Leborulok a Láma és Mandzsusri előtt

Azok a szerencsések akiknek van karmájuk rá, akik a felülmúlhatatlan járműn

elindultak, tegyék életüket értelmessé, hogy elérjék a tökéletes Buddha állapotot.
Ennek az érdekében fontos gyakorolni a bódhiszattvák gyakorlatát mint az
adakozást és a többi páramitát. Ez a szöveg leginkább a szamádhi esszenciájával
a sinével, és a pradzsná velejével a vipassanával foglalkozik. Ezen meditációkat
gyakorolva tudatunkat lenyugtatva elérhetjük a szamádhit.
Ami a siné és a vipassana meditációját illeti:
- Lehet a sinével kezdeni majd folytatni vipassanával,
- Lehet a vipassanával kezdeni és a sinét beintegrálni,
- És a harmadik metódus szerint mindkettőt együtt végezni.
Akinek van rá karmája, odaadása a Lámához, erőfeszítése és bölcsessége, annak
e három közül bármelyik bejön és könnyen gyakorolhatja őket.
Aki kevésbé éles képességekkel rendelkezik, az kezdésnek próbálja a tudatát
hibátlanul nyugtatni és stabilizálni hosszabb ideig. A pradzsnyá páramitában (szív
szútra) gyakoroljon. Keressen tapasztalatot a helyes nézetben. Ha ez sikerül,
akkor a siné és a vipassana menni fog.
Ami a tanítványt illeti:
Az a jó tanítvány, aki könnyen tanítható és akiben a tapasztalat könnyen jön.
Tanította a Buddha.
Ezen tanítások a sinéről és a vipassanáról a következő nagy mesterek és
tanítók műveiből származnak:
Magától a Buddhától a különböző szútrák és ezek magyarázata:
- A nagy mester Thogme: A megvilágosodás fokai és a srávakák szintjei
- Yese Nyingpo: A madhjamika veleje
- Santideva: A bódhiszattva útja
- Kamalasila: A meditáció három fázisa
- Atisa: A megvilágosodás lámpása
A siné meditációról:
A buddhista és nem buddhista gyakorlatokban egyaránt szükséges a klésákat
(tudati szennyeződéseket) feladni. Különösen a hínajána és a mahajána jógiknak
fontos a szamádhi koncentrálás megvalósítása.
Mind a mahajána gyakorlóknak, a tantrikus gyakorlóknak és a Pradzsnyápáramita
jógiknak meg kell valósítaniuk a siné meditációt. Ezért a siné gyakorlata a
legfontosabb az Ösvényen.
Akik napjainkban az öt degeneráció korszakában (élethossz, idő, klésák, nézetek,
és a tapasztalás degenerációja) születtünk, és van érdeklődésünk a meditációban,
nagyon fontos a sinével kezdenünk.
Akárcsak a zavaros vízen nehéz látni a hold tükröződését, sötétben nehéz
alakokat látni, a mécses amelyiket a szél fújja kevésbé világít: olyan tudat amely
nem mentes a gondolatoktól, képtelen felfogni a vipassana bölcsességét. Ha
töredékekben még, de nem lesz stabil.
A siné tehát:
Ha tudatunk folyton elkalandozik a meditáció nem fog megszületni. A test és a
tudat elszigeteltséget, elvonulást (retreat) igényel.
A siné 6 feltétele:
- Harmonikus helyen való nyugvás
- Kevés elvárás
- Megelégedettség
- A pörgés feladása
- Tiszta fegyelem
- A ragaszkodás és a többi gondolatok feladása.
Ekképpen elszigetelve, hogy kifejlesszük magunkban a siné szamádhiját (a
koncentrálóképességet) és megtanuljuk a hibák feladásának a fontosságát a nyolc
ellenszerre támaszkodunk.
A 6 erő, a 4 cselekedet és a tudat nyugtatásának 9 fokozata által a meditáló
megtanulja a nyugvás állapotát. Ahogy hozzászokunk, megtapasztaljuk a
koncentráció (szamádhi) 5 stádiumát és a sinét, amelyre jellemző a kifinomultság
(sindzsang).

