Hullócsillagok

A hullócsillagok valójában meteorok, vagyis az űrből érkező kis testek, amelyek belépnek
a Föld légkörébe. Amikor a meteoroid, vagyis a kis test a légkörbe érkezik, a magas sebesség
és a súrlódás miatt hatalmas hő keletkezik az objektum körül. Ez a hő hatására az anyag a
meteoroid felületén elkezd elpárologni és ionizálódni, ami egy ragyogó nyomot eredményez,
amit hullócsillagnak látunk.
A hullócsillagok fényének eredete tehát a súrlódásból és az ionizációból származik.
Ahogy a meteoroid halad előre a légkörben, a súrlódás és a hő egyre növekszik, ami azt
eredményezi, hogy az anyag további ionizációs folyamatokon megy keresztül. Az ionizált
részecskék aztán kisugározzák az energiát, amely fény formájában jelenik meg. Az ionizáció
során keletkező energiához kötődően jellegzetes színek jelenhetnek meg a hullócsillagok
nyomában. Például a zöld vagy kék szín az oxigén ionizációjával társítható, míg a sárga vagy
narancssárga szín a nátrium vagy vas ionizációját jelzi.
A hullócsillagokat gyakran meteorzáporokhoz kapcsoljuk, amikor nagyobb számban
lépnek be a meteoroidok a légkörbe. Ezeket a jelenségeket olykor a névadó csillagképükről
ismerjük, például a Perseidák, a Leonidák vagy az Orionidák. Ez azért van, mert a meteoroidok
egy hosszabb utat tesznek meg, mielőtt a Földbe ütköznének, és ezért az üstökösök pályájának
közelében találhatóak. Az üstökösök ugyanis olyan égitestek, amelyek jég- és
porrészecskékből állnak, és amikor közelebb kerülnek a Nap felé, a hő hatására ezek a
részecskék elpárolognak, és körülöttük kialakul a jellegzetes üstökösfej.
Amikor az üstökös a Nap közelébe ér, a Nap sugárzása hatására a jég és por részecskék
a Nap felé kezdenek el mozogni. Ezek az üstökösön kialakult részecskék a meteoroidok,
amelyek aztán a Föld légkörébe lépve hullócsillagokká válnak. Ezért a meteorzáporokat
általában akkor figyelhetjük meg, amikor az üstökös pályája keresztezi a Föld pályáját, és a
Föld a meteoroidok porszemcséivel találkozik.
A hullócsillagok általában nagyon gyorsan mozognak az égbolton, és pillanatok alatt
áthaladnak a légkörben. Ez a sebesség akár több tízezer kilométer per óra is lehet, ami
hatalmas energiát jelent. Az ilyen magas sebességű objektumoknak óriási kinetikus energiájuk
van, és amikor a légkörbe érkeznek, ez az energia hővé alakul, ami aztán a fény formájában
jelenik meg.
Fontos megjegyezni, hogy bár a hullócsillagok fénye nagyon fényesnek tűnik, valójában
nagyon kis objektumokról van szó. A legtöbb meteoroid mindössze néhány milliméteres vagy
centiméteres méretű lehet. Amikor a légkörbe belépnek, a súrlódás hatására a meteoroidok
elég gyorsan elégnek, és csak a kis részecskék érik el a Föld felszínét, amiket meteoritoknak
nevezünk.