TRÓPUSI ESŐERDŐÉLŐVILÁGA

NÖVÉNYZETE:
A trópusi esőerdők fái örökzöldek, nyugalmi időszak hiányában nincsenek évgyűrűik. Ezekben
a társulásokban mindig találni virágzó vagy éppen termést érlelő növényt. Az esőerdőkben a
fényért való versengés eredményeként sok növényzeti szint alakult ki. A felső
lombkoronaszintet az egymástól távolabb álló, 50 métert is meghaladó magasságú óriásfák
alkotják. A középső lombkoronaszint már zárt, és kb. 30 méter magas fák hozzák létre. Az
alsóbb szintekre így csak kevés fény jut, ezért az alsó lombkoronaszint, a cserjeszint és a
gyepszint nem összefüggő, növényei árnyékkedvelők. Az esőerdők fái nem gyökereznek
mélyen, így juthatnak hozzá a felszínről a talajba kerülő tápanyagokhoz. A felszín közelében
futó gyökérzet viszont kevéssé rögzíti a fákat. Az alacsonyabb termetűeket ez nem érinti
hátrányosan, mert az esőerdő belsejében légmozgás szinte nincs. A nem összefüggő felső
lombkoronaszintben azonban állandó a szél, amely időnként felerősödve kidőléssel
veszélyezteti az óriásfákat. Ezek tövén éppen ezért gyakoriak a kiszélesedő támasztópillérek
(ún. palánkgyökerek). Az esőerdő jellemző életformájú növényei a liánok és a fánlakó (epifiton)
növények. A liánok a talajban gyökereznek, száruk a fák törzsén felkúszik a lombkoronaszintig,
így leveleiket több fény éri. Az epifitonok a magasabb fák ágain telepednek meg, a csapadékvíz
és az összegyűlő korhadékok anyagait hasznosítják. Szerepük az erdő vízgazdálkodásában
nagyon fontos, hiszen testükben hatalmas mennyiségű vizet képesek visszatartani. Vannak
közöt tük virágos növények (pl. az orchideák számos képviselője, az ananászfélék), páfrányok
és mohák is.

ÁLLATVILÁGA

ÍZELTLÁBÚAK: Az esőerdőkben az ízeltlábúak megszámlálhatatlanul sok faja él. Nagyon

fontos szerepük van a virágok megporzásában, a szerves hulladékok eltakarításában. Például a
pókok. A madárpókok legnagyobb átmérője 20 cm is lehet, testüket kitinszőrök borítják.
Éjszakai vadászok, nem szőnek hálót. Rendkívül gyors mozgású ragadozók, főleg
ízeltlábúakkal táplálkoznak, de a nagyobb példányok nem csak rovarokat, hanem kisemlősöket
és madarakat is zsákmányolnak. Zsákmányukat lesből támadják meg. Ázsia és Amerikatrópusi
tájain őshonosak

HÜLLÖK: A hüllők csoportjába tartozó állatoknak fejletlen a hőszabályozásuk. Így érthető,

hogy számukra a trópusokon a legkedvezőbbek az életfeltételek, ezeken a területeken élnek a
legnagyobb fajszámban. Gyíkok, kígyók, krokodilok, kaméleonok, teknősök egyaránt
megtalálhatók az esőerdőkben.

MADARAK: Az esőerdők madarainak tollazata általában élénk színű. A színpompás virágok

között ez kiváló rejtőszín. Többnyire növényi eredetű táplálékot fogyasztanak, de akadnak
közöttük ragadozók is. Testfelépítésük, repülési képességük táplálkozási módjuktól és
élőhelyüktől függ. Pl: Papagájok, Kolibrik,

EMLŐSÖK: MAJMOK: Az emlősök közé tartozó majmok hosszú, fogásra alkalmas

végtagjaikkal könnyedén mozognak az ágak között. Előrenéző szemeik biztosítják a távolság
pontos felméréséhez szükséges térlátást. Általában mindenevő élőlények, de étrendjükben főleg
növényi eredetű táplálék szerepel.A majmok közül az emberszabású majmok az ember
legközelebbi, ma élőrokonai. Feltűnően értelmes és tanulékonyállatok. Hüvelykujjuk a lábukon
is befelé fordítható. A többi majomtól eltérően nincs farkuk. MACSKAFÉLÉK: A ragadozó
emlősök egyik csoportja a macskaféléké. Hajlékony testüknek, gyors és nesztelen járásuknak,
rendkívül éles látásuknak, kitűnő hallásuknak köszönhetően tökéletes vadászok. Karmaik
ujjpárnáikba visszahúzhatók, nem kopnak, ezért mindig éles és hegyes fegyverek maradnak. A
macskafélék legnagyobb testűképviselői (jaguár, leopárd, oroszlán, tigris) a trópusi övezetben
elterjedtek. Pl.: Jaguár, Leopárd