Professional Documents
Culture Documents
Román Kitti
Román Kitti
Román Kitti
NÖVÉNYZETE:
A trópusi esőerdők fái örökzöldek, nyugalmi időszak hiányában nincsenek évgyűrűik. Ezekben
a társulásokban mindig találni virágzó vagy éppen termést érlelő növényt. Az esőerdőkben a
fényért való versengés eredményeként sok növényzeti szint alakult ki. A felső
lombkoronaszintet az egymástól távolabb álló, 50 métert is meghaladó magasságú óriásfák
alkotják. A középső lombkoronaszint már zárt, és kb. 30 méter magas fák hozzák létre. Az
alsóbb szintekre így csak kevés fény jut, ezért az alsó lombkoronaszint, a cserjeszint és a
gyepszint nem összefüggő, növényei árnyékkedvelők. Az esőerdők fái nem gyökereznek
mélyen, így juthatnak hozzá a felszínről a talajba kerülő tápanyagokhoz. A felszín közelében
futó gyökérzet viszont kevéssé rögzíti a fákat. Az alacsonyabb termetűeket ez nem érinti
hátrányosan, mert az esőerdő belsejében légmozgás szinte nincs. A nem összefüggő felső
lombkoronaszintben azonban állandó a szél, amely időnként felerősödve kidőléssel
veszélyezteti az óriásfákat. Ezek tövén éppen ezért gyakoriak a kiszélesedő támasztópillérek
(ún. palánkgyökerek). Az esőerdő jellemző életformájú növényei a liánok és a fánlakó (epifiton)
növények. A liánok a talajban gyökereznek, száruk a fák törzsén felkúszik a lombkoronaszintig,
így leveleiket több fény éri. Az epifitonok a magasabb fák ágain telepednek meg, a csapadékvíz
és az összegyűlő korhadékok anyagait hasznosítják. Szerepük az erdő vízgazdálkodásában
nagyon fontos, hiszen testükben hatalmas mennyiségű vizet képesek visszatartani. Vannak
közöt tük virágos növények (pl. az orchideák számos képviselője, az ananászfélék), páfrányok
és mohák is.
ÁLLATVILÁGA