Miért nem hallgat rád a gyerek?

Egy ideális világban, ha megkéred valamire a

gyereked, ő megteszi, és mindenki boldog. A valóság azonban sokkal kiábrándítóbb, sőt,
néha kiborító.

A gyerekek születésüktől fogva figyelnek ránk. Igyekeznek dekódolni az elhangzott

szavakat és ösztönösen megérteni a ki nem mondott üzeneteket. Emellett önálló
egyéniségek is, akiknek megvannak a saját elképzeléseik, és a saját akaratuk. De mi az oka,
hogy időnként/gyakran egyszerűen nem fogadnak szót?

Az öt leggyakoribb ok:

1. Eltávolodás

A gyerekek néha átmenetileg eltávolodva érzik magukat a szülőtől, amikor azok

manipulatívan viselkednek és/vagy büntetnek. Sokszor fogalmunk sincs róla, mennyi
neheztelés nyilvánul meg a viselkedésünkben a gyerekkel szemben. Azokról az esetekről van
szó, amikor személyes sértésnek vesszük az engedetlenséget vagy durvaságot.

A gyerek leginkább azért csinálja folyamatosan, amit nem szeretnénk, mert nem érzi a
szeretetünket. Félreértjük őt és hibáztatjuk, amikor pedig a segítségünkre lenne a
legnagyobb szüksége. Ez addig fog folytatódni, míg meg nem értjük az üzenetet: kérlek,
legyél gyengéd vezetőm, és segíts, hogy újra biztonságban érezhessem magam.

2. Nem elég mondani

Amikor egy kisgyerek megüti az anyukáját, az nem azt jelenti, hogy nem szereti őt.
Egyszerűen valamit közölni szeretne, amit még nem tud elmondani, és így fejezi ki magát.
Ilyenkor nem segít, ha azt mondod neki, „nem szabad ütni”, ami pedig kifejezetten árt: „rossz
vagy”.

A legfontosabb, hogy ilyenkor megmutassuk, képesek vagyunk kezelni ezt a helyzetet is, és a
gyerek továbbra is biztonságban van mellettünk. Fogd meg a karjait, és mondd neki: „Nem
hagyom, hogy megüss. Fáj nekem. Én inkább megölelnélek téged.” Ha hárítja a közeledést, és
továbbra sem hagyja abba a csapkodást, tedd le az öledből. Lehet, hogy ettől majd sírni kezd,
de kedvesen biztosítsd róla, hogy itt leszel a közelében, s ha tudja, mit szeretne, segítesz.
Közben nyugodtan végiggondolhatod, vajon fáradt-e, vagy esetleg valaki megbántotta? A
lényeg, hogy legyél vele határozott, de ne erőszakos.

3. Nem vagy elég meggyőző, vagy túl izgatott vagy

Ha te magad nem hiszel egy felállított szabályban, vagy tartasz tőle, hogy a gyerek nem
fogja betartani, elég nagy az esélye, hogy így is lesz. Ahogyan megfogalmazod a kérésedet,
utasításodat, már önmagában döntően befolyásolja azt, szót fogad-e a gyerek vagy sem. Ha
minden kérésed úgy fejeződik be: „…, jó?”, akkor a gyerek opciónak veszi, és legfeljebb azt
tanulja meg, hogy válaszolnia kell, de nem azt, hogy cselekednie is.

Egy másik gyakori probléma, amikor minden nem optimális helyzetre úgy ugrunk, mintha
puskából lőnének ki. A kicsi megkörnyékezte a kutya tálját? Ne sikíts rá, hogy „Ne!”
Elszalad, amikor fel akarod öltöztetni? Ne szaladj utána, és ne könyörögj neki. Ebből csak
annyit venne le, hogy ez roppant szórakoztató játék, ezért újra meg újra megteszi. Az
sem jó megoldás, ha úgy csinálsz, mint akit az egész nem érdekel, mert akkor újabb
praktikákat kell bevetnie, hogy felkeltse az érdeklődésedet. Jól hallhatóan jegyezd meg, hogy
ez így nincs rendben: a kutya étele nem embernek való, s fontos, hogy felöltözzön, különben
pizsamában kell elindulnotok otthonról, mert mennetek muszáj. Ha nem bélyegzed meg a
tetteiért, csak jelzed, hogy nem értesz egyet velük, hamarabb leszokik ezekről.

4. Túl sokat utasítgatsz

Senki nem szereti, ha folyton utasításokat adnak neki, a kisgyerekek és a tinédzserek meg
aztán különösen nem. A gyerek azt szereti, ha aktív részese lehet a család életének. Vond be
őt az életkorának megfelelő döntésekbe. Kérd meg, hogy segítsen megoldani egy-egy
problémát. Ha olyan dolgot kell megtennie, amit nem szeret különösebben, azt
egyensúlyozd sok-sok játékidővel, amikor ő irányíthat téged. Mindig ismerd el az ő
nézőpontját is, amikor nem szeretne megtenni valamit, pl: Annyira jó volt a játszótéren, hogy
tökéletesen megértem, miért nincs kedved hazamenni, de most sajnos más dolgunk is van.
Ígérem, holnap megint jövünk.”

5. A gyereknek jobb dolga akadt

Néha önmagában az a tény, hogy a gyerek nem követi az utasításokat, akár jót is jelenthet.
Arra utalhat, hogy egészségesen, ösztönösen tanulja az életet játékon, felfedezésen és a saját
belső késztetésein keresztül. Ha nem rajzolni szeretne, hanem táncolni, és ezt meg is teszi,
önfeledten és boldogan, örülj neki!