Professional Documents
Culture Documents
A Magyar-Finn Nyelvrokonságról Egyszerűen Unkarilais-Suomalaisesta Kielisukulaisuud
A Magyar-Finn Nyelvrokonságról Egyszerűen Unkarilais-Suomalaisesta Kielisukulaisuud
Észt
Finnségiek
Mari
Komi
Hanti
Számi
Jász. Oszét
Makkay János
Finn
Vepsze
Mordvin
Udmurt
Manysi
Szamojéd
Kun. Törökség
Kiadvány
Kapcsolat
Keresés
Küldés
Bemutatkozás
.
.
.
Első kiadás
Készült 2017-ben,
2017. december 6.
.
Hálásan köszönöm minden segítőnek – figyelmét, gondoskodását! M. A.
.
Jumala siunatkoon Suomea! Isten áldja meg Finnországot! Isten éltesse Suomi lakóit
szeretetben, egészségben, békességben! További sikert kívánunk a tehetséges, dolgos és
kitartó („sisu”) finneknek. A svéd és cári évszázadok után éppen száz éve kiáltották ki az
áhított függetlenséget. Mi nem késlekedtünk: A Finn Köztársaságot – Suomen Tasavalta – az
Osztrák–Magyar Monarchia már 1918. január 13-án, majd a csonka Magyar Királyság újra,
1920. augusztus 23-án elismerte. (A viszonos finn elismerés: 1920. szeptember 10.)
Senkinek az érzékenységét, jogos büszkeségét (vagy egyéni hitét?) nem kívánom megsérteni.
A magyar nyelv rokonságát az újkori nyelvtudomány kutatta ki a 18. századtól – egyre bővülő
ismereti-bizonyító anyaggal. Remélem, elfogadhatjuk, hogy ilyen fontos ügyben egyéni
vonzalom vagy rövid távú pártérdek nem dönthet. A nyelvrokonság tudományos kérdés. Ne
csináljunk már belőle politikai jelszavakat! Ha szomszédaink téves, valótlan állításokat
hangoztatnak, nekünk bőven elegendő a szilárd ragaszkodás a tényekhez.
Létszám. Kis létszámú nép is képes növekedni-erősödni békeidőben. Árpád honfoglaló népe
40-50 ezer, az őket fogadó népesség mintegy félmillió lehetett. (Tán súlyos érv a kettős
honfoglalásra…) Tehát: „…Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” (Berzsenyi Dániel)
Hősének, világkép, hitvilág. B. Kovács István kutatásai szerint kétféle hatás érvényesül az
általa gyűjtött magyar, gömöri hősénekekben: erdei népeké (altaji törökök vagy burját
mongolok) és pusztalakó lovasoké, nomádoké. Érdekes, Voigt Vilmos tagadja, hogy a magyar
hősének fönnmaradhatott a 16-18. századig. De hiszen még a 20. században is lehetett
gyűjteni! A finnek kalevalai hagyománya visszamutathat akár a vaskorig? Hát a magyaroké?
Ne feledjük az Óperenciás-tengert, az Üveg-hegyeket, az égig érő fát stb.-t!
Hány a rendszerváltás? László Gyula és Makkay János életműve nyomán úgy tűnik, hogy
előmagyar, magyar őseink legalább négy „rendszerváltáson” mentek keresztül a 6–10.
században: a) Tegyük fel, 567-568-ban az avar hatalom előmagyarokat is magával sodort a
Kárpát-medencébe. 803-ig tartós avar (avarhun, várkony) hatás; alföldi szarmata-jász hatás;
déli szláv hatás (őket az avarok hívták északról). b) 803 után frank (nyugati) és bolgár-szláv
(délkeleti) uralom, hatás. c) 895-től Árpád türk népének hatása. d) 972-től Géza fejedelem, az
1001. január 13. után megkoronázott Szent István nyomán keresztény és német hatás. Ilyen
átalakulások után érthető, hogy a finnugoros műveltségből elsősorban a nyelv maradt fönn. S
Petőfi szavaival: „Isten csodája, hogy még áll hazánk.
.
