Gyakorlati rész:

1. Jellemezze Szent István legendáit!

Szent István alakjához három legenda kapcsolódik. A Nagyobb legenda a szenttéavatásra

már készen lehetett. A mártírszentek, a rendalapítók és szentéletű püspökök közé Szent
Istvánnal új szenttípus lépett, a szent királyé, akit nem mártírhalála, hanem az egyház
pártfogolása és aszkéta életmódja tett szentté. A legenda elsősorban ezeket hangsúlyozza, de
szól a király pogányok elleni harcairól, törvénykezéséről, s az Imre herceg számára írt
királytükörről is. Végül fontos motívum, hogy országát Mária pártfogásába ajánlja akkor,
amikor a Mária- kultusz Európa-szerte éppen csak kialakulóban volt. A Kálmán korában
íródott Kisebb legenda stilisztikai szempontból kvalitásosabb. A szerző a Nagyobb legendát
nem tartja reálisnak, ő a korabeli szájhagyomány – és főleg Kálmán érdekei – alapján Istvánt
mint erőskezű uralkodót mutatja be, aki ellenségein kegyetlenül bosszút áll, s Vazult, mint
Kálmán Álmos herceget, megvakíttatja. A két változatot ugyancsak Kálmán utasítására
Hartvik püspök szerkesztette egybe, s egészítette ki néhány újabb motívummal. Ezek közé
tartozik II. Szilveszter pápa látomása nyomán a korona és az apostoli kereszt elküldésének
gesztusa, István szent uralkodóhoz méltó halálának leírása, és a szenttéavatás részletes
előadása.

2. Jellemezze Szent István törvényeit!

Koronázási jelvényeink: a Szent Korona Szent István egyházi törvénykezése A 11.

századból Szent Istvántól két, Szent Lászlótól három, Könyves Kálmántól két
törvénygyűjtemény maradt fenn. E törvények elsősorban büntetőjogi rendelkezéseket
tartalmaznak. A törvény (latin: decretum, törvény, rendelet) az uralkodó akaratnyilvánítása
volt, olyan rendelkezéseket tartalmazott, amelyeknek az egyedi eseten túlmutató, általános
érvényt tulajdonítottak. A törvények megalkotásában az uralkodó mellett a királyi tanács is
részt vett.
A vasárnap megtartásáról: A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi
bíróknak, hogy ezek parancsára vasárnap mindenki menjen a templomba, öregek és fiatalok,
férfiak és nők, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán
nem tűzőrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg, és nyírják le.
A keresztény vallás megtartásáról: Ha valaki a keresztény vallás megtartását
elhanyagolva és hanyag ostobaságtól megátalkodva az ellen bármi vétséget követ el, a vétek
természetének megfelelően ítélje meg a püspök az egyházi törvények szabályai szerint. Ha
pedig ellenszegüléstől indíttatva a reá rótt büntetést vonakodnék nyugodtan elviselni, ismét
ugyanazon büntetéssel fegyelmezzék, és ezt is megismételve összesen hét ízben. És ha
mindezek után is konoknak és makacsnak találtatik, adják át a király bíróságának – tudniillik
mint a kereszténység védelmezőjének.
A templomba járásról: Koronázási jelvényeink: a jogar Azok, akik az istentisztelet
hallgatására a templomba menvén, ott a misék szertartása alatt egymás közt mormognak, és
másokat zavarnak, haszontalan történeteket mesélgetve és nem figyelve a szent
olvasmányokra és a lelki táplálékokra, ha idősebbek, dorgálják meg őket, és gyalázattal űzzék
ki a templomból, ha pedig fiatalabbak és közrendűek, e nagy vakmerőségükért a templom
előcsarnokában mindenki szeme láttára kötözzék meg, s ostorozással és hajuk lenyírásával
fenyítsék meg őket.
A király adományáról az egyháznak: Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két
telekkel s ugyanannyi rabszolgával lássanak el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel,
harminc aprómarhával. Ruhákról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és
könyvekről a püspök.
A tizedről Ha valakinek az Isten tizet adott egy évben, a tizedik részt adja az Istennek, és
ha valaki tizedét elrejti, kilenc részt fizessen.”

3. Jellemezze Szent István Intelmeit!

Röviden: jók.
- Amit István királykánk akart a fiától: NE. ROMBOLJA. SZÉT. A. MUNKÁJÁT. ÉS.
LEGYÉL. JÓ. KIRÁLYFI.
Hosszan bevezetőleg:
- Az Intelmek, avagy Szent István király intelmei Imre herceghez a Corpus Juris
Hungaricibe felvett első törvény, Szent István első törvénykönyve 1027-ből, a korszak
legjelentősebb magyar irodalmi alkotása, Istvánnak fiához, a trónörökös Imre herceghez
intézett Admonitiones (Intelmek) című latin nyelvű műve.
o Az alkotást századokon át a magyar történelmi alkotmány első alapvetéseként, a
Corpus Juris Hungarici első törvényeként tisztelték.
Főbb pontok:
I. A KATOLIKUS HIT MEGŐRZÉSÉRŐL
- István az apostoli hit őrzésére, az alattvalóknak való példamutatásra, az eretnekségről
való elfordulása szólítja fel fiát. Arra is figyelmezteti őt, hogy a hitet csakis jó cselekedetekkel
lehet teljessé tenni.
II. AZ EGYHÁZI REND BECSBEN TARTÁSÁRÓL
- A szentegyházat védelmezni kell naponta megújuló szorgalommal, hogy növekedjen
és ne fogyatkozzon, hiszen aki az egyházat csorbítja, az Krisztus testét csonkítja, és ezért
büntetést érdemel.
III. A FŐPAPOKNAK KIJÁRÓ TISZTELETRŐL
- Isten felkentjeit tiszteletnek és megbecsülésnek kell öveznie, nem lehet őket hamis
vádakkal bemocskolni és nyilvánosság elé hurcolni, mert csak így lehet Istentől áldott az
uralkodás. A bűnbe eső papokat négyszer kell emlékeztetniük vétkeikre, majd ha ezután sem
hallgatnak, akkor kell jelenteni az egyháznak.
IV. A FŐEMBEREK ÉS VITÉZEK TISZTELETÉRŐL
- Felhívja Imre figyelmét arra, hogy a főemberek és vitézek, katonák nem hajthatók
szolgasorba. Békével kell uralkodni, mert a gőg bárkit letaszíthat a trónról, és a vitézek ereje
is megfoszthat trónjától egy gyűlölködő királyt.
V. AZ IGAZ ÍTÉLET ÉS A TÜRELEM GYAKORLÁSÁRÓL
- Az apró ügyek feletti ítélkezés a bírák feladata, a nagyszabású ügyekben azonban
türelemmel és irgalommal kell ítélkezni.
VI. A VENDÉGEK BEFOGADÁSÁRÓL ÉS GYÁMOLÍTÁSÁRÓL
- István Róma példáját hozza fel, aki azáltal vált dicsőbbé, mert "sok nemes és bölcs
áradt hozzájuk különb-különb tájakról". Az idegenek különböző nyelveket, szokásokat és
fegyvereket hoztak magukkal és ezzel elrettentették az ellenséget és emelték az udvar fényét.
Ezért István arra ösztönzi fiát, hogy gyámolítsa az udvarába érkező jövevényeket …
- "Mert az egy nyelvű és egy szokású királyság gyenge és esendő. Ennélfogva
megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd és becsben tartsad,
hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.".
VII. A TANÁCS SÚLYÁRÓL
- Figyelmezteti Imrét, hogy a tanácsnak nagy hatalma van, ezért csak a legbölcsebb és
legtekintélyesebb emberekből lehet összeállítani. Ifjaknak is helyet ad a tanácsban, de az ő
javaslataikat felül kell vizsgálni a bölcsekkel.
VIII. A FIAK KÖVESSÉK AZ ELŐDÖKET
- Az isteni törvényeket veti az meg, ki őseit veszi semmibe. István az engedetlenséget a
pestishez hasonlítja, és felszólítja fiát, hogy sohase veszítse szem elől az általa hozott
törvényeket és feltétel nélkül kövesse szokásait.
IX. AZ IMÁDSÁG MEGTARTÁSÁRÓL
- Az ősi imákat ajánlja Imre figyelmébe, mert csak ezek által válhat nagy királlyá. Inti
továbbá, hogy imádkozzon a tétlenség, a tudatlanság ellen és az erény elnyerésért, valamint
azért, hogy legyőzhesse ellenségeit, és békében élhessen.
X. A KEGYESSÉGRŐL ÉS AZ IRGALMASSÁGRÓL VALAMINT A TÖBBI
ERÉNYRŐL
- Kéri, megparancsolja fiának, hogy gyakorolja a kegyességet, az irgalmasságot, a
türelmet, az erőt, az alázatosságot, a mértékletességet, a szerénységet, a becsületességet és
szemérmességet.
Az intelmek „Ámen”-el érnek véget…

4. Írja le a királyavatás szertartását!

