07 - Lorber Jakab - János Nagyevangéliuma 5 - 2023. Évi Kiadás

János evangélium 14/21 ígérete alapján prófétai módon kapta és írta:
LORBER JAKAB
JÁNOS
NAGYEVAGÉLIUMA
V. kötet
Forrás: www.jezusatyank.hu javított kiadás, 2017

Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma V. kötet 2
JÁNOS NAGYEVANGÉLIUMA
V. kötet.
Belső sugalmazás útján hallotta:

LORBER JAKAB
Grácban
Fordította: Laborfalvi Dr. Nagy Lajosné
1938.
2
1.. FEJEZET
Az Úr, Rafael és Márkus. A csodálatos lakoma…
1. Mondom Én: „Már egy órával elmúlt dél, ezért Márkus gondoskodj az ebédről;
Rafaelem legyen segítségedre. Ebéd után majd meglátjuk, hogy ez a nap még mi mindent hoz
Számunkra. Üljetek az asztalok köré, te Rafael pedig takarítsd el innen ezt a két agytömeget, s
azután segíts Márkusnak.”
2. Rafael ezt egy pillanat alatt meg is tette s így szólt Márkushoz: „Azt kívánod, hogy
emberi módon legyek segítségedre, vagy az én módom szerint? Mondd, hogyan jobb neked?
Mindenesetre kevesebb feltűnést fog okozni, ha emberi módon segítek; az én módom szerint
azonban sok időt takarítanánk meg, az pedig igen drága. Ahogyan te akarod, úgy fogok
cselekedni s nem fogsz semmiben kifogásolni valót találni. “
3. Mondja Márkus: „Igen, kedves mennyei barátom, az eledeleket a te módod szerint
pillanatok alatt az asztalra hozni természetesen igen előnyös volna: azonban már itt a bökkenő!
Az eledelek legnagyobb része még el sincs készítve. Ha a te földöntúli ügyességed ebben tehetne
valamit, az most igen jó lenne máskülönben egy jó fél órába, beletelne, míg minden a tálalással
együtt elkészülne. „Mondja Rafael egészen kedélyesen Márkusnak: „Én is így gondolom, először
a leggyorsabban elkészíteni mindent s ép oly gyorsan, ellátni az asztalokat eledelekkel és
italokkal. Én azt mondom neked, hogy csak akarni kell s minden, megy. Ha te akarod, az nekem
a legrövidebb pillanatomba kerül s az eledelek kitűnően elkészítve máris az asztalokon a
vendégek előtt állnak.„
4. Mondja Márkus: “Mindez nagyon is jó volna, de az emberek ezt mennyei
varázslatnak tartanák s érthető módon félnének az eledelektől és nem is mernének azokhoz
nyúlni, különösen a feketék, akik itt annyira megfigyelnek mindent, hogy figyelmüket bizonyára
ez sem kerüli el. “Mondja Rafael: “Oh, ezeket zavarja ez a legkevésbé s ők az ilyen csodákat már
meg is szokták és elég későn is van s úgy vélem, hogy az Úrnak az ebéd után valami fontos terve
van, amit azonban egyedül csak Ő tud s így jobb, hogyha mégis az én szellemi gyorsaságomat
alkalmazzuk, mert senki sem fog rajta megbotránkozni. Továbbá itt ez már az utolsó ebéd, amit
az Úr el fog költeni s így nem fog ártani, ha az kissé csodálatos is lesz. Te nem vagy ezen a
véleményen? “Mondja Márkus: “Tökéletesen, mert te, mint a mennyei szellemek egyike
bizonyára jobban tudod, mint én, hogy itt mi illő s mi a legelőnyösebb. Tehát cselekedj
tökéletesen tetszésed szerint. „
5. Amikor Márkus ezt Rafaelnek tudtára adta, mind a ketten a konyhába mentek, ahol
mint rendesen Márkus felesége, leányai és fiai, továbbá Cyrénius néhány szolgája sürögtek-
forogtak és az ebéd oly sok ember számára még félig sem volt készen. Ekkor így szólt Márkus:
“Még egy óra is el fog telni, míg minden készen lesz. “Erre mondja a felesége: “Kedves uram,
mi ketten nem tudunk itt csodát tenni s nem lehet ezt a sok munkát rögtön elvégezni. Türelemmel
ki kell várni, míg minden elkészül Mondja Márkus: „Tudod mit, hagyd abba leányaiddal együtt
a főzést sütést s majd Rafael, az én gyors szakácsom mindennel hamar elfog készülni. „Mondja
az asszony: “Ez bizony jó volna mert már mindenki nagyon elfáradt a sok munkában! “Erre
valamennyi szakács és szakácsnő félreállott, mire Rafael így szólt: “Most ti is asztalaitokhoz
ülhettek, mert már minden készen van. Az ételek is az asztalokon vannak és a vendégek
ebédelnek. Jöjj már öreg Márkusom s mint az én segítőm ülj le te is az asztalhoz s egyél egyszer
az én főztömből és bíráld meg, hogy én is értek-e a főzéshez? Feleségednek, gyermekeidnek és
Cyrénius szakácsainak úgyis megvan a saját asztaluk a ház előtt, amely ugyanezekkel az
ételekkel szintén gazdagon van terítve. “
6. Erre mindnyájan kiléptek a konyhából és amikor a vendégek százait meglátták az
asztalok előtt amint javában ettek és ittak, Márkus elcsodálkozva így kiáltott fel: “Hogyan
lehetséges ez, hiszen te egy pillanatra sem hagytál el engem s a összes asztalok megvannak rakva
mégpedig a legbusásabban? Ennyi idő alatt nemcsak, hogy el nem készíthettél ily sok ételt s még
kevésbé tehetted az asztalokra. Árulj el belőle egy keveset, hogy miképpen tudtad ezt létrehozni,
3
mert én minden egyebet megtudok érteni, mint a te kétségbeejtően érthetetlen gyorsaságodat,

különösen olyan cselekedetekben, amelyek bizonyos időhöz kötött rendet kívánnak ezen a
földön. S így még egyszer kérlek, hogy erre vonatkozólag adj egy kis magyarázatot, hogy az
eledeleket mi módon készítetted el s honnan teremtetted elő, konyhámból a félig elkészített
ételekből semmi sem kerül erre a sok asztalra, mivel éppen az imént láttam azokat további
rendeltetésüket várva. “Mondja Rafael: “Akkor nem jól láttad, mert egész készleted itt van: nézd
csak meg, hogy nem így van-e? “
7. Márkus egy gyors pillantást vetett konyhájába és éléskamrájába s azokat teljesen
üresnek találta. Ekkor még sokkal nagyobb csodálkozással jött ki és így szólt: “Oh barátom, ez
már igazán több a soknál! Fogadom, hogy 3 napig egy falatot sem veszek a számba, ha nem
árulod el nekem, hogy ezt mi módon követted el? “Mondja Rafael: “Menjünk csak előbb mi is
az asztalokhoz s majd ott váltunk erről néhány szót egymással. “Erre Márkus Rafaellel együtt
asztalhoz ült, ahol már nagy élénkség uralkodott: Rafael mindjárt hozzá is látott és Márkus
tányérjára is egy szép halat tett és biztatta, hogy egyék. Márkus azonban a gyors főzés s a még
gyorsabb kiszolgálás magyarázatára unszolta, de Rafael igen barátságosan így szólt: “Most előbb
egyél és igyál s ha majd e megáldott eledelek és italok által testünk kellőképpen megerősödött,
akkor fogunk néhány szót váltani az én gyors főző - és kiszolgáló tudományomról. “Erre Márkus
engedelmeskedett Rafaelnek és serényen nekilátott az evésnek és ivásnak.
2. FEJEZET
Rafael a vendégfogadós Márkusnak elmondja, hogy mi módon lehet csodát létrehozni.

Milyen a tökéletes szellem?
Márkus, az öreg római éles értelmű közbevetései.
1. Amikor az ebédet egy óra múlva elfogyasztották, Márkus ismét így szólt Rafaelhez a
magyarázatra vonatkozólag: “Nos, mennyei barátom most már elkezdheted a magyarázatot?
“mondja Rafael: “Igen, de nézd kedves barátom! Én szívesen elmagyaráznám neked a dolgot, de
az egyenlőre minden magyarázat ellenére csodálatos marad előtted, amíg a mennyekből a
Szentszellem által te is meg nem kereszteltetel. Ha az Úr Szelleme egykor a lelkedben felébred
s eggyé lesz vele, akkor úgyis minden további magyarázat nélkül mindent a napnál világosabban
meg fogsz érteni, most azonban még a legkimerítőbb magyarázat is kevés világosságot nyújt
neked, mert még a legtökéletesebb lélek sem érti meg azt, ami tisztán szellemi; csak a benne lévő
szellem tudja azt megérteni végül a lélek szelleme által. Ha ennél még több magyarázatot
kívánsz, akkor nézz körül egy kissé s mondd el, mi az, amit láttál. “
2. Márkus erre nagy csodálkozások közepette néz szerteszét s minden asztalnál egész
sereg Rafaelhez hasonló ifjat lát, akik a vendégeket kiszolgálják és állandóan mindennel ellátják,
sőt többen egészen friss halakat fognak ki a tengerből s azokkal a konyhába sietnek és mindjárt
elkészített halakkal térnek vissza a megterített asztalokhoz, mert a szerecsenek igen éhesek s
ingerli őket az eledelek kitűnő íze.
3. Most kérdi Rafael Márkustól: “Megérted-e most már, hogy némely dolgot miért olyan
könnyű nekem végrehajtani? Egyben, ha meggondolod, hogy egy szellem, mint a lények és
dolgok mélyére hatni tudó principium minden anyag fölött a leghatalmasabb és legsikeresebb
módon képes uralkodni és útját semmi sem gátolhatja. Ezenfelül nekem, mint arkangyalnak a
segítők egész eonjai állnak rendelkezésemre, akik minden pillanatban az én akaratomtól
függenek. Ha én az Úr által bármit is akarok ezt az akaratot megszámlálhatatlan alárendelt
szolgám azonnal végrehajtja, tevékenységbe lép és a tettet általad alig elképzelhető gyorsasággal
végzi el. Én ugyanakkor természetesen semmit sem teszek: de akaratom által a legbensőbb
ősszellemi létből eonok vannak munkára rendelve és a kívánt cselekvés ily módon jön létre és
annál is inkább, mert az Úr által és általunk egy cselekedet már régen előre elhatározott és
4
előkészített, ami aztán szükség esetén már végrehajtva külső és szemmel látható módon is
megvalósul.
4. Hiszen láttad, hogy fent a hegyen hogyan jött létre egy nőstény szamár és lásd, így
keletkezik minden, ha akaratunk a gondolatainkból keletkező ős természeti szellemeket egy
meghatározott ilyen vagy olyan módon rendezett tevékenységre serkenti és munkára készteti.
Kedves barátom, ez szolgáljon magyarázatául annak, amit tőlem kívántál: ennél többet a világ és
a nyelv korlátolt szavaival nem tudok mondani. Ne is kérdezz tovább, mert amíg lelked maga is
nem válik szellemmé, mindezekből nem fogsz többet megérteni, mint amennyit most értesz. A
tiszta szellem tudásába és megismerésébe soha semmiféle teremtmény nem hatolhat. Most már
többet tudsz?
5. Márkus azonban ezzel a magyarázattal is teljesen megelégedett és így szólt:
Köszönöm neked ezt a hasznos magyarázatot, mert ha mindent egybevetek, megértem azt, amit
láttam és hallottam: Ez teljes megelégedésemre szolgál, mivel már tudom, hogy te kedves
mennyei barátom csodáidat miképpen hozd létre és különösen az általam kívánt tetteket
villámgyorsan mi módon hajtod végre. Most már egészen nyíltan megállapíthatom azt is, hogy
minden csoda természetes úton történik s mindenkor több erő egyesítésén múlik az, hogy egy tett
vagy igen gyorsan vagy időszakos beosztással jön létre. Sőt most már a ti szellemi csodatetteitek
és az indiai mágusok varázslata között is bizonyos hasonlóságot találok és az abban áll, amit te
isteni elhatározásnak és előkészítésnek nevezel.
6. Tudod mennyei barátom, most az egyszer nyíltan beszélek, úgy ahogyan elgondolom.
Hirtelen, minden előkészítés nélkül nektek talán éppoly nehezetekre esik egy csodatettet
létrehozni, mint a mágusnak minden előkészítés s a mágus társával támogatásával való előzetes
megegyezés nélkül: természetesen erről más emberek nem tudhatnak, mert különben az egész
varázslat rosszul végződnék és ebből azt a nehezen megdöbbentő eredményt vonom le: Az Úrnak
és nektek is minden lehetséges, de az sem váratlanul, hanem öröktől fogva előkészítve s így már
régóta időszakonként is végrehajtva. Ennélfogva ami itt, mint külső cselekedet létrejön, az már
régóta szellemileg el volt rendelve és előkészítve.
7. S így egy ilyen föld, mint amilyen a mienk is csupán egy mindenható “Fiat- tal /
legyen / nem készül el ilyen tökéletes módon, hanem idővel és hosszantartó előkészítéssel
amiképpen a jelenlegi földnek is úgy, amint van és létezik, szükségszerű következményképpen
kellett létrejönnie. Ugyanezen oknál fogva valami tökéletes és tartós formában hirtelen nem jöhet
létre: ha valamely dolog gyorsan keletkezik, az ugyanolyan gyorsan el is múlik. Például a villám
gyorsan keletkezik s ugyanolyan hamar el is tűnik: ellenben egy más következtetés az, hogyha
valami tartós céllal jött létre, az lehetetlen, hogy hirtelen megszűnjék, hanem éppúgy
időközönként, mint ahogyan létre jött. Aminek keletkezése nincs elrendelve, sem előkészítve, azt
még legszilárdabb akarattal alátámasztott parancsszóval sem lehet létrehozni sem a keletkezés,
sem a feloszlatás, sem pedig a megsemmisítés esetében.
8. Ennélfogva mindent időszerű csodatettnek kell tekintenünk és minden megtörtént
dolog szükségszerű következménye a hosszú időszakokra beosztott előzményeknek. Íme, kedves
mennyei barátom, egyedül az Úré legyen minden dicséret! De mint sejtem, a nekem adott
magyarázatot talán mélyebben fogtam fel, mint ahogy azt eleinte elképzelted. Lásd kedves
Rafael, mi öreg rómaiak sem estünk a fejünk lágyára, mint ahogy azt többen képzelik! Nos,
kedves barátom, mit gondolsz, megértettelek-e vagy sem? “
3. FEJEZET
Rafael felszólítja Márkust, hogy egy neki tetsző csodát kívánjon Magának: ennek kételye.
Nem csekély óhajtását Rafael azonnal teljesíti.
1. Mondja Rafael mosolyogva: “Valami kis sejtelmed van a dologról, de az úgynevezett

“szükségszerű következményeid “- del s a mi “szükségszerű elhatározásaink “- kal és
5
„hosszadalmas előkészületeink „-kel mégis tévúton jársz, amiről egynéhány kézzel fogható példa
győzzön meg téged. Nézz körül s határozz meg egy helyet és kívánj tőlem saját tetszésed szerint
egy vagy több teljesen kifejlődött gyümölccsel gazdagon megrakott fát. Vagy kiválaszthatsz
többféle fajt, csak mondd ki kívánságodat s minden előzetes elhatározás és előkészítés nélkül
maradandóan itt fognak állni, úgy hogy évezred se legyen képes annak nyomait eltűntetni.
Mondd ki tehát azt, amit kívánsz s azonnal láss olyan csodát, amely soha előkészítve nem volt s
amit az Isteni Gondviselés nem rendelt el előre!”
2. Mondja Márkus: “Igen - kedves barátocskám, ez mindenképpen rendjén is volna, ha
te meggyőzöl engem arról, hogy az én akaratom és kívánságom a legszabadabb hatalmamban áll.
De ez bizonyára sokkal inkább nehezedre fog esni, mint az általam kívánt különböző
gyümölcsfák előteremtése valamely nekem tetsző helyen. Te egy igen erős kételyférget tettél a
fejembe arra vonatkozólag, hogy még ti, leghatalmasabb szellemek előkészítés és az Isteni
Gondviselés elrendelése nélkül sem tudtok csodát létrehozni. A dolgot nem akarom teljesen
elvitatni, mert az isteni mindent tudás hangosan ellene szól: ezzel szemben pedig nem jöhetünk
azzal az esetleges állítással, hogy Isten szándékosan valamit nem akarva és előre nem tudva
erőltette meg mindentudását. Isten ebben a pontban sem maradhatott örökkévalóságok előtt teljes
tudatlanságban, hogy egy bizonyos időben az Ő Rafael angyala egy ember kívánságára fákat fog
ide varázsolni, ennélfogva éppoly nehéz bebizonyítani azt is, hogy ez a csoda örökkévalóságok
előtt nem volt az Isten gondviselése által elrendelve és előkészítve. Egészen szellemi módon
biztosan elő volt készítve!?"
3. Mondja Rafael: “Nem tesz semmit, fő az, hogy a materiális előkészítés nem történt
meg: Ezen felül az ember akarata annyira szabad, hogy azt sem az Úr, sem mi valamely előzetes
isteni rendelkezéssel, még kevésbé előkészítéssel soha nem zavarjuk. Ezek szerint tökéletesen
meg lehetsz győződve róla, hogy a te szabad akaratod annak módja szerint sem előre elrendelve,
sem bármi módon előkészítve nincs. Tehát kívánj valamit és megfogod látni, hogy az Úr vagy
Saját Maga, vagy általam, régi szolgája által minden előkészítés nélkül a gyümölcsfákat
maradandó módon ide fogja teremteni!”
4. Márkus erre kissé elgondolkozott s azután rövid idő múlva így szólt: “Barátocskám!
Feltétlenül gyümölcsfák kell, hogy legyenek azok? Hiszen véletlenül ha mást kívánnék, azt is ide
lehetne varázsolni? “Mondja Rafael: “Oh, mindenesetre! Nekünk az egyik éppen olyan
fáradságot jelent, mint a másik. Kívánj amit akarsz és meglesz!” Erre a biztatásra Márkus még
mindig azon gondolkozik, hogy nem jutna-e eszébe olyasmi, amivel az angyalt kissé sarokba
szoríthatná. De mivel semmi sem jut eszébe, így szól Rafaelhez:
“Állíts hát ide nekem egy jobban lákható szilárdabb házat, azután egy valóságos
vendégfogadót idegenek és bennszülöttek számára, továbbá egy jól bekerített kertet mindenféle
élvezhető gyümölcsű fával, amelyről ne hiányozzék a datolyafa sem és a kertben legyen egy jóízű
forrás!"
5. Mondja az angyal: “Barátom! Nem lesz ez sok egyszerre?!
„Mondja Márkus: “Ugyebár barátocskám most már megfogtalak?! Igen, igen minden isteni
elrendelés és előkészítés nélkül mégsem fog menni a dolog, de én nem is akarlak semmire sem
kényszeríteni: amit tudsz, azt varázsold elő A többi általam kívánt dolgokat hagyd el.
“Mondja az angyal: “Minden úgy fog beteljesülni, ahogy kívántad! Az Úr Nevében legyen
meg minden, amit tőlem kértél! - Most pedig menj és nézz körül s azután mondd, hogy meg
vagy-e elégedve és ha van valami kifogásolni valód, most szólj, mert még lehet rajta változtatni.
Holnap már későn lenne, mert holnap bizonyára már nem lennénk itt. Menj tehát és tekints meg
mindent jól!”
4. FEJEZET
Márkus új birtokának leírása, melyet Rafael az Úr nevében a legcélszerűbb módon egy pillanat alatt
teremtett.
6
1. Márkus ezután körülnézett s valósággal elámult annak látván, ami egy pillanat alatt
létrejött. Egy szép, égetett téglából épült ház állott a régi halászkunyhótól északkeletre és
délkeletei frontjával egészen a tengerig nyúlt ki. Egy emelete volt az egész ház körül kényelmes
folyosóval. A földszinten hatalmas éléskamra állott s még 18 helyiség, melyek közül 5 lakószoba,
ezeken kívül 13 helyiség gazdasági célokra és pedig gabona tárolók, húskamrák, éléstárak,
gyümölcs zöldség, hüvelyes vetemények és különféle gyökerek számára. Az egyik kamrában
fehér márványból kirakott hatalmas víztartály volt jó 20 négyszögöl nagyságban s az egészben
átlag 6 láb mélységű víz fért el, de csak 4 és fél lábnyi víz volt benne, amely nemes halak tartására
elég mély volt.
2. Ez a belső haltartály gyönyörű tiszta vizét egy egészen új, gazdag forrásból kapta.
Egy kőfalon keresztül sok apró nyíláson folyt át a tartályba annak bizonyos magasságáig s innen
egy cső vezetett le a tengerbe, de ezt - ha az ember a tartályt tele akarta ereszteni vízzel-kívülről
el lehetett zárni. A víztartály körül igen szép áttört 2 és fél láb magas korlát futott ugyancsak
fehér márványból és az egyik oldalán arra az esetre, ha a víztartályt tele eresztenék vízzel, igen
díszes levezető csatorna volt készítve, amely természetesen a ház falán ment végig s ez szintén a
mélyebben fekvő csőtől nem messze belenyúlt a tengerbe. A falak és a padlózat ugyancsak fehér
márványból volt s ennek a helységnek mennyezete teljesen hibátlan cédrusfából készült. Ezt a
helységet 5 ablak világította meg, melyek mindegyike 5 láb magasságú és 3 láb szélességű volt.
Az ablaktáblák rendkívül tiszta kristály üvegből készültek s ezek, valamint a ház többi ablakai is
nyithatók és csukhatók voltak.
3. A főkapu aranyhoz hasonló ragyogó ércből készült s a szobák ajtói a legjobb
cédrusfából díszesen, csinosan kifaragva, továbbá zárakkal és tolózárakkal voltak célszerűen
ellátva. Az első emelet folyosói cédrusfából voltak kockaszerűen kiépítve s minden helység
gyönyörű látványt nyújtott. Úgy a földszinten, mint az első emeleten a helységek minden
elképzelhetővel amire egy jó vendégfogadónak szüksége van - a leggazdagabb módon voltak
berendezve s ellátva: a gabona kamrák tele gabonával, az éléskamrák tömve mindazzal, amire
egy konyhának szüksége van. Szóval, a kívánt épület, amely Márkus agyában már régóta mint
légvár felépült, most nemcsak hogy a legkitűnőbb formában állt előtte, hanem az több esztendőre
való készlettel az élés - és gabonakamrákban a leggazdagabban volt felhalmozva. A ház mögött
különféle állatok számára istállók voltak, azonkívül több halászkunyhó a legízlésesebb és
legcélszerűbben megépítve és minden szükséges szerszámmal gazdagon felszerelve. Az összes
újépületek körül egy sűrű kerítéssel ellátott mintegy 20 holdnyi kert terül el, amely ezelőtt
gazdátlan homoksivatag volt, most pedig talaja a legtermékenyebb, betelepítve mindenféle
nemes gyümölcsfával s néhány hold kitűnő és már teljesen érett szőlővel. Zöldségfélékben sem
volt hiány.
4. A kert közepén állott egy kitűnő fürdő, szélén egy márvány csarnokkal. A fürdőnek
két elkülönített medencéje volt: az egyik bélpoklosok számára ellátva langyos kén - és
nátronforrásokkal, amelyek a föld belsejéből az Én Akaratom és Rafael hatalma által vezettetett
oda. Mindezen kívül Márkus meglátott a széles,, csupa kockakövekkel kirakott tengeri kikötőben
5 kitűnően megszerkesztett hajót vitorlákkal és evezőkkel, melynek bejárata - habár 6 öl széles
volt - éjnek idején vaslánccal teljesen elzárható volt. Ez a kikötő Márkus régi álma és képzelete
szerint volt megépítve, aki mindazok áttekintésénél, amelyek itt oly csodálatos módon jöttek létre
- folyton a szemét dörzsölte, mert azon a véleményen volt, hogy alszik és mindezeket a dolgokat
álmában látja.
5. Amikor mindezek megtekintésével elkészült, amely csaknem 1 óráig tartott, Márkus
szédülő fejjel tért vissza Hozzánk és telve csodálkozással így szólt: “Vajon mindez valóság, vagy
mindent boldogító álomba látok?! Nem, - nem-ez nem lehet valóság!! Egy ilyen vendégfogadót
képzeletemben már igen sokszor kifestettem magamnak s reggeli álmomban többször láttam is!
S te, mennyei barátom engem most az álomállapotba helyeztél s én saját ábrándjaim tárgyát
álmomban most még egyszer megtekinthettem?! “
6. Mondja Rafael: Oh, te kicsinyhitű római! Ha mindez csak álom volna, akkor már nem
is láthatnád s talán nem fogod most is állítani, hogy még mindig alszol és álmodol? Küldd hát
oda feleségedet gyermekeidet, hogy ők is nézzék meg, mi minden van ott s ha majd vissza jönnek,
7
megmondják, hogy álmodol-e? “Mondja Márkus még egyszer az új ház felé fordulva: “Oh, nem
álom ez! Kézzelfogható valóság, de vajon meg fog-e maradni?”
5. FEJEZET
Rafael meggyőzi Márkust az új épületek szilárd valódiságáról.

Tanítás a különös isteni kinyilatkoztatásról.
Az Úr szavai Márkus hálálkodó kísérleteire.
1. Mondja Rafael: “Nem mondottam neked, hogy mindez oly szilárdan van megépítve,
hogy egy évezred sem tudja a földről teljesen eltörölni? Csak a különféle gyümölcsfák,
díszbokrok, növények és az 5 hajó nem fog annyi ideig tartani: de a falazat nagyon, nagyon
sokáig fenn fog állni. Sőt 2.000 esztendő múlva is lesznek még nyomai. Természetesen azonban,
hogy akkor senki sem fogja ezeket a falakat földöntúli építkezésnek tartani. A jelenkorban a
legközelebbi szomszédok is, ha megfogják tekinteni, azt fogják mondani, hogy ezeket a jelenlevő
rómaiak építették fel, mivel sok és erős kéz csodát tud művelni. Te azonban hagyd meg a világ
embereket hitükben: mert ha most egy országban tízszer, tízszer százezer ember élne jelenlegi
mivoltuk szerint, ezek között alig fogsz 5.000 olyan embert találni, aki ezeket elhinné neked. A
vakhitre pedig sem nekik, sem nekünk, mennyei szellemeknek nincs szükségünk. Nem is azon
múlik, hogy sokan vagy kevesen higgyenek, mert az Úr kevés gyermekeiért jött erre a földre s
nem a világi emberek miatt. És ez így is fog maradni ennek a világnak minden idejében egészen
végezetéig.
2. S ha az Úr bármikor kinyilatkoztatja Magát itt, ezen a földön, akár szó által, akár
pillanatokra Saját Személye által, ezt mindenkor csak az Ő igaz gyermekeivel fogja megtenni,
kik felülről jöttek.
3. A világ és annak gyermekei vajmi keveset vagy semmit sem fognak tőle kapni: ezek
számára az örökkévalóság elég hosszú arra, hogy ők valamely alárendelt világosságig jussanak.
Mert nehogy azt hidd, hogy a mennyekből áradó legnagyobb világosság valaha a földnek
valamennyi emberét át fogja hatni, csak az igaz gyermekek, mégpedig csekély számban lesznek
ezzel a világossággal ellátva és a világi gyermekek saját trágyájukból fognak templomokat és
bálványimádó házakat építeni s azokat vastörvényekkel és ostoba, vak szabályokkal bekeríteni.
Ámde azért annak a kevés igaz gyermeknek ártani soha sem fognak tudni, akikről az Úr mindig
gondoskodik. Azért tehát a világi emberek között többé semmiféle Jeremiás ne hallassa síralmait:
- most pedig menj az Úrhoz és köszönd meg Neki nagy ajándékát! “
4. Erre Márkus Hozzám lép s a legkeresettebb szavakkal hajlongások közepette akar
Nekem köszönetet mondani, de Én így szóltam hozzá: “Ne fáraszd nyelvedet, mert szíved háláját
már hallottam s nincs szükségem nyelved hálájára. Minden becsületes vendégfogadó házigazda
érdemes jutalmára! Te is egy becsületes vendégfogadós vagy és Bennünket csaknem 8 napon át
minden zúgolódás, nélkül a legjobban elláttál: s ezt nem kívánhatjuk tőled ingyen. Ez a
vendégfogadó téged és későbbi utódaidat a lehető legjobban el fog látni, gondoskodj azonban
arról, hogy az Én Nevem ebben a helységben, valamint utódaidnál szilárdan megmaradjon, mert
ha az Én Nevem kivész a szívükből, mihamar minden egyéb is utána fog pusztulni!
5. De ha valaki el is veszítene mindent ebben a világban és megtartaná az Én Nevemet,
az mégsem veszítene el mindent, sőt éppen mindent megnyerne: ha valakinek szívéből kiveszne
az Én Nevem és mindene megvolna is, mégis mindent elveszítene, ha a föld minden javát bírná
is!”
6. FEJEZET
Az Úr Márkusnak igen fontos élettanításokat ad.
8
1. Az Úr: “Azért tehát mindenek előtt arra törekedjetek, hogy Nevemet szívetekben jól
megőrizzétek, mert akiben ez megmarad, annak mindene megmarad, de ha ez nem marad meg,
azt minden egyéb is elhagyja.
2. De aki Engem igazán szeret és felebarátját úgy, mint önmagát, az, az Én Nevemet
valóságban és élő hittel hordozza a szívében s ez olyan kincs számára, amit örökkévalóságok
nem tudnak tőle elvenni: akik Istent igazán és cselekedetekben szeretik, az többet jelent, mintha
úr lenne nemcsak e föld, hanem az egész végtelenség világainak összes kincsei fölött!
3. Nem elégséges azonban Engem csupán bölcsességem szerint elismerni, hanem a
szívben igaz szeretet által.
4. Majd jön hozzád mindenféle szegény s amit te ezeknek fogsz tenni minden földi
ellenszolgáltatás nélkül azt Nekem teszed és az Én Szeretetem fog megfizetni neked!
5. Ha valaki meztelenül jön hozzád, azt öltöztesd fel s aki pénz nélkül jön, attól ne tagadd
meg a segítséget, ha a világban szüksége van rá!
6. Habár úgy akartam, hogy az emberek e nélkül a megrontó csereeszköz nélkül mint
testvérek éljenek egymás között, de mivel ezt már kereskedelmi szempontból mint világi
emberek nagyobb kényelmükre az őskortól fogva bevezették, tehát megakarom hagyni, de áldást
az embernek csak az Én Szeretetem által hozhat.
7. Soha se tulajdoníts neki nagyobb értéket mint Szeretetemét, akkor meg is hozza neked
az Én Szeretetemet és áldásomat. Akinek szüksége van egy garasra, annak adj kettőt, sőt hármat
és az Én Szeretetemet tízszeresen s még harmincszorosan is visszafizeti neked.
8. Szóval, ha te valakiben szegényt látsz és az Én Szeretetem érdekében örömteli szívvel
segítsz rajta, mindenkor számíthatsz az Én visszafizetésemre, amely sohasem fog elmaradni!
9. Ha például - mondjuk-egy különben gazdag ember jönne hozzád ebbe az országba,
akit köszvény gyötör, annak a szálást és ellátást számítsd jog - és méltányosság szerint: a fürdőt
azonban engedd át neki ingyen.
10. De ha valaki csupán szórakozásból keresné fel a fürdőt, annak számítsd a fürdőt,
szállást és ellátást drágábban, mint másnak. De ha az igazságot keresi nálad, azt add neki ingyen,
mert abban szegény.
11. De ha egy világ bölcs jön és az igazságot keresi nálad, annak azt ne add ingyen,
hanem minden szóért fizettess egy garast, mert egy ilyen igazságkeresőnek az igazság csak akkor
bír értékkel, ha jó drága pénzért jutott birtokába!
12. Ha egy szegény éhesen jön hozzád, annak adj enni, inni és szegényesen ne bocsásd
el magadtól: de ha olyan jön, akinek élvezetet szerez asztalodnál ülni, az fizesse meg, sőt még
azt is, amit mellette a szegény elfogyasztott.
13. Minden szegénységet ingyen támogass és minden élvezetet fizess meg. - Jól
megértetted szavaimat?! “
14. Mondja Márkus örömében sírva: “Igen Uram!” Mondom Én: Menj tehát és mutass
meg mindent a tieidnek. “
15. Ezután Márkus övéihez megy, akik nem győznek eléggé csodálkozni és mondja
nekik azokat a tanításokat, melyeket Tőlem hallott. Azután természetesen mindnyájan az új
házhoz sietnek és abban mindent megnéztek: az asszony és a gyermekek örömükben és
boldogságukban egészen elérzékenyültek s örömükben nem tudtak mihez kezdeni. Az asztal
körül ülők megkérdezték, hogy ezt a csodadolgot megnézhetnék-e közelebbről?
16. Mondom Én: Kedves barátaim! Ez az épület meg fog maradni s nektek lesz még
alkalmatok elég gyakran látni és megcsodálni. Én azonban nem fogok itt maradni, csak
Szeretetem marad szívetekben.
17. Maradjatok tehát addig Nálam, amíg még itt vagyok köztetek: mert hiszen Én több
vagyok, mint az a csodadolog, amelyhez hasonlót megszámlálhatatlanul sokat tudnék egy
pillanat alatt létrehozni! “
18. Mondják mindnyájan: “Igen, igen, óh Urunk! Mi itt maradunk mindnyájan Melletted,
mert Te egyedül több vagy, mint Hatalmad, Bölcsességed és Jóságod minden csodája, amely betölti
az egész végtelenséget!”
9
7. FEJEZET
Cyrénius bizalom teli és hálás szavai az Úrhoz: ő dicséri szülőföldjét, Rómát.

Jára bírálja a pogány papok garázdálkodását Rómában, példákkal.
1. Mondja Cyrénus: “Uram! Te jól ismered az én fontos és igen nehéz uralkodói

hivatalomat és most úgy tűnik fel előttem, mintha egyáltalában nem volna nehéz s nélkülem is
magától minden megtörténnék benne s mintha minden az én közreműködésem nélkül is
elintéződnek. Valósággal úgy tűnök fel magam előtt, mint a kocsiban az ötödik kerék, mert
tudom jól, hogy Te, Uram nélkülem minden ügyet elintézel s az uralkodásom alatt még soha nem
volt nagyobb rend, mint éppen most, amikor óh Uram, Te gondoskodol rólam, Oh te boldog
császári birodalom! Oh Róma, én szülőhazám! Titkon mennyire örvendhetsz afölött, hogy az Úr
kegyelmes szemeit feléd fordította, hogy öreg falaid, váraid és kunyhóidból gyermekeket akar
nevelni. Uram! Életemmel állok jót ezért, hogyha nem itt, hanem Rómában tetted volna ezeket a
jeleket, nem maradt volna ott egy ember sem, aki isteni hódolattal ne adózott volna Neked! De
Te ismered az utakat s úgy a legjobb, ahogy elrendelted és elhatároztad! “
2. Mondja végül Jára, aki mindezideig úgy hallgatott, mint egy kis egér: “Fenséges
főhelytartó! Róma miatt egész nyugodt lehetsz: a tulajdonképpeni rómaiakat nem féltem,
azonban van Rómában igen sok bálványpap, akik az úgynevezett pontifex maximus alatt állanak
s ezek a népet a zsebükben tartják, akik Hades, sőt Tartarus büntetéseikkel - amely utóbbi
borzalmas büntetései örökké tartók- lelkiismeret nélkül gyötrik a népet. Jaj annak, aki ilyen
darázsfészek közé merne szúrni, annak keservesen menne a sora. Én azt hiszem, hogy a ti
papjaitok ezerszer rosszabbak volnának, mint a mi templomosaink, akik Mózest és prófétákat
állandóan a hátukon és mellükön hordozzák - igaz, hogy csak külsőleg! De a tieitek még külsőleg
sem mutatnak semmit. Minden működésük és cselekvésük a legnagyobb önzés s leküzdhetetlen
uralomvágy természetesen mindenek fölött!
3. Egyszer nálunk a vendégfogadóban elmondotta két alsóbbrendű pap, a pontifex
maximus egy olyan magasrendű lény, hogy még maga Zeus is - aki évente legalább egyszer
felkereste őt - legkevesebb háromszor, de hétszer is meghajolt előtte mielőtt a legmagasabb
földi helytartóhoz egy szót mert szólni és a legnagyobb hódolattal a földi, halandó nép számára
új törvényeket kért. Természetesen Zeus a pontifex Maximust nem éppen saját magáért tisztelte,
hanem leginkább az ostoba halandók kedvéért, hogy ebből is láthassák, hogy a legmagasabb isten
helyettesének milyen kimondhatatlan fensége és dicsősége van ezen a földön.
4. Ő császárok, királyok, fejedelmek, hadvezérek és más nagyságok fölött uralkodik
ezen a földön, azonkívül minden elem kizárólag az ő hatalmában van; ha ő szentséges lábaival
hangosan megdobbantja a földet, az félelmében rögtön úgy megremeg, mint a nyárfa levele a
legnagyobb viharban s a föld hegyei tüzet kezdenek okádni s ilymódon támogatják a nagy
pontifex maximust haragjában, hogy annál kiadósabban hűtse le mindenkor igazságos bosszúját
Zeus nevében.
5. A jó és rossz esztendő egyedül tőle függ. Ha ő megáldja a földet, akkor mindenütt
gazdag aratás van: de ha nem adja áldását rá, akkor bizony az aratás földön igen sovány lesz a ha
még egy átkot is mond rá, egyszerre minden el is pusztulna s egymás után érné a földet háború,
éhinség, járványok s több efféle csapás! Zeuson kívül minden más isten is tartozik neki
engedelmeskedni, ellenkező esetben joga van őket a földről 100 évre száműzni; ami azonban
soha nem történik meg és nem is fog megtörténni, mert minden isten a pontifex maximus
kimondhatatlan nagyságáról mélységesen meg van győződve!
6. Ezek szerint tehát egy pontifex maxsimusnak háromféle főhatalma van. Először,
minden isten fölött Zeus kivételével, kivel természetesen teljesen egyenlő rangfokozaton áll,
másodszor, az egész föld és minden elemei fölött s végül harmadszor, minden ember, állat, fa,
bokor és növény fölött! Mindezek mellett még az összes bolygókon és csillagzatokon is ő
uralkodik s a felhők, szelek, villámok, mennydörgések, eső, jég és hó mind az ő kezében van s a
tenger állandóan megremeg végtelen hatalmától!
10
7. Ilyen és ehhez hasonló dogot mondott el a két római pap az ő pontifex maximusukról.
Egy ideig azt gondoltam, hogy éretlen tréfát űznek velem. Később azonban, sajnos
meggyőződtem arról, hogy ez a két bolond ezeket a dolgokat egészen komolyan vette.
8. De amikor én Ábrahám, Izsák és Jákob egy, igaz Istenéről és cselekedeteiről kezdtem
nekik beszélni, szépen kinevettek engem s élénken bizonyítgatták, hogy tökéletesen tévedek,
mert ők ezer bizonyítékot mutatnak fel egy ellenében, hogy minden valóban úgy is van, amint
nekem elmondották.
9. Ezután megkérdeztem tőlük, nem tudják-e, hogy a pontifex maximus halandó-e vagy
halhatatlan, mire az egyik elszólta magát s azt mondotta, hogy a pontifex maximus habár még
halandó ezen a földön, de amint meghal, Zeus őt azonnal felviszi legmagasabb Elysiumába, ahol
aztán 100 éven keresztül Zeus asztalánál étkezik s végül az istenek birodalmában ő maga is
istenné lesz! Ez az elbeszélés a másiknak sehogysem tetszett, mert beszédét rögtön ily módon
korrigálta: Te már megint bolondságot fecsegtél itt össze - vissza. Mióta volt halandó egy
pontifex maximus? Amit te most felőle mondottál, ez csak reánk, alsóbbrendű papokra érvényes,
különösen ha nem tudtunk a potifex maximus kegyeit kiérdemelni; mert ő soha nem hal meg és
nem is halhat meg, mivel Zeus a halhatatlanságot minden időkre megadta neki. Lásd, - mondotta
tovább - én már a negyediket ismerem s a négy közül még egyik sem halt meg; és mégis
csak egy halhatatlan ül a trónon, nem pedig négy, habár valamennyien tökéletesen
halhatatlanok, mert a pontifex maximusok sohasem halnak meg, valamint legmagasságosabb
trónjuk sem pusztulhat el sohasem ezen a földön.
10. Amire végül én ismét így szóltam: De hiszen ez teljesen lehetetlen, mert négy nem
lehet egy s egy nem lehet négy. Ez igazán bolond fecsegésnek tűnik fel előttem. Szóval, ti
pontifex maximusotokat világbolondnak bélyegzitek s ő éppen olyan halandó ember, mint
közülük bárki és hatalma mindenek előtt a császár fegyverében rejlik, valamint az elhanyagolt
nép nagyfokú vakságában ostobaságában és végül gonosz varázslataiban, mert az igazán ostoba
és szellemileg vak népek előtt könnyű csodát tenni! Hagyjatok engem békében a ti
ostobaságaitokkal; elég ha ilyen hallatlanul buták vagytok, miért legyek én is oldalatok mellett
azzá?!
11. A két pap emiatt igen megharagudott reám és egymás között keserű
szemrehányásokat tettek s annyira összevesztek, hogy egymást verték ki az ajtón. És amikor mint
két kutya henteregtek ablakuk előtt, kiszóltam, hogy ezt is pontifex maximus rendelte el az
Elysiumban egy új zeusi törvény által?! Szerencsére azonban hangomat nem hallották s ők
kölcsönösen pro és kontra tovább bizonyítgatták egymásnak a pontifex maximus
halhatatlanságát, míg végül néhány háziszolga szétválasztotta őket.
12. Most pedig azt kérdezem tőled, fenséges Cyrénius, hogy az ilyen ostoba
népfanatizmus mellett Rómában miképpen fogadták volna be az Urat? Tűz és kéneső nélkül
vajmi nehezen!
13. Oh, a mi Kedves Urunk már öröktől fogva előre tudta, hogy ebben az időben, amikor
majd lenn jár a földön, hol lesz számára a legjobb s ezért jött éppen ide az emberek közé nem
máshová. Látod, ez az én véleményem s ezzel szemben hogy hangzik a tied? Mit tartasz te vagy
a római császár a pontifex maximusról?!”
8. FEJEZET
Cyrénius felvilágosítja Járát az igazi Rómaiak becsületességéről, a pontifex maximusról és az

akkori római vallási állapotokról.
1. Mondja Cyrénius: “Édes leánykám! Neked teljesen igazad van; a dolog Rómában
népi szempontból tekintve a pontifex maximussal így is áll és egyenlőre nem lehet rajta
változtatni! De biztosíthatlak róla, hogy csak a legközönségesebb és minden műveltséget
nélkülöző csőcselék is csak félig-meddig hisz benne; a jobb néprétegben már senki sem hisz s
így velük, rómaiakkal még mindig lehet valamit kezdeni.
11
2. A legalsóbb néposztály miatt e tiszta isteni igazságok előkészítése egykor sok

küzdelembe fog ütközni. De lesznek olyan hívők is akik igazi római szokás szerint vagyont, vért
és életet örömmel fognak ezért a tanért áldozni, mert alig hiszem, hogy ezen a földön létezzék
még egy nép, amely a halált oly kevéssé félné, mint a római; ha egyszer a római nagyon
lelkesedik valamiért, az mindenkor képes életét is feláldozni érte! Ezt pedig más nép nem teszi
meg, erről biztosíthatlak!
3. A mi papjaink most az ötödik kerék a kocsiban és népünnepélyeik, prédikációik már
csak a nép szórakoztatására szolgálnak. Senki sem épül már azokon; erről gondoskodik mindent
felölelő jogtudományunk, amely a legjobb és a legbölcsebb filozófusaink kivonata, akik valaha
mint emberek ezen a földön éltek.
4. A pontifex maximust már csak a legközönségesebb nép kedvéért tartják fenn, de
szabad működésében nagyon is korlátozták. Néhány évszázaddal ezelőtt még egészen
másképpen állt a dolog, amikor a pontifex maximus valóságos isten volt a nép között. Önmaga a
tudományokban igen gazdag férfiú volt, de kellett is hogy legyen, mert nem egykönnyen juthatott
volna ilyen magas hivatalhoz. Jártasnak kellett lennie Egyiptom összes mysztériumaiban s
ismernie kellett az összes orákulumokat és azok titkait, azonkívül tökéletes mágusnak kellett
lennie, ami felől egy titkos kollégiumban Róma legrégebbi patríciusai előtt igen szigorú vizsgát
kellett tennie. S ha ezeknek az előírt következményeknek megfelelt, akkor nyerte el a pontifex
maximusi rangot annak minden jogával, előnyével és hátrányával.
5. Igaz, hogy a néppel szemben sok mindenféle dologra vállalkozhatott, de a patríciusok
előtt mindenkor illő tekintélyben kellett állnia s meg kellett mindent tennie, amit ezek tőle
kívántak Ha ezek háborút akartak, akkor jövendöléseit úgy kellett beosztania, hogy a nép abból
az istenek akarata által lássa a háború szükségességét. Az igazi istenek azonban mindenkor a
birodalom patríciusai voltak s velük együtt az első és legműveltebb polgárok, művészek és
költők, akik először abból az eszméből indultak ki, hogy az emberek fantáziájának mindenkor
gazdag és határozott irányt kell jelölni, hogy őket az eltévedéstől megóvják.
6. Mert minden embernek természetétől fogva van képzelőtehetsége s ha ez parlagon
hever, akkor még a legmagasabb ember is általa ragadozó bestiává válhat, de ha az emberek
képzelőtehetségét szabályozzák és nemesebb formák felé irányítják, amelyek között egész
rendezetten kezd mozogni, akkor ő maga is nemesebb formákat fog teremteni s benső
gondolkodásban és szemlélődésbe átmenni s akaratát benső alkotásainak javára fogja éleszteni.
7. Ilyesformán az egész isteni tan nem egyéb, mint többé - kevésbé rendezett fantázia
szüleménye és az emberek fantáziájának szabályozása céljából találták ki és annyira lehet,
minden humánus eszközzel gyakorlatilag látható és működő módon váltották tettre és előttük
bölcs, tudományos patríciusok előtt állandóan az a könnyen megérthető szükségesség lépett
előtérbe, hogy a nép szemében mindig annak tűnjünk fel, aminek mi akartuk.
8. És amiképpen akkor volt, ugyanúgy van jelenleg is, csak azzal a különbséggel, hogy
most már a nép is igen sokba be van avatva, amibe azelőtt csak a patríciusok voltak s így az egész
pontifikációban kétségbeejtően keveset hisz. Közülük a legtöbben egy magasabb isteni Lényben
hisznek, de igen sokan már semmiben sem s a műveltebb része leginkább Plató, Sokrates és
Aristoteles hívő.
9. Azok a papok pedig, akik a pontifex maximust előtted leírták, jórészt valóban annyira
ostobák, hogy szóról-szóra hiszik azt, amit bebeszéltek nekik, néha azonban körmönfont fickók,
kik a nép előtt rettenetes lármát csaptak s úgy tesznek, mint ha az istenekkel mindennap együtt
játszanának a perzsa sakktáblán! De magukban semmit sem hisznek, csupán Epikureus szavait,
amelyek így hangzanak: “Ede, bibe, lude, post mortem nulla voluptas; mors enim ultima est
rerum linea. “/ Egyél, igyál, szórakozzál, a halál után minden megszűnik; mert a halál mindennek
vége. /
10. Tehát ha te, kedves kis Jára, ki egyébként korodhoz képeset csodálatosan bölcs vagy,
a két pap szerint akarnál megítélni minket, akkor nagyon igazságtalan lennél velünk szemben,
mert mi rómaiak valóban olyanok vagyunk, amelyeknek most leírtam; minden egyéb csak egy
laikusnak lehet rosszakaratú mondása, aki Rómát lényegében oly kevéssé ismeri, mint te, mielőtt
12
én, mint Róma társuralkodója neked róla beszéltem volna. De mivel most már mindent tudsz,
tehát minket rómaiakat nagyobb elnézéssel kell hogy megítélj és kezelj! Mit gondolsz, e
kívánságom veled szemben igazságos-e vagy nem? „
9. FEJEZET
Jára szép válasza.

Az Úr vigasztaló ígérete Rómának és komoly jövendölése Jeruzsálem sorsa fölött.
Néhány jeruzsálemi bizonyság tétele.
Jára zavarban.
1. Mondja Jára: “Magától értetődik; ha a dolog valóban úgy áll, ahogy most mondottad,
akkor nem is lehet több ellenvetésem. Mert ha jó akaraton vagytok, akkor annak következménye
sem lehet rossz, még ha a világ szeme előtt egyelőre nem is látszik előnyösnek. Én bizonyára
nem vagyok az, akit a látszat megtéveszthet, de azt is belátom, hogy az ember természeténél
fogva sokkal inkább juthat becsületes jóakarathoz, mint a tiszta igazsághoz, amely azután a
jóakaratúak életszövetenekévé lesz. A te elbeszélésed szerint jó akaratotok mindig és
változatlanul meg volt; egy-egy zavaró körülmény a nagy egészen vajmi keveset vagy semmit
sem tudott változtatni.
2. Most pedig a jó akarathoz megkapjátok az örök igazság tiszta világosságát, amely
által a ti eredeti jó akaratotok megkapja a helyes utat, az igaz eszközöket a legjobb és legbiztosabb
eredmények elérésére, melyek után nyilvánvaló, hogy nem várhatunk tőletek egyebet, mint csak
a legjobbakat. - Oh Uram, álld meg ezen egyszerű szavaimat, hogy azok időkre maradandó
igazsággá legyenek!”
3. Mondom Én: Igen te ezerszeresen szeretetre méltó Járám. Áldva legyenek a te
gyönyörű és igaz szavaid!
4. Róma maradjon az Én különös kegyemnek tárháza! És ez a nagy császárváros olyan
kort érjen el a világban, amit Egyiptomnak igen kevés városa fog elérni s azok sem oly
érintetlenül, mint Róma. Külső ellenség vajmi keveset ártson neki; ha megrongálódik, azt csak
az időnek és kevés belső ellenségének fogja köszönni!
5. A jövőben sajnos az Én tanításaim ebben az uralkodóvárosban is valóságos
bálványimádássá fognak fajulni, de ettől eltekintve az Én Igémet az általános életfelfogás legjobb
értelme szerint fogják magyarázni és fenntartani!
6. Csak a későbbi időkben / mint most? / az Én tanításaim szelleme fog ott eltűnni és az
emberek a külső kérgen fognak rágódni és azt tartják majd az élet kenyerének. Ekkor azonban
Én fogom őket ismét megfelelő eszközökkel a helyes útra visszavezetni s ha még annyi
paráznaságot és házasságtörést követnek el, annak idején Én tisztítom majd meg őket.
7. Egyébként is Róma mindvégig hirdetője lesz a szeretetnek, alázatosságnak és
türelemnek s emiatt minden figyelem feléje fog irányulni s a föld nagyjai köréje fognak seregleni,
hogy az üdvösség szavát az ő szája által hallhassák.
8. Ezen a földön azonban hosszú időn keresztül semmi sem maradhat meg tisztán s így
az Én szavaim sem, de mégis Róma lesz az, ahol az élet célja érdekében mint történelmi emlék
az Én szavaim a legtisztábban maradnak meg.
9. Erről biztosítlak téged, kedves Cyrénius s ez legyen az áldás a Mi legkedvesebb
Járánk gyönyörű és igaz szavaira.
10. Egy évezred a másik után megfogja neked mutatni, hogy ez az Én jövendölésem
Rómára vonatkozólag teljesedésbe megy.
11. Jeruzsálemet egykor annyira szétrombolják, hogy nem is fogják tudni valamikor hol
állott. A későbbi idők emberei bár fognak ennek a városnak helyén egy kisebb, azonos nevű
várost építeni, de annak helye és külső alakja s ez a kis város is más oldalú ellenség által sokat
13
fog szenvedni és minden rang és nevezetesség nélkül mindenféle csőcseléknek lesz fészke s
nyomorúságos létét a jelenkor köveinek moháján fogja tengetni.
12. Én úgy akartam, hogy a régi Isten városa az egész földön a legelső legyen; de ő nem
fogadott be Engem, hanem úgy bánt Velem, mint egy tolvajjal és gyilkossal s ezért kell neki
mindörökre elbuknia s a jövőben nem fog többé kiemelkedni a jól megérdemelt átok
romhalmazaiból, amit ő készített saját magának és amelyet saját szájával mondott ki önmagára!
És most szeretett kis Járám megvagy-e áldásommal elégedve? “
13. Mondja Jára könnyekig megindulva: “Oh Uram, én Egyetlen Szeretetem; ki ne
legyen megelégedve azzal, amit Te mondasz; óh Uram különösen amikor a legtávolabbi időkre
kiható nagy ígéretet teszel! Úgy látszik, hogy a fenséges Cyréneus is meg van elégedve s
ugyanúgy Kornélius, Faustus és Julius is. De hogy Jeruzsálem gyermekei - akik közül többen
ülnek a másik asztalnál szintén ugyanígy meg vannak-e elégedve Jeruzsálemre vonatkozó
ígéreteddel, az már más kérdés; mert az ő arcukról nem sugárzik ugyanaz a derű, mint a rómaiak
arcáról!”
14. E jelentőségteljes megjegyzés után egyesek, akik Jeruzsálemből valók voltak,
felemelkedtek helyeikről s így szóltak: „Jóllehet az szülőföldjének addig nem kívánja
pusztulását, amíg az nem válik a tolvajok és rablók lakóhelyévé, de ha azzá vált, nem kell többé
kímélni! Az utódnak joga van anélkül hogy félne, hogy azzal bűnt követ el, a benne garázdálkodó
gonosztevőket elpusztítani s egykori létezésüknek minden nyomát eltüntetni.
15. S ha Jeruzsálem a mi tudtunk szerint sem egyéb, mint rablógyilkosok fészke, miért
szomorkodjunk tehát, ha az Úr ennek a fészeknek meg akarja adni régi megérdemelt jutalmát s
bizonyára meg is fogja adni. A dologban az a szomorú, hogy Istennek ez a legnagyobb
kegyelemben részesült városa minden figyelmeztetés dacára már harmadszor oda jutott, hogy
Istentől kiindulva ilyen érzékeny fenyítésben részesül. De az Ő ismert türelmének és
hosszútűrésének legkétségbevonhatatlanabb bizonyítéka az, hogy egy ilyen város a legszigorúbb
fenyítésre mennyire érdemessé tette magát, ennélfogva a legcsekélyebb mértékben sem érdemli
meg a szánalmat vagy gyászt. Volenti non fit injuria! Ha valaki a legfényesebb napvilágnál
verembe akar esni, vajon érdemel-e szánalmat vagy gyászt?! A mi részünkről bizonyára nem;
igazi ostoba szamarakkal és ökrökkel szemben még soha nem éreztünk szánalmat, különösen
akkor nem, ha az egész világ előtt mint a legbölcsebb akarnak feltűnni! S annál kevésbé nem
érdemlik meg a szánalmat akkor, ha felmagasztalt bölcsességüket, amely alapjában véve nem
egyéb szamárságnál, mindenféle gonoszság, fondorlatos álnokság által magukat becsületesnek
akarják feltüntetni.
16. Igaz dolog az, hogy egy beteg emberi lélek mindig több szánalmat érdemel, mint
egy beteg ember törékeny teste. Ámde, hogyha egy beteg testű emberhez - aki értelmének teljes
birtokában van-egy rendkívül okos s mindenütt jól bevált orvos jön s a betegséget azonnal
felismeri és a betegen feltétlenül segíteni tudna és a beteg ahelyett, hogy az orvosnak gyógyulást
hozó tanácsát elfogadná, őt szolgáival kidobatja, az a kérdés ki fog egy ilyen beteg lélekkel
szemben szánalmat érezni? Mi bizonyára nem és valószínű, hogy más sem! Az ilyen embernek
nevezett állat legjobb, ha a lehető legfájdalmasabb betegségbe esik s nagy szenvedéseiből tanulja
meg, hogy milyen ostoba volt, hogy azt az ügyes orvost kidobatta!
17. A butaság szánalmat érdemel, mert egy buta ember nem tehet arról, hogy bölcsőjétől
kezdve buta maradt; de vannak emberek - mint a magas rangúak, farizeusok és írástudók
legtöbbje - kik nem buták, de szándékosan butává teszik magukat, hogy ezáltal a szegény és
általuk elbutított emberiséget annál könnyebben felhasználhatják gyalázatos s a legnagyobb
fokban önző céljaikra; az ilyen embereknek nincs beteg lelkük, ezek teljesen erős és egészséges
farkasok báránybőrben s nem érdemelnek egyebet, hogy a legélesebb nyilakkal lelőjék őket!
Mert itt minden szánalom az emberi szív legnagyobb ostobasága volna.
18. Vagy ezen az egész földön ki használná még az éjszakát, amely a felkelő napot
megakadályozná, vagy melyik bolond sajnálná a terhes telet, a tomboló vihart, vagy a megszűnt
járványt, vagy az elmúlt rossz esztendőt?! S így azt hisszük, hogy még sokkal nagyobb ostobaság
volna afölött bánkódni, ha az Úr legnagyobb kegyelmében akarna bennünket részesíteni.
Mindenesetre nagyon szomorú dolog, hogy Jeruzsálem a legragyogóbb szellemi világosságot
14
nem akarja felismerni és elfogadni, mert teljesen begubózta magát a világ ördögébe! S ott, ahol
ilyesmi történik, már jöhet az égből a kén és tűzeső! Sodoma és Gomora már régen a holt tenger
fenekén pihen; ki siratná meg az átkozottakat?! S ugyanígy nem fogják Jeruzsálemet sem
megsiratni!
19. És te, kicsiny Jára a rólunk adott véleményeddel csalódtál egy kissé; lásd, a látszat
nem mindig az igazság visszfénye s néha-néha megcsal bennünket. Nem találod azt, hogy így
van s valószínűleg mindörökre így is lesz? Igazunk van-e vagy nincs?”
20. Mondja a kis Jára: “De Uram, Egyetlen Szeretetem! Miért kell, hogy én az
embereket helytelenül ítéljem meg?! Ez már valósággal bosszantó! Az imént Cyréniustól kaptam
fedést, habár csak enyhét, most azonban egész tömeget. Mindnyájuknak igazuk van, csak nekem
nincs, mert nekik az igazság szerint van igazuk, nekem meg nincs. Oh Uram, adj nekem mélyebb
betekintést, hogy véleményemmel ne süljek fel mindig! “
10. FEJEZET
Az Úr Járának a női nem számára egy evangéliumot ad.

Az Úr kegyelme Márkus családjával szemben; parancsot ad Rafaelnek, hogy bevezesse őket új
és csodálatos otthonukba.
Krisztus követői legyenek mindenben bölcsek és alaposak.
1. Mondom Én: “Csak szép csendesen kedves leánykám! Kissé tartózkodóbbnak kell
lenned és a sokkal tapasztaltabb férfiakkal szemben ne légy kotnyeles; azonkívül sohasem szabad
felületesen bírálatot mondani olyan dolog fölött, amit világjárt férfiak egy vagy más
tapasztalatukról elmondanak.
2. Ha valaki megtévedt, akkor van helyén az illetőt tapintatosan figyelmeztetni, hogy
mikor cselekedett helytelenül, előbb sohasem!
3. Mert nem volna illő dolog, hogy tapasztalt férfiak az igazságot fiatal leányoktól
tanulják meg; de ha a férfi néha-néha letér a helyes útról s félrelép, akkor helyénvaló, hogy az
asszony gyöngéden és szelíden hozzálépjen és azt mondja: Barátom vigyázz, mert helytelen úton
jársz! A dolog nem úgy van, hanem így! S a férfi nagyon fog örülni és szívesen fogja követni a
gyöngéd szerető figyelmeztető szót.
4. De a kotnyeleskedéssel semmire sem lehet menni, mert az a férfit komorrá és
bosszankodóvá teszi s akkor nem is hallgat többé a szelíd szóra sem, ha az asszony még oly
simulékony is.
5. Lásd, ez is evangélium, de csak a te nemed számára s amelyik asszony ezt elviseli,
annak e földön mindig jó napjai lesznek, de aki nem fogja követni ezt az evangéliumot, az magára
vessen, ha a férfiak figyelembe sem fogják venni.
6. Egy helyes úton járó asszony valóságos szimbólum a legmagasabb mennynek s egy
helytelen utakon haladó makacs és uralkodni akaró asszony valósággal hasonmása a sátánnak,
aki magában véve egyben a leggonoszabb, a legutolsó és a legmélyebb pokol.
7. Azonkívül egy igazi asszony sohasem haragítsa a férfit, mert
a női lényben a legnagyobb türelem, szelídség és báj kell hogy túlsúlyban legyen. Benne
kell, hogy a férfi megtalálja viharos kedélyének nyugalmát s ezáltal maga is szelíddé és
türelmessé váljék. De ha az asszony a férfi előtt elkezd zsémbelni, mit tegyen akkor a férfi, aki
viharosságra inkább hajlamos?
8. Tehát sohase légy többé kotnyeles leánykám, ki egyébként nagyon kedves vagy,
mivel akkor gyakrabban olyan helyzetbe kerülsz, hogy kénytelen leszel bosszankodni, ha valaki
rendre utasít. Megértettél Engem? “
9. Mondja Jára: “Jól megértettem, de most olyan nehéz az én szívem, amiért olyan
ostoba és kotnyeles voltam. Én most több órán át hallgattam s egészen jól volt így. Most azonban
15
mindenáron beszélni akartam, pedig jobb lett volna, ha tovább is hallgattam volna. De most úgy
pihentetem a nyelvemet, mint még senki. “
10. Mondom Én: “Erre kedves leánykám nincsen éppen szükség, csak arra, hogy
hallgass addig, amíg beszédre fel nem szólítanak; de ha felszólítanának, te pedig hallgatsz, akkor
az, aki felszólít, megtartásodat makacsságnak, bosszúságnak vagy konokságnak tekintené és
szívét elfordítaná tőled.
11. Tehát megfelelő időben beszélni és kellő időben hallgatni, de mindenkor legyen
telve szelídséggel, békével, megoldással; ez a nőnek a legszebb ékessége, amely mindig igen
kedves életláng s mindenkor nagyon alkalmas a férfi szívét feléleszteni s azt megszelídíteni és
meglágyítani!
12. Ámde van a nőknél egy igen rikító módon megnyilvánuló illetlenség és ez a hiúság,
amely igen egészséges vetőmagja a gőgnek.
13. Ha egy leány megengedi, hogy ez a tulajdonság nagyra nőjön benne, akkor mennyei
nőiességét máris eljátszotta s igen hasonló lesz a sátán alakjához.
14. A hiú nő arra sem érdemes, hogy kinevessék, a büszke és gőgös asszony pedig
valóságos kelevénye az emberiségnek s ezért megérdemli, hogy mindenki mélyen megvesse.
15. Azért tehát édes leánykám, ne légy soha csak még egy kicsinykét sem hiú, még
kevésbé büszke vagy gőgös s akkor sokak között úgy fogsz ragyogni, mint a legszebb csillag a
magas mennybolton. Mindezt jól megértetted?! “Mondja Jára: “Oh igen! De Te azért ne haragudj
reám, amiért valóban ostoba voltam! Mondom Én: “Efelől nyugodt lehetsz. De most megint jön
Márkus övéivel, majd meglátjuk mit fognak beszélni Nekünk. “
16. Miközben Jára megnyugodott s főleg a hiúság fölött mélyen elgondolkodott, Márkus
ismét Hozzám jött egész családjával s leborult Előttem és módfelett elkezdett Engem dicsérni és
magasztalni. Én pedig megáldottam őket s felemeltem a földről és így szóltam az asszonyhoz és
gyermekeihez:
17. Hogy ti az Én tetszésemtől mindenkor biztosítva lehettek, valamint mindenkori
segítségemről, ha arra bármikor szükségetek lesz, azt tudjátok jól; de különösen Márkus, aki
mindenben útmutatótok lesz.
18. És mivel ittlétem ideje alatt az Én tanítványaim anyagi jólétéről mindig zúgolódás
nélkül gondoskodtatok, ezért Én viszonzás és ajándékképpen adtam nektek mindazt, amit itt
láttatok és mindent úgy rendeztem be számotokra, hogy földi és örök javatokat szolgálja. Most
pedig Rafael meg fogja nektek mutatni, hogy mit hogyan használjatok, mert egy ilyen birtokhoz
tudás is kell, hogy mindent célt szolgálóan használjatok fel.
19. Ezután előhívtam Rafaelt s Én így szóltam hozzá: “Menj velük és mutasd meg nekik,
hogy mit hogyan használjanak; mutasd meg továbbá a két fiúnak az 5 vitorlás hajót is, hogy
azokat mi módon kezeljék s hogy minden szelet miképpen fordíthatnak hasznukra s ezáltal
váljanak ezen a tengeren a legjobb és a legelső hajósokká. Nemsokára az ő mintájukra fogják a
nagy tenger többi hajóit is berendezni, ami a rómaiaknak nagy előnyére fog válni. “Ezután
mindaz gyorsan megtörtént, mire az angyalt felszólítottam.
20. Ezek után így szóltam Cyréniushoz: “Küldd legügyesebb szolgáidat velük, hogy
világi szükségletetek kibővítésére ők is tanuljanak valamit; mert Én úgy akarom, hogy mindazok,
akik Engem követnek, mindenben bölcsek és ügyesek legyenek. “Ezután Cyrénius tanácsomra
rögtön felszólított szolgái közül néhányat s fiát, Jozoét is velük küldötte, mert ő igen nagy
előszeretettel viseltetett a vízi utazás iránt.
11. FEJEZET
Oubratovisár a szív értelméről beszél.

Az ő és társai különböző véleménye erről a csodáról, hogy ilyet egy újjászületett ember is létre
tudna hozni?
16
1. Amikor ez is rendben volt, Obratovisár Hozzám lépett és így szólt: “Egyedül Te Vagy
mindenek fölött Mindenható! Lásd, én, fi és nőtestvéreim most már láttunk minden olyan ember
üdvét, kinek becsületes szíve és jó akarata van s akik a szív és kedélyvilág fejlődését tartják szem
előtt és nem az értelem idő előtti fejlődését, mert az értelem ne legyen más, mint a szívnek jobb
keze. Egyedül ez az igaz élet és az életüdvösség helyes útja s az is marad; ezt mi, feketék mint
felébresztett férfiak igen jól belátjuk és megértjük.
2. De minden életbölcsességünk és belátásunk ellenére nagy gondot ad nekünk ez a
csoda, amely itt megtörtént s mi miatt nagy tanácskozások keletkeztek közöttünk; néhányan úgy
vélik, hogy ilyen csodát a Te Szellemed által tökéletessé vált ember is létre tudna hozni. Mások
pedig azon a véleményen vannak, hogy az ilyesmire egyedül csak Isten képes; mert ehhez
mindenható isteni akarat szükséges, amivel teremtett lény soha nem bírhat, mert szelleme nem
végtelen, hanem a legnagyobb fokban korlátolt.
3. Azután társaim így folytatták: Ezt már a föld teremtményein is észre lehet venni.
Minél nagyobbak, annál több erővel és hatalommal lépnek fel s minél kisebbek, erejük is annál
csekélyebb. Beszélnek óriási elefántokról, amelyekkel szemben a most földön
élők csak kis majmok s ezeknek az állatoknak olyan erejük volt, hogy ormányaikkal a
legerősebb fákat kitudták gyökerestől tépni Tehát ha már ezen a földön is valamely teremtmény
minél nagyobb, annál nagyobb erőt tud kifejteni, mennyivel szembetűnőbb kell hogy legyen a
különbség a szellemeknél a különféle teremtmények erejének alapfeltételénél. Ami tehát Előtted
Ős Örök Szellem előtt lehetséges - mivel nagyságod végtelen - azt semmiféle teremtett lény nem
tudja létrehozni, mint például semmiből egy ilyen házat, kertet és ezeket a nagyszerű hajókat.
4. Az én véleményem itt egy kissé eltért a többitől, mert azt mondottam nekik nézeteimet
az előbbiekhez kapcsolva: Egy művet pillanatok alatt létrehozni, az magától a műtől függ.Amit
ember például csak nagy fáradsággal és idővel tudna elkészíteni, az Istennek igen könnyű; lehet
azonban olyan dolog, amit az ember sohasem tudna létrehozni!
5. Emberek idővel igazán gyönyörű és hatalmas épületeket fel tudnak építeni, de a
földnek valamennyi embere nem volna képes egyetlen mohanövényként sem megteremteni, úgy
hogy az nőjjön, virágozzék s tovább fejlődésre alkalmas magvakat hozzon. Mennyivel kevésbé
tudnának egy gyümölcsfát, sőt egy állatot megteremteni, amely aztán szabadon mozoghatna,
táplálékot találhatna és saját faját továbbra is fenntarthatná!
6. Az ilyen dolgokat semmiből, egyedül csak az ember mindenható akaratából
létrehozni még a legtökéletesebb embernek sem fog valaha sikerülni, mert ehhez több kell, mint
az idő és tér szerint korlátolt emberi szellem véges ereje. De az olyan dolgokat, amilyet már
egyszer mint véges megteremtett - habár nagy fáradsággal is, az egészen tökéletes emberi
szellemnek lehetséges volna pillanatok alatt is létrehozni, csak az a kérdés volna még hátra, hogy
maradandó lenne-e a csodája vagy csak pillanatokig maradna fenn bizonyos alkalmakkor a Te
Neved dicsősége, ha az illető azon fáradozna, hogy a vakoknak megadja a világosságot.
7. Nem adnál erre vonatkozólag nekünk helyes útbaigazítást, hogy igazam van-e vagy
nincs? Én ezzel a kérdéssel bizonyára nem terheltelek volna, ha nem vettem volna észre, hogy
egy kis ráérő időd van, amit természetesen saját akaratod szánt Magadnak. Ha a Te szent
Akaratodnak úgy tetszik, hogy kérdésemre örök érvényű felvilágosítást adj, ez minekünk igen
nagy kegyelmet jelentene, amit sohasem tudnánk meghálálni. “
12. FEJEZET
Az Úr idevaló tanításai példákkal.

Okvetetlenkedés és hiúság a perlekedés és veszekedések fő oka.
Ezeknek az utasításoknak jó eredménye a nubiaiknál.
1. Mondom Én: “Kedves barátom! Nagyon nehéz lesz neked és a más véleményen lévő
társaidnak igazat tenni; mert képzelj el magadnak egy olyan karót, amely kissé lazán áll a földön
s ezt abból a célból, hogy valami szilárd dogot akasszanak rá, néhány fakalapács ütéssel
17
erősebben be kellene verni a földbe s ekkor jönne két ügyetlen ácslegény, akik tudásukban még
igen kezdetlegesek és az egyik, ki ügyesebbnek tartja magát társánál, így szólna hozzá: “Testvér,
a mi tudásunk bár egyforma, de azért add ide nekem a kalapácsot, hogy az első ütést én mérjem
a karó fejére, mert különös tehetségem van a szeget rögtön a fején találni. ““Jól van mondja a
másik, lássuk, hogy miképpen találod fején a szeget? Erre az első fogja a kalapácsot s teljes
erővel lecsap vele. Ámde ő a karónak csak a baloldalát súrolja, ami a karót semmivel sem teszi
szilárdabbá; Ezen társa jót nevetett és így szólt: “Add csak ide ezt a kalapácsot, mert ha így vered
a karó fejét, akkor sohasem fog szilárdabban állni az anyaföldben, mint az imént. “Mondja erre
az, aki a karó fejét nem találta el: “Itt van, fogd a kalapácsot és kíséreld meg te is. “Erre a másik
teljes erővel lesújt de ő sem találja fején a szeget, hanem a karónak jobb oldalán súrolja végig.
Ezután a kettő között megindul a vita, hogy melyikük mért jobb ütést? Hogy efölött mind a ketten
nem egykönnyen fognak megegyezni, az érhető mert ha ketten egymás között vitatkozni
kezdenek, a vitának addig nincs vége, amíg egy harmadik, erősebb és gyakorlottabb közéjük nem
lép és a veszekedőknek meg nem mutatja, hogy ő miképpen üt a karó fejére. Ugyanígy volt a
kettővel is; egy harmadik nélkül a kettő még hosszú időn keresztül azon veszekedett volna, hogy
kettőjük közül melyik ütés volt jobb, az, aki bal oldalról súrolta a karót, vagy aki jobb oldalról?
2. És lásd, ugyanígy áll a dolog a ti vitatkozásaitokkal is, úgy hogy végül Én kell, hogy
az a harmadik legyek, ki bölcsességvitátokat azzal fejezem be, hogy Én találom fején a szeget,
mert útközben hazafelé véres vitába keverednétek és ez mind azért volna, hogy a jobb vagy a bal
oldalon eltévesztett ütés volt-e jobb?
3. Tehát sem te, sem társaid nem találtátok meg az igazságot, hogy ezt a létrehozott
csodát szellemileg egy egészen tökéletes ember is megtudná-e tenni, hanem véleményetekkel az
igazságot csak jobbról és balról érintettétek.
4. De mielőtt a biztos ütést megteszem számotokra, oda kell menned társaidhoz és azt
kell nekik mondanod, hogy sem jobboldali sem a baloldali pártnak nincs igaza, mert alig érintette
egyik is az igazságot. Először abban egyeztek ki, hogy ebben a dologban semmit sem tudtok és
semmit sem értetek s csak azután következem Én és fogom megmagyarázni, hogy mit kell ebben
a dologban gondolni és tudni! “- Ezzel a fekete vezető ismét visszatért társaihoz s mindent
elmondott nekik.
5. Ezek pedig igen okosan így szóltak: “Igen, helyes, hogy Maga az Úr határozott ebben
a dologban, mert ez nemcsak a jelenlegi időre bír érvénnyel, hanem minden elkövetkezendő időre
is. Milyen gyakran előfordult már az közöttük, hogy valamely dolgot az egyik így, a másik úgy
s a harmadik újból másképpen ítélt meg. Vajon a három közül melyik ítélt igazság szerint? Egyik
sem találta a karót a fején, sőt azt alig érintette, úgy hogy általános tanácsnak vagy a többségnek
kellett eldöntenie, hogy valamely dologban kinek van igaza. Nem ritkán előfordul az is, hogy
szótöbbséggel annak ismerték el igazát, aki ütéseivel a karót a legtávolabbról érintette; s ha már
akkor kaptunk volna egy ilyen bölcs utasítást, mennyi haszontalan veszekedésnek vehettük volna
elejét. Így azonban nem ismerve ezeket a szent intelmeket, sokszor veszekedésbe és perlekedésbe
kerültünk csupán azért, mert közülünk mindegyik a legbölcsebb akart lenni!
6. De ennek is megvan a maga jó oldala; mert ez az örökös veszekedés ébresztette fel
bennünk mindjobban az igazság után való vágyakozást. E nélkül először nem választottunk volna
meg téged Oubratovisár útmutatóul; nélküled pedig sohasem jutottunk volna Memphisbe s még
kevésbé ide, ahol a legtisztább igazságokat Annak szájából hallhatjuk, Ki minden életek, létek és
dolgok Örök Ősoka. Menj és fejezd ki hálánkat ezért a nekünk elmondott bölcs isteni utasításért,
amiért utódról - utódra cselekedeteink által tisztelni fogjuk mindörökké. Ne legyen többé
veszekedés a testvérek között! “
13. FEJEZET
Az Úr megmagyarázza e szavakat:
„Ti még nagyobb dologra lesztek képesek, mint Én!” Példa a sima, a homorú és domború
tükörről.
18
1. E felvilágosítás után a vezető szolgája kíséretében Hozzám lép és szóról - szóra

elakarja mondani azt, amit társai vele beszéltek.
2. Én azonban így szóltam hozzá: “Barátom! Erre nincs szüksége Annak, Aki az
emberek lelkét és szívét vizsgálja; Én már mindent tudok, amit társaid rád bíztak s most már
megtudhatod az Én számból, hogy vitás kérdésekben mi a helyes. Láss, hallj és érts!
3. Ha egy ember ezen a földön vagy akár a másvilágon eléri legmagasabb szellemi
élettökéletesedését - csupán szabad akarata által - nemcsak azt fogja megtenni, amit most Én
teszek a ti szemeitek előtt és ami az egész teremtés szférájában létezik és történik, hanem ennél
még sokkal nagyobbat. A tökéletes ember, mint az Én gyermekem Velem mindenben egy és
nemcsak különálló esetekben, mert azáltal, hogy az Én Akaratomat teljesen magáévá tette,
természetes, hogy éppen úgy mindent képes lesz létrehozni, amiképpen Én!
4. Másodszor, egy tökéletes ember azért nem veszíti el saját szabad akaratát, ha az Én
Akaratommal még oly nagyon eggyé vált is; ezért Rajtam keresztül is tud mindent akarni, hanem
egészen függetlenül önmagából s így nyilvánvaló, hogy ez az Én magáévá tett Akaratomon kívül
érvényesített saját szabad akarat sokkal többre képes.
5. Ez természetesen előtted kissé meseszerűen hangzik és a dolog mégis így van és
mindörökre így is marad. De hogy ezt a dolgot még jobban megértsd, megfogom kissé jobban
világítani azzal, hogy figyelmessé teszlek egy dologra, mely Memphisből nem egészen
ismeretlen előtted.
6. Amikor első alkalommal Memphisben voltál és pedig a főpapnál, a bölcs Justus
Platonicusnál, láttál nála több tükröt, melyek sima felülete tükrözte képedet.
7. A főpap mutatott aztán neked egy úgynevezett mágustükröt, amelybe te elképedve
magad sokkal nagyobbnak láttad, mint amekkora természettől fogva vagy.
8. A főpap ekkor ennek a tükörnek egy másik tulajdonságát is
megmutatta neked; ugyanis a tükröt szembeállította a nappal, amely ilyenformán belesütött
és vakító fényű gyújtópontjával - amely körülbelül egy jó fél ember hosszúságban a szélen
minden oldalról behajtott felület közepén volt található, - minden eléghető tárgyat meggyújtott,
ami téged még sokkal nagyobb ámulatba ejtett.
9. Most azt kérdezem tőled, hogy miképpen volt ez lehetséges? Hogyan ment az végbe,
hogy az úgynevezett mágikus tükrön a nap visszavetett fénye sokkal erősebb hatást mutatott,
mint a nap egyenes, töretlen sugarai és a sugár a mágikus tükrön mégsem volt más, mint egy és
ugyanazon nap sugara.
10. A tükör emellett bizonyára egészen hideg maradt; honnan jutott tehát ez a sugár a
nap sugarát annyira felülmúló hatáshoz? Te sok mindent megtudsz érteni s így ennek okát is
megfogod tudni magyarázni, legalább is annyira, amennyire azt a főpap megtudta magyarázni. “
11. Mondja a vezető: “Oh Uram! Te valóban mindent tudsz! Igaz, hogy a memphisi
főpap mutatott nekünk egy ilyen tükröt s annak különféle hatását is, de annak magyarázatával -
őszintén szólva - legkevésbé voltam megelégedve. Azt hiszem, hogy a karót nem is érintve sújtott
le az ütéssel. Szóval, minél terjedelmesebben s nagyobb buzgalommal igyekezett a dolgot
megvilágítani, annál homályosabb lett a dolog nemcsak előtte, de én előttem is.
12. Azt az egyetlen dolgot találtam helyesnek, hogy egy ilyen behajtott tükörnek
megvan a tulajdonsága, hogy a nap kiáradó sugarait összesűrűsíti és azt sokkal sűrűbben és
nagyobb fokban teszi, mint sok egészen egyenes tükör, amelynek a napot abban a természetes
nagyságában, amelyben szemeinkkel látjuk mutatná, ha úgy állítanánk fel, hogy összes sugarai
egy és ugyanazon helyre esnének, amelyen sokkal fényesebben világítana, mint egy fényfolt,
amit egy más tükör vetne vissza; ez volna aztán a napfény sugarának igazi megsűrítése. A
tapasztalat azt mutatja, hogy a fénynek fokozása a meleg és a forróság fokozását is maga után
vonja, s ezt a főpap véleménye szerint mindig pontosan ki lehet számítani; de ezek az általa
mondottak a sok tapasztalat és kísérletezés után is bizonyosak.
13. És ez minden amit a főpap szájából hallottam; s hogy ebből miféle további
következtetéseket vonhatnánk le, ahhoz az én lelkem megismerésfoka még igen csekély; ezért
ismételten kérlek, hogy nekem, világtalannak egy kis sűrített fényt bocsáss lelkemre, különben
19
olyan sötétség lenne abban, mint amilyen fekete és sötét a bőr, amely bűnös testemet véges -
végig fedi. “
14. FEJEZET
Az Úr megmutatja a tükör példázat szellemi értelmét.

