3.

tétel

A MAGYAR ÓVODAI NEVELÉS ÉS ÓVÓKÉPZÉS TÖRTÉNETÉNEK FŐBB CSOMÓPONTJAI

 - Neveléstudomány az első magyar óvóképzőben

 - A magyar nevelés- és óvodaügy nagy egyéniségei.
 - A gyermekkép változása a 20. században
 - Vázolja egy óvoda rövid fejlődéstörténetét

A MAGYAR ÓVODAI NEVELÉS ÉS ÓVÓKÉPZÉS TÖRTÉNETÉNEK FŐBB

CSOMÓPONTJAI

Az óvodai nevelés főbb állomásai

1828 – Első óvoda – Brunszvik Teréz alapította, angol mintára. (Brunszvik Óvóképző
Főiskola volt a szarvasi iskola.)
Európai tanulmányok alapján hívták életre.
Fejlesztő intézmény.
Írni, olvasni, számolni tanították a gyerekeket. 80-100 kisgyermekhez 1 óvónő tartozott.

1891. Első kisdedóvási törvény. A törvényben rögzítették az óvoda feladatát, mely

intézmények szolgálják a kisdedóvás célját. A törvény szabályozta az óvodák belső életét, és
egyértelművé tette, hogy az óvodákban nincs helye az iskolai oktatásnak
A törvény további eredménye, hogy gondoskodott a képzőintézetek elterjedéséről is.
Oktatás helyett foglalkozásról beszélt. Előírta a kötelező óvodalátogatást, de ez nem valósult
meg, a gyermekek 13-14%-a járt óvodába.

Montessori hatására megjelent 1936-ban a második óvodai törvény.

Az oktatást elutasította, egyértelműen foglalkozásokról beszélt! Az óvodapedagógiát a II.
világháború után egyértelműen meghatározta a szovjet pedagógia, megjelent a „Nevelj jobban
mozgalom” az óvodákban.

1948/49. államosították többnyire az egyházak által fenntartott intézményeket.

1950-es évek eleje, nők munkába állása.

1953. Módszertani levelek. Óvónők feladata és elvárások az óvodától. Ünnepek, ünneplések.

Mit kell játszani? Szocialista munkaverseny, ki játszott legjobban, centrális tanterv.

Az 1953. évi III. óvodai törvény a kisdedóvással kapcsolatban készült. (A Kisdedóvó Intézet
szó helyett az Óvoda szót írta elő)
Ez a törvény az óvodát már hozzárendeli az iskolához, a törvényben benne foglaltatik, hogy
az óvoda adja a gyermekek számára azt az alap felkészültséget, amely elengedhetetlen az
iskolakezdéshez. A törvény és a törvényt követő Módszertani Levelek kiadása megkövetelte
óvodai szinten is a kommunista eszmék terjesztését.

1957. Nevelőmunka az óvodában. Korcsportonként követelményszinteket határoz meg.

Centrális tanterv. Milyen foglalkozás legyen? Útmutatót is adtak a szürke könyvhöz.
Mindenki ugyanazt csinálta.

1971. ONEP – Óvodai Nevelési Program

Tartalmazza, hogy az óvodai nevelés a szocialista nevelés része.
3-6 éves gyermek sokoldalú, harmonikus fejlődésének elősegítése iskola előkészítő funkció,
épít a gyermeki fejlődés pszichológiai törvényszerűségeire, lehetőséget ad a differenciálásra.

Centrális követelmény. Team-ek alkották. Még japánra is lefordították.

Kiscsoportban kezdeményezések bevezetése. Részt is vehettek a foglalkozásokon, de el is
mehettek.
Középső, nagycsoport – kötetlen az irodalom kezdeményezés.

1985-ben átdolgozták az ONP-et: alternatív szemléletre épülő nevelési koncepció a merev

pedagógiai szemlélet helyett.

Az 1985/1986-os óvodai nevelési évben született meg az úgynevezett rugalmas beiskolázás.

Végre figyelembe vették a gyermek és gyermek közötti egyéni különbségeket. Ha valaki 6
éves korában még nem volt iskolaérett, akkor az iskolai oktatás megkezdése nem volt
kötelező számára, a gyermek még egy évet maradhatott az óvodában.