Ma is közismert a középkori szokásjog, miszerint csak az a személy tekinthető

törvényes uralkodónak, akit a Szent Koronával Székesfehérvárott, általában
a Nagyboldogasszony-bazilikában az esztergomi érsek, annak hiányában a rangidős főpap
koronázott meg.
„Miután a koronázási menet a székesfehérvári Nagyboldogasszony-templom főoltára
elé vonult, a kanonokok lesegítették a király köntösét. Azután a prímás imákban Isten áldását
kérte jobbját a király fejére téve, majd kezeit és hátát szent olajjal kente meg. A felkenés után
ráadta Szent István palástját, majd egymás után átnyújtotta neki a koronázási jelvényeket: a
keresztet, mely az egyház körüli nagy hatalmát mutatta, a jogart, országalmát és a zászlót,
szent szavakkal magyarázva jelentőségüket. Előhozták az ország törvényeit, melyek
megtartására a király a prímás felszólítására megesküdött, mire ő fejére tette a koronát. Majd
a koronás király emelvényre lépvén többeket lovaggá ütött, jelezve, hogy az országot
fegyverek védik meg, s hogy ezt fogja főgondjának tekinteni. A király az után Szt. Péter és
Pál templomába ment, hogy ott törvényt lásson, hangoztatva ezzel, hogy a hadügyön kívül az
igazságszolgáltatást fogja mindenekelőtt művelni. Végül lóra ülvén a városon kívül Szt.
Márton egyházába ment, föl a toronyba, s kihajolva 4 vágást tett kardjával a világ 4 tája felé
annak jelzésére, hogy az országot bárhonnan jövő támadás ellen meg fogja védeni. A
koronázást ünnepélyes lakoma zárta be”
5. Jellemezze a magyar koronázási ékszereket!

A koronázási jelvények az uralkodói hatalom szimbólumai, amelyeket a koronázás

alkalmával, ünnepélyesen adnak át az új uralkodónak, így pl. királynak vagy császárnak. A
királyi hatalom szimbolikus kifejezésére szokásosan használt jelvények Európa szinte
valamennyi országában megtalálhatóak. A magyar koronázási jelvények alkotják az egyik
legépebben fennmaradt középkori eredetű együttest Európában.
A magyar koronázási jelvények a következők:
 a Szent Korona
 a koronázási palást
 a királyi jogar
 az országalma
 a koronázási kard
Szent Koronáról - A magyar királyi korona a középkor egyik legfontosabb koronázási
emlékei közé tartozik. „A szent király koronájának“is nevezik, mivel I. István királyt
szentté avatták, nagy érdemeiért szerzett a kereszténység terjesztésében Magyarországon. A
korona a 12. század végébõl származik és két részbõl áll. Egy idõsebb bizánci
homlokkötőből „corona greaca“, mely zománcozott lemezekkel,
drágakövekkel és pendíliákkal van díszítve, másik részét képzi az újabb „corona latina“, mely
a koronát szférikus kereszttel zárja. Tetején aranykereszt zárja, melyet a korona legfontosabb
részének tartanak. A Szent Kereszt ereklyével hozzák összefüggésbe és a
tradíció szerint akinek a birtokában van, elnyeri vele a hatalmat is.
A koronázási palástról - Az egyetlen koronázási jelkép, mely közvetlenül összefügg
Szent István királlyal ez a koronázási palást. A palástot Szent István felesége, Gizella varta. A
bíborszínû selyem miseruha zöld rozettákkal van átszõve, és a szentek alakjainak
hímzett ábrázolásával, kik az ünnepélyes Te Deum dicsõitõ himnuszt éneklik. A hímzett
felirat bizonyítja, hogy a miseruhát I. István király és Felesége Gizella ajándékozta 1031-ben
a Szûz Mária székesegyháznak Székesfehérvárott, mely a magyar királyok koronázási és
temetkezési székhelye volt.
A királyi jogarról - A 12. századtól a koronázási ékszerek része. A jogar tulajdonképpen
megezüstözött lemezekkel bevont fapálca, melyre egy hegyikristályból való szabálytalan
gömb van ráerõsítve. A gömbön három ülõ oroszlán ábrázolása látható. A gömb arany
rámába van erõsítve, melybõl aranygolyók lógnak aranyláncokon. A jogar aranyozott
burkolata finoman díszített. A kristálygolyó iráni-perzsa mesterek alkotása és a 10. századból
származik. Az ezüstfogóját egy Közép-Európai aranymûves készítette a 11. és 12. század
derekán. A jogart valószínûleg III. Béla király készíttette.
Az országalmáról - Az országot jelképezõ aranyalma a legfiatalabb magyar
koronázási ékszer és valószínûleg az Anjou-házi Nagy Lajos uralkodása idején lett a
koronázási jelképek része a 14. században. Üreges aranyozott gömb, eredetileg a Golgota
földjével töltve, arany apostoli kereszttel és az Anjou uralkodó család címereivel díszítve.
A koronázási kardról - A koronázási jelvényegyüttesben jelenleg szereplő kardnak
nincs köze az Árpád-házhoz. Fennmaradt azonban két másik kard is, amelyek az Árpádok
korai történetéhez kapcsolódnak: Az egyik kard 10. századi, skandináv gyártmány és a 14.
század közepe óta a prágai Szent Vitus-székesegyház őrzi. Az első fennmaradt feljegyzések is
Szent István kardjának nevezik. Ezen a faragott, csontból készült kereszttagú, nyugati típusú
kardon jól látszanak a használat nyomai. A korán feljegyzett hagyomány erősen valószínűsíti,
hogy ténylegesen Szent István tulajdonában lehetett.
 A 13. század hetvenes éveiben került Prágába.
 Az nem ismeretes, hogy a koronázásokon valóban játszott-e szerepet.
A másikat, a koronázási kardot a 16. században készítették Velencében és a magyar
királyok az aranysarkantyús vitézek felavatására használták.

