Jogszociológia

1.Vázolja a szociológiai szemlélet , a társadalmi kontroll és a társadalmi mérnökösködés

összefüggéseit

A szociológiai jogszemléletet úgy jellemezhetjük , mint aminek fókuszában a jog társadalmi

tényeinek vizsgálata és az individuális cselekvésekből kialakuló gyakorlat empirikus kutatása
áll , s ez a megközelítés egy bizonyos távolságtartást , „ kívülállást ” implikál .
A jogszocilógia és a jogpozitivizmus elválását azon a ponton szokták megragadni , hogy a két
irányzat más - más dolgot tekint ténynek . A jogpozitivizmus a tételes jogot , míg a
jogszociológia a társadalmi tényeket ismerte fel adottnak . A jogszociológia a pozitivista
jogelmélet alatt nem a pozitív jog normatív elemeinek , hanem a pozitív jog tényeinek
kutatását értette , s azokat a valóságos emberi magatartásokat , társadalmi tényeket , lelki
folyamatokat , melyek a jogban jelentkeznek , s erre akarta a pozitív jog jogelméletet mint a
jog természettudományát vagy legalábbis mit a szociológia egy részét felépíteni .
A XlX. századi klasszikusok ( pl. Durkheim , Marx ) által kialakított egyik jellegzetes
felfogás szerint a társadalmi tények ugyanolyan kemény tények , mint a természeti világ
tényei : az egyén tudatától és akaratától függetlenül léteznek , s a köztük lévő összefüggések
éppolyan hajlíthatatlan és általánosan érvényesülő törvényszerűségek , mint azok , amelyek a
természeti világok összefogják .
A másik megközelítés ( Max Weber ) a társadalmi jelenségek magyarázatában a kultúra
jelentőségét hangsúlyozza , s ez a társadalmi tények felpuhításához vezet , mivel így fontossá
válnak a társadalmi történésekről a társadalom tagjai által kialakított vélekedések is . Ennek
következtében a társadalmi tényeket összefogó törvényszerűségek pedig természeti törvények
általánosságából a történeti adottságok szintjére szelídülnek .
A jogszociológia érdeklődésének középpontjában a jogot hordozó , a jog érvényesülését
biztosító társadalmi magatartások állnak . A szabály materiális érvényességének feltétele az ,
hogy az adott szabályt a társadalom tagjainak túlnyomó többsége valóban betartsa , s az abban
előírt magatartási mintát kövesse . A jogszociológia a materiálisan érvényes szabályokat
vizsgálja . A jogszociológia számára a társadalmi gyakorlatban érvényesülő élő jog az érdekes
, nem a törvénykönyvekben fellelhető írott jog . A jogszociológia szempontjából a jog a
társadalmi gyakorlat , a közmegegyezés érvényesülésének egy formájaként jelenik meg ez a
konvencionális jogszemlélet .
A társadalom létének feltétele , hogy bizonyos fokú rendezettség uralkodjék benne , azonban
ez a rend nem eleve adott a közösség számára , hanem azt meg kell teremteni és folyamatosan
fenn kell tartani . Létre kell hozni azokat a kulturális mintákat , amelyekből kialakul a rend és
érvényesíteni kell azokat , vagyis a társadalom tagjait valamiképpen rá kell bírni arra , hogy
cselekvéseiket ezekhez a mintákhoz igazítsák . Azt a társadalmi tevékenységet , amely a rend
kialakítására és fenntartására irányul , nevezzük társadalmi kontrollnak .
A közösség életében a rend jelenti a folyamatosságot , a stabilitást és a biztonságot .
Legfontosabb szerepe , hogy a társadalom tagjai számára bizonyos fokig előre kiszámíthatóvá
teszi a mindennapi élet helyzeteit : tájékoztatja az egyént arról , hogy adott esetben a
társadalom többi tagja milyen magatartást vár el tőle , illetve hogy ő mások részéről milyen
magatartásra számíthat . Azonban a társadalmi létnek természetes és szükségszerű velejárója a
konfliktus is , hiszen mindig vannak olyan egyének , akik a legkülönbözőbb okok miatt nem
képesek vagy nem akarnak megfelelni a már létező rend kívánalmainak . Másrészt idővel
minden társadalom változik , így időről időre felmerül annak igénye , hogy a rendet a
változásokhoz igazítsák .
Ennek a konfliktusnak vannak pozitív funkciói is . Egyrészt a konfliktus sikeres feloldása a
rend megerősítését jelenti a társadalom tagjai számára , másrészt a konfliktus lehetőséget
teremt a változásra , a rend újrateremtésére , és újítások bevezetésére .
A legtöbb társadalomba bizonyos típusú konfliktusok eleve be vannak építve a társadalmi
rendbe pl. verseny formájában , melyek növelik a társadalom alkalmazkodó –képességét .
A társadalmi kontroll fogalmának két eltérő jelentéstartománya alakult ki . A fogalom a XX.
század első felében az amerikai jogszociológiában jelent meg , majd az 50 - es évektől
kezdődően fokozatosan került ált az jogantropológiába .
Lester Ward szerint minden törvényhozónak szociológusnak kellene lennie . Ebben az
összefüggésben a társadalmi kontroll fogalma a társadalom egészének irányítását jelenti .
Ward szerint a jog a társadalom irányításának legfőbb eszköze , ezért a jogalkotás
tudományos alapokra helyezésével növelhető az irányítás hatékonysága . Az irányítás
letéteményesei tehát a törvényhozók .
Edward Alsworth Ross szerint a társadalmi irányítás hatékonysága nagymértékben függ a az
egyének önkontrolljától , tehát a jog közrehatása inkább az egyéni viselkedések közvetett
befolyásolásában rejlik , a szocializációban betöltött szerepén keresztül valósul meg .
Roscoe Pound a társadalmi mérnökösködés fogalmának kidolgozásakor visszatért a Ward -
féle instrumentalista koncepcióhoz azzal az eltéréssel , hogy ő a társadalom irányítását a
törvényhozók helyett a jogászok kezébe adta . Ugyanakkor nem mindig egyértelmű nála ,
hogy a társadalmi mérnökösködés eszméjét egyfajta kvázi politikai programnak szánja - e
vagy a ténylegesen zajló társadalmi - jogi változások leírásának .
Julius Stone a bírói veszélyeire hívja fel a figyelmet . A társadalom irányításának mindkét
formájában jelentős szerepet játszik a jog , ugyanakkor Stone megkérdőjelezi azt , hogy a jog
irányítási funkciójának tervezéssel kapcsolatos kiterjesztése lehetséges - e ( helyes – e ) a
politikai konszenzus hiányában . Stone úgy véli , hogy a társadalmi ellenőrzés ellenőrzése
csak a politika szférájában oldható meg , ezért a politika , a jogalkotás szférájában kell
megoldani a tervezést , s nem a bírák társadalmi mérnökösködésére hagyatkozni .
Összefoglalásul az idézett szerzők megközelítésének közös vonása , hogy a social control
fogalmat a társadalom egészének szintjén ( makroszinten ) értelmezik , s a jogot a társadalom
felülről történő irányítása/ellenőrzése eszközének tekintik
Ezzel szemben a jogi antropológia a figyelem középpontjába az egyéni cselekvés vizsgálatát
helyezi , s ezzel két vonatkozásban is jelentős változást hozott : egyrészt a társadalmi kontroll
jelenségeinek kutatását összekapcsolták a mikroszociológiai módszerek alkalmazásával ,
másrészt a társadalmi kontrollt egyre inkább az egyéni cselekvések „ földszintjén ”
megvalósuló ( egyéni ) önkontroll , illetve ( csoportszintű ) önszabályozásként értelmezték 

2.Hasonlítsa össze a klasszikus rendszerelméletet és az autopoetikus rendszerelmélet

felfogását a jog társadalmi helyzetére vonatkozóan

A rendszer fogalma nem a szociológia találmánya . Elsőként a német filozófiában jelenik meg
, s innen kerül be egyes marxista szerzők elméleteibe . A szociológiában befutott karrierjének
kezdetét azonban Ludwig von Bertalanffy Élő rendszerek című művének megjelenéséhez
kapcsolják .
Mi a rendszer ? Bertalanffy szerint nem más , mint az elemek meghatározott halmaza ,
amelyeket rendszertörvények kapcsolnak össze . A rendszer tehát több , mint mint az elemek
puszta együttese , sajátos minőséget alkot , és valamilyen szinten elhatárolódik környezetétől .
De a rendszer határait általában a vizsgálat szempontjai szabják meg .
Komplex rendszerről beszélünk , ha a vizsgálat során a rendszer elemeit magukat is
rendszernek tekintjük . Alrendszernek nevezzük egy adott rendszeren belül létező rendszert ,
melynek saját rendszertörvényei vannak . A rendszerelmélet egyik fontos eszméje a
holisztikus szemlélet , melynek lényege , hogy a rendszeren belül létező alrendszerek
viszonyait csak a rendszer egészére tekintettel lehet megérteni .
A rendszereket a legkülönbözőbb szempontok szerint lehet csoportosítani , pl. az elemek
minősége szerint , a környezethez való viszonyuk alapján vagy a rendszer stabilitására
tekintettel .
Az 1960 - as években Talcott Parsons kísérelte meg először a strukturális funkcionalista
megközelítés és a rendszerelmélet szintézisét a társadalomszociológiai vizsgálatában .
Parsons szerint a társadalom mint rendszer 4 alrendszerből épül fel : a szocietális közösség ,
a politikai , a mintafenntartó és a közgazdaság alrendszereiből .
A szocietális közösség a társadalom integratív alrendszere , melynek szerkezeti elemei a
normák , elsődleges funkciója tehát az integráció . A szocietális közösség két vonatkozását
különítjük el : a normatív és a kollektív vonatkozását . Az előbbi arra utal , hogy a szocietális
közösség alkotja a legitim rendet , míg az utóbbi arra , hogy a szocietális közösség egyetlen
összekapcsoolt kollektívát alkot a kollektívák és a kollektív hűségek rendszerét . A normatív
vonatkozás azt jelenti , hogy a szocietális közösség kidolgozza a kötelezettségek és jogok ,
illetve a hozzájuk kapcsolódó szankciók és jutalmak rendszerét . Az integráció módszere a
jog: a társadalom tagegységeinek cselekedeteit és helyzetét meghatározó általános normatív
kódex .
A mintafenntartó alrendszer biztosítja a társadalom és a kultúra közötti kapcsolatot ,
szerkezeti elemei az értékek , elsődleges funkciója pedig a mintafenntartás .
A politikai testület alrendszere a társadalmat az egyes tagokkal kapcsolja össze . Szerkezeti
elemei a kollektivitásnak , elsődleges funkciója a célelérés , a társadalmi célok kijelölés , és a
megvalósításukhoz szükséges eszközök kiválasztása .
A közgazdaság alrendszerének szerkezeti elemei a szerepek , amelyek összekapcsolják a
társadalmat és a viselkedési rendszert . A közgazdaság elsődleges funkciója az adaptáció
biztosítsa .
Parsons úgy vélte , hogy a társadalom egészének s minden alrendszerének is külön - külön
négy alapvető funkcionális imperatívuszra kell választ adnia : az adaptáció , a célelérés ,
az integráció és a mintafenntartás imperatívuszaira . A négy alapfunkciót rövidítése : AGIL –
system .
Autopoetikus elmélet : számos közös elem a parsonsi elmélettel mivel a rendszerelmélet és a
strukturális funkcionalizmus eredményeiből merít mindkettő . Eltérés a rendszer és az
alrendszerek közötti viszony elemzésében mutatkozik . Míg a hagyományos funkcionális
megközelítésben a társadalmi alrendszerek működését csak a társadalom egésze , illetve a
többi alrendszer irányában kifejtett elsődleges funkcióira tekintettel érthetjük meg , addig az
autopoetikus elméletek az alrendszerek autonómiáját hangsúlyozzák .
Ezek szerint , az egyes alrendszerek számára a többi alrendszer egyszerűen rendszeridegen
környezet s nincsenek funkcionálisan alárendelve az onnan érkező igények kielégítésének .
Ha egyszer létrejön az új alrendszer , kialakul egy újfajta racionalitás valamilyen értékduál
alapján , akkor a továbbiakban ez a racionalitás fogja uralma alá vonni az alrendszer egész
működését , s ettől kezdve az normatíve zárt rendszerré válik .