Az ember örök tovább fejlődése.
Ennek főfeltétele- az alázatosság, fő akadálya - a gőg.
Hogyan és miképpen tudnak szellemileg törekvő emberek az Úrnál is nagyobbat létrehozni?
…….
1. Mondom Én: “Nos, jól van, hallgass tehát ide! Én Vagyok a napok, az összes szellemi
világok és az azokon lévő minden fajú lények Napja!
2. És amiképpen a föld napja sugaraival s a belőlük keletkező meleggel árasztja el
földbolygón élő lényeket és a földet bizonyos szabályszerű rendben sugározza be s ezáltal az
egész földön látható természetet élteti, azonképpen árasztok el Én is a legszigorúbban kimért és
Belőlem változhatatlan rendben mindent; ami Általam teremtetett, ennélfogva a föld nem lehet
fokozottabban föld és a fügefa nem lehet még jobban fügefa s az oroszlán még inkább oroszlán;
tehát egészen fel az emberig egy teremtmény sem lehet neme és faja szerint több vagy kevesebb,
mint az, aminek Általam teremtetett.
3. Egyedül és kizárólag csak az ember az, aki lelkileg és szellemileg még jobban és
jobban emberré lehet, mert Általam az az elpusztíthatatlan képesség jutott osztályrészül, hogy a
neki kinyilatkoztatott Akaratom követése által az Én Szellemi Életvilágosságomból minél többet
felvegyen magába és azt örökkévalóságokon át megtartsa.
4. Tehát, hogyha az ember rendesen a törvény szerint él, de amellett még nem törekszik
semmi magasrendű szellemi dologra, de az egyszer már elfogadott rend következtében nem
süllyed, azaz a világ szemében egészen makulátlan embernek látszik, ekkor hasonlít ő egy olyan
tükörhöz, amely a napnak képét sima felületén sem nem nagyítja, sem nem kicsinyíti, mindent
meg fog tudni érteni s ezzel minden dologban természetes fejlődést mutat.
5. Egy olyan ember azonban aki kis világosságért, amelyet úgyszólván valahol ellesett,
az egész világtalanok között egy vagy más kérdésben nagy feltűnést idéz elő s úgy tesz, mintha
ő maga volna az ősbölcsesség első feltalálója s minden mást butának és ostobának tart, hasonlít
az olyan golyóhoz, melynek felülete simára van polírozva s ezáltal külső részén domború felületű
tükörnek tűnik fel.
6. Egy ilyen felületen szintén látni fogod a nap képét tükrözni, de csak egészen kicsiny
formában, és melegségéből semmit sem veszel észre. Az ilyen visszatükröző csillámfénytől
ugyan semmi sem fog lángra lobbanni, még a leggyúlékonyabb nafta éter sem s ezt a lélek gőgje
idézi elő, ha az valami semmitmondó dologgal szemben sokat képzel magáról. Az ilyen lélek
minél inkább fokozza elbizakodottságát, annál domborúbáb lesz tükre s a szellemi napnak
tükörképe annál kisebb, mert tükörképének tudás és megismerés felülete már csaknem hegyesre
domborodott.
7. Az Általam most példának felhozott emberfajok már nem igen fokozottan emberek,
hanem kevésbé emberek.
8. Most következik azonban az embereknek egy harmadik, de természetesen ritkábban
előforduló válfaja. Külsőleg igen szolgálatkész, rendkívül szíves, türelmes, szelíd, szerény, telve
alázatossággal és szeretettel mindazokkal szemben, akik szolgálatát igénybe veszik.
9. Az embereknek ez a válfaja hasonlít ahhoz a mágus közepe felé hajlított homorú
tükörhöz és ha a Belőle eredő élet és megismerés világossága egy ilyen lélektükörre esik, az a
földi cselekvő életbe visszaható világosság a szívet és annak szabad akaratát minden jóság,
szeretet, szép, igaz és bölcs dolog iránt lángra fogja gyújtani és mindaz, ami a sokszorosan
megsűrített szellemi világosság eme gyújtópontjába kerül, fényesen megvilágosodik és a benső
20
élet magas hőfoka következtében minden részében kibontakozik, az ember pedig egy ilyen
lélektükrön keresztül a dolgot olyan nagyított és fényesen megvilágított tisztaságban látja, amiről
egy közönséges ember soha még csak nem is álmodhat.
10. Egy ilyen ember mindjobban és jobban emberré lesz s minél fokozottabban válik
emberré, annál tökéletesebbé lesz önmagában és idővel, ha élettükrének átmérője és kerülete
kiterjed és az életcentrum mélysége felé bővül, akkor a kifelé ható és sokkal nagyobbá és fényben
sűrűbbé vált gyújtópontja bizonyára sokkal nagyobb dolgot fog létrehozni, mint az Én minden
teremtmény számára a legpontosabban elhatárolt napvilágom, amelytől rendes és természetes
utakon valami rendkívüli módon több el nem várható; mert nem lehet elfogadni azt, hogy a
napnak erre a földre áradó természetes fénye valaha képes lenne a gyémántot megolvasztani,
amit megtesz az úgynevezett mágikus tükör összesűrített fényének gyújtópontja.
11. Ugyanúgy áll a dolog egy egészen tökéletes emberrel, akiről az imént azt
mondottam, hogy még sokkal nagyobbra lesz képes mint Én. Én minden öröktől fogva pontosan
meghatározott rend szerint cselekszem, úgy hogy például a földnek a naptól bizonyos
távolságban kell pályáját megtartania, amelyben egyenlő fényfokban áll.
12. Tehát tudtommal vagy tréfa kedvéért az Én Akarathatalmammal soha meg nem
tehetném azt, hogy akár ezt, akár más földet szorosan a nap mellé állítsak; mert ez a kísérletezés
az egész földet kék köddé változtatná.
13. De ti, emberek az ilyen tükrökkel ezen a földön a nap szétszórt sugarait
összegyűjthetitek egy pontba s annak erejével a föld kisebb részein kísérleteket tehettek s már
ezzel is természetszerűleg tekintve a nap fényével nagyobbat és többet tehettek mint Én! S
mennyivel többet még az Én Szellemi Világosságommal lelketek a legtökéletesebb alázatosság
homorú tükrében.
14. Oh igen, az Én igaz gyermekeim olyan dolgokat fognak létrehozni az ő kisebb
körükben, amelyek nyilvánvalóan az Én tetteimhez viszonyítva sokkal nagyobbak kell hogy
legyenek, mert Akaratomnak tökéletes betöltése és az ő saját akaratuk által - miután az Én
Világosságomat elképzelhetetlen hatványra tudják sűríteni - cselekszenek és ezáltal kisebb
hatáskörben benső Akaratom intenzív hatalmával olyan tetteket bírnak végrehajtani, amit Nekem
- az egész teremtés fenntartása érdekében sohasem szabad megtennem, még akkor sem, ha azt
egyébként megtehetném. Szóval az Én igaz gyermekeim még Szívemnek és akaratomnak azon
erőivel valósággal játszani fognak tudni, amelyeket szoros vonatkozásban még soha be nem
mutattam, mint például azt sem, hogy ezt a földet közvetlenül a nap mellé állítanám csupán, hogy
a földnek néhány hegyét tréfaképpen a nap kimondhatatlan forróságában szétolvasszam, ami nem
történhetne meg anélkül, hogy mindjárt az egész föld éterré változnék.
15. Amit tehát Én sem nagyban, még kevésbé kicsinyben meg nem tehetnék, azt
gyermekeim a mágikus tükörrel először természetben, később szellemileg annál inkább
megtehetnénk! Érted ezt kedves barátom, amit kérdésedre magyarázatképpen mondottam? Meg
vagy ezzel elégedve, vagy van-e még fekete bőröd alatt valami kétely?
15. FEJEZET
A vezető aggodalma a hivatottak gyenge értelmi képessége fölött;

Az Úr helyreigazítása.
A nubiai szomorúsága amiatt, - hogy nincs Istengyermekségre hivatva.
Az Úr efölötti gyönyörű vigasztalása: “Aki a szeretetet gyakorolja, az az Én gyermekem!”
1. Mondja a vezető: “Igen Uram, most már minden világos előttem s lelkem
mindenekben otthon van! Úgy veszem azonban észre a tanítványaidnál, hogy azok legnagyobb
része a három tükörforma példázatát nem tudja teljes mélységében felfogni. Lelkem mélyéből
köszönöm Neked ezt a felvilágosítást, amely életfelfogásommal tökéletesen egyezik, de - amint
21
mondottam - kellemetlen látnom, hogy éppen azok értik meg ezt legkevésbé, akik mint
Istenfiúságra hivatottak a leginkább meg kellene hogy értsék!”
2. Mondom Én: “Ezzel törődj legkevésbé vagy egyáltalában nem! Fő az, hogy te
megérted s mit törődsz egyébbel? Majd megfogják ezek is érteni, ha számukra elkövetkezik
annak ideje, mert ők még hosszabb ideig Velem lesznek, ti pedig már holnap hazamentek.
3. Jó szokás az őskortól kezdve minden népnél, hogy az idegen vendégekről mindenütt
előbb gondoskodnak, mint a ház gyermekeiről. Azért a ház gyermekei sem szenvednek
rövidülést! Ezt a dolgot nem volt nehéz megértenetek, mert ti e tükrök lényegével már tisztában
voltatok; de az Én igaz gyermekeim s tanítványaim közül még egyik sem látott életében más
tükröt, mint a nyugodt víz felületének tükrét. De ha ezeket a dolgokat közelebbről fogom előttük
megvilágítani, akkor a könnyebb megérthetőség kedvéért ezeket a tükröket éppoly könnyen elő
fogom tudni teremteni, mint az emberi agyakat és amint az öreg Márkusnak ezt az új házat
minden hozzávalóval együtt megteremtettem.
4. Ezért tehát ne aggódj az Én tanítványaimért és igaz gyermekeimért; mert biztosítlak
felőle, hogy ők valamennyien nem fognak rövidülést szenvedni, mert az idegenek jönnek és ismét
elmennek, de a gyermekek otthon maradnak. Megértetted ezt? „
5. Mondja a vezető: “Hogy megértettem-e? De lelkem bizony nem lett vidám tőle, mert
oly eltávolítóan hangzott a szádból az, hogy az idegenek mennek! De hát mi soha nem tudnánk
megváltoztatni, amit Te egyszer öröktől fogva elhatároztál, azonban mi, mint idegenek mégis
lelkünk mélyéből hálásak vagyunk azért a soha meg nem érdemelt nagy kegyelemért, melyet
velünk szemben tanúsítottál! “
6. Erre a vezetőnek és szolgájának könnyek gyűltek szemeibe, Jára pedig titkon
odasúgta Nekem: “Uram Ki Atyja vagy minden embernek, - nézd, sír a két fekete!” Én pedig
mondom: “Az nem tesz semmit kedves leánykám, mert éppen ezáltal válnak gyermekeim
gyermekeivé, akik nem taszíttatnak ki a Nagy Atya házából! “
7. Midőn a két fekete e szavakat hallotta, térdre esett Előttem a hangosan felzokogott és
kis idő múlva a vezető így kilátott fel: “Oh Isten, Ki telve vagy igazsággal, bölcsességgel,
szeretettel, hatalommal és irgalommal; egész lényem teljes semmiségének tudatában adok hálát
Neked úgy a magam, mint népem nevében, hogy legalább a Te gyermekeid gyermekeinek
nevezhetjük magunkat!”
8. Mondom Én. “Légy nyugodt barátom, mert akit Én a Szívembe fogadok, az nem
idegen többé! Te látod ezt a földet, hogy mennyire tele van hegyekkel s ezek között is vannak
magasabbak és alacsonyabbak; a magasak bár e földnek első és tulajdonképpeni ősfiai s az
alacsonyak fokozatosan a magas hegyekből keletkeztek és íme, amíg a legelsők és
legmagasabbak fejeit örök hó és jég díszíti, addig az alacsony utódok folyton szívják a nagy anya
kebléből a szeretet tejét!
9. Én mondom azt nektek: Akinek a szívében szeretet van és aki ezt a szeretetet
gyakorolja az az Én gyermekem, fiam, leányom, barátom és testvérem, de akinek nincs szeretete
s így nem is cselekszik aszerint, az idegen marad s mint idegennel bánok el vele. És amikor téged
barátomnak nevezlek, akkor nem vagy többé idegen, hanem házamhoz tartozol az Én Igéim által,
melyeket oly hűségesen befogadtál szívedbe. Most pedig menj és vigasztalódva hirdesd ezeket
testvéreidnek! “
10. Erre a vezető szolgájával együtt társaihoz sietett s elmondotta nekik mindazokat,
amiket Tőlem hallott; s valamennyien valósággal ujjongani kezdtek örömükbe a számukra oly
vigasztaló hír fölött; Mi pedig átengedtük őket megérdemelt örömüknek. De Cyrénius, ki a
tükörrel való magyarázatot szintén nem értette meg teljesen, jóllehet a különféle tükör nemek
fogalmával tisztában volt, azt kérdezte Tőlem, hogy nem adhatnék-e neki erről közelebbi
felvilágosítást?
11. Én azonban kis türelemre intettem, miután egy kissé szomorúnak látszó Cazarea -
Filippibeli deputációval lesz mindjárt dolgunk, Cyrénius pedig ebben meg is nyugodott.
16. FEJEZET
22
Cazarea - Filippi küldöttei Cyrénius előtt.

Roklus, a szónok, egy ravasz görög.
Cyrénius válasza a tiszta igazságra kényszeríti őket.
Cyrénius Márkust az őt vádoló város előljárójává teszi.
1. Alig mondottam ki e szavakat, Márkus régi háza körül máris megjelent 12 férfi; ezek
közül 6 zsidó és 6 görög. Ugyanis a néhány kunyhóban tanyázó cazareabeliek pásztoraiktól és
halászaiktól megtudták a hírt, hogy az öreg Márkus halásznak a római főhelytartó nagy birtokot
ajándékozott s annak tulajdonát áthághatatlan magas fallal vette körül. A cazareabeliek a város
körül lévő földeket széltében - hosszában községi birtoknak tartották és most magától Cyréniustól
akarták megtudni, hogy milyen joggal nyújt a város tulajdonához, miután a város úgy a
rómaiaknak, mint Jeruzsálemnek a jogos adót megfizette. Én azonban Cyréniusnak már jó előre
intést adtam a szívébe s így jól tudta, hogy mi lesz a vita tárgya mielőtt a küldöttek közül
bármelyik is szólásra nyitotta volna a száját s így elő volt készülve arra, hogy ennek a
szerénytelen küldöttségnek mit fog válaszolni.
2. A sok hajlongás befejezése után egy mindenféle hájjal megkent görög, név szerint
Roklus Cyrénius elé lép, szólásra nyitja száját és mondja: “Legfenségesebb uram, uram, uram,
ki a legigazságosabb és legszigorúbb vagy! Arra való tekintettel, hogy az öreg harcos és halász
Márkusnak a mi súlyos adókkal terhelt községi birtokainkból egy tekintélyes rész bőkezűséged
által bekerítve tulajdonául odaítéltetett, ezt egy órával ezelőtt az elajándékozott szép földdarab
körül szomorkodó pásztorok még szomorúbb szívvel hozták tudomásunkra. Hogy milyen
szerencsétlenség ért bennünket, egyébként jómódban lévő cazareabelieket, arról még a most is
füstölgő romok tesznek tanúbizonyságot, úgyhogy mi most a szó teljes értelmében a világ
legnyomorúságosabb koldusai vagyunk! Boldog az, aki a hatalmas tűzben valamit megtudott
menteni, mert a tűz oly gyorsan terjedt, hogy mi és közülünk igen sokan hálát adhatunk az
isteneknek, hogy puszta életünket megmenthettük. Néhány állatból áll mindenünk, egyébként
ismét nomádok lettünk; de miből tartsuk el ezt az utolsó kis gazdaságunkat, ha a bevándorolt
rómaikkal szemben való bőkezűséged elveszi tőlünk legjobb földjeinket és azokat mint
sérthetetlen tulajdont bekeríted azok számára, akik oly szerencsések, hogy kegyeidben állanak?
3. Ezek után kérő módon kérdezzük tőled, hogy Márkus - akit ilyen nagy szerencse ért
- kártérítést fog-e adni nekünk vagy sem, mert minden kártérítés nélkül a birtoknak ez az elvétele
a mi szorongatott helyzetünkben olyasvalami volna, amihez hasonló az emberiség története
aligha tudna felmutatni! Legfenségesebb urunk felelj tehát mit remélhetünk mi, szegények? “
4. Mondja Cyrénius: “Mit beszéltek és mit akartok ti tőlem szégyentelen félemberek?!
Ez a birtokrész már 500 esztendő óta ehhez a hegyhez és halászkunyhóhoz tartozott és teljesen
értéktelen volt, mert az egész tisztán csak homok és kavics sivatag, azonkívül még idetartozott
20 hold, amely nem lett bekerítve s a városnak szabad és tetszés szerinti használatra lett
átengedve. Mindezek mellé mint teljesen szegények és koldusok mutatkoztatok be előttem, akik
mindenüket elveszítették. Mit szóljak most a ti gonoszságotokhoz? Azt tudom, hogy a városban
házaitokat a tűz elpusztította s arról is pontosan értesültem, hogy károtok mennyit tesz ki; de azt
is tudom, hogy Tyrusban és Sidonban óriási birtokaitok vannak és hogy neked, Roklusnak ott
annyi kincsed van, hogy minden további nélkül felvehetnéd a versenyt velem. S ugyanez áll a
többi tizenegyre is, akik veled együtt jöttek ide!
5. Nektek, tizenkettőtöknek együttvéve annyi kincsetek és gazdagságotok van, hogy ezt
a leégett várost legalább tízszer újból felépíthetnétek; éppen ti jöttök ide, szegénységről
panaszkodtok s engem igazságtalansággal vádoltok, mivel az öreg Márkusnak - aki minden
ízében becsületes ember - jogos tulajdona a tietektől el lett választva? Mondjátok, milyen
szavakkal illesselek benneteket? Menjetek oda és nézzétek át a kert falán s az a földdarab még
mind Márkus tulajdona, ami jó 20 hold terjedelmű. Én eladom azt nektek 10 ezüst garasért; ha
úgy találjátok, hogy megéri, akkor tegyétek le a 10 ezüst garast s legyen a föld tietek. Az Afrikai
Sahara sivatagot kivéve az egész földön nincs ennél rosszabb! mert homokon és kőtörmeléken s
itt - ott néhány elnyomorodott tüskebokron kívül semmit sem találtok rajta. De ti gazdag emberek
23
vagytok, messziről hozathattok ide jó földet s beteríthetitek vele ezt a pusztaságot és azt
termékennyé tehetitek. Azonkívül igen nagy költséggel vízvezetékeket létesíthettek, hogy az ily
módon kultivált földdarabot az itteni száraz nyarak alatt vízzel elláthassátok s ezáltal egész
tekintélyes darab föld kerül jogos birtokba; de az ilyen jogtalan igényekkel nálam semmire sem
mehettek és befogom nektek bizonyítani, hogy jelenlegi jogtalan kérelmetek tárgyában
mindenkor csak leghatalmasabb tartja fenn magának a jogot. Most pedig mit akartok még tenni?
“
6. Mondja Roklus, kit a főhelytartó erélyes szavai nagyon megfélemlítettek: “Uram,
uram, uram,! Nem mi vagyunk azok, akik a magunk számára igazságot keresnénk, hanem éppen
mi vagyunk szószólói azoknak, kik az elpusztult városban nyomorúságos létüket tengetik; mi
már sokat tettünk értük és az egész elszegényedett község hálából a határban levő birtokát nekünk
adta át s a lakosok mondották azt, hogy a tengerparton lévő földrészek is a község tulajdonát
képezik. Ha pedig a dolog valóban így áll, akkor nem lehet közönyös előttünk, hogyha jogtalanul
valaki abból egy részt elvesz, megműveli és mindjárt egy áthághatatlan magas kőfallal keríti
körül s még hozzá valósággal varázslatos gyorsasággal - amit ti, természetesen nagy hadi
gyakorlattal bíró rómaiak könnyen megtehettek, - mert a csatatereken nem ritkán pillanatok alatt
100,000 ember számára képesek vagytok tábort készíteni.
7. De mivel a dolog másképpen alakult, egyszerűen elállunk követelésünktől és
hazamegyünk. A kőfalon kívül lévő 20 hold földet pedig a becsületes ember a többi mellé
kerítheti be magának s kijelentjük, hogy sem a mi, sem a város lakossága részéről jogos
tulajdonában nem fogja senki zavarni. Azt az egyet azonban reméljük, hogy kizárólagos
halászjogánál fogva a városnak a régóta szokásos tizedet ezután is befogja szolgáltatni!”
8. Mondja Cyrénnius: “Oh igen, de előbb be kell bizonyítanotok, hogy milyen időben
volt ehhez a városnak joga, mert én erre vonatkozó okiratot egyáltalában nem ismerek, sem 35
évi itteni szolgálatom alatt soha ilyen okirat elém nem került. Mert az előbbeni község csak az
én időm alatt lett várossá emelve, mégpedig bátyám tiszteletére, aki Rómában több mint 40 év
óta uralkodik. Ennélfogva ennek a városnak minden legkisebb dolga ismeretes előttem; de hogy
ez a város szabályellenesen követelt ilyet és hogy az én Márkusom valóban kényszerítve volt azt
mindig beszolgáltatni, amiért ha rossz ember volna, még mindig kártérítést követelhetne; ezt
azonban nem fogja megtenni, mert annál becsületesebb és jobb. De hogy a jövőben többé ilyen
jogtalan tizedet nem fog lefizetni, arról én állok jót!
9. És ahelyett, hogy most jogokat adjak, tudomásotokra hozom nektek, e város
küldöttségének, hogy a császártól eredő hatalmamnál fogva kinevezem Márkust ennek a
városnak és vidékének elöljárójává s felruházom őt azzal a hatalommal, amellyel én birok; a
jövőben minden ügyetekben teljes jogot fog
gyakorolni és köteles adókat neki tartoztok megfizetni. Ezeket most szóval mondom, ő
azonban a pálcával és az igazságosság aranymérlegével fogja törvényesen igazolni magát. Csak
különös esetekben lehet hozzám folyamodni, egyébként azonban mindent ő tartozik rendezni.
Meg vagytok ezzel elégedve? “
17. FEJEZET
Roklus ki akar vándorolni.

Mathael felajánlja a célból saját birodalmát és megismerteti velük szigorú, bölcs törvényeit.
A király feladata.
Hogyan tetszik mindez Roklusnak?
1. Mondja Roklus: “Hogy megvagyunk-e elégedve vagy sem, az mindegy! Mit tehetünk
a ti hatalmatokkal szemben? Az ilyen tehetetlen földi férgeknek minden jó kell hogy legyen, mert
jaj nekik, ha semmiségük porában megmozdulni merészelnek; a levegőben ólálkodó ragadozó
24
madarak ezt rögtön észreveszik, lecsapnak rájuk és fölfalják őket. Ha a gyenge élni akar
engedelmeskednie kell a hatalmasnak s így engedelmeskedni tatozunk ezentúl az úrrá lett
Márkusnak, ha nem akarjuk hogy minket is felfaljanak. De őszintén szólva egyáltalában nem
kellemes, hogy ez az öreg, rideg harcos uralkodjék rajtunk, mert ő a legirgalmatlanabb ember,
humanizmusról nála szó sem lehet. Gratulálhatunk magunknak, hogy ő lett a mi előljárónk; majd
lesz módunkban úgy nekünk, mint gyermekeinknek és unokáinknak ezekről az időkről beszélni.
Kivándorolni volna természetesen a legjobb, de hová? “
2. Erre felemelkedik Mathael a helyéről és így szól: “Jól van, tehát ha mindenáron ki
akartok vándorolni, akkor vándoroljatok az én országomba, amely Kisázsián túl a távoli Pontuson
terül el; A birodalom nagy s két hatalmas tenger határolja. Nyugatról a Pontus (Fekete tenger) és
keletről a nagy Kaspi tenger. Ott az én - igaz, hogy nagyon szigorú törvényeim mellett-egészen
jól és nyugodtan élhettek, csak azt az egyet fűzöm hozzá, hogy az én országomban az
igazságtalanságnak még a látszata sem fordulhat elő s minden hazugságot a legszigorúbban
minden elnézés nélkül büntetnek, de a tökéletes igazságot szerető és minden önzéstől mentes
polgárnak az én vasjogaram alatt a legjobb élete legyen.
3. Senki nem lesz nálam adómentes; mert ha valakinek egyik vagy másik munkához
ereje van, az csak dolgozzék és keressen magának. Aki pedig keres, az tud a királynak adót
fizetni, ki viszont tartozik az egész ország jólétéről gondoskodni, ennélfogva el kell hogy látva
legyen sok kinccsel, hogy véderőt tarthasson fenn és hogy az elég erős legyen mindenféle
ellenséggel szemben.
4. A hatalmas királynak iskolákat és fegyházakat kell fenntartania és az ország határait
erős, áttörhetetlen várfalakkal kell körülvennie, amit az ellenség ne tudjon egykönnyen átugrani;
ehhez igen sok pénz kell.
5. Mindezekből láthatjátok, hogy egy királynak mennyire szigorúan kell azon lennie,
hogy minden ember a kötelező adót megfizesse; s így egész nyugodtan át vándorolhattok az én
országomba, hogyha tetszenek nektek azok a törvények és kötelezettségek, amiket minden
alattvalómtól feltétlenül megkívánok; a beleegyezésemet bírjátok s ha Róma igája az öreg
Márkus gondoskodása alatt nagyon fog szorítani benneteket, akkor már tudni fogjátok, hogy hová
kell kivándorolnotok.
6. De hogy a nálam levő törvényeket általánosságban megismerjétek, még azt is
hozzáfűzöm, hogy nálam korlátlan kereseti lehetőség senkinek sincs megengedve, habár
mindenkinek módjában állhat vagyont gyűjteni, azonban 10.000fontot soha felül nem haladhatja,
amely törvény áthágása halálbüntetéssel jár. Mindazt, amit ezen felül szerezne valaki, a
legnagyobb lelkiismeretességgel tartozik az általános állampénztárba beszolgáltatni; ellenkező
esetben, akit tetten érnek, mint az általános állam javát elősegítő törvény megszegőjét úgy
büntetik, hogy minden vagyonát elkobozzák s azonkívül még más szigorú büntetésekkel sújtják.
7. Továbbá senkinek sincs megengedve, hogy az előírt 10.000 fontot rövid idő alatt
szerezze meg magának; mert világos, hogy egy ilyen nyereség rövid idő alatt csalás vagy
erőszakos uzsora nélkül el sem képzelhető - kivétel ajándék, örökség által, vagy ha az illető
kincset talál.
8. Ajándékoknál örökségeknél vagy talált dolgoknál az én birodalmamban az a bölcs
törvény áll fenn, hogy annak felét mindig az állampénztárba tartoznak szolgálni, amelyből
elsősorban az elhagyott kicsiny gyermekeket táplálják és nevelik s más munkára képtelen
embereket segélyeznek. Szóval az én országomban minden törvény úgy van megszerkesztve,
hogy senki ínséget ne szenvedjen, viszont senki szükségtelen bőségben ne éljen; csak ha
rendkívül jó, bölcs és igazságos valamely ember, akkor rendelkezhet 20.000 font fölött, de ennél
többet senki sem bírhat az én országomban rajtam s legbizalmasabb tisztviselőm és
hadvezéreimen kívül.
9. Ha ti ezzel az állam berendezéssel meg vagytok elégedve, akkor csomagoljatok össze
és vándoroljatok át az én országomba. “
10. Mondja Roklus: “Oh te, Pontusnak és a Kaspi tengernek bölcs királya! Mi igen sok
szerencsét kívánunk neked birodalmadhoz, de dicsérendő ajánlatodat mégsem fogjuk igénybe
venni; akkor inkább megmaradunk római rabszolgáknak, minthogy országodban első alattvalóid
25
legyünk. Az ilyen államberendezésről szívesen lemondunk. Ezeknek a szerecseneknek bizonyára

sokkal emberibb állami berendezésük van! Nincs itt még egy király, aki nekünk ilyen nagyszerű
ajánlatott tenne?
11. A te uralkodásod mellett lehet, hogy minden jól megy, ha az ember egyszer már
megszokta, mint például az ökör a jármot; de most halld mit mondunk mi! Inkább 10 város égjen
még le a fejünk fölött és 20 Márkust állítsanak élükre! - Most pedig Isten áldjon meg a jeges
északnak te bölcs királya! “
18. FEJEZET
A küldöttek most Márkusnak akarnak hódolni.

Cyrénius rámutat a hódolás igaz módjáról: Igazsággal, szeretettel stb.
A korlátlan kereset hátrányai.
Roklus éles eszű rokonsága méregbe hozza
Cyréniust s rámutat a császár korlátlan hatalmára.
1. Ezután Roklus Cyréniushoz fordul és így szól: “Uram, uram, uram! Hol van Márkus,
a mi új urunk és parancsolónk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat? “
2. Mondja Cyrénius: “Erre nincsen semmi szükség, mert az üres szavakkal való hódolat
nem ér semmit és más kincsekre nincs neki szüksége, mert ezekkel túlon - túl el van látva.
3. A legjobb hódolat az lesz az ő számára, ha mindenkor becsületes és nyílt szívvel
közeledtek hozzá és tárjátok elé ügyeiteket s mindenkor meg fog hallgatni benneteket és teljes
igazságot tesz köztetek. Minden hazugságot azonban, amit az ő éles elméje egy pillanat alatt
felfedez, kérlelhetetlen szigorral fog megtorolni, mert a császárnak és nekem is legkomolyabb
szándékunk a hazugságot és a csalást az egész országból kiküszöbölni, hogy egyedül csak az
igazság egyesülve a legtisztább és önzetlen szeretettel uralkodjék mindazon emberek fölött, akik
Rómához tartoznak, mivel csak az igazság és szeretet jogara alatt lehetnek a népek igazán
boldogok. Ki tudja, hogy nem fogom-e az északi országok királyának bölcs uralkodó törvényeit
a római birodalomba is bevezetni, mert azokat az emberiség testvériségének fejlődésére igen
célszolgálóknak találtam.
4. Az ilyen bölcs korlátozások által egy államban az igazság és szeretet az emberek
második természetévé kell hogy váljék.
5. Mert az én jelenlegi véleményem szerint semmi sem létezik a világon, ami a
hazugságot, csalást és önzést jobban előmozdítaná, mint a korlátlan kereseti alkalom. A
hazugság, csalás, önzés, gőg, zsarnokoskodás, fösvény kőszívűségnek ilyen bölcs korlátozást
valóban semmi pénzzel nem lehet megfizetni s ezen véleményemet mielőbb megvizsgálás végett
be fogom küldeni a császárhoz, de legalább azokra a területekre, amelyek az én uralmam alá
tartoznak, mert ezek az északvidéki uralkodói törvények olyan bölcsek valóban, mintha Isten
adta volna!”
6. Mondja Roklus: “Azt nem lehet mondani, hogy nem bölcsek, ahol már évszázadok
óta fennállanak, de azokat itt bevezetni, ahol az országok mindenféle fejedelmeknek és negyedes
uralkodóknak vannak bérbe adva, nem egykönnyen fog sikerülni. Abszolút hatalommal sokat el
lehet érni, de mindent mégsem, mert egy császár azokat a szerződéseket, amelyeket szintén nem
egészen hatalom nélkül fejedelmekkel kötött, máról holnapra nem boríthatja fel, mivel azokat
mint tőle eredő és megállapított jogokat addig tartozik respektálni, amíg a megállapított idő lejárt
vagy a szerződő felek a megállapított kötelezettségeknek vagy rosszakaratúlag, vagy
kivihetetlenségük miatt nem tettek eleget, amely körülmény a megkötött szerződést vagy teljes
egészében, vagy részint feloldja. De amíg a császár az országot bizonyos fejedelmeknek bérbe
adja és a bérlőknek joguk van alattvalóiknak törvényeket hozni, mert elég drága bért fizetnek,
addig a szerződési pontokat tartozik betartani.
Mi valamennyien bizonyos tekintetben római törvények alatt állunk s ha az állam ellen
vétenénk - amely eset azonban nálunk nem áll fenn - mindenben az uralmon lévő bérlő fejedelem
26
alatt állunk, akit meghatározott bérideje alatt a császár önkényeskedésével szemben mindenkor
védelembe venni tartozunk.
7. Tudod uram, uram, uram, mi nagyon is pontosan tudjuk azt a törvényt, amely alatt állunk
és semmi további kommentárra szükségünk nincsen. Ismerjük Rómával és fejedelmünkkel való
kötelezettségeinket. Mielőtt nálatok igazságot keresnénk, felkeressük fejedelmünket s ha
Rómába utasít minket, csak akkor megyünk hozzátok. Ennélfogva nem hisszük, hogy itt egyelőre
nagyon könnyű volna neked egész Palesztinában az északi országok királyának uralkodási
törvényeit bevezetni. “
8. Mondja Cyrénius; aki ettől a beszédtől kissé felingerült: Abban a tekintetben igazad
van, hogy a szerződési pontokat be kell tartani, de arra az egyre nem gondoltál, hogy minden
egyes ország bérleti szerződésénél a császár a szerződés feltétlen és azonnali feloldását igen bölcs
módon megtartotta magának, ha véleménye szerint az uralkodás úgy kívánja és szükségesnek
találja. Az ilyen esetekben a bérlő csupán egy esztendei jóvátétellel tartozik a császárnak s attól
a pillanattól fogva a császár akarata tudtára adatik az első bérbeadott országnak és mindenki
tartozik ehhez a törvényhez alkalmazkodni. A bérlőnek bár a kegyesen megengedett jog alapján
módjában áll kifogást emelni amiatt, hogy a bérlet minden jogát elvette tőle s hogy a császártól
eredő új törvény alapján folytathassa az uralkodást, amire a császár a bérleti szerződés további
érvényben maradását kinyilvánítja, ha akarja, kényszerről azonban szó sem lehet, csupán az
egyeduralkodó kegyelméről.
9. Palesztina területére például minden bérlővel szemben én magam tejhatalommal
vagyok felruházva s minden bérletet azonnal feloldhatok. Te ennélfogva igen nagy tévedésben
vagy, amikor úgy véled, hogy egy császár minden jogáról le fog mondani s ilymódon megkötözi
kezeit. Oh, bizonyára ő van olyan bölcs, hogy senkinek nem ad a saját országában olyan jogokat,
hogy azokat a körülményekhez képest a következő pillanatban egy szóval teljesen meg nem
szüntethetné.
10. Egy császár mindent megtehet, amit akar, csak csodát s világokat teremteni nem tud,
egyébként azonban mindent ki tud vinni; a régi törvényeket elvetheti s helyettük újakat hozhat,
sőt a régi isteneket minden templomukkal együtt elpusztíthatja s helyettük az egy, igaz Istennek
pompás templomot emelhet! És senki sem mondhatja azt neki: Uram, uram, uram mit cselekszel?
S így annak a bölcs királynak törvényeit akár már holnap is kihirdetheti ebben az országban s ki
fog ellenszegülni anélkül, hogy utol ne érné a hatalmas császár haragja? “
19. FEJEZET
Roklus, a fortélyos görög tulajdonképpeni ravasz szándékával mindjobban előhozakodik s

Cyréius annál inkább puhatolózik nála.
Bizonyság Roklus éleselméjűsége felől.
Cyrénius rámutat egy bölcs okos óvatosságára.
1. Mondja Roklus: “Hiszen én nem mondom, azaz északi király törvényei nem bölcsek,
igazságtalanok, vagy kegyetlenek, csak a hozzánk hasonlók számára kényelmetlenek; s úgy
vélem anélkül, hogy ezzel Rómát, téged vagy Márkust megsérteni akarnálak, hogy egyenesen
megállapítom azt, hogy Róma törvényei sokkal kevesebbek előttem, mint a szintén bölcs északi
királyéi, kinek birodalma egy régi monda szerint a világ végéig nyúlik s ilyenformán a föld
legnagyobb országa. De hogy bölcs törvényeit nagy kiterjedésű országa minden részében
módjában lesz-e kihirdetni, az már egészen más kérdés. Mindenesetre boldog lesz ő és népe, ha
ezt végre tudja hajtani, mert ha már nyíltan beszélhetek, akkor egészen őszinte vagyok s
félredobok minden zárkózottságot.
2. Fenséges uram, uram, uram, uram! Az előbb azt a megjegyzést tetted, hogy egy
császár nem tud csodát tenni, sem országokat és világokat teremteni; látszik azonban, hogy a
dolog mégis nem egészen így van, mert az öreg Márkusnak ez a gyönyörű háza s a nagy kőfal,
27
amelyen sok építész legalább 5 éven keresztül dolgozhatott volna és ha az ember e gyönyörű
gránit kockakövek kifaragását s azoknak ideteremtését számítja, végül hatalmas kertjének teljes
kúltúrállapotban való helyezését és amint most látom, ennek a nagy és biztos kikötőnek és több
egészen új nagy vitorlás hajónak megépítését s mindez a városnak egyik oldaláról tett pontos
észrevételünk alapján mintegy varázsütésre egyszerre készen állott! Hogyha ezt nem hívják
csodatételnek, akkor lemondok mindarról, amit ember néven ismernek s magam is inkább
krokodilus kívánok lenni!
3. S mivel ezt a kicsiny, de nagyon kényes pontot minden hajótörés nélkül érintettem,
kénytelen vagyok az én 11 társam nevében nyíltan bevallani, hogy az előbbi helytelen
kívánságom tulajdonképpen nem volt egyéb cselnél, hogy általa rájöjjünk erre a titokra s
megtudjuk azt, hogy miképpen volt ez lehetséges. S csak most mondom meg neked az igazságot,
hogy bennünket életre - halálra a kíváncsiság vonzott ide. Valamennyien egyhangúan azt
gondoltuk amidőn mindezt villámgyorsan létrejönni láttunk, hogy itt vagy Istennek, vagy egy
rendkívüli mágusnak kell jelen lennie, mert ezt természetes emberi erővel keresztül vinni teljes
lehetetlenség. Ennélfogva elhatároztuk, hogy valamely ürügy alatt ide sietünk, hogy
megismerjük a csodát és annak mesterét.
4. Az előbb ürügyül felhozott ügyünk csupán ravasz csel volt s értéktelen is, hogy legyen
támaszpontunk, amely közvetlenül a keletkezett csodával állott összefüggésben. S íme, a csel
egészen jó volt, miután idejövetelünk okához eljutottunk. Mi tehát esedezünk hozzád, adj nekünk
erre nézve egy kis felvilágosítást, bármibe kerüljön is! Hiszen mi becsületes jó, öreg Márkustól
nemcsak, hogy semmit sem akarunk elvenni, hanem arra akarjuk kötelezni magunkat, hogy a
még parlagon levő földrészét saját költségünkön a legjobb termőállapotba helyezzük még akkor
is, ha erre a célra a földet Európából kellene ideszállítani, ha ennek ellenében a csoda titka mögé
engedsz pillantani bennünket. “
5. Mondja Cyrénius: “Látjátok, ennek már egészen más képe van, amely beszéd mellett
sokkal többre fogtok menni, mint az imént igazságtalan követelésetekkel, amellyel igen rosszul
jártatok volna. “
6. Mondja gyorsan Roklus: “Ezt nagyon jól tudtam és velem együtt mindnyájan és pedig
sok tapasztalatból! Te már több, mint 30 esztendő óta a mi legigazságosabb s egyben a legjobb
uralkodónk vagy és mi ismerünk téged, egyben minden gyenge oldaladat is. Az embernek téged
először bizonyos felserkent állapotba kell hozni, ha tőled valami rendkívülit megakar tudni s
ugyanígy volt az most is, amit a jó ügy érdekében megfogsz nekünk bocsátani. “
7. Mondja Cyrénius: “Igen, de mivel véditek azt az állításotokat, hogy mindezek a
dolgok csodálatos módon jöttek létre? Lehet, hogy csak ma fedeztétek fel, amikor már minden
készen volt teljesen, de a többi 7 napon keresztül valószínűleg vagy keveset, vagy semmit sem
vettetek észre abból, hogy katonáim és harcosaim miképpen dolgoztak azokon. “
8. Mondja Roklus: “Uram, uram, uram hagyjuk ezt! Amióta te ezzel a szépszámú
haderővel itt tartózkodol, mi a dombunkat éjjel nappal egy percre sem hagytuk el, hogy onnan
távolról kikémleljük, hogy nektek, rómaiaknak vajon miféle terveitek lehetnek? És ma a
csodálatosan szép reggel már korábban kicsalt bennünket, tekintetünk természetesen erre a
környékre volt irányítva s még ezelőtt egy rövid órával semmit sem láttunk, mint amit láthatunk,
amióta ezt a vidéket ismerjük; s amint mondottam, egy rövid óra alatt keletkezett itt egy ház,
kert, kikötő és 5 hajó mégpedig úgy, mintha egyenesen az égből estek volna le. És ezt ne
nevezzem csodának?!
9. Ezelőtt 3 órával láttunk egy egész légió, de lehet, hogy még több szerecsent idejönni
s azt is észrevettük, hogy ma reggel miként jöttetek le a hegyről, mert nekünk meglehetősen éles
szemeink vannak. Elvitathatatlan tehát, hogy egy igen nagyszabású csodáról van szó s ezért
szeretnénk egy kis felvilágosítást kapni, hogy miképpen és ki által jött ez létre! “
10. Mondja Cyrénius: “Nos, jól van, ha ti jobban tudjátok, mint én, akkor elégedjetek
meg azzal, hogy csodáról van szó, de hogy miképpen és ki által keletkezett, azt nem fontos
megtudnotok, mert ennek megtudásához sokkal több kell, mint idesietni és ravasz módon titok
mögé tolakodni.
28
11. Ha egy okos államférfi mindjárt az egész világ elé akarná tárni titkait, akkor
politikájával átkozott rövid ugrásokat tenne s alattvalói mihamar az orránál fogva húzogatnák
jobbra - balra s mivel egy államférfi többnyire politika által kell hogy uralkodjék birodalma és
alattvalói fölött - mert külön - külön önállóan nem képes az állam és a nép jólétét felismerni -
tehát az egyesek, akik saját magukon kívül semmit sem látnak és ismernek, nem szánják rá
magukat az államért való küzdelemre s így a szegény népről igen rossz gondoskodás történnék.
12. Ennélfogva egy igazi régensnek megfelelő hatalommal, minden tudással és minden
tekintetben okossággal kell felruházva lennie, mert csak így lehet igaz ura, parancsolója és
vezetője annak a sok ezerszer ezer vak embernek, akik nem képesek azt kiszámítani,
hogy milyen nagy jótevőjük egy igaz uralkodó! S hogy egy igaz uralkodó igen érthető
okoknál fogva az alattvalókat minden időben nem engedi kártyájába betekinteni s idő előtt terveit
nem árulhatja el, az igen világos s nagyon is érthető, ennélfogva előttetek is igen könnyen érthető
lesz az is, hogy ezt a titkot miért nem fedem fel; mert azt is befogjátok látni, hogy egy régens
nagyobb dologra kell hogy képes legyen, mint más ember, különben igen sovány tudású volna.
Milyen tekintélye lenne alattvalói előtt, hogyha szükség esetén velük szemben nem lenne kissé
mindenható is? Menjetek most és tekintsétek meg ezt a csodaművet közelebbről is, azután
térjetek ismét vissza; talán válthatunk néhány okosabb szót. Most azonban végeztünk!”
20. FEJEZET
Roklus és társai a csodálatos dolgokat pontosan szemügyre veszik.