8. Mesélje el Gellért halálát!

Szent Gellért püspök bencés szerzetes volt. Atyja, Gerardo velencei patrícius volt.
Kereskedők hajóján 1015-ben szállt tengerre. nagy viharba keverettek a tengeren ezért
Szent András szigetén keresett menedéket. Itt találkozott Razina pannonhalmi apáttal, aki
rábeszélte, hogy előbb látogassa meg I. István magyar királyt, akinek segítségével a Dunán
folytathatja útját Konstantinápolyba, ahonnan könnyebben eljuthat Jeruzsálembe.
Be is mutatták István királynak, aki Gellért vonakodásának ellenére rábízta fiának, Imre
hercegnek a nevelését, s időnként diplomáciai küldetésekkel is megbízta; Franciaországban
kétségtelenül az ő követeként járt. Amikor azonban 16 éves lett Imre herceg, barátjának
(szent) Günthernek példájára 1023-ban ő is remeteéletre szánta magát, s Bakonybélbe vonult
vissza.
Szent István 1038. augusztus 15-i halála után a politika zivatarai őt is kizavarták apostoli
csöndes munkásságából, és aktív politizálásba kezdett. 1041-ben a székesegyházában előre
elkészíttetett sírjánál bánatosan siratta a magyar nemzet sorsát, 1043-ban pedig Aba Sámuel
királytól megtagadta a húsvéti koronázást, és nyilvánosan megtámadta őt – az általa
vélelmezett, és az ő politikai irányvonalával ellentétes – politikai gyilkosságai miatt. Elárulta
és megölette Aba Sámuel királyt. Péter második uralkodása idejében éppen az ő
székvárosában határozták el az elégedetlen magyarok Vazul fiainak visszahívatását, és 1046-
ban Szent Beszteréd püspök társaságában ő is útra kelt Székesfehérvárról, ahol várta a
németeket, hogy Endre herceget üdvözölje. Szeptember 24-én azonban a pesti révnél
megtámadták a Vata-féle lázadás résztvevői: elfogták, majd kétkerekű talyigán a Kelen-
hegyről a mélységbe lökték őket.

11. Jellemezze Szent László törvényeit!

László király törvényeinek több mint fele a tulajdon védelmével foglalkozott. Minden
lopásért kemény megtorlás járt, akit tetten értek, akár fel is akaszthatták. Ha esetleg közben
bemenekült egy védelmet nyújtó templomba, megúszta megvakítással, de tízévesnél idősebb
gyermekeit eladták rabszolgának. Liba- vagy tyúklopásért kitolták a tolvaj fél szemét.
Gyakori büntetés volt a kéz- vagy orrlevágás és a nyelv kitépése is. Ha a bíró a bűnöst futni
hagyta, az mindenét elvesztette és őt magát is eladták. Ellenben ártatlan ember felakasztása
esetén csak az áldozat vérdíját kellett kifizetnie. Foglalkozott a királyi sómonopóliummal is.
Ebben a törvénykönyvben szerepel első ízben a nemes (nobilis) kifejezés. A megnevezés azt
mutatja, hogy a szabadok társadalmában Szent István óta változások mentek végbe. Az
előkelőket vagyoni állapotuk és társadalmi helyzetük tekintetében jelentős különbségek
választották el a szabadok tömegeitől. Kiváltságos helyzetüket I. László király törvénye már
jogi normává emelte.

12. Írja le Szent László külső kinézetét!

Szent László a leírások szerint, magas, kékszemű szimpatikus király volt hosszú hajjal a
haját általában alátűrve viselte. Igazi lovagkirály volt.
13. Mesélje el valamelyik Szent László-mondát!

