételezhető szerepe a korai nemi érés
gátlásában és a napi ritmus kialakításában van.

13.7. Nemi mirigyek hormontermelése

A nemi mirigyeknek az ivarsejtek termelése mellett belső elválasztású működése is
van, nemi hormonokat termelnek. Ezek a nemi hormonok a méhen belül termelődve
a magzat nemének kialakításáért felelősek. Pubertáskorban, a nemi érés időszakában az
ivarsejtek termelődéséért, a másodlagos nemi jellegek kialakításáért felelősek.

13.7.1. Here
A herék hormontermelő sejtjei a herecsatornácskák között helyezkednek el. Hormon-
juk a hím nemi hormon, a tesztoszteron, mely a férfiak másodlagos nemi jellegének kiala-
kításáért felel. A here már a magzati korban elkezdi a tesztoszteron termelését, melynek
hatására a külső és belső nemi szervek férfi irányba fejlődnek. Ha nincs tesztoszteron,
vagy a hatását nem tudja kifejteni ,a nemi szervek női irányba fejlődnek.

13.7.2. Petefészek
A petefészekben ösztrogén (tüszőhormon) és progeszteron (sárgatesthormon) terme-
lődik. Az ösztrogént a tüsző termeli, hatására fejlődnek ki a női belső nemi szervek, és
alakul ki pubertáskorban a másodlagos nemi jelleg. A menstruációs ciklusban elsősor-
ban a lelökődött méhnyálkahártya megújulásáért, a nyálkahártya kezdeti vastagodásáért
felelős. Terhesség során a méhizomzat gyarapodásáért felel. A progeszteront a sárgatest
termeli, hatására a méhnyálkahártya felkészül a megtermékenyített petesejt befogadásá-
ra. Megakadályozza a terhes méh izomzatának összehúzódását, előkészíti az emlőmiri-
gyeket a tejelválasztásra.

ÖSSZEFOGLALÁS
A belső elválasztású mirigyek kivezető csővel nem rendelkező hormontermelő miri-
gyek. A hormonális szabályozás az idegrendszerit kiegészítve felel a szervek megfelelő
működéséért. A belső elválasztású mirigyek egy része az agyalapi mirigy szabályozása
alá tartozik, mely szoros kapcsolatban áll a köztiagy hipotalamuszával, emiatt az egész
rendszert neuroendokrin rendszernek nevezik. A nemi szervek hormontermelése az ivar-
sejtek termelődése mellett a másodlagos nemi jellegek kialakításában is szerepet ját-
szik.
Alapápolás 83

Kérdések
1. Mit nevezünk neuroendokrin rendszernek?
2. Milyen hormonok tárolódnak a hipofízis hátsó lebenyében?
3. Milyen hormonok termelődnek a hipofízis elülső lebenyében?
4. Milyen hormonokat termel a mellékvese velőállománya?
5. Nevezze meg a mellékvese kéregállományának legbelső rétege által termelt hor-
monokat!
6. Milyen hormont termel a mellékpajzsmirigy? Mi a hormon fő hatása?
7. Milyen hormonok termelődnek a pajzsmirigyben?
8. Milyen hormonokat termel a hasnyálmirigy?
9. Milyen hormont termel a sárgatest?
10. Milyen hormont termel a here?
84 Alapápolás

14. Nemi szervek

14.1. A nemi szervek általános felépítése

A nemi szervek felépítése a két nemben eltérő, azonban mind a női, mind a férfi nemi
szervek három nagy csoportra oszthatók, ivarmirigyekre, nemzőcsatornára és párzó szer-
vekre. Az ivarmirigyek az ivarsejtek mellett a nemi hormonokat is termelik. Ez nőkben
a petefészek, férfiakban a here. A nemzőcsatorna, mely férfiakban páros kivezetőcső-
rendszer, az ondót juttatja a külvilágba. Nőkben a nemzőcsatorna a megtermékenyített
petesejt beágyazódásától a születésig védelmet biztosít. A párzó szervek feladata a hím-
ivarsejtek női szervezetbe való juttatása. Ez férfiakban kiemelkedő (hímvessző), nőkben
befelé irányuló (hüvely) szerv. A nemi szervek adják az elsődleges nemi jelleget.
A nemi szerveket külső és belső nemi szervekre is osztjuk, a külső nemi szervek a me-
dence üregén kívül fejlődő és elhelyezkedő szervek. A belső nemi szervek a medencében
helyezkednek el, illetve ott fejlődtek. Ezt a kitételt a here miatt tesszük, mely a hasüreg-
ben fejlődik és a magzati élet során száll le a herezacskóba.
A másodlagos nemi jelleg a nemi érés, a pubertás során alakul ki hormonális hatásra,
a két nemre jellemző testi különbségek formájában. Férfiakban a csontváz, az izomzat,
az egész testalkat erőteljesebb, a szőrzet kifejezettebb, a hang mélyebb. Nőkben a csont-
rendszer finomabb, a bőr alatti zsírszövet fejlettebb, a formák lekerekítettek, az emlő fej-
lett, a hang magasabb, szőrzet csak a szeméremdomb területén látható (nőkben vízszintes
vonallal ér véget, férfiakban rombusz alakban a köldökig terjed).
A női és férfi ivarsejtek termelésében is lényeges különbségek mutatkoznak. A pete-
sejtek száma már születéskor adott. Ezzel szemben a hímivarsejtek termelődése puber-
táskorban kezdődik. A petesejtek érése ciklusos folyamat, a hímivarsejteké folyamatos.
A női nemi működés a pubertástól a klimaxig tart, férfiaknál viszont az élet végéig.

14.2. Férfi nemi szervek

14.2.1. Külső férfi nemi szervek

Hímvessző (penis [ejtsd: pénisz])
A hímvessző a férfi párzó szerve, a szeméremcsont alatt elhelyezkedő, bőrrel borított
hengeres test. Részben a vizeleti, részben a nemi működésben játszik szerepet. A húgy-
cső teljes hosszában végigfut benne. Szerkezeti felépítésében három barlangos test vesz
részt (47. ábra). Egy közvetlenül a húgycső körül helyezkedik el (húgycső barlangos
test), kettő a hímvessző vázát adja (hímvessző barlangos test). Utóbbiak képezik a hím-
vessző gombaszerűen megvastagodott végrészét, a makkot, melynek tövénél kettőzet
formájában rögzül a hímvessző bőre, a fityma. A fityma alatt nem megfelelő tisztálkodási
szokások mellett faggyúszerű, elzsírosodott, levált hámsejtekből és baktériumokból álló,
jellegzetes szagú fehér lepedék, fitymafaggyú gyűlhet össze, mely rosszindulatú daganat
kialakulására hajlamosít – lásd kórtan. A hímvessző barlangos testeket erős, tágulásra
Alapápolás 85

nem képes kötőszövetes lemez

határolja. Belsejükben kötőszö-
vetes gerendákkal elválasztott
véröblök láthatók. A hímvessző
artériája a barlangos testek kö-
zepén halad. Nemi izgalom ha-
tására az artéria keresztmetszet-
ét szűkítő párnaszerű képletek
ellapulnak, és a véröblök sugár-
irányban vérrel telődnek. Vérrel
telődve a középső nagyobb vér-
öblök a barlangos testeket kö-
rülvevő kötőszövetes lemeznek
nyomják a szélen elhelyezkedő
kisebb véröblöket és a belőlük
elvezető vénákat, így a vér nem
tud elfolyni, és bekövetkezik
a merevedés (erekció). Bizonyos 47. ábra
fokú vérkeringés, vénás elfolyás
erekció alatt is van, de ilyenkor a hímvessző gyakorlatilag össze nem nyomható, el nem
hajlítható, alkalmas a hüvelybe való behatolásra. A húgycső barlangos test körül nincs
erős kötőszövetes lemez, a benne futó húgycső az erekció során is átjárható, így lehet-
séges az ondó kilövellése (ejakuláció). Az erekció és ejakuláció reflexközpontjai a ge-
rincvelő alsó részén vannak, de működésüket magasabb idegrendszeri központok is be-
folyásolják.

Herezacskó
A herezacskó tulajdonképpen magzati korban a hasfal kétoldali kitüremkedésének
a középvonalban történő egyesüléséből kialakuló zacskószerű képlet. Fejlődését tekint-
ve a női nagy szeméremajkaknak felel meg. A herezacskóban a here, a mellékhere, ezek
idegei és erei, valamint az ondóvezeték kezdeti szakasza található. A herezacskó a herék
működéséhez szükséges, a hasüregi hőmérsékletnél alacsonyabb, optimális hőmérsékle-
tet biztosítja.

14.2.2. Belső férfi nemi szervek

Here
A here a férfi ivarmirigy, galambtojás alakú és nagyságú, tömött tapintatú páros szerv,
mely születést követően a herezacskóban helyezkedik el. A magas testhőmérséklet nem
kedvez a hímivarsejtek érésének, ezért a herék magzati korban a lágyékcsatornán ke-
resztül leszállnak a herezacskóba. Érett fiú újszülötteknél a herezacskóban tapinthatók.
Amennyiben a hasüregben maradnak (rejtettheréjűség), az érintett férfi terméketlen lesz,
ráadásul a magasabb hőmérséklet talaján rosszindulatú daganat alakulhat ki. Mivel a here
a hasüregben fejlődik, artériái, vénái és nyirokerei is onnan származnak. Ennek a ténynek
fontos jelentősége van a here rosszindulatú daganataiban – lásd kórtan. A herében kanya-
rulatos herecsatornácskák találhatók, melyek belfelszínét csírahám béleli, itt képződnek
a hímivarsejtek. Egy-egy ejakuláció alkalmával 200-300 millió spermium ürül. A csator-
nák között elhelyezkedő sejtek termelik a tesztoszteront – lásd endokrin rendszer.
86 Alapápolás

Mellékhere
A mellékhere a herezacskóban a herék hátsó éle mentén elhelyezkedő páros szerv. Ál-
lományát egyetlen bonyolultan kanyargó cső képezi, ami lefelé haladva fokozatosan vas-
tagodik, majd a here alsó csúcsánál hurokszerű hajlattal az ondóvezetékben folytatódik.
Feladata a herében termelt hímivarsejtek tárolása, illetve elvezetése.

Ondóvezeték és ondózsinór
Az ondóvezeték a mellékhere kanyargós csatornájának közvetlen folytatása, 50-
60 cm hosszú izmos falú cső, mely a lágyékcsatornán keresztül belép a kismedencé-
be. A húgyhólyag hátsó felszínén, az ondóhólyag külső oldalán száll le és egyesül az
ondóhólyag kivezető csövével, mely a húgycső prosztatát átfúró szakaszába nyílik.
Az ondózsinórban az ondóvezeték mellett a herét ellátó artériák, vénák, nyirokerek és
idegek futnak.

Ondóhólyag
Az ondóhólyag a húgyhólyag hátsó felszínén elhelyezkedő páros mirigy. Híg váladé-
ka adja az ondó fő tömegét és eredményezi az ondó átmeneti megalvadását ejakuláció
után.

Prosztata (prostata)
A prosztata szelídgesztenye alakú és nagyságú tömött tapintatú páratlan belső nemi
szerv. A húgyhólyag alatt helyezkedik el a gátra támaszkodva. Felső része a húgyhó-
lyaggal érintkezik. Hátsó része bedomborítja a végbelet, ahonnan tapintható (prosztata
rákszűrés). A húgycső átfúrja, melynek klinikai jelentőségét az adja, hogy a prosztata
megnagyobbodása következtében a húgycső beszűkül, akár el is záródhat, mely vize-
letelfolyási akadályt képez. Ennek talaján felszálló vesemedence-gyulladás alakulhat ki
– lásd kórtan. A prosztata mirigyei nyúlós, lúgos vegyhatású váladékot termelnek, mely
az ondó alkotásában vesz részt. Védi a spermiumokat a húgycső és a hüvely savas köze-
gétől, élénkíti mozgásukat.

14.3. Női nemi szervek

14.3.1. Külső női nemi szervek

Női szeméremtest (vulva)
A vulva a női nemi szerveknek a medence üregén kívül eső, a gáttájékon elhelyezke-
dő része. A nagy szeméremajkak a szeméremrést közrefogó, főként zsírszövetből álló
bőrredők. Elöl a szeméremdombban (Vénusz-domb) folytatódnak, hátrafelé beleolvad-
nak a gátba. Fejlődésüket tekintve a férfi herezacskójának felelnek meg, a herezacskó
két fele azonban a középvonalban összenő. A nagy szeméremajkak széthúzását követő-
en válnak láthatóvá a kis szeméremajkak, melyek előrefelé a csikló fityma részét képe-
zik. A két kis szeméremajak a hüvelytornácot fogja közre, melybe elöl a húgycső, hátul
a hüvely nyílik. A hüvelytornácba ürül a Bartholin [ejtsd: bartolin] mirigy váladéka,
mely nemi izgalom esetén nedvessé teszi a hüvelybemenetet. A szeméremrésben leg-
elöl a csikló helyezkedik el. A férfiaknál leírt barlangos testek nőknél is megfigyelhe-
tők, részben a hüvelybemenet tónusát, a nagyajkak zárását biztosítják, részben a csiklót
képezik.
Alapápolás 87

14.3.2. Belső női nemi szervek

Hüvely (vagina)
A hüvely a női párzó szerv, kö-
zösüléskor a hímvesszőt fogad-
ja be. Kb. 10 cm hosszú, ürege
elölről hátrafelé lapított. Elülső
fala a húgycsővel, hátsó falának
felső része a végbéllel érintke-
zik. Felső része boltozatszerűen
ráborul a méhnyak alsó részére,
létrehozva az elülső, hátulsó és
oldalsó hüvelyboltozatokat. Je-
lentősége a hátsó hüvelybolto-
zatnak van. Közösülés során ide
ürül az ondó, másrészt a hátsó
hüvelyboltozat szoros kapcso-
latban van a női hashártyaüreg
legmélyebb pontjával (Douglas-
üreg, – lásd később), mely ezen 48. ábra
keresztül csapolható. A hüvely
alsó vége a szeméremrésbe nyílik, bemenetét szűzeken a szűzhártya zárja, mely az első
közösülés alkalmával kisebb vérzés kíséretében átszakad.

Méh
A méh fordított körte alakú, páratlan üreges szerv (48. ábra). A kismedence középső
részén a húgyhólyag és a végbél között helyezkedik el. Ivarérett, nem szült nőben kb.
7-8 cm hosszú, felső, szélesebb végén kb. 4-5 cm széles. Szült nőknél minden irányban
1-2 cm-rel nagyobb. A méh két fő része a méhnyak és a méhtest. A méhnyak a hüvely
folytatásába esik, a hüvelyhez való viszonya alapján két részre osztjuk, hüvelybe emel-
kedő és hüvely feletti részre. A hüvelybe emelkedő részén helyezkedik el a külső méh-
száj, melyet elölről és hátulról lekerekített, ajakszerű képlet határol. A külső méhszáj
nem szült nőn résszerű, szülést követően csillag alakúvá válik, mert a szülés során be-
reped. A méh helyzete nem függőleges, a méh nyaka a hüvely hossztengelyéhez képest
előre dől. A méh teste a nyakhoz viszonyítva előre hajlik, ráborul a húgyhólyagra. A méh
ürege elölről hátra összelapított, a homloksíkban háromszög alakú. A méh fala három-
rétegű. Legbelső rétegét a nyálkahártya képezi, mely a nemi éréstől (pubertás) a nemi
működés megszűnéséig (menopauza) ciklusos átalakuláson megy keresztül. A ciklus
célja, hogy a méhnyálkahártya felkészüljön a megtermékenyített petesejt befogadására.
A nyálkahártya egyrétegű hengerhámból (könnyen átjut rajta a megtermékenyített pete-
sejt), mirigyekből (szerepük a méhnyálkahártya tápanyaggal történő átitatása) és sejtdús
kötőszövetből (méhlepény kialakításáért felel) áll. A középső, egyben legvastagabb réteg
a simaizom. A simaizomsejtek száma és mérete terhesség során a többszörösére nő – lásd
kórtan. A méhnyak középső rétegében főként kötőszövet és kevés simaizom található. Ez
azért lényeges, mert szülés során a méhnyak nem a magzat kipréselésében játszik szere-
pet, hanem jelentős tágulást követően átengedi magán a magzatot. Erre a nagyfokú tágu-
lásra a simaizom nem képes, csak a kötőszövet. A külső réteg a hashártya, mely beborítva
a méhet, szalagszerű képletet hoz létre (széles méhszalag), mely a méh függesztésében
88 Alapápolás

játszik fontos szerepet. Ugyancsak ez a szerepe a lágyékcsatornán keresztül a nagyaj-

kakba sugárzó, a terhes méhet kipányvázó kerek méhszalagnak, valamint a környező
csontokhoz húzódó szalagoknak. Alátámasztást a méh számára a gátizomzat biztosít,
ami szorosan összenőtt a hüvely falával. Többször szült nőkön a gátizomzat megnyúlása
a megfelelő alátámasztás megszűnéséhez, méhsüllyedéshez vezethet.

Széles méhszalag, Douglas [ejtsd: duglasz]-üreg

A hashártya a méhet körbeveszi (széles méhszalag), majd a végbél felső részéhez hú-
zódik. Eközben vak tasak alakul ki a hátsó hüvelyboltozat mögött, mely a női hasüreg
legmélyebb pontját képezi (49. ábra). Ez a Douglas-üreg, mely hüvelyi úton, a hátsó hü-
velyboltozaton keresztül csapol-
ható – Douglas-punkció. Jelen-
tősége, hogy ide gyűlik minden
folyadék, legyen az vér (pl. mé-
hen kívüli terhesség) vagy gyul-
ladásos izzadmány (pl. peteveze-
tő gyulladás).

Petevezeték, méhkürt
A petevezeték a méh leke-
rekített részéről kétoldalra ki-
induló kb. 12 cm hosszú kürt-
szerű, vége felé tölcsérszerűen
táguló, izmos falú cső. Hasüre-
gi szájadéka szabad, ily módon
a női hashártyaüreg a nemzőcsa-
torna útján közlekedik a külvi-
lággal. Nyálkahártyai felszínén
49. ábra
csillószőrök láthatók, melyek
csapkodása a méh felé irányul. Tüszőrepedéskor (ovuláció) ez a mozgás, illetve a si-
maizomzat összehúzódása a petevezetőbe szippantja a petesejtet, melynek megtermé-
kenyülésére a kürt tölcsérszerűen tág részében kerül sor. Előfordul, hogy a megter-
mékenyített petesejt a méhkürtben, vagy a hashártya felszínén ágyazódik be, ilyenkor
beszélünk méhen kívüli terhességről, mely főként kürtterhesség esetén életveszélyes
állapotot jelent – lásd kórtan.

Petefészek (ovarium [ejtsd: ovárium])

A petefészek a női ivarmirigy, az ivarsejtek és a nemi hormonok termelődéséért felel.
Mandula nagyságú és alakú páros szerv, a kis- és nagymedence határán helyezkedik el
a közös csípőverőér oszlási szögletében, a széles méhszalag hátsó felszínéhez rögzítve.
Felszíne pubertásig sima, később a tüszőrepedést követő hegesedések miatt egyenetlen-
né válik. Metszéslapján két állomány, külső kéreg- és belső velőállomány különíthető
el. A kéregállományban különböző érettségű tüszők helyezkednek el.
Alapápolás 89

14.4. Tüszőérés, menstruációs ciklus

Születéskor a leánygyermek
petefészkében már jelen vannak
a tüszők, bennük a petesejtek-
kel. A nemi éréstől (pubertás)
kezdve 28 naponként egy-egy
tüsző megérik, majd megreped
és belőle a petesejt kiszabadul
(ovuláció). A két petefészekben
magzati korban meglévő kb.
400.000 elsődleges tüsző kö-
zül a klimax kezdetéig kb. 400
érik és reped meg. Terhesség és
szoptatás alatt nincs tüszőérés
és ovuláció, nincs menstruációs
ciklus sem.

A petefészekben a tüszőérés
során az elsődleges tüsző másod- 50. ábra
lagos, majd harmadlagos tüszővé
(Graaf [ejtsd: gráf]-tüsző) alakul, mely már folyadékot is tartalmaz (50. ábra). Az ovu-
lációt követően a tüszőből véres test, majd sárgatest alakul ki, mely a sárgatesthormon
(progeszteron) termelődéséért felel. A tüsző termeli a tüszőhormont (ösztrogén). Ameny-
nyiben nem történik meg a petesejt és a hímivarsejt találkozása, a megtermékenyítés,
a sárgatest elsorvad, heges testté alakul. Tehát a 28 napos ciklus során tüszőérés, majd
tüszőrepedés (a ciklus felénél, a 14. napon), a sárgatest kialakulása, illetve, amennyiben
nincs megtermékenyítés, sorvadása zajlik.

Ezzel párhuzamosan a méhnyálkahártya is ciklusosan átalakul. A tüszőérés és a terme-

lődött tüszőhormon hatására a lelökődött méhnyálkahártya újraépül, majd megvastag-
szik. A tüszőrepedést követően a sárgatest kialakulása és a sárgatesthormon termelődé-
sének hatására a méhnyálkahártya tovább vastagodik és felkészül a megtermékenyített
petesejt befogadására. Ennek során a nyálkahártya mirigyei bő váladékot termelnek,
mely átitatja a nyálkahártyát, és tápanyagot biztosít a beágyazódás során. Amennyiben
ez nem történik meg, a sárgatest elsorvad, a méhnyálkahártya vérzés kíséretében lelökő-
dik, ez a menstruáció, és ezt követően a ciklus kezdődik elölről.

A petefészek hormontermelése az agyalapi mirigy szabályozása alatt áll – lásd belső

elválasztású mirigyek.
90 Alapápolás

14.5. Gát
A gát a kismedence alsó, kimeneti nyílását lezáró izmos, kötőszövetes lemezrendszer.
Megkülönböztetünk anatómiai és klinikai gátat. Az anatómiai gát rombusz alakú, két
alapjával összefordított háromszög képezi. Határai, elöl a szeméremcsont, kétoldalt az
ülögumók, hátul a farokcsont. Nőkben az elülső részt a húgycső és a hüvely, a hátsó részt
a végbél fúrja át. Itt található a húgycső és a végbél akaratlagosan működtethető haránt-
csíkolt záróizma.
A klinikai gátnak a szülésnél van jelentősége. Ez a fogalom az anatómiai gátnak a hü-
vely és a végbél közötti területét jelenti. Szülésnél át szokták vágni, egyrészt, hogy a gát
feszülése ne eredményezzen gátizomrepedést, -szakadást. Másrészt a gát izmainak meg-
nyúlása később méhsüllyedést eredményezhet, mert a gát már nem biztosít megfelelő
alátámasztást a méh számára.

14.6. Emlő
A pubertásig nincs különbség a két nemben az emlő fejlettségében. Nőkben pubertás
után ösztrogén hatására, másodlagos nemi jellegként fejlődésnek indul, teljes érettségét
azonban a terhesség és a szoptatás során éri el. Páros bőrmirigy, ivarérett nőkön a mell-
kas elülső felszínén a 3-6. bordák között helyezkedik el. Állományát zsírszövet és miri-
gyek építik fel. Elülső részén helyezkedik el az emlőbimbó, melynek a tetején nyílnak
a tejmirigyek kivezető csövei. A bimbót bimbóudvar veszi körül. Az emlő állományára
terhesség és szoptatás kapcsán a tejelválasztást serkentő hormon és a tej kiürüléséért fe-
lelős hormon (oxitocin) is hat.

Vérellátását a bordaközi artériákból kapja. Nyirokelvezetése a hónaljárki, a kulcscsont

alatti és a mellüregi nyirokcsomók felé történik, melynek ismerete az emlőből kiinduló
rosszindulatú daganatok miatt lényeges – lásd kórtan.

ÖSSZEFOGLALÁS
A nemi szervek a fajfenntartás szolgálatában állnak. Felépítésük ennek megfelelő.
Mindkét nemben ivarmirigyből, nemző csatornából és közösülő szervekből állnak. A ne-
mi szerveket külső és belső nemi szervekre is osztjuk. A here érdekes kivételként a belső
nemi szervekhez tartozik, annak ellenére, hogy a hasüregen kívül helyezkedik el. Ennek
oka, hogy fejlődése még a hasüregen belül zajlik, de a magzati korban leszáll a herezacs-
kóba. A férfiak és nők nemi működése is eltérő, a nőkben ciklusos folyamatról van szó,
mely meghatározott ideig tart, a férfiakban a nemi érést követően folyamatos a hímivar-
sejtek termelődése, és ez az élet végéig megfigyelhető.

A csontos medence kimenetét záró gátnak a nőknél van jelentősége. Elsősorban szü-
lésnél, illetve később is, mert a hüvely alátámasztásával a méh megtámasztásában játszik
szerepet.
Alapápolás 91

Kérdések
1. Milyen irányban történik az emlő nyirokelvezetése?
2. Mi a különbség az anatómiai és a klinikai gát között?
3. Mi a menstruációs ciklus lényege?
4. Milyen helyzetben helyezkedik el normálisan a méh?
5. Milyen rétegei vannak a méhfalnak?
6. Mit nevezünk ovulációnak?
7. Sorolja fel a külső női nemi szerveket!
8. Sorolja fel a belső női nemi szerveket!
9. Milyen képletek teszik lehetővé a hímvessző erekció során kialakuló volumen-
növekedését?
10. Milyen feladatokat látnak el a herék? Miért kell leszállniuk a hasüregből?
11. Miért lényeges, hogy a férfi húgycső kezdeti szakasza átfúrja a prosztatát?
92 Alapápolás

15. Idegrendszer
Ahhoz, hogy egy élőlény életben maradjon, egyrészt érzékelnie kell a külvilág inge-
reit, másrészt. Azokat feldolgozva, a szerzett információkat egymással összekapcsolva
olyan válaszreakciókat kell kialakítania, melyek biztosítják a környezet változásaihoz
való alkalmazkodást. Ugyanezt az érzékelő, feldolgozó, összehangoló és válaszreakciót
kialakító működést a szervezet belső környezetéből származó ingerek esetén is alkalmaz-
ni kell a megfelelő belső egyensúly kialakítása, megőrzése céljából. E feladatok ellátásá-
ra speciálisan fejlődött és szerveződött szövet, az idegszövet szolgál.
Az idegrendszert feloszthatjuk anatómiai és működési szempontból. Az anatómiai fel-
osztásnál megkülönböztetünk központi és környéki idegrendszert. A központok a fenti
összekapcsoló, válaszreakciót kialakító működésért felelősek, a környéki idegrendszer
az inger felvételében és az ingerület szállításában játszik szerepet. A központi idegrend-
szerhez tartozik az agyvelő és a gerincvelő. A környéki idegrendszerhez a 12 pár agyideg
és a 31 pár gerincvelői ideg. Működési szempontból akaratunktól függően szabályozha-
tó és akaratunktól független, vagy vegetatív működésű részre osztható fel az idegrend-
szer. A vegetatív idegrendszer két része a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer.
Természetesen ez utóbbi felosztásnál is beszélhetünk központról és környéki részről.
A központi idegrendszer két fő állománya a szürke- és fehérállomány, melyek felépíté-
séért az idegsejtek más-más része felel, így feladatuk is különböző. A nagyagy és a kis-
agy metszéslapján a szürkeállomány kívül helyezkedik el, ezért kéregállománynak is ne-
vezzük. A fehérállományban mindkét esetben kis szürkeállomány-részleteket láthatunk,
ezek a magok.

15.1. Idegszövet
Az idegrendszert felépítő
idegszövet anatómiai, életta-
ni, fejlődéstani alapegysége az
idegsejt (neuron). Képes inge-
rek felvételére, ingerületté ala-
kítására, az ingerület vezetésére,
feldolgozására és válaszingerek
képzésére. Az idegsejtnek a töb-
bi sejthez hasonlóan citoplazmá-
ja (sejttest), sejthártyája, magja,
magvacskája, sejtalkotó elemei
vannak (51. ábra). A kifejezett
fehérjetermelés miatt citoplaz-
májukban a nagy számú riboszó-
ma fénymikroszkóppal látható
foltos megjelenést eredményez.
51. ábra Az idegsejtek nyúlványokkal
Alapápolás 93

rendelkeznek, a rövidebb nyúlvány a plazmanyúlvány, a dendrit. A hosszabb nyúlványt

idegnyúlványnak, axonnak nevezzük. A nyúlványok a sejttestből indulnak ki. A dendri-
tek rövidek, hosszuk néhány mikrontól néhány mm hosszúságig terjed. Az axonok hossza
1-2 mm, vagy akár 1 méter is lehet. Az idegsejtek alakja és mérete változatos, a nyúlvá-
nyok száma alapján is eltérőek lehetnek, némelyik idegsejtnek csak egy, míg másoknak
több nyúlványa is van. Az axonok általában nem „csupaszon”, hanem hüvellyel körül-
véve helyezkednek el. Ez a hüvely többféle lehet. Kialakításában két sejt, a környéki
idegrendszerben elhelyezkedő Schwann [ejtsd: svan]-sejt és a központi idegrendszerben
megtalálható oligodendroglia vesz részt. Mindkét sejt ún. velőshüvely (myelin-hüvely)
kialakítására képes az axon körül. Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy felcsavart szőnyeg
közepébe egy hosszú botot dugnánk, a bot az axonnak, a felcsavart szőnyeg a velőshü-
velynek felel meg. Ráadásul egy-egy sejt csak bizonyos hosszúságú szakaszon alakít-
ja ki a hüvelyt, a szomszédos szakaszért már másik sejt lesz felelős. Ezek a szakaszok
azonban nem érnek teljesen össze, köztük rés, ún. Ranvier [ejtsd: ranvié]-befűződés ala-
kul ki. A velőshüvely szigetelőanyagként működik, és lehetővé teszi, hogy az ingerület
gyorsabban, ugrásszerűen haladhasson az axonon. Minél vastagabb a velőshüvely, annál
gyorsabb az ingerületvezetés. Amelyik axonok körül nincs velőshüvely, azok vezetnek
a leglassabban.
A központi idegrendszerben az idegsejtek sejttestei és a dendritek a szürkeállomány-
ban helyezkednek el, a velőshüvelyű axonok pedig a fehérállományt képezik. Az axonok
a központi idegrendszer fehérállományában pályákat, a környéki idegrendszerben ide-
geket alkotnak.
Az axonok végrészét végfácskának nevezzük. Ezek az idegvégződések kapcsolatot
biztosíthatnak két idegsejt között. Kapcsolatot biztosíthatnak az idegsejt és a beideg-
zett szövet között (izom, mirigy), így éri el az ingerület a célszervet. Lehetnek az in-
formációáramlás kezdeti lépcsői, azaz receptorok, amelyek az ingert érzékelik és az
idegsejthálózat számára szállíthatóvá alakítják át, ezt nevezzük ingerületnek.

15.2. Az idegsejtek működésének élettani alapjai

Az ideg- és izomsejtek memb-
ránjának alapvető tulajdonsága
az ún. nyugalmi membránpoten-
ciál. Ez azt jelenti, hogy töltés-
különbség van a membrán két ol-
dala között. A sejt belseje negatív
a külső környezetéhez képest.
A membránpotenciál kialakítá-
sában különböző ionok vesznek
rész, fenntartása a sejt részéről
energiaigényes folyamat. Az in-
gerület tulajdonképpen akciós
potenciál, azaz a sejt nyugalmi
töltöttségi állapotának megvál-
tozása. A sejt belseje a környe-
ző térhez képest pozitívvá válik,
a nyugalmi negatív töltöttségi ál- 52. ábra
94 Alapápolás

lapothoz képest. Inger hatására ugyanis megnyílnak olyan sejtmembrán kapuk, csator-
nák, melyeken pozitív töltésű ionok (nátrium) áramlanak a sejtbe, így a sejt belső töltése
pozitívvá válik. Ezt a jelenséget depolarizációnak, akciós potenciálnak hívjuk. Az ideg-
sejtek esetén ez jelenti az ingerületet, melyet az idegsejt továbbítani képes.
A receptorok egyrészt a külső környezet felől, másrészt a belső környezet felől, a zsi-
gerektől kapott információk érzékelésére és feldolgozására képesek.
Az idegsejtek közötti kommunikáció az ún. szinapszisokban történik. A szorosan ösz-
szefekvő idegsejtnyúlványok között rés, szinaptikus rés alakul ki (52. ábra). Az ingerület
végigfut a rés előtti neuronon, eléri a szinapszist. Itt az idegsejtben kis hólyagocskákban
ingerületátvivő anyagok tárolódnak. Ezek a kémiai anyagok a szinaptikus résbe ürülnek.
A szomszédos idegsejt sejthártyáján az ingerületátvivő anyagokat érzékelni képes recep-
torok találhatók, melyek hatására újra akciós potenciál, ingerület alakul ki (az ioncsator-
nák megnyílásával), mely továbbterjed a következő szinapszisig.
A gliasejtek az idegszövet támasztósejtjei melyek a neuronok táplálásában is részt
vesznek. Fontos szerepük van a velőshüvely – lásd oligodendroglia, valamint a vér-agy
gát kialakításában. Ez a gát az agyszövet nagyfokú védelmét biztosítja a vérben keringő
káros anyagokkal szemben. Számos gyógyszer sem képes átjutni a vér-agy gáton, mely-
nek ismerete (pl. az agy gyulladásos vagy daganatos kórképeinél) a gyógyszeres kezelés
tervezése szempontjából lényeges. Az elpusztult idegsejteket a szervezet nem képes pó-
tolni, helyüket glia sejtek veszik át.

15.3. Központi idegrendszer

15.3.1. Gerincvelő
A gerincvelő a gerinccsatornában elhelyezkedő kisujjnyi vastagságú hengerded képlet,
mely a nyúltvelő folytatásaként az öreglyuktól a második ágyékcsigolyáig tart. A gerinc-
velő egységes felépítésű, szelvényezetté a belőle kilépő gerincvelői idegek teszik. Meg-
különböztetünk 8 nyaki, 12 háti,
5 ágyéki, 5 keresztcsonti és 1
farokcsonti gerincvelői szelvényt.
A gerincvelő alsó szakaszából ki-
lépő idegek lófarokszerűen ha-
ladnak lefelé és a megfelelő csi-
golyák közötti résen lépnek ki
a gerinccsatornából.

A gerincvelő átmetszeti képe

A gerincvelő – kívül elhelyez-
kedő – fehérállományból és – be-
lül elhelyezkedő, pillangószárny
alakú – szürkeállományból épül
fel. A szürkeállományt szarvakra
oszthatjuk, az elöl elhelyezkedő,
vaskosabb rész az elülső szarv,
a hátsó, karcsúbb rész a hátulsó
53. ábra szarv. A kettő között lényegesen
Alapápolás 95

kisebb, oldalra tekintő, oldalsó szarv helyezkedik el. A gerincvelő működése a szürke-
állomány szarvaihoz kötött. Az elülső szarv idegsejtjei felelősek a harántcsíkolt izmok
mozgató beidegzéséért – ez a mozgató szarv. Az oldalsó szarv idegsejtjei a simaizmok,
mirigyek és a szívizom beidegzésében játszanak szerepet – ez a vegetatív szarv. A hátsó
szarvba a külső és belső környezet felől jövő érző információk érkeznek – ez az érző szarv.
A gerincvelő szürkeállományának közepén futó csatorna a IV. agykamra folytatását
képezi – lásd agy-gerincvelői folyadék.
A fehérállomány részeinek nevezéktana hasonló, itt azonban elülső, hátulsó és oldalsó
kötegeket különböztetünk meg. Ezekben a kötegekben pályák futnak. A gerincvelőből
az agyvelőbe futó pályákat felszálló pályáknak nevezzük. Ezek a pályák érző pályák,
a megfelelő agykérgi központokba futnak. A leszálló pályák mozgató pályák, a gerincve-
lő mozgató idegsejtjeinek működésére hatnak, a megfelelő agykérgi központokból lefelé
haladnak.

15.3.2. Agyvelő
Az agyvelő a központi idegrendszernek a koponya üregében elhelyezkedő része. A kí-
vül elhelyezkedő szürkeállományból és a belül elhelyezkedő fehérállományból épül fel.
A szürkeállományt helyzete miatt a nagyagy és a kisagy esetén kéregnek nevezzük A fe-
hérállományban elszórtan szürke magcsoportokat találunk. Az agy átlagos súlya 1200-
1500 g. Részei az agytörzs, a kisagy, a köztiagy és a nagyagy.

Agytörzs
Az agytörzset a gerincvelő koponyaűri folytatásába eső, fokozatosan vastagodó agy-
részek alkotják, melyek felépítése a gerincvelőre hasonlít. Ide tartozik a nyúltvelő, a híd
és a középagy (54. ábra). Fontos le és felszálló pályák haladnak át, illetve kezdődnek
vagy végződnek az agytörzsben. Itt találhatók a III-XII. agyidegek magvai. A formatio
reticularis [ejtsd: formáció retikulárisz] idegsejthálózatában életfontosságú központok
helyezkednek el, a légzés, a keringés, és a szívműködés központjai. A formatio reticularis
jelentős szerepet játszik a tudat
kialakításában is. Az agytörzs
a kisagykocsányok révén tart
kapcsolatot a kisaggyal. Hátsó
felszíne a IV. agykamra fenekét
képezi.

Nyúltvelő
A nyúltvelő fordított csonka
kúp alakú, a gerincvelő folyta-
tását képező agyrész, melynek
alsó határát az öreglyuk, a fel-
sőt a híd képezi. Fehérállomá-
nyában fontos le- és felszálló
pályák haladnak, kezdődnek, il-
letve végződnek. A piramispálya
a nyúltvelőben kereszteződik. Itt
helyezkednek el a IX-XII. agy-
idegek magvai. 54. ábra
96 Alapápolás

Híd
A híd gesztenye alakú és nagyságú páratlan agyrész. Alsó határát a nyúltvelő, a felsőt
a középagy képezi. Nevét onnan kapta, hogy fontos pályákat közvetít részben a gerinc-
velő, a nyúltvelő, és a nagyagy, részben a nagyagy és a kisagy között. Itt helyezkednek
el az V-VIII. agyidegek magvai.

Középagy
A középagy a híd és a köztiagy között a középvonalban elhelyezkedő agyrészlet. Mag-
jai a vörös mag, illetve a fekete állomány melyek az extrapiramidális mozgató pálya-
rendszer központjai közé tartoznak. Itt találhatók a III-IV. agyidegek magvai is. A hátsó
felszínén elhelyezkedő ikertestek a halló- és látópálya részei. Fehérállományában fontos
fel- és leszálló pályák haladnak, valamint itt halad a III. agykamrát a IV. agykamrával
összekötő csatorna is – lásd agyvízkeringés.

Kisagy
A kisagy a hátsó koponyagödörben a nagyagy nyakszirti lebenyei alatt helyezkedik
el. Az agytörzzsel közösen a IV. agykamrát határolja. Két féltekéből épül fel, melyek
szürke- és fehérállományból állnak. A kívül elhelyezkedő szürkeállományt kisagykéreg-
nek nevezzük. A fehérállományban szürke magok találhatók. A féltekék felszínén teker-
vények és barázdák láthatók, melyek azonban jóval kisebbek, mint a nagyagy esetén.
Az agytörzshöz a kisagykocsányok kapcsolják, melyek tulajdonképpen fehérállomá-
nyú összeköttetések, a kisagyba befutó és az onnan kifutó pályák összességei. A kisagy
a mozgáskoordinációban, a mozgások összerendezésében játszik szerepet. Emiatt szoros
kapcsolatot tart az agy mozgatóközpontjaival, az izmok állapotáról információt szállító
gerincvelői pályákkal és az egyensúlyérzékelő szervvel.

Köztiagy
A köztiagy az agytörzzsel ellentétben majdnem teljesen különálló két szimmetrikus
részből áll. Fontosabb részei a talamusz és a hipotalamusz.

Thalamus [ejtsd: talamusz]

A talamusz páros képlet, mely-
nek tagjai elülső részükön, kis
területen összenőttek (55. ábra).
A két talamusz között a III. agy-
kamra helyezkedik el. Szürke
magvak építik fel. A talamusz
a legfontosabb kéreg alatti ér-
zőközpont, az érzőpályák átkap-
csolódási helye. Innen az érző
információk a megfelelő agykér-
gi központokba továbbítódnak.
A talamusz hátsó része alatt el-
helyezkedő szürke magvak a lá-
tó- és hallópálya részei. A hátsó
része felett a tobozmirigy he-
lyezkedik el – lásd belső elvá-
55. ábra lasztású mirigyek.
Alapápolás 97

Hipothalamus [ejtsd: hipotalamusz]

A hipotalamusz a talamuszok alatt elhelyezkedő páratlan agyrész. A neuroendokrin
rendszer fontos központja – lásd belső elválasztású mirigyek. Szürke magvai hormono-
kat termelnek, melyek egyrészt a hipofízis elülső lebenyének hormontermelését befolyá-
solják, másrészt az oxitocint és az antidiuretikus hormont termelik, melyek a hipofízis
hátulsó lebenyébe jutva ott tárolódnak. A vegetatív működések központja is itt helyezke-
dik el, az anyagcsere, az éhség a szomjúság, és a testhőmérséklet központja.

15.3.3. A szervezet hőszabályozása

Az ember a melegvérű élőlények közé tartozik. Testhőmérséklete a változó környezeti
hőmérséklet ellenére állandó. Ez az állandóság azonban csak a maghőmérsékletet jellem-
zi. Ez a szervezet „magjában”, testüregeiben uralkodó hőmérséklet. Ennek megfelelően
a végbélben mért hőmérséklet 37,5 °C, a szájüregben mért 37 °C, a hónaljban 36,5 °C.
A testfelszíni hőmérséklet a maghőmérsékletnél mindig 0,5-1 °C-al alacsonyabb.
A testhőmérséklet szabályozását hőszabályozó mechanizmusok végzik, így a test által
leadott és termelt, illetve felvett hő között egyensúly alakul ki. A hőtermelés a szerve-
zetben zajló kémiai reakciók eredménye. Ebben jelentős szerepet játszik az anyagcsere,
az izom- és mirigyműködés. Intenzív izommunka során a hőtermelés többszörösére nő.
A harántcsíkolt izmok munkája hideg környezetben akaratunktól független működés-
ként, didergésként jelentkezik.
A hőleadás többféleképpen történhet. A hővezetés során a testet közvetlenül körülve-
vő anyagok (pl. levegő, víz) felmelegítése történik. Ilyen esetben a környező közegnek
a bőrnél hidegebbnek kell lennie. A hősugárzás során a test képes távolabbi tárgyaknak
hőt leadni, de képes felvenni is. Ha a környezetben egy tárgy melegebb, mint a bőr, attól
a test sugárzó hőt vesz fel és fordítva, a melegebb test sugárzás révén hőt ad le a környe-
ző hidegebb tárgyaknak. A hősugárzáshoz nincs szükség közvetítő közegre (pl. levegő-
re). Magas környezeti hőmérséklet, illetve erős fizikai munkavégzés mellett a hőleadás
fenti két formája nem elegendő, ilyen körülmények mellett vízpárologtatással lehet
a többlethőt leadni. A párologtatást két tényező biztosítja, a verejtékmirigyek által a bőr
felszínére kiválasztott víz, valamint a nyálkahártyai felszíneken, főként a légzés kapcsán
elpárolgó vízmennyiség.
A testhőmérséklet szabályozásának központja a hipotalamuszban helyezkedik el. Láz
esetén, a különböző gyulladásos állapotok kapcsán felszabaduló anyagok hatására a szer-
vezet magasabb értékre állítja a „fűtést” – lásd kórtan. A testhőmérséklet szabályozásá-
ban az idegrendszer mellett hormonok is részt vesznek (pl. a pajzsmirigy hormonjai az
alapanyagcsere növelésével emelik a testhőmérsékletet). Emelkedik a testhőmérséklet
a menstruációs ciklus során is, az ovulációt követően.

Nagyagy

Agyféltekék
Az agyféltekék függőleges állású, páros, szimmetrikusan felépülő agyrészek. A kö-
zépvonalban a két féltekét hosszanti hasadék választja el egymástól, melybe a kemény
agyburok nagyagysarló formájában beterjed. Felépítésében a szürkeállomány (nagyagy-
kéreg), a fehérállomány (különböző pályarendszerek), a fehérállományban elhelyezkedő
szürke magvak (törzsdúcok), és a két félteke üregrendszere (az oldalkamrák) játszanak
szerepet.
98 Alapápolás

Nagyagykéreg
A féltekék lebenyekből állnak, mindkét féltekében 5-5 lebenyt különböztetünk meg.
Nevüket az agykoponya csontjaihoz hasonlóan képezzük. Megkülönböztetünk homlok-
lebenyt, fali lebenyt, nyakszirti lebenyt, halántéklebenyt és szigetlebenyt (56. ábra). A le-
benyeket tekervények, és a tekervények közötti barázdák alkotják. Az egyes lebenyek,
illetve az azokon belül elhelyez-
kedő tekervények nem egyfor-
ma működésűek, a különböző
működések központjai más-más
lebeny más-más tekervényében
helyezkednek el.

A homloklebenyben találha-
tók az akaratlagos mozgások
központjai, innen indul a pira-
mispálya, itt található a beszéd
kialakításának központja és
a szemmozgások központja is.
A magasabb intellektuális műkö-
dések, a fájdalom pszichés meg-
élése és a közérzet is a homlok-
lebeny épségéhez kötött. A fali
lebenyben az általános testérző
56. ábra
mező helyezkedik el.

Mind a mozgatókéregre, mind az érzőkéregre igaz, hogy adott testrész annál nagyobb
helyet foglal el az agykérgi központban, minél bonyolultabb mozgásra képes (pl. a kéz
ujjai), illetve mennyire finom, részletgazdag az érző működése (pl. nyelv, arc bőre). A ha-
lántéklebenyben a hallás, a nyakszirti lebenyben a látás központja található.

Általánosságban kijelenthető, ahhoz, hogy akaratlagosan mozgást tudjunk indítani, il-

letve ahhoz, hogy adott érzés tudatosuljon bennünk, az agykéreg épsége szükséges. Ez
a legmagasabb szintű, legbonyolultabb működésű központ az agyvelőn belül. Egyben
a legsérülékenyebb is, hiszen az 5 percen túli oxigénhiány (pl. újraélesztés kapcsán) az
agykéreg teljes pusztulásához vezet.

A nagyagy fehérállományú összeköttetései

Az agykéreg egyes központjaiból érkező, illetve onnan induló pályarendszerek alakít-
ják ki ezeket az összeköttetéseket. Egy részük nem lép ki a nagyagyból. Ezek egyrészt
a két félteke azonos területeinek összehangolt működését biztosítják, másrészt egy fél-
tekén belül a különböző elhelyezkedésű központok között kapcsolatot teremtve, a kép-
zettársítást teszik lehetővé (pl. a látott pöttyös gömbölyű tárgyról meg tudom mondani,
hogy labda). Utóbbiak sérülésekor a beteg lát (látja a labdát), de nem tudja megnevezni
a látott tárgyat.

A pályarendszerek harmadik nagy csoportja az agykéregből induló leszálló és az oda

érkező felszálló pályák összessége. Ahogy azt már korábban megbeszéltük a leszálló pá-
lyák mozgató, a felszálló pályák érző információkat szállítanak.
Alapápolás 99

Törzsdúcok
A törzsdúcok az agyféltekék fehérállományában, az agyalapon elhelyezkedő szürke-
magvak. Nevüket többnyire alakjukról kapták. Ide tartozik a farkos mag, a lencsemag,
a zár- és a mandula mag. Utóbbi a limbikus rendszer része, az előbbiek az extrapiramidális
pályarendszer mozgató központjaihoz tartoznak – lásd később.

Agykamrák

Oldalkamra
Az oldalkamra a féltekék fehérállományában elhelyezkedő páros, szimmetrikus üreg.
Érdekes alakú szarvhoz hasonlító képlet, amelyben az elhelyezkedő hajszálérfonat az
agy-gerincvelői folyadék termelésében játszik szerepet. A két oldalkamra egy-egy nyí-
lással közlekedik a III. agykamrával.

III. agykamra
A III. agykamra a két talamusz között elhelyezkedő páratlan üreg, melybe az oldal-
kamrák nyílnak. Folytatását a középagyban haladó csatorna képezi, mely összeköti a IV.
agykamrával.

IV. agykamra
A IV. agykamra az agytörzs és a kisagy között elhelyezkedő sátorszerű üreg, mely le-
felé a gerincvelő szürkeállományának közepén húzódó csatornában folytatódik. Három
nyílás található rajta, egy a középvonalban, a másik kettő oldalt helyezkedik el. Ezeken
keresztül közlekedik a IV. agykamra a pókhálóhártya alatti térrel.

15.3.4. Az agy-gerincvelői folyadék keringése

Az agy-gerincvelői folyadékot főként az oldalkamrák hajszálérfonatai termelik. Az
a szerepe, hogy megakadályozza az agy és a gerincvelő közvetlen érintkezését a csontos
képletekkel, véd a mechanikai behatásoktól, ütődéstől. Védelmet nyújt a hőmérséklet
változásaival szemben, szerepet játszik az agy és a gerincvelő táplálásában, csökkenti
az agyvelő súlyát. Az oldalkamrák nyílásain át a III. agykamrába kerül. Innen a közép-
agyon végighúzódó vékony csatorna viszi a IV. agykamrába, amelynek nyílásain ke-
resztül a pókhálóhártya alatti térbe jut. A gerincvelő és az agyvelő felszínét körülveszi,
majd felfelé áramlik és a nagyagyféltekék közötti hosszanti hasadék mentén elhelyezke-
dő vénás öbölbe szívódik vissza. Az agyvíz keringési zavarai általában az áramlási pálya
szűkülete, elzáródása, illetve a csökkent, vagy megszűnt felszívódás miatt alakulnak ki
– lásd kórtan.

15.3.5. A központi idegrendszer burkai

A központi idegrendszert három kötőszövetes burok veszi körül. A külső burok a ke-
mény agyburok, a középső a pókhálóhártya, a belső az érhordozó hártya. A pókhálóhár-
tyát és az érhordozó hártyát közösen lágyagyburoknak nevezik.

Kemény agyburok (dura mater [ejtsd: dura máter]

A kemény agyburok erős, ínszerű kötőszövetes lemez, mely a koponyacsontok
belfelszínét béleli. Szorosan hozzánőtt a csonthoz, annak csonthártyáját alkotja. Az öreg-
100 Alapápolás

lyuknál két lemezre válva terjed a gerinccsatornába. Külső lemeze a csigolyákkal nőtt
össze, a belső lemez zsákot képez a gerincvelő számára. A koponyát bélelő kemény agy-
burok alakítja ki a két nagyagyfélteke közé függőlegesen beemelkedő nagyagysarlót,
a két kisagyféltekét elválasztó kisagysarlót, valamint a nagyagy nyakszirti lebenyeit
a kisagytól elválasztó vízszintes kisagysátrat. A kemény agyburok a koponyacsontokhoz
való tapadásánál két lemezre válik, és háromszög alakú vénás öblöket alakít ki.

Pókhálóhártya (arachnoidea [ejtsd: arahnoidea])

A pókhálóhártya a kemény agyburok alatt elhelyezkedő vékony kötőszövetes hártya.
Az agyvelő felszínét csomagolópapírszerűen borítja be, nem terjed be a tekervények kö-
zötti barázdákba, azok felett elvonul.

Érhordozó hártya (pia mater [ejtsd: pia máter])

Az érhordozó hártya szorosan tapad az agy és a gerincvelő felszínéhez, az agy esetén
a barázdákba is beterjed. Ezáltal a pókhálóhártya és az érhordozó hártya között rés alakul
ki. Ez a pókhálóhártya alatti (subarachnoidális rés), ebben kering az agyvíz. Az agyban
ez az egyetlen létező rés a burkok között, a többi csak kóros állapotokban (pl. koponyaűri
vérzések során) alakul ki. Ilyenkor a vérömleny elemeli a lemezeket egymástól. Vérrel
kitöltött rés alakulhat ki a kemény agyburok és a koponyacsont között, valamint a ke-
mény agyburok és a pókhálóhártya között is – lásd kórtan.

15.3.6. A központi idegrendszer erei, vérellátása

A gerincvelő vérellátása
A gerincvelő vérellátásában a kulcscsont alatti verőerekből származó csigolyaartériák
játszanak szerepet, melyek három, hosszában lefelé haladó artériát alakítanak ki. A mell-
kasi szakaszon a gerincvelő vérellátásában a bordaközti artériák is részt vesznek. A vénás
vér a kemény burok felszínén, nagy vénás fonatokban gyűlik össze.

Az agyvelő vérellátása
Az agyvelő vérellátásában két pár artéria játszik szerepet. A kétoldali belső fejverő-
ér és a kulcscsont alatti verőerek ágai, a csigolyaartériák. Két utóbbi a híd alsó szélénél
egyesül, így az agyalapon kialakuló verőeres gyűrű kialakításában három artéria vesz
részt. A gyűrűből három pár artéria ered, az elülső, középső és hátulsó agyverőér, melyek
artériás vérrel látják el az agy megfelelő területeit. A törzsdúcokat ellátó artériák jelentő-
ségét az adja, hogy vérnyomáskiugrás esetén ezek szoktak leggyakrabban megrepedni és
agyvérzést okozni – lásd kórtan.
Az agy vénás vérét a kemény burok lemezei által kialakított vénás öblök és az agy
önálló fallal rendelkező visszerei gyűjtik össze. Klinikai jelentősége főként az ún. híd-
vénáknak van – lásd kórtan. Ezek nem a híd visszerei, hanem áthidaló vénák, melyek az
agy felszínéről a nagyagysarló lemezeinek tapadásánál elhelyezkedő nyílirányú vénás
öbölbe viszik a vért.

Vér-agy gát
A vér-agy gátat az agyi hajszálereket bélelő sejtek közötti kapcsoló készülékek és az
erek körül elhelyezkedő gliasejtek talpai között kialakuló szoros kapcsolat hozza létre.
Az agyszövet nagyfokú védelmét biztosítja a vérben keringő káros anyagokkal szem-
ben. Számos gyógyszer sem képes átjutni a vér-agy gáton, melynek ismerete (pl. az agy
Alapápolás 101

gyulladásos vagy daganatos kórképeinél) a gyógyszeres kezelés tervezése szempontjá-

ból lényeges.

15.3.7. A központi idegrendszer élettana

Az idegrendszer működésének alapvető jelensége a reflex, melynek anatómiai alapja
a reflexív. Az elemi reflexív 5 részből, az ingert felvevő és ingerületté alakító receptor-
ból, a központhoz vezető szárból, a központi kapcsolókészülékből, az információt a köz-
pontból elszállító szárból és a végrehajtó szervből áll.

Receptorok
A receptorok tulajdonképpen jelátalakító készülékek, transzducerek, melyek a külön-
böző ingereket ingerületté képesek alakítani. Az ingerület tulajdonképpen akciós poten-
ciál, azaz a sejt nyugalmi töltöttségi állapotának megváltozása. A sejt belseje a környező
térhez képest pozitívvá válik a nyugalmi negatív töltöttségű állapothoz képest – lásd az
idegműködés élettana.
Az inger sokféle lehet: hő-, fény-, hanghullám, mechanikai (pl. tapintás), kémiai (pl.
ízérzékelés), és származhat a külvilág és a belső környezet felől. Az ingerek hatására
azonban egységes válaszreakcióként alakul ki az akciós potenciál, amennyiben az inger
kellő erősségű volt a folyamat beindításához, azaz elérte a küszöbszintet.

A központhoz vezető szár

Érző idegsejtek szállítják az ingerületet a receptortól a központi kapcsolókészülék-
hez, mely elsősorban a gerincvelő és az agytörzs. A gerincvelő esetén a hátsó szarv,
az agytörzsben a megfelelő agyideg érzőmagja jelenti a végállomást. Az idegsejtek
axonja a megfelelő gerincvelői idegben vagy agyidegben fut, sejtteste az érző dúcban
található.

Központi kapcsolókészülék
A központi kapcsolókészülékek az idegsejtek közötti szinapszisok a gerincvelőben
vagy az agytörzsben. Legegyszerűbb esetben a központhoz vezető érzőneuron és az on-
nan elvezető mozgatóneuron között alakul ki. Ilyenkor, mivel csak egy szinapszis van
a rendszerben, monoszinaptikus reflexívről beszélünk.

Központtól elvezető szár

A központtól elvezető szárat a mozgatóneuron axonja képezi. A sejttest az agytörzs
vagy a gerincvelő szürkeállományában helyezkedik el. A gerincvelő esetén, ha a beideg-
zett szerv harántcsíkolt izom, akkor az elülső szarvból, ha simaizom, szívizom vagy mi-
rigy, akkor az oldalsó szarvból indul az ingerület. Az agytörzs esetén a megfelelő műkö-
désért felelős agyideg motoros magjából származik az információ.

Végrehajtó szerv
A végrehajtó szerv lehet harántcsíkolt izom, ha akaratlagosan szabályozott működésről
van szó, és simaizom, szívizom vagy mirigy, ha a működés az akaratunktól független.

Gerincvelői reflexek
A gerincvelői szinten lezajló reflexekhez a vázizmok saját reflexét, a végtagrögzítő,
védekező reflexet és a zsigeri (vegetatív) reflexet soroljuk.
102 Alapápolás

Az izmok saját reflexe

A két lábra állást követően a testtartás kialakításában lényegessé vált az anti-
gravitációs izmok, azaz a nehézségi erő ellen ható izmok működése. Ezekre az iz-
mokra jellemző a saját reflex, melynek lényege, hogy az izom passzív megnyúlására
az izom összehúzódása a válasz. Ezekben az izmokban a passzív megnyúlást a ne-
hézségi erő, a gravitáció hozza létre. Mesterségesen is kiváltható a reflex, ilyenkor az
izom passzív megnyúlását az izom csonthoz való tapadását biztosító ínra mért ütés
biztosítja. A vizsgáló orvos reflexkalapáccsal ráüt a combfeszítő izom inára a térdka-
lács alatt, ezzel megnyújtja az
izmot (57. ábra). Az izomban
lévő receptorok, az ún. izomor-
sók ezt a megnyúlást érzékelik.
Az ingerület az érzőneuron to-
vábbításával a gerincvelő érző
szarvába, a hátsó szarvba jut. Az
érző- és a mozgatóneuron közöt-
ti szinapszis képezi a központi
kapcsolókészüléket. A mozga-
tó idegsejt axonja visszafut
a combfeszítő izomhoz, és az
izom összehúzódik, a láb kirúg.
Mivel a receptor ugyanabban az
izomban helyezkedik el, mint
amelyik a reflexválasz eredmé-
nyeként összehúzódik, a folya-
matot az izom saját reflexének
57. ábra nevezzük.

Végtagrögzítő – védekező reflex

A szövetek épségét veszélyeztető behatás ellen kialakuló többneuronos reflexet ne-
vezzük így. Működése leginkább az alsó végtagok esetén érhető tetten. Ha a jobb tal-
pamat egy üvegszilánk megszúrja a strandon, a jobb alsó végtagomat felrántom, a bal
oldalival erőteljesen letámaszkodok, ledobbantok. A végtag felrántásáért az azonos ol-
dali hajlítóizmok összehangolt működése, a ledobbantásért az ellenoldali feszítőizmok
összehangolt működése felel, ráadásul a folyamat időben párhuzamosan zajlik. A fáj-
dalomérző receptor ingerületét az érzőneuron a gerincvelő hátsó szarvába viszi. Mivel
számos izom működése eredményezi az alsó végtag felhúzását, több szinapszis teremt
kapcsolatot a neuronok között. Az ellenoldali feszítőizmokhoz (a gerincvelő baloldali
elülső szarvába) az információ a neuronok átkereszteződése révén jut el. A reflexív tehát
többneuronos, és mivel a receptor máshol helyezkedik el, mint a végrehajtó szerv, ezért
idegen reflexnek is nevezik. A saját reflexekhez hasonlóan vizsgálhatók (pl. hasbőrreflex,
a hasfal bőrének ingerlésére a hasizmok összehúzódnak).

A hasizmok tartós, erőteljes összehúzódása látható pl. hashártyagyulladás esetén,

ilyenkor a has deszka tapintatú. Ez a hasi izomvédekezés felhívja a figyelmet a hasüreg-
ben zajló súlyos kórfolyamatra.
Alapápolás 103

Zsigeri (vegetatív) reflexek

A vegetatív reflexek zsigerek működéséért (pl. a vizelés és a székletürítés szabályo-
zásáért) felelős reflex. A húgyhólyag és a végbél feszülését a falban elhelyezkedő re-
ceptorok érzékelik. Az érzőneuron a gerincvelő hátsó szarvába viszi az ingerületet. Az
átkapcsolódás az oldalsó szarvban történik, mely a vegetatív működések gerincvelői
központja. A mozgatóneuron a húgyhólyag és végbél falának simaizmait összehúzza,
mellyel párhuzamosan a simaizom záróizmok reflexesen elernyednek, a vizelet, illetve
a széklet kiürül. Mindkét helyen harántcsíkolt záróizmot is találunk, mely lehetővé teszi
a vizelet- és székletürítés akaratlagos szabályozását.
A gerincvelő szürkeállományának hátsó szarvába tehát a bőrfelszín és a zsigerek felől
érkeznek érző információk, melyek egy speciális működésű területben összefutnak. Ez
a kapcsolat a betegágy mellett is kihasználható, mert pl. a jobb alhas bőrének jegelése,
hűtése a vakbélgyulladásban szenvedő beteg fájdalmát csökkenti. Ez az ún. kapume-
chanizmus, azaz a bőr felől jövő idegrost gátolja a vakbél felől jövő fájdalom bejutását
a gerincvelő hátsó szarvába és az onnan való továbbjutását az agykéreg fájdalomérző
központjába.

15.3.8. A mozgás szabályozása, mozgatópályák

A vázizomzat működését az akaratunktól függően szabályozható idegrendszer végzi.
A mozgások kialakításáért a piramispálya rendszer és az extrapiramidális pályarendszer
felelős. A mozgatópályák leszálló pályák, a magasabb rendű központokból indulva az
agytörzsbe és a gerincvelőbe futnak. A piramispálya a homloklebenyből, az akaratlagos
mozgatóközpontból indul. Rostjai az agytörzsben elhelyezkedő, harántcsíkolt izmokat
beidegző agyidegek magvaihoz, illetve a gerincvelő elülső szarvának motoneuronjaihoz
futnak. A pályák átkereszteződés után érik el a mozgató idegsejteket. Ez az anatómiai
tény magyarázza, hogy a jobb féltekei agyvérzés vagy agylágyulás miért a bal testfél
bénulását okozza.
Az extrapiramidális pályarendszernek az agykéreg mellett további központjait képezik
a törzsdúcok, a középagy vörösmagja és feketeállománya, valamint az agytörzsi formatio
reticularis. Működése során ez a rendszer az akaratlagos mozgások egyenletes, sima ki-
vitelezését biztosítja. Befolyásolja az üléshez, álláshoz, járáshoz szükséges reflexeket.
A védekezési, támadási mozgások szervezője, ezenkívül szabályozza az érzelmi meg-
nyilvánulásokat kísérő mozgásokat is.

A mozgások összerendezése
A mozgások összerendezésében, a mozgáskoordinációban a kisagy játszik szerepet.
Emiatt szoros kapcsolatot tart az agy mozgatóközpontjaival, az izmok állapotáról infor-
mációt szállító gerincvelői pályákkal és az egyensúlyérzékelő szervvel.

15.3.9. Érzőműködés, érzőpályák

Az érzéseket feloszthatjuk megismerő és veleszületett érzésekre. Utóbbiakat már az
újszülöttek is érzékelik, ilyen a fájdalom, a hő és a bőrfelületi tapintás. A megismerő ér-
zéseket tanuljuk, ilyen az ízületi helyzetérzés, a mély nyomásérzés, az elektromos érzés,
a vibrációs érzés stb. Ezeknek az információknak egy része eléri a nagyagykéreg meg-
104 Alapápolás

felelő központját, tehát tudatosul. Másik része a kisagyba fut és a mozgáskoordináció

kialakításához szükséges információkat szállítja. Mind a vitális, mind a megismerő érzé-
seket felszálló érzőpályák viszik a talamuszba. A talamuszból aztán a megfelelő közpon-
tokba kerülnek. Az információk zöme a fali lebenyben elhelyezkedő általános testérző
mezőbe fut. A fájdalom, ezen belül is, a nem körülhatárolható fájdalom a homloklebeny-
be jut, a fájdalom megélésének kialakításában játszik szerepet.

Mind a mozgatókéregre, mind az érzőkéregre igaz, hogy adott testrész annál na-
gyobb helyet foglal el az agykérgi központban, minél bonyolultabb mozgásra képes
(pl. a kéz ujjai), illetve mennyire finom, részletgazdag az érzőműködése (pl. nyelv, arc
bőre).

15.3.10. Limbikus rendszer

A limbikus rendszerhez tartozó agyrészek a legősibb agykérgi működésekért felelő-
sek. A limbikus rendszer irányítja az ösztönöket, felelős az érzelmi megnyilvánulásokért
(düh, harag, félelem, öröm, boldogság). A nemi működések legmagasabb szintű központ-
ja. Működéséhez az információkat főként a szaglás és a külvilággal való bőrkontaktus
adja. Központjai közül a törzsdúcoknál tanult mandulamag említhető.

15.3.11. Monoaminerg rendszer

Az agytörzsben elhelyezkedő bonyolult felépítésű rendszer, melyben ingerületátvivő
anyag a dopamin, a szerotonin és a noradrenalin. Szerepük a neuroendokrin működések,
az extrapiramidális mozgások szabályozásában, a hangulati állapotok kialakításában, az
alvás-ébrenlét ritmusának befolyásolásában van.

15.4. Környéki idegrendszer

15.4.1. Agyidegek
A 12 pár agyideg közül működés szerint tisztán mozgató, tisztán érző és kevert agy-
idegek vannak. A működést a szállított információ határozza meg, a neuronok sejttestei
a megfelelő agyidegi magban helyezkednek el.

I. agyideg – szaglóideg
Az I. agyideg (szaglóideg) tisztán érző agyideg. Az orrüreg szaglóhámjától szállítja az
ingerületet az agykéreg szaglóközpontjába, a halántéklebenybe.

II. agyideg – látóideg

A II. agyideg (látóideg) kizárólag érzőrostokat tartalmaz. A szemgolyó ideghártyájától
viszi az ingerületet a nyakszirti lebenyben elhelyezkedő látókéregbe.

III. agyideg – szemmozgató ideg

A III. agyideg (szemmozgató ideg) a harántcsíkolt szemmozgató izmok többségét be-
idegzi, és vegetatív rostokat visz a pupillaszűkítő izomhoz, valamint a sugártest simaiz-
mához.
Alapápolás 105

IV. agyideg – sodorideg

A IV. agyideg (sodorideg) a szemmozgató izmok közül egyet idegez be.

V. agyideg – háromosztatú ideg

Az V. agyideg (háromosztatú ideg) az arc, a szemüreg, a szemgolyó, az orrüreg, a száj-
üreg, a fogak és a nyelv általános érzőidege. A harántcsíkolt rágóizmok mozgatóidege.

VI. agyideg – távolítóideg

A VI. agyideg (távolítóideg) szemmozgató agyideg, a harántcsíkolt szemmozgató iz-
mok közül egyet idegez be.

VII. agyideg – arcideg

A VII. agyideg (arcideg) az arc harántcsíkolt mimikai izmainak mozgatóidege. Vegeta-
tív rostokkal az állkapocs alatti, valamint a nyelv alatti nyálmirigyet, és a könnymirigyet
idegzi be. A nyelv egyik ízérző idege.

VIII. agyideg – halló- és egyensúlyozó ideg

A VIII. agyideg (halló- és egyensúlyozó ideg) a belső fülben elhelyezkedő csiga és
a három félkörös ívjárat receptoraitól hozza a halló- és egyensúlyozó információt.

IX. agyideg – nyelv-garat ideg

A IX. agyideg (nyelv-garat ideg) mozgatórostjai a harántcsíkolt garatizmokat idegzik
be. Érzőrostjai a szájüreg hátsó részéről és a garatból szállítják az ingerületet. Vegetatív
rostokat visz a fültőmirigyhez. A nyelv másik ízérző idege.

X. agyideg – bolygóideg
A X. agyideg (bolygóideg) a leghosszabb agyideg, a neve is innen ered. Érzően be-
idegzi a fülkagyló bőrét és a külső hallójáratot. Mozgatórostokat visz a harántcsíkolt gé-
geizmokhoz. Vegetatív érző és mozgató információkkal látja el a nyaki, a mellüregi és
a hasüregi zsigereket.

XI. agyideg – járulékos ideg

A XI. agyideg (járulékos ideg) a fejbiccentő és a csuklyásizom beidegzése mellett
a gégeizmok beidegzésében is részt vesz.

XII. agyideg – nyelv alatti ideg

A XII. agyideg (nyelv alatti ideg) a nyelv izmait és a nyelvcsont alatti izmokat látja el
mozgatórostokkal.

15.4.2. Gerincvelői idegek és fonatok

A gerincvelőből 31 pár gerincvelői ideg lép ki. 8 pár a nyaki, 12 pár a háti, 5 pár az
ágyéki, 5 pár a keresztcsonti és 1 pár a farokcsonti szakaszon. A gerincvelői idegek két
gyökérrel erednek. A gerincvelő szürkeállományának hátsó szarvához futó gyökér az ér-
zőgyökér, tekintve, hogy a hátsó szarvhoz az érzőműködés kötött. Az elülső a mozgató
gyökér, mely a gerincvelő elülső szarvából származó akaratlagos mozgásokért, valamint
az oldalsó szarvból jövő vegetatív mozgásokért felelős rostokból áll. A két gyökér egye-
sülve alakítja ki a kevert, mozgató- és érzőműködést is ellátó gerincvelői ideget. Rövid
106 Alapápolás

lefutás után a gerincvelői ideg elülső és hátsó ágra válik. A hátsó ág a nyak és a hát bőrét,
illetve izmait idegzi be. Az elülső ágak a mellkasi szakasz kivételével fonatokat képez-
nek. A mellkasi szakaszon az elülső ágak a bordaközti idegek, melyek a bordaközti iz-
mok és a mellkas bőrének szelvényezett beidegzését adják.

Nyaki fonat
Motorosan a nyak izmait, érzően a nyak bőrét beidegző fonat. Egyik ága a rekeszizom
mozgató beidegzésért felel. Ennek az anatómiai ténynek a nyaki gerinc töréseinél, illetve
a gerincvelő sérüléseinél van jelentősége. A sérült gerincvelői szakasztól lefelé ugyanis
minden működés kiesik. Ha ez a sérülés a nyaki szakasz alsó harmadában történik, a bor-
daközti izmok működése kiesik, de a rekeszizom még működőképes. Ha a sérülés a nya-
ki szakasz felső harmadát érinti, a rekeszizom működése is kiesik, a beteg önálló légzésre
képtelen, lélegeztető gépre szorul.

Karfonat
A karfonat a kar bőrének érző beidegzését, a vállöv, a felkar és az alkar izmainak moz-
gató beidegzését adja. Vegetatív rostokkal ellátja a felső végtag ereit, mirigyeit.

Ágyéki fonat
Az ágyéki fonat ágai beidegzik a comb közelítő és feszítőizmait, érzően a comb és
a hasfal alsó részének bőrét.

Keresztcsonti fonat
A keresztcsonti fonat a kismedencében két nagy részre, az ülőfonatra és a szemérem-
végbélfonatra válik. Az ülőfonat mozgató rostokkal látja el a külső és belső csípőizmo-
kat, a comb hátulsó felszínének bőrét. Legjelentősebb ága testünk legvastagabb idege, az
ülőideg. Lefutásának ismerete a fartájék izomzatába adott injekció helyének a meghatá-
rozásánál fontos, nehogy az injekció beadása során megsértsük az ideget. Ágai a lábszár
és a talp izmainak és bőrének beidegzését adják. A szemérem-végbélfonat a kismedencei
szervek (végbél, húgyhólyag, belső nemi szervek), valamint a gátizmok és a külső nemi
szervek beidegzését végzi.

15.5. Vegetatív (zsigeri) idegrendszer

Ha az idegrendszert működési szempont szerint osztjuk fel, beszélünk akaratunktól
függően működő és akaratunktól független, ún. vegetatív idegrendszerről. A vegetatív
idegrendszer a belső szervek működését szabályozza, a belső környezet egyensúlyának
állandóságát biztosítja. Teszi ezt két ellentétes működésű részével, a szimpatikus és pa-
raszimpatikus idegrendszerrel.

15.5.1. Szimpatikus idegrendszer

A szimpatikus idegrendszer aktiválódása fokozott munkavégzésre teszi képessé a szer-
vezetet, a felhalmozott energia felhasználásával. Veszély esetén a támadási vagy a véde-
kezési mechanizmusokat indítja be. A szívfrekvencia és a légzésszám nő, a vérnyomás
Alapápolás 107

emelkedik, a vázizmok vérellátása fokozódik, a vércukorszint nő, a pupilla tágul, a szőr-

szálak felborzolódnak stb. Ugyanakkor a tápcsatorna működésére gátló hatással van.
A verejtékmirigyek beidegzésével a szimpatikus idegrendszernek fontos szerepe van
a hőháztartásban – lásd ott. A kis artériák falában elhelyezkedő simaizmok beidegzéséért
is felel. Ennek az ún. nyugalmi vagy alaptónusnak a szervek közötti vérelosztódásban
van szerepe. A simaizmok további összehúzásával a tónus fokozható, elernyesztésével
csökkenthető. Ha a szimpatikus idegrendszer központjai károsodnak (pl. gerincvelő-sé-
rülés esetén), a nyugalmi tónus kiterjedt megszűnése keringés-összeomláshoz vezethet
– lásd kórtan.

A szimpatikus idegrendszer központjai a mellkasi és ágyéki gerincvelői szelvények ol-

dalsó szarvában helyezkednek el. A szimpatikus idegrendszer ingerületátvivő anyaga az
adrenalin és a noradrenalin, melyek a mellékvesevelőben is megtalálhatók. Így érthető
a szimpatikus idegrendszer és a mellékvese-velőállomány működésének szoros kapcsola-
ta. Stresszreakció esetén a mellékvese kéregállományának hormonjai a glükokortikoidok
(pl. kortizol) elválasztása is megnő – lásd endokrin rendszer.

15.5.2. Paraszimpatikus idegrendszer

A paraszimpatikus idegrendszer hatása a szimpatikus idegrendszerével ellentétes. Az
energiaforrások helyreállításáért, a raktárak feltöltéséért felel. A tápcsatorna működését
fokozza, a vérnyomást, a szívműködést, a légzésszámot csökkenti, a pupillát szűkíti stb.
Központjai az agytörzsben és a gerincvelő keresztcsonti szelvényeiben helyezkednek el.
Az agytörzsben egyes agyidegek magvaihoz kötődik a paraszimpatikus vegetatív mű-
ködés, a gerincvelőben az oldalsó szarvban helyezkednek el a vegetatív neuronok. Pa-
raszimpatikus működésű agyideg a III., a VII., a IX., és a X. agyideg. A szemmozgató
agyideg (III. agyideg) a pupilla szűkítőizmához és a sugártest simaizmához visz rostokat.
Az arcideg (VII. agyideg) az ízérzésben, a nyelv alatti, állkapocs alatti nyálmirigyek, és
a könnymirigy beidegzésében vesz részt. A nyelv-garat ideg (IX. agyideg) az ízérzésben,
a fültőmirigy beidegzésében játszik szerepet. A bolygóideg (X. agyideg) a legjelentősebb
paraszimpatikus ideg, a nyaki, mellüregi és hasüregi szervek beidegzését látja el. A szív
beidegzését azért emelném ki, mert minden olyan kóroki tényező, ami erőteljes és foko-
zott bolygóideg-ingerlést okoz, reflexes szívmegállást eredményez (pl. lovagló tüdőem-
bólia – lásd kórtan).

A keresztcsonti központok a kismedencei szervek (húgyhólyag, végbél stb.) beideg-

zéséért felelősek.

15.5.3. A vegetatív működés magasabb szintű szabályozása

A magasabb szintű vegetatív működések a hipotalamusz és az agykéreg meghatározott
területeihez kötődnek. A hipotalamusz a vegetatív működéseknek az a központja, ahol az
akaratunktól függő és attól független működések még jól elkülönülnek. Itt helyezkedik
el az anyagcsere, az éhség, a szomjúság, a testhőmérséklet központja. Utóbbi alakítja ki
a lázat, amikor a különböző gyulladásos állapotok kapcsán felszabaduló anyagok hatásá-
ra a szervezet magasabb értékre állítja a „fűtést” – lásd kórtan.
108 Alapápolás

ÖSSZEFOGLALÁS
Az idegsejtek, a belőlük szerveződött idegszövet, illetve idegrendszer speciális felada-
tot lát el. Képes a környezetből érkező ingerek felvételére, azok ingerületté történő ala-
kítására, az ingerület szállítására, feldolgozására, valamint válaszreakció kialakítására.
Az idegrendszer a hormonális rendszer mellett testünk fontos szabályozórendszere. Ana-
tómiai felosztása központra és környéki részre történik. A központhoz a gerincvelő és
az agyvelő tartozik. Mindkettőt szürke- és fehérállomány építi fel. A fehérállományban
pályák haladnak, melyek a különböző központok közötti összeköttetéseket biztosítják.
A szürkeállományban az idegsejtek sejttestjei, illetve az idegsejtek közötti kapcsolóké-
szülékek helyezkednek el. Innen indulnak, illetve ide érkeznek a megfelelő információk.
A mozgató feladat a nagyagy szürkeállományából indul, az érző ide érkezik, ezért ennek
épsége nélkülözhetetlen a megfelelő működéshez. Az agytörzsben számos életfontossá-
gú központ helyezkedik el. Az idegrendszer működésének alapvető jelensége a reflex,
melynek anatómiai alapja a reflexív.
A környéki idegrendszerhez 31 pár gerincvelői- és 12 pár agyideg tartozik, ezek fele-
lősek az izmok, a bőr és a zsigerek beidegzéséért.
Az agyvelőt és a gerincvelőt burkok, valamint az agy-gerincvelői folyadék veszik kö-
rül, és ezek védik. Az agyvelő vérellátásában két pár artéria játszik szerepet, a kétoldali
belső fejverőér és a kulcscsont alatti verőerek ágai, a csigolyaartériák.

Kérdések
1. Nevezze meg az agytörzs részeit!
2. Mi a végtagrögzítő – védekező reflex szerepe?
3. Mi a szerepe az izmok saját reflexének?
4. A gerincvelő átmetszeti képén milyen képletek különíthetők el?
5. Hány szegmentumból állnak a gerincvelő egyes szakaszai?
6. Milyen részei vannak a perifériás idegrendszernek?
7. Milyen részei vannak a központi idegrendszernek?
8. Hogyan osztjuk fel az idegrendszert anatómiai szempontból?
9. Hogy osztjuk fel az idegrendszert működés szerint?
10. Milyen csoportokra oszthatók fel a gerincvelői pályák?
11. Melyek az elemi reflexív részei?
12. A központi idegrendszer melyik állományában helyezkednek el a pályák?
13. Melyik a két fő mozgató pályarendszer?
14. Milyen életfontosságú központok vannak a nyúltvelőben?
15. Melyik két pár artéria látja el az agyat oxigéndús vérrel?
Alapápolás 109

16. Érzékszervek
Az érzékszervek a külvilág ingereit felvevő berendezések, melyek a különböző inge-
reket ingerületté alakítják és továbbítják a megfelelő központok felé. Ezek az ingerek le-
hetnek mechanikai (tapintás), fény- (látás) és hangingerek (hallás), vagy kémiai anyagok
(szaglás, ízérzés). Minden érzékszerv csak egyfajta, a neki megfelelő inger felvételére és
feldolgozására képes. A felvett ingerek ingerület formájában a megfelelő agykérgi köz-
pontokba jutnak, ahol tudatosulnak. Tehát adott érzet kialakulása az érzékszerv, az érzék-
szervi pálya és az érzékszervi központ épségéhez kötött.

16.1. Látószerv
A látószerv a környezetből származó fényingerek felvételére képes páros érzékszerv.
A szemgolyóból, a szemidegből és a szem védőkészülékéből áll.

16.1.1. Szemgolyó
A szemgolyó nagyjából gömb alakú test, mely a szemüregben helyezkedik el. Felépí-
tésében három burok és a fénytörő közegek játszanak szerepet. (58. ábra)

16.1.2. A szemgolyó burkai

A szemgolyó burkai közül a legkülső a rostos burok, melynek hátsó 4/5 része a fe-
hér ínhártya („szemfehérje”). Elülső 1/5 része az átlátszó, óraüvegszerűen elődombo-
rodó szaruhártya. A középső
burok az érhártya, amelyben
az elhelyezkedő dús érhálózat-
nak tápláló szerepe van. Há-
rom részből épül fel. A hátsó 2/3
a tulajdonképpeni érhártya, eb-
ben az ereken kívül nagy meny-
nyiségű festékanyag, pigment
is megtalálható. Középső része
a sugártest, mely simaizom. Eh-
hez rögzül lencsefüggesztő ros-
tokkal a szemlencse, így a szem
alkalmazkodásában van szerepe.
A sugártest hajszálerei termelik
a csarnokvizet. Az elülső rész
a szivárványhártya, mely a szem
színét adó, középen lyukas, ke-
rek hártya. A középső kerek nyí-
lás a pupilla, a szembogár. Mére- 58. ábra
110 Alapápolás

te a szivárványhártyában elhelyezkedő körkörös, illetve sugárirányú simaizmok hatására

változik, szűkül, illetve tágul. Szabályozásában a paraszimpatikus és a szimpatikus ideg-
rendszer játszik szerepet.

