Nagy fö ldrajzi felfedezé sek

A XIV. századi válság után a nyugat-európai gazdaság a XV.században nagyon gyorsan fejlődött. A
növekvő forgalom igényelte a pénzt, ezekben az időben nemesfémekből verték ki ezeket. A keleti
árucikk növekvő fogyasztása miatt Kelet továbbra is kiszivattyúzta Európából a nemesfémeket. A
levantei kereskedelem költségeit továbbra növelték az oszmánok által megemelt adók. Kezdtek
kimerülni a magyarországi és a csehországi bányák.

Ptolemaiosz nyomán a Földet ismét sokan gömb alakúnak gondolták. A Levante és Hamza közötti
tengeri összeköttetés megteremtette az óceáni hajózás előfeltételeit: magas oldalfalú, jól
kormányozható, nagy vitorlafelületű hajókat (karavella), a tájékozódás eszközeit (iránytű).
A portugál hajósok már a XV. század közepétől felfedezőutakat indítottak Afrika partjai mentén az
arany és a fűszerek megszerzésének reményében. Vasco da Gama Afrika megkerülése után elérte
Indiát 1498-ben. A portugálok kereskedelmi telepeket hoztak létre Indiában, majd keletebbre hatolva
Kínában is. A portugálok óriási jövedelemre tettek szert a levantei kereskedelem megkerülésével
megszerzett fűszer-kereskedelem révén. A keleti luxuscikkekért az európaiak továbbra is csak
nemesfémmel tudtak fizetni.

Spanyol királynő támogatásával egy olasz(genovai)tengerész indult Keletre Kolumbusz Kristóf. Két
hónapos hajózás után 1492.október 12-én elérte Kolumbusz az amerikai kontinens előterében fekvő
Bahama szigeteket. 1471-ben átlépték az Egyenlítőt.

1487 Bartolomeu Diaz elérte Jóreménység fokát. 1504: Amerigo Vespucci.

A Föld első körül hajózására a Csendes-óceánon a Fűszer-szigetek (mai Indonézia része) felé rövidebb
utat kereső Magellán tett kísérletet (1519-1521). A kapitányt a Fülöp-szigeteken megölték a
bennszülöttek, de egy hajója Afrika megkerülésével visszajutott Európába. Ezután expedíciókat
indítottak el. Amerika felfedezése óriási jelentőséggel bírt: itt bontakozott ki a gyarmatosítás. Az új
kontinensen tömegesen fordultak elő, hatalmas trópusi ültetvényeket termesztettek.
Az elsöprő katonai fölény birtokában a spanyol konkvisztádorok (hódítók) kis erőkkel gyorsan
elfoglalták az őslakosok birtokait.

A spanyolok és Brazíliában a portugálok bányákat és ültetvényeket létesítettek. A kegyetlen

bánásmód és még inkább az európaiak által behurcolt betegségek az indián népesség pusztulásához
vezetett. A munkaerőt Afrikából behurcolt feketékkel biztosították.

Az Újvilágból beáramló nagy mennyiségű nemesfém az arany és az ezüst leértékelődéséhez vezetett.

Ezzel összefüggésben emelkedtek más termékek árai. Ezt árforradalomnak nevezzük. Az új piacok és
az árak növekedése ösztönözte a termelést. Amerikából nemesfémet és gyarmatárut(gyapot, cukor,
dohány) szállítottak Európába, míg az öreg kontinensről a gyarmatosítóknak szükséges
iparcikkek(fegyverek, szerszámok, textíliák) hajóztak visszafelé. Az Európából cukorból készített
alkoholt (rumot) és iparcikkeket exportáltak Afrikába, hogy ezekért rabszolgákat vásároljanak és
Amerikába az ültetvényekre szállítsák őket. Ez a körforgás vált a kibontakozó világkereskedelem
motorjává. Új óceáni útvonalak jöttek létre, új kikötők. Például Lisszabon, Amszterdam, és La
Rochelle. A levantei kereskedelem lassú hanyatlásnak indult, és fokozatosan átalakult. A XVII.
századtól a távol-keleti fűszerek helyett már a Közel-Kelet nyersanyagai vándoroltak Európába,
iparcikkekért cserébe.

A Hanza útvonal (Balti- és Északi-tenger között) forgalma fellendült és árucikkei sem változtak:
keletről élelmiszereket és nyersanyagokat szállítottak nyugati iparcikkekért cserébe.