Rafael Márkusnak intéseket ad erről a 12 atheistáról.
Cyrrénius kérdéseket intéz a csodálatos épületek felől s Roklus válasza.
1. Erre mind a tizenketten örömmel a kertbe siettek és a legnagyobb csodálkozások

között szemlélték mindazt, ami a kertben van, azután Márkus házába vezetette őket, ahol mindent
álmélkodások kíséretében szemügyre vettek. De Márkus éppoly kevés magyarázattal szolgált
nekik, mint Cyrénius, dacára illedelmes kérdezősködéseiknek, mert Én mindezt úgy
Cyréniusnak, mint előzőleg Mathelnek sugalmazás útján tudtukra adtam, hogy mit kell
beszélniök s így annak a lehetősége meg volt alapozva, hogy ezeket a ravasz rókákat az igazság
szellemének megnyerjük, akik egy fél órai vizsgálódás után Márkussal együtt telve
kíváncsisággal tértek vissza Hozzánk.
2. Amidőn Márkus Rafaellel - aki mindazoknak célszerűségét megmutatta, amik a
házban találhatók - a 12 küldöttel visszatérve az Én asztalomhoz ült, Rafael ezt súgta neki:
“Őrizkedj ezúttal hangos dicsérő szóval illetni az Urat, Ki a szívedből amúgy is elég hangosan
veszi azt, mert arról van szó, hogy ezt a 12 Cezareabelit - akiknek tulajdonképpen semmi hitük
sincs, mert tisztán atheisták Epikureus iskolájából, aki az esseusok testületének egyik főalapítója
volt - az Úr megtérítse.
3. Közülük 6 görög és 6 zsidó; de valamennyien tökéletesen egy véleményen vannak és
egy eszmét vallanak s titokban az esseusok rendjéhez tartoznak. Igazi kemény fickók mind a 12,
akikkel nem egykönnyen lehet boldogulni; ők igen gazdagok s mérhetetlen földi kinccsel bírnak,
ez oknál fogva beszélnek is a főhelytartóval olyan könnyen, mintha teljesen egyenrangúak
volnának.
4. Nehéz lesz őket megtéríteni, de ha ez sikerül - s nem annyira feltűnő csodákkal, mint
inkább szavakkal az igazsághoz visszavezetni akkor ezzel igen sokat nyerünk, mert
tizenkettőjüknek mindegyike úr lehetne legalább 100. 000 ember fölött.
5. Az Urat egyenlőre nem lehet előttük elárulni; a középpont Cyrénius marad s ha
szükség van rá, utána te következel és ha a dolog jól megy, azután jöhetek én és csak a legvégén
jön az Úr Maga. De maradj itt csendben, mert a fejlemények igen érdekesek lesznek. “
6. Kérdi Cyrénius Roklustól: “Nos hogyan tetszett az én csoda épületem? Hasonlót
tudnátok ti is létrehozni? “Mondja Roklus:
29
“Hallgass kérlek ezzel a csodaépülettel, amely a te kezed által keletkezett! Te bár hatalmas
vagy uram, katonáid és éles fegyvereik nagy száma miatt, de a házat kertet, a kikötőt és a nagy
hajókat éppoly kevésbé építetted te, mint mi! Te felépíthetnéd sok építőmunkással 5- 10 év alatt,
ezt nagyon szívesen felteszem rólad, mert a kardnak és a pénznek ezen a földön igen nagy
hatalma van. Híres bölcseitek egyike, akit sokszor olvastam, azt mondja az emberekről: A
halandó előtt semmi sem nehéz, sőt vakmerőségében még az eget is megmászná! /Horatius/ Így
van ez az emberrel, a pornak ezen meztelen férgével; adjunk neki eszközöket, hatalmat és időt s
csakhamar egész hegyeket fog elmozdítani, tavakat és tengereket fog kiszorítani s a folyóknak új
lefolyást adni s mindez együttvéve nem is csoda, hanem egészen természetes cselekvése az ember
egyesített erejének egy és ugyanazon cél érdekében!
7. De ez a ház itt, a kert, annak buja kultúrállapota s az azt körülvevő védőfal, amely
úgy áll, mintha öntve volna és olyan mintha egy márvány darabból lenne s ugyanúgy a nagy és
magas kikötőfal is, melynek mélysége helyenként 10- 20 ember magasságot is kitesz és hozzá az
5 nagy vitorlás hajó azzal a sok halászszerszámmal! Bölcs és hatalmas parancsolóm, ilyet a vak
ember nem tud elővarázsolni és a perzsa varázsló “terülj asztalkám”módra szintén nem tudja
pillanatok alatt előteremteni úgy, amint előttünk áll és ahogy bizonyára meg fog maradni. Szóval
ez nem érzéki csalódás, vagy délibáb a levegő üres és semmi képződménye, hanem a
legszilárdabban megépített igazság, amiről mindenki meggyőződhet, ha kedve van fejével
nekimenni ezeknek falaknak!
8. Én már láttam életemben legalább 100 mágust, de még egyiknél sem tapasztaltam,
hogy művük maradandó lett volna. Azt látja az ember, hogy történik valami, amiről nem tudja,
hogy miképpen és milyen eszközökkel, azonban mégis létrejön valami, de ugyanakkor meg is
semmisül, mint a buborék a vízben. S ha egyszer megszűnik, azt a mágus nem tudja újból létre
hívni. De szeretném azt a varázslót látni, aki ezeket a dolgokat csak úgy megsemmisíthetné! Az
egész vagyonomat kockára merném tenni, hogy sohasem sikerülne neked mindezt egyetlen egy
gondolattal eltörölni innen.
21. FEJEZET
Roklus óvatosan beismeri mint atheista szabadhitűségét.

Cyrénius felszólítja őt, hogy - atheisztikus elveinek okait mondja el.
Roklus természeti filozófiája.
1. Roklus: „Én már nem hittem semmiféle istenségben, csupán a természet titkos, tiszta
szellemi, mindenható erejében, amely mindenkor komoly bölcsességgel,
de mindig barátságosan nyilatkozik meg és a benne rejlő törvények alapján meghatározott

rendben egyenlően működik, de sohasem törődik azzal, hogy a múlandó emberek mit csinálnak;
nem ismer sem jót, sem rosszat mert ezt csak a gonosz emberek teszik egymás között. A nagy
szent természet mit sem tud erről. Nagy szerencsétlenség ez az ember számára, hogy rabszolga
kénytelen lenni. De ki tette őt rabszolgává? A nagy és szent természet bizonyára nem, hanem
csak a véletlen folytán erősebb ember a saját semmittevésének kedvéért, hogy élete annál jobb
és kényelmesebb legyen, tette a gyengébbet igavonó barmává s ugyanily módon az állatot is. Ki
helyezte a kemény és súlyos igát az ökör nyakára? Ki terhelte meg a szamarat, a tevét és a bátor
lovat? S ki épített egész tornyokat a türelmes elefánt hátára? Ki találta fel a kardot, a láncot, a
börtönt, sőt a leggyalázatosabb keresztet, amely ti, rómaiak a legmakacsabb és legengedetlenebb
embereket - akik szintén szeretnének uralkodni és gyilkolni - szorosan rákötözitek s a legnagyobb
fájdalmak között szenvedik el a halált!
2. Minden nyomorúság az emberektől származik! A nagy természetben minden szabad,
egyedül csak az ember átka önmagának s a nagy természet többi szabad műveinek is. Egykor
30
tétlen emberek légvárakat kezdtek építeni maguknak s kitalálták a semmis isteneket, akiket saját
maguk képmására mindenféle emberi szenvedélyekkel ruháztak fel. Ezekkel az istenekkel az
ember új gyötrő szellemeket állított maga elé, akik az embernek bizonyára sohasem ártanának,
ámde ezeknek az általa kitalált isteneknek, - akik valósságban sohasem voltak és nem is lesznek,
- templomokat épített és saját magát felszentelte azok képviselőjévé ellátván magát mindenféle
ijesztő és gyötrő eszközökkel, ami által uralkodójává lett a gyenge emberiségnek, és
legkérlelhetetlenebb tyrannusává tette a saját maga által kitalált láthatatlan lényeket, akik
valóságban soha nem is léteztek; s ezek most is léteznek a szegény emberiség gyötrelmére, de
annál több hasznára és javára a hatalmasoknak, mert ezek nagy befolyásuk által sokkal inkább
vak engedelmességre bírják őket, mint a fegyver által. Ezek után igazságosan és tiszta értelemmel
bárhogyan is gondolkodik az ember, mindenütt az erős és értelmes emberrel találkozik s bármi
is forduljon elő, majd mint karddal és lándzsával jól ellátott király uralkodik, majd az istenek
mindenható képviselője. Háromszoros jaj annak, aki mint be nem avatott az emberek által szőtt
Izis fátyla mögé merészelne pillantani! Azt az istenek szépen elintéznék!
3. Ez volt eddig az én szabad hitem, amely azonban ezzel a csodával szánalmas oldalba
bökést kapott és most egész halványan kezdek egy magasabbrendű Isteni Lényben hinni, mert
nagyon is világosan belátom, hogy egy ilyen művet az ember ismert erőivel létrehozni nem tud
és soha nem is fog tudni. Ez csak egy isten műve lehet, aki azonban emberhez hasonló, de olyan
ember, aki előtt a nagy természet erői mindenkor úgy engedelmeskednek, mint a közönséges
harcosok egy kipróbált hadvezérnek, kiről tudják, hogy még sohasem veszített csatát.
4. S ezt az isten-embert szeretném itt megismerni. Te, felséges Cyrénius semmi esetre
sem vagy az! Mert ha te erre képes volnál, akkor már az egész nagy római császári birodalmat
régen olyan magas fallal vetted körül, hogy még a sas is borzadva merne fölötte elrepülni. Uram,
uram, uram! Adj nekünk csak egy kis felvilágosítást erről s mi egészen nyugodtan haza fogunk
menni. “
5. Mondja Cyrénius: “Minden jól volna, ha ez a dolog csak úgy menne, ahogyan ti azt
elképzelitek! Ti megkérdezhetitek egy mezőőrtől, hogy hány óra van s ha a nap süt, egy
földbeszúrt karó segélyével pontosan meg fogja mondani, amiért egy statert tartoztok neki fizetni.
Itt azonban nem így áll a dolog! Legyetek csak türelemmel, talán a végén mégis csak kisül
valami, de ez többe fog nektek kerülni, mint a mezőőr staterje.”
6. Mondja Roklus: “Ilyesmiért szívesen áldoz az ember 1 font aranyat és 10 font ezüstöt
is. “
7. Mondja Cyrenius: “Oh, ha ilyesmit sok arannyal és ezüsttel meg lehetne vásárolni, az
jó volna! Ámde ebben az esetben a leghatározottabban biztosíthatlak benneteket, hogy az
ilyesmit a világnak minden kincsével sem lehet megfizetni. Amivel ezt ellehet érni, afelől először
tanítást kell kapnotok, azután még több próbán keresztül esnetek, hogy ennek befogadására
kellőképpen megtisztuljatok! Az egy, igaz Isten Lényében való legnagyobb hitetlenséggel és más
szeszélyes istenek által áthatva s valósággal abban nevelkedve akartok tőlem egy olyan vallomást
kicsalni, hogy kinek volt lehetséges mindezt az Ő mindenható akarata által pillanatok alatt
létrehozni csupán azért, hogy amikor ismét egyedül maradtok, durván kikacagjatok bennünket?
Erre én azt mondom: Csak várjatok kedveseim, majd előbb meglátjuk, hogy valamely hitre méltó
vagytok-e s hogy vajon egy hit egyáltalában befogadást talál-e nálatok, mert ellenkező esetben a
kívánságokat nem teljesíthetem. De hogyha még lehetséges bennetek hitet ébreszteni, annak
felélesztésével minden egyéb is meg fog jönni. Megértettétek ezt?”
8. Mondja Roklus: “Mindenesetre, mert közülünk egyik sem megátalkodott. A te
kívánságod azonban egyelőre a lehetetlenséggel egyenlő, aminek okát részint már elmondottam
és ha hallani kívánod, még tovább is fejtegetem. “
9. Mondja Cyrenius a nyelvére helyezett szavaim által serkentve: “Tegyétek ezt s majd
a vallomásotokból kitűnik, hogy mennyire távolodtatok el az igazság útjától.
10. Mondjátok el okaitokat s én azokból majd megállapítom hogy igaz szellemi
fejlődésre képesek vagytok-e és kívánságotoknak eleget lehet-e tenni; mert ha tiszta szellemi
fejlődésre nem vagytok többé képesek, akkor jobb, ha innen békével ismét eltávoztok s éljetek
tovább a ti Epikureusotok tanai szerint, ki szerintetek a legelső világ bölcs.
31
11. Mint gazdag és makkegészséges ember Epikureus tanai szerint ezzel a világgal a
legjobban ki lehet jönni, mert alapelvét: “Az ember saját érdekében legyen mindenkivel szemben
becsületes, de önmagával szemben a legbecsületesebb, “- világi fülekkel meg lehet hallgatni, de
egy olyan ember, akinek lelkét Isten lehelete ébresztette fel, irtózik tőle, mert egy ilyen Epikureus
hívő mindenkor egy álnok, önző lélek, aki mindig csak saját bőréről gondoskodik! Mit törődik ő
más emberrel? Ha nem tud belőlünk hasznot húzni a saját számára, akkor nem bánja, ha
valamennyit villám sújtja is. Ezek az Epikureus hívők főalapvonásai, mert az ilyen kőszívű
kedély világokban a szellem számára nincs hely. Remélhető, hogy ez még a vak előtt is
kézzelfogható dolog. A földi meggazdagodáshoz az epikureusi tanok a legalkalmasabbak,
különösen ha sztoikus cinizmussal párosul, amint például nálatok is. De hogy az ember
szellemivé legyen, a legkevésbé alkalmasak, mert az Isten és a szegény felebarátok iránti szeretet
teljesen kizárják! Ennyit a saját megvilágításotokra! És most mondjátok el a ti igazi esseusi
atheizmusotok okait. „
22. FEJEZET
Roklus tovább fejtegeti atheisztikus okait; / nagyon időszerű. /
1. Mondja Roklus: “Igazad van, mindnyájan olyanok vagyunk, amilyennek az imént

bennünket mint igazi Epikureus hívőket leírtál s ebben az állapotban földi értelemben véve
nagyon jól érezzük magunkat. A mi atheizmusunk alátámasztására azonban olyan nyomós
bizonyítékaink vannak, hogy az egész Földközi tengert ki lehetne velük tölteni. Én csupán az
eddig már megadottak mellé néhány adatot akarok tűzni s aztán remélem, hogy az elég lesz neked
s akaratoddal vagy annak ellenére kénytelen leszel nekünk igazat adni. Most pedig légy kegyes
bennünket meghallgatni.
2. Lásd, minden, aminek bármi néven nevezhető léte van, minden ember számára kivétel
nélkül elérhető módon nyilvánul meg s ha a meglevő lény bármiféle értelemmel bír, az annak
működéséből csakhamar kitűnik; ha az a lény például egy szobor, amely semmiféle értelemmel
nincs felruházva, attól vagy semmiféle vagy olyan jelenségek tűnnek fel, amiket rajta a vak
véletlen idézett elő. De ha valamely lény még oly korlátolt intelligenciával bír is, az csakhamar
a benső intelligenciából eredő és szemmel látható jelenségekben fog megnyilvánulni, mint
például még a legegyszerűbb mohanövény is egészen rendes formát teremt magának s egyúttal
organizmusát annyira kifejleszti, hogy később virágot, magvakat és ezzel együtt
továbbfejlődésének képességével is foglalkozik; a bizonyos magasabbrendű növényeknél
lépcsőzetes fokozatok szerint egy sokkal nagyobb és határozottabb intelligencia már inkább
szembetűnőbb és felismerhetőbb. Még határozottabban lép fel ez a benső intelligencia az
állatoknál, amelyek művei habár mennyiségükben és változatosságukban még oly korlátoltak is
- az embert sok tekintetben messze felülmúlják. Az ember művei gazdag intelligenciájáról
tanúskodnak. De sehol sem látható egy belülről áradó tökéletesség, olyasmi, amit az állatok
művein soha és sehol nem lehet letagadni. Ilyenformán egy állat külső megnyilatkozásai sokkal
szorosabb összefüggésben állanak az ő benső lényükkel és karakterükkel, mint az embernél, a
föld eme istennél.
3. Az ember művei tulajdonképpen nem egyebek majmolásnál, amelyek csak otromba
külső formálásokból állanak s ezek nélkülöznek minden értéket. Az bár mindenféle elképzelhető
és arra alkalmas anyagból utánozni tudja a méh viaszcelláit, le is rajzolhatja, meg is festheti
azokat; de micsoda otrombaság nyilvánul meg rajta-eltekintve az anyagtól, amelyből a méh
celláit építi. Általában véve úgy látszik, hogy a természet az emberrel szemben csaknem
kézzelfogható tréfát engedett meg magának. Kétségtelen, hogy igen széleskörű intelligenciával
bír s érzéke van az igaz tökéletesedés iránt; de akármit is tegyen, ezt soha de soha el nem fogja
érni.
4. Ha elfogadjuk azt, hogy minden szerves lény lélekkel bír és mindenütt a lélek a
cselekvő princípium - akár többé, akár kevésbé tökéletes módon az mindegy - akkor azt, amit
elfogadtunk, azáltal lehet evidens igazsággá emelni, ha az ember helyes logikával a hatásból
32
azokra következtet, vagy a műből az erőre, amit aztán léleknek nevezhetünk. Egy lélek műveinek
tökéletesedése és rendje foka szerint következtet az ember először annak létére és másodszor,
képességeire. De ha valahol egy kaotikus tömeget találunk vadon, rendetlen össze-visszáságban
mozdulatlanul az életnek minden jele nélkül, akkor ezeket gondoljuk és mondjuk: Itt a teljesen
öntudatlan halál van jelen, amelynek megnyilatkozása a tökéletes megsemmisülés. Olyan
jelenség, amely ősszel igen sok fánál és bokornál tapasztalható, s amelyekről a nemrég még oly
szép és rendezett levélzet a legnagyobb rendetlenségben lehull, elszárad és télen át semmivé,
válik.
5. De hol van az a finom érző ember, aki ebben a teljes rendetlenségben működő lelket
képes volna felfedezni? Annak eltűntét és megsemmisülését igen, de semmiféle új vagy
tökéletesebb lényt nem. Igaz ugyan, hogy az elszáradt lombozat a föld talaját kövérebbé és a
levegő nedvességére érzékenyebbé teszi, ami által a föld termékenyebbé válik a rajta lévő és
termő növények számára. De a lehullott lombozatból soha többé ugyanaz nem fog keletkezni,
mert annak lelke már nincs.
6. Ezek után a tételt ily módon lehet felállítani, és azt mondani: Minél rendezettebb és
tökéletesebb valamely mű, annál tökéletesebb az azt előidéző erő, amit léleknek vagy szellemnek
lehet nevezni. Tehát a művekből vagy egyéb produktumokból egészen helyesen lehet
következtetni egy létező szellemre, lélekre s annak képességeire.
7. De hol találjuk meg azt a művet és bennük azt a rendet, amely csak csekély
valószínűséggel következtetni enged bennünket a legmagasságosabb, a legbölcsebb s egyben
mindenható Isteni Lényre? Nagyon ismeretes az atheisták és theozófusok eme tantétele:
Nézzétek meg a földet, annak hegyeit, mezőit, tengereit, tavait, folyóit és megszámlálhatatlan
teremtményeit, amelyek mindezeket lakják. Ezek igazolják magasabb rendű isteni lények
létezését vagy a vak zsidóknál az egy Isten létezését, ami alapjába véve egy hajszállal okosabb
dolog s egyben mégis csak kényelmesebb, mint annyi láthatatlan urat bírni, akik közül legalább
eggyel az ember ellenséges lábon kell hogy álljon, hogyha a másiknak hódol és áldoz. Szeretnék
olyat ismerni, aki egyszerre Junóval és Vénussal jó viszonyban van, vagy Marssal és Janussal,
vagy Apollóval és Plútóval.
8. Itt is a zsidók egy hajszállal jobban állnak, mert nekik csak egy Jehovájuk van, aki úr
az ő Plútójuk fölött s akit sátánnak neveznek. Csakhogy a zsidók Plútója egy igen ostoba szamár,
mert szolgáit ahelyett hogy kitüntetné és megjutalmazná, alaposan meggyötri és egyetlen
becsületes zsidó sem átallja urukat, Plútót a legmélyebb megvetéssel illetni és ez tetszik
Jehovának, amikor látja, hogy a zsidó Plútót megveti és annak ellenére cselekszik. Ezt nem
ajánlanám egy rómainak vagy görögnek sem, mert aki ezt megtenné, az a Plútó papoknál éppen
kapóra jönne; mert ezek azt mondják, hogy Plútónak éppen úgy kell áldozni, mint Zeusnak, mivel
ellenkező esetben a szegény bűnösnek a kedves Plútó a nyakára ül. Zeus pedig az igazság okáért
Plutó ellen semmit sem tehet; mert a „suum cupue “/ mindenkinek a magáért / a fatum fölé van
írva, ami ellen maga Zeus sem tud ítéletet mondani, anélkül hogy ki ne tegye magát annak a
veszedelemnek, hogy a többi istenekkel bajba keveredjék. “
23. FEJEZET
Roklus folytatja atheisztikus okainak fejtegetését.

További összehasonlítás a pogány és zsidó vallási nézetek között s a papok ravaszságáról beszél.
1. Roklus: “Néhány oldalugrással két isteni fogalom áll előttünk, amelyek még a
valamennyire felébresztett emberi értelmet is nevetésre késztetik. Az egyiptomiaknál,
görögöknél és rómaiaknál jó és rossz istenek uralkodnak. A zsidóknál azonban csak egy ül a
trónon, aki igen komoly, szigorú, igazságos, amellett azonban jó s időnként könyörületes is. De
rosszak nem lehetnek a zsidók, akiket Ő saját népének nevez, mert ha egyszer elveszíti türelmét,
33
akkor nem ismer tréfát, mivel akkor az egész emberiséget egy évre víz alá meríti; s ha a víz Isten
tudja hol lefolyik, milliók meggyógyulnak és biztos, hogy többé fejfájást nem éreznek. Vagy
pedig egy fél éven keresztül villám, kén és tűzesőt bocsát egy kis parázna népre és a nép bűnével
együtt eltűnik a föld színéről! A zsidó egy Istene a különféle járványokkal és egyéb nyavalyákkal
is igen bőkezű s ha a fenyítő korbácsot elkezdi egyszer feje fölött forgatni, azt nem egyhamar
teszi le a kezéből. A zsidóknál tehát minden jó és rossz egy és ugyanazon istentől származik, míg
nálunk, görögöknél a sok Isten közül egyik rész a jóról, a másik része a rosszról tartozik
gondoskodni. Már most, hogy ki van istenségével jobban megelégedve, azt igen nehéz
meghatározni!
2. De mit beszélek én az istenekről, akik a mennyben, az Orcusban vagy a Tartarusban
laknak? Mindez csak a kék ködbe vész. Lusta és munkakerülő papok az istenek! A zsidók egy
Istene pedig a jeruzsálemi főpap. Ezek az emberek különféle tapasztalatokkal és tudományokkal
vannak felruházva, amelyekből nem engednek át semmit a vakká tett és minden időkre
erőszakkal vakságban tartott népnek; a sok száz év tapasztalatait, tudományukat és művészetüket
a rosszindulatú kasztok összegyűjtik és megőrzik s ezek az úgynevezett sérthetetlen “szent
titkok„. Ezekkel aztán gonosz játékot űznek az olyan emberekkel, akik nekik ezért gazdagon
áldozni tartoznak, hogy azután könnyebben megcsalják és egész életükön keresztül gyötörjék
őket. Odaadom egész vagyonomat s életem utolsó szikráját annak, aki ellenkezőjét be tudja
bizonyítani.
3. Lehet, hogy valamikor az ősidőben léteztek becsületesebb és jámborabb emberek,
akik születésüktől kezdve már különös szellemi képességekkel voltak felruházva s idővel
különféle tapasztalatok által gazdagítva szellemi képességeiket a kevésbé tehetséges emberekkel
szívesen és szeretettel megosztották. És végül testvéreiknél láthatták mindezek jó és tartós
áldásait; jó élet lehet egy olyan népgyülekezetben, amelyben egy ember a másik előtt nem
rejteget önző titkokat és mindenki mindenben be volt avatva, amit közülük a legtapasztaltabb
tudott; de meddig tarthatott egy ilyen boldog állapot?
4. Az ilyen jótevőt a felebarátai bizonyára a tenyerükön hordozták s nem kevésbé utódait
is; ez aztán a semmittevést kedvelőkben felébresztette az irigységet és a vágyat, hogy
felebarátaikkal kezeiken hordoztassák magukat. Ezek aztán igyekeztek egy vagy más módon
magukat tapasztalatokban gazdagítani; de ezt már titokban kezdték tenni, hogy ezzel felebarátaik
előtt nagyképűsködhessenek. Ekkor azt mondotta egyik, aki hosszabb ideig kibírta oly némának
lenni, mint egy hal, de amellett fennkölt ábrázattal jártkelt s a kíváncsiak kérdésekkel unszolták,
hogy miért járkál oly némán és mélyen magába merülve? “Ha ti azt tudnátok, amit én és azt
látnátok, hallottátok és tapasztaltátok volna, amit én láttam, hallottam és tapasztaltam, akkor a
benső csodálkozástól még sokkal némábban merülnétek el, mint én! “
5. És ha az egyszerű nép, amely kíváncsiságtól és tudásvágytól valósággal ég, egy ilyen
ravasz fickótól és naplopótól ilyet hall, addig nem hagy békét neki, amíg feltételeket nem kezd
szabni, amelyek ellenében hajlandó az ő tudományának végtelen nagy készletéből valami keveset
elárulni. A feltételeket készséggel elfogadják és a ravasz fickó ezáltal prófétája és papja lesz
embertársainak, akiknek azután mindenféle misztikus dolgot tálal fel, amiket sem ő, sem más
nem ért és nem is tud megérteni, mert azok sehol sem léteznek, csak ennek a fickónak
képzeletekben meglehetősen gazdag agyvelejében, aki azután ravasz csalásaival végül a régi
igazán becsületes természet tudósokat főleg azzal képes elhallgattatni, hogy a népet eltudja
bolondítani, hogy egyedül ő maga többet tud, mint 10. 000 régi bölcs.
6. És hogy tévtanainak a nép előtt teljes és maradandó befogadást teremtsen, még
néhány varázsművészetet kell hozzáfűznie és a szegény jámbor nép a szívtelen és lelkiismeretlen
fickó által azonkívül még legalább 1000 éleslátású és éleshallású s rendesen mindenható Istennel
a leglehetetlenebb módon lenyűgözheti magát!
7. És jaj annak a becsületes és jóindulatú embernek, aki belátással és tiszta, önzetlen
szeretettel így szól a néphez: “Ne higgyetek ennek a hamis prófétának, mert szájának minden
szava a legnagyobb hazugság, amelyből csak a legégőbb önszeretet és tyranikus uralomvágy
tűnik ki, aki a ti jelenleg még szabad tagjaitokra mielőbb súlyos bilincseket fog rakni; s
elveszíthetetlen törvényeket fog adni ilyen cím alatt: “Istenek akarata “és a törvények áthágását
34
súlyos büntetésekkel, sőt kínhalállal fogja büntetni. Azután ti és gyermekeik is egy ilyen tévtan
terjesztőnek nyomása alatt jajgatni, sóhajtozni és hangosan segítségért kiáltozni fogtok! Ámde
kiáltozásotok hiábavaló lesz; mert a tyrannus hatalma ellen - akinek nincs sem szíve, sem
humánus felebaráti szeretete - semmit sem tehettek.
8. Az ilyen ellentanítással szemben, amely a nép szorongattatása kezdetén bizonyára
gyakran előfordult, az igazságos és egészséges emberi értelem nem léphetett fel, de a nép csodák
által ámulatba engedte magát ejtetni s hitt vagy egy vagy egy egész sereg istenben és a gőgös,
büszke kegyetlen, zsarnok s önző képviselői által inkább a legirgalmatlanabb módon kínoztatta
magát, minthogy gondolkozni kezdett volna és visszatért volna a régi, tiszta természetes emberi
élethez! - S ha ezt én és 11 társam ilyen határozottsággal tudjuk, érthető tehát, hogy miért vagyok
atheista. “
24. FEJEZET
Roklus atheizmusát mint a tulajdonképpeni igaz vallási felfogást igyekszik megokolni s mint
éles értelmű Darwin előfutáraként mutatkozik be.
Bizonyságot tesz gazdag emberi ismeretéről, amiből atheisztikus következtetéseit vonja le.
Elbeszéli tapasztalatait Indiában a dalai lámáról s annak papi kultúrájáról.
Roklus azt az óhaját nyilvánítja, hogy egy igazi Istent ismerjen meg.
1. Roklus: „mivel most megcáfolhatatlan és kézzelfogható módon eléd tártam, hogy

rendre miképpen jöttek létre az istenek, és hogy azok papjai mi módon lettek embertestvéreik
élete és halála fölött a leghatalmasabb parancsolók, ennélfogva uram, uram, uram te is beláthatod,
hogy miért lettünk atheisták. Lásd, mi itt néhányan megtaláltuk a régi, tiszta emberi értelemhez
vezető utat és újból visszatértünk a nagy, szent anyatermészethez, amely mindenkor a mi látható
és legszebb rendben csodatevő istenségünk, míg minden más valamely emberi száj által
megnyilatkozó istenség nem egyéb, mint egy beteg agyú s munkakerülő, lustaságot szerető ember
fantáziája, aki valakitől néhány mágikus művészetet megtanul vagy kitalál, hogy vakok előtt
magát mint Isten által kiválasztott eszközt tüntesse fel és hogy annak akaratát a népre
kényszerítse.
2. A természetnek sohasem volt szüksége helyettesre és a napnak sem jutott sohasem
eszébe, hogy nyomorult emberek sorából képviseltesse magát. Ő ma dolgozik és mindent
semmivel össze nem hasonlítható módon éltet, világít és felmelegít. Röviden, az egész nagy
természetben az ember kivételével minden a legnagyobb rendben működik. Az ember is - a
legnagyobb és legtökéletesebb majomfaj - ami természetes alakját és külső formáját illeti, nem
hagy semmi kívánni valót. De az embernek a beszélőképességgel bíró a két lábon járó, tehát a
legtökéletesebb állatnak értelme is van és ebből szabadon kifejlett esze és ezzel kellene, hogy az
összes és alatta álló lények sorozata fölött uralmat gyakoroljon.
3. De a természet által az embernek adományozott ilyen előny nem elég, mert ő Istenhez
való hasonlatosságának képzeletében még a hozzá hasonlókat is lábbal akarja tiporni. És ez az a
kritikus pont, amikor az ember korlátian túl lép és magát istenné emeli. De mivel az ember - ha
nem süketnéma vagy tébolyodott - mint húsból és vérből lévő lény, ugyanilyen emberekkel
szemben közvetlenül nem csinálhat istent magából, amit bizonyára meg is tenne, ha nem félne
attól, hogy a nép ezért kineveti vagy megfenyíti, ennélfogva megelégszik azzal, hogy itt a földön
legalább helyettese legyen Istennek; s ha ezt elég ravasz módon kezdte meg és szilárd alapokra
építette, akkor már fennállhat sok évszázadon keresztül.
4. Ha az Isten helyettesének megszervezése mellé csak néhány látszólagosan bölcs és
polgári hasznot hozó rendelkezéseket fűznek, akkor a természettől fogva gyerekes, jó és szelíd
emberiséget megnyerték volna az ügy számára. Egy bölcs törvényre azután a tévtanokban
ezerféle abszurd hazugságot és ostobaságot a nyakába lehet akasztani, amelyeket a jámbor, de
amellett mindig szegény vak emberiség a legnagyobb hódolattal és készséggel fogad el.
Megértésről természetesen szó sem lehet, mert az ilyen ravasz fejedelemnek istenekről szóló
35
misztériumait - amelyek nem egyebek agyrémeknél - nem is lehet soha megérteni! De mindez
nem tesz semmit, mert hiszen az emberiség mindenkor azt kedveli a legjobban, ami előtte a
legérthetetlenebb, legmegmagyarázhatatlanabb és a leginkább idegenszerű.
5. Aki az emberiséget igazán untatni akarja, az csak tálaljon jól ismert s könnyen,
felfogható igazságokat és jót állok érte, hogy hamarosan csendbe marad. De ha jól tud hazudni
és képzeletből élő tudja adni például azt, hogy a széles Indiában olyan állatokat látott, amelyek a
hegynél nagyobbak, 100 fejük van s minden egyes fej más állathoz hasonlít és a 100 fej közepéből
egy hosszú nyakon óriási emberfej emelkedik, amely a világ minden nyelvét egészen
kifogástalanul beszéli, hangja mennydörgésszerű és törvényeket ír elő az embereknek, hogy az
állati fejekből álló seregével szemben hogyan viselkedjék; sőt az őt legnagyobb figyelemmel
hallgató embereknek szemtelen módon azt is elmondhatja, hogy e csodás nagy állatok hátán
gyönyörű városok és kertek vannak, amelyeken emberek és állatok laknak s ott igen jól élhetnek,
ha a középen lévő emberi fej törvényeit pontosan követik; de ha vétenek a törvények ellen, akkor
az állatok közül a tigrisfej azonnal felfalja őket! Ehhez az abszurd, lehetetlen hazugsághoz még
hozzáfűzhet amennyit akar s mindnyájan szilárdan hinni fogunk benne és jaj annak, aki azt meri
mondani: “Mit hallgatjátok ezt a hazug embert? Én is jártam többször Indiában s még távolról
sem hallottam és nem láttam ehhez hasonlót, sőt beszélni sem hallottam róla!” - Azonban mindez
semmit sem használ. Egy ilyet aztán mint a csodálatos dolgok rágalmazóját elhallgattatják és a
főhazug, aki Indiát soha életében nem látta, tovább is uralja a helyzetet. Magam tapasztaltam azt,
hogy az emberek valami kolosszális ostobaságot sokkal inkább elfogadnak és hisznek el, mint a
bebizonyított hasznos igazságot.
6. S az ember általunk ismert ilyen tulajdonsága mellett lehet-e csodálkozni azon, hogy
istenekkel valósággal bevagyunk sózva és balzsamozva?! S nem lehet-e még jobban csodálkozni
azon, hogy ennyi ostoba ember mellett egyáltalában létezni tudunk?-ezek után fenséges uram,
csodálkozhatsz-e azon, hogy mi, 12 tapasztalt görög és zsidó szükségképpen atheistává kellett
hogy legyünk és pedig azon egyszerű oknál fogva, mert nyilvánvaló, hogy olyan isten nem
létezhet, aki az emberektől a saját dicsőségére a legnevetségesebb dolgokat kívánná, mint például
a templomi trágyának és szemétnek megvételét a kertek, mezők, szántóföldek és rétek megáldása
céljából és még ezer más ehhez hasonló lehetetlenséget, amelyeket a zsidók egy Istene kíván,
nem szólva a legostobább, legízléstelenebb és az emberi méltóságot megbecstelenítő dolgokról,
áldozatokról és szokásokról, amelyeket a mi tízezret is meghaladó görög isteneink kívánnak
tőlünk, sőt nekünk szigorúan meg is parancsolnak.
7. Oh jaj, jaj, jaj annak, aki még a legkisebb rangú fából faragott istenséget is
megsértené; ez, mint szentségtörő egyházi átok alá esnék s alaposan, elbánnának vele az istenek
képviselői. Valamely fába faragott hazugságnak megsemmisítését vagy megsértését, mint
megbocsáthatatlan gonosztettet a pallós teljes szigorával büntetik; de ha ezek a munkakerülők és
népbolondítók ezrei a tiszta igazságot és az emberek becsületét minden rendelkezésükre álló
hatalommal s kegyetlen eszközeikkel elnyomják, az rendjén van és a mindenható istenek a
legnagyobb mértékben kedvüket találják benne. Az emberiségnek igaz része megköszöni szépen
az ilyen igaz istenségeket! És te, ki a népnek bölcs ura és régense vagy, rossz néven veheted-e
tőlem, hogyha az istenekkel vonatkozásban az okádásig elfog az undor, ha bármit is hallok?
8. Amikor én, mint kereskedő harmadszor Indiába kerültem, sok jót és okos dolgot
találtam ott, de amellett annyi borzalmas ostobaságot is, hogy az ember saját magát keresztre
tudná feszíteni, hogy már ne találkozzék ilyen kolosszális isteni ostobaságokkal. Amint az ő
theozófiájukból értesültem, legnagyobb istenük Láma, aki dalai melléknevet is visel s évente
egyszer csupán legelső helyettesét, tünteti ki azzal a legnagyobb dicsőséggel, hogy megmutatja
magát neki és néha főpapjainak is, de csak egy magas hegy csúcsán. Ez alkalommal az első
helyettese egy egészen tiszta hófehér kendőre rá kell, hogy székeljen; ezt a székletet aztán
megszárítják, és porrá törik. S istennek ezt a porát - ahogy azt az indiaiak nevezik - grammal
mérik ki, és apró dobozokba teszik és a népek fejedelmeinek nagy pénz ellenében, elküldik. S a
nép fejedelmei előírt bűnbánattartás mellett az istennek ezt a trágya ajándékát a legnagyobb
hódolatok közt megenni tartoznak. Ez és még egy sereg abszurd ostobaság olyan
tények,amelyekről minden utazó, aki ott megfordul - meggyőződhet!
36
9. Mit szóljon egy olyan ember, aki egészséges eszének és értelmének birtokában van,
ha az indiai istenről ilyen disznóságot hall, amellyel dicsőíthetni akarja magát? Az ember
mérgében valósággal kiugrana a bőréből az ilyen kolosszális ostobaságok hallatára, amely ehhez
már évezredek óta testtel - lélekkel ragaszkodnak és semmiféle figyelmeztetés dacára sem lehet
őket azoktól többé eltántorítani.
10. Ha egyszer találkozhatnék egy igazi értelmes istennel, akkor megszűnnék atheista
lenni, amihez ez a csodálatos tény, amely itt a szemeim előtt ment végbe, szintén hatalmas erővel
vonzana és hinni kezdenék abban, hogy az emberek által koholt ostoba istenségek dacára létezik
egy igaz és tiszta értelemnek megfelelő istenség, ami az embernek fenséges, gyönyörű gondolata
lenne; de ha ez az istenség végeredményben éppoly lehetetlen volna, mint az eddigi általam
ismert istenségek voltak, ha még oly csodát is tenne az orrom előtt, akkor sem részesíteném
semmiféle tiszteletben.
11. Most tehát annak mutattam be magam, amilyen vagyok s
ezek alapján gondolkozz és cselekedj! Ha ezek után valami jobbat vagy igazabbat tudsz,
elmondhatod nekem s bizonyára nem leszek hálátlan érte. Hogyan keletkezett tehát Márkus új
háza s ki volt az, aki létrehozta? “
25. FEJEZET
Cyrenius zavarban van ezzel az éles eszű megfigyelővel szemben;

