NGUYEN HA NGAN KÖZGAZDASÁGTAN 2

R56HWT

ÉVKÖZI BEADANDÓ
BEMUTATÁS
HA-JOON CHANG „23 DOLOG, AMIT NEM MONDTÁL EL A KAPITALIZMUSRÓL”
CÍMŰ KÖNYVÉNEK 1. FEJEZETÉBE

„Szabadpiac márpedig nem létezik”

A kapitalizmusról sokat beszélnek és tanulmányoznak a mai gazdasági világban. A neves
közgazdász, Ha-Joon Chang azonban 23 dolog, amit nem mondtál el a kapitalizmusról című
könyvében megkérdőjelezi a kapitalizmussal kapcsolatos hiedelmeket, és rávilágít a rendszer
kevésbé ismert aspektusaira. Ebben az esszében belemerülünk a könyv első fejezetébe –
„Szabadpiac márpedig nem létezik”, és megvizsgáljuk Ha-Joon Chang érveit a kapitalizmusról és
annak hibáiról.

Ha-Joon Chang koreai intézményi közgazdász, aki fejlesztési gazdaságtanra specializálódott.

Jelenleg a Cambridge-i Egyetem Fejlesztési politikai gazdaságtanának olvasója. Chang
tanácsadóként szolgált a Világbanknak, az Ázsiai Fejlesztési Banknak, az Európai Beruházási
Banknak, az Oxfamnak és sok más ENSZ-ügynökségnek. Chang jól ismert arról, hogy történelmi
és kortárs esetek kombinációját használja a gazdaságfejlesztési gyakorlatok alakulásának és
meghatározó tényezőinek elemzésére.

Először röviden bevezetjük a „23 dolog, amit nem mondtál el a kapitalizmusról” című könyvet.
Ez a könyv a híres közgazdász, Ha-Joon Chang könyve, amely először 2010-ben jelent meg. A
könyv tartalma a kapitalizmus különböző aspektusait és a rendszerrel kapcsolatos általános
tévhiteket vizsgálja ebben a gazdaságban. A könyvben Ha-Joon Chang 23 érvet mond a
kapitalizmusról, beleértve az egyenlőtlenséget, a technológiai kudarcot, a társadalombiztosítási
rendszer szükségességét és a kormányzat szerepét a gazdaságban. Gyakorlati és elméleti
bizonyítékokkal, valamint a kapcsolódó problémák megoldásával szolgál. A könyv számos pozitív
értékelést kapott a szakértőktől, és hasznos gazdasági-politikai tartalmú dokumentumnak számít.

Ezután áttekintünk néhány fogalmat, amelyeket Ha-Joon Chang a könyv 1. fejezetében tárt fel.
Az 1. fejezetben Ha-Joon Chang az állam szerepét tárgyalta a gazdasági fejlődésben. Érvelése

1
NGUYEN HA NGAN KÖZGAZDASÁGTAN 2
R56HWT
szerint az állam fontos szerepet játszik a gazdasági növekedésben és fejlődésben, különösen Kelet-
Ázsiában. Ez egyértelműen látható olyan országokban, mint Korea, Tajvan és Japán. Ezek mind
olyan országok, ahol a 20. században gyors gazdasági növekedés tapasztalható, köszönhetően a
kormány ösztönzésének és aktív szabályozásának az ipar számára. Kiemelte azt is, hogy az állam
felelőssége, hogy polgárai számára szociális szolgáltatásokat nyújtson, mint például az oktatás és
az egészségügy. Ez elengedhetetlen a gazdasági átmenet felgyorsításához és a jövedelmi
egyenlőtlenségek csökkentéséhez.

Egy másik, ebben a fejezetben használt fogalom a tulajdonjogok fontossága. Ha -Joon Chang
azzal érvel, hogy a tulajdonjogok alapvetően megbízható és stabil üzleti környezetet teremtenek.
Ennek az az oka, hogy ez biztosítja a vállalkozások számára azt a biztonságot, amelyre szükségük
van a hosszú távú projektekbe való befektetéshez. Kiemelte azt is, hogy az erős tulajdonosi
szerepvállalás elengedhetetlen a vállalkozói szellem megújításához és a beruházások
ösztönzéséhez anélkül, hogy félnének azok elvesztésétől.

Végül Ha-Joon Chang a szabad kereskedelem előnyeit tárgyalja. Érvelése szerint a szabad
kereskedelem elengedhetetlen a gazdasági növekedés előmozdításához és a szegénység
csökkentéséhez. A szabad kereskedelem lehetővé teszi az országok számára, hogy olyan áruk és
szolgáltatások előállítására szakosodjanak, amelyek tekintetében a cégek komparatív előnnyel
rendelkeznek, ami fokozott hatékonysághoz és alacsonyabb árakhoz vezet. Ezenkívül a szabad
kereskedelem elősegíti a versenyt, innovációra ösztönzi a vállalkozásokat, és jobb termékeket és
szolgáltatásokat kínál.