A jelhangtól a mondatig
A finn és a magyar a finnugor fa két szélső ága, hisz nyelvelődeink kb. 5000 éve válhattak
szét. Ezért egymás nyelvét nem értjük, mégis sok a közös vonásunk. Lássuk a lényegeseket!
– Szó elején nem szíveljük a mássalhangzó-torlódást: part – f. ranta < strand; iskola <
schola.
– Ragasztani azt tudunk ám! A magyar és finn toldalékoló nyelv (olykor összeolvadó
szóelemekkel). Íme a kígyóhosszúságú példák: m.
megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért;
– Gazdag a szóképzés a magyarban (100-nál több képző) és a finnben (kb. 150 képző).
– Az ősi igenévszó megléte: m. fagy, les, nyom, vész – f. itä- (csíra és csírázik); onki- (horog
és horgászik), tuule– (szél és fúj).
– Közös ősiségről árulkodik a páros testrész megnevezése egyes számmal, illetve a „fél”
megnevezéssel: gyalog – jalan (lábon); (a finn puoli jelentése: fél) féllábú – jalka|puoli;
félkezű – käsi|puoli; félszemű – silmä|puoli.
– A magyarban és a finnben nincsen birtokló ige: nekem, neked, neki, nekünk, nektek, nekik
van – minulla, sinulla, hänellä, meillä, teillä, heillä on; illetve minun on nälkä – éhes vagyok.
– Rokon birtokos személyragok utalnak a birtokos személyére: apám szeme – isäni silmä.
Persze szerkezet nélkül is utalnak a birtokos számára, személyére: apám – isäni (finn
nyelvjárási és korábbi finnségi: isäm!).
– A számnévi jelző után egyes szám áll: három fiú – kolme poikaa.
– Régen a magyarban sem volt névelő. Újabban a beszélt finnben is előfordul: Yks nainen
meni kotiinpäin. Se nainen näki, että,… – Egy nő hazafelé ment. A nő látta, hogy,…
– Alanytalan mondat: m. esik, fagy, havazik – f. salamoi (villámlik), sataa (esik).
– Névszói-igei állítmány: tanár vagyok, halász maradok; olin kalastaja (halász voltam), ole
hyvä (légy szíves); előfordul más nyelvcsaládokban is. (Hasonló, talán külön fejlődéssel.)
– A ősi ragtalan tárgy: m. favágó, háztűznézőben, szájtátva – f. anna se tänne! (add ide azt),
syötiin kala (megetetett a hal, megettük a halat, meg lett edve a hal). Tulajdonképpen a
szenvedő igealak mellett kétféle tárgy állhat a finnben: Syötiin kala (ragtalan tárgy). = A hal
megétetett./Megették a halat./Megettük a halat. Syötiin kalaa (részelő eset). = Halat
ettek./Ették a halat./Halat ettünk. Más példa: Sauna (ragtalan tárgy) rakennetaan tavallisesti
järven rannalle. = A szaunát rendszerint tó partjára építik/építjük.
– Közös eredetű szavaink száma: mintegy 250-260, köztük elemiek, fontosak, gyakoriak.
– Ugyanígy ősrégiek e kifejezések: halászni, halat fogni – kala pyytää (kaloja pyytämään),
gombászni menni – sieneen mennä (gombába menni).
.
.
Helykímélő jelek és rövidítések: * = kikövetkeztetett ősi (uráli vagy finnugor vagy ugor)
szóelem jele; Ø = semmi szóelem (idegenesen: zérus morféma); birt. = birtokos; E = egyes
szám; f. = finn; fn = főnév; i = ige; ik = igekötő; in = igenév; m. = magyar; mn = melléknév;
nn = csenget szó g előtti n orrhangja hosszan (nyelvészeti jele: ηη); nyelvj = nyelvjárási; rég
= régies; sz. = személy; szn = számnév; szr = személyrag; T = többes szám; V = valamilyen
magánhangzó a toldalékban (vocalis).
.
Igék
– Az ősi *-n képzőből ered. M. példák: cseppen, pihen, roppan. F. példa: menekül – pakene-.
