304
AZ A N YA G CSERE
9.5 A Z A M M Ó N IA ELT Á V O LÍT Á S
M EC H A N IZ M USA I
Az aminosavak felvétele és szintézise normál kö-
rülmények között egyensúlyt tart felhasználásukkal
(fehérjeszintézis és nitrogéntartalmú biológiailag ak-
tív molekulák képződése) és lebontásukkal (energia-
szolgáltatás).
A legtöbb aminosav degradációjánál az első lépés a
nitrogén eltávolítása. Ez történhet dezaminálással,
amikor ammónia keletkezik, vagy kezdődhet transz-
aminálással és a közös intermedierből, a glutamátból
történő ammónia felszabadulással a glutamát-dehid-
rogenáz reakcióban (transzdezaminálás). Ammónia
keletkezhet még a glutamináz által katalizált reakció-
ban, illetve a szerin, a hisztidin és a treonin metabo-
lizmusában direkt dezaminálással. A fent leírt folya-
matok elsősorban a májban játszódnak le. Dezami-
nálás történhet a vesében is, a D-aminosavakból a
peroxiszomális a-aminosav-oxidázok hatására. Mint-
hogy a D-aminosavak aránya az L-aminosavakhoz ké-
pest alacsony, így ennek az aminosavak kataboliz-
musa szempontjából csekély a jelentősége.
A z a m m óni a eli m in á ciója
Az ammónia fontos a szervezet számára; szerepe
van a nukleotid- és aminosavszintézisben és egyéb
nitrogéntartalmú vegyületek előállításában. Az am-
mónia, más oldalról nézve viszont rendkívül toxikus,
elsősorban a központi idegrendszer számára. Emelke-
dett szintje a vérplazmában hallucinációt, tremort, za-
vartságot okoz, súlyos májbetegségekben pedig kó-
mát, majd halált eredményez, így a szervezet számára
létfontosságú a vérplazma ammóniakoncentrációjá-
nak normális szinten tartása (<50 mmol/1). Erre több
lehetőség is adódik:
♦ A máj az ammóniából ureát szintetizál, amelyet el-
sősorban a vese választ ki (egy része azonban a bél-
be kerül, ahol a baktériumok ureáz enzimje elbont-
ja és az ammónia újra a véna portae-ba juthat).
♦ Az ammóniából és a glutamátból a májban is gluta-
min keletkezhet a pericentrális hepatocitákban,
III.
amikor a periportális hepatociták nem tudják ki-
szűrni a bélből felszívódott ammóniát. A reakciót a
glutamin-szintetáz katalizálja, melynek Km-érté-
ke ammóniára 180 pM, glutamátra 5 mM; tehát ha-
tékony működésének előfeltétele a relatív magas
szabadglutamát-koncentráció. A glutamin, mint
nem toxikus vegyület, az ammónia szervek közötti
transzportjában vesz részt (pl. májból vesébe).
♦ A vese képes mind szabad aminosavakat, mind am-
móniát direkt is kiválasztani a vizeleten keresztül.
♦ Nitrogéneltávolítás és így az ammóniaterhelés
csökkenését jelenti a kreatinin (lásd alább) ürítése
is.
♦ A purinnukleotidokból származó húgysav ürítése
pedig az ammóniaeltávolítás közvetett módja.
A z orn iti nci k lus
Az ammónia megkötésének és eliminációjának
legfontosabb útja az ornitinciklus (másik nevén
ureaciklus), amely a maga teljességében csak a máj-
ban található meg. Az ornitinciklus fő ammóniaforrá-
sai a következők:
♦ portális ammónia (—35%); ezen belül a bélbaktéri-
umok működésének közvetlen eredménye
20-25%, a gyorsan osztódó bélhámsejtek gluta-
min-metabolizmusából pedig 10-15%;
♦ portális glutamin (6-13%);
♦ mitokondriális glutamát, a glutamát-dehidrogenáz
működése eredményeképpen (-20%);
♦ egyéb források; az artéria hepatica által szállított
ammónia és glutamin, valamint a májban történő
„direkt” ammóniaképződés (pl. aszparaginból, asz-
partátból, treoninból; glicinből, szerinből, hiszti-
dinből), összegében -33-40%.
Az ornitinciklus lényege az, hogy ammóniából,
bikarbonátból és aszpartátból urea szintetizálódik. Az
ornitinciklus és az ureaszintézis teljes enzimrendszere
csak a májban működik. A reakció lényege:
NH 3 + H C03“ + 3ATP + 2H20 + Asp ->
urea + 2ADP + 2Pj + AMP + PP; + fumarát
9 . A Z A M I N O S A V A K A N Y A G C S E R É J E . A P R O R F I RI N - A N Y A G C S ER E
Tehát az ammónia eliminációjához aszpartátra és
bikarbonátra van szükség. Az omitinciklus első reak-
ciója, a karbamil-foszfát szintézise a mitokondri-
umban történik (9-29. ábra). A reakciót a karba-
mil-foszfát-szintetáz-I (CPS-I) katalizálja. Az NH3-
ból és HC03--ból keletkező karbamilcsoport és az
ATP által szolgáltatott foszfátcsoport között nagy
energiájú anhidridkötés alakul ki, amely biztosítja a
további reakció energiaigényét.
Az így keletkezett karbamil-foszfát szintézise és lokalizációja
eltér a nukleotidok szintéziséhez szükséges karbamil-foszfát kelet-
kezésétől. A nukleotid-anyagcsere során képződő karbamil-foszfát
nitrogénje glutaminból származik, és az enzim a citoszolban találha-
tó minden sejtben (lásd még a 10. fejezetet). Megjegyezzük, hogy az
ooc
9-29. á bra. A z o m i t i n ci k l us
305
ureaszintézis karbamil-foszfát-szintetáza nem NH4+-t, hanem NH3-t
használ szubsztrátként, vagyis a reakció egy proton leadásával kez-
dődik (a 9-29. ábrán ezt nem mutatjuk).
Az omitinciklus második reakciója egy transzfer,
amelynek során omitinből és karbamil-foszfátból
citrullin keletkezik az ornitin-transzkarbamiláz
(OTC) hatására. Az OTC génje az X kromoszómán
lokalizált. A citrullin ezután omitin-cseretranszporttal
elhagyja a mitokondriumot, és a citoplazmában asz-
partáttal kondenzálódik, a reakciót az argininoszuk-
cinát-szintetáz (AS) katalizálja. A reakció nem meg-
fordítható, mert az energiát szolgáltató ATP —» AMP
átalakulás után a pirofoszfátot a pirofoszfatáz elbont-
ja. A termék, az argininoszukcinát-liáz (ASL) hatá-
II
C —H
I
fu m arát
306 III. A Z A N YA G CSERE

