Növénynemesítés

Készítette:Molnár T Ákos
A növénynemesítés fogalma

A nemesítés, az egymástól genetikailag különböző változatok vagy

formák kiválogatását jelenti,olyan tudományos és gyakorlati
tevékenység, amely a növényi öröklöttség megváltoztatására és
javítására törekszik. A növénynemesítés az evolúció felgyorsítása és
irányítása mesterségesen megteremtett feltételek között.
A növénynemesítés-tan magába foglalja, hogy milyen tudományos
eszközök és módszerek segítségével tudjuk megváltoztatni a növényi
szervezet öröklődését, és miként fejlesszük ki és rögzítsük a növény
kívánt tulajdonságait és bélyegeit
 A növénynemesítés célja

A növénynemesítés célja,hogy elsősorban az emberiség számára a

termelés igényeinek a figyelembevételével megfelelőbb új és a
korábbinál potenciálisan nagyobb értékű növényfajtákat, hibrideket
állítson elő.A nemesítési feladatok, illetve célkitűzések
meghatározásánál mindig figyelembe kell venni a nemzetgazdaság
változó igényeit a növények termesztési, értékesítési, felhasználási
módját és más speciális követelményeket.
A növénynemesítés célja továbbá,az olyan növényi fajták
előállítása:

● amelyek a jelenlegi termesztésben lévő növényeknél

termékenyebbek, az egyre tökéletesedő agrotechnika
következtében javuló életfeltételeket a legjobban hasznosítják
● minőségileg kiválóbbak, és amelyek a fogyasztás, élelmiszeripar,
kereskedelem igényeinek megfelelnek
● időjárás szélsőségeit tűrik
● növényi betegségekkel és állati kártevőkkel szemben ellenállóbak
● termésbiztonságuk nagyobb
● termesztési költsége alacsonyabb
A növénynemesítés feladatai:

Fajtaelőállítás

A fajtaelőállítás a nemesítés elsődleges feladata. Azt a

tevékenységet értjük alatta, amelynek során a köztermesztésben
lévőknél hasznosabb új növényfajtákat, hibrideket állít elő. Olyan
növényeket, amelyek a javuló agrotechnológia feltételek mellett
még jobb minőségű termésekre képesek, a kedvező körülményekre
maximálisan reagálnak, a kedvezőtlen viszonyok pedig a
legkevésbé érintik hátrányosan
Vetőmag előállítás

Az előállított fajták a köztermesztésben magukra hagyva

fokozatosan leromlanak. Ezért a fajtafenntartó nemesítés feladata
a már meglévő fajták értékes tulajdonságainak életerejét,
alkalmazkodóképességét megőrizni. Ez a munka nem kisebb
jelentőségű, mint magának a fajtának az előállítása. Nem elég egy
fajtát létrehozni, azt továbbra is kézben kell tartani, gondozni kell,
mert ha elhanyagoljuk, évről-évre veszít alkalmazkodó
képességéből, valamint elismert értékes tulajdonságaiból.
Fajtajavítás

Vannak esetek, amikor a meglévő fajták egy-egy tulajdonságainak

javítása van szükség, ezt fajtajavító nemesítésnek nevezzük. A
fajtajavító nemesítés célja a fajta életerejének, termőképességének
és egyéb tulajdonságainak a javítása. A fajtajavítás a
fajtafenntartástól a nemesítői munkában sokszor nem különül el
élesen egymástól. A fajta javításának lehetősége a populáció
genetikai változékonyságától függ.
Honosítás