Ige–ige műveltető képző, illetve tárgyasító, valamilyenné tévő képző: -t, at/et, -tat/tet; -ít
– Az ősi *-kt képzőből. Példák: itat – juotta-, etet – syöttä-, vitet – viettä-; elveszít – menettä–.
Névszó–ige képző: -z
– Az ősi *-t képzőből ered. M. példák: kezez, övez, szemez, tépáz, vizez.
Névszó–ige képző: -l
– Az ősi *-l képzőből ered. M. öl – ölel és f. syli – syleile-; m. kéz – kezel és f. käsi – käsittele-
(foglalkozik). Továbbá: szól, metél, dobál; énekel – laula-, énekelget – laulele–.
– Tehát közös sajátság, hogy a kijelentő módnak sem a finnben, sem a magyarban nincs jele.
Vegyük első példának, kezdjük ragozni a f. elä- – m. él igét: elänen – talán élek, elänet –
talán élsz, elänee – talán él, elänemme – talán élünk, elänette – talán éltek (ti), elänevät –
talán élnek. Folytathatjuk: lienen – talán vagyok és antanen – talán adok stb.
– Az ősi *-k jelből ered, mely már az ősmagyar korban az előtte levő mássalhangzó hatására
alakult át (k > χ’ > γ >) –j-vé.
A finn felszólítómód a –k, mely néma –k-ként (gégezárhangként) is szerepel: menj – mene(k)
és menjetek – menkää.
Jelen idő jele: Ø = semmi szóelem Jövő idő jele: Ø = semmi szóelem (+ határozószó)
– A két rokonnyelvben a magyar régies elbeszélő múlt jele és a finn egyszerű múlt jele felel
meg egymásnak. A f. példaszó a m. néz rokonszava: lát – näke-, näh-.
A m. –á, –é időjel (régen –ei) és a f. –i időjel a régi közös uráli *–j múltidőjelből ered.
nézém – näin, nézéd – näit, nézé –näki nézénk – näimme, nézétek – näitte, nézék – näkivät
Itt egyébként nemcsak a múlt idő jele, de az igei személyragok is ősiek, közös eredetűek!
Igeragozás (13)
.
Az ősi, finnugor személyes névmások egyes szám 1-2-3. személyben a következők voltak:
*mV (én), *tV (te), *sV (ő), s hozzájuk kapcsolódott az ősi *-k többesjel. Mindezekből
alakultak ki a magyar, illetve finn személyes névmások: én – minä; te – sinä (régen tinä!); ő
(az s eltűnt)– hän; mi – me; ti – te; ők – he.
– E/2. sz.: adsz; az -sz *-s´ múltidőjelből; teszel; az –l ige–névszóképzőből: ölel – syleile-.
– E/3. sz.: ad (Ø); megyen, –n < *-na/nä folyamatos melléknévi igenév; f. menee < menevi <
meneepi; ősi végződés, de nem azonos anyagú a magyarral; a f. 3. személyű igerag a *-p
igenévképzőből ered (kapcsolatos a magyarral; lásd a m. -va/ve határozói igenevet).
– T/1. sz.: adunk – annamme; személyes névmási eredetű ragok + -k többesjel; mi – me.
– T/2. sz.: adtok – annatte; személyes névmási eredetű ragok + -k többesjel; ti – te; a f. ragok
régi alakjai: *-k-me(k) és *-k-te(k). A Halotti Beszédben: vogymuk!
– T/3. sz.: adnak; –nak/nek < –n képző (E/3.) + –k többesjel; f. antavat (adnak) (m. –va/ve!).
(A -nak/nek n-je azonos az E/3. személy n-jével.)
– T/2. sz.: adjátok, teszitek; személyes névmási eredetű ragok + -k többesjel; ő – hän, ti – te.
– Az ősi *–k és *-p képzőkből ered, s kapcsolatban áll a finn –k ige–névszó képzővel.
Példák: való(b), menő(g); finn párhuzam: beszéd – puhe(k). A finn szó végi gégezárhang
sincsen írásban jelölve.
– Az első alkotó eleme az *–n ősi képzőből származik, s előfordul finn toldalékban is:
adott (melléknévi igenév) – antanut (melléknévi igenév) Az f. szóalak n-je tehát közös
eredetű a m. –ni főnéviigenév-képző n-jével.
