A viszonyszók (segédszók) csak viszonyjelentéssel rendelkeznek, önállóan nem mondatrészek, de

azokhoz kapcsolódnak.
A viszonyszók:
 A névelő a mögötte álló főnév határozottságára vagy határozatlanságára utal:
 A határozott névelő a főnév határozottságára utal: a, az.
 A határozatlan névelő a főnév határozatlanságára utal: egy.
 A névutó az előtte álló ragos vagy ragtalan névszót határozóvá teszi:
 Helyet határoz meg: alatt, felett, előtt, mögött, mellett.
 Időt határoz meg: után, óta, keresztül, múlva.
 Módot határoz meg: helyett, szerint, nélkül.
 Okot határoz meg: miatt.
 Az igekötők módosítják, megváltoztatják az ige jelentését. Kifejezik a cselekvés irányát,
kezdetét, tartós jellegét, befejezettségét. Az igekötő állhat az ige előtt (egybe írva), az
ige után, vagy egy szó állhat igekötő és az ige között. A leggyakoribb igekötők: be-, ki-,
le-, fel-, meg-, el-, át-, rá-, ide-, oda-, szét-, össze-, vissza-.
 A segédige olyan igei jellegű szófaj, amely a mód-, idő-, szám- és személyviszonyok
kifejezésére alkalmas. Összetett állítmányokat és igealakokat hoz létre (fog, volna).
 A kötőszó a szöveg önálló mondatait, a mondat tagmondatait és mondatrészeit, szavait
kapcsolja össze. Lehetnek alárendelők (hogy, mert, ha, mint, bár, ...) és mellérendelők
(és, is, de, azaz, vagy, vagyis, ...).

Főnév: oroszlán, asztal, chips, bicikli, autó

Mellék név: szép, okos

 Az alapszófajok (fogalomszók) önálló fogalmi jelentéssel rendelkeznek, önállóan
mondatrészek lehetnek.
 A viszonyszók (segédszók) csak viszonyjelentéssel rendelkeznek, önállóan nem
mondatrészek, de azokhoz kapcsolódnak.
 A mondatszók önállóan vagy tagmondatként tagolatlan mondatok lehetnek.
 Ige (jön, esik, van)
 Névszók:
o Főnév (ház, vas, élet)
o Melléknév (jó, nagy, lapos)
o Számnév (három, harmadik, harmad)
o Névmás (én, az, enyém)
 Határozószók (kinn, így, bárhogy)
 Igenevek:
o Főnévi igenév (jönni, menni, aludni)
o Melléknévi igenév:
 folyamatos melléknévi igenév (járó, író)
 befejezett melléknévi igenév (megírt, elvégzett)
 beálló melléknévi igenév (elvégzendő)
o Határozói igenév (futva, tudván)
 Névelő (a, az, egy)
 Névutó (alá, óta, miatt, végett)
 Igekötő (ki-, el-, össze-)
 Segédige (fog, volna)
 Kötőszó (és, vagy, mert)
 Módosítószó (talán, nem, ne)
 indulatszó
o valódi indulatszó (óh, jaj)
o interakciós (kapcsolatteremtő) mondatszó (hé, szia, hess)
o hangutánzó (durr, reccs, puff)
 felelőszó (igen, persze, dehogy)