("glukóz
gininszükséglet fedezésére,
ha a szervezetben nem fo-
("PÉP | -------- > (p iruvát-------- > (acetil-CoA
lyik gyors fehérjeszintézis.
Ezért terhességben vagy
például növekedésben az
arginint a táplálékkal kell
biztosítani (szemiesszenciá-
lis).
Azzal, hogy az ureaszin-
tézishez aszpartátra van
szükség, az ornitinciklus
szorosan kapcsolódik a cit-
rátciklushoz, mert az asz-
partátot az oxálacetát gluta-
9-30. ábra. Az ornitinciklus kapcsolódása a citrátkörhöz. PÉP, foszfo enol-piruvát. Az
ábra könnyebb áttekinthet ség e céljából nem tüntetjük fel az összes interm ediert
máttal történő transzaminá-
lása szolgáltatja (9-30. áb-
ra). Minthogy lebomlásuk
sára, fumarátra és argininre bomlik. A reakciók eddig során más aminosavak szénváza is bekerülhet a citrát-
az arginin szintéziseként is felfoghatók. Az arginin ez- körbe, nemcsak a Glu és Asp, így egyéb aminosavak is
után argináz hatására ureára és omitinre hidrolizál. felelősek lehetnek az ornitinciklus fenntartásáért.
Ezen lépés jelenti lényegében az urea szintézisét, va-
gyis két nitrogén eliminációját. Az urea ezután a cito-
szolból a vérkeringésbe kerül, majd a vese kiválasztja. A z o r n i t i n c i k l us sz a b á l y o z á s a
A vizeletben ürülő nitrogén 86%-át az urea szolgáltat-
ja, míg a többit az ammónia, szabad aminosavak, Az ornitinciklus szabályozása alloszterikus mo-
kreatinin, urát és egyebek. Az arginázreakció eredmé- dulátorokkal. Az urea szintézisének semmiféle di-
nyeképp keletkező omitin ezután a citoplazmából rekt feedback szabályozása nem ismert (csak nagyon
visszakerül a mitokondriumba, és
ott egy újabb citrullin szintézisében
vesz részt. Ezzel a lépéssel zárul a
ciklus, s mint látható, az omitin ha- acetil-CoA

