33.

A Szentháromság titka

cél: Bemutatni, hogy a „keresztség kegyelme által az »Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében« arra
kaptunk meghívást, hogy a boldogító Szentháromság életéből részt kapjunk. Idelent a hit homályában
és a halál után az örök világosságban”. (KEK 265)

Hangsúly: A Szentháromság misztériuma hitünk és keresztény életünk központi misztériuma. Egyedül

Isten tudja megadni nekünk ennek ismeretét, kinyilatkoztatva magát, mint Atya, Fiú és Szentlélek.

Érdeklődés felkeltése:
Veronika két osztálytársával alakított egy titkos társaságot. Bosszantotta őket, hogy annyi mindent nm
értenek, hogy a világ tele van titkokkal. Lilit leginkább az érdekelte volna, hogy ha az anyukája is, az
apukája is szőke, akkor ő hogy-hogy barna hajú. Mondták, hogy a nagypapa miatt, de ő ezt nem értette.
Majd később tanulni fogod biológia órán – vágták rá a szülei. Virágot az izgatta, hogy honnan jön a
szél, a felhő, hogyan törnek ki a vulkánok, és miért nem esik le a föld, ha olyan végtelen a világ. A
bátyjának a könyveit szerette nézegetni, de hiába tudott olvasni, egy szót sem értett az egészből.
Veronika festeni szeretett mostanában, és azon törte a fejét, hogyha összekeveri a színeket, hogyan
alakul ki új szín. Ő sem kapott könnyen érthető magyarázatot. Elhatározták, hogy közösen írnak egy
könyvet a világ titkairól. Vettek is egy szép füzetet, aminek ez volt a címe: Titkos füzet.

Ti miket írnátok egy ilyen titkos füzetbe? (…)

Veronikáék füzetébe bekerült a Szentháromság is. Nem csoda, hogy belekerült a füzetükbe, hisz ezt
még a felnőtteknek is nehéz megérteni…
Feljegyeztek egy legendát Szent Ágostonról (róla már beszélgettünk). Egyszer a tengerparton sétált,
töprengett a Szentháromság titkán, amikor látott egy gyermeket, aki egy kagylóval öntögette a
tengervizet egy gödörbe. Ágoston szánakozva nézte a gyermeket, majd kérte, magyarázza meg tettét. A
kisfiú azt válaszolta: amennyire lehetetlen kimerni a tengert egy kagylóval, annyira lehetetlen
megismerni a Szentháromság misztériumát emberi ésszel, amin te most gondolkodol. Azzal a gyermek
eltűnt, mintha ott sem lett volna.
Mi lehetett a történet értelme?
 Ahogyan Szent Ágoston is, most mi is megkíséreljük, hogy valamit mégis megértsünk belőle. Amit a
Szentháromságról tudunk, azt mind a Szentírásból, Jézustól tudjuk.
Év elején meséltem Nektek azt a történetet, amikor Keresztelő Szent János alámerítette Jézust a Jordán
folyóban. (mf 13. oldal) Emlékeztek kinek a hangját hallotta és kit látott akkor János? A mennyei
Atya szózata hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, benne telik kedvem. A Szentlélek pedig galamb
képében leszállt Jézusra. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek ekkor együtt volt jelen úgy, hogy János meg is
tapasztalhatta.

Jézus mennybemenetele előtt a következő feladatot bízta tanítványaira: Menjetek, tegyetek

tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Külön-
külön már tanultunk róluk: az Atyáról, hogy Ő teremtette a világot (Ki teremtette ezt a világot c. ének is
erről szól), a Fiúról, hogy halálával és feltámadásával megváltott bennünket, és a Szentlélekről, hogy
megerősít minket a hitünkben. (Előző óra anyaga). De azt is tudnunk kell róluk, hogy Ők olyan szoros
egységben és egyetértésben élnek, mint egy egymást nagyon szerető család, ahol sosincs vita,
veszekedés, szomorúság, harag. Ilyen hibátlan család persze nincs, de az Atya, a Fiú és a Szentlélek
olyan tökéletes szeretetközösséget alkotnak, hogy a három személy lényegében EGY. Az Egy
Istenben a három személy külön-külön is tökéletes, ezért Szentháromságnak hívjuk. A Szentháromság
belső, titkos életéről ne sokat tudhatunk, de azt biztosan, hogy örök szeretet, boldogság van köztük.
Jó lenne olyan közösségbe tartozni, ahol mindig szeretnek minket? És mi is viszont szeretetünk
másokat? (…)
Jó hír!!! A keresztségben egy ilyen közösségbe, a Szentháromság boldog életébe kaptunk meghívást!

Olvassátok el a tk 105. oldalát!

Oldjátok meg a 106. oldal 1., 2., 3. feladatát!

Kapcsolat az élettel:
Bábjelenet:
Veronikáék nem túl nagy katolikus templomba járnak vasárnaponként misére. Apa szinte ott nőtt fel, így
sok barátja volt a közösségben, majdnem mindenkit ismertek. Még ősszel történt, hogy feltűnt a
miséken néhány új család. Anya és apa törték a fejüket, hogyan vonhatnák be őket is a templomi
közösség életébe. Anya kitalálta, hogy egy óriási közös ebédet rendeznek az egyik vasárnap, amire
mindenkit meghívnak a templomból. Már hetekkel előbb elkezdte szervezni, telefonált, emaileket
írogatott, szervezett. Bogrács, tányérok, palacsinták, gyerekprogram...A nagy nap előtti este látszott
rajta, hogy rendkívüli módon el van fáradva. Veronika meg is jegyezte:
VERONIKA: Anya, szerintem túl nehéz feladatot vállaltál! Mi értelme van ennyit fáradni másokért?
BERCI: Igen az utóbbi napokban olyan rövid meséket mesélsz!
ANYA: Tudjátok, nekünk nagyon jó ebbe a templomba járni, mert rengeteg barátunk van itt. Közösen
túrázunk, táborozunk, sokat beszélgetünk, segítünk egymásnak, ha valakinek szüksége van rá. Ti is
örültök, hogy mindig van kivel játszani. De az új családok senkit nem ismernek, és ha nem fogadjuk be
őket, akkor nem fogjuk otthon érezni magukat. Mi pedig azt szeretnénk apával, hogy ők is
részesüljenek a mi örömeinkben. Én szeretek másoknak örömet okozni, még ha kicsit fárasztó is.

Szerintetek örültek az új családok az ebédmeghívásnak? Csak az ebéd miatt? (…)

Ima:
Van egy szép dicsőítő imádságunk, az egyik legrövidebb ima. Ez a Szentháromságról szól.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Amen