ki bátran indultál, kapudat megtaláltad az éj felé. „…akkor a verőérre a seb helye előtt nyomást kell gyakorolni; …a szív és a seb közötti részen De én, jaj, itt vagyok a fényben és hitetlen kötéssel (nadrágtartó, harisnya- kötő stb.) össze feledve önmagam, jajokba fúlva lettem kell szorítani.” az életé.”
(Kosztolányi Dezső: Csáth Gézának) (Mit tegyünk az orvos megérkezéséig)
(Te sohase-jövő és sohase-beszélő,
várlak ma is, halott, e hosszú és e késő bús éjszakán.
Mert mészfehéren ég távolban a hegyoldal,
s befestve a falam a bandzsal, csorba holddal oly halavány.) Alvás; ha a légzés szaporasága csökken és a szívműködés akadozik, erős kávéval kell a szívet izgatni.
(Nem kell-e szólnod, mondd? Nincs semmi hír amonnan,
hol fejfa és kereszt elvész a sűrű lombban és sír a táj?
Én tudtam, hogy közöny s merev csönd van az éjben,
de hogy ilyen soká tart, azt most meg nem értem és fájva fáj.) Könnyű: hűs borogatás. Sínek helyett: lécek, esernyő, botok, keménypapír. Halvány arc esetén a testet – a talpakat – dörzsölni és kefével ütögetni.
(Alvó, emeld lassan nehéz és hosszú pillád,
s a végtelen felé táguló nagy pupillád szögezd felém.
Most a palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom,
és a beléndeken s a vad farkasbogyókon alszik a fény.) A szájat és a torkot tisztítsuk meg az iszaptól, homoktól stb. Izgatószerek – pálinka, kávé. Visszatértekor adjunk erős, forró kávét, bort.
(Így látlak mindig én, édes, fiatal orvos,
fehér köpenyben, a kavicsos és porondos kertudvaron.
De jöjj akárhogy is. Vérrel, sárral, te lélek,
férgek gyűrűivel. Ha a láttodra félek, eltagadom.) Csillapítsuk a vérzést, kerüljük a szennyezést, távolítsuk el a seb környékéről a piszkot, a sebet azonban ne mossuk ki, ujjunkkal ne érintsük.
(Szemedbe bámulok és csellel kényszerítem
kezedbe a kezem és a szívedre szívem, ha nem merem.
Igen, eléd megyek és régi orvosomnak
csuklóm odanyújtom, hogy vizsgáld meg, mint szoktad, ütőerem.) Kenyérdarabok, puhára főtt burgonya, zsíros ételek, olajos vagy nyákos folyadékok nyeletése. Viszerekből sötét vér folyik, a verőerekből világos.
(Lásd, itt leülhetnél. Nincs bontva még az asztal,
kávé, dohány és rum vár mérgező malaszttal s a múlt, a csend.
Halkan beszélgetnénk. Elmondanám, mi történt,
s fölfedném szótalan a fájó, néma örvényt, a névtelent.) Levágáskor ne engedjük a testet odaütődni. Helyezzük a testet hassal lefelé keresztben a térdünkre, hajtsuk a fejet hátra.
(kérlek kiáltozván, és íróasztalomra
fantasztikus lázban görbedek lehajolva, hogy hívjalak.
Hisz a semmit tudod, gazdag, végzett, hatalmas,
ki célhoz értél már, kell, hogy valamit adhass annak, ki él) A szerencsétlenül járt embert száraz bottal vagy száraz kötéllel kell húzni. A segítségnyújtó ember legyen tökéletesen elszigetelt – pl. azáltal, hogy valamilyen fa, porcelán, műanyag tárgyon áll.