1989-ben megtörtént a rendszerváltás, a kommunista időszak véget ért hazánkban. A

rendszerváltás után még 1989-ben megszületett az új óvodai nevelési program, amely
rövidítve csak TONEP, jelentése a továbbfejlesztett óvodai nevelési program, amelynek az
alkalmazása minden óvoda számára kötelező volt. Az óvodai nevelési program felépítése
hasonlított a már meglévőhöz, de a demokrácia jegyében egy politikailag független nevelési
program készült el.

1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról. A közokt. teljes intézményrendszerét átfogja,

egységesen szemléli. Mindenkinek joga van tanulni egyenlőség alapján, tanítás
szabadságának érvényesítése, tanulók, szülők jogai, kötelezettségei, közokt. intézmények
működése, irányítása, pedagógiai szakszolgálat, tilos a hátrányosok megkülönböztetése

A törvény kimondja, hogy az óvoda továbbra is a közoktatás része, és az óvodai nevelés

ingyenes, mindenki számára elérhető. A törvény magában foglalja azt is, hogy az óvoda 3
éves kortól fogadja a gyermekeket, az óvodai nevelés 5 éves kortól kötelező, vagyis minden
gyermeknek legalább 1 évig óvodába kell járnia az iskola megkezdése előtt. A törvény bővíti
az óvodák szabadságát is, ugyanis megadja azt az autonómiát az óvodák számára, hogy
minden óvoda maga készítheti el a helyi, saját nevelési tervét.

1996-ban adták ki az ONOAP mozaikszóval illetett óvodai Nevelés Országos Alap

Programját, amely már csak az alapvető elvárásokat tartalmazta az óvodákra vonatkozóan. Az
ONOAP csak egy keret jellegű dokumentum, a továbbiakat, mint például nevelési terv,
SzMSz, minden óvoda önállóan maga határozhatja meg, és ezzel még nagyobb szabadságot
ad az óvodaintézmények vezetésének.
Új típusú tartalmi szabályozás, nevelési programok sokfélesége, saját nev. programhoz ált.
elveket, támpontot biztosít, gyermekközpontú, módszertani szab, szervezeti sokszínűség,
szabad óvodaválasztás, 7 évenkénti továbbképzés, 5. évtől kötelező az óvoda, a ped dönti el,
hogy mit akar változtatni, önképzés, demokratikus irányítás, egyéni értékek fejlesztése,
választható tevékenységi forma, egészséges életmódra nevelés, érzelmi nevelés, szocializáció
megvalósítása.

A XX. század utolsó éveiben ismét teret kapott a reformpedagógia hazánkban. Egymás után
jelentek meg az alternatív pedagógiát alkalmazó óvodák, amelyek Montessori, Waldorf vagy
Freinet nézeteit tartották szem előtt a munkájuk során.

1999. szeptember 1-től az intézmények saját nevelési programjuk szerint folytatták nevelő
munkájukat a kétszintű tartalmi szabályozás alapján. A kétszintű szabályozás első szintje a
központi szabályozó, az Alapprogram, a második szint a helyi tartalmi szabályozó, az óvoda
saját nevelési programja. A helyi nevelési programjukat az óvodák háromféle módon
készíthették el:
- átvétellel,
- adaptálással,
- önálló program írásával.

2011-ben új köznevelési törvény született Magyarországon, amely több szempontból újra

központosította a magyar iskolák irányítását, és új elemként megjelent a törvényben a 3 éves
kortól történő kötelező óvodáztatás, amelytől a kormányzat az esélyegyenlőség javulását
várta. Az óvodák jelenleg az érvényes országos alapprogram (363/2012. Kormányrendelet)
alapján dolgoznak melyet legutóbb 2018-ban módosítottak. Óvodai nevelés országos
alapprogramja tartalmazza azokat a nevelési elveket, melyek jelentősek a korszerű
kisgyermek-nevelés megvalósítása érdekében. A módosított programban az óvodai nevelés
általános feladatai közé bekerült az erkölcsi, és értékorientált közösségi nevelés, melyben
hangsúlyt kapott a nemzeti identitástudat, és a keresztény kulturális értékek
megbecsülése.