Ha-Joon Chang azzal érvel, hogy a technológiai fejlődés fellendítheti a gazdasági növekedést,
de munkanélküliséget is okozhat. Amikor új technológiákat alkalmaznak a hatékonyság és a
munkatermelékenység javítására, az embereket fokozatosan felváltják a gépek, ami munkahelyek
elvesztéséhez vezet. Ez egyenlőtlenséget teremt a munkavállalók száma és a rendelkezésre álló
álláskereslet között, ami munkanélküliséghez és alulfoglalkoztatottsághoz vezet.

Emellett a gazdasági növekedés a munkahelyek polarizálódásához is vezethet, ami azt jelenti,

hogy egyes állások nagyon keresettek, míg mások elavulttá válnak. Például a technológiai ipar
növekedése jól fizető munkahelyeket teremtett szoftvermérnökök számára, de csökkentette a kézi

2
NGUYEN HA NGAN KÖZGAZDASÁGTAN 2
R56HWT
munka mennyiségét. Ez növeli a jövedelmi egyenlőtlenségeket, mivel néhány munkavállaló
lemarad, míg mások előrehaladnak és növekednek. Mindenekelőtt a tervezőknek ahelyett, hogy
csak a gazdasági növekedésre összpontosítanának, olyan politikákat kell előnyben részesíteniük,
amelyek minőségi és hatékony munkahelyeket teremtenek a munkavállalók számára. Különféle
intézkedések léteznek, mint például az oktatásba és a szakképzésbe való befektetés, a munkaerő-
piaci rugalmasság javítása és a szociális segélyeszközök biztosítása a munkavállalók számára.
Ennek eredményeként az országok inkluzív és fenntartható gazdasági növekedést tudnak
biztosítani.

A „munkahelyteremtő” mítosz kritikája is szóba kerül. A „munkahelyteremtő” kifejezést

kritizálják, mert hamisan azt sugallja, hogy a gazdag egyének és vállalatok kizárólagos felelőssége
a munkahelyteremtés. A munkahelyteremtés új munkahelyek teremtésének folyamata, különösen
azoknak, akik korábban munkanélküliek vagy inaktívak voltak. Ez egy összetett folyamat, amely
különféle tényezőket foglal magában, például a kormányzati politikákat, a technológiai fejlődést
és a változó piaci igényeket. Ahogy Ha-Joon Chang említette, „a munkahelyteremtés számos
tényező mellékterméke, beleértve a gazdasági aktivitás szintjét, a gazdaság szerkezetét, a
jövedelemeloszlást és a munkaerő összetételét”. (Chang, 11. oldal). Ennek eredményeként az,
hogy minden munkahelyteremtést gazdag egyéneknek és vállalatoknak tulajdonítanak, gazdasági
szempontból pontatlan és félrevezető.

A „munkahelyteremtő” mítoszának másik kritikája az, hogy felmagasztalja a gazdag egyének

és vállalatok szerepét a munkahelyteremtésben, de figyelmen kívül hagyja a munkavállalók
szerepét. Ahogy Chang érvel, "míg a vállalkozók és a befektetők képesek munkahelyeket
teremteni, végső soron a munkaerőszükséglet... határozza meg, hogy hány munkahely van a
gazdaságban" (Chang, 13. oldal). A munkavállalók fontos szerepet játszanak a foglalkoztatásban
azáltal, hogy kielégítik a készségek, a munkaerő és a találékonyság iránti keresletet a vállalkozások
számára. Ha a munkaerő nem professzionális és dinamikus, akkor még a legjobb vállalkozók és
befektetők sem tudnak munkahelyet teremteni.

Az 1. fejezet hangsúlyozza az államnak azt a jogát is, hogy pénzt juttatjon a gazdaságba. Ez azt
jelenti, hogy az állam fiskális politikát alkalmaz. A fiskális politika a kormányok gazdaságpolitikai
döntéseire utal. Rajta keresztül a kormány dönthet arról, hogy pénzt költ közszolgáltatásokra,

3
NGUYEN HA NGAN KÖZGAZDASÁGTAN 2
R56HWT
támogatja a gazdaságot és csökkenti az egyenlőtlenségeket, illetve létrehozhatja a szükséges
alapokat vagy hitelt vehet fel a pénzpiacokon... Például gazdasági válság idején a kormány
elfogadhat egy olyan fiskális politika, amely a kormányzati kiadások növelésével, az adók
csökkentésével vagy a vállalkozások pénzügyi támogatásával támogatja az aggregált keresletet.
Ez munkahelyeket teremt, növeli a fogyasztói kiadásokat és élénkíti a gazdaságot.