Az 5 hiba, amely a szamádhi megvalósítását megakadályozza:

1) A LUSTASÁG, amely megakadályozza a tudatunk egyesítését az erénnyel
2) Ha találkozik is, de a szamádhiról szóló tanításokat ELFELEJTJÜK
3) Nem felejtjük el, de tudatunk vagy TOMPA vagy ZAVART
4) Felismerjük ezeket tudatunkban, de NEM ALKALMAZUNK ELLENSZERT
5) TÚLADAGOLJUK AZ ELLENSZERT, így a tudatunk már nyugtalan.
Nyolc ellenszere van a hibáknak:
Az első feladni való hiba a Lustaság.
1) MOTIVACIÓ, amely keresi a szamádhit.
2) BUZGÓ ERŐFESZÍTÉS, amely a szamádhira törekszik
3) HIT, amely látja a szamádhi kvalitásait
4) SINDZSANG KIFINOMULTSÁG, amely az erőfeszítésünk gyümölcse.
A motiváció a szamádhi alapja. A szorgalom az ebben való nyugvás. A hit a
motiváció okozója. A sindzsang pedig a szorgalmunk gyümölcse. Ezek közül a
szorgalom, az erőfeszítésünk a legfontosabb. Mivel a lustaság a legnagyobb hiba
a szamádhi elérésében, ezért fontos feladni azt, folytonosan meditálva a
szamszára hibáin, az értékes emberi testen, a halálon és a mulandóságon. Ezután
gyakorold a meditációt szorgalmasan.
5) A szamádhit kutatva felbukkan a hiba, hogy elfelejtjük hogyan kell meditálni.
Ennek az ellenszere az ÉBERSEG, DRENBA. Ahhoz, hogy az éberség teljes
legyen, nem elég csak nem elfelejteni a meditációnk fókuszát. Muszáj, hogy a
tudatunk egyhegyűen nyugodjon a fókuszpontunkon, tisztán (Rikpa),
magabiztosan és stabilan.
A szamádhiban való nyugváskor felléphet a tompaság és a zavartság hibája.
6) Ennek az ellenszere a SESIN, FIGYELMESSEG. A sesin nyomozza, hogy
tudatunk tompaság vagy zavartság állapotában van-e vagy nem.
A legjobbak észre veszik a tompaságot, a zavartságot még induláskor és
elengedik. A közepes képességgel rendelkező gyakorlók, amint megjelentek. Az
átlagos képességűek, amint tudják felismerik és elengedik.
A sine szamádhijának két tulajdonsága van:
- Tiszta kép
- A képesség hogy egyhegyűen koncentrálunk a fókuszpontra.
Az elsőt a tompaság akadályozza, a másodikat a zavartság. Ezért a szamádhi
elérésének a két legfőbb hibája a TOMPASÁG ÉS A ZAVARTSÁG.
A Buddha tanította, hogy ha képtelenek vagyunk felismerni a tompaságot és a
zavartságot finom és durva formájukban, valamint képtelenek vagyunk
megfékezni őket, akkor lehetetlen a sine, de főleg a vipassana megtapasztalása.
Ezért ami a szamádhit illeti:
1. Tudatunkat összpontosítsuk egyhegyűen csapongás nélkül
2. Legyünk tudatosak arról, hogy tudatunk csapong vagy nem
Az első az ÉBERSEG (DRENBA) a második a FIGYELMESSÉG (SESIN).
Ha az éberség romlik, akkor feledésbe merül a fókusz, és ahogy tudatunk
csapongani kezd, elveszítjük a koncentrálóképességünket. Ezért a meditáció
alapja az olyan éberség, amelyik nem felejti el a fókuszt. A tudatunk koncentrál a
fókusz tárgyára. Teljesen éber felette és nem csapong egy pillanatra sem. Ahogy
elkallódik, az éberség el van veszve.
Mi a különbség a tompaság és a zavartság között? A tompaság amikor a
fókuszunk nem tiszta a testünk és a tudatunk nehézsége miatt. Mintha a
tudatunkat sötétség borítaná el. A durva tompaság az, amikor tudatunk nem
távolodik a fókusz ponttól, de az éberségünk gyenge, ezért a tudatunkból
hiányzik a ragyogás és a tisztaság. A finom tompaság az, amikor tudatunk
rendelkezik némi ragyogással és tisztasággal, de bizonytalan és instabil. Ennek az
ellenszere elmélkedni a Három Drágaság kvalitásain és a jelenségek jelzőin.
Használd a lung, a tudat és a tér összevegyítésével foglalkozó tanításokat.
A kifinomult zavartság az, amikor a tudatunk nem nyugszik a fókuszponton és
kissé elkalandozik. Ennek az ellenszere meditálni az éberségen (Drenba) és a
figyelmességen (Sesin). A durva zavartság az, amikor a tudatunk képtelen a
fókusz tárgyán nyugodni még akkor is, ha támaszkodunk az éberségre és a
figyelmességre. Ehelyett a vágyakozással és a többivel csapong. Ennek az
ellenszere meditálni a mulandóságon, a három alsóbb világon és a körforgás
szenvedésein valamint követni a tanításokat a zavartság átvágásáról.
7) Amikor a tompaság és a zavartság fellép, az azt jelenti, hogy nem tettünk
kellő erőfeszítést kijavítani azokat. Az ellenszer: a RIKPA. Ami nem más mint az
éberség a tompaság és a zavartság fellepéséről, és ezek feladásáról szól.
Még ha tiszta is a meditációnk, ha túlfokozott a koncentrálásunk és az
éberségünk, akkor a tudatunk elvadulhat és nem fog nyugodni. De ha nem
teszünk semmi erőfeszítést a koncentrálásra és a tudatunk túlságosan laza, még
ha tudatunk nyugodt is az tompaságba fog zuhanni és nehéz lesz elérni a Tiszta
Tudatot.
Támaszkodj a gyakorlatodra annak eldöntésében, hogy milyen mennyiségben
használj ellenszert. Majd észreveszed, ha túl keményen koncentrálsz, egy
bizonyos ponton vadság lép fel. Ekkor lazíts egy kicsit. Ezután meg a tompaság
jön vissza. Most egyenesítsd ki a hátad és frissítsd fel a Rikpát. Ez
kiegyensúlyozza. Próbálj egyensúlyozni a kettő között.
A vadságra és zavartságra nyugvás, lazítás kell, de ekkor előbb-utóbb tompaság
lesz megint. Erre dolgozzunk éberséggel és a tudat tisztaságát élesítsük. Ha
kiegyensúlyozzuk a mérleget a helyes ellenszerekkel, akkor elérjük a hibátlan
szamádhit. Kerüld azt a meditációt, amelyre jellemző a ???????, de ragyogó
tudaton alapszik.
Ekképpen, ha átvágtunk a kifinomult tompaságon és zavartságon, tudatunk a
folytonos szamádhiba kerül. Ekkor javítani egy hiba!
8) Ennek az ellenszere a Tang nyom. EGYENLŐSÉG. Ami azt jelenti hogy NE
használj ellenszert, amikor már nem kell. Csak nyugodj az Egyenlőség terében.
Az ilyen szamádhit elérni szükséges a 6 erő:
1) Hallani a Dharmát
2) Elmélkedni
3) Drenba, éberség
4) Sesin, figyelmesség
5) Szorgalom, erőfeszítés
6) És a teljes integrálás ereje.