A szemgolyó belső burka az ideghártya. Hátsó nagyobb része fényérzékeny, itt helyez-
kednek el a fényérzékeny receptorok, a pálcikák és a csapok. A pálcikák a fekete-fehér
(fény-sötétség) látás receptorai, a csapok a színes látásé. Az ideghártyának az a része,
ahol a csapok a legnagyobb sűrűségben fordulnak elő, a sárgafolt. Ez az éles látás helye.
A sárgafolt mellett helyezkedik el a vakfolt, ahol a látóideg kilép a szemből, ezen a he-
lyen nincsenek receptorok. Itt lépnek be a szemgolyóba az ideghártya erei. Szemtükörrel
a szemfenék erei vizsgálhatók. Ennek a jelentőségét az adja, hogy könnyen hozzáférhető
helyen láthatók kapillárisok, melyeket bizonyos kórképek (magasvérnyomás-betegség,
cukorbetegség) károsítanak, és így képet kapunk a szervezet egyéb területein elhelyez-
kedő kapillárisok állapotáról is. Másrészt információt kaphatunk a koponyaűrön belüli
nyomásviszonyokról is.

16.1.3. A szemgolyó fénytörő közegei

A fénysugár a szemgolyó különböző fénytörő közegein átjutva éri el az ideghártyát.
Az első ilyen közeg a szaruhártya, majd a csarnokvíz, a szemlencse és az üvegtest.
A csarnokvíz víztiszta folyadék, mely a szemcsarnokokat tölti ki. Az elülső szemcsarnok
a szaruhártya és a szivárványhártya között, a hátulsó szemcsarnok a szivárványhártya
és a szemlencse között helyezkedik el. A csarnokvizet a sugártest hajszálerei termelik,
a pupillán keresztül jut az elülső szemcsarnokba, ahol felszívódik. Ha ez a felszívódás
zavart szenved, a csarnokvíz mennyisége nő, és nő a szem nyomása is. Ezt a kórképet
zöldhályognak nevezzük.

A szemlencse mindkét felszínén domború, teljesen átlátszó, víztiszta, rugalmas test.

Szürkehályog esetén a szemlencse szürkévé, átlátszatlanná válik. A szemlencse a szem
fő fénytörő közege. Lencsefüggesztő rostokkal rögzül a sugártesthez. Ha a szem a tá-
volba tekint, a sugártest izmai elernyednek a lencsefüggesztő rostok a lencsét feszesen
tartják, a lencse domborúsága csökken. Közelre tekintéskor a sugártest összehúzódik,
a lencsefüggesztő rostok ellazulnak, a lencse a saját rugalmasságánál fogva legömbö-
lyödik, domborulata megnő. Tartósan a közelre nézés fárasztó, mivel ez izommunkát
igényel, a szem távolba látásra való beállása tekinthető a nyugalmi helyzetnek. A kor
előrehaladtával a lencse rugalmassága, legömbölyödő képessége csökken, ez öregkori
távollátáshoz vezet (az olvasott újságot messzire el kell tartani, mert ilyenkor lesz a lá-
tott kép éles).

Az üvegtest kocsonyaszerű, majdnem gömb alakú, átlátszó test. Kitölti a lencse és az

ideghártya közötti teret. A szemgolyó alakjának állandóságát biztosítja a burkok fesze-
sen tartásával. A szem sérülésénél az elvesztett üvegtestállományt a szervezet nem képes
pótolni.

16.1.4. Látóideg, látóideg-kereszteződés, látópálya

A látóideg (II. agyideg) a vakfoltnak megfelelően lép ki a szemgolyóból. Az agyalapon
haladva a kétoldali látóideg kereszteződik a hipotalamusz szomszédságában. Ez az oka
Alapápolás 111

annak, hogy a hipofízisből, illetve a hipotalamuszból kiinduló daganatok a látóideg ke-

reszteződést nyomva a betegnek látászavart okoznak – lásd kórtan. Az agyvelőbe lépve
a talamusz hátsó része alatt elhelyezkedő szürkemagvakhoz fut. Az innen induló látópá-
lya a nyakszirti lebenyben, a látóközpontban ér véget.

16.1.5. A szem mozgatókészüléke

Mindkét szemgolyót hat, kúpszerűen elhelyezkedő harántcsíkolt izom mozgatja.
Ezek beidegzésében a szemmozgató ideg (III. agyideg), a sodorideg (IV. agyideg) és
a távolítóideg (VI. agyideg) vesz részt. A szemek vízszintes és függőleges mozgásai is
összehangoltan, szimmetrikusan történnek.

Az akaratlagos szemmozgásokért felelős központ a homloklebenyben helyezkedik el.

A szemmozgásokért felelős agyidegmagok kapcsolatot tartanak az egyensúlyérzékelő
szervvel is.

16.1.6. A szem védőkészüléke

Szemhéj
A felső és alsó szemhéj a szemgolyót elölről befedő és védő bőrredő, melyek alsó széle
a szemrést fogja közre. A szemhéjak széli részéből kilépő szempillák szintén a szemgo-
lyó védelmére szolgálnak.

Kötőhártya
A kötőhártya érzékeny, erekben gazdag, vékony hártya, mely a szaruhártya kivételé-
vel beborítja a szemgolyó szemrésben szabadon álló részét, valamint a szemhéjak belső
felszínét. Erei gyulladásos és allergiás reakciók során – lásd kórtan – kitágulnak, a beteg
szeme „vérben van”.

Könnykészülék
A könnykészülék feladata
a könny termelése és elvezeté-
se. A könnymirigy a szemüreg
külső-felső szögletében helyez-
kedik el (59. ábra). Az általa
termelt könny feladata a szaru-
hártya állandó nedvesen tartá-
sa. A könny a szemgolyó elül-
ső felszínén állandóan vékony
folyadékfilmet képez, melyet
a szemhéjak zárásával pislo-
gáskor újítunk fel. A kötőhár-
tyára kerülő idegen anyagokat
a könny mossa ki. Bizonyos ér-
zelmi állapotokban is fokozódik
a könnymirigyek könnyterme-
lése. A könnyelvezető-rendszer
a belső szemzugban a könnyta- 59. ábra
112 Alapápolás

vacskával kezdődik. Innen a könny a könnyzacskóba, majd a könnyvezeték útján az

orrüregbe kerül.

16.1.7. A szem működése

A szemgolyóba jutó fénysu-
garak a szem fénytörő közege-
in keresztülhaladva érkeznek
az ideghártyára, ahol az érintett
tárgyról fordított állású, kicsi-
nyített kép készül (60. ábra). Az
éles látás helye a sárgafolt, ahol
a csapok helyezkednek el. A lá-
tott kép a nyakszirti lebeny lá-
tóközpontjában tudatosul. A lá-
tókéreg épsége nélkülözhetetlen
a látáshoz, hiányában ún. kérgi
vakság alakul ki. Az itt elhelyez-
kedő további központok a látott
információk elraktározásáért és
a képzettársításért felelősek (pl.
a látott pöttyös gömbölyű tárgy-
60. ábra ról meg tudom mondani, hogy
labda). Utóbbiak sérülésekor
a beteg lát (látja a labdát), de nem tudja megnevezni a látott tárgyat. Ha a látott kép nem
az ideghártyára, hanem az elé kerül, mert a szem tengelye hosszabb a normálisnál, rövid-
látásról beszélünk. Távollátás esetén a szemtengely rövidebb, a látott kép az ideghártya
mögé vetül. Mindkét esetben a hibát szemüveggel, kontaktlencsével, újabban műtéti be-
avatkozással is lehet korrigálni. A pálcikák a fény erősségéről adnak információt. A szem
sötéthez, a fény hiányához való alkalmazkodásában az A-vitamin nélkülözhetetlen. Hi-
ányában farkasvakság alakul ki, mely a szürkülethez, illetve sötétséghez való alkalmaz-
kodási képtelenséget jelenti.

16.2. Halló-és egyensúlyozó szerv

A halló- és egyensúlyozó érzékszerv tulajdonképpen két külön érzékszerv, melyek
anatómiailag szorosan összefüggenek. Egyrészt receptoraik a halántékcsontban, a belső
fülben helyezkednek el, másrészt az ingerületet mindkét esetben a halló- és egyensúlyo-
zó ideg (VIII. agyideg) szállítja a megfelelő központokba.

16.2.1. Hallószerv
A hallószerv tulajdonképpen a hangokat, azaz a levegő rezgéshullámait felfogó, a dob-
hártya segítségével a hallócsontokra, majd a csigában elhelyezkedő folyadékra továbbító
rendszer (61. ábra). A folyadék rezgése a receptorsejtek elmozdulását és ingerületi álla-
potát eredményezi.
Alapápolás 113

61. ábra

Külső fül
A külső fül a fülkagylóval kezdődik, mely lényegében hangtölcsérként funkcionáló
porcos szerv. Folytatását a külső hallójárat képezi, melynek végén találjuk a dobhártyát.

Középfül, dobüreg
A középfül a halántékcsontban elhelyezkedő üreg, dobüreg, melyet kívülről a dobhár-
tya határol. A belső fültől az ovális és a kerek ablak választja el. A dobüregből indul a kö-
zépfület az orrgarattal összekötő fülkürt, melynek feladata a dobhártya két oldalán a nyo-
más kiegyenlítése. Nyelés, ásítás kapcsán ugyanis a fülkürt megnyílik, így légköri levegő
kerül a dobüregbe. Jelentősége főként gyermekkorban nagy, amikor a fülkürt lehetővé
teszi a kórokozók dobüregbe kerülését, ezzel a középfülgyulladás kialakulását. A dob-
üregben helyezkednek a hallócsontocskák, a kalapács, az üllő és a kengyel. Ezek a szer-
vezet legkisebb csontjai. Ízületekkel kapcsolódnak egymáshoz. A kalapács a dobhártyá-
val, a kengyel az ovális ablakkal tart kapcsolatot. Feladatuk az, hogy a dobhártya által
mechanikai rezgéssé alakított hanghullámokat továbbítsák a csigát kitöltő folyadék felé.

Belső fül

Hallószerv
Míg a külső- és középfül csak a hallás szolgálatában áll, a belső fülben a hallás mel-
lett az egyensúlyérzés szerve is megtalálható. A hallás szerve a csiga, mely nevének
megfelelően csigaházhoz hasonló képlet. Folyadék tölti ki, melyre áttevődik a halló-
csontocskák rezgése. A folyadék mozgásba hozza a receptorsejteket is, melyek ingerü-
lete jelenti a hallás idegi folyamatának alapját. Különböző magasságú hangok más-más
receptorsejtet hoznak ingerületbe. A hanghullám nem csak a dobhártya és a hallócsontok
útján (légvezetés) terjedhet a csigára, hanem a koponyacsontokon keresztül (csontveze-
tés) is, melynek hatékonysága sokkal rosszabb. A hallás agykérgi központja a halánték-
lebenyben helyezkedik el.
114 Alapápolás

16.2.2. Egyensúlyérző szerv

Az egyensúly érzékelésében speciális alakú képlet játszik szerepet. Ez a labirintikus
szerv három, a tér három fő síkjában egymásra merőlegesen álló félkörös ívjáratból épül
fel. Az ívjáratok a tömlőcskéből, egy kis hártyás tömlőből indulnak ki. A tömlőcske
szomszédságában helyezkedik el a zsákocska. A tömlőcskét, a zsákocskát és a félkörös
ívjáratokat is folyadék tölti ki. Ez a folyadék a test, főként a fej helyzetének változása-
kor elmozdul. A tömlőcske és a zsákocska a függőleges és a vízszintes irányú gyorsu-
lást, a félkörös ívjáratok a szöggyorsulást érzékelik. A mozgó folyadék a receptorsejteket
ingerületbe hozza, mely ingerület a VIII. agyidegen keresztül éri el az agytörzset. Az
egyensúlyérzékelő rendszer fontos kapcsolatot tart a szemmozgató központokkal és
a kisaggyal is.

16.3. Szaglószerv
Annak ellenére, hogy az ember a gyenge szaglású élőlények közé tartozik, a szaglás
fontos szerepet tölt be az életünkben. A szaglásért az orrüreg felső részén elhelyezkedő
szaglóhám receptorsejtjei a felelősek. Az ingerület aztán az agy megfelelő kérgi köz-
pontjába, a halántéklebenybe jut. A szaglás fontos szerepet játszik a limbikus rendszer
működésében is – lásd ott.

16.4. Ízlelőszerv
A nyelv hátán, valamint a szájüregi nyálkahártyán elszórtan elhelyezkedő ízlelőbim-
bók adják az ízlelőszervet. Az ízlelőbimbók receptorai a négy alapízt érzékelik oldott
formában, a nyelvhegyen az édest, a széli részeken a sóst és a savanyút, a nyelvgyö-
kön a keserűt. A nyelv ízérző beidegzésében két agyideg, az arcideg (VII. agyideg) és
a nyelv-garat ideg (IX. agyideg) játszik szerepet.

16.5. Tapintó érzékszerv

A bőrben és a nyálkahártyában elhelyezkedő speciális receptorok érzékelik a feszülést,
a mechanikai behatásokat, a tapintást, a nyomást, a vibrációt, illetve a speciális erogén
ingereket. Ezek összességét nevezzük tapintó érzékszervnek. A bőrben, és a nyálkahár-
tyában fájdalomérzékelés is történik, szabad idegvégződések segítségével. Az érző in-
formáció a gerincvelő hátsó szarvának érintésével a talamuszba jut. Átkapcsolódás után
a rostok a fali lebeny általános testérző központjához futnak. Kivételt a nem körülírható
fájdalom képez, mely a talamuszból a homloklebenybe jut. A bőr beidegzése szelvénye-
zetten történik.
Alapápolás 115

ÖSSZEFOGLALÁS
Az érzékszervek a környezetből származó speciális ingerek felvételére és feldolgozá-
sára képesek. Az átalakított ingerület a megfelelő pályákon jut el az agykéreg érzékszervi
központjaiba. Az inger tudatosulásához az érzékszerv, a pálya, valamint a kérgi központ
épsége szükséges. A legtöbb érzékszervi információ szállítását a megfelelő agyidegek
végzik.

Kérdések
1. Melyik agyideg viszi a szemből a fényérzékeny receptorok ingerületét az agyba?
2. Hol helyezkedik el a látókéreg?
3. Melyek a szem fénytörő közegei?
4. Az idegrendszer mely része felel a pupilla tágításáért és szűkítéséért?
5. Mi a fülkürt feladata?
6. Mi a dobüreg, milyen képletek találhatók meg benne?
7. Mi a különbség a légvezetéses és a csontvezetéses hallás között?
8. Hol helyezkednek el az egyensúlyérző receptorok?
9. Milyen alapízeket érez a nyelv?
10. Melyik két agyideg viszi az ízérző információkat az agytörzsbe?
11. Melyik nagy rendszerrel tart kapcsolatot a szaglópálya?
12. Milyen receptorok helyezkednek el a bőrben és a nyálkahártyákban?
116 Alapápolás

17. A bőr
A bőr az emberi testet kívül-
ről borítja. Feladata sokrétű,
szarurétege védi a szerveze-
tet a kiszáradástól, ennek sérü-
lése, pl. égés esetén, fokozott
folyadékvesztéshez vezet. Az
ép bőrnek fontos szerepe van
a különböző kórokozók beha-
tolásának megakadályozásában
is – lásd kórtan. Az ultraibolya
sugárzástól a bőr festékanyaga,
pigmentjei védenek. A mecha-
nikai behatásoktól is véd a bőr,
ebben az irha kötőszövete ját-
szik szerepet, mely egyben fo-
lyadék- és ásványisó-raktár.
A hőháztartásban is lényeges
szerepet játszik a bőr, ereinek
összehúzódása, illetve kitágu-
lása, valamint a verejtékmiri-
gyek működése révén. A bőr
alatti kötőszövet zsírraktárként
működik. Érzékszervi feladatait
62. ábra fentebb részleteztük.

17.1. A bőr rétegei

A bőr legkülső rétege a felhám, mely többrétegű elszarusodó laphám, ebbe az alatta
fekvő irha kesztyűujjszerűen benyomul. A felhám ereket nem tartalmaz, az irha felől táp-
lálkozik. A szaruréteg folyamatosan kopik, az elpusztult sejteket a felhám alsó rétegének
sejtjei pótolják. Az irha kötőszöveti rostokból, rugalmas és enyvadó (kollagén) rostokból
épül fel, mely a bőr szilárdságát és rugalmasságát adja. Ez a kötőszövet néhol a felhám
sáncszerű kiemelkedését okozza, így alakul ki az ujjlenyomat. Az irha erekben és idegek-
ben rendkívül gazdag. A bőrt tápláló ér tartós összenyomása, pl. hosszú ágyban fekvés
során, közvetlenül a csont fölött fekvő bőr esetén, a bőr körülírt elhalásához, nyomási
fekély (decubitus [ejtsd: dekubitusz]) kialakulásához vezet – lásd kórtan. A bőr alatti kö-
tőszövet laza, zsíros kötőszövet, melynek vastagsága testtájanként változó. Ez biztosítja
a bőr elmozdulását és itt történik a zsírraktározás is. Nők esetében a bőr alatti zsírszövet
mennyisége nagyobb, mint férfiaknál.
Alapápolás 117

17.2. A bőr származékai

A bőr származékai közé a haj, a szőrzet, valamint a körmök tartoznak. Embernél a szőr-
zet szerepe alárendelt, az egyedfejlődés során többféle formában jelenik meg. Magzati
korban a méhen belül a test egészének felszínén látható, mely a születést követően eltű-
nik, teljesen kihullik. Az ezután kialakuló piheszőrzet testszerte megfigyelhető, kivéve
a tenyéren és a talpon. Már születéskor jelen van a haj, a szemöldök és a szempilla, és
csak később, a nemi érést követően jelenik meg a szemérem-, a hónalj- és az arcszőrzet
(szakáll, bajusz), valamint az orr- és fülnyílás körüli szőrzet.
A körmök a kéz- és lábujjak körömpercének háti felszínén elhelyezkedő lapos képle-
tek, feladatuk fogásnál az ujjak alátámasztása.

17.3. A bőr mirigyei

A bőrben háromféle mirigyet találunk. A verejtékmirigyek testszerte megtalálhatók.
A verejték termelésében játszanak szerepet, mely egyes anyagok kiválasztásában, más-
részt elpárologva a szervezet hűtésében játszik szerepet. Az illatmirigyek módosult ve-
rejtékmirigyek, a hónalj bőrében és a végbélnyílás körül helyezkednek el. Embernél
a nemi vonzásban betöltött szerepük háttérbe szorult. A faggyúmirigyek váladéka a bőr
rugalmasságát, vízzel szemben való átjárhatatlanságát, valamint fertőzés elleni védelmét
biztosítja.

ÖSSZEFOGLALÁS
A bőr az emberi test kültakaróját képezi. Egyrészt megvéd a környezeti hatásoktól,
másrészt meggátolja a folyadékkészlet elvesztését, harmadrészt érzékszervként kapcso-
latot is teremt a külvilággal. Három rétegből épül fel, melyek a bőr származékaival, illet-
ve mirigyeivel a különböző feladatok kialakításában játszanak szerepet.

Kérdések
1. Milyen feladatai vannak a bőrnek?
2. Milyen rétegeit ismeri a bőrnek, melyik milyen feladatot lát el?
3. A bőr mirigyeinek mi a szerepe?
4. Mit sorolunk a bőr származékai közé?
5. Mi a feladatuk a verejtékmirigyeknek a hőháztartásban?
II. Általános és részletes kórtan
A fejezet célja
az elsajátított anatómiai és élettani alapokra támaszkodva megismertetni a kóros álla-
potok, betegségek kialakulási okait, mechanizmusait. Megértetni az egyes betegségek
hátterében álló kórfolyamatokat, kóroki tényezőket. Az általános kórtani fogalmakon túl-
menően az egyes szervrendszerek fontosabb betegségeinek megbeszélése, ezzel megala-
pozva a klinikai tanulmányokat.

Követelmények a fejezet elsajátítása után

Ön képes lesz
– Az egyes kórképek ok-okozati összefüggéseinek megértésére.
– Az alapvető kórtani ismeretek birtokában a klinikai tanulmányok hatékony elsajátí-
tására.
– Az orvosi nyelvben használatos alapvető fogalmak alkalmazására.

Fogalomgyűjtemény
akut: heveny
adaptáció: alkalmazkodás
alarmírozó: figyelemfelkeltő, vészjelző
anémia, anaemia: vérszegénység
angina pectoris: nyomó, szorító mellkasi fájdalom, mely rendszerint a bal karba sugár-
zik
anorexia nervosa: pszichés eredetű étvágytalanság
apoptózis: programozott sejtelhalás
appendicitis: féregnyúlvány-gyulladás
asztma: rohamokban jelentkező nehézlégzés
atrófia: sorvadás, a sejt méretének csökkenése által
autoimmun: a szervezet saját anyagai ellen irányuló immunfolyamat
benignus: jóindulatú daganat
bulímia: kóros falánkság
carcinoma: nyálkahártya eredetű rosszindulatú daganat
colitis ulcerosa: a vastagbél kifekélyesedését eredményező gyulladásos bélbetegség
cöliákia: egy búzafehérje ellen kialakított immunreakció következményes boholyatró-
fiával, felszívódási zavarral
Crohn-betegség: sipolyképződéssel járó gyulladásos bélbetegség
degeneratív: elfajulásos
dekubitusz: nyomási, felfekvéses fekély, a bőr és a bőr alatti szövetek körülírt elhalása
diabétesz mellitusz: cukorbetegség
divertikulózis: a bélfal körülírt kiöblösödésével járó kórfolyamat
embólus: vér által tovasodort érelzáródást okozó anyag
emocionális: érzelmekkel kapcsolatos
endogén: belső
epidurális: kemény agyburkon kívüli
120 Alapápolás

exogén: külső
generalizált: testszerte jelentkező
golyva, strúma: a pajzsmirigy megnagyobbodása
Graves-Basedow-kór: autoimmun pajzsmirigybetegség
hepatitis, hepatitisz: májgyulladás
hiperglikémiás kóma: a magas vércukorszint miatt kialakuló tudatvesztés
hiperplázia: a sejtek számának emelkedése a fokozott igénybevétel miatt
hipertermia: a szervezet hőmérsékletének nagyfokú emelkedése a fizikai hőszabályozás
csődje miatt
hipertónia: magasvérnyomás-betegség
hipertrófia: a sejtek méretének növekedése a fokozott igénybevétel miatt
hipoglikémiás kóma: az alacsony vércukorszint miatt kialakuló tudatvesztés
hipotermia: a szervezet fokozott mértékű kihűlése
homeosztázis: a belső környezet állandóságát biztosító élettani folyamatok összessége
HPV: humán papilloma vírus
ikterus, ikterusz: sárgaság, a bőr és az ínhártya sárga elszíneződése
ileusz: bélelzáródás
infarktus: adott szerv nem megfelelő vérellátás miatt kialakult elhalása
involúció: sorvadás, a sejtek számának csökkenése által
irreverzibilis: nem visszafordítható
ketoacidosis: a zsírok lebontása során keletkező ketontestek a vér vegyhatását savanyú
irányba tolják
klimax: változó kor, nőkben a menstruációs ciklus megszűnése
kompenzáció: kiegyenlítés
komplikáció: szövődmény, a meglévő betegség talaján újabb alakul ki
krónikus: idült
leukémia: a csontvelő rosszindulatú daganata
limfóma: a nyirokszervek rosszindulatú daganata
lokalizáció, lokalizált: elhelyezkedés, helyi, egy adott területre jellemző
malignus: rosszindulatú daganat
mastopátia: emlőbántalom
metaplázia: egy felnőttkori hámot vagy kötőszövetet egy másik típus vált fel
metasztázis: áttét
mikroorganizmus: szabad szemmel nem látható élő szervezet
mióma: jóindulatú simaizom daganat
nephropathia: vesebántalom
nekrózis: sejtelhalás
neuropathia: idegbántalom
normálflóra: a bőrön és nyálkahártyai felszíneken élő betegséget nem okozó baktériu-
mok, gombák
noxa: ártalom, kór
ödéma, oedema: vizenyő
panckreatitis: hasnyálmirigy-gyulladás
parazita: élősködő
patogén: betegséget okozó
perinatalis: születés körüli
pigment- festékanyag
pirogén: lázkeltő
Alapápolás 121

plakk: körülírtan kiemelkedő folt

pneumónia: tüdőgyulladás
recidíva: betegség kiújulása
retinopathia- a szem ideghártyájának bántalma
reverzibilis: visszafordítható
sarcoma: kötő- és támasztószövet eredetű rosszindulatú daganat
skorbut: C-vitamin hiánya miatt kialakuló kórkép
sokk: perifériás keringési elégtelenség, a teljes definíciót lásd a szövegben
stroke: gutaütés, szélütés
subarachnoidális: pókhálóhártya alatti
subdurális: keményburok alatti
szubakut: félheveny
TBC, tuberkulózis: baktérium (Mycobacterium tuberculosis) által kialakított fertőző
betegség
trombózis: vérrögképződés
trombus: vérrög
varix: visszértágulat
Alapápolás 123

1. A kórtan tárgya, tudományterületei

Az egészséges emberi szervezet felépítésével az anatómia, működésével az élettan
foglalkozik. Bár a működés és a szerkezet szorosan összefügg és kölcsönösen hat
egymásra, a két tudományterület a modern kutatás és oktatás területén elvált egy-
mástól.

A kórtan a beteg szervezettel foglalkozó tudományterület. Itt is megkülönböztetünk

két területet, azfőként a szerkezet eltéréseire, a morfológiai elváltozásokra fókuszáló
patológiát (kórbonctan), valamint a kóros működéseket vizsgáló kórélettant. Természe-
tesen a különválasztás itt is mesterkélt, hiszen a kóros szerkezet kóros működést ered-
ményez, illetve a kóros működés talaján kóros szerkezet alakul ki.

A patológia (pathos – szenvedés, szenvedély, logos – tudomány „szenvedés tudo-

mánya”) sokrétű tudományterület. Felosztása kissé hasonlít az anatómia felosztásához.
A makroszkópos eltérések boncolás során történő felderítésével foglalkozik a kórbonc-
tan. A mikroszkópos elváltozásokat vizsgáló kórszövettan egyrészt a boncolás, másrészt
a különböző műtétek során eltávolított szövetrészleteket vizsgálja. A citológia (sejttan
– lásd mikroszkópos anatómia) főként a betegellátásban hasznos, különböző, főként
daganatos betegségek kiszűrésére használják. A molekuláris patológia, a patológia leg-
fiatalabb, de leggyorsabban fejlődő területe, mely a betegségeket gén szinten vizsgálja.
Az anatómiától eltérően, amely elméleti tudomány, a patológia fontos szerepet játszik
a betegellátásban is.

A kórélettan a kóros működéseket kísérletek során vizsgálja, a sejtek, szövetek, szer-

vek, illetve a szervezetet működése közben. A patológia ezzel szemben a már „nem mű-
ködő” (holttest, tartósított szövetminta, sejtkenet) sejteket, szöveteket, illetve szerveket
vizsgálja. A szabad szemmel, illetve mikroszkóppal látott szerkezeti elváltozásokból
azonban csak következtetni lehet a kóros működésre.

Az elmúlt évtizedek során a patológia kinőtte azt a feladatát, hogy a kórházi körülmé-
nyek között elhunyt betegek boncolásával „csak” ellenőrzője legyen a gyógyító mun-
kának. Ez a fontos minőségbiztosító szerepe ma is megvan. A kórszövettan, a citológia
és a molekuláris patológia azonban még a beteg életében olyan információkkal szolgál,
melyek főleg a daganatos betegek kezeléséhez nélkülözhetetlenek.

ÖSSZEFOGLALÁS
A kóros szerkezet vizsgálatát a patológia végzi, boncolással, sejttani, szövettani és
molekuláris vizsgálómódszerekkel. A kóros működés megfigyelése a kórélettan terüle-
te. Ugyanúgy, ahogyan az egészséges emberi testnél láttuk, a kóros viszonyokra is ér-
vényes a szerkezet és a működés szoros kapcsolata. A kóros szerkezet kóros működést
eredményez, és a kóros működés talaján szerkezeti eltérések alakulnak ki.
124 Alapápolás

Kérdések
1. Mi a különbség a patológia és a kórélettan között?
2. Milyen részei vannak a patológiának?
3. Milyen szerepet játszik a patológia a betegellátásban?
4. Mire használják a gyakorlatban a citológiai vizsgálatokat?
5. Mi a különbség az anatómia és a patológia között?
6. Mi a hasonlóság az anatómia és a patológia vizsgálómódszerei között?
Alapápolás 125

2. Egészség és betegség
Az 1948-as megalakulásakor a World Health Organization (WHO) az egészséget a tel-
jes testi, lelki és szociális jóllét állapotaként, és nem csupán a betegség vagy fogyatékos-
ság hiányaként határozta meg.

Az egészség dimenziói:
– biológiai egészség: a szervezetünk megfelelő működése
– lelki egészség: személyes világnézetünk, magatartásbeli alapelveink, illetve a tudat
nyugalmának és az önmagunkkal szembeni békének a jele
– mentális egészség: a tiszta és következetes gondolkodásra való képesség
– emocionális egészség: az érzések felismerésének, illetve azok megfelelő kifejezésé-
nek a képessége
– szociális egészség: a másokkal való kapcsolatok kialakításának egészsége

A betegség a testi – lelki – szellemi egyensúly felborulása, amely akadályozza az em-

ber mindennapos tevékenységét és a társadalmi életben való részvételét.

A fenti fogalmakat a kórtan nyelvére is lefordíthatjuk. A szervezetnek a külvilág be-

hatásaival szemben való tökéletes alkalmazkodását a szervezet egyensúlyi állapotá-
nak, homeosztázisnak nevezzük. Nevezhetjük ezt a szervezet szerkezeti és funkcionális
egyensúlyi állapotának vagy egészségnek. Az egyensúlyi állapotot élettani paraméterek
jellemzik, mint a testhőmérséklet, vérnyomás, vércukorszint stb. A betegség tökéletlen
alkalmazkodás, melynek eredménye a szervezet és környezete közötti egyensúly zava-
ra, amely csökkent teljesítőképességgel és az életélvezet csökkenésével jár. A betegséget
kóros paraméterek kísérik. Az egészség és a betegség között helyezkedik el egy adaptá-
ciós (alkalmazkodási) állapot, mely viszonylagos egyensúlyt jelent, amikor a szervezet
a szokványostól eltérő formában működik a megváltozott körülmények hatására. A be-
tegségfolyamatoknál a szervezetnek ez a nagyfokú alkalmazkodási képessége a funkci-
ók beszűkülését gyakran kiegyenlíti. Ezt kompenzált állapotnak nevezzük. Ha azonban
a kompenzációs mechanizmus kimerül, vagy a kóroki tényezők súlyosbodnak, akkor
dekompenzációról beszélünk.

A betegség keletkezésében belső és külső tényezők szerepelnek, e tényezők bizonyos

esetekben önállóan, más esetekben együttesen alakítják ki a betegséget, illetve annak
tüneteit. A belső (endogén) tényezők egyben megszabják a külső (exogén) tényezők sze-
repét is. A betegségek kialakulásában az életkornak is szerepe van. A csecsemő- és gyer-
mekkorban a táplálkozás hibái, a különböző fertőzések idézhetnek elő betegségeket, az
öregkorban rendszerint a szív és a keringés betegségei állnak előtérben, a felnőttkorban,
pedig gyakoribbak a daganatos betegségek.
126 Alapápolás

ÖSSZEFOGLALÁS
Az egészség fogalmát meghatározhatjuk egy sejtre vagy az egész szervezetre érvé-
nyes definícióként. A betegágy mellett a WHO által meghatározott fogalmat használják
leginkább. A kórtani megfogalmazás azonban jobban rávilágít a betegség mint folyamat
lényegére. A megváltozott környezeti tényezőkre a sejt, illetve a szervezet alkalmazko-
dással válaszol, majd, ha a folyamat ezt a képességet kimeríti, betegség alakul ki.

Kérdések
1. Mi az egészség WHO által meghatározott fogalma?
2. Mit nevezünk betegségnek?
3. Milyen összetevői vannak az egészségnek?
4. Mit nevezünk homeosztázisnak?
5. Mit nevezünk kompenzált állapotnak? Mikor alakul ki?
Alapápolás 127

3. A betegségeket előidéző tényezők csoportosítása,

jellemzése

A betegségeket előidéző tényezők külső és belső csoportra oszthatók.

3.1. Külső okok

3.1.1. Élő kóroki tényezők

A külső okok egy része élő. Ide azok az egysejtű vagy többsejtű kórokozók tartoznak
(vírusok, baktériumok, protozoonok, gombák, férgek, és különböző ízeltlábúak), ame-
lyek az emberi szervezet megbetegítésére képesek.

Fertőző betegségek

Fertőzés elleni védekező mechanizmusok

Környezetünkben számos kórokozó él, melyek különféle utakon képesek bejutni
a szervezetbe, a bőrön, a légutakon, a tápcsatornán keresztül. A szervezet azonban ren-
delkezik specifikus és nem specifikus védekezéssel az ellen, hogy a kórokozók bejutását
megakadályozza. Ha mégis bejut a kórokozó a szövetekbe, akkor is vannak specifikus és
nem specifikus védekező mechanizmusok a fertőzés leküzdésére.
A fertőzés elleni első védőgátat a sérülésmentes bőr- és nyálkahártyai felszínek jelen-
tik. A bőrt borító szaruréteg, a bőr savas környezete, a bőrváladék megakadályozza a kór-
okozók megtelepedését, behatolását. A nyálkahártyát nyákréteg, a légutakban a csillók
csapkodása, enzimek és ellenanyagok védik. A légutakba került baktériumok a nyákré-
tegbe ragadnak, melyet a csillók mozgása a garat felé „seper”, ahonnan a bejutott kór-
okozó a gyomorba jut és a gyomorsósav elöli. Ezt a védekező mechanizmust károsítja
a dohányzás. A légutakat köhögési és tüsszentési reflex is védi. Mindkét felszínen lénye-
ges a normálflóra szerepe. Ez a bőrön és nyálkahártyai felszíneken élő olyan betegséget
nem okozó baktériumok, gombák gyűjtőneve, melyek megakadályozzák a betegséget
okozó (patogén) kórokozók megtelepedését. Ha azonban különböző tusfürdőkkel vagy
az antibiotikumok nem megfelelő alkalmazásával kiírtjuk a normálflórát, teret engedünk
a kórokozók megtelepedésének. A gyomorsósav a tápcsatornán keresztül bejutó kóroko-
zók elpusztításában játszik szerepet.
A különböző kórokozók többféleképpen károsíthatják az emberi szervezetet. Egyrészt
közvetlen vagy közvetett úton sejt- és szövetkárosodást tudnak kiváltani. Az immunrend-
szer „becsapásával” az autoimmun betegségek kialakulásában is szerepet játszanak, és
lényeges szerepük van a daganatos betegségek kialakításában is.

A baktériumok egysejtű, többnyire pár mikrométeres mikroorganizmusok. Változatos

megjelenésűek lehetnek, gömb, pálcika, csavart stb. alakúak. A baktériumok nagyobb
része ártalmatlan vagy hasznos, de akad néhány fertőző megbetegedést kiváltó bakté-
128 Alapápolás

rium (ún. patogén) is, mint például a TBC, kolera, szifilisz, lépfene, lepra vagy a pestis
kórokozója. Tízszer annyi baktérium van az emberi testben, mint emberi sejt. A legtöbb
baktérium a bőr felszínén és az emésztőrendszerben található a normálflóra részeként.
A baktériumok termelhetnek sejt- és szövetkárosító anyagokat, illetve a széteső bak-
tériumok sejtfalából kiszabadulhatnak olyan anyagok, melyek hatására kontrollálatlan
értágulat és sokkos keringészavar alakul ki. Szerepet játszhatnak autoimmun betegsé-
gek és rosszindulatú daganatok kialakításában is. A fejlett országokban antibiotikumokat
használnak a fertőzések leküzdésére. Ezek indokolatlan és helytelen használata, főként
a baktériumok széles körére ható antibiotikumok kiterjedt használata miatt egyre több
antibiotikummal szemben ellenálló baktériumtörzs fejlődött ki.

Vírusoknak nevezzük a legkisebb ismert mikroorganizmusokat. Méretük körülbelül 20

és 400 nanométer között van. Nevük a latin virus, azaz „méreg” szóból ered, mivel felfe-
dezésük előtt egyes vírusfertőzések esetében, mivel baktérium-kórokozót a kutatók nem
találtak, feltételezték, hogy e betegségeket nem sejtek, hanem csupán mérgező, élettelen,
de valamiképp mégis aktív, fertőző anyagok okozzák. A vírusok élősködők (paraziták),
önmagukban nem mutatnak életjelenségeket, nincs anyagcseréjük, önálló mozgásra kép-
telenek. Élő anyagként csak gazdaszervezetben, annak folyamatait felhasználva visel-
kednek. Egy vírus a megfelelő sejtbe jutva, annak működését módosítva több százezer
példányban is lemásolhatja magát, ezzel a gazdaszervezet megbetegedését, károsodását
okozza. Az új vírusok felgyülemlenek a sejten belül, ami egy idő után felreped és el-
pusztul. A vírusfertőzésnek három következménye lehet: a sejt pusztulása, a sejt osztó-
dása és rejtett, lappangó fertőzés kialakulása. A sejtek szabályozatlan osztódása egyrészt
autoimmun betegségekhez, másrészt daganatok kialakulásához vezethet. Lappangó ví-
rusfertőzés során klinikai tünetek nélkül, lassan szaporodva van jelen a vírus. Azért nem
okoz klinikai tüneteket, mert a sejtekben „megbújik” az immunrendszer elől. Ez az ál-
lapot azért fontos, mert a vírust tünetmentesen magában hordozó egyén is fertőzőképes.

A gombák egy- vagy többsejtű, általában telepes felépítésű, színanyagot nem tartalma-
zó, sejtfallal rendelkező élőlények, melyek az élővilág egy önálló országát alkotják. Sok
gombafaj okozhat fertőző megbetegedéseket. Ezen kívül a gombák mérgező vegyülete-
ik révén is károsíthatják az emberi szervezetet (pl. gyilkos galóca). A gombafertőzések
felosztása a lokalizáció szerint történik. Lehet felszínes, a bőrre vagy a nyálkahártyák-
ra kiterjedő. A mélyfertőzések különböző belső szerveket érintenek. A gombák egy ré-
sze a baktériumokhoz hasonlóan a normálflóra része. Megfelelő működésű immunrend-
szer mellett ártalmatlanok, az immunrendszer gyengülésekor vagy hiányakor (pl. AIDS)
azonban súlyos kórképeket, akár szisztémás, az egész szervezetet érintő fertőzést okoz-
hatnak.

A protozoonok nem alkotnak valós rendszertani csoportot. Állati jellegük miatt gyak-
ran állati egysejtűeknek vagy régiesen állati véglényeknek nevezik őket. A protozoonok
egy része élősködő és betegségeket okoz, különösen a fejlődő országokban. Európá-
ban általában nem okoznak súlyos betegségeket. Több protozoonfertőzés terjesztésében
vesznek részt rovarok (pl. malária), illetve egyéb állatok (pl. macska).

A férgek a szervezetben megjelenő többsejtű élősködők (pl. mételyférgek, horogfér-

gek, galandférgek, fonálférgek és ostorférgek). Különféle utakon juthatnak a szervezet-
be: Széklettel/talajjal szennyezett ételek, mosdatlan kézzel érintkezésbe került ételek,
Alapápolás 129

illetve nyers/nem teljesen megfőzött hal/hús fogyasztásával. Egyes férgek átfúrják ma-
gukat a bőrön és így kerülnek a szervezetbe.

A rovarok egy része állandóan vagy csak időszakosan, vérszívás céljából élősködik
az ember testén. Csípésükkel azonban egyéb betegségeket, baktérium-, vírus-, illetve
protozoonfertőzéseket terjesztenek. A tartósan jelen lévő rovarok a bolhák, illetve a tet-
vek, melyek a kellemetlen csípéseik mellett pl. a pestis terjesztésében is szerepet játsz-
hatnak. Az időszakosan csípést okozók a legyek, szúnyogok és a kullancsok. A legyek
által terjesztett legismertebb kór az álomkór, a szúnyogok sárgalázat, maláriát terjeszt-
hetnek. Ezek a betegségek főként a trópusokon fordulnak elő. Hazai körülmények között
gyakori, főként az ország nyugati részén, a kullancsok által terjesztett vírusos agyvelő-
gyulladás és a Lyme-kór.

3.1.2. Élettelen kóroki tényezők, környezeti ártalmak

Különböző betegségek kialakításában játszanak oki szerepet a környezeti ártalmak.
A kémiai anyagok a légutakon vagy a tápcsatornán keresztül jutnak be a szervezetbe,
esetleg a bőrön keresztül szívódnak fel. Tartós expozíciójuk rosszindulatú daganat ki-
alakulásához vezethet. Ebbe a csoportba tartoznak az egészségügyben alkalmazott
gyógyszerek is. A fizikai tényezők közé a mechanikai, a hő-, az elektromos ártalmak,
és a különböző sugárzások tartoznak. A környezeti ártalmak közé tartoznak a táplálko-
zással kapcsolatos betegségek is. Mind az alultápláltság, mind az elhízás súlyos funk-
ciózavart eredményezhet. A helytelen táplálkozás számos betegség kialakulásáért fele-
lős. Az elhízás a cukorbetegség és az érelmeszesedés rizikófaktora. A túlzott sóbevitel
magasvérnyomás-betegség kialakulásához vezet. A rostszegény ételek fogyasztása vas-
tagbélrákra hajlamosít. A táplálékkal felvett különböző kémiai anyagok, gyomor-, vas-
tagbél- és májrák kialakulását eredményezhetik.

Kémiai hatások
Számos kémiai anyag, vegyszer és gyógyszer képes sejtkárosodást és sejthalált okozni.
Ráadásul a különböző kémiai anyagok a szervezet építőelemeit módosíthatják, melyeket
az immunrendszer idegenként ismer fel, és immunválaszt alakít ki ellenük (autoimmun
betegségek). A kémiai anyagoknak jelentős szerepe van a rosszindulatú daganatok kiala-
kulásában is.

Fizikai hatások
A szervezetet ért mechanikai erők a hatás mértékétől függően enyhébb vagy súlyosabb
károsodást, akár halált is okozhatnak (pl. vonatgázolás). Az extrém meleg (égés) és az
extrém hideg (fagyás) is károsodást, halált okozhat. A hőgutáról és a kihűlésről a hősza-
bályozás kórtana fejezetben beszélünk részletesen. A leggyakoribb károsodás az égés,
melynél az égett terület kiterjedése, illetve az égés mélysége, a károsított szövetek meny-
nyisége lényeges. Az égés során a bőr károsodásával folyadékvesztés alakul ki, illetve
megnyílik az út a fertőző ágensek számára. A csak kis felületen jelentkező, bőrpírt ered-
ményező égés teljesen meggyógyul. A nagyobb területet, mélyen érintő égés már torzító
hegesedéssel gyógyul, amely működészavar megjelenésével járhat. A nagy kiterjedésű,
súlyos égési sérülés halálhoz vezethet.
Az elektromos károsodások egyrészt égési sérüléssel járhatnak, másrészt a szívizom-
zat remegése, illetve a légzés és keringés központjainak károsodása miatt okozhatnak
130 Alapápolás

halált. A sugárzás okozta károsodásokra jellemző, hogy a károsító hatásuk függ a meny-
nyiségtől és a behatás idejétől. A hirtelen nagy mennyiségű ultraibolya sugárzás égéshez,
a tartós sugárzás a bőr rosszindulatú daganatainak kialakulásához vezethet. Ionizáló su-
gárzás (pl. röntgen-sugárzás) esetén rövid idő alatt kapott nagy mennyiség (pl. atombom-
ba támadás, atomerőmű balesetek) halálhoz vezet. Tartós sugárzásnak kitett szervezetben
rosszindulatú daganatok alakulnak ki. Ugyanakkor az ionizáló sugárzást az egészségügy-
ben a betegségek felismerésére (röntgen, CT vizsgálatok), illetve a rosszindulatú dagana-
tok gyógyítására (sugárterápia) is használjuk.
A légnyomás hirtelen változásai is hatást fejtenek ki a szervezetre, illetve a sejtekre.
A különböző meteorológiai frontok tüneteket okozhatnak (p. fejfájás, ízületi fájdalom),
a nagyobb megterhelés miatt az egyébként is károsodott szervezet (pl. szívbetegek) al-
kalmazkodását tovább rontva a beteg halálához vezethetnek. A keszonbetegségről, illet-
ve a szövődményeként jelentkező légembóliáról később lesz szó.

A prionok fehérjeeredetű fertőző ágensek, a kórokozók egyéb fajtáitól, baktériumok-

tól, állati egysejtűektől, férgektől eltérően nem tekinthetők élőlénynek. A gazda fehérjéit
képesek magukhoz hasonlóan hibás szerkezetűvé, így újabb prionná tenni. Prion okozza
pl. a szarvasmarhák szivacsos agyvelő-elfajulását, amelyet tévesen kergemarhakórnak
neveznek és már macskák esetében is leírták. Emberben a Creutzfeldt-Jakob-szindrómát
és a Pápua Új-Guineai „nevető halál”-t, a kurut soroljuk ide. Ha a hús hevítése nem kellő
hőfokon történik, ez a fehérje nem csapódik ki, és továbbra is fertőző marad. A prionok
saját, az emberi testben is megtalálható fehérje-párjaikat alakítják át. Az átalakított fe-
hérjék térszerkezete megváltozik, ezután az adott fehérje nem képes ellátni a feladatait,
ehelyett további fehérjéket alakít prionná, így a fertőzés láncszerűen továbbterjed. A ká-
rosodás – az adott fehérje pontos funkciójától függően – eltérő súlyosságú élettani követ-
kezményekkel járhat, mivel azonban a fehérjék nagy részének többféle, vagy akár min-
den egyes sejtben van valamilyen feladata, a prionfertőzés az egész szervezetre kiterjedő
általános leépüléssel járhat.

Oxigénhiány
Az oxigénhiány súlyos és gyakori oka a sejtkárosodásnak és a következményes sejt-
halálnak. Oxigénhiányhoz vezet, ha a vérben kevés az oxigén (pl. tüdőbetegség miatt).
Az oxigént szállító vörösvértestek számának csökkenése (pl. vészes vérszegénység) is
oxigénhiányhoz vezet. Az adott szerv oxigén- és egyben tápanyaghiányát eredményezi
a szervet ellátó ér elzáródása. Ilyenkor a felszaporodó káros anyagcseretermékek elszál-
lítása is zavart szenved.

3.2. Belső kóroki tényezők

3.2.1. Immunológiai reakciók

Túlérzékenységi reakciók

Bár az immunrendszer általában védi a szervezetet azzal, hogy elpusztítja a kórokozó-

kat, túlzott aktivitása azonban sejt- és szövetkárosodás révén különböző kórképek kiala-
kulásáért felel. Ezeket a károsító immunreakciókat túlérzékenységi reakcióknak nevez-
zük. Ilyen folyamatot látunk az allergiás reakciók egy részében (pl. darázscsípés kapcsán
Alapápolás 131

kialakult keringés-összeomlás). A folyamat lényege, hogy a darázscsípéssel a szervezet-

be jutott anyagot az immunrendszer felismeri, és ellenanyagot termel ellene. Ezek az el-
lenanyagok a hízósejtek – lásd anatómia, kötőszövet – felszínére rögzülnek. A következő
darázscsípéskor újra bejutó idegen anyag a hízósejtek felszínére rögzült ellenanyagok-
hoz kötődik. Ennek hatására a hízósejtekben tárolt anyagok kiáramlanak. Átjárhatóvá
teszik a víz számára az erek falát és ellazítják a fal simaizmait, így vizenyő és vérnyo-
másesés alakul ki. A folyamat végeredménye a testszerte jelentkező értágulat miatt kerin-
gés-összeomlás, a gégében kialakult vizenyő miatt fulladás lesz. Hasonló mechanizmus
alakítja kis a tüdőasztmában látott eltéréseket is, itt a folyamat azonban csak a hörgőket
érinti. Az egészségügyben fontos, hogy allergiás reakciókat gyógyszerek is kiválthatnak,
ezért mindig tájékozódni kell arról, hogy van-e a betegnek ismert gyógyszerallergiája.
A túlérzékeny immunrendszer többféle mechanizmussal képes még az adott szervek ká-
rosítására, ezeket azonban nem ismertetjük.

Autoimmun betegségek

Autoimmun reakcióról beszélünk, ha a szervezet saját antigénje ellen indít immun-

reakciót. Az autoimmun reakció rövid ideig tart, a sejtek- és szövetek károsodása ese-
tén másodlagosan gyakran előfordul, és nem jelent autoimmun betegséget. Autoimmun
betegség esetén a kialakult sejt- és szövetkárosodásért elsődlegesen az immunrendszer
felel. Ezek olyan kórképek, melyekben az immunrendszer „szándékosan” fordul a szer-
vezet saját sejtjei ellen. A sejtek károsodását persze mindig valamilyen „félreértés” előzi
meg. Ilyen lehet, ha az immunrendszer számára ismerős anyaghoz idegen anyag kötődik
(pl. gyógyszermolekula), és annak szerkezetét megváltoztatja. Így új, az immunrendszer
számára ismeretlen anyag alakul ki, melyre a szervezet immunválaszt alakít ki. Vannak
olyan esetek is, amikor az adott baktérium valamelyik alkotóeleme „kísértetiesen” ha-
sonlít egy sejt valamelyik alkotóelemére, így az immunrendszer válasza nem csak a kór-
okozó, hanem a „hasonmás” ellen is irányul. Más esetben, főként vírusfertőzésekben,
olyan fehérvérsejtek aktiválódnak, amelyek korábban is képesek voltak a szervezet saját
sejtjeit károsítani, de pont emiatt működésük vissza volt szorítva, le volt állítva. Ezek-
nek a sejteknek a vírus által történő szabályozatlan aktivációja szintén autoimmun fo-
lyamat megjelenését eredményezi. Az autoimmun betegségek érinthetnek kizárólag egy
szervet, vagy a szervezet egészét. Egy szervet érintő autoimmun betegség eredményezi,
pl. a pajzsmirigy túlműködését – lásd később. Genetikai tényezők is szerepet játszanak
az autoimmun betegségek kialakulásában. Ezt támasztja alá, hogy az ilyen betegségek
egyes családokban halmozottan jelentkeznek.

Immunhiányos betegségek

Ezeknél a kórképeknél az immunrendszer működésének részleges vagy teljes hiánya

felelős a tünetek kialakulásáért, a védekező mechanizmusok csökkenéséért, illetve hiá-
nyáért. Az immunreakciók hiányának mértékétől függően enyhe vagy súlyos, halálhoz
vezető típusai lehetnek. Egy részük genetikai betegség, a születéstől kezdve megfigyel-
hető. Másik részük szerzett; azaz valamilyen egyéb állapot, betegség szövődménye az
immunrendszer nem megfelelő működése. Alkoholisták, alultápláltak, vesebetegek ese-
tében ez gyakori. Rosszindulatú daganatos betegeknél, főként, ha daganat ellenes keze-
lést kapnak, szintén gyakran előfordul. Az immunrendszer működésének súlyos zavará-
val, akár teljes hiányával jár az AIDS is.
132 Alapápolás

3.2.2. Genetikai betegségek

Kóros állapot, betegség kialakulását eredményezi a genetikai állomány károsodása is.
Számos betegség tartozik ebbe a csoportba. Súlyosságuk eltérő, az enyhétől a halálos
formáig terjedhet. Ezek lehetnek veleszületettek, illetve az élet során, az örökítőanyag,
DNS károsodása miatt kialakultak. Érinthetnek egy egész kromoszómát, vagy annak
csupán egy szakaszát, egy gént. Tulajdonképpen a daganatos betegségek is genetikai be-
tegségnek, szerzett genetikai betegségnek tekinthetők.

3.2.3. Pszichoszociális kórokok, pszichoszomatikus betegségek

A pszichoszomatikus betegségek kialakulásában fontos szerepet játszik a pszichés és
a szociális környezet. A pszichés zavarok szervi betegségeket okozhatnak, pl. gyomor-
fekélyt, magasvérnyomást, szívinfarktust. A pszichoszomatikus betegségek kórélettana
a mai napig sem teljesen tisztázott. Bizonyított a vegetatív idegrendszer fokozott műkö-
dése – ezzel magyarázhatóak többek között a magasabb pulzusszám- és vérnyomásér-
tékek, a koleszterin és a vércukor szintjének az emelkedése. Depresszióban szenvedők
esetében csökken az immunválasz, fokozott a fertőzésekre való hajlam.

ÖSSZEFOGLALÁS
A betegségek kialakításában külső és belső kóroki tényezők játszanak szerepet. A kül-
ső tényezők közül jelentősek a különböző fertőző ágensek, a fizikai hatások és kémiai
anyagok. Utóbbi jelentőségét az adja, hogy az egészségügyben alkalmazott gyógyszerek
is ebbe a csoportba tartoznak. Károsító hatásuk sokrétű, a direkt sejtkárosodás mellett
túlérzékenységi reakciót és autoimmun betegséget is okozhatnak. A belső kóroki ténye-
zők közül a genetikai és az immunológiai faktorok mellett a pszichoszociális kórokok
szerepe is lényeges.

Kérdések
1. Milyen csoportokra oszthatók a szervezetet károsító tényezők?
2. Milyen kórképek kialakításáért felelősek a baktériumok?
3. Milyen védekező mechanizmusai vannak az emberi szervezetnek?
4. Mit nevezünk normálflórának? Miért kell védeni?
5. A fertőzéseken kívül milyen kórképek kialakításáért felelnek a kórokozók?
6. Milyen fizikai károsító tényezőket ismer?
7. Miért lényeges a szervezetet ért sugárzás esetén a hatás erőssége és tartama?
8. Mit nevezünk túlérzékenységi reakciónak? Mondjon rá példát!
9. Mit nevezünk autoimmun betegségnek?
10. Mik a prionok?
11. Milyen tényezők alakíthatnak ki immunhiányos állapotokat?
12. Mi a pszichoszomatikus betegségek lényege?
Alapápolás 133

4. A betegség lefolyása, jellegzetességei,

módosító tényezők

4.1. A betegségek időtartama

A betegségeket lefolyásuk alapján csoportosítva heveny, félheveny és idült betegsé-
gekről beszélünk. A heveny (akut) betegségek jellemzői, hogy a megbetegedés rövid ide-
ig tart (egy-két naptól néhány hétig) és heves tünetekkel jár. A félheveny (szubakut) kór-
folyamat kezdődhet az akuthoz hasonlóan vagy kissé árnyaltabban, kifejlődése lassúbb,
tünetei kevésbé súlyosak, de lefolyása elhúzódóbb. Az idült (krónikus) betegség évekre,
akár évtizedekre is elhúzódik, lassú lefolyású, tünetei kevésbé szembetűnők, vagy nin-
csenek. A krónikus betegségre jellemző, hogy lefolyását heveny fellángolások tarkítják.

4.2. A betegség lefolyása, kimenetele

Az elsőn lappangási szakasz a kórfolyamat elindulásától a tünetek jelentkezéséig tart.
Fertőző betegség esetén a kórokozó behatolása, rosszindulatú daganat esetén a DNS ká-
rosodása lehet az első lépés. A lappangási szakasz különböző mértékű az egyes betegsé-
geknél, időtartama főként a fertőző betegségek esetében jellemző az adott kórképre.
A bevezető szakaszban a betegség általános tünetekkel jelentkezik, melyek a szervezet
különböző védekező mechanizmusainak aktiválódására utalnak (pl. láz, a fehérvérsej-
tek számának emelkedése), vagy az élettani folyamatok felborulása miatt alakulnak ki.
A kifejlődési szakaszban jelentkeznek a betegségre jellemző tünetek. A kimenetele a kór-
képeknek különböző lehet, járhat teljes vagy részleges gyógyulással, vagy maradandó
elváltozások kialakulásával. Ha a betegség kilép a normális medréből és következménye-
ként újabb betegségek alakulnak ki, akkor komplikációkról beszélünk. Előfordul, hogy
a betegségek a látszólagos gyógyulás után fellángolnak, ilyenkor kiújulásról, recidíváról
van szó. Legsúlyosabb esetben a betegség halálhoz vezet. A klinikai halál a légzés, a ke-
ringés vagy az agy működésének átmeneti megszűnése, amely nem jelenti a halál vagy
az agyhalál beálltát. Az agyhalál az agy – beleértve az agytörzset is – működésének tel-
jes és visszafordíthatatlan megszűnése. A biológiai halál során a légzés, a keringés és az
agyműködés teljes megszűnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása indul
meg. A perinatalis halál (születés körüli) a méhen belül a terhesség 24. hete után vagy
a megszületést követő 168 órán belül következik be. Orvosi értelemben különbséget te-
szünk a rendkívüli és a természetes halál között. A rendkívüli halál esetén a halál termé-
szetes módon való bekövetkezését a körülmények kétségessé teszik (pl. gyilkosság, ön-
gyilkosság, közlekedési baleset, műhiba). A természetes halál esetén a rendkívüli halál
kizárható, a halált valamilyen betegség okozta. Magyarországon a hatályos jogszabályok
értelmében a rendkívüli haláleseteket elszenvedők holttestét igazságügyi orvosszakértők
boncolják. A természetes körülmények között elhunytak boncolására nem mindig kerül
sor, ha szükséges, a kórboncolást patológusok végzik.
134 Alapápolás

4.3. A betegség lefolyását módosító tényezők

A betegség lefolyását módosító tényezők lehetnek öröklöttek és szerzettek. Az öröklött
hajlam kialakulásáért élettani és kóros tényezők is felelnek. Az élettani tényezők közé
a nem ésaz életkor tartozik. A nőket a petefészek tüszőhormonja a nemi ciklus műkö-
déséig védi az érelmeszesedés és annak szövődményei ellen. Ugyanakkor a rövid húgy-
cső és a végbélnyílás közelsége esendőbbé teszi őket a felszálló húgyúti fertőzésekkel
szemben. Az autoimmun betegségek is gyakrabban jelentkeznek nőkben. A csecsemő- és
gyermekkorban a fertőző betegségek gyakrabban fordulnak elő, mert az immunrendszer
éretlensége ebben az életkorban élettani sajátság. Bizonyos rosszindulatú daganatok is
gyakoribbak ebben az életkorban. A kor előrehaladtával főként az érrendszeri, a dagana-
tos és az elfajulásos (degeneratív) betegségek száma nő meg. Az idősekben újra gyak-
rabban fordulnak elő a fertőző betegségek, mert a védekező mechanizmusok ebben az
életkorban meggyengülnek. A szerzett hajlamosító tényezők közé a specifikus és a nem
specifikus védekező mechanizmusok károsodása tartozik. A nem specifikus védekező
mechanizmusok csökkenését eredményezi a hiányos táplálkozás, kimerülés, erős lehűlés
stb. A specifikus rezisztencia csökkenése adódhat a természetes vagy az adaptív immu-
nitás csökkenéséből.

ÖSSZEFOGLALÁS
A betegség egy folyamat, kialakulásának oka van, lefolyását meghatározott történések
jellemzik, és kimenetele az esetek döntő részében kiszámítható. A folyamat, mely álta-
lában jellegzetes képpel (tünetekkel) jár, azonban kiléphet a megszokott menetéből, és
újabb betegségeket eredményezhet, ezeket nevezzük szövődményeknek. Lezajlása alap-
ján heveny, félheveny és idült betegségről beszélünk. A kórfolyamat kimenetele is vál-
tozó lehet, a két végletet a teljes gyógyulás és a halál jelenti. Utóbbi fogalmát az egész-
ségügyi gyakorlatban többféleképpen határozzuk meg. Ennek oka részben jogi, részben
orvosi kérdés, hiszen bizonyos beavatkozások ekkor végzendők/végezhetők el (klinikai
halál – újraélesztés; agyhalál – szervkivétel átültetés céljából).

Kérdések
1. Mikor beszélünk heveny betegségről?
2. Miben különbözik az idült betegség a hevenytől?
3. Mit nevezünk a betegség lappangási szakaszának?
4. Milyen kimenetele lehet egy betegségnek?
5. Mit jelent a klinikai halál fogalma?
6. Mikor beszélünk rendkívüli halálról?
7. Kik boncolják a rendkívüli halálban elhunytakat Magyarországon?
8. Részét képezi-e a patológusi boncolási tevékenységnek a rendkívüli haláleset (pl.
orvosi műhiba), miért?
9. Mikor beszélünk komplikációról?
Alapápolás 135

5. A szervezet reakciói

5.1. Adaptációs (alkalmazkodási) mechanizmusok

A szervezet alkalmazkodóképessége a genetikailag meghatározott anyagcsere-folya-
matok minőségén és teljesítőképességén múlik. Ez az alkalmazkodóképesség nemcsak
egészséges körülmények között, hanem kóros ingerek esetében is működőképes, és
sokszor új egyensúlyi állapotot alakít ki, elhárítva ezzel a sejt- és szövetkárosodást.
Egy sejt,vagy szerv működése lehet kiegyenlített, kompenzált, melynek révén egy vi-
szonylagos egyensúlyi helyzet alakul ki, pl. magas vérnyomás hatására a szívizom
megvastagszik. A viszonylagos egyensúly felborulásakor, a működés dekompenzálttá
válik, a sejt, a szerv, illetve a szervezet nem tud alkalmazkodni a megváltozott körül-
ményekhez.

Az alkalmazkodás lehet fiziológiai, illetve biokémiai jellegű, pl. a zsírsavak mozgósí-

tása éhezéskor a zsírraktárakból, hogy energiát szolgáltassanak. Történhet a sejten belüli
alkotóelemek felszaporodásával, pl. bizonyos gyógyszerek tartós szedése során a májsej-
tekben a bontóenzimeket tartalmazó endoplazmatikus retikulumok – lásd sejttan – szá-
mának növekedésével. A napfény hatására a bőrben felszaporodó festékanyag is az alkal-
mazkodási folyamat jele. Ez a védő jellegű mechanizmus jól mutatja, hogy a károsodás
nagyban függ attól, hogy a kiváltó hatás mennyi ideig tart és mennyire erős. A hirtelen
nagy mennyiségű UV sugárzás sejtkárosodáshoz, égéshez vezet. Ugyanaz a mennyiségű
sugárzás, ha fokozatosan éri a szervezetet, a bőr lebarnul, a sejtek tudnak alkalmazkodni
a változáshoz. Sőt, megfelelő alapszín kialakulása mellett a bőr olyan mennyiségű sugár-
zást is sérülés nélkül elvisel, mely korábban leégést okozott volna. Ebből is látható, hogy
az élettani és kóros hatások közötti határ rugalmasan változó és nem merev.

Az alkalmazkodás történhet a sejtek szintjén is. A növekvő igénybevételnek a sejt két-

féleképpen tud megfelelni. Vagy megnöveli a méretét, és ezáltal az adott szerv is megna-
gyobbodik, ez a hipertrófia jelensége, vagy a szervet alkotó sejtek száma nő meg, ilyen-
kor hiperpláziáról beszélünk. A hipertrófia azokra a sejtekre, illetve szövetekre jellemző,
amelyek elvesztették osztódási képességüket, pl. vázizom, szívizom. Ilyen esetben az
izom mérete nő meg. Legegyszerűbb példája ennek, ha valaki testépítés során több 100
kg-ot mozgat meg az edzőteremben. Ilyenkor az izomtömeg fokozódik. Ez élettani vál-
tozás, a vázizom így alkalmazkodik a fokozott igénybevételhez. Ugyanígy viselkedik
a szívizom is magasvérnyomás-betegségben. A bal kamra falának megvastagodásával al-
kalmazkodik a fokozott igénybevételhez. Ez az alkalmazkodás azonban már kóros, mert
az izomzat vastagodását érképződés nem kíséri, így ugyanaz a koszorúérrendszer látja el
a tömegében megnőtt izomzatot, mely érzékenyebbé válik ezzel az oxigénhiányra. Azok
a sejtek, amelyek osztódásra képesek (pl. simaizomsejt, mirigysejtek), a fokozott igény-
bevétel esetén fokozottan osztódnak. Természetesen meg is tudnak nagyobbodni, tehát
ilyenkor a két folyamat együtt zajlik. Legszebb példája ennek a terhes méh, ahol mind
a hiperplázia, mind a hipertrófia jelensége megfigyelhető. A belső elválasztású mirigyek
136 Alapápolás

a fokozott igénybevételre a sejtek számának növekedésével válaszolnak. Nem minden

sejt reagál egyformán a kiváltó hatásra, ezért a mirigy nem egyenletesen, hanem egyen-
lőtlenül, göbösen nagyobbodik meg. Ilyen göbös megnagyobbodást látunk, pl. a proszta-
ta vagy a pajzsmirigy megnagyobbodásakor.
A kedvezőtlen hatásokra a sejt méretének vagy számának csökkentésével válaszol.
Tulajdonképpen a fenti folyamatok ellenkezőjéről van szó. Amennyiben a sejtek mé-
rete a sejtalkotók megfogyatkozása miatt csökken, abban az esetben atrófiáról beszé-
lünk. Ha a sejtek száma csökken, a jelenséget involúciónak hívjuk. Érthető módon a két
folyamat legtöbbször együtt jelentkezik. Izomtömeg-csökkenéssel jár pl. a csökkent
a vázizom terhelés, ha begipszelik a lábunkat, vagy az érintett izom beidegzése zavart
szenved. Ugyancsak izomcsökkenéshez vezet az elégtelen táplálékbevitel, a vérellátás
zavara,vagy az öregedés. Nőknél a menopauza, klimax után a belső nemi szervek sor-
vadnak, mert megszűnik a petefészek hormontermelése.

A metaplázia jelensége során egy felnőttkori hám-, vagy kötőszövettípust egy másik
hám-, vagy kötőszövet vált fel. Ennek az, az oka, hogy az újonnan megjelenő szövet el-
lenállóbb az adott behatással szemben. Dohányosoknál a légutak csillószőrős hámját lap-
hám váltja fel, mely ellenállóbb a dohányfüst károsító hatásaival szemben. Ugyanakkor
a hiányzó csillószőrök rontják az idegen anyagokkal szembeni védekezés hatékonyságát.
Ráadásul a laphámot érő károsító folyamatok talaján rosszindulatú tüdődaganat, tüdő-
rák alakul ki. A fenti mechanizmus alapján érthető, hogy annak ellenére, hogy a tüdőben
élettani körülmények között nincs többrétegű laphám, miért a laphámrák a leggyakoribb
tüdőrák a dohányosok körében. Ugyanez a mechanizmus figyelhető meg vadászoknál.
A kötőszövetet csontszövet helyettesíti, amely ellenállóbb a puska vállövre visszarúgó
tusa által okozott mechanikai ártalommal szemben.
A fenti adaptációs mechanizmusok lényege, hogy a kiváltó ok megszűnésével a fo-
lyamat visszafordítható. Ezzel szemben, mint azt később látni fogjuk, a daganatos növe-
kedésre az jellemző, hogy akkor is tovább folytatódik, amikor a kiváltó hatás már meg-
szűnt.

5.2. Sejtkárosodás
Ha a sejtet érintő ártalom adaptációs mechanizmusokkal nem ellensúlyozható, akkor
sejtkárosodás alakul ki. Ez a sejtkárosodás lehet visszafordítható és nem visszafordítha-
tó. Kialakulása a károsító hatás erősségétől és hosszától függ. Enyhe ártalom csak visz-
szafordítható károsodást eredményez.

5.2.1. Visszafordítható sejtkárosodás

A visszafordítható sejtkárosodás egyik formája a sejtek és a szervek duzzadását ered-
ményezi. Ilyen elváltozást láthatunk pl. a vesékben oxigénhiány hatására. Az energiaigé-
nyes pumpamechanizmusok leállásával víz áramlik a sejtbe, mely duzzadásához vezet.
A másik formája a visszafordítható sejtkárosodásnak a zsíros elfajulás. Olyan szerveket
érint, mint pl. a máj, melyek energiaigényüket zsírok lebontásából fedezik. Oxigénhiá-
nyos állapotban a zsírbontás leáll, a zsírnemű anyagok felszaporodnak a sejt citoplazmá-
jában. Zsíros elfajulást nemcsak oxigénhiány, hanem egyes mérgek, gyógyszerek, vagy
pl. alkohol is okozhat.
Alapápolás 137

5.2.2. Nem visszafordítható sejtkárosodás

A következő lépcsőfok a sejtek nem visszafordítható károsodása, a sejthalál. Két for-
mája van, a nekrózis, mely nem igényel energiabefektetést. Többféle formája van, jár-
hat vérzéssel és vérzés nélkül. Makroszkópos megjelenésében emlékeztethet krémsajtra,
mint TBC esetén. Az elhalt sejtekből különböző anyagok kerülnek ki, melyek a vérből
kimutathatók, így az adott kórkép felismerését, meghatározását segítik (pl. szívizomel-
halás, hasnyálmirigy-gyulladás).

A sejtek elhalásának másik formája az ún. programozott sejthalál (apoptózis). Ezek

az „öngyilkos” sejtek a károsító hatást követően energiaigényes folyamatsort indítanak
be, aminek az lesz a vége, hogy a sejt elpusztul. Ilyen sejthalál normálisan is előfordul
a méhen belüli fejlődés során. Születést követően a mechanizmus fontos szerepe az len-
ne, hogy az a sejt, melynek örökítőanyagát, DNS-ét olyan károsodás érte, amit a sejt már
nem tud kijavítani, az pusztuljon el. Így a hibát nem adja tovább az utódsejteknek.

Természetesen a károsító hatás erősségétől és a behatás idejétől is függ a kiváltott reak-

ció. Ha a hatás nem túl erős, de hosszan tart, akkor a sejtnek van ideje végigmenni a fenti
folyamatsoron. Azaz először megpróbál alkalmazkodni a körülményekhez, ha ez nem
sikerül, kezdetben enyhén, még visszafordítható módon, majd súlyosan, visszafordítha-
tatlanul károsodik, elhal. Ha a kiváltó hatás már az elején súlyos fokú (pl. villámcsapás,
súlyos mechanikai behatás – pl. vonatgázolás), a sejt nem megy végig a fenti folyamat-
soron, hanemazonnal elpusztul.

ÖSSZEFOGLALÁS
A sejtek az őket ért fokozott terhelést, igénybevételt jelentő hatásokra adaptációs me-
chanizmusokkal válaszolnak. Tömegüket, számukat, illetve megjelenési formájukat vál-
toztatva igyekeznek megfelelni az elvárásoknak, illetve túlélni a károsító hatásokat. Az
alkalmazkodási mechanizmusokra jellemző, hogy visszafordíthatók, azaz a kiváltó ok
megszűnése után a folyamat helyreáll. A sejtkárosodás is lehet kezdetben visszafordítha-
tó, ez általában enyhe károsító folyamatoknál figyelhető meg. Súlyos károsító tényezők
azonban visszafordíthatatlan sejtkárosodást, sejthalált eredményeznek.

Kérdések
1. Milyen szintű alkalmazkodási mechanizmusokat ismer?
2. Mi az adaptációs folyamatok lényege?
3. Mit nevezünk hipertrófiának?
4. Írjon példát hiperpláziára?
5. Mi az atrófia lényege?
6. Miben különbözik az involúció a hiperpláziától?
7. Mi a metaplázia lényege? Írjon rá példát?
8. Mit nevezünk visszafordítható sejtkárosodásnak?
9. Mi a nekrózis?
10. Mi az apoptózis szerepe?
138 Alapápolás

6. A gyulladás fogalma, okai

6.1. Akut gyulladás, a gyulladás mechanizmusai, típusai

Az akut gyulladás a károsító ágens hatására kialakított nem specifikus, azonnali és
korai válaszreakció. Ez azt jelenti, hogy a kiváltó hatástól függetlenül ugyanazt a vá-
laszt adja a szervezet. Akut gyulladást válthat ki baktérium- vagy gombafertőzés, de
ugyanaz a válasz köszvényben a húgysavkristályok lerakódására is. A folyamat szerepe,
hogy elpusztítsa a bekerült kórokozót, eltávolítsa az elhalt sejteket, megvédjen a fertő-
zés továbbterjedésétől, és hozzáférést biztosítson az immunrendszer számára. Az im-
munrendszer ugyanis a kiváltó okra specifikus választ ad, nem egyformán lép fel a kü-
lönböző fertőzésekkel szemben. Ha a kórokozóval még nem találkozott, a megfelelő
válaszreakció kialakítása napokat vesz igénybe. Emléknyomot őriz azonban arról, ha
a szervezet korábban már átesett hasonló fertőzésen, így hatékonyabban és gyorsabban
tud fellépni a fertőző ágens ellen. Tehát olyan hatékony és specifikus haderőt képvisel,
melynek felvonultatása időigényes. Ezt az időintervallumot kell áthidalnia az akut gyul-
ladásnak.

Akut gyulladás során az érintett szerv keringése fokozódik, megnő a véráramlás, mert
a kis artériák és a hajszálerek kitágulnak. Ezért lesz a gyulladt terült vérbő, vörös szí-
nű és meleg. Az ereket bélelő endothelsejtek – lásd anatómia érrendszer – közötti kap-
csolókészülékek megnyílnak. Ennek hatására folyadék áramlik a szövetközti térbe. Ez
eredményezi a duzzanat megjelenését. A folyadék fehérjékben gazdag, mely fehérjékből
képződött háló a fehérvérsejtek mozgását segíti. Ezek a fehérvérsejtek az erekből kilépve
kerülnek a szövetközti térbe. Feladatuk a kórokozók elpusztítása, melynek során, ahogy
az háborúban lenni szokott, civilek is áldozatul esnek, azaz a szervezet saját sejtjei is
pusztulnak. A gyulladás védekező mechanizmus, azaz a szervezet számára jótékony ha-
tású, de vannak olyan szervek, ahol a folyamat nagyobb kárt csinál, mint azt a fertőzés
önmagában tenné. Ilyen pl. a gégefedő gyulladása, ahol a duzzanat, a vizenyő megjelené-
se légúti elzáródáshoz vezet. Hasonló a probléma a zárt, csontos koponyán belül is, ahol
a vizenyő az agy összenyomódásához, beékelődéshez – lásd később vezethet.
Az akut gyulladás során genny képződhet, mely elhalt fehérvérsejtekből, elpusztult
kórokozókból és szövettörmelékből álló sűrű folyadék. Egyes gyulladástípusok szalma-
sárga híg folyadék megjelenésével, mások vérzéssel járnak.

A gyulladásos folyamat kimenetele különböző lehet. Eredményezhet teljes gyógyulást,

ilyenkor a gyulladásos izzadmány felszívódásával visszaáll az eredeti állapot. Ennek az
a feltétele, hogy az adott szerv alapváza ne sérüljön (pl. lebenyes tüdőgyulladás). Ha je-
lentős károsodás alakul ki az alapvázban, az izzadmány nem szívódik fel, hanem szervül.
Ez azzal jár, hogy a meglévő kapillárisokból új ágak nyúlnak be a gyulladásos területre,
melyeket kötőszöveti rostképző sejtek követnek. Kapillárisokban és rostképző sejtekben
Alapápolás 139

gazdag, kezdetben rostszegény sarjszövet alakul ki. A sejtek azonban fokozatosan kö-
tőszöveti rostokat termelnek és kialakul a rostdús hegszövet. A hegszövet a sarjszövet
eredeti térfogatához képest zsugorodik. Az akut gyulladás járhat tályog kialakulásával
is. Ilyenkor az érintett szerv alapváza egy körülírt területen eltűnik, és a kialakult üreget
genny tölti ki. Az akut gyulladás idült gyulladásba is átmehet, főként, ha a károsító té-
nyező még mindig jelen van.

A gyulladás orvosi nevezéktanában az adott szerv latin, vagy görög nevéhez az -itis ta-
got kapcsoljuk (pl. gyomor gyulladása – gastritis; máj gyulladása – hepatitis; vese gyul-
ladása – nephritis).

6.2. Sebgyógyulás
A bőrt és a bőr alatti szöveteket érintő károsító hatások megszűnését követően kiala-
kuló gyógyulási folyamat a sebgyógyulás. Mechanizmusát tekintve hasonló a fent leírt
folyamathoz, itt azonban a szervülés a sebüreget kitöltő vérömlenyből indul ki. Megkü-
lönböztetünk elsődleges és másodlagos sebgyógyulást. Elsődleges sebgyógyulást akkor
látunk, ha a sebész műtéti körülmények között tiszta, fertőzésmentes bőrön éles eszköz-
zel bemetszést készít, és azt összevarrja. Ilyenkor az elpusztult hám- és kötőszöveti sej-
tek száma kevés. Helyüket erekben és kötőszöveti sejtekben gazdag sarjszövet tölti ki,
mely jelen esetben kis mennyiségű. A kötőszöveti sejtek kötőszöveti rostot, kollagént
termelnek, és ígykialakul a hegszövet, mely a sarjszövet eredeti méretéhez képest zsu-
gorodik. Ilyenek pl. a műtéti hegek. Ha a műtéti terület felülfertőződik, vagy kiterjedt
területen sérül a bőr (pl. égés során), akkor a hám- és kötőszövet pusztulása kifejezett,
nagyobb mennyiségű sarjszövet képződik és a hegszövet is tömegesebb. A kötőszöveti
rostok zsugorodásával torzító, mozgászavart eredményező állapot maradhat vissza (pl.
kiterjedt égés után). A sebgyógyulást számos tényező akadályozhatja (pl. C-vitamin-, fe-
hérje- és cinkhiány, vérellátási zavar, fertőzés, idegen anyag a sebben, nagy kiterjedésű
elhalt, nekrotikus szövet, szteroid gyógyszerek, ionizáló sugárzás, cukorbetegség, me-
chanikai feszülés stb).

6.3. Idült gyulladás

Idült gyulladással akkor találkozunk, ha a károsító hatás (pl. TBC baktérium, el nem
bontható idegen anyag) tartósan jelen van. Ilyenkor a szövetek károsodása és gyógyu-
lása nem egymás után, hanem egymás mellett zajlik. A folyamatba rendszerint az im-
munrendszer is bekapcsolódik, melynek jeleként limfociták és makrofágok jelennek meg
– lásd fehérvérsejtek. Az idült gyulladás általában a heveny gyulladást követi. Ez főként
akkor következhet be, ha a heveny gyulladás nem képes felszívódni, így a károsító hatás
tovább tart, vagy a normál gyógyulási folyamatokban támad zavar. Vannak olyan króni-
kus gyulladással járó folyamatok is, melyeket nem előz meg akut gyulladás, hanem eleve
idült formában kezdődnek. Ilyenek pl. a szervezet számára elbonthatatlan anyagok,vagy
azok a kórképek, amelyekben a szervezet a saját anyagai ellen indít immunreakciót –
lásd autoimmun kórképek.
140 Alapápolás

ÖSSZEFOGLALÁS
A szervezetet ért behatásokra adott nem specifikus reakció a heveny gyulladás, mely-
nek célja a szervezet védelme. Egyes helyeken azonban, főként bizonyos anatómiai sa-
játosságok folytán (pl. gégefedő, csontosan zárt koponya) a folyamat sejtkárosodáshoz,
akár halálhoz is vezethet. Az akut gyulladást jellegzetes tünetek kísérik. Az idült gyul-
ladás már specifikus folyamat, melybe az immunrendszer is bekapcsolódik. A heveny
gyulladás általában megelőzi az idült gyulladást, de vannak olyan kórfolyamatok, me-
lyek idült gyulladással kezdődnek.