Óvóképzés alakulása
 1. Önképzéshez kötődik- információ beszerzés (önmaga nem szervezett)
1828-ban nyílt meg elsőként Közép-Európában a Brunszvik Teréz félemagánintézet Budán a
Mikó utcában. Megelőzték európai tanulmányutak és a szakirodalom tanulmányozása.

2. Gyakorlati tapasztalatok- Mintaintézetek látogatása.

Az első óvodák tanítói átadják a tapasztalataikat egymásnak. Létrejönnek az első
mintaintézetek. (Buda 1830. Balacz, 1834)

3. Az intézményesített magyar óvóképzés (1837-1891)

Az anglia infant schoolok után a kontinentális Európában elsőként Tolnán, megalakult az első
óvóképző, majd pesten. (Tanítók foglalkoztak. Középfokon 3 évig tanulták.)

1869-től a fröbeli pedagógia nyomvonalán „gyermekkertésznő” tanfolyamok indultak,

amelyek 1873-tól már egy évesek és magyar nyelvűek lettek.
1887-ben Kalocsán létrejön az első egyházi képző. Eközben az első óvóképzőben két évessé
válik a képzési idő, noha egyre kevésbé képes kielégíteni az országos szükségleteket.
Megérett a helyzet a változásra.

4. Középszintű óvóképzés (1891-1959)

Két évfolyamos, négy évfolyamos, majd az 1950-es évektől 3 évfolyamos óvóképzés.
Hőgyész (1951-1956)
(1926-ban A kétéves képzési időtartam négyévessé bővült. A képzőbe való bejutás
feltételévé vált a jó vagy jeles eredmény, a zenei és testi alkalmassági vizsgálat is. A negyedik
év a gyakorlati képzést jelentette.)

5. Felsőfokú óvónőképzés (1959-1987)

Két évfolyamos felsőfokú képzés érettségi után (1960 -as évektől) és vele párhuzamosan
1972-től négy évfolyamos középfokú képzés (Szekszárd 1972-1987-ig felsőfokú)

6. Főiskolai szintű képzés Három évfolyamos óvodapedagógus szak. (1987-2006)

80-as évekig sok óvoda épült. Sok óvodapedagógusi állás jött létre. Középiskola, majd 1 éves
gyorstalpaló.
Óvodai szakképző iskola. Felsőfokú, majd főiskola.

7. Bolognai szintű képzés. BA szak és erre épülő neveléstudomány Ma szak 2006-

Az első magyar óvóképző

Az óvodapedagógus-képzés Magyarországon az első óvoda megnyitásával együtt elindult,

mivel Brunszvik Teréz tizenegy fiatal lányt is maga mellé vett, hogy elsajátítsák a pálya
fortélyait
Amikor 1837-ben a világon harmadikként megnyitotta kapuit az első magyar óvóképző
Tolnán, Wargha István (1808-1876) vezetésével, hazánkban már 14 óvoda működött, mintegy
kétezer óvodással.
Az első magyar óvodában a gondozás mellett a gyermekek megismerkedtek a környezetükkel,
énekeltek, szavaltak, tornáztak, a nagyobbak írni, olvasni, számolni tanultak. Helyet kapott a
hitoktatás is, fontos volt a kerti munka.
A kisdedóvás célja;
Az érzelmes, munkás és becsületes honfinak az alapját vesse el, s a nemzetiséget és a
magyar nyelvet, amennyire lehet, terjessze.

„Az óvóképzés megindításának több szempontból is nagy jelentőséget tulajdoníthatunk: „A

ma már történelmet jelentő, haladó eszmét képviselő hősök, mártírok neve bizonyítja, hogy a
politika és a pedagógia egybeforrt, hogy a nevelés kérdése talán sohasem érdekelte a közélet
kimagasló alakjait oly intenzíven, oly egyetemesen, mint éppen a reformkorban” (Kurucz,
2002, 31)

A képzést eredetileg kétévesre tervezték (összehasonlításul: Londonban mindez három,

majd hat hónapos volt), de végül a tizenkét hónapos megoldást választották.
Az elméleti tárgyak heti tizenkét órában jelentek meg, a legfontosabbak ezek közül a
neveléstudományi és a pszichológiai jellegű stúdiumok voltak. Heti 6-6 órát kapott az
ének-zene, illetve a rajz. Gyakoriak voltak a napi óvodai problémaszituációk elemzése,
megvitatása, amelyhez kitűnő alapokat adott a mindennapos gyakorlat