– Az ősi *-p igenévképző, egy vég-helyhatározói magánhangzó rag és az ősi *-n tartam-
helyhatározó rag származéka e toldalékunk.
m. élve, élvén – f. elävä (= élő). A finnben az ősi –p képzőként megmaradt: rák – syöpä.
Névszók
Ige–névszó képző: -g
– Az ősi *-ηk képzőt fedezhetjük föl következő szavainkban: csillag, harag, részeg, világ,
virág. További toldalékban: fergeteg, rengeteg, zuhatag.
Ige–névszó képző: -k
– Az ősi *-kk képző igéből is képez névszót: maradék, játék; hasadék, rejtek (teljes alak: –
ék).
Finn példák: terjedés, eladás – levikki; kelendőség, fogyasztás – menekki (leviä- – terjed,
mene- – megy).
.
– Az ősi *-l képző föllelhető m. szavakban: fogoly (rab), fonal, fonál, kötél, lepel.
Ige–névszó képző: -m
– Az ősi *-m utódképzője igéből alkothat névszót is: födém, öröm, villám.
További finn példák kétféle –m-es képzővel: élet – elämä, halál – kuolema, csók – suudelma;
visszér, gyűjtőér– laskimo, öntöde – valimo.
Névszó–névszó képző: -d
– Az ősi *-nt képzőből ered a m. –d, –di, –du kicsinyítő-becéző képző: Agárd, apród, Árpád,
gyengéd, Mogyoród, szád (nyílás) (szá + –d). A –d-nek megfelelő hang az –nt a következő
finn képzőben: gazdasszony – emäntä; zöld, üde – vihanta.
Névszó–névszó sorszámnév-képző: -d
Névszó–névszó képző: -g
– Az ősi *-ηk vagy *-ηe kicsinyítőképző csak néhány szóban mutatható ki –g alakban: balog
(balkezes), jog, kéreg, keszeg, lovag. Ige–névszó képzőként: reszketeg, viszketeg; zuhatag,
Névszó–névszó képző: -k
– Az ősi *-kk képzőből lett m., névszóból névszót képző –k: ének, farok, fészek, torok.
F. példák: jószág, állat – elikko; emse, koca – emakko; negyedrész – nelikko;
A -ka/ke, -kó/kő, -cska/cske névszó–névszó képzők szintén ezt az ősi -k képzőt tartalmazzák.
– Az ősi *-l képző a magyarban -l vagy –ly képzőként hozott létre új szavakat: fogoly
(madárfaj), körtvély, nyúl, személy. Egy finn példa: vizes, vizenyős – vetelä.
Névszó–névszó képző: -m
– Az ősi *-m lehet névszóból névszót képző: alom, orom, sulyom (vízi dió), vérmes.
– Az ősi *-ć kicsinyítőképző –s és –cs képzővé alakult a magyarban: cicus, órás; kövecs,
uracs. Továbbá az –ós, –csa, –csi, –cska stb. képző.
– Az ősi *-tt képző és az ősi eredetű *-n rag (továbbá az ősi *-l névszóképző) alkotja ezt a
magyar toldalékot.
fejetlen – päätön (fej nélküli, esztelen, vég nélküli, fejvesztett); jégmentes (jegetlen) – jäätön,
szájatlan (száj nélküli) – suuton; szívtelen – sydämetön.
Mind a magyar -talan/telen képző, mind a finn -ton/tön képző a nyelvek külön életében
alakult ki, de elemeik közös ősi képzőkre mutatnak vissza. Véletlen (?) összecsengés.
Névszójelek (8)
Többesjelek: -i és -k
– A m. -i többesjel valamikor *–j volt. A finnben a birtokos esetnél, részelő esetnél és több
névszóesetnél találkozunk a közös eredetű, a magyar -i birtoktöbbesítő jelnek megfelelő finn
–i-vel: fészek – pesä; fészkeim (stb.) – pesiä (többes részelő eset; fészkeket és egyéb
jelentésekkel). – A magyar –k többesjel az ősi *-k többesítő jelből vagy a *–kk
gyűjtőnévképzőből származik. M. megyünk – f. menemme(k), illetve fenyves – kuusikko.