Emellett Ha-Joon Chang is hangsúlyozta a kormány szerepét a gazdasági stabilitás

biztosításában. A gazdaság az idő múlásával ingatag és instabil lesz. Ez megköveteli, hogy a
kormány aktív szerepet vállaljon a negatív kérdések kezelésében. A kormány a kamatkiigazító
politikát az infláció szabályozására, az árstabilitás fenntartására, valamint a vállalkozások és a
háztartások hitelének biztosítására használhatja.

A következő lépés a kormány szerepe a vállalkozások fejlődéséhez szükséges rugalmas

környezet megteremtésében. A kormány törvényeket és rendeleteket javasol, amelyek megvédik
a vállalkozásokat az olyan külső fenyegetésektől, mint a kalózkodás vagy a lopás. Ezenkívül a
kormány az oktatásba és a modern technológiába való befektetéssel elősegítheti a vállalkozások
innovációját és kutatását. Például a kormány csökkenti az új vállalkozások adóját, befektetési
ösztönzőket kínál, valamint támogatja a kis- és középvállalkozásokat.

Íme a kapitalista közgazdaságtan hibáinak következtetései és megoldásai. A kapitalizmus egyik

mítosza az az elképzelés, hogy a szabad piacok kormányzati beavatkozás nélkül működnek a
legjobban. Ez azonban nemcsak súlyosbítja a társadalmi egyenlőtlenségeket, hanem a gazdasági
növekedés strukturális akadályait sem kezeli. A közhiedelemmel ellentétben a piaci összetevők
eleve igazságtalanok és önszabályozók. Ezért ahhoz, hogy a kapitalista rendszer előnyei
elterjedjenek, a kormányoknak és a döntéshozóknak aktív szerepet kell játszaniuk a piacok
szabályozásában és a társadalmi jólét előmozdításában.

A kapitalizmus hibáinak egyik megoldása az, hogy újra kell gondolnunk, hogyan értékeljük a
munkát és a sikert társadalmunkban. A kapitalizmus azokat jutalmazza, akik már rendelkeznek
gazdasági előnyökkel, ami a vagyon és a hatalom néhány magánszemély vagy vállalat kezében
való koncentrációjához vezet. Ezért az individualizmus koncepcióját a társadalmi jóléttel, az
együttműködéssel és az együttérzéssel szemben újra kell értékelni. Ezenkívül le kell küzdeni a

4
NGUYEN HA NGAN KÖZGAZDASÁGTAN 2
R56HWT
kapitalizmus környezetre gyakorolt káros hatásait, ha tartósan szeretnénk hozzájárulni a globális
jóléthez. A jelenlegi modell nagymértékben támaszkodik a természeti erőforrások korlátlan
kiaknázására, ami nemcsak fenntarthatatlan, hanem hozzájárul a környezet romlásához és
súlyosbítja a klímaválságot.

Összefoglalva a szerző azt állítja, hogy nincs igazán szabad piac, hiszen a kormányzat mindig
részt vesz a gazdasági tevékenységben. Sok piac szabadnak tűnik, de nem az, mert a támogatások
elfogadása nyilvánvalóvá teszi őket. Általában kereskedelmi korlátozások, piaci szereplőkre
vonatkozó korlátozások, árszabályok és egyéb szabályozások lesznek. A fair trade vita az erkölcsi
értékekről és a politikai döntésekről szól, nem a gazdaságról. A közgazdaságtan tehát politikai
tevékenység, amelyen keresztül a szabadpiaci közgazdászok kifejezik politikai nézeteiket.

A „23 dolog, amit nem mondtál el a kapitalizmusról” első fejezete rávilágít arra, hogy meg kell
változtatni a paradigmát abban, ahogyan a munkáról, a sikerről és a növekedésről gondolkodunk
egy kapitalista társadalomban. A tévhitek és hamis feltételezések felismerésével és kezelésével
igazságos és fenntartható globális társadalmi-gazdasági rendszert hozhatunk létre. Emellett növeli
a társadalmi egyenlőséget és a boldogságot, és mindenki számára előnyös. És bár ezeknek a
problémáknak a megoldása óriási kihívás, egy igazságosabb és mindenki számára egyenlőbb
társadalom létrehozásának előnyei felbecsülhetetlenek.

Forrás:
https://www.huffingtonpost.co.uk/dr-james-hannam/capitalism_b_3694046.html
https://www.independent.co.uk/arts-entertainment/books/reviews/23-things-they-don-t-tell-you-
about-capitalism-by-hajoon-chang-2081168.html
https://mas.ps/en/featured-economists/4570.html
https://www.imf.org/en/News/Articles/2015/09/28/04/53/sp102309
https://truthout.org/articles/there-is-no-such-thing-as-a-free-market