sonló szerepet tölt be az omitin- N -a c e til-g lu ta m á t-s z in tá z

ciklusban, mint az oxálecetsav a cit- NH„

HS-CoA

rátkörben.
Az arginin azonban nem feltétle-
nül alakul át ureává, hanem felhasz-
nálódhat más reakciókra is a szerve-
zetben. Ilyenkor a ciklus működésé-
hez (az ammónia eltávolításához) az
omitint de novo szintetizálni kell.
Az omitin glutamátból történő szin-
tézise azonban lassú, aminek ered-
ményeként, ha a ciklus argininszin-
tézisre (nem ureaszintézisre) hasz-
nálódik, csak akkor elégséges az ar- 9-31. ábra. Az N-acetil-glutamát keletkezése és hatása
9 . A Z A M I N O S A V A K A N Y A G C S E R É J E . A P R O R FI RI N - A N Y A G C S E RE
magas ureakoncentráció - ami uraemiában fordulhat
elő - gátolja az argininoszukcinát-liázt).
Az omitinciklus reakciói közül több enzim is sza-
bályozódik alloszterikus modifikátorokkal, így a
karbamil-foszfát-szintetáz-I is. Ennek az enzimnek
az ammóniára vonatkozó Km-értéke magas, így aktvi-
tása az ammóniakoncentráció növelésével nő. A kar-
bamil-foszfát-szintetáz aktivitását módosító faktorok
közül a legismertebb az N-acetil-glutamát (NAG),
amely az enzim alloszterikus aktivátora (9-31. ábra).
Az N-acetil-glutamát glutamátból és acetil-CoA-ból
szintetizálódik; a reakciót a mitokondriális N-acetil-
glutamát-szintáz (NAGS) katalizálja. A NAG kon-
centrációja függ az arginin koncentrációjától is, mert a
NAGS egyik leghatásosabb aktivátora az agmatin, az
arginin dekarboxilált származéka, amely a mitokond-
riális arginin-dekarboxiláz hatására keletkezik.
Az omitinciklus transzkripciós szintű szabályo-
zása. Kimutatták, hogy az omitinciklus enzimeinek
aktivitása a fehérjebevitel növelésével háromszorosá-
ra nőtt. Ismert, hogy az éhezés következtében meg-
emelkedett fehérjekatabolizmus szintén növeli az
omitinciklus kapacitását. Az omitinciklus minden en-
zime transzkripciós szintű szabályozás alatt áll; éhe-
zésben megnő a CPS-1, az OTC, az argininoszuk-
cinát-szintetáz, az ASL és az argináz mRNS-szintje.
Hasonló hatása van a glukokortikoidoknak és a
cAMP-szint emelkedésének.
Az omitinciklus szabályozása acetilációval és
deacetilációval. Az omitinciklus két enzimével kap-
csolatban is leírtak acetilációval/deacetilációval törté-
nő szabályozást. A CPSl-et a SIRT5 deacetilálja, így
aktiválja, míg a SIRT3 - amelynek deacetiláz aktivitá-
sa éhezésben emelkedett - az OTC enzimet deaceti-
lálja, s ezáltal aktiválja.
Az omitinciklus működése acidosisban. A máj
metabolikus funkciói tekintetében meg kell említeni a
különbséget a periportális és perivénás hepatociták
között (9-32. ábra). Normális körülmények között a
periportális hepatociták a véna portáé által szállított
ammónia, a saját dezamináló és glutaminázaktivitásuk
eredményeképp keletkezett ammónia eliminációját az
omitinciklusban végzik. A minimális mennyiségű,
omitinciklusban nem detoxikálódott ammónia a peri-
vénás hepatociták glutamin-szintáza által glutaminná
307
alakul, és a keringésbe jut. Összességében azonban a
máj glutaminfelhasználása jelentősen meghaladja a
glutaminképzését.
Az acidosissal egybekötött éhezésben, a peripor-
tális hepatocitákban az omitinciklus aktivitása csök-
ken, ennek következtében jelentősebb mennyiségű
ammónia éri el a véna centrális közeli máj sejteket,
melyekben nagy mennyiségű glutamin képződik, és a
máj nettó glutaminfelvevő szövetből nettó glutamin-
donor lesz, a májból kibocsájtott glutamin tekintélyes
részét pedig a vese használja fel a glukoneogenezis
céljaira (lásd 20. fejezet). Az omitinciklus aktivitás-
csökkenéséhez részint a szubsztrátok csökkenő
mennyisége vezet, melynek okai:
♦ csökkent aminosavfelvétel a májsejtekbe alacsony
pH mellett,
♦ a CPS-I szubsztrátja az NH 3 , nem pedig az ammó-
niumion (acidosisban az NH3/NH4+ egyensúly a
protonált forma felé tolódik el),
♦ a máj glutamináz aktivitása acidosis hatására csök-
ken,
♦ az omitinciklust aktiváló N-acetil-glutamátból ke-
vesebb keletkezik, mert a NAG-szintáz Km-értéke
acidosisban glutamátra vonatkozóan emelkedik.
A h y per a m m o n a e m i a és ter á p i ás
l e h e t ség ei
A hypermammonaemia életveszélyes állapot, mert
a központi idegrendszer számára az ammónia súlyo-
san mérgező, és az idegrendszer extrém érzékenyen
reagál a vér ammóniaszintjének emelkedésére. Az
omitinciklus fenntartása létfontosságú, hiánya nem
egyeztethető össze az élettel. így, az omitinciklus en-
zimdefektusait illetően csak részleges enzimdefícien-
ciákkal találkozhatunk. A különböző enzimek defek-
tusait különböző nevekkel illetik (I. és II. típusú
hyperammonaemia, citrullinuria, argininosuccinat-
uria, hyperargininaemia, argininuria, attól függően,
hogy az omitinciklus melyik intermediere halmozódik
fel nagyobb mértékben).
A defektusok legjellemzőbb közös megnyilvánulá-
sa a vér és a cerebrospinális liquor ammóniakoncent-