Kérdések
1. Mi a heveny gyulladás célja?
2. Milyen változások történnek heveny gyulladásban?
3. Mondjon példát, ahol a heveny gyulladás káros, akár halálos lehet!
4. Mi a genny?
5. Milyen kimenetele lehet az akut gyulladásnak?
6. Hogyan képezzük az orvosi nevezéktanban a gyulladás orvosi nevét?
7. Milyen típusait ismeri a sebgyógyulásnak?
8. Mi a sebgyógyulási folyamat lényege?
9. Milyen tényezők akadályozhatják a sebgyógyulást?
10. Mikor alakulhat ki idült gyulladás?
11. Mondjon példát idült gyulladásra!
Alapápolás 141

7. Daganatok
Az adaptációs mechanizmusoknál tárgyalt hiperpláziánál láttuk, hogy a kiváltó ok
megszűnésével a sejt osztódása is megszűnik. A daganatok esetében azonban a folyamat
állandósul, a kiváltó ok megszűnését követően is tovább zajlik, melynek oka a genetikai
anyag megváltozása. Ennek megértéséhez fel kell elevenítenünk a sejtosztódásra vonat-
kozó ismereteket. Azt mondtuk, hogy a szaporodás során a sejtek utódsejteket alakítanak
ki. Nem minden sejtnek van azonban osztódási képessége. A sejtek egy része állandóan
osztódódik (pl. csontvelő, bélnyálkahártya). Másik részük nyugvósejt, melyek a sejtosz-
tódást követően nyugalmi fázisba kerülnek, de szükség esetén újra osztódni képesek (pl.
a kötőszövet rostképző sejtjei). A harmadik csoportba azok a sejtek tartoznak, melyek
osztódásra nem képesek, ha elpusztulnak, a szervezet nem képes pótolni azokat (pl. ideg-
sejt, szívizom). A sejtek osztódása több lépcsőből álló, szorosan szabályozott folyamat.
Egyes tényezők a sejtet a sejtosztódás irányába viszik, míg mások gátolják azt. Ennek
a két folyamatnak az egyensúlya felelős az osztódás szoros kontrolljáért. A daganatok ki-
alakulása során a sejt kikerül ez alól a szorosan szabályozott folyamat alól azáltal, hogy
a sejtet osztódásra bíró folyamatok jutnak túlsúlyba. Ennek oka vagy a sejtosztódás irá-
nyába mutató tényezők fokozódása, vagy a sejtosztódást gátló faktorok hiánya. A másik
lényeges mechanizmus a daganatok kialakulásában a fentebb ismertetett programozott
sejthalál hibájában keresendő. Az a sejt, amelyik a DNS-t ért, a sejt által nem javítható
károsodást túléli, nagyobb eséllyel halmoz olyan károsodásokat, amelyek daganat kiala-
kulásához vezetnek. A daganat kialakulása ugyanis többlépcsős, évekig tartó folyamat,
melynek során a sejt a halmozódó genetikai károsodások hatására „fajul el”. Ez azért is
lényeges, mert ha az adott daganatra létezik szervezett szűrővizsgálat, és a beteg azon
megjelenik, jó esélye van arra, hogy a folyamatot korai formában felismerik. Ilyenkor
természetesen a gyógyulás esélyei is sokkal jobbak. Természetesen, ha az egyes génhi-
bákat a gyermek a szüleitől örökli, akkor élete folyamán jóval kevesebb károsító hatás
mellet is daganat jelentkezhet nála.

7.1. A daganatok felosztása

A daganatok esetén jóindulatú és rosszindulatú daganatokat különböztetünk meg.
A jóindulatú daganatot benignusnak, a rosszindulatút malignusnak nevezzük.

A jóindulatú daganat jellemzője, hogy messzemenőkig megőrzi annak a sejtnek, il-

letve szövettípusnak a tulajdonságait, amiből származik. A jóindulatú zsírdaganat érett
zsírsejtekből, a jóindulatú simaizom-daganat érett simaizomsejtekből áll. Sőt, a hor-
montermelő szövetekből kiinduló jóindulatú daganatok a hormontermelés képességét
is megőrzik (pl. a mellékvese kéreg jóindulatú daganatai kortizolt, aldoszteront, vagy
androgéneket termelnek). Lényeges tulajdonságuk, hogy környezetüktől élesen elhatáro-
lódnak, és a szervezet távolabbi részeire nem terjednek. Nem mindegy azonban a daga-
nat elhelyezkedése. A koponya üregében elhelyezkedő jóindulatú daganatok biológiailag
rosszindulatúként viselkednek, mert a térfoglalás miatt koponyaűri nyomásfokozódás-
142 Alapápolás

hoz, és a beteg halálához vezethetnek. Másrészt olyan helyzetűek is lehetnek, ahová az

idegsebész nem ér el, így nem tudja a tumort eltávolítani.

A rosszindulatú daganatok megjelenése sokszínű. Hasonlíthatnak a kiindulási szövet-

re, de attól teljesen eltérhetnek, olyannyira, hogy ez a beazonosításukat is megnehezíti.
A kiindulási szövetre nagyban hasonlító, ún. jól differenciált daganatok hormont is ter-
melhetnek. A jóindulatú daganatokkal szemben azonban a környező szöveteket beszűrik,
abba a rák ollójához hasonlóan belekapaszkodnak (innen kapták a nevüket – rák). A rák
elnevezést azonban az orvosi szaknyelv, az utca emberével ellentétben, csak a nyálka-
hártyából kiinduló daganatokra használja (pl. méhnyakrák, gyomorrák, vastagbélrák).
A másik lényeges tulajdonság, amiben a két daganattípus különbözik, az, hogy a rosszin-
dulatú daganatok a vérerek és a nyirokerek falán áttörve a vér-, illetve nyirokkeringéssel
távoli szervekbe terjednek és ott megtelepednek. Ezt a folyamatot nevezzük áttétképzés-
nek, metasztatizálásnak.

rosszindulatú/malignus
jellemzők jóindulatú/benignus daganat
daganat
a kiindulási szövethez a kiindulási szövetre jellemző változó mértékben van meg,
való hasonlóság szerkezet ill. hiányzik
a növekedés üteme, általában lassú, megállhat, kiszámíthatatlan,
mértéke vissza is fejlődhet lassú v. gyors,
élesen körülírt,
helyi terjedés környezetébe átterjed
nem szűri be a környezetét
áttétek nincs gyakori

1. táblázat

7.2. Daganatok nevezéktana

A jóindulatú daganatokat az adott szövet nevéből és az – oma utótagból képezzük (pl.
lipoma – jóindulatú zsírdaganat). A rosszindulatú daganatok esetén a szövet nevéhez a –
carcinoma [ejtsd: karcinóma] utótagot tesszük, ha a kiindulási szövet nyálkahártya, tehát
a carcinoma, az orvosi értelemben vett rák (pl. laphám carcinoma). A – sarcoma [ejtsd:
szarkóma] utótagot akkor használjuk, ha a daganat nem hámszövetből, hanem a kötő- és
támasztószövetekből indul (pl. liposarcoma – rosszindulatú zsírdaganat). A nevezéktan
sok esetben következetlen. Egyrészt sok olyan rosszindulatú daganat van, melynek vége
jóindulatúságot sejtet (pl. limfóma, mely rosszindulatú nyirokszervi daganat). Másrészt
a daganatok egy részénél azoknak a szerzőknek a nevét találjuk, akik a daganatot felfe-
dezték, ráadásul, mivel a betegség pontos eredetét nem tudták megállapítani, csak a kór
elnevezéssel illették (pl. Kaposi-sarcoma, Hodgkin-kór).

7.3. A daganatok hatásai

A daganat elhelyezkedése, anatómiai helyzete lényeges. A koponya üregén belül elhe-
lyezkedő jóindulatú daganatok is a beteg halálához vezethetnek – lásd fentebb. A daga-
natok hormont is termelhetnek, aminek hatására hormon túltermelésével járó betegség
Alapápolás 143

alakulhat ki. Főként a rosszindulatú hámdaganatok a nyálkahártya felszínének sérülésé-

vel, vérzéssel járhatnak, ami vérvesztéshez, vérszegénység kialakulásához vezet. A vas-
tagbelek kifekélyesedő rákjai alattomosan vezethetnek súlyos vérszegénységhez, ugyan-
is a széklettel elkeveredett vért a beteg nem veszi észre. Természetesen a kifekélyesedett,
nyálkahártyával nem borított felszín fertőződésre hajlamos. Az üreges szervek daganatai
az üregbe emelkedve elzáródást okozhatnak (pl. gyomor-bélrendszer, vizeleti rendszer,
nemi szervek). A rosszindulatú daganatok a véralvadást is befolyásolják, hatásukra gyak-
rabban alakulnak ki vérrögök, melyek súlyos szövődményeket, akár halált is okozhat-
nak. A rosszindulatú daganatok szokványos általános tünetei a fogyás, az étvágytalanság,
a láz és a rossz közérzet.

7.4. A daganatok kialakításában szerepet játszó tényezők

A daganatok kialakításában jelentős szerepe van a különböző környezeti tényezők-
nek. Ezek lehetnek kémiai anyagok (pl. vegyszerek, gyógyszerek) lehetnek fizikai té-
nyezők (pl. radioaktív sugárzás, ultraibolya sugárzás) lehetnek különböző kórokozók,
baktériumok, vírusok, férgek. Az életkornak és a nemnek is lényeges szerepe van.
Egyes daganatok meghatározott életkorban fordulnak elő, mások gyakrabban jelent-
keznek valamelyik nemben. A daganatok kialakulásában az öröklődésnek is jelentős
szerepe van. A gyermek szüleitől olyan génhibákat örökölhet, melyek daganatok kiala-
kulására hajlamosítanak.

ÖSSZEFOGLALÁS
A daganatos növekedésre jellemző, hogy a sejtek kiszabadulnak a sejtosztódás szo-
rosan szabályozott folyamata alól, vagy a sejtosztódás irányába ható tényezők túlsúlya,
vagy az azt meggátló faktorok hiánya miatt. A daganatokat jó- és rosszindulatú típu-
súra oszthatjuk fel. A kettő között a leglényegesebb különbség a helyi és a távoli terje-
désben van. A rosszindulatú, malignus daganat a jóindulatúval, benignussal szemben
a környező szöveteket beszűri, és a vér-, illetve nyirokkeringés útján távoli szervekbe
áttéteket ad. A daganat lokalizációja azért fontos, mert pl. a csontosan zárt koponyá-
ban a jóindulatú daganat is a beteg halálához vezethet, klinikailag rosszindulatúként
viselkedve. A daganatok kialakulásában külső és belső tényezők is szerepet játszanak.
mindegyikaz örökítőanyag, a DNS károsodása révén vezet daganatos betegség kiala-
kulásához.

Kérdések
1. Hogyan alakulnak ki a daganatok?
2. A sejtosztódási képesség alapján milyen sejteket ismer?
3. Hogyan osztjuk fel a daganatokat?
4. Mi a két leglényegesebb különbség a benignus és a malignus daganat között?
5. Hogyan képezzük a jóindulatú daganatok neveit?
6. Mi jellemzi a jóindulatú daganatokat?
7. Mit nevezünk orvosi értelemben ráknak?
144 Alapápolás

8. Mi a jellemző a rosszindulatú daganatokra?

9. Hogyan képeznek a rosszindulatú daganatok áttéteket?
10. Milyen hatása van a daganatnak a szervezetre?
11. Milyen tényezők játszanak szerepet a daganatok kialakulásában?

Részletes kórtan
A részletes kórtan során az egyes szervrendszerek fontosabb betegségeit tekintjük át.
Általánosságban elmondható, hogy egy adott szerv betegségeit a fejlődése során kiala-
kult rendellenességek, a különböző fertőzések kapcsán kialakult gyulladásos állapotok,
a vérellátás zavarai miatt jelentkező kórképek és az adott szövetből, szervből kiinduló
jó- és rosszindulatú daganatok képezik. A fejlődési rendellenességek tárgyalásával csak
kivételes esetekben foglalkozunk.
Alapápolás 145

8. A vér és a keringés kórtana

8.1. A vérképző- és nyirokszervek zavarai

8.1.1. Vérszegénység (anaemia [ejtsd: anémia])

A vérszegénység a vér oxigénszállító képességének csökkenése, mely általában a vö-
rösvértestek kóros megfogyatkozásának tulajdonítható. Élettani körülmények között
a vörösvértestek száma 5.000.000/μl (mikroliter) – lásd anatómia. A vérszegénység ki-
alakításáért felelős tényezőket három csoportba lehet osztani. Az egyik csoportba a vér-
vesztéssel járó kórképek tartoznak. A vérzés lehet heveny (pl. baleset miatt kialakuló ar-
tériás vérzés). Kialakulhat vérvesztés idült formában is (pl. kifekélyesedő vastagbélrák).
A külvilággal kapcsolatot tartó szervrendszereink (pl. gyomor-bélrendszer, húgy-ivar-
szervek) tartós vérzése az értékes vas elvesztéséhez vezet. A másik csoportot a fokozott
vörösvérsejt-pusztulással járó kórképek adja. Ilyenkor a vörösvérsejtek idő előtt esnek
szét, vagy az érpályában (pl. malária), vagy a lépben (pl. sarlósejtes vérszegénység).
A harmadik csoportot a károsodott vörösvértestképzés jelenti. Ennek oka lehet a csont-
velő károsodása (pl. radioaktív sugárzás), vagy a vérképzéshez szükséges anyagok, vas,
folsav, B12 -vitamin hiánya. Vashiány esetén vashiányos vérszegénységről, B12 -vitamin
hiánya esetén vészes vérszegénységről beszélünk.

A csontvelő károsodásakor természetesen a többi alakos elem képzése is zavart szen-

ved. A fehérvérsejtek csökkent száma a fertőzésekkel szembeni fokozott hajlamot,
a vérlemezkék hiánya a véralvadás csökkent képességét, vérzékenységet eredményez.

8.1.2. A csontvelő rosszindulatú daganatai, leukémiák

A csontvelő rosszindulatú daganatai a leukémiák. Ezt a betegséget a köznyelv fehérvé-
rűségnek, illetve vérráknak nevezi. Mind a két elnevezésben van igazság. Vérrák, mert
rosszindulatú folyamat, és fehérvérűség, mert általában a fehérvérsejtek számának emel-
kedésével jár. Megkülönböztetünk heveny és idült leukémiákat. Az elnevezés a betegség
lefolyására utal, az akut leukémiák kezelés nélkül hamar a beteg halálához vezetnek.
A kórkép lényege, hogy a csontvelő nagyszámú olyan fehérvérsejtet termel, ami éretlen,
nem teljes értékű, a feladatát, a szervezet védelmét nem tudja ellátni. Ráadásul a nagy-
fokú sejtprodukció kiszorítja a csontvelőből a normális vérképzést, így minimális szám-
ban lesz csak ép vörösvérsejt, vérlemezke és fehérvérsejt. Ennek eredményeként a beteg
vérszegény, és vérzékeny képződik, valamint nem lesz ellenálló a fertőzésekkel szem-
ben. Halálát vérzés (pl. agyvérzés), különböző fertőzések vagy a súlyos vérszegénység
következményei okozzák.

Az idült leukémiákban a daganatsejtek végigmennek a fehérvérsejtekre jellemző érési

vonalon, működésük ennek megfelelő. A kórkép hosszabb lefutású, időnként ugyanak-
kor az akut leukémiára hasonlító fellángolási szakaszok jellemzik, melyek természetesen
146 Alapápolás

a fenti szövődmények kialakulása miatt a beteg halálához vezethetnek. A leukémia érint-

heti a vörösvértestek és a vérlemezkék érési útvonalát is.

8.1.3. A nyirokszervek rosszindulatú daganatai, limfómák

A limfómák a nyiroksejtek (limfociták) rosszindulatú daganatai. Többségük a nyirok-
csomókból ered, de kiindulhatnak az egyéb nyirokszervekből is (lép, mandula, nyál-
kahártya alatti nyiroktüszők). A limfociták típusainak megfelelően megkülönböztetünk
B- és T-sejtes limfómákat. Másik felosztásuk részben történeti okokra, részben a klinikai
és morfológiai megjelenésük közötti különbségekre vezethető vissza. Ezek alapján Ho-
dgkin [ejtsd: hocskin] és non-Hodgkin limfómákról beszélünk.

ÖSSZEFOGLALÁS
A vérszegénység oka a vörösvértestek számának csökkenése. Ennek hátterében foko-
zott vörösvértestvesztés állhat, mely történhet vérzéssel, azaz teljes vérmennyiség el-
vesztésével, de veszíthetjük csak a vörösvértesteket is bizonyos károsító tényezők ha-
tására. A leukémia a csontvelő rosszindulatú daganata, akut és krónikus formái vannak,
számos csoportjuk van az érintett sejtvonalaknak megfelelően. A limfómák a nyirokszer-
vek rosszindulatú daganatai, a fehérvérsejtek közül itt a limfociták érintettek.

Kérdések
1. Mit nevezünk vérszegénységnek?
2. Milyen tényezők játszanak szerepet a vérszegénység kialakulásában?
3. Mikor alakulhat kis vashiányos vérszegénység?
4. Mit nevezünk vészes vérszegénységnek?
5. Mi a leukémia?
6. Milyen típusai vannak a leukémiáknak?
7. Miért vezetnek a beteg halálához az akut leukémiák?
8. Mi jellemzi a krónikus leukémiákat?
9. Mit nevezünk limfómának?
10. Honnan indulnak ki a limfómák, hogyan osztjuk fel őket?

8.2.A vérkeringés általános zavarai

8.2.1. Vizenyő
Vizenyőnek nevezzük a szövetközti terekben, illetve a testüregekben felszaporodott
kóros mennyiségű folyadékot. Mint azt korábban megbeszéltük, a kapillárisok artériás
végén folyadék lép ki az érpályából. Ennek mozgatóereje a vérnek mint folyadékoszlop-
nak a nyomása, ami a folyadékot az érpályából kifelé viszi. A vénás végen a folyadék
visszalép az érpályába, a „szívóerőt” a vérplazma fehérjéi adják. Nem kerül vissza a kilé-
pett folyadék teljes mennyisége az érpályába, a visszamaradó rész a nyirok. Ha ismerjük
a folyadékot mozgató erőket, megértjük a vizenyő kialakulásának okait is.
Alapápolás 147

véráram

nyirok
artériás vég

folyadékoszlop nyomása

fehérjék „szívóereje”

kapilláris

vénás vég

1. ábra

klinikai példák klinikai példák

ok
lokalizált oedema generalizált oedema
fokozott
vénás elzáródás pangásos szívelégtelenség
folyadékoszlop-nyomás
fokozott fehérjevesztés /
nincs vese/máj betegségei
csökkent szintézis
daganatos v.
nyirokér-elzáródás nincs
gyulladásos elzáródás
sóvisszatartás nincs vesebetegség sóretencióval

2. táblázat

Vizenyő kialakulásához vezet az érpályából a folyadékot kifelé hajtó erő, a folyadék-

oszlop nyomásának a növekedése. Ilyen eset előfordulhat helyi szinten, pl. egy adott
véna elzáródásakor, mélyvénás elzáródás esetén. Ilyenkor az érintett végtag bőre vize-
nyős lesz. A jobb kamra elégtelensége azonban testszerte jelentkező vizenyő kialakulását
eredményezi – lásd jobbszívfél-elégtelenség. Ebben az esetben a bőr alatti szövetek mel-
lett a testüregekben is megjelenik a vizenyő.

Vizenyő kialakulását eredményezi az erek belhártyájának endothel sejtjei között talál-

ható kapcsolókészülékek megnyílása is. Ez heveny gyulladás és allergiás reakciók kap-
csán alakul ki, mint azt fentebb ismertettük. A folyadék visszaáramlását eredményező
erőt képező plazmafehérjék mennyiségének csökkenése is vizenyő kialakulásához vezet.
Ez a jelenség nyilvánvalóan az egész érpályát érinti, így tünetei is testszerte jelentkez-
nek. A plazmafehérjék mennyiségének csökkenését eredményezi képzésük csökkenése,
ami, tekintve, hogy a folyamat a májban zajlik, kiterjedt májkárosodás esetén jelent-
kezik. A másik mechanizmus a fehérjék fokozott vesztése, mely a vesében ismertetett
szűrőnek – lásd anatómia a károsodása miatt alakulhat ki. Ugyancsak vizenyőhöz vezet
a nyirokutak elzáródása, valamint a vesék fokozott sóvisszatartása.
148 Alapápolás

8.2.2. Vérbőség
A vérbőség két formáját különböztetjük meg, az aktív és a passzív vérbőséget.
Az erek csak „elszenvedői” a passzív vérbőség kialakulásának, ilyenkor egy véna
elzáródása,vagy a szív nem megfelelő működése eredményezi a vér feltolulását, pan-
gást a vénákban. Az aktív vérbőség esetén a szerv vérellátásának fokozódásáért az erek
kitágulása, a fal simaizomsejtjeinek elernyedése felel (pl. munkavégzés esetén vérbőség
a vázizmokban, vagy az arc bőrében – kipirulás).

8.2.3. Vérzés
A vérzés érsérülés következményeként alakul ki, a vér kilép az érpályából. Vérzés ki-
alakulhat a szövetek között, a testüregekben, ízületekben stb. A vér elvesztése két szem-
pontból is lényeges, egyrészt a vörösvértestek a felelősek az oxigén szállításáért – lásd
anatómia, másrészt az érpályát kitöltő folyadék a keringés kialakításában is lényeges.
Utóbbi szempontból a vérmennyiség 20%-át nem meghaladó hirtelen vérvesztés, illet-
ve lassú vérzés esetén ennél nagyobb mennyiség elvesztése sem bír különösebb klini-
kai jelentőséggel. Ennek az az oka, hogy a szervezet az érpálya egyes helyein az ereket
összehúzva fenntartja a keringést. Vért mozgósít az életfontosságú szervek számára,
azaz tudja a vérvesztést kompenzálni. Ilyenkor a csontvelő fokozott működése pótolja
az elvesztett alakos elemeket. Lényeges azonban a vérzés helye. A zárt koponyaűrben
már kis mennyiségű vérzés is nyomásfokozódáshoz és a beteg halálához vezet. A vér,
a vörösvértestek vesztése mindig vasvesztést is eredményez. Így, ha a vérzés tartós és
a külvilág felé történik, az értékes vas is elvész. Erre példa a kifekélyesedő vastagbél-
rákok esete. A széklettel elkeveredett vért a beteg nem veszi észre, ezért jelentősen ki-
vérzik, mire kórházba kerül.

8.2.4. Vérrög, vérrögképződés (trombózis)

A trombózis a véralvadás folyamatának nem a kellő helyen és időben történő akti-
válódása. A véralvadás normál körülmények között az érsérülést hivatott megszűntet-
ni, az érfal anyaghiányát pótolni. Mint azt korábban említettük, az erek belfelszínét
bélelő endothel sejtek a véralvadást gátolják. Sérülésükkor természetesen ez a fel-
adat kiesik, a véralvadás folyamata beindul. Vérrög képződése azonban az érfal ká-
rosodása nélkül is kialakulhat. Érsérüléshez vezet pl. az érelmeszesedés. Ilyenkor
az erek belfelszíne körülírt területen elmeszesedik, tojáshéjszerűen törékennyé vá-
lik, az így kialakult endothelsejt-sérülés vérrög kialakulásához vezethet. Vérrög ki-
alakulásához vezet a véráramlás megváltozása is. Az örvénylő véráramlás, mely az
érpálya szűkülete miatt alakul ki, vérrögképződésre hajlamosít. Ilyenkor ugyanis
a vérlemezkék az erek belfeszínén gördülve könnyebben kitapadnak és aktiválód-
nak. Élettani körülmények között a vérplazma vékony sávja elválasztja ugyanis az
erek belfelszínétől a vérlemezkéket, illetve a többi alakos elemet. A vénás rendszer-
ben a keringés meglassulása is hasonló eredménnyel jár, pl. ilyen a műtétet követő
hosszas ágyban fekvés.

Vérrögképződéshez vezet az alvadási fehérjék kóros szintje, illetve működése. Mint

azt korábban említettük, a rosszindulatú daganatok is a vérrögképződés irányába tolják
el a véralvadás folyamatát. Hasonló a hatása a fogamzásgátló gyógyszereknek is. Létez-
Alapápolás 149

nek olyan öröklődő betegségek, melyek fokozzák a vérrögképződést. Természetesen, ha

ebben a betegségben szenvedő nő fogamzásgátlókat is szed, a vérrögképződés kockázata
a többszörösére emelkedik. Vérrögök kialakulhatnak az artériás és a vénás rendszerben
is. Kialakulásuk mechanizmusa és a kialakult vérrög is különböző a két esetben. A vér-
rögképződés a hajszálereket is érintheti.

A vérrögök sorsa különböző lehet. Előfordulhat, hogy a vérrög teljesen feloldódik,

máskor azonban tovább növekszik és érelzáródást eredményez. Az artériás elzáródás az
ellátott szerv elhalását eredményezheti. Másik fontos szövődmény lehet a vérrög lesza-
kadása és vérárammal történő továbbterjedése. Ha ez az artériás rendszerben történik, az
egyre kisebb átmérőjű erek egyikében a vérrög elakad, és az érelzáródás az ellátott szerv
elhalását eredményezi. A vénás rendszerben az egyre nagyobb átmérőjű erekben terjedve
a szívbe jut, majd onnan az artériás rendszerbe és innen a mechanizmus az előzőekkel
megegyezik. A vérrög szervülhet is, ez a folyamat azt jelenti, hogy az eret elzáró vérrög
kötőszövetesen átépül. Ennek a folyamatnak lehet az is az eredménye, hogy a kötőszö-
vetben kis átmérőjű szakaszokon az ér újra átjárhatóvá válik. A vérrög bakteriálisan fe-
lülfertőződhet és meszesedhet is.

8.2.5. Embólia
A véráram által tovasodort anyag, amely az adott érszakasz elzáródását eredménye-
zi , az embólia vagy embólus. Okozhatja vérrög, zsír, csontvelő, magzatvíz, daganat,
gáz, levegő. Leggyakrabban a vérrögök leszakadása és továbbsodródása okoz embó-
liát, ami az adott érszakasz elzáródásához és az ellátott szerv elhalásához vezet. Az
alsóvégtagi mélyvénás elzáródás rettegett szövődménye a tüdőembólia kialakulása.
Ilyenkor a vérrög a jobb pitvarba, a jobb kamrába kerül, majd a tüdő artériás rendsze-
rében elakad, és a beteg halálához vezethet. Zsírembólia alakulhat ki a csöves cson-
tok sérülésekor, ilyenkor sárga csontvelő kerül a keringésbe. Ugyancsak zsírembóliát
okoz az izomba szánt olajos injekciók véletlen történő vénás alkalmazása, illetve az
érelmeszesedés kapcsán kialakult zsíros plakkok megrepedése – lásd később. Csont-
velő-embólia borda- vagy szegycsonttörés esetén alakulhat ki, ilyenkor vörös csont-
velő jut a keringésbe. Boncolásoknál mellékleletként derül rá fény, általában a beteg
újraélesztése kapcsán kialakult csonttörések eredménye. Szülés során magzatvíz jut-
hat az anya keringésébe, magzatvíz -embóliát eredményezve. A vénákba törő rosszin-
dulatú daganatok (pl. világos sejtes veserák) esetén tumorembólia alakul ki. Légem-
bólia pl. a nagy nyaki vénák megnyílásakor jelentkezik. Ezekben az erekben ugyanis
a légkörinél alacsonyabb nyomás uralkodik, így sérülésük esetén nem vér folyik ki,
hanem levegő kerül az erekbe. Búvárok betegsége a keszonbetegség, ennek lényege,
hogy nagyobb nyomáson megnő a belélegzett gázok oldékonysága a vérplazmában és
a szövetekben. Így azok nagy mennyiségű nitrogéngázt, oxigéngázt és szén-dioxidot
fognak tartalmazni. Ha a búvár ezután hirtelen túl gyorsan emelkedik fel a mélyből
(kisebb nyomású térbe kerül), a gázok oldékonysága lecsökken, így buborékok for-
májában kiválnak (elsősorban a nitrogéngáz). A gázbuborékok a kapillárisokat elzár-
va a környező sejtek oxigénhiányát okozzák, elsősorban az agyban, az ízületekben,
a bőrben és a tüdő ereiben. Súlyos formában halálhoz vezethet. Ha a nyomáscsökke-
nés lassan, fokozatosan következik be, a vérplazmából kis adagokban kiváló gázok
a tüdőn keresztül folyamatosan eltávoznak, és nem képeznek nagyobb buborékokat
a szervezetben.
150 Alapápolás

8.2.6. Infarktus
Az infarktus adott szerv, illetve szövet artériás vagy vénás ellátásának zavara, illetve
megszűnése miatt kialakult elhalás, nekrózis. Oka legtöbbször az érintett artéria vagy
véna elzáródása. Az elhalást bizonyos szervek esetén vérzés kíséri, ilyen pl. a tüdő, a be-
lek, a petefészek és a here. A szervek másik részénél nem jár vérzéssel az elhalás, pl.
szív, vese, máj, agy. Az infarktus kialakulását több tényező is befolyásolja. Lényeges az
adott szerv érellátásának a természete. Azok a szervek, ahol az ellátó erek között kiter-
jedt összeköttetés van, kevésbé hajlamosak infarktus kialakulására. Azok, amelyeknél
az összeköttetés nem jellemző, pl. a szív gyakrabban érintettek. A következő tényező az
elzáródás kialakulásának az ideje. Ha az elzáródás gyorsan történik, a szerv azonnal el-
hal. Ha lassan, akkor van idő arra, hogy az erek közötti összeköttetések megerősödése
révén a szomszédos területet ellátó artéria átvegye az elzáródott érszakasz szerepét. Az
elhalás, az infarktus kialakulása függ attól, hogy az adott szerv, illetve szövet mennyire
tűri az oxigénhiányt. Ilyen szempontból adott szerven belül is lehetnek különbségek. Az
agy esetében az agykéreg tűri a legkevésbé az oxigénhiányt. A szív esetében az izomfal
legbelső rétege, amelyik közvetlenül nekifekszik a kamra üregét kitöltő vérnek, így erei
minden egyes kamrai összehúzódáskor összenyomódnak. Ezeknél a sejteknél a keringés
érelzáródás nélkül kialakult átmeneti zavara is nekrózis kialakulását eredményezheti.
A vér oxigénszállító kapacitásának csökkenésekor (pl. vérszegénység esetén) az eleve
oxigénszegény környezetben működő szervek rosszul tűrik a további oxigénhiányt, így
hamarabb kialakulhat infarktus.
A bőr körülírt elhalása, nekrózisa alakul ki tartós fekvés során főként a közvetlenül
a csont felett fekvő bőrterületeken. A folyamatot dekubitusznak, nyomási, vagy felfek-
véses fekélynek nevezzük. Az ok itt is a tápláló erek elzáródása.

8.2.7. Sokk, a sokk okai, típusai

A sokk perifériás keringési elégtelenség, melyet a keringő vérmennyiség és az azt be-
fogadó érpálya térfogata közötti relatív vagy abszolút aránytalanság okoz. Mit is jelent
pontosan ez a definíció? Ahogyan azt korábban említettük, a keringést a szív működése
tartja fenn, de szükséges hozzá a keringő vérmennyiség mint folyadék, mely kitölti az
érpálya csőrendszerét. Így tulajdonképpen három tényező tartja fenn a keringést, melyek
károsodása a keringés összeomlásához vezet. Az egyik ilyen tényező a szív pumpaszerű
működése. Amennyiben ez károsodik vagy megszűnik, a keringés mozgató motorja esik
ki. Ezt kardiogén (szív eredetű) sokknak nevezzük. A másik esetben a keringő vérmeny-
nyiség csökken. Ez történhet teljes vérvesztésével, vérzéssel vagy vérplazma vesztésé-
vel, pl. égés során. A vérplazma nagy részét adó víz vesztése is hasonló következmény-
nyel járhat, pl. kiszáradás vagy hosszan tartó súlyos hasmenés esetén. A fenti definíció
értelmezésekor ez jelenti az abszolút aránytalanságot a keringő vér és az érpálya között.
A relatív különbség nem a vér vagy vérplazma elvesztéséből, hanem az érpálya szabá-
lyozatlan megnyílásából adódik. A keringés élettana kapcsán megtárgyaltuk, hogy az
érpálya térfogata a többszöröse a keringő vér által képviselt térfogatnak. Ez azonban az
erek falában lévő simaizomsejtek összehúzódásával kialakított megfelelő érkeresztmet-
szet miatt élettani körülmények között nem jelent problémát. Az érpálya szabályozatlan
megnyílása azonban a keringés összeomlásához vezet. Ezt eredményezik az allergiás
reakció, pl. darázscsípés során testszerte felszabaduló, az ereket erőteljesen tágító, és
áteresztő-képességüket fokozó anyagok. Ugyancsak az erek kontrollálatlan kitágulását
Alapápolás 151

okozzák bizonyos baktériumok szétesése során a sejtfalból származó anyagok is. Mivel
az erek nyugalmi tónusának kialakítását a szimpatikus idegrendszer szabályozza – lásd
anatómia, ennek a működésnek a kiesése (pl. gerincvelő sérülés kapcsán) szintén értágu-
lathoz, sokkos keringési zavarhoz vezet.

ÖSSZEFOGLALÁS
A vizenyő a szövetközti résekben, testüregben megjelenő kóros folyadékgyülem. Ki-
alakulásában a nyirokképződés folyamata során megismert tényezők egyensúlyának fel-
borulása játszik szerepet. Megjelenhet helyi, lokális szinten vagy generalizáltan, az egész
szervezetet érintve. A vérbőség két formában jelentkezhet, az aktív formát az erek aktív
tágulása, a passzívat valamilyen elfolyási akadály eredményezi. A vérzés során a vér az
érsérülés miatt kilép az érpályából. Következményei az elvesztett vérmennyiségtől és
a vérzés helyétől függően változóak. Ha az élettani véralvadás folyamata nem a kellő
időben és helyen aktiválódik, akkor vérrögképződésről, trombózisról beszélünk. Legfon-
tosabb szövődménye az érpálya lokális vagy távoli elzárása. Utóbbi okát a vérrög lesza-
kadása és embólusként való terjedése okozza. Mindkét eset az ellátott szerv infarktusá-
hoz, elhalásához vezet. A sokk perifériás keringési elégtelenség, melynek kialakulásáért
a keringő vérmennyiség és az érpálya között kialakuló aránytalanság felel. Hátterében
különböző okok állnak, ezek alapján csoportosítjuk fajtáit.

Kérdések
1. Mit nevezünk vizenyőnek?
2. Milyen tényezők játszanak szerepet a vizenyő kialakításában?
3. Mely szervek betegségei eredményeznek generalizált vizenyőt?
4. Sokkos keringészavarhoz vezet-e a keringő vérmennyiség 20%-át meg nem hala-
dó heveny vérvesztés? Miért?
5. Nevezzen meg olyan szervet, ahol a kis kiterjedésű vérzésnek is súlyos következ-
ményei lehetnek? Miért?
6. Mit nevezünk trombózisnak?
7. Milyen szövődményei lehetnek a vérrögképződésnek?
8. Milyen tényezők alakíthatnak ki embóliát?
9. Mi a sokkos keringészavar lényege?
10. Milyen típusait ismeri a sokkos keringészavarnak?
11. Mi az infarktus, hogyan alakul ki, milyen típusai vannak?

8.3. Az erek betegségei

8.3.1. Az artériák betegségei

Érelmeszesedés
Az érelmeszesedés az artériákat érintő folyamat, melynek során az érfalba zsírnemű
anyagok, lipidek rakódnak le. Az érintett terület a későbbiek során elmeszesedhet, in-
nen kapta a kórkép a nevét. Az érelmeszesedés kialakulásának pontos mechanizmusa
152 Alapápolás

a mai napig nem ismert, többféle elmélet létezik. A legvalószínűbb az, hogy a folyamat
az endothel sejtek sérülésével kezdődik. Aktiválódnak a vérlemezkék, illetve a plazma-
fehérjék, köztük a zsírokat szállító fehérjék az érfalba kerülnek, és ott lipidek rakódnak
le. A folyamat során az ér falába áramló fehérvérsejtek és az izomfal simaizomsejtjei
is aktiválódnak. Ennek eredményként a fehérvérsejtek zsírcseppeket kebeleznek be,
a simaizomsejtek pedig, kötőszöveti rostokat termelnek. Kialakul egy, az ér belfelszínéről
előemelkedő, változó mértékben tömött ún. plakk, mely zsírral telt fehérvérsejtekből és
kötőszöveti rostokból áll. A folyamat során a plakk a későbbiekben elmeszesedik, tojás-
héjszerűen törékennyé válik.

Az érelmeszesedés okai
Az érelmeszesedés kialakulásában több tényező is szerepet játszik. Fontos rizikóté-
nyező az életkor. Gyermekekben a betegség ritkán alakul ki, idősekben gyakori. Fontos
kérdés a nem, a nőket ugyanis a tüszőhormon, az ösztrogén védi az érelmeszesedés ki-
alakulásától. A nemi ciklus megszűnésével, a klimax után azonban ez a védelem meg-
szűnik. A zsíros táplálkozás, az elhízás, a vérzsírok táplálkozás eredetű vagy öröklött
betegség miatt kialakult magas szintje is érelmeszesedéshez vezet. A cukorbetegekben
is gyakori az érelmeszesedés, az alsó végtag ereinek meszesedése 100-szor gyakoribb
a cukorbetegségben szenvedőknél. Az ok itt is a zsíranyagcsere zavarában keresendő.
A magasvérnyomás-betegség is fokozza az érelmeszesedésre való hajlamot. Ebben az
esetben az endothel károsodása az elsődleges. Ugyancsak az endothel sejtek károsodása
miatt fokozza az érelmeszesedés kialakulását a dohányzás is.

Az érelmeszesedés szövődményei
Az érelmeszesedés során kialakult meszes plakk berepedhet. Ennek következménye-
ként az endothel megsérül, ami vérlemezkék aktiválódásához, vérrög kialakulásához ve-
zet. A kialakult vérrög a kis artériákat elzárhatja, következményes infarktust okozva. Ez
az oka leggyakrabban a szívinfarktus kialakulásának. A nagyobb érfalon növekvő vérrög
darabkái leszakadva és a vérárammal tovasodródva embóliát eredményeznek. Ez a fo-
lyamat gyakran érinti a belek artériáit, vékonybélelhalást eredményezve. A repedés miatt
a plakkba áramló vér tömegnövekedéshez vezet, ami szintén érelzáródást okoz. A megre-
pedt plakkból kiszabadult kásás, zsírnemű anyagok zsírembóliához vezetnek. Az agylá-
gyulás, agyi infarktus leggyakoribb oka a nyaki erek érelmeszesedésének szövődménye-
ként jelentkező vérrög-, illetve zsírembólia. Az érelmeszesedés a szív és az agy mellett
a veséket is súlyosan károsíthatja. Az érfalban zajló folyamat szövődményeként a fal
meggyengülése és körülírt tágulata alakul ki, mely később megrepedhet.

Magasvérnyomás-betegség (hipertónia)
Az élettani vérnyomás érték 120/80 Hgmm, 140/90 Hgmm felett magas vérnyomás-
ról beszélünk. Az esetek zömében nem tudjuk a magasvérnyomás-betegség pontos okát.
A kisebbik hányad valamelyik szerv működésének zavarára vezethető vissza. Leginkább
a vese és a mellékvese betegségei, illetve daganatai alakítják ki. A vese ereit vagy a vese
állományát kiterjedten érintő folyamatok magasvérnyomás-betegség kialakulásával jár-
nak. A mellékvesekéreg- illetve velőállományának hormontermelő daganatai is hipertó-
niához vezetnek.
Alapápolás 153

A hipertónia szövődményei

A hipertónia többletterhelést jelent a bal kamra számára. A szívizom a megnövekedett

terhelésre hipertrófiával válaszol, azaz a kamra fala megvastagszik. Az izom érellátása
azonban nem követi az izomfal vastagodást, ezért a megvastagodott izomzat érzéke-
nyebb lesz az oxigénhiányra. Az erek fala a megnövekedett nyomás miatt megrepedhet,
ami a hipertónia egyik rettegett szövődményéhez, az agyvérzéshez vezet. A kis erek érin-
tettsége a látást (retina erei) és a veseműködést is rontják, vaksághoz és veseelégtelen-
séghez vezetnek. Mint azt fentebb láttuk, a hipertónia az érelmeszesedés rizikófaktora,
így az érintett szervek, a vese, az agy, a szív működése még tovább romlik. A magasvér-
nyomás-betegség és az érelmeszesedés kéz a kézben jár. A hipertónia érelmeszesedéshez
vezet, az érelmeszesedés pedig a vese érintettsége miatt magasvérnyomás-betegséghez,
és ezzel a kör bezárult.

8.3.2. A vénák betegségei

A vénák leggyakoribb betegségei a vénás tágulatok, varixok. Ezek a véráramlás meg-
változása, a folyadékoszlop megnőtt nyomása miatt alakulnak ki. Leggyakrabban az alsó
végtagon láthatók. Visszértágulat a nyelőcső alsó harmadában is kialakulhat, melynek
megrepedése életveszélyes állapotot idéz elő – lásd májzsugorodás.

ÖSSZEFOGLALÁS
Az érelmeszesedés az artériás rendszert érintő kórfolyamat, ami az erek belfelszínén
körülírt meszes plakkok kialakulásával jellemezhető. Az érintett erek mérete a következ-
mények szempontjából lényeges. A kisebb erek elzáródása az ellátott szerv elhalásához,
infarktushoz vezet. A nagyobb erek belfelszínén a zsíros plakkok vagy az azokra lera-
kódott vérrögök embólia forrásként szolgálnak. A magasvérnyomás-betegség is számos
szövődménnyel járhat, az erek megrepedése vérzéshez vezet. A hipertónia az érelmesze-
sedés rizikófaktora is. Mindkét folyamat károsítja a szívet, az agyat és a veséket. A ve-
sék károsodása másodlagos magasvérnyomás-betegség kialakulásához vezet. A vénás
tágulat nem csak esztétikai problémát jelent, a nyelőcső alsó harmadában kialakult varix
megrepedése ugyanis a májzsugorodásban szenvedő alkoholbetegek halálát okozhatja.

Kérdések
1. Mi az érelmeszesedés kialakulásának a lényege?
2. Milyen rizikótényezőit ismeri az érelmeszesedésnek?
3. Milyen szövődményei vannak az érelmeszesedésnek?
4. Milyen vérnyomásértéknél beszélünk hipertóniáról?
5. Milyen szövődményekkel járhat a hipertónia?
6. Mi a kapcsolat az érelmeszesedés és a hipertónia között?
7. Melyek a vénák leggyakoribb betegségei?
154 Alapápolás

8.4. A szív betegségei

8.4.1. A szív fertőzéses eredetű betegségei
A szívbelhártyát és a szívizomzatot egyaránt érintő folyamatok sorolhatók ide, ame-
lyek kialakításáért baktériumok, gombák és vírusok felelősek. A billentyűk érintettsé-
ge a működésük elégtelenségéhez vagy a szájadékok szűkületéhez vezet. Az izomzat
érintettsége a szív pumpafunkciójának zavarát, szívelégtelenséget okozhat (pl. szív-
izomgyulladás). A gyulladást követően hegesen zsugorodott szívburok a szív telődését
nehezíti.

8.4.2. A szív ér eredetű betegségei

Ezeknél a kórképeknél a szív saját artériái, a koszorúerek érintettek. Az érelmeszese-
dés az erek szűkületéhez, súlyosabb esetben elzáródásához vezethet. Az angina pectoris
[ejtsd angina pektórisz] szorító mellkasi fájdalmat jelent, melynek oka a koszorúerek
szűkülete. A fájdalom általában meghatározott terheléskor jelentkezik, a bal karba, állba
vagy a hátba sugárzik, erős, markoló jellegű. Ha a szűkület tovább fokozódik (pl. a szű-
kületet kialakító plakk bevérzése miatt), az angina már nyugalomban is jelentkezhet, ez
azonban már a szívinfarktus előfutára lehet. A szívizom nekrózisát általában a koszorú-
erek elzáródása eredményezi. Az elzáródás hátterében súlyos érszűkület, bevérzett vagy
vizenyős plakk, vagy a megrepedt plakk felszínén kialakult vérrög áll. A heveny szív-
izominfarktus első jele gyakran a beteg halála. Ennek okát szívritmuszavarok, kardiogén
sokk képezik. Az elhalt izomfal megrepedhet, vér tölti ki a szívburkot, ami a szív ösz-
szenyomásával, keringési elégtelenséggel jár. A szemölcsizmok szakadása a vitorlás bil-
lentyűk működésének zavarát eredményezi. Az elhalt szívizom belfelszínén vérrög is
kialakulhat, amiből a leszakadó részletek a keringő vérrel továbbsodródva távoli szervek
(agy, vese, bél, lép) infarktusát eredményezhetik. Az elhalt szívizmot a szervezet nem
képes pótolni, helyét hegszövet foglalja el. A hegszövet azonban működésében nem tud-
ja a szívizmot helyettesíteni, így a kiterjedt infarktus szívelégtelenség kialakulásával jár.
Ráadásul a heg a vér nyomásának következtében megnyúlhat, a szívfal körülírt területen
kiboltosul, ami vérrögképződésre hajlamosít. A szívizomelhalást az esetek többségében
később újabb infarktus követi. Az elzáródással nem járó súlyos érelmeszesedés a szív-
izom károsodása, illetve sorvadása miatt szívelégtelenség kialakulásához vezet. A szív-
belhártya alatti szívizom infarktusa érelzáródás nélkül, átmeneti keringészavar során is
kialakulhat – lásd feljebb.

8.4.3. Szívelégtelenség
Szívelégtelenségről akkor beszélünk, ha a szív nem képes a szervek, illetve szövetek
megfelelő működéséhez szükséges vérmennyiséget biztosítani. Bár a szív egységes fel-
építésű szerv, a különböző kóros folyamatok miatt egyik felének a működése hamarabb
elégtelenné válhat, mint a másiké. Ezért klinikai szempontból balszívfél- és jobbszívfél-
elégtelenségről beszélünk. Mivel a két szívfél egymás után van kapcsolva, az egyik elég-
telensége kihat a másikra és fordítva. A szívelégtelenségre általában jellemző, hogy előre
felé (bal szívfél esetén a nagy vérkör, jobb szívfél esetén kis vérkör) a szív nem képes
a kellő vérmennyiséget biztosítani, kilökni. Visszafelé pedig (bal szívfél esetén kis vér-
kör, jobb szívfél esetén nagy vérkör) a vér feltolulása, pangása jelentkezik. A szívelégte-
Alapápolás 155

lenséget kiváltó okok súlyossága és lefolyása alapján heveny és idült szívelégtelenséget

különböztetünk meg.

8.4.4. Balszívfél-elégtelenség
Balszívfél-elégtelenség kialakulásához vezet a bal kamra túlzott terhelése. Ennek
okozója a magasvérnyomás-betegség vagy az aorta szájadékában ülő zsebes billentyű
szűkülete. Ugyancsak balkamraterheléssel jár a mitrális billentyű elégtelen működése.
Ilyenkor a billentyű a kamra összehúzódásakor nem zárul be teljesen, és a vér egy része
visszajut a pitvarba. A kamra elernyedésekor aztán a billentyű megnyílását követően ez
a vér, illetve a tüdővénák felől a pitvarba érkező vér is a kamrába áramlik. A bal kam-
ra izomzatának károsodása (pl. szívizominfarktus vagy szívizomgyulladás miatt) szív-
elégtelenség kialakulásához vezet. Heveny balszívfél-elégtelenség oka lehet a nagy ki-
terjedésű szívizomelhalás. Ebben az esetben nagy mennyiségű tüdővizenyő jelentkezik.
A kórképet szívasztmának is nevezik.

8.4.5. A balszívfél-elégtelenség szövődményei

A kisvérkörben a vér feltolul, pangás alakul ki. A pangó véroszlop nyomása megnő, ez
vizenyőképződést eredményez. A tüdő léghólyagocskáit folyadék tölti ki, ezt nevezzük
tüdővizenyőnek. A légzőfelület természetesen csökken, a beteg fulladni fog. A kamra ösz-
szehúzódásakor kidobott vérmennyiség csökkenése a szövetek, szervek elégtelen oxigén
ellátását eredményezi.

8.4.6. Jobbszívfél-elégtelenség
A jobbszívfél-terhelés leggyakoribb oka a bal kamra működésének elégtelensége.
A kis vérkörben kialakult pangás nyomásfokozódáshoz, kisvérköri hipertónia kialakulá-
sához, a jobb kamra terheléséhez vezet. A mitrális billentyű szűkületekor a vér nem tud
megfelelően átáramlani a bal pitvarból a bal kamrába, feltolul, ami kisvérköri hipertóniát
és következményes jobbkamraterhelést eredményez. Minden olyan betegség, ami növeli
a kisvérköri vérnyomást, terheli a jobb kamrát. Ilyen betegségek a tüdő állományát ki-
terjedten károsító kórképek (pl. az asztma, a krónikus hörgőgyulladás és a tüdőállomány
kötőszövetes átépülése).

8.4.7. A jobbszívfél-elégtelenség szövődményei

Ebben az esetben a pangás és a vizenyő megjelenése a nagy vérkörben jelentke-
zik. A lábszárakon vagy fekvő beteg esetén a keresztcsonti tájékon ujjbenyomatot tar-
tó vizenyő jelenik meg. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy a beteg bőrét megnyomva, az
ujjbenyomat kis gödröcske formájában mindaddig megmarad, míg az érintett területről
az ujjunkkal kifejtett nyomás hatására kipréselt folyadék vissza nem áramlik a helyére.
A vizenyő a testüregekben, mellüregben, hasüregben is megjelenik.
Szívelégtelenség esetén a beteg gyakran számol be fokozott éjszakai vizelésről és ar-
ról, hogy napközben a lábszárán jelentkező vizenyő az éjszakát követően reggelre eltű-
nik. Ennek oka az, hogy az elégtelenül működő szív napközben az álló helyzetből adódó
többletterheléssel már nem tud megküzdeni, ezért az érben keringő folyadék egy része
a szövetek közé kerül (vizenyő) és nem jut el a vesébe. Éjszaka, vízszintes helyzetben
156 Alapápolás

azonban a többletterhelés megszűnik, a folyadék visszalép az érpályába, a vizenyő meg-

szűnik. A veséhez áramló többletfolyadékból pedig vizelet képződik.

ÖSSZEFOGLALÁS
A szívet érintő kórképek közül a leggyakoribb az érelmeszesedés talaján kialakuló an-
gina pectoris és a szívinfarktus. A szívizom elhalása a szív pumpafunkciójának heveny,
vagy idült elégtelenségét okozza, de érintheti a billentyűk működését is. Oka a koszo-
rúartériák elzáródása. A szívelégtelenség mindkét szívfelet érintheti, tüneteinek megér-
téséhez a vérkörök pontos ismerete nélkülözhetetlen. Mivel a szív két fele sorosan van
egymással kapcsolva, az egyik szívfél elégtelen működése kihat a másikra, annak több-
letterhelését, idővel elégtelenségét eredményezi. Ez főként balkamra-elégtelenség esetén
szembetűnő.

Kérdések
1. Milyen tünetekkel jár az angina pectoris?
2. Milyen okai vannak a szívizomelhalás kialakulásának?
3. Milyen szövődményekkel járhat a szívizominfarktus?
4. Milyen okok vezetnek balszívfél-elégtelenséghez?
5. Hogyan alkalmazkodik a bal kamra a hipertóniához? Mi a mechanizmus lényege?
6. Milyen tünetekkel jár a balszívfél-elégtelenség?
7. Ha a beteg lábán ujjbenyomatot tartó vizenyő van, melyik szívfél elégtelenségére
gondol?
Alapápolás 157

9. A légzőrendszer kórtana

9.1. A felső légutak betegségei

9.1.1. Heveny fertőzések

A felső légutak heveny gyulladásai a leggyakoribb megbetegedések. Elsősorban meg-
hűlés, nátha formájában jelentkeznek, melyet sokféle légúti vírus (pl. influenza vírus),
amit okozhat. A fertőzések többsége ősszel és télen, szezonálisan jelentkezik. Az esetek
kisebb részében komplikációként bakteriális felülfertőződés társulhat a náthához, mely
az orrmelléküregeket is érintheti. A heveny garatgyulladást vírusok (pl. adenovírus) és
baktériumok (pl. Streptococcus) is okozhatják. A gyulladásra jellemző vérbőség itt köny-
nyen vizsgálható, váladékképződés is megfigyelhető. A gége heveny gyulladását aller-
giás állapotok, illetve irritáló anyagok belégzése is okozhatja. Az esetek nagy részében
ugyanazok a kórokozók, amelyek a náthát, illetve a garat gyulladását okozzák, a gégét
is megbetegíthetik.

9.1.2. A felső légutak daganatai

Elsősorban a gégerákot emelnénk ki. Főként dohányzó, illetve égetett szeszesitalokat
fogyasztó férfiakban alakul ki. Rossz gyógyhajlamú, súlyos betegség, melynek sebészi
megoldását a gége kiirtása jelenti.

9.2. Az alsó légutak betegségei

9.2.1. A tüdők fertőzés okozta betegségei, tüdőgyulladás (pneumónia)

Tüdőgyulladást számos kórokozó, baktérium, gomba vagy vírus okozhat. A létrejött el-
változás nagyban függ a kiváltó kórokozók csoportjától, sőt azon belül is az egyes kórokozó
típusától. A tüdőgyulladás lehet gócos, lebenyes és ún. nem típusos tüdőgyulladás. A gócos
tüdőgyulladást a hörgők és a hörgőcskék gyulladása előzi meg, a kórokozók a hörgőcskéken
keresztül érik el a léghólyagokat, ahol elszórtan, gócokban alakítanak ki tüdőgyulladást. Ez
a típus csecsemőknél, magatehetetlen és idős betegeknél gyakori. A lebenyes tüdőgyulladás-
ban egy egész tüdőlebeny érintett. A nem típusos tüdőgyulladás a léghólyagocskák falában
zajlik. Nevét onnan kapta, hogy ilyen esetben nincsenek meg azok a típusos klinikai jelek,
illetve röntgentünetek, mint a fenti két formánál. A baktériumok általában gócos és lebe-
nyes tüdőgyulladást okoznak, a vírusok pedig a nem típusos formát. Nem mindegy, hogy
a beteg a tüdőgyulladást közösségben (pl. buszon, munkahelyen, családban) vagy a kórház-
ban kapta el. Utóbbi esetben ugyanis antibiotikumokkal szemben sokkal ellenállóbb kór-
házi törzsek a felelősek a fertőzésért, melyek kezelése sokkal nehezebb. Tüdőgyulladáshoz
vezethet a gyomortartalom visszaáramlása és félrenyelése, mely eszméletlen állapotú bete-
geknél gyakori. Ilyenkor a baktériumok mellett a sósav károsító hatásával is számolni kell.
158 Alapápolás

9.2.2. TBC (tuberkulózis)

A TBC baktérium (mycobacterium tuberculosis) által kialakított fertőző betegségről
van szó, melynek főként az utóbbi időben a társadalmi átalakulás (a társadalom perifé-
riáján élőknél, pl. hajléktalanok gyakori) és a keleti határok megnyílása miatt újra nagy
a jelentősége. Cseppfertőzéssel terjed, a kórokozó a tüdőbe jut. Érdekes, hogy a szerve-
zet nem tudja elpusztítani ezt a baktériumtípust, hanem mintegy börtönbe zárja, elszi-
geteli. Ezeket a baktériummal telt „börtönöket” gümőnek nevezik, ezért a betegség ma-
gyar neve a gümőkór. A gümők középső része elhal, és olyan körülmények alakulnak ki
benne, amelyek a baktérium számára kedvezőtlenek. A szervezet tehát mindaddig védve
van, amíg a baktériumokat el tudja szigetelni. Ha a kórokozó agresszív, vagy az immun-
rendszer károsodott (pl. hajléktalanok, alkoholisták), a folyamat a tüdőben továbbterjed,
TBC-s tüdőgyulladás alakul ki. A baktérium szóródásával több szervi érintettséggel járó
állapot jelentkezik, ami halálos is lehet. A rendelkezésre álló gyógyszerekkel a korábban
magyar betegségnek (morbus hungaricus) is titulált kór súlyos szövődményei (pl. TBC-s
roncstüdő) ma már ritkaságnak számítanak.

9.3. A tüdő nem gyulladásos betegségei

9.3.1. Légúti szűkülettel járó tüdőbetegségek

Ebbe a csoportba három kórkép tartozik, az asztma, az idült hörghurut és a tüdőtágulat.
Mindháromra jellemző, hogy idült légútszűkülettel, légzési nehezítettség kialakulásával
járnak. Az asztma (tüdőasztma) általában légúti, allergiát kiváltó anyagra, ún. allergén-
re kialakult válaszreakció. A folyamat lényege a korábban már említett túlérzékenységi
reakció, melynek során olyan anyagok szabadulnak fel, melyek a hörgők nyálkahártyá-
jának vizenyőjéhez, a mirigyek fokozott váladéktermeléséhez, és a simaizomzat görcsös
összehúzódásához vezetnek. A hörgők görcse, a nyálkahártya vizenyője és a fokozott
váladéktermelés légúti szűkülethez vezet. Az idült hörghurut dohányosokban és nagy-
városok lakóiban jelentkezik. Lényege, hogy a dohányfüst és a szmog károsító hatására
fokozott nyáktermeléssel járó idült gyulladás alakul ki. A folyamat légúti szűkülettel,
köhögéssel, köpetürítéssel jár. A tüdőtágulat ugyancsak a dohányosoknál alakul ki. Itt
a tüdő léghólyagocskáinak a fala károsodik, átszakad, nagy légtartó terek alakulnak ki.
Emiatt csökken a léghólyagocskák, illetve az azokhoz tartozó kapillárisok száma, más-
részt csökken a kis légutakat nyitva tartó rugalmas húzóerő. Ennek következtében kilég-
zéskor a kis légterek összeesnek, ez pedig idült légútszűkületet eredményez. Mindhárom
kórkép a tüdőállomány kiterjedt oxigénhiányos állapotát eredményezi, melynek követ-
kezményeként kisvérköri magas vérnyomás alakul ki. Ennek szövődménye idült jobb-
kamraterhelés, kamrafal-megvastagodás és szívelégtelenség lehet.

9.3.2. A léghólyagocskák falát érintő betegségek

A léghólyagocskák falát érintő betegségek (gyulladás, kötőszövet-szaporulat
stb.) a tüdő tágulékonyságát és így a légzés hatékonyságát rontják. Mivel diffúz
oxigénhiányhoz vezetnek, kisvérköri magas vérnyomás és következményes idült
jobbkamraterhelés alakul ki, ami kamrafal-megvastagodáshoz és szívelégtelenség ki-
alakulásához vezet.
Alapápolás 159

9.4. A tüdőkeringés betegségei

9.4.1. Pangásos tüdő, tüdővizenyő
Heveny, illetve idült balszívfél-elégtelenség kapcsán alakul ki. A kis vérkörben a pan-
gás miatt megnő a folyadékoszlop nyomása, melynek hatására folyadék lép ki a léghó-
lyagocskákba. A heveny tüdővizenyő életet veszélyeztető állapotot jelent, a légzőfelszín
csökkenésével fulladáshoz vezet. Idült tüdővizenyő esetén a beteg fulladásról és habos
köpetürítésről panaszkodik, melynek színe a nagy nyomás miatt megrepedt kapillárisok-
ból kifolyó és a léghólyagocskákban lebomló vér miatt szilvalészerű.

9.4.2. Kisvérköri magas vérnyomás

A kisvérköri magas vérnyomás kialakulásában a tüdőt kiterjedten érintő betegségek,
valamint a bal kamra elégtelen működését eredményező kórfolyamatok játszanak szere-
pet. A tüdőt kiterjedten károsító betegségekben egyrészt csökken a kapillárisok száma
(pl. tüdőtágulat), másrészt az oxigénhiány és a tüdő alapvázának kötőszövetes átépülése
az ereket szűkítik.

9.4.3. Tüdőembólia
A tüdőartéria ágainak elzáródását leggyakrabban az alsó végtag mélyvénáiból szárma-
zó embólusok okozzák. A nagy vérrög a tüdőverőér oszlását meglovagolva (ún. lovagló
embólia) reflexes szívmegálláshoz vezet. A verőerek 60%-ának eltömeszelődése heveny
jobbszívfél-elégtelenséghez és a keringés összeomlásával halálhoz vezet. A kisebb ar-
tériák elzáródása az esetek kisebb hányadában tüdőinfarktust okoz. Ennek oka, hogy
a tüdőnek kettős vérellátása van – lásd anatómia, így a hörgőartériák biztosítják a tüdő
megfelelő vérellátását.

9.5. A tüdő daganatai

A tüdőrák a fejlett országok leggyakoribb haláloka. Többféle tüdőrák alakulhat ki, rizi-
kótényezőként a dohányzás (passzív dohányzás is!) és a különböző ipari szennyeződések
(pl. radioaktív anyagok, azbeszt, nikkel, vas-oxid) szerepelnek. A leggyakoribb szövettani
típus a laphámrák, melynek kialakulási mechanizmusát a metaplázia jelenségénél ismer-
tettük. A dohányfüst károsító hatására kezdetben a csillószőrős hengerhámból többrétegű
laphám, majd további károsodás eredményeként laphámrák alakul ki. Agresszív folyamat-
ról van szó, melynek során a daganat a a nyirokutakon keresztül a tüdőkapui nyirokcso-
mókra terjed. A vérárammal a daganat szóródva áttéteket ad az agyba, a mellékvesékbe,
a májba, a csontokba stb. A tüdőrákok egy részének kialakulása nem függ a dohányzástól.

9.6. A mellhártya betegségei

A mellhártyának is kialakulhat gyulladása, ami általában a tüdő gyulladását kíséri.
Részben ennek talaján, részben a jobb szívfél elégtelen működése miatt a mellhártya le-
mezei között folyadék szaporodhat fel. Sérülés kapcsán a mellhártyalemezek közé leve-
160 Alapápolás

gő (légmell) és vér is kerülhet. Előbbi jelentősége, hogy ilyenkor a mellhártya két leme-
ze egymástól elválik és az érintett oldalon a tüdő összeesik. A mellhártya rosszindulatú
daganata azbeszttel dolgozók körében gyakori.

ÖSSZEFOGLALÁS
Az alsó és felső légutak gyulladásait főként vírusok és baktériumok okozzák. Az
egészségügyben nagy jelentősége van a tüdőgyulladásnak, egyrészt, mert kórházi kö-
rülmények között az antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumtörzsek okoznak
fertőzéseket, másrészt a tartós elesett, fekvőbeteg állapot tüdőgyulladás kialakulására
hajlamosít. A tartós ágyban fekvés másik szövődménye az alsóvégtagi mélyvénák elzá-
ródása, trombózisa, melynek következtében tüdőembólia alakulhat ki. A légútszűkülettel
járó tüdőbetegségek nehezített légzéssel, fulladással, a tüdő állományának károsodásá-
val járnak. Emellett lényeges szövődményük a jobbszívfélterhelés és ennek talaján ki-
alakuló szívelégtelenség is. A fejlett országokban a dohányzás mint rizikótényező talaján
kialakult tüdőrák a daganatos halálozásban vezető helyen áll. A fejlődő országokban,
valamint a fejlett országokban a társadalom perifériáján élőkben ma is gyakori megbe-
tegedés a TBC.

Kérdések
1. Milyen formáit ismeri a tüdőgyulladásnak?
2. Gyermekekben, idősekben, magatehetetlen betegekben milyen tüdőgyulladás ala-
kul ki?
3. Milyen kimenetele lehet a tüdőgyulladásnak?
4. Kiknél gyakori a tüdő TBC-s fertőzése?
5. Mi a tüdőasztma lényege?
6. Kiknél gyakori az idült hörghurut?
7. Hogyan okoz légútszűkületet a tüdőtágulat?
8. Mikor alakul ki tüdővizenyő?
9. Mi a kapcsolat a diffúz tüdőbetegségek és a jobb kamra között?
10. Honnan származik masszív tüdőembólia esetén az érelzáródást okozó vérrög?
11. Mi a leggyakoribb rosszindulatú tüdődaganat kiváltó oka?
12. Mi történik légmell esetén?
Alapápolás 161

10. Az anyagcsere és a táplálkozás zavarai

10.1. Az anyagcsere zavarai

Az emberi szervezet élete során szüntelenül folytat anyagcserét. A szájon át vizet és
tápanyagokat (fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat, vitaminokat, ásványi anyagokat és
nyomelemeket) vesz fel, amelyek a tápcsatornában lebontódnak, majd a vérkeringés
a test sejtjeihez szállítja őket. Ezeket az anyagokat a sejtek fölveszik és átalakítják fon-
tos építő- vagy hírvivő-molekulákká, elraktározzák vagy elégetik őket (energiát nyer-
nek belőlük). A sejtek a vérkeringésből, a szervezetből származó, ott tárolt anyagokat is
felvesznek, és szükség szerint átalakítják őket. A fölös vagy mérgező anyagokat a vérbe
adják le, onnan pedig a vizelettel, verejtékkel vagy a tüdő által kilélegzett levegővel tá-
voznak, azaz a szervezet kiválasztja őket. A tüdőn keresztül tehát oxigént veszünk fel
és szén-dioxidot adunk le, aminek nagy része a szervezet energiatermelő folyamataiban
keletkező égéstermék.

Az anyagcserezavarok egy része örökletes, és a biokémiai reakciókért felelős, azo-

kat irányító, gyorsító enzimek hiányából vagy kóros működéséből adódik. Másik ré-
széért az anyagcsere-folyamatok aktivitását szabályozó hormonok eltérései a felelősek.
Az anyagcsere-betegségek közül legfontosabbak a szénhidrát-anyagcsere, pontosabban
a cukorháztartás zavarai, a magas vérzsírtartalommal járó zsíranyagcsere-betegségek,
valamint a fehérje-anyagcsere zavarai. A szénhidrát- és zsíranyagcsere-zavarok szoro-
san összefüggnek egymással, mert a szervezet a cukrokat viszonylag könnyen zsírokká,
a zsírokat cukrokká tudja alakítani. Nem véletlen, hogy a cukorbetegséghez gyakran
társul elhízás, az elhízás pedig rizikófaktora a cukorbetegségnek. A fehérje-anyagcse-
re betegségei jobban elkülönülnek. A szervezet fehérjéit felépítő, nitrogén-tartalmú
aminosavak között húsz esszenciális aminosavról tudunk, amiket a szervezet nem tud
előállítani, csak lebontani, ezért ezeket a táplálékkal kell felvennünk. Az aminosavak
anyagcsere-folyamatainak mintegy 70 különböző zavarát ismerjük. E nagy szám abból
adódik, hogy az aminosavak egymástól elkülönülő folyamatok során bomlanak le, ala-
kulnák át.

A szénhidrátok cukrok. Egyes cukrok egyszerűek, mások összetettek. A szacharóz (ét-

kezési cukor) két egyszerű összetevőből, szőlőcukorból (glükózból) és gyümölcscukor-
ból (fruktózból) áll. A laktóz (tejcukor) szőlőcukorból és galaktózból épül fel. A kris-
tálycukor és a tejcukor csak akkor tud felszívódni és hasznosulni, ha a szervezet enzimei
lebontják őket egyszerű összetevőkre. A kenyérben, tésztában, rizsben és más szénhidrát-
tartalmú táplálékokban található szénhidrátok egyszerű cukormolekulákból álló hosszú
láncok. E hosszabb molekulákat a szervezetnek szintén le kell bontania. Ha egy bizonyos
cukor feldolgozásához szükséges enzim hiányzik, a cukorféleség a szervezetben felhal-
mozódva problémákat okozhat.
162 Alapápolás

10.2. A táplálkozás zavarai

10.2.1. Alultápláltság, kóros soványság
Soványságról akkor beszélünk, ha a testtömeg 10-20 százalékkal kisebb az átlagnál.
A normál testtömeg meghatározására – számos index közül leggyakrabban – a testtö-
meg-indexet (TTI) használják, amely a kg-ban kifejezett testtömeg (testsúly) és a mé-
terben kifejezett testmagasság négyzetének a hányadosa. A normál TTI 20-25 között
mozog. Az életkor előrehaladtával a testtömeg mérsékelt gyarapodása nem kedvezőtlen
jelenség, ezért a következő értékek tekinthetők normálisnak:

Életkor (év) „normál” TTI

19-24 19-24
25-34 20-25
35-44 21-26
45-54 22-27
55-64 23-28
65- 24-29

3. táblázat

Soványságról 18,5-20 alatti TTI-értékek esetén beszélünk. A soványság nem jelent

feltétlenül betegséget. A 10 százalék körüli testtömeghiány a halálozási arány szempont-
jából még kissé kedvezőbb is, mint a normál testtömeg. Meg kell különböztetni a so-
ványságtól az alultápláltságot, a betegek körében előforduló kóros tápláltsági állapotot,
a malnutríciót, ami rontja a beteg gyógyulási esélyét, növeli a szövődmények kialakulá-
sának a kockázatát, a kórházi kezelés tartamát stb. A kóros tápláltsági állapot akkor ala-
kul ki, ha a bevitt táplálék hosszabb ideig nem fedezi a szükségletet; a szervezet energia-
háztartásának és egy vagy több tápanyagnak a relatív vagy abszolút hiánya jön létre. Az
idősek különösen veszélyeztetettek, mert gyakran betegek, többféle gyógyszert szednek,
étvágytalanok lehetnek, szomjúságérzésük csökkent, rágási és nyelési problémák nehe-
zítik a táplálkozásukat, sokan egyedül, kis jövedelemből élnek, gyakori körükben a de-
presszió és a szociális izoláció.
Az anorexia nervosa inkább az evés visszautasítását jelenti, mint az étvágy elveszté-
sét. Életveszélyes lesoványodáshoz vezethet. Főleg fiatal nőknél és serdülő lányoknál
tapasztalható. A táplálkozási zavarok e legismertebb formájánál a beteg megvonja ma-
gától az evés és a jóllakás élvezetét. Alig eszik, lefogy, ugyanakkor sokat sportol, és az
élet számos területén nagyon becsvágyó. Állandó fogyásukról különféle étvágycsök-
kentőkkel, víz- és hashajtókkal gondoskodnak. gyakran tagadják életveszélyes sovány-
ságukat, és még akkor is kövérnek tartják magukat, ha testsúlyuk jóval alatta marad az
átlagosnak. Az anorexia leggyakrabban a 10 és 30 év közötti lányok és nők körében
fordul elő, fiúknál, fiatalembereknél ritkábban. Többnyire a serdülőkor elején kezdődik,
ami egybeesik a női szerep tudomásulvételével. A menstruáció elmaradása jellemző tü-
nete a betegségnek.
A bulímia vagy farkaséhség kínzó táplálkozási zavar. A beteg feszült állapotban kény-
szerevéssel és nagy tömegű élelmiszer „agresszív” bekebelezésével nyugtatja és jutal-
mazza magát, utána pedig bűntudat, szégyenérzet és önmegvetés gyötri fegyelmezet-
Alapápolás 163

lensége miatt. Büntetésül arra kényszeríti magát, hogy mindent kihányjon. Minthogy
az elfogyasztott étel nem emésztődik meg, a bulímiások a hatalmas ételmennyiségek
elfogyasztása ellenére is többnyire normális testsúlyúak. Gyomorfájás és menstruációs
zavar is jelentkezhet a bulímia által kiváltott krónikus stressz következményeként. A fo-
lyamatos erőltetett hányás az elektrolit-háztartás zavarához, a hányadék félrenyeléséhez
és nyelőcsőrepedéshez vezethet. Az anorexiához hasonlóan nőknél jóval gyakoribb.

10.2.2. Túltáplálás, elhízás

Étkezési szokásainkat két mechanizmus irányítja, az egyik tisztán élettani reflex, a má-
sik lelki mechanizmus, amit a társadalmi-kulturális környezet befolyásol. Ezek játszanak
szerepet az éhségérzet létrejöttekor, az étvágy felkeltésekor és a jóllakottság kialakulá-
sakor.
Orvosi szempontból akkor beszélünk elhízásról, amikor testsúlyunk több mint 20%-
kal túllépi az ideális testtömeg-indexet (ha a kapott szám 20 alatt van, sovány, ha 20,1 és
25 között, normál, ha 25,1 és 30 között, túltáplált, és ha 30 fölött van, akkor elhízott az il-
lető). Az elhízás két tényezőtől függ, az öröklött hajlamtól és a gazdasági-társadalmi kö-
rülményektől. Az öröklött hajlam csak akkor nyilvánul meg, ha kedvezőek a gazdasági-
társadalmi tényezők is. Bizonyos körülmények kedveznek az elhízásnak, ilyen a stressz,
ami megzavarja az étkezési ritmust, az energiafelhasználás hirtelen csökkenése, például
a sport abbahagyásakor, a dohányzás elhagyása, nőknél a menopauza, férfiaknál a csa-
ládalapítás utáni „megállapodott”, kényelmes életmód. Elhízás figyelhető meg olykor
lelki konfliktusok, depressziós periódusok vagy ideggyógyászati kezelések (nyugtatók
szedése) után is. Az elhízás nemcsak esztétikai probléma, hanem az egészséget is ve-
szélyezteti. Az elhízás magasvérnyomás-betegséghez, érelmeszesedéshez, II. típusú cu-
korbetegség kialakulásához vezethet. A cukorbetegség kialakulásában főként a hasüre-
gi zsírszövet (zsigeri zsír) mennyisége tűnik meghatározónak. Mennyisége testedzéssel
csökkenthető, erre utal, hogy a japán sumo harcosok a jelentős bőr alatti zsírszövet elle-
nére nem cukorbetegek. A jelentős túlsúly azonban terheli a gerincet, és az alsó végtagok
ízületeit, a keringést. A mellkasfalra nehezedő súly a légzőmunkát nehezíti. A férfiaknál
gyakoribb az elhízás mellkasi, hasi formája. A nőknél a körte típusú elhízás a gyakoribb,
amire főleg a csípőre, combokra rakódott zsírpárnák jellemző. A kétféle elhízás gyakran
keverten jelentkezik.

10.2.3. Vitaminhiány
A vitaminhiány nem csak egyes szervek, hanem az egész szervezet működésének za-
varát okozza, aminek a hiánybetegség már csak a legsúlyosabb megnyilvánulási formája.
Napjainkban a teljes vitaminhiány előfordulása ritka, azonban az elégtelen vitaminellá-
tottság gyakori. Nehezíti a kórisme felállítását, hogy az elégtelen vitaminbevitel csak
általános, nem specifikus tüneteket vált ki. A vitaminok nem egységes szerkezetűek, de
van néhány közös tulajdonságuk. Mindannyian szerves anyagok, amelyek kis mennyi-
ségben szükségesek a szervezet normális működéséhez, egészségéhez. A legtöbb vitamin
a táplálékkal jut a szervezetbe. A vitaminok nélkülözhetetlenek a szervezet anyagcsere-
folyamataiban, a sejtek osztódásában, a szövetek regenerációjában, a vérképzésben és
egyéb életfontosságú folyamatokban résztvevő enzimek számára is. A vitaminok lehet-
nek zsíroldékonyak vagy vízoldékonyak. A zsíroldékony vitaminok, mint amilyen az
A-, D,- E- és K-vitamin, a táplálék zsírjaival szívódnak fel és a májban raktározódnak.
164 Alapápolás

A zsírban oldódó vitaminok közül az A-vitamin a látáshoz, a látópigment kialakulásához

szükséges. Hiányában farkasvakság alakul ki, ami a sötéthez való alkalmazkodás hiá-
nyát jelenti. A D-vitamin a csontok megfelelő fejlődéséhez, növekedéséhez szükséges,
hatására fokozódik a bélből a csontok alapanyagát jelentő kálcium és foszfát felszívó-
dása. Hiánya a csontok fejlődésének zavarához vezet. Az E-vitamin antioxidáns hatású,
jelentős szerepet játszik a daganatos betegségek megelőzésében. A K-vitamin a véral-
vadási faktorok termelődéséhez szükséges, hiánya véralvadási zavart, vérzékenységet
eredményez. A C-vitamin és a B-vitamin csoport vízoldékony vitaminok. Ezeket a vita-
minokat a szervezet azonnal felhasználja, a fölösleges mennyiség pedig a vizelettel köny-
nyen kiürül. A vízben oldódó vitaminok közül a B-vitaminok az idegrendszer megfelelő
működéséhez, a B12 vitamin és a folsav a vörösvértestek fejlődéséhez nélkülözhetetlen.
Hiányukban vészes vérszegénység alakul ki. A C-vitaminra a megfelelő szerkezetű kö-
tőszövet (pl. erek fala) kialakulásához van szükség, hiányállapota ezek elégtelenségét
okozva vérzékenységhez vezet, ami főként a nyak és az alsó végtagok bőrében, illetve
a fogínyben alakul ki – skorbut.

ÖSSZEFOGLALÁS
Mind a minőségi, mind a mennyiségi táplálkozás zavara betegséghez vezet. Az alul-
tápláltság csökkent teljesítőképességgel, a védekező mechanizmusok elégtelensége miatt
fertőzésre való fokozott hajlammal jár. Az elégtelen táplálékbevitel halálhoz is vezethet.
A túltápláltság, elhízás többek között cukorbetegségre, magasvérnyomás-betegségre, ér-
elmeszesedésre hajlamosít. A vitaminhiány szövődményei az egyes vitaminoknak meg-
felelően eltérőek.

Kérdések
1. Milyen tényezők játszanak szerepet az anyagcserezavarok kialakulásában?
2. Van-e összefüggés a szénhidrát- és a zsíranyagcsere zavarai között?
3. Mikor beszélünk soványságról?
4. Mit jelent a testtömegindex fogalma, mire használjuk?
5. Mikor beszélünk elhízásról?
6. Milyen tényezők vezethetnek elhízáshoz?
7. Milyen szövődményekkel jár az elhízás?
8. Miért lényeges a táplálkozás során a megfelelő vitaminbevitel?
Alapápolás 165

11. Az emésztőrendszer kórtana

11.1. A szájüreg kórtana

A szájüregben elhelyezkedő anatómiai képletek esetén is beszélhetünk fejlődési
rendellenességekről, gyulladásos folyamatokról, illetve jó- és rosszindulatú dagana-
tokról, melyeket részletesen nem tárgyalunk. Kiemelni csak a dohányzás és az égetett
szeszes italok szerepét fogjuk, mert ezek a rosszindulatú szájüregi daganatok rizikó-
faktorai.

11.2. A nyelőcső betegségei

A nyelőcső betegségei közül elsőként a gyomorsósav nyelőcsőbe való visszaáramlása
miatt kialakuló kórképpel foglalkozunk. A gyomorszáj helyzetének megfelelően, illetve
a szegycsont mögött jelentkező égő, szúró jellegű fájdalommal jár. A sósav mint kémiai
anyag hatására kialakult heveny gyulladást jelent. Súlyos, tartós esetben hegesedéssel,
nyelőcsőszűkülettel jár. A nyelőcső alsó harmadában összeköttetés van a májkapu vissz-
ér és az alsó űrös visszér között. Ez az összeköttetés jelentősen kitágulhat, ha a májkapu
véna vérének máj felé történő elfolyása akadályozott. Ez leginkább a máj kötőszövetes
átépülése kapcsán, májzsugorodás során alakulhat ki – lásd később. A visszértágulatból
súlyos fokú, a keringés összeomlásához, a beteg halálához vezető vérzés származhat.
A nyelőcsőből is kiindulhat rosszindulatú daganat, a nyelőcsőrák. Kialakulásában a do-
hányzás és az égetett szeszesitalok játszanak szerepet. Nagyra nőve a daganat a nyelő-
csövet elzárhatja, illetve a szomszédos mellüregi szervekre terjedhet. Agresszív, rossz
gyógyhajlamú daganat.

11.3. A gyomor betegségei

A gyomorban is kialakulhatnak gyulladásos kórképek. Ezek lehetnek heveny, illetve
idült folyamatok. Heveny gyomornyálkahártya-gyulladást okozhat az alkohol és bizo-
nyos gyógyszerek (pl. az aszpirin). A kialakult gyulladás gyomornyálkahártya-felmaró-
dással és vérzéssel is járhat. A szervezetet ért súlyos behatás, baleset, égés, illetve agyi
történés (vérzés, lágyulás) is vérzéses gyomorhurut kialakulásával járhat. A vérzés nem
egyszer olyan súlyos lehet, hogy a beteg ennek szövődményeibe, és nem az alapbeteg-
ségébe hal bele. Idült gyomornyálkahártya-gyulladást leggyakrabban a gyomorban meg-
telepedő baktérium (Helicobacter pylori) eredményez. A baktérium jelentőségét az adja,
hogy a gyulladás mellett a gyomorfekély és a gyomor rosszindulatú daganatainak kiala-
kulásában is szerepet játszik. Az epe visszacsorgása a gyomorba, valamint a különböző
recept nélkül is kiváltható fájdalomcsillapító gyógyszerek is idült gyulladást okoznak.
Ugyancsak idült gyulladással jár a gyomornyálkahártyát károsító autoimmun folyamat,
mely a nyálkahártya pusztulásához vezet. Ennek következménye csökkent sósavtermelés
166 Alapápolás

(csökkent védekezés a tápcsatornai kórokozókkal szemben), és a B12 vitamin felszívódá-

sának zavara miatt kialakuló vészes vérszegénység.

11.3.1. Gyomorfekély
A gyomorban sósav és pepszin hatására a gyomornyálkahártyán fekély, körülírt nyál-
kahártyahiány alakulhat ki. A fekélyképződés oka lényegében a gyomornyálkahártyát
védő és az azt károsító tényezők közötti egyensúly felborulása. A károsító tényezők túl-
súlya, illetve a védő faktorok károsodása, hiánya vezet a fekély kialakulásához. Bizo-
nyos gyógyszerek (szteroidok és nem szteroid gyulladásgátlók), valamint a Helicobacter
pylori károsító hatást fejt ki. A fekély mélyre terjedhet, akár a gyomorfal kilyukadását,
perforációt okozva. A szabad hasüregbe kerülő sósav hashártyagyulladást eredményez.
A fekély szövődménye lehet vérzés, mely akár halálhoz is vezethet. Fekély a patkóbél-
ben is kialakulhat, itt a gyógyulás folyamán kialakult hegesedés miatt szűkület is létrejö-
het, ami a táplálék továbbhaladását gátolja.

11.3.2. A gyomor rosszindulatú daganatai

A nyálkahártyából indul ki a gyomor rosszindulatú daganatainak a többsége. Kiala-
kulásukban a táplálékkal bejutott anyagoknak van nagy jelentősége, főként a tartósító-
szerek, illetve a füstölt, pácolt ételek jelentenek hajlamosító tényezőt. A daganatok egy
része a nyálkahártyán fekély kialakulását okozza, így gyomortükrözés során nehéz lehet
a gyomorfekélytől való elkülönítésük. Ilyenkor a vizsgáló orvos kis szövetdarabokat csíp
ki a fekély széléből, és a kórboncnok mikroszkópos vizsgálattal azonosítja az elváltozás
hátterét. A gyomorrákok nőhetnek karfiolszerűen a gyomor üregébe emelkedve, de lapo-
san, a falat megvastagítva is. A gyomornyálkahártyában helyet foglaló nyiroktüszőkből
is kiindulhat rosszindulatú daganat, limfóma. Mind a gyomorrák, mind a gyomorlimfó-
mák kialakulásában szerepet játszik a Helicobacter pylori baktérium.

11.4. A vékony- és a vastagbelek betegségei

11.4.1. Fertőzéses eredetű betegségek

A vékony- és vastagbelek gyulladását számos korokozó okozhatja. Vírusok, baktériu-
mok, gombák, férgek, paraziták. A folyamat általában hasmenés kialakulásával jár. A bő-
séges hasmenés folyadék- és sóvesztést eredményez, melyek pótlása ilyenkor lényeges.
A nyálkahártya károsodása vérzéssel is járhat.

11.4.2. Nem fertőzéses gyulladásos bélbetegségek

Két betegség tartozik ide, a colitis ulcerosa, mely fekélyes vastagbélgyulladásnak for-
dítható leginkább, és a [ejtsd: krón] Crohn-betegség . Valószínűleg mindkét betegség
autoimmun eredetű, azaz a szervezet a saját sejtjeit károsítja. Colitis ulcerosa esetén
főként a vastagbél érintett, a nyálkahártyán összefolyó felszínes fekélyek alakulnak ki.
A Crohn-betegség mélyre terjedő fekélyekkel, hasadékokkal jár, sipolyok (járat) jelen-
nek meg abelek és a környező szervek, valamint a belek és a hasfal között. A folyamat
többnyire sebészi beavatkozást, műtéti megoldást igényel.
Alapápolás 167

11.4.3. Féregnyúlvány-gyulladás (appendicitis)

A köznyelv által vakbélgyulladásnak titulált kórkép valójában a féregnyúlvány gyulla-
dása. Kialakulásáért leggyakrabban a féregnyúlvány elzáródása felel, melyet bélsárrög,
bélférgek, illetve a féregnyúlvány megtöretése okozhat. A gyulladás a bélfal kilyukadá-
sához, hashártyagyulladáshoz is vezethet. Az az anatómiai tény, hogy a jobb oldali pete-
fészek ugyanabban a régióban helyezkedik el, mint a kismedencébe lógó féregnyúlvány,
magyarázza, hogy miért nehezebb a kórkép egyértelmű felismerése nőknél.

11.4.4. Divertikulózis
A vastagbelekben az életkor előrehaladtával gyakran alakulnak ki körülírt bélfal-kiöb-
lösödések, amelyek begyulladhatnak. A folyamat bélösszenövéshez és bélelzáródáshoz
vezethet, kialakulásában a bélben uralkodó nyomás fokozódása (pl. ülő életmód, moz-
gáshiány, kevés rosttartalmú étel fogyasztása) játszik szerepet.

11.4.5. Bélelzáródás
A vékony- és vastagbelek elzáródását ileusznak nevezzük. Kialakulásában valódi, me-
chanikus akadály játszhat szerepet. Ebben az esetben mechanikus ileuszról beszélünk,
pl. daganat okozta bélelzáródás. A mechanikus bélelzáródás kialakulásában a különböző
sérvek is szerepet játszanak. Ilyenkor a vékonybél kinyomul a sérvcsatornákon keresztül
a hasüregből, és leszorítás alá kerül. A sérvcsatornákat a hasizmoknál ismertettük – lásd
anatómia. A hűdéses bélelzáródás lényege, hogy valódi elzáródás nincs, a belek simaiz-
mának bénulása okozza a működészavart, pl. hashártyagyulladás esetén.

11.4.6. Felszívódási zavarok

Ezek a vékonybelet érintő kórfolyamatok, melyek során a táplálék egyes alkotóeleme-
inek felszívódása zavart szenved. Ennek oka sokrétű lehet, hiányozhatnak azok az enzi-
mek, amelyek a táplálékot alkotóelemeire bontják vagy pl. az epe, mely a zsírok emész-
téséhez lényeges. Zavart szenvedhet a felszívódás a felszívó felszín csökkenése miatt is,
ilyenkor csökkenhet a bélbolyhok száma (pl. cöliákia), vagy ha korábbi műtéti beavatko-
zás során a vékonybél egy része eltávolításra került. A cöliákia vékonybélgyulladással,
és boholy-atrófiával járó betegség, mely főként újszülöttekben és gyermekekben jelent-
kezik. Oka egy búzafehérje ellen kialakított immunreakció. A cöliákiás gyermekek a bo-
holyatrófia miatt kialakult felszívódási zavar következtében nem fejlődnek megfelelően.
Diétával a normális boholyszerkezet lassan visszaáll. A bél nyirokútjainak elzáródása is
felszívódási zavart okoz, élettani körülmények között ugyanis a tápanyagok a nyirokere-
ken keresztül jutnak a vérbe.

11.4.7. A belek ér eredetű megbetegedései

A beleket ellátó artériák elzáródása vérzéses bélelhalás kialakulásához vezet. A vé-
konybél teljes elhalásával járó folyamat a beteg halálát jelenti. A lassan kialakuló szű-
kület a belek működésének zavarához, a kiadós étkezések során hasi fájdalom kialaku-
lásához, hasi anginához vezet. Ilyenkor a beszűkült ereken keresztül nem tud annyi vér
áramlani a belekhez, mint amennyit azok a fokozott működéshez igényelnének.
168 Alapápolás

11.4.8. A belek daganatai

A jóindulatú daganatok többségét a polipok képezik. Ezek nyélen függő vagy széles
alapon ülő félgömb-, illetve karfiolszerű növedékek. Jelentőségüket az adja, hogy nagyra
nőve bélelzáródást okozhatnak, illetve rosszindulatú daganatok alakulhatnak ki belőlük.
A rosszindulatú daganatok főként a vastagbélben alakulnak ki. Lehetnek karfiolszerűek
vagy a falat körkörösen, szalvétagyűrű formájában megvastagítók. Bélelzáródást ered-
ményezhetnek, illetve a kifekélyesedő daganatok vérzéssel járnak. Áttéteket a környező
nyirokcsomókba, valamint a májkapu visszér útján a májba adnak. Gyakori a tüdő- és az
agyi áttét is. Főként a bélrendszer bal feléből kiinduló daganatra a beteg székelési szoká-
sának megváltozása hívja fel a figyelmet, az addig megszokottól eltérően székrekedés és
hasmenés váltakozik egymással.

11.5. A máj és az epeutak betegségei

11.5.1. A máj betegségei

A máj sokrétű feladatot ellátó szerv. Külső elválasztású mirigyként az epét termeli,
részt vesz az epefesték kialakításában. A szénhidrát-, a fehérje- és a zsíranyagcserében is
fontos szerepet játszik. Különböző károsító hatásokra (alkohol, oxigénhiány, gombamé-
reg) a májsejtekben zsír szaporodik fel, zsíros elfajulást eredményezve. Számos anyag
lebontásában, illetve tárolásában is részt vesz, melyek kóros esetben felszaporodhatnak
a májban (pl. különböző lipidek, szénhidrátok, vas, és réz). A vérplazma fehérjéinek
nagy részét a máj termeli, ezért májelégtelenségben a plazmafehérjék csökkenése miatt
testszerte vizenyő kialakulása jelentkezik. A véralvadási faktorok hiánya vérzékenység-
gel jár. Az epefesték anyagcserezavara sárgaság kialakulásához vezet.

Sárgaság (ikterusz)

A sárgaság a bőr és a szem ínhártyájának (sclera) sárga elszíneződését jelenti. A sár-

ga szín kialakulásáért az epefesték (bilirubin) felelős, mely az elöregedett vörösvértes-
tek hemoglobinjából származik. A vérben fehérjéhez kötődve szállítódik a májba, ahol
vízoldékony formává alakítják át a májsejtek, és onnan az epébe kerül. A tápcsatorná-
ban bakteriális hatásra tovább alakul és a széklet színét adja. A bilirubin anyagcserének
az első része a máj előtt (a vérben), a második része a májban, a harmadik pedig a máj
után (epeutak) zajlik. Ikterusz, sárgaság a bilirubin mennyiségének növekedése miatt
(pl. fokozott vörösvértest pusztulás) vagy a májban történő átalakítás hibája miatt (en-
zimhiány, májkárosodás), illetve a bélbe jutás zavara miatt (epeút elzáródás) alakulhat
ki. Legelőször az ínhártya színeződik el, itt lehet leghamarabb észlelni a folyamatot. Az
ikteruszhoz hasonlóan a bőr sárga elszíneződését eredményezi a túlzott A-vitamin bevitel
(sárgarépa, sütőtök). Ilyenkor azonban az ínhártya nem színeződik el.

A máj gyulladásos betegségei (hepatitis)

A máj gyulladásos megbetegedéseit vírusok, baktériumok, paraziták, illetve különbö-

ző kémiai anyagok (gyógyszerek, alkohol), valamint autoimmun mechanizmusok okoz-
hatják. Lefolyását tekintve heveny és idült májgyulladásról beszélünk
Alapápolás 169

Vírusos májgyulladás

A vírusos májgyulladás kialakításáért leggyakrabban a hepatitis A, B, C, D és E ví-

rus a felelős. A hepatitis A és E vírus terjedése széklettel szennyezett víz vagy ételek
útján történik. A kialakult májgyulladás enyhe lefolyású, idült gyulladás nem alakul ki,
a súlyos májkárosodás ritka, főként hepatitis E esetén terhes nőknél fordul elő. A he-
patitis B, C és D vírusok vér- és vérkészítmények útján, illetve szexuális úton vihetők
át. Idült májgyulladás, és súlyos májkárosodás, májelégtelenség is gyakrabban alakul
ki. Az idült májgyulladás hosszú távú szövődményeként májzsugorodás és májsejtrák
jelentkezik.

Májzsugorodás

A májzsugorodás a májsejtek pusztulását követő kötőszöve- szaporulat eredménye-

ként alakul ki. Leggyakoribb kiváltó oka a túlzott alkoholfogyasztás, mely a máj zsíros
degenerációja, alkoholos májgyulladás mellett májzsugorodást eredményez. A felszapo-
rodó kötőszövet összenyomja a májkapu visszér májon belüli ágait, az ér lumenén belül
nyomásfokozódást eredményezve. A vér a kisebb ellenállású terület felé áramlik, így
a májkapu visszér és az alsó űrös visszér közötti összeköttetések kitágulnak. Ilyen össze-
köttetés található a nyelőcső alsó részén, a gyomorszáj körül, a végbél alsó harmadában,
a hashártya mögött, valamint a köldök körül is. A nyelőcső visszereinek megrepedése
a beteg halálához vezethet. Ráadásul az, hogy a májkapu visszér vére elkerüli a májat,
azt eredményezi, hogy a tápcsatornából felszívódó méreganyagok közvetlenül a sziszté-
más keringésbe kerülnek. A májkapu visszérben uralkodó magasabb nyomás, valamint
a májkárosodás miatt a plazmafehérjék alacsonyabb szintje hasüregi folyadékgyülem
kialakulásához vezet.

A máj daganatos betegségei

A májban a legtöbb szervhez hasonlóan jóindulatú és rosszindulatú daganatok alakul-

hatnak ki. A rosszindulatú daganat, a májsejtrák kialakulásában különböző táplálékkal
bevitt anyagok mellett a máj kötőszövetes átépülését, májzsugorodást okozó tényezők
játszanak szerepet. Ilyenek a fentebb említett hepatitis B és C vírusok, valamint az al-
kohol.

11.5.2. Az epehólyag betegségei

Epekövesség, epehólyag-gyulladás

Az epe vízből és vízben oldott anyagokból álló oldat. Az oldott anyagok nagy részét
epesavak képezik. Amennyiben az oldat túltelítetté válik, epekövek alakulnak ki. Első-
sorban a negyedik életévtizedben járó elhízott nőknél gyakori az epekő. A kövek változó
nagyságúak lehetnek, nagyságuk néhány mm-től több cm-ig terjedhet. Elsősorban a kis
köveknek nagy a jelentősége, mert ezek az epeutakba jutva azok elzáródását okozhatják,
következményes sárgaság kialakulásával. Az epehólyag nyakába ékelődő kő az epehó-
lyag vérellátásának zavara miatt epehólyag-gyulladáshoz vezethet. Az epehólyag gyulla-
dása heveny és idült folyamat is lehet. Mindkét esetben az epehólyag sebészi eltávolítá-
sát végzik. Az epehólyagrák legtöbbször epekövességhez kapcsolódik.
170 Alapápolás

11.6. A hasnyálmirigy betegségei

11.6.1. A hasnyálmirigy-gyulladásos betegségei (pankreatitisz)
A hasnyálmirigy-gyulladás heveny és idült lefolyású lehet. Mechanizmusának megér-
téséhez arra a korábban ismertetett tényre utalunk vissza, miszerint a hasnyálmirigy ál-
tal termelt enzimek működésképtelen, inaktív formában jutnak a kivezető csőbe és csak
a patkóbélben aktiválódnak. Minden olyan folyamat, ami az enzimek idő előtti aktiváló-
dását eredményezi, hasnyálmirigy-gyulladáshoz vezet. A heveny hasnyálmirigy-gyulla-
dás kialakításában az epeköveknek van jelentős szerepe. A kövek beékelődnek a közös
epevezeték és a hasnyálmirigy kivezető csövének közös szájadékába. Azt elzárják, emi-
att az epe a hasnyálmirigybe csorog és ott aktiválja az enzimeket. Az alkohol, különböző
gyógyszerek, vírusok és a hasnyálmirigy sérülése sejten belüli enzim-felszabaduláshoz
és heveny gyulladáshoz vezet. A súlyos heveny hasnyálmirigy-gyulladás napjainkban is
halálos betegségnek számít. Idült hasnyálmirigy-gyulladás főként alkoholistáknál látha-
tó. Jellemzője, hogy a visszatérő enyhe heveny gyulladások talaján a hasnyálmirigy ál-
lományának kötőszövetes átépülése alakul ki. Mindkét folyamat esetén lényeges, hogy
a hasnyálmirigy pusztulásával, illetve kötőszövetes átépülésével nemcsak a mirigy külső
elválasztású működése, hanem a hormontermelése is károsodik. Ennek eredményeként
inzulin-hiány és következményes cukorbetegség alakul ki – lásd később

11.6.2. Hasnyálmirigy-daganatok
Jó és rosszindulatú daganatok indulhatnak ki a hasnyálmirigyből. A hasnyálmirigyrák
főként idősekben jelentkező, agresszív daganat. Sok esetben későn kerül felismerésre.
Korán csak a hasnyálmirigy fejében, a patkóbél patkójának szomszédságában kialakuló
daganatokat lehet felismerni, mert ezek epeút-elzáródáshoz és sárgaság megjelenéséhez
vezetnek. Érdekes tünete a hasnyálmirigyráknak az alsó végtagok felszínes vénáiban ki-
alakuló vándorló vérrögképződés.

ÖSSZEFOGLALÁS
A gyomorban és a patkóbélben kialakuló fekélyek a nyálkahártyát védő és károsító
folyamatok egyensúlyának felborulása miatt jelentkeznek. Kellemetlen tünetekkel, sú-
lyos szövődmények kialakulásával járhatnak. A belek gyulladásos és nem gyulladásos
eredetű betegségei a felszívódás zavarához, a hasmenés miatt folyadék és az ásványi
sók hiányához vezethetnek. Elhalásuk, illetve elzáródásuk súlyos, az életet veszélyeztető
kórfolyamat. A májat érintő sokféle károsító tényező (vírusok, kémiai anyagok, mérgek,
alkohol stb.) a máj heveny vagy idült elégtelenségét eredményezik, ami tekintve a máj
sokoldalú működését, többféle szövődménnyel jár (sárgaság, vizenyő, véralvadási zavar
stb). Az epekövesség főként a középkorú nők betegsége, szövődményeként hasnyálmi-
rigy-gyulladás alakulhat ki, ami napjainkban is életet veszélyeztető kórkép. A tápcsa-
torna daganatai gyakoriak, kialakulásukban a táplálkozás során bevitt kémiai anyagok
mennyisége mellett azok tápcsatornán való áthaladási ideje is szerepet játszik.
Alapápolás 171

Kérdések
1. Milyen betegség szövődménye a nyelőcső alsó harmadában kialakuló visszértá-
gulat?
2. Milyen tényezők vezethetnek heveny vérzéses gyomorhurut kialakulásához?
3. Milyen szövődménye lehet a gyomorfekélynek?
4. Mi a Crohn-betegség?
5. Milyen okai vannak a heveny féregnyúlvány-gyulladásnak?
6. Mit nevezünk ileusznak? Milyen típusait ismeri?
7. Milyen tünetekkel jelentkeznek a vastagbelek bal oldalán kialakult daganatok?
8. Milyen tényezők vezetnek ikterusz kialakulásához?
9. Milyen úton kaphat egészségügyi dolgozó vírusos májgyulladást?
10. Milyen szövődményei vannak a májzsugorodásnak?
11. Mi lehet a kapcsolat az epekövesség és a heveny hasnyálmirigy-gyulladás kö-
zött?
172 Alapápolás

12. A belső elválasztású mirigyek kórtana

A belső elválasztású mirigyek betegségei általában a mirigy hormontermelésének fo-
kozódását, illetve csökkenését, hiányát eredményezik.

12.1. Az agyalapi mirigy betegségei

Az agyalapi mirigyben kialakuló jóindulatú daganatok a hormontermelés tekintetében
kétfélék lehetnek. Megkülönböztetünk funkcionáló, azaz hormontermelő daganatokat és
nem funkcionáló, hormontermeléssel nem járó tumorokat. Előbbiek közül a tejelválasz-
tásért felelős hormon túltermelését okozó daganat a leggyakoribb. Ezeknél a daganatok-
nál a hormon túltermelése hamar felhívja a figyelmet a daganatra, így azok időben eltá-
volíthatók. A hormont nem termelő daganatok azonban nagyra nőnek és az ép agyalapi
mirigyet összenyomják. Emiatt bizonyos hormonok termelődésének a kiesése miatt ki-
alakult tünetek hívják fel a figyelmet a daganatra. Ráadásul az anatómiai közelség miatt
a nagy daganat a látóideg kereszteződést is nyomhatja, így a betegnek látászavara alakul
hat ki. Az agyalapi mirigy hormontermelésének hiányát okozhatják a nem funkcionáló
daganatok. Terhesség, illetve szülés alatt kialakulhat az agyalapi mirigy infarktusa, ami
szintén a hormontermelés hiányával jár. A hipotalamusz tumorai az agyalapi mirigy hát-
só lebenyében tárolódó hormonok hiányát eredményezik. Az ADH hiánya miatt a beteg-
nek 15-20 liter vizelete van naponta, és napi folyadékfogyasztása is ennek megfelelően
alakul.

12.2. Pajzsmirigy
A pajzsmirigy megnagyobbodását strumának, vagy golyvának nevezzük. Megjelené-
sét tekintve a golyva lehet göbös, illetve diffúz. Előbbi esetén a pajzsmirigy sejtjei nem
egyformán reagálnak az őket növekedésre, fokozott működésre serkentő hatásra. Az
egyenlőtlen növekedés göbök megjelenését eredményezi. Ez a típusú golyva alakul ki
jódhiány esetében. A pajzsmirigyhormonok jódtartalmúak, ha nincs jód, nem termelődik
megfelelő mennyiségű pajzsmirigyhormon. Ezt az agyalapi mirigy érzékeli és a pajzs-
mirigyműködést serkentő hormonjának a termelését fokozza. A pajzsmirigy sejtjeinek
egyenlőtlen felszaporodása miatt göbös golyva alakul ki. A diffúz struma megjelenése
a Graves-Basedow [ejtsd: grévsz-bazedov] kórra jellemző. Ez egy autoimmun betegség,
melynek során pajzsmirigyellenes ellenanyagok termelődnek. Ezek azonban utánozzák
az agyalapi mirigy pajzsmirigyserkentő hormonját, aminek az lesz a következménye,
hogy a pajzsmirigy mérete egyenletesen megnő, a hormon termelése pedig fokozódik.
Mivel a pajzsmirigyhormonjai az alapanyagcserét fokozzák, fokozott termelődésük ha-
tására a beteg fogy, hiába eszik sokat, a testhőmérséklete magasabb, nem bírja a meleget,
a bélműködés fokozódása hasmenéshez vezet. A szívfrekvencia is fokozódik, a betegnek
remegnek a kezei, hullik a haja. A pszichés működés is felfokozott. Jellegzetes tünete
a betegségnek az előredülledő tágra nyílt szem. Ha a pajzsmirigyhormontermelése nem
Alapápolás 173

megfelelő (jódhiány esetén, a pajzsmirigy gyulladásos betegségeiben), a beteg elhízik,

testhőmérséklete alacsony, nem bírja a hideget. Székrekedése van, szívfrekvenciája és
pszichés működése is lelassul. Az anyai pajzsmirigyhormonok megfelelő szintje a ter-
hesség alatt szükséges a magzati agy normális fejlődéséhez. Hiányában ún. kreténizmus
alakul ki, a magzat értelmi fejlődése elmarad, illetve súlyosan károsodik.

12.3. A mellékpajzsmirigy betegségei

A mellékpajzsmirigyek a parathormont termelik, ami a vér kálciumszintjét emelő hor-
mon. Teszik ezt a csontokból történő kálcium mobilizálásával, a kálcium bélből történő
felszívódásának, illetve veséből történő visszaszívásának fokozásával. A parathormon
túltermelése a kálciumszint emelkedését eredményezi, aminek hatására a véredények
falában, a lágyrészekben és az ízületekben kóros meszesedés alakul ki. A csontokból
kivont kálcium a csontok szilárdságának meggyengüléséhez, csonttörések kialakulá-
sához vezet. A túlműködés hátterében parathormont termelő jóindulatú daganat állhat.
A korábbi tanulmányok során már említettük, hogy a kálciumnak jelentős élettani sze-
repe van, többek között megakadályozza a sejtek túlzott ingerlékenységét. Hiányában
a sejt fokozott ingerlékenysége miatt testszerte jelentkező ún. tetániás görcsroham ki-
alakulása a beteg halálához vezet. A mellékpajzsmirigyek tehát életfontosságú szervek.
Véletlen eltávolításukra pajzsmirigyműtét kapcsán (pl. pajzsmirigy tumor miatt) kerül-
het sor, tekintve, hogy a pajzsmirigy hátsó felszínéhez rögzülve helyezkednek el – lásd
anatómia

12.4. A mellékvesék betegségei

A mellékvesék két hormonálisan aktív részből, a kéreg- és velőállományból épülnek
fel. A kéregállomány három rétegre tagolódik, mindhárom réteg más hormont termel
– lásd élettan. Az érintett hormonok túl- vagy alultermelése különböző betegségek kiala-
kulását eredményezi.

12.4.1. Mellékvesekéreg-túlműködés
A mellékvesekéreg túlműködéséért általában hormontermelő jóindulatú dagana-
tok a felelősek. A középső réteg esetében azonban, mivel ennek hormontermelését
az agyalapi mirigy mellékvesekéreg-serkentő hormonja befolyásolja, az agyalapi mi-
rigy túlműködésével is számolni kell. A mellékvese kéregállományának legkülső réte-
ge mineralokortikoidokat (aldoszteront) termel. Ezek a hormonok fokozzák a vesében
a nátrium és a víz visszaszívódását. Túltermelődésük esetén a fokozott vízvisszaszívó-
dás a keringő vér mennyiségének növekedése miatt magasvérnyomás-betegséghez vezet.
A középső rétegben glükokortikoidok (kortizon) termelődnek, mely hormonok felkészí-
tik a szervezetet a stresszreakcióra, mozgósítják az energiatartalékokat, emelik a vér-
cukorszintet. Gyulladáscsökkentő, illetve az immunrendszer működését gátló hatásukat
a gyógyszeripar is kihasználja. Gyógyszerként nagy mennyiségben alkalmazva bevitelük
hormontúltermelésnek megfelelő tünetekkel jár. Jellegzetes elhízáshoz (főként a törzs hí-
zik el, a végtagok vékonyak, az arc kerek, teliholdra emlékeztet, a nyakon hátul bölény-
púp alakul ki), magas vérnyomáshoz, cukorbetegséghez, csontritkuláshoz vezet a túlzott
174 Alapápolás

bevitel. A legbelső rétegben termelődő androgének, hím nemi hormonok túltermelődése

nőkben a férfias jellegek megjelenését, férfiakban fokozódását okozza. Magzati korban
a nemi szervek kifejlődésének zavarát eredményezheti.

12.4.2. Mellékvesekéreg alulműködés

A mellékvesekéreg nem megfelelő működésének egyik oka lehet a mindkét mirigy
kéregállományának kiterjedt pusztulása. A másik ok az agyalapi mirigy által termelt
mellékvesekéreg-serkentő hormon csökkent termelése. Kialakulhat heveny és idült
mellékvesekéreg-elégtelenség. Heveny mellékvesekéreg-elégtelenség kialakulásához
vezet a kívülről, gyógyszer formájában bevitt szteroid hormonok hirtelen elhagyása
(ilyenkor ugyanis a szervezet szteroid hormontermelése csökken, melynek újbóli be-
indulása időigényes folyamat), a mirigyet roncsoló masszív vérzés, mely bakteriális
agyhártyagyulladás talaján alakul ki. Idült mellékvesekéreg-elégtelenséghez korábban
mellékvese TBC vezetett. Ma már inkább a mellékveséket érintő autoimmun folyamat
áll a háttérben.

12.4.3. A mellékvesevelő betegségei

A mellékvese velőállománya adrenalint, noradrenalint és dopamint termel. Ezek az
ún. stresszhormonok a szervezetet ért izgalmi hatások során termelődnek, felkészítenek
a támadásra vagy a védekezésre. A szívfrekvenciát és a légzésszámot növelik, a vérnyo-
mást emelik, a vázizmok vérellátását fokozzák. Ennek megfelelően a mellékvesevelő
hormontermelő daganatai magas vérnyomást, erős szívdobogásérzést, mellkasi fájdal-
mat, szorongást eredményeznek. A legtöbb esetben a tünetek rohamokban jelentkez-
nek.

12.5. A hasnyálmirigy endokrin működésének zavarai

12.5.1.Cukorbetegség
A hasnyálmirigy belső elválasztású szigeteinek béta sejtjei termelik az inzulint, ami-
nek hiányában cukorbetegség (diabétesz mellitusz) alakul ki.

A cukorbetegség fajtái

A cukorbetegség elsődleges és másodlagos formákra osztható. A másodlagos cukorbe-

tegség esetén tudjuk a hasnyálmirigy pusztulásának pontos okát (pl. hasnyálmirigy-gyul-
ladás, sebészi beavatkozás, baleset). Az elsődleges formát tovább csoportosíthatjuk I.
típusú vagy fiatalkori és II. típusú vagy időskori cukorbetegségre. Az inzulin az egyetlen
hormon, amely a vércukor szintet csökkenti. A vázizomrostok, a szívizomsejtek, a kö-
tőszöveti rostképző sejtek, valamint a zsírsejtek csak inzulin jelenlétében tudnak cukrot
felvenni a vérből. Az inzulin szerepet játszik a cukor májban történő raktározódásában,
a cukor zsírokká alakításában, bizonyos fehérjék termelődésében. I. típusú cukorbeteg-
ség esetén a hasnyálmirigy béta sejtjei elpusztultak. A kiváltó ok pontosan a mai napig
sem ismert, vélhetően autoimmun betegségről van szó. Abszolút inzulinhiány miatt az
inzulint kívülről kell pótolni, a beteg életben maradása a bevitt inzulintól függ. A kórkép
Alapápolás 175

már gyermekkorban kifejlődik, pubertás idején jelentkezik és válik súlyossá. A II. típusú
cukorbetegséget kezdetben relatív inzulinhiány jellemzi. Egyrészt az inzulin termelése
nem megfelelő, másrészt a szövetek érzéketlenek az inzulinra. Erre a hasnyálmirigy fo-
kozott inzulintermeléssel reagál. A fokozott igénybevétel miatt a béta sejtek kimerülnek,
ami később abszolút inzulinhiány kialakulását eredményezi. Ebben a stádiumban a be-
tegek inzulinbevitelre szorulnak. A szövetek inzulin iránti érzéketlenségében az elhízás-
nak, főként a „zsigeri” elhízásnak van döntő szerepe.

A cukorbetegség szövődményei

A rövid távú szövődmények közé az anyagcsere károsodásai tartoznak. A legsúlyosabb

az inzulinhiány az I. típusú cukorbetegségben, ezért a legsúlyosabb anyagcserezavar is itt
alakul ki. Az izom- és a zsírszövet nem képes cukor felvételére, a sejtek éheznek. Emi-
att a májban a cukorraktárak mozgósítása alakul ki. Az élettani vércukorszint a többszö-
rösére emelkedhet. A cukor a vizeletbe jutva fokozott vizeletürítést okoz, mely víz- és
sóvesztést eredményez. A beteg sokat iszik, és bőséges vizelete van. Emellett az étvágya
is megnő. A zsírraktárak mozgósításra kerülésével, a vérben nő a szabad zsírsavak szint-
je. Az ezek lebontásával keletkező ún. ketontestek a vér vegyhatását savanyú irányba
tolják (ketoacidózis), mely életveszélyes, tudatvesztéssel járó állapotot (kóma) eredmé-
nyez. II. típusú cukorbetegségben a még minimálisan jelen lévő inzulin miatt ketontestek
nem jelentkeznek, itt a magas vércukorszint miatt alakul ki az agyi működészavar, kóma.
Kómát eredményez a vércukorszint élettaninál alacsonyabb szintje is, ez a hipoglikémiás
kóma. A hosszú távú szövődmények közé a kis és nagy artériák károsodása, az ideghár-
tya bántalma (retinopátia), a vese (nefropátia)- és az idegműködés (neuropátia) zavara
tartozik. A cukorbetegség fokozza az érelmeszesedés kialakulását, mely a szív, a vesék,
és az agy vérellátását rontja. A cukorbetegek halálához gyakran szív- és agyinfarktus, il-
letve a veseműködés elégtelensége vezet. Az alsó végtagok érszűkülete cukorbetegekben
100-szor gyakoribb. A kis artériák károsodása is szerepet játszik a vese károsodásában,
de az ideghártya ereinek érintettsége miatt látászavart, illetve vakságot is eredményezhet
a betegség. Az idegek károsodása érzés- és mozgászavarokat okoz. A vegetatív idegrend-
szer bántalma miatt a cukorbeteg nem érzi a szívinfarktus során jelentkező fájdalmat.
A magas vércukorszint a szervezet védekező reakcióit is károsítja, és a magas szöveti
cukorszint táptalajként szolgál a baktériumok számára. Ezért a cukorbetegek fogéko-
nyabbak a különböző fertőzésekkel szemben. Ráadásul a magas cukorszint nem kedvez
a sebgyógyulási folyamatoknak sem.

ÖSSZEFOGLALÁS
Az endokrin szervek betegségei az adott mirigy fokozott vagy csökkent működésével
járnak. A tünetek és a következmények a belső elválasztású mirigy hormontermelésével,
illetve az általa termelt hormon hatásával vannak összefüggésben. A túlműködés hátte-
rében főként jóindulatú daganatok állnak. Az agyalapi mirigy szabályozása alá tartozó
endokrin szervek túl- vagy alulműködése származhat az agyalapi mirigy vagy az adott
szerv működészavarából. A cukorbetegség súlyos rövid és hosszú távú szövődmények-
kel jár. Mind az extrém alacsony, mind az extrém magas vércukorszint kómához vezet-
het. A hosszú távú szövődmények a szív- és érrendszert, az idegrendszert és a veséket
érintik leggyakrabban.
176 Alapápolás

Kérdések
1. Hogyan csoportosítjuk az agyalapi mirigy jóindulatú daganatait?
2. Milyen tünetekkel jár a pajzsmirigy túlműködése?
3. Miért kell jódozni a konyhasót a jódhiányos területeken?
4. Életfontosságúak-e a mellékpajzsmirigyek? Miért?
5. Milyen kórképek kialakulásáért felel a mellékvese velőállományának túlműködé-
se?
6. Milyen tényezők vezetnek mellékvesekéreg-elégtelenséghez?
7. Milyen típusai vannak a cukorbetegségnek?
8. Milyen rövid távú szövődményei vannak a cukorbetegségnek?
9. A hosszú távú szövődmények ismeretében mi lehet a cukorbetegek vezető halál-
oka?
10. Milyen szerveket károsít a cukorbetegség?
Alapápolás 177

13. A vizeleti szervek betegségei

13.1. A vese betegségei

A vizeleti szervek feladata a szervezet számára felesleges folyadék, valamint az anyag-
csere-folyamatok során keletkező víz és vízben oldható káros termékek kiürítése (főként
a fehérjék lebontása során visszamaradt nitrogéntartalmú vegyületek, ún. maradéknitro-
gének) a szervezetből. Ezt a feladatot a vesék látják el a rajtuk átáramló vér megszűré-
sével. Jelentős szerepet játszanak emellett a só- és vízháztartás, a vérnyomás, valamint
a sav-bázis egyensúly kialakításában. Hormont is termelnek (eritropoetin), ami a vörös-
vérsejtek képzését fokozza.

13.1.1. Veseelégtelenség
Érthető tehát, ha a vesék kiterjedt károsodása a plazma maradéknitrogén-szintjének
emelkedésével, a só- és vízháztartás, illetve a sav-bázis egyensúly felborulásával, vala-
mint magasvérnyomás-betegség és vérszegénység kialakulásával jár. A veseelégtelenség
kialakulhat hirtelen (heveny veseelégtelenség) és hosszabb idő alatt (idült veseelégtelen-
ség). A veseelégtelenség kialakulásában „vese előtti” (érpálya), vese eredetű és „vese utá-
ni” (vizeletelvezető rendszer) kórfolyamatok is szerepet játszhatnak. A „vese előtti” ok,
pl. a jelentősen lecsökkent folyadékbevitel vagy a vesét ellátó artéria elzáródása. A vese
állományának károsodását számos kórfolyamat kiválthatja. A korábban ismertetett be-
tegségek közül az érelmeszesedés, a cukorbetegség és a magasvérnyomás-betegség idült
veseelégtelenséget okoz. Veseelégtelenség kialakulását eredményezik a glomerulusokat
károsító folyamatok is. A „vese utáni” kórfolyamatra példa lehet a húgyutak vesekő mi-
att történt elzáródása.

13.1.2. A glomerulusokat érintő betegségek

A vese működési egysége a nefron, mely hajszálérgomolyagból (glomerulus), az
azt körülvevő tokból, és a tokból induló bonyolult csatornarendszerből áll. A vese
glomerulusok és a tok fala egy speciális szűrőt képez, amely a vért átszűrve alakítja ki
az elsődleges vizeletet – lásd veseműködés élettana. Ezt a szűrőt számos kórfolyamat
károsíthatja, melyek eredményeként a vérplazma olyan alkotói, amelyek élettani körül-
mények között nem férnek át, illetve a vér alakos elemei is képesek lesznek átjutni rajta
és megjelenni a vizeletben. A vörösvérsejtek átjutásakor vérvizelésről beszélünk, ebben
az esetben azonban a vörösvértestek csak mikroszkóppal láthatók. A plazma fehérjéi-
nek vizelése egyrészt a vérplazma kapilláris szinten történő vízvisszaszívó képességét
csökkenti, mely testszerte jelentkező vizenyőhöz vezet – lásd korábban. Vesebetegeknél
a vizenyő jellegzetesen először a szem körül jelentkezik. Másrészt az ellenanyagok vesz-
tése az immunrendszer védekezőképességét rontja. A glomerulusokat kiterjedten káro-
sító folyamatok a vese elégtelen működéséhez és másodlagos hipertónia kialakulásához
vezetnek.
178 Alapápolás

13.1.3. A vese gyulladásos betegségei

A vesét a kórokozók kétféle úton érhetik el. Az egyik út a véráram, az abban utazó
kórokozók a glomerulusokban elakadva alakítanak ki vesegyulladást. A másik út a hú-
gyutakon át vezet, ilyenkor a baktériumok felszálló jelleggel terjednek a vese állomá-
nyára. Erre a terjedési formára a húgyutak szűkülete, valamint a vizelet pangása hajla-
mosít (pl. megnagyobbodott prosztata miatt kialakult húgycsőszűkület). Heveny és idült
vese(medence)gyulladást különböztetünk meg. A heveny forma cukorbetegeknél gya-
kori.

13.2. Húgyúti kövesség

A vizelet vízből és vízben oldott anyagokból áll, töménysége a napi folyadékbevitel-
nek megfelelően változó. Ha az oldat túltelítetté válik, kőképződés indulhat meg, fő-
ként, ha baktériumok vagy levált hámsejtek a folyamatnak kiindulási alapot képeznek.
Többféle kő képződhet, összetételük változó. Leggyakrabban a vesékben alakulnak ki,
a húgyvezetékbe jutva elzáródást, vizeletpangást, következményes felszálló vesemeden-
ce-gyulladást eredményezhetnek. A nyálkahártya felsértése vérzéssel járhat.

13.3. Daganatok
Jó és rosszindulatú daganatok kiindulhatnak a veséből is. A rosszindulatú daganatot
veseráknak nevezzük, kiindulhat a vesemedencéből és a vese állományából. Többféle
szövettani típusa lehet. Daganat a húgyutakban is kialakulhat, mely húgyúti elzáródást
okoz. A húgyhólyag-nyálkahártya rosszindulatú daganatának kialakulásában jelentős
szerepe van a dohányzásnak és bizonyos kémiai anyagoknak.

ÖSSZEFOGLALÁS
A vesék fontos szerepet játszanak a vizelet kiválasztásában, a vízoldékony salakanya-
gok kiürítésében, a só-víz- és sav-bázis háztartás, valamint a vérnyomás szabályozá-
sában. Heveny vagy idült betegségeik ennek megfelelően a vizeletelválasztás csökke-
nésével, a salakanyagok vérben való felhalmozódásával, ion- és sav-bázis zavarokkal,
magasvérnyomás-betegség kialakulásával járnak. A glomerulusok szűrőmembránjának
sérülése fehérjevizeléssel, következményes vizenyőképződéssel jár. Súlyosabb esetben
a vizeletben az alakos elemek is megjelennek. A hipertónia, az érelmeszesedés, és a cu-
korbetegség a vesék károsításával veseelégtelenséget eredményezhetnek. A vizeletelve-
zető rendszer elzáródása, szűkülete a vizelet pangásához és felszálló húgyúti fertőzés
kialakulásához vezet.
Alapápolás 179

Kérdések
1. Mik a veseelégtelenség tünetei?
2. Hogyan csoportosítjuk a veseelégtelenségeket?
3. Milyen szövődménnyel járnak a glomerulusokat érintő betegségek?
4. Milyen úton juthatnak a kórokozók a vesébe?
5. Milyen szövődményei lehetnek a veseköveknek?
6. Milyen szisztémás betegségek érinthetik a vesét?
180 Alapápolás

14. A nemi szervek kórtana

14.1. A férfi nemi szervek betegségei

14.1.1. A hímvessző betegségei

A hímvessző legfontosabb megbetegedései fertőzésként, veleszületett fejlődési rendel-
lenességként vagy daganatos betegségként jelentkeznek. A legfontosabb fertőzések nemi
úton terjednek. A fejlődési rendellenességek közül a húgycső rendellenes végződései
fontosak (a húgycső nem a pénisz végén nyílik). Következménye a vizelet elfolyásának
akadályozottsága, húgyúti fertőzés, vesemedence-tágulat. Ha a fityma bemeneti nyílása
veleszületett vagy szerzett (gyulladás vagy hegesedés következménye) okból túlságosan
szűk ahhoz, hogy a makkra visszahúzódhasson, az vizeletelfolyási zavarhoz, veseme-
dence-tágulathoz, felszálló vesemedence-gyulladáshoz vezethet. A fityma erőltetett hát-
rahúzása ilyen esetben a makk leszorítását eredményezi. A fityma alatt nem megfelelő
tisztálkodási szokások mellett faggyúszerű, elzsírosodott, levált hámsejtekből és bakté-
riumokból álló, jellegzetes szagú fehér lepedék, fitymafaggyú gyűlhet össze, amely rosz-
szindulatú daganat, laphámrák kialakulására hajlamosít. A folyamatban a humán papillo-
mavírus (HPV) is szerepet játszik.

14.1.2. A herék betegségei

A herék a herezacskóban helyezkednek el. Szerepük a hímivarsejtek és a másodlagos
nemi jellegek kialakulásáért felelős hím nemi hormonok termelése. Fejlődésük során
a hasüregből a herezacskókba szállnak le, fiú újszülötteknél az érettség jele, hogy a herék
a herezacskóban tapinthatók. A vándorlás során azonban bárhol bekövetkezhet a herék
elakadása, ezt nevezzük rejtettheréjűségnek. Fontos, hogy a le nem szállt herében a ma-
gasabb hőmérséklet miatt a hímivarsejtek termelése megszűnik, valamint emiatt rossz-
indulatú daganatok is kialakulhatnak. A lehetséges szövődmények miatt műtétileg kell
a here leszállását megoldani. A herékben a többi szervhez hasonlóan akut és idült gyulla-
dás is kialakulhat. A heveny gyulladás keletkezhet az ondózsinór, a mellékhere fertőzése,
vagy kombinált mellékhere-heregyulladás során. Oka lehet baktérium vagy vírus, víru-
sok közül a mumpsz a leggyakoribb. Az akut gyulladás többnyire teljesen gyógyul, néha
azonban krónikus gyulladásba megy át. A here rosszindulatú daganatai a here tömött
tapintatú, fájdalmatlan megnagyobbodását okozzák. Többségük a csírasejtekből indul
ki. Főként a fiatalabb korosztályt érintik (20-30 év), de idősebbekben is előfordulhatnak.
Felismerését késlelteti, hogy a más régióban figyelemfelhívó nyirokcsomóáttéteket a be-
teg nem észleli, mert azok a here hasüregi fejlődése miatt a hasüregben helyezkednek el.
A kórlefolyás daganattípusonként változó, de az utóbbi időben a hatékony kezelés hatá-
sára jelentős javulást mutat.
Alapápolás 181

14.1.3. A prosztata betegségei

A prosztata betegségei közül a gyulladás, a göbös hiperplázia és a prosztatarák a leg-
lényegesebb. Akut és idült gyulladás húgyúti fertőzésekhez társulhat. Ezek kismeden-
cei fájdalommal, vizeléskor jelentkező égő, csípő érzéssel járnak. Fontos, hogy a leg-
több antibiotikum nehezen jut be a prosztatába. A göbös prosztatamegnagyobbodás oka
pontosan nem ismert, hormonális hatások játszanak szerepet kialakulásában. A húgycső
prosztatát átfúró részét határoló állomány göbösen megnagyobbodik, így vizeletelfolyási
zavart, felszálló húgyúti fertőzést eredményez, vesemedence-gyulladással, vesemeden-
ce-tágulattal. A prosztatarák igen gyakori daganat, Magyarországon a tüdő- és vastag-
bélrák után a harmadik helyen áll a daganatok okozta halálozásban. A tumor a mirigy
szélén indul növekedésnek, így a végbél felől tapintható (rákszűrés során is itt tapintják).
Előrehaladott állapotban több szervbe is áttéteket képez, főként a csontok és a gerinc-
oszlop érintett.

14.2. A női nemi szervek patológiája

14.2.1. A külső nemi szervek betegségei

A vulvában kialakulhat heveny és idült gyulladás, illetve rosszindulatú daganat (legy-
gyakrabban laphámrák).

14.2.2. A belső nemi szervek betegségei

A hüvely betegségei

A felnőtt nők elsődleges hüvelybetegségei ritkák. Gyakoribb, hogy a környező szer-

vekből kiinduló rákok vagy gyulladások másodlagosan terjednek rá a hüvelyre.

A méh betegségei

A méhnyaknak többféle feladata van, egyrészt védelmi gátat alkot a hüvely felől bejutó
kórokozókkal szemben, másrészt utat enged a menstruációs folyadéknak. Harmadrészt
ellenáll a nemi érintkezés során kialakuló, illetve a gyermekszülés kapcsán fellépő me-
chanikai hatásoknak. Gyulladásai rendkívül gyakoriak, a specifikus gyulladásokat a sze-
xuális úton terjedő kórokozók okozzák. A méhnyakrák kialakulásában jelentős szerepet
játszik a humán papilloma vírus (HPV), amely szexuális úton terjedő vírusfertőzés. Rizi-
kótényezőként a korán megkezdett nemi élet, a több szexuális partner, illetve a kiterjedt
szexuális viszonyt folytató férfi partner szerepe lényeges. A folyamat éveken keresztül
(átlagosan 7-11 év) és rákmegelőző állapotok során jut el a rákig. Így lehetőség van
szűrővizsgálattal az érintett nők kiemelésére és még a kialakult rák előtt a beavatkozás-
ra. Természetesen mindennek előfeltétele a rendszeres méhnyakrákszűrés! A daganatok
zöme laphámrák, előrehaladott állapotban a beteg halálát okozhatják. Ma már elérhető
a HPV ellen kifejlesztett védőoltás, bár az ára még gátat szab a tömeges alkalmazásnak.
182 Alapápolás

A méhnyálkahártya viszonylag ellenálló a gyulladásokkal szemben. Akut gyulladás

főként szülést vagy vetélést követően alakul ki. Idült gyulladás kialakításában jelentős
szerepük van a méhen belül elhelyezett fogamzásgátló eszközöknek. A menstruációs
ciklus rendellenességei vérzészavarokhoz vezetnek. Fontos tudni, hogy menopauza kö-
rül vagy az után a méhnyálkahártya rosszindulatú daganata is vérzészavarral jelentke-
zik. Gyakoriak a méh izomfalából kiinduló jóindulatú simaizom-daganatok (miómák)
melyek lehetnek egyszeresek, többszörösek, akár a méh alakjának jelentős torzulását is
okozva. A miómák gyakran tünetmentesek, máskor vérzészavart okozhatnak. A nagyra
nőtt formák a kismedencei képleteket nyomhatják. A méh izomrétegéből rosszindulatú
simaizom-daganat is kiindulhat.

A petevezetők betegségei

A petevezetőket érintheti gyulladásos folyamat, illetve rossz helyre beágyazódott ter-

hesség. Utóbbi a petevezető megrepedése miatt heveny hasi katasztrófát, életveszélyes
helyzetet okozhat. Tünete lehet az elmaradt menstruációt követő barnás, pecsételő vér-
zés, alhasi fájdalom.

A petefészkek betegségei

A petefészekből számos jó- és rosszindulatú tumor indulhat ki, melyek járhatnak hor-
montermeléssel. A nagyra nőtt daganatok megcsavarodhatnak, vérzésesen elhalhatnak,
heves fájdalommal, jobb oldalon féregnyúlvány-gyulladást utánzó klinikai képpel jelent-
kezhetnek.

14.3. A női emlő betegségei

A női emlő elváltozásai jóval gyakoriabbak, mint a férfiaké. Általában tapinthatóak,
néha fájdalmas csomók, nagyobb tumorok formájában vagy az emlőbimbó váladéko-
zásával jelentkeznek. Kialakulhatnak az emlőben fejlődési rendellenességek, gyulladá-
sok. A heveny gyulladás főként a szoptatás első néhány hetében jelentkezik és bakteri-
ális eredetű. Az idült gyulladások jelentősége abból áll, hogy rosszindulatú folyamatot
utánozhatnak. Az emlők leggyakoribb kóros állapota az emlőbántalom (mastopátia). A
fogamzóképes korban lévő nőkben fordul elő, a műtétek felét körülbelül emiatt vég-
zik. Az emlők fájdalmas csomósságát vagy körülírt göböt, az emlőbimbó váladékozását
okozza. Az emlő rosszindulatú daganatai okozzák a legtöbb haláltma a nőknél. A 6. élet-
évtizedben a leggyakoribbak, de 20 és 40 éves kor között is előfordulnak. Hajlamosító té-
nyező a kor, a korai pubertás, a késői menopauza, ha valaki nem szült, nem szoptatott, az
elhízás, az alkoholizmus, illetve a családban előforduló emlőrák. A hónaljban lévő nyi-
rokcsomók gyakran érintettek, de az emlő belső részéből kiinduló daganatok a mellüregi
nyirokcsomókba is áttéteket képeznek. Az előrehaladott folyamat számos szervi áttétet
okoz (tüdő, csont, máj, mellékvese, agy). A cél a daganatok minél korábbi felismerése,
amit Magyarországon is szervezett szűrőprogram biztosít.
Alapápolás 183

ÖSSZEFOGLALÁS
A nemi szervek betegségeinek kialakításában fontos szerepet játszanak a szexuális
úton átvitt kórokozók. A humán papilloma vírus a hímvessző és a méhnyak rosszindulatú
daganatainak kialakításában is szerepet játszik. Az ivarmirigyek betegségei az ivarsejtek
csökkent képzésével, hormonális zavarok kialakulásával járnak. A prosztata megnagyob-
bodása a húgycső szűkületét, elzáródását okozhatja, következményes felszálló húgyúti
fertőzéssel. A prosztata rosszindulatú daganata az idősebb férfiakban gyakran előfordul.
Fiatalkorban a hererákok gyakoribbak. Tünetszegény jelentkezésük és a figyelemfelhí-
vó, alarmírozó jelek (megnagyobbodott áttétes nyirokcsomó) észlelésének hiánya miatt
sokszor későn kerülnek felismerésre. Nőknél az emlőrák és a méhnyakrák mellett a pete-
fészek és a méhtest daganatai fordulnak elő. Előbbi két ráktípus esetén Magyarországon
szervezett szűrőprogram működik. A méhen kívüli terhesség súlyos életveszélyes álla-
pot, az anya halálához vezethet.

Kérdések
1. Milyen tényezők játszanak szerepet a péniszrák kialakításában?
2. Miért kell mesterségesen biztosítani a le nem szállt herék leszállását?
3. Milyen szövődménnyel jár a prosztata göbös megnagyobbodása?
4. Milyen tényezők hajlamosítanak méhnyakrák kialakítására?
5. Milyen szövődménye lehet a méhen kívüli terhességnek?
6. Melyek az emlőrák rizikótényezői?
184 Alapápolás

15. A központi idegrendszer patológiája

A csontosan zárt koponyában helyezkedik el az agyállomány, a vér és a liquor. Ha bár-
melyik térfogata növekszik, az a többi rovására történik.

15.1. Koponyaűri nyomásfokozódás

A koponyaűri nyomásfokozódás oka lehet körülírt folyamat, pl. daganat, vérzés, tá-
lyog, vagy diffúz mint vizenyő, agyhártyagyulladás vagy az agyvíz keringés zavara miatt
kialakult kamrarendszeri tágulat. Legsúlyosabb következménye az agytörzs és benne az
életfontosságú központok (légzés, keringés) öreglyukba préselődése, beékelődése, mely
a beteg halálát okozza. Az agyvízkeringés zavara miatt kialakult kamrarendszeri tágulat
oka lehet az agyvíz akadályozott keringése vagy felszívódása. Eredménye az agykamrák
jelentős, az agyállomány elvékonyodásával járó kitágulása, koponyaűri nyomásfokozó-
dás. Oka lehet veleszületett fejlődési rendellenesség, gyulladás, vérzés, daganat. Újszü-
lötteknél, csecsemőknél a koponyacsontok csontos összeköttetése még nem alakul ki,
így a fejkörfogat jelentősen megnőhet, a fej deformálódhat.

15.2. Gyulladásos folyamatok

Az agyhártyák gyulladását vírusok és baktériumok is okozhatják. Idült gyulladás oka lehet
például TBC, gombák. A gyulladás vérbőség, vizenyő kialakulásával, következményes ko-
ponyaűri nyomásfokozódással jár. Az agyállományban is jelentkezhet gyulladás baktérium-,
vírus-, gomba- és protozoonfertőzésekben. Körülírt elhalás, agytályog is kialakulhat a kör-
nyező szervekről (pl. dobüreg) vagy a vérárammal terjedő kórokozók által. Ilyenkor a fertőző
forrás leggyakrabban a szívbillentyűkön, tüdőkben, csontban lehet. Mivel a gyulladás vérbő-
séggel, vizenyőképződéssel jár, koponyaűri nyomásfokozódáshoz, beékelődéshez vezethet.

15.3. Agyi keringészavar

Az agy keringészavarán alapuló betegségek a megbetegedések, illetve a halálesetek je-
lentős hányadáért felelősek. Kialakulhatnak az elégtelen oxigénellátás miatt. Oka az agyi
vérátáramlás körülírt vagy kiterjedt csökkenése. Utóbbit heveny vagy idült szívelégtelen-
ség, sokk, stb. okozhatja. A körülírt elzáródást vérrög (pitvarremegés kapcsán), vagy az
elmeszesedett nyaki verőerek plakkjaiból leszakadt és tovasodródott darabok okozzák.

15.4. Agylágyulás, agyi infarktus

Az agyi infarktus (stroke, gutaütés) kialakulásáért tartós érelzáródás felelős. Az, hogy
kialakul-e infarktus, illetve annak mekkora a nagysága, attól függ, hogy melyik ér zá-
Alapápolás 185

ródott el, illetve, hogy milyen az erek közötti összeköttetés – lásd korábban. Az agyi
infarktus az agy „lágyulásával”, a szerkezet elmosottá válásával jár. Lehet vérzéses és
vérszegény. Tünetei az érintett terület elhelyezkedésétől, a lágyulás mértékétől függenek.
Kiterjedt agylágyulás koponyaűri nyomásfokozódással, beékelődéssel járhat.

15.5. Agyvérzések
Vérzések kialakulhatnak az agyállományon belül és az agyburkok közötti terekben. Az
agyállományon belüli vérzések jelentős részéért a magasvérnyomás-betegség a felelős.
A vérzés sokszor halálos, a kamrarendszerbe törhet, és megjelenhet az agyvíz útját követ-
ve a subarachnoidális térben. Veleszületett érfalgyengeség talaján nagyobb méretű, bogyó
alakú érfal-kiöblösödések alakulnak ki az agyi artériás gyűrű verőerein. Ezek megrepe-
dése subarachnoidális vérzést eredményez. A vérzés gyakran az agyállományba is betör.
A hídvénák sérülésekor kemény burok alatti (subdurális) vérzés jelentkezik, a vérömleny
a pókhálóhártya és a kemény agyburok között jelentkezik. A hídvénák nem a híd vissze-
rei, hanem áthidaló vénák, melyek az agy felszínéről a nagyagysarló lemezeinek tapadá-
sánál elhelyezkedő nyílirányú vénás öbölbe viszik a vért. Heveny vérzés leggyakrabban
„ostorcsapás” sérülésnél (a fej előre, majd hátra csapódik) az erekre ható nyíróerő miatt
alakul ki. Idült formája alkoholistáknál és idős betegeknél jelentkezik leggyakrabban.
Az agy sorvadása miatt nagyobb a hely az agy baleset kapcsán történő elmozdulásá-
ra, másrészt „helyet biztosít” a vérzésnek, így csak később, a vérömleny nyomása miatt
jelentkező tünetekből (zavartság, figyelmetlenség, fokozatos szellemi leépülés) végzett
koponya CT igazolhatja. Koponyacsonttöréssel járó sérülések a kemény burok artériá-
jának sérülése miatt heveny kemény burkon kívüli (epidurális) vérzéssel járnak. A vér-
zés artériás jellegű, hirtelen koponyaűri nyomásfokozódáshoz, a beteg halálához vezet.

15.6. Az agy baleseti sérülései

Balesetekben az agyállomány is sérülhet. Enyhébb formája az agyrázkódás, súlyosabb
az agyzúzódás. Ez lehet direkt, a sérülés helyének megfelelően, illetve ellencsapódásos,
amikor az erőbehatással ellentétesen, azzal szemben lévő ponton alakul ki a sérülés.

15.7. Az agy daganatai

A központi idegrendszerbe számos szerv rosszindulatú daganata adhat áttétet (tüdő,
emlő, bőr, vese, gyomor-bélrendszer), de elsődleges daganatok, agydaganatok is kialakul-
hatnak. Ezek származhatnak az agy állományából (pl. gliasejtek) és nem az agyállományból
(agyburkok, agyalapi mirigy, tobozmirigy). Mind az agyból elsődlegesen kiinduló, mind
az áttéti daganatok koponyaűri nyomásfokozódással, agytörzsi beékelődéssel járhatnak.

15.8. Az agy degeneratív betegségei

Az agyállományt degeneratív betegségek is érinthetik, melyek az állomány sorvadásá-
val, az intellektuális funkciók hanyatlásával járnak (pl. Alzheimer kór). A sclerosis mul-
186 Alapápolás

tiplex éveken keresztül tartó, a kórtünetek ideiglenes megszűnésével, illetve kiújulásával

tarkított kórlefolyású megbetegedés, mely a fehérállományban az idegrostok myelin hü-
velyének a pusztulásával jár. Következményként az érintett területek kiesésének megfe-
lelő idegrendszeri tünetek jelentkeznek.

ÖSSZEFOGLALÁS
A csontosan zárt koponyában az agyvíz, a vér és az agyállomány térfogata egyensúlyi
helyzetben van. Bármelyik térfogat növekedése csak a másik kettő rovására történhet,
súlyos, életveszélyes kórképet, agyi nyomásfokozódást eredményezve, mely az életfon-
tosságú központok érintettsége miatt halálhoz vezet. Az oki tényezők között gyulladásos
folyamatok, daganatok, az agyvízelfolyás zavara, koponyaűri- vagy agyállományvérzés
egyaránt szerepelhet.

Kérdések
1. Milyen tényezők eredményeznek koponyaűri nyomásfokozódást?
2. Milyen szövődménnyel jár a koponyaűri nyomásfokozódás?
3. Mi a stroke, gutaütés? Hogyan alakul ki?
4. Milyen szövődmény kialakulásához vezethet a hipertónia az agyban?
5. Milyen kórképek kialakulásához vezethet a fejet ért sérülés?
6. Milyen daganatok adnak nagy gyakorisággal áttétet az agyba?
Alapápolás 187

16. A hőszabályozás kórtana

A testhőmérséklet szabályozását hőszabályozó mechanizmusok végzik, így a test által
leadott és termelt, illetve felvett hő között egyensúly alakul ki. A hőszabályozás ered-
ményeként a szervezet hőmérséklete, mint egy jól beállított termosztáté, gyakorlatilag
állandó. A testhőmérséklet szabályozásának központja a hipotalamuszban helyezkedik
el – lásd középagy.

16.1. Hőemelkedés, láz

A láz egy tünet, a testhőmérséklet rendellenes emelkedése, melyet az agyban a hipo-
talamusz hőközpontja okoz azzal, hogy a hőtermelés-hőleadás arányt átmenetileg meg-
változtatja. A testhőmérséklet-emelkedés szerint megkülönböztetünk hőemelkedést
(37-38 °C), mérsékelt lázat (38-39 °C), magas lázat (39-40,5 °C) és 40,5 °C feletti lá-
zat ún. hiperpirexiát. Ezek az értékek a hónaljban mért hőmérsékletre vonatkoznak.
A hipotalamusz megváltozott érzékenységét a kórokozók ellen védekező fehérvérsejtek-
ből felszabaduló lázkeltő (pirogén) anyag váltja ki. Amikor a láz felmegy, a bőr erei ösz-
szehúzódnak (lúdbőrösség), izomremegés kezdődik, fázás (borzongás, hidegrázás) kísé-
retében. A láz tetőpontján a fázás megszűnik, a bőr kipirul, a hőtermelés-hőleadás arány
magasabb szinten stabilizálódik. A magasabb testhőmérséklet fenntartására a vérkerin-
gés gyorsul, a pulzus szaporább lesz. A láz tartós fennállása a szervezetet megterheli, kü-
lönösen a lázgörcsre hajlamos gyermekekét, idősekét és a szívbetegségben szenvedőkét.
Terhesség során kialakuló láz károsíthatja a magzatot. Ezért az előző esetekben a láz-
csillapítás elengedhetetlen. Mivel azonban a láznak jótékony hatásai is vannak, hatására
a védekező mechanizmusok hatékonysága fokozódik, a kórokozók elpusztulnak, illetve
szaporodásuk lassul, ezért mérsékelt csillapítása javasolt, a szervezetet nem túlságosan
megterhelő esetekben pedig nem indokolt. Ha a gyógyulás során vagy a lázcsillapítás
miatt a hőközponti szabályozás visszatér a megszokott mederbe, a szervezet nagyobb
hőleadással állítja be újra a normális testhőmérsékletet, kipirulás, bőséges izzadás lép
fel. Az izzadás jelentős folyadék- és sóveszteséggel járhat, amit pótolni kell a kiszáradás
és a sokk veszélyeinek elkerülése érdekébensére. A különböző betegségekben jellegzetes
lázmenetet lehet kimutatni, ezért a betegellátás során a kórházakban lázlapot vezetnek.
A központi idegrendszer sérülései, a koponyaűri nyomást megváltoztató beavatkozások
gyors, rövid ideig tartó lázat okoznak – centrális láz.

16.2. Hipertermia
A hipertermia a szervezet hőmérsékletének nagyfokú emelkedése a fizikai hőszabá-
lyozás csődje miatt. Oka a környező levegő magas hőmérséklete és nagy páratartalma,
amikor a hőleadás a párologtatás révén lehetetlenné válik. A hipertermia hőguta kiala-
kulásához vezethet. A hőguta a legsúlyosabb magas hőmérséklet hatására kialakult álla-
pot, mivel a belső testhőmérséklet életveszélyes mértékben megemelkedik. Gyors esz-
188 Alapápolás

méletvesztés, esetleg halál következhet be. A hőguta kimerüléses és klasszikus formáját

ismerjük. Az előbbi a magukat melegben túlerőltető fiatalokon, míg az utóbbi inkább
melegnek kitett időseken vagy betegeken jelentkezik. A test intenzív hűtése és a gyors
folyadék-, illetve sópótlás életmentő lehet.

16.3. Hipotermia
A hipotermia a szervezet fokozott mértékű kihűlése, amely akár halállal is járhat. Ko-
moly veszélyt jelent a szélsőséges hidegben lévőkre, az ilyen terepen balesetet szenve-
dettekre. Gyakori a magashegyi sportok, a barlangászat és a búvárkodás sérültjeinél.
A kihűlés nem csak a szélsőséges hidegben lévőkre jelent veszélyt, hosszabb távon akár
egy fűtetlen lakásban is kialakulhat. A hipotermia kialakulását nagymértékben fokozza,
ha a test vízben van, ugyanis a víz hővezető képessége lényegesen nagyobb a levegőé-
nél. Az átnedvesedett ruha és az erős szél, és a felszínes erek alkohol okozta kitágulása
szintén elősegíti a szervezet vészes lehűlését. A gyermekek, az idősek és a sérültek fo-
kozottan veszélyeztetettek. Az 1-2 fokos hőveszteség izomremegéssel, reszketéssel jár.
A pulzus szapora, gyors légzés, kissé megemelkedett vérnyomás észlelhető. Tartós ha-
tás esetén a szervezet hőszabályozása kimerül, a testhőmérséklet folyamatosan csökken,
kamraremegés (kamrafibrilláció) vagy a keringési rendszer bénulása következtében beáll
a halál.

ÖSSZEFOGLALÁS
A hőszabályozásban számos tényező szerepet játszik, központja a köztiagy hipotala-
muszában helyezkedik el. A termelt és felvett hő, valamint a leadott hő közötti egyen-
súly felborulása különböző kórállapotokhoz vezet. A hipotermia a fokozott hőleadás ré-
vén, a hipertermia ellenkezőleg, a fokozott hőfelvétel, illetve hőtermelés miatt alakul
ki. Utóbbi tulajdonképpen a láz, amikor a hőközpont a felszabaduló lázkeltő, pirogén
anyagok hatására magasabb értékre állítja a testhőmérsékletet. Mivel a láznak jótékony
hatásai is vannak, ezért csillapítása mérsékelt, a szervezetet nem túlságosan megterhelő
esetekben nem indokolt.

Kérdések
1. Mikor beszélünk hőemelkedésről?
2. Milyen esetben beszélünk lázról?
3. Mi a láz kialakulásának a mechanizmusa?
4. Kiknél elengedhetetlen a lázcsillapítás?
5. Mit nevezünk hipertermiának, milyen szövődménye lehet?
6. Mi a hipotermia? Milyen tényezők fokozzák a kialakulását?
III. Ápolástudomány

1. Az ápolás története
A fejezet célja:
Az ápolás történetének megismertetése, az ápolásszakma néhány jelentős alakjának és
munkájának bemutatása.

Követelmények a fejezet elsajátítása után:

Ön képes lesz:
– ismertetni az ápolás történetét,
– bemutatni az ápolásügy jelentős személyiségeit.

Fogalomgyűjtemény
egészségügy: a társadalom egészségkultúrájának közhatalmilag intézményesített része
egészség: teljes fizikai, mentális és szociális jóléti állapot, nem pusztán a betegség és
a fogyatékosság hiánya (WHO, 1948)
ápolás: a kliens szükségleteinek kielégítése

Az ápolást ma önálló tudományként, hivatásként határozhatjuk meg. Ez azonban nem

mindig volt így, fokozatosan alakult ki az idők folyamán. A beteg családtagról való gon-
doskodástól az önálló szakmáig, majd az ápolástudományig hosszú út vezetett. Az ápo-
lói hivatás elkötelezettséget kíván, amelyhez hozzátartozik az ápolás történetének és fej-
lődésének ismerete éppúgy, mint a széles körű tudáson alapuló gyakorlat, és a szakma
jövője iránt érzett felelősség. Ezért is fontos tudnunk, hogy az emberiség történetében
hogyan és miképp jelent meg az ápolás, milyen fejlődésen ment keresztül, kik voltak
elődeink, akik nélkül nem jutott volna el az ápolás a mai helyéhez, szerepéhez. Ezek az
ismeretek segítik az ápolás további fejlődését, fejlesztését is.

1.1. Az őskortól a középkorig (i. e. 8000–i. sz. 476)

Régészeti leletek alapján tudhatjuk, hogy már az őskorban is túlélték az emberek az
egyes betegségeket és baleseteket, és a ficamokat, töréseket, sebesüléseket ellátták, gyó-
gyították. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy a betegeket, sérülteket ápolták, gondoz-
ták is.
Az ókori Egyiptomban a valláshoz kötődött a betegek ellátása. A gyógyítás istenének
szentelt templomokban folyt a gyógyítás és ezzel együtt az ápolás is, melyet feltehetőleg
papok végeztek. Ezek a szentélyek tekinthetők a kórházak elődeinek. Az asszír és ba-
biloni birodalomban a betegek ellátására három rend „szakosodott”. A papok a belgyó-
gyászati betegségeket kezelték a kor ismeretei szerint, a sebészeti ellátást világi orvosok
nyújtották, és létezett egy harmadik csoport, egy „ápoló-kezelő rend”, akik segítették
őket a gyógyításban, és gondozták a betegeket.
190 Alapápolás

Az ókori zsidóknál a Bibliában, Mózes öt könyvében is megjelenik az ápoló, de pon-

tos feladata nem ismert. Részletes leírást találhatunk azonban az egyes betegségek esetén
követendő – mai szemlélettel és szóhasználattal meghatározva – higiénés rendszabályok-
ról, úgymint a fertőző beteg elkülönítése, sebeinek és teljes ruházatának kimosása.
Az ókori Indiában a betegek kezelésére kórházakat hoztak létre, és ezekben létezett
férfiakból álló ápolószemélyzet is. Feladatuk volt a betegek mosdatása, fürösztése és
gondozása is.

A görögök ASZKLEPIOSZ, a gyógyítás istenének tiszteletére emelt szentélyekben ke-

zelték a betegeket. Ezeket az építményeket általában gyógyforrások közvetlen közelében
építették, ahol papok és orvosok kezelték, gyógyították a betegeket. Ápolókról nem esik
szó a leírásokban. Feltehetőleg az orvosok tanítványai vagy a családtagok gondozták
a betegeket.

A rómaiak külön helyiséget vagy épületet emeltek a beteg rabszolgák, majd később
a sérült katonák ellátására.

A kereszténység térhódításával, a felebaráti szeretet tanításának terjedésével előtérbe

került a betegek, szegények segítése és gondozása. Ez elsősorban a család feladata volt,
a közösség azonban gondoskodott azokról, akikről hozzátartozóik nem tudtak. A kö-
zösségen belül az egyházhoz tartozó személyek, diakónusok és diakonisszák ápolták és
gondozták a betegeket, segítették a szegényeket. Az ápolás főként a betegek otthonában
történt. Később a szegények elszállásolására és a betegek ápolására épületeket, kórháza-
kat emeltek, amelyek egy-egy diakónus vezetésével működtek. A fertőző betegeket elkü-
lönítették a többiektől. A kórházi ápolással párhuzamosan megmaradt a beteg otthonában
történő gondozás is.

1.1.2. Ápolás a középkorban (476–1492)

A középkor elejére a diakónusok és diakonisszák rendje fokozatosan eltűnt. Helyüket,
feladatukat a betegek ápolásában a férfi vagy női szerzetesrendek vették át. A szerzetesek
elkülönült közösségekben, kolostorokban éltek, a keresztény tanítás szerinti engedelmes-
ségre, tisztaságra és szegénységre tett fogadalmuk határozta meg egész életüket. Kétkezi
munkából tartották fenn magukat, segítették a szegényeket, ápolták a betegeket, látogat-
ták a foglyokat, adományokat gyűjtöttek és osztottak a rászorultaknak.

A XI–XII. században, a keresztes hadjáratok idején (melyet a Szentföld elfoglalásáért

folytattak egyes európai államok) alakultak meg az ápoló lovagrendek. Ezek közül a leg-
nevesebbek: a János-lovagok, vagy más néven Johanniták, a német lovagrend, valamint
a Templomosok. A Johanniták harcoltak is, és ápolták a sebesülteket, betegeket. A német
lovagrend a jeruzsálemi zarándokok elszállásolására, a megbetegedettek ápolására jött
létre. A Templomosok elsősorban a Szentföldre látogató zarándokokat védték a támadá-
sok ellen.

A szerzetes- és lovagrendek mellett polgári betegápolórendek is alakultak a középkor-

ban. A XI–XIII. században nemesek, polgárok és maguk avárosok is alapítottak kórhá-
zakat. Az itt dolgozó ápolók kezdetben püspöki fennhatóság alatt működtek, akárcsak
maga a kórház. Volt olyan ápolórend, amely szerzetesi fogadalom szerint működött, és
Alapápolás 191

volt, amelyik a saját maga alkotta szabályok szerint dolgozott. A kórházakat világi igaz-
gató irányította, lassan megszűnt a püspöki fennhatóság, és az egyházi alapítású kórhá-
zakat is kezdték átvenni a városok. Az igazgató felügyelte az ápolók munkáját is. Az
ápolók ekkor a betegek ápolásán kívül a szegények gondozását és a haldoklók végső
vigasztalását is végezték.
A középkort a háborúk, az éhínség és a nagy járványok (pestis, kolera stb.) jellemez-
ték, sok feladatot adva a gyógyítással, ápolással foglalkozóknak.

1.1.3. A betegápolás a középkori Magyarországon

A középkorban a betegek ápolása, a szegények gondozása Magyarországon is az egy-
ház feladata volt. A kolostorokban a szerzetesek, később a városi kórházakban a be-
tegápoló rendek gondoskodtak a betegekről. De működött hazánkban is a Johannita és
a Templomos lovagrend. A szerzetesek, a lovagrendek és az ápolórendek képviselői ál-
talában a nyugat-európai országokból vándoroltak Magyarországra, és alapították meg
itteni kolostorukat, kórházukat. Később alakultak magyar rendek is, amelyek a betegápo-
lást tekintették elsődleges feladatuknak.

1.1.4. Betegápolás az újkorban (1493–)

Az újkorban hosszú ideig megmaradt az a középkorban kialakult gyakorlat, hogy a be-
tegápolás és szegényellátás egy helyen, a kórházakban zajlott. A szerzetes-, illetve ápo-
lórendek gondoskodtak a háborúk sérültjeiről, a rokkantakról, a szegényekről, az árvák-
ról és azidősekről. Ápolták a betegeket, a járványokban megbetegedetteket, látogatták
a foglyokat, végső vigasztalást nyújtottak a haldoklóknak, és ellátták a halottakat. Élel-
met adtak, segítséget nyújtottak a rászorulóknak. Kórházba azonban csak a szegények
kerültek. A betegeket általában otthonukban valamelyik női családtag ápolta, gondozta.
A kórházak a városokban épültek, a falun élő szegények, rászorulók gyakran segítség
nélkül maradtak.

A XVIII–XIX. századra a kórházakban fokozatosan és részlegesen átvették a világi

ápolók az egyházi ápolók helyét, szerepét. A nemesi vagy polgári családokban született
lányok nem végezhettek fizetésért munkát, így az ápolók a szegény családokból kerültek
ki. Az ápolókat nem képezték, egymástól tanulták meg, mi a teendőjük. Ugyanakkor az
orvoslás fejlődésével nőttek az ápolással, az ápolókkal szembeni elvárások. A kórházak
túlzsúfoltak voltak, és az ápolókat ezekben az időkben részeges, elhanyagolt, piszkos,
lusta, erkölcstelen és tolvaj nőkként írják le. Így volt ez Angliában is, ahol ún. cseléd-
ápolók dolgoztak.

1.1.5. Az ápolás új korszaka

Az ápolás fejlődésében nagy változásokat hozott FLORENCE NIGHTINGALE tevé-
kenysége, aki alapjaiban változtatta meg az ápolást, önálló szakmává, hivatássá emelte,
valamint létrehozta az ápolóképzést is.
Tevékenységének kibontakozásában döntő jelentősége volt annak, hogy 1854 márciu-
sában kitört a krími háború, és a katonai kórházak szörnyű állapotain megdöbbent britek
(a franciák mintájára) ápolónők toborzásába fogtak. Nightingale a katonai kórházban si-
keres ápolói, ellátásszervezői és ápolásvezetői tevékenységet folytatott, valamint megha-
192 Alapápolás

tározta az ápolói hivatás erkölcsi alapkövetelményeit is. Ennek következtében hazájában

a katonai egészségügyi ellátás elismert szakértője lett (például az általa kidolgozott kato-
nai egészségügyi elszámolási rendszert 1947-ig (!) használta a brit hadsereg).
Nightingale ápolásszakmai fejlesztő tevékenysége azonban ennél szélesebb körű volt.
Létrehozta nővérképző iskoláját, és felismerte azt is, hogy a beteg jobb gondozást kap
családja körében. Látogató ápolói szervezeteket alapított, melyek országszerte elterjedtek.

Olvasmány

Florence Nightingale 1820-ban, angol nagybirtokosi családba született, kitűnő nevel-

tetésben részesült. 17 éves korára művelt, több nyelvet beszélő, a tudományokban jártas
ifjú hölgy lett. Tanult filozófiát, irodalmat, művészettörténetet, történelmet, régészetet,
matematikát, és elsajátította a természettudományok újabb ismereteit is. Beszélt néme-
tül, olaszul és franciául, de foglalkozott a latin és görög nyelvvel is. 1837-ben nővérével
kétéves európai körútra utaztak, múzeumokba, képtárakba jártak, esténként előkelő tár-
saságok szalonjaiban töltötték az időt. Hazaérkezésük után a királyi udvarban is bemu-
tatták őket.
Körutazásuk előtt Angliában kolerajárvány dúlt. Florence olvasott egy helyszíni leírást
a járványról, a betegek szenvedéseiről, és mély részvétet érzett irántuk. Ettől kezdve éle-
te céljának érezte a szegényeken, betegeken, árvákon való segítést, úgy érezte, cseleked-
nie kell érdekükben. Az utazás alatt és a későbbi években gyakran félrehúzódott a társa-
ságtól, gondolataiba merült, komoly és merengő lett.

Nyolc évvel később, 25 éves korára elérkezettnek látta az időt, hogy választott hiva-
tásának éljen. Példaképének tekintette John Howardot, a XVIII. századi gazdag és füg-
getlen úriembert, aki egész vagyonát és életének nagy részét arra fordította, hogy Eu-
rópa börtöneit és kórházait látogatta, és próbált javítani a rabok és a betegek helyzetén.
Florence 1845 decemberében szüleinek bevallotta, hogy kórházi ápoló szeretne lenni.
Szülei hevesen ellenezték elhatározását, és nem engedték, hogy megtegye. Az ő társadal-
mi helyzetükben teljesen elképzelhetetlen volt, hogy a lányuk dolgozzon, és ráadásul az
egyik legalantasabb foglalkozást, az ápolást válassza. De Florence nem adta fel. Tanult
betegségről, egészségről, kórházi jelentéseket olvasott, felkeresett egy híres női kolos-
tort, és segédkezett egy új kórház berendezésében is. Az 1848-as angliai kolerajárvány
idején betegeket látogatott a kórházakban. Látogatásai alkalmával alaposan megfigyelt
mindent. Azt látta, hogy az ágyak piszkosak, az ágyakon és alattuk mindenfelé szemét
található, az ételmaradék naphosszat ott marad a szobákban. A személyzet tudatlan és
lusta volt.

A következő évek ismét utazásokkal teltek, melyek során több külföldi kórházat is
felkeresett, és tanulmányozta az ottani viszonyokat. Így jutott el a kaiserswerthi diako-
nisszákhoz, ahol végre ápolónőként dolgozhatott. Majd 1853-ban Londonban főnöknője
lett egy kis szanatóriumnak, amely az „Úrinők otthona betegség idején” nevet viselte. Itt
nyílt alkalma először bebizonyítani, hogy nemcsak odaadó és önfeláldozó ápoló, hanem
erélyes vezető és ügyes diplomata. Egy év alatt elérte, hogy az intézetet egy új, alkalma-
sabb épületbe helyezzék át. 1854-ben új feladat várt rá. Anglia a már egy éve tartó krími
háborúban Törökország szövetségeseként hadat üzent Oroszországnak. A haditudósítók
szörnyű híradásokat küldtek a harctérről. A sebesült katonákat 10–14 napig tartó hajó-
úton vitték a hadszíntérről a helyőrségi kórházba. Az utazás után úgy érkeztek meg, hogy
Alapápolás 193

orvos még nem nyúlt a sebeikhez. Egész úton nem tisztították meg a sebesülteket, kitört
a kolera és a vérhas is. Az üszküdüri helyőrségi kórházban sem sokkal jobb körülmé-
nyek várták őket. Kötszer alig volt, és orvos is kevés. De a legnagyobb hiány ápolókban
mutatkozott. „A betegeket a betegek, a haldoklókat a haldoklók ápolják” – írta a Times.
Ekkor nevezték ki az Angol kórházak törökországi ápolónői intézményének főfelügye-
lőjévé Florence Nightingalet. 38 ápolónővel indult útnak. Megérkezése Üszküdarba egy
legenda születésének kezdetét jelentette. Amint leszálltak a hajóról, máris munkába kel-
lett állniuk, sebesültekkel teli hajó érkezett. Egész éjjel dolgoztak az orvosokkal együtt.
A sebesültek közül sokan meg sem élték, hogy ágyra kerüljenek, minden ötödik meg-
halt. A vérhas és a kolera is szedte áldozatait. Aki túlélte az első éjszakát, annak más-
nap következett a műtét, ami az amputálással volt egyenlő. Az operációra mindenkinek
a maga ágyán került sor, altatás nélkül. Kevesen maradtak életben. A halálozási arány-
szám 42,7% volt, ami azt jelenti, hogy minden 1000 sebesült közül 427 meghalt. A ré-
gebbi betegek is szörnyű körülmények között lábadoztak. Hetekig feküdtek ugyanabban
a piszkos ágyneműben, ruhában, a padló tele volt férgekkel. Nem volt szappan, törölkö-
ző, mosdótál, kötszer.

Florence Nightingale a sebesültek ellátása mellett nekikezdett a körülmények javítás-

hoz is. Hét hét múlva a betegek környezete megváltozott: fehérre meszelt falak, tiszta
padló és ágyak, az ágyakon lepedők és takarók. A sebesültek húslevest, rizspudingot, fő-
zelékeket, limonádét kaptak. Az ápolónők napi 8–10 órán keresztül kötözték a sebeket,
ápolták a betegeket, asszisztáltak az orvosoknak. Florence kora reggel együtt kelt a töb-
biekkel, végigdolgozta velük együtt a napot. Amikor a többiek fáradtan aludni tértek, ő
egy kis lámpával a kezében éjszakai vizitre indult. Ha valakit ébren talált, vánkosát el-
simította, inni adott annak, aki megszomjazott, és mindenkihez volt egy jó szava. A ka-
tonák úgy emlegették „a lámpás hölgy”. Körútja után sem tért még nyugovóra, beszá-
molókat, leveleket írt, javaslatokat tett arra, hogyan lehetne tovább javítani a sebesültek
ellátását. Néhány hónap alatt a bevezetett intézkedések nyomán a halálozási arányszám
2,2%-ra (!) csökkent.
A krími háború befejeződése után visszatért Angliába, és tovább küzdött a hadikór-
házak, a hadsereg orvosi szervezetének megreformálásért. Megszervezett egy új típusú
betegápoló iskolát is. 1859-ben könyvet írt „Jegyzetek az ápolásról” címmel, melyet
a leendő ápolóknak szánt útmutatóként. Nem konkrét ápolási tevékenységek leírását tar-
talmazta az írás. Azt írta meg, hogyan kell segíteni a betegnek. Az ápolói magatartás ké-
zikönyve volt ez.
Ugyanebben az évben ismét háború tört ki Európában, melynek legvéresebb ütközete
Solferinónál zajlott. Florence Nightingale példáját követve az átutazóban ott tartózkodó
Henry Dunant mozgósította a lakosságot a sebesültek ellátására. Az itt tapasztaltak alap-
ján néhány év múlva kezdeményezésére megalakult a Vöröskereszt szervezete.
A Nightingale-iskolában megkezdődött a tanítás. Florence betegsége miatt nem tu-
dott részt venni az oktatásban, de betegágyából ő irányította azt. Az új stílusú betegápo-
lás műveltséget, a szellem és a jellem csiszoltságát, önálló felelősségérzetet és szakmai,
mesterségbeli tudást is kívánt. Ezt nyújtotta az iskola. A képzés hat hónapi próbaidő
után két évig tartott. A tanulók száma évről évre nőtt. Az itt képzett ápolók fokozatosan
átvették a korábbi ápolószemélyzet helyét. Ahogy az a szemlélet is, hogy a képzetlen
ápoló nem ápoló. Az ápolás már nem csak az orvosi utasítások végrehajtását jelentette,
hanem a beteg közvetlen testi szükségleteivel való törődést, és a gyógyulás körülménye-
inek megteremtését is. Sőt az egészség védelmét, megóvását is.
194 Alapápolás

Florence Nightingale további javaslatokat tett a kórházi állapotok javítására, a sze-

gények, a betegek és az árvák ellátásának különválasztására. Írt az egészségtelen köz-
állapotok megváltoztatásának szükségességéről és lehetőségeiről. Érveléseit statisztikai
adatokkal támasztotta alá.
Florence Nightingale 90 éves korában, 1910. augusztus 13-án hunyt el.

Születésének napja, május 12., az Ápolók Nemzetközi Napja. A „lámpás hölgy” em-
lékét az ápolói szervezetek jelképei is őrzik szerte a világban.

1. ábra: A Magyar Ápolási Egyesület jelképe 2. ábra: A Magyar Ápolástudományi Társaság

jelképe

1.1.6. Az ápolás és ápolóképzés Florence Nightingale után

A XIX. század végén az Amerikai Egyesült Állomokban és Kanadában is Nightingale
tanításai alapján jöttek létre az ápolóképzők. Az ápolóképzés európai elterjesztésében
HENRY DUNANT-nak volt igen jelentős szerepe. Több évtizedig a Nemzetközi Vörös-
kereszt biztosította a szervezett ápolóképzés kereteit. Újabb és újabb tankönyveket adtak
ki, és a betegápolási ismeretek terjesztésére folyóiratok indultak meg. Az ápoló képesí-
tés államilag elismert iskolai végzettség lett, a XX. században pedig egyetemi szintre
emelték.

Az ápolóképzés elterjedésével a kórházi ápolás is fejlődésnek indult. Az ápolás fel-

adatai folyamatosan bővültek, és ez a folyamat tart napjainkban is. A kórházi és ottho-
ni ápolás mellett megjelent a közösségi ápolás. Az ápolók jelentős szerepet töltöttek
be a betegségek megelőzésében, az egészségfejlesztésben és a betegoktatásban is. Az
1950-es évektől az amerikai ápolók elméleti munkája nyomán az ápolásban megje-
lentek az ápolási modellek, az ápolástani tudományos kutatások. Ezek az ismeretek
és technikák Európában is elterjedtek. Az ápolóképzés is folyamatosan változik, fej-
lődik.

1.1.7. Ápolás az újkori Magyarországon

A világi kórházalapítás Magyarországon a XVII–XVIII. században kezdődött el. Má-
ria Terézia orvosi kart alapított a nagyszombati egyetemen, II. József a betegápoló ren-
dek magyarországi letelepedését támogatta. A XIX. elején jellemzően szerzetesek ápol-
ták a betegeket. A kitűnő orvos és szervező BUGÁT PÁL az 1840-es években ápolók
képzését szorgalmazta. Az 1848-as forradalom napjaiban az Orvoskar javaslatot tett a
kétéves képzéshez kötött betegápolói hivatás megteremtésére. Az oktatás azonban kis-
Alapápolás 195

sé háttérbe szorult a történelmi események

hatására. Előtérbe került a szabadságharc
sebesültjeinek ellátása, ápolása. Kossuth
Lajos 1849-ben testvérét, MESZLÉNYI-
NÉ KOSSUTH ZSUZSANNÁT (1817–
1854) kinevezte országos főápolónővé.
Korábban Zsuzsanna az 1831-es kolerajár-
vány idején már segítette bátyját, aki a fel-
vidéki kolerajárvány biztosa volt. De nem
csak ebben a feladatban állt testvére mel-
lett, hanem egész pályafutása alatt segítő-
társa, „ikerlelke” volt. Mint országos fő- 3. ábra: Kossuth Zsuzsanna arcképe
ápolónő, első lépésként a magyar nőkhöz,
a „honleányokhoz” fordult felhívással, és elindította a tépéscsináló mozgalmat. Nem volt
elegendő kötszer, ezért azt kérte, hogy az asszonyok készítsenek tépést tiszta rongyokból
a kötözésekhez. További felhívása: „Minden nő, aki erőt érez magában, keresse fel hely-
ben vagy vidéken lévő kórházakat… Minden percben ápoló gonddal őrködjetek a sza-
badságért szenvedőknek, még álmaik fölött is.” (Pesti Hírlap, 1849. március 13-i száma.)
Kérése nyomán önkéntesek jelentkeztek, akik részt vettek a betegek kórházi ápolásában.
(Munkácsy Mihály világhírű festőnk ebből az eseményből is merített, amikor megfes-
tette „Tépéscsinálók” című festményét, ami 1872-ben készült el, és jelenleg a Magyar
Nemzeti Galériában látható).

Főápolónői szemlét tartott minden intézményben, utasításokat adott, és új kórházak

létesítésére tett javaslatot. A közel hetven új tábori kórház felállításához, felszereléséhez
segítséget nyújtott, megszervezte a női személyzetet és az élelmezést. A sebesült kato-
nák mellett a sérült hadifoglyoknak is gondos ellátást biztosított, az osztrák és orosz se-
besülteket megkülönböztetés nélkül ápolták. Minden erőfeszítése ellenére a szabadság-
harc vége felé a sebesültek ellátásához nem volt elegendő élelmiszer, gyógyszer, kötszer,
és a kolera is szedte áldozatait. A szabadságharc leverése után fogságba került, és arra
kényszerült, hogy a tárgyaláson magát védje. Osztrák tisztek jártak közben felmentése
érdekében, akiket sebesültként magyar honvédkórházakban ápoltak. A hadbíróság végül
felmentette, de a fogság alatt kiújult a tüdőbaja. Ettől kezdve sokat betegeskedett. Az
1850-es évek elején részt vett egy összeesküvésben, melynek célja Kossuth Lajos visz-
szatérése és az osztrákok elleni lázadás volt. Az összeesküvés lelepleződött, és bár nem
tudták a hatóságok rábizonyítani a részvételt, emigrációba kényszerült. Amerikába ván-
dorolt ki családjával együtt. Anyagi segítséget nem fogadott el a többi emigránstól, csip-
keverésből és ruhajavításból tartotta fenn magát. 1854-ben, harminchét éves korában,
New Yorkban hunyt el. Hamvai a mai napig ott nyugszanak.

A XIX. század második felében Magyarországon is megkezdődött az ápolók szerve-

zett képzése, amely az 1920-as évekig elsősorban a Vöröskereszt szervezésében történt.
A XX. század elején a Fehér Kereszt Kórházban kétéves csecsemő- és gyermekápolói
tanfolyam indult. Az itt végzetteket Heim-nővéreknek nevezték. 1927-ben kidolgozták
az egységes ápoló- és védőnőképzést, és az oktatást állami intézmények végezték. A Vö-
röskereszt továbbra is tartott tanfolyamokat, szakosodási lehetőséget nyújtva az okleve-
les ápolóknak. Csecsemő- és gyermekgondozókat, házi betegápolókat és önkénteseket
képeztek.
196 Alapápolás

A II. világháború után az ápoló- és védőnőképzést szétválasztották, a szerzetesrende-

ket feloszlatták, és a Vöröskereszt már nem foglalkozott hivatásos ápolók képzésével.
1950 után indult meg a hároméves szakiskolai, 1965-től az érettségivel együtt járó szak-
középiskolai ápolóképzés. Évtizedekig ezek a képzési formák működtek, kiegészítve tíz-
hónapos ún. szakosító tanfolyamokkal. Az 1990-es években megkezdődött az ápolókép-
zés átalakítása. A korábbi képzési formák megszűntek, helyüket az érettségire épülő két-,
illetve hároméves szakképző iskolák vették át. 1988-ban Budapesten megkezdődött a fő-
iskolai szintű, 2001-ben Pécsett az egyetemi szintű ápolóképzés. Ápolási asszisztensek
képzése 2002 óta van.

Magyarországon is megjelentek az ápolási szaklapok, folyóiratok az új ismeretek ter-

jesztésére, és az ápolási szakemberek publikációs lehetőségeinek bővítésére. Néhány kö-
zülük: NŐVÉR, Nővér Praxis, Ápolásügy, ETInfo.

1989-ben megalakult a Magyar Ápolási Egyesület, amely tagja az Ápolók Nemzetközi

Tanácsának (ICN = International Council of Nursing).

ÖSSZEFOGLALÁS
Az ápolás szinte egyidős az emberiséggel. A legrégebbi régészeti leletek alapján felté-
telezhetjük, hogy az őskori ember gondozta, ápolta sérült társát. Az ókori világban már
központok jöttek létre a betegek ellátására. A középkorban keresztény szerzetesek mel-
lett a világi betegápolórendek tagjai gondoskodtak a szegény, elesett beteg emberekről,
a családokban történő ápolás mellett. Florence Nightingale munkásságával a XIX. szá-
zadban új alapokra helyezte az ápolást, önálló szakmává, hivatássá emelte azt, bevezette
az ápolók képzését. Magyarországon Kossuth Zsuzsanna és a reformkor orvosai tettek
sokat az ápolásügyért. Az ápolás fejlődése az elmúlt 150 évben oda vezetett, hogy ma
már önálló tudománynak mondhatjuk. Mindennapi végzése az ápolóktól nemcsak tudo-
mányos ismereteket, hanem művészi képességeket is igényel. Így nyugodtan mondhat-
juk, hogy az ápolás tudomány és művészet.

Feladatok
1. Ismertesse a betegellátás ókori történetét!
2. Sorolja fel a betegek középkori ellátásának főbb jellegzetességeit ápolói és orvosi
szempontból!
3. Ismertesse Florence Nightingale tevékenységének hatását az ápolás fejlődésére!
4. Fejtse ki az 1848-as magyar szabadságharc főápolónőjének feladatait és munkájá-
nak nehézségeit!
5. Sorolja fel a magyarországi ápolóképzés fejlődésének fő lépéseit!

Gyakorlati feladatok
1. Gyűjtsön az irodalomból, vagy képzőművészeti, zenei alkotásokból olyan műveket,
részleteket, amelyek összekapcsolhatók az ápolás gyakorlatával!
Alapápolás 197

2. Ápolási modellek
A fejezet célja:
Az ápolási modellek alapjainak elsajátítása, gyakorlati alkalmazásuk jelentőségének
bemutatása.

Követelmények a fejezet elsajátítása után:

Ön képes lesz:
– meghatározni az ápolás feladatait,
– leírni az egyes ápolási modelleket.

Fogalomgyűjtemény
modell: jelenségek, rendszerek, tárgyak idealizált, esetenként lekicsinyített mása
holosz: egész, teljesség, (görög eredetű szó)
holizmus: az embert a maga teljességében tekinti, testi, lelki, szellemi egységben

2.1. Ápolási modellek

Számos lehetőséget, segítséget kínál egy ápolási modell gyakorlati alkalmazása.
A gyakorlat számára az az ápolási modell használható, ami segíti az ápolási folyamat
végrehajtását és alkalmazóját egyaránt. Elemei tartalmazzék a célokat, az értékeket, az
ápolás elfogadóját és a tervezett beavatkozásokat is.

Jelentősek lehetnek az ápolási modellek az ápolás minőségének vizsgálatában, ugyan-

is egy modell mindig magába foglalja a környezetét is és ezen keresztül hathat a gyakor-
latra is, illetve változtatást is megindíthat. Segíthet az ápolási modell abban is, hogyan
szervezze meg az ápoló a munkáját. A modell alapot ad a megfigyelendő tünetek, válto-
zások észlelésében.

2.1.1. Az ápolási modell fogalma

Az ápolási modellek elméleti iránymutatást, keretet adnak az ápolási tevékenységnek.
Az ápolási gyakorlatot írják le, azaz rendszerbe foglalják a gyakorlati ápolást. Egy-egy
szemléletet, ápolási filozófiát tükröznek.

Nincs általános érvényű, mindenhol, minden körülmények között alkalmazható ápolá-

si modell. Az ápolóközösségnek kell választania közülük. Azt a modellt érdemes beve-
zetni, ami az ott ápoltak szükségleteit -valamennyi körülményt figyelembe véve- legin-
kább szolgálja a betegek érdekeit, és jól megvalósítható.

Ezek az ápoláselméleti megközelítések, a modellek, más-más ápolási célkitűzést hatá-

roznak meg. Ebből következően más lesz a végzett tevékenységek sora, máshová helye-
ződik a gyakorlaton belül a hangsúly.
198 Alapápolás

Az ápolási modellek ismerete és alkalmazása:

– javítja és következetessé teszi az ápolás gyakorlatát,
– segíti az ápolócsoport önálló munkáját,
– csökkenti az ellátó-team közötti félreértéseket, súrlódásokat,
– szervezettebb, átláthatóbb munkavégzéshez vezet.

2.1.2. Az egészségügyi ellátás hagyományos modellje

A biomedikális modell jellemezte az orvoslást és az ápolást hosszú évszázadokon ke-
resztül. Itt a gyakorlat középpontjában a diagnózis megállapítása és a betegség kezelése
áll. Másképp betegségközpontú megközelítésnek nevezik. Elsősorban az anatómiai, élet-
tani, kórtani, mikrobiológiai és gyógyszertani ismeretekre támaszkodik, azaz a termé-
szettudományokra. A betegségek okának az emberi szervezet biológiai egyensúlyának
megbomlását tartja. A célja, ennek az egyensúlynak a helyreállítása. Ebben a modellben
az orvos szerepe a meghatározó, az ápoló feladata az orvosi előírások végrehajtása. Az
ápolás is a beteg gyógyítására összpontosul, háttérbe szorul a beteg közérzete, kényel-
me.
Az elmúlt néhány évtizedben a biomedikális modell fejlődött, és a központba a beteg-
ség helyett a beteg ember került. A diagnosztizálásnál, a kezelésnél és az ápolásnál már
nemcsak a biológiai, hanem a pszichológiai és szociális tényezőkre is figyel. Ez a beteg-
központú ellátás.

2.1.3. Az ápolási modellek közös jellemzői

Az ápolási modellek közös jellemzői:
– a holisztikus szemlélet,
– az egészségközpontúság,
– a beteg autonómiájának és jogainak tiszteletben tartása,
– partneri kapcsolat a beteg és az ápoló között.

Az ápolási modellek egyik közös vonása a holisztikus1 megközelítés. E szemlélet az

embert egységes egészként tekinti, és úgy tartja, hogy az ember a környezet változásaira
is egységes egészként reagál. Az ápolásban ez azt jelenti, hogy a középpontban a teljes
ember, az egyén áll, és nem külön az egyes problémái.

Az ápolási modellek másik közös jellemzője az egészségközpontúság. Az egészséget

a biomedikális modell a betegség vagy kóros állapot hiányának tartja. Az Egészségügyi
Világszervezet (WHO, 1948) ezt a definíciót kibővítette: „az egészség nem pusztán a be-
tegség hiánya, hanem a testi, szellemi és szociális jóllét állapota”. Ez a meghatározás
azonban azt feltételezi, hogy az egészség, a teljes jóllét állapota statikus, azaz állandó,
nem változik. Ezzel szemben az egészség változó, dinamikus jelenség. Ezen kívül, ha
a meghatározást szó szerint értjük, alig találnánk egészséges embert. Az ápolási model-
lek tágabban értelmezik az egészséget, amit testi, lelki, szellemi és szociális egyensúly-
nak tartanak. Az ápolási tevékenységek célja az egészség helyreállítása, az egészségi
állapot javítása. A megvalósítás során támogatják az egyénben rejlő képességek lehető
legteljesebb mértékű kibontakoztatását.

1 A holisztikus kifejezés alapját a görög holosz szó képezi, amely egészet jelent.
Alapápolás 199

Az autonómia az egyén szabad döntéshozatalát jelenti. A legtöbb ápolási modell úgy

tekinti, hogy az egyénnek joga van a saját ügyeire vonatkozó információkat ismerni, és
ezek alapján a döntést hozni. Az ápolás a betegnek ezt a jogát is, mint minden más emberi
jogot, tiszteletben tartja. Lehet, hogy a beteg a döntéshozatala során más szempontokat
részesít előnyben, mint amilyeneket szakmai felkészültsége és hozzáértése alapján az
ápoló. A partnerség azt jelenti, hogy az ápoló elfogadja még az ilyen döntéseket is. Nem
kell a beteg helyett döntenie, és nem a betegnek tesz meg valamit, hanem az egyenrangú
féllel együtt hoznak döntéseket, az egyenrangú félnek segít. A cselekvési tervet együtt
beszélik meg. Az ápoló szakmai tudásával, felkészültségével, az információk átadásá-
val, a probléma leküzdésére szolgáló lehetőségek felkínálásával hozzásegíti a beteget az
önálló döntéshez, és támogatja az általa választott megoldásban. Mindezt teszi úgy, hogy
szem előtt tartja: a legfőbb érték az emberi élet és annak minősége.
Az ápolási modellek közös jellemzői még, hogy meghatározzák az adott filozófia érté-
keit, nézeteit, és az ápolás célkitűzéseit.

2.1.4. Az életműködésen alapuló ápolási modell

Az életműködésen alapuló ápolási modell alapjait VIRGINIA HENDERSON (1966)
dolgozta ki, és NANCY ROPER, WINIFRED LOGAN és ALISON TIERNEY (1980)
alakította, fejlesztette tovább. Az elmélet abból a feltételezésből indul ki, hogy az egyé-
nek a lehető legfüggetlenebbül akarnak élni.

Az ápolás célkitűzése:
– az egyén függetlenségének helyreállítása,
– ennek eléréséig segíteni őt azon szükségleteinek a kielégítésében, amelyekre önma-
ga nem képes.

Vagyis az egyént ahhoz segíteni, hogy az alapvető szükségletek, az életműködések

területén a lehető legnagyobb függetlenséget szerezze meg, tartsa fenn vagy állítsa hely-
re.
Tekintetbe veszi, hogy az ember élete során más-más lehetőségekkel bír a függetlenség
megvalósításához.
A modell 14 alapszükségletet vesz figyelembe:
1. normális légzés,
2. kielégítő táplálkozás és folyadékbevitel,
3. a salakanyagok kiürítése,
4. a mozgás és a kívánt testhelyzet felvétele,
5. alvás és pihenés,
6. megfelelő ruházat megválasztása, felöltözés és levetkőzés,
7. a normális testhőmérséklet fenntartása,
8. a test tisztán tartása, ápolása, a bőr épségének fenntartása,
9. a saját testi épség fenntartása, mások testi épségének megőrzése,
10. kapcsolattartás az emberekkel,
11. a meggyőződés szerinti vallás gyakorlása,
12. sikerélményt nyújtó munkavégzés,
13. a játék és a felüdülés különböző formáiban való részvétel,
14. a normális fejlődéshez és az egészséghez szükséges tanulás, ismeretszerzés, az
egészséget szolgáló lehetőségek kihasználása.
200 Alapápolás

Az ápoló a beteg megérkezését követően felméri a 14 pont alapján az ápolási szük-

ségleteket, megtervezi és végrehajtja az ápolást. Henderson szerint olyan körülményeket
kell teremtenie az ápolásnak, hogy ezeket a tevékenységeket a beteg saját maga végezze
el. Ha ez nem lehetséges, hozzá kell segíteni ezeknek az alapvető szükségleteknek a ki-
elégítéséhez.
Az ápoló feladata még a beteg kényelmének, közérzetének javítása, az orvosi előírások
betartása a legnagyobb mértékű önállóság elérése érdekében. Az ápolás során el kell érni
azt is, hogy az egyén képes legyen önállóan megelőzni egészségének károsodását.
Ez a modell a brit ápolók körében igen elterjedt. Az elmélet Henderson-, illetve Roper-
modell néven is ismert.

2.1.5. Az önellátáson alapuló ápolási modell

DOROTHEA OREM (1980) dolgozta ki az önellátáson alapuló modellt. Itt a közép-
pontban az önellátás gondolata áll. LEVIN és munkatársai (1979) az önellátást így ha-
tározták meg:
Az önellátás egy folyamat, amelyben a laikus személy saját egészsége érdekében cse-
lekszik az egészség előmozdítása és megőrzése, a betegség korai felismerése és kezelése
céljából.
Ez a szemlélet az egyénnek engedi át a kezdeményezést, és ezzel együtt a felelőssé-
get is saját egészségével kapcsolatban. Azt feltételezi, hogy minden egyén az önellátásra
törekszik, igényeinek kielégítését önmaga végzi, hacsak az egészségi állapota nem aka-
dályozza meg ebben.
Az önellátási igények:
– megfelelő mennyiségű levegő bevitele,
– megfelelő folyadékfelvétel,
– megfelelő táplálékbevitel,
– megfelelő ürítés,
– egyensúly fenntartása a tevékenység végzése és a pihenés között,
– egyensúly fenntartása az egyedüllét és a társas kapcsolatok között,
– veszélyeztető tényezők elhárítása,
– az egészség fenntartása és fejlesztése.

Az önellátás akkor jön létre, ha az egyénnek vannak önellátási igényei, és képes is

azokat kielégíteni. Ha vannak önellátási igényei, de nem tudja azokat kielégíteni, önel-
látási hiány, deficit jelentkezik. Ez az önellátási deficit jelenti a beteg problémáját, amire
az ápolás ad megoldást. Például: önellátási igény a megfelelő táplálékfelvétel, ha a beteg
domináns kezének csuklótörése miatt nem tud önállóan enni – ez az önellátási deficit. Az
ápoló feladata a beteg etetése.

Az ápolás célkitűzése:
– az önellátás fenntartása, helyreállítása,
– ha az önellátás nem lehetséges, akkor az önellátási igények kielégítése.

A célkitűzés megvalósításához alkalmazott módszerek:

– a beteg önellátási igényét arra a szintre csökkenteni, mint amilyet képes ellátni,
– hozzásegíteni a beteget ahhoz, hogy képes legyen az önellátásban jelentkező hiányt
megszüntetni,
Alapápolás 201

– ha az önellátás nem lehetséges, a beteg hozzátartozóját képessé tenni arra, hogy

a beteget ellássa,
– ha egyik megoldás sem lehetséges, az ápoló elégíti ki az önellátási igényeket.

A modell gyakorlati megvalósítása három módon történhet:

1. Teljesen kompenzáló ápolás: a beteg önellátási igényeinek kielégítését az ápoló tel-
jes mértékben átveszi (pl. eszméletlen beteg ellátása).
2. Részben kompenzáló ápolás: a beteg önmaga is képes bizonyos önellátási igények ki-
elégítésére, de némely területen az ápoló segítségére szorul (pl. önállóan tud fürödni
a beteg, de a kádba be-, illetve kilépés nehéz számára, ebben kell segítenie az ápolónak).
3. Segítő-oktató ápolás: a beteg képes az önellátásra, csak ismerethiány miatt nem tud-
ja az önellátási igényeit kielégíteni. Ebben a helyzetben az ápoló feladata a beteg
tájékoztatása, oktatása (pl. a gyógyszert az ápoló adja a betegnek, de tartós kezelés
esetén megtanítja a helyes bevételre/beadásra, és így a beteg már önállóan is meg
tudja tenni).

A modell az Egyesült Államokban nagyon elterjedt.

2.1.6. A fejlődésen alapuló ápolási modell

HILDEGARD PEPLAU (1952) elmélete a beteg és az ápoló, valamint a közöttük lévő
személyközi kapcsolatnak a fejlődésére helyezi a hangsúlyt. Vannak olyan fizikai és pszi-
chés igények, amelyeket feltétlenül ki kell elégíteni, mert ha ez nem történik meg, az
egyén fejlődése megáll, vagy visszaesik. Fizikai igény lehet a táplálékfeltétel, és pszi-
chés igény például az elismerés. A betegség miatti aggodalom, szorongás vagy a kielé-
gítetlen igények okozta feszültség is gátolja az egyén fejlődését, alkalmazkodását, vagy
vissza is veti azt. Az ápolás során az ápoló ahhoz segíti a beteget, hogy a magatartása és
egész lénye pozitív irányba változzon, fejlődjön.
Az ápolás célkitűzése:
– a betegnek és családjának segítése abban, hogy képesek legyenek problémáikat fel-
ismerni, azokkal megküzdeni, azaz érett személyiséggé váljanak.

A beteg és az ápoló közötti kapcsolatot úgy kell kialakítani, hogy abban az ápoló segí-
tő, támogató, tanácsadó szerepet valósítson meg.
E személyközi kapcsolat fejlődésének lépései:
– a beteg is és az ápoló is igyekszik tisztázni a beteg problémáját. Mindketten infor-
mációkat gyűjtenek ehhez. Ekkor alakul ki a kölcsönös bizalom egymás iránt.
– az ápoló segíti a beteget abban, hogy a saját helyzetét, problémáit megértse
– a beteg és az ápoló a felismert probléma megoldására törekszik. Az ápoló támogatja
a beteget, tanácsot ad, és technikai segítséget nyújt.
– amikor a beteg problémája megoldódik, az ápoló segítségére már nincs szüksége.
Visszatért az önállóságához. Az ápoló értékeli a megszerzett tapasztalatokat, és azo-
kat a további munkájában hasznosítja.

Az ápoló is fejlődik minden egyes beteg ellátásának értékelésekor, a tapasztalatok in-

tegrálásával.
Ez a modell leginkább a pszichiátriai ápolásban terjedt el, de más szakterületek is át-
vették.
202 Alapápolás

2.1.7. A kölcsönhatáson alapuló ápolási modell

IMOGENE KING (1971) dolgozta ki a kölcsönhatáson alapuló ápolási modellt. Az
elmélet alapját az képezi, hogy a közösségben, társadalomban az egyén személyközi
(interperszonális) kapcsolatokat tart fenn, és ezek által fejlődik. Társas közösség például
a család, az iskola, ahol az ember megtanulja a viselkedést, a társas együttélés szabályait,
és kialakulnak a nézetei. Ez nem egyirányú folyamat, az emberek a kapcsolataikon ke-
resztül kölcsönösen hatnak egymásra, így alakítva egymás véleményét. Az ápolás segítő
tevékenység, amely társadalmi igények kielégítését szolgálja. King ápolási modelljének
középpontjában az a dinamikus, oda-visszaható személyközi kapcsolat áll, amelyben az
ápolóra és a betegre is hat a másik viselkedése, valamint az egészségügyi ellátás rend-
szere. Az ápolót kommunikációs ismeretei és készségei, megfigyelései segítik abban,
hogy információt gyűjtsön, felismerje a problémákat, és megvalósítsa a leküzdésükre
irányuló ápolást.

Az ápolás célkitűzései:
– az egyének és csoportok segítése az egészség megvalósításában, megőrzésében és
helyreállításában,
– ha az egészség helyreállítása nem lehetséges, az ápoló feladata a méltóságteljes ha-
lálig vezető úton segítséget nyújtani a betegnek.

Az ápolás folyamata négy részből áll:

1. cselekvés (akció)
2. reagálás (reakció)
3. kölcsönhatás (interakció)
4. ráhatás (tranzakció).

Az ápolás során az ápoló segítséget nyújt hogy az egyén:

– a mindennapi életéhez szükséges teendőiből eredő alapvető szükségleteit fedez-
ze,
– megküzdjön az egészségéért vagy
– a betegségekkel.

2.1.8. Az adaptáción alapuló ápolási modell

CALLISTA ROY (1976) elméletének középpontjában az az elgondolás áll, hogy az
egyén mint osztatlan egész reagál az őt érő változásokra, a külvilág vagy a saját belső
ingereire. Ez az alkalmazkodás, az adaptáció a modell alapja. A hangsúly az egyén és
környezete közötti kölcsönhatáson, és az egyén reakcióin van.

Az emberre ható ingereket, a kiváltó okokat 3 csoportba lehet sorolni:

– fokális inger – ami közvetlenül az egyént érinti, illetve hat rá, pl. fertőzés,
– háttéringer – az összes többi inger, ami a fokális ingerre adott reakciót befolyásol-
hatja, azaz a külső és belső környezeti tényezők, pl. immunhiány, fűtetlen lakás té-
len,
– reziduális inger – az egyén múltjából eredő, de a jelenét is befolyásoló nézetek, jel-
lemvonások, pl. mit tart az egyén betegségnek, mi a véleménye az orvoshoz fordu-
lásról.
Alapápolás 203

Roy szerint az egyénnek élete során négy követelményhez kell alkalmazkodnia:

– élettani szükségletek,
– önelvárások,
– társadalmi szerepelvárások,
– egyensúly a függőség és függetlenség között.

Az élettani szükségletek: oxigénfelvétel és keringés, táplálkozás, folyadék- és

elektrolitbevitel, ürítés, a tevékenykedés és pihenés, hőszabályozás, érzékelés és endok-
rin működés.
Az énkép az egyén fizikai és szellemi önmagáról alkotott képe. Mindenkinek vannak
elvárásai saját magával szemben, és van igénye ezek megvalósítására. Az énképben za-
var támadhat az egyén testsúlya miatt, vagy például végtag valamely elvesztésével járó
baleset során. A beteg nem tudja elfogadni a saját testének megváltozását, vagyis az
adaptáció nem jön létre.
A társas közösségben mindenki legalább egy, de inkább több szerepet tölt be. Ez azt
jelenti, hogy bizonyos életkorhoz, beosztáshoz, közösségen belül elfoglalt helyhez tár-
sadalmi elvárások társulnak. Ezek a társadalmi elvárások általában magatartásra, visel-
kedésre vonatkoznak. Ilyen szerep pl.: az anyáé, akivel szemben elvárás, hogy mindent
megtegyen gyermekeiért, vagy az ápolóé, a vezetőé. Az emberek igyekeznek ezeknek az
elvárásoknak megfelelni, de előfordul, hogy nem sikerül, vagyis zavar támad a szerephez
való alkalmazkodásban.
Az embernek egyaránt szükséglete a társas kapcsolat és az egyedüllét, a másoktól való
függőség és a függetlenség. A másokhoz tartozás, a mások törődése és támogatása mel-
lett igénye az önálló kezdeményezés, a szabad elhatározás is. Ezek között egyensúlynak
kell lenni.

Az ápolás célkitűzése: az egyén adaptációjának segítése a négy követelményhez a fel-

sorolt ingerekkel szemben.
Az ápoló feladata annak felmérése, hogy melyik inger következtében melyik követel-
ményhez nem tud alkalmazkodni a beteg, és milyen mértékben. Az ápolás során a beteg
adaptációját, a követelményeknek való megfelelését fogja segíteni az ápoló.

2.1.9. A rendszerelméleten alapuló ápolási modell

BETTY NEUMANN (1972) ápolási modelljében elszakad a hagyományos betegség
fogalmától, és az egész embert, a teljes személyiséget veszi figyelembe az ápolásnál.
Ezért nagy hangsúlyt kap a megelőzés, egészségnevelés és a teljes jóllét is, a megromlott
egészségi állapot helyreállítása mellett. Az embert nyitott, a környezetével állandó köl-
csönhatásban lévő rendszernek tekinti. A környezetből érkező streszorok, megterhelések
feszültséget okoznak, ami a szervezet egyensúlyát felboríthatja.

A streszorok lehetnek:
– személyen belüliek, pl. sérülés, betegség, gyász,
– személyen kívüliek, pl. szegénység, magányosság,
– személyköziek, pl. családi vagy munkahelyi konfliktusok.

Az ápolás célkitűzése: hogy az egyén önmaga, a család és a csoportok segítségével érje

el és őrizze meg a maximális jóllétét.
204 Alapápolás

Az ápolásnak három beavatkozási szintje van:

1. Megakadályozni a betegség kialakulását, erősíteni a szervezet védőmechanizmusait
– elsődleges prevenció, melynek eszközei, például:
– az egészségnevelés, egészségfejlesztés, a saját egészségért érzett felelősség foko-
zása,
– a védőoltások, az egyén védekezőképességének megerősítése.
2. Megbetegedés esetén az egészség helyreállítása – másodlagos prevenció.
3. A betegség közvetlen gyógyítása után a beteg egészségi állapotának stabilizálása,
az egyén megvédése a betegség kiújulásától, rehabilitációja – harmadlagos preven-
ció.

Az ápolónak fel kell mérnie a tényleges és a lehetséges stresszorokat, megterheléseket,

és ezek alapján megtervezni és végrehajtani az ápolást.

A modell a holisztikus szemlélet mellett, az egyén ellátása során nagy hangsúlyt fektet
az interdiszciplináris (szakmák közötti) együttműködésre. Neumann modellje nem csak
az ápolásra, hanem az egészségügyi ellátás más területeire is érvényes.

2.2. Az ápolási modellek a gyakorlatban

Az ápolási modellek egy-egy szemléletet, az ápolás egy-egy megközelítését írják
le. A tananyagban felsoroltakon kívül több ápolási modell is létezik. Az ápolócso-
portnak közösen kell arról döntenie, hogy a tevékenysége során melyiket vezeti be.
Ennek alapfeltétele, hogy a csoport valamennyi ápolója ismerje az ápolási modelle-
ket, tisztában legyen értékeikkel, célkitűzéseikkel. Lehet, hogy a csoport úgy dönt,
hogy egyik modell sem tükrözi közös ápolásfilozófiáját, ezért két vagy több modell
ötvözéséből alakítja ki a saját ápolási szemléletét. Ha a csoport döntött az ápolási mo-
dell bevezetéséről, szükség van helyzetfelmérésre, ami kiterjed a jelenlegi állapotra,
a bevezetés feltételeire, forrásaira. Cselekvési tervet kell készíteni, majd ez alapján
véghez vinni a bevezetést. Mind a bevezetést, mind az ápolási modell gyakorlati al-
kalmazását értékelni kell. A szemlélet és a gyakorlat értékelését is az ápolócsoportnak
közösen kell végeznie. Nem csak a modell bevezetését követően, hanem rendszeresen
szükséges az ápolás értékelése. Dönteni kell arról is, hogy szükséges-e módosítani az
ápolás filozófiáját vagy gyakorlatát. Az ápolási modell irányt mutat, nem merev ha-
tárokat jelöl. A modellt lehet fejleszteni, alakítani, ha az értékelés során a csoport ezt
szükségesnek találja.

Az ápolási modell az ápolási folyamat során valósul meg a gyakorlatban.

A modell meghatározza:
– milyen szempontok alapján történjen az ápolási szükségletek megállapítása – felmérés,
– milyen feladatai vannak az ápolónak – tervezés, kivitelezés,
– milyen célkitűzést valósítson meg az ápolás, mi legyen az ápolás eredménye – érté-
kelés.

Mindezek következményeképpen a modell az ápolási dokumentáció tartalmát is meg-

határozza.
Alapápolás 205

ÖSSZEFOGLALÁS
A történelem évszázadai alatt az ápolás feladata a beteg ember mosdatása, fürösztése,
kötözése, és a halott ellátása volt. A XIX. században Florence Nightingale volt az, aki az
ápolás meghatározását új tartalommal töltötte meg. Szerinte az ápolás nem szorítkozik
a beteg ember körüli teendők ellátására, hanem a gyógyuláshoz szükséges környezet meg-
teremtését, a betegségek megelőzését, az egészség megtartását is magában foglalja. Az
ápolás feladatai Nightingale munkássága óta folyamatosan bővültek, és bővülnek ma is.
Magyarországon 1997 óta az egészségügyi törvény írja le és határozza meg az ápolás
fogalmát és feladatait.
Az ápolás filozófiája az a szemlélet, ami meghatározza az ápoló hozzáállását a bete-
gekhez, a betegápoláshoz. Az ápolás akkor tud eredményes és sikeres lenni, ha az ápoló-
közösség tagjai azonos szemlélettel, gondolkodásmóddal valósítják meg feladataikat.
Az ápolási modellek egy-egy ápolási szemléletet, filozófiát írnak le, és rendszerbe fog-
lalják az ápolás gyakorlatát. A modell szerinti munkavégzés eredményesebb, hatéko-
nyabb, mint ha minden ápoló kizárólag a saját szemlélete, szabályai alapján ápolná a be-
tegeket.
Az egészségügyi ellátásra a biomedikális modell, a betegségközpontúság volt a jel-
lemző évszázadokon keresztül. Ezt a megközelítést váltják fel azok az ápolási modellek,
amelyek holisztikus szemléleten alapulnak, és az ápolás középpontjába az egészséget
helyezik. Tiszteletben tartják a beteg emberi jogait és döntéseit. Az ápolás során az ápoló
és a beteg közötti kapcsolatra a partnerség a jellemző.
Az ápolási modell az ápolás gyakorlatát írja le, amely az ápolási folyamat során való-
sul meg.

Feladatok
1. Sorolja fel, mi tartozik az ápolás feladatai közé!
2. Ismertesse, mit ért ápolásfilozófia alatt!
3. Fejtse ki, hogy mi a „holisztikus szemlélet”!
4. Húzza alá, hogy melyik elem nem tartozik az ápolási modellek közös jellemzői
közé:
– a holisztikus szemlélet,
– az egészségközpontúság,
– a beteg autonómiájának és jogainak tiszteletben tartása,
– hozzásegíteni a beteget ahhoz, hogy képes legyen az önellátásban jelentkező hi-
ányt megszüntetni,
– partneri kapcsolat a beteg és az ápoló között.
5. Sorolja fel az ápolási modelleket, és azok főbb jellemzőit!
6. Írja le, hogy az ápolás gyakorlatában mit határoz meg az ápolási modell!
7. Hasonlítsa össze az ápolási modelleket kitűzött céljuk alapján!

Gyakorlati feladatok
Figyelje meg szervezett gyakorlata során a klinikai területen alkalmazott ápolás mo-
delleket!
206 Alapápolás

3. Az emberi szükségletek hierachiája

A fejezet célja:
Az alapvető, minden ember számára nélkülözhetetlen szükségletek megismertetése.
A szükségletek hierarchiájának, egymásra épülésének bemutatása. A szükségletek kielé-
gítésének testi és emocionális jelentőségének ismertetése.

Követelmények a fejezet elsajátítása után

Ön képes lesz:
– megismerni a jólléti állapotot befolyásoló szükségleteket
– felsorolni az öt alapvető szükségletet
– felsorolni az egészségi állapotot befolyásoló tényezőket
– értelmezni az emberi szükségletek hierarchiája alapján az ápolási feladatokat.

Fogalomgyűjtemény
hierarchia: fölé- alárendeltségi rendszer, valamilyen szempont alapján
egészségfejlesztés: a lakosság egészséggel kapcsolatos műveltségének (egészségkultú-
rájának) széles körű fejlesztése
szükséglet: hiány, hiányállapot

3.1. Alapvető emberi szükségletek

Az ápolás, gondozás gyökerei alapvetően az emberi szükségletek. Ezek állandóan vál-
toznak, bővülnek vagy szűkülnek, mindig az egyén igényeitől függően.
A szükségletek dinamizálják a viselkedést, és megszabják irányát. Az aktuálisan érzékelt
szükséglet ugyanis kihat a cselekvési cél megválasztására. A gyakorlatban a szükségle-
tek osztályozására az amerikai pszichológus ABRAHAM MASLOW elméletét használ-
juk. Maslow arra törekedett, hogy az ember valamennyi szükségletét alapvető csoportokba
sorolja, és megállapítsa a szükségletek hierarchiáját és kölcsönös összefüggéseit. Az em-
berek a gyakorlatban több tucat szükségletet neveznek meg, de mindegyik visszavezethető
az alapszükségletek valamelyikére. Maslow szerint az ember először az alapvető szük-
ségleteinek a kielégítésére törekszik, majd amikor ezeket kielégítette, akkor jelentkeznek
a magasabb szintű szükségletek. Az elmélet szerint, ha egy szükséglet kielégítést nyer,
akkor megszűnik létezni, és megszűnik a viselkedést befolyásoló hatása is. Amennyiben
az alapvető szükséglet kielégítése veszélyben van (pl. oxigénhiány, éhezés), elsődlegessé
válik és nem helyettesíthető más, például a szeretet vagy az önmegvalósítás szükségletével.

A Maslow-féle szükségletek hierarchiája:

5. az önmegvalósítás szükséglete
4. a megbecsülés szükséglete
3. a szeretet szükséglete
2. a biztonság szükséglete
1. fiziológiai szükségletek.
Alapápolás 207

A fiziológiai szükségletek nyitják meg az alapszükségletek listáját. Az ilyen szük-

ségletek közé sorolják a következőket: a lélegzés, a táplálkozás, az alvás szükségletét;
a hideg, a forróság, a kellemetlen érzékszervi észlelések kerülését, a gyermeknemzés
lehetőségét, és egyéb testi szükségleteket. Amíg a fiziológiai szükségletek nincsenek ki-
elégítve, vagy legalább azok közül az élet fenntartásához szükséges legalapvetőbb szük-
ségletek (oxigén, táplálkozás), addig azok minden más szükségletet legyőznek, és ma-
guknak rendelik alá az egyén viselkedését. Fiziológiai vagy más néven alapvető, az élet
működése számára kielégítésük nélkülözhetetlen.

A biztonság szükséglete olyan cselekvésekre késztet, amelyek az emberi szervezet ép-

ségéről és biztonságáról gondoskodnak. A biztonsághoz hozzátartozik a biológiai, pszi-
chológiai és szociális értelemben vett biztonság. Akkor nyilvánul meg, amikor az ember
fájdalmat érez, beteg, háborút, katasztrófát él át, fenyegetve érzi magát, elveszíti szabad-
ságát, vagy nem látja biztosnak a jövőt. A fizikai biztonság azt is jelenti, hogy az emberek
ismert, megszokott dolgok között, biztonságos környezetben szeretnek lenni. Az emberek
biztonságszükséglete életkoronként más és más formában nyilvánulhat meg. A csecsemő
többek között akkor érzi magát biztonságban, ha a szülei hangját hallja, ha kontaktust te-
remthet velük. A kisgyermek a családban érzi biztonságban magát, ahol a szülők óvják
a veszélyektől. A serdülők szabadság iránti vágyát a szülők tartják biztonságos keretek
között, azzal hogy felelősséggel és szeretettel nevelik őket. A felnőtteket is ez a szükség-
let készteti arra, hogy folytonos támogatást és védelmet keressenek, melyet a család, az
erőszakmentes, biztonságos környezet, a biztos jövő jelenthet számukra. Az egészségügyi
intézményekben igen nagy gondot kell fordítani a betegek, biztonságának kielégítésé-
re. A harmadik évezredre az erre fordított anyagi költségkövetkezmény is tetemes lesz.

A szeretet szükséglete arra késztet bennünket, hogy szoros, bensőséges, meghitt kap-
csolatokat teremtsünk az emberekkel, barátságot és szeretetet érezzünk. Amikor a szere-
tet szükségletének kielégítése akadályokba ütközik, akkor az az élettel való elégedetlen-
séget okozhatja, és oka lehet a rossz alkalmazkodás különböző jelenségeinek.

A megbecsülés (elismerés és önbecsülés) szükséglete abban nyilvánul meg, hogy az

ember igyekszik véghezvinni valamit, hozzáértésre, függetlenségre törekszik. Arra vágyik,
hogy a körülötte lévő emberek (család, barátok, munkatársak, társadalom) értékeljék, el-
ismerjék. Az elismerés szükségletének kielégítése azt eredményezi, hogy az egyén bízik
önmagában, szükséges és hasznos személynek tartja magát. Ellenkező esetben gyenge-
ség, alacsonyabbrendűség vagy a tehetetlenség érzése kerítheti hatalmába. Fontos azonban
szem előtt tartani, ahogyan mi értékelünk másokat, ők is úgy értékelnek bennünket. Ezért
soha ne mondjunk negatív jelzőket betegre, kollegára, ismerősre, még hiányukban sem.

Az önmegvalósítás azt jelenti, hogy az ember önmaga tud lenni, megteszi mindazt, ami-
re képes, amire képességei és készségei különösen alkalmassá teszik. Olyasmivel foglal-
kozik, amire elhivatottságot érez, kibontakoztatja lehetőségeit és képességeit. Vannak, akik
a művészetben, a tudományos tevékenységben, a produktív munkában, mások a sportban
vagy a szociális tevékenységben törekszenek az önmegvalósításra. E szükséglet kielégí-
tettsége igen fontos már a korai gyermekkorban, de az időskorban is. Különösen szem
előtt kell tartani az időseket ellátó otthonokban, hogy számukra is megteremtsék a lehe-
tőséget, legyen alkotási örömük a mindennapokban. A szükséglet kielégítését szolgálják
az aktív vagy passzív részvétellel szervezett foglalkoztatások, gyógyfoglalkoztatások.
208 Alapápolás

VIRGINIA HENDERSON amerikai ápolónő szerint az egészség a szükségletek kie-

légítettségi állapota, ami dinamikus alkalmazkodást tételez fel (1961). A megbetegedés
a szükségletek kielégítését akadályozza, ezért az ápolás célja a szükségletek kielégíté-
sére irányul. Henderson a Maslow-féle szükségletek hierarchiáját alapul véve az ápolás
elemeit a fiziológiai szükséglettől az önmegvalósítás szükségletéig csoportosította. Meg-
határozta az emberi élet során mindig fennálló módosító tényezőket, és az alapszükség-
leteket módosító leggyakoribb kóros állapotokat.

Mindig fennálló módosító Alapszükségleteket módosító

Alapápolás összetevői
A beteg segítése vagy alkalmas-
sá tétele az alábbi funkciók el-
végzésére:
1. Normális légzés
2. Megfelelő étkezés és ivás
3. Összes váladékürítési
folyamat
4. A mozgás és megfelelő
testhelyzet fenntartása
5. Alvás és pihenés
6. A megfelelő ruházat
kiválasztása, öltözés,
vetkőzés
7. A normális testhőmérséklet
biztosítása
8. A test tisztán tartása
és ápolása, a bőr védelme
9. A környezeti veszélyek
elkerülése, mások
megsértésének megelőzése
10. Kommunikáció másokkal
(érzelmek, szükségletek,
félelmek, stb. kifejezése)
11. Istentisztelet, vallásának
megfelelően
12. Valamennyi munka, ami
a teljesítmény érzetét
biztosítja
13. Játék vagy részvétel
a rekreáció változatos
formáiban
14. A tanulás, kíváncsiság
kielégítése, ami
a normális fejlődést és
gyógyulást elősegíti
tényezők
1. Kor: újszülött, gyerek, fiatal,
középkorú, idős
2. Érzelmi állapot,
vérmérséklet vagy
múló hangulat:
– normális
– eufória és hiperaktivitás
– szorongás, félelem
– izgatottság vagy hisztéria
– depresszió és hipoaktivitás
3. Szociális és kulturális állapot:
– harmonikus
– egy család tagja
– barátok
– viszonylag magányos
és/vagy beilleszkedni
nem tudó,
– elhagyatott
4. Fizikai és intellektuális
képességek:
– normális testsúly
– túl alacsony testsúly
– elhízás
– normális mentalitás
– szubnormális mentalitás
– magasabbrendű mentalitás
– normális hallás, látás,
egyensúly és tapintás
– bizonyos érzékszerv
elvesztése
– normális mozgásképesség
– mozgásképesség
károsodása vagy
elvesztése
patológiás állapotok
1. Folyadék és elektrolit-
egyensúly komoly zavarai,
beleértve éhezéses
állapotot, vészes hányást
és hasmenést
2. Akut oxigénhiány
3. Sokk
(beleértve a kollapszust
és a vérzést)
4. Tudatzavarok
(pl. ájulás delírium)
5. Abnormális
testhőmérsékleteket
okozó állapotok
6. Akut lázas állapot
(bármi okozza)
7. Sérülések
8. Fertőző állapot
9. Műtét előtti állapot
10. Műtét utáni állapot
11. Betegség miatti
mozgásképtelenség vagy
elrendelt abszolút
ágynyugalom
12. Állandó vagy makacs
fájdalom

1. táblázat: Az alapápolási szükségletek és az ápolást módosító tényezők

Forrás: Virginia Henderson: Az ápolás alapelvei. Ápolók Nemzetközi Tanácsa

A szükségletek hierarchiájának ismerete segít megérteni az ápolónak a beteg viselke-

dését, melyet a beteg aktuálisan érzékelt szükséglete irányít. Az a beteg, aki éhezik, vagy
oxigénhiánnyal küzd, annak számára elsődlegessé válik ezen szükségletek mindenáron
való kielégítése, és az nem helyettesíthető mással, például a szeretet szükségletével.
Alapápolás 209

Az ápolási tevékenység során a beteg közreműködésével, (és ha állapota ezt engedi)

bevonásával határozzuk meg a szükségletek közötti kapcsolatokat, és a szükségletek ki-
elégítésének sorrendjét.

ÖSSZEFOGLALÁS
Ebben a fejezetben bemutattuk az alapvető emberi szükségletek egymással való dina-
mikus kapcsolatát, befolyásoló hatásukat az egészséges vagy beteg ember testi, lelki és
szociális jólléti állapotára.

Feladatok
1. Ismertesse az Abraham Maslow által megfogalmazott emberi szükségleteket!
2. Sorolja fel a fiziológiás szükségletek összetevőit!
3. Soroljon fel lehetőségeket az önmegvalósítás szükségletének kielégítési lehetősé-
geiből!
4. Ismertesse a biztonság szükséglet kielégítéséhez szükséges ápolói tevékenysége-
ket!

Gyakorlati feladatok
1. Figyelje meg szervezett gyakorlata során az alapvető emberi szükségletek kielégí-
tésére végzett ápolási beavatkozásokat, ápolói tevékenységeket!
210 Alapápolás

4. Az ápolás funkciói és területei

A fejezet célja:
Az ápolói tevékenység tartalmának, értékrendjének és a társadalomban elfoglalt he-
lyének kijelölésére szolgáló ápolási küldetés elsajátítása. Az ápolás három klasszikus
funkciójának bemutatása.

Követelmények a fejezet elsajátítása után:

Ön képes lesz:
– meghatározni az ápolás fogalmát
– értelmezni az ápolás filozófiáját
– megfogalmazni az ápolás küldetését
– értelmezni az ápolás funkcióit
– meghatározni az ápolás területeit.

Fogalomgyűjtemény
az ápolás önálló funkciói: körébe tartoznak azok az ápolási tevékenységek, amelyeket
az ápoló szakmai ismereteit alkalmazva saját felelősségére, önállóan végez
az ápolás nem önálló funkciói: közé azok a tevékenységek, beavatkozások tartoznak,
melyeket az ápoló orvosi utasításra, de önállóan, és a saját felelősségére végez
az ápolás együttműködő funkciói: az ápolók más diszciplínák képviselőivel való
együttműködése

4.1. Az ápolás meghatározása

Az orvostudomány és az új társadalmi igények megjelenése miatt az ápolás feladatai
szinte folyamatosan bővültek, ennek megfelelően meghatározása, tartalma is változott.

A XIX. század előtt ápoláson a különböző korokban és országokban mást és mást érin-
tettek. Leginkább a beteg ember körüli teendők tartoztak ide, mint mosdatás, fürdetés,
etetés, kötözés és halottellátás.

Florence Nightingale (1820-1910) az ápolást önálló szakmaként fogta fel, melyet ta-
nulni kell. Az ő megfogalmazásában az ápolás feladata nemcsak az orvosi elrendelések
végrehajtását és a beteg ember ellátását jelentette, hanem a gyógyuláshoz szükséges kör-
nyezet megteremtését, a betegségek megelőzését, az egészség megtartását is magában
foglalta.

Ma az ápolás önálló tudomány, és egyben segítő hivatás.

A hivatás képviselőinek nagyon fontos, hogy érezzék, ők egy segítő szakma „köve-
tei” teljes személyiségükkel, aminek egy része a tudás, a képzés és a gyakorlat során
megszerzett ismeret, de további összetevői a magatartás, megjelenés, a verbális és a
nonverbális kommunikáció beteggel, hozzátartozóval, de a kollegával is.
Alapápolás 211

Az ápolás azoknak az ápolási és gondozási eljárásoknak az összessége, amelyek fel-

adata:
– az egészségi állapot javítása,
– az egészség megőrzése és helyreállítása,
– a beteg állapotának stabilizálása,
– a betegségek megelőzése,
– a szenvedések enyhítése a beteg ember méltóságának a megőrzésével,
– a beteg környezetének az ápolási folyamatokban történő részvételre való felkészíté-
se és bevonása.

Ma Magyarországon jogszabály, az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről hatá-

rozza meg az ápolás fogalmát és feladatát.
Az ápolási, gondozási tevékenységekről ápolási, gondozási dokumentációt kell vezet-
ni, amely része az egészségügyi dokumentációnak. A törvény pontosan meghatározza,
mi az ápolás, milyen tevékenységek, feladatok végzése tartozik e fogalom körébe.

Az ápolás alapelveit leginkább megfelelően Virginia Henderson munkája (ICN 1986)2

fogalmazta meg: „az ápolás elsődlegesen az egyén (beteg vagy egészséges) segítése azon
tevékenységek elvégzésében, melyek hozzájárulnak egészségéhez, vagy gyógyulásához,
vagy békés halálához. E tevékenységeket segítség nélkül is el tudná végezni, ha meg
volna hozzá a szükséges ereje, akarat vagy tudása. Hasonlóképpen az ápolás egyedüli
feladata az egyén segítése, hogy mihelyt lehetséges, függetlenítse magát a segítségtől,
a kiszolgáltatottságtól”.

4.2. Az ápolás küldetése

Az Egészségügyi Világszervezet (EVSZ) Európai Területi Irodája 1991-ben meghatá-
rozta az ápolás küldetését, melyből itt idézünk:
„Az ápolás küldetése a társadalomban az, hogy segítse az egyéneket, a családokat és
a csoportokat abban, hogy meghatározzák és megvalósítsák testi, szellemi és társadalmi
lehetőségeiket, és hogy ezt annak az állandóan változó környezetnek a kihívásai ellenére
tegyék, ahol élnek és dolgoznak. Az ápolás magában foglalja a gondozás tervezését és
megvalósítását betegség és rehabilitáció során, és felöleli az élet testi, szellemi és társa-
dalmi aspektusait, amennyiben az egészséget, a betegséget, a fogyatékosságot és a halált
befolyásolják. Az ápolás az egyének, családok és csoportok gondozása, az egész életen
át a fogamzástól a halálig.”

Az EVSZ 2. Európai Miniszteri Konferenciája szakértői csoportja megállapodott a ré-

gióra vonatkozó stratégiákban, ebből idézzük az alábbi, ide vonatkozó részleteket:
„Az ápolóknak kompetenciára, hozzáértésre van szükségük azoknak a funkcióknak
a fejlesztésére és végrehajtására, amelyek fejlesztik és fenntartják az egészséget, vala-
mint megelőzik a betegséget. Az ápolók dolgozhatnak kórházakban és a közösségben.
Kompetensek arra, hogy autonóm módon, és mint az ellátó- „team tagjai dolgozzanak.
Bizonyos körülmények között delegálhatják az ellátást az egészségügyi asszisztensek-

2 Virginia Henderson: Az ápolás alapelvei (ICN) Ápolók Nemzetközi Tanácsa 1986. Magyar Kórház-
szövetség
212 Alapápolás

nek, de a felelősség az ellátásért továbbra is az övék, felügyelnek, ahol arra szükség van,
és beszámoltathatók döntéseikért és tetteikért.”

„Az ápoló elősegíti az egyének, ideértve a betegeket, a családok, társadalmi csoportok

és a közösségek aktív bevonását az egészségügyi ellátás valamennyi vonatkozásába, ez-
által bátorítva az önmagára támaszkodást és az önmeghatározást, miközben az egészsé-
ges környezetet biztosítja.”

„Az ápolás egyszerre művészet és tudomány. Megköveteli annak a speciális ápolási

ismeretanyagnak és készségeknek az értését és alkalmazását, amelyek lehetőség szerint
kutatásra és/vagy bizonyítékokra alapulnak. Támaszkodik a társadalomtudományokból,
a fizikai, biológiai és magatartástudományokból, a menedzsment- és vezetéselméletek-
ből és a pedagógiai elméletekből származó ismeretanyagra és technikákra.”

4.3. Az ápolás funkciói

Az ápolók dolgozhatnak intézményekben (pl. kórház, szakrendelő, ápolási otthon stb.)
és közösségekben, ahol kompetensek arra, hogy autonóm módon, és mint az ellátó-team
tagjai gyakorolják hivatásukat. Az ápoló felelősségének, feladatainak meghatározásában
fontos rendező elv az ápolás funkcióinak csoportosítása.

Az ápolás önálló funkciói körébe tartoznak azok az ápolási tevékenységek, amelyeket

az ápoló szakmai ismereteit alkalmazva saját felelősségére, önállóan végez:
– az ápolási folyamat módszerének alkalmazása,
– az ápolási feladatok elvégzése,
– betegmegfigyelés,
– ellenőrzés,
– a beteg pszichés vezetése,
– egészségnevelés,
– betegoktatás,
– képzés, önképzés,
– ápoláskutatás,
– az ápolási dokumentáció vezetése.

Az ápolás nem önálló funkciói közé azok a tevékenységek, beavatkozások tartoznak,

melyet az ápoló orvosi utasításra, de önállóan, és a saját felelősségére végez:
– vizsgálatok kivitelezése (melyekre az ápoló jogosultságot szerzett),
– injekció adása,
– gyógyszerelés,
– részvétel infúzió adásában,
– mobilizálás.

Az ápolás együttműködő funkciói az ápolók más diszciplínák képviselőivel való

együttműködése. Ide sorolhatók mindazon tevékenységek, amelyeknél az ápolók segítik
a beteget és az orvost a beavatkozások, tevékenységek elvégzésében: terápiás és diag-
nosztikus beavatkozásoknál, előkészítés, segédkezés (pl.: punkciók, endoszkópos vizs-
gálatok, műszeres vizsgálatok stb.) során.
Alapápolás 213

ÖSSZEFOGLALÁS
Az ápolás küldetésének megfogalmazása meghatározza mindazon értékeket, tevé-
kenységet és felelősséget, melyet az ápolónak hivatása gyakorlása során szem előtt kell
tartania. Ennek érdekében röviden összefoglaltuk az ápoló szerepét, feladatait.

Feladatok
1. Fogalmazza meg az ápolás küldetését!
2. Sorolja fel az ápolás önálló funkcióit, mondjon hozzá gyakorlati példákat!
3. Sorolja fel az ápolás nem önálló funkcióit, mondjon hozzá gyakorlati példákat!
4. Sorolja fel az ápolás együttműködő funkcióit, mondjon hozzá gyakorlati példákat!

Gyakorlati feladatok
1. Figyelje meg szervezett gyakorlata során az ápolók munkáját és tevékenységüket,
sorolja be azokat az ápolás funkciói szerint (önálló, nem önálló, együttműködő
funkció)!
214 Alapápolás

5. Az ápolás minőségügyi standardjai

A fejezet célja
Az ápolási tevékenységek, beavatkozások minőségi elvárásainak ismertetése. Az
egészségügyben alkalmazott minőségügyi standardok megalkotásának és az alkalmazás
fontosságának bemutatása.

Követelmények a fejezet elsajátítása után:

Ön képes lesz:
– a minőségi ápolás összetevőinek felismerésére
– a minőség kritériumainak megfogalmazására.

Fogalomgyűjtemény
ISO: International Standard Organisation = Nemzetközi Szabványügyi Szervezet
minőség: dolgok lényegét jellemző tulajdonságok összessége, megfelelőség
kritérium: ismertetőjel, ismérv
protokoll: gyógyászati kezelésekre vonatkozó egyedi útmutatás
standard: sztenderd, irányadó szabvány

5.1. A minőség fogalma

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1993-ban a következőképpen határozta meg
a minőség fogalmát:
„Kiváló minőségű az az egészségügyi ellátás, amely a tudományos ismeretek és a ren-
delkezésre álló erőforrások figyelembevételével megfelel a jótékony hatás maximalizálá-
sa és az egészségkárosító kockázat minimalizálása iránt támasztott elvárásoknak.”

A minőség négy komponense:

– teljesítmény (technikai minőség)
– felhasznált erőforrások (közgazdasági hatékonyság)
– rizikómenedzsment (a szolgáltatáshoz kapcsolódó károsodás, ártalom vagy betegség
meghatározása, elkerülése)
– beteg/fogyasztó megelégedettsége.

A minőséget megfogalmazni az egészségügyi ellátásban talán a legnehezebb, de

ugyanakkor igen fontos mutató. A nehézséget az jelenti, hogy az egészségügyi ellátásnak
számos szereplője, közreműködője van, és mindenki más és más szempontokat helyez
előtérbe.

Mindenki érzi, hogy a minőség az bizonyos feltételeknek, kritériumoknak való meg-

felelés mértékét, fokát kell, hogy jelentse. Ezeket a feltételeket, kritériumokat megfogal-
mazni, írásban rögzíteni igen felelősségteljes munka. Hiszen ha ezek írásban napvilágot
látnak, lehet számon kérni, lehet rá hivatkozni. Az egészségügyi szolgáltatást lehet mér-
Alapápolás 215

ni, minősíteni, így lesz kijelenthető, hogy az ellátás, ápolás-gondozás kiváló vagy gyen-
ge minőségű.

Problematikusságát egyrészt az okozza, hogy az egészségügy szereplői más-más, oly-

kor egymásnak ellentmondó szempontok szerint határozzák meg a fogalmat, másrészt a
minőség mérhetővé tétele szemléletileg és technikailag is nehéz.

Egy szolgáltatás-minőség meghatározásának elengedhetetlen eleme, hogy legyen

olyan kritériumrendszer, feltételrendszer, amelyhez viszonyítani lehet. A megfelelő kri-
tériumok alkalmazásával a minőség mérhetővé válik, mind időbeli változásában, mind
más ellátáshoz hasonlítva.

Három nagy területhez kapcsolódva vizsgálják a minőséget:

– a struktúra, az a környezet, ahol az ellátás történik,
– a folyamat, amelybenfontos a beteg szempontjából, hogy őt milyen diagnosztikus és
terápiás beavatkozásoknak vetették alá, ezek indokoltsága és eredménye mennyire
támogatja az ő gyógykezelését. A dolgozók szempontjából pedig az a fontos, hogyan
történik a személyek közötti információáramlás,
– az eredmény, valamely abszolút objektív adatokkal fejezi ki az ápolás, gondozás mi-
nőségét, pl. ápolási napok száma, szövődmények előfordulása az egyes beavatkozá-
sok után, vagy szűrővizsgálatokon megjelentek száma stb.

E hármasság alkalmazható az egész egészségügy minőségének vizsgálatában is.

A médiában – írott és bemutatott sajtóban – egyre többször lehet hallani az „egészség-

ügyi minőségbiztosítás” kifejezést. A beteg/hozzátartozó gyakran olvashatja a felkeresett
egészségügyi intézményben, hogy az ISO szerint tanúsítást kapott. Az egészségügyi in-
tézményekben számos helyen kerül kifüggesztésre – pl. a betegváróban, folyosón – az
intézmény „Minőségpolitikai nyilatkozat”-a, melyben a menedzsment kinyilatkoztatja
elkötelezettségét a minőségi munka mellett. Egyre több betegtől kérik betegelégedettsé-
gi kérdőív kitöltését, amely alapján az ellátás minőségére szeretnének választ kapni az
intézmény vezetői. Természetesen azért, hogy visszacsatolást kapjanak az általuk nyúj-
tott szolgáltatás minőségéről, és alakíthassák a jövő szolgáltatását mindenki megelége-
désére.

Az Európa Tanács ajánlását figyelembe véve, nálunk az „1997. évi CLIV. törvény az
egészségügyről” 1999. január 1-i hatállyal már kötelezővé tette a minőségügyi rendsze-
rek működtetését az egészségügyi intézményekben:
„Minden egészségügyi intézményben biztosítani kell a belső minőségügyi rendszer
működését, amelynek célja:
a) a szolgáltatások minőségének folyamatos fejlesztése, a szolgáltatás folyamatainak
megismerése és részletes tervezése, ide értve a lehetséges hibák megelőzésének ter-
vezését is,
b) a szolgáltatás során felmerülő hiányosságok időben történő felismerése, a megszün-
tetéséhez szükséges intézkedések megtétele és ezek ellenőrzése,
c) a hiányosságok okainak feltárása, az azokból fakadó költségek, károk csökkentése,
d) megfelelés a szakmai és minőségügyi követelményeknek, és a saját követelmény-
rendszer fejlesztése.”
216 Alapápolás

5.2. ISO az egészségügyben

Magyarországon az ISO-szerinti minőségbiztosításnak már nagy hagyománya van az
egészségügyben, és ezért erről a rendszerről van a legtöbb tapasztalat. Az ISO 9000:2000
minőségirányítási rendszer, a korábbi ISO 9000:1994 rendszerhez viszonyítva, nagyobb
hangsúlyt fektet a folyamatos fejlesztésre.

5.3. Standard fogalma

Általános megfogalmazás szerint a standard az alkalmazottak felé támasztott olyan
specifikus követelmény, amelyet egy bizonyos tevékenységben vagy eredményben hatá-
roznak meg, amelyhez az alkalmazottak tevékenységét viszonyítják. A rendszernek tar-
talmaznia kell azokat a szakmai és ápolási standardokat, amelyek bizonyítékokra épül-
nek, konkrét irányszámokkal mérhetőek, továbbá folyamatos a fejlesztés.

5.4. Az egészségügyi ellátás standardizálása

Az emberek különbözőek. Hogyan lehet standardizálni, egységessé tenni ellátásukat?

Az ellátás, ápolás, gondozás standardizálására elsősorban a betegek érdekében van

szükség. Pl. fontos, hogy a vérnyomásmérés előre meghatározott módon, standard kö-
rülmények között történjen. A nem megfelelően végzett vérnyomásmérés esetén nőhet
a „magasvérnyomás betegség” gyakorisága, és feleslegesen kapnának vérnyomáscsök-
kentőt a „betegek”.

Ugyancsak szükség van egységes standardokra a betegfelvétel során alkalmazott do-

kumentációnál, az elvégzett laboratóriumi vizsgálatoknál vagy az ápolásnál. Minden
olyan folyamatban, aminél az egyéni különbségnek nincs jelentősége, sőt az általánosan
igazolt eljárástól való eltérés veszélyes lehet, törekedni kell a szakmai bizonyítékokon
alapuló standardok alkalmazására. Különösen fontos előre meghatározott szabványok
alkalmazása azoknál – a beteg által sokszor nem is észlelt – háttér tevékenységeknél,
mint pl. a tűzvédelem, a veszélyes hulladékok tárolása, a radiológiai vizsgálatok vagy
a gyógyszerek tárolásának szabályozása.

5.5. Bizonyítékon alapuló ellátás

Sem szakmai, sem etikai szempontból nem mindegy, hogy milyen adatok vagy ismere-
tek alapján történik a terápia, az ápolás megvalósítása. A minőségbiztosítás számon kéri
az egészségügyi intézményektől, hogy milyen bizonyítékaik vannak arra, hogy az általuk
alkalmazott eljárások megfelelnek a tudomány mindenkori állásának, hatékonyak, és al-
kalmazásuk alacsony kockázattal jár a betegekre. A bizonyítékokon alapuló ápolás tehát
a tudományos ismeretek eredményeinek folyamatos alkalmazását jelenti a mindennapi
ápolási gyakorlatban. Fontos segítséget nyújt abban, hogy eredményes döntéseket hoz-
zunk, és az ápolók objektívek legyenek. Ennek eredménye lesz a sikeresebb mindennapi
ápolói gyakorlat.
Alapápolás 217

5.6. Betegek bevonása

Nem szabad megfeledkezni, hogy a betegeket is be kell vonni az egészségügy minősé-
gének fejlesztésébe. Az egészségügyi dolgozóknak a betegeket olyan fogyasztóknak kell
tekinteni, akik felelősségteljesen vegyék igénybe az egészségügy szolgáltatásait. Elvár-
ják tőlük, hogy nagyobb felelősséget vállaljanak saját egészségük megőrzése, fejleszté-
se érdekében mindazon területeken, amelyeket közvetlenül tudnak befolyásolni, pl. do-
hányzás, alkoholfogyasztás, testedzés, egészséges táplálkozás stb.

ÖSSZEFOGLALÁS
Az ápolás, az egészségügy minőség kritériumai tartalmazzák mindazt, ami biztosítja
a leghatékonyabb, leggazdaságosabb és természetesen optimális, a beteg/páciens elvárá-
sainak legjobban megfelelő ápolást. Ma már szinte minden egészségügyi intézmény ren-
delkezik ISO szabvány szerinti tanúsítvánnyal, amit a beteg és a hozzátartozó is olvashat
az intézményben kifüggesztett dokumentumból. Ez a tanúsítvány egyfajta biztonságot,
garanciát jelent mind a beteg, mind a dolgozók számára arról a tényről, hogy ott ügyel-
nek a minőségre.

Kérdések, feladatok
1. Fogalmazza meg az ápolás minőségi kritériumait az egészségügyi dolgozók szem-
pontjából!
2. Soroljon fel gyakorlati teendőket a beteg egészségi állapotának fejlesztéséhez!
3. Ismertesse az ápoló lehetőségeit az ápolás minőségének javítása érdekében!

Gyakorlati feladatok
1. Figyelje meg szervezett gyakorlata során a klinikai területen alkalmazott ISO sze-
rinti szakmai protokollok folyamatleírását!
218 Alapápolás

6. Az ápolási folyamat: helyzetfelmérés, ápolási diagnó-

zis, ápolási terv készítése, az ápolás kivitelezése, értékelés

A fejezet célja
Az ápolási folyamat módszerének megismertetése annak érdekében, hogy az ápolás
a résztvevők közös döntése és együttes tevékenysége alapján valósuljon meg.
A betegellátás során alkalmazott általános megfigyelési módszerek, eszközök és az
ezekhez kapcsolódó ápolói feladatok bemutatása.

Követelmények a fejezet elsajátítása után:

Ön képes lesz:
– az ápolási folyamatot megvalósítani,
– segédkezni a beteg szükségleteinek felmérésében,
– ápolási diagnózisok értelmezésére,
– ápolást nyújtani az ápolási tervnek megfelelően.

Fogalomgyűjtemény
akut: heveny, éles, gyors lefolyású
ápolási anamnézis: ápolási előzmények, a beteg jelen állapotával, életvitelének és
szociokulturális szerepének megváltozásával, a betegség által kiváltott érzéseivel és
reakcióival összefüggő adatok összegyűjtése
ápolási diagnózis: az ápoló önálló funkciójába tartozó, aktuális vagy fenyegető egészsé-
gi probléma írásbeli megfogalmazása
ápolási folyamat: szisztematikus problémamegoldó módszer, amelyet az ápoló minden
egyénre, betegre, családra, közösségre alkalmaz aktuális helyzetüknek megfelelő-
en. Az ápolási folyamat lényeges eleme, hogy az ellátás a résztvevők közös döntése
alapján, együttes tevékenységével valósul meg
ápolási terv: leírt keret vagy vázlat, amelyben megfogalmazzák a beteg állapotának
a problémamegoldás, az egyes beavatkozások és ápolási műveletek eredményekép-
pen elvárható kimenetelét. Az ápolási terv dokumentum, az egészségügyi dokumen-
táció része, az ápolási folyamat kivitelét szavatolja
egészségügyi dokumentáció: „az egészségügyi szolgáltatás során az egészségügyi dol-
gozó tudomására jutó, a beteg kezelésével kapcsolatos egészségügyi és személyazo-
nosító adatokat tartalmazó feljegyzés, nyilvántartás vagy bármilyen más módon rög-
zített adat, függetlenül annak hordozójától vagy formájától.” (Az 1997. évi CLIV.
törvény az egészségügyről.)
konzílium: a beteg bajának, a kezelés módjának megállapítása céljából folytatott orvosi
tanácskozás
objektív tünetek: a betegen kívül az ápoló is érzékeli, méri, megfigyeli (testhőmérsék-
let, pulzus, duzzanat, testen lévő elváltozás,
posztoperatív: műtéti beavatkozás utáni közvetlen pár órás időszak
oedema: vizenyő
Alapápolás 219

szubjektív tünet: a beteg egészségét érintő problémáival kapcsolatos élményei, mint a

fájdalom, szorongás, félelem, feszültség, rossz közérzet, étvágytalanság
turgor: a normális vérellátású szövet ellenállása
vizit: látogatás, megtekintés

6.1. Az ápolási folyamat és dokumentációja

Az ápolási folyamat mint módszer az Amerikai Egyesült Államokból ered, és a Egész-
ségügyi Világszervezet (WHO) közreműködésével terjedt el Európában. Az ápolási fo-
lyamat elnevezést elsőként Lydia Hall használta. Az ápolásszervezési elgondolások ku-
tatása során többféle modell kialakulását figyelhetjük meg. Háromlépcsős, négylépcsős,
ötlépcsős ápolási folyamatok modelljét dolgozták ki és alkalmazták az 1950-es évektől
az 1970-es évekig. 1955-ben Virginia Henderson határozta meg az ápolást önálló tevé-
kenységként, és kijelentette, hogy az ápolási folyamat ugyanazokat a lépéseket használja
fel, mint a tudományos módszerek.

Hazánkban először az Egészségügyi Törvény mondta ki, hogy az ápolási gondozási te-
vékenység az ápolási, gondozási terv alapján segíti a beteget azon tevékenységek elvég-
zésében, amelyek hozzájárulnak egészségéhez, gyógyulásához, rehabilitációjához.
Az ápoló e tevékenységét önállóan végzi a beteg kezelőorvosával történő szoros
együttműködésben.
Az ápolási folyamat alapvetően egy problémamegoldó folyamat, mely magában fog-
lalja a tudományos módszerek alkalmazását. Az egyénre szabott ápolás az egymáshoz
kapcsolódó tevékenységek sorozatát jelenti. Az egyének, családok és/vagy közösségek
egészségi állapotának javítása érdekében végzett jellegzetes ápolási beavatkozások rend-
szere.

Az ápolási folyamat szakaszai

– a beteg/pácines szükségleteinek felmérése (információgyűjtés),
– az ápolási diagnózis megállapítása,
– az ápolás megtervezése,
– az ápolási tevékenységek kivitelezése és
– az elvégzett ápolási beavatkozás értékelése.

6.1.1. Felmérés (az ápolási szükségletek megállapítása)

Az ápolási folyamat első lépése, a helyzet felmérése a pontos adat- és információgyűj-
tésen alapul.
Az információgyűjtés módszere a megfigyelés és a kommunikáció.
A megfigyelést az első találkozástól kezdődően az ápolás során folyamatosan végezzük.

Megfigyelés a 4 érzékszerv használatával:

– látás (pl. bőrszín, vizelet színe, testtartás, járás),
– hallás (pl. köhögés, ziháló légzés, beszédnehézség),
– tapintás (pl. oedema, bőr turgora),
– szaglás (pl. lehelet).
220 Alapápolás

A megfigyelés az ápoló szakmai tudásán alapuló önálló funkció, az egyik legfontosabb

szakmai tevékenység.

Megfigyelési szempontok:
– tudati, érzelmi állapot (időben, térben való tájékozottság, megfelelőek-e a válaszok
a feltett kérdésekre),
– légzés,
– keringés,
– táplálkozás, emésztés,
– kiválasztás,
– mozgás, aktivitás,
– önellátó képesség,
– érzékelés,
– kültakaró,
– alvás, pihenés,
– fájdalom,
– testváladékok.

A kommunikáció lehet:
– direkt: az információt a betegtől, orvostól, más egészségügyi dolgozótól vagy hoz-
zátartozótól kapjuk,
– indirekt: az információt írásos anyag (lázlap, kórlap, zárójelentés, áthelyezési ápolá-
si lap) alapján nyerjük.

Az ápolási helyzetfelmérés körébe tartozik:

– az ápolási anamnézis,
– a fizikális vizsgálatok elvégzése,
– a laboratóriumi és diagnosztikus vizsgálatok eredményei,
– az egészségügyi munkacsoport többi tagjától nyert információk összegyűjtése,
– a beteg családjától, törvényes képviselőjétől kapott információk összefoglalása,
– az adatok dokumentációja.

A betegre vonatkozó információ szubjektív és objektív adatokból származhatnak.

Szubjektív adatokat a beteg maga tud szolgáltatni az egészségét érintő problémával kap-
csolatos élményeiről (pl. félelem, feszültség, rossz közérzet, fájdalom). Ezek a jelensé-
gek és élmények testi elváltozásokat okozhatnak, melyeket az ápolónak megfigyeléssel,
méréssel objektivizálni, azonosítani kell. Objektív adat az ápoló megfigyelése vagy mé-
rése (pl. testhőmérséklet, pulzus, vérnyomás, testsúly stb.).

A felmérési folyamatot a beteg adatainak rögzítésével zárjuk le. Ezt a célt szolgálja az
ápolási dokumentáció. A jól szerkesztett ápolási dokumentáció segíti az ápolót abban,
hogy a felmérés folyamatos, lényegre törő legyen, és a beszélgetés során ne maradjanak
ki fontos információk.

A beteg szükségleteinek megfogalmazása

Szükséglet = hiányállapot, ami az egyént arra készteti, hogy ezt a hiányállapotot meg-
szüntesse. Az egészséges ember általában képes szükségletei kielégítésére, az ápolásnak
a beteg embernek kell segíteni a hiányállapot, hiányérzet megszüntetésében.
Alapápolás 221

A legalapvetőbb szükségletek teljesítése áll az első helyen, és ha a beteg önállóan vagy

segítségünkkel eleget tud tenni ezeknek, akkor folytatható tovább a szükségletek hie-
rarchiájában meghatározottak teljesítése. Természetesen nem lehet mereven értelmezni
a folyamatosság elvét, mert a különböző szinten lévő szükségletek egy időben is fellép-
nek, és kielégítésük nem időbeli sorrendiséget jelent. A fiziológiai szükségletek (oxigén,
táplálkozás) mellett egyidejűleg gondoskodni kell a beteg biztonságérzetének fenntar-
tásáról, védelméről. A beteg érezze, hogy szeretettel ápolják, és az ápoló arra törekszik,
hogy a beteg mielőbb visszaszerezze függetlenségét, önállóságát, és ezzel önbecsülését.
Nem minden betegnek állapítunk meg kielégítendő szükségletet, és nem is minden
megállapított szükséglet jelenti, hogy megvalósításában részt kell venni, tudni róla azon-
ban egyet jelent a beteg ismeretével.