A képzés komoly színvonalához az is nagymértékben hozzájárult, hogy a jelentkezők egy

része eleve az iskolázottabb rétegből érkezett, volt köztük teológus, jogász, tanító stb.
Hozzájárult még mindehhez, hogy a korosztályi megoszlás is erőteljesen a húsz év fölötti
életkort mutatta, de nem volt ritka a harminc évesnél idősebb óvodapedagógus-jelölt sem.

Az elméleti és módszertani képzettségen kívül a pedagógus pályához szükséges egyéb

képességek fejlesztése is megjelent a képzésben. (Ennek a magyar pedagógiában egyébként
is igen nagy múltra visszatekintő hagyományai vannak, elég, ha Apáczai Csere János (1625-
1659) munkásságára gondolunk, aki pl. fő művében, a Magyar Enciklopédiában is szigorú
erkölcsi és képességbeli követelményeket fogalmaz meg a tanítókkal szemben.
Ezt jól mutatja, hogy Salzmann művei is szervesen beépültek a képzésbe: a Rákkönyvecske
jó stílusban megírt módszertani könyv volt, a Hangyakönyvecske pedig a nevelők
neveléséről szólt. Ebben már a pedagógusok önfejlesztésének kialakítása is
hangsúlyozottan megjelent. (Kurucz, 2002).
Wargha István, majd utóda Ney Ferenc (1814-1889) - aki 1861-ig vezette az óvóképzőt -, a
magyar óvodapedagógia jelentős teoretikusaivá váltak, s számos, korukat meghaladó
gondolatot fogalmaztak meg. Az ő műveiken kívül neves külföldi szakértők írásai is
elérhetőkké váltak Magyarországon. Példa gyanánt Wilderspin könyvét maga Kossuth Lajos
fordította magyarra.

Wargha pedagógiájának alapja, hogy: „Az egész gyermek úgy vétetik, amint van nem, mint
lennie kell.” A kisdedóvókban továbbra is jelen volt az elemi ismeretek tanítása, amelynek
gyakorlati oka az volt, hogy a gyermek rendelkezzen a számára szükséges elemi ismeretekkel,
ha a népiskolát nem kezdhetné el. Az ismeretátadás a gyermeki érdeklődésre, cselekvésre,
szemléltetésre épített.

Ney Ferenc, Wargha utódja, 1846-ban egyértelműen kimondja: „A kisdedóvó intézet nem
iskola, minélfogva annak feladata nem is valóságos tanítás: hanem inkább fejlesztése a testi
és lelki tehetségnek és lépcsőzetes előkészítés a valódi iskolára.” Ney Ferenc azon túl, hogy
az óvodát a köznevelés szerves részének tekinti, felismeri a kisgyermek nevelésének fő
színterét, a játékot. „A játék nem cél, csak eszköz, s úgy intéztetik, hogy a gyermeket
foglalkoztassa, s tehetségeit fejlessze.

Az 1848-49-es szabadságharc bukása visszavetette a fejlődést, de a kiegyezés után az

óvodaügy számára ismét kedvező feltételek teremtődtek. Ez nem csak az óvodák és az
óvodások számának rohamos növekedésében volt tetten érhető, hanem az óvóképzés
fejlődésében is.

-A magyar nevelés-és óvodaügy nagy egyéniségei.