A honosítás (akklimatizáció) célja az eltérő klímájú területekről

származó fajták alkalmazkodóképességének fejlesztése a hazai
viszonylathoz úgy, hogy költséges beavatkozás nélkül értékes, jó
minőségű termést adjanak és e tulajdonságukat a továbbszaporítás
során is megtartsák.
A növénynemesítés folyamata
A termelésben államilag elismert növényfajtákat használnak. Ezek
a fajták speciális tulajdonságokkal rendelkeznek, kiegyenlítettek,
homogének, megkülönböztethetők más fajtáktól és gazdasági
értékmérő tulajdonságokban jobbak, mint a standard fajták. Ezek
vetőmagját és szaporító anyagát minden termelőnek meg kell
vásárolnia. A növénynemesítés az a folyamat, melyben különböző
nemesítési módszerek alkalmazásával a kutatók 8-12 év alatt
állítják elő azokat a fajtajelölteket, melyek 2-3 éves összehasonlító
kísérleti vizsgálatok után állami elismerésben részesülhetnek
A növénynemesítés alapanyagai és forrásai
A nemesítési cél eredményes megvalósítását jelentősen befolyásolja
a megfelelő tudományos elemzés alapján kiválasztott alapanyag. A
nemesítő a számára alkalmas kiindulási alapanyagból különböző
szelekciós eljárásokkal kiválasztja a legértékesebb tulajdonságokkal
rendelkező formákat. Ezek felhasználásával a nemesítési
célkitűzésnek megfelelően mesterséges populációt hoz létre.
A nemesítési alapanyag biztosításának természetes és mesterséges
forrásai vannak. Az alapanyag természetes forrásait alkotják a
természetben megtalálható fajták, tájfajták, hazai és külföldi
nemesített fajták, vadfajok, nemesítői törzsek, vonalak.
A nemesítés alapanyagai és forrásai:

● Vadfajok és változataik
● Természetes populációk, helyi fajták,valamint tájfajták
● Mesterséges populációk
● Nemesített fajták
● Mutáns vonalak
● Poliploid egyedek
● Transzgénikus hibridek
● Dihaploid vonalak
● Vadfajok és változataik
Szelekciós nemesítés
Szelekció az a folyamat, amely természeti tényezők vagy
mesterséges behatások következményeként az utódnemzedékben
megnöveli egyéb genotípus vagy genotípus csoportok
gyakoriságát. A legősibb és legalapvetőbb módszer. Alapja a
populáció genetikai variabilitása Eredményességét a kiinduló
alapanyag nagymértékben meghatározza. Az eredményes
szelekciós nemesítés feltétele egy olyan, kellően változatos
kiindulási anyag, amelyben a nemesítő a célkitűzéseinek megfelelő
formákat találhat.
Szelekciós módszerek
Tömegszelekció
A tömegszelekció a legegyszerűbb és leggyorsabb eljárás. Lényege,
hogy a növényállományból kiemeljük a legmegfelelőbb egyedeket,ez
a szelekció a fenotípus alapján történik. Ez az eljárás különösen
hatásos olyan tulajdonságok szelektálására, melyekre kevésbé
hatnak a környezeti tényezők és amelyek nem domináns vagy
recesszív módon öröklődnek, hanem inkább komplex tulajdonságok.
Elsősorban a nemesítési program korai szakaszában használható
fel. A tömegszelekción alapuló nemesítés viszonylag hosszú
folyamat, nagyon hasonlít a természetes szelekcióhoz. A legjobb
egyedek termését külön betakarítják, majd az egyedi elbírálás után
kiválasztott növények termését összekeverik és együtt tovább
szaporítják
Egyedszelekció
A nemesítési célhoz legközelebb álló növényeket külső megjelenésük
alapján kiválasztják a növényi populációból. A kiválasztott elit növények
utódnemzedékét A törzsnek nevezzük. Az A törzsek közé standard fajtákat
vetnek annak érdekében, hogy legyen mihez hasonlítani a törzs egyedeit. A
vegetációs periódus során megfigyeléseket végeznek, majd ennek alapján
az A törzs 80-90 %-át kizárják a továbbtenyésztésből, a maradékot a
következő évben a B törzskísérletbe viszik. A vizsgálati eredmények
alapján a következő évben a B törzs egyedeinek 10-20 %-át viszik tovább a
C törzskísérletbe. Itt már nagy biztonsággal megállapítható, hogy egy törzs
teljesítőképessége felül múlja-e a standard fajták teljesítőképességét vagy
sem. A biztonság kedvéért egy D kísérletet is beállítanak, ezeket
egyidejűleg más tájakon is beállítják, így vizsgálni lehet az ökológiai
tűrőképességet is. A legjobb törzsek vetőmagját felszaporítják.