A tényleges ápolási szükségletek felismeréséhez szükséges:

– az adatok rendszerezése, elemzése és értelmezése;
– az adatok összehasonlítása a korábbi adatokkal;
– a beteg tényleges vagy lehetséges problémáit különválasztani (a tényleges egészsé-
gi problémák azok, melyeket a beteg közvetlenül észlel vagy tapasztal; a lehetséges
egészségi problémák azok, amikor valamilyen nehézség, tünet jelentkezésének koc-
kázata fokozott);
– a beteg szükségleteinek megfogalmazása;
– az ápolási diagnózisok megfogalmazása.

6.1.2. Ápolási diagnózis

A betegről összegyűjtött információk alapján az ápoló feladata az összefüggések meg-
találása a beteg problémái között. Megállapítása azoknak a szükségleteknek, amelyek
megoldását, segítését tervezni kell.
A beteg problémája: zavar vagy veszély a beteg fizikális, pszichés vagy szociális szük-
ségleteinek egyensúlyában (pl. étvágytalanság, szájszárazság, nyugtalanság, szapora
szívverésérzés, kellemetlen közérzet, fájdalom, hányinger, nem tudja önállóan helyzetét
megváltoztatni az ágyban). Zavar, ami most van, veszély, ami ebből az állapotból követ-
kezhet.
Befolyásoló tényezők lehetnek a beteg kora, neme, a betegség típusa és kiterjedése,
fizikális állapot, emocionális tényezők, iskolai végzettség.
A diagnosztikai megjelölésnek tartalmaznia kell a problémát (pl. sérülés nagyfokú
kockázata) és a háttérben álló oki tényezőt (pl. zavartság).
Az ápolási diagnózist több, a felmérés adataiból származó, meghatározó jellegzetesség
támasztja alá, erősíti meg. Egyetlen jel vagy tünet önmagában nem támogatja az ápolási
diagnózis felállítását.
Az orvosi diagnózisokat az ápolási diagnózisok kórokaként rögzíteni hiba, mert az
ápolási beavatkozások nem képesek az orvosi diagnózisok megváltoztatására.
Orvosi megállapításokat alkalmazhatunk abban az esetben, ha azok leküzdéséhez a be-
tegnek ápolási segítségre van szüksége (pl.: tüdőembólia kialakulásának fokozott koc-
kázata).

Az ápolási diagnózisok típusai:

Aktuális: az ápoló olyan klinikai ítélete, melyet a felmérés során gyűjtött és rendsze-
rezett, szubjektív és objektív adatok igazolnak.
222 Alapápolás

Kockázati: az ápoló olyan klinikai állapotot fogalmaz meg, amelyben az egyén vagy
csoport nagyobb mértékben hajlamos a jelzett baj kialakulására, mint mások hasonló
helyzetben.
Jólléti: a jólléti ápolási diagnózis olyan egyénről, családról vagy közösségről alkotott
klinikai ítélet, aki vagy amely a jóllét valamely specifikus fokáról magasabb fokra veze-
tő úton van.

Az ápolási diagnózis alapján választjuk meg azokat az ápolási beavatkozásokat, ame-

lyek az ápolótól számon kérhető eredmények elérését célozzák.

6.1.3. Az ápolás megtervezése

Az ápolás tervezésekor célokat fogalmazunk meg, amely célok a beteg problémájának
megoldását, csökkentését, segítését vagy a kockázatok megelőzését jelentik.

Az ápolás tervezése négy lépcsőből áll:

– a fontossági sorrend megfogalmazása,
– a célok felállítása,
– az ápolási tevékenység megválasztása, amely magában foglalja a módszert is,
– az ápolási terv leírása, megfogalmazása.

A fontossági sorrend betartásának jelentősége:

melyik a legsürgősebb – az életet veszélyeztető problémák,
melyik a legfontosabb – először az alapvető fizikális igények
kielégítése,
szakmai szempontok figyelembe vétele – először a steril beavatkozások végzése,
hozzáférhetőségi szempont – előjegyzés szerint,
beteg egyéni kívánsága – a sorrendet együtt állapítjuk meg.

A betegközpontú ápolási elveknek megfelelően a célok kitűzésében a beteg (ha álla-

pota engedi), a családja vagy más személyek is részt vesznek.

A célokat és a várható eredményt bizonyos időtartamra határozzuk meg:

– rövid távú terv 1–3 napos,
– középtávú terv 3–30 napos,
– hosszú távú terv 30 napon túli.

Az ápolási tervek lehetnek:

– problémaorientált tervek (a beteg problémája a fontos),
– napi tervek,
– standard tervek (pl. műtéti előkészítés, posztoperatív ápolás, újszülött gondozása).

Az ápolási terv magában foglalja:

– a beteg szükségleteinek felmérését,
– az ápolási diagnózisokat, és azok fontossági sorrendjét,
– a tervezéskor megfogalmazott célokat,
– a várható eredményeket és azok kritériumait,
– az ápolási tevékenységeket.
Alapápolás 223

6.1.4. Az ápolási terv végrehajtása

Az ápolási terv végrehajtása az ápolási tevékenységek kivitelezését jelenti, mely során
az ápoló az ápolás mindhárom funkciójával (önálló, nem önálló, együttműködő) a beteg
vagy közösség szükségleteinek felmérésére, támogatására vagy kielégítésére törekszik.

A kivitelezés megkezdése előtti teendők:

– a kivitelezéshez szükséges eszközök számbavétele (megfelelő mennyiség és minő-
ség)
– az ápolási eszközöket, a standard izoláció eszközeit és a hulladékkezelés eszközeit
a kivitelezés sorrendjében csoportosítsa és helyezze oda, ahol használni fogja
– mérje fel, hogy szaktudása és a kivitelezés szempontja alapján szüksége van-e segít-
ségre
– körültekintően alakítsa ki a megfelelő környezetet (pl. betegszoba, vizsgáló) és a be-
teg biztonságát szolgáló körülményeket. Legyen készen arra, hogy terápiás kapcso-
latot teremtsen, csökkentse a beteg félelmét, szorongását
– készítse elő a beteget pszichésen és szomatikusan, vegye figyelembe tűrőképességét,
önellátó képességét, és kérje a beteg hozzájárulását, ha azt állapota engedi
– az elvégzett ápolási tevékenység után az ápolási dokumentációban jelezze annak té-
nyét és idejét, a beteg megfigyelésének eredményét, a mért paramétereket, a beteg
ápolási tevékenységre adott válaszreakcióját a beavatkozás során.

6.1.5. Az eredmények értékelése

Az ápolási folyamat értékelése elsősorban a betegre irányul. Méri a beteg ápolási be-
avatkozásokra adott reakcióját, és állapotának a célkitűzéshez mért javulását.
Az ápolás hatékonyságának, hatásosságának mérésére a napi gyakorlatban több lehe-
tőség van:
– a betegre vonatkoztatott ápolási cél megvalósulása, az elvárt vagy megjósolt ered-
mény,
– az ápolók értékelhetik egymás munkáját,
– az ápolásvezetés értékelheti az ápolócsoport munkáját,
– a beteg kezelőorvosa ellenőrzi és értékeli az előírt beavatkozások végrehajtását,
– a beteg véleményt alkothat,
– a standardokat összehasonlítjuk az ápolás jelenlegi gyakorlatával,
– az intézet ápolásra vonatkozó minőségügyi célkitűzéseinek értékelése.

Az ápolási gyakorlat napi értékeléséhez az orvosi vizit, az ápolási vizit és a műszakát-

adás ad keretet és lehetőséget.

6.2. Ápolási vizit

Az ápolási vizitek rendjét az intézmények ápolásmenedzsmentje a szervezeti és műkö-
dési szabályzatban, helyi szabályozásban vagy protokollban határozza meg. Az intézeti
szintű ápolási vizitet az ápolási igazgató vezetésével szervezik. Az ápolási igazgató fel-
adatkörébe tartozik az intézmény által nyújtott ápolási tevékenység felügyelete és a te-
vékenységek összehangolása.
224 Alapápolás

Az ápolási vizit célja:

– a kórházi ápolási dokumentáció szabályszerű vezetésének ellenőrzése és szakmai
tartalmának felügyelete
– a betegjogok érvényesülésének ellenőrzése
– az ápolási egységek higiénés rendjének figyelemmel kísérése,
– a házirendben foglalt rendelkezések végrehajtásának ellenőrzése,
– az ápolói kompetenciák helyes érvényesítésének, az ápolási gyakorlat minőségének
megfigyelése
– korszerű ápolási szemlélet kialakítása és fejlesztése
– a személyi és tárgyi feltételek ellenőrzése
– a betegek elégedettségének felmérése az ápolási szolgáltatásokkal kapcsolatban
– a dolgozói elégedettség -mérése
– az ápolócsoport munkájának értékelése.
A felsorolt célok általános megfogalmazások. Az ápolási igazgató munkatervének
megfelelően választja ki egy-egy vizit megfigyelési szempontjait.
Az osztályvezető ápoló/főnővér egy ápolási egység vezetéséért felelős, aki ezen ápo-
lási egységen belül az orvosi vizitektől függetlenül, de a gyógyítási folyamat szerves ré-
szeként szervezi az osztályos ápolási viziteket.

ÖSSZEFOGLALÁS
E fejezetrészben az ápolási folyamatot ismertettük, és az ápoló feladatát a folyamat
szakaszainak megfelelően. A betegek egyéni szükségleteire támaszkodó ellátás ma-
gas szintű tervezést és koordinációt igényel, ezért minden ellátó szerepe egyértelmű a
betegellátásban. Az ápolók tevékenysége mindhárom funkciójuk (önálló, nem önálló,
együttműködő) betöltésével az egészségügyi-team nélkülözhetetlen része, hisz az ápo-
lók vannak a beteg mellett kórházi tartózkodásuk idejének legnagyobb százalékában. Az
egészségügyi szakemberek közötti szakszerű kommunikáció és információcsere nagyon
fontos a betegellátás folyamatossága és minősége, eredményessége, és a beteg elégedett-
sége szempontjából. Ennek érdekében összefoglaltuk az ápolási vizit jelentőségét.

Feladatok
1. Ismertesse az ápolási folyamat fogalmát!
2. Sorolja fel az ápolási folyamat szakaszait!
3.Mondjon példát arra, milyen forrásból szerezhetők be felméréskor a beteg adatai!
4. Ismertesse az ápolás értékelésére alkalmas gyakorlati lehetőségeket!
5.Ismertesse az ápolási vizit pozitív befolyásoló szerepét az ápolásra!

Gyakorlati feladatok
1. Készítsen gyakorlata során ápolási folyamatot egy választott betegről!
2. A gyakorlóterületén vegyen részt ápolási viziten és működjön közre egy beteg ese-
tében az eredmény értékelésében!
3. Végezze gyakorlatát az ápolási terv szempontjai szerint!
Alapápolás 225

7. Ápolási dokumentáció
A fejezet célja
Bemutatni az ápolási dokumentáció jelentőségét, vezetésének, használatának fontos-
ságát. Megismertetni az ápolót az ápolási dokumentumok vezetésével kapcsolatos fel-
adatokkal Hangsúlyozni azt, hogy az ápolást átfogó dokumentáció elősegíti az ápolási
munka áttekinthetőségét, s fontos információforrás a beteget ellátó személyek (szakdol-
gozók, orvosok) számára egyaránt.

Követelmények a fejezet elsajátítása után:

Ön képes lesz:
– alkalmazni az ápolásban használt dokumentumokat
– értelmezni a beteg dokumentumiban szereplő adatokat
– betartani az adatvédelem szabályait.

Fogalomgyűjtemény
ápolási dokumentáció: a betegellátás folyamatosságát elősegítő szakszerű, írásbeli kom-
munikáció; a betegápolás folyamata során előforduló események, adatok, informá-
ciók átadása és összevetése az ápolást végzők között
individuális: személyközpontú

7.1. Ápolási dokumentáció

Az ápolási dokumentáció a betegellátás folyamatosságát elősegítő szakszerű, írásbeli
kommunikáció; a betegápolás folyamata során előforduló események, adatok, informá-
ciók átadása és összevetése az ápolást végzők között.

A betegről készült dokumentáció látható, írott feljegyzés, melyhez a gyógyító-team

minden tagja hozzáférhet, azt megfigyeléseivel, észrevételeivel és információival kiegé-
szítheti. A betegellátó egységekben egy helyen találhatók, gyakran egy regiszterben a do-
kumentációt alkotó részelemek. Az ápolói és az orvosi dokumentáció egységéből épül
fel a kórtörténet.
Az alapdokumentáció vezetéséért és tartalmáért az orvos/ápoló a felelős. Használata
az egészségügy területén jelentős, bírósági peres eljárásokban perdöntő is lehet.

Dokumentálás alapvető követelménye:

– hitelesség: a benne szereplő adatoknak valósnak kell lenniük,
– következetesség: minden eseményt azonnal le kell jegyezni,
– pontosság: a megfelelő helyen, szakszerű, egyezményes jelölésrendszer használata,
a numerikus és alfanumerikus adatok karakterhelyes leírása,
– egyértelműség, érthetőség: egyértelmű megfogalmazás, kézi dokumentálás esetén
a rovatok olvasható kitöltése,
– a dokumentumok megőrzése a rendelkezésben megszabott ideig.
226 Alapápolás

Az ápolás során alkalmazott dokumentáció a kötelezően vezetett ápolási folyamat és

a lázlap. A lázlap, melynek egyes részeit az ápoló, másikat az orvos vezeti, vagyis közö-
sen használják. Tartalmaz csak az ápolók, és speciálisan csak az orvos által dokumentált
információkat, segítve ezáltal a tájékoztatást, és kiküszöbölve a fölösleges párhuzamos-
ságot. Az ápolási dokumentáció legfontosabb kritériuma a használhatóság.

Az is látszik, hogy az ápolásból adódó sokféleség miatt a dokumentumok tartalmá-

ban nem lehet uniformizálni, hiszen a szakmaterületeknek megfelelően csak bizonyos
specialitásokkal tud megfelelni az individualizált betegellátásnak. (Az egységes elvekre
azonban vannak ajánlások.) A dokumentáció vezetése történhet manuálisan, ma már több
intézményben számítógépes dokumentálás folyik. Erre megfelelőn kiképezték az egész-
ségügyi dolgozókat. Az is fontos szempont, hogy minél inkább felhasználóbarát progra-
mok kifejlesztésével könnyítsék a személyzet munkáját.

Az ápolási dokumentáció alkalmazását három tényező indokolja: a jogi szükséglet,

a gazdasági szükséglet és az ápolási szükséglet.

Jogi szükséglet:
Az ápolási dokumentáció alkalmazásával összefüggő törvényi szabályozások:
– Az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről:
A betegek jogai és kötelezettségei (5–34. §);
Tájékoztatáshoz való jog (3. §);
Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga (24. §), Dokumentációs köte-
lezettség (98. §);
Az egészségügyi szolgáltatások minőségének biztosítása (119–124. §);
– Az 1997. évi XLVII. törvény az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes
adatok kezeléséről és védelméről;
– A 62/1997. (XII. 21.) NM-rendelet az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó sze-
mélyes adatok kezelésének egyes kérdéseiről.

Ezen kívül az ápolási dokumentáció bizonyítékul szolgálhat etikai, szakmai, jogi vo-
natkozásban egyaránt, mind az ellátók, mind az ellátottak tekintetében.

Gazdasági szükséglet:
Az egészségügyben bekövetkezett költségrobbanás és a források szűkössége miatt fi-
gyelni és elemezni kell a betegellátás költségeit. Az ápolási dokumentáció alapján a bete-
gek ápolására fordított összeg egyes elemei pontosan követhetőek (számíthatóak).
A cél a betegellátás minőségének javítása takarékos gazdálkodás mellett.

Ápolási szükséglet:
– jobb ápolási minőség iránti igény;
– folyamatos információk a betegről;
– a beteg biztonságérzetének fokozása;
– egyértelmű felelősség.

Az ápolási dokumentáció előnyei a betegek szempontjából:

– biztosítja a betegközpontú ápolás megvalósulásának lehetőségeit
– feltárulnak a beteg egyéni szükségletei, igényei és lehetőségei
Alapápolás 227

– egyenrangú partnernek tekintjük az ápolási folyamat megvalósítása során, oly mó-

don, hogy az ápoló az ápolási tervet a beteg bevonásával készíti és hajtja végre
– hangsúlyt kap a beteg saját felelőssége az egészségmegőrzés, megelőzés, gyógyulás
szempontjából
– biztonságérzetet nyújt, mert érzi, hogy az ápolók tájékozottak, kérdéseire azonos in-
formációkat kap, és ő áll a tevékenység középpontjában.

Az ápolási dokumentáció előnyei az ápolók szempontjából:

– folyamatosan követni lehet a beteg állapotában bekövetkezett változásokat és az
ezekhez kapcsolódó ellátási igényeket, ápolási szükségleteket. Egy intézeten be-
lül az osztályok közötti áthelyezés alkalmával az ápolócsoportok rendszerezett
információt kapnak. A visszatérő betegnél fel lehet tárni bizonyos összefüggése-
ket
– biztosítja az ápolástervezés módszeres szemléletét
– rendszerbe foglalja mind formailag, mind tartalmilag az ápolási terv elkészítéséhez
szükséges információk halmazát
– rögzíthető a beteg ápolási beavatkozásra adott válaszreakciója
– a tervezett és elvégzett ápolási műveletek és ezek hatása dokumentálva van
– lehetővé teszi az ápolás minőségének értékelését
– a szükséges ápolói létszám a rögzített információk, adatok alapján objektívebben
megállapítható
– az ápolásra fordított költségek elemezhetők
– fokozza az ápolók jogi, etikai, szakmai felelősségérzetét
– az ápolás eredményei és hiányosságai bizonyítottá válnak
– alapja a szolgálat megfelelő átadásának. Az egy beteg – egy dokumentáció alkalma-
zásával csökken a felejtés lehetősége
– kommunikációs alap a gyógyító közösség tagjai és az ápolók között
– lehetővé teszi a problémamegoldó megközelítés alkalmazását az ápolásban
– az ápoláskutatás alapja, egyik fő forrása
– a tanulót és a hallgatót segíti az ápolói hivatás elsajátításában.

Az ápolási dokumentáció részei, biztosan nem a teljességgel, hiszen speciális lapokkal,

házi szerkesztésűekkel is kiegészíthető:
– borítólap
– lázlap
– folyadéklap
– gyógyszerelőlap
– laboratóriumi leletek
– távozási zárójelentés
– ápolási folyamat.

Az ápolási dokumentáció a beteg ápolásával kapcsolatos valamennyi tevékenység írá-

sos rögzítése. Tükröznie kell az ápolás színhelyének (gyermek- vagy felnőttbeteg-ellá-
tás, sebészet, szülészet, belgyógyászat stb.) szakmai specifikumait és sajátosságait, az
ápolási folyamat minden elemét, illetve tartalmazza az ápolási és gondozási tevékenysé-
get ellátó-team feljegyzéseit. Az ápolási dokumentáció szerkezeti és tartalmi elemeiben
meg kell felelnie a jogi/betegjogi követelményeknek (ki gyakorolja az egyes jogokat, ki
tájékoztatható és miről, ki nyilatkozhat egyes kérdésekben).
228 Alapápolás

ÖSSZEFOGLALÁS
E fejezetrészben az ápolási dokumentációkat ismertettük, és leírtuk az ápoló feladatát
a dokumentálás szakaszainak megfelelően. Az ápolási dokumentáció segítségével meg-
próbáltuk megmutatni az ápolás filozófiájának, küldetésének értelmezését, középpontba
helyezve a beteg szükségleteit. Ahhoz, hogy a nyújtott ápolás, gondozás betölthesse ho-
lisztikus és individualizált funkcióját.

Feladatok
1. Definiálja az ápolási dokumentáció jelentőségét!
2. Sorolja fel az ápolási dokumentáció részeit!
3. Sorolja fel az ápolási dokumentációval szemben támasztott követelményeket!

Gyakorlati feladatok
1. Figyelje meg szervezett gyakorlata során a klinikai területen vezetett ápolási doku-
mentációk alkalmazását! Gyakorolja azok kitöltését, értelmezését!

Irodalom
Oktatói
1. Pappné Vig Ágnes – Bethleni Zsuzsanna: Alapismeretek a kórházi segítők munka-
körében (1. füzet),Továbbképzési füzetek 94. ETI, 2009.
2. Pappné Vig Ágnes – Gombai Zsuzsanna: Alapismeretek a kórházi segítők munka-
körében (2. füzet) – Továbbképzési füzetek 95. Budapest, ETI, 2009.
3. Balogh Zoltán – Borbás Ilona – Lakó Erika (szerk.): Az ápolás helyzete Magyaror-
szágon 2008. Budapest, ETI, 2008.
4. Baukó Mária – Kujalek Éva – Wetzelné Gál Anna: Az ápolás alapjai. Moduláris
tankönyvek, Budapest, Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2008.

Tanulói:
1. Baukó Mária – Kujalek Éva – Wetzelné Gál Anna: Az ápolás alapjai. Moduláris
tankönyvek, Budapest, Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2008.

A jegyzet elkészítéséhez felhasznált irodalom

1. Pappné Vig Ágnes – Bethleni Zsuzsanna: Alapismeretek a kórházi segítők munka-
körében (1. füzet),Továbbképzési füzetek 94. ETI, 2009.
2. Pappné Vig Ágnes – Gombai Zsuzsanna: Alapismeretek a kórházi segítők munka-
körében (2. füzet) – Továbbképzési füzetek 95. Budapest, ETI, 2009.
3. Balogh Zoltán – Borbás Ilona – Lakó Erika (szerk.): Az ápolás helyzete Magyaror-
szágon 2008. Budapest, ETI, 2008.
4. Baukó Mária – Kujalek Éva – Wetzelné Gál Anna: Az ápolás alapjai. Moduláris
tankönyvek, Budapest, Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2008.
IV. Ápolási feladatok

A) Az ápolás gyakorlata

1. Az ágyazás formái
A fejezet célja
A tanulók megismertetése a beteg pihenését, gyógyulását biztosító ágyakkal, azok tar-
tozékaival, valamint tisztántartásukkal, higiénéjükkel. Bemutatni a beteg mozgatásához
és testhigiénéjének fenntartásához szükséges ismereteket, gyakorlatokat.

Követelmények a fejezet elsajátítása után:

Ön képes lesz:
– a beteg ágyát előkészíteni,
– a beteget különböző pozíciókba fektetni, hely- és helyzetváltoztatását segíteni,
– a beteg mozgását elősegítő eszközöket alkalmazni,
– kényelmi eszközöket alkalmazni,
– a beteg testét tisztán tartani,
– a beteget ágyban fürdetni,
– férfibeteget borotválni.

1.1. A beteg ágya, ágyazás, ágyneműcsere formái, szabályai

A beteg ember a kórházi ellátás során ideje nagy részét ágyban tölti. Kényelmét elő-
segíthetjük az ágy helyes elkészítésével, és azzal, ha biztosítjuk számára az állapotától
függő gyakori helyzetváltoztatás lehetőségét. Ma az ágyak többségét úgy tervezik, hogy
a beteget különböző helyzetekbe lehessen fektetni. A megfelelő ágy mind a beteg, mind
az ellátást végző személyek számára megfelelő kell, hogy legyen.
A beteg alapvető elvárása, hogy betegágya kényelmes, könnyen tisztítható legyen.
A beavatkozások könnyen végrehajthatók legyenek, a beteg felesleges megterhelése
nélkül.
Ezen kívül fontos, hogy a beteg ágya, ágyneműje mindig legyen tiszta, száraz, ránc-
mentes.
Az ellátást, gondozást végző szakembereknek fontos, hogy az ágy könnyen mozdítha-
tó, magassága megfelelő és legalább három oldalról megközelíthető legyen.

1.1.1. Ágytípusok
– Régi típusú betegágy
A hagyományos, régi típusú ágy fehérre festett vagy zománcozott hajlított csővázas
ágy, csúszásmentes talpakkal ellátva. A matrac habszivacsból készül.
230 Alapápolás

Magassága, fej- és lábrésze nem állítható, ezért kényelmi eszközöket használunk az

egyes fektetési módok kialakításához.

– Új típusú betegágy
Az új típusú betegágyak fémből vagy fából készülnek. A matrac mosható, fertőtleníthető.
Az ágy fej- és lábvégei mechanikusan (emelőkar segítségével) állíthatóak, így nincs
szükség külön kényelmi eszközök alkalmazására a megfelelő testhelyzet kialakításakor.
A mai, korszerű ágyak magasságát, fej- és lábrészeit már elektromosan, távirányító se-
gítségével is állíthatjuk. A kényelmi eszközök alkalmazása jóval könnyebb a személyzet
számára. Az ágyak fékezhető kerekekkel vannak ellátva, így könnyen mozdíthatóak.

– Speciális ágyak
Gyerekágy
Lényegesen kisebb méretű mint a felnőtt ágy, gyártanak az újszülöttek számára vala-
mint, csecsemő-kisdedek számára is különböző méretűeket. Kórházi osztályokon általá-
ban a fémből készülteket használják, de a fa alapanyagú is kellemes a gyermek számára.
Sodronyának magassága a talajszinttől állítható, a magasságot a gyermek mozgása hatá-
rozza meg. Amíg csak háton fekszik, kivenni is könnyebb, ha a sodrony kb. 90-100 cm
magasra van állítva. Oldalráccsal ellátott mind a négy oldala.
Követelmény az oldalrácsokkal szemben:
– ne legyen vízszintes rács, mert a gyermek létraként használja
– kellőképpen sűrű legye a függőleges rács, hogy a gyermek feje közé ne szoruljon.
Esetleg textíliával körbefonható, a balesetek megelőzése érdekében.

Traumatológiai ágy
Baleseti sebészeten használatos ágy, melyhez speciális eszközök, húzókészülékek tar-
toznak.

Intenzív ágy
Az intenzív osztályokon használatos ágyak biztonságosan rögzíthetőek és elektromo-
san mozgathatóak minden irányba. Újraélesztésre alkalmas matraccal, infúziós állvány-
nyal rendelkeznek. Kialakításuknak megfelelően a speciális eszközök, műszerek rögzít-
hetőek rajta (pl. monitor, infúziós pumpa stb.).

Szülőágy
A vajúdó nő betegágyként, a szülés ideje alatt szülőágyként használhatja ezt a speciális
ágyat. A szülőszobában alkalmazható ágy speciális lábtartóval rendelkezik.

1.2. Az ágyazás szabályai

Az osztályra érkező új beteget mindig tiszta ággyal fogadjuk. A betegágyat minden
nap rendbetesszük, megigazítjuk, felfrissítjük. Ehhez hozzátartozik a betegágy és az éj-
jeliszekrény tisztítása, fertőtlenítő oldattal történő lemosása is.

Az ágyazás a beteg ágyának rendbetételét jelenti, aminek formáját mindig a beteg ál-
lapota határozza meg. Az ágyazás történhet egy személlyel vagy két személlyel. Fekvő-,
vagy súlyos beteg esetében mindig két személy végezze az ágyazást.
Alapápolás 231

A beteg ágyneműjét hetente egyszer, a szennyeződött ágyneműt azonnal cserélnünk

kell. Ezek alapján beszélhetünk részleges vagy teljes ágyneműcseréről.
A távozó beteg vagy halott után azonnal cserélünk ágyneműt. Fontos, hogy ne marad-
jon felhúzatlan az ágy, hiszen bármikor érkezhet új beteg.

Az ágyazás szabályai
– Megfelelő eszközök előkészítése.
– A beteg lepedője legyen mindig sima és ráncmentes.
– A betegnek ne kelljen a hajtásokon feküdnie.
– Fennjáró beteg esetében általában naponta egyszer, a reggeli takarítás előtt történik
az ágyazás, vagy az ágy megigazítása.
– Fekvőbeteg esetében naponta kétszer, reggel és este történik az ágyazás, vagy az ágy
megigazítása.
– Súlyos beteg esetében annyiszor ágyazunk ahányszor szükséges.

Az ágyneműcsere szabályai
– Tiszta ágynemű előkészítése, székre helyezése a megfelelő sorrendben.
– A szennyes ágyneműt mindig a ledobóba/szennyestartóba helyezzük.
– A szennyes ágyhuzat nem érintkezhet a tiszta ágyneművel.
– Váladékkal szennyeződött huzatot azonnal cserélni kell.

1.3. Az ágyazás, ágyneműcsere formái

1.3.1. Ágyazás egy személlyel (üres ágyon)

Előkészítés:
– támlás szék
– szennyesledobó vagy ágyazó kocsi
– tiszta ágynemű
– törlő

Kivitelezés:
1. Az ágy felbontása: mindig az éjjeliszekrénnyel ellentétes oldalról kezdje, a fejrésznél.
2. Az ágy fejvégétől lábvége felé haladva bontsa ki a sarkokat, majd húzza ki a lepedőt
a matrac alól, miközben visszahajtja a lepedőt, hogy ne lógjon le.
3. Az ágy lábvégéhez érve fordítsa meg az odakészített támlás széket.
4. Folytassa az ágy felbontását az ágy ellenkező oldalán.
5. Az éjjeliszekrényhez érve húzza azt félre, hogy könnyen hozzáférjen az ágyvég-
hez.
6. A párnákat helyezze az ágyvégnél található székre.
7. A takaró sarkait igazítsa a paplanhuzat sarkaiba, emelje meg, hogy az esetleg rajta
lévő ételmorzsák lehulljanak róla, majd hajtsa össze azt (a takaró fejvégi részét
a lábvégi részhez hajtjuk, majd keresztbe is összehajtjuk) és az ágyvégi szék támlá-
jára helyezzük úgy, hogy nyitott végei tőlünk távol essenek.
8. A harántlepedőt két sarkánál fogva emelje maga elé úgy, hogy az ne érje a földet. Az
esetleges szennyeződéseket rázza le, majd hajtsa félbe és helyezze a széktámlára.
Ha az ágyon található gumilepedő, azzal ugyanígy járjon el.
232 Alapápolás

9. Az alsólepedőt szintén emelje meg, majd a takaróhoz hasonló módon négyrét hajt-
va helyezze a harántlepedőre.
10. Fordítsa meg a matracot.
11. Helyezze az alsó lepedőt a széktámláról az ágy lábvégi részére úgy, hogy a lepedő
zárt szélei az ágy középvonalába essenek. Hajtsa szét, majd ágyazza be a lepedőt
ezen az oldalon.
12. Először a sarkokat készítse el, majd a lepedő oldalait is ágyazza be a matrac alá.

Figyeljen arra, hogy minden oldalon és ágyvégen egyenlő arányban maradjon lepedő,
így könnyebben elkészíthetőek a sarkok.
Ha a lepedő nem fedi teljesen az ágyat, fontos, hogy az ágy lábvégi részét fedje az al-
sólepedő, ott ágyazzuk be a sarkokat.
A sarkokat többféleképpen is el lehet készíteni.

– borítékos/angol sarok:
A matrac sarkát az ágyhoz közelebb eső kezével emelje meg, majd másik kezével si-
mítsa a visszahajtott lepedőt a matrac alá. Ezután a lepedő szélét a saroktól kb 30-50 cm-
re emelje meg, így a matrac alsó és felső szélénél egy-egy háromszöget kapunk. Az egyik
kezével az alsó háromszöget simítsa a matrac alá úgy, hogy a felső háromszöget közben
másik kezével rögzítse. Ezután a matrac felső szélén a lepedőt kézfejével rögzítve hajtsa
vissza a felső háromszöget, majd ágyazza be azt.

– csomózás:
A lepedősarkokra készítsen csomót, és helyezze a matrac sarkaira.
13. Helyezze az alsó lepedőre a gumilepedőt és igazítsa a matrac alá.
14. Helyezze fel a harántlepedőt, úgy hogy az teljesen fedje a gumilepedőt, majd iga-
zítsa a matrac alá. (A matrac alá igazítást mindig lefelé irányított tenyérrel végez-
zük, hogy ne sérüljön meg a körömágy.)
15. Az ágy ellenkező oldalán az alsó lepedőt húzza meg és hajtsa a matrac alá, majd
készítse el a sarkokat.
16. A gumi- és harántlepedőt húzza feszesre és igazítsa a matrac alá.
17. A takarót félbehajtva helyezze el az ágyon.
18. Helyezze az ágy fejvégi részére a párnákat.
19. Tegye helyére a széket.

1.3.2. Ágyazás két személlyel (üres ágyon)

Kivitelezés:
Az ágyazást két személy is végezheti. A jól összehangolt munka során az egyik ápo-
ló félreteszi az éjjeliszekrényt, míg a másik személy az ágy lábvégéhez helyezi a támlás
széket. Az ágyazás menete hasonlóképp működik, mint egy ápoló esetében, azzal a kü-
lönbséggel, hogy az ágyazás mindkét oldalon egyszerre történik.

1.3.3. Ágyazás két személlyel (fekvőbeteg ágyának rendbetétele)

Kivitelezés:
1. Az ágyazás megkezdésekor az egyik ápoló helyezzen el az ágy lábvégénél egy tám-
lás széket, miközben a másik személy tegye félre az éjjeliszekrényt.
Alapápolás 233

2. Kezdjék el az ágy felbontását az ágy fejvégétől a már tanult módon.

3. A takaró felső (fejrész felőli) részét a két ápoló kissé megemeli, majd egyikük az
esetleg ott lévő morzsákat középrészig, majd középrészen megemelve az ágyvégi
részéig törlővel letörli.
4. A beteget hónaljfogással emeljék meg. Az egyik ápoló a felső párnát vegye ki
a beteg feje alól, míg a másik személy az alsó párnát oldalra kihúzza.
5. A beteg feje alól kivett párnát az ápoló a székre helyezi.
6. A beteget közösen az egyik oldalára fektetik, majd a hátát fedve a takaróval a be-
teggel szemben álló ápoló rögzíti (a lapockánál és a keresztcsontnál).
7. Az ápoló a szabadon maradt ágyrészen a takarót, majd a haránt- és gumilepedő
letisztítása után azokat is hajtsa vissza.
8. A törlővel megtisztított alsólepedőt feszesre húzva ágyazza be, majd ezt követi
a gumi- és harántlepedő.
9. Az egyik oldal beágyazását követően a beteget fordítsák a hátára, egyikük a fejét
kissé emelje meg, míg a másik a párnát húzza át az ellenkező oldalra. Fordítsák
a beteget a már beágyazott ágyrészre, hogy a másik oldalon is el tudják végezni az
ágyazást a már fent említett módon.
10. Az ágy rendbetétele után a beteget fordítsák a hátára, az egyik ápoló kissé emelje
meg a beteget, míg a másik helyezze vissza a párnákat a feje alá úgy, hogy kényel-
mes legyen.
11. Az éjjeliszekrényt és a széket tegyék vissza a helyükre.

1.3.4. Ágyneműcsere (üres ágyon)

Előkészítés:
– támlás szék
– ágyazó kocsi és/vagy szennyesledobó
– tiszta ágynemű

A tiszta ágynemű felhelyezése az ágyvégen található szék támlájára. Alulról felfelé

a következő a sorrend:
– párnahuzat
– takaró/paplanhuzat
– harántlepedő
– gumilepedő
– alsólepedő

Kivitelezés:
1. Az ágy felbontása: mindig az éjjeliszekrénnyel ellentétes oldalról kezdje, a fejrész-
nél.
2. Az ágy fejvégétől a lábvége felé haladva bontsa ki a sarkokat, majd húzza ki a lepe-
dőt a matrac alól, miközben visszahajtja a lepedőt, hogy ne lógjon le.
3. Folytassa az ágy felbontását az ágy ellenkező oldalán.
4. Tegye félre az éjjeliszekrényt.
5. Húzza le a szennyes huzatot a párnákról és a takaróról, majd helyezze a ledobóba.
6. A szennyes lepedőket (haránt-, gumi-, alsólepedőt) is tegye a ledobóba.
7. Fordítsa meg a matracot.
8. Az alsó lepedőt nyissa szét, majd az ágy két végén hajtsa vissza egyenlően.
234 Alapápolás

9. Emelje meg a matracot, majd hajtsa be a matrac alá a lepedő visszahajtott széle-
it.
10. Készítse el a sarkokat, majd gyűrje be a lepedőt a matrac alá az ágy oldalainál
is.
11. Helyezze az alsó lepedőre a gumilepedőt és igazítsa a matrac alá.
12. Helyezze fel a harántlepedőt, úgy hogy az teljesen fedje a gumilepedőt, majd iga-
zítsa a matrac alá. (A matrac alá igazítást mindig lefelé irányított tenyérrel végez-
zük, hogy ne sérüljön meg a körömágy.)
13. Az ágy ellenkező oldalán az alsó lepedőt húzza meg, hajtsa a matrac alá és készít-
se el a sarkokat.
14. A gumi- és harántlepedőt húzza feszesre és igazítsa a matrac alá.
15. Húzza fel a tiszta huzatot a takaróra, úgy, hogy előbb a takaró két sarkát a hu-
zat sarkaiba illeszti, majd egy mozdulattal ráhúzza a huzatot az egész takaróra.
Gombolja/bújtassa vagy kötözze be a nyílásait. Soha ne rázza nagy mozdulatokkal
a takarót.
16. A takarót félbehajtva helyezze el az ágyon.
17. Húzza fel a párnákra a tiszta párnahuzatot, és helyezze az ágy fejrészéhez.
18. Tegye helyére a széket és az éjjeliszekrényt.

1.3.5. Ágyneműcsere két személlyel (fekvőbeteg esetén)

Kivitelezés:
1. Az egyik ápoló húzza félre az éjjeliszekrényt, a másik pedig helyezze a széket az
ágy végéhez.
2. Közösen kezdjék el az ágy felbontást az előbbiekben leírt módon.
3. Hónaljfogással kissé emeljék meg a beteget, majd a szabad kezükkel, egyszer az
egyik, majd a másik vegye ki a párnákat a beteg feje alól. Fektessék vissza a bete-
get.
4. Az egyik ápoló lecseréli a párnák huzatát, majd a székre teszi.
5. A beteget közösen az egyik oldalára fektetik, majd a hátát fedve a takaróval a be-
teggel szemben álló ápoló rögzíti (a lapockánál és a keresztcsontnál).
6. A szabad oldalon a másik ápoló a szennyes lepedőt felgöngyöli a beteg testéig.
7. Helyezze fel a tiszta alsó-, gumi- és harántlepedőt a korábban leírtaknak megfele-
lően ,és ágyazza be.
8. Helyezze a tiszta párnát az áthúzott ágyfélre, és a beteget fordítsák át közösen az
áthúzott oldalra.
9. Az így szabaddá tett ágyfélről az ápoló vegye le a szennyes lepedőket, és tegye
a szennyes ledobóba.
10. Simítsa ki a beteg teste mellől a tiszta lepedőket, és igazítsa be a matrac alá.
11. Fordítsák vissza a beteget középre, majd hónaljfogással megemelve a beteg igé-
nye szerint igazítsák meg a párnákat.
12. A lábrészről kezdve a szennyes huzat kibontásával, visszahúzásával, valamint
a tiszta huzat sarkainak illesztése után fokozatosan, egyik kezükkel fogják az át-
húzott takarót, a másik kezükkel pedig lehúzzák a szennyest.
13. A takaróhuzat cseréjének ideje alatt nem takarhatják ki a beteget.
14. Az áthúzott takaró nyitott szélét fordítsák a lábrészhez.
15. Az egyik ápoló az éjjeliszekrényt, míg a másik a támlás széket teszi vissza a he-
lyére.
Alapápolás 235

1.3.6. Halott/távozó beteg ágyának rendbetétele

Előkészítés:
– ágyazó kocsi
– tiszta ágynemű
– fertőtlenítéshez szükséges eszközök
– gumikesztyű
– éjjeliszekrénybe való papír

Kivitelezés:
– Az ápoló húzza le a szennyes/használt ágyneműt, és dobja a megfelelő szennyes le-
dobóba
– Az ágyat, éjjeliszekrényt, ágyasztalt stb. fertőtlenítő oldattal mossa le
– Az éjjeliszekrény fiókjaiba helyezzünk tiszta papírt
– Húzza fel a tiszta ágyneműt.
236 Alapápolás

2. A beteg elhelyezése, hely és helyzetváltoztatás

Az ellátás során cél, hogy a beteget ne érje sérülés, alapvető szükségleteit segítséggel
elláthassa, a segédeszközöket helyesen és biztonsággal használja.

A beteg mozgatásakor a biztonságos kivitelezés érdekében a következő szempontokat

kell figyelembe venni:
– A beteg mozgatása vagy szállítása előtt mérje fel vagy tájékozódjon a beteg állapo-
táról, önellátó képességéről.
– A beteg mobilizálását orvosi rendelés szerint kezdje el, és szükség szerint kérje
a gyógytornász segítségét.
– A mozgatás mindig kíméletes, de határozott fogással történjen, hogy a beteg bizton-
ságban érezze magát.
– Mozgatáskor figyelje meg a beteg általános állapotát, arcszínét, pulzusát.
– A beteg emelésekor a biztosabb egyensúly és a nagyobb erőkifejtés érdekében ter-
peszállásban vagy támadóállásban álljon.
– A háta legyen kényelmesen és egyenes tartásban.
– Hajlítsa lábait térdben.
– Mérje fel saját erejét, és szükség esetén vegyen igénybe segítséget.
– Helyzetváltoztatáskor mindig tegye rendbe az ágyát is.
– Szükség esetén használja a betegemelő szerkezetet, mozgást segítő eszközöket.

Segítségnyújtás járáskor:
– Egy vagy két személy szükséges a beteg biztonságos járásának, járatásának kivitele-
zésében.
– Fontos, hogy a beteg cipője a talpat jól támassza, ne csússzon.
– A környezetben lévő akadályokat (szék, asztal, ápolási eszközök) a beteg útjából el
kell távolítani, és pihenőhelyeket célszerű biztosítani (karosszék) arra az esetre, ha
a beteg szédül, és nem tudja folytatni a járást.
– Megbeszéljük a beteggel, miért szükséges a séta, mennyi ideig fog tartani, milyen tá-
volságot tervezünk, és milyen segédeszközöket fogunk használni, a betegtől milyen
segítséget, együttműködést várunk.
– A beteget kiültetjük az ágy szélére, majd egy-két percet engedjük pihenni, mielőtt
felállna. Felállás után szintén várunk egy-két percet, mielőtt elindulnánk. Nagyon
fontos, hogy a járás megkezdése előtt a beteg egyensúlyban legyen, ha szédülne, ül-
tessük vissza az ágyra. Az ápoló mindkét kezét tegye a beteg derekára, hogy a beteg
súlypontja középen maradjon. Ha a beteg bizonytalanná válna, ültessük le az elő-
készített karosszékbe. A séta közben kérjünk segítséget, aki a beteg ágyát szükség
szerint áthúzza, vagy megigazítja. Kísérjük vissza a beteget az ágyhoz, ültessük le,
és miután pihent, fektessük az ágyba.
– Járáshoz használható segédeszközök: fix és összecsukható három-, illetve négyke-
rekű járókeret és hagyományos, kerék nélküli, fémcsőből készült, könnyű, állítha-
tó magasságú, négy ponton stabil lábbal, körülbelül derékmagasságú járókeret, egy
vagy több ponton támaszkodó támbotok, hónalj- és könyökmankó.
Alapápolás 237

2.1. Hely- és helyzetváltoztatás

A hely- és helyzetváltoztatásnak is két formája van: aktív és passzív
Aktív helyváltoztatás: a beteg önállóan tudja változtatni a helyét.
Passzív helyváltoztatás: a beteg csak segítséggel képes a helyváltoztatásra.
Aktív helyzetváltoztatás során a beteg segítség nélkül egyedül mozog az ágyban.
A passzív mozgatás során a beteg csak az ápoló segítségével tud változtatni a testhely-
zetén. A passzív mozgatás helyes, szakszerű megvalósításához szükséges a technikai fo-
gások ismerete, a művelet kivitelezésének szabályai, ügyesség, fizikai erőnlét. A mozga-
tás ugyanakkor mindig legyen kíméletes, de határozott fogásokkal.

2.1.1. Fekvési módok

Aktív hátfekvés: élettani testhelyzet. A fej a párnán kissé előrehajlik, az alsó végtag
térdben, a felső könyökben behajlított, az izomzat kissé elernyed.

Passzív hátfekvés: súlyos állapotú, magatehetetlen beteg testhelyzete, aki besüpped

az ágyba, végtagjai nyújtott helyzetben vannak.

Aktív oldalfekvés: élettani testhelyzet. A beteg alsó végtagjait kissé felhúzza, felső
végtagjait könyökbe meghajlítja, feje kissé előrehajlik. Felváltva fekszik egyik vagy má-
sik oldalán. Ajánljuk a betegnek, hogy egymáson fekvő térdei közé vékony párnát he-
lyezzen.

Kóros fekvési módok (kényszertartások): ezek egy-egy betegségre jellemző, fájdal-

mat jelző tartások.

A beteg ágyban történő mozgatását, elhelyezését segítik: az egyszerű párna, a testré-

szek megtámasztásához használható Gyopár párnacsalád, trapézkorlát vagy kapaszkodó,
oldalkorlát, ágydeszka, antidecubitor lepedő és matrac. A beteg elhelyezésekor az ápo-
lónak meg kell állapítania, hogy a test mely pontjai vannak fokozottan kitéve a nyomás-
nak.

2.1.2. A beteg fektetése

A fektetés, az orvos által előírt, az ápoló által előkészített, kivitelezett és irányított
fekvési mód. Amennyiben a beteg állapota engedi, beszéljük meg a fektetés módját és
annak okát, valamint amennyire lehetséges, vegyük figyelembe a beteg egyéni kérését
is.

A fektetés módjának megfelelően helyezzük el a beteg környezetében elérhető távol-

ságban azokat a tárgyakat, melyekre szüksége lehet (pl. szívószállal elérhető folyadék,
nővérhívó).

A fektetés lehet:
– ülő
– félülő
– fekvő testhelyzet.
238 Alapápolás

Ülő testhelyzetet alakítunk ki, ha a beteg állapota nem kívánja a fektetést, vagy kife-
jezetten az ülő pozíció a kívánatos (pl. orrvérző beteg esetében).

Félülő testhelyzetben a beteg hanyatt fekve helyezkedik el, felső testét 45°-os szögben
megemeljük, nehézlégzés, illetve mellkasi fájdalom esetén (trauma, szív eredetű is lehet).

Félig ülő testhelyzet

Fekvő testhelyzet lehet:

– lapos hanyattfektetés;
– hanyattfektetés megemelt felső testtel;
– Trendelenburg-testhelyzet;
– sokk-fektetés;
– hanyatt fekvő testhelyzet felhúzott alsó végtagokkal;
– stabil oldalfekvő helyzet.

Lapos hanyatt fektetés esetén a beteget vízszintesen helyezzük el, betegvizsgálat, il-
letve újraélesztés alkalmával ezt a pozíciót válasszuk.

Lapos hanyattfekvő testhelyzet

Hanyatt fekvő testhelyzetben a felső testet 15-30°-kal megemeljük koponyasérülés,

koponyaűri nyomásfokozódás esetén.

Hanyattfektettés megemelt felső testtel

Trendelenburg testhelyzetben a beteg teste egyenes vonalban helyezkedik el, az alsó

végtagjai 15°-kal magasabban, ilyen a sokkos beteg speciális fektetése.

Trendelenburg-testhelyzet

A sokk-fektetés esetén a beteg hanyatt fekszik, alsó végtagjait 30-45°-os szögben

megemeljük, ájulás, hirtelen vérnyomáscsökkenés, illetve sokk tünetei esetén alkalma-
zott fektetési mód.

Sokk-fektetés

Hanyatt fekvő testhelyzetben az alsó végtagokat térdben-csípőben behajlítjuk

hasi fájdalom, hasi sérülés esetén.

Hanyattfekvő testhelyzet felhúzott alsó végtagokkal

Tartós eszméletvesztés esetén stabil oldalfekvő helyzetet választunk, a fektetés során

figyelni kell a sérüléseire (alsó végtagsérülés esetén a sérült végtag kerül alulra, a sérült
felső végtag felülre).
Alapápolás 239

3. A beteg mobilizálása
Napjainkban igen ritka az orvos által előírt teljes mozdulatlanság. Arra törekszünk,
hogy a beteg mobilizálását minél előbb megkezdhessük a szövődmények elkerülése ér-
dekében.
Az ápoló önállóan nem engedélyezhet semmilyen mozgást, ezt mindenképp orvo-
si utasításra végezheti. Fontos, hogy az orvos határozza meg a megengedett és tiltott
mozgásokat. Ezt a beteggel is tisztázni kell. A beteg mozgatásában mindenképp kérjük
gyógytornász segítségét.

A fokozatos és folyamatos mobilizálás mindig egyénre szabott kell, hogy legyen. Is-
mernünk kell a beteg terhelhetőségének határait. Mobilizálás közben figyeljük a beteg
általános állapotát, arcszínét, esetleges fájdalmát. Az állapotromlást azonnal fel kell is-
merni.

A tartós ágyban fekvés szövődményei/következményei:

– süllyedéses pneumónia
– izületi deformitás, kontraktúrák
– izomsorvadás
– bélmozgás megváltozása
– trombózisveszély

A rugalmas pólya felhelyezése az alsó végtagokra gyakori ápolási feladat a trombózis

megelőzése érdekében.

A rugalmas pólya felhelyezésének szabályai:

– reggel, felkelés előtt helyezzük a beteg lábára
– távoli testrésztől a törzs közeli testrész felé haladva helyezzük fel
– lábujjak, sarok kimarad
– orvos utasítására a kötés alá kenőcsöt használhatunk.

A mobilizálás fokozatai:
– Légzőtorna
– Izomerősítés, végtagok mozgatása
A mobilizálást apró kis mozgásokkal kezdjük. Pl. fejét oldalra fordítja, vállkörzés,
karok emelése, hajlítása. Alsó végtagjait kissé megemeli, felhúzza, kinyújtja.
Kezdetben az ápoló, gyógytornász segít a gyakorlatok elvégzésében, később a beteg
erre önállóan is képes. A gyakorlatok számát fokozatosan emeljük.
– Ágyban felültetés
A betegnek az ápoló segít felülnie az ágyban. A segítség mértékét a beteg állapo-
ta határozza meg. A beteg használhat kapaszkodót. Az ágyba helyezhetünk háttá-
maszt.
Naponta többször felültetjük a beteget.
Ha a beteg önállóan, stabilan tud az ágyban ülni, kiültethetjük az ágy szélére.
240 Alapápolás

– Ágy szélére kiültetés

Kiültetés előtt mindig felöltöztetjük a beteget, lábára papucsot adunk. Lába alá zsá-
molyt helyezünk és betakarjuk.
A beteget soha ne hagyjuk magára. Az időtartamot, melyet fokozatosan növelhe-
tünk, mindig a beteg állapota határozza meg.
A kiültetés menete: a beteg felül az ágyban. Megkérjük, hogy lábait kissé hajlítsa
be. Egyik kezünkkel megtámasztjuk a hátát, másik kezünkkel behajlított térdei alá
nyúlva átfordítjuk az ágy szélére.
– Talpra állítás
Az első felálláskor legyen jelen az orvos. Figyeljük a beteg állapotát.
– Kiültetés karosszékbe
– A beteg kiültetésekor egy vagy két ápoló segédkezik.
Kiültetés egy ápoló segítségével
A karosszéket az ágy mellé helyezzük és rögzítjük. A beteget felöltöztetjük, lábára
papucsot adunk. Megkérjük, csússzon előre, míg lábai a padlót érik. Az ápoló a be-
teggel szemben, terpeszállásban áll. Két kezével a beteg derekát fogja, a beteg két
keze az ápoló vállán helyezkedik el. Ezután felállítjuk a beteget, és negyed fordulat-
tal kiültetjük a székre. A beteget takaróval betakarjuk, lábait megtámasztjuk.
Kiültetés két ápoló segítségével
Ha a beteg nem tud felállni, két ápoló segít a kiültetésben. A beteget felöltöztetik.
A két ápoló a beteg két oldalán helyezkedik el. Egyik kezüket a beteg hátára helye-
zik, másik kezüket a beteg térdei alatt összekulcsolják. A beteg kezei az ápolónők
vállain helyezkednek el. A beteget megemelik, és az odahelyezett karosszékbe kiül-
tetik. A beteget betakarják, lábait megtámasztják.
– Járás
Egy-két lépést tesz a beteg, majd fokozatosan növeljük a távot.
Az első lépéseknél az ápoló a beteggel szemben áll, két karját felé nyújtva a beteg
erre támaszkodik. Fontos, hogy kezdetben a beteg egyik kezével mindig elérje az
ágy szélét.
Alapápolás 241

4. Kényelmi eszközök és használata

A beteg hely- és helyzetváltoztatását elősegítő eszközök:
Háttámaszt alkalmazunk a félig ülő helyzet biztosításához, amit vagy a párnák, vagy
a matrac alá helyezünk. A korszerű betegágyak esetében nincs rá szükség, mert az ágy
fejrésze külön emelhető.

A lábtámasz segítségével megakadályozzuk a beteg lecsúszását, ha félig ülő, vagy ülő

helyzetben van. Ezt mindig a beteg talpa, és az ágy lábvégi támlája közé tesszük, a beteg
talpa és a lábtámasz közé védőhuzatot teszünk.

A kapaszkodó az ágy lábvégéhez, ahol van erre megfelelő szerkezet, a fejvéghez he-
lyezhető el. Célja, hogy könnyítse a beteg mozgását, felülését az ágyban. (A kapaszko-
dó lehet lépcsős vagy hevederes). A fürdőszobában is találhatunk fali kapaszkodókat,
mely ekmegkönnyíti a kádba való beszállást, vagy zuhanyozás közben nyújtanak biz-
tonságot.

Gördülős karosszék segít a betegek vizsgálatra, fürdetéshez és szabad levegőre szál-

lításában.

A betegemelő a mozgásukban korlátozott betegek szállítását és mozgását segíti. Az

emelő lehet mechanikus vagy elektromos.

A járóbot, mankó, járókeret biztonságot nyújt a betegnek járás során, továbbá a sérült
alsó végtagok tehermentesítését is szolgálja.

Decubitus kialakulásának megelőzésére szolgáló kényelmi eszközök:

Légpárnás matrac
Tüskés matrac
Antidecubitor matrac
Gyopár párnacsalád
Laticell párnák
Sarok- és könyökgyűrű

A decubitus megelőzésére szolgáló eszközök jellemzőit az „Az ápolás alapjai” modul-

tankönyv Decubitus címűalfejezetében találja meg.

Egyéb kényelmi eszközök:

A beteg ágyához tartozik a két- vagy háromrekeszes éjjeliszekrény, melyben a beteg

saját, személyes tárgyait tarthatja.

Az ágyasztalnak több változata is ismert, amely lehet külön gördülős lábakon, állítható
magasságban, de lehet az éjjeliszekrény része is.
242 Alapápolás

A takarótartót akkor használjuk, ha a betegnek a takaró érintése is fájdalmat okoz. A

takarótartó fémből vagy fából készült keret, amit a matracra helyezünk, a takarót erre
borítjuk.

Spanyolfal, elhúzható függöny segítségével a beteget el tudjuk különíteni a többi be-

tegtől. Különböző ápolói, orvosi beavatkozások, vizsgálatok során alkalmazhatóak.

A nővérhívó a beteg biztonságérzetét erősíti. A hívóberendezés a nővérszobában jelzi,

hogy melyik kórteremben, melyik betegnek van szüksége segítségre. Ha az ápoló nem
tartózkodik a nővérszobában, a kórtermek felett lévő jelzőfény segíti, hogy melyik kór-
terembe kell mennie.

Minden beteg ágya felett található olvasólámpa. Fontos, hogy könnyen kezelhető le-
gyen, és úgy legyen beállítva/beszerelve, hogy a többi beteget ne zavarja.

Egyes kórtermekben található televízió és/vagy rádió is. Ha nem a kórteremben, akkor
a társalgóban van lehetősége a betegeknek televíziót nézni.

Szobavécé az ürítés szükségletének kielégítését segítő eszköz, ha a beteg nem mobi-

lizálható.
Alapápolás 243

5. A test tisztántartása
A higiénés szükségletek kielégítését az egyén kórházba tartózkodása alatt is biztosí-
tanunk kell.
Minden beteg számára biztosítani kell a tisztálkodáshoz szükséges eszközöket és se-
gítséget.

A legtöbb beteg megfelelő segédeszközök segítségével fürdethető kádban, vagy zuha-

nyozható. Indokolt esetben a mosdatás ágyban is történhet. Az, hogy melyik módját vá-
lasztjuk a tisztálkodási lehetőségeknek, azt a
– beteg állapota, betegségének természete
– a beteg kora
– az orvos tanácsa/előírása határozza meg.

Ügyeljünk a tisztálkodási eszközök tisztán tartására a kórházi fertőzések elkerülése

érdekében!

5.1. Fürdetés

5.1.1. Fennjáró beteg fürdője

Előkészítés:
– törölköző (2 db)
– szappan/tusfürdő
– mosdókesztyű
– fogkefe, fogkrém
– fogmosópohár
– fürdőpapucs
– köntös
– tiszta hálóing/pizsama.

Fennjáró beteg is igényelhet segítséget.

Óvintézkedés megtétele önállóan tisztálkodó beteg esetében is szükséges:

– ne hagyjuk hosszú ideig felügyelet nélkül (segítségre szorulhat)
– ne hagyjuk bezárkózni (baleset, rosszullét esetén segítségnyújtás biztosítása)
– helyiség, víz hőmérsékletének ellenőrzése
– fürdés után meg ne fázzon (feküdjön ágyba és/ vagy jól öltözzön fel).

A tisztálkodás történhet kádban vagy zuhany alatt.

A zuhanyozás higiénikusabb a kádfürdőnél.
A zuhanyozás történhet állva vagy széken, ülő helyzetben (ügyeljünk a csúszásve-
szélyre!)
244 Alapápolás

5.1.2. Ágyhoz kötött beteg fürdetése kádban

Eszközök:
– gumikesztyű
– testhőmérsékletű víz
– szappan + tartó
– mosdókesztyű (2 db, az altest mosdatására külön)
– törülköző (2 db)
– vesetál
– fogkefe, fogkrém
– fogmosópohár
– hintőpor
– körömvágó olló
– férfiaknál borotválkozáshoz szükséges eszközök
– tiszta hálóing/pizsama.

Kivitelezés:
Ágyhoz kötött beteg kádban történő fürdetését mindig 2 ápoló végzi.
A beteget ülőkocsiban visszük a fürdőbe, a kádhoz toljuk, a kád felőli karfát leemeljük,
levetkőztetjük a beteget, lábait a kád peremén átemeljük, majd a két oldalon a hóna alatt
megfogva átültetjük a kádra szerelt ülőlapra, vagy a kádba helyezett zsámolyra.
Amelyik intézményben van emelőszerkezet, ott annak segítségével helyezzük a bete-
get a kocsiból a kádba.

A fürdetés legyen alapos. A fürdés végeztével a beteget ültessük vissza a lepedővel

letakart ülőkocsiba.
Ügyeljünk arra, hogy a beteget mindig alaposan töröljük szárazra (különösen az össze-
fekvő bőrfelületeket). Öltöztetés után a beteget visszafektetjük az ágyba.

5.1.3. Ágyhoz kötött beteg zuhanyoztatása

– A beteget ülőkocsiban visszük a fürdőbe, ott átültetjük a zuhany alá helyezett székre
(arccal felénk). Minden testrészt alaposan tisztogassunk meg!
– A kocsiba való visszaültetés, szárazra törlés, öltöztetés (az előbbihez hasonló mó-
don) után fektessük vissza az ágyába.

5.1.4. Mosdatás az ágyban

Először tájékozódjuk: mozgatható-e a beteg, tud-e mozogni és milyen mértékben.
Az ablakokat, ajtót csukjuk be. Legyünk tekintettel a beteg szeméremérzetére, bizto-
sítsuk a szeparálást (lepedő, spanyolfal).

Készítsük elő a mosdatáshoz szükséges tisztálkodóeszközöket.

Kellékek:
– gumikesztyű
– mosdótál, testhőmérsékletű víz
– szappan + tartó
Alapápolás 245

– mosdókesztyű (2 db, az altest mosdatására külön)

– törülköző (2 db)
– ágytál (altest lemosásához ágyhoz kötött betegnél)
– kancsó (altest öblítése ágyhoz kötött betegnél)
– gumilepedő (ágyneművédelem)
– vesetál
– fogkefe, fogkrém
– fogmosópohár
– hintőpor
– körömvágó olló
– férfiaknál borotválkozáshoz szükséges eszközök
– tiszta hálóing/pizsama.

Reggeli mosdatás előtt a beteget helyezzük ágytálra, hogy szükségét elvégezze.

Ha mozgásképes a beteg, csak segédkezzünk neki, tegyük a keze ügyébe, vagy adjuk
a kezébe a tisztálkodószereket, eszközöket. Igénye szerint segítsünk.
(Vetkőztetés: sérült végtag esetén az éppel kezdjük; a hálóinget felhúzva, hátulról elő-
refelé, a fején átemelve vesszük le.)
Ha nem tud mozogni, vagy nem mozoghat a beteg, mi mosdatjuk meg: határozott,
gyors, de nem kapkodó mozdulatokkal (ne hűljön meg).
A mosdatásra kerülő testrész alá tesszük a gumilepedőt, kitakarjuk, lemossuk, rögtön
megtöröljük és betakarjuk (felöltöztetjük).

A mosdatás sorrendje:
1. arctisztítás (nem mindenki mos szappannal arcot)
2. fülek, nyak
3. karok, kezek
4. mellkas, has
5. hát – a beteget az oldalára fordítjuk, arccal felénk
6. keresztcsonttájék – oldalra fordított helyzetben, erre a területre használt mosdó-
kesztyűvel
7. mosdóvízcsere!
8. combok, lábak
9. nemi szervek, végbél környéke – a beteg alá ágytálat is teszünk, hogy bő vízzel
öblíthessünk (ágytál behelyezés: keresztcsont alatt emelni, másik kézzel alá csúsz-
tatni).

A sorrendet a beteg állapotától függően, a szakápolókkal egyeztetve változtathatjuk.

Szájápolás

Mozgásképes betegnek segédkezzünk, adjuk a kezébe a fogkrémes fogkefét és az öb-

lítővizet.
Terítsük a törölközőt a beteg válla köré, az álla alá tartsunk vesetálat.
Ha nem tud felülni a beteg, fekvő helyzetben fordítsuk a fejét oldalra, feje alá tegyünk
gumilepedőt. Óvatos mozdulatokkal mossuk meg a fogát. Az öblítéshez csőrös poharat
vagy szívószálat biztosítsunk. Az arca alá/mellé helyezett vesetálba köphet.
Eszméletlen betegnél a szájápolást spatulára erősített bórvizes gézzel végezzük.
246 Alapápolás

Azoknak a betegeknek, akik szájon át nem táplálkozhatnak, naponta többször öblítse-

nek szájat.
Ha a szájban látható sérüléseket, elváltozásokat (vérzés, kiszáradás, lepedék) észle-
lünk, szóljunk a szakápolónak, orvosnak.
A kivehető fogsor higiéniája is ugyanolyan fontos, mint a fogaké. Legyünk diszkré-
tek!
Fennjáró beteg maga elvégzi a tisztítást. Ha éjszakára kiveszi, biztosítsunk neki tisztító
– fertőtlenítő tablettás vízzel töltött poharat (ne átlátszót).
Ágyhoz kötött, de mozgásképes betegnek készítsük ki a fogsor ápolásához szükséges
kellékeket, igénye szerint segédkezzünk neki.

Ha a beteg nem képes maga tisztítani a fogsorát, folyóvízben öblítsük le, fogkefével
tisztítsuk meg. Vigyázzunk, hogy ne ejtsük le! Ha nem kerül vissza a beteg szájába (mert
pl. eszméletlen), tisztítótablettás vízzel töltött pohárba tegyük.

Hajápolás

A beteg ember haját is naponta egy-két alkalommal meg kell fésülni. Fésülés előtt
a beteg vállára (fekvő beteg párnájára) terítsünk törülközőt.
A fésülést a fejbőr felől a hajvége felé haladva végezzük.
Fennjáró beteg esetében a hajmosást a fürdéssel, zuhanyozással egybekötve végezhet-
jük. Mozgásképtelen vagy nem mozgatható beteg haját az ágynál mossuk meg.

Hajmosás az ágyban
Eszközei:
– mosdótál (vödör)
– több kancsóban testhőmérsékletű víz
– sampon
– gumilepedő (2)
– törölköző
– fésű
– hajszárító.

Félülő helyzetben
Kivesszük a feje alól a párnákat és a háta mögé polcoljuk, hogy azoknak támaszkodva
hátrahajthassa a fejét. A mosdótálat a feje alá tesszük, alá gumilepedőt terítünk. Vállára
törölközőt terítünk. A másik gumilepedő egyik végét a beteg nyakánál rögzítjük, másik
végét a mosdótálba vezetjük (csatorna), így biztosítva, hogy a víz ne az ágyba, hanem a
tálba folyjék. A beteg szemét, fülét védjük a víztől!
– benedvesítjük a hajat
– samponnal átmasszírozzuk
– bő vízzel leöblítjük
– törölközőt terítünk a vizes hajra
– elpakoljuk a hajmosás kellékeit az ágyból
– a beteget kényelmesen elhelyezzük
– megtöröljük
– kifésüljük
– megszárítjuk a haját (a hosszú hajat felkötjük).
Alapápolás 247

Fekvő helyzetben
A beteg takarója alá henger formára hajtott párnát helyezünk, így a fejét kissé meg-
emeljük.
A gumilepedőt a feje alá tesszük úgy, hogy a vége a földre helyezett mosdótálba/vö-
dörbe vezesse a vizet. A hajmosás menete a továbbiakban megegyezik az ülőhelyzetben
végzett hajmosásnál ismertetettel.

Körömápolás

Érdemes a fürdéssel egyszerre végezni, a vízben felpuhult körmöt könnyebb vágni.

A kéz körmét az ujjbegy alakját követve, ovális formára, a láb körmét egyenesre vágjuk.
Vágás után reszeljük simára. Igyekezzünk a bőrkeményedéseket is megszüntetni ázta-
tással, reszeléssel.
Lehetőleg a beteg saját eszközeit használjuk. Ha ez nem lehetséges, tartsuk szem előtt
az aszepszis/antiszepszis szabályait.
Nagyon elhanyagolt körmök ápolásához inkább hívjunk manikűröst, pedikűröst.
A lábon észlelt elváltozás, sérülés esetén szóljunk az ápolónak, orvosnak.

Borotválás

Mindig a beteg saját szereit, eszközeit használjuk, ha ez nincs, egyszer használatos

borotvát.
A kórházakban általában van borbély, de az ápolást végzőknek is meg kell tudni borot-
válni a betegeket. Fennjáró beteg maga borotválkozik.
Ágyhoz kötött, de mozgásképes betegnek segédkeznünk kell: odakészíteni a szüksé-
ges eszközöket, megfelelő világításról gondoskodni, a művelet végén megtisztítani és
elpakolni a használt eszközöket.

Eszközök:
– ágyasztal
– tükör
– borotvaszappan + ecset/hab/zselé
– borotva (elektromos borotva)
– meleg víz
– törölköző
– ledobótál
– arcszesz/balzsam/krém.

Mozgásképtelen beteg esetében a borotválást el kell végezni. A beteget helyezzük

megfelelő (jól megvilágított és a betegnek is kényelmes) testhelyzetbe. Készítsük elő
a szükséges eszközöket.

Kivitelezés:
– a beteg nyaka köré terítsünk törölközőt
– mossuk meg az arcát
– vigyük fel az arcára a borotvahabot
– várjunk néhány percet, hogy a szőr megpuhuljon
– a bőrt feszítsük meg
248 Alapápolás

– a szőr növekedésének irányába borotváljuk meg a beteget (gyakran öblítsük a borot-

vát)
– a művelet végeztével mossuk le, töröljük szárazra a beteg arcát (igény szerint tehe-
tünk rá balzsamot)
– tisztítsuk meg és tegyük a helyére a borotválkozó felszerelést.

ÖSSZEFOGLALÁS
Az ápoló, ismerve az ágyazás, ágyneműcsere szabályos kivitelezését, a helyes fekvé-
si, fektetési módokat és az ezeket elősegítő kényelmi eszközök megfelelő használatát,
biztosítani tudja a beteg kényelmét, alapvető szükségleteinek kielégítését kórházban tar-
tózkodása alatt.
Az igényeket, az életvitelt és a kívánságokat figyelembe véve az ápoló segít a betegnek
a tisztálkodásban, higiénés szükségletei kielégítésében akár ágyban fekvő, akár fennjáró
betegről legyen szó.,

Kérdések, feladatok
1. Ismertesse az ágytípusokat!
2. Ismertesse az ágyazás szabályait!
3. Ismertesse a tiszta ágynemű székre történő felhelyezésének sorrendjét!
4. Ismertesse az ágyneműcsere kivitelezését fekvő beteg esetében!
5. Határozza meg, mit értünk hely és helyzetváltoztatáson, ismertesse formáit!
6. Ismertesse a fekvési módokat!
7. Sorolja fel a fektetési módokat és jellemezze azokat!
8. Ismertesse a mobilizálás fokozatait!
9. Sorolja fel, milyen kényelmi eszközöket ismer!
10. Ismertesse a mosdatás sorrendjét fekvő beteg fürdetésekor!
11. Sorolja fel, milyen eszközöket készítünk elő férfi beteg borotválása esetén!

Gyakorlati feladatok
1. Készítse el a fekvő beteg ágyát az ágyazás szabályainak megfelelően!
2. Készítse elő a szükséges eszközöket ágyban fekvő beteg mosdatásához!
Alapápolás 249

B) A beteg ember szükségletei és kielégítésének

lehetőségei

A fejezet célja:

Megismertetni a beteg ember szükségleteit, és azokat az ápolási tevékenységeket, me-

lyek a szükségletek kielégítésére irányulnak. Bemutatni a problémamegoldó gondolko-
dás jelentőségét az ápolási feladatok tervezésében és végrehajtásában.

Követelmények a fejezet elsajátítása után:

Ön képes lesz:
– a beteg mozgásszükségletét felmérni
– a beteg higiénés szükségletét felmérni
– a beteget segíteni a táplálkozásban
– segíteni a szondán keresztül való táplálást
– a vizelet- és székletürítés jellemezőit felismerni
– segíteni a beteg ürítési szükségletét
– segíteni az esztétikai szükséglet kielégítését.

Fogalomgyűjtemény
anamnézis: kórelőzmény
aspiráció: belégzés, beszívás; idegen anyag beszívása a tüdőbe;bacteriuria: baktéri-
umvizelés
decubitus: a helyi vérellátás elégtelensége által okozott, általában nyomás hatására ki-
alakuló körülírt bőrelváltozás, mely súrlódó és nyíró erők hatására többnyire a cson-
tos alapok felett jelenik meg legkorábban (pl. könyök, térd, boka, sarok)
emocionális: érzelmi, érzelmekkel kapcsolatos
enteralis: bél- (bélre vonatkozó, beleket érintő)
immobilitás (mozdulatlanság, mozgásképtelenség): a szabad mozgásképességben beál-
ló gátoltság mozgáskorlátozottság vagy terápiás korlátozás következtében
incontinentia: visszatartási képtelenség
intellektus: értelem, felfogóképesség
koordináció: összerendezés, összehangolás (izomcsoportok célszerűen összerendezett
működtetése)
kontraindikáció: ellenjavallat
malnutritio: az a kóros állapot, mely egy vagy több lényeges tápanyag relatív vagy ab-
szolút hiányának vagy feleslegének következtében alakul ki
mentális: értelmi, észbeli
mobilitás: a betegnek azon képessége, hogy szabadon mozogjon
passzív helyzetváltoztatás: a beteg csak segítséggel tudja megváltoztatni helyzetét az
ágyban
parenteralis: a gyomor-bélrendszeren kívüli
250 Alapápolás

prevenció: megelőzés
regurgitatio: visszafolyás (pl. a gyomortartalom hányás nélküli visszafolyása a szájba)
reflux: visszafolyás, visszaáramlás
retenció: visszatartás, visszamaradás
stádium: állapot, szakasz, fokozat
stressz: az emberi (és állati) szervezet védekező reakciókban megnyilvánuló állapota,
egyéni válasza (biológiai és pszichológiai reakció) a külvilágból érkező, veszélyez-
tető, káros, fokozott ingerekre.
Alapápolás 251

1. Mozgásszükséglet
Minden ember alapvető igénye a mozgás, mely életfenntartása és szükségleteinek ki-
elégítése szempontjából nélkülözhetetlen. A normális fizikai mozgásképességhez szük-
séges az ideg-, izom- és csontrendszer épsége és működőképessége.

Felmérés
A betegek ellátása során különböző mozgásképességű, mozgáskultúrájú beteget kell
ápolni, közöttük olyanokat is, akik betegségük következtében mozgásukban valamilyen
szinten korlátozottá váltak. Az anamnézis felvételekor, és az ápolás során többször is
szükséges felmérni a beteg önellátó képességét. A mozgásfunkciók kivitelezésében mi-
lyen mértékben tud megfelelni önállóan, támasznyújtással, vagy teljes ellátást igényel-e.
Az idős, súlyos beteg emberek ellátásakor részletesebb önellátóképesség-felmérést cél-
szerű végezni, részletezve a mozgásfunkciókat helyzetváltoztatás, lépcsőn járás, hely-
változtatás-kategóriák szerint. A mérték meghatározását is bővíthetjük: önállóan, segéd-
eszközzel, személyi segítséggel, önellátásra képtelen. Ilyenkor a segédeszközök pontos
használatát is feljegyezzük.

A mozgás szükségletét befolyásoló tényező:

– a beteg életkora, neme,
– a betegség előtti mozgásszükséglete,
– foglalkozásából eredő mozgásszükséglet (ülőmunka, fizikai munka),
– életmódja,
– az egészségi állapot szintje,
– a betegsége,
– az alkalmazott terápia,
– a beteg fizikális, intellektuális, emocionális és anyagi körülményei.

A felmérés során az ápoló megállapítja:

– milyen a beteg állóképessége, ereje, fájdalma, koordinációja és egyensúlya járás
közben,
– képes-e a napi tevékenységek ellátására.

Ápolási terv készítése az alábbi minta alapján immobilitás esetén:

Ápolási diagnózis: sérülés kockázata beszűkült mozgásfunkciók miatt.
Ápolási célkitűzés: a beteget ne érje sérülés, a beteg megtanulja a mozgást segítő esz-
közök használatát.
Ápolási beavatkozások: hely- és helyzetváltoztatás alkalmával fokozott felügyelet biz-
tosítása az önellátó képesség figyelembevételével, ápolási segédeszközök biztosítása és
használatuk megtanítása.
Várható eredmény: a beteget nem éri sérülés, alapvető szükségleteit segítséggel ellátja,
a segédeszközöket helyesen és biztonsággal használja.
252 Alapápolás

Kivitelezés
Lásd a „A beteg elhelyezése, hely és helyzetváltoztatás” című alfejezetben.
A mobilizálást segítő eszközök a csúszólapok, tartóövek, fordítókorongok. A csúszó-
lapokat elsősorban az ágyból székbe történő kiültetés és visszaültetés során alkalmaz-
zuk. A tartóöveket az ágyon belüli mozgatásnál, fekvő beteg felemelésénél, felállításánál
használhatjuk. A betegemelő, a fürdetőágy, a fürdetőszék, az elektromos kádliftek
segítik az ápolót a beteg mozgatásában, ápolásában.

A beteg mobilizálásakor a következő szempontok szerint járjon el:

– a beteg mobilizálását orvosi rendelés szerint kezdje el, és szükség szerint kérje a
gyógytornász segítségét,
– az ápolónő önállóan ne engedélyezzen mozgást,
– a mobilizálás mindig fokozatos és folyamatos legyen,
– mozgatáskor figyelje meg a beteg általános állapotát, arcszínét, pulzusát.

Segítségnyújtás járáskor
Lásd a „A beteg elhelyezése, hely és helyzetváltoztatás” című alfejezetben.

Fekvési módok
Lásd a „A beteg elhelyezése, hely és helyzetváltoztatás” című alfejezetben.

Fektetési módok
Lásd a „A beteg elhelyezése, hely és helyzetváltoztatás” című alfejezetben.
Alapápolás 253

2. A pihenés és az alvás szükséglete

A pihenés az az állapot, melynek során a szervezet a fizikai és a szellemi munka, vala-
mint más külső tényezők okozta fáradtságot megszünteti, a munkabírását helyreállítja.

A pihenés a szervezet és a magasabb rendű idegtevékenység regenerálódását szolgál-

ja. Egészségügyi szempontból a fő cél az idült kifáradás megelőzése és megszüntetése,
a vegetatív idegrendszer egyensúlyának helyreállítása, a természetes alkalmazkodóké-
pesség gyakorlása.

A pihenés formái:
– aktív pihenés,
– passzív pihenés.

Az aktív pihenés a tevékenységek cseréje. A fizikai munkában elfáradt szervezetet az

értelmi szférát igénybe vevő tevékenység pihenteti a legjobban, míg a szellemi munká-
ban elfáradt ember számára a pihenéshez mozgástevékenység szükséges.
A beteg ember esetén az aktív és passzív pihenés arányát állapota határozza meg.
A passzív pihenést az ágynyugalom és az alvás biztosítja. Orvosi rendelés szerint kell
különböző betegségek esetén a beteg passzív pihenéséről gondoskodni. Szív- és érrend-
szeri megbetegedések esetén például pihenést, kíméletet, ágynyugalmat, és ennek meg-
felelő részleges vagy teljes komfortot tervezünk és valósítunk meg a beteg részére.

Az alvás a szervezet pihenését szolgáló, ritmikusan ismétlődő élettani állapot, mely az

öntudat kikapcsolásával, az életműködések lelassulásával, relatív mozdulatlansággal és
a külső ingerek iránti csökkent reakciókészséggel jár.

Az alvást befolyásoló tényezők:

– Testi betegségek: a fájdalom vagy rossz közérzet megnehezíti a beteg alvását.
– Idegfeszültség és depresszió.
– Gyógyszerek és kémiai szerek.
– Életvitel: a munkarend, a váltakozó műszak, a 8 óránál hosszabb idejű-, vagy éjsza-
kai munkavégzés befolyásolják az alvási szokásokat.
– Alvási szokások: az alvási szokás akkor optimális, ha hatékony és rendszeres.
– Az alvás hatékonysága az alvással töltött idő és az ágyban töltött idő arányára
utal.
– Stressz: az elalvást gátolhatja halálfélelem, különböző veszteségek, kilátástalanság
érzése.
– Környezet: a környezeti tényezők jelentősen befolyásolhatják, megszakíthatják az
alvás minden stádiumát. Ilyen lehet kórházi környezetben a betegszoba hőmérsék-
lete, a világítás, az ágy minősége, a szobatársak jelenléte, a kellemetlen szagok.
Az otthoni környezetben megszokott zajoktól teljesen eltérő szokatlan zajok (pl. te-
lefon, nővérhívó, szállító eszközök, ajtócsapódások, különböző működő műszerek
hangjai).
254 Alapápolás

– Táplálkozás: az alvászavar oka lehet éhség, szomjúság, bő vacsora. A lefekvés előtt

könnyű ételek fogyasztása, és korlátozott folyadékbevitel javasolt.
– Alvászavarok gyermekeknél: megkülönböztetjük az elalvás és átalvás zavarát.
Egyes gyermekek elalvás előtt sokat mozgolódnak, hánykolódnak, fejüket ingatják.
A holdkóros gyermek álmában sétál.

A napi alvásszükséglet egyénenként és életkortól függően változik.

– Az újszülöttek napi 18-20 órát alszanak.
– Egy éves korra az alvásidő 14-16 órára csökken.
– Kisdedeknél egy hosszabb éjjeli és egy rövidebb nappali alvási időszak van.
– Iskolás korban az alvásigény 9-11 óra.
– Egészséges felnőttek alvásszükséglete változó, napi 4-5 órától 9-10 óráig.

A felmérés szempontjai
A pihenés és az alvás szükségleteinek felmérésekor tájékozódjunk az alvást befolyáso-
ló tényezők meglétéről. A beteg elmondása alapján értékelhetjük, hogy alvása nyugodt-
e vagy sem. A beszélgetés során a beteg viselkedését megfigyelve alvászavarokra utaló
jeleket láthatunk, ha a beteg levert, fáradt, aluszékony, vagy a koncentrálóképesség hiá-
nyát tapasztaljuk.
Felmérjük, hogy a beteg állapota mennyire befolyásolja aktivitását és pihenési igényét.
Figyelembe kell venni az orvos rendelkezését a pihenésre, ágynyugalomra vonatkozóan.

Az ápolási anamnézis összetevői:

– általános anamnézis,
– emocionális és mentális státus,
– milyen gyógyszereket szed,
– egészséges állapotban tapasztalt alvási szokásai,
– a lefekvés szertartása és a környezet,
– a felébredéskor tanúsított magatartás,
– a beteg alvással kapcsolatos problémáinak és a tüneteknek a leírása,
– jelenlegi alvási szokásai,
– milyen események hatására változtak meg alvási szokásai.