Névszóragok (10)
– Alanyesetben nincsen külön végződése sem a m., sem a f. főnévnek vagy melléknévnek.
– Balázs János szerint mind a tárgy, mind a tartam-helyhatározói eset (locativus) t-je egy ősi
*T szóelemre (morfémára) megy vissza, amelynek szerepét az ige határozza meg: Ha az ige a
cselekvés célját jelöli, akkor tárgyrag lesz belőle, ha a cselekvés folyamatát, akkor helyjelölő.
Mindezt Pusztay János professzornak a paleoszibériai nyelvek körében végzett kutatásai is
alátámasztják.
– A finn személyes névmásokban előfordul a –t tárgyrag: minut, sinut, hänet, meidät, teidät,
heidät (engem, téged, őt, minket titeket, őket). Továbbá: kit? – kenet? (kérdő névmás).
– Az ősi vég-helyhatározói (hová?) *-k rag a magyarban magánhangzóvá alakult át, például az
elő szóban (ik, hsz), továbbá az -ig határeseti rag -g–je és a -nak/nek részeshatározói rag -k–ja
őrzi.
A finnben a gégezárhang (véghehezet, néma –k) őrzi az ősi -k-t: ide – tänne(k), oda –
sinne(k). Továbbá a finn eredményeset –ksi ragjában folytatódik. Példák: apává – isäksi,
mennyé – miniäksi; őszre – syksyksi, télre – talveksi.
Sőt találunk időhatározó példákat is: télen – talvena, mai napon (ma) – tänä päivänä. Egy
állapothatározói példa: öregen – vanhana.
– Az elhomályosult alakban fönnmaradt ősi, ugor kori *-l (külső távolító eset ragja) több
szerepű: alól; végül; magyarul; elöl, hátul, hol. De a magyar közellevő eset -nál/nél ragjának
is alkotóeleme. Ugyanez az -l fordul elő a -ból/ből, -ról/ről, -tól/től, -ul/ül, -val/vel
ragjainkban is. – A finn -lle (külső közelítő eset), -lla/llä (közellevő eset), –lta/ltä (külső
távolító eset) ragokban szerepel az -l, mely feltehetően a finnugor *–la helynévképzőből
eredhet, illetve kapcsolatban állhat a magyar -l-lel is. Példák: fejre, fölé, -ra/re – päälle: övön –
vyöllä, halon – kalalla, nőnél – naisella; apától – isältä.
A finn -ssa/ssä a régi -sna/snä toldalék-alakból fejlődött ki. Példa: májban – maksassa,
kézben – kädessä.
– Persze a magyar -ban/ben rag csak áttételesen azonos eredetű a finn -ssa raggal. A
magyarban a bél szóból eredt a belën névutó – ez változott át -ben raggá –, amelynek -n eleme
az ősi *-na rag folyománya. A finn -ssa/ssä (-ban/ben) eredetileg tartalmazta eme ősi ragot: -
sna volt (az -s eredetileg lativusi-véghelyhatározói toldalék).
Meglepő, hogy a számbavételkor milyen sok közös eredetű toldalékot találtunk! Pedig
képzőből még sokkal több van.
.
.
ÖSSZESÍTÉS. A magyar s finn névszóesetek, -ragok, igenevek áttekintése
– Íme, a három ősi alapeset pontosan jelzi az irányhármasságot. Belőlük fejlődött ki a legtöbb
helyhatározói eset, illetve részben a többi határozói eset is: – előzmény-helyhatározói eset –
ablativus (honnan?); – tartam-helyhatározói eset – locativus (hol?); – vég-helyhatározói
eset – lativus (hová?).
magyar finn
alanyeset – nominativus Ø Ø
Helyhatározói esetek
A finn főnévi igenévi alakok – A vastagított toldalék, toldalékrész itt is közös eredetű.
.
.
172 nagyon biztos és 59 eléggé biztos szófejtés, továbbá 21 bizonytalan, azaz 252 szófejtés
szerepel az alábbi alcsoportokban.
