a gericesek központi idegrendszer ének a fejben lévő része.
Az *h34070--- *
agy integrálja az érzékelésből származó információkat, és
irányítja a mozgási reakciókat, így fontos szerepet játszik az életfontosságú, ösztönös tevékenységekben; fejlettebb gerincesekben a tanulás központja is.
Fejletlenebb gerincesekben az agy csőszerű, és hasonlít a fejlett
gerincesek agyának korai fejlődési stádiumára. Három elkülönülő részből áll: a hátulsó agyból, a középagyból és az előagyból. Bár a magasabb rendű gerincesek agya jelentős változáson megy át az embrionális fejlődés során, ez a három terület náluk is megkülönböztethető.
A hátsóagy a nyúltvelőből (medulla oblongata) és a hídból
(pons) áll. A nyúltvelő közvetíti a jeleket a gerincvelő és a magasabb agyi központok között; emellett olyan autonóm funkciókat is irányít, mint a szívverés és a légzés. A hidat részben a gerincvelőt a magasabb agyi központokkal összekötő pályák alkotják; de tartalmaz olyan sejtcsoportokat is, melyek információt közvetítenek a nagyagyból a kisagyba.
A középagy felső része a látólebenyekből fejlődött ki, és a
halakban és kétéltűekben a szenzoros integráció legfőbb központja. Fontos integráló szerepet játszik a hüllőkben és a madarakban is. Az emlősökben a középagy sokkal kevésbé fejlett, s elsősorban mint összekötő kapocs funkcionál a hátsó agyrészek és az előagy között.
A nyúltvelőhöz, a hídhoz és a középagyhoz a kisagy nagy
idegkötegekkel kapcsolódik. Az emberben viszonylag nagyméretű kisagy az izomcsoportok működésének „finomhangolásával” szabályozza az egyensúlyt és koordinációt.
Az előagy magában foglalja az agyféltekéket és ezek alatt a
köztiagyat, melynek része a talamusz és a hipotalamusz. A talamusz a legfőbb átkapcsolási pont a nyúltvelő és a nagyagy között; a hipotalamusz a szexuális viselkedés, a fájdalom, az éhség, a szomjúság, a vérnyomás, a testhőmérséklet és más zsigeri funkciók fontos szabályozó központja. A hipotalamusz termeli az agyalapi mirigy elülső lebenyét szabályozó hipofiziotrop hormonokat; az agyalapi mirigy hátsó hormonja emellett termel még oxitocint és antidiuretikus hormont is, melyeket az agyalapi mirigy hátsó lebenye tárol és ürít ki a vérbe.
Az emberi agy bonyolultabb működései az eredetileg a
szaglólebenyek részeként funkcionáló nagyagyhoz köthetők. Az embernél és más fejlettebb gerinceseknél a nagyagy az agy többi része fölé nőtt, és az agytekervényeket tartalmazó szürkeállományt alkotja. A tekervények mértéke részben a test méretétől függ. A kisebb emlősöknek (pl. hangyász, selyemmajom) általában sima agyuk van, míg a nagyobb emlősöknek (pl. bálna, elefánt, delfin) meglehetősen tekervényes az agyuk.
Az agyféltekéket a hosszanti hasadék választja el. A hasadék
alján a corpus callosum néven ismert vastag idegrostköteg fekszik, ez képezi a kommunikációs kapcsolatot az agyféltekék között. Az idegrostok kereszteződnek a nyúltvelőben, vagy ritkábban a gerincvelőben, ezért a bal agyfélteke a test jobb oldalát irányítja, és viszont. Bár sok szempontból a jobb és bal agyfélteke tükörképe egymásnak, vannak köztük fontos működésbeli különbségek. A beszédközpontok a legtöbb emberben a bal agyféltekében helyezkednek el, míg a térérzékelés irányításáért felelős területek a jobb agyféltekékben találhatók.
Két mély barázda – a sulcus centralis és a sulcus lateralis –
négy részre osztja fel mindkét agyféltekét: a homlok-, a fali, a halánték- és a nyakszirtlebenyre. A sulcus centralis (központi barázda) vagy Rolando-árok választja el a kérgi mozgatóterületet (amely a hasadék előtt található) a kérgi érzőterülettől (amely a hasadék mögött van). Az agyfélteke tetejéről kiindulva a motoros és érzőterületek felső részei irányítják a test alsó részeit, a test felső részét pedig a motoros és érzőterületek alsó részei. Az agyféltekék más működésbeli területeit is megkülönböztették, beleértve a látókérget a nyakszirtlebenyben és a hallókérget a halántéklebenyben. A kéreg nagy része azonban nem valamilyen specifikus mozgató vagy érző funkciót szolgál; a magasabb rendű szellemi tevékenység egyértelműen az ún. asszociációs kéreghez köthető. Az emberi agykéreg legnagyobb részét ez teszi ki. Lásd még *h34070---