A problémák általános leírását követően célirányos kérdésekkel feltárhatjuk a speciális

problémákat. Ennek érdekében a következő kérdésekről kell tájékozódnia az ápolónak:
– Milyen a beteg alvásigénye, és ezt hogyan tudja megvalósítani?
– Mikor van a lefekvés és ébredés ideje?
– Éjszaka milyen körülmények szakítják meg alvását?
– Milyen körülmények zavarják az elalvásban?
– Milyen szertatások, körülmények, tevékenységek segítik az elalvásban?
– Volt e már alvászavara, és azt mi váltotta ki?
– Milyen testhelyzetben szokott aludni?
– Jelenleg mi akadályozza szokásos testhelyzetében alváskor (fájdalom, műtét, orvosi
tilalom stb.)?
– Tud-e róla, hogy horkol álmában?
– Volt-e az alvását megzavaró valamilyen korábbi betegsége?
– Szed-e rendszeresen altatókat?
– Előfordul-e éjszakai légszomj, fulladás és milyen mértékben?
Alapápolás 255

Ápolási diagnózisok
Az alvászavarok jellegének ápolási diagnózisa a beteg elalvásával, éjszakai ébredésé-
vel, túl késői vagy túl korai ébredésével, megszakított alvásával vagy szubjektív elége-
detlenségével kapcsolatos panaszaira épülnek.
A felmérésnek ki kell mutatnia az alvászavarok okait is.
Okai lehetnek: félelem, depresszió, köhögés, nehézlégzés, a gyógyszerek hatása.

A tervezés célja:
– az alvási szokások javítása,
– az alvásminőség javulása,
– a nappali hatások enyhülése.

Megvalósítás
Elsődleges a kezelőorvos terápiás tervének követése, és a megfigyelés során észlelt tü-
netekről, problémákról az orvos tájékoztatása a megelőzés érdekében.
Adjunk a betegnek tanácsokat, melyek segíthetik a jó alvási szokások kialakítá-
sát.

Testmozgás: legjobb késő délután vagy kora este. Lefekvés előtt 3–4 órával ne végez-
zen megerőltető testi tevékenységet.
Étkezés: lefekvés előtt ne fogyasszon fűszeres, zsíros ételeket, és korlátozza a folya-
dékbevitelt, a koffeintartalmú italok (kávé, tea, cola, kakaó), alkohol fogyasztását a késő
délutáni és esti órákban.
Környezet: az ágy és a matrac legyen kényelmes. A szoba hőmérséklete 18–20 oC kö-
rül ideális. Amennyire lehetséges, szűrjük ki a zavaró zajokat, fényeket, és tájékoztassuk
a beteget milyen elkerülhetetlen zajhatással kell számolnia. Lefekvés előtt szellőztes-
sünk a betegszobákban. Az ágytálakat, vizelőedényeket ürítsük ki, az ételmaradékokat
ne hagyjuk a kórtermekben. A fekvőbetegek ágyának rendbetételét elalvás előtt, 20 óra
körül végezzük. A kórtermi világítást kapcsoljuk ki, csak a jelzőfény működjön, vagy
a megfigyelést szolgáló gyenge fényű lámpa a beteg ágya felett. Tanácsoljuk a betegnek,
hogy alakítson ki megfelelő elalvás előtti szokásokat. Legyen rutinszerű a tisztálkodás,
fogmosás. Lehetőleg ne aludjon napközben, kivéve, ha speciális alvásproblémája miatt
orvosa ezt kéri. Lefekvéskor kérdezzük meg a betegeket, van-e még valami kérésük elal-
vás előtt, majd kívánjunk jó éjszakát.
Kisgyermekek esetében vegyük figyelembe életkori sajátosságaikat. A szülőktől tá-
jékozódjunk a gyermek alvási szokásairól, problémáiról. Gyermekeknél is fontos a ké-
nyelmes fekvőhely, a nyugodt környezet, a friss szobalevegő, az alvás előtti fürdés és
a testápolás. Alváshoz szükséges megszokott tárgyait hagyjuk az ágyban, beszélgetéssel,
mesével nyugtassuk meg. Hagyjunk égve gyenge fényű lámpát.
Az idős, agyi érelmeszesedésben szenvedő betegeket az éjszakai pihenés érdekében
nappal aktívan foglalkoztatni kell. Geriátriai osztályokon, ápolási osztályokon a gyógy-
tornász közreműködésével tervezzünk mozgásterápiát, egyéni állapot szerint végezzük
a kiültetést, sétáltatást. El kell érni az egészséges fáradtság kifejlődését.

Értékelés
Az értékelésnél legfőbb szempont a beteg szubjektív érzése; elégedettsége vagy elé-
gedetlensége azzal kapcsolatban, hogy az alvás minőségével vagy az alvás javításával
sikerült-e egyéb egészségi problémáját megoldanunk.
256 Alapápolás

3. Higiénés szükségletek
A megfelelő testi higiéné az egyik feltétele a kellemes közérzetnek, a biztonságnak és
kényelemérzetnek.
Az egészséges emberek általában kielégítik higiénés szükségleteiket, de szükségük le-
het ismereteik pótlására, a helyes módszerek alkalmazásának megtanulására.

A felmérés szempontjai
A higiénés gyakorlat módszerének megválasztásában különösen fontos a beteg önel-
látó képességének meghatározása, melyet befolyásolnak egyes beavatkozások, műtétek,
orvosi előírások (ágynyugalom), fáradtság, gyengeség. Az ápoló ilyenkor mérje fel, mi-
lyen fokú segítségre van szüksége a betegnek.
Intim körülmények között beszélgetve tájékozódjon higiénés ismereteiről.
Megtekintéssel és tapintással vizsgálja meg a bőr elváltozásait.
Kérdezze meg a beteget szájhigiénés szokásairól.
Vizsgálja meg a haj és a hajas fejbőr állapotát.
Tekintse meg a szem, a fül és az orr higiénés állapotát, figyelje meg nincs-e rajtuk
gyulladás, váladék vagy sérülés. Mérje fel, hogy a beteg tudja-e tisztítani és rendeltetész-
szerűen használni az érzékszervi segédeszközöket (pl. szemüveg, hallókészülék stb.).

Ápolási diagnózisok
Az ápoló gyűjtse össze azokat a jellegzetességeket, amelyekre a helyes ápolási diagnó-
zisokat alapíthatja. Vegye figyelembe a beteg problémáját kiváltó tényezőket is.

A tervezés során az alábbi tényezőket vegye figyelembe:

– a betegség jellege (pl. bőrbetegség, műtéti seb stb.),
– a beteg megjelenése, ápoltsága,
– a beteg anyagi helyzete,
– higiénés ismeretek,
– szociokulturális különbségek,
– egyéni szokások,
– fizikai állapot,
– önellátóképesség,
– életkori sajátosságok (pl. csecsemő, gyermek, idős beteg).

A beteg ápolási tervébe építse be a beteg egyéni igényeit, amennyiben azok megfelelő-
ek, és segítse a beteget különféle szolgáltatások (fodrász, kozmetikus, manikűr, pedikűr)
igénybevételében.

Megvalósítás
A higiénés szükségletek kielégítését az ápolócsoportnak meg kell szerveznie ahhoz,
hogy minden beteg napi komfortját biztosítani tudják. Figyelembe kell venni a szabá-
lyozott napi munkarendet, melyben pontos idejük van a viziteknek, műszakátadásoknak,
étkezéseknek, a beteg vizsgálatra, műtétre történő előkészítésének, műtéteknek, vizsgá-
Alapápolás 257

latoknak és a különböző terápiás eljárásoknak. Döntő tényező, hogy egy ápoló hány be-
teget lát el munkaidejében. Milyen segítségre számíthat ebben a tevékenységben, a hoz-
zátartozók, a szülők, az önkéntes segítők, az ápolási asszisztens, a segédápoló részéről.
Amennyiben lehetséges, számon tartja a beteg szokásait és kívánságait. Szem előtt kell
tartani azt a szabályos életritmust, melyet a higiénés tevékenység, a táplálkozás rendsze-
ressége és a pihenés szab meg.
Ha a beteg személyi higiénéje nem megfelelő, az ápoló ne ítélje el a beteget, például
azzal, hogy az ápolási anamnézisben az ápolatlan jelzőt használja. Helyettesítse inkább
olyan meghatározással, hogy a beteg segítségre szorul. Építse be a beteg felvilágosítását
oktatási tervébe.
Az ápoló legyen tisztában a beteg anyagi helyzetével. Ne hozza zavarba azzal, hogy
divatos, különleges eszközöket, testápolókat kér a higiénés gyakorlat során.
A beteg fizikai állapota szerint válassza ki a higiénés gyakorlat (fürdetés, szájhigiéné
stb.) kivitelezését. A segítségnyújtás mértéke attól is függ, hogy milyen a beteg látása,
mozgásképessége.
Az ápoló vegye figyelembe a beteg életkorából, nézeteiből, kulturális szokásaiból és
a személyes emberi és családi értékeiből fakadó testápolási szokásait. Ha ezek eltérnek
az általánosan követendő helyes szokásoktól, módszerektől, akkor a beteg ismereteit
egészítse ki.

Az újszülöttek, csecsemők fürdetésének témakörét „A gondozás” modul jegyzetében

találja meg. Az ismeretek és a gyakorlat elsajátításán túl ápolói-gondozói feladat a szülők
tanítása, oktatása a helyes módszerek alkalmazására, kivitelezésére.

Értékelés
Az értékelés azon alapszik, hogy sikerült-e a célkitűzéseket az ápolói beavatkozások-
kal valóra váltani.
258 Alapápolás

4. A táplálkozás szükséglete
A táplálkozás a szervezet életfolyamataihoz a sejtek működéséhez szükséges energiát
hivatott biztosítani. A szervezet energiaforrása a kívülről bevitt tápanyagok, melyeket ak-
tív táplálkozással, vagy klinikai, azaz mesterséges táplálással vihetünk be.
A hiányos táplálkozás és a túltápláltság a táplálkozást kórokozó tényezővé teheti.

A felmérés szempontjai
A beteg tápláltságának kiértékelése:
– klinikai értékelés: testtömeg, bőrredő (zsír), izmok, inak (fehérje), fizikai és mentális
funkciók, légzés, sebek jelenléte (traumás, műtéti),
– antropometria: testsúly, testmagasság, körfogatok (csukló, középső felkar), triceps-,
bőrredővastagság mérése,
– laboratóriumi vizsgálatok,
– izomfunkció (szorítás),
– légzésfunkciók,
– közérzet: fáradtság, szájszárazság, puffadás, hasmenés, székrekedés, nyelésképte-
lenség, hányinger, hányás.

A nem megfelelő tápláltsági állapot a malnutritio: az a kóros állapot mely egy vagy
több lényeges tápanyag relatív vagy abszolút hiányának vagy feleslegének következté-
ben alakul ki.

Fajtái: abszolút alultápláltság, fehérjehiány, kóros elhízás.

A rossz tápláltsági állapot okai:

– a táplálék felvételének, emésztésének, felszívódásának zavarai (pl. mechanikus aka-
dályok, emésztőtraktus tumorai, fekélyei, gyulladásos bélbetegségek, idült hasme-
nés, hányás);
– táplálkozási képtelenség, negativizmus;
– különböző heveny vagy idült betegségek okozta csökkent étvágy;
– felgyorsult anyagcserével és/vagy a fehérjék fokozott lebontásával járó állapotok
(pl. tartós láz, súlyos sérülések, súlyos belgyógyászati betegségek, súlyos műtéteket
követő időszak, idős zavart magatehetetlen beteg).

Obesitas (kövérség): a testsúly legalább 20%-kal meghaladja az ideális értéket.

A diéta elrendelése orvosi feladat, a dietetikus felveszi a táplálkozási anamnézist, és

összeállítja a diétát a beteggel történő megbeszélés és orvosi rendelés szerint, valamint
tanácsokkal látja el a beteget. Az ápolónak ismernie kell a beteg állapotát, a táplálkozás-
sal kapcsolatos szempontokat, a beteg táplálkozási szokásait, az előírt diétát, a rendelt
étkezési gyakoriságot.

Felméri a beteg önellátó képességét, mely szerint segíti vagy eteti a beteget.
Alapápolás 259

Tudnia kell, hogy a tápanyagokat aktív táplálkozással, vagy mesterséges táplálással

kell a beteg szervezetébe juttatni.

Ápolási diagnózis
A felmérés során összegyűjtött táplálkozási jellegzetességek alapján megállapítjuk
a tényleges vagy lehetséges táplálkozási problémát.
Tervezéskor megfogalmazott célunk megelőzni vagy minimalizálni a táplálkozási
problémákat.

Megvalósítás
A beteg felmérése alapján megállapított önellátó képesség és a táplálás módozatai sze-
rint választjuk ki a beteg étkezésének módjait:
– a beteg önállóan étkezik,
– a beteg segítséggel étkezik,
– enteralis táplálást alkalmazunk,
– a beteg parenteralis táplálásban részesül.

Kellemes környezet biztosítása, a beteg támogatása

Az étkezőt az étkezések előtt szellőztessük ki. Ügyeljünk arra, hogy előtte megtörtén-
jen a takarítás, a hulladékok eltávolítása, az asztalokat tiszta terítővel lássuk el. Az ét-
kezőben más tevékenységet ne folytassanak. Az étkezési időket tartsuk be, a betegek ne
várakozzanak, és az étel se hűljön ki. A betegszobák szellőztetéséről is gondoskodjunk,
a kellemetlen szagokat szüntessük meg. Étkezés alatt a kórteremben más ápolási fel-
adatot ne végezzünk. Segítsünk a betegnek a szájápolásban, a kézmosásban. A kórtermi
asztalt és az ágyasztalt is esztétikusan terítsük le. Gondoskodjunk a betegek számára fo-
lyadékpótlásról is. Az ágyban fekvő beteget kényelmesen helyezzük el, az evést ne sür-
gessük, a betegnek hagyjunk időt pihenésre. Amennyire lehetséges, vonjuk be a beteget
az étkezésbe. Ha a beteg étkezési időben távol van (vizsgálat, beavatkozások), gondos-
kodjunk az étel megfelelő tárolásáról, és ha már étkezhet, melegítve tálaljunk számára.

A mesterséges táplálás módjai:

– parenteralis táplálás: a tápcsatorna megkerülésével intravénásan történik.
– enteralis mesterséges táplálás a szondatáplálás.

Alkalmazható enteralis táplálási módok:

Nasogastricus szondán keresztül bolusban vagy folyamatosan történő, rövid ideig tartó
(néhány naptól néhány héten keresztül), akut betegség esetén ajánlott táplálás.
Duodenalis/jejunalis szondán keresztül, folyamatos, de rövid ideig tartó táplálás.
Enterostomiák alkalmazásával hosszú távú táplálás (több hónap, év) főleg krónikus
betegségek esetén.

Enteralis táplálás indikációs területei:

– nyelési képtelenség, tudatzavar, kóma, neurológiai betegségek, lélegeztetett beteg.
Ezekben az esetekben az emésztőrendszer működőképes, csak a nyelés folyamata
gátolt.
– mechanikai akadály a tápcsatorna felső szakaszán lévő tumor, műtét, trauma miatt.
Ezekben az esetekben a károsodott szakaszt kell áthidalni.
– a gyomor-bélrendszer betegségei.
260 Alapápolás

– étvágytalanság: egyébként ép tápcsatorna mellett a spontán táplálkozás nem kielégí-

tő, ilyenkor kiegészítő táplálást alkalmazhatunk (pl. daganatos betegségek, AIDS).
– különleges tápanyagigény: szervelégtelenségek (pl. máj, vese), légzési elégtelenség,
diabetes.

Enteralis táplálás kontraindikációja:

A belek működésképtelensége, ileus, peritonitis. Az egyetlen valódi kontraindikáció
a bél hiánya.

A tápanyagbevitellel kapcsolatos szövődmények:

Regurgitatio, reflux, elsősorban eszméletlen vagy idős betegeknél, csökkent garatref-
lex esetén fordulhat elő. Gondos ápolással, megfigyeléssel törekednünk kell a megelő-
zésre.
A túl gyors bevitel (a beteg tűrőképességéhez képest gyors) hasi görcsöket, hányingert,
hányást, puffadást, hasmenést okozhat.
A hasmenés a leggyakoribb szövődmény. Oka lehet bakteriális fertőzés, az elkészíté-
sének és beadásának bármely pontján. Hasmenést okozhat a beteg számára a nem meg-
felelően választott tápszer, és a nem megfelelő beadási ütem.

A szövődmények megelőzése
A beteg megfelelő fektetése (45 fokban felemelt felső test) megelőzi a regurgitatiót és
az aspirációt. A szonda helyének ellenőrzése levegő befújásával történik, miközben hall-
gatódzással figyelik, hallhatók-e a gyomorból gurgulázó vagy bugyborékoló hangok.
A táplálás megkezdése előtt a szondát vissza kell szívni, hogy kiderüljön, ha esetleg
retenció maradt a gyomorban.
A szonda rendszeres időközönként történő átmosása megelőzi az elzáródást.
A bakteriális fertőzés kivédésére legfontosabb a higiénikus előkészítés, a zárt rendszer,
és ha a tápszer hígítására steril vizet használunk.

Értékelés
A beteg táplálékszükségletének kielégítését folyamatos felmérés útján értékeljük. Az
eredményesség fokát mérhetjük a súlygyarapodás és a laboratóriumi értékek alapján, va-
lamint fontos jelző a beteg viselkedésének változása is.
Alapápolás 261

5. Az ürítés szükséglete

5.1. A vizeletürítés szükséglete

A vizelet jellegzetességei

A felnőtt napi vizeletének mennyisége általában 800-1500 ml, amit számos tényező
befolyásol, pl. hőmérséklet, táplálkozás, általános állapot. Színe szalmasárga, sok folya-
dékot fogyasztók esetén lehet víztiszta. Szaga enyhén aromás, húslevesre emlékeztető
szaga van. Sűrűsége mindig változó, mert függ a benne oldott kiválasztott sóktól. Fordí-
tott arányosság van a vizelet mennyisége és sűrűsége között. Minél több a vizelet meny-
nyisége, annál hígabb, és minél kevesebb, annál töményebb.

Leggyakoribb vizeletürítési problémák:

1. Vizeletretenció: a vizelet felgyülemlik a hólyagban, mivel az képtelen a kiürítésre.

A felgyülemlett vizelet feszíti a hólyag falát, és ezáltal kellemetlen nyomásérzést, nyo-
másérzékenységet okoz. A beteg nyugtalanná válhat, verejtékezhet.
Esetenként a retenció vizeletcsorgással párosulhat. A hólyagnyomás következtében
akülső húgycsőzáró izom nem tudja a vizeletet visszatartani. Kis mennyiségű (25–60 ml)
vizelet távozása után a hólyagbeli nyomás leesik, és a sphincter bezárul.
Súlyos retenció során a hólyagban 2000–3000 ml vizelet is lehet.
Szorongás és lelki eredetű izomfeszülés is megváltoztathatja a záróizom ellazításának
képességét. A vizelet szabad elfolyását akadályozhatja prostatamegnagyobbodás, műtét,
szülés vagy diagnosztikai vizsgálat utáni oedema.

2. Vizeletincontinentia: vizeletcsepegésen azt a rendellenességet értjük, amelyet a vi-

zelet akarattól független elcseppenése, elcsordulása jellemez.

Az incontinentia keletkezésében kiemelhető fontosabb tényezők:

– szülési trauma
– psichés eredet. Kimutatható anatómiai és funkcionális rendellenesség nélkül féle-
lem, izgalom, szorongás hatására, vagy esetleg külső ingerek következtében csordul
el a vizelet
– akut és krónikus alsó húgyúti gyulladások
– elhízás okozta túlsúly a medencefenék izomzatát túlterheli, a dohányosok krónikus
köhögése a hólyagnyomást fokozza, és ezáltal okozhat vizeletcsepegést
– a hólyag és húgycső beidegzésének károsodása
– a menopausa körüli években az ösztrogénszint csökkenése kedvezőtlenül befolyá-
solja a hüvely és a húgycső turgorát, biológiai sajátosságait.
262 Alapápolás

Tünetek a rendellenesség súlyossága szerint:

– I. fokozat: az elcsepegés csak a hasprés hirtelen működése (köhögés, fizikai munka
stb.) hatására következik be.
– II. fokozat: a vizelet már lépcsőjárás, könnyű testi munka, járkálás közben is elcsor-
dul.
– III. fokozat: elcsorog a vizelet fekvés közben, szinte észrevétlenül, vizelési inger
nélkül.

Ha a vizelet nem ürül ki teljesen, a residualis vizelet fertőződhet. Bacteriuria, pyuria,

cystitis alakulhat ki.

3. Enuresis (ágybavizelés, vizeletcsepegés): gyermekeknél fordul elő akaratlan bevi-

zelés, akik már elérték azt a kort, amikor az akaratlagos kontroll lehetséges.
Oka lehet húgyúti fertőzés, elzáródással járó urológiai kórképek, vagy pszichológiai
ok. Előfordulhat nappal és éjszaka alvás közben.

A felmérés szempontjai
A vizeletürítési szükséglet felmérésekor az ápoló feladatai:
– megfigyeli a beteg általános állapotát;
– kikérdezi a beteget, milyen vizeletürítési problémái vannak, és kíséri-e a vizeletürí-
tést valamilyen panasz;
– megfigyeli a vizeletürítés gyakoriságát, az egyszeri vizeletürítés mennyiségét;
– a vizelet színét, átlátszóságát, szagát, fajsúlyát;
– felméri a beteg vizeletürítéssel kapcsolatos önellátóképességét;
– megfigyeli, és szükség szerint szabályozza a felvett és ürített folyadék mennyisé-
gét;
– szükség szerint megméri a beteg testsúlyát.

Ápolási diagnózis
A meghatározó jellegzetességek összegyűjtésével (pl. korlátozottság miatt a WC eléré-
se nehezített) a kórélettani tényezők meghatározása, a személyes és környezeti tényezők
felmérése (pl.: túl magas ágy, zavartság) és az életkori sajátosságok figyelembevételével
tudja megfogalmazni az ápoló a diagnózisokat, és meghatározni a prioritásokat.

Tervezés
Az ápoló terápiás vagy preventív beavatkozásokat tervez.

Megvalósítás
Különös gondot fordítsunk a műtét utáni vizeletürítésre. Főleg a kismedencei húgy-
ivarszervi műtéteknél, hasi beavatkozásoknál a beteg gyakran nem képes vizelni. A vi-
zelési nehézséget, illetve képtelenséget fájdalomcsillapítók is kiválhatják. Ha a betegnek
van vizelési ingere, de nem képes vizelni, különböző műveletekkel (vízcsap kinyitása,
termofor alhasra helyezése) kíséreljük meg a vizelés megindítását. Ha ez eredménytelen,
orvosi rendelésre a beteget megkatéterezzük.

Az ápoló főbb feladatai:

– a beteg oktatása,
– a normális vizeletürítés elősegítése, biztosítása,
Alapápolás 263

– a hólyag teljes kiürítése,

– a medenceizmok erősítésében kérjük gyógytornász segítségét,
– gyógyszeres kezelés az orvos utasítása szerint,
– katéterezés az orvos utasítása szerint,
– a fertőzés megelőzése,
– a húgycsőbemenet megtisztítása minden vizeletürítés után,
– a megfelelő folyadékpótlás hígítja a vizeletet, rendszeresebbé válik a vizeletürítés,
amely kimossa a húgycsőből a mikroorganizmusokat,
– a vizelet savanyítása megfelelő diéta megválasztásával,
– a katéterezés kivitelezése során a fertőzés megelőzése,
– a bőr épségének fenntartása,
– a komfortérzés elősegítése,
– incontinentiabetét, -nadrág használata,
– tiszta, száraz ruhanemű,
– gyógyszeres kezelés,
– a beteg oktatása, önbecsülésének megerősítése.

Értékelés
Az értékelés folyamán kíséri figyelemmel az ápoló a beteg haladását.
Az optimális cél: a beteg akaratlagosan, dysuria, sürgősség vagy túlzott gyakoriság
nélkül tudjon vizeletet üríteni. A vizelet értékei legyenek a normális határokon belül.
Szövődmények nem alakultak ki, a beteg jól érzi magát.

5.2. A székletürítés szükséglete

A széklet jellegzetességei:
Az ürítések száma és az ürített széklet mennyisége: normális esetben 1-2 naponta egy-
szer, esetleg kétszer, általában azonos időben ürül formált puha széklet, melynek napi
mennyisége kb. 150 gramm. A szopós csecsemő napjában 1-5-ször, a mesterségesen táp-
lált 1-3-szor, a kisgyermek és az iskolás 1-2-szer ürít székletet napjában.
A széklet színe: csecsemőknek sárga, felnőtteknek barna.
A széklet szaga: átható, kellemetlen, jellegzetes szag, mely függ az elfogyasztott élel-
miszerek jellegétől.
A széklet állaga és formája: puha, formált, formája a végbél átmérőjének megfelelő.
A vékony, ceruza formájú széklet elzáródásra és gyors perisztaltikára utal. Hasmenést
vagy csökkent felszívódást jelez a folyékony széklet.
A széklet tartalma, összetevői: normál körülmények között emésztetlen anyagokat,
elpusztult baktériumokat, föl nem szívódott emésztőnedveket, bélnyálkahártyasejteket,
vizet, epefestéket tartalmaz. Kóros esetben lehet a székletben: vér, genny, idegen test,
nyálka és férgek.

Gyakori székletürítési zavarok: székrekedés (obstipatio), hasmenés (diarrhoea),

székletincontinentia.

Székrekedés: a bélmozgások gyakorisága csökken (a betegnek kevesebb mint heti

két székletürítése van), melyet kemény, száraz széklet elhúzódó vagy nehezített ürítése
kísér. A bélmozgás különböző okok miatt lelassul, a székletben lévő víz felszívódik, így
264 Alapápolás

a száraz, kemény széklet ürülése végbélfájdalmat okoz. A székrekedés tünet, és nem be-
tegség.
Leggyakoribb okai:
– a normálistól eltérő szokások kialakítása;
– a nem megfelelő folyadékfelvétel;
– a mozgás hiánya, immobilizáció;
– helytelen táplálkozás (kis rosttartalmú étrend);
– hashajtókkal való visszaélés.
A megoldatlan székrekedés következménye a székletbeékelődés (faecalis impacta-
tio).
A megkeményedett székletgyülem beékelődik a végbélbe, és az ismételt székelési in-
ger ellenére ürítési képtelenség alakul ki.

Hasmenés: a székletürítések száma megnövekszik, folyékony, formátlan széklet ürül.

A béltartalom túl gyorsan halad át a vékony- és vastagbélen, anélkül hogy végbemehetne
a folyadékfelszívódás. A colonon belüli inger eredménye fokozott nyálkatermelés lehet,
és a széklet vizessé válik. A csecsemők és idősebb felnőttek különösen érzékenyek a túl-
zott folyadékvesztésre.

Leggyakoribb okai:
– emocionális stressz (szorongás a kórházi környezetben),
– fertőző bélgyulladások,
– vastagbélbetegségek (colitis, Crohn-betegség),
– ételallergiák, ételintolerancia,
– gyógyszerhatás (antibiotikumok, hashajtók),
– műtéti csonkítás (gyomorcsonkítás vagy -eltávolítás, vastagbél-reszekció).

A székletürítési szükséglet felmérésekor az ápoló feladatai:

– megfigyeli a beteg általános állapotát,
– megfigyeli és kikérdezi a beteget, milyen székletürítési problémái vannak, és kíséri-
e azt valamilyen panasz,
– tájékozódik a székletürítés gyakoriságáról, s hogy mely napszakban történik,
– felméri a beteg székletürítéssel kapcsolatos önellátó képességét,
– érdeklődik a normális székürítést biztosító bevált szokások után (hashajtó használa-
ta, speciális ételek stb.),
– rákérdez: történt-e változás a székelés szokásos rendjében, van-e fájdalom, kelle-
metlen érzet,
– kérdez a széklet jellegzetességeiről: állaga, színe,
– életmóddal kapcsolatos kérdéseket tesz fel: étkezési szokások, milyen tápláléko-
kat részesít előnyben, milyen folyadékokat fogyaszt, és azok mennyisége, milyen
a mozgásigénye,
– a gastrointestinalis traktust érintő betegségek kórtörténete,
– van-e a betegnek sztómája,
– felméri a beteg emocionális állapotát.

Ápolási diagnózis
Aktuális vagy lehetséges székletürítési zavarokból eredő problémák és társuló prob-
lémák, mint például a testkép vagy a bőr épségének változása. A meghatározó jellegze-
Alapápolás 265

tességeket is megfogalmazzuk: immobilizáció, csökkent aktivitás, elégtelen és helytelen

táplálkozás, elégtelen folyadékpótlás.

Tervezés
A beavatkozások irányítására az ápoló a beteggel vagy a hozzátartozóval kitűzi a célo-
kat, és az elérendő eredményeket. Ki kell alakítani a megfelelő bélürítési szokásokat, ha
szükséges, új szokásokat megtanulni.

Az ápoló feladatai a megvalósításban:

– az egészségmegőrző és egészségjavító szokások megerősítése, megtanítása (élet-
módbeli tanácsok),
– diétás tanácsadás a normális székürítés érdekében (vegye igénybe dietetikus segítsé-
gét),
– a megfelelő testhelyzet felvételének oktatása, segítése,
– gyógyszerhasználattal kapcsolatos tanácsadás,
– az ágytál használatának segítése,
– beöntések adása,
– szélcső alkalmazása,
– a beteg komfortérzésének elősegítése,
– a bőr épségének megőrzése.

Szélcső alkalmazása
Normális esetben az étkezéskor lenyelt levegő és az emésztéskor keletkező gázok szá-
jon vagy végbélen át távoznak a szervezetből. Azonban a bélmozgások csökkenése esetén
a gázok kiürülése zavart szenved, ez fájdalmat, görcsöket, súlyos esetben légzési zavart is
okozhat. Orvosi rendelésre a végbélbe helyezett szélcső alkalmazása segíthet a betegen.

Eszközök: gumikesztyű, szélcső, vazelin, ágyvédelem – gumilepedő, ágytál hipoallergén

ragtapasz.

Kivitelezés
Ismertesse a beavatkozás lényegét. Biztosítson intim környezetet. A kellő mértékig ta-
karja ki a beteget, és fektesse felhúzott jobb térddel a bal oldalára. Helyezze fel az ágyvé-
delmet. Mosson kezet, húzzon gumikesztyűt. Síkosítsa a szélcsövet vazelinnal.
Óvatosan vezesse a szélcsövet a végbélbe kb. 15 cm magasságig.
Az elmozdulás megakadályozására ragassza a csövet a bal farpofához, végét helyezze
az ágytálba. A beteg feküdjön nyugodtan, míg meg nem könnyebbül, de 30 percnél nem
hosszabb ideig.
A szélcső eltávolítása után, ha szükséges tisztítsa meg a végbélnyílás környékét. He-
lyezze kényelembe a beteget.
A gumikesztyűt veszélyes hulladékként kezelje. Tisztítsa meg, és tegye helyükre az
eszközöket. Végezzen higiénés kézfertőtlenítést.

Tisztító beöntés
Beöntés célja: az alsó bélszakasz tartalmának kiűrítése.
A beöntés indikációi:
– műtét előtt
– műtét után
266 Alapápolás

– végbéltükrözés előtt
– makacs székrekedés megszüntetésére.

Előkészítés:
1. a környezet előkészítése, zavartalan körülmények, nyugodt légkör biztosítása, álta-
lában erre a célra kialakított helyiségben történjen
2. beteg előkészítése pszichésen
– magyarázzuk el, hogy mi fog történni, nyugtassuk meg,
– szomatikusan, megfelelő testhelyzet biztosítása.
3. eszközök előkészítése
– steril beöntőcsövek
– beöntőkészülék
– beöntő folyadék
– vaselin, faspatula, papírvatta
– kocher
– ágyvédelem
– steril gumikesztyű
– ledobótál.

Kivitelezés
– ágyvédelem felhelyezése
– a beteg elhelyezése, megfelelő testhelyzetben
– gumikesztyű felhúzása
– beöntőkészülék összeszerelése, beöntőcső sikamlóssá tétele
– légtelenítése
– a beöntéscső felvezetése
– a tartály vállmagasságba emelése
– a folyadék lassú beáramoltatása
– tartály alján maradjon 2-3 harántujjnyi
– a gumicső elzárása
– a beöntőcső eltávolítása
– az eszközök helyére pakolása, a helyiség rendjének visszaállítása.

A beöntés ideje alatt ügyeljünk a beteg szeméremérzetére, legyen ez egy intim beavat-
kozás. Ezért nagyon fontos a tökéletes előkészítés, a folyamatos munkavégzés végett.
Legalább két ápoló végezze a beavatkozást. Ügyeljenek a beteg tüneteire, panaszaira.
A beöntés alatt, ha a beteg meg tudja tenni, kérjék meg, hogy sóhajtson, és a székelési
ingert tartsa vissza. A beavatkozás után, kicsit sétáljon, mozogjon, minél később ürítse ki
a beadott folyadékot. Folyamatosan ügyeljünk a higiéné szabályainak betartására.

Értékelés:
a beteg megszerezte a kellő ismereteket a kitűzött cél szerint, eredményes higiénés
módszereket használ; a beteg önellátó vagy korlátait figyelembe véve javult önellátó ké-
pessége a székletrendezés és ürítés terén.
Alapápolás 267

6. A légzés szükséglete
A megfelelő oxigénellátás előmozdítását és fenntartását szolgáló ápolási beavatkozá-
sok között egyaránt megtalálhatók az önálló, nem önálló és együttműködő funkciók.
Csökkent oxigénellátás esetén az ápolási diagnózis leggyakrabban cardiovascularis
vagy pulmonalis eredetű állapot lehet. A pontos ápolási diagnózis felállítása érdekében
figyelembe kell venni a szubjektív és objektív tüneteket, a meghatározó jellegzetessége-
ket, és meg kell jelölni a kórokot.

A felmérés szempontjai
A szív működésére vonatkozó ápolási anamnézis a következőkre térjen ki:
– fájdalom,
– fáradtság,
– nehézlégzés,
– perifériás keringés,
– kardiológiai kockázati tényezők,
– korábbi és jelenlegi kardiális állapot.

A légzésre vonatkozó ápolási anamnézis szempontjai:

– köhögés,
– nehézlégzés,
– fájdalom,
– a légúti fertőzések gyakorisága,
– légzőszervi kockázati tényezők,
– környezeti hatások,
– dohányzási szokások,
– a használt gyógyszerek.

Tervezés
Ápolási tervet az alábbi minta szerint készíthetünk.
Ápolási diagnózis: megromlott közérzet nehézlégzés miatt.
Ápolási célkitűzés: a légzési munka segítése.
Ápolási beavatkozások: a félig ülő testhelyzet biztosítása, a kórterem gyakori szel-
lőztetése, a légzés megfigyelése, az együttműködéshez szükséges kompetencián belüli
betegtájékoztatás, a pszichikai és fizikai biztonság megteremtése, együttműködés a ke-
zelési terv megvalósításában.
Várható eredmény: a nehézlégzés csökken, a beteg közérzete javul.

Megvalósítás
A nehézlégzés-terápiájában elsősorban az okot kell kezelni:
– gyógyszeres kezelés,
– oxigénterápia,
– fizikoterápia,
– pszichoszociális módszerek.
268 Alapápolás

A fizikoterápiás eljárásokat a gyógytornász végezze, és ajánlásait vegyük figyelembe

az ápolás során.

Az ápoló feladatai:
– a légúti fertőzések megelőzése,
– a tüdőexpanzió fenntartását és javítását elősegítő módszerek alkalmazása: testhely-
zet változtatása, légzési gyakorlatok,
– az oxigénterápia kivitelezése,
– a beteg pszichikai, fizikai biztonságának megteremtése.

A beteg testhelyzetének megváltoztatása elősegíti a mélyebben lévő tüdőterületek ki-

tágulását. Ezzel a mélyebb területek váladékainak kiürülése elősegíthető. Posztoperatív
szakban az ápoló biztassa a beteget köhögésre, és végeztessen mély belégzési gyakorla-
tokat. Amennyiben lehetséges, szorgalmazza a korai felkelést.
A mélylégzés és a köhögés gyakoroltatása javítják a légcserét és az oxigénellátást.
Fontos a kellő folyadékbevitel, mely esetén a tüdőváladék híg, átlátszó, vízszerű, és
enyhe köhögéssel könnyen eltávolítható.
A légutak átjárhatóságának biztosítására a köhögtetési technikát, a szívást és a mester-
séges légút bevezetését alkalmazzák.
Alapápolás 269

7. Megfelelő testhőmérséklet biztosítása

Hypothermia (a normálisnál alacsonyabb testhőmérséklet, az egész test lehűlése)

Korai jelei: hűvös bőr, sápadtság, elfehéredés, vörösség. A lehűlés első tünetei: nyo-
masztó fáradtság, fásultság, közömbösség, apátia, a mozgások egyre nehezebbek, míg
végül az ember összeroskad, lefekszik.

A légzés fokozatosan ritkul, felületessé, érverése erőtlenné, lassúvá válik. A tudat el-
homályosul, és végül a kómában – súlyos vérkeringési, légzési és anyagcsere-károsodás
következtében – beáll a halál.

Az alacsony hőmérséklet károsító hatását befolyásolják:

– Külső tényezők: levegő nedvességtartalma, szél, tartós hideghatás (vízben, szabad-
ban), az időjárásnak nem megfelelő öltözék.
– Belső tényezők: életkor, kifáradás, kimerülés, éhezés, aluszékonyság, helyi keringé-
si zavarok (szűk lábbeli, izzadékonyság), csökkent vérátáramlás (szélsőséges testtö-
meg, alkoholfogyasztás, dehidráció, inaktivitás).

Az ápolási feladatok helyes kiválasztásához szükséges:

– a szervezet hőszabályozásának élettani ismerete,
– a beteg megfigyelése.

Ápolási feladatok:
– a hőleadás növelése,
– a hőleadás csökkentése,
– a hőmegtartás elősegítése,
– a beteg komfortérzetének növelése,
– gyógyszeres terápia az orvos rendelése szerint.

A testhőmérséklettel kapcsolatos ápolási diagnózisok:

– a mérési eredmények azonosítása,
– a meghatározó jellegzetességek összegyűjtése
Pl.: Diagnózis: hyperthermia (a hőtermelés túlsúlya)

Meghatározó jellegzetességek: megnövekedett testhőmérséklet, kipirult és meleg bőr,

tachycardia.

Az ápolási diagnózissal a beteg magas hőmérsékletének kockázatát, ill. a már kialakult

magas hőmérsékletet lehet azonosítani.

Ha a beteg rendelkezik kockázati tényezőkkel, az ápoló a hőmérséklet megváltoztatá-

sára irányuló tényezőket minimalizálja vagy megszünteti.
270 Alapápolás

Tervezés
Ápolási célkitűzések:
A normotermia fenntartása, és a kockázati tényezők megszüntetése.
A már kialakult hőmérsékletváltozás esetén a normotermia helyreállítása, a szövődmé-
nyek minimalizálása, a beteg komfortérzésének helyreállítása.
A prioritásokat a hőmérsékletváltozás nagysága határozza meg.

Megvalósítás
Hyperthermia diagnózis esetén az ápoló feladatai:
– mintavétel tenyésztéshez (vizelet, vér, köpet, sebváladék). A vérmintát akkor kell
levenni, amikor lázkiugrás van, ilyenkor a legaktívabbak az antigént termelő orga-
nizmusok,
– gyógyszerelés orvosi rendelés szerint,
– a beteg megfigyelése.
Meg kell figyelni az életjeleket, a bőr színét, a bőr hőmérsékletét, van-e remegés, iz-
zadás, a felvett és ürített folyadék mennyiségét, meg kell határozni a láz fázisát. Az
5 évesnél fiatalabb gyermekeknél gyorsan felszökő láz esetén dehidráció és lázgör-
csök jelentkezhetnek,
– a láz nem gyógyszeres kezelése, fizikális lázcsillapítás,
– a hőmérséklet kontrollálása.

A hőtermelés csökkenését szolgáló ápolási beavatkozások:

– csökkenteni kell az oxigénigényt fokozó tevékenységeket,
– a beteg ápolása és tevékenységei során nyugalmi időszakokat kell beiktatni,
– korlátozni kell a fizikai aktivitást,
– hőleadást fokozó eljárásokat alkalmazzunk (felnőtteknél és gyermekeknél is):
– hűtőborogatások (keresztkötés, mellkasborogatás, teljes testborítás)
– hűtőfürdő,
– csökkenteni kell a beteg betakarását,
– tartsuk az ágyneműt és a ruházatot szárazon.

A test hőmérsékletének csökkentésekor kerüljük a didergés előidézését. A didergés

hátrányos hatású, ugyanis az izomaktivitás hőtermeléssel jár. Takarjuk be a beteg végtag-
jait, borogatáskor a beteg ízületeit hagyjuk ki a nedves borításból.
Lázas gyermek ápolásakor, hidegrázás esetén jó melegen takarjuk be, adjunk forró
teát, limonádét. Dokumentálni kell a hidegrázások számát, időpontját és időtartamát, és
jelenteni az orvosnak. Hirtelen lázeséskor figyeljük a pulzust. A pulzusgörbe és a lázgör-
be kereszteződése életveszély jele! Izzadáskor figyeljük meg az izzadás jellegét: bősé-
ges, vagy nyirkos, tapadós. A beteget takarjuk be, és meleg italokkal fokozzuk az izza-
dást. A beteg arcáról a verejtéket töröljük le. Az ágyneműt tartsuk szárazon, ha a beteg
átizzadta, mindig langyos, száraz ágyneművel cseréljük.

A megnövekedett anyagcsereigény kielégítése:

– Az orvos rendelése szerint alkalmazzunk oxigénterápiát.
– Gondoskodjunk tápláló étkezésről.
– A folyadékfelvétel és -leadás megfigyelése mellett bőséges folyadékot kell bevinni
a légzéssel és az izzadással, esetleg hányással, hasmenéssel elvesztett folyadék pót-
lására.
Alapápolás 271

Lázcsillapítás folyamata

Módjai lehetnek:
gyógyszeres (hőcsökkentő gyógyszerek alkalmazása fizikális (hűtőborogatás, hűtőfür-
dő, borogatás kombinált (gyógyszeres és fizikális lázcsillapítás együttesen).

Eszközök:
– jégtömlős lázcsillapítás eszközigénye:
– egyszer használatos jégtömlő
– párnahuzat
– hűtőfürdő eszközei:
– kád, vízhőmérővel
– törölköző
– betegszállítás eszközei
– borogatás eszköztára:
– törölköző, szivacs
– tál vízzel tele
– gumilepedő, ágyvédelem
– száraz lepedő, törölköző.

Kivitelezés:
Felmérés
– a maghőmérsékletet minden egyes fázisban meg kell mérni a lázas epizód alatt
– fel kell deríteni, és amennyiben lehetséges, meg kell szüntetni az okot, pl. fertőző
forrást
– meg kell figyelni az életjeleket, bőrszínt, bőrhőmérsékletet, remegést, izzadást, a be-
teg közérzetét
– be kell határolni a láz fázisát.

Beavatkozás
– orvos rendelése esetén vért kell tenyésztésre küldeni a lázkiugrás ideje alatt
– hőtermelést csökkentő terápia:
– a fokozott oxigénigénnyel járó tevékenységeket, fizikai aktivitást csökkenteni
kell
– az anyagcsereigény növekedésével összefüggő terápia:
– oxigénterápia, ha az orvos úgy rendeli
– étvágyfokozó és tápláló étrend összeállítása
– bő folyadékbevitel
– komfortérzetet növelő terápia:
– szájtoalett alkalmazása, a kiszáradás hatásainak csökkentése céljából
– környezet hőmérsékletének (nem túlzott mértékű) csökkentése
– hőleadás fokozása:
– biztosítsuk a száraz ágyneműt és ruházatot, csökkentsük a betakarás mértékét
– hidegkezelések: borogatás, fürdő, jégtömlő
– Borogatások: egész test borogatása, vagy részborogatás
– Test alá ágyvédelmet teszünk
– Tálba 15 °C-os vizet készítünk
– Kezelendő testrészre felhelyezzük a vizes ruhát
272 Alapápolás

– Szárazzal fedjük
– 20 percenként a vizesruhát cseréljük
– dokumentáljuk a művelet megtörténtét.
– Fürdők: a beteg teljes testfelületét hűthetjük ilyen módon
– Fürdőbe kísérés
– Testhőmérsékletű víz előkészítése
– A beteg ruházatának eltávolítása
– A beteget megkérjük, hogy üljön a kádba, ha szükséges, segítkezünk ebben
– A víz fokozatos hűtése, amíg a beteg dideregni nem kezd
– Kisegítjük a kádból
– Szárazra töröljük és rásegítjük a ruházatát, visszakísérjük a kórterembe
– Dokumentálunk.
– Jégtömlő: ha a beteg bőre sérülékeny, vagy sérült
– mindig párnahuzatba, vagy törölközőbe kell csavarni a tömlőt
– a kezelendő testrészt ( axillaris tájék) nyugalomba helyezzük.
– Gyógyszeres terápia: orvos rendelésére lázcsillapító gyógyszert kell alkalmazni,
majd a hőt visszamérni 30perc múlva, dokumentálás.
Alapápolás 273

8. A biztonság szükséglete
A biztonsághoz hozzátartozik a biológiai, pszichológiai és szociális értelemben vett biz-
tonság. Az emberek ismert, megszokott dolgok között, biztonságos környezetben szeret-
nek élni. A biztonság szükséglete életkoronként más és más formában nyilvánulhat meg.

A felmérés szempontjai
Fel kell mérni a környezeti ártalmakból adódó lehetséges problémákat, amihez az ápo-
lónak meg kell vizsgálnia azokat a tényezőket, amelyek csökkenthetik a beteg önvé-
delmi képességét. A felméréshez ismernie kell a beteg korát, érzékszerveinek állapotát,
tudatának tisztaságát, esetleges mozgáskorlátozottságát, általános állapotát. Tudnia kell,
hogy a beteg szükségleteiben segítségre szorul-e (étkezés, mozgás, ismerethiány stb.).
Ismernie kell a megbetegedés jellegét, az elvégzendő diagnosztikai és terápiás tenniva-
lókat. Ismernie kell a szorongás jeleit és a szorongás fokát. Tudnia kell, hogy hajlamos-e
a beteg balesetre.

Környezeti tényezők: a beteg biztonságát befolyásolja a betegszobák hőmérsékle-

te, tiszta levegője, a levegő páratartalma. Fokozottan ügyelni kell az ételek tárolására,
a kommunális és veszélyes hulladékok kezelésére, a higiénés körülmények biztosítására.
A biztonság mellett a pihenés és az alvás szükségletének megfelelő kielégítését is segít-
hetjük a zajhatások kerülésével, a délutáni pihenő megszervezésével (látogatási rend,
ápolási teendők csak szükség szerint).

Fizikai veszélyforrások: az elégtelen világítás, rendetlenség, biztonsági intézkedések

elmulasztása. Az idős ember vagy korlátozott mozgásképességű beteg biztonságát biz-
tonsági eszközökkel segíthetjük, mint például kapaszkodó az ágynál, a fürdőszobában,
a WC-ben, vagy a lépcső melletti korláttal. Fel kell mérni, hogy a beteg, aki segédeszközt
használ, megfelelően és önállóan tudja-e azokat kezelni, vagy segítségre szorul. A kór-
termekben, folyosókon, épületek közötti átjárókban jelzőfény irányítja a beteg mozgását,
vagy a kórház területén kihelyezett jelzőtáblák segítik a tájékozódásban. A betegeket il-
letéktelen behatolóktól is védenünk kell. A látogatási rend betartására hívjuk fel a hoz-
zátartozók figyelmét. A legtöbb intézetben örző-védő szolgálat látja el a betegek és az
intézmény védelmét. Sajnos, számítani kell kórházakban is a lopások elterjedésére, ami-
től betegeinket védeni kell. Ezért fontos a házirend ismertetésekor elmondani, hogy ér-
téktárgyaikat (ékszer, készpénz) küldjék haza hozzátartozóikkal, vagy a letéti szabályzat
szerint azok elhelyezéséről gondoskodjunk.
Ápolási osztályokon az ápolási egység (nem a kórterem) bezárása (csengővel automa-
tikusan nyitható) is védi az idős betegeket az illetéktelen behatolóktól, illetve attól hogy
a térben és időben dezorientált betegek elkóboroljanak.
Egyre inkább elfogadott mind az egészségügyi dolgozók, mind a betegek körében az
azonosító karszalag használata, melynek alkalmazását törvényi előírások alapján az in-
tézetek szabályozzák.
Az érzékszervi károsodások (látás, hallás, beszédnehézség) fokozott kockázatot jelen-
tenek a beteg biztonsága szempontjából. Mérjük fel a beteg károsodásának fokát, milyen
274 Alapápolás

segítségre van szüksége, használ-e segédeszközöket, és azokat magával hozta-e a kór-

házba, helyesen használja-e a segédeszközöket.

Ápolási diagnózis
Ápolási diagnózisban fogalmazza meg a beteg önvédelmi képességét, a biztonság
szükségletének fokát.

Az ápolási terv végrehajtása:

A beteggel és látogatóival szóban és írásban ismertesse a házirendet.
Mondja el, és mutassa meg a betegnek azokat az óvintézkedéseket, melyek biztonsá-
gos közlekedését, tájékozódását szolgálják.
A beteget a felmért szükségletei szerint teljes vagy részleges segítségnyújtással kell
ápolni, gondozni, gondoskodni testi védelméről. Olyan ízléses környezetet kell biztosíta-
ni, amelyben a beteg megőrizheti magánéletének légkörét, és személyes holmiját.
Az ápolási terv végrehajtását ellenőrizze és értékelje. Ha a célok nem valósultak meg,
készítsen tervmódosítást, és kérje más szakemberek segítségét.
Mérje fel azokat a környezeti tényezőket, amelyek veszélyforrásként szerepelhetnek
(nyitott ablak, rendetlenség az ágy körül, elérhetetlen nővérhívó, nedves padló), és szün-
tesse meg azokat.
Az esetleges gyógyszercserét azonnal jelentenie kell az orvosnak.
Orvosi előírás szerint alkalmazza a biztonsági korlátozásokat (védőrács, heveder), és
ha már nem szükségesek, szüntesse meg azokat.
Az egészségügyi törvényben nevesített betegjogok közül „Az emberi méltósághoz
való jog” részletezi a beteg személyes szabadságában bármely módon (fizikai, kémiai,
biológiai vagy pszichikai módszerrel) történő korlátozás lehetséges, illetve törvényes
körülményeit.
Az Egészségügyi törvény 10.§-a (4) bekezdésének utolsó mondata: „Kínzó, kegyetlen,
embertelen, megalázó vagy büntető jellegű korlátozó intézkedést tilos alkalmazni. A kor-
látozó intézkedés csak addig tarthat, ameddig az elrendelés oka fennáll.”
Ha az ápoló korlátozást alkalmaz, a korlátozás ideje alatt a beteg állapotát folyamato-
san ellenőrizze, mely magában foglalja a fizikai, higiénés és egyéb szükségletek felmé-
rését, és ezeknek a beteg állapotának megfelelő kielégítését.
Korlátozást ideiglenesen szakápoló is elrendelhet, de a korlátozásról az orvost hala-
déktalanul értesíteni kell, akinek 2 órán belül azt jóvá kell hagynia. Ennek hiányában
a korlátozást haladéktalanul meg kell szüntetni.
Az ápolónak pontosan meg kell tudni ítélni azokat a helyzeteket, beavatkozásokat, va-
lamint azt, hogy a beteget milyen állapotában nem hagyhatja magára biztonsága érdeké-
ben. Felsorolunk néhány példát: eszméletvesztés, görcs esetén gyermeket, felnőtt beteget
az ápoló ne hagyja magára, beavatkozások és ápolás során újszülöttet, gyermeket nyitott
inkubátorban vagy pólyázóasztalon ne hagyja magára, intenzív megfigyelés esetén, min-
den olyan állapotban, amely sürgős, életmentő beavatkozást igényel.

Az ápoló ismerje és tartsa be a munkavédelmi, tűzvédelmi szabályokat, az aszepszis

és antiszepszis szabályai, a veszélyes hulladékok kezelésének előírásait (5. fejezet),
a gyógyszereléssel kapcsolatos szabályokat (9. fejezet). Csak akkor végezzen ápolási
beavatkozásokat, ha megszerezte a szükséges szaktudást és gyakorlatot, és munkaköri
leírása alapján erre felhatalmazták.
Pszichológiai és szociális értelemben vett biztonság ápolási vonatkozásai.
Alapápolás 275

A beteg folyamatos tájékoztatása gyógyítása, ápolása során fontos tényezője bizton-

ságérzetének. A beteg és hozzátartozóinak tájékoztatása a diagnózisról, terápiáról, prog-
nózisról az orvos feladata.

Az ápoló feladata a tájékoztatás tartalmát illetően a következő:

A vizsgálatok előkészítésének menetéről, lefolyásáról, a lehetséges fájdalmakról és
a fájdalomcsillapítás módjáról, a vizsgálat vagy műtét utáni teendőkről.
Diétás tanácsadást a dietetikus bevonásával, ajánlásai megerősítésével adjunk.
Az életmódról, életvitelről részletes tájékoztatást adunk tudásunk szerint, és ha erre
lehetőség van, írásos formában is átadjuk a betegnek.
A gyógyszerek várható hatásairól, mellékhatásairól elsősorban az orvos, vagy a gyógy-
szerfelelős ápoló adjon felvilágosítást, de ezt az ápoló is megteheti. Tanácsokat ad
a gyógyszereléssel kapcsolatos életmódbeli változtatásokról a mellékhatások megelőzé-
se érdekében.
A betegek oktatása az ápolás egyik igen fontos módszere, hogy a betegek hozzájussa-
nak az egészségüket érintő tájékoztatáshoz. Az egészséget érintő probléma jobb megér-
tése jobb együttműködést, és a kezelési utasítások jobb betartását eredményezi. A szóbeli
tájékoztatást írásban is erősítsük meg, hogy a beteg elolvasás után is még feltehesse kér-
déseit. Minden intézet, osztály törekszik arra, hogy minél több írásos tájékoztatót a bete-
gek rendelkezésére bocsáthasson, ezeket a tanulók keressék gyakorlóterületükön.
A lelki biztonság elérésének alapja a megfelelő terápiás ápoló-beteg kapcsolat. Az ápo-
ló megjelenése, hangneme, viselkedése legyen kulturált, bizalomkeltő, a beteg iránti fi-
gyelmet tükrözze. Csökkentse a beteg félelmét, szorongását. Különösen fontos az ápoló
kapcsolata a gyermekekkel, akiket kórházi kezelése a biztonságos családi környezetből
szakított ki. Lehetőség van gyermekek esetében a késő estig, vagy éjszakára is a szü-
lők kórházi tartózkodására, mely egyértelmű a gyermek biztonságérzete szempontjából.
Felnőtt betegek esetén is biztosított a hozzátartozókkal való szoros kapcsolat, ebben az
esetben a látogatók figyelmét hívjuk fel a házirend betartására, és a többi beteg jogainak
tiszteletben tartására.
A külvilággal való kapcsolattartás lehetőségéről is tájékoztassuk a beteget, a telefon és
postaláda helyét, használatának módját mondjuk el. Aki nem tudja állapota miatt igénybe
venni ezeket a lehetőségeket, annak ajánljuk fel segítségünket, a megnevezett hozzátarto-
zót telefonon vagy levélben értesítsük. A legközelebbi hozzátartozó nevét és elérhetőségét
a beteg felvételekor kérdezzük meg, és az ápolási dokumentációban jegyezzük fel.

A szociális anamnézis felvételekor azonosított problémák esetén a beteg beleegye-

zésével kérjük a szociális nővér, szociális munkás segítségét, aki a megfelelő szervek
támogatását kérheti a beteg érdekében. Újszülöttek, gyermekek esetében a védőnő kom-
petenciája az elhelyezésről, támogatásról gondoskodni.

Értékelés
A felmérés és az ápolási diagnózisok alapján kitűzött célokat folyamatosan értékeljük,
mert ezek között azonnal elhárítandó veszélyforrások lehetnek, és hosszabb távú célkitű-
zéseket is megfogalmazhatunk a beteg haladása figyelembevételével. A tárgyi feltételek
hiányát, a műszerek meghibásodását a gazdasági nővérnek vagy főnővérnek szóban és
írásban, vagy veszélyt jelentő környezeti hatásokat pedig a szabályok szerint jelentsünk.
Az orvosi vizit, ápolási vizit is megfelelő konzultációs lehetőség arra, hogy a problémák
megoldását a gyógyító-team megbeszélje, illetve az eredményeket értékelje.
276 Alapápolás

9. A tanulás szükséglete
Az ápoló funkciói közé soroltuk az oktatási tevékenységet. Meghatároztuk az egyén
egészséggel kapcsolatos meggyőződésére és szokásaira, választására ható tényezőket.
Ismételje át ezeket az ismereteket, mielőtt tovább halad a tanulásban.

Néha a betegnél hiányoznak a motivációk, hogy az általa értelmezett legegészsége-

sebb életmód szerint éljen. Az egyén azonban gyakran azért betegszik meg, mert nem
ismeri, és ezért nem tudja alkalmazni azokat az eszközöket, amelyek megelőznék vagy
gyógyítanák a betegséget, amelyben szenved. Legfontosabb, hogy a beteg is közremű-
ködjön, kezdeményező szerepe legyen, annál hatékonyabb lesz maga a program (Virgi-
nia Henderson).

A tájékoztatás és oktatás a kórházi ellátás során arra a tudásra és azokra a készségekre

koncentrál, amelyre a betegnek vagy törvényes képviselőjének szüksége lehet az ellátási
döntések meghozatalához, az ellátásban való részvételhez, és az otthon folytatandó el-
látáshoz.

A felmérés szempontjai
Az oktatási szükségleteket meghatározzuk, és a tudásbeli és készségbeli hiányosságo-
kat azonosítjuk.
A felmérő eljárás kiterjed azon betegjellemzőkre is, amelyek meghatározzák, hogy
a beteg kész és képes-e a tanulásra.

A betegjellemzők tartalmazzák:
– a beteg és a törvényes képviselő, vagy a helyettes nyilatkozattételre jogosult sze-
mély hitét és értékrendjét, amennyiben azt a beteg ellátása szükségessé teszi,
– olvasottságukat, képzettségi szintjüket és nyelvüket,
– érzelmi gátjaikat és motivációikat,
– fizikai és megértésbeli korlátaikat,
– a beteg hajlandóságát az információ fogadására.

Ha az oktatási szükségleteket meghatározták, rögzítik a betegdokumentációban.

Az ápolási dokumentációban szerepelnie kell, ki (dietetikus, védőnő, gyógytornász,

diabetológiai szakápoló, sztómaterápiás nővér stb.) mire oktatta a beteget, milyen a tu-
dásszintje, hogyan reagált az oktatásra.

Ápolási diagnózis: a diagnosztikus megállapítás meghatározza a beteg számára szük-

séges információkat és jártasságokat.

Ápolási cél:
a beteg önállóságának helyreállítása, vagy a család támogatóképességének fejlesz-
tése.
Alapápolás 277

Megvalósítás
A betegellátás során az oktatás minimális témakörei:
– a gyógyszerek biztonságos és eredményes alkalmazása, beleértve a lehetséges
gyógyszer-mellékhatásokat,
– a gyógyászati segédeszközök biztonságos és eredményes alkalmazása,
– a gyógyszerek és ételek közötti lehetséges interakciók,
– diéta és táplálás,
– rehabilitációs technikák.

Tanulás akkor történik, ha gondot fordítanak a beteg oktatásához használt módszerek-

re. Más oktatási módszereket igényelnek a vak, süket, illetve egyéb fogyatékossággal
élő, vagy magyarul nem beszélő betegek. Fontos a beteg és az ápoló közötti kommuniká-
ció során a visszajelzés, és ezzel biztosítható, hogy az információt megértsék, illetve az
adott információ megfelelő, hasznos és használható legyen. Oktatáskor vegyük igénybe,
amikor az szükséges, tolmács vagy jeltolmács segítségét is.

A betegek oktatásának célja:

1. Az egészség fenntartása, előmozdítása és a betegségek megelőzése (pl. szülésre fel-
készítő tanfolyam, diétásklub, rendszeres testedzés, szűrővizsgálatok).
Az egészség helyreállítása (a beteg felvilágosítása állapotáról, segítségnyújtás ab-
ban, hogy információt kapjanak, és jártasságot szerezzenek egészségük mielőbbi
visszanyerésében, illetve javításában; a beteget és családját egyaránt bevonjuk).
2. Megbirkózás a csökkent működőképességgel. A beteg önállóságának helyreállítá-
sa oly mértékben, hogy elkerülhetetlen korlátaival is képes legyen napi aktivitását
folytatni. Önellátásra képtelen beteg esetében a család támogatóképességét oktatás-
sal kell kifejleszteni.

Az ápoló szerepe a tanításban, oktatásban

Az ápoló az ápolási tevékenység, beavatkozások elvégzésekor – amennyiben ezt a be-
teg állapota engedi folyamatosan – alkalmazza oktató funkcióját is. Szülés után tanítja az
anyát a követendő higiénés körülmények kialakítására, mellápolásra, az újszülött ápolá-
sára, gondozására. Megfelelő környezetet biztosít ehhez a rooming-in rendszerű ellátás,
ahol az anya felügyelettel gyakorolja gyermekének ápolását, táplálását, gondozását. Az
újszülött ápolását, fogását, tartását az apának is megtaníthatjuk.
Idősebb betegek ápolását, a felfekvés megelőzését, segédeszközök és kényelmi eszkö-
zök használatát a segítő hozzátartozóknak is igény szerint oktathatjuk.

Orvosi rendelés szerint a beteg önállóan végez kezeléseket (sztóma ápolás, inzulinbe-
adás), melyeket az ápoló mutat be és tanít meg.
Kezelések, beavatkozások, műtét előtt a betegnek pontos információt kell adni arról,
hogy hol történik a beavatkozás, mennyi várakozásra számíthat, lesznek-e fájdalmai
vagy kellemetlen érzései, fájdalmait csillapítják, mikor érkezik vissza a betegszobába,
mikor ébred, ha altatják, mikor találkozhat először hozzátartozóival. A beteg minden
kérdésére adjunk választ, hogy oldjuk feszültségét, szorongását, és elnyerjük együttmű-
ködését, bizalmát.
Az oktatást szervezhetjük egyénileg és csoportosan is a témától függően. A különböző
életmódbeli, táplálkozási tanácsokat betegségcsoportok szerint szervezhetünk klubok,
videovetítés, előadás formájában csoportosan. Ha demonstrációs módszert alkalmazunk,
278 Alapápolás

akkor egyénileg szervezzük például az inzulinbeadás bemutatását, gyakoroltatását, hogy

a beteg figyelmét más körülmény ne zavarja.
Figyelembe kell venni az életkori sajátosságokat is. Gyermekek egészségnevelésének
megszervezéséhez szükséges a szülők részvétele és segítsége is. Idősebb betegeknél ve-
gyük figyelembe az érzékelés változásait, fizikai állapotukat.

Értékelés
A beteg teljesítményének értékelése lehetséges oly módon, hogy a beteg bemutatja a
kezelés kivitelezését, kérdések alkalmazásával, a beteg magatartásának megfigyelésével,
és megbeszélésekkel. Az értékelés során új szükségletek merülhetnek fel, melyek alapján
az ápoló a beteggel új tervet készít.
Alapápolás 279

10. Az esztétikai szükséglet

Az esztétikai jelenségek érzékelésére csak az ember képes. Az ember cselekvését
motiválja a szép tárgyak, környezet keresése, közérzetét javítja, érzelmeit befolyásolja
a szépség vagy rútság látványa. A két ellentétes pólust, a szépséget és rútságot az embe-
rek egyénileg ítélik meg, mégis befolyásolja értékrendjüket a kulturális, társadalmi, csa-
ládi környezet, melyben élnek. Változnak az öltözködési szokások, az építészeti stílusok,
a használati tárgyak megjelenési formái történelmi koronként is, és bizonyos szépségide-
ál változik életkoronként is.
Az emberi megjelenés esztétikumához tartozik a mozgás, az arckifejezés, a beszéd, az
öltözködés és az ápoltság. Az ember öltözködésével (egyenruha, munkaruha, stílus), vi-
selkedésével képviseli foglalkozását, vagy bizonyos társadalmi csoporthoz, irányzathoz
való tartozását.

A tárgyak akkor okoznak örömet, ha formájuk megfelel gyakorlati céljuknak, vagy

egyszerűen csak gyönyörködünk szépségükben. Vannak, akik az egyszerű formákat ked-
velik, vannak, akik a túldíszített, stilizált formákat részesítik előnyben.
Az elvont formák közül szépnek tartjuk a szimmetriát, a ritmust, a harmóniát. A rit-
musnak és harmóniának az építészetben a belső terek kiképzésében éppúgy, mint az em-
beri magatartásban jelentősége van.
Különösen hatnak érzelmeinkre a színek, melyek megnyugtatnak, vagy éppen izgal-
mat, feszültséget vagy félelmet okozhatnak.
Az esztétikai szükségletek kielégítésének jelentősége az ápolás, gyógyítás során:
A kórházi környezetben a beteg szorong, fél az ismeretlen eseményektől, betegsége ki-
menetelétől. Érzelmileg fogékonyabb, érzékenyebb a környezeti hatásokra is.
Mielőtt belépne a kórház kapuján, már kedvező hatással lehet érzelmeire egy kellemes
természeti környezetben lévő épület, ahol virágokat, fákat, rendezett parkot lát.
A betegnek és hozzátartozóinak egyaránt fontos, hogy az addig megszokott otthoni
környezetnél ne legyen hidegebb, zordabb, barátságtalanabb az a környezet, ahol gyógy-
ulását reméli.
Már a beteggel történő első találkozáskor elnyerhetjük bizalmát, ha öltözékünk tiszta,
rendezett, beszédmodorunk kellemes, és együttérző magatartást tanúsítunk.
Kellemes érzetet, biztonságot jelent, ha a kórház belső terei tágasak, a falak színesek
és esztétikusan díszítettek. Kellemetlen látványt nyújt a hirdetésekkel, betegnek szóló
utasításokkal teleragasztott falfelület vagy ajtó.
A vizsgálókban alkalmazhatunk színes függönyöket, paravánokat.
A betegszobák berendezései, falai is már több intézményben színesek, hangulatos füg-
gönyökkel, képekkel vannak díszítve.
A gyermekkórházakban elterjedt és nagyon jó hatású a figurális falfestés.
A betegek sokszor hoznak be a kórházba színes terítőket az éjjeliszekrény letakarására,
dísztárgyakat tesznek ki. Az esztétikus környezet megteremtéséről, a táplálkozási szük-
séglet kielégítésekor is szó volt, a szép, higiénikus tálalás a beteg étvágyát fokozhatja.
A betegszobák rendje, tisztasága, ha azok nem túlzsúfoltak, a betegek közérzetét ja-
vítják.
280 Alapápolás

A szép tárgyi környezet kihat a közérzetre, fokozza az életkedvet, és megbetegedés

esetén elviselhetőbbé teszi a megváltozott egészségi állapotot.

ÖSSZEFOGLALÁS
Az ápolás gyökerei az alapvető emberi szükségletekben rejlenek.
Az ápoló tevékenységével, mindhárom funkcióját tekintve azokat az alapvető testi
szükségleteket segíti és elégíti ki, melyeket a beteg gyakran képtelen önállóan saját maga
kielégíteni. Az ápoló felelősségi körébe tartozik, hogy a beteg erőnlétét megítélje, tájéko-
zottságát, ismeretszintjét felmérje, és a beteg helyes önértékelését (testkép) kialakítsa. Az
ápoló célja, hogy elősegítse betege önálló részvételét egészsége ápolásában. A beteg ok-
tatását, képzését, és lelki támogatását beépíti mindennapos gyakorlatába, melynek során
szakszerű kommunikációt folytat, és terápiás kapcsolatot létesít a beteggel.

Kérdések, feladatok
1. Ismertesse a mozgásszükséglet felmérésének szempontjait!
2. Határozza meg az alvást befolyásoló tényezőket!
3. Milyen alváshigiénés tanácsokat adna a betegnek?
4. Jellemezze a leggyakoribb vizeletürítési problémákat!
5. Sorolja fel a székletürítési szükséglet felmérésének szempontjait!
6. Definiálja a székrekedés fogalmát!
7. Jellemezze a leggyakoribb vizeletürítési problémákat!
8. Foglalja össze az ápoló feladatát lázas beteg ápolásakor!
9. Foglalja össze milyen környezeti tényezők befolyásolják a beteg biztonságát!
10. Ismertesse a beteg oktatásának célját!
11. Foglalja össze a beteg esztétikai szükségletei kielégítésének módját!

Gyakorlati feladatok
1. A gyakorlóterületén ismerje meg és alkalmazza a helyi munkautasítást, műveleti
utasítást és ápolási protokollt, melyben meghatározzák a decubitus megelőzés, rizi-
kófelmérés, ellátás (terápia) folyamatát, a rendelkezésre álló eszközök használatát,
a felelősségi szinteket és a dokumentációs kötelezettséget!
2. A gyakorlat során figyelje meg és írja össze a beteg kényelmét szolgáló eszközö-
ket!
3. A gyakorlat során figyelje meg és csoportosítsa azokat az esztétikai jelenségeket,
melyek kellemesen hatottak érzelmeire és azokat, melyek negatív érzéseket keltet-
tek Önben!
Alapápolás 281

C) Vizitek fogalma, célja, fajtái

A fejezet célja:
Megismertetni a vizit jelentőségét a betegellátásban, kiemelten hangsúlyozni az ápoló
feladatait a vizeteken, konzíliumon. Bemutatni az ápolóval szemben támasztott szakmai
és viselkedésbeli követelményeket, elvárásokat viziteken és konzíliumon.

Követelmények a fejezet elsajátítása után:

Ön képes lesz:
– az ápoló feladatait elvégezni a viziteken
– a szükséges eszközöket előkészíteni a vizithez, konzíliumhoz
– szakszerűen segíteni betegnek, orvosnak a vizsgálatoknál
– tudni az ápolási vizit fontosságát.

Fogalomgyűjtemény
vizit: beteglátogatás
konzílium: tanácskozás

Vizit, a betegellátás fontos része, látogatás, a beteg meglátogatását jelenti. A beteg

kezelőorvosa minden munkanapon tájékozódik e betegek állapotáról, az előző vizit óta
történt eseményekről, kezelésről, vizsgálatokról, eredményekről, és ezek alapján dönt
a további kezelésről, a következő időszakra utasításokat ad, vizsgálatokat rendel, egyéb
terápiás beavatkozásokat javasol, pl. infúzió, transzfúzió, gyógyszerek stb.

Az egészségügyi intézmények vizitrendje részben szakmánként jellemző, és függ az

intézmény, osztály belső szabályozásától. A vizitek rendjét a Szervezeti Működési Sza-
bályzat tartalmazza. A Szervezeti és működési Szabályzatot minden intézmény maga
dolgozza ki. A betegeket felvételkor szóban és írásban tájékoztatják a házirendről, mely
tartalmazza a vizitek időpontját is.

Nemcsak a fekvőbeteg-intézetek gyakorlatában beszélünk vizitről, hanem az alapel-

látásban is, ahol a családorvos, az otthonápolási szolgálat szakdolgozói az otthonában
fekvő beteget látogatják meg.

Az orvosi vizit célja:

– a vizitelő orvos meghallgatja a beteg panaszait,
– konzultál az osztály orvosaival,
– meghallgatja a betegért felelős ápoló, ápoláskoordinátor, főnővér összefoglalóját
a beteg ápolási körülményeiről,
– ellenőrzi, értékeli az elvégzett ápolási feladatokat,
– elvégzi a szükséges vizsgálatokat,
– elemzi, értékeli a laboratóriumi, diagnosztikai vizsgálatok eredményeit,
– értékeli az ápoló megfigyeléseit, a mért paramétereket,
– megtervezi a szükséges kiegészítő vizsgálatokat,
282 Alapápolás

– megszabja a beteg állapotának, betegségének megfelelő kezeléseket, gyógyszere-

lést, az ellátási tervhez kapcsolódó ápolási feladatokat, az esetleges műtéti, vizsgá-
lati előkészítéseket elrendeli,
– a vizit az ápolók képzését is szolgálja.

Az orvosi vizithez az ápoló biztosítja a tárgyi, környezeti feltételeket, és előkészíti

a betegeket. A zavartalan lebonyolítás feltételei:
– a vizitek mindennap azonos időben történjenek az osztály munkarendjéhez igazod-
va,
– a vizithez mind a vizitelő orvosnak, mind az ápolónak elő kell készülnie.

1. A betegek felkészítése: a vizit előtt el kell végezni a segítségre vagy teljes ellátásra
szoruló betegek fürdetését/mosdatását és a betegágyat, környezetét tisztán, rendben
elkészíteni. Az önellátó betegeket is megkérjük, hogy tisztálkodjanak, és rendezzék
el környezetüket. A betegeket megkérjük, hogy vizit közben más tevékenységet ne
folytassanak (rádióhallgatás, tv-nézés, olvasás), ne fogadjanak látogatókat. Ha le-
het, más vizsgálatok céljából se legyen a beteg távol. Ezeket lehetőség szerint össze
kell hangolni a vizit idejével.
2. A betegszobák előkészítése: ellenőrizze, hogy a vizit előtt a takarítás megtörténjen.
Az éppen nem használatos eszközök (betegemelő, kötözőkocsi, mosdatás eszközei)
ne maradjanak a kórteremben. Ellenőrizze a higiénés kézfertőtlenítés eszközeinek
meglétét. A betegszobát szellőztesse ki.
3. Az ápoló szakmai felkészülése
A betegen tapasztalt tüneteket, változásokat megfigyeli, megfigyeléseiről pontos,
egyértelmű, szakszerű összefoglalást ad. Beszámol az ápolás eredményéről. Tájé-
koztatni kell a vizitelő orvost az előző napszak (éjszaka, nappal) történéseiről is.
4. Vizithez szükséges eszközök előkészítése
Az eszközöket aszerint kell összeállítani, hogy milyen tevékenységeket végeznek
a helyi szokás és a szakma jellegzetességei szerint. Egyes osztályokon az intravé-
nás injekciókat a viziten adják be, az infúziókat akkor kötik be a betegeknek. Van,
ahol vizsgálatot nem végeznek, arra a vizit után a vizsgálóhelyiségben kerül sor.
Más helyeken pedig a kórtermi vizsgálatokra, megtekintésre is fel kell készülni.
A vizitkocsit elkészítjük, melyen a fizikális vizsgálatok eszközeit és az egészség-
ügyi dokumentációt kell elhelyezni.

A vizsgálathoz szükséges eszközök:

– hallgató,
– vérnyomásmérő,
– kézi fényforrás,
– reflexkalapács,
– spatula
– kézmosáshoz, kézfetőtlenítéshez és szárításhoz szükséges eszközök,
– dokumentáció (kórlapok, leletek, vizsgálati eredmények, lázlap, megfigyelőlapok és
az ápolási dokumentáció, mindezt betegenként dossziéba rendezve).

Az osztály jellegéből és a helyi szokásokból eredően ezek az eszközök kiegészíthetők.

Ahol a gyógyszereket, infúziókat is az osztályos orvosi viziten adják be, ott a gyógy-
szerelés szabályai szerint a gyógyszereket és a beadás eszközeit is elő kell készíteni.
Alapápolás 283

A vizitek fajtái

Osztályos orvosi vizit

Minden munkanapon, lehetőleg ugyanabban az időpontban történik. Résztvevője az
osztályos vagy kórtermes orvos és ápoló. Az ápoló referál az elmúlt 24 óra eseményeiről
az orvosnak. Az orvos a betegség jellegének megfelelően minden beteget megvizsgál, az
ápoló segédkezik a betegnek a vizsgálatoknál (vetkőzés, megfelelő elhelyezkedés, kötés
lebontása stb.). Ilyenkor van lehetősége a betegnek kérdések feltételére állapotával kap-
csolatban.

Főorvosi vizit
Gyakorisága változó, naponta, vagy kétnaponta, vagy hetente kétszer történik. A be-
teg kezelőorvosa referál a főorvosnak a beteg állapotáról, a terápia eredményeiről, és
a főorvos a megkezdett terápiát vagy jóváhagyja, vagy más beavatkozást, teendőket ja-
vasol. Dönt a hazabocsátásról. Az osztályvezető főnővér és a műszakos ápoló, gyak-
ran dietetikus, gyógytornász, szociális munkás, pszichológus, egyéb más szakképesítésű
szakemberek is részt vesznek, és dokumentálják az utasításokat.

Ügyeletes orvosi vizit

Az esti órákban az ügyeletes orvos végiglátogatja a betegeket az ápolóval együtt, éj-
szakára utasításokat adhat, beadja az esti intravénás injekciókat, altatót, fájdalomcsilla-
pítót rendel. Különösen az aznapi műtött és a súlyos állapotban lévő betegek állapotát
kell, hogy dokumentálja.

Vizit munkaszüneti napokon

Hétvégén és ünnepnapokon is meg kell történni a vizitnek. Az osztály jellegéből adó-
dóan vagy folyamatosan biztosítva van ilyenkor is az orvos jelenléte az osztályon, vagy
csak vizit idejére megy be, de távollétében is lehet vele kommunikálni a betegek állapo-
táról, és szükség esetén néhány perc alatt odaér, ha hívják.

Segédkezés betegvizsgálatnál
A vizsgálathoz a beteget le kell vetkőztetni, de csak azt a testrészt takarja ki, amelyet
az orvos vizsgál. A vizitkocsit vagy tálcát tegye a beteg ágyához közel, úgy hogy a vizs-
gálatot ne akadályozza. A szükséges eszközt adja az orvos kezébe. A vizsgálat után a be-
teget felöltözteti. Az orvosi rendeléseket az ápolási dokumentációba feljegyzi. A viziten
kapott utasítások végrehajtásáért a vizitelő ápoló felelős.
A vizithez feltétlenül legyen minden előkészítve, azokat az ápoló vigye magával. A vi-
zit ideje alatt a kórtermet ne hagyjuk el, csak a beteg(ek)re figyeljünk. Érezzék, hogy ez
az idő rendkívül fontos gyógyításukban. Verbális és non-verbális kommunikációnk fe-
jezze ki a vizit jelentőségét. Ne szakítsa meg semmiféle tényező, pl. telefon, más személy
stb. Ezért a kórterem ajtóra tegyük ki „Vizit van! Ne zavard!” táblát, ami mindenki szá-
mára figyelmeztető jel. Nem illik a vizit ideje alatt járkálni, ajtót nyitni, sem a dolgozók-
nak, sem a beteg(ek)nek. Ilyenkor a betegek se használjanak telefont, rádiót, televíziót.

Az ápoló feladatai a vizit alatt:

– a betegnek való segédkezés
– az orvos utasításainak pontos feljegyzése, dokumentálás
– az orvos kérdéseire rövid, tömör válaszokat adni.
284 Alapápolás

Az ápoló feladatai a vizit után:

– a vizit-tálca rendbetétele, használt eszközök eltávolítása és pótlása,
– az elvégzendő feladatok prioritását meghatározni, azonnal elvégzendők, vagy csak
később elvégzendők, esetleg másnap reggel elvégzendők,
– a vizit-rendelés kivitelezése
– az elvégzett feladatok dokumentálása.

Konzílium

A konzílium a beteg bajának, a kezelés módjának megállapítása céljából folytatott

orvosi tanácskozás. Általában a beteget kezelő orvos más szakképesítésű specialista,
szakorvos véleményét kéri adott kezeléshez, vagy kezelésről. Kitölti a konzílium kérő
vizsgálati lapot, s azzal a betegkísérő elviszi a beteget a megjelölt osztályra a vizsgálati
helyre, amennyiben a beteg el tud menni, vagy szállítható. Ha a beteg nem szállítható,
akkor csak a kérőlapot juttatja el a szakorvoshoz, és ő maga jön el a beteghez a vizsgálat
lefolytatása végett. Ilyenkor a konzílium a beteg ágyában történik. A szakorvos is hely-
ben dokumentál.
Az ápoló a konzílium előkészítése előtt tájékozódjon, hogy milyen speciális vizsgálat
várható, és ennek alapján készítse elő a szükséges eszközöket. A konzíliumot rendszerint
az ápolási egység vizsgálójában, kezelőjében, vagy a beteg ágyában folytatják. Ha szük-
séges, a beteget a vizsgálóba kísérjük, vagy állapotától függően szállításáról gondosko-
dunk. A beteget nyugtassa meg, és röviden tájékoztassa a konzílium módjáról, milyen
vizsgálatok várhatók. A beteget készítse elő a konzíliumon várható vizsgálatra orvosi
rendelés szerint.
Fontos a beteg összes dokumentációját elkészíteni, hogy a vizsgálat helyszínén ren-
delkezésre álljon.