Szent László csodatettei

Szent László király éppen az oroszokkal csatázott, üldözve őket kies tájra jutott, ahol több
napi járásra se embert se állatot nem találtak a magyarok Amikor a szent király látta, hogy a
pusztaságon éheznek a katonái, elvonult egy félre eső helyre, térdre esett és úgy könyörgött az
Úristenhez. Az Úr meghallgatta a szavát, s amikor Szent László felemelkedett rögtön csoda
történt. Egy sereg szarvas, őz és bivaly közeledett a pusztában. Csodálkoztak a katonák, mert
a nagy állatsereglet szelíden közeledett. Mindjárt hálát adtak az Úristennek, de a szent
királynak is. Máskor Döbröd közelében vonult a sereg és epesztő szomjúság kínozta a
katonákat. Olyan nagy volt a vitézek szomjúsága, hogy kínjukban kiáltozni kezdtek.
Szent László pénze
A kunok éppen Kolozsvárott támadták, a magyar csapat azonban megfutamította az
ellenséget. menekült a sok tar fejű kun, ki merre látott. A magyar vitézek meg utánuk, irtották
a pogányokat.
A kunok vezére cselt eszelt ki ekkor. Kibontotta az iszákját és a rabolt kincsekből
marékszámra szórta az aranypénzt az üldöző magyarok elé.
Ezt látva a többi kun is követte a vezért. Valóságos aranyesővel árasztották el az üldözőket.
Nem voltak restek a magyar vitézek, leugrottak a lóhátról és marékszámra szedték a
kincseket. Senki sem törődött ekkor már a pogányok üldözésével. László király hiába biztatta
fiait a további harcra. A csengő arany szebben beszélt, nem hallgattak azok a királyi szóra.
Szent László ekkor megint az Úrhoz fordult:
– Uram, te segíts meg, hiszen éretted harcoltam!
És íme, csoda történt ekkor. Isten a kunok földre szórt aranyát egytől egyig kővé változtatta!
E vidéken sokáig mutogatták a különös köveket, amit a nép Szent László pénzének nevezett!
Csata a kunokkal
László király uralkodása idején számos csatát nyert idegenek ellen, s az ország határait
kiszélesítette. Legemlékezetesebb harcokat a kunok ellen vívott.
Egy Kapolcs nevű kun vezér tört be Erdélybe, azt felprédálta és zsákmányt vitt magával.
Magukkal hurcolták még a nemesek feleségét és gyermekeiket is.
László király ekkor éppen Szlavóniában harcolt és éppen hazafelé tartott amikor a kunok
betöréséről értesült. Amilyen gyorsan csak lehetett, a kunok után vágtatott és a Temes folyó
mellett utol is érte őket. Vörös zászlaja alatt megrohamozta a kunokat. Isten ekkor szétszórta
a kunokat a magyarok színe előtt.
László király ekkor azt kiáltotta a vitézeinek:
– Ne öljétek meg a kunokat, csak fogjátok el őket, ha megtérnek, hadd éljenek!
Kapolcs, a kun vezér és sok bátor kun vitéz ekkor már halott volt. A többieket a magyarok
elfogták. Egyetlen kun maradt meg hírmondónak, egy Eszembó nevű.
Tőle tudták meg a kunok a történteket és nagyon elszomorodtak. Követeket küldtek László
királyhoz és gőgösen követelték a foglyok elengedését, támadást ígérve ellenkező esetben.
László király csak nevetett a kunok fenyegetésén. Elébük ment a Dunához, amikor jöttek, hogy
az országot felprédálják A király bátran rohant az ellenségre, ez első rohamban leszúrta a
kunok vezérét, akit Ákosnak hívtak. Isten ismét megsegítette a magyarokat, szétszórta a
kunokat. A király így ismét győzelemmel tért haza.
15. Jellemezze Kálmán király törvényeit!/ 16. Jellemezze Könyves Kálmán alakját!
Mivel László fiúörökös nélkül halt meg, a trónt I. Géza idősebb fia, Kálmán örökölte
(1095-1116). A magyar történelemben kevés uralkodóról beszéltek olyan ellenszenvvel, mint
Könyves Kálmánról. "Testalkatára nézve ocsmány volt, de ravasz és tanulékony; borzas,
szőrös, kancsal, púpos, sánta és hebegő" – írták róla. A nem túl hízelgő beállításnak az az oka,
hogy az idézett részletet II. (Vak) Béla (1131-1141) uralkodása idején írták, akit Kálmán
vakíttatott meg apjával, Álmossal együtt, gyermekkorában. Igaz, a krónikás arról sem
feledkezett meg, hogy a királyt "a magyarok Könyves Kálmánnak nevezik, mivelhogy voltak
könyvei, amelyekből mint püspök a zsolozsmát olvasta." Kálmán műveltségéről a kortársak is
elismerően szóltak. "Kálmán, a magyarok királya a korábban élő összes királyok között a
legműveltebb az irodalom tudományában."
1100 körül Kálmán király a tarcali gyűlésen összeült az ország előkelőivel, és kiadta I.
törvénykönyvét. Igyekezett meggátolni a királyi birtokok csökkenését, mert pártharcok során
a korábbi uralkodók nagy földrészeket juttattak illetéktelen kezekbe.
Megreformálta és enyhítette elődje, László törvényeit, ritkábban alkalmazva a
halálbüntetést és eltörölte a kényszervallatást. Elfogadta a papi nőtlenségről szóló
állásfoglalást és lemondott az invesztitúra jogáról (erre László még nem volt hajlandó), de ő
sem engedte, hogy a püspökök hűbéresküt tegyenek a pápának. Kötelezővé tette a házasság
egyházi szentesítését és fölállíttatta a nyitrai püspökséget. Azért, hogy tanulatlan személyeket
ne nevezhessenek ki egyházi pozíciókba, az Esztergomban tartott zsinat azt is elrendelte, hogy
a kanonokok egymás között latinul beszéljenek.
Megakadályozandó a királyi vagyon csökkenését elrendelte, hogy a fiúág kihalásával a
nemesi birtokok a királyra szálljanak. Hosszú távra meghatározta az erdélyi vajda és a horvát
bán címek használatát. Intézkedéseket hozott a rabszolga-kereskedelemről, a zsidókról és a
honvédelemről. A törvénykönyvébe foglalt, felvilágosultságát igazolni látszó kijelentés,
miszerint „a strigákról pedig, mivelhogy nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartasség”,
valójában csak a kereszténység megerősítését szolgálta: Kálmán csak a strigák, a pogány
hitvilág szerinti csodatévőnők (vagy repülő, vérszívó túlvilági lények) létezését tagadta,
ugyanebben a törvénykönyvben törvényt hozott a maleficák, a bűbájosok ellen („A
bűbájosokat a főesperes meg az ispán emberei keressék fel és vigyék törvény eleibe.”).
20. Rajzolja le a muhi csata vázlatát!
1241. április 10-én egy szökött fogoly arról adott hírt, hogy a tatárok éjjel támadni fognak. A
király öccse, Kálmán herceg és Csák Ugrin a hídhoz vonultak, ahol a már átkelt tatárokat
visszaverték a Sajó túlpartjára. Megerősítették a híd őrzését, majd visszatértek a táborba.