Brunszvik Teréz. grófnő (1775–1861), a magyar óvodaügy kezdeteinek meghatározó
személyisége Magyarországon Brunszvik Teréz alapításában 1828. június 1-jén Budán nyílt
meg az első óvoda. Közép-Európában ez volt az első ilyen típusú intézmény, amelyet
hamarosan számos intézmény követett az ország területén. Hazánkban Brunszvik Teréz
érdeme volt az óvoda ügyének társadalmi mozgalommá szélesítése, az óvoda fontosságának a
felismerése.
Bezerédj Amália nevéhez kötődik az első falusi kisdedóvó létrehozása. 1836-ban a Tolna
megyei Hidja-pusztán alapította uradalmi cselédek gyermekei számára. Kislánya, Flóri együtt
járt ebbe az óvodába a szegény szülők gyermekeivel. Egy óvó és egy „segédnő” foglalkozott
itt a 40-60 főnyi gyermekcsoporttal. Kislányának írt könyvet tekintjük leghíresebb,
legnagyobb hatású munkája a Flóri könyve, mely az első magyar nyelvű verses, képes, kottás
daloskönyvünk volt, s hosszú éveken keresztül különös jelentőséggel bírt.
Kossuth Lajos a kisdedóvás gondolatát minden lehető eszközzel támogatta. (Ide mondhatjuk
még a többi nagy reformert: )
Wesselényi Miklós azok közé tartozott, akik a kisdednevelés gondolatát a mai értelemben is a
leghelyesebben ismerték föl. állítsanak kisdedóvókat. Wesselényi tettben is megvalósította
hirdetett eszméit s birtokain nagy számban létesített kisdedóvó-intézeteket.
Festetics Leó: Az 1830-as években kibontakozott „óvodamozgalom” ügyét felkarolva a
Tolnán telket és házat adományozott egy "kisdedóvóintézet" felállítására, amely 1836-ban
nyílt meg.
Eötvös József: Célja a közoktatás korszerűsítése volt, és megkezdte az óvoda ügynek a
törvényes úton való rendezését. A magyar népoktatás történet kiemelkedő jelentőséggel bíró
jogdokumentuma az Eötvös nevéhez fűződő 1868. évi XXXVIII. Törvénycikk.
Klebelsberg Kunó: 1926-tól kezdődően óriási népiskolai programot hirdetett. A húszas évek
Klebelsberg nevével fémjelzett közoktatás-politikáját a keresztény-nemzeti értékrend hatotta
át.
Rapos József pedagógus, a magyar kisdedóvás egyik előharcosa. 1852-ben Székesfehérvárott
magán-kisdedóvót nyitott, majd intézetét Egerbe tette át. Innen Pestre ment, ahol az Országos
Kisdednevelést Terjesztő Egyesület kisdedóvó-képzőjének és a vele kapcsolatos óvodának
igazgatója 1870-ig. Szerk. Az alapnevelők Évkönyvét (1869).

Peres Sándor: Óvodapedagógiával foglalkozó elődeihez képest kiemelten foglakozott a játék

fontosságával, a szemléltetéssel, az óvodai napirenddel, módszertani javaslatokkal.

Bélaváry-Burchard Erzsébet: A Montessori-pedagógia legfőbb hazai népszerűsítője, 1923-

ban részt vett Hollandiában a Montessori nemzetközi tanfolyamon; miután hazatért, elkezdte
szervezni saját intézményét és elkezdte Montessori írásait magyar nyelvre fordítani. 1945-ben
a Népjóléti Minisztérium Kisdedóvási Osztályának vezetőjévé nevezték ki. 1956-57-ben az
Oktatási Minisztérium Szakértői Bizottságában a középfokú végzettségre épülő felsőfokú
óvónőképzés koncepcióján dolgozott.

Bardócz Pál: Alapirodalomnak számított a korszakban óvónőképzős hallgatók számára

készült nevelési könyve „A magyar kisdednevelés vezérkönyve” is
Herman Alice: kiválóan képzett pszichoanalitikus és pedagógus, fontos szerepet vállalt a
magyar óvodai program megalkotásában. Az általa teremtett alapok tették lehetővé, hogy a
magyar óvodapedagógia magas színvonalat érhessen el és nemzetközi hírnévre tehessen szert.
A II. világháború után nagy szerepe volt a nemzetközi hírű magyar óvodai rendszer
létrehozatalában, az óvodai nevelési program kialakításában.