Ápolási vizit
Az ápolási vizitek rendjét az intézmények ápolásmenedzsmentje a szervezeti és műkö-
dési szabályzatban, helyi szabályozásban vagy protokollban határozza meg. A vezetési
szinteknek megfelelően, az egyes szintekhez (pl. ápolási igazgató, osztályvezető főnő-
vér) kapcsolódó feladatokat az ápolási vizitek vonatkozásában is a munkaköri leírások
tartalmazzák. Az ellenőrzés kritériumait a minőségi ápolás, a minőségügyi célkitűzések
standardjai alapján határozzák meg.
Az intézeti szintű ápolási vizitet az ápolási igazgató vezetésével szervezik. Az ápolási
igazgató feladatkörébe tartozik az intézmény által nyújtott ápolási tevékenység felügye-
lete és a tevékenységek összehangolása.

Az ápolási vizit célja:

– a kórházi ápolási dokumentáció szabályszerű vezetésének ellenőrzése és szakmai
tartalmának felügyelete
– a betegjogok érvényesülésének ellenőrzése
– az ápolási egységek higiénés rendjének figyelemmel kísérése
– a házirendben foglalt rendelkezések végrehajtásának ellenőrzése
– az ápolói kompetenciák helyes érvényesítésének, az ápolási gyakorlat minőségének
megfigyelése
Alapápolás 285

– a korszerű ápolási szemlélet kialakítása és fejlesztése

– a személyi és tárgyi feltételek ellenőrzése
– a betegek elégedettségének felmérése az ápolási szolgáltatásokkal
– a dolgozói elégedettség mérése
– az ápolócsoport munkájának értékelése.

A felsorolt célok általános megfogalmazások. Az ápolási igazgató munkatervének

megfelelően választja ki egy-egy vizit megfigyelési szempontjait.

Az osztályvezető ápoló/főnővér egy ápolási egység vezetéséért felelős, aki ezen ápo-
lási egységen belül az orvosi vizitektől függetlenül, de a gyógyítási folyamat szerves ré-
szeként szervezi az osztályos ápolási viziteket. Találunk példát arra is, hogy az osztály-
vezető ápoló mellett diplomás ápoló ápoláskoordinátori munkakörben felelős az ápolási
egység ápolásszakmai irányításáért, szervezéséért. Ennek értelmében az ápolási vizitet
az osztályvezető ápoló és/vagy az ápoláskoordinátor vezeti.

ÖSSZEFOGLALÁS
A vizit a gyógyító-team információszerzésének, és a beteggel való kapcsolattartásnak
egyik hatékony módszere. Az orvosi vizitek gyakoriságát az osztályvezető főorvos az
osztály működési rendjében határozza meg. A vizit alkalmával az orvos a terápiás be-
avatkozások eredményességét kíséri figyelemmel.

Az ápoló munkájának fontos része aktív résztvevője lenni a viziteknek, szakszerű és

logikus információt adni az orvosnak a két vizit közötti időben történtekről. Az ok-oko-
zati összefüggések feltárásával segítse a beteg kezelését. Használja az ápolási diagnózi-
sokat és az adekvát ápolási beavatkozásokat. Segítsen a betegnek és az orvosnak a vi-
zitek, konzíliumok alatt. A beteg kezelésében igen fontos az orvosi utasítások pontos
dokumentációja.

Kérdések, feladatok
1. Sorolja fel az ápoló feladatait a vizit előkészítésével kapcsolatban!
2. Mit értünk a konzílium fogalma alatt?
3. Magyarázza meg, hogyan járul hozzá az ápolói munka minőségének fejlesztéséhez
az ápolási vizit!
4. Sorolja fel a vizit fajtáit!
5. Ismertesse az ápoló feladatait a vizit alatt!

Gyakorlati feladat
1. Gyakorlóterületén vegyen részt viziten és konzíliumon! Segítse a beteget a vizsgá-
latok alatt, és figyelje meg a dokumentációt!
286 Alapápolás

D) A decubitus
A fejezet célja
Megismertetni a nyomási fekélyben szenvedők ápolásának elméletét és gyakorlatát.
A decubitus kialakulása szempontjából veszélyeztetett páciensek mielőbbi felismerése,
részükre a szükséges prevenció nyújtása, valamint a kialakult felfekvéses fekélyek helyi
és általános kezelésének, ápolásának meghatározása.

Követelmények a fejezet elsajátítása után

Ön képes:
– a decubitus kialakulása szempontjából veszélyeztetett páciensek mielőbbi felisme-
résére, részükre a szükséges prevenció nyújtására, valamint a kialakult felfekvéses
fekélyek helyi és általános kezelésére, ápolásának meghatározására
– a decubitusban szenvedők jellegzetes tüneteit megfigyelni és értékelni
– a decubitusban szenvedő betegek számára ápolási tervet készíteni
– a decubitusok megelőzésére, illetve előfordulási gyakoriságuk csökkentésére
– a decubitusban szenvedő beteg speciális szükségleteit kielégíteni
– a decubitus költséghatékony kezelési elveinek elterjesztésére
– a betegek életminőségének javítására
alkalmazni az ápolási protokollokat

Fogalomgyűjtemény
decubitus: nyomási fekély, felfekvés. A bőr és a bőr alatti szövet lokális sérülése, ame-
lyet nyomás, nyíróerő, súrlódás, vagy ezek kombinációja okozott.
A helyi vérellátás elégtelensége által okozott, általában nyomás hatására kialakuló kö-
rülírt bőrelváltozás, mely súrlódó és nyíró erők hatására többnyire a csontos alapok
felett jelenik meg legkorábban (pl. könyök, térd, boka, sarok);
oedema: kóros folyadék felhalmozódás a sejtekben
epidermis: a bőr legfelsőbb rétege (felhám)
szöveti ischaemia: A vér helyi hiánya vagy nagymértékű lecsökkenése, amely mechani-
kus elzáródásból ered
szövetkárosodás: ha a kapillárist elzáró nyomás meghaladja a normális 16-32 Hgmmt.
normális reaktív vérbőség ( bőrpír ): helyi értágulat a test egészséges válasza a szövetekben
keletkezett vérhiánnyal szemben. Egy óránál rövidebb ideig tartó vérbőség kompenzáci-
ós válasz és csak akkor hatásos, ha a nyomás az elhalás vagy károsodás előtt megszűnik
kóros reaktív vérbőség: túlzott mértékű értágulat, beszűrődéssel. A bőr élénk rózsaszín
vagy piros. A kóros reaktív vérbőség nyomás megszűnése után 1 órán túl akár 1 hé-
tig is eltarthat. Decubitus I. Stádium!
nyíróerő: a bőrre nehezedő olyan nyomás, amely akkor jön létre, amikor a beteg mozgatá-
sát vagy helyzetváltoztatását húzással végzik, vagy hagyják, hogy a beteg lecsússzon
az ágyban. Szakadás és mechanikus károsodás következik be a szövetekben. Súlyos
esetben nyirokerek, izomrostok is elszakadnak és mély nyomási fekély alakul ki
súrlódás: nyíróerő része, a bőr elszarusodó rétegét távolítja el. A fekély felületes, nincs
elhalás. Pl. könyök, sarok veszélyeztetett a lepedőhöz dörzsölve
Alapápolás 287

1. A decubitus fogalma, formái

1.1. A decubitus fogalma

A decubitus és a nyomási fekély kifejezéseket gyakorta egyenértékűként alkalmazzák.
A decubitus a latin decumbere – lefekszik szóból ered. Vagyis elvileg nem vonatkozik
pl. a tolókocsiban ülők sebeire. Mivel a közös ok a nyomás, talán helyesebb a nyomási
fekély kifejezés alkalmazása.

A decubitus, hazai epidemiológiai adatai, számos egészségügyi ellátó környezetben

való előfordulása, magas költségei és a decubitusban szenvedő betegek drámaian csök-
kenő életminősége alapján, hazánkban is népegészségügyi problémaként kezelendő.
(Ápolási Szakmai Kollégium)

A helyi vérellátás elégtelensége által okozott, általában nyomás hatására kialakuló kö-
rülírt bőrelváltozás, mely súrlódó és nyíró erők hatására többnyire a csontos alapok felett
jelenik meg legkorábban (pl. könyök, térd, boka, sarok);

Decubitus akkor alakul ki, amikor a csontos alapon a tartós nyomás megakadályozza
az egészséges kapilláriskeringést, s így szöveti elhalást eredményez. Akár 2–6 órán be-
lül is kialakulhat. Így a megelőzés szempontjából kulcsfontosságú lépés a kockázatnak
kitett személyek pontos felismerése, hogy a megelőző intézkedések mielőbb megtörtén-
hessenek.

A már kialakult felfekvés nagyon rossz gyógyhajlamú. A beteg szempontjából: befo-

lyásolja az életminőséget, növeli további betegségek kialakulásának kockázatát, jelentős
hatással van a beteg további életkilátásaira. Az ápolás szempontjából: nagyobb időráfor-
dítást igényel, jelentősen megemeli az ápolási költségeket.

1.2. A decubitus formái, súlyossági fokozatai (stádiumbeosztása)

I. stádium
– Ép bőrben elszíneződés
Ujj nyomására a sértetlen bőrön nem elhalványuló bőrpír, vagy lila folt. A bőr elszíne-
ződik, meleg tapintású, oedemás – vizenyős. Sötét bőrű személyek esetén az adott bőrte-
rület megkeményedése is jelzésként szolgálhat.

II. stádium
– Hámhiány – részleges bőrhiány
Részleges bőrveszteség, amely az epidermist (felhámot), dermist (hámot), vagy mind-
kettőt érintheti. Klinikai jellemzője a savós hólyag, vagy a hámfosztottság, valamint a se
balap véres beivódása.
288 Alapápolás

III. stádium
– Teljes vastagságú hámhiány
Teljes mennyiségű bőrveszteség (elhalás) a bőr alatti szövet (ek) sérülésével (elhalá-
sával), amely a fasciág is elterjedhet, de azon még nem jut keresztül. A fekély klinikai
jellegzetessége a sebszélek aláterjedtsége, kráter, vagy üreg képződése.

IV. stádium
– Teljes bőrhiány kiterjedt szövetelhalással
Mélyterjedő roncsolódás, szövetelhalás, amely magában foglalja (foglalhatja) az adott
terület ín-, izom-, és csontszövetének sérülését, roncsolódását, elhalását teljes mértékű
bőrveszteséggel vagy anélkül.
Alapápolás 289

2. A decubitus kialakulása, tünetei

Normális szenzomotoriummal érzékeléssel bíró betegnél nem alakul ki nyomási fe-
kély. A bőrre, subcutisra, izmokra, csontokra nehezedő, a beteg testsúlyából adódó nyo-
más gyakran meghaladja a 32 Hgmm-es kapilláris töltőnyomást. Az érintett területről ér-
kező feedback tudatosan és nem tudatosan is testhelyzet-változtatásra készteti az embert.
A nyomás így más területre helyeződik át, még mielőtt irreverzibilis szövetkárosodás
jönne létre. A tartósan ágyban fekvő, tolókocsiban ülő, önállóan mozgásképtelen bete-
geknél, akiknél folyamatos nyomás nehezedik a csontos kiemelkedéseket borító bőrte-
rületre, nagy a nekrózis, a nyomási fekély kialakulásának kockázata. Elsősorban az idős,
neurológiai betegek, illetve az akutan kórházba kerültek veszélyeztetettek, akik önálló
helyzetváltoztatásra rendszerint képtelenek.

2.1. A nyomási fekély előfordulásának gyakorisága

A nyomási fekélyek kétharmada 70 évnél idősebb betegeken alakul ki. Előfordulási
gyakorisága az idős betegeket ápoló „elfekvő” osztályokon 18-27%. A neurológiai defi-
cites betegeknél az éves kockázat 5-8%, míg a fekélyek életük végéig való kialakulásá-
nak rizikója 25-85%. Paraplég betegeknél a decubitus 7-8%-ban közvetlen halálok. Az
akutan kórházba kerülők 3-11%-át érinti.

2.2. A nyomási fekély okai

– a kapilláris töltőnyomást meghaladó nyomás
– csökkent mozgáskészség
– kontraktúrában lévő ízületek
– érzéskiesés (pl. fájdalom)
– macerálódott, vékony, atrófiás bőr
– táplálkozási hiányállapot (pl. fehérjehiány)
– szöveti oxigénhiány (anaemia [vérszegénység], érszűkület)
– bakteriális felülfertőződés
– különféle okok miatti helyzetváltoztatás gátlása
– a beteg bőrén nyomó, dörzsölő, nyíró erők hatása, a nyomásnak leginkább kitett
sacralis, glutealis, könyök, térd, boka és sarok területén
– az elégtelen perifériás keringés
– azok a folyamatok, amelyek rontják a keringést, csökkentik a bőr ellenálló képessé-
gét, megszüntetik a fájdalomérzést.
290 Alapápolás

2.3. A nyomási fekély kialakulási folyamata

A kiváltó mechanizmus a kívülről jövő nyomás (pl. ágybetét, tolókocsi párna). Rövid
ideig tartó nagy vagy hosszú ideig tartó kis nyomóerő ugyanúgy képes nyomási fekélyt
létrehozni. A nyíróerők (pl. a beteg helytelen mozgatása az ágyban) ugyancsak a mikro-
cirkuláció zavarait okozzák. A mikrocirkuláció zavara szöveti ischaemiához, gyulladásos
reakcióhoz, majd anoxiához (oxigénhiány) vezet. Ennek következménye a sejtelhalás,
szövetnekrózis. Irreverzibilis károsodás már két órán át tartó nyomástól kialakulhat.

2.3.1. A decubitusos megbetegedés szakaszai

A szöveti ischaemia (oxigénhiány) szakaszában a tartós nyomás hatására a bőr elfehé-
redik, majd bőrpír jön létre, amely kétféle lehet:
Normál reaktív vérbőség – 1 óránál rövidebb ideig tart, az ujj nyomására kifehé-
redik.
Kóros reaktív vérbőség – nyomás hatására túlzott mértékű értágulat és beszűrődés jön
létre, a bőr élénk rózsaszín vagy piros, több mint egy óráig, de akár két hétig is fentállhat.
A beteg égő fájdalomra panaszkodik.

A hámhiány kialakulása során nedvedző, hámfosztott terület alakul ki, amely nagyon
fájdalmas és könnyen befertőződhet.
Az elhalás a szövetek oxigénhiányos állapota miatt alakul ki. A folyamat a mélybe
terjed, a kóros anyagcsere-végtermékek felszaporodása és a bakteriális felülfertőződés
miatt.

Két formáját ismerjük:

Száraz üszkösödés – az elhalt szövetrész barnás vagy feketésvörös, száraz, ráncos.
Nedves üszkösödés – feketésvörös elszíneződés, a seb átható szagú váladékot termel.
A seb lehet alávájt szélű, lebenyes, nagy kiterjedésű, esetleg csontig tátongó is.

2.3.2. Külső – extrinsic rizikófaktorok

– Megnövekedett nyomás fekvéskor/időtartam
– Páratartalom, hőmérséklet
– Súrlódás
– Nyíróerők

2.3.3. Belső – intrinsic rizikófaktorok

– inkontinencia – vizeletürítési képtelenség
– csökkent spontán mozgásképesség
– fokozott spaszticitás – fokozott görcskészség
– érzéskiesés
– alultápláltság (malnutrició)
– súlyos szisztémás megbetegedés/krónikus alapbetegség
– fertőzés
– cachexia – kóros soványság
Alapápolás 291

2.3.4. Hajlamosító tényezők

– immobilitás-mozgáskorlátozottság
– magas életkor
– vérellátási zavar
– inkontinencia
– alultápláltság
– elhízottság
– láz
– diabetes – cukorbetegség
– egyes bőrbetegségek.

2.4. A nyomási fekély klinikai megjelenése

A tapasztalatlan szemlélő számára megtévesztő lehet a látvány. A szövetek ellenállása
a nyomóerővel szemben más és más. Legkevésbé az izomszövet képes ellenállni neki.
Ráadásul a nyomás sem egyenletesen oszlik meg a csont és a felette fekvő bőr között.
A nyomóerő közvetlenül a csont felett a legnagyobb, és oldalirányban távolodva csök-
ken. Éppen ezért, amikor a bőrön egy kis fekély megjelenik, az csak a jéghegy csúcsa.
Alatta egy sokkalta nagyobb, a sebszélek alá jóval beterjedő és mélyre nyúló üreggel.

2.5. A nyomási fekély elhelyezkedése

Az összes felfekvések 67%-a a csípő- és fartájékon alakul ki. Az alsó végtagokon
mintegy 25%. A fennmaradó mintegy 10% bárhol kialakulhat, ahol tartós nyomásnak
van kitéve a bőr.
A nyomási fekély leggyakoribb kialakulási helyei az olyan nyomásnak kitett terület,
ahol vékony a bőr alatti zsírréteg.

Háton fekvő betegnél:

– koponya hátsó része
– lapocka
– könyök
– keresztcsont- tájék
– sarok

Oldalán fekvő betegnél:

– tompor
– csípőtaréj
– térd
– boka külső és belső felszíne

Ülő betegnél:
– ülőgumó
– farkcsonti terület
292 Alapápolás

3. A decubitus felmérése: a Norton- és a Braden-skála

A nyomási fekélyek megelőzése és kezelése elsősorban ápolási feladat. A fekély kifej-
lődését előrejelző tényezők megállapításával azonosítani lehet a leginkább veszélyezte-
tett betegeket. A decubitus felmérése gyakorlati, klasszikus ápolási tevékenységek során
állapotfelmérő skálák használatával történik.

3.1. Decubitus rizikómérő skálák

Előre jelzik, hogy kiknél és milyen eséllyel alakul(hat) ki decubitus, azaz a decubitus
kialakulása szempontjából veszélyeztetett egyének/kliensek beazonosításával a rizikó
globális mérését teszik lehetővé. Több skálát fejlesztettek ki erre a célra, az egyik leg-
ismertebb a bővített Norton-skála. Egyéb skálák: a Waterlow- skála, a Braden- skála és
a Knoll- skála.

3.1.1. Bővített Norton-skála

1-4 fokozat:
– Kooperációs érték
– Életkor
– Bőr állapota
– Kísérő betegség
– Általános állapot
– Mentális státusz
– Aktivitás
– Mobilitás
– Inkontinencia

– Nem veszélyeztetett kategória (BNS: 25 pont felett) a beteg prevenciót nem igé-
nyel.
– Közepes rizikókategória (BNS: 21-25 pont) kockázati újra felmérés 4 naponta + pre-
venció!
– Magas rizikókategória (BNS: 20 pont alatt) kockázati újra felmérés naponta + pre-
venció!

Meglévő decubitus esetén a beteg pontszámtól függetlenül a magas rizikókategóriába

sorolandó, újra felmérés 3 naponta + prevenció!. Állapotváltozás esetén az észlelést kö-
vető 2 órán belül a kockázati újra felmérésnek meg kell történnie + ha szükséges preven-
ciós tervmódosítást kell végezni!
Alapápolás 293

3.1.2. Braden-skála
Decubitus kialakulásának megelőzése
Rizikótényezők felmérése vagy újra felmérése
BRADEN-SKÁLA
VIZSGÁLANDÓ PONTSZÁMOK:
PARAMÉTEREK 1 2 3 4
MENTÁLIS
Öntudatlan Zavart Fásult Éber
ÁLLAPOT
BŐRNEDVERSSÉG Folyamatos Gyakori Alkalomszerű Ritka
Tolókocsi Segítséggel
AKTIVITÁS Ágyban fekvő Járóképes
szükséges járóképes
Nagymértékben Kismértékben
MOBILITÁS Immobil Teljes
akadályozott akadályozott
Teljes vizelet/
Gyakran vizelet
INKONTINENCIA széklet alkalomszerű Nincs
inkontinencia
inkontinencia
TÁPLÁLÉK- ÉS
Nagyon rossz Nem kielégítő Kielégítő Kiváló
FOLYADÉK BEVITEL
DÖRZSÖLÉS Potenciális
Probléma Nem probléma –
ÉS NYÍRÁS probléma

Braden skála értékelése:

– 20 pont felett: alacsony kockázat,
– 16-20 pont között: közepes kockázat,
– 11-15 pont: nagy kockázat,
– 11 pont alatt: igen magas kockázat.
294 Alapápolás

4. A decubitus megelőzése és a decubitus ápolása

A decubitus megelőzése során a legfontosabb a folyamatos ápolás és mobilizáció,
a prevenciós és nyomáscsökkentő eszközök alkalmazása, a helyes, megtervezett klinikai
táplálás és a korszerű sebkezelési technikák alkalmazása. A decubitus-prevenció önálló
ápolói kompetenciába tartozó tevékenység.

A prevenciót nagymértékben nehezíti, hogy a bőr mélyebb rétegeinek károsodása meg-

előzi a felszíni károsodásokat. Így a decubitusra utaló első jelek – oedéma, erythema – és
a decubitus kialakulása között csak igen kevés idő telik el. Ugyanakkor – mivel a kiala-
kult decubitus gyógyítása sokkal nehezebb és lényegesen költségesebb, mint a prevenci-
ója –, a veszélyeztetett betegeknél még a bőrjelenségek kialakulása előtt meg kell kezde-
ni a profilaxist, mert a kültakaró integritása, a kapilláris keringés minél további optimális
szinten tartása csak így őrizhető meg.

4.1. A decubitus megelőzése

A megelőzéshez szükséges eszközök:
– merev sodronyú, három oldalról megközelíthető betegágy,
– védőrács,
– kényelmi eszközök (pl. lábtámasz),
– tisztálkodáshoz szükséges eszközök,
– bőrvédőkrém,
– bőrápoláshoz szükséges eszközök,
– 1%-os mentolos alkohol,
– textíliák (ágynemű és hálóruha),
– incontinentiabetét vagy nadrágpelenka (incontinentia esetén),
– nyomáscsökkentő eszközök: antidecubitor-matrac, Gyopár párnacsalád megfelelő
tagjai, laticelből, szivacsból készült eszközök,
– mobilizáláshoz szükséges eszközök (pl. kapaszkodó, karosszék).

A felfekvés megelőzését el kell kezdeni minden olyan esetben, betegnél, aki átmene-
tileg vagy tartósan ágyhoz kötött. Aktív izommunkára részlegesen vagy teljes egészé-
ben képtelen, valamint a szignifikáns faktorok (3/2) halmozott megléte esetén. Azokon
az osztályokon, ahol alkalmazzák a bővített Norton-skálát, el kell kezdeni a prevenciót
a közepes és magas rizikócsoportba eső betegeknél. A szövet egészsége számára fontos
külső feltételek optimalizálása. A megelőzés általános irányelvei a közepes és magas ri-
zikóval rendelkező betegek esetén kiterjed a következőkre:
Alapápolás 295

4.1.1. Az egész test tisztán és szárazon tartása

Tisztán és szárazon tartás érdekében a beteg fürdetése minden esetben, de legalább
naponta egy alkalommal fürdető ágyban, vagy tusoló székben történjen. Ágyban való
mosdatás kivitelezésére csak abban az esetben kerüljön sor, ha a beteg aktív és passzív
mobilizálására orvosilag kontraindikált. A testváladékok (a higiénés rend betartásával)
a betegről és környezetéből azonnal el kell távolítani. Szappanos, alkoholos oldat kerü-
lendő. A nedves testfelületek törlése minden esetben száraz és tiszta textíliával történjen
(így csökkenthetjük a bőr felületén a patogén kórokozók számát), kerüljük a beteg sa-
ját többszöri törölközőjének használatát. Talkumot (csak szóródobozból) is alkalmazzunk
naponta többször, a bőr állapotától függően, illetve szükség szerint úgy, hogy a testfelüle-
tén (különös tekintettel a bőrredők és hajlatokra) csomómentesen (steril gézlappal, vagy
vattapamaccsal) simítsuk el. Az összefekvő bepárásodásra hajlamos test- és bőrfelületek
közé steril gézlapot vagy gézcsíkot helyezzünk, elsimítva, ráncmentesen, szükség szerinti
cseréjéről gondoskodjunk. Az egymásra fekvő végtagok közé a testrészeknek legmegfele-
lőbb méretű és alakú gyopárpárnát (nylon bevonat tilos!) helyezzünk. Kerülni kell a cson-
tos kidomborulások erőteljes dörzsölését, a nyomási károsodást fokozza. Vörös területet
masszírozni tilos, a mélyebben lévő szövetek károsodása miatt. A testváladékok macerá-
ló hatásának kitett bőrfelületek védelmére víztaszító kenőcsök alkalmazása bórcink-olaj,
10%-os csukamájas kenőcs (ung. simplexben), cinkkenőcs és hámvédő oldatok, kenőcsök
(pl. Neogranormon). Nagyon száraz bőrre használhatunk hidratáló vitaminos krémet, test-
ápolót. Védő krémet nyitott seben ne alkalmazzunk. Az ágynemű folyamatos tisztán és
szárazon tartására, naponta kétszer ágyneműcsere, illetve szükség szerint.

4.1.2. Nyomás enyhítése

A beteg testhelyzetének, mozgékonyságának, hely és helyzetváltoztatásának megfi-
gyelése. A nyomásnak kitett testfelszíneken a bőr állapotának ellenőrzése (vérbőség, el-
színeződés, kifehéredés, márványozottság, oedema, bőrkárosodás, szövethiány, nyomó-,
nyíróeszközök felmérése). A helyzetváltoztatáshoz párnák (granulátummal töltött preven-
ciós párnák) használata javasolt (amíg nincs seb). A beteg lepedőjét ránctalanítani kell,
és hosszú időn keresztül kemény felületen nem szabad fektetni. Folyamatosan ellenőrizni
kell a beteg ágyát, ágyneműjét: a lepedő ne legyen morzsás, nyomóerőt kifejtő tárgyak ne
legyenek a fekvőfelületen (pl. szemüveg). A beteg elhelyezéséhez (lecsúszásának kivédé-
séhez) lecsúszás gátló lábtámasz vagy 30 fokos oldalsó pozíciót szükséges alkalmazni ké-
nyelmi és speciális nyomáscsökkentő, tehermentesítő eszközök használatát is „bevetve”.

4.1.3. A beteg 2 óránkénti forgatása

Forgatási idő meghatározása (vörösség időtartammérés: 15 perc kb. 30 perces hy-
poxiára utal!). Betegágy fejrész 30 fokos szögben megemelése, 30 fokos oldalfekvés.
Kiültetés idejének korlátozása, egyénre szabása. Megfelelő magasságú szék, nyomás-
csökkentő eszközökkel (gyopárpárna).
296 Alapápolás

4.1.4. Nyomáscsökkentő vagy enyhítő eszközök helyes alkalmazása

Monarc optimális ágy, Nimbus légpárnás matrac: az egész testfelület teljes tehermen-
tesítését szolgálja, a gyártó cég leírása szerint.
Tüskés matrac: ha nincs jelen ödema.
Antidecubitor matrac
Gyopár párnacsalád: (a testtartásnak és testrésznek) kiválasztva a mindig legmegfele-
lőbbet. Amennyiben ez nem áll rendelkezésünkre, úgy alkalmazhatjuk a laticell párnákat,
gyűrűket, illetve tollpárnát, magunk készített sarok- és könyökgyűrűt.

Figyeljünk a beteg mozgatására, korrekt emelési forgatási szállítási technikákkal,

a végtagokat tornásztassuk gyógytornász bevonásával (ha nincs kontraindikációja) na-
ponta minimum egyszer, illetve szükség szerint.
A kényelmi eszközöket fel- és kiültetésre használjuk, melyek csak a beteg kényelmét
szolgálják és nem azonosak a prevenció eszközeivel.

4.1.5. A megfelelő táplálás, megfelelő folyadékbevitel biztosítása

A beteg alapbetegségét figyelembe véve orvossal és dietetikussal való konzultáció
a beteg megfelelő tápanyag- és folyadékigény biztosításáról.
Tápláltsági állapot és folyadékigény felmérése (Se. Albumin-, Prealbumin-érték)
Stadium Albumin (g/dl)
I 3.4
II 2.6
III 2.4
IV 2.0

4.1.6. A megfelelő ürítés biztosítása

A kontinencia- inkontinencia megfigyelése, a kontinencia segítése, az inkontinencia
ellátása, hatékony kezelése inkontinenciabetétek, pelenkanadrágok, betegalátétek helyes
alkalmazásával. Megfelelő test higiéné biztosítása.

4.1.7. Kapcsolódó dokumentáció kitöltése

Bővített Norton-skála kitöltése. Prevenciós terv készítése, napi prevenciós tevékeny-
ség, alkalmazott módszerek dokumentálása. A felmérés eredményeinek dokumentálása
az ápolási dokumentációban.

4.1.8. Betegoktatás
A beteg és a hozzátartozó decubitussal kapcsolatos ismereteinek felmérése, a beteg és
hozzátartozó oktatása.

Oktatás (betegek és hozzátartozók részére):

A beteget világosítsuk fel a testhelyzete gyakori változtatásának, és az ágyból való
gyakori felkeléseknek fontosságáról.
Fokozatosan vonjuk be a beteget a mozgás folyamatos elvégzésébe.
Alapápolás 297

Tanítsuk meg a beteget és családját a bőr kockázatának csökkentését célzó megelőző

intézkedésekre.
Tanítsuk meg a kényelmi és megelőző eszközök alkalmazását.
Fontos a helyes emelés és szállítás megtanítása.

A prevenció kivitelezése során alkalmazható hasznos tanácsok

– A beteg pozícionálásához használjunk speciális pozícionáló eszközöket, ennek hiá-
nyában párnákat!
– Legyen a beteg lepedője, párnája sima, ráncmentes!
– Tanítsuk meg a beteget arra, hogy 15 percenként önállóan változtassa meg a test-
helyzetét, ha képes rá!
– 30-90 percenként változtassuk a beteg testhelyzetét!
– Az ágy fejrészét 30 fokos szögnél magasabbra ne emeljük meg!
– Az oldalsó pozíció szöge se legyen 30 foknál nagyobb!
– Alkalmazzunk speciális nyomáscsökkentő, illetve kényelmi eszközöket!
– Tilos a beteg 90 fokos pozícionálása ( testrésznek megfelelő) !
– Tilos a vörös bőrterületet dörzsölni, melegítőlámpával melegíteni!
– Ha a beteg tud járni, óránként sétáljon, ha lehetséges!
– Világosítsuk fel a beteget és hozzátartozóit a prevenciós tevékenységekről (főleg
a mozgatásról, pozícionálásról), és az eszközök alkalmazásáról!
– Szakmailag megfelelő emelési, forgatási és szállítási technikákat alkalmazzunk,
használjunk betegemelő eszközt (ne aktiváljuk a nyíróerőket, csökkentsük a sérülés
kockázatát!)
– Alkalmazzunk folyamatos fájdalomkontrollt!
– Vonjunk be gyógytornászt és dietetikust az ellátásba!
– A beteg bőre legyen mindig tiszta és száraz (nedvektől mentes), különösen a hajla-
tok, redők, összefekvő területek!
– A beteg bőrét soha ne dörzsöljük!
– Használjunk vitaminos hidratáló krémet!
– A beteg ruházata legyen mindig tiszta, száraz!
– Az inkontinens betegek gyakori pelenkacseréje, test higiénéje legyen biztosított!
– Biztosítsunk a beteg számára magas fehérjetartalmú, vitamin- (C-vit.) és ásványi
anyag dús táplálékot (dietetikus bevonása, napi ötszöri étkezés biztosítása, tápsze-
rek)!
– A folyadékbevitel legyen gyakori (30-60 percenkénti)!

4.2. A decubitus ápolása

4.2.1. Az ápolási folyamat és a nyomási fekély

Ápolási anamnézis

A felmérés szempontjai
Az ápolási anamnézis felvételekor figyelembe vesszük a beteg szomatikus, pszichés
és szociális szükségleteit.
A decubitus rizikójának felmérése a hajlamosító tényezők ismeretében, meghatározott
szempontok szerinti célzott megfigyelés alapján történik.
298 Alapápolás

Decubitusrizikó-skála: a bővített Norton-skála, a decubitus kialakulásának 9 legfonto-

sabb paraméterét vizsgálja.
Alkalmas a decubitus kialakulás rizikójának és mértékének megítélésére, és rendszeres
értékelés esetén a prognózis meghatározására.
A felvétel napján a bővített Norton-skála kitöltése után meg kell határozni a veszélyez-
tetettség mértékét, mely a megfelelő prevenció alapja.

Kockázatfelmérés:
A decubitus kockázati tényezőit teljes körűen fel kell mérni: az általános egészségi ál-
lapotot, a bőr állapotát, a mobilitást, a váladékozást és az inkontinenciát, a táplálkozást,
a fájdalmat, a kooperációt.

A bőr első felmérésének a következőkre kell kiterjednie:

– csontos alapú testtájak (keresztcsont, csípő, sarok, boka, könyök, váll) megtekintése,
a nyomás által okozott sérüléseket mielőbbi észrevétele miatt.
– a bőr állapotának leírása – szárazság, repedezettség, erythema, irritáció, töredezett-
ség, melegség és hámhiány.

Meglévő nyomási fekély felmérése:

– elsődlegesen az elhelyezkedés, a fokozat, a méret, a sebágy, a váladék, a fájdalom és
a környéki bőr állapota szempontjából. A komplikációk felmérése.

Valamennyi felmért adat dokumentálása.

Ápolási diagnózisok

Megfogalmazzuk azokat az ápolási problémákat, melyek növelik a decubitus kiala-

kulásának kockázatát, a decubitus kialakulásához hozzájárultak, a decubitus aktuálisan
megállapított stádiumát súlyosbíthatják, a meglévő decubitus következményeként kiala-
kuló állapotok kockázata lehet.

Mindazon ápolási problémák feltárására törekszünk, amelyek a decubitus kialakulásá-

nak kockázatát növelik, pl:
– szöveti épség károsodásának veszélye a páciens mozgásképtelensége miatt
– felfekvés veszélye az ágyhozkötöttség következtében
– hámhiány kialakulásának veszélye az inkontinencia következtében.

Elvégezzük mindazon ápolási problémák feltárását, melyek a decubitus kialakulásá-

hoz hozzájárultak, pl.:
– a bőr folytonosságának megszakadása a kóros soványság és a tartós ágyban fekvés miatt
– a felfekvés kialakulása a magatehetetlen beteg rendszeres forgatásának elmaradása
miatt.

Mindazon ápolási problémák feltárjuk, melyek a decubitus következményei, vagy azt

súlyosbít(hat)ják, pl.:
– a felfekvés súlyosbodásának veszélye a testhelyzet változtatásának hiányában
– a felfekvés súlyosbodásának kockázata a felülfertőződés miatt
– fájdalom a felfekvés miatt.
Alapápolás 299

Ápolási terv

Ápolási terv készítése

A felmérés alapján készítünk ápolási tervet a decubitus megelőzésére, és a kialakult
decubitus kezelésére. Cél a beteg részéről a bőr sértetlenségének megtartása, táplálékfel-
vételének javítása, az egészséges állapot elősegítése, javítása, illetve helyreállítása.

Minden ellátási környezetben, minden olyan beteg esetében, akinél fennáll a nyomási
fekély kialakulásának a veszélye, egyénre szóló prevenciós tervet kell kidolgozni.
A bőr állapotát naponta meg kell vizsgálni, és dokumentálni kell. Bármely változást
az észlelés után azonnal dokumentáljunk, és ennek megfelelően alakítsuk át a prevenci-
ós tervet.
A meglévő nyomási fekély felmérése után, egyénre szóló ellátási/kezelési tervet kell
kidolgozni. A nyomási fekélyt, ha lehet, naponta, de legalább hetente egyszer mérjük fel
újra. Ha a beteg, vagy a seb állapota romlik, alakítsuk át az ellátási tervet, amint a romlás
első jelei mutatkoznak.
Minden prevencióban vagy kezelésben részesülő beteg ápolási tervének tartalmaznia
kell azt az időtartamot, ami helyzetváltoztatás nélkül maximálisan megengedett, de ez
általában nem lehet több mint 2 óra. A mozgatásra/forgatásra vonatkozó dokumentációt
– „forgatási lap” – folyamatosan vezetni kell

A nyomási fekély megelőzésének tervezése

1. A nyomás enyhítése
Rendszeres testhelyzetváltoztatás
Nyomást csökkentő eszközök használata
Speciális ágyak – kinetikus ágy
Speciális ágybetét- tüskés szivacs matrac, váltakozó nyomású légmatrac, vízmatrac
Párnák, hengerek, gyöngypárnák, báránybőr,
Kapaszkodó, lábtámasz

2. A szövetek egészségét, növekedését és gyógyulását elősegítő, belső állapotok opti-

malizálása.
Megfelelő tápanyag- és folyadék felvétel
Vérszegénység megelőzése és kezelése
A beállított gyógyszerek áttekintése
– Altatók, nyugtatók
– Szteroidok
– Immunszupresszíós szerek
– Gyulladáscsökkentők

3. A szövetek számára fontos külső tényezők optimalizálása

A kültakaró egészségesen és épentartása
A kontinencia elősegítése és fenntartása
Az inkontinencia hatékony kezelése
Információ és oktatás
– Emelési technikák
– Segédeszközök pontos használata
300 Alapápolás

– Önellátási stratégia
A környezet vizsgálata

Megvalósítás – A nyomási fekély megelőzése

Tisztálkodás
A bőrt tisztán és szárazon kell tartani
Szappan mellőzése – szárít
Hidratálás
A csont feletti bőrt és kipirosodott területeket soha ne masszírozzuk
Ha a beteg bőre vizelettel, széklettel érintkezik: víztaszító kenőcsök használata (vaze-
lin, cink-oxid)
Inkontinencia kezelése – nedvszívó eszközök használata
Megvalósítás – A nyomási fekély megelőzése

Elhelyezés
Cél: a bőrre nehezedő nyomás és a nyíróerő csökkentése
A mozgásképtelen beteg standard forgatása az ágyban, ½-2 óránként
Az ágy fejrészének megemelése maximum 30 fokos szögben
A beteg mozgatásakor emelni és nem húzni az ágyban
30 fokos fektetési mód alkalmazása
a székben ülés idejének korlátozása, megtanítani a testsúly áthelyezést, elemelkedést
az ülőgumókról
Alkalmazzunk segédeszközöket
A nyomási pontokat elkerülő 30o-os oldalfekvés
Fekvés, fektetés
A beteg forgatása, pozicionálása, legalább 2 óránként, még akkor is, ha alkalmaznak
antidekubitusz-eszközöket.

Decubitus észlelése esetén meg kell határozni annak elhelyezkedését, stádiumát és az

ennek megfelelő sebkezelési eljárást az orvosi utasítás alapján.
A megállapított stádiumnak megfelelő kezelést a szakmai protokoll szerint végezzük.

A decubitus-sebellátás általános irányelvei valamennyi stádiumnál:

Az aszepszis szabályainak szigorú betartása, a kötözések, kezelések során.
A kötéscseréket olyan gyakorisággal kell végezni, hogy a gyógyuló sebet a lehető leg-
kevésbé zavarja meg, tehát a lehető legkevesebbszer.
Az alkalmazott kötszerek közül mindig a seb állapotának és a sebgyógyulás fázisának
figyelembevételével a legmegfelelőbbet válasszuk.
Gondoskodjunk az ép bőrfelületek védelméről.
Biztosítsunk a betegnek kényelmes elhelyezést a kötéscserék közben.
Az érintett testrészt tehermentesítésével segítsük elő a seb gyógyulását.
Rendszeresen dokumentáljuk az elvégzett ápolási és kezelési feladatokat, a decubitus
állapotát, és rögzítsük az ápolási, valamint a sebápolási lapon.
Az elhalt szövetek eltávolítása (necrectomia) orvosi kompetencia.
Necrectomia után helyi konzervatív kezelés folytatása szükséges az orvosi utasításnak
megfelelően. A konzervatív terápia magában foglalja a seb és környékek helyi kezelé-
sét.
Alapápolás 301

Értékelés
A nyomási fekély megelőzését, visszaszorítását és kezelését célzó ápolási beavatko-
zásokat a betegnek a terápiára adott reakciója, és az elért célok meghatározása alapján
értékeljük.

ÖSSZEFOGLALÁS
A fejezet célja átfogó ismeretet nyújtani a tanulóknak a nyomási fekélyben szenvedők
ápolásának elméletéről és gyakorlatáról. A fejezet kitér a decubitus kialakulása szem-
pontjából veszélyeztetett páciensek mielőbbi felismerésére, részükre a szükséges pre-
venció nyújtására, valamint a kialakult felfekvéses fekélyek helyi és általános kezelésé-
nek, ápolásának meghatározása.
Természetesen az elsődleges cél a decubitusok megelőzése, illetve előfordulási gya-
koriságuk csökkentése, a decubitus költséghatékony kezelési elveinek elterjesztése és
a betegek életminőségének javítása.

Feladatok
1. Sorolja fel a decubitus megelőzéséhez szükséges eszközöket!
2. Foglalja össze a megelőzés általános irányelveit a közepes és magas decubitus-rizi-
kóval rendelkező betegek esetén!
3. Ismertesse a sebellátás általános irányelveit!
4. Foglalja össze a decubitust kiváltó külső tényezőket!

Gyakorlati feladatok
1. A gyakorlat során figyelje meg a decubitus megelőzésének eszközeit!
2. A gyakorlat során figyelje meg a decubitus kezelési stádiumait!
2. A gyakorlat során készítsen ápolási tervet decubitussal rendelkező beteg esetén!
302 Alapápolás

E) A haldokló ápolása és a halott ellátása

A fejezet célja
A haldoklás szakaszainak bemutatása, a haldokló beteg ellátására vonatkozó ápolász-
szakmai elvek és a gyász fázisainak megismertetése.

Követelmények a fejezet elsajátítása után

Ön képes lesz:
– értelmezni a haldoklókkal és az elhunytakkal kapcsolatos jogi és szakmai szabályo-
kat,
– ismertetni a hospice ellátás lényegét,
– bemutatni a haldokló beteg ápolói ellátásának legfontosabb szempontjait,
– egységében látni a haldoklás folyamatát,
– ismertetni a haldoklás és a gyász szakaszait, valamint azok legfontosabb jellemző-
it,
– megvalósítani a halott ápolói ellátását.

Fogalomgyűjtemény
agyhalál: az agy – beleértve az agytörzset is – működésének teljes és visszafordíthatat-
lan megszűnése
distalis: a testtől távolabbi
halál: akkor következik be, amikor a légzés, a keringés és az agyműködés teljes megszű-
nése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul
hospitium: vendégbarátság, vendéglátás, szállás, vendégszoba. A hospitalitás vendég-
szeretetnek fordítható. E szó származékai sok nyelvben megtalálhatóak, pl. a ma-
gyarban: hospitály, ispotály, azaz kórház
hullafoltok (livores flores): rendetlen alakú, elmosódott határú szederjes foltok a hullán
hullamerevség: az izomzatnak a halál után néhány (2-4) órával bekövetkező,
átmeneti merevsége
klinikai halál: a légzés, a keringés vagy az agy működésének átmeneti megszűnése,
amely nem jelenti feltétlenül a halál vagy az agyhalál beálltát
palliatív: nem az ok (a betegség) megszüntetésére, hanem a tünetek enyhítésére irányuló
aktív gyógymód (intézkedéssorozat).
Alapápolás 303

1. A haldokló beteg gondozásának jogszabályi

meghatározása

A jogi szabályozást a 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről alábbi szakaszai tar-
talmazzák:
99. § (1) A haldokló beteg gondozása (a továbbiakban: hospice ellátás) célja a hosszú
lefolyású, halálhoz vezető betegségben szenvedő személy testi, lelki ápolása, gondozá-
sa, életminőségének javítása, szenvedéseinek enyhítése, és emberi méltóságának halálig
való megőrzése.
(2) Az (1) bekezdés szerinti cél érdekében a beteg jogosult fájdalmának csillapítására,
testi tüneteinek és lelki szenvedéseinek enyhítésére, valamint arra, hogy hozzátartozói és
a vele szoros érzelmi kapcsolatban álló más személyek mellette tartózkodjanak.
(3) A hospice ellátást lehetőség szerint a beteg otthonában, családja körében kell nyúj-
tani.
(4) A hospice ellátás magában foglalja a haldokló beteg hozzátartozóinak segítségét
a beteg ápolásában, továbbá lelki gondozásukat a betegség fennállása alatt, és a gyász
időszakában.

A haldoklás szakaszainak jellemzői

Szakasz A betegre jellemző magatartás
Elutasítás Nem hiszi el, hogy gyógyíthatatlan beteg. Más
(tagadás, orvoshoz fordul, újra és újra megvizsgáltatja ma-
hárítás) gát, kételkedik a vizsgálati eredmények valódisá-
gában, és nem tartja be az orvosi előírásokat. Új
információkat próbál szerezni, főként a környe-
zetében található laikus személyektől. Kipróbál-
ja a „csodadoktorokat”, a misztikus gyógyítókat.
A hárítás burkolt jele megnyilvánulhat hirtelen tá-
madt aktivitásban is.
Harag Miután a beteg megértette, hogy állapota megvál-
(düh, toztathatatlan, haragudni kezd az egész világra.
feszültség) Felteszi a fő kérdést: miért éppen én, miért engem
ver a sors? A harag gyakran rávetül az egészség-
ügyi ellátó szolgálat tagjaira: a beteg úgy véli,
hogy képzetlenek, tudatlanok, felületesek, hibáz-
nak, ezzel hozzájárulnak állapotához. A harag rá-
terjedhet a családtagokra és a környezetre is. Az
agresszív magatartás hátterében azonban nemcsak
a sors igazságtalansága miatti lázadás áll, hanem
a figyelem felkeltésének vágya is.
Az ápolótól elvárható
magatartás
Az ápoló legyen türelmes és meg-
értő, adjon időt a betegnek. Ebben
a szakaszban nem tud változtatni
a beteg nézetén, ezért felesleges,
sőt hibás dolog folyton szembesíte-
ni őt a tényekkel. A realitások figye-
lembevételével támogassa a beteg
aktivitását.
Az ápoló ne vegye magára a ha-
ragot, és főleg ne védekezzen el-
lene. Értse meg a harag okát. Eb-
ben a szakaszban az ápoló engedje
a felszínre törni a beteg haragjá-
nak, dühének kifejezését, ne helyte-
lenítse azt. Töltsön minél több időt
a beteggel, és éreztesse vele, hogy
nem haragszik rá, hanem elfogadja
őt. Ezzel az ápoló segíti a beteget,
hogy ő is elfogadhassa saját érzése-
it, helyzetét.
304
Szakasz A betegre jellemző magatartás
Alkudozás A beteg figyelme fokozatosan önmagára terelődik,
és úgy véli, oka van annak, hogy pont neki kell
meghalni, és ez az ok a saját életében, cselekedete-
iben található meg. Feltámad a bűntudata, a halált
pedig büntetésnek érzi. Bármire hajlandó a halál
elkerülésére, ennek érdekében felajánlásokat tesz
környezetének és Istennek (ez az alku). Életútját
végiggondolja, és igénye van arra, hogy életéről
beszélhessen valakinek.
Depresszió A beteg, áttekintve életútját, le is zárja azt. Felis-
meri elveszített lehetőségeit, újakat nem lát maga
előtt, és gyógyulásában már nem reménykedik. Ez
egyre szomorúbbá teszi. A depresszió másik oka
az, hogy a beteg már tudja, hogy a halálhoz veze-
tő úton végig kell mennie, fél az ismeretlentől,
a meghalástól. Magányosságát panaszolja, esetleg
öngyilkossági gondolatai vannak. Csökken a be-
szélgetés iránti igénye, és csak néhány szeretett
személy csendes közellétét igényli.
Belenyugvás A beteg egyre többet gondol közeledő halálára, és
(elfogadás) elfordul az élettől (alig eszik, keveset beszél, nem
érdeklik az események). Fáradt, gyenge, sokat al-
szik. Csendre és nyugalomra vágyik, de nem a ma-
gányra! A beteg búcsúzik környezetétől. Elfogadja
a halált, készül rá (végrendeletet ír, elajándékozza
kedvelt személyes tárgyait stb.).
A haldoklás szakaszaira jellemző magatartásformák, és az ápolótól elvárható magatartás
(Elisabeth Kübler-Ross által meghatározott szakaszok szerint)
Alapápolás
Az ápolótól elvárható
magatartás
Az ápoló segítse a beteg szorongá-
sainak csökkenését azzal, hogy fi-
gyelmesen meghallgatja, és életé-
nek pozitív elemeit hangsúlyozza.
Az ápoló adjon lehetőséget a beteg
bánatának kifejezésére. Ne akarja
„felvidítani”, de sokat legyen mel-
lette, és hallgassa meg. Töreked-
jen a depresszió esetleges rejtett
okainak megismerésére (ilyen ok
legtöbbször valamilyen elintézet-
len tennivaló), és segítse a beteget
azok megszüntetésében.
Megnő a nonverbális kommuni-
káció jelentősége, az ápoló alkal-
mazza tudatosan ennek elemeit.
Kiemelkedő fontossága van az
érintésnek, ezért az ápoló gyakran
simítsa meg a haldokló kezét, verí-
tékező homlokát törölje meg stb.
Alapápolás 305

2. A haldokló beteg ápolói ellátása

A haldokló beteg ellátásában a fő célok a következők:
– a beteg kényelemérzetének, jó közérzetének elősegítése,
– a fájdalom csökkentése, megszüntetése,
– a gyakran kialakuló és szorongást keltő izolációs érzés oldása,
– a megfelelő érzelmi légkör biztosítása.

A legfontosabb ápolási teendőket a következő táblázat foglalja össze.

A haldokló beteggel kapcsolatos ápolási feladatok

Tünetek, kóros állapo-

tok és/vagy a beteg pa- Az ápoló feladatai és/vagy lehetőségei
naszai, problémái
Elégtelen oxigenizáció a beteg testhelyzetének megfelelő megválasztása (pozicionálás) a légzési ka-
(elégtelen vagy kóros pacitás javítása érdekében
légzés, és/vagy jól szellőztetett kórterem
a vér oxigénszállító ka-
pacitásának csökkenése szabad légutak biztosítása az orr- és garatváladék eltávolítása, a trachea
következtében) kanül tisztítása, „leszívás” stb.
orvosi utasítások végrehajtása (oxigénpótlás, gyógyszerek alkalmazása
stb.)
Dehidráció a folyadékbevitelt csökkentő tényezők (szájüregi vagy nyelési fájdalom) le-
(csökkent folya- hetőség szerinti kiküszöbölése, vagy enyhítése
dékbevitel és/vagy a megnövekedett folyadékvesztés (hasmenés, hányás) lehetőség szerinti
megnövekedett csökkentése
folyadékürítés)
„gyengéd” folyadékpótlás (szájon keresztüli bevitel, gyakori és igen kis egy-
szeri adagok, alacsony hőmérsékletű, vagy jeges folyadék, stb.)
a kiszáradás kellemetlen tüneteinek enyhítése, főként a száj- és ajakápolás
segítségével
orvosi utasítások végrehajtása
Fontos megjegyzés: a haldoklás folyamán a dehidrációnak lehetnek előnyös
hatásai is, például csökken a tüdőpangás, a köhögés, a fuldoklás, enyhül-
nek a fokozott központi idegrendszeri nyomás által okozott tünetek, stb., to-
vábbá a dehidráció következtében csökkennek a központi idegrendszer érző
funkciói, ezáltal mérséklődhet a fájdalomérzet.
Elégtelen a táplálékfogyasztást csökkentő tényezők (szájüregi vagy nyelési fájdalom,
táplálékfelvétel depresszió stb.) lehetőség szerinti kiküszöbölése, vagy enyhítése
mennyiségben, minőségben és időbeosztás tekintetében a beteg igénye sze-
rinti ételek, valamint otthonról hozott (hazai, házi) ételek biztosítása
rossz közérzetből (hányinger, fájdalom stb.) adódó tényezők csökkentése
orvosi utasítások végrehajtása
306 Alapápolás

Tünetek, kóros állapo-

tok és/vagy a beteg pa- Az ápoló feladatai és/vagy lehetőségei
naszai, problémái
Fájdalom megfigyelni, hogy az orvos által beállított fájdalomcsillapítás elégséges-e
a beteg igényéhez képest. Az elégtelenséget a kezelőorvosnak jelezni kell
a szükséges korrekció érdekében. Orvosi utasítás végrehajtása.
a fájdalom visszatérésének megelőzése a megfelelő időben történő gyógy-
szeralkalmazással
a fájdalmat fokozó ingerek (zaj, mozgatás, éles fény, más fizikai irritáció
stb.) lehetőség szerinti elkerülése
a fájdalomérzetet csökkentő ingerek egyéniesített alkalmazása (zene, környe-
zeti hőmérséklet, illatok stb.)
a nem gyógyszeres fájdalomcsillapító eljárások egyéniesített alkalmazásá-
nak támogatása (TENS, masszírozás, borogatás, akupresszúra stb.)
a beteg testhelyzetének megfelelő megválasztása (pozicionálás) a fájdalom
csökkentése érdekében
ágynemű, ágyhuzat megfelelősége (matrac minősége, takaró súlya, lepedő
simasága stb.)
kényelmi eszközök használata a fekvés során megterhelt nyomási pon-
tok kímélésére, védelmére, és a nyomási fekély kialakulásának megelő-
zésére
Fontos megjegyzés: a nyomási fekély kialakulásának megelőzésére irányuló
ápolói törekvés a halál tényleges bekövetkezéséig tart, és annál hatékonyabb
kell legyen, minél jobban nő a kockázat, vagyis minél kedvezőtlenebb a be-
teg egészségi állapota!
kényelmi eszközök használata a fej, a törzs és a végtagok optimális helyze-
tének biztosítására
Fontos megjegyzés: a megfeszülő izmok mindig fájnak!
Rossz közérzet gondos és gyengéd bőrápolás, napi fürdetés
fog- és szájápolás, a nyelv és az ajkak ápolása
szem és a szemhéjak ápolása, a kornea kiszáradásának megelőzése
hajápolás, frizura (!)
kéz- és lábkörmök ápolása
A rossz közérzetet okozó ingerek (fizikai irritáció, egyes szagok stb.) lehető-
ség szerinti elkerülése
Alapápolás 307

Tünetek, kóros állapo-

tok és/vagy a beteg pa- Az ápoló feladatai és/vagy lehetőségei
naszai, problémái
Émelygés, hányás az ételek mennyiségének, minőségének és hőmérsékletének gondos megvá-
lasztása. (Egyszerre csak kis mennyiségű, könnyen emészthető étel, a hűvös
vagy hideg folyadékok, krémes állagú táplálékok előnyösek)
a hányingert vagy hányást okozó ingerek (fizikai irritáció, egyes szagok stb.)
lehetőség szerinti elkerülése
a hányadék felfogására szolgáló eszközök megfelelő előkészítése, oly mó-
don, hogy azokat a beteg maga is tudja használni
hányás után gondos szájápolás, és a hányadék mielőbbi eltávolítása, a kör-
nyezet rendjének helyreállítása
az emésztőrendszert tehermentesítő szonda esetleges alkalmazására vonatko-
zó orvosi utasítás végrehajtása
a gyógyszerelésre vonatkozó orvosi utasítás végrehajtása. A tervezett étke-
zés előtt hányáscsillapító gyógyszer alkalmazása
Fáradékonyság a beteg fizikai erejét kímélő, és időben korlátozott ápolási beavatkozá-
sok
nyugalmas körülmények, lehetőség a beteg gyakori pihenésére
javaslat a beteg számára: az elvégezni kívánt teendőit illetően állítson fel sa-
ját maga számára fontossági sorrendet, és annak alapján ossza be erőit
Ürítési funkciók zavara
Incontinentia Fontos megjegyzés: az esetek jelentős részében a haldokló betegek számára
az inkontinencia külön megrázkódtatás jelent, melynek elviseléséhez tapin-
tatos ápolásra van szükségük
az inkontinencia súlyosságához választott eszközök alkalmazása, az elhasz-
nált eszközök megfelelő kezelése
az érintett bőrfelületek gondos ápolása, védelme
a kellemetlen szagok minimalizálása
Székrekedés megelőzés: növényi rostokban, salakanyagokban gazdag ételek és lehetőleg
bőséges folyadék fogyasztása
a beteg aktív mozgásának lehetőség szerinti fenntartása minél hosszabb
ideig
a gyógyszeres székletlágyításra vonatkozó orvosi utasítás végrehajtása
a bélműködést lassító egyes gyógyszerek (kábító hatású fájdalomcsillapí-
tók) alkalmazásának ellensúlyozására vonatkozó orvosi utasítások végre-
hajtása
Hasmenés eldöntendő, hogy a híg széklet esetleg a beékelődött székletet kísérő jelen-
ség, vagy hasmenés következménye
kis salaktartalmú táplálékok fogyasztása
gondos bőrápolás
a gyógyszerelésre vonatkozó orvosi utasítás végrehajtása

A haldokló beteg jó közérzetének és kényelmének érdekében folytatott ápolói tevékenység

308 Alapápolás

Olvasmány

Azok a szakemberek, akik több évtizede foglalkoznak a haldokló betegek pszicho-

terápiás támogatásával, azt tapasztalták, hogy a kórházakban az ellátó szolgálat tagjai
számára érzelmileg már a haldokló puszta látványa is megterhelő. Megfigyelték a „test-
beszédet” a vizitek alkalmával: a személyzet tagjai igen gyakran valamilyen indokkal
elfordulnak, elmennek attól a betegtől, aki kimond, vagy szavak nélkül kifejez olyan
dolgokat a halállal kapcsolatosan, amelyek az ellátó szolgálat tagjai számára érzelmileg
megterhelőek. Ez a nyílt, vagy burkolt elutasítás a betegek helyzetét nagyon megnehe-
zíti.
Az ápoló lelki megterhelését fokozhatja az az érzés, hogy bár szeretné, de nagyon sok-
szor nem tud kellő mértékben segíteni az általa ellátott haldokló betegnek. Ilyen esetben
Freud szerint sajátságos attitűdöt alakíthatunk ki az éppen meghaló beteg iránt: egyfajta
csodálatot érezhetünk az iránt a személy iránt, aki megoldott egy nagyon bonyolult fel-
adatot.
Alapápolás 309

3. A halál jelei és fázisai

1997. évi CLIV törvény az egészségügyről XII. fejezete tartalmazza a halottakkal kap-
csolatos rendelkezéseket, és ennek keretében meghatározza az ide tartozó fogalmakat is.
A tananyag ezeket a fogalmakat használja (hivatkozva az adott törvényhelyre), és ahol
szükséges, magyarázatot fűz hozzá.

3.1. A halál bekövetkezése és fázisai

A halál bekövetkezése (bizonyos eseteket kivéve1) általában nem egyetlen pillanat,
hanem egy folyamat, amelynek időtartama változó. Ennek a folyamatnak lehetnek olyan
pontjai is, amikor (meghatározott feltételek között és megfelelő beavatkozásokkal) a be-
teg még visszahozható az életbe.

Ez a fejezetrész nem tárgyalja a halál megfordításának elvi és gyakorlati lehetőségét,

az újraélesztést, ez a témakör az elsősegélynyújtás, illetve az oxiológiai ellátás modul-
jában található!

A tudomány és a jog is megkülönbözteti a halál állapotának egyes fázisait a követke-

zők szerint:
– klinikai halál: a légzés, a keringés vagy az agy működésének átmeneti megszűnése,
amely nem jelenti feltétlenül a halál vagy az agyhalál beálltát [216. § a) bek.2].
– agyhalál: az agy – beleértve az agytörzset is – működésének teljes és visszafordít-
hatatlan megszűnése [216. § c) bek.].

A halál akkor következik be, amikor a légzés, a keringés és az agyműködés teljes meg-
szűnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul [216. § c) bek.]

3.2. A halál jelei

A halálnak különböző jelei vannak, ezek többsége az ápoló által megfigyelhető3. Ész-
lelésük különlegesen fontos (a többi ápolói megfigyelés között). Hagyományosan két
csoportba soroljuk: a halál klinikai és biológiai jeleire.

1 ezek általában különleges balesetek

2 bek. = bekezdés
3 Vannak jelek, melyeket csak műszeres vizsgálattal lehet megállapítani, például a szív bioelektromos
tevékenységének, vagy az agy működésének megszűnése. Ezek a megállapítások nem tartoznak az ápo-
lói észlelés körébe.
310 Alapápolás

3.3. A halálnak az ápoló által megfigyelhető klinikai jelei

Ezeket a jeleket másként gyanújeleknek is nevezik, és megfigyelésüket számos ténye-
ző befolyásolja:
– a légzés megszűnése,
– pulzus megszűnése (nyaki szakaszon az arteria carotis externa felett tapintva, vagy
a szív felett hallgatózva),
– tág, fénymerev pupilla,
– rendkívül sápadt („hullafehér”) bőrszín (a halál okától függően a bőr lehet szederjes,
szürkés vagy sárgás is).

3.4. A halálnak az ápoló által megfigyelhető biológiai jelei

A biológiai halált bizonyító, látható jelenségek a következők: hullafoltok, hullamerev-
ség, rothadás, mumifikáció. Ezek közül az ápoló általában csak az első, ritkábban a má-
sodik jelenséget figyelheti meg, ezért a többivel jelen modulban nem foglalkozunk.

Hullafoltok (livores flores): rendetlen alakú, elmosódott határú szederjes foltok a hul-
lán; úgy jönnek létre, hogy a halál pillanatában a szív megáll, és a vér a holttest legmé-
lyebben fekvő részeiben lévő erekbe süllyed le. A hullafoltok a test legmélyebb részein
keletkeznek, 3–4 órával a halál után már jól látszanak, ujjnyomásra eltűnnek.
A hullafoltok nem értékelhetők a halál biztos jeleként, mert megítélésük során fennáll
a tévesztés lehetősége, ugyanis igen rossz keringés esetében a süllyedéses hullafoltokhoz
nagyon hasonló jelenség tapasztalható élő emberen.

Hullamerevség: az izomzatnak a halál után néhány (2-4) órával bekövetkező, átme-

neti merevsége. Kialakulását és oldódását több tényező befolyásolja, például a betegség
jellege, a környező hőmérséklet stb.

A halál jeleinek az ápoló által történő észlelése azért bír rendkívüli jelentőséggel, mert
lehetséges, hogy az adott esetre vonatkozó szabályok szerint az ápolónak bizonyos be-
avatkozásokat azonnal meg kell tennie, és ezekről a jelekről minden esetben azonnal ér-
tesíteni kell a kezelőorvost.
Alapápolás 311

4. A halál megállapítása
Törvény írja elő, hogy a halál bekövetkezését orvosi vizsgálattal (halottvizsgálattal)
kell megállapítani. [Eü. tv. 217. § (1) bek.]

Ha az orvos megállapította a halál tényét, akkor az ide vonatkozó szabályok szerint ezt
dokumentálja. Kitölti két példányban az elhunyt azonosítására szolgáló (kisméretű) űrla-
pot, amely vízzel lemoshatatlanul tartalmazza az elhunyt nevét, születési dátumát, halála
idejét és helyét (kórház és osztály), valamint diagnózisát.

Ezt az azonosító dokumentumot a szakmai nyelv „lábcédula”4-ként emlegeti.

4 Ez az elnevezés onnan származik, hogy a halottat azonosító kisméretű dokumentum egyik példányát
hagyományosan az elhunyt lábára kötik, nemcsak hazánkban, hanem a világ számos más országában is.
312 Alapápolás

5. A halott körüli ápolói teendők

Ebben a fejezetrészben csak a halottak ellátásának általános ápolásszakmai szempont-
jaival foglalkozunk, és nem térünk ki olyan sajátosságokra, mint például az agyhalál
esetében a légzés és keringés gépi fenntartása a szervdonáció érdekében, vagy a fertőző
betegségben elhaltakkal kapcsolatos ápolói feladatok stb. Ezek más modulok vagy szak-
képzések tananyagához tartoznak.

A halott ápolói ellátásának vannak jogi, társadalmi, etikai, vallási vagy kulturális vo-
natkozásai is, ezért az ápolónak ennek tudatában kell ellátni tevékenységét.

Az egészségügyi intézményekben protokoll (munkautasítás, helyi eljárási leírás stb.)

szabályozza a halál megállapítása után elvégzendő teendőket, ezek között az ápolói fel-
adatokat is. Ebben a tekintetben igen nagy különbség van/lehet az egyes intézmények
között.

Hangsúlyozzuk, hogy a halott körüli ápolói tevékenység során az adott intézményben

érvényes szabályokat kell betartani az ápolónak.

5.1. A halottak ellátásához kapcsolódó általános ápolói feladatok

Ha a kezelőorvos (illetve az ügyeletes orvos) nem tartózkodik a beteg mellett, akkor őt
a halál feltételezett bekövetkezéséről haladéktalanul értesíteni kell. A halál bekövetkezé-
sének tényét az orvosnak kell közölnie a jelenlévő hozzátartozóval.
Az ápolónak a kezelőorvostól informálódnia kell arról, hogy az adott (aktuális) eset-
ben a halottból eltávolíthatóak-e a bevezetett eszközök (bármilyen kanül, tubus, szon-
da, katéter, drén stb.). Az eszközök eltávolítását, ezt a látszatra egyszerű tevékenységet
csak a kezelőorvos utasítása alapján hajtsa végre az ápoló, mert ennek, vagy az el nem
távolításnak orvosszakmai, valamint igazságügyi vonatkozási és/vagy következményei
lehetnek.

Ha az eszközöket nem kell eltávolítani, akkor a halott ápolói ellátása során ezek
disztális végét le kell zárni néhány centiméternyire a testfelszíntől (IN-dugó, esetleg mű-
anyag-fecskendő, a hajlítható anyagból készült eszköz zárása megtöretés vagy visszahaj-
tás és rögzítés által stb.).

Az ápolónak gondolnia kell arra, hogy a betegnek és családjának vallási és/vagy kultu-
rális hovatartozása jelentős mértékben befolyásolja a halottak ellátásával kapcsolatos el-
várásait. Az ápolói felmérések között a megfelelő módon és időben erről is informálódni
kell annak érdekében, hogy érvényesülhessenek ezek az alapvető emberi jogok.
Ha más (esetleg több) beteg is van a kórteremben, az ápolónak gondoskodni kell meg-
nyugtatásukról, illetve szükség szerint a halott ellátásának időtartamára másutt történő
elhelyezésükről.
Alapápolás 313

Amennyiben a hozzátartozó jelen van a halál beálltakor, és kéri, hogy az elhunyt ápo-
lói ellátása során a kórteremben tartózkodhasson, illetve abban részt vegyen, akkor kí-
vánságának megfelelően erre módot kell adni számára.
A jogilag illetékes hozzátartozó (ld. betegjogok) távollétében bekövetkezett haláleset-
ről az intézményben érvényes szabályok szerint őt táviratilag haladéktalanul értesíteni
kell. A táviratnak tartalmaznia kell az elhunyt nevét, születési idejét, az anyja nevét és
a halál bekövetkeztét. A távirat szövegére vonatkozó intézményi előírást is be kell tarta-
ni. Ha a hozzátartozó a táviratra nem jelentkezik, akkor a továbbiakban az intézményben
érvényes szabályok szerint kell eljárni.

Ha a hozzátartozó nem tartózkodik a kórteremben a halál bekövetkeztekor, illetve köz-

vetlenül utána, akkor az elhunyt tárgyairól leltárt kell készíteni az intézményben érvé-
nyes szabályok szerint.
Lehetőséget kell adni a kegyelet kifejezésére a hozzátartozóknak, az ellátó-team tagja-
inak és a betegtársaknak egyaránt. (Hangsúlyozzuk, hogy az ápolónak csak a lehetőséget
kell megteremteni, de nem szabad senkit erre késztetnie.)

A halottat a halál beállta után 2 órával lehet elszállítani, és erről az ápolónak a halál
megállapítását követően intézkedni kell az adott intézményben érvényes szabályok sze-
rint.
A halottak ellátásához kapcsolódó ápolói tevékenység során a vonatkozó higiénés,
munkaegészségügyi és környezetvédelmi szabályokat maradéktalanul be kell tartani.

5.2. A halott ápolói ellátása

Készítse elő a halott ellátásához szükséges eszközöket az intézményben érvényes pro-
tokoll szerint.
Vegyen fel (tiszta) gumikesztyűt.
Szüntesse meg az intravénás gyógyszer-, ill. folyadékbevitelt.
Az adott esetre vonatkozó utasítás szerint távolítsa el a betegbe helyezett eszközöket,
vagy zárja azok disztális végét, és távolítson el minden palackot, tasakot, gyűjtőedényt.
Az ágyat állítsa vízszintes helyzetbe.
Vegye le a halott ruházatát.
Távolítsa el a szennyezett kötéseket, helyettük helyezzen fel tiszta és egyszerű fedőkö-
tést (a helyi szabályozás szerint).
Tisztítsa meg (lemosás, letörlés) a szennyezett testrészeket.
Távolítsa el az elhasznált textíliákat (ágynemű).
Helyezzen tiszta lepedőt a halott alá.
Tegyen a halott feje alá kispárnát, vagy összehajtogatott textíliát.
Ha szükséges, ujjaival csukja le a halott szemét, és nedves vattacsomóval segítse
a szemhéjak zárva maradását.
Fésülje meg a halottat, ennek kapcsán hajából távolítsa el az esetleges csatokat, egyéb
hajrögzítő eszközöket.
Ha a száj nincs becsukva, akkor az áll alá tegyen henger alakúra sodort textíliát (töröl-
köző). Ezzel meg tudja támasztani az állat, hogy a száj csukott helyzetben maradjon.
A halott karjait kinyújtva, tenyérrel lefelé helyezze a törzs mellé, lábait egyenesítse
ki.
314 Alapápolás

Helyezze fel a beteg jobb csuklójára és bal bokájára a kitöltött „lábcédulát”. A halott
betegazonosító karkötőjét hagyja a helyén.
Takarja be a halottat tiszta lepedővel a vállak magasságáig.
Biztosítson rendezett, nyugodt körülményeket a halott környezetében.
Vegye le a kesztyűt, és mosson kezet.
Ha a hozzátartozók nem voltak benn a halott ellátásakor, de az osztályon tartózkodnak,
és szeretnék megnézni a halottat, készítse fel őket a látványra, és kísérje be őket a halott
ágyához.
A halott ellátását követően tisztálkodjon meg, és vegyen tiszta munkaruhát.
A halott elszállítását követően a helyi szabályozásnak megfelelően járjon el, és gon-
doskodjon arról, hogy a szoba (kórterem) alkalmas legyen a további betegellátásra
(zárófertőtlenítés stb.)

Az ápolási dokumentációban rögzítse:

– a halál beálltának időpontját,
– a betegbe vezetett eszközök eltávolítását (időponttal), az erre vonatkozó ápolói ész-
revételeket, vagy
– a betegbe vezetett eszközök megtartását, a lezárás idejét és módját, az ezekkel kap-
csolatos ápolói észrevételeket,
– a halott osztályról történt elszállításának időpontját,
– a hozzátartozót értesítő távirat számát, feladásának időpontját,
– a táviratot feladó nevét,
– az elhunyt tárgyairól készült-e leltár (ha igen, akkor annak bizonylatolása is csato-
landó az ápolási dokumentációhoz).

ÖSSZEFOGLALÁS
A társadalom halállal, haldoklással kapcsolatos attitűdje napjainkban jelentősen eltér
a régebbi századokétól. Az élet és a halál (korábban természetes) egysége felbomlott.
A haldoklás és a gyász szakaszainak ismerete és azonosítása azért fontos az ápoló szá-
mára, mert a beteg ápolási igényei és a hozzátartozók szükségletei jelentősen különböz-
hetnek az egyes szakaszokban.
A haldokló beteg ellátása során az ápoló fő feladata a beteg kényelemérzetének, jó
közérzetének biztosítása és az, hogy minél tovább fenntarthassa kapcsolatát környezeté-
vel, az általa szeretett emberekkel.

A hospice, mint filozófia, a halált az élet természetes részének tekinti. Ennek megfe-
lelően elutasítja az eutanázia alkalmazását, csakúgy, mint az élet mesterséges és gyöt-
relmes meghosszabbítását. A hospice szellemiségű ápolási ellátás lényege a haldoklóval
való „együttélés”, a haldokló bevonása egy közösség életébe, ezzel együtt olyan feltétel-
rendszer (szakemberek, környezet, körülmények, eljárások, eszközök stb.) kialakítása,
amelyben a haldokló a még megmaradt szellemi, fizikai képességeit, készségeit használ-
ni, élvezni tudja.

A halott ápolói ellátásának nem csak szakmai, hanem jogi, társadalmi, etikai, vallási
vagy kulturális vonatkozásai is vannak, ezért az ápolónak ennek tudatában kell ellátni
tevékenységét.
Alapápolás 315

Kérdések, feladatok
1. Magyarázza el, a haldoklás egyes szakaszaiban az ápolótól elvárható magatartás
jellemzőit!
2. Mondja el, hogyan szabályozza az Egészségügyi Törvény a halál megállapítását!
3. Sorolja fel a haldokló jó közérzetét és kényelmét érintő legfontosabb ápolói teendő-
ket!
4. Ismertesse a halott ellátásának ápolói teendőit!
5. Fejtse ki, hogyan kell az ápolónak dönteni arról, hogy eltávolítsa-e a halott testéből
a betegellátás során behelyezett eszközöket!
316 Alapápolás

F) Ápolási dokumentáció
A fejezet célja
Bemutatni az ápolási dokumentáció jelentőségét, vezetésének, használatának fontos-
ságát. Hangsúlyozni azt, hogy az ápolást átfogó dokumentáció elősegíti az ápolási mun-
ka áttekinthetőségét, és fontos információforrás a beteget ellátó személyek (szakdolgo-
zók, orvosok) számára egyaránt.

Követelmények a fejezet elsajátítása után

Ön képes lesz:
– alkalmazni az ápolásban használt dokumentumokat
– értelmezni a beteg dokumentumiban szereplő adatokat
– figyelemben tartani az adatvédelem szabályait

Fogalomgyűjtemény
ápolási dokumentáció: a betegellátás folyamatosságát elősegítő szakszerű, írásbeli
kommunikáció; a betegápolás folyamata során előforduló események, adatok, infor-
mációk átadása és összevetése az ápolást végzők között
individuális: személyközpontú

Az ápolási dokumentáció alkalmazását három tényező indokolja: a jogi szükséglet,

a gazdasági szükséglet és az ápolási szükséglet.

Jogi szükséglet
Az ápolási dokumentáció alkalmazásával összefüggő törvényi szabályozások:
– az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről:
A betegek jogai és kötelezettségei (5–34. §);
Tájékoztatáshoz való jog (3. §);
Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga (24. §), Dokumentációs köte-
lezettség (98. §);
Az egészségügyi szolgáltatások minőségének biztosítása (119–124. §);
– az 1997. évi XLVII. törvény az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes
adatok kezeléséről és védelméről;
– a 62/1997. (XII. 21.) NM-rendelet az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó szemé-
lyes adatok kezelésének egyes kérdéseiről.

Ezen kívül az ápolási dokumentáció bizonyítékul szolgálhat etikai, szakmai, jogi vo-
natkozásban egyaránt, mind az ellátók, mind az ellátottak tekintetében.

Gazdasági szükséglet
Az egészségügyben bekövetkezett költségrobbanás és a források szűkössége miatt fi-
gyelni és elemezni kell a betegellátás költségeit. Az ápolási dokumentáció alapján a bete-
gek ápolására fordított összeg egyes elemei pontosan követhetőek (számíthatóak).
A cél a betegellátás minőségének javítása takarékos gazdálkodás mellett.
Alapápolás 317

Ápolási szükséglet:
– jobb ápolási minőség iránti igény;
– folyamatos információk a betegről;
– a beteg biztonságérzetének fokozása;
– egyértelmű felelősség.

Az ápolási dokumentáció előnyei a betegek szempontjából:

– biztosítja a betegközpontú ápolás megvalósulásának lehetőségeit
– feltárulnak a beteg egyéni szükségletei, igényei és lehetőségei
– egyenrangú partnernek tekintjük az ápolási folyamat megvalósítása során, oly
módon, hogy az ápoló az ápolási tervet a beteg bevonásával készíti és hajtja vég-
re
– hangsúlyt kap a beteg saját felelőssége az egészségmegőrzés, megelőzés, gyógyulás
szempontjából
– biztonságérzetet nyújt, mert érzi, hogy az ápolók tájékozottak, kérdéseire azonos in-
formációkat kap, és ő áll a tevékenység középpontjában.

Az ápolási dokumentáció előnyei az ápolók szempontjából:

– folyamatosan követni lehet a beteg állapotában bekövetkezett változásokat és az
ezekhez kapcsolódó ellátási igényeket, ápolási szükségleteket. Egy intézeten be-
lül az osztályok közötti áthelyezés alkalmával az ápolócsoportok rendszerezett
információt kapnak. A visszatérő betegnél fel lehet tárni bizonyos összefüggése-
ket
– biztosítja az ápolástervezés módszeres szemléletét
– rendszerbe foglalja mind formailag, mind tartalmilag az ápolási terv elkészítéséhez
szükséges információk halmazát
– rögzíthető a beteg ápolási beavatkozásra adott válaszreakciója
– a tervezett és elvégzett ápolási műveletek és ezek hatása dokumentálva van
– lehetővé teszi az ápolás minőségének értékelését
– a szükséges ápolói létszám a rögzített információk, adatok alapján objektívebben
megállapítható
– az ápolásra fordított költségek elemezhetők
– fokozza az ápolók jogi, etikai, szakmai felelősségérzetét
– az ápolás eredményei és hiányosságai bizonyítottá válnak
– alapja a szolgálat megfelelő átadásának. Az egy beteg – egy dokumentáció alkalma-
zásával csökken a felejtés lehetősége
– kommunikációs alap a gyógyító közösség tagjai és az ápolók között
– lehetővé teszi a problémamegoldó megközelítés alkalmazását az ápolásban
– az ápoláskutatás alapja, egyik fő forrása
– a tanulót és a hallgatót segíti az ápolói hivatás elsajátításában.

Az ápolási dokumentáció a beteg ápolásával kapcsolatos valamennyi tevékenység írá-

sos rögzítése. Tükröznie kell az ápolás színhelyének (gyermek- vagy felnőttbeteg-ellá-
tás, sebészet, szülészet, belgyógyászat stb.) szakmai specifikumait és sajátosságait, az
ápolási folyamat minden elemét, illetve tartalmaznia az ápolási és gondozási tevékenysé-
get ellátó-team feljegyzéseit. Az ápolási dokumentáció szerkezeti és tartalmi elemeiben
meg kell felelnie a jogi/betegjogi követelményeknek (ki gyakorolja az egyes jogokat, ki
tájékoztatható és miről, ki nyilatkozhat egyes kérdésekben).
318 Alapápolás

ÖSSZEFOGLALÁS
E fejezetrészben az ápolási dokumentációkat ismertettük, és az ápoló feladatát a do-
kumentálás szakaszainak megfelelően. Az ápolási dokumentáció segítségével megpró-
báltuk megmutatni az ápolás filozófiájának, küldetésének értelmezését, középpontba
helyezve a beteg szükségleteit. Ahhoz, hogy a nyújtott ápolás, gondozás betölthesse ho-
lisztikus és individualizált funkcióját.

Feladatok
1. Definiálja az ápolási dokumentáció jelentőségét!
2. Sorolja fel az ápolási dokumentáció részeit!
3. Sorolja fel az ápolási dokumentációval szemben támasztott követelményeket!

Gyakorlati feladatok
1. Figyelje meg szervezett gyakorlata során a klinikai területen vezetett ápolási doku-
mentációk alkalmazását! Gyakorolja azok kitöltését, értelmezését!

Irodalom
Oktatói irodalom
1. Pappné Vig Ágnes – Bethleni Zsuzsanna: Alapismeretek a kórházi segítők munka-
körében (1. füzet) Továbbképzési füzetek 94. Budapest, ETI, 2009.
2. Pappné Vig Ágnes – Gombai Zsuzsanna: Alapismeretek a kórházi segítők munka-
körében (2. füzet) Továbbképzési füzetek 95. Budapest, ETI, 2009.
3. Baukó Mária – Kujalek Éva – Wetzelné Gál Anna: Az ápolás alapjai. Moduláris
tankönyvek, Budapest, Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2008.

Tanulói irodalom
1. Baukó Mária – Kujalek Éva – Wetzelné Gál Anna: Az ápolás alapjai. Moduláris
tankönyvek, Budapest, Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2008.

A jegyzet elkészítéséhez felhasznált irodalom

1. Pappné Vig Ágnes – Bethleni Zsuzsanna: Alapismeretek a kórházi segítők munka-
körében (1. füzet) Továbbképzési füzetek 94. Budapest, ETI, 2009.
2. Baukó Mária – Kujalek Éva – Wetzelné Gál Anna: Az ápolás alapjai. Moduláris
tankönyvek, Budapest, Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2008.