Az Úr intelme arra nézve, hogy miképpen kell az ilyen emberekkel bánni.
1. Cyrenius mindazok fölött, amit most Roklustól hallott, nagyon elgondolkozott s

egyáltalán nem tudta, hogy milyen választ adjon rá.
Ezért Hozzám fordult és halk hangon így szólt: “Uram! Azt éppen nem lehet állítani, hogy
ennek az embernek teljes egészében nincs igaza, és hogy atheizmusa dacára az igaz emberek
iránt jó szívvel van. Ha az igaz Theizmusra lehetne őt indítani, hatalmas, éles elméjével és
sokoldalú tapasztalataival valóságos igazgyöngy volna a Te tiszta, isteni ügyedben. S éppen,
azért mert oly sok tapasztalata van s hozzá akkora ítélőképessége, mint amilyen éles tekintete
lehet egy sasnak, tehát legalábbis nekem nehéz dolog olyan feleletet adni, amelytől jó eredményt
várhatnánk. Mi volna tehát, hogyha Te Magad vennéd őt munkába? Te bizonyára néhány szóval
többet mondhatnál neki, mint én. Kérlek, tedd meg ezt ezzel az emberrel, mert felfogása előttem
makkegészségesnek látszik. "
2. Mondom Én: “Nagyon helyesen ítéled meg ezt az embert s valóban úgy is áll a dolog,
mert közületek egyik sem bír annyi világi tapasztalattal, mint Roklus s vele együtt 11 társa. De
mivel ő ez idő alatt nagymennyiségű földi kincsei által sok ravaszságra és csalásra jött rá s az
istenséget mindenütt csak a legálnokabb csalókkal látta képviselve, tehát nem lehet csodálkozni
azon, hogyha a végén fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötte.
3. Ő az Istent mindig buzgón kereste s éppen ezért tette nagy utazásait, de minél
messzebbre jutott, annál több esztelenséget, képtelenséget és kézzelfogható csalást talált.
4. Végül már az esseusok tanaiba beavatta magát s ez annyiban tetszett neki, hogy ezek
divinációs csalásaikat legalább az emberek java érdekében állították össze és ezek okos
emberekből állanak s az egyik nyílt testvére a másiknak és nem kíván felebarátjától semmit, mert
ennek a szektának alapelve ez:
5. Sokat tudni, sokkal bírni, nagynak és a laikusok előtt a magas és vastag falak titkait,
amelyekből a föld emberei számára nem a baj, hanem csak a legnagyobb üdv származnék-el nem
árulni.
6. Ez magában véve igen dicséretes, de az egy istenségben való hite körül még
bizonytalanságban van; mert náluk befejezett tény az, hogy a természet titkos erőin kívül Isten
sehol sem létezhet! - És ezért nehéz egy ilyen megcsontosodott esseust az egy Istenben való hitre
téríteni. Ennek az embernek előzőleg bőséges alkalmat kell nyújtani arra, hogy bizalommal
37
kiöntse szívét s majd akkor, ha teljesen feltárta magát előtted, lehet vele másról is beszélni. Most
azonban még nem elég érett ehhez, mert sok olyan dolgot rejteget előtted, amelyekkel a te római
pallós jogoddal szemben való bizalmatlansága miatt még nem mert előtérbe lépni.
7. Addig, amíg egy ember valakivel szemben nem érez teljesen bizalmat, soha igaz
barátja nem lesz. S amíg valakivel szemben nem lesz igaz barát, addig nem is tudja szívét előtte
teljesen feltárni és ha szívét nem tárja fel teljesen, akkor a szükségből való vallomása önmagában
véve értéktelenné válik. Ennélfogva arra kell törekedni, hogy Roklust egészen bizalmas
barátoddá tedd s majd erre ő olyan dolgokat fog elmondani neked, ami fölött nagyon fogsz
csodálkozni!
8. De a te főbírói római ábrázatod és erényedet változtasd egy igaz barát arculatává
mégpedig oly nyíltan és őszintén, amennyire csak lehetséges, mert máskülönben semmit se
tehetsz vele. De ha már megnyerted, akkor könnyen tárgyalhatsz vele s majd azután szólhatok
bele Én is a dologba; most azonban szabad akaratának teljes meghagyása mellett nem is állna
Velem szóba, hanem egyszerűen azt mondaná: “Barátom, én csak a főhelytartót ismerem és
egyedül vele van tárgyalnivalóm; téged nem ismerlek s azt sem tudom, hogy mennyire bízhatok
meg benned. S Én egyelőre nem felelhetnék neki egyebet mint: “Barátom! Nagyon jól és
helyesen ítéltél! “- Ennélfogva csak arra törekedj, hogy őt barátságodnak megnyerd s csak azután
veszed őt Hozzám s a dolog nemsokára magától elintéződik. “
9. Mondja Cyrenius: “Mindenesetre meg fogom kísérelni, de úgy hiszem, hogy
szándékom nem fog úgy sikerülni, ahogy szeretném! “Mondom Én: “Csak kezdd el helyesen a
dolgot s meglátod, hogy egészen jól fog sikerülni! “
26. FEJEZET
Cyrenius barátságos válasza Roklusnak, ez rámutat szélsőséges álláspontjára; a papság

széthullásának folyamata s ennek következményei.
A jobb, a hívő papok véleménye; s igyekszik Roklus alatt a talajt megingatni.
1. Ezután Cyrenius ismét Roklushoz fordul és így szól: “Hallgass ide barátom! Én
mindazt, amit most tőled hallottam, alaposan átgondoltam, fontolóra vettem s okaidat bár igaznak
és nyomósaknak tartom s így kénytelen vagyok azokat elismerni. Viszont igazad igen sok
tekintetben még sincs. Mert minden egészséges véleményed ellenére az a hibád, hogy túlbuzgó
vagy és a gyermeket a fürdővízzel együtt kiöntöd, ítéleteid a jelen szerint irányítod s olyan
épületet akarsz építeni, amelynek nincsen szilárd alapja, homokon áll s amelyet a viharok
könnyen elpusztíthatnak.
2. Igaz ugyan, hogy a papok, különösen pedig a főpapok többnyire igen zsarnokok s
emiatt rendesen nagyon szívtelen emberek s az alárendelt papok kénytelenek úgy táncolni, ahogy
fütyülnek nekik, mégpedig azok, kik a nagyok és hatalmasok közvetlen közelében kénytelenek
hivatalukat ellátni; a dolog azért mégsem oly üres és nem áll csupán csalásból, amint azt te
magadnak elképzelted.
3. Gondolj csak először arra a különbségre, amely a jelenkor és az ókor beszédei közt
fennáll. Ezelőtt 1000 évvel képekben és megfelelő példázatokban értekeztek az emberek.
4. Az akkori nyelv valóságos költészet volt, amely oknál fogva az ősök mindent versben
írtak le s egymással is úgy beszéltek; és az úgynevezett nyomorúságos próza csak akkor lépett
előtérbe, amikor az emberek teljesen megromlottak s a leganyagiasabb testi életre tértek át.
5. Ennélfogva a régi próféták és látnokok az embereknek mégis csak az igazi Istent
kellett hogy leírják és megmutassák s az első emberek ezeket bizonyára jobban meg is értették,
mint ahogy mi értjük őket; s az akkori ismert bölcs, isteni rendeletek szigorú követése által már
az első utódok is nagy jólétbe kerültek. Ez aztán elbizakodottakká, érzékiekké és durvákká tette
őket. S az ilyen emberek azután a példázatos lelki beszédet többé nem értették meg s a régi
próféták és látnokok beszédét nemsokára még kevésbé.
38
6. Ezek után a szószerinti érzelemhez kezdtek ragaszkodni, amely azonban nem életet,
hanem halált hoz s ily módon nemsokára elvesztették az igazságnak világos magvát. Mi itt
valamennyien kettő kivételével semmit sem tudtunk az Írás benső szellemei igazságainak
értelméről s éppen úgy, mint előtted, előttünk is a legnagyobb balgaságnak tűnt fel mindaz, amit
a látnokoktól és orákulumokból hallottunk.
7. Ámde ez a kettő, aki közöttünk van, de különösen az egyik, másra tanított bennünket
és rámutatott arra, hogy milyen rettenetes tévesen értelmeztük mindnyájan a látnokokat és
prófétákat s az ilyen értelmezésekből végeredményben egészen visszás életalaptörvények kellett
hogy keletkezzenek és ezekből származott a többi balgaság egész sorozata, végül az isteni tanok
sem nyerhettek jobb színezetet, mint mindaz, amit az ember cselekedett és létrehozott.
8. S mivel az emberiség benső, szellemi életszférájában ekkora zavar állt be s a
magasabb rendű szellemi befolyástól teljesen elhagyatva kellett hogy érezze magát, tehát az
önzés kezdett fokozódni benne, körülpáncélozta magát vele, mindenkor ellenséget szerzett
magának és állandóan felvértezve állt különféle fegyverekkel az esetleges támadások ellen,
hasonlatosan ahhoz az emberhez, akit a sűrű erdőben utolért az éjszaka s attól való félelem, hogy
ellenségek támadják meg, minden lehetőt elkövet, hogy a képzelt őt megtámadó ellenségeivel
szemben védelmet készítsen.
9. Sőt némelyiknél annyira terjed a félelem, hogy egy barátságos ember létezését is
tökéletesen kizártnak tartja, mindenkivel szemben elzárkózik s mivel egyben fösvény is, aki
mindent önmaga biztosítására harácsol össze és saját magán kívül senkit sem enged érvényesülni!
Az ilyen ember házát magas és vastag fallal veszi körül, kincseit vaskoporsóba zárja s ezenfelül
még elássa a föld alá is rendesen olyan helyre, amire az ember nehezen fog valaha rátalálni.
10. Ilyen körülmények között azután az ember rendesen nagy zsarnok lesz, körülveszi
magát mindenféle hatalommal s a legkíméletlenebb módon igyekszik magának mindent
összeharácsolni attól való félelmében, hogy neki kevés marad.
11. Menj csak s kérdezz meg egy igazi fösvényt, hogy ki számára kuporgat annyit össze,
mert hiszen egymaga 1000 esztendő alatt sem tudná elfogyasztani azt, amit összeharácsolt. De
ugyanabban a pillanatban a legnagyobb ellenségének fog tekinteni s nem fog veled beszédbe
bocsátkozni, sőt feleletet sem kapsz tőle. Ugyanígy áll a dolog a szellemiekre nézve minden
pappal is.
12. Ők bár birtokában vannak a profetikus hagyományoknak s ezeket olvassák is és
forgatják a leginkább s éppen ezáltal jutnak legelőször és rendszerint a legsűrűbb erdőbe, mely
tele van sötétséggel és kétellyel, amelyben aztán nem tudnak eligazodni. De mivel papok
kénytelenek a nép előtt mindenféle balga külső pompa közepette azt a látszatot megőrizni, mintha
tudnának vagy értenének valamit; ámde nem tudnak és nem értenek semmihez, kivéve azt - de
csak titokban és egymás között ismerik el, - hogy semmit sem tudnak, semmihez sem értenek és
megismerésük egyenlő a nullával!
13. Ők tehát minden idejüket arra használják fel, hogy tudatlanságukat a nép előtt
mindenkor a leghatásosabb módon rejtegessék; ezt a legnagyobb nimbusszal vegyék körül, ami
számukra - akik a gondolkodásban oda jutottak, hogy a szellemi igazságokból semmit megérteni
nem tudnak - semmi nehézséget nem okoz.
14. Előfordulnak közöttük olyanok, akik rájönnek az igazság világosságára s ezek már
nem képesek a hazugságból és csalásból felépítet az elsötétült nép kedvéért lerombolni s így
kénytelenek az árral úszni, legfeljebb maguk között titokban tartják jobb meggyőződéseiket.
15. Hidd el azt nekem, hogy a papok között - bármiféle vallásfelekezethez is tartoznak
- vannak olyan férfiak, akik külső tanaik helytelen voltát nagyon is jól ismerik és tudomásuk van
az egy, igaz Istenről, Akihez szívükkel ragaszkodnak is; és mégsem tudnak a tévelygés épületén
semmit sem változtatni. Ők azt megadással átengedik Annak, Akinek hatalma van csalás
templomát lerombolni, ha Neki úgy tetszik s ha jónak látja! Mert Ő bizonyára a legjobban tudja,
hogy miért engedte meg azt, hogy csaló istenek, bálvány templomok épüljenek és miért vegyék
azokat körül várfalakkal és fegyverekkel.
16. S ha mind ezek fölött érett ésszel gondolkozol, világossá kell, hogy legyen előtted,
hogy minden éleselméjűséged és tapasztalatod ellenére, mint megrögzött atheista felhozott
39
indokaidban nincsen teljes mértékben igazad és a tiszta benső igazságtól még igen távol állsz! -
Most pedig rajtad a sor, hogy igazold magad úgy, ahogy tudod mert már mint barátok állunk
egymással szemben s egészen nyíltan beszélhetsz és a legcsekélyebb bírói megtorlástól sincs
okod tartani!
17. Teljesen szíved szerint nyíltan beszélhetsz s én nem mint Róma első hatalomvivője
vagy mint annak első bírája, hanem mint ember és testvéred fogok arra törekedni, hogy téged a
helyes útra térítselek úgy szó, mint tanács és cselekedet által. S ha ezt nem akarnád megtenni,
akkor teljes szabad akaratod szerint minden akadály nélkül eltávozhatsz innen és elmehetsz oda,
ahová akarsz. Habár nagyon fogom sajnálni, ha a jelenlegi őrületeddel távozol el innen, de ettől
eltekintve a te éles elméd végett - amelyet tisztelni tudok - ne részesülj tőlem a legcsekélyebb
kényszerben sem. Beszélj tehát tovább egészen nyíltan úgy, mint barátoddal. “
27. FEJEZET
Roklus folytatólag védi atheizmusát s az életből példákat hoz fel, például a jeruzsálemi
templom mesterséges szentélyét.
Indiai vezeklő borzalmak.
A láma és papjai.
1. Mondja Roklus: “Uram! Igen helyes és bölcs volt a te válaszod, amelyet én szóról -
szóra mérlegeltem s igen jól átgondoltam. Sok jót és igazat találtam benne, többek közt azt, hogy
előttem teljesen érthetetlen módon ily tökéletes kozmopolita vagy, ami sajnos különösen a te
méltóságodban ma igen ritkán fordul elő.
2. Az egy, igaz,bölcs és humánus Isten létezésének eszméje nagyon szép és dicsérendő
dolog volna, de hol létezik egy ilyen istenség? Hol létezhetne máshol, mint eszmeként egy költői
ember kedélyvilágában; mert hiszen hogyha egy istenség valóságban léteznék, akkor annak
valahol valamiképpen meg kellene nyilvánulnia, de az ember tehet és kutathat a legnagyobb
szorgalommal, a legintenzívebb figyelemmel, éles értelemmel és a lehető legjobb akarattal s
mindez mégsem használ semmit. S ha az embervizsgálataival bárhová fordul, nem talál egyebet,
mint az előtérben egy beburkolt embert éppen, úgy mint a jeruzsálemi templomban, ahol a drága
kárpit előtt őrök állanak, hogy laikus ne léphessen a misztikus kárpit mögé és mégis közülünk
bárki pénzéért, ha nem is zsidó, bejuthatott s a titkos Izis fátyol mögé pillanthatott, de nem talált
egyebet, mint csak azt, amit emberi kezek hoztak létre: egy szarkofág szerű szekrényt barna és
fekete fából készítve, melynek közepébe egy vastartály van erősítve, amelyben nafta ég, fényes
és lobogó lánggal, amely láng a magasságos Isten létét ábrázolja!
3. Én erre azt kérdeztem, hogy mennyi vakság és ostobaság kell ehhez, hogy ezt
elhiggyék. Hol van itt az Isten és nem az ember, aki mindezt összeállította felebarátjainak
illúziójára, akiktől életében és halálában mindenféle elképzelhető megismerést megtagad, hogy
mindvégig oly ostobák és vakok maradjanak, amennyire csak lehetnek és hogy éjjel - nappal
vértől csepegő kezekkel dolgozzanak, hogy Istennek munkakerülő képviselői annál jobban
hizlalhassák magukat ezeknek az ostoba faunoknak költségére? Mit törődik egy ilyen emberi
méltóság milliók életével? Ezek kénytelenek, ha nem akarják az összes fúriákat magukra
zúdítani, minden pillanatban életüket kockára tenni, hogy ezeket az Isteni helyettesítő
elpusztíthatatlan gyötrő szellemeket eltartsák, akik a legnagyobb csapások számukra.
4. Barátom! Ha megengeded, hogy így nevezzelek, menj Indiába és nézd meg ott az
emberiséget és minden hajad szála az égnek fog meredni. Itt olyan vezeklőket fogsz találni,
akikről a te képzeleted még csak nem is álmodhatott. Itt a gonosztevők ellen a bírák és a törvény
képviselői olyan büntetéseket hoznak, amelyek legrövidebb időt véve egy napig tartanak; ott
azonban a legrövidebb büntetés egy- két évig tart s amely büntetést a bűnös irgalom nélkül
önmagán kell hogy végrehajtson S ezek közül a legkönnyebb olyan borzalmas, hogy a római
keresztre feszítés valóságos nulla ehhez képeset. Csak egynehány enyhe példát fogok neked
elmondani s ez is elég lesz neked.
40
5. Én láttam egy ilyen enyhe vezeklőt és az alsó lábszárain 3 vasszeget húzott keresztül
s ilyen állapotban hatalmas terhet kellett egy fa körül húznia. S ha a teste elakart fáradni, akkor
elővett egy vasszegekkel ellátott korbácsot s ezzel hatalmas ütéseket mért önmagára. A vezeklő
tápláléka naponta 7 fügéből és egy korsó vízből állott s ez a vezeklő bűnhődését már második
esztendeje viselte és még életben volt.
6. Egy másik szintén enyhébb vezeklőt láttam, akinek egész teste mint egy
tüskésdisznóé, tüskékkel volt befedve, csak azzal a különbséggel, hogy a tüskés disznóknál a
tüskék hegyei kifelé, a vezeklőé ellenben befelé voltak fordítva és legalább 2 hüvelynyire állottak
a húsába; s ezeket a tüskéket, amelyek vagy kemény fából, csontból vagy ércből voltak, magának
a vezeklőnek kellett a vezeklést előíró barátságos próféta előírása szerint a testébe szúrni és pedig
minden nap eggyel többet; az egész kétévi vezeklési idő alatt éppen annyi szent vezeklő tüskét
tartozott testébe szúrni, mint amennyi nap van két évben. És ha a vezeklő az átélt vezeklés dacára
életben maradt, akkor kezdődött rendesen önkéntes utóvezeklése, hogy ezzel érdemeket
szerezzen a mindenható láma szemei előtt: mert a vezeklés csak azért volt, hogy a lámától
bűnbocsánatot nyerjen. Csak az utóvezeklés által szerezhetett magának érdemeket a bűnös a láma
előtt.
7. Én erre megkérdeztem az egyébként egészen barátságos vezeklést előíró prófétát,
hogy ennek a szerencsétlen tüskés vezeklőnek miben fog állani az utólagos vezeklés? Amire az
így szólt: “Két vagy három félében; vagy megtartja a tüskéket a testében addig, amíg él, ami igen
kényelmetlen különösen az éjszakai pihenés alkalmával, mert az ilyen vezeklők futóhomokban
vagy pedig levegőben teli tömlőkön vízben kénytelenek aludni. Vagy kihúzhatják a tüskéket a
testükből, de nem többet, mint naponta egyet s így a tüskék kihúzásával ugyanannyi ideig vannak
elfoglalva, mint azelőtt a tüskék beverésével. Vagy kihúzhatják egyszerre az összes tüskét s
vehetnek utána egy balzsamfürdőt. Ez aztán a sebeket igen hamar begyógyítja és a vezeklők újból
használható és munkaképes emberekké válnak. De akkor vagy nagy áldozatot tartoznak a
lámának adni vagy 4 éven keresztül rabszolgái kell hogy legyenek egyik lámapapnak s el kell
látniok annak szántóföldjeit, rétjeit, amely idő alatt ők kell hogy táplálják magukat s hogy
mindezek mellett nem valami jól megy a soruk, az könnyen elképzelhető!
8. S mindezt egy olyan pap mondotta el nekem, aki a vezeklési feltételeket szokta
kihirdetni. Amire én azt kérdeztem, mit véthetett egy ilyen bűnös, hogy ilyen gyötrelmes
vezeklést kell rámérni? Erre a vezeklést hirdető így szól: “Néha nem is szükséges, hogy vétsen,
mert ez mindig az örök láma kifürkészhetetlen önkényétől függ. Ő szent akaratát ezen a földön
csak legfőbb papjának nyilatkoztatja ki, ez aztán nekünk, alárendelt papoknak, mi pedig ezek
alapján tanítjuk a népet, amely nekünk vakon engedelmeskedni tartozik. Mert ha mi végtelenül
kicsinyek és parányiak is vagyunk a láma legfőbb papja előtt, mégis végtelenül nagyok és
hatalmasok vagyunk a nép előtt. Szánk egyetlen szava megmásíthatatlan törvény a nép előtt, mert
a nép tudja azt jól, hogy a láma és a mi szavunk egy!”
9. Én erre azt kérdeztem, hogy a láma sohasem adja meg az okát annak, hogyha egy
emberre ilyen borzalmas vezekelést mér? Feleli erre a pap a világ legbarátságosabb és
legalázatosabb arcával: “Megmondja-e azt a láma valaha az embernek, hogy mikor és miért sújtja
az embert valamely gyötrő betegséggel? A láma bölcs, mindenható és igazságos s ő azt teszi,
amit akar és sohasem kér senkitől tanácsot és az emberek ítélete borzalom előtte. De ki állhatna
ellen a láma akaratának aki mindenható? Ez a borzalmak borzalma volna és a rémek réme lenne
őt haragra gyújtani! Ezért tehát üdvösebb ezen a világban, amelyben minden véges magát
mindenféle gyötrelemnek teszi ki, mint a másvilágon a láma borzalmas haragtüzében örökké
égni! "
10. Erre megkérdeztem ezt a barátságos embert, aki legjámborabb lelki nyugalommal
éveken keresztül végig tudta nézni, hogy a vezeklők százai a láma úgynevezett akarta szerint a
legelviselhetetlenebb módon kínozzák és ölik testüket, hogy miért nincs a vezeklők között fiatal
asszony s még kevésbé fiatal leány vagy pap? A vezeklők közt leginkább éltesebb férfiak, főleg
szerecsenek, vagy egészen vén, rendesen igen csúnya asszonyok vannak, amire a jámbor pap
nem felelt mást csak ennyit: “Kedves tudásvágyó idegen, minden magyarázat ebben rejlik: A
láma akarja így! S ha az ember ezt tudja, akkor minden további kérdezősködés felesleges! “
41
28. FEJEZET
Roklus a lámapapot fenyegetésekkel kényszeríti, hogy nyilatkozzék az indiai papi

garázdálkodásokról.
“Az Isten háztartásának “nyomai az ős Írásban.
A láma hierarhia szisztémája.
1. Roklus: “Ez a válasz bosszantott engem, római polgárt és azt mondtam neki:
“Barátom! Vajon ugyanígy válaszolnál-e nekem, ha én tízszer százezer katona élén a
legszigorúbb ábrázattal életre - halálra kényszertettek volna a feleletre és megparancsoltam volna
neked, hogy ezeket a szerencsétleneket azonnal mentsd fel szörnyű vezekléseik alól? “Erre a
fiatal ember kissé megdöbbent s kérdő tekintettel nézett reám és igen elgondolkodni látszott azon,
hogy kérdésemre mit válaszoljon? Én pedig egészen szigorú arccal így szóltam hozzá: “Igen,
igen nézz meg csak engem jól, hogy később egy hatalmas hadsereg élén annál könnyebben rám
ismerj, amikor kegyetlen isteneteknek s főpapjának erős várát megfogom támadni s elfogom
pusztítani! ““Erre az egyébként igen barátságos lelkipásztor összerezzent, haragos arcot vágott s
így szólt hozzám: “Te őrült halandó előbb elpusztítod a holdat, mint a láma erős várát! De hol
van a te hadsereged? “Mondom Én “Azt nem kötöm az orrodra; De biztosítalak, hogy csak egy
intésembe kerül és te, gonosz ember még idejekorán megfogod tudni, hogy hadseregem honnan
került elő! Én csak azt mondom neked, hogy ha te a láma felől s annak főpapjáról, a velünk való
viszonyodról és e gyalázatos emberi kegyetlenkedések okairól nem közlöd velem a teljes
igazságot, elfoglak és úgy foglak kínoztatni 20 éven keresztül, amint képzeletem diktálja, hogy
ízleld meg te is, hogyan érezhetik magukat ezek ilyen kínok és gyötrelmek alatt!” Erre látja a
fiatal ember, hogy velem nemigen lehet tréfát űzni, habár nem szívesen, de kezdett az igazsággal
előhozakodni, de azzal az előzetes megjegyzéssel és kéréssel, hogy velem jön, mert az élete többé
nem biztos ott, amibe bele is egyeztem s erre aztán így kezdett beszélni:
2. “Létezik nálunk egy írás, amely még e föld ősatyáitól származik; ezeket a könyveket
a magasságos, egy, igazi Isten parancsára, akinek nevét egyedül csak a főpap ismeri, név szerint
Kienan, és Henoch, Nohai és Mihihal készítette. Mi azonban e könyv tartalmát nem ismerjük,
sőt egy pillantást sem vethetünk belé, mert erre a leggyötrelmesebb halálbüntetés van kiszabva.
Közülünk, fiatal papok közül a lámát soha senki nem látta. Az is igen nagy szerencséről
beszélhet, aki életében a láma főpapját egyszer látta. Magát a lámát meglátni azonban teljesen
lehetetlen. A főpapnak tudomása van minden alattvalójának és alárendelt fejedelmének
életviszonyáról, akiknek éppen úgy parancsol, mint bármely úr a szolgáinak; mindenben
engedelmeskedni tartoznak neki, különben csak egy szavába kerül, amellyel néphez fordul,
amely vakon és szilárdan hisz benne, mivel minden jólétet és fájdalmát egyedül csak tőle várja -
s az fellázad és a legnagyobb örömmel megöli az összes fejedelmeket s ezzel akarják a láma
legmagasabb tetszését kiérdemelni. Ezt a fejedelmek jól tudják s ezért saját érdekükben a főpapot
minden elképzelhető tiszteletben részesítik s évenként igen sok aranyat és ezüstöt adnak neki és
legszebb nyájaikkal gazdagítják.
3. S hogyha egyiknek másiknak testi vezeklést ír elő, amelyből még a fejedelem sem
vonhatja ki magát, ez alól a fejedelem vagy arannyal, vagy drágakövekkel megválthatja magát,
vagy kérvényezheti azt is, hogy helyette valamely jámbor ember végezze a vezeklést s azt a
fejedelem helyett fogadják el érvényesnek. Természetes, hogy ez is annak a jámbor embernek
teljesen szabad akaratától függ, valamint a helyettesi díjnak meghatározásától, amely ilyen
esetekben sohasem szokott csekély lenni. Az ilyen jámbor helyettesek rendesen a vezeklést
hirdető tanácsnál előzetesen megjelennek, ahol a fejedelemnek ítélt gyötrelmes testi vezeklést
kedvük szerint enyhébb vezeklésre változtathatják s ezt a láma főpapja a fejedelem számára
érvényesnek is ítéli, ha a helyettes ezért elég nagy összeget kapott és ha a jámbor helyettes annak
2/3 - ad részét a főpapnak lefizette.
42
4. A vezeklési eljárásnál általában véve megvan az a titokban tartott szabály, hogy ilyen
nagy vezekléseket csak a legritkább esetben mérnek szegény emberekre; de ha ez meg
is történik, akkor is minden esetben csak a legenyhébb vezeklési formákat mérik rá. Nagy és
nehéz vezekléseket rendszerint csak a gazdagokra és jómódúakra szabnak; akik a vezeklés
gyakorlása alól pénzzel megválthatják magukat, ha akarják, akár részben, akár egészben.
Teljesen azonban a fejedelmet kivéve ritkán válthatja meg magát valaki, mert a teljes megváltás
megfosztaná egész vagyonától. A fösvény és fukar már vállalja a vezeklést és inkább elviseli a
legnagyobb gyötrelmeket, minthogy aranyát és ezüstjét odaadja. Ha történetesen annak, akire a
vezeklés van mérve, igen szép leánya van vagy szép és jól öltözött fia, az arany és ezüst helyett
ezeket is feláldozhatja a főpapoknak, természetesen még azon kívül pénzadománnyal ellátni
gazdagon felékesíteni és felöltöztetni is tartozik, mert ilyesmit a főpap nagyon jól felhasználhat;
de nemcsak ő, hanem megszámlálhatatlan sok szolgája is. “
29. FEJEZET
Roklus, illetve az indiai pap a láma főpap székhelyéről és udvartartásáról.
1. Roklus: “A főpap óriási országrészeket bír rendesen a hegyeken és magaslatokon,

amelyeknek olyan kiterjedésük van, hogy egy ember évekig járkálhatna bennük, míg ezeket a
birtokokat mind végignézheti. A főpap e birtokokat ajándékképpen bírja a lámától. A városnak,
amelyben lakik, neve nincsen, igen nagy s oly szilárdan van megépítve, hogy örökké tart; óriási
magas hegységekkel van körülvéve s a város maga is hegyen épült, amelynek meredek
sziklafalain senki sem bírna felkapaszkodni, mivel az a hegy, melyen a város épült egy nagy
kiterjedésű fennsík s ez háromszoros kőfallal van körülvéve, melyen kapu sehol sincs és a falon
keresztül csak leeresztett kötélháncson lehet lejutni. S ha ilyen módon a három hatalmas falon
szerencsésen eljutott az ember, ott áll a hegy kopasz sziklafala előtt. Ekkor aztán szorgalmasan
járkálhat félnapon keresztül a hegy körül és hiába keresi a feljáratot, mert meg nem találja soha,
mivel nincs. Csak a harmadik kőfal őrei tudnak egy sziklában kaput nyitni, ahová ismét csak egy
leeresztett kötélhágcsóval lehet jutni. S ha az ember eljutott a sziklakiugróra, amely a földtől jó
12 ember magasságnyira áll, ezzel még semmit sem ért el, ha ennek a sziklakiugrónak őrei -
amelynek felső felülete jó 2 holdat tesz ki - a kapukat ki nem nyitják és egy fáklya segítségével
egy hosszú földalatti folyosón át a hegyre fel nem vezetik. Ha egy óra alatt eljutott a hegy tetejére,
a szem nem tud eléggé gyönyörködni azokban a természeti szépségekben, amelyeket megpillant.
A fennsík legmagasabb felülete több 100 hold területű s buja kerti telepítvényekből áll. A fennsík
közepén van körülbelül 2 hold nagyságú tó, amely bár nem mély, de a legtisztább és legjobb ízű
vizet tartalmazza s ennek a nagy és szent városnak minden nélkülözhetetlen elemével bőségesen
ellátja.
2. Ezen a fennsíkon órákig lehet járni s a városnak még sincs semmi nyoma. Ha az
ember oda akar jutni, először egy meglehetős nagy erdőn kell keresztülmennie és akkor ismét
egy nagy terjedelmű kőfalhoz ér, amelyen csak kapukon és felvonóhidakon lehet a városba
bejutni. Ha azután fáradságos és viszontagságos úton az ember bejut a városba, ott oly
gyönyörűségeket láthat, amelyekről halandó fogalmat sem tud alkotni magának. Itt mindent
láthat, kivéve a főpap palotáját. Ez a nagy város közepében van még egy sokkal magasabb
sziklán, amely jó 3.000 lépés terjedelmű és legalább még 30 ember magasságban felülmúlja a
városnak bármely más területét. Ebbe a szent palotába is csak földalatti lépcsőkön lehet eljutni.
De hogy ez belül milyen, azt nem mondhatom el neked, mert sohasem voltam benne és soha
senki arról nem beszélt; mert a főpap szolgáin kívül halálbüntetés terhe mellett senki sem
merészelne a kapubejáróhoz közeledni. Úgy mondják, hogy a főpap álöltözékben többször lejön
a városba; sőt a kertekben is sétálgat és megbeszéléseket folytat a többi papokkal, ennek a
városnak kizárólagos lakóival; de senkinek sem szabad őt felismerni, még kevésbé őt főpapként
köszönteni. Aki a papok közül ezt megtenné, azt igen nagy kellemetlenség érné. Évente csak
négyszer van az a nap meghatározva, amikor a város lakóinak teljes ornátusban mutatja magát;
ezek aztán a legnagyobb ünnepnapok is; előtte és utána 3 éjszakán keresztül az egész hegyen
43
különféle tüzek gyúlnak ki, úgy hogy a körülötte levő helységek széltében - hosszában izzani
látszanak, ami mindenkor félelmesen gyönyörű látványt nyújt.
3. Ehhez a fennsíkhoz, melynek közepébe az említett hegy áll a szent várossal, szintén
nem lehet olyan könnyen eljutni, mint ahogyan azt elképzeled magadnak, mert előzőleg napokon
keresztül sok hegyet, völgyet, szakadékot és vízesést kell megjárni. Ezután következik egy olyan
keskeny szoros, amelyhez hasonló nincs az egész világon. S hogy végül a fennsíkhoz jusson az
ember, hatalmas létrákat kell megmásznia, amelyek nélkül a fennsíkhoz eljutni nem lehet. Itt
minden hatalmad dacára sem hatolhatsz előre, mert ezek a természetes erődítmények semmiféle
katonai hatalommal be nem vehetők, sem megszállással, sem egyéb hatalmi eszközzel. Te a
népeket egy időre elszakíthatod bár a láma főpaptól, de tőle eltántorítani nem fogod soha, mert
erről hatalmas fejedelmei gondoskodnak, akiknek mindegyike megduplázhatja katonai
hatalmadat.” Nem tanácsolom tehát neked, hogy a hatalmas Indiát megtámadd, mert az balul ütne
ki számodra. „Ezután ismét elhallgatott, nekem pedig volt időm elég, hogy gondolkozzam a
dolgok felett.
30. FEJEZET
Roklus reflexiói az indiai vallásrendszer felett.

Cyrenis véleményét kéri a mózesi vallás felől.
Roklus rámutat annak előnyeire, de véleménye szerint hiányosságaira is …..
1. Roklus: “Tehát hogy az indus isten is csak ember és hogy igen jól értette a módját,
hogy magát erődítményekkel körülvegye, ezt kivettem a beszédből s így tudtam meg, amit tudni
akartam. Az imént már beszéltem arról, hogy az embereknek az Istenről alkotott eszméje - Aki
öröktől fogva a legnagyobb fokú intelligencia, a legtisztább értelem a legmagasabb bölcsességgel
és a leghatalmasabb akarattal volna felruházva - a legszebb legméltóbb eszmékhez volna
sorolható. Azonban az ilyen tökéletes isteni lényről alkotott fogalomnak a lényhez mérten a
lehető legtisztábbnak kellene lennie, ha szelleme transzcendentális lényegében valóban létezne
vagy sem.
2. Ámde ilyen ostoba és materiális fogalmakat alkotnak egy ilyen isteni lényről és
hányféle csellel, sőt igen gyakran irgalmatlan erőszakkal kényszerítik a természetes józan eszű
embert arra, hogy ilyen Istent tisztelje és imádja és akkor a tapasztalat gondolkodó ember
ellenszegül, akkor azt mondják: Istennek kell lennie és teljesen mindegy akármilyen külsővel
bírjon is, akár Istenhez méltó, akár torzszerűen ostoba; ámde mindegy lehet ez egy művelt
értelem előtt is?
3. Én nem hiszem, mert a tiszta értelem matematikailag helyes törvényen alapul s így
minden kényszer dacára sem tudja elképzelni azt, hogy egy olyan ember, akiről legtökéletesebb
és legrendezettebb művei tesznek tanúságot, amelyek igen alapos tudást és tapasztalatot
követelnek, hogy ilyen nagyszerű és művésziesen rendezett dolgokat hívjon létre, sokkal butább
és ostobább legyen, mint a legbutább hal a vízben; hogy tudjam én azt feltételezni, hogy egy
olyan Isten, aki előtt az emberek milliói hódolnak, oly fertelmesen buta legyen? Nos hallgass
rám fenséges barátom! Ehhez valóban nem kell sok; egészen nyíltan beszélek s amilyen nyíltan
fekszik a szívemen, úgy fekszik a számon is. Tekintsük át az ismeretlen istenségek törvényeit és
szemléljük azokat a képeket, amelyeket a képzelet alkotott felőlük és elég is. Több magyarázatra
már nincs is szükség! “
4. Mondja erre Cyrenius: “De a zsidók mózesi vallása ellen remélem nincs semmi
kifogásod? “Mondja Roklus: “Az mindenesetre valamennyi törvény között, amelyek mint
istenektől származók ismeretesek előttem - a legjobb. Az isteni egység már magában véve is
sokat ér s törvényei, ha nem is kimerítők, lehetőleg humánusak és sokban hasonlítanak a régi
egyiptomi istenek törvényeihez, csak azok törvényeiben egy igen bölcs szabály nem fordul elő.
Igen szép és dicséretes, hogy Mózes istensége egy törvényt ad a gyerekeknek arra nézve, hogy
szüleikkel szemben miképpen viselkedjenek; miután a gyerekek is emberek, tehát nemzőiktől
teljes joggal követelhetik azt, ami őket megilleti, mert hiszen ők nem nemzették magukat erre a
44
világra, sőt előzetesen nem is kérdezték tőlük, hogy kívánnak-e néha igen súlyos feltételek
mellett erre a világra születni. Szóval a gyenge csecsemők számára Mózesnél fennáll egy olyan
törvény, amely megparancsolja, hogy miképpen viselkedjenek szüleikkel szemben, a szülőknek
viszont nincsen gyermekeikkel szemben törvényük s így ezek minden jog és törvény nélkül
állanak szüleik előtt éppen úgy, mint a rabszolgák urukkal szemben. A késői időkben Mózes
adott erre vonatkozólag utólagos rendelkezéseket; de az eredeti törvényekben, amelyeket Isten a
hegyen adott-ezekről szó sincs. “
31. FEJEZET
Roklus további bírálata a theisztikus / pozitív / vallási rendszerről.