3.Vázolja a jog és politika funkcionális összefüggéseit

A politika és jog viszonyának elemzésében 3 jellegzetes szemléletmódot különböztetünk

meg :
• ami a jogot a politikai célok elérésének eszközeként tekinti
• ami a politika és a jog egyenrangú társadalmi szerepének feltételezéséből indul ki , és a
köztük lévő viszonyrendszer funkcionális analízisét állítja érdeklődésének középpontjába
• ami a jog politikai hatalmat korlátozó szerepét helyezi előtérbe
A politika és a jog elemzése kapcsán fel kell idézni az AGIL - system és a Bredemeier -féle
értelmezését , aki a két rendszer funkcionális viszonyában a politika oldalán a jog
kikényszerítésének biztosítását és a jogi célok meghatározását , míg a jog politika felé
irányuló teljesítményét illetően a legitimáció és a politikai célok interpretációjának
teljesítményét emelte ki . Ennek kapcsán szükséges tisztázni a legitimáció fogalmát . Max
Weber megkülönbözteti a hatalmat és uralmat . Előbbit úgy határozza meg mint annak
lehetőségét , hogy egy személy képes akaratát a közösség többi tagjaival szemben érvényre
juttatni . Az uralom esetén viszont meg van annak lehetősége , hogy a hatalom gyakorlójának
parancsait az alávetettek nem követik önként . Az uralom tehát feltételezi a hatalom tényének
elfogadását az alávetettek részéről . Az elfogadás mozzanatát nevezi Weber legitimitásnak .
Az uralom tehát legitim hatalom . Weber a legitimitás elemzése alapján az uralom 3
ideáltípusát különbözteti meg :
• tradicionális uralom esetén a hatalom elfogadását az biztosítja , hogy már emberemlékezet
óta fennálló hagyományok alapján gyakorolják azt . pl. középkori feudális uralom
• karizmatikus uralom esetében az elfogadás mozzanata a karizmatikus vezető rendkívüli ,
nem mindennapi képességeihez kapcsolódik . Elfogadás feltétele azonban az ilyen képességek
bizonyítása . pl. vallásalapító próféták
• racionális , legális uralom esetén az alávetettek azért engedelmeskednek , mert a hatalmat
bizonyos szabályok szerint gyakorolják , s az alávetettek hisznek e szabályok
ésszerűségében . pl. modern polgári politikai rendszer , jogállam
Amikor Bredemeier a jog legitimációs funkciójáról beszél , akkor a weberi racionális , legális
uralom fogalmára utalhatunk .
Továbbá meg kell még említenünk azt a jellegzetes megközelítést , amely a jogot a
társadalomirányítás , illetve a politika eszközének tekinti .
Mielőtt a jog és politika viszonyának elemzésébe belekezdenénk , néhány előfeltevést kell
tenni . A társadalom mint komplex kommunikációs rendszer jelenik meg az elemzés kapcsán .
Az autopoetikus szemléletből következik , hogy minden egyes társadalmi alrendszer
viszonylagos autonómiával bír , melynek alapja a sajátos értékduálok mentén szerveződő
racionalitás . Az egyes alrendszerek műveleti szempontból zártak ezért az alrendszerek
közötti közvetlen funkcionális kapcsolat kizárt .
A jog és politika viszonyára nézve mindebből az következik , hogy működésük
összehangolása végett szükségük van egy közvetítő alrendszerre , ami a jogpolitika
alrendszere . A jogpolitika rendszerét megfigyelve , különbséget kell tennünk a törvényhozás
és a delegált jogalkotás szintjei között . Az előbbiben túlnyomórészt politikusok , az
utóbbiban szakértők szerepelnek döntő súllyal . Ugyanakkor azt is látni kell , hogy a
jogpolitika önálló intézményrendszere folyamatosan fejlődik és egyre újabb és újabb politikai
és szakértői testület jön létre . Szociológiai szempontból fontos hangsúlyozni a jogpolitikában
részt vevő politikusok és szakértők , állami és nem állami intézmények közötti személyes
kapcsolatok rendszerének fontosságát . Ez egyrészt a jogpolitika személyi rekrutációja
szempontjából lényeges , másrészt a jogpolitika működését befolyásoló informális
érdekérvényesítés vonatkozásában . Nem szabad megfeledkeznünk arról sem , hogy a
jogpolitika is önálló érdekstruktúrával rendelkezik .
A jogpolitika működését vizsgálva azt láthatjuk , hogy a politikától a jog felé haladó input
valamilyen sajátos politikai cél , míg az output valamilyen jogi dokumentum lesz . A jog
irányából input - ként bizonyos igények érkeznek , amelyet output - ként politikai
döntéseket váltanak ki . Végül az információáramlás szempontjából a harmadik eset , mikor
feed back - ként működik a jogpolitika: politikai döntésekhez rendelt jogi eszközök
hatékonyságáról tájékoztatja a politikát .
Amint említettük a jogpolitika intézményrendszerének is megvan a sajátos önérdeke , ami
mindenekelőtt az önfenntartáshoz kapcsolódó igényekben jelenik meg : fejleszteni kell az
intézményrendszer infrastruktúráját , biztosítani kell a személyzet kiválasztását . Fontos
probléma a jogpolitika működését legitimáló hatékonyság biztosítása , amely elvileg a
működés racionalitásának fokozását igényelné . Gyakorlatilag ennek korlátja , hogy a
jogpolitikának nincs saját racionalitása , a szakértők és politikusok eltérő racionalitást
képviselnek . Gyakran a külső szemlélő számára úgy tűnik , hogy a jogpolitika a politikai
döntések racionalitásának növelése helyett , a döntések utólagos racionalizálásának eszközévé
válik .

4.Mutassa be az " utólagos racionalizáció " szerepét a jogalkalmazás lélektani

menetében

Jerome Frank megkülönbözteti a jog ideális és gyakorlati funkcióját . Bár e két funkció
ellentmondó , ugyanakkor ki is egészíti egymást . Az ideális funkció ugyanis a jogbiztonság
képzetének fenntartása , tehát az előre kiszámítható , racionális ítélkezés . Mindez alapvetően
az írott joghoz kapcsolódi. Ezzel szemben a jog gyakorlati funkciója a társadalmi
viszonyokhoz való adaptáció , a konkrét ügyek eldöntése és ezek racionalizálása , ami végső
soron a joggyakorlat feladata .
Frank úgy véli , hogy a jog lényegében irracionális . Ezt bebizonyítandó részletesen elemzi a
bírói döntés mechanizmusát . Bemutatja , hogy a hagyományos felfogás szerint a bíró döntés
meghozatalának első fázisában a bíró megállapítja a tényállást , majd pedig egy logikai
művelettel ( szillogizmus ) a történeti tényállást egy törvényi tényállás alá szubszumálja , s
végül a törvényi tényállás diszpozíciójának megfelelő ítéletet hoz . Ezzel szemben a
valóságban ez úgy zajlik le , hogy a bíróban a tényállás tisztázása közben már „ intuitíve ”
megszületik az ítélet , s ennek megfelelően vezeti le a bizonyítási eljárást , majd pedig az
ítéletében különböző jogi technikákkal utólag racionalizálja döntését .
A jog életét tehát sohasem a logika , hanem mindig a gyakorlat és a tapasztalat alakította . Az
írott jog nem más , mint a bírói döntés racionalizálásának eszköze , s nem pedig annak
racionális alapja . Az írott jog funkciója a jogbiztonság mítoszának megteremtése és
fenntartása . Erre a mítoszra azonban pszichológiailag megalapozott társadalmi szükséglet
mutatkozik , mert az emberek túlnyomó többségének szüksége van arra , hogy úgy érezze :
van egy rajta kívül álló , erős , megbízható tekintély , melyhez igazíthatja életét . a jog ideális
funkciója tehát a jogbiztonság fenntartása , ami egyfajta „ apapótlékként működik a
társadalomban ” . 

5. Elemezze a jog ösztönalapjainak problémáit ( 88 - 93. oldal )

A jognak az egyén életében betöltött lélektani , biológiai funkcióinak tisztázását a biológiai

antropológia és az állatlélektani kutatások eredményeire támaszkodó két elméleten keresztül
kísérelhetjük meg .
Helmut Schelsky perszonális -funkcionális elmélete Malinowski szükséglet -katalógusának
kritikájából indul ki . Malinowski már létező intézményekből következtetett vissza a
szükségletekre , pedig a szükségletet úgy kell meghatározni , hogy az kívül álljon a szükséglet
- kielégítés mechanizmusán . Problémát jelent , hogy az ember rögzített , vagyis
antropológiailag egyértelmű természetét nem lehet megadni , az emberre a biológiai
specializálatlanság jellemző , ösztön - kielégítés mechanizmusa sem rögzített , csak
egyetemes impulzusokról vagy ösztönmaradványokról beszélhetünk . Gehlen úgy véli , hogy
az impulzus túltengést kulturálisan kell feldolgozni . Tehát ott , ahol az állatnál ösztönök
vannak , az embernél intézményeket találhatunk . Ebből az következik , hogy az egyes
társadalmi intézményeket nem lehet megfeleltetni meghatározott ösztönimpulzusoknak . Így
vélekedik Lorenz is ösztönredukcióra vonatkozó elméletében . Lorenz négy
ösztönmaradványt különböztet meg : félelem , agresszió , szexualitás , éhség . Schelsky ,
Gehlen és Lorenz következtetéseit a jogra vonatkoztatva megállapítja , hogy a jog nem
specifikusan viszonyul az ösztönstruktúrához , mivel szinte minden társadalmi intézmény
működésében szerepet játszik . Eszerint a jog működése nem magyarázható valamely
meghatározott ösztönmaradvány létével . Schelsky felhívja a figyelmet arra , hogy nem
szabad csak az „ ösztönök – intézmények ” tematikájában gondolkozni , mert létezik a tudatos
, szabad cselekvés szférája is , ráadásul ez nemcsak az embereknél , hanem a magasabb rendű
állatoknál is kimutatható , az appetitív ( kíváncsi ) viselkedés formájában . Az appetitív
viselkedés lényege , hogy endogén impulzustúltengés esetén az állat olyan helyzetet keres ,
melyben beindul valamilyen ösztön-kielégítési mechanizmus . Ugyanakkor fejlettebb fokon
az ösztön - kielégítés során az ösztöncél egyre távolabb kerül az ösztönimpulzustól , s ez a
jelenség magyarázhatja az ember esetén megfigyelhető ösztönredukció jelenségét . Schelsky
arra a következtetésre jut , hogy a jogra ( a tradícióval szemben ) a tudatosság jellemző : a
társadalmi viszonyok tudatos szabályozása . Schelsky a jogi cselekvés elsődlegességét
hangsúlyozza a szokás illetve a hagyomány viszonylatában ( szemben a hagyományos
nézettel miszerint a jog szokásból , illetve a konvencióból keletkezett ) . Schelsky szerint a
tudatos cselekvés végcélját magának az embernek kell meghatároznia , ami lehet :
• a tartós kölcsönösség
• az egyenlőség a különbözőségben
• a személy integritása és autonómiája a szervezetekkel szemben
Konrad Lorenz módosította az ösztönredukció előbbiekben ismertetett elméletét , mert
felismerte , hogy amennyiben az appetitív viselkedés felbontja az öröklött ösztön -kielégítési
mechanizmust , akkor a cselekvési lánc elemei maguk is az ösztönmaradványokhoz hasonló ,
tendenciaszerűen irányított impulzusokká válhatnak . Lorenz szerint valamennyi olyan
emberi mozgatóerő , amely kellően egységes ahhoz , hogy a köznyelvben külön nevet
kapjon , nagy valószínűséggel tekinthető ilyen ösztönmaradványnak: barátság , gyűlölet ,
igazságérzet . Schelsky következtetéseit pedig azért kell módosítani , mert az igazságérzet
ösztönmaradványából származik az az impulzustöbblet , ami a jogot megkülönbözteti a
tradíciótól , mivel a tudatos cselekvés szférájában tartja . Lorenz megkísérelte az
igazságérzetnek az emberi fajfenntartásban játszott szerepének feltárását . Megállapítja , hogy
a társas lények számára nélkülözhetetlen a szociális paraziták ( akik elfogadják fajtársaik
segítségét , de ő maga nem siet a többiek segítségére ) kiszűrését biztosító viselkedési formák
és motívumok , és ezt a funkciót az emberi nem esetében az igazságérzet ösztönmaradványa
tölti be .

6. A jogi pluralizmus eszméjének fejlődése ( 71 - 74.oldal és az előadás )

Az állami jog ( a jogászok joga ) csupán egy formája a jognak és nem szükségképpen kell
szociológiai értelemben dominánsnak tekinteni . A jog különböző társadalmi rétegekben és
szinteken létezhet : társulásokban , intézményekben , eltérő méretű és természetű társadalmi
csoportokban , amelyeknek alapvető jogi szükségletei nagyságuktól függetlenül azonosak
lehetnek . A jogi pluralizmus a XX. század negyvenes éveitől kezdődően a jogantropológiai
kutatások nyomán alakult ki és az ’ 50 - es évektől fogva , a társadalmi kontroll fogalmának
kidolgozását követően terjedt el rohamosan a jogszociológiában .
A társadalmi kontroll olyan társadalmi tevékenység , melynek lényege a társadalmi rend
kialakítása és fenntartása , lényege a rend és a változás közötti egyensúlyozás . Az ’ 50 -
es évektől módszertani viták folytak arról , hogy az általunk megszokott jogfogalmat lehet - e
olyan társadalmi szerkezetek ( népek , kultúrák ) vizsgálatában alkalmazni , melyeknek
formai és társadalmi szempontból eltérő mechanizmusaik vannak . A hagyományos jog
fogalmának három alkotóeleme :
• előzetesen lefektetett normarendszer
• politikailag szervezett hatalom kényszerítő ereje
• a kényszer végleges formájának , a szankciónak az esetleges foganatosítása vagy az azzal
való fenyegetés .
Ezen elemek nem mindegyike található meg bizonyos társadalmakban . Ezért jött az ötlet ,
hogy a társadalmi kontroll fogalmát alkalmazzák , ami lehetővé tenné azt , hogy a jog
fogalmába beleértett elemeket elválasszák egymástól .
A modern társadalomban egyszerre egy időben több „ jog ” létezik , vagyis az állam által
alkotott jogon kívül minden társadalmi csoportnak , szubkultúrának van sajátos
normarendszere , ami jogként működik . Ez a pluralista jogszemlélet alapja .
Griffiths különbséget tett gyenge és erős pluralista koncepciók között .
A gyengére jellemző : a pluralizmust az állami jogon belül képzeli el , egy összetett
jogrendszert , amelyben léteznek az állami jogtól bizonyos fokig független
szabályrendszerek , azonban ezek működését az állami joggal összefüggésben értelmezi . A
szabályrendszerek összetettségét felülről , az állami jog szemszögéből vizsgálja . Mindig
megfigyelhető benne az állami jog kizárólagosságát és elsődlegességét valló monista felfogás
rétege .
Az erős pluralizmus : a társadalomban működő szabályrendszerek viszonyait alulról , az
egyén , a társadalmi élet földszintjének perspektívájából igyekszik értelmezni . Rámutatott ,
hogy a társadalmi csoportok hierarchikus szerveződésének gondolata magában foglalja , hogy
a jog legfelső szintjén az állami jog áll , s ez a monista szemléletnek megfelelően , az állami
jog primátusát sugallja .
Cotterrel szerint a jogi pluralizmus a jogi ideák átható társadalmi jelentőségét emeli ki és a
társadalmi érintkezés problémáira adott válaszként kezeli azokat .

7. Vázolja a gazdaság és a jog összefüggéseinek makro - szociológiai tényezőit ( 127

oldaltól )

A makro szociológiai módszer alapvetően a mennyiségekben kifejezhető ( kemény tények ,

megszámlálható dolgok ) statisztikailag értékelhető tények extenzív jellegű kutatására irányul
. Alkalmazásának elsősorban az szab határt , hogy az így nyert eredményeket nehezen lehet
konkretizálni a társadalom kisebb csoportjaira nézve . Az adatok ritkán beszélnek önmagukért
, kutatók hipotéziseket állítanak fel valamilyen jelenség magyarázatára , s aztán megpróbálják
azokat igazolni , cáfolni ( módszere : ábra az 59.oldal )
A gazdaság és jog – makroszocilógiai perspektívából :
• Paleolit kultúr kora : termelés mód , vadászat és gyűjtögetés , kőszerszámok , ezen anyagi
kultúrához a megfelelő társadalmi szerkezet a hordatársadalom volt .
• Neolit kultúra : termelési mód , állattenyésztés és mozgó földművelés , csiszolt
kőszerszámok , ezen anyagi kultúrához kapcsolódó társadalmi szerkezet a törzsi társadalom
• Fémkorszak : termelés mód , öntözéses kertkultúrák , fém eszközök , állami szerveződés ,
első civilizációk
• Intenzív földművelés korszaka : termelési mód , részben öntözés , pl.trágyáznak birodalmi
szerveződés
• Ipari forradalom társadalma : ipari termelés , tömeges , sorozatgyártás , kialakuló társadalom
modellje : nemzetállamok
• Poszt – indusztriális : ipari , információs forradalom , információs társadalom; mindig
alakul→társadalmi szerkezete ezért még nem rajzolható meg
Elméletek :
Közismert a marxizmus klasszikusainak az a nézete , hogy alapvetően a gazdaság határozza
meg a társadalmi mozgásokat . Ez fogalmazódik meg a társadalom szerkezetének vázlatában ,
amely a gazdasági alap és az ideológia felépítmény képét mutatja . Már Engels is felismerte a
kép egyoldalúságát , s rámutatott , hogy a például az ideológiai felépítmény részét képező jog
is visszahat a gazdaságra , a gazdaság primátusát hangsúlyozó szemlélet azonban visszatérő
eleme a marxista gondolkodás mindenféle korszakának és irányának . „ Gyengébb
változatban ” megjelenik ez a Lukácsi ontológia azon tételeiben is , miszerint a gazdaság
volna a társadalmi totalitás túlsúlyos mozzanata , amely végső fokon meghatározza a többi
komplexus és a társadalmi összkomplexus mozgását .
A kommunizmus és a létező szocializmus különböző korszakaiban azonban a gazdaság
szerepét időnként háttérbe szorította a politika jelentőségének hangsúlyozása . A
tervtársadalom kialakítására tett erőfeszítésekben pedig a jog a gazdaság gyökeres
átalakításának , illetve a gazdasági folyamatok szabályozásának legfontosabb
instrumentumaként jelent meg .
Ellenben a strukturális - funkcionális szociológiai elemzésekben
( Parsons , Bredemeier ) a társadalmi alrendszerek egyenértékűsége hangsúlyozódik .
A társadalmi alrendszerek egymástól való függetlensége még jobban kirajzolódik az
autopoetikus elméletekben ( Luhman ) , noha Pokol Béla a professzionális
intézményrendszerek szociológiai elemzése kapcsán utal arra , hogy a gazdasági racionalitás
mintegy kisegítő , vagy háttér racionalitásként működik , s időnként az intézmény mani feszt
funkcióját megtestesítő racionalitással konkurálva érvényesül .
A kritikai jogelmélet a közgazdaság szempontjából elemzi a jog működését , s ezáltal
igyekszik hozzájárulni a jog és gazdaság viszonyrendszerének megértéséhez .
A gazdaság fogalma is összetett . Lehet érteni azt , mint a szükségletek , szűkösség , termelés
, fogyasztás , elosztás fogalomkörére utaló jelenség elsősorban szubsztantíve

8. Hasonlítsa össze az empirikus kutatás makro és mikroszociológiai módszerét

A klasszikus szociológiai szemlélet szerint az „ ideális adatbázis ” az volna , ha egy adott

társadalom minden tagjáról mindig mindent tudnánk , vagyis hogy egy tetszőleges időpontban
ki mit cselekszik , miért teszi azt , mit szándékozik tenni a jövőben , mikor , milyen
körülmények között végzi a cselekvéseit . Csak egy ilyen adatbázis alapján lehetne minden
kétséget kizáróan igazolni azokat a társadalmi összefüggéseket ,
„ mozgástörvényeket ” feltáró , többé-kevésbe általános állításokat , amelyekre a szociológia
törekszik .
Az a tény , hogy a „ mindentudás ” elérhetetlen , nem akadályozza meg a szociológusokat
abban , hogy az ideális adatbázis megszerzésére törekedjenek . Ennek alapvetően két iránya
alakult ki . Az egyik irány azon alapul , hogy a társadalom életében vannak olyan jelenségek ,
amelyeket kemény tényeknek tekinthetünk , mint például egy adott időpontban a népesség
száma , és hasonló , mennyiségekben megjelenő és ezért megszámlálható dolgok. Az
ilyenfajta tényeket számba lehet venni pl. népesség nyilvántartó , illetve a statisztika
tudományának fejlődésével lehetővé vált a számba vett tények adatokká való átalakítása.
Persze jóval nehezebb dolog az emberek vélekedésének és szándékainak számbavétele , erre
használják a kérdőívek és közvélemény kutatás legkülönbözőbb módszereit .
A másik módszertani megközelítés alapja az , hogy a tényfeltárást olyan kisléptékű
közösségekben vagy társadalmi csoportokban végzik , ahol elegendő egy vagy néhány
megfigyelő , aki viszont huzamosabb ideig végzi az adatgyűjtést , s lehetőleg igyekszik
beleolvadni a közösségbe , hogy a megfigyelés ténye ne befolyásolja az adatközlőket . Az
ilyen jellegű megfigyeléssel elsősorban az emberek szokásainak , gondolkodásának puha
tényezőit lehet feltárni . Ez úgynevezett részt vevő megfigyelés , amelynek módszereit
Bronislaw Malinowski dolgozta ki .
Az előbbi módszertani irányt makro - szociológiainak , míg az utóbbit mikro - szociológiai
módszernek nevezzük . A makroszociológiai módszer tehát alapvetően a mennyiségekben
kifejezhető , statisztikailag értékelhető tények extenzív jellegű kutatására irányul , míg a
mikroszociológiai módszer a gondolatok , vélemények , s általában a kulturális minták leíró ,
intenzív jellegű módszere . Az előbbi módszer alkalmazásának elsősorban az szab határt ,
hogy az így nyert eredményeket nehezen lehet konkretizálni a társadalom kisebb csoportjaira
nézve , míg az utóbbinak , épp ellenkezőleg , az a legfontosabb problémája , hogy az általa
nyert adatokat hogyan lehet általánosítani egy nagyobb közösség vonatkozásában .
Mindkét módszert gyakran próbálják meg kombinálni egy - egy kutatás folyamán .
Valójában a kutatók hipotéziseket állítanak fel valamilyen jelenség magyarázatára , s azután
azt megpróbálják adatokkal igazolni ( verifikáció ) vagy cáfolni ( falszifikáció ) .
Ebben az eljárásban a legkényesebb fázis annak meghatározása , hogy az adott elméleti
modell milyen adatokkal lehet alátámasztani vagy cáfolni , és hogy ezeket az adatokat
hogyan lehet „ beszerezni ” . Az elméleti modell és az igazolására szolgáló adatok közötti
összefüggés megteremtését operacionalizásának nevezzük .
Egy adott hipotézis vagy elméleti modell operacionalizálhatósága nem kis mértékben függ
magától az elmélettől is : minél absztraktabb , általánosabb egy elméleti modell , annál
nehezebb operacionalizálni . Minél inkább közelítünk az elvont törvényszerűségektől egy
adott történelmi jelenség interpretációjául szolgáló hipotézis szintjéhez , annál könnyebb az
adatokkal való igazolás .
Míg korábban a kutatók általában az adatközlőknek feltett kérdésekből igyekeztek
rekonstruálni az adott nép szokásait és jogát , addig az esetmódszer a közösségben felmerülő
viták rendezésére koncentrál , s a vitákat lezáró döntés ( vagy megegyezés ) eredményéből
kiindulva igyekszik a ténylegesen érvényesülő szabályokra következtetni Egyre nagyobb
figyelmet szenteltek a viták kialakulásának és a vitarendezés utólagos hatásainak
tanulmányozására , másrészt az anyagi jogi szabályok mellett vagy helyett a vitarendezési
eljárás is fontossá vált a kutatók számára .
( Pospisil , Gluckman , Bohannan , Gulliver )
A 70 - es és 80 - as években a vita-paradigma fokozatosan átadta a helyét a társadalmi élet
átfogóbb , a kulturális , gazdasági és hatalmi viszonyokkal átfogóbban számot vető
megközelítéseknek , s a viták helyett egyre inkább a „ problémamentes , sima ügyek ” , a
normális társadalmi tranzakciók kerültek a kutatók érdeklődésének homlokterébe .

9.Vázolja az instrumentális jogszemlélet sajátosságait és kritikáit

Az instrumentális szemléletben a jog egyszerűen az állami hatalom egyik technikai

apparátusaként jelenik meg .
John Griffiths az instrumentális megközelítés problémáit három általánosan jellemző
előfeltevésre vezeti vissza :
• Az atomisztikus individualizmus feltevése : A társadalomra úgy tekintenek , mint ami
egyénekből épül fel , akiket az állami szervezeten kívül lényegében semmi más nem kapcsol
össze . A jog címzettje az egyén , és célja az egyéni viselkedés befolyásolása .
• A tökéletes kommunikáció feltevése : Az állami szervezet parancsok láncolataként jelenik
meg , amely a jogalkotó parancsait egységes torzításoktól mentes formában továbbítja . A
törvényhozó és az egyén közötti társadalmi normatív vákuumként tűnik fel , amelyen
keresztül közvetítés nélkül és a közreható társadalmi normák , struktúrák átalakító hatásától
mentesen járja be útját a törvényhozó parancsa . Az instrumentalizmus a jog egyetlen jogilag
korrekt értelmezésével foglalkozik s ebben véli felfedezni a parancsot , amely eléri az egyént ,
és képes befolyásolni viselkedését .
• A normatív monopólium felvetése : Az államról feltételezik , hogy hatékony normatív
monopóliummal rendelkezik és kizárja a szabályozás más formáinak hatását egyéni
viselkedés tekintetében . Az engedetlenség esetében az instrumentális hagyomány nem a
versengő szabályozás forrásait kutatja , hanem a megcsontosodott önérdeket vagy az egyén
deviáns karakterét .
Griffiths szerint az instrumentalizmus felfogásából adódó leegyszerűsítő jogszemlélet
hibáinak elkerülése végett ezért ajánlatos figyelembe venni az ember alapvetően társadalmi
karakterét , vagyis , hogy az egyén , társadalom szembeállítás hamis ellentéthez vezet . A jogi
norma címzettjei társadalmi lények , akik meghatározott társadalmi közegben cselekszenek ,
nem pedig a „ racionális aktorok ” , akik egyszerűen előnyeik maximalizálására törnek .
Nem lehet továbbá eltekinteni a jogi kommunikáció társadalmilag esetleges voltától , egyrészt
, maga az állami szervezet sem a parancsok láncolata , amely képes torzítás nélkül közvetíteni
a jogalkotó akaratát kifejező jogi üzenetet , másrészt az egyén és az állami szervek között álló
társadalmi struktúrák is képesek átalakítani azt . Amennyiben tehát valamilyen jogi üzenetet
egyáltalán eljut az egyénhez , akkor az valószínűleg nagymértékben eltér a jogalkotó eredeti
szándékától . S végül számításban kell venni azt is , hogy a jog csupán egyike az egyéni
magatartásra hatással lévő társadalmi kontroll formáinak . Az instrumentális jogszemlélet
problémáit a hatékony jogalkotás szociológiai feltételeinek és a modernizáció jogi
vonatkozásainak kutatása kapcsán tanulmányozták részletesen .

10. Elemezze egy konkrét példa kapcsán a rituális vitarendezés működését

A rendezettség a társadalom fogalmának eleme , hiszen , ha az emberek közötti viszonyok

nem rendezettek , akkor nem jönnek létre csoportok , és társadalomról sem beszélhetünk .
Azonban gyakran hajlamosak vagyunk a társadalmi rendet azonosítani a normatív minták
kulturális rétegével . A rendezettség elvileg azt jelenti , hogy nagyjából tudni lehet , hogy ki
hogyan fog viselkedni egy adott helyzetben , mivel ismerjük azt a szabályt , ami az adott
helyzetre vonatkozik . Ezt támasztja alá az is , hogy amikor a társadalmi rend fogalmát
használjuk , önkéntelenül is a rend mögött álló szabályok összességére gondolunk .
A társadalmi rend azonban egy tágabb fogalom , mint a normatív minták kulturális rétege . A
társadalmi rend olyan szabályokat is magában foglal , amelyek nincsenek nyelvileg rögzítve .
Edgar Adamson Hoebel , amerikai antropológus a XX. század első évtizedeiben a
szegmentális csoportokban élő , és a hierarchikus hatalmi szerkezetet nem ismerő komancsok
jogi rendjét kívánta kutatni . A jog azonban feltételez valamiféle hierarchikus hatalmi
szerkezetet , és ebből kiindulva a kortársak vitatták , hogy a komancsoknál létezik jog .
Hoebel arra volt kíváncsi , milyen szabályok szerint élnek a komancsok , és a normatív
kultúrában élők számára teljesen normális kérdéseket tett fel . A hipotetikus kérdésekre , és
különböző szituációkra adott válaszok azonban megdöbbentőek voltak . Arra a kérdésre ,
hogy " Mi történik , ha az egyik harcos megsérti a másik harcos feleségét ? " , a következő
válaszokat kaphatta : " Nem tudom " , " Meg kell kérdezni a törzsfőnököt ! " , "Valamikor
régen történt egy hasonló eset , akkor ez és ez történt... ". Hoebel rájött , hogy azért nem egy
szabályt kapott válaszként , mivel a komancsok nem fogalmazzák meg nyelvileg azokat a
szabályokat , melyek szerint élnek . A tényleges gyakorlatban persze működnek szabályok ,
de ezeket mégsem fogalmazzák meg . Egy konfliktus megoldása tehát nem mindig , és nem
feltétlenül valamilyen szabály alapján történik .
A nem verbalizált szabályok legegyszerűbb megismerési módja az utánzás , és a rítusok
megismerése . Herbert Lyonal Adolf Huss Hart , a Jog fogalma című művében azt mondja ,
hogy a társadalmi cselekvésekre vonatkozó szabályokat kétféleképpen lehet elsajátítani ,
illetve tovább örökíteni . Az egyik lehetséges mód az , hogyha lefektetjük a szabályt , és
megmondjuk , hogy miként kell viselkedni , a másik pedig az , ha példát mutatunk a szabályra
. Ha az apuka a kisfiát a templomba viszi , akkor mielőtt bemennek , mondhatja neki , hogy "
Mielőtt bemegyünk a templomba , le kell venni a kalapunkat ! " , de ugyanakkor ha a kisfiú
látja , hogy a templom előtt mindenki leveszi a kalapját , akkor már a példa segítségével
megértheti a szabály lényegét .
Ahol léteznek is tételezett szabályok , ( a normatív minták rétege kialakult valamely fejlett
kultúrában ) , még ott is óvatosnak kell lennünk , és különbséget kell tennünk a gyakorlatban
érvényesülő szabályok , valamint azok között a szabályok között , amelyek normatív mintát
tartalmaznak . Az , hogy a gyakorlat , és az eszményeket kifejező szabályok mennyire
különböznek egymástól , a kultúrától függ. A nyugati kultúrával szemben sokszor felhozzák
azt , hogy a lefektetett eszményi szabályok , és a társadalmi gyakorlat között rendkívül nagy a
különbség . Hiába van az eszményi szabály , a " Ne ölj ! " parancsa , a társadalmi
gyakorlatban mégis rengeteg gyilkosság történik .
Végül fontos megjegyezni , hogy a társadalmi rend fogalma nemcsak előíró normákat foglal
magába , hanem leíró jellegűeket is , ( mint például a szervezeti szabályok ) .

11. Vázolja a " harmadik személy " vitarendezésben játszott szerepeit

Fontos interdiszciplináris kutatási irány a jogi szerepek tanulmányozása , mely azzal a

kérdéssel foglalkozik , hogy a társadalmi konfliktusok rendezésében résztvevők interakcióit
hogyan befolyásolják a jogi előírások . Ebből a szempontból három jellegzetes
szereprendszert szoktak elkülöníteni : a bíró , az adminisztrátor és a közvetítő intézményéhez
kapcsolódó szerepeket .
A bíróság ideáltípusának elemei :
• független bíró
• aki már előzőleg létező normákat alkalmaz
• egy kontradiktórius eljárást követően
• annak érdekében , hogy egy dichotóm jellegű ítéletet hozzon , amiben az eljárásban részt
vevő felek egyikének magatartását jogilag helyesnek , míg a másikat hibásnak minősíti
A bírói függetlenség követelményéből következik , hogy a bírói eljárás formalizált és
személytelen , a normativitás kritériumából pedig az , hogy a bírói ítélet alapvetően
„ múltba tekintő „ és dichotóm jellegű , a bíró által alkalmazott normák pedig többnyire
külsődlegesek a felek szempontjaihoz képest . Ezért a bírói eljárás a valóságban elég rossz
hatásfokkal képes közreműködni a felek közti konfliktusok rendezésében .
A modern jog másik jellegzetes szereprendszere az arbitrátor intézményéhez kapcsolódik ,
aki döntését nem a már létező normákra , hanem a jövőben megvalósítandó materiális célokra
tekintettel hozza meg ( döntése „ jövőbe tekintő ” ) , egyébként a bíróéhoz hasonló
formalizált és személytelen eljárás alapján dönt . A valóságban sok típusa létezik , a
vitarendezésbe való bevonása a felek számára lehet önkéntes vagy kötelező . ( Bizonyos
esetekben az arbitrátor és a bíró szerepe között csak nagyon kevés eltérés mutatkozik , pl. a
magyar jogban a családjogi perekben a gyermek elhelyezése kérdésében való döntés
meghozatalakor a bíró szerepe nagyon hasonlít az arbitrátoréhoz )
A közvetítő a bíró ideáltípusának ellentéte: a vitában érintettekkel személyes kapcsolatban
áll , s a felek azért fordulnak hozzá , mert bíznak személyes képességeiben . Eljárása nem
formalizált , és nem a vita „ eldöntésére ” irányul , hanem a felek közötti kompromisszum
megteremtésére . Ezért általában nem külsődleges normákra hivatkozik , hanem elsősorban e
felek közös érdekeire .
A közvetítő és az arbitrátor szerepének közös vonása , hogy a döntésük jövőbe tekintő és nem
normatív alapú . Fontos eltérés azonban , hogy az arbitrátor szeme előtt lebegő célok gyakran
külsődlegesek a felek érdeleihez képest . A társadalmi konfliktusok feloldását
leghatékonyabban a közvetítő tudja elősegíteni , a modern jogrendszerekben azonban a bíró és
az adminisztrátor intézményei meglehetősen háttérbe szorítják azt .

12. Vázolja a jogászságnak a jogalkotásban betöltött szerepét ( 82 – 83 oldal )

A bírói jog problémája: jogszociológusok és jogbölcselők egyetértenek abban, hogy amit a

bíróság csinál, annak van köze a joghoz . A kérdés az, hogy a bíró pusztán a „ törvény szája ”,
vagy inkább a jog alkotójának kell tekinteni . A kérdést nehezíti, hogy a kontinentális jogi
doktrína szerint a hatalmi ágak elválasztásának elve kizárja, hogy a bíró jogot alkosson, míg a
common low doktrína szerint a bírói döntések természetszerűleg a jog forrásainak
tekintendők . A bírói jog definiálásakor kiindulhatunk abból, hogy minden egyes bírói döntés
önmagában is a jog része , ezt tartják az amerikai jogi realizmus, és a neokantiánus
jogbölcselet legradikálisabb képviselői ( Llewellyn , Kelsen ) . De mondhatjuk azt is, hogy
egyetlen döntés se tartozik a bírói jogba, mert a bírói jog nem is létezik . Ez a szemléletmód a
kontinentális jogszemléleten alapszik . Az arany középút választói úgy gondolják, hogy ha
nem is minden bírói döntés, de pl. a felsőbb bíróságok bizonyos döntései mindenképpen
jogforrási értékűek, mivel ezek kötelezőek az alsóbb bíróságokra is . Mások ennél is tovább
menve a bírói gyakorlatot is a bírói jog részének tekintik . Megállapíthatjuk, hogy a bírói jog a
jog része, de a bírói jog nem azonos az egyes bírói döntésekkel, hiszen gyakran előfordul,
hogy a bíró rossz ítéletet hoz, s így eltér az egyébként érvényesítendő mintától . 

13. Vázolja a szociológiai jogfogalmak csoportosítását egy - egy konkrét elmélet

bemutatásával ( 69 - 78.oldal )

R. Cotterrel által kidolgozott csoportosítási séma alapján :

• jogi monizmus
• jogi pluralizmus
• közvetítő elméletek
Jogi monizmus : a jogot az állam jogának tekinti , amit a jogászok és az állami bíróságok
ismernek és nyilatkoztatnak ki , állami szervek kényszerítenek ki . Általában ide tartoznak a
marxista szerzők által használt jogfogalmak . Előnye , hogy az alapul fekvő jogfogalom közel
áll a hagyományos jogi doktrína által kidolgozott koncepcióhoz , megfelel a jogászi
gondolkodásban uralkodó szemléletnek . Hátránya , hogy könnyen az instrumentális
szemlélethez vezet , melyben a jog egyszerűen az állami hatalom egyik technikai
apparátusaként jelenik meg . Griffitths az instrumentális megközelítés problémáját 3
feltevésre vezeti vissza :
• Az atomisztikus individualizmus feltevése
• A tökéletes kommunikáció feltevése
• A normatív monopólium feltevése
Az instrumentalizmus felfogásából adódó leegyszerűsítő jogszemlélet hibáinak elkerülése
végett figyelembe kell venni az ember alapvető társadalmi karakterét . Nem lehet eltekinteni a
jogi kommunikáció társadalmilag esetleges voltától sem . Ha valamilyen jogi üzenet elér az
egyénhez , az valószínűleg eltér a jogalkotó eredeti szándékától .
Jogi pluralizmus : Az állami jog ( a jogászok joga ) csupán egy formája a jognak és nem
szükségképpen kell szociológiai értelemben dominánsnak tekinteni . A jog különböző
társadalmi rétegekben és szinteken létezhet : társulásokban , intézményekben , eltérő méretű
és természetű társadalmi csoportokban , amelyeknek alapvető jogi szükségletei nagyságuktól
függetlenül azonosak lehetnek .
- funkcionális jogfogalmak : közös vonásuk az az előfeltevés , hogy szükséges és lehetséges
egy olyan analitikai fogalom , aminek segítségével megoldható a jogi jelenségek
összehasonlító elemzésének azon problémája , hogy a különböző kultúrákban a jog
fogalmához különböző jelentések kapcsolódnak , mely a jogi jelenségek funkcionális
elemzése köré építhető fel . A law - job teória és a jogi attribútumokra vonatkozó elmélet ezt
az univerzális társadalmi funkciót a konfliktusfeloldásban véli felfedezni .
A law - job szerint : a jog ismérvei a tekintély és a szabályosság , a tekintélyé , azaz az
autoritásé pedig a kikényszeríthetőség és az imperativitás , szupremácia a többi magatartási
rendszer felett . ezek az ismérvek különböztetik meg a jogot az erkölcstől és a szokástól .
A jogi attribútumok elmélete szerint : a jog attribútumai az autoritás , az univerzális
jogalkalmazás szándéka , a valódi obligáció és a szankció . Az autoritás befolyással bír a
közösség többségére és rá tudja venni őket , hogy kövessék döntéseit . Az autoritás döntését
azzal a szándékkal hozza meg , hogy a jövőben minden hasonló esetben alkalmazandó legyen
a döntésbe foglalt szabály . A döntés valódi obligációt teremt , amennyiben megállapítja az
egyik fél jogát és ezzel szemben a másik fél kötelezettségét .
A jog szintjei a társadalmon belül a társadalmi csoportok struktúrájához igazodnak .
- a jogi pluralizmus értékelése ( 6 tétel ) : A modern társadalomban egyszerre egy időben
több „jog” létezik, vagyis az állam által alkotott jogon kívül minden társadalmi csoportnak,
szubkultúrának van sajátos normarendszere, ami jogként működik . Ez a pluralista
jogszemlélet alapja .
A közvetítő elméletek : kompromisszumot kínálnak az előző kettő között . A jogot
szélesebben határozzák meg a jogászok jogánál , vagy az állam jogánál , mégis a jog
meghatározását úgy korlátozzák , hogy elsőbbséget tulajdonítanak az állami jognak napjaink
társadalmaiban . Az állami jog sajátos intézményi jellegét hangsúlyozzák , számukra a jog
annyiban létezik , amennyiben ezen intézményi jellemzők jelen vannak . Így ez a
fogalomalkotási típus három alcsoportra bontható attól függően , hogy milyen sajátos
intézményi jellemzőre koncentrál: kikényszerítés , viszályrendezési eljárás , vagy doktrinális
fejlődésre :
• A kikényszerítés alcsoportjába tartozik a Weber - i jogfogalom :szokás –szokáserkölcs –
konvenció - jog fogalmait egy analitikai sorba rendezi és a szokás fogalmából kiindulva jut el
a jog meghatározásához . Szokás a társadalmi cselekvések szabályossága . Szokáserkölcs a
szokás gyakorlása régóta meggyökeresedett keretek között . Konvenció a társadalmi
cselekvésre vonatkozó szabály megsértését a közösség értékeli , helyteleníti . Jog a szabály
érvényesülését erre specializált embercsoport kényszer alkalmazásával biztosítja és
megszegését szankcionálja . A jog lényegét a szankcionáló eljárás adja meg .
• A viszályrendezési eljárás : a társadalmi kontroll fogalmát használja . Igyekszik elkerülni ,
hogy a viszályrendezésre irányuló kutatások ne korlátozódjanak a jogászok jogának
formalizált eljárásaira .
• A jog fogalma , mint doktrína : úgy tekintenek a jog fogalmára , mint egy sajátos érvelési ,
probléma megoldási módra . A jog a társadalmi szabályok csoportjaként jelenik meg ,
melyeket a többi szabálytól az alkotásukra , kinyilatkoztatásukra , felismerésükre ,
interpretációjukra vagy alkalmazásukra vonatkozó fejlett intézményi mechanizmusok
különböztetnek meg .
Arnold szerint a jogi nyelv megtisztítása a többértelműségtől egyenesen káros , zsarnoki
hatalom kialakulásához vezethet .
14. Mutassa be a nyelvi szimbólumok jelentőségét a jog integratív funkciója
szempontjából ( 24 – 34 oldal )

Mi az ember ? részben állat, akinek természeti és társadalmi környezetéhez való viszonyát

