SZÉLÜTÉS, az agyműködés hirtelen zavara, amelyet az adott agyterület vérellátásának nagyfokú csökkenése vagy bevérzése okoz. Következményeként az agyszövet elhal, és ezért károsodik a látás, a beszéd, a felfogóképesség és a mozgás (pl. egyik vagy mindkét testfél hirtelen megbénul). A stroke bekövetkezésének valószínűségét növelő tényezők a dohányzás, a magas koleszterinszint, a cukorbetegség, az öregedés, valamint némely örökletes baj.
Kialakulása az alábbi négy esemény közül legalább eggyel együtt jár:
1. egy agyi érben vérrög képződik (trombózis; ez a stroke leggyakoribb
formája; 2. az agyat ellátó egyik artériában vérrög akad meg, amely egy másik testrészben képződött, majd odasodródott; ez az embólia. A szívroham, a szívbillentyűk betegsége és a pitvarfibrillációnak nevezett szívritmuszavar miatt szintén képződhet olyan vérrög, amely az agyba jut.
Mind az első, mind a második típusú vérrögképződés hatására csökken
vagy megszűnik az agysejtek vérellátása. Az első két ok következtében kialakult stroke-ot tovább súlyosbíthatja, hogy a környező területekre vér és testfolyadék szivárog (ödéma); 3. a véráramlás időszakos elégtelenségét okozza az artériák átmeneti görcse (spasmus), ill. az érelmeszesedés (arteriosclerosis) miatt beszűkült érszakaszokon átáramló vér vörösvértest-kiülepedése. Az érelmeszesedés oka leggyakrabban az artériák falában lerakódó zsíros anyag; 4. az artériafal megreped, és vérzés alakul ki. A fal megrepedhet azért, mert érelmeszesedés miatt meggyengült, ill. az elvékonyodott fal kiboltosult (aneurizma). Az agyi artériák falát a magas vérnyomás károsító hatása szintén meggyengítheti. (A hipertónia az érelmeszesedés folyamatát is felgyorsítja.)
Az ún. „minor stroke” („kis stroke”) akkor jön létre, amikor az
agyállományba mélyen behatoló hosszú, vékony artériák érelmeszesedés miatt elzáródnak, és mivel a körülöttük lévő agyszövet vérellátása megszűnik, a szövet elsorvad, majd felszívódik, és a helyén kis lyuk (lacuna) marad. Az ismétlődő károsodások hatására az agy az évek folyamán lyukacsossá válik, és ennek következménye az Alzheimer- kórhoz hasonló elbutulás (demencia).
Következmények. A stroke első rohamának olykor súlyosak a
következményei: rövid időn belül, rendszerint néhány óra vagy nap alatt kiterjedt bénulást, beszédképtelenséget, kómát vagy halált okozhat. Máskor viszont több átmeneti kis stroke lép fel, s ilyenkor a beteg az egyik karján, lábán vagy arcfelén gyengeséget, zsibbadtságot érez, miközben átmeneti beszéd- vagy látászavar is felléphet. Ezek a kis rohamok sokszor visszatérhetnek, és előbb-utóbb kiterjedtebb és tartós bénulást okoznak.
Ha a bal (a legtöbb emberben a domináns) agyfél károsodott, akkor a
beteg jobb testfele bénul meg, mert a legtöbb idegrost az eredéséül szolgáló agyféltekével ellentétes testfélbe fut. A jeleknek és tüneteknek azonban számtalan variációja fordulhat elő.
A vérzéses stroke (agyvérzés), amelynek kialakulása általában összefügg
a magas vérnyomással, sokszor súlyos neurológiai tüneteket okoz, ill. halálos kimenetelű, lehet azonban kis kiterjedésű, ismétlődő, és a súlyos károsodás kialakulhat fokozatosan is. Kezelés. A stroke és az egyéb okból (pl. daganat miatt) kialakult agyi károsodás elkülönítése érdekében alapvető fontosságú a pontos kórtörténet ismerete és a testi vizsgálat, különösen az ideggyógyászati tünetek felismerése. Azt is fontos eldönteni, hogy a stroke trombózis, embólia vagy pedig vérzés következményee. A vérzés kimutatására sokszor nélkülözhetetlen a gerincfolyadék (liquor cerebrospinalis) vizsgálata, de a diagnosztikus képalkotás (pl. a rétegvizsgálat) is tisztázhatja a diagnózist. A trombózis vagy embólia miatt kialakult stroke kezelésére széles körben alkalmazzák a véralvadásgátlókat, melyeket azonban agyvérzés esetében nem ajánlatos használni. A stroke-ban ráadásul egyszerre lehet jelen a vérrögképződés és nagy mennyiségű vérzés, ami további gondot jelent.
Sok esetben a két nyaki verőér egyikének elzáródása okozza a stroke-ot.
Ezek a verőerek az aortából erednek, és a nyak két oldalán felfelé futva szállítják a vért az agyba. Ha az elzáródás csak rövid szakaszt érint, műtéttel eltávolítják az elzáródást okozó vérrögöt, ill. helyettesítő vagy megkerülő műeret ültetnek be.
A stroke-os betegek közül sokan még további 10– 20 évet élnek, ezért fontos a korán megkezdett és hatékony rehabilitáció, beleértve a fizio- és a beszédterápiát.