Erre szolgáló példák; magasztalja az istenséget és nirvánát.
1. Roklus: “Én sokat érintkeztem zsidókkal s összes törvényeiket jobban ismerem, mint
közülük bárki; mert érdekem volt azokat a legpontosabban megismerni. Egy régi közmondás azt
mondja, hogy aki keres, az talál; nálam sajnos, ez a közmondás még nem igazolódott be, mert én
még mindig csak azt találtam, amit nem kerestem. Én mindig a valóságos és igaz Istent kerestem
mégpedig nagy buzgalommal, példázatok árán s a fáradozások minden nemével s mindenkor
józan ésszel és nem találtam soha semmit, csak az emberi csalásoknak minden nemét és fajtáját,
amelyek az istenségnek egy porszemnyi részét sem árulták el. Vagy a legjobb esetben patriarkális
hittekintélyeket találtam, de ezeket is a mysztikum egész őserdeje vette körül; a legrosszabb
esetben könnyelmű vakhitet vagy pedig politikai kényszer s annak égisze alatt fanatikus hitet,
úgy hogy végül a természetes ésszel és világos látással megáldott ember nem tudja a
legszembeszökőbb ostobaságok mocsarában magát fenntartani. Az ember maga is képmutatóvá
lesz és saját szeme előtt szörnyé válik, - mert nem tudok annál utálatosabb és nyomorultabb
elképzelni s nagyobb vétket az emberi szellem méltóságával szemben, mintha például egy
hatalmas tyrannus szankcionált törvényének kényszere alatt elkell fogadni azt, hogy nappal
mindig a hold világít s ennek fénye idézi elő a nappalt s aki nem hiszi el, - annak kiszúrják a
szemeit, levágják az orrát és füleit s nyelvét tövestől kitépik.
2. Ez a felsőfokú büntetése a hitetleneknek s ha az ilyen megcsonkított ember még
azután sem hiszi azt, amit hinni rákényszerítenek, a hitetlen meztelenül durva, gyalulatlan
keresztfára teszik, kezénél - lábánál fogva odaszegezik, a hasát keresztben felmetszik, azután
kiéhezett kutyákat bocsátanak reá s ezeket a szerencsétlen hihetetlen még élő testének belső
részeit és beleit kitépik és felfalják; aki ezt nem hinné, az utazzék Indiába s nemcsak ezt, ennél
ezerszerte rosszabbat is fog találni, amit az emberek önmagukon kell hogy végrehajtsanak s ha
valaki vonakodnék, hogy legfertelmesebb vezekléseket saját magán gyakorolja - annak
háromszor jaj! Az ilyenre ezerszeres halált esküsznek és természetes, hogy azoknak is a
legborzalmasabb s a legkétségbeejtőbb nemét alkalmazzák. És barátom, e mögött legyen elrejtve
a legjóságosabb, legigazságosabb s leghatalmasabb istenség? Még ha tízszeres bolond volnék,
akkor sem tudnám ezt elfogadni!
3. Hallgassatok el tehát az istenséggel! Az embereknek nincsen szükségük istenre, de
szükségük van emberbaráti becsületre és értelmi elvekre alapozott humanitásra s ezáltal az
emberek maguk is tökéletes istenekké válhatnak. A tiszta értelemmel és éber kutató szellemmel
bíró, élesen látó emberek a nagy teremtő természet titkait mihamar elfogják lesni, ami őket olyan
csodálatos tettek létrehozására fogják képesíteni, amiről még nem is álmodhatunk s az emberek
a régi ostoba istenek nélkül is igen boldogan fognak élni és a fizikai halál amely után sem az
Elyzimot, sem a bolond Tartarust nem fogják látni - bizonyára sokkal kevesebb félelmet fog
nekik okozni, mint így, amikor a test levetése után várakozik csak igazán rájuk az örökké tartó
gyötrelmek mindenféle faja.
45
4. Én nem voltam öröktől fogva s vajon érzek emiatt valami szomorúságot, hogy nem
voltam? Tehát ezért a bolond létért a teljes nemlét állapotában még kevésbé érezni valamit ebből
a terhes szomorúságból. Én az egyszer már létező ember
számára a teljes megsemmisülést tartom a legboldogabb állapotnak, mert a saját létünk
tudata - még a legboldogabb állapotban is - már magában véve is rosszabb, mivel a legboldogabb
életben megvan a folytonos félelem arra nézve, hogy vagy egy igen boldogtalan létbe kerülhet,
vagy hogy halával egykor ezt a boldog állapotot nyilvánvalóan el kell veszítenie.
5. A teljes megsemmisülésnek nincs módjában a boldogságot élvezni vagy annak
biztosan bekövetkezendő elvesztése felett előre is szomorkodni. Egy olyan bölcset is, mint én
vagyok, az a halál, amelyet a természet ad, nem fog elijeszteni, de a kínhalál igen! Mert a nagy
természet az embert nem azért hozta létre a föld humuszában megtermett anyagból, hogy a hozzá
hasonlók által halálra kínoztassa magát. Én a természet működésében igen sok bölcsességet látok,
habár a nyers természeti erők működését minden tekintetben nem látom a legbölcsebbnek és
legcélszerűbbnek; de ez ellen soha nem fogok kifogást emelni. “
32. FEJEZET
Roklus kinyilatkoztatja természetfilozófiáját,

/ amely a mai napon ezerszeres visszhangra talál /.
Példa a béka esőről.
1. Roklus: “A természet leghatalmasabb erői nem tudnak másképpen, csak nyersen

működni és az ilyenforma működésre szükség is van; mert annak tomboló működése kelti a
kicsiny erőket életre, mivel ezeket csak akkor alakulnak valamivé, ha a nagy, erők hatalmas
működéseikkel életre serkentik őket. Csupán a kölcsönös vonzás és tisztítás által a kicsiny erők
vesznek fel alakot s kezdik a felvett alakot kifejleszteni s így jutnak öntudatos léthez, amelyet
aztán addig tartanak meg, amíg elkülönítettségükben egy más, hatalmas rájuk ható erőnek
ellenállni képesek, de amikor a kicsiny erőket már képes a nagyobb legyőzni, ezzel a különálló
kicsiny erő teljesen megszűnik, formája azonnal feloszlik s így nyeli el a nagy erő a kicsinyt,
amit az őskor egyik istene, Kronos képekben igen találóan megmutatott, amidőn ő, mint genitor
gyermekeit elnyeli. Az idő s a benne működő erők, az ősisten, a misztikus Kronos. Az idő
mindent létrehoz; mosolygó réteket s egy időben száraz tarlókat teremt. Keletkezés és elmúlás,
élet és halál, lét és megsemmisülés időben karöltve járnak egymással; sehol nyugalom, sem
pihenés, egyik hullám a másikat kelti életre s nyomukban a félelem és a sír halad. Ami magán
viseli az élet bélyegét, az visszatérő útjában magán viseli a halál bélyegét.
2. A dolgok gondos megfigyelőjének az a tapasztalata, hogy a nagy természetben a
különböző különálló és egyes erők haladása az állandó kölcsönhatások szükségszerű
következménye; egymást életre keltik s egymással küzdve megsemmisítik éppen úgy, ahogy
küzdelem által létrehozták egymást. Sokszor elnézem a hullám játékát és a magasban levő felhők
meseszerű képződményeit s mindezek kézzelfogható bizonyítékot nyújtanak arra nézve, hogy a
kölcsönösen ható erők milyen formába kényszerítik egymást. Majd egy oroszlán tűnik fel, majd
egy sárkány, ismét egy madár, egy hal, kutya, sőt igen gyakran emberi fej is, sokszor egy
foszlányos egész emberi alak is látható; ámde meddig tartanak ezek a szépen kialakult formák?
Csupán addig, amíg erősebben ható erők szép formájukat fel nem oszlatják, sőt létüket egészen
meg nem szüntetik.
3. Talán másképpen áll a dolog a mi létünkkel s formánkkal? Egyáltalában nem! Milyen
nagyon megváltozik ez már az ember születésétől aggkoráig, ha ugyan eléri azt; és hol van egy
olyan merész ember, aki feltette magában 1000 évvel ezelőtt, hogy az egész földet megfogja
hódítani? Talán ott, ahol a hópehely él, amely millió testvérével azon fáradozott, hogy az egész
földet jéggé változtassa. Hol van az, az orkán amely még a tegnap is a legerősebb cédrusoknak
útját állotta s azok életét megsemmisüléssel fenyegette? Egy hatalmasabb ellenerő elnyelte azt,
46
mint Kronos gyermekeit, csupán a mi időleges emlékezéseinkben áll fenn halványan, de a

valóságban mindörökre megszűnt tombolni.
4. Mikor Perzsián keresztül utaztam, tanúja voltam egy sajátságos természeti
tüneménynek. Izzón forró nyári nap volt s karavánunkkal a perzselő nap sugarai elől a nagy fák
árnyékában voltunk kénytelenek védelmet keresni. A naplemente előtt néhány órával kelet felől
egy hatalmas fekete felhőt láttunk feltűnni, amely veszedelmesen közeledett felénk. Vezetőink
hatalmas vihart jósoltak nekünk és azt tanácsolták, hogy az erdőt addig el ne hagyjuk, amíg a
vihar el nem vonul. Mi követtük is ezt a tanácsot és egy fél óra múlva a fejünk fölött volt a vihar;
csak úgy recsegett- ropogott és tombolt a fák között, úgy hogy több fának letöredeztek hatalmas
ágai s a fák egész lombozata nagyon megrongálódott. Egyszerre csak elkezdett ömleni az eső, de
nem sűrűn és mégis egyre nagyobb lett a sötétség.
5. Amidőn az eső már néhány pillanat óta tartott, egyszerre csak a mindegyre sűrűbben
hulló esőcseppekkel egyidejűleg teljesen kifejlett békák milliói hullottak alá a felhőkből a földre;
azok amelyek a vízbe estek, egészen vígan úszkáltak ide - oda; azok azonban, amelyek a kemény
földre hullottak, néhány pillanat alatt elpusztultak. Csodálatos volt, hogy a különös vihar után,
amely egy jó negyed óráig tartott, néhány pillanat múlva a lemenő nap forró sugarait ismét a
földre vetette, eltűntek a mi békáink is és nem maradt belőlük egyéb, csak itt- ott nyálkás
penészszerű lerakodás.
6. Most azt kérdezem - hogy az a megszámlálhatatlan mennyiségű béka honnan került
elő s ki teremtette őket? Ki más, mint az olyan természeti erők, amelyek oly módon találkoztak
a véletlen játéka folytán egymással és kölcsönös törekvésük következtében véletlenül éppen
békák kellett hogy létrejöjjenek. Azok, amelyek a vízbe hullottak, valószínűleg megtalálták a
nekik megfelelő táplálékot, ezért életben maradtak, de amelyek tűzforró földre estek lényüknek
ellenséges elemeire és ellentétes erőkre bukkantak, minek következtében rövid létük pillanatok
alatt eloszlott. A természet, amit már sokféle jelenségből tapasztalhattunk, minden időben vakon
működik minden gazdasági kiszámítás nélkül; egyik vagy másik fajból olyan nagy
mennyiségeket hoz létre, amelyek közül annak század része alig fejlődik ki maradandó
existenciává. Tekintsünk például egy fát, amely tavasszal felölti virágjait. Ki akarná avagy ki
tudná annak ezerszer ezer virágját megszámlálni? De menjen csak az ember 8 nap múlva a
virágzás után a fák alá sétálni s igen nagy mennyiségű virágot fog a földön találni termő szárakkal
együtt; s ezután következik még az, hogy igen sok gyümölcs lehull addig, amíg a fákon
maradottak teljesen beérnek. “
33. FEJEZET
Roklus a természet bírálásával Istenre hárítja következtetéseit s igyekszik ennek az eszmének

képtelenségét bebizonyítani.
Példa Apelles festőről, a villámcsapásról és jégverésről.
Bepillantás a papok működésébe ….
1. Roklus: “Tehát, hogyha a fa teremtője egy igen bölcs Isten lenne, akkor munkáját
sokkal gazdaságosabban végezte volna, mert hiszen a bölcs ekonomia is a bölcsesség szférájához
tartozik; de néha a dolgok nem gazdaságos kezdetéből nagyon is kiviláglik, hogy a nyers
természeti erők kölcsönös és rendszerint ugyanolyan módon ismétlődő küzdelméről oly nagy
mennyiségű dolgok keletkeznek, amelyből tökéletességre csupán annyi kerül, amennyire az
egymással kezdő erők egymást kölcsönösen elhallgattatásra nem bírják; mert az ilyen
elhallgatással meg is szűnik a teremtés és fenntartás oka s vele együtt szükségszerűen maga a
létrehozandó mű is. Amíg megkezdett küzdelem fennáll és tovább tart, addig a küzdelemmel járó
is fennáll, fejlődik és bizonyos meghatározott érettséghez jut.
2. Vajon egy öntudatos és cselekedeteit tisztán látó istenség telve bölcsességgel s
állhatatos akarat készséggel ugyanígy cselekedne? Én azt mondom: Nem! Ez éppoly
47
lehetetlenség volna tőle, mintha én magam a legbölcsebb uralkodónak képzelném, aki a

legnagyobb szorgalommal és anyagi áldozatokkal városokat és palotákat építene, hogy azután
ismét mindent halomra döntsön és ezt űzné szüntelenül. Léteznék-e ezen a földön egy olyan
ostoba ember, akinek eszébe jutna az ilyen uralkodót bölcsnek nevezni? Már most a sokat
gondolkodó és tapasztalt ember bölcsnek nevezzen egy olyan istent, aki ezt még sokkal
komplikáltabb mértékben teszi? Aki tökéletes benső szervekkel ellátott műveket hoz létre s
legnagyobb részt csupán azért, hogy azokat azonnal ismét elrontsa és megsemmisítse?! Az
ilyesmit olyan képzelje el magának, aki megismerésének és tapasztalatainak nagyfokú
korlátoltságában ezt elképzelni nem tudja; előttem ez teljes lehetetlenség!
3. A legmagasabb bölcsességű Istennél kettő meg kettő négy kell hogy legyen éppen
úgy, mint a számolni tudó embernél; de ha azt mondaná egy valahol létező isten: Kedves
emberem! Nálam kettő meg kettő az öt, sőt hetet is kitesz. De én az ilyen istennek azt mondám:
Te bolond vagy úgy tetszik neked, hogy engem annak tarts, mert az ilyen számtani tudománnyal
nehezen fogsz egy egész világot megteremteni és fenntartani. Előbb lesz egy vakból a leghíresebb
festőművész, minthogy a te bölcsességeddel képes lennél a földből a legrosszabb gombát
előcsalogatni. - Nekünk görögöknek volt egyszer egy festőnk, név szerint Apelles; ez embereket
és álatokat olyan természethűen tudott megfesteni, hogy úgyszólván felülmúlta a természetet.
Nos, ez a híres festő bizonyára nem húzott egy vonalat sem hiába, hanem mindeniket jól
kiszámította; de hány vonalat húz hiába egy ilyen bölcsnek látszani akaró isten, akinél igen bölcs
okoknál fogva kétszer kettő hét is lehet!
4. Néha tavasszal minden olyan szépen és reményt keltően áll, az emberek előre örülnek
a jó termésnek s hogy fáradságukat és munkájukat jutalom éri, már előre hálát adnak a láthatatlan
lénynek, akit gyermekségük óta beléjük plántált hitük szerint mint a mindenható egy Istent vagy
több istent imádnak. De éppen az aratás előtt jön egy hatalmas vihar s az egész országot annyira
feldúlja, hogy a jó emberek a remélt aratásból annyit sem kapnak, amit egy szeg mögé
rejthetnének. És ez olyan jelenség, amely az egész földön a különféle országokban majd itt, majd
ott megismétlődik.
5. Ekkor az emberek, ezek a tévhitű birkák határtalanul kapzsi papjaikhoz sietnek s azt
kérdezik, hogy mit véthettek isteneik ellen, hogy oly keményen meglátogatta őket? Ha a papok
mint ismeretes úgy állnak a nép előtt, hogy ezek Isten helyett törvényhozók, az istenek által adott
törvények és elrendelt életmódjaik ellen kifogást nem tehetnek, akkor a papok szánakozó és
résztvevő arcot vágnak a dologhoz s a szegény birkákat vigasztalják amennyire tudják és szelíd
szavakkal türelemre intik őket és amennyire csak lehet behatóan értésükre adják, hogy ezáltal
Isten csupán türelmüket, hitük erejét és az Ő akaratában való megnyugvást és megadást akarta
kemény próbára tenni a testi halál után következő örök élet érdekében. “
34. FEJEZET
/ Folytatás /. Roklus. Papi vigasztalás a zsidóknál.

Az ember cselekedetei s az Isten / ha lenne / cselekedeteinek összehasonlítása.
Roklus megokolja a ravasz papi engesztelő tant.
Az esseusok humánus türelmi elve.
Ezek hamis csodáinak jó szándéka.
1. Roklus: “A siránkozó zsidóknak minden ilyen alkalomkor a misztikus Jóbot tartják

orruk elé, ami igen jó mese. A pogányok valláskönyveiben is létezik egész sereg a szegény nép
szomorúságát megvigasztaló kis történet. Az ilyen vígasztalásokkal a népek megnyugodva
boldogan térnek haza és újult reményekkel néznek a jövő elé, hogy Isten nem fogja engedni,
hogy egészen tönkremenjenek. Én azonban azt kérdezem, hogy mit tennének a világi törvények
olyan emberekkel, aki több cinkosával megengedné magának azt a tréfát, hogy egy éjszakán át
az áldott szántóföldnek csak egy kis részét pusztítsa? Én úgy vélem, hogy egy ilyen gaztettet a
rómaiak legalábbis tízszeres keresztre feszítéssel büntetnek, vagy orvosi vizsgálat után egész
48
életre bezárnák egy tébolydába; egy Istent ezért azonban még imádnak is s végtelenül bölcsnek
tartják. Ez nem rossz, fő hogy az emberek boldognak érezzék magukat, mert az istenek
legnagyobb bölcsessége azzal az előnnyel bír az egész teremtésben, hogy a legőrültebb
csapásokat megengedje magának; tetszése szerint rabolhat, ölhet, pusztíthat és senkinek sem jut
eszébe még csak gondolni is arra, hogy egy rosszakaratú csapást mért rájuk; csupán annyit
mernek a vakhitű emberek megállapítani, hogy a pusztítás nem tett semmi jót a vetésnek, mert
hiszen ha jót tett volna, akkor szegény jó emberek megtakarították volna maguknak az Isten
szolgájához az utat.
2. Mi történik egy olyan emberrel, aki valakinek felgyújtja a házát és mindenét, amit ott
megőrzött elpusztítja s ilyenformán a jómódú polgárt koldussá teszi? Tudtommal az ilyen gyilkos
gyújtogató a törvények értelmében keresztre kerül, de ha Zeus úristen pusztító villámmal sújt le
valakinek házára s tűz által mindent megsemmisít, ez már egészen más, ez igen jó és bölcs
cselekedet. Jaj annak, aki ezt nem így fogja fel s a dolgot nem így hiszi! Azzal a pontifex
maximus Zeus isten haragját oly módon éreztetné, amivel szemben egy ház leégése valóságos
jótéteménynek lenne tekinthető. Én azonban olyan bátor vagyok s felteszem a kérdést és azt
mondom: Ha az Istent helyettesítő emberek Zeus házgyújtogató tettét olyan jónak és
igazságosnak tekintik, miért nem tekintik az ember által elkövetett hasonló cselekedetet olyan
elvetemült rossznak, hogy szükségesnek találják ezért a leggyötrelmesebb kínhalállal büntetni.
3. Én magam így ítélkezem és azt mondom: Az igazi, jó és bölcs cselekedet bárki hajtja
is végre, mindörökre jó és bölcs kell hogy legyen és nem érdemel semmi büntetést, de mivel a
földön az Istent helyettesítő ravasz emberek titokban nagyon jól tudják, éppen úgy, mint a
kedélyes esseusok, hogy istenek nincsenek, csak ősidőktől fogva általános természeti erők,
amelyek működésben egészen véletlen az, hogy késői lefolyásaiban és elágazásaiban nemesebb
formák alakulnak ki s ezt a működési erőt az Isten helyettesíti képzeletükben allegórikusan
Istennel személyesítették és az olyan emberek elé, akik soha semmi fölött nem gondolkoztak,
tisztelet és imádás céljából rendesen faragott képekben oda állították.
4. Az ilyen módon költött Istennek természetesen meg kellett mozdulnia s amennyire
csak lehetett csodákat kellett tenni s ha egyszer a nép az Istent különféle csodatettéről megismerni
kezdte, akkor már el kellett viselnie azt is, hogy szigorú törvényeket állítson fel. Jaj volt annak,
aki azokat áthágta és hogy az emberiség az egyszer már elfogadott csodatevő Istentől való vak
és csodatevő félelmében valamely kisebb bűne miatt kétségbe ne essék, a ravasz Isten szolgái
istenséggel szemben kiengesztelő eszközöket találtak ki s erre a célra áldozatokat vagy igen kínos
vezeklési módokat írtak elő, ami által a bűnös a megsértett istennel újból jó barátságba kerülhet.
Így az egész földkerekségen a polgári törvények mellett léteznek egy vagy más istentől származó
törvények, amelyek úgy vannak megszerkesztve, hogy még a legbecsületesebb ember is minden
további nélkül naponta legalább tízszer kell hogy vétsen ellenük, ami által Isten kegyelmére és
tetszésére kissé méltatlanná lett; kénytelen mindenesetre a naplemente előtt a törvény által előírt
módon magát megtisztogatni, mert különben sokkal nagyobb bűnbe esik.
5. Én ezt nem akarom helyteleníteni; mert az emberiségnek érzékeny lelkiismerete és a
test tisztán tartása még sohasem ártott. De ezt isteni rendelkezésként, aki sehol sem létezik, rám
vagy hozzám hasonló emberre nem lehet kényszeríteni. Én és társaim tudjuk azt, amit tudunk és
senki sem foghatja azt ránk, hogy tudásukra valaha tanítványokat szereztünk volna. De talán
titokban mégis megengedik azt nekünk, hogy nem feltétlenül szükséges, hogy az x betűt a-nak
tartsuk. Mi nem fogjuk soha senkinek útját állni, mert mindnyájan “emberbarátok vagyunk, de
mi is kérjük, hogy hagyjanak békén bennünket; miért bunkóznak a jeruzsálemi papok folyton
csak minket esseusokat? Legyenek ők továbbra is azok, amik voltak s mi is amik vagyunk; mert
ők az értelem fóruma előtt hajszállal sem többek mint mi vagyunk s alapjába véve mi sem
vagyunk többek, mint ők. Mi azonban nem átkozzuk, csak durva vadságuk miatt sajnáljuk őket;
ki jogosítja fel őket arra, hogy bennünket átkozzanak, amikor mi magunk állítottuk fel a súlyos
feladatot, hogy embert ne ítéljünk és meg ne rontsunk, hanem tanáccsal és tettel mindenkin
segítsünk?
6. Hogyha mi /esseusok/ hamis csodákat teszünk is /mert valódiak soha nem is léteztek/,
ez csak azért történt, hogy ezzel a vak és a vakon maradni akaró emberiségen annál könnyebben
49
segítsünk, mivel világos és tiszta emberi utakon már nem lehet rajtuk segíteni. Ezt be kellene
lássák az olyan papok, akik magukat írástudóknak nevezik és akiknek tudniuk kellene, hogy
hányadán vannak. Nekik velük együtt egyesülniük kellene és működniük s néhány év múlva az
egész emberiség más volna, mint most.“
35. FEJEZET
/ Folytatás /. Ruklus kritikája a zsidó papság fölött.

Rámutat arra, hogy a szív az istenség székhelye, amelynek neve a szeretet s annak
tevékenysége által talán el lehet érni az örökéletet.
Az örökéletre való kilátás természetbölcseletei szemlélete és tudományos megokolása.
Roklus végeredményben visszatér az első kérdésre, az új Márkus ház keletkezésére ….
1. Roklus: “De ezek a jeruzsálemi isten-helyettesei buták, mint a bolygók fényes nappal,
amellett falánkak, mint a farkasok, uralomvágyók és féltékenyek mint egy vörös kakas s
mindezek mellett durvák, bárdolatlanok s elviselhetetlenek, mint a vaddisznók. S lehet ilyen
körülmények között ilyen szomszédokkal békében és egyezségben élni? Ki képes ilyen
körülmények között arra, hogy jogos felháborodásában ellenük ne tegyen tanúbizonyságot? Az
emberiség a söpredékeivel szemben néha fel kell lépni a tiszta igazsággal és azt jóakaratulag
szemük elé kell állítani, rá kell mutatni, hogy milyen gyalázatos módon bánnak el a hiszékeny
emberekkel. Ezáltal az emberiségtől nem veszünk el egyebet, mint régi vakságukat.
2. S hogy ezeknek az Ábrahám kebeléből származó megkövesedett szívű és lelkű
papoknak nem lenne valami kellemes, az elképzelhető; de mi valóban nem tehetünk róla s
elérkezett az ideje annak, hogy ezt a régi Augias istállóját kitakarítsuk. Ezek a fickók bennünket
istentelennek s a szentély gyalázóinak neveznek! Hol van tehát az ő istenük, akit mi gyaláztunk
és hol van az ő szentélyük? Talán a templomuk vagy abban a kárpit? Vagy a félig vas és félig
fából készült frigyláda a naftalánggal? Vagy az előző füstoszloppal, amelyet természetesen
nehezebb volt előállítani, mint a naftalángot; vagy talán azok az óriási úgynevezett Cherbusok
ábrázolják a szentélyt, vagy a ládában a manna, az Aron vesszeje, vagy örök szaruból készült
kürt, amelynek visszhangjától összedőltek Jericho falai, vagy Dávid arany hárfája és koronája,
vagy az úgynevezett “szentírás„, amit a farizeusok már nem olvashatnak, csak imádhatnak?
Szóval én már szeretném a zsidók Istenét s azután szentéjét máshol látni, s más egyébben
tapasztalni, mint az ilyen antik lim-lomban, amelyekben semmi egyéb nem látható és észlelhető,
mint az emberi kezek régi egyiptomi típusú otromba munkája, amely minden tiszta istenségtől
sokkal távolabb esik, mint a kék ég a földtől! Már most, hogyha az ember azt gyalázza, ami
amúgy is régi és gyalázatos hazugság, mi rosszat tesz ezzel?
3. Vajon az ember az ilyen régi és megrozsdásodott csalással szemben dicsőítő szónok
legyen csak azért, hogy a zsidó istenségnek - aki a rómaiak Zeusával szemben valóságos nulla -
kellemes szolgálatot tegyen? Nem, ilyent egy becsületes esseus soha - sem fog tenni. Mi egészen
más “szentéjt“ ismerünk-ez pedig a becsületes és jámbor emberi szív! Ott van az igazi istenség
székhelye! Ezt ismerje meg minden igaz és becsületes ember önmagában és minden
felebarátjában. Mert ha ezt megteszi, úgy a saját emberi méltóságát becsüli felebarátjában; de ha
ezt nem cselekszi, ezzel saját magáról ad igen szánalmas rossz bizonyságot és lealjasítja magát a
legértelmetlenebb állat fokára.
4. Igen létezhet Isten, de ezt az ember csak saját szíve mélyén találhatja meg s ennek az
egy, igaz Istennek a neve “szeretet”; s ez az egyetlen igaz istenség, s ezen kívül más sehol sem
létezik. Aki ezt megtalálta, az megtalálta az élet principiumát és ezzel együtt még egyebet is
megfog találni, sőt talán az elpusztíthatatlan örökéletet is.
5. Az ember önmagában a szeretet által gyűjtse a szeretetet s ezáltal tegye azt egyre
nagyobbá és hatalmasabbá! S az ilyen koncentrált életerővel egészen biztosan lefogja
50
eredményesen győzni az ellenséges idegen erőket és általa az ő további életében a reá

ellenségesen ható 1000 ellenséges erővel szemben mindig győzedelmesen fog kikerülni, ha nem
is testileg, de annál biztosabban szellemileg, amely magában véve eredetileg egy-egy különálló
erő és az is kell hogy legyen, mert mindaz, ami szemeink előtt van, nem működő erő /ős ok/
maga, hanem az általa létrehozott. Ámde hogyha mi az általános természeti erőket figyelmesen
szemléljük, csakhamar könnyen rájövünk, hogy bizonyos erők, mint az általános ős erők részei,
valamely általuk kitalált feltételek mellett konszolidálniuk kellett magukat, mert különben ha
nem volnának ebben az egyenlő állapotban, nem tudnánk ugyanazokat a hatásokat létrehozni,
mert az egyenlő hatások mindig egyenlő okokat tételeznek fel.
6. S egy olyan erő, amely mindig változatlanul egyforma hatásokat hoz létre s maga is
változatlanul létezően nyilvánul meg, kell hogy teljes öntudatot rejtsen magában és működéséhez
megfelelő világos intelligenciával kell hogy bírjon, amellyel megfelelő fegyverekkel látja el
magát, hogy azokkal minden időben megküzdhessen más erőkkel és a küzdelemből mindenkor
győzedelmesen kerüljön ki. Mert ha egyszer legyőzette magát vagy teljesen feloszlott, akkor az,
amit működése által létrehozott soha nem jönne létre. Mondjuk például, hogy működése által
füge jött létre s ha ezt valamely más erő feloszlatná, akkor füge többet soha sem teremne.
7. Már most, hogyha mi az ilyen megfigyelések által az erők megszámlálhatatlan
mennyiségét azoknak különféle működésében mindig egyenlő módon elpusztíthatatlanul
konszolidált állapotban kénytelenek vagyunk felismerni és hogy mi emberek, formánk és eredeti
testalkatunk szerint egyre regenerálódunk, tehát azt is egészen biztosan elfogadhatjuk, hogy az
az erő, amelyből eredtünk, szükségszerűen önmagát, mint maradandó életprincípiumot örök
időkre konszolidálta. S ha ez fenntartotta magát, akkor minden emberi élet, ha életprincípiumát
valóban megtalálta és azt megfelelő eszközökkel kultiválta, önmaga számára konszolidálhatja és
azután szellemileg örök időkre tovább fennállhat. Mert én úgy vélem, hogy az egyszer már
öntudatos gondolkodó életerő önmagát már megtalálta, megismerte környezetével együtt s akkor
igen nehezére esne olyan eszközöket kitalálnia, amelyekkel egy nála hatalmasabb, de még vakon
működő erővel határozott küzdelmet kezdjen, amire példát ezen a földön az emberek sokszor
mutatnak. Bocsássátok az összes orkánokat és egy egész millió villámcsapást csupán Egyiptom
piramisaira; vajon legbensőbb katakombáiban tartózkodó embereinek fognak-e ártani? Röviden,
még ezen a világon is bebizonyosodik az, hogy az emberek a legnyersebb és leggonoszabb erők
ellen is tudnak védekezni. És ki tanította őket erre? A tapasztalat, az éles értelem és a
szükségesség.
8. És ha ezt az általánosságban még igen kevéssé művelt ember is tudja, mennyivel
inkább fogja tudni konszolidált szellemi állapotában?! Így tehát tudományos téren is alapos
okunk van az emberi testi halála után való további szellemi életre s erre nincsen szükségünk sem
Zeusra, éppoly kevésbé az indiaiak lámájára, sem a zsidók Jehovájára; a tiszta értelem ezt a
legfényesebb és legtisztább világossággal mutatja. És most kedves barátom, rámutattam az én
eddigi atheizmusom okaira s megmutattam azt, is hogy okaimat nem az ujjamból szoptam, hanem
azok tapasztalataim szilárd talaján állanak. Ámde ezek által nem akarom magam a theizmustól
mindörökre mentesíteni! Mutass nekem más okokat és - theista vagyok. Hogyan áll tehát a dolog
Márkus és családjának csodálatosan létrejött házaival? Adj nekem erre vonatkozólag
magyarázatot, mert már teljesen ismersz engem! „
36. FEJEZET
Cyrenius csodálkozása Roklus éles elméje fölött; ugyanúgy csodálkozik a társaság többi tagja
is.
Az Úr elrendeli, hogy Roklus a további vitát Rafaellel folytassa; Cyrenius hozzá utasítja őt.
Roklus beszéde Rafaelhez.
51
1. Cyrenius nem győzött eléggé csodálkozni Roklus tapasztalatain, valamint az erkölcsi

és politikai életviszonyok jelenségeinek, a különféle szokások, életviszonyok, azok vallási
kultúrája s a természeti jelenségek minden nemének legkiterjedtebb vonatkozásaira irányuló
helyes megítélésén bármi forduljon is elő azokon, akiknek kézzelfogható alapjuk van, mert
Roklus összes ábrázolási tapasztalatok szilárd talaján állanak, amelyeket szorosan véve
megcáfolni nem is lehet. A papi állapotokat Cyrenius nagyon is jól ismerte és tudta azt, hogy
sötét dolgaikat milyen alapokon űzik. Mindezek mellé Roklust igen jó és önzetlen embernek
ismerte meg, aki csak azért lett esseussá, hogy minden eszközzel - amely a humanitással,
valamint felebaráti szeretettel az önhibájukon kívül vak emberiséggel szemben ellentmondásban
nem áll - a szenvedő emberiségen mindenkor és mindig kész legyen segíteni. Szóval, Cyrenius
Roklussal szemben mindig nagyobb és nagyobb vonzalmat érzett.
2. A többi jelenlevő vendégek sem tudtak eléggé csodálkozni ennek az esseusnak éles
értelme fölött s mindegyre csak azon sajnálkoztak, hogy Roklus Velem még nem ismerkedett
meg; mindenki feszült figyelemmel leste, hogy mit fogok Én mindezekhez szólni. De még
mindig nem következett el az ideje annak, hogy Roklussal tárgyalásba bocsátkozzam, mert
szívében még elrejtve hordott néhány dolgot, amelyeket ezzel nyílt alkalommal nem hozott
napvilágra. A további vitára nézve Cyrenius már nem lett volna alkalmas.
3. Ennélfogva titkon elhívtam Rafaelt egyben Cyreniusnak is intést adtam, hogy
Roklusnak Raffaelt mutassa be s mondja meg neki, hogy a továbbiakat az ifjú fogja vele
megtárgyalni, mert Cyreneus magát gyengének és tapasztalatokban szegénynek tartja, hogy
Rokossal szemben ellenvetéseket hozzon fel, amelyek ezzel az élesen gondolkozó embernek
atheizmusát semmivé tegyék ; de ez az ifjú majd a legalaposabb ellenvetéseket fogja
szembeállítani, amelyek fölött teljesen meg lehet győződve.
4. Cyrenius erre ismét Rokushoz fordul s ezt tudtára adta, aki azonban rögtön felelt
Cyreniusnak: “Kedves fenséges barátom! Ha te, mint királyi származású bölcs aggastyán, ki már
oly régóta uralkodol, tapasztalataid és tudásod gazdagságával nem mersz tovább velem
vitatkozni, mit fog akkor ez a gyenge ifjú velem tenni, aki alig számlál 20 esztendőt? Vagy
okaimat túl gyengének tartod arra, hogy azokkal szemben ellenvetést tégy? Mondja Cyrenius:
“Nem, nem! Egyáltalán nem! A dolog szóról - szóra úgy áll, amint azt neked elmondottam, de
előbb tégy próbát az ifjúval és azután ítélj. “Mondja Roklus: “Nos, jól van; lássuk hát, hogy
találta meg a bölcsesség kövét! “
5. Ekkor Roklus a már mellette álló Rafaelhez fordult és így szólt: ”Nos, mond el hát
mit tudsz. Ha tapasztalataimat semmivé tudod tenni s ha vakká teszed értelmemet, gyenge
nádszál leszek a kezedben, amelyet miden szél kedve szerint ide-oda hajlíthat. De ha meghagysz
annak, ami vagyok, akkor nehezen fog sikerülni tapasztalataidon keresztül engem alakítanod,
mert legfeljebb Rómát láthattad és azt, ami az utazásod alatt veled történhetett. Bizonyára
Egyiptomban sem voltál soha, a régi bölcsesség országában és a tapasztalatokból még távolról
sem tanultad meg, hogy a különféle népeknek hányféle hite van egy vagy más istenben vagy
istennőben és te velünk, akik mi tizenketten tapasztalatokban óriások vagyunk, felakarod venni
a küzdelmet? Jól van, tehát nincs semmi kifogásom ellene; majd kitűnik, hogy milyen fogas
ember vagy. Szedd össze magad tehát, cáfold meg az én atheisztikus okaimat s mutasd meg
nekem azt az Istent, aki egy ember tiszta értelmével egyezik, valamint az ember legbensőbb
életprincipiumával, amely nem egyéb, mint a szeretet. De más istennel elő ne hozakodj nekem,
mert azt már jó előre elvetettem, mivel más nem létezhet és soha nem is fog létezni. “
37. FEJEZET
Rafaelnek Roklushoz intézett nagy beszéde, hogy jó nézeteit megerősítse és az atheizmusát

megerősíteni akaró látszólagos okait megsemmisítse.
Rafael az általa jól ismert szeretet Istenének szolgájaként mutatja be magát.
Akiről tanúbizonyságot tesz.
Az emberek feladata ezen a földön …..
52
1. Mondja Rafael: “Kedves barátom, kissé korán buzgólkodtál ellenem! Engedj néhány
szót váltanom s majd meglátjuk, hogy megmérkőzhetem-e veled?
2. Hallgass ide! Te mindjárt kezdetben valóságos parancsot adtál nekem, hogy csak
olyan istennel ismertesselek meg, amilyet te az értelmeddel már megtaláltál; a különbség kettőnk
között csupán az, hogy te olyan Istent kívánsz magadnak, Aki az Ő nagy kegyelménél fogva
személyesen van szerencsém ismerni, sőt egyben abban a szerencsében is részesülök, hogy
mindenkor legkészségesebben szolgája lehetek.
3. S Ez az egyedüli Isten a tiszta Szeretet s a szeretetből eredt tökéletes Bölcsesség s a
bölcsesség által Mindenható.
4. Ez az Isten egyben a legnagyobb rend, igazság, igazságosság, világosság s maga az
élet minden ezen a földön, sőt a föld is minden szellemével és elmével, a hold, a nap s az a
megszámlálhatatlan sok csillag, amelyek nem egyebek, mint óriási világtestek és ezek közül
némely sokszorta nagyobb, mint ez a föld, amely szintén éppúgy gömb alakú mint ahogyan a
holdat és napot sem láttad másképp, mint gömb alakúnak, amelyek közül a nap éppen egy egész
millióval nagyobb, mint ez a föld, s mindez egy és ugyanazon Istennek műve, Aki
tulajdonképpen Őslényiségében éppen olyan, mint amilyennek Őt a te valóban igen megtisztult
értelmeddel elképzelted.
5. Ő nagyon jól ismeri a Róla alkotott rossz és helytelen fogalmakat és ezért támaszt
egyben olyan embereket, akik Felőle helyes fogalmakat nyújtanak; ámde ezen a földön a rest és
vak emberek rendszerint nem értik meg Őt s ezek többnyire meg is maradnak régi, megszokott
balgaságaik mellett.
6. Te természetesen azt hitted, hogy egy ilyen hiteles Isten nem nézheti ilyen sokáig az
emberek borzalmait s Neki, mint mindenható parancsolónak módjában kellene hogy álljon ezt a
sok Róla alkotott összevisszaságot halomra dönteni. S alapjába véve igazad is van.
7. Én magam is éppen úgy érzek és gondolkozom, mint te s így annál inkább igen
nehezemre esik, mert én is mint már régóta mint szellemi életlény teljes hatalommal bírok ahhoz,
hogyha ezen múlna, akaratomnál fogva azokat a hegyeket, amelyek ott a tenger fölött
emelkednek, a te érzéseid előtt semmivé változtassam; mert valamit tudni és meg nem tehetni
bizonyára keservesebb, mint valamit megtenni szeretni, de nem tudni.
8. De hogy az ember a benne levő hatalmánál fogva mégsem sújthat le, ha még oly nagy
kedve is volna hozzá, ez onnan ered, hogy ezen a földön minden embernél azon múlik, amint azt
te Cyreniussal való vitatkozásod végén igen helyesen meg is jegyezted, tudniillik, hogy az igaz
embernek előbb önmagát meg kell találnia s mint konkrét életerő magát konszolidálnia, mert
különben a hatalmas erők, állandó és ellenséges behatolások ellen mint szabad és önálló lény
nem tudná magát örök időkre fenntartani. Ha nem éppen ezekkel a szavakkal fejezted ki magad,
de az értelme ugyan ez volt.
9. Ezek után beláthatod, hogy ezen a földön élő emberek - akinek legbensőbb
életprincipiumát minden idegen erőszakos segítség nélkül önmaga az ő legszabadabb akaratánál
fogva kell hogy konszolidálja - vastag korbáccsal nem engedi veretni magát. S amíg valahol az
emberek önmagukból ilyen életrendet alakítottak ki - mert csak ilyen életrendben képzelhető el
az erkölcsi valamint a fizikai exisztencia - az ember addig meghagyja őket ebben az állapotukban,
amíg túl nagy elfajulások nem vesznek erőt rajtuk; de ha egyik vagy másik népnél ez előfordul,
itt mindjárt a mennyeknek Ura és az elfajult népet visszavezeti az életrendbe, amely eset éppen
most a zsidó népnél is fennáll. „
38. FEJEZET
/ Folytatás /. Rafael Indiáról beszél.