nem a puszta szükségletei és biológiai adottságai határozzák meg .
Az ember kultúrába ágyazott lény , tehát közösségi lény , aki közrehatásával fenntartja ,
alakítja azt . A kultúra nem más , mint az adott közösségre jellemző kulturális minták
összessége , amelyek a társadalom tagjai közötti interakciókat formálják . A kultúrát a minta
fogalmának segítségével egyszerűsíthetjük . A kulturális minta egy adott közösségben az
emberi viselkedés olyan formáit és szabályosságait jelöli , amelyek nem a biológiai
adottságokból erednek . A nyelv különös jelentőséggel bír , mivel az a kulturális minták
legfontosabb hordozó közege , s maga is közrejátszik a minták teremtésében , a nyelv tehát a
kultúra konstitutív eleme .
A nyelv ( leszűkített ) fogalmán belül megkülönböztetjük :
• langue : a nyelv absztrakt rendszerét ( hangsorok és hanglejtések egységei ) , melyet a
közösség tagjai ismernek
• parole : beszédet , mint a nyelvnek az egyedi beszélő általi alkalmazását
A beszéd és a nyelvi jelek nem függetlenek , Karl Bühler szemiotikai vizsgálódásai alapján a
nyelvi jelek három funkciója különböztethető :
• szimbólum : tárgyakhoz és helyzetekhez kapcsolódik
• mutató ( index ) : beszélőtől függ
• jel : hallgatónak szól
Kutatások feltárták , hogy a nyelvi jel jelentése csak ezek egyidejű figyelembevételével
határozható meg .
A nyelvi kreativitás hat a kultúrára: használatakor a beszélő új jelentést hoz létre , mely
függetlenedhet.
A szimbólumok fogalma a nyelvi jelekkel és a joggal is egyaránt összefüggésbe hozható . A
szimbólum egy sajátos jel , mert több jelentése is lehet ( nemcsak a nyelvi jelek
szimbólumok ) .
Jellegzetes funkciója a helyettesítés , ami jelszerű voltából következik .
Másik fontos funkciója : integratív , összefogja a közösség tagjait , s így jelentéséhez csak
azok férhetnek hozzá , akik ismerik az összes lehetséges jelentését .
A normatív minták is nyelvileg rögzített , társadalmi cselekvésre vonatkozó , előíró jellegű
kulturális minták
Max Weber szerint társadalmi cselekvésnek az olyan cselekvést nevezzük , amely a cselekvő
vagy cselekvők által szándékolt értelme szerint mások viselkedésére van vonatkoztatva , és
menetében mások viselkedéséhez igazodik . Habermas szerint az értelem szociológiai
felderítése során nem elegendő a cselekvő szubjektum által szándékolt értelem tisztázása ,
hanem meg vizsgálni a cselekvés társadalmi környezetét ahhoz , hogy pontosan
megállapíthassuk a cselekvés valódi és lehetséges értelmeit .
A norma valamilyen kellést kifejező deontikus mondat : valamilyen legyen/ne legyen , mely a
paranccsal szemben általános .
Minden társadalomban bizonyos fokig rendezettek a társadalom tagjai közti érintkezési
viszonyok . Ha vizsgáljuk ezt a rendet , nem szabad azonosítani azt a normatív minták
rétegével , mert a rend nemcsak nyelvileg rögzített mintákból áll . A hűség , a tisztelet szerves
részei a társadalmi rendnek , de azt nyelvi formákkal nehéz lenne előírni , így ezeket mások
cselekvéseiből , rítusokból lehet megismerni .
A nyelvileg megfogalmazott szabályok tömege nem szükséges egy társadalom működéséhez .
Elég az is , hogy a szociológiailag létező szabályok vannak , nem kell nyelvileg tételezni
azokat . A nyelvileg létező minták és a társadalmi cselekvések világában felfedezhető
szabályosságok között olykor jelentős eltérések mutatkozhatnak
Az előírók mellett a leíró minták is fontos szerepet játszanak . Nagyon sok kulturális minta
tájékoztatja az egyént a társadalomban elfoglalt helyéről , és tájékoztatják a társadalmi rend
fenntartásának módjáról , intézményeiről . Nem lehet minden norma előíró jellegű .
A társadalmi rend magába foglalja a normatív minták rétegét , de több is annál .
A jog olyan társadalmi jelenségre utal , mely minden korban létezett , sok jelentésréteg
rakódott rá ( hosszú ideig az igazságossággal is összekapcsolódott ) . A jog összetettsége okán
kiváló szimbólum . A történelem folyamán felhasználták ezt , politikai szimbólumként is
különböző szerepeket játszott .
A jogtudomány ténykedése is csak hozzátett a jog egyébként is komplex jelentésrétegeihez ,
sokszor tanácstalanabbak mint a laikusok , minden , magát jelentősnek tartó egyén alkotott
valamilyen jogfogalmat , ezt állandóan citálják .
A jog integráló jelenség a társadalomban , nyelvi mintákkal teljes körűen nem lehet leírni .
Probléma oka a nyelvi szimbólumok ( összetett ) léte , az összetett jelentés nem engedi
egyszerűen leírni azt , ez az egyik . Olyan integráló , melyben mindenképpen vannak
nyelvileg le nem írható elemek .
Tehát a nyelvi szimbólumok csak segíthetik a jog közvetítését , de nem tudják azt egyedül
megoldani .

15.Vázolja a jog gazdasági elemzésének főbb irányait

A közgazdaság szempontjából elemzi a jog működését , s ezáltal igyekszik hozzájárulni a jog

és gazdaság viszonyrendszerének jobb megértéséhez .
A jogirodalomban a 60 - as évektől kezdett egyre markánsabban testet ölteni az USA -ban
Coase és Calabresi munkái nyomán . Az Egyesült Államokban a századfordulótól kezdve az
intézmények , később pedig a versenyjog és a kereskedelmi jog bizonyos intézményei
gazdasági elemzése jelentette az irányzat közvetlen előzményeit . Előfeltevéseit tekintve a jog
gazdaság megközelítése alapvetően a neoklasszikus gazdaságelmélet premisszáin alapul :
• A tökéletes verseny piaci modellje , amelyet a szerzők a tényleges piac viszonyain túl is
alkalmazni kívántak a „ beleértett ” , vagy „ feltételezett ” piac körülményei között is . Olyan
társadalmi problémák kutatásában is használhatónak tartották ezt a modellt , mint pl. a lázadás
, zavargás politikai eseményei , egészen a család , a válás , vagy az öngyilkosság jelenségéig .
Az eszményi piacon a verseny hatására a javakat a legalacsonyabb költségráfordítással állítják
elő , s a javak adásvételénél pedig olyan ár alakul ki , amelyek a javak előállításának a
társadalom számára elfogadható határköltségét képviseli .
• Homo economicus : a gazdasági ember képe . A gazdasági megközelítés az egyént tekinti
az elemzés alapegységének. Az egyént viszont kizárólag a saját érdekeit érvényesíteni
kívánó , egoista és egyszersmind racionálisan cselekvő lénynek tekinti . Ebből következik ,
hogy az egyén a hasznosság maximalizálására törekszik . A piac viszonyai közepette pedig
azt jelenti , hogy egyedül az egyén a tudója , hogy számára mi a jó , vagyis milyen javak iránt
mutatkozik igénye , a hogy milyen költségeket hajlandó vállalni a javak megszerzéséért , ezt
szokás a fogyasztó szuverenitásának nevezni .
• A marginális megközelítési mód : Ez azt jelenti , hogy a gazdasági megközelítés csak egy
már létező , szilárd rendszerv keretei között alkalmazható a fokozatos kiegyenlítődések és
változások elemzésére , s nem használható a társadalmi és politikai rendszer átfogó ,
mélyreható átalakulásának elemzésében .
• A jövő orientáltság , vagyis prediktív jelleg . A gazdasági megközelítés nem a múltbéli
események utólagos elemzésével foglalkozik , hanem elsősorban a jövőben bekövetkező
változások modellezésével . Ez utóbbi vonása különösen idegennek hat a jogászok számára ,
akik általában a már bekövetkezett események utólagos értékelésével foglalkoznak .
Alapvető irányzatok :
• A pozitív gazdaságtan Empirikus tudománynak vallja magát , mely azzal foglalkozik , hogy
a jövőre vonatkozó gazdasági modelleket dolgozzon ki , s ezt utóbb a ténylegesen
bekövetkezett eseményekre tekintettel igazolja vagy cáfolja . Elsősorban a kriminológiában
gyakorolt jelentős hatást , fontos hatástanulmányok készítésében alkalmazzák az új
intézkedések társadalmi költségeinek előrejelzésében , illetve utólagos értékelésében .
• Normatív gazdaságtan azokkal a helyzetekkel foglalkozik , amikor az ideális piac modellje
nem alkalmazható , s különböző alternatív javaslatokat igyekszik kidolgozni , mellyel az
ideális piacot megközelítő hatékonysággal lehet az erőforrások allokációját biztosítani .
Alapverő jelentőségű a Coase – teoréma : költségmentes csere esetén a tulajdonjogok nem
befolyásolják a piaci hatóerők hatékonyságát , bár maga a hatékony eredmény a jogi
szabályozás szerint , különböző formákban jelentkezik . Ideális piaci környezetben tehát a
jogi szabályozás nem gyakorol hatást a gazdaság hatékonyságára . A feladat tehát az ideális
piaci helyzet kialakítása . Ennek legfontosabb mozzanata az ügyleti költségek minimalizálása
pl. externális költségek .
Az externális költségek csökkentésének legfontosabb módja , hogy beépítsék azokat a piaci
viszonyokba , vagyis a károkozókat és a károsultakat oly módon kell összekapcsolni a
felelősségi szabályok által , hogy a kártérítés összes költsége a társadalmilag legalacsonyabb
határköltséghez közelítsen .
• A családjog elemzése : Richard Posner szerint gazdasági elemzések alaptétele , hogy a
család nem csupán fogyasztási , hanem termelési egység is . A család napjainkban
megfigyelhető válsága a hagyományos munkamegosztási rendszer ( a férj feladata az áruk
beszerzése , a feleségé a feldolgozása és elosztása ) átalakulásával magyarázható . Ennek
legfontosabb eleme , hogy a nők egyre nagyobb mértékben találnak a piaci viszonyok között
is megfelelő jövedelemforrást , vagyis többé nem érdekük a háztartásban töltött idő
maximalizálása . Átalakul ugyanakkor a gyermekvállalás motívumrendszere is . A gyermek
születésének lehetséges okai :
• szexuális tevékenység nem szándékolt következményei;
• jövedelmet biztosító beruházás
• a szülőknek jutó egyéb szolgáltatások forrásaként ( tisztelet , szeretet )
• abból az ösztönös vágyból , hogy a szülők hozzájáruljanak a közösség fenntartásához
Posner szerint az okok közül napjainkban a fogamzásgátló módszerek elterjedésével , az
abortusz liberalizálásával , a nyugdíjrendszer kiépülésével . Ez maga is hozzájárul a
gyermekek számának csökkenéséhez , mivel az erős szülői szeretet arra irányul , hogy inkább
kevesebb gyereket vállaljanak , de azoknak „ többet ” adjanak .
Posner ezen előfeltevések alapján vizsgálja a családjog néhány intézményét : pl.
házasságkötés , válás stb.

16. Mit jelent a jog immanens kritika jellege

A jogbölcselet azzal foglalkozik , hogy a jogászok ( belülről ) hogyan látják a jogot , a jog
világának teljességét feltételezi , és egy teljes világképet teremt neki . A jogszociológusok a
jogot kívülről szemlélik , és azt vizsgálják , hogy a jogot milyennek látja a társadalom , annak
milyen a társadalomban mérhető teljesítménye van , és milyen szerepet játszik a társadalom
létében . A jogszociológia szemléletében immanens kritikai jelleg figyelhető meg , a jogászi
világképet összevetik a társadalom értékítéletével , és a valós helyzettel .
A két irányzat kiegészíti egymást , ha ugyanis társadalom kutatásba kezdünk , akkor kell
találni valamilyen formális kritériumot , ami alapján a jogszabályt elkülönítjük a
társadalomban érvényesülő más szabályoktól , ( erkölcs , szokás ) . Az elméleti fejtegetések
vizsgálata során pedig nem zárhatjuk ki azt , hogy a jog társadalmilag érvényes szabály .
Kelsen is felismerte , hogy a jogrend társadalmi érvényességét legalább általánosságban
feltételezni kell . 

17. Vázolja a jog és a reciprocitás különböző formáinak összefüggéseit

Malinovszky egy 1922 - ben megjelent művével forradalmasította a kulturális antropológiát .

Korábban a szociológiában , és az antropológiában is az volt a feltételezés , hogy a " primitív
" társadalmak körében az emberek életét a szokások , a hagyományok a legapróbb részletekbe
menően szabályozzák , jog pedig vagy nem létezik , vagy ha mégis , akkor azt büntetőjogként
kell felfogni . Malinovszky azonban elutasítja " az automatikus szabálykövetés " dogmáját ,
és arra világít rá , hogy a primitívek nem azért követik a szabályokat , mert félnek a
megtorlástól , hanem , mert tartanak a nyilvánosság erejétől , és a reciprocitástól .
A primitív közösségekben az emberek azért teljesítik a kötelezettségeket , mert félnek a
megszégyenítéstől . A nyilvánosság nem azt jelenti , hogy a szabály megsértéséről a többiek
tudomást szereznek , hanem a szabálysértés egy szertartásos formában kerül kihirdetésre .
Elképzelhető tehát , hogy a szabály megsértéséről mindenki tud , de amíg ezt nem hirdeti ki a
sértett , addig nem jelent problémát . Ha szélsőséges esetben a sértett , miután kikiabálja a
sérelmét , öngyilkos lesz , ezzel beindíthatja a vérbosszú intézményét is .
A reciprocitás , ( kölcsönösség ) a csere elmélet szempontjából jelentős . Malinovszky szerint
a " primitívek " azért vállalnak terhes kötelezettségeket , mert ettől azt remélik , hogy mások
is teljesíteni fogják a velük szemben fennálló kötelezettségeket . A kölcsönösség a társadalom
egyik alapvető összetartó ereje . A kölcsönösség vált a csere elmélet egyik alap tézisévé .
Marsel Moss 1924 - ben jelentette meg az Esszé az ajándékozásról című művét , amiben azt a
primitív társadalmakban megfigyelt jelenséget elemzi , mely szerint a törzsi társadalmak
tagjai állandóan ajándékokat adnak egymásnak . Moss arra hívta fel a figyelmet , hogy a
látszat ellenére az ajándékozás során nem valamiféle spontán nagylelkű gesztus vezeti őket .
Az ajándékozásnak valójában szigorú jogi jellege van , és tulajdonképpen a cseréhez , annak
problematikájához kapcsolódik .
Ezen a nyomon halad tovább Claude Levy - Strauss , a struktúrális antropológia kidolgozója
is , aki az 1950 - es évek elején adta ki két kötetes munkáját Struktúrális antropológia
címmel . A kutatás egyik fő iránya a csere elmélet kidolgozása volt . Meglátása az volt , hogy
a csere univerzális társadalmi jelenség , sőt a csere adja a kulcsot a rokonsági rendszerek
megértéséhez is . Levy - Strauss a csere fogalmát kiemelte abból a hagyományos
koncepcióból , amely a cserét elsősorban az anyagi javak cseréje alapján elemezte . Szerinte a
csere tulajdonképpen egy gondolati , érintkezési modell , melynek szociológiai vonulatát a
rokonsági kapcsolatok jelentik .
A csere elmélet tovább fejlesztése Sahlins nevéhez fűződik , aki az anyagi javak cseréjén
keresztül foglalkozik a csere problematikájával. Ő elemezte a reciprocitás elveit , melynek
során a reciprocitásnak három formáját különböztette meg : az általánosított , a
kiegyensúlyozott , és a negatív reciprocitást .
• általános reciprocitás : A cserének ez a formája a résztvevők között olyan fokú bizalmat
feltételez , amely modern körülmények között tiszta formában csak a családban és a közeli
rokonok viszonylatában feltételezhető , azaz a jogtól szabadon hagyott magánszférában . Itt
azonban nem csak arról van szó , hogy bizonyos politikai elvek szerint az államnak nem
szabad behatolni ezekbe a viszonyokba , hanem inkább arról , hogy a jog a maga formális
eszközeivel nem képes szabályozása alá vonni ezeket a viszonyokat . Az általános reciprocitás
esetében ugyanis , amennyiben a felek között egyáltalán konfliktus alakul ki ebben a hosszú
távú bizalmi viszonyban , akkor sem vonnak be harmadik személyt a konfliktus rendezésébe ,
vagy ha igen , akkor elsősorban közvetítő útján , s nem a nyilvános jogi fórumokon rendezik
a vitát .
• kiegyensúlyozott reciprocitás : Ez a csere legkézenfekvőbb formája , amelyben van ugyan
bizalmi kapcsolat , de nem olyan erős , mint az általánosított reciprocitásnál . A
kiegyensúlyozott reciprocitás elve határozza meg általában a cserében résztvevők viszonyait ,
ugyanakkor ezt az elvet a jog szabályai konkretizálják , pontosan meghatározva a cserében
résztvevők egyes cselekedeteit , azokat a garanciális szabályokat , amelyek a résztvevők
számára biztosítják , hogy a kívánt egyensúlyt egyik fél se borítsa fel . Ezek a szabályok
alkotják a polgári jog kötelmi jogi részét . A kiegyensúlyozott reciprocitás elvét szélesebb
értelemben kiterjeszthetjük más jogintézményre is , hiszen a kölcsönösség az egyén és a
társadalom különböző csoportjai vagy a közösség egészének viszonyában is értelmezhető ,
így összefüggésbe hozható a jogegyenlőség , az igazságosság vagy a méltányosság elveivel
is .
• negatív reciprocitás: ebben az esetben a cserében részt vevő felek egyike , vagy mindkét
fél arra törekszik , hogy a cserearányt (megtévesztéssel , csellel , vagy akár erőszakkal) a
maga javára billentse.
Sahlins , aki a törzsi társadalmak között vizsgálta a reciprocitást , arra is rájött , hogy a csere
viszonyok hogyan alakulnak a törzsi társadalmi szerkezet egyes átfogóképesség alapján
működő egységeiben . A családban , a háztartásban , és a faluközösségben az általános
reciprocitás , a rokoni ágban , és a nemzetségben , valamint a törzsben a kiegyensúlyozott
reciprocitás; a törzsön kívül pedig a negatív reciprocitás elvei érvényesülnek .
Az igazi problémát az jelenti , hogy a kiegyensúlyozott és általános reciprocitás között
számos átmeneti forma létezik . Tartós bizalmi viszony barátság , közös politikai vagy
gazdasági érdekek alapján is létrejöhet . Az általános reciprocitás elve alapján működő
társadalmi kapcsolatok pedig bizonyos esetekben ellentétbe kerülnek a jog által képviselt
kiegyensúlyozott reciprocitás elvével . Ennek legdurvább formája , amikor olyan
csoportkohézió jön létre egy adott társadalmi csoport tagjai között , amely társadalmi szinten
fenyegeti a kiegyensúlyozott reciprocitás érvényesülését ( pl. politikai vagy gazdasági
korrupció , szervezett bűnözés ) . A szembenállás enyhébb formában úgy jelenik meg , mint
folyamatos konkurencia a jog és a társadalmi kontroll azon normái között , amelynek alapját
az általános reciprocitáson elve szerint működő interakciók alkotják . E viselkedés pillanatnyi
helyzete egy adott társadalmi csoporton belül nagymértékben befolyásolja a jogkövetést , a
jogérvényesítés iránti igényeket , a jog hatékonyságát . A jogszociológusok általában
egyetértenek azzal a megállapítással , hogy egy adott közösségen belül minél több bizalmi
kapcsolat fűzi össze a csoport tagjait , annál kevésbé valószínű , hogy a közösségben
kialakulnak a társadalmi kontroll jogi vagy jogi jellegű eszközei .

18. A jogegyenlőség érvényesülése mellett működhet - e a jog " elnyomó funkciója " ?

Marx nagy jelentőséget tulajdonít az „ ideológiai harcnak ” , s ebben a filozófia egyik

feladatának azt tartotta , hogy leplezze a mindenkori ideológia osztályjellegét .
Gondolatmenetének kiindulópontja az a tétel , hogy a burzsoá jogegyenlőség csupán formális
egyenlőséget teremt a társadalom tagjai között , s nem valósítja meg az
„ igazi ” , a materiális egyenlőséget . A burzsoá jog ideológiai funkcióját azáltal látja el ,
hogy a társadalom tagjaiban azt a képzetet kelti , hogy a jogegyenlőség megvalósításával már
elérték az egyenlőséget , s az osztályharcot nem kell tovább folytatni , vagyis a jogegyenlőség
eszméje „elleplezi” a materiális egyenlőtlenségek tényét . Másrészt , ha formálisan egyenlő
mércével mérünk materiálisan egyenlő embereket , akkor az a materiális egyenlőtlenségek
fennmaradásához vezet , ebből fakad a burzsoá jog közvetlen elnyomó funkciója , mellyel
hozzájárul a tőkés osztály uralmának fenntartásához .
Kétségtelen érdeme tehát Marxnak , hogy újrafogalmazta a formális és materiális egyenlőség
ellentmondásának kérdését , másrészt azonban látni kell , hogy a materiális egyenlőség
megvalósítása csak a formális egyenlőség rovására történhet . Alapvető problémája továbbá a
marxi elméletnek az osztályfogalom bizonytalansága , melyet a szociológia alkalmatlannak
ítélt a társadalmi struktúra jellemzésére , ezért elutasít minden olyan megfogalmazást , mely
szerint „ a jog nem más , mint eszköz az uralkodó osztály kezében ” a kizsákmányolás és az
alávetett osztályok elnyomásának fenntartására . Ellenben elismeri azt a jelenséget , hogy a
jog kedvez mindazoknak ,
„ akiknek van ” valamijük ( haves ) azokkal szemben , „ akiknek nincs ” ( havenots ) . A
kérdés tehát nem az , hogy a jognak van - e „ elnyomó ” funkciója , hanem az , hogy Ki kit
nyom el? vagyis hogy hogyan specifikálható adott esetben a Haves és a Havenots - ok köre és
hogy Hogyan működik közre a jog a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelésében ?
Ugyanis nemcsak a tőkések nyomják el a munkásokat , hanem például a férfiak is a nőket , a
fehérek a színes bőrűeket , a többség a kisebbséget .
Viszont az is nyilvánvaló , hogy modern viszonyok között a jog ezt a hatását általában nem a
jogegyenlőséget tartalmilag felrúgó diszkriminatív szabályok megalkotása vagy formailag
kizáró eljárási szabályok érvényesítése révén fejti ki : ettől sokkal kifinomultabb
mechanizmusok működnek , amelyeket sok esetben csak mikro szociológiai módszerekkel
lehet feltárni .
Összefoglalva azt mondhatjuk , hogy a marxista társadalomtudomány jó kritikai érzékkel
tapintott rá a modern jog alapvető problémáira a jog ideológiai és elnyomó funkciójának
felvetése kapcsán , ugyanakkor az általa adott válaszok , az alkalmazott gondolati módszerek
és előfeltevések meglehetősen kétes értékűek .

19. Max Weber kutatásainak jelentősége a jog szociológiai elemzése szempontjából

( 156 – 171 oldal )

Weber szociológiai szemléletmóddal közelít a joghoz . A jogszociológia szerinte azt kérdezi ,

hogy mi történik egy közösségen belül ténylegesen azért , mert fennáll annak az esélye , hogy
a közösségi cselekvésben részt vevő emberek szubjektíve érvényesnek tekintenek valamilyen
rendet . A jogrend nem a logikailag kikövetkeztethető helyes normák rendezett világát ,
hanem a valóságos emberi cselekvést tényszerűen meghatározó okok komplexumát jelenti .
A társadalmi cselekvésben megfigyelhető szabályszerűségeket egy olyan sorba rendezi ,
amelyben a szokás , a társadalmi szokás , a konvenció és a jog helyezkedik el egymás után . A
szokás egyszerű viselkedési szabályszerűséget jelent , amely hosszú gyakorlás folytán
meggyökeresedve társadalmi szokássá válik . Normativitással a konvenció és a jog
rendelkezik . A koncenció egy bizonyos viselkedési mintától eltérő cselekvés közösségi
helytelenítésbe ütközik , a jog esetében emberek egy külön erre specializálódott csoportja
várhatóan kényszert alkalmaz a rend betartásának kikényszerítésére , megszegésének
megtorlására . A jog megkülönböztető jegye , hogy létezik egy elkülönült embercsoport ,
mely a rend érvényesítéséről gondoskodik . A jogrend érvényessége támaszkodik a társadalmi
szokásra és a konvencióra .
A jog fejlődésében Weber szerint számtalan tényező játszik szerepet : politikai , hatalmi
erőviszonyok , eszmék és érdekek , jogtechnikai mozzanatok .
A jog fejlődését 4 fokra tagolja :
• a jogot hirdető próféták általi karizmatikus kinyilatkoztatások
• a jogi honoráciorok empirikus jogalkotása és jogtalálása
•a világi imperium és a teokretikus hatalmak által kierőszakolt jog
• a tanult jogászok jogszolgáltatása
A jogot szerinte az jellemzi , hogy egyre inkább rendszerezetté , szakszerűvé és logikussá
válik: egyre racionálisabb lesz .
A jogalkotás és a jogtalálás 4 féle ideáltípusba sorolható :
• a formálisan irracionális jog értelmileg nem ellenőrizhető eszközöket használ fel
•a materiálisan irracionális jog jellemzője az egyedi eset bírói mérlegelése , ahol egészen
konkrét nem jogi értékelések a mérvadók a döntés szempontjából
• a formálisan racionális jog anyagi és eljárásjogi szempontból is egyértelmű és általános
tényállásjegyeket vesz figyelembe
• a materiálisan racionálisjog esetén a jogi problémák eldöntését általános nem jogi elvek és
értékek befolyásolják
Formális jog : alkalmazásakor közömbös az általa kiváltott társadalmi vagy más nem jogi
következményekkel szemben .
Materiális jog : az előbbivel ellentétben igyekszik a társadalmi vagy más igényekhez
alkalmazkodni.
Racionális / irracionális megkülönböztetése azon alapul , hogy a döntés előtt tudni lehet-e a
döntés alapját .
A jogot különbözőképpen lehet racionalizálni , az életet a legkülönbözőbb szempontok szerint
lehet és a legkülönbözőbb irányokban lehet racionalizálni .

20. Melyek a kulturális jog összehasonlítás új perspektívái és milyen nehézségek

rejlenek benne ?
Több jel is arra mutat , hogy a II. világháború után kialakult modern jog összehasonlítás
módszertana átalakulóban van . A legújabb tudományos törekvések a jelenkor jog
összehasonlítás alaptételeinek felülvizsgálatát posztmodern nézőpontból a jog kulturális
megközelítését előtérbe állítva képzelik el .
A posztmodern filozófia térhódításával megjelent a korábban bevettnek számító módszertan
kritikája iránti igény . E korszak René David és Konrad Zweigert munkásságára épült . Főleg
a jog szabályszerű és intézményi megnyilvánulásait vizsgálta . A funkcionalista
megközelítést alkalmazva a hasonlóságokra koncentrált , és a különbségeket gyakran
felszínesnek minősítette . Ezt fejezte ki Zweigert hasonlósági vélelme , mely szerint
vélelmezhető , hogy a modern nyugati világban az eltérő jogi kultúrák a felmerülő jogi
problémákat hasonlóan oldják meg . E hasonlóság alap felfogás posztmodern
dekonstrukciójában élen járt Günther Frankenberg , aki a a 80 - as években több kritikai
megjegyzést is megfogalmazott a funkcionalista módszer elméleti megalapozatlanságát
tekintve .
Lawrence M. Friedman megállapításai a későbbi kutatások kiindulópontjaivá vált . A jogi
kultúrát a joggal kapcsolatos attitűdök összességeként határozta meg . Rámutat a jog „ külső
” és „ belső ” oldalára ami lehetővé teszi a jogról vallott nézetek laikus és hivatásos
dimenzióinak önálló és összehasonlító kutatását .
Pierre Legrand elmélete a jog összehasonlítás megújulásának kívánatos iránya. Szemléletét a
jog összehasonlítás módszertanával kapcsolatos elégedetlenség jellemezte . Lesújtó véleményt
fogalmazott meg: szerinte divatos , a jogi kutatásokkal jogalkotók körében , és nem
végeznek valódi összehasonlítást . Ennek át kell alakulnia , melyhez elengedhetetlen a joggal
kapcsolatos kérdésfelvetések újragondolása . Legrand szerint a legnagyobb probléma hogy
mi számít jognak egy adott társadalomban , és hogyan lehet elhatárolni más normatív
jelenségektől . Hangsúlyozta a nyelvészet , kognitív pszichológia , antropológia fontosságát .
A „ kulturális komparatisták ” szerint a jog csak az átfogóbb környezet részeként érthető
meg , melyhez elengedhetetlen a befelé forduló , a jog fogalmi összefüggéseire koncentráló
kutatási módszerek interdiszciplináris reformja .
A jogi kultúrák mély struktúráit kell megvizsgálni , melynek leírásához Legrand szerint a
legmegfelelőbb fogalom : „ jogi mentalitás ’ . Ez azt jelenti , hogy a jogrendszer felszíne
mögött miyen filozófiai , társadalmi előfelvetések állnak . Ezek eredményezhetnek releváns
ismereteket a jogrendszer működéséről .
Legrand gyakorlatban is tesztelte a kulturális megközelítés lehetőségeit . Patrcik Glenn és
Basil Markensis megalkották a „ konvergencia tézist ” , mely a két jogi világ közeledése
( kontinentális és angolszász ) mellett érvelt . Legrand azonban rámutatott , hogy ezt a tézist a
jogi kultúrák irányábó közelítjük meg , így teljesen eltérő következtetésekre juthatunk .
Véleménye szerint a kontinentális jogi és a common law ogi mentalitás konvergenciája
lehetetlen , mivel mély struktúráiba összeegyeztethetetlen pontok találhatók .
Legrand 6 kritériuma : rendszerezés szerepe , tények szerepe , jogi érvelés természete ,
jogszabályok természete , jogok jelentése , múlt jelenléte – jól kirajzolja a jogi kultúrák egy
lehetséges értelmezési keretét .
A jogi kultúra hasonló , de bizonyos pontokon eltérő meghatározására vállalkozott van
Hoecke és Warrington a 90 - es évek végén . Tanulmányuk szerint a jogi kultúrának hat eleme
van : jogfogalom , jogforrások elmélete , módszertan , jogi érvelés elmélete , a jog
legitimációjának elmélete , alapvető ideológia . Látható , hogy ez a szerzőpáros is a jogról
vallott nézeteket tekinti a jogi kultúra alapjának , de itt már szélesebb körben „ szóródnak ” a
lehetséges ismérvek . Ez a megoldás egyszerre látszik átfogóbbnak de problémásabbnak is ,
mivel egyes elemek nehezen állíthatóak egymás mellé .
A jogi kultúra tehát annyira válhat kifejezetten problematikussá is meghatározatlansága és
eltérő természetű fogalmi elemei miatt . Nem magától értetődő tehát a jogi kultúra használata
, mivel tudományos értékű alkalmazása átgondolt és koherens fogalmi kereteket kíván .
A jog kulturális irányú elemzése önmagában nem újdonság . A kulturális megközelítésnek
léteztek előképei a jogi gondolkodás történetében . A jogi kultúra fogalmának tudományos
alkalmazásával szemben több kétely is felmerült . Roger Cotterrell többször rámutatott arra ,
hogy e fogalom számos belső ellentmondással bír . Fő problémája , hogy amennyiben
elfogadjuk hogy vannak különféle szintjei , akkor nem válik - e túlzottan átfogó fogalommá ,
mely már nem rendelkezik általános tudományos magyarázó erővel . Lényeges kérdés , hogy
mi a jogi kultúra pontos
„ tartalma ” . Csak joggal kapcsolatos attitűdök , vagy a jogi gondolkodás további jellemzői
is ? Cotterrel végső konklúziója , hogy lehetetlen a jogi kultúra fogalmát valódi tudományos
fogalomként maghatározni . Erre a kritikára Friedman úgy érvelt , hogy az előbbi kritikai
fenntartások ellenére „ sem rosszabb ” a jogi kultúra fogalma más társadalomtudományi
fogalmaknál , illetve számos , jogszociológiai értelemben pontosan mérhető elemet tartalmaz .
Összegezve e kritikák jól megmutatják a kulturális megközelítés gyenge pontjait , és ezek
tanulsága , hogy amennyiben ilyen jellegű kutatásra vállalkozunk akkor nagy hangsúlyt kell
fektetni az alkalmazott fogalmak definiálására és elhatárolására és nagyon visszafogottan kell
alkalmazni az interdiszciplináris megközelítést .
Mennyiben árnyalhatja a közép - európai jogi kultúrákról alkotott képet a
kulturális megközelítés?
20. század történelme hatással volt a térség jogfejlődésére . A történelmi események
ezeket a jogrendszereket is érintették . Ilyen volt a II. világháború utáni gyors
kommunista hatalomátvétel vagy a rendszerváltás , továbbá ezek jogi vetületei . Ezen
jogrendszerek jellegzetessége ,működése nem csak elméleti , hanem mindennapi
valóság , ezért indokolja a tudományos vizsgálatokat . A kulturális megközelítést
indokolja az a tény , hogy 1989 - et követően a volt szocialista országokba jelentős
jogátvétel zajlott . A térség országai a szocialista jogrendszereket alakították alapvetően
nyugati orientációjú jogrenddé . Ebben nagy szerepet játszott az európai uniós tagállami
státusz elnyerése érdekében vállalt jogharmonizációs kötelezettség . Megállapítható ,
hogy a jogszabályok szintjén a régió jogrendszerei nem különböznek lényegesen a
nyugati jogrendszerektől .

Teljesen eltűnt a szocialista jog intézményeiben és filozófiájában a burzsoá jog

meghaladásának igénye , a jog nevelő szerepe , a hatalommegosztás tagadása és ezzel a
régió jogrendszerei betagozódtak a nyugati rendszerek sorába .
A kulturális felfogás legfontosabb tanulsága , hogy ezeket nem szabad fenntartások
nélkül elfogadni , mivel a jog nem zárt , belső logikával rendelkező szabályrendszer ,
hanem egy kulturális jelenség . Igy az összehasonlítás során figyelembe kell venni a
történelmi , pszichológiai , társadalmi stb. vetületeket is .
A jogi kultúra átfogó vizsgálata nem lehetséges , de egy - egy alrendszerét lehet
egységes keretben vizsgálni . Néhány szerző azt mondja , hogy a jogról való elméleti
gondolkodásba az érzelmeknek is szerepük van . Ezt a felfogást elfogadva a „ jog és
érzelmek ” alkalmasak a kelet – közép - európai jogi kultúrák jellegzetességeinek
kutatására .
A rendszerváltást követően a jogfejlődésben az érzelmek több hullámának is szerepe
volt , mely magával hozta a nemzeti érzelmek fellángolását is . Ezt a folyamatot jól
mutatja a balti államok újjáalakulása , Csehszlovákia , Jugoszlávia felbomlása és „ ú j”
nemzetállamok születése . A nemzeti érzelmek felerősödése a régiós jogfejlődés
motorjává vált . Ez olyan jogintézmények kialakulásához vezetett , melyek ismeretlenek
, vagy jelentősen különböznek a nyugati megoldásoktól . A régiós országok
gyakorlatában elterjedt az úgynevezett „ státusz - törvények ” , mely célja a határokon
kívül élő nemzeti csoportok előnyben részesítése és támogatása . A „ nemzeti
fellángolás ” mellett további elemek is találhatók , melyek szintén erős érzelmi
befolyást kutatnak . Közép - Európa modern története az egyes nemzetek
függetlenségéért vívott küzdelmei történetének is tekinthető . A nyugati alkotmányok
hasonló rendelkezéseivel összehasonlítva látható , hogy a közép - európai alkotmányok
megszorítóan fogalmazták meg az uniós tagsághoz nélkülözhetetlen hatáskörök
átruházását lehetővé tevő szakaszait . Érezhető a cikkek megfogalmazásában a
függetlenség megőrzésének vágya , valamint annak elvesztésétől való félelem .
A közép - európai jogi kultúráknak vannak egyedi vonásai , melyek nehezen
magyarázható eltéréseknek tűnnek , az érzelmek perspektíváját felhasználva koherens
értelmezési keretbe illeszthetőek: össztársadalmi érzelmekből fakadnak .
Ez a „ jog és érzelmek ” értelmezés nem írja felül a szakjogi eredményeket , pusztán
segíthet a jelenségek megértésében , magyarázatában , a régiós jogi kultúrák
különlegességeinek megértéséhez .

20. Mutassa be egy konkrét kutatás ismertetése kapcsán a félautonóm társadalmi mezõ
elméletét!