Batu váratlan lépése következett, késő éjjel vagy hajnalban ismét támadott. A hídőrséget
hajítógépekkel tűz alatt tartva hátrébb szorították, így a tatárok át tudtak kelni a Sajón. Az
őrök harcolva vonultak vissza, de közben a tatárok egy másik ponton is átlépték a folyót. A
magyar tábort támadás fenyegette, de a szűkös hely nem volt alkalmas arra, hogy a csapatok
megfelelően hadrendbe álljanak.

Reggel nyolc óra tájban a tatárok teljesen körbevették a magyar tábort. A bekerítés nem volt
szoros, a mozgékonyabb csapatrészek számára több helyen is mód volt a menekülésre, de ez
valószínűsíthetően a tatár taktika része volt. Az így eloszló, kisebb egységeket az üldözéskor a
gyors könnyűlovasság könnyedén felmorzsolhatta.

A végsőkig kitartó nehézfegyverzetűek dél körül felismerték, hogy nincs más megoldás, mint
kimenekíteni a királyt. Addigra elesett Ugrin és több más rangos személy. Kálmán herceg
súlyos sebet kapott, amibe később belehalt. Béla elit egységektől támogatott kitörése sikeres
volt, a sokszor önfeláldozó kíséretnek hála az uralkodó el tudott menekülni. Ez nagyon
kedvezőtlen fejlemény volt a tatárokra nézve, akik így nem tudták kiteljesíteni győzelmüket.

A király távoztával a harctéren maradt egységek ellenállása fokozatosan megtört, a

menekülőket is zömmel lekaszabolták. A győztes tatár sereg is komoly veszteségeket
szenvedett, a magyarok végig keményen harcoltak.
22. Rajzolja le az Árpád-házi királyok címereit és zászlóit!

