a belső elválasztású (endokrin) mirigyek és olyan szervek és

szövetek együttese, amelyek a hormonoknak nevezett kémiai

anyagok kiválasztásával szabályozzák a szervezet
életfolyamatait. A hormonok a véráram segítségével jutnak el
adott célszervekhez és szövetekhez.

A hormonok döntően befolyásolják a szervezet normális

növekedését, fejlődését, anyagcsere-folyamatait, szaporodását és
a homeosztázist (a környezettől viszonylag független belső
állandóságot). A hormonok a célszerv membránjain lévő
specifikus receptorokkal történő kölcsönhatáskor serkentik vagy
gátolják a különböző biokémiai folyamatokat. Bár a hormon a
véráramban kering, nem hat minden egyes sejtre, amellyel
kapcsolatba kerül, csak arra, amely a specifikus receptort
tartalmazza.

Az emberi szervezet belső elválasztású mirigyei: az agyalapi

mirigy, a tobozmirigy, a pajzsmirigy, a hasnyálmirigyben lévő
Langerhans-szigetek, a mellékvese, a mellékpajzsmirigy,
csecsemőmirigy és a nemi mirigyek (petefészek, herék).

A szervezet sok más szerve és szövete – így a bélcsatorna, a

gyomor és a szív – szintén kapcsolódik az endokrin
rendszerhez. A gerincesek szívizomsejtjeiben például olyan
anyag van, amely a vérnyomást, a vér mennyiségét és a só-víz
háztartást befolyásoló hormont tartalmazza. A tumorok
(daganatok) ugyancsak lehetnek a hormonális kiválasztás helyei.

A hormonkiválasztást általában negatív visszacsatolás, más

néven feedback-mechanizmus szabályozza, amelyben az
álmirigy hormonjának vérbeli koncentrációja hat a mirigyben
lévő érzékeny regulátorra, így gátolva vagy serkentve a
hormonkiválasztást. A neuroendokrin rendszer magában foglalja
ezenkívül a hipotalamusz– agyalapi mirigy– célmirigy-tengely
nevű mechanizmust, amelyben a hipotalamuszban termelődő
felszabadító hormonok, az agyalapi mirigy működését serkentő
(releasing) vagy gátló (inhibiting) hormonok hatására az
agyalapi mirigy a többi belső elválasztású mirigyre hatást
gyakorló célhormonokat választ ki, amelyek aztán a
vérkeringésbe jutva kötődnek a célmirigyek receptoraihoz.

Minthogy a hipotalamusz lényeges része az agynak és a

központi idegrendszernek, és hormontermelése révén az
endokrin rendszernek is, fontos kapcsolatot jelent a szervezet két
ellenőrző rendszere – az idegrendszer és az endokrin rendszer –
között. Továbbá, a két rendszer a vegetatív idegrendszeren át is
kapcsolatba kerül egymással, ugyanis a vegetatív idegrendszer
hat a mellékvesevelő és a hasnyálmirigy hormontermelésére. A
két rendszer kölcsönhatása teszi lehetővé, hogy a szervezet
reagáljon a belső és külső körülmények változásaira. Az
endokrin rendszer betegségeit a túl sok vagy túl kevés
hormonkiválasztás vagy a szervezet hormonfelhasználási zavara
okozza. Az agyalapi mirigy elülső lebenyének hormonja – a
növekedési hormon – például a gyermekek normális
növekedését biztosítja. Fokozott termelődése óriásnövéshez
vezethet, hiánya azonban törpenövést okozhat.

Az egyik legismertebb és legveszélyesebb endokrin betegség a

cukorbetegség. Legsúlyosabb típusát, az általában gyermek-
vagy serdülőkorban kezdődő fiatalkori cukorbetegséget a
hasnyálmirigy hormonjának, az inzulinnak elégtelen termelése
okozza. A betegség enyhébb típusa, a felnőttkori cukorbetegség
általában a túlsúlyos, keveset mozgó, középkorú embereknél
fejlődik ki, akik nem képesek az inzulin hatékony
felhasználására. Lásd még hormon
*h32992--- *

Lásd még:

hormon
*h32992--- *