Élet a középkorban

A 10. század végére Európa nyugati felén véget értek a zsákmányszerző-hódítótámadások, ezért
megnőtt a népessége.

- a hagyományos művelési módszerekkel nem tudtak elegendő élelmet termelni, ezért új eszközök
alkalmazásával (szügyhám, nehézeke) áttértek a háromnyomásos földművelésre

-következménye: jelentősen nőtt a terméshozam

-a jobb megélhetés újabb népességrobbanást eredményezett, ezért újabb földeket kellett művelés
alá vonni

-az elegendő élelem lehetővé tette a kézművesek kiválását a mezőgazdaságból, akik a kereskedők
által kedvelt vásárhelyekre költöztek, és velük közösen létrehozták a középkori városokat.

A városok kialakulásának helyszínei:

Földrajzi helyek: folyók és hegység találkozása, folyók torkolata, utak kereszteződése, hegyvidék és
síkság találkozása:

-királyi, egyházi, földesúri székhely (várak-kolostorok)

-nyersanyaglelőhelyek (bányák)

-kereskedelmi-piaci központok (vásárok)

-ókori városok romjai

A városok típusai:
- szabad királyi városok: a király a földesuruk pl.: vásárvárosok és bányavárosok

-mezővárosok: a földesúr alá tartoznak, egy összegben fizetnek adót

A várost fallal kellett körbekeríteni (kiváltság és kötelezettség). Vásártartás joga: heti vásárokat és
országos vásárokat tarthattak. A polgár személyében szabad volt, nem állt magánföldesúri joghatóság
alatt, közvetlenül a király alá tartozott.A polgár mentes volt minden jobbágyi szolgáltatás alól,
szabadon választhatta meg lakóhelyét, lehetett tulajdona, városi ingatlana, ezeket szabadon
örökíthette. DE: Fizetnie kellett királyi és az egyházi adókat, viselte továbbá a városi önkormányzat
terheit. A polgárnak katonáskodnia is kellett, háború esetén köteles volt védeni a várost.

középkori mondás: „A városi levegő szabaddá tesz” – ha egy jobbágy beszökött egy városba, és 1 évig
ott élt, szabad polgárrá válhatott.
A céhek:

Azok az iparosok, akik ugyanazon mesterséget űzték, érdekeik védelmére céhekbe tömörültek. Mivel
a piac szűk volt, ezért úgy védekeztek a túltermelés, az egymás közötti verseny és az idegen áruk
ellen, hogy szigorúan szabályozták a termelés és az értékesítés egész folyamatát. A céh biztonságot
nyújtott tagjainak, mert a verseny kizárásával áruinak biztos piacot garantált. A céh élén egy-két
céhmester állt, akiket a mesterekből álló céhgyűlés választott. A céhbe nem volt könnyű bekerülni,
ehhez hosszú évekig inaskodni kellett egy mesternél, majd a legény már, mint segéd dolgozhatott
tovább tanítójánál. Ezután a legény vándorútra kelt, városról városra járt, és idegen iparosoknál
csiszolta tovább tudását. Ha hazatért, elkészítette mestermunkáját, ez volt a mesterremek, amit a
céh vezetői bíráltak el. Ha elfogadták, akkor a legényből mester lehetett, és saját műhelyt
alapíthatott – ha tudott.

Életkörülmények a városban:

A Római Birodalom egykori városlakóihoz képest sokkal rosszabb életkörülmények között éltek a
középkori polgárok. Bár alapvetően minden városvezetés törekedett az utcák tisztán tartására, de
nem mindig sikerült. Az utcák nem voltak kikövezve, legfeljebb deszkapallókat fektettek le, ha nagy
volt a sár. Az állatok az utcára piszkítottak, ide öntötték a házakból is a szennyvizet, szemetet. Ez volt
a fő oka a városok szűk utcáiban, sikátoraiban terjengő bűznek is. A szeméthalom felhalmozódása
pedig nemcsak a népes patkányseregek elszaporodását segítetté, hanem a járványok melegágyát is
jelentette. Az utcákon, tereken, útkereszteződéseken kutakat fúrtak, s ide jártak a környék lakói
vízért. A legtöbb városban alkalmaztak éjjeliőrt, igaz, hogy sok helyütt csak a XV. századtól. Ennek
kötelességévé tették, hogy járja az utcákat, s utcasarkokon elkiáltsa: hány óra van, este
figyelmeztessen, hogy mindenki jól takarja el tűz helyén a parazsat, hiszen ha egy házra „felröppent a
vörös kakas” (vagyis kigyulladt), az épületek zsúfoltsága miatt nagyon könnyen leéghetett akár egy
egész városnegyed.

Lovagi kultúra
 Lovagok: katonáskodó földesúr, lovas katona, testét páncél védte, kereszténység védelme is
feladata a keresztes hadjáratokban
 Lovagi tornákon vettek részt, ez egy sportesemény, lovagi címerük is volt
 Lovaggá ütés ceremóniája
 Lovagi erények: bátorság, segítő készség, elesettek gyámolítása...
 Az irodalomban: trubadúr líra (férjezett hölgyeknek szerenádoztak)

Lakásviszonyok
 A jobbágyok földbe vájt kunyhókban éltek
 A főurak lakó tornyokban, várakban
 Bútorok: ágy, pad, karosszék, ládák, asztal
 Nehezen fűtöttek, világítottak (fáklyák, mécsesek)
Étkezés
  Általános volt az alultápláltság
 Jómódúaknál hús, a jobbágyoknál inkább gabonafélék (Kása)
 Az ivóvízzel terjedő betegségek miatt, aki teheti inkább bort fogyasztott
 Közös tálból ettek. Csak kés
 Mézzel édesítettek. A keresztes hadjáratok után jelentek meg a keleti fűszerek

Élet és halál

 Alacsony az átlag életkor

 Óriási a csecsemő és gyermek halandóság
 Szülés után vagy közben sok nő elhunyt
 Gyakoriak a járványok
 Hatalmaskodás, erőszak gyakori
 Kegyetlen büntetések: csonkítások, kínzások
Család, nők és gyermekek
 Általában több nemzedék élt együtt
 A nők alárendelt helyzetbe voltak
 A gyermekeket apró felnőtteknek tekintették
 Lányok: anya,szerep háztartás vezetése
 Fiúk: Katonáskodás,hivatalviselés, gazdálkodás