23. Jellemezze az Árpád-kor harcászatát!

A kora Árpád-kori hadszervezet

A földek egy részéből a rajta élő szolgálónépekkel a király és családja, valamint udvartartása
ellátására rendelt úgynevezett udvari birtokszervezeteket hoztak létre. Emellett létrehozták a
királyi várakból és a hozzájuk tartozó földekből a várispánságokat. Ezek biztosították az
ország katonai megszállását, amely a külső támadások és a belső lázadások esetén is gyorsan
mobilizálható haderőt biztosított a királyi hatalom számára. Mivel a kalandozások véget
értével az államhatalomnak nem volt szüksége annyi különböző, akár gyenge harcértékű
katonára, így a közszabadoknak megkezdődött a törvények szerinti differenciálódása.
A Könyves Kálmánhoz köthető adó és hadireform: ez a törvény a saját földjükön élő libereket
felmentette az adófizetés alól, feltételezve, hogy hadba vonulási kötelezettségüket saját
bevételeik lévén teljesíteni tudják. Az elszegényedő közszabadok, ők pedig többen összeállva
állíthattak ki egy vitézt.
A 11-12. századi hadsereg alapszervezetében megjelent az ispán személyes kísérete, a
várszervezet hadakozó népei, amik a várjobbágyokból és a várnépből (civiles) álltak, a
megtelepült milesek, a megye területén élő közszabadok és a jogilag közéjük tartozó
vendégek, a hospesek.
Az országos hadsereget növelte a király testőrsége és udvari kísérete, az egyházak hadakozó
népei, az egyházi méltóságviselők harcos kísérete.
A késő Árpád-kori hadszervezet
A 13. század folyamán a magyar társadalomban és a hadszervezetben is változások mentek
végbe.
A jómódú birtokos közszabadok lettek a királyi szerviensek. A királyi szerviensek
hadszervezetet leginkább érintő kiváltsága volt, hogy királyi zászló alatt vonulhattak hadba,
amivel a megyei csapatok főhatósága alól kikerültek. A királyi szerviensek létszámának
növekedésével a birtokadományok számának növekedése is együtt járt, ami a hadakozások
során „igaz szolgálattal szerzett” birtokok számát növelte. A familiaritás egy másik társadalmi
szerveződési forma. A familiárisok legfontosabb kötelessége, hogy az urukkal együtt
vonuljanak hadba.
A fegyverzet és haderőnemek változása az Árpád-kor során
A nehézfegyverzetű harcmodor átvétele mindenütt több évszázados folyamat volt. A Magyar
Királyságban a német fegyveres vendégek (hospesek) szerepe volt kiemelkedő a változások
megindításában. A magyar haderőben az Árpád-kor végéig számbelileg dominált a
könnyűlovasság, azonban a századok folyamán a páncélos nehézlovasok részaránya nőtt.
Könyves Kálmán törvényei szerint a háború idején az ispánok kötelesek voltak katonát
állítani magánbirtokaik és magánvagyonuk után is. Akiknek a jövedelme elérte a 100 pensát,
annak egy páncélos lovast, akinek a 40 pensát, annak egy könnyűfegyverzetű lovast. A
megyei csapatok zöme alighanem lovasíjászokból állt, de voltak hospesek is.
A nehézlovasság fő fegyvere a lándzsa volt. A harcosok az ellenség lándzsájának szúrása
ellen pajzsot, a vágások ellen hosszú ujjú, térd alá érő sodronyinget hordtak, a
tehetősebbeknek kesztyűt és sodronyharisnyát is viselhettek. A fejet vassisak védte. Ez a
drága és előkelő fegyverzet és a hozzá tartozó, harcra idomított ló csak a legtehetősebb
vitézeknek volt elérhető. A 10. század második felétől a szablyákat többnyire felváltották a
közel egy méter hosszú, egyenes, kétélű, egy-másfél kg súlyú kardok, megjelentek az egyenes
talpú kengyelek és a nyugati típusú lándzsák is. Ezenkívül a szablya és a buzogány is
elterjedt. A számszeríj a 12. század vége óta volt ismert, ennek a nagy hatóerejű fegyvernek a
széles körű alkalmazása szerepet játszhatott a lovagi páncélzatok továbbfejlődésében. A 13.
század első felében megjelentek a sodronypáncél felett hordott vaslemezekből álló vértek.
Segédnépek és segédcsapatok az Árpád-korban
A legismertebb és legkorábbi segédcsapatok a besenyők és a székelyek.
Az egyházi lovagrendek szerepe
Kis létszámuk ellenére elitcsapatoknak számítottak a fegyelmezettségük és nehézfegyverzetük
miatt.
Nagy lovagrendek: templomosok, johanniták, Német Lovagrend.

24. Jellemezze Géza és Sarolt személyét!

Géza utolsó éveire felesége, Sarolt megnövekedett. Sarolt Gézával kötött házasságába
magával hozhatta azt a Keleti típusú kereszténységet. Sarolt dinamikus alakjáról több szerző
is beszámolt: az egész országot egy férfi kezével tartotta hatalmában és mindazt amit férje
volt maga irányította. Ilyen helyzet csak Géza élete alkonyán állhatott elő. Az
egyházpolitikában jelentős fordulatok történtek Saroltnak köszönhetően.