A természet nagy vegetációs képessége ott.
India balzsamos gyógyító levegője.
Az isteni gondviselés által jóváhagyott vezeklési módok célja.
53
1. Rafael: “Te jártál Indiában és igen sok visszaélést tapasztaltál, nevezetesen a súlyos
vezeklések közül. Ez az észember előtt nyilvánvalóan őrültségnek tűnik fel, vagy legalábbis az
ottani papi kaszt kegyetlen önkényének. Ámde a dolog mégsem úgy van, mint amilyennek
látszik. Ez a nép olyan földön lakik, amely az egész földgömbön a legnagyobb vegetációs
képességgel bír. Ugyanúgy a növényzet, az állatok és az embereknél is; menj csak ezen országban
az erdőkbe és a hegyek közé s napokig járhatsz, hogy egy még oly öreg fán csak egyetlen száraz
ágacskát is találj és ha le is törsz egy fáról egy ágat és ha azt szabad földbe ülteted, akár homokos
talajba is és arra mégy egy esztendő múlva, az ágat még mindig zölden fogod találni, sőt igen
gyakran gyökeret is hajt a földben.
2. Azonkívül a növényeknél valamint az állatoknál igen nagy az életerő, különösen a
hegységek közép régióiban. Ott valamely állaton vagy emberen akármilyen nagy sebet ejthetnek,
az nem fog neki valami nagy fájdalmat okozni, mert ott a levegő sokkal nagyobb gyógyító erővel
hat rá, mint itt a leggyógyítóbb tapasz. Ha valaki itt bottal vagy korbáccsal ütést mér rád, az
napokig nagy fájdalmat fog okozni neked; ott 1000 korbácsütést is mérethetsz magadra s alig
fogsz annyi fájdalmat érezni, amely a következő ütésig tart. Kíséreld meg azt, hogy itt egy szeget
szúrj a testedbe s oly fájdalmat fogsz érezni, ami elviselhetetlenné lesz. A helye feldagad, égő
gyulladás keletkezik rajta, sőt ugyanakkor üszkös is lesz, vagy a seb meggyűl és kimondhatatlan
fájdalmat fog neked okozni. India területein azonban ez sohasem fordul elő. Évekig eljárhatsz
egy beléd szúrt szeggel, mert a beszúrás után már semmi fájdalmat nem fogsz érezni, mivel a
levegőnek olyan gyógyító balzsamos ereje van, hogy a sebesülésnél gyulladás sohasem léphet
fel. S ha gyulladás nem keletkezik, akkor fájdalomról, sőt elviselhetetlen fájdalomról szó sem
lehet.
3. Azonkívül az emberek, mivel sok természeti életelemmel vannak telítve, állandó
izgalomban élnek s így különösen a nemi élet terén annyira elfajulnak, hogy az egész földön
hozzájuk hasonló nem volna; a súlyos vezeklések ezektől a leginkább tartják vissza őket; nehéz
sanyargatásaik által testük valósággal eltompul s hozzájárul ehhez a pokol tüzétől való félelem,
amit a papok mindenkor a lehető legélénkebb módon vázolnak előttük, olyannyira, hogy már
puszta létezés alkalmával égni kezdenek. Az indus ugyanis a tűztől fél a legjobban, mivel ez az,
ami ott is a legnagyobb fájdalmat idézi elő. A súlyos vezeklések, amelyeket az Úr Isten addig,
sőt ezután is jóváhagy, az indusoknál fogja ezeknek az embereknek lelkét emberi formájában
megtartani s így lesz képes a túlvilágon magasabb rendű élettökéletesedéshez jutni.
4. Neked erre természetesen az lesz az ellenvetésed: A népet tudományosan kell művelni
és nem fog parázna elfajulásokba átmenni. De ez nem elég nagyra becsült barátom, ha még oly
tiszta értelemmel is bírálod a dolgot! Az oly népeknél, akiknél a képzelet természetüknél fogva
oly élénk, a tudomány valósággal méreg. Tegyük fel, hogy képzelet dús és fantáziában gazdag
indusok bírnák a görögök, Róma és Alexanria tudományát s bizonyos, hogy az egész földön senki
sem járna tudásban előttük; a művészetek és tudományok minden eszközt a kezükbe adnak, hogy
a földön a legfélelmesebb és a legelfajultabb nép váljék belőlük, mert olyan dolgokat hoznának
napvilágra, amelyek mindazt, amit egykor Babylon, Ninive, egész Egyiptom, Athen és Róma
tett, a legnagyobb mértékben felülmúlná. Túlzásaiknak még a hegyek is útjában állnának s olyan
városokat építenének, amelyek még a legtermékenyebb területeket is befoglalnák. Folyóknak és
folyamoknak gátat emelnének, amelyek által óriási tengerek jönnének létre, szóval a
tudományokban beavatott indusok a föld legfélelmetesebb népévé válnának, ha most még oly
szelíd arcuk és kedélyviláguk van is.”
39 FEJEZET
/ Folytatás /. Rafael a fantázia lényegéről.

Fantázia és babona.
Az indusok veszedelmessége magasabb tudományos műveltség birtokában.
54
Példa arra, hogy milyen rossz volna, ha a jólét és tudás általános lenne; ez a felebaráti szeretet
romlása volna …..
1. Rafael: “Egyébként egy olyan nép, amelynek nagy a fantáziája, tudományosan már
azért sem művelhető túl mélyen, mert a hatalmas képzelő erő és abból eredő fantázia gátló módon
működnek ellene. Az ilyen embereknek sokkal kellemesebb, hogyha fantáziájukban mindenféle
lomha képet bámulnak, minthogy egyik vagy másik jelenség fölött logikusan gondolkozzanak; s
az általad látott szigorú vezeklések nem is fordulnak oly gyakran elő, ahogy azt neked mondották.
Mert a gazdag úgyis megváltja magát, a szegényt pedig csak akkor szólítják vezeklésre, ha már
igen nagymértékben vétett a fennálló törvények ellen; Indiában még a mai napig is oly
patriarkális rend uralkodik, hogy nem lehet az égből villámmal és tűzzel közéjük vágni. Igaz
ugyan, hogy Indiában a tévhit és babona igen szembeszökő módon uralkodik, amelyet fékezni
kellene, de mivel az ilyen tévhit a leggazdagabb gyümölcs minden olyan népnél, amely ilyen
élénk fantáziával bír, tehát nem lehet emiatt mindjárt a leghatalmasabb ütleggel közéjük vágni.
2. Még mindig jobb ezt a népet tévhitében meghagyni, mint azt mindenféle tudományba
beavatni; mert a tévhit az indus hagyományhoz köti, míg a tudomány sasszárnyakkal ruházná fel
és azt rögtön az egész föld fölött megrontó módon terjesztheti ki. Hogyha lehetséges volna az
egész hindu népet egy csapással minden fáradság nélkül a legtisztább tudománnyal ellátni, akkor
egy ideig álmélkodnának azon, hogy miképpen tűrhették ezt a nagy és értelem nélküli balgaságot
oly sokáig uralkodni magukon?! /Japán/ Nemsokára oly nagy haragra gyúlnának papjaik, a
szomszéd népek és azok uralkodó személyei ellen, hogy valamennyit kardélre hánynák s egy
olyan tisztogatást rendeznének, hogy attól az egész föld vérpiros volna. S végeredményben mi
volna ennek a haszna? Az emberiség ostoba része le volna mészárolva és a tudományos úton
felébresztett emberiségből vérszomjas tigrisek válnának.
3. És hogy valóban is így lenne, azt te magad, mint tiszta és értelmes ember bizonyítottad
be elsősorban az összes istenségek iránt való haragoddal, de különösen azok helyetteseivel.
Hogyha az én hatalmam a tied volna, oh jaj, milyen gyorsan végét szakítanád te az egész földön
a papságoknak! De mi volna az emberiség másik részével, akik minden erejükkel
ragaszkodnának papjaikhoz s akik minden oldalról úgy vezettetik magukat, mint a bárányok
pásztoroktól? Vajon képes lennél-e egy hatalmi szózattal a te értelmi állapotba helyezni őket? Én
azt mondom neked: ez nagyon nehéz feladat volna, mert ha mindenkinek tudása egyenlő volna,
annak sok anyagi eszközökkel is kellene bírnia, ha nem akarna éhen halni; mert ha
szomszédjához menne s felajánlaná szolgálatait és így szólna: “Tudom ezt vagy azt “- és a
szomszéd így felelne: “Ugyanezt értem én is és már régen eszerint rendezkedtem be és senkitől
nincs semmi szükségem, mindenki gondoskodjék magáról! “
4. Ha egy atya így szólna gyermekeihez: “Tegyétek és tanuljátok ezt vagy azt, “és a
gyerekek azt mondanák: “Mi célból tegyük ezt vagy tanuljuk azt; mindahhoz értünk és mindazt
tudjuk, amit te tudsz és amihez te értesz és mindazt cselekedjük is. Mi egyebet kívánsz még
tőlünk? “És ha megöregszel, amikor minden ember egyre gyengébb és törődöttebb lesz, szolgára
lesz szükséged és szólsz a legelsőnek, aki neked tehet valamit: “Lásd én már gyenge vagyok és
szükségem van segítségedre, amit majd jól megfizetek neked s ha meghalok, örökösömmé
teszlek! “És tudod-e hogy a megszólított mit fog a segítségre szolgálónak válaszolni? Halld!
Ugyanezt fogja mondani, amit te mondanál, ha téged szólítanának fel szolgálatra. Te pedig ezt
mondanád: “Barátom! Nekem semmi szükségem sincs arra, hogy valakinek inasa vagy szolgája
legyek, mert én éppen olyan jó módban élek, mint te és nincsen szükségem arra, hogy szolgálatot
vállaljak s hogy arcom verejtékével keressem meg a kenyeret! Akinek szüksége van rá, az
gyötörje magát felebarátjáért, de én bizony nem teszem. “Lásd, ugyanaz, amit most neked
mondok, sok száz évvel ezelőtt a régi Egyiptomban is előfordult. Az emberek mind bölcsek
voltak és mindenki gazdag volt. És mi lett ennek a következménye? “
40. FEJEZET
55
/ Folytatás /. Rafael; példa a régi egyiptomiak bölcsességéről; a rabszolgaság keletkezése.

Az egyiptomiak óvatossága a rabszolgákkal szemben az igazság megvonása körül. E
helytelenség átka.
1. Rafael: “Lásd és halld! Egyik sem akart a másiknak szolgája lenni; mindenki
végeredményben saját magáért élt és dolgozott. Felebarátja java érdekében semmi áron senki
sem volt kapható; ámde az emberek végül belátták, hogy az ilyen jólét alapjában véve mégis csak
igen nyomorúságos. Legelőször a nép vénei látták be ezt az állapotot, mert elsősorban nekik volt
szükségük kiszolgálásra s tanácsot tartottak afölött, hogy miképpen lehetne rajtuk segíteni?
Közöttük a legbölcsebb így szólt: “A föld nagy menjünk ki a világba és nézzük meg, hogy nem
volnának-e valahol olyan népek, akik szegénységben vannak és jó bérért hajlandók volnának
bennünket szolgálni? “És elmentek Ázsiába s mihamar megtalálták azt, amit kerestek. Ámde az
Ázsiához közel álló kicsiny népek rögtön észrevették, hogy a dúsgazdag egyiptomiak miben
szenvednek hiányt s elmentek Ázsia távoli országaiba s összevásárolták a szolgákat, hogy azokat
azután drágábban adják el Egyiptomnak. S íme, így jött létre a rabszolgaság és rabszolga
kereskedelem, amely sajnos, még a mai napig is szokásban van. Tehát magasztalhatod-e régi
egyiptomiak elismert egykori nagy bölcsességének ilyen jó gyümölcsét?!
2. De tulajdonképpeni régi Egyiptomi bölcseket a tapasztalat tette okossá és szolgáikat
semmi áron nem avatták mély bölcsességeikbe, mert ezáltal szolgáik is igen könnyen gazdag
emberekké lehettek volna, akiknek aztán a szolgálat és a munka többé nem ízlett volna s így a
régi bölcseknek ismét nem lett volna, aki hűségesen szolgálnák őket és kívánságuk szerint
dolgoztak és szolgáltak volna.
3. De láttál-e Indiában rabszolgákat mégpedig vásárolt rabszolgákat? Bizonyára nem!
Léteznek ugyan saját tévhitükben rabszolgái, ami szintén rossz dolog, de mégsem olyan rossz,
mint a rabszolga kereskedelem. Az eladott és megvásárolt rabszolgákkal úgy bántak, mint a
teherhordó barmokkal, akiket távol tartottak minden szellemi műveléstől. Egy kötelességük volt
- vakon engedelmeskedni, némán tűrni s barmoknál is jobban szenvedni; ellenkező esetben az
önkényes s a legnagyobb és semmi világi törvény által felelőségre nem vonható kínzó bánásmód,
Sőt a rabszolgák megöletése sem esett törvényes megtorlás alá, ha az a gazdától származott. Csak
ha szomszédja ölte volna meg rabszolgáját, lenne kötelezhető kárpótlásra.
4. És lásd, az emberek jelenlegi gyötrelme még most is Egyiptom akkori időszakának
következménye, amikor az emberiség általában igen nagy fokban bölcs és jómódú volt s az
elkövetett bűnéért senkinek sem kellett büntetést elszenvednie, mert hiszen senkinek sem nem is
volt a legkisebb oka sem arra, hogy szomszédja ellen vétsen, mert mindenkinek mindene oly
bőségben volt, ami egész életére elég és évekig nem volt szüksége arra, hogy bármiért is
felkeresse szomszédját, csak amikor feltűnt a rabszolgaság, akkor találtak ki törvényeket,
amelyek értelmében egy szolgakereskedő minden kegyetlensége dacára sem volt bűnösnek
nevezhető. Már pedig ott, ahol bűnt nem lehet elkövetni, mi célból legyenek vezeklések? “
41. FEJEZET
/ Folytatás. / Rafael a gazdagság átkáról.

A rabszolga / jobban mondva / munkás forradalmak elfojtásának egyedüli lehetősége.
A régi egyiptomiak bölcs önző háztartása és ennek visszás állapota.
1. Rafael: “Amidőn azonban később az ország urai a rabszolgák munkája által különféle
módon meggazdagodtak, úgy hogy egyesek lényegesen gazdagabbak lettek másoknál,
nemsokára jelentkezni kezdett az irigység, veszekedés, perlekedés s így szükségesnek
mutatkozott polgári törvényeket hozni, amelyekhez aztán mindenki alkalmazkodni tartozott, sőt
még a fáraó sem képezett kivételt. Ekkor kezdték a rabszolgákat is művelni olyformán, hogy az
56
istenségről természetesen igen burkolt fogalmakat adtak nekik és minden egyes Istentől eredő
látható hatást allegorikus személyiségben tártak eléjük, amelyeket aztán a rabszolgák mint
istenséget tisztelni tartoztak. Ezáltal az idővel elhatalmasodott rabszolgák egyre szelídebbek és
jámborabbak lettek és sorsukat nagyobb türelemmel viselték el, mert nagyon féltek a láthatatlan
hatalmaktól s mivel az egyiptomiak titkos mesterkedéseik által arra a meggyőződésre jutottak,
hogy valóban léteznek olyan istenek, akikkel nem tanácsos tréfát űzni.
2. Hogyha - mint ahogy már megjegyeztem - a rabszolgák részint elszaporodásuk,
részint évenként kétszer megújított vásárlások folytán nem hatalmasodtak volna el annyira, akkor
a régi egyiptomiak sohasem tanítottak volna és még kevésbé beszéltek volna valódi istenekről.
Csupán a rabszolgák nyers erőszakától és erejétől való félelmük kényszeríttette a régi
ősbölcsességű egyiptomiakat arra, hogy a rabszolgáknak valamelyes fogalmat adjanak az
istenségekről.
3. Most azonban képzeld el a régi bölcs egyiptomiak helyzetét. Bölcsek voltak és
gazdagok; amivel bírt és amit tudott az egyik, ugyanazt tudta mindenki s ugyanazzal a
gazdagsággal bírt és egyáltalában nem volt szüksége arra, hogy a szomszédjánál kenyérért
szolgáljon: Mindenki birtokát többnyire gyermekeivel látta el. Amíg az emberek fiatalok és
erőteljesek voltak, az ilyen egoisztikus gazdálkodás jól is ment; de amidőn idősebbek
gyengébbek és törődöttebbek lettek, akkor ébredt fel bennük a vágy, hogy szolgálják őket, ámde
ki tette volna ezt? Te azt feleled, hogy - gyermekeik! Ez helyén is lett volna, de abban az időben
Mózes parancsolatait még nem hirdette ki a népnek és saját természetes bölcs törvényeik szerint
a gyermekek szüleikkel szemben ép úgy semmire sem voltak kötelesek, mint bármely más szabad
ember. A gyermekek csupán férfikorukig szolgáltak és engedelmeskedtek a szülőknek, azután
felszabadultak és nem volt többé semmi kötelességük szüleikkel szemben, mert tiszta értelmük
olyan bölcs alapelveket állított eléjük, amelyek szerint a gyermekek, éppoly kevéssé vannak
velük szemben lekötelezve, mint ahogy a ház nincs lekötelezve építőmesterének, kivéve, hogy
benne lakhat az ember, de hogy miképpen, ez az építést vezető dolga. Ha a ház jól felvan építve,
akkor a benne lakás jó és kellemes is lesz. Ha azonban a ház rosszul és hanyag módon van
felépítve, akkor az rossz lakásul fog szolgálni, aminek azonban nem a ház az oka, hanem aki
építette.
4. Az öregek nagyon szerették volna gyermekeiket úgy nevelni, hogy egész életükön
szolgálatukra lettek volna, ámde a gyermekek 5 érzéke is együtt volt az öregek tanítása révén,
amely sokkal inkább gyakorlati, mint theoretikus alapon történt, ennélfogva a gyermekek éppen
úgy, mint szüleik, bölcs egoistákká lettek az öregek ezáltal kényszerítve voltak idegen szolgák
után nézni. Ezek pedig jöttek és szolgálták őket s az öreg bölcsek tiszta értelme ezt mondotta
nekik: hogy ezek az emberek állandó szolgáink maradjanak, akkor a mi bölcsességünket még
csak sejteniük sem szabad, mert végül olyanok lesznek, mint saját gyermekeink, akik azért nem
akarnak szolgálni bennünket, mert bölcsességükbe beavattuk őket.
5. A rabszolgák tehát ezek szerint még igen sokáig buták maradtak és nem kaptak más
oktatást, mint csak azt, hogy mint szolgáknak mi tennivalójuk van. Ámde idővel a rabszolgák
nagyon elszaporodtak, kezdték erejüket felismerni, amitől aztán a bölcsek titkon félni kezdtek.
Ekkor az öreg bölcsek tiszta értelme azt mondotta: Minél előbb csináljatok embereket belőlük,
különben mint egy csorda ragadozó állat szaggatnak szét bennünket. - Csak azután kezdtek a
rettegett rabszolgák előtt mindenféle csodát tenni. Ily módon félemlítették meg a rabszolgákat,
akik erre a régi egyiptomiakat, mint az emberiség egészen különös kasztját önként, kettőzött
szorgalommal szolgálták; s csak azután lett Egyiptom igazán virágzóvá s igen sok idegent
vonzott oda, akik között sok irigy és áruló akadt, ami miatt a későbbi időkben sok zavar
keletkezett. -
6. Lásd, mindez a tiszta értelem gyümölcse, ami úgy tűnik fel előttem, mint egy ember
egy magas és meredek hegyről lefelé kezd futni és futásában nem tud többé megállni. Ennek
következményét könnyen elképzelheted. “
42. FEJEZET
57
A régi indusok jobb és okosabb államrendje összehasonlítva az egyiptomiakéval. Ennek

árnyoldala. Az ottani állapotok előnyei.
1. Rafael: “Az indusok dolgaikat sokkal okosabban intézték. A nép megmaradt ártatlan
tévhitében, amellett mégis hitt egy legmagasabb isteni Lényben s annak helyetteseiben, akik a
régi sztereotyp rend fenntartása érdekében állandóan azon buzgólkodik, hogy a régihez semmi
új ne kerüljön és semmit el ne vegyenek abból, amit a régi könyvek tartalmaznak. És ilyenformán
az indiai 1000 év múlva is ugyanaz lesz, ami ma és ami volt sok ezer évvel ezelőtt. A legrosszabb
nála csak a vezeklés és az hogy önmagának kell hogy bírája legyen.
2. Önmagával szemben minden emberi fogalmat felülmúlóan szigorú lehetett mert aki
szabadon ítélkezik önmaga fölött, azzal igazságtalanság nem történik; ezzel szemben az a jó,
hogy náluk rágalmazó vagy áruló nem létezik. Senki nem vádolja felebarátját és a sok millió
ember között nincs egyetlen egy kárörvendő sem! S éppen ebben rejlik az oka annak, hogy az
indiai a maga nemében oly régi nép lett és még lesz is. Idővel amikor majd idegen népek jönnek
hozzájuk, akik más vallás és szokásokat fognak köztük elterjeszteni, nyugtalanabbak és
elégedetlenebbek lesznek s nem fognak többé önmaguk fölött ítélkezni és vezekléseket végezni,
de annál inkább ítélkeznek majd mások fölött s üldözik őket és a legsúlyosabb vezekléseket
szabják rájuk. Olyanok lesznek mint a jeruzsálemi farizeusok, akik híveikre a
legelviselhetetlenebb terheket mérik és mindenki fölött ítélkeznek, de maguk fölött nem tűrnek
bírót s az igát és terhet még a legkisebb ujjuk hegyével sem érintik. Jónak találod ezt vagy
legalább is jobbnak, mint amit az ártatlan kedélyű indiaiaknál találtál? “
43. FEJEZET
Rafael Kínáról, az ottani állami és vallási állapotokról s annak részleges vallási összeköttetése
Indiával.
Az indiai láma küldöttjei Kínában.
1. Rafael: “Lásd, India mögött e föld legmagasabb hegyeinek túlsó felén létezik egy
igen nagy császárság /Kína/, amely legalább háromszor annyi népet számlál, mint a római
birodalom. Népének csaknem ugyanaz az istenismerete van, mint az indusoknak. A legnagyobb
csendben és békében élnek s igen mértékletesek, józanok, elégedettek, munkások,
fáradhatatlanok és vakon engedelmeskednek tanítóiknak és vezetőiknek; császárjuk tökéletesen
úr fölöttük, aki a legéberebb módon gondoskodik, arról, hogy senki idegen be ne hatolhasson
országába. E célból az egész ország, ahol laposan határvonalai vannak, egy óriási méretű fallal
van a határos országoktól elválasztva, amelyen idegen hadsereg nem tud áthatolni. Ez a fal
egyben tornyokkal van ellátva, amelyekben erős őrség állandóan lesben áll s amely elég erős
minden idegen közeledést a leghatározottabb módon visszaverni.
2. Csak a bramahk / Brauma = igaza van / küldöttjének Felső Indiából van joga egyszer
a falon át az országba jönni, mivel a lámától dicséretet vagy feddést hoz, amit közvetlenül a
császárnak egy aranyszelencében köteles átadni. Ez nagy és fényes kísérettel meghatározott
időben és a falak kijelölt helyénél jelenik meg, ahol nagy lármát csinál. Erre a magas falról egy
kosarat eresztenek le, de csak a küldött léphet a kosárba, amelyben aztán felhúzzák a fal tetejére.
A kíséretet addig várni tartozik, amíg a küldött ismét visszatér.
3. A küldöttet azután a faltól körülbelül 20 napi járóföldön egy gyaloghintóban tovább
viszik, amelyben nem láthat mást, csak az eget. Csak a nagy császárvárosban, amelyben egyedül
több a lakosság, mint egész Palesztinában, teszik le és nagy hódolat nyilvánítások között vezetik
a császárhoz. Ott átadja az arany szelencét tartalmával együtt és tudatja a császárral a nagy láma
kívánságát, amire a császár bőségesen megajándékozza és kegyelmében elbocsátja. Erre rögtön
következik visszautazása, amely ideutazásával hajszálra egyezik.
58
4. Az ilyen istenkövetnek a császárhoz való utazása és a császártól való hazautazása

alkalmából mindenkor hatalmas embertömegek tódulnak az utcákra, amelyeken az istenkövetet
leírhatatlan nagy ceremóniák közepette viszik a császár elé, de akit a meghitt hordárokon kívül
be - és kilépéskor soha senki sem láthat.
5. Ha azt kérdezed a néptől, hogy az istenkövetet miért nem láthatja soha még kevésbé
beszélhet vele, a nép a legnagyobb alázatossággal ezt feleli: Már a kívánság maga is
megbocsáthatatlan bűn volna; a nagy Isten kegyelme amúgy is túl nagy, mert megengedi, hogy
szent követét távolról vinni láthatják, ami által az ilyesmiben gyönyörködő annyi látnivalóban
részesül, hogy a nagy birodalom tízszer százezer emberével, amely birodalmat a világ kellős
közepének tart, 10 évig sem felejti el. Ezt így hitetik el a jámbor néppel és az sziklaszilárdan hisz
benne.
6. A követ maga is tud erről a hitről, de ő még egyebet is tud; mégpedig azt, hogy az
országot és annak berendezését halálbüntetés terhe mellett nem láthatja, nehogy azt elárulja. Mert
az ország árulója ebben az országban a legnagyobb bűnös, akit még az alig észrevehető
csekélység miatt is a legszigorúbban büntetnek. E birodalom népe minden butasága mellett igen
hű, őszinte és engedelmes. S megbotránkozhatsz-e azon, ha a népet vezetői meghagyják
butaságukban, sőt azt ápolják is bennük, amellett boldog, még ha a császár és első szolgái egészen
mást tudnak is? Vagy nem ugyanilyen a ti esseusi rendetek is? - Vagy Isten igazságtalan, vagy
nem bölcs-e azért, ha mindezt jóváhagyja tűri addig, amíg a nép megmarad alázatosságában és
hogy benneteket is megtűr élvhajhászó esseusokat? - Most beszélj barátom, hogy van-e valami
ellenvetésed?! “
44. FEJEZET
Roklus csodálkozása az ifjú Rafael bölcsessége és gazdag tapasztalata fölött; sejti az Istennek az
emberrel való célját - a lelkét fejleszteni; most már az új Márkus fürdőnek csodáját is
megérthetőnek találja és elbeszéli az indiai mágus példáját, aki különböző vidékeket varázsolt elő.
Kérdi Rafaelt, hogy művészetét hol tanulta?
1. Roklus, aki egyre tágabbra nyitotta szemeit, minél tovább hallgatta az általa képzelt
ifjút, csodálkozással telt izgalommal így kiáltott fel: “Hallod-e te ifjú! Hiszen alig számlálsz 16
évet s olyan tudással és tapasztalattal állsz elém, amelyet más becsületes ember legnagyobb
szorgalma mellett 60 év alatt is alig tudna megszerezni, nem is beszélve arról, hogy te engem az
egy, igaz Isten fogadására - aki éppen olyan lehet, amilyennek Őt a szívem már régóta titkon
óhajtotta - megnyertél és többé semmi ellenvetésem nincsen, csupán azt szeretném megtudni,
hogy mikor és hogyan jutottál ilyen tudáshoz és tapasztalathoz? Te ismersz India mögött is egy
birodalmat, amelyről egynéhányszor és pedig csakis Indiába hallottam mesélni; mert egy
nyíltszívű indus egyszer oly csodálatos dolgokat beszélt nekem róla, hogy alig tudtam
nevetésemet visszatartani.
2. Csak most tudok helyes fogalmat alkotni erről a mesés országról, melynek lakossága
- így mondják - az iparban és művészetekben a legkulturáltabb. Igen, neked általában véve igazad
van s úgy látszik, hogy a népek mágiáját is a legtökéletesebben ismered, különben bizonyos
mindenhatóságot, amely tulajdonságodnak látszik, bizonyára sohasem árultál volna el. Most már
belátom, ha kissé homályosan is, hogy az Istenség igen bölcs okoknál fogva mindazt, ami a
földön és ami megtörténik jóváhagyja, mert elsősorban a lélek fejődését és nem az emberek
testének jólétét tekinti. De nem arról van szó, hogy én ebbe a dologba belátok vagy nem, sőt
Libanon öreg cédrusa sem dől ki egy csapásra, hanem csak egy dolog érdekel és ez egyszerűen
és egyedül abban áll, hogy miképpen jutottál mindenkihez?
59
3. Már azt sem kell mondanod, hogy az öreg Márkus új palotaszerű háza kertjével,
kikötőjével s annak új hajóival miképpen jött létre, mert most kétségtelenül te állsz előttem úgy,
mint ezek varázsos építőmestere. Mint ilyen el is árultad magad valószínűleg készakarva, hogy
engem kipróbálj, hogy éber értelmem ellenére nem vagyok-e oly buta, hogy odavetett szavaidat
meg ne értsem.
4. A mágiának területe oly óriási és határtalan, hogy annak legnagyobb mestere is nem
egyéb inaskodó kezdőnél. Mi esseusok köztünk legyen mondva - nagyon értünk hozzá, mert jó
zsoldért perzsiai és egyiptomi mágusok működnek, akik olyan csodatetteket tudnak létrehozni,
hogy még mi is valósággal szédülni kezdünk tőlük; habár ezen a téren én sem vagyok laikus, de
eltekintve ettől, Indiában olyan mágusokat láttam, akik olyan dolgokat művelnek, amikkel
szemben a mi egész mágiánk csak gyermekjátéknak tekinthető. Száz aranyat adtam volna érte,
hogyha a thibai királyi mágus felülmúlhatatlan varázslatai közül néhányra megtanított volna. De
semmi pénzért nem lehetett őt erre rávenni.
5. Ennélfogva te is belehetsz avatva olyan titokba, amelyekről még soha nem is
álmodhattam s láthatatlan cinkosaidat és szolgálatodra álló természeti szellemeidet is
felhasználhatod úgy ahogy akarod s így igen könnyű neked egy egész hegyet s még könnyebb
egy ilyen házat stb. egy pillanat alatt elővarázsolni. Én az előbb említett thibai mágustól láttam,
amint pillanatok alatt az előttünk álló nagy kiterjedésű szántóföldből egy tavat csinált, amelyből
több sziget emelkedett ki s annak felületén több hajó úszkált ide - oda. Néhány pillanatig látható
volt ez a tó; erre a mágus jelt adott és az előbbi táj ismét sértetlenül megjelent. Természetesen
ennél az alkalomnál egy egészen sötét kabinba vezetett és egy ablakon át nézette velünk a tájat,
amely a kabinon kívül és szabadon is látható volt. Ezután bezárta az ablakot s néhány jelt adott,
majd újból kinyitotta s az előbbi természetes tájnak nyoma sem volt többé, hanem az imént leírt
tavat láttunk messze kiterjedve s minden oly természetesnek látszott, mint amilyen természetes
csali lehet.
6. Csak különös huzatot éreztem a szemeimben, aminek oka nyilvánvalóan a nagy
meglepetésben rejlett. A mágus azután azt mondotta, hogy ugyanazon az egy ablakon keresztül
még egy sereg csodálatos tájat tudna elővarázsolni, de ez nekünk igen sok aranyunkba kerülne s
ezért a további kívánságunkat inkább legyőztük. Én erre megkérdeztem tőle, hogy az ilyen tájat
képes volna-e úgy megrögzíteni, hogy az maradjon? Ő igenlően válaszolt, de azután hírtelen
eltűnt. Amikor ezután a szabadba mentünk, a tavas tájak nyoma sem volt többé. Én erre
megkérdeztem hogyan lehetséges ez, azonban magam adtam a választ, mert a thibai mágus
nyilvánvalóan a természet titkos erőibe sokkal jobban be voltam avatva, mint én. Hogyan lehetett
volna máskülönben egy és ugyanazon ablakon keresztül, amelyen azelőtt a tényleges természeti
tájat láttam, egy tavas tájat elővarázsolni és az előbbi természeti tájat teljesen eltüntetni? Nyílván
való, hogy azután a tavas tájat ismét eltüntette és előteremtette az első természetes tájat; ő
azonban a tavas tájat mindörökre eltüntethette volna és az első természetes tájat ismét
létrehozhatta volna. De ezt nem akarta, mert az előbbi táj már régóta a legtermékenyebbhez
tartozott és az ilyen szép szántóföldek, rétek és kertek az emberiségnek nyilvánvalóan nagyobb
hasznára vannak, mint egy tengerhez hasonló végtelen nagyságú tó néhány szigettel és hajóval.
Ezért a varázslatért szívesen fizettem volna neki 200 font aranyat, de nem akart róla már semmit
sem látni és hallani. Ennek háza bizonyára telve volt a leghatalmasabb természeti szellemekkel,
akiknek segítsége nélkül ezt a tavas tájat sohasem tudta volna létrehozni.
7. És ugyanígy hoztad te ifjú varázsló ezt is létre s tulajdonképpen ennek hirtelen
keletkezése csalogatott ide bennünket. Ez egészen a thibai varázslóhoz hasonló csodatett, amilyet
én 11 társammal együtt láttam, amelynek titkáért igen sok aranyat fizetnék. De én tudom, hogy
nálad ez éppoly kevéssé eladó, mint a thibai mágusnál, mert te még igen fiatal vagy s ezzel
nagyon sok pénzt és kincset kereshetsz magadnak. Ebből is beláthatod, hogy még titkodat sem
akarom kicsalni, csak azt az egyet szeretném tőled megtudni, hogy miképpen, hol és mikor
jutottál ilyen bölcsességhez s ilyen örök művészethez? Te engem és 11 társamat a legmagasabb
isteni Lény elfogadására indítottál s eszerint az sem fog téged megtéveszteni és megzavarni, ha
elmondod nekem legalább azt, hogy ilyen fiatal korodban mi módon jutottál ennyi tudás
birtokába? “
60
45. FEJEZET
Rafael felvilágosítja Roklust a valódi és a hamis csodák közti különbségről.