-A gyermekkép változása a 20. században

A 20. századi magyar óvodapedagógiai szakirodalom alapján kirajzolódó gyermekkép nem
ment keresztül gyökeres változáson, továbbra is uralkodó marad a 19. században már
elterjedt „jól nevelt, illedelmes, engedelmes gyermekről” alkotott kép. Részleteiben
sokáig megőrizte a fröbeli német romantika motívumait annak ellenére, hogy Fröbel
pedagógiájának gyakorlati–módszertani oldalával szemben erőteljes kritikai attitűd alakult ki
a szakemberek körében.
A huszadik század első felére jellemző reformpedagógiai irányzatokról általánosan
elmondható, hogy felerősítették gyermekképükben az aktív, cselekvő, alkotó gyermek képét,
mely kép a század közepére fokozatosan háttérbe szorult, helyet adva egy olyan
gyermekképnek, mely „cselekvő, alkotó teremtményként éli át gyermekségét, de szívesen
lemond gyermekies vonásairól a következő életszakasz, az iskoláskor kedvéért.”
Az 1940-es évek végétől a társadalmi tudat, közfelfogás erőteljes ideológiai befolyásoláson
ment keresztül, mely jól nyomon követhetően jelenik meg a pedagógiában. A nevelésügy
pártpolitikai irányításának eredményeképpen új gyermekkép-ideálok fogalmazódtak meg a
gyermekkor egyes szakaszaira vonatkozóan. Az óvodás gyermekről kialakított, társadalmi
igényeknek megfelelő pedagógiai kép a gyermekre úgy tekintett, mint a szocialista
társadalom jövendő tagjára, akit mindennapi politikai céltartalmú beszélgetésekkel kell
fejleszteni.
Az 1950-es évek elején egy lassú ütemű, ugyanakkor fokozatosan előtérbe kerülő, szívós
szakmai építkezés figyelhető meg. A szocialista nevelés általános és üres frázisai mögül egyre
inkább kitűnik az a törekvés, mely a kisgyermek megismerésén alapuló egyéni
bánásmódra, a gyermekek együttes tevékenykedtetésére, az irodalmi, a zenei és a testi
nevelés „apró” hétköznapi problémáinak bemutatására, egy humanisztikus
óvodapedagógiai gyakorlat elfogadtatására irányul.
Az 1970-es évekre lazul az óvodák politikai nevelését célzó központi törekvés, változást
hozva a gyermeknevelésben is. A „politizáló gyermekből” „iskolára készülő” gyermek
lett. A korszakra jellemző gyermekkép: „Az ideális óvodás gyermek, már kiscsoportos
korában megtanul alkalmazkodni az óvodai élethez, fegyelmezetten betagolódik az óvodai
közösségbe. A középső és nagycsoportos gyermekek tudatos önfegyelemmel rendelkeznek,
mely előkészíti őket az iskolába lépésre.
Az 1980-as években fedezte fel újra a pedagógia – szakmai kihívásként tárva a pedagógusok
elé – az olyan, hozzánk késéssel érkező, de korántsem új reformpedagógiai irányzatokat, mint
például a Montessori, Freinet vagy Waldorf óvodapedagógiák, melyek több szálon is
kötődnek a rousseau-i pedagógia „romantikus gyermekkép” alapgondolatához.
„A gyermek dolga elsősorban nem a felnőtt-létre, illetve a következő életszakaszokra való
szorgos előkészület, hanem a gyermekkor örömeinek minél teljesebb és intenzívebb
átélése”

A 21. század nevelésfilozófiáját a pedagógiai szabadság, pluralizmus jellemzi, „a különböző

mentalitást, filozófiai alapokat és hitbéli meggyőződést tükröző gyermekképek és
pedagógiák egymás mellett élésének korszakát éljük”
Az ezredforduló változásait követő óvodapedagógiában is alapvető fontosságúvá vált a
gyermekkor plurális szemléletének észlelése, a gyermeki személyiség sokféleségének,
különös értékeinek hangsúlyozása. Az óvodai nevelés harmadik évezredének első évtizedében
kialakuló gyermekképet az integrációs pedagógiai próbálkozások megvalósítására tett
kísérletekkel, multikulturális neveléssel, marketingalapú pedagógiai irányok térhódításával, a
tehetséggondozás ápolásának szükségszerű felismerésével lehetne jellemezni. Az ideális
óvodás a harmadik évezredben az Óvodai nevelés országos alapprogramja által
meghatározott gyermekképet sugározza: sokoldalúan és harmonikusan fejlett
személyiség.