Tőszavaink 10-15 %-a, kb. 700 finnugor eredetű. A 100 leggyakrabban használt szavunkból
87 ide tartozik (Pusztay János idézi Csúcs Sándort). Klima László tanár úr 212 biztos és 51
vitatható (összesen 263) finn–magyar szómegfelelést számlált meg az általa figyelembe vett
660 magyar–uráli-finnugor-obiugor szófejtésből. A számok különbsége abból adódik, hogy a
szigorúbb szakmunkák ítéletét vettem figyelembe, illetve egyes, egymáshoz közeli töveket
(például a névmásoknál) nem választottam szét.
A szófejtést segíti a nyelvtörténet, hiszen például száj szavunk 600 évvel ezelőtt még szá volt.
A j csak később ragadt hozzá (szá – szája – száj) – akárcsak fej esetében (fő – feje – fej).
Elvileg a tudósok újabb rokon szófejtéseket is alkothatnak régi nyelvi, nyelvjárási, ismeretlen
eredetű szavainkból – bár nagyobb tömegű új eredeztetés nem várható.
1. Rokonságnevek (11)
eukko, euko- (vénasszony, nagymama) – ük, ük- (-nagymama, -nagypapa, -szülő), ik, ike
(nyelvj)
isä (apa) – ős
miniä – meny
he – ők
muu – más
myötä (vele, mellette, együtt), myö- és myös (is) – meg, még, mögé
sinä, sinu- – te
te – ti
tuo, ton, tota, toi- (az, amaz, izé) – tova, tovább és tavaly; to-, ta-
tuolla (ott) – túl, tú-
keri (kéreg, réteg, nyírfaháncs) – kér (nyelvj) (réteg, fal), agykér, haskér, kéreg
maksa – máj
mälvi, mälve- (nyelvj) (madár mellehúsa) – mell és mál (nyelvj) (állat hasi prémje, mell,
gyomor, hegyoldal) (?)
mulkku, mulkut (T) (talán a muna és kilkku/kalkku szavak összeolvadása; kalkku: hímtag,
here) – mony
paska – fos
pää – fej, fő
silmä – szem
4. Számnevek (7 + 2 = 9)
kolme – három
neljä – négy
.
5. Élelem (7)
kala – hal
voi – vaj
jää – jég
koi – hajnal
yö – éj
kusiainen – hangya
pesä – fészek
säyne, säynee- (säynäs, säynävä) (ónos jász) – őn, őn és ün (rég, nyelvj) (halfajta)
täi – tetű
kolo (bevágás, üreg, lyuk) – halok, halk, hajok, holyk(a) (nyelvj) (ék alakú bevágás
fadöntéskor, forgács) (?)
korva (fül, boglyarúd) – harap (nyelvj) (száraz fű, levél vagy faág; futótűz) (?)
kuurna (bevágás, kerékvágás, horony) – horony (valamilyen anyagba vésett kis barázda) (?)
ora – ár (lyukasztó)
pieli, piele- (oldal, félfa, karó) – –fél (ajtófélfa), fél, feleség (?)
vyö – öv
.
anta-, anna- – ad
elä– – él
sula– – olvad
puno– – fon
työntä-, työnnä- (tol, dug, nyom) – tövi (rég) (szúr, fúr) és tűz (i), tű, tövis (rég) (szúrós)
ui– – úszik
elämä – élet
kämä (nyelvj) (kemény hely, bőr, föld) és kämeä (vastag, erős) – kemény (?)
kehä (kör, kerület) – kégy (rég) (kör), kegyelet (szivárvány), kengyel (?)
kisa (játék, mulatság, tánc) – küzd, küszöd (rég) (verekszik, birkózik) (?)
sälyttä-, sälytä- (málház, megrak, megterhel) – ellik (rég) (lóra vagy szamárra ül) (?)
seppä, sepä- (kovács, ügyes) – szép
solmu – csomó
suppea (szűk, csekély, beszorított) szupolyka és szupolykó (rég) (kicsiny, kerekded, karcsú)
täysi, täyde-, täyte- (tele, teljes) és täynnä (telve) és täyty-, täydy- (kell) – tele
ansa (hurok, kelepce, csapda) – aszó (vízmosta száraz völgy, horhos) (??)
emä (anya, nőstény) + yrkä (nyelvj) (legény, vőlegény) – ember = emse, eme + er(j) (férfi)
(szóösszetétel) (??)
kierä, kiero (ferde, görbe, fonák) – kering, körül, köré, körött (??)