26. Jellemezze az Árpád-kor fegyverzetét!

A 11-13. században a test védelmére a páncél sokféle típusát használták. Közkedvelt volt az
ún. szalagos sodronypáncél. A csípők védelmére megalkották a sodronyos nadrágot vagy
harisnyát, majd a 12. században az ing ujjainak bezárásával kialakították a sodronyos kesztyűt
is. Szükségessé vált az ellenséges fegyverek által legjobban veszélyeztetett váll, könyök és
térd erőteljesebb védelme, ezért ezekre felcsatolható páncéllemezeket erősítettek. Mindezzel
egy időben használták a lemezkés páncélok különféle típusait is. A 13. század második
felében az ún. brigantin vált kedveltté; ez vascsíkokkal vagy vaslemezkék sorozatával bélelt
bőrkabát volt. Az alsó lábszárakat széles bőrszalaggal tekerték körül. A védőfelszerelést a
fejhez simuló, csuklyával ellátott lemezkés sapka egészítette ki; az előkelők erre vették még
fel a lemez sisakot.
A 12. században a sodronying és a sodronynadrág különvált. A vitéz páncélját egy bőre
szabott ingre húzta fel. A páncélra a 12-13. században még egy övvel leszorított fegyvering
(bambusium) került,s elsődlegesen a páncélos test napfény elleni védelmére szolgált.
A lovagok viseletek a sodronyos harisnyát, hosszú, övvel leszorított, a combtól redőzve hátra
lobogó fegyveringet, valamint csöbörsisakot. Ha van pajzsuk, akkor az kicsi és háromszög
alakú, rajtuk megjelentek az első magyar címerek.
A nehézfegyverzetű lovas (lovag) távolsági fegyvert általában nem használt, ezért magyar
sajátosságnak tűnik, hogy a 13. század közepétől adatok sokasága bizonyítja: az íj is a
felszerelésükhöz tartozott. Használtak lándzsát. A lándzsák nyelét a hegy alatt címeres
zászlócskával díszítették. Használtak kétélű kardot. A penge nem lekerekedően, hanem
határozott hegyben végződik, rendszeresen szúrtak is velük.
Használtak baltát is (bárd és a topor). Nagy testű lován a páncélos vitéz sajátos, nyeregben
ült, amelynek mindkét kápája magasan felfelé emelkedett. A 12. században kialakult a mély,
a lovas testét deréktájt csaknem körülölelő kápákkal felszerelt lovagi nyereg.
A lószerszámot veretekkel és sallangokkal, bojtokkal díszítették.
Tisztán könnyűfegyverzetben a besenyők, székelyek és a 13. században betelepült kunok,
jászok harcoltak. Teste védelmére bőrpáncélt használt.. A rangosabb harcosok a már tárgyalt
lemezkés, illetve sodronypáncélt viselték. Szintén sisakkal védték fejüket, amely lemezekből
összeszegecselt vagy egy darabbá kovácsolt kúpos alakú volt, és sisakdíszt tartó köpűben
vagy zászlócska-tartó kis rúdban végződött. Gyakran kiegészült orrvédővel, máskor pedig
félarcos, sőt arcos fémmaszkkal is.
A könnyűfegyverzetű harcos pajzsot rendszerint nem használt, de alkalmasint kézbe vehette.
A pajzstól való tartózkodásnak az volt az oka, hogy akadályozta tulajdonosát az íj és a ló
együttes kezelésében. Fő támadófegyvere ugyanis az íj maradt. A 11-12. században
feltehetőleg megőrződött a honfoglalás kori összetett visszacsapó íj típusa.
A közelharc fegyverei közül a szablya említendő. A 11. századtól kezdve ez a fegyver is
átalakult: lassan létrejött a korábbinál hosszabb, szélesebb és erősebb görbületű penge.
Volt még egy hagyományos, a Kárpát-medencében talán már besenyő vagy csak kun
közvetítéssel megjelent ütőfegyver, a buzogány. Változatos formában, vasból kovácsolták
vagy bronzból öntötték e buzogányokat, s fanyélre szerelve használták őket.
A könnyűlovasság felszerelése minden bizonnyal a honfoglalás kori alapokon maradt, illetve
fejlődött tovább. A vitézek kengyeleit - puha talpú csizmáiknak megfelelően - zömmel széles,
ívelt talpalóval, kerek vagy csúcsosodóan kerek alakra kovácsolt szárakkal készítették. A
sarkantyút a könnyűlovasság továbbra sem alkalmazta.
A számszeríjr mindvégig megmaradt a gyalogság használatában, tehát egyik lovas
fegyvernem felszerelésébe sem épült be.