Továbbá meg kell valósítanunk a négy tudatosságot (yi byed) és a tudat

nyugvásának a 9 metódusát.
A négy tudatossági állapot:
1) Fegyelmet igénylő meditáció
2) Szüneteket igénylő meditáció
3) Szünet nélküli meditáció
4) Erőfeszítéstől mentes meditáció.
A tudat nyugvásának a 9 fázisa:
1) A hallás (hallani a Dharmát) fázisa
2) A folytonos elmélkedés fázisa
3) Az éberség fázisa
4) Intenzív gyakorlás
5) A sesin, figyelmesség általi megszelídülés
6) Békítés
7) A szorgalom vezet a teljes békességbe
8) Egyhegyű (tib: ce dzsik, szanszkrit: ekagrata)
9) A teljes integrálás vezet az egyenlőség nyugvásának a megvalósításához.
Ha összevonjuk a Négy Tudatosságot a 9 nyugvási fázissal akkor az alábbiak
szerint csoportosíthatóak össze:

1) Fegyelmet igénylő 1) A hallás (hallani a Dharmát) fázisa

meditáció
2) A folytonos elmélkedés fázisa

2) Szüneteket igénylő 3) Az éberség fázisa

meditáció
4) Intenzív gyakorlás

5) A sesin, figyelmesség általi megszelídülés

6) Békítés

7) A szorgalom vezet a teljes békességbe

3) Szünet nélküli 8) Egyhegyű (tib: ce dzsik, szanszkrit: ekagrata)

meditáció

4) Erőfeszítéstől mentes 9) A teljes integrálás vezet az egyenlőség

meditáció nyugvásának a megvalósításához.

Ahogy haladunk a 9 fázison át, átmegyünk az 5 tapasztaláson (nyam):

- A Mozgás (agitáció, zavartság) - akár a hegyekből lezúduló vízesés.
- Az Elérés - akár egy hegyi patak.
- A Megismerkedés (megbarátkozás) - akár egy lassú folyam.
- A Stabilitás - akár a hullám mentes óceán.
- Végül pedig a Tökéletesség - akár egy hegy.
Tehát ezek a meditáció szájról-szájra leadott tanításai, a helyes metódus a tudat
nyugvására.
Még egyszer a 9:
1) Gyakorlás (szó szerint belemászni, neki menni)
2) Folytonos gyakorlás
3) Állandóan gyakorolni
4) Megközelítés (közelharc)
5) Megszelídítés
6) Megbékítés
7) Teljes békítés
8) Megvan
9) Teljes egyenlőségben nyugodni.

1) Gyakorlás: Négy feltétele van:

1.1 A fókusz legyen stabil
1.2 A testünk mozgástalan
1.3 Ne is pislogjunk
1.4 A fókuszpontunk legyen tiszta.
Ami az elsőt illeti: Csendes kellemes helyen elszigetelődve, helyezz egy
kellemes tárgyat mint a Tathagata (Buddha) szobrot vagy bármit, ami nem
irritálja a szemet (például egy kék virág vagy kék selyem) ne túl közel vagy túl
messze. Több különböző tárgyat tanított a Buddha, de a Buddha Testet felidézni,
mérhetetlen érdem. A negatívírástól tisztít és az érdemek mezeje. Halálunkkor is
így emlékezhetünk rá. A Mantrajána gyakorlóknak rengeteg különböző jidam- ,
istenség joga létezik, amire fókuszálhatnak.
Amikor a tiszta tárgyon meditálunk, fontos hogy ne csak egy szobrot vagy képet
lássunk, hanem magát a Buddha megjelenését. Ha nincs szobrod vagy képed,
akkor vizualizálhatod. Elegendő tartani a tudatod a vizualizációhoz. A másik
módszer a légzésünket figyelni és a kilégzéseket számolni. A Buddha tanította,
hogy ennek sok előnye van. Tisztítja a fátylakat és növeli az élethosszat.
Ami a másodikat illeti: Nagyon fontos a sinében a test helyzet és a helyes szem
nézet. A lábak Vadzsra helyzetben. A tenyerek négy ujjnyira a köldök alatt az
egyenlőség mudrájában. A hátgerinc egyenes mint egy nyílvessző. Vállak kissé
hátra. Az áll kissé behúzva. Az ajkak sem becsukva, sem nyitva. A nyelv a
szájpadlást éri. Szemünk 8 ujjnyira az orrunk előtt (2 méterre előrenézünk).
Lassan belélegzel hang nélkül. Természetesen, hogy alig érzed. A kilélegzés
hasonló. Egy kényelmes ülésen, a szamádhi megvalósul, ha a fizikai pozíció
megvan. Ezért végezd egyenes háttal mozdulatlanul.
Ami a harmadikat illeti: Nyugtasd a szemedet kissé nyitva. Nézz a
fókuszpontra a pici nyíláson át a két szemhéj között. Ha könnyezni kezdesz, ne
nyúlj hozzá. Inkább hunyd le egy ideig. Ha szemeid elfáradnak ne fókuszold a
tudatodat rá, inkább helyezd a fókuszpontra.
Ami a negyediket illeti: Tisztítsd meg tudatodat különböző gondoktól, mint
például „bár lenne jó a meditációm”. Inkább képezz tiszta hibátlan tudatot. Ekkor
a tárgy majd tisztán jelenik meg. Amikor tisztán jelenik meg a kép, az lesz az
első fázis. འཇག་པ. Belekezdés a meditációba.
2) A folytonos gyakorlás: Ebben a stádiumban a gyakorló képes a tudatát a
fókuszponton nyugtatni rövidebb ideig, újra és újra, mindig vissza terelve tudatát
a fókuszpontra.
3) Állandó gyakorlás: Ebben a stádiumban a gyakorló képes a csapongást
felismerni abban a pillanatban, ahogy fellép és visszatéríti a fókuszpontra.
4) Megközelítés: Itt már a gyakorló annyira kiélesítette az éberséget, hogy a
tudata már akkor sem csapong, ha szórakozott is.
5) Megszelídítés: Itt a tudat örömteli, látván a szamádhi csodálatos kvalitásait.
A gyakorló megszelídíti tudatát az ellenszerekkel, ahogy a tompaság vagy a
zavartság fellép.
6) Békités: Ahogy a gyakorló elveszti a kontrolt meditáció felett, ahogy ismét
rákoncentrál a csapongás megbékül.
7) Teljes megbékülés: Mikor a szamádhival nem egyező klésák például az
irigység fellep, a gyakorló képes ezt azonnal békíteni, visszahozva a tudatot a
fókuszra.
8) Egyhegyű koncentrálás: A gyakorló megvalósította a tompaság és a
zavartság feladására szükséges metódusokat. A tudat mar csapongás mentes és
stabil.
9) Teljes egyenlőségben nyugodni: A megismerkedés ereje által tudatunk
erőfeszítés nélkül természetesen nyugszik a szamádhiban. Amíg a SINDZSANG
DEWA a kifinomult boldogság fel nem lép, addig egyhegyű sine vágyakozó
tudatnak hívják. Amikor az fellép tudatunk megtapasztalja az autentikus sinét,
ami a végső meditatív szamádhi.
Mindezek a lépések során lesznek hibák, amelyeket ki kell javítani, ahogy az
imént tanították. Fontos megérteni és használni a nyolc ellenszert a kilenc
stádiumnak megfelelően.

Ezt a szöveget DEZHUNG RINPOCHE írta. Tibetiből és angol fordításból magyarra

fordította Láma Lekshe Dorje.
A szöveg bármilyen másolatát vagy forgalmazását szorgalmazom.