Jään alla talvella elävät kalat uiskentelevat. – Jég alatt télen eleven halak úszkálnak.
(Folytatható és folytatandó…)
Az általános tájékozatlanság miatt közlöm az érintett magyar rokonszavak zárt ë-s alakját: ën-
(ön-); Emëse; ëmik; lélëk; szëm; ëgy; fëlhő; hërvad; lësz, lë-, lëv-, lën-; mëgy, mën-; mëny të;
tësz, të-, tën-; igën; këgyelet; kengyël; fël; rëpül; embër; hëgy; vérës.
.
.
FÖLHASZNÁLT IRODALOM
Az irodalomjegyzékben szerepelnek a finn kiejtésre vonatkozó művek
is.
A történeti-összehasonlító nyelvészet (TÖNY) irodalma hihetetlenül gazdag, rendkívül
érdekes. Olykor nehezen érthető. Szinte tapintható a tudományág fejlődése és gazdagodása. A
tudomány halad, például: Mi volt az uráli alapnyelv előtt? Mert akkor is léteztek nyelvek és
hazák…
A magyar szókészlet finnugor elemei I-III. Főszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei
Károly. Akadémiai Kiadó, 1967-1971-1978. Szómutató. Összeállította: A. Jászó Anna.
Szerkesztő: K. Sal Éva. Akadémiai Kiadó, 1981 Rokonszavaink
Bereczki Gábor: A magyar nyelv finnugor alapjai. Universitas Könyvkiadó, Budapest, 1998
Alapmű
Bereczki Gábor: Tévtanok, rögeszmék a magyar őstörténet kutatásában. Finnugor Világ. XV.
évfolyam, 1. szám (2010. március). 3–16. o. Különféle elméletek
B. Kovács István: Világ vitézë. Magyar hősepika. 155–158. o: Summázat helyett. Gömör–
Kishonti Múzeum Egyesület, Rimaszombat, 2016 Két réteg a magyar hősénekekben: az
erdeieké és a lovasoké
Csúcs Sándor: Miért finnugor nyelv a magyar? Finnugor Világ. XVIII. évfolyam, 3. szám
(2013. szeptember). 14–24. o. Nagyszerű összefoglaló
Ekkehard barát: Vita Waltharii manu fortis – Erős kezű Valter története. Fordította Tulok
Magdolna és Makkay János. Harmadik, átdolgozott és javított kiadás. A fordítók kiadása.
Tractata Minuscula 80, 2012 Továbbá: Ugyanez. Tractata Minuscula 15-16. 1999 Továbbá:
Ugyanez. L’Harmattan Kiadó, 2010 Az avarok és hunok azonosítása a latin nyelvű
hőskölteményben; az avar Attila (40-szer fordul elő); avar–frank háborúság és békekötés; a
Molnár Anna-ballada jelenete stb.
Fehér Bence: Főnixmadár. Orpheusz Könyvek, 2000 A szerző etruszk nyelvű verse a 44.
oldalon
Finn nyelv és kultúra magyar szakosoknak. Szerkesztő: Révay Valéria. Nyelvtan: Bogár
Edit. Olvasmány: Anja Haaparanta. Gyakorlatok: Novotny Júlia. Országismeret: Bogár
Edit, Anja Haaparanta, Novotny Júlia, Révay Valéria. Szakmai lektor: Csepregi Márta.
Nyelvi lektor: Anja Haaparanta. Bölcsész Konzorcium, 2006 A világhálón:
http://mek.niif.hu/04800/04896/04896.pdf és http://mek.oszk.hu/04800/04896/04896.pdf A
finn mint rokon nyelv
https://fi.wikipedia.org/wiki/Suuret_suomalaiset
Jakobson, Max: Veteen piirretty viiva. Havaintoja ja merkintöjä vuosilta 1953–1965. Otava,
Helsinki, 1981. 92–98. o.: Suomi YK:ssa [Finnország az ENSZ-ben] Finnország eljárása a
magyar ügyben, 1956
http://www.helsinki.fi/~jolaakso/s-u-ety.html Rokonszavak
Mészáros András: A zárt ë egyetlen A/4-es oldalon – Félreérthető szóalakok ëe-vel. Bárczi
Füzetëk XVIII. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Bicske–Budapest, 2015 Zárt ë
Mészáros András: Igényës (ë-ző) kiejtési kisszótár. Második, javított kiadás. Gondos BT.
Bicske–Budapest, 1999 Zárt ë
Pomozi Péter: Jó magyar-e a finnugor magyar? Magyar Nemzet. 2001. január 13. Ugyanez a
világhálón: http://mno.hu/migr_1834/jo-magyare-a-finnugor-magyar-841118 Magyar
belvita
Pusztay János: Az ugor–török háború után. Magvető, 1977 A sumer nyelvről: 31–58. o.
Pusztay János: Gyökereink. Nap Kiadó, 2011. 5–125. o.: A magyar nyelv előtörténete
Korszerű és újszerű összefoglaló mű
Rätsep, Huno: Eesti keele ajaloline morfoloogia I. Teine, parandatud ja täiendatud trükk.
Tartu Riiklik Ülikool, 1982; II. rész, 1979 Ősi alaktani elemek
Rédei Károly: A magyar alaktan uráli (finnugor) háttere. Magyar Nyelv, XCII/2., 1996, 129–
138 o. Ugyanez: Rédei Károly válogatott írásai. Uralisztikai Tanulmányok 12. Válogatta Honti
László. ELTE BTK Finnugor Tanszék, 2002. 264–276. o. Ősi alaktani elemek
Soome–eesti sõnaraamat. Szerzők: Kalju Pihel – Arno Pikamäe – Paul Alvre. Kirjastus
Valgus. Tallinn, 1971 Jelentésmeghatározás
Suomen kielen etymologinen sanakirja 1–7. Szerzők: Yrjö Toivonen – Erkki Itkonen –
Aulis J. Joki. A 7. kötet szerzői: Satu Tanner és Marita Cronstedt. Suomalais-ugrilainen
seura, Helsinki, 1955–1981 Rokonszavak
Szíj Enikő: Finnország. Panoráma Kiadó, külföldi útikönyv, 1973 Finn nevek gyűjtése
Timaffy Lilla: Nehéz a finn nyelv? – Onko suomen kieli vaikeaa? A világhálón:
http://finnorszag-unkari.hu/index.php/home/elet-finnorszagban/80-nehez-a-finn-nyelv-onko-
suomen-kieli-vaikeaa Ízelítő a finn nyelvből
Tolcsvai Nagy Gábor: Nyelvi fogalmak kisszótára. Korona Kiadó, 2000 Szakszavak, -
kifejezések
Tótfalusi István: Kiejtési szótár. Idegen nevek, szavak, kifejezések és szólások helyes
kiejtése. Szakértő: Vuics Tibor. Tinta Kiadó, 2006 (A magyar nyelv kézikönyvei XI.
Sorozatszerkesztő: Kiss Gábor) Hibás kötet — legalábbis a finn és észt nyelvet tekintve
Uralisztika. Szerkesztette Kozmács István és Sipőcz Katalin. További szerzők: Dolovai
Dorottya, Körtvély Erika, Mészáros Edit, Szeverényi Sándor. Bölcsész Konzorcium, 2006.
A világhálón: http://mek.oszk.hu/04800/04868/04868.pdf Alapmű
Tartalom
A MAGYAR–FINN NYELVROKONSÁGRÓL EGYSZERŰEN.3
Függelékek
II.
„…hiánypótlás szükségeltetik!”……………………………,,………..……….……..37
Fölhasznált irodalom…………………………………………….……………………..41
Név
Villámlevélcím
Hozzászólás
(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)
Hozzászólás elküldése
Bemutatkozás
Kapcsolat