Az embernek az értelme terveli ki útját, de az ÚR irányítja járását. Péld 16.

9
Az ÚR irányítja a férfi lépteit, az ember hogyan érthetné meg útját? Péld 20,24

A gyülekező ének refrénjéban azt hallhattátok, hogy “ Írd át álmaim, amire akarod,
Cseréld ki vágyaim, amire akarod”! Nem csodálkoznék, ha többekben is a tiltakozás hangja szólalna meg:
“Micsoda, miről beszélsz? Pont a saját álmaim és vágyaim, amitől az vagyok, aki, különböztet meg
másoktól és tesz engem egyedivé!” Ez a tiltakozás teljesen elfogadhtaó, de hadd osszak meg veletek egy
történetet, amikor Isten az én álmaimat írta át.

A hétfői áhítat elötti bemutatkozásomban mondtam nektek, hogy bár én is felvétliztem jó régen egy
ilyen borús novemberi napon, mint a mai, de a fényképemet nem keressétek a tablón. Pedig felvettek.
Egy vasárnapi istentisztelet után a lelkipásztorunk megállított és azt mondta, hogy felhívták a pápáról és
bár jobban is sikerülhetett volna a matek felvételi, de sikerült, felvettek. Örömmámorban úsztam sokáig,
mert teljesült a nagy álmom, abba a Gimnáziumba járhatok ahová mindig is szerettem volna jönni.
Azután folyton az járt a képzeletemben, hogy milyen jó is lesz nekem. Már több, mint egy hónap is eltelt,
amikor a postaládánkból kivettem a Gimnázium eperfa mintás címerével ellátott borítékját, kibontottam
és elkezdtem olvasni: “Sajnálattal közöljük, hogy nem nyert felvételt.” „Micsoda? Hogy lehet?” Nem az a
fontos, hogy miért történt, mert megtudtuk, de az sem tudott megvigasztalni a mély fájdalmamból és
csalódottságomból. Egy másik Gimiben kezdtem el a középiskolás tanulmányaimat, és sok idő múltán
értettem meg, hogy Isten épp ezt használta fel a lépteim irányításában és írta át az álmaim.

A mai ember gondolkodása kozárólagos. Vagy Isten irányítja a történelmet, és mindent az ő terve szerint
alakít, vagy pedig szabadon dönthetünk. A Biblia azonban azt mondja, hogy mindkettő egyszerre igaz.
Van a teológiának erre egy szép latin kifejezése, ami úgy szól: vagy concursus Dei. A con jelentése együtt,
a curere ige pedig futást jelent. Isteni együttfutás. A concursus szó ismerős lehet a konkurencia a
konkurál szavakból. Aki konkurál, az verseng, vetélkedik sokszor ellenséges céllal. Sokszor
tapasztalhatjuk azt, hogy életünk történései, a körülmények befolyásai, az emberi akaratok mintha
éppen ellene munkálnának, annak, amit Istentől remélünk és várunk. “De hát nekem egy református,
egy keresztény iskolában lenne a helyem, és Pápán!” - gondoltam akkor a szertefoszlott álmaim
közepette. De éppen ezek történések, körülménye és akaratok viszik előre Isten akaratát, együtt futnak
velük. Az ÚR irányítja az ember lépteit!
Engem is vezetett, hogy életem négy legmeghatározóbb éve legyen és vezessen a lelkipásztori
szolgálatom felé. Hogy Isten vezet bennünket ez óriási ösztönzést ad a személyes döntéseinkben és
kezdeményezőkészségükben. Lehet, hogy rosszul döntünk, amik fájdalmat okozhatnak. Ha mégis
kudarcot vallasz, ne feledd, hogy nem tudod igazán elrontani az életedet. Isten még a kudarcaidat is
beleszövi a veled kapcsolatos tervébe. Ne aggódjunk amiatt - ahogy mások teszik -, hogy nem tudjuk
irányítani a jövőnket. Az Isten kezében van. Ezért merhetjük álmainkat és vágyainkat is az ő kezébe adni.
Ámen

Urunk, köszönjük ezt a tudást, hogy mindenünk a te szerető, atyai kezedben van és ezért mi
biztonságban érezhetjük magunkat. Kérünk segíts abban, hogy ez a bizalmunk erősödhessen,
növekedhessen tebenned, hogy még inkább tudjuk rádbízni életünket, benne álmainkkal, terveinkkel és
vágyainkkal. Krisztus nevében kérünk, hogy hallgass meg imádságunkat és azt is amit közösen mondunk
istengyermeki szeretetünkből most neked: