Az Antigoné szerkezete és erkölcsi világa

Szophoklész Antigoné című alkotása jellegzetes antik dráma, ami a mű első olvasása után
is észrevehető.
Egyetlen tér van, ahol az események történnek. A kar kardalokat énekel, amik nem csak
magyarázzák a cselekményt, hanem össze is kötik az egymás után következő epeiszodionokat.
A mű címe egyben a főhős neve is, aki ellentmondásos, ugyanis egyszerre nőies, vad és
akaratos. A mű szigorú szerkezetű tragédia, megjelenik benne a bűn és a bűnhődés motívuma.
Az egész mű egy konfliktus köré épül, ami a két főhős Antigoné és a király, Kreón között
alakul ki. Kreón hübriszt követ el, ugyanis megtiltja a végtisztességet, tehát az emberi törvény
felülírja az isteni törvényt. Az exodoszban következik be a végkifejlet, a katasztrófa. A
hübrisz megbosszulja önmagát, ugyanis három személy is mártírja lesz az eseményeknek:
Antigoné, Haimón és Eurüdiké.
Kreón realizálja tetteinek súlyát, ennek hatására a mű végére dinamikus karakterré válik,
azaz jellemfejlődésen megy át.