Megmagyarázza az indiai mágus tájainak elővarázsolását / Parodiorama. /
Az üvegtárgyról.
Üveg csiszolás és tájképfestés ……
1. Mondja Rafael: “Mégis különös ember vagy te! Az a sok tapasztalat annyira
megzavarta a fejedet, hogy a hamisat a valódiból már nem is tudod megkülönböztetni. Ha te a
Thiábban tartózkodó mágust arra szólítottad volna fel, hogy kamara és üveg nélkül varázsoljon
neked tavas tájat, azt bizonyára egy egész világgal telt aranyért sem tette volna meg, mert teljesen
lehetetlen lett volna megtennie; de korábban azon a bizonyos ablakon keresztül még más tájakat
is elővarázsolhatott volna. Az a mágus kint a szabad természetben varázsoljon elő egy ilyen tartós
házat, amely minden elképzelhetővel el van látva! De - mint mondottam-ezt ő nem fogja
megtenni! Nyíltan mondom neked, hogy ez itt isteni mű, az pedig csak emberi, ami alapjában
véve nem egyéb, mint egy olyan gépész, aki ismeri a természetet és nem mágus.
2. S miképpen ez itt isteni mű, azonképpen az én bölcsességem is ugyanaz. Mindaz,
amit rajtam látsz, Istentől van, azért hát ne kérdezd többé, hogy miképpen, hol és mikor jutottam
mindezekhez!
3. Az emberek szeme számára emberek is tudnak csodatetteket végrehajtani, de ezek
egyáltalában nem csodák, hanem egészen természetes eszközök által, természetes úton
létrehozott dolgok, amelyek a laikusok előtt azért látszanak csodáknak, mivel azok eszközeiről,
valamint kiviteli módjukról - amelyekkel bizonyos célokra fellehet azokat a dolgokat használni
- sejtelmük sincs. De ha közöljük vele az eszközöket s azok használatát és a belőlük várható
eredményeket, ő maga is képes lesz ugyanazt a csodát végrehajtani, mint az a mágus, akit előbb
csodatevőnek tartottál.“
4. Mondja Roklus: “A thibai mágus táj elővarázslása is? “
5. Mondja Rafael: “Mindenesetre, csak a hozzávaló eszközöket nehezen lehet
megkapni; mert a mágus maga feltalált egy eszközt s egy másikat is és ezt a kettőt természetes,
hogy semmi áron senki előtt nem árulja el és ezért olyan nehéz ugyanazt létrehozni, amit egy
főmágusnak oly nagy tekintélyt szerez.
6. Ha tiszta kavicskövet széttudnál olvasztani és abból tiszta üveget tudnál készíteni s
azt csiszolni és polírozni tudnád, úgy amint drágaköveket szoktak csiszolni és polírozni - ami az
indusoknak igen jól ismert eljárása, - akkor a csodába csakhamar egész világosan betekinthetnél
s annál világosabban, hogyha bizonyos fokban Apelles volnál, akinek lehetséges volt a vizet
festékekkel oly megtévesztő módon megfesteni, hogy a madarakat is megtévesztette.
7. A mágusod egyben igen híres drágakő csiszoló, üveget is tud a kavicskőből készíteni
s azt megcsiszolni és polírozni s még hozzá Indiában egyike a legjobb festőknek, különösen mint
tájképfestő, természetesen igen kicsinyített mértékben. Ő egy olyan készüléket konstruált,
amelyen a megfestett tájat egy külön erre a célra csiszolt üvegen keresztül szemlélteti, ami által
egy olyan optikai csalódás jön létre, amilyennel te a tavas tájadat nézted.
8. Ezt most még egy igen elrejtett tudomány, amelyet a föníciaiak s ezek utján az
egyiptomiak fedeztek fel s azokat igen nagy titokban tartva rendkívüli varázslataiknál használták
fel. Néhány évezred múlva azonban az összes népek teljesen tisztában lesznek ezzel, de nem is
lesz egyetlen egy ember sem, aki tiszta értelemmel felruházva az ilyen jelenséget csodának
tartaná, sőt azt is a legrendkívülibb csodának. “
46. FEJEZET
61
Rafael profetikus intelmeket ad a jelenkor technikai csodáiról, mint: vasutak, gőzerő,

elektromosság, légrepülés stb.
A papok sötétségre való törekvése jóváhagyásának fontos célja, példák a sötét nevelés
következményeiről.
Példa arról, amikor a sok nyomorék között egy egészséges van.
1. Rafael: “Én mondom neked, hogy jönni fog olyan idő, amikor az emberek vasutakon
olyan gyorsan fognak utazni, mint a kilőtt nyíl. A villám nyelvével fognak beszélni a világ egyik
végéről a másikig és a levegőben úgy fognak repülni, mint a madarak országokon és tengereken
át és mégsem fogja őket senki sem mágusnak, még kevésbé isteneknek tartani. Mindenesetre a
minden időben fennálló papság azon fog fáradozni, hogy a nép felvilágosítását megakadályozza,
ámde törekvése hiábavaló lesz.
2. Minél inkább elhatározzák, hogy a népet éjszakában és sötétségben vezessék, annál
inkább fognak támadni a minden időben itt működő világosság szellemei s az ő
ellentevékenységük annál nagyobb lesz. S így egyre intenzívebb világosság fog terjedni a népek
között, míg végre a papság maga is kényszerülve lesz a világosságnak nekik oly savanyú
almájába harapni és a világosság apostolaivá lenni. De ehhez sok küzdelemre lesz szükség.
3. Elkövetkezik az, az idő is, hogy a mágusokat üldözni fogják s ennek az üldözésnek
csírája részint már benne van a farizeusságban, ami a mágusoknak igen alkalmatlan s nagyrészt
nálatok, esseusoknál is, akik az egész világban összevásároljátok a varázsló tudományt. Ti már
most is titokban féltékeny szemekkel néztek minden csodatevőre, különösen ha az olyan csodát
művel, amit már mint népbolondító ipart bevezettetek és bezártatok falaitok közé.
4. Az Úr Istennek most úgy tetszik, hogy nem papok, hanem egészen igénytelen
emberek olyan dolgokat találjanak fel, amely által az emberek rendkívüli kultúr állapotba jutnak.
5. Ezzel szemben aztán természetesen felháborodnak s eleinte tűzzel-vassal fognak
buzgólkodni, de mindez semmit sem fog használni, mert minél hevesebben küzdenek, annál
inkább állítják önző és zsarnokoskodó gonosz kívánságaikat a nép szemei elé s ezáltal a bennük
való hitet és bizalmat is teljesen elveszítik.
6. Mert ha valakiről egyszer észreveszik, hogy embertársát megakarja csalni, abban a
jövőben nem bíznak többé még akkor sem, ha szándéka egészen tiszta és igaz volna, mivel attól
tartanak, hogy a háttérben gonoszság leselkedik rájuk.
7. Ezért tehát egy olyan papság, amely gonosz törekvéseit túlzásba vitte, nemcsak
részint, de egészen megszűnik.
8. S az Isten, az Úr rendje szerint mindörökre úgy intézte, hogy minden rossz és hamis
mindenkor önmagát pusztítsa el és minél inkább törekszik az egyeduralomra, annál inkább felőrli
önmagát.
9. E föld embereinek gonosz cselekvése hasonlít egy olyan géphez, amely annál inkább
hasznavehetetlenné válik, minél fokozottabb módon használják.
10. Az emberi test is elkoptatja önmagát és annál hamarább, minél szenvedélyesebben
tevékenykedik kapzsi célja felé.
11. Ennélfogva minden igaz életfilozófus azért nem tud egy istenben hinni, mert azt
látja, hogy a papság mindig olyan gonosz dolgokat cselekszik, amelyek egész értelmét más
irányba terhelhetnék! S mindezt az Úr hagyja így jóvá:
12. Először, azért hogy ez a tiszta értelmet annál inkább serkentse igaz cselekedetekre
és másodszor, hogy a gonoszság annál jobban pusztítsa el és semmisítse meg önmagát.
13. Nappal senki sem keres világosságot, sőt nem is igen értékeli azt; mert nem zavarja
sehol az éjszaka terhe. Nappal akadálytalanul járkálhat, mert minden árkot s az utcán minden
követ és szakadékot már messziről kikerülhet. Ámde a fekete sötétségben minden másképpen
van; csak bajosan és igen óvatosan lehet előre jutni.
14. Hogyan örül a vándor egy picinyke fénynek, amely az ösvényt csak néhány lépésre
is megvilágítja? És a fényt szerető vándor a pusztában milyen sóvárogva fogja várni a hajnalt.
62
15. És lásd, ugyanígy van a szellemi világosság barátaival a szellemi sötétség közepette,
amelyet a legnagyobb részben a papok galád kapzsisága és zsarnokoskodása hozott a könnyen
hívő emberek közé; de minél nagyobb a sötétség, annál inkább észreveszik a világosság hiányát
s annál nagyobbra becsülik a szellemi világosság értékét.
16. Az olyan emberek, akik már bölcsőjüktől kezdve teljes sötétségben éltek,
természetesen nem veszik észre a szellemi világosság hiányát s egészen jól érzik magukat a
papok vak vigasztalásai mellett, akik mindenféle épületes történeteket tudnak elmondani a régen
elhalt, de a papok törvényeit hűségesen követő jámbor emberekről - s mindezt a legélénkebb
színekkel festik alá: s ez tökéletesen megnyugtatja a vakokat, sokszor sírnak is a meghatottságtól
s ez egész jó kedélyre hangolja őket, ami természetesen a papoknak soha sincsen kárára.
17. Az ilyen emberek, mint mondottam éppoly kevésbé érzik szellemi éjszakájuk
nyomását, mint a vakon született a sötétség terhét; az ő számukra a nap sohasem kél és nyugszik;
azonban egészen másképpen nyomja az éjszaka azt, aki mindig szokva volt ahhoz, hogy az örök
igazság fényében járjon és azután mint legjobb énekes, ha bőrének épségét meg akarja tartani,
kénytelen legyen versenyt üvölteni a farkassal!
18. Képzelj el magadnak egy olyan helyzetet, hogy egy községben néhány látó van s
egyébként mindenki vak; s a látók az egyik a világosság gyönyörűségeit kezdené vázolni a vakok
előtt, mégpedig a legélénkebb és legpompásabb színekkel! A vakok azonnal megparancsolnák
neki, hogy hallgasson és rosszakaratú, szemtelen hazugnak neveznék, míg ő a legfényesebb
igazságról kézzelfogható módon megvan győződve. És most mondd vagy gondold el, hogy
miképpen éreznék magukat ezek a látók, ha amellett meg volna a módjuk arra, hogy az egész
község látását visszaadhatnák, ha ezek akarnák s hogy éreznéd te magad ebben az esetben tiszta
értelmeddel?”
47. FEJEZET
Roklus felismeri az isteni gondviselést az emberek vezetésében.

Rafael közelebbi tanításokat ad erről példákban.
Az Úr az egyes népeknél való közvetlen beavatkozásról.
Az éjszaka gyümölcse és a szellemi világosság gyümölcse.
A család lényege és annak következményei.
Rafael Roklus lelkiismeretét érinti ….
1. Mondja Roklus: “Ez igen kétségbeejtő állapot volna különösen egy látó számára, ha
az még hozzá orvos is lenne; hiszen akkor egyszer jobb volna egyáltalában nem létezni, mint látó
szemekkel vakok között élni, akik telve vannak bizalmatlansággal, önhitséggel, gőggel. De neked
igazad van kedves és nagybölcsességű barátom! Így van a világban és nem másként s ezért az én
véleményem szerint jobb vakokat elhagyni és velük minden összeütközést amennyire csak lehet
kikerülni. És ha vezető nélkül maradnak, akkor egyszer úgyis eljutnak az örvény szélére, amely
valamennyit elkerülhetetlenül elnyeni. A végük bár szomorú, de biztos és senki sem óvhatja meg
ettől. “
2. Mondja Rafael: “Most az egyszer egészen jól ítéltél és lásd, ugyanígy cselekszik az
Úr is az emberekkel az Ő rendjéből eredő módon. Ha valamely emberi közösség vagy mondjuk
egy egész nép szabadon, és rosszindulatúlag ellenségévé válik az igazságnak és mennyei
világosságnak, akkor az Úr jóváhagyja, hogy az ilyen nép a legtökéletesebb életsötétségbe
süllyedjen. Ebben az állapotban aztán mihamar elköveti az egyik kiáltó oktalanságot a másik után
s ezáltal aztán a kevésbé látók elött kinyilatkoztatják gonosz vakságukat, hazugságukat minden
akarásukban, törekvésükben és cselekvésükben. S az ilyen gyógyíthatatlan nép aztán
elkerülhetetlenül el kell hogy jusson az örvény szélére, amely minden irgalom és kegyelem nélkül
el kell hogy nyelje őket. A látók azonban világosságukban áldó módon terjeszkedni kezdenek a
földön úgy szellemileg, mint testileg.
63
3. Az Úr azonban népet addig, amíg a világosságból csak egy kicsiny fényt lát, nem
enged az örvény szélére jutni, mert ebben a kicsiny fényben intő sejtelem van a pusztulás iránt.
4. De ha valamely népnél egyszer a világosság és igazság iránt valóságos gyűlölet lép s
a nép és a papjai a látókat minden elképzelhető módon üldözni és egymás közt ellenségeskedést
szítani törekszik, mint ahogyan most - mert én mondom neked, hogy ez az eset régen fennáll a
zsidók között - akkor már az Úr türelmének is vége szakad s az ilyen nép nem kerülheti el
pusztulását.
5. Így van aztán, hogy az Úr Maga lejön a mennyekből a földre és törvényt ül a gonosz,
vak gyalázók fölött, amely eset éppen most fennáll a földön mégpedig a zsidók, az egykori Isten
népe országában.
6. De az Úr még azt a kevés hűségest és látót Maga köré fogja gyűjteni s ezeknek
megadja a mennyekből a legteljesebb világosságot, ámde e világosság mellett mindez, ami
sötétség, nem fog megállni tudni, hanem kiűzetik az elkerülhetetlen örvény szélére. S akkor a
látóknak nincs többé szükségük hamis csodára, csak arra, ami valóságban az Isten Erejétől ered
s amit minden igazságot kereső ember szívébe helyezett.
7. Mert amiképpen minden hamis és vak hit, amely nem egyéb, mint tévhit s a
mindenféle hazugság, csalás és folyton fokozódó szeretetlenségben nyilvánul meg, azonképpen
az igazi hit minden dologban a teljes igazság által és az emberek és Isten iránt egyre fokozódó
szeretetben jut kifejezésre és ezt az isteni hatalomból és erőből eredő igazságot és szeretetet Isten
minden igazmondó ember szívébe belehelyezte.
8. És mit használ az embernek tikos mesterkedése és tudománya, hogyha végül még a
látó verebek is a ház tetejéről az egész világ előtt odacsiripelik a hamis prófétának: “Te önző,
gonosz csaló vagy s csodáidat a vakoknak csinálod, de a tisztánlátó Istengyermekeit nem
tévesztheted meg soha; mert ezek az isteni erőből, amely szívükben van, másra képesek s ez az
isteni erő az Örök Szeretet Szellem s átlátják nyomorúságos szemfényvesztésedet és gonosz
szándékodat. Szedd össze csaló szerszámaidat s légy inkább Isten Erejében levő ember, mert
különben mi, verebek raboljuk el tőled azt a kevés világosságot, amellyel bírsz! “Mondd,
haragudhatnál ezért a verebekre?
9. Igaz, hogy a csalónak nem létezik valami bosszantóbb, mintha az igazság teljes
világosságával lépnek elő, de végeredményben mégis kénytelen elismerni akár akarja akár nem.
És most tekintsd meg ezt a felismerhetetlen csodaművet, amely Isten igaz Erejéből származott!
10. Te esseus vagy s ennek a rendnek egyik főmágusa; halottakat támasztasz fel, a holdat
szellemileg vakon ámulók előtt csaknem az orruk elé húzod le, fákat, vizet, sziklát és falakat
szólaltatsz meg. Mit szólnál te ahhoz, ha ezek a verebek, azaz mindenféle nemhez és fajhoz
tartozó emberek egészen világosan szemedbe vágnák, hogy te és cinkostársaid, amikor szolgálati
időtök kolostorokba hív benneteket, miként támasztjátok fel a halottakat s hogyan szólaltatjátok
meg fáitokat, a füvet, vizet, sziklát és a falakat s előhoznának egy hullát és felszólítanának téged,
hogy keltsd életre? Mit szólna hozzá a te éles értelmed? “
48. FEJEZET
Roklus válasza.
Megvédelmezi esseusi mivoltát és ezen rend törekvéseit, amelyet ő szeretet és barátságot
gyakorló intézményként ábrázol.
A csaló eszközöket a jó céllal védi.
Példák a burkolt gyógyszerről, a csaló halott feltámasztásról s ennek végrehajtásának
magyarázata.
Roklus utal arra a jó szándékú csalásra, amelyet Jákob Izsáknál követett el Ézsauval szemben.
1. Mondja Roklus: “Mindenesetre kénytelen volnék ellenvetés nélkül eltűrni, mert

hiába, az igazság marad, akár használ, akár árt. De tudom, hogy te ezzel megint valami különöset
64
akarsz mondani és ez valószínűleg az lesz, hogy a mi rendünk rossz és nemsokára lefog

alkonyodni, mihelyt a mennyei világosság az égből az emberi szíveket bevilágítja. Barátom, ez
olyan tiszta igazság, amellyel szemben semmi ellenvetés nem állhat fenn, mert ha az összes
emberek, vagy legalábbis annak legnagyobb része Isten által beavattatik titkainkba, akkor
természetes, hogy a mi mesterkedésünknek mindörökre vége szakad. De azt az egyet legalább
nem foghatjátok reánk, hogy amit tettünk, önző célokból és akaratból cselekedtünk, mert ebben
a szomorú világban mindenkor az emberiség jólétét tartottuk szemeink előtt s a mi kolostorunk
nem egyéb a szeretetet és barátságot bebizonyító intézménynél, s nem választottunk hozzá
egyetlen rossz eszközt sem!
2. Természetesen azt is lehetne mondani, hogy a csalás magában véve már rossz eszköz.
De ebben az esetben én még egy istennek is egész határozottan azt válaszolnám: Igen, a csalás
feltétlenül rossz eszköz, ha én ahhoz csak a legkisebb gonosz szándékot fűzöm s bármely önző
alapon, de ha látom, hogy az emberen semmiféle más úton-módon segíteni nem lehet, mint egy
nyilvánvaló csalással és én aztán a szenvedő testvéremmel szemben csupán szeretetből
megragadom az egyedüli eszközt, hogy azzal az emberen kétségtelenül segítsek, akkor még a
legsúlyosabb csalás sem rossz, hanem a legfőbb jó és a legigazságosabb eszköz, amellyel
szemben még az Istennek sem lehet ellenvetése. Ennek megerősítésére csak egy példát hozok fel
esseusi élettapasztalataimból és te kénytelen leszel nekem igazat adni még akkor is, ha tízszeres
Isten volnál.
3. Egyszer egy ember sírva jött hozzám, kinek igen kedves, fiatal és hűséges feleségét
olyan betegség gyötörte, amelyből csak egy általam ismert gyógyszerrel lehet kizárólag és
matematikailag bizonyosan meggyógyítani. Minden egyéb gyógyszer kétségtelenül halálát
okozta volna, amely a férjét a világ legszerencsétlenebb emberrévé tette volna. Az asszony
azonban a gyógyszer iránt olyan ellenszenvet érzett, hogy inkább tízszeres halált vállalt volna,
minthogy ezt a gyógymódot biztos felépülése érdekében alkalmazta volna. Nem használt semmi
rábeszélés s a férj egyik kétségbeesésből a másikba esett! Én azonban, ki az ilyen alkalmakkor
sohasem jöttem zavarba, azonnal így szóltam komolyan és határozottan a férj előtt az
asszonyhoz: „Légy csak egészen nyugodt, mert ismerek én még legalább 100 más gyógyszert,
amely az ilyen betegséget még sokkal hamarabb és biztosabban meggyógyítják, mint ez.” Én
ezzel úgy hazudtam, mint egy medve, mert a világ minden kincséért nem tudtam volna más
gyógyszert adni. Tehát ez a kardinális hazugság már az első csalás volt a beteg java érdekében.
4. A második és még nagyobb, ami ezután következett, abban állt, hogy az ismert
gyógyszernek más nevet adtam s valami közömbös szert kevertem még hozzá, ami által formáját,
színét és talán az ízét is kissé megváltoztattam s mindezt több súlyos feltételtől tettem függővé.
Három font arany egészen megmásította a dolgot; az asszony nagy örömmel bevette a gyógyszert
és rá néhány órára nemcsak hogy tökéletesen megvolt mentve, hanem rögtön élénk és teljesen
egészséges lett. A rászedés közepette alig tudtam nevetésemet visszatartani s mind a mai napig
nem tudta meg sem az asszony, sem a férje, mindkettőjükre oly gyógyítóan ható hazugságomat.
Most mondd, hogy ez a hazugság magába véve jó volt-e vagy rossz?
5. Te hallgatsz és nem találsz ellenvetést. De mondok neked még egy másik esetet és
majd erre nézve is kikérem véleményedet. Ezelőtt egy évvel történt, hogy egy jómódú és
köztiszteletben álló emberpár egyetlen 13 éves lánya veszedelmes kiütésben meghalt; véletlenül
megtudtam az esetet, amire a gyászházba siettem. Az apa és anya a nagy veszteség miatt
vigasztalhatatlan volt. Én alaposan megnéztem a halott leánykát és úgy találtam, hogy nagyon
hasonlít a mi embernevelő és ápoló intézetünkben levő egyik leánykához és mindjárt azt
gondoltam, hogy segíteni fogok ezen a gyászoló szülőpáron.
6. Magamhoz hívtam az atyját és így szóltam hozzá: “Ne essél kétségbe! Én igaz esseus
vagyok s azt mondom neked, hogy ezt az alvó leánykát fel fogom támasztani nálunk a
kolostorban egy gyógyszer által. Szállítasd be mindazzal, ami valamikor az övé volt s adj nekem
pontos leírást a karakteréről, apátiájáról, ellenszenvéről, szóval mindarról, ami őt valaha
körülvette és én jót állok róla, hogy a te halott leányodat legkésőbb 2 hónap múlva visszahozom
a karjaidba.
65
7. Hogy komoly fellépésemnél mind a két szülő nem tétovázott sokáig, az magától
értetődik, mert jó előre minden csalásra képteleneknek tartottak. Ami a leányé volt, kezdve a
bölcsőtől halálig mindent a kolostorba kellett szállítaniuk. Miután az én szolgálati időm alatt
sokat jártam ebbe a házba és a leánykát jól ismertem s az imént említett nevelt lányka az elhalthoz
nagyon hasonlított és mivel igen tehetséges volt, tehát a kicserélés igen könnyen sikerült. Néhány
hónap letelte után a nevelt leány feltámasztott gyermeke lett a reá várakozó, hívő szülőknek.
8. Én magam vállaltam a feltámasztott leány átcserélését s midőn a két szülő már
messziről meglátott és felismert, örömében tárt karokkal szaladt elénk és az álleány előző
utasításomra úgy tett, amint mondottam neki. Ha tanúja lettél volna a két szülő boldogságának,
sírtál volna örömödben.
9. E finoman kieszelt kolosszális csalás által 3 ember tökéletesen boldog lett; a két
gyászoló, atya és anya ismét visszakapta elvesztett gyermekét s egy szegény leány olyan
jótevőkhöz jutott, amelyekről szíve valaha még csak nem is álmodhatott. S mi volt ebből az én
hasznom? Olyan igaz, mint ahogy itt állok előtted, semmi egyéb, csak az a tudat, hogy három
embert egészen boldoggá tettem!
10. Most azt kérdezem tőled, hogy ezt a csalást is rossznak nevezheted?
Én magam is minden olyan csalást rossznak ítélek, amiket az ember önző és galád
nyereségvágyból űz a jámbor embertársaival szemben. De csak akkor folyamodom egy finoman
kieszelt csaláshoz, amikor teljesen megvagyok győződve arról, hogy egy nagyon szerencsétlen
ember más módon nem volna gyógyítható, akkor még a legnagyobb csalás is csak jótétemény
lehet, s az okos és bölcs Isten nem mondhatja azt rossznak, és az emberek még hálásak is lehetnek
a találékony emberi szellemnek, hogy az a mi rendünkben mindenféle olyan eszközt talál ki,
amely a szenvedő emberiséget boldoggá és egészségessé teheti.
11. Vagy a ti Írásotok szerint Istenetek az öreg vak Izsák atyjával szemben nem használt
egy nyilvánvaló csalást, hogy népének Jákobban sokkal jobb ősatyát adjon, mint az elsőszülött
nyers Ézsuában? Én helyeslem azt a véleményedet, hogy minden gonosz csalás, ha egyszer elérte
tetőfokát, önmagát kell hogy megsemmisítse, de egy olyan csalás, amely az emberek javát
szolgálja, önmagát soha meg nem semmisítheti, csupán egy gonosz áruló által. De akkor a mi
csalásunkat eláruló igazságbarát ezerszerte rosszabb, mint rendünknek legutolsó népbolondítója!
Cáfold meg állításomat, ha tudod s én kész vagyok ebben a kérdésben mindenféle küzdelmet
veled felvenni! “
49. FEJEZET
Rafael rámutat Roklus szellemi haladásának akadályára, az ő jezsuita elveire - “a cél szentesíti
az eszközt “és bebizonyítja téves materiális nézeteit.
Tanítás az emberi lélek igaz és örök javáról.
Rafael kritikája Ruklus két példája fölött.
Minden papság tisztában van azzal, hogy mik az esseus kolostor tendenciái, mert az előbbiek
fundamentuma az isteni igazság - az utóbbinak az emberi ravaszság.
Konzekvenciák.
1. Mondja Rafael: “Kedves barátom! Nyíltan bevallom, hogy kissé nehéz veled
vitatkozni, mert te abból az alapelvből indulsz ki, hogy minden szándékot és eszközt a cél
szentesít. Én pedig nem felelhetek neked mást, mint hogy minden jó akaratod és éles értelmed
ellenére tévúton vagy, és hogy te a neked mondottak alapján és minden nagy okosságod dacára
csaknem semmit sem értettél meg.
2. Te csak az emberek boldogságát és előnyeit nézed, mert a szellemi állapotokról
tulajdonképpen sejtelmed sincs.
3. Az embert ezen a földön különféle megtévesztések által egészen boldoggá lehet tenni,
ámde ezáltal lelke és szelleme számára semmi jót nem tettünk, sőt igen gyakran rosszat.
66
4. Te az életedből két példát hoztál fel nekem s az elsőnél nincsen semmi

ellentmondásom, mert a beteg kezelésében nem volt tulajdonképpen csalás, csak okosság.
5. Isten előtt csalásnak számít minden burkolt cselekedet és az emberek elcsábítása,
amely által szükségszerűen fizikai és morális fertőbe kell hogy jussanak. Ha beszédedet
csábításodat vagy cselekedetedet csak azért rejted el hogy testvéredet - aki amúgy is mindenféle
gyarlósággal van terhelve és akit egyenes úton vagy igen nehezen, vagy egyáltalán nem lehet
megközelíteni - ily módon segítsed fizikailag vagy erkölcsileg, akkor ez jó és igen ajánlatos
életbölcsesség és nem csalás.
6. Ha valamely cselekvésednél beszédedet vagy csábításodat nemes szándékkal
egyesíted, akkor csak igaz életbölcsességet gyakorolsz, amiért a mennyekből jövő jutalom
számodra nem fog elmaradni; ebbe a kategóriába tartozik első példád, mert ezzel a
cselekedeteddel nem akartál mást elérni, mint azt, ami a beteg számára tökéletesen jónak és
hasznosnak találtál.
7. De a második példád, habár annak is hasonló jóindulatú karaktere van, mégis egészen
más; a ti kolostorotoknak ez a csodatevő ereje az emberiség jövőjére nézve hosszú időkön át
bebizonyította, hogy az emberek általános vaksága ezen intézmény számára fel kell hogy tárja
minden arany forrását, úgy hogy rövid idő múlva kolostorotok mégis gazdagságot érhet el.
8. De mit idéz elő a földi gazdagság és mit hoz létre mindig? Az embereket gőgössé,
zsarnokká teszi, keményszívűséget, szeretetlenséget, a legbűzösebb gőgöt és ezáltal megvetést,
gyűlöletet és a felebarátok üldözését.
9. Te már Cyrenius előtt is meglehetősen kifakadtál az összes papi testületek ellen és
rámutattál, hogy mint istenek helyettesei a szegény emberiséget gyakran a legembertelenebb
módon gyötrik, maguk helyett dolgoztatnak, ők pedig csak a legszembeszökőbb tétlenséget
ápolják, de ezzel szemben a laikus emberiséget szellemi és testi kínzásokkal kényszerítik, hogy
értük éljenek, dolgozzanak és meghaljanak! Te az ilyen életviszonyokat megfelelő módon
világítottad meg és gyalázatosságukat fényes napvilágra hoztad.
10. Én pedig minden tartózkodás nélkül azt mondom neked, hogy a most mindenütt még
fanálló papság sokkal tisztább alapokon áll, mint a ti kolostorotok, mert azok fundamentuma a
szilárd, tiszta isteni és mennyekből eredő igazság volt, amit aztán az emberek annyira kiforgattak,
hogy te már egyebet nem látsz, csak hazugságot és mindenféle csalást.
11. De mi váljék a ti intézetekből, amely már kezdetben snincs egyébre, csak hazugságra
és csalásra építve? Úgy véled, hogy utódaitok egészen pontosan a ti jelenleg felállított
szabályaitokhoz fognak alkalmazkodni? Már 50 év múlva is egészen más képet fog mutatni; a
csalások varázslatok megfognak szaporodni és finomodni s az öregek feltámasztását is
merészelni fogjátok, amely többé-kevésbé sikerülni fog. Titkaitok elárulására igen borzalmas
büntetéseket fogtok szabni, sőt a csodatetteitek iránt való kérdést is büntetendő cselekménynek
fogjátok nyilvánítani s a néphez intézendő szózatotok ez lesz: Te nép, neked nem lehet semmi
kérdeznivalód, csak a rendíthetetlen hit lehet a te dolgod. Ha valamiben hiányod van, jöjj és előírt
áldozat lefizetése ellenében segítünk rajtad. A többihez semmi közöd!
12. Efölött aztán a tudásvágyó kedélyek titkon elkeserednek, majd ellenetek
nyomozásokat fognak kezdeni s kívülről fognak titkaikba hatolni. Ez titkos haragra fog gyújtani
benneteket és rettenetes bosszút esküdtök szentélyetek meggyalázói ellen s amennyire lehet,
minden kímélet nélkül meg is valósítjátok. “
50. FEJEZET
Rafael esseusi rend tendenciáinak veszedelméről beszél példákkal.

Roklus ellentmondásai.
67
1. Rafael: “Te fennakadtál az indusok vezeklési eszközein; 50 év múlva ti még tízszer

rosszabbakat fogtok bevezetni, mert ha egyszer odáig vittétek a dolgokat, hogy a nép legnagyobb
része szilárdan hisz bennetek, amire a ti álcsodáitokkal könnyen vehető, akkor jöhet részetekről
bármi, azt minden ellentmondás nélkül megteszi, mert butaságában nem tarthat benneteket
egyébnek, mint Isten szolgáinak, akik mindenféle isteni hatalmi erőkkel vagytok felvértezve,
amelyek ellen semmiféle akarati és világi emberi hatalom nem bír semmire sem menni.
2. Az ilyen csodák által a népet egészen biztosan hatalmatok alá tudjátok igázni; s ha ez
már egyszer megtörtént, akkor mondhatjátok egyik vagy másik embernek: Te gonosz bűnös!
Ami rosszat gondoltál, akartál s csaknem tettél is, azt mi előre látjuk csirázni a szívedben, sőt
még azt is, amit csak a jövő évben fogsz öntudatosan gondolni és ezáltal az istenek átkát és
haragját magadra zúdítod. Mióta intünk téged, hogy a jövőben az ilyen gondolatokat és
kívánságokat irtsd ki magadból, az istenek jelenlegi kiengesztelésére pedig most a legnagyobb
áldozatot helyezd lábaink elé és azon kívül 3 esztendőn keresztül naponta kötéllel sanyargasd
meztelen hátadat s jaj neked örökre, ha ezt a vezeklést a legpontosabban végre nem hajtod!!
3. És a szegény, kinek tulajdonképpen soha nem volt gonosz gondolata s még kevésbé
gonosz akarata, bizonyára minden ellenvetés nélkül hinni is fogja, hogy ő igen nagy és kárhozatra
méltó bűnös és hogy mindannak alá kell vetnie magát, amit ti, mint mindenható és mindentudó
Isten szolgái ráróttatok. Én most azt kérdezem tőled a te értelmed ítélete szerint, hogy ez a végcél,
amelyet végeredményben el kell hogy érjetek jó és igazságos-e és hogy az eszközt a biztosan
bekövetkezendő végcél szentesíteni fogja-e? “
4. Mondja Roklus: “Ilyen szándékunk nekünk még sohasem volt, hanem mi mindig csak
segíteni akartuk a szegény, szenvedő emberiségen s így még mindig nem látom be, hogy az az
eszköz, amely az elhalt leánykának hamis feltámasztásában áll, miért lehet rossz? Mert amit úgy
vélsz, hogy feltétlenül el kell hogy érjünk és hogy végeredményben minden jó törekvésünk, ha
még oly rejtett is, oda lyukad ki, hogy csak azt érjük el, amit mondottál. Ezt minden tiszta
értelmem dacára sem tudom elképzelni, mert hiszen az ember akaratában mégis csak kell hogy
valami rossz is legyen, ha azt elakarja érni. De nálunk tudtommal homlok egyenesen az
ellenkezője áll fenn. Hogyan várhatunk tehát olyan rossz eredményeket a mi intézetünkben? “
5. Mondja Rafael: “Barátom! Végy egészen tiszta búzát és hintsd el a legtisztább
szántóföldbe s ha kicsirázik, még mindig elég konkolyt fogsz közte találni. Már most, ha te és
társaid semmi egyebet, csak mindenféle durva magot hintettek a földbe, akkor miképpen akartok
búzát aratni?
6. A földön minden időben és minden országban Isten által az embereknek a legtisztább
igazság prédikáltatott az Isten Szelleme által áthatott próféták révén s most néhány évezred múlva
nézd meg ezeket az igazságokat, milyenek azok?! A legnagyobb részük durva, emberi törvények,
hazugságok és hegymagasságú csalások minden neme és faja; ti pedig intézeteteket csupán
hazugságra alapoztátok s úgy vélitek, hogy azáltal igazságot fogtok az emberek szívében
ébreszteni? Hová gondoltok?
7. Mit használ az, hogyha egy nyílt utcán a földön egy óriási lyukat fúrtok, anélkül, hogy
a legtávolabbról is szándékotok volna arra, hogy valaki abba beleessék s ha majd éjszakának
idején végig megy valaki ezen az úton, mondd, nem fog-e éppen úgy beleesni ebbe a szakadékba
s ott elpusztulni, mint hogyha azt a lyukat azzal a szándékkal csináltátok volna, hogy az ember
beleessék és elpusztuljon?!
8. Vagy mondjuk, hogy egy beteg jön hozzád, akinek betegségét minden éles értelmed
dacára félreismered s egy olyan szert adsz neki, ami az ő betegségében éppen méreg, amitől
elpusztul. Vajon jónak nevethető a gyógyszer, ha te mint orvos a legjobb szándékkal is voltál
vele szemben? És azok, akik az úton, mert az igen mocsaras, lyukat vagy levezető árkot ásnak,
anélkül hogy azt erős gerendából átvezető híddal látnak el szintén jó szándékkal vannak, hogy az
utat megszárítsák? Ámde rövidlátóságuk nem adott annyi előrelátást nekik, amely szerint
kétségtelenül be kellett volna hogy lássák, hogy az ilyen gödör vagy árok azoknak, akik
éjszakának idején ezen az úton járnak, igen veszedelmes lehet! Így tehát az utca megszárításának
eszköze a legjobb szándék mellett is rossz volt, mert a jó szándékúak nem számították ki, hogy
a gödör vagy árok éjszakának idején az utasok veszedelmére válhat. De ha az útjavítók a mocsarat
68
kövekkel és fával töltötték volna fel s az utat így szárították volna, vagy legalábbis az árok felett
egy jó és erős hidat építettek volna, akkor az eszköz a szándékkal együtt jó lett volna. De mivel
azt gondolták: nappal gödröt vagy árkot amúgy is minden utazó elég korán észreveszi és kikerüli,
éjjel azonban ne utazzon senki! Ennélfogva az ember rossz volt s így bekövetkezendő céllal nem
lehet szentesíteni.
9. S épp így hamis csodákkal telt intézetetek, amely az emberiség javát szolgálja, már
magában véve rossz eszköz, mert annak berendezésekor nem számították ki, hogy azokból az
emberek számára milyen hátrányok kell, hogy keletkezzenek. Mit használna a te barátod
leányának hamis módon való feltámasztása, ha valakitől megtudná, akinek szava teljes hitelt
érdemel, hogy saját leányát szépen eltemették és egy teljesen idegen gyermeket gondol a saját
gyermekének? Úgy véled talán, hogy barátod ezzel a csalással továbbra is meg lesz elégedve?
Vagy nem tudod elképzelni azt, hogy egy ilyen árulás egész intézetetekre olyan fényt vethet,
hogy bennetek való hit és bizalom mindörökre megszűnnék?!
10. Képzeld el ennek az árulásnak mindkét részéről való következményeit s akkor majd
megfogod érteni, hogy a rossz eszközök komolyan mérlegelve, jónak vagy szentesíthetőnek
tekinthetők-e, egy kiszámíthatatlan, teljesen vak jó szándékon és azok – ha még csak
látszólagosan is jó – eredményein keresztül, az egyedül igaz és igazságos isteni bölcsesség és
világos szellemeinek bírói hivatalának fóruma előtt?
11. Vajon nem azt jelenti ez, hogy azt az isteni erőt, amellyel a földön az emberek
gyakran telve vannak, meggyengíteni törekszenek, vagy meg akarják semmisíteni, részint
egészen hamis hódolatból, részint irigységből, vagy féltékenységéből, vagy kenyér irigységből,
vagy a tönkrejutástól való félelmükben? Vagy hogy érezné magát egy hamisítatlan esseus, ha ezt
a csodát látná, amely fényes nappal az emberek szemei előtt jött létre s azt jól szemügyre veszi
és végül titokban kénytelen ezt gondolni: Lásd, ilyesmit létrehozni sohasem leszel képes! S
milyenek az esseusok csodatettei ezzel szemben?“
51. FEJEZET
Roklus és rafael párbeszédének folytatása.

Rafael rámutat az igazi élettanra és leleplezi az esseusok tulajdonképpeni célját.
1. Mondja Roklus: “Nekünk, gondolkodóknak a különbség természetesen nem

szembetűnő, de a laikusoknak minden jó. Ha egy csodatevő benső szellemi erejével bennünket
nem von felelőségre a nép előtt s a mi természetes mágiánkat nem leplezi le előtte, akkor az én
véleményem szerint mi, természeti mágusok a benső szellemi erőből cselekvő igaz mágusokkal
egészen jól összeférhetünk, s ők mivelünk, ha a féltékenység nem gyötri őket. “
2. Mondja Rafael: “Úgy, más fájdalmaid nincsenek?! Azt hiszed talán, hogy az igaz
csodatevő, aki isteni erő által tesz csodát, világi dicsőségre és nyereségre áhítozik? Nem létezik
az emberek számára magasabb és nemesebb rendeltetés, mint a lehető legjobb világi testi és
személy dicsősége ebben az anyagi világban? Halld és érezd!
3. Minden embernek halhatatlan lelke van és lelkében még halhatatlanabb szelleme; de
hogy a lélek, mint az anyagból magát kifejlesztő szellem, Isten Ősszellemével -melynek neve a
Szeretet- teljesen eggyé váljék, a lélek öntevékenyüleg minden igyekezetét oda kell hogy
irányítsa, hogy először magát az anyagtól és annak bármilyen követelményeitől elvonja és
minden törekvését, tettét és cselekvését egyedül csak a tiszta szellemiek felé irányítsa és
másodszor, mindenkor az legyen az egyedüli gondja, hogy eggyé váljék a benne rejlő szellemi,
Isten Tiszta Szeretetével, mert Isten Maga őslényegiségében a Legtisztább Szeretet.
4. És hogyan tudhatja meg azt az ember, hogy eggyé vált a benne lévő igaz Isteni
Szellemmel?!-ezt igen könnyen megtudhatja! Ha te magad semmi gőgöt, dicsvágyat, semmi
irigységet, feltűnni vágyást, semmi önzést, de annál több felebaráti szeretet és Isten iránti élő
szeretetet érzel és igaz, mélyen megindító szívbeli boldogságot, ha szükség esetén minden
69
vagyonod feláldozhatod ínségben levő testvéreid között s ha igazi szívbeli fájdalmat érzel afölött,
hogy valamelyik szegényen nem tudsz segíteni!
5. Ha számodra mindez jelenti az életet és az egész föld összes kincseivel és
dicsőségével semmit sem jelent, akkor vált lelked eggyé a benned levő Isteni Szellemmel.
6. De hogy az emberi lelkeket erre ösztönözzétek, Istentől sok jámbor és Istennel
egyesült léleknek az isteni csodatevő erő oly különösen nagy mértékben adatik meg, hogy
tanúbizonyságként álljon a gyengék és kicsinyhitűek előtt arra nézve, hogy miképpen kell élniük,
cselekedniük s hogy ezt a rendeltetést önmagukban miképpen fejlesszék tökéletes igazsággá.
7. S így az igazi csodatevő bizonyára nem azért tesz csodákat, hogy az ostoba, vak
világot ámulatba ejtse vagy nyerészkedési vágyból, amire csak a materiális világ helyez súlyt,
hanem csak azért, hogy embertársainak megmutassa az igazi utat s nekik bizalmat és bátorságot
adjon a világgal és gonosz szenvedélyeivel való küzdelmeiben s megmutassa nekik az élet igazi
alapját, értékét és célját. S ilyen módon egészen rövid úton vezesse őket oda, amire Isten által
mindnyájan hivatva vannak, azaz az igaz, örök élethez és annak legteljesebb boldogságához.
8. Kérdezd meg tehát önmagad és egész intézetedet, hogy a ti hamis csodáitokat valaha
is ugyanilyen szándékkal gyakoroltátok-e? Ti bár világ bölcs és alapjában véve nem rossz
emberek vagytok, de a világ javai után való hajszátokban a benső életszférátokban egészen vakká
lettetek. A világ és annak boldogsága a ti mindenetek; s hogy ezt a lehető legtökéletesebben
elérjétek, mindenek fölött a legfontosabb előttetek és hogy alkalmas és hatékony eszközökkel a
legnagyobb tekintélyt megszerezzétek magatoknak! Fegyverrel a kézben-ez nem sikerül mindig
a legjobban, de mindenféle varázslattal Istenhez hasonló tekintélyt szerezni nem éppen nehéz,
mert az emberek természetüknél fogva inkább vágynak csodákra, mint háborúkra. Csak az kell
hozzá, hogy az ilyen hamis csodák segítségével a bámulók részéről materiális vagy csak
látszólagos haszon legyen kilátásban s a játék meg van nyerve!
9. A ti tendenciátok tehát nem más, mint a következő s amit elfogok neked mondani:
“Mi az egész világot bejárt emberek azt tapasztaltuk, hogy az embereknek földi élete után más
élete nincs; de ha már az embernek itt kell élnie e földön, törekedjék arra, hogy a lehető legjobban
éljen! S hogy ezt megtehesse, találjon ki valamit, ami által a nép előtt nélkülözhetetlenné váljék
és látszólag a legkönnyebb úton-módon hasznossá tegye magát a világ előtt; s akkor a nép majd
minden nehéz munkát elvégez helyettünk s mi amellett igen jól fogunk élni s a rólunk
gondoskodó nép azon a véleményen lesz, hogy ezáltal Istennek tetsző szolgálatot végez, ha
értünk mindent megtesz. Mi ezzel szemben a jövőben a népnek odaajándékozzuk csodatevő
képességünket; mi akik állandó és elpusztíthatatlan helyettesei vagyunk az isteneknek e földön s
ezért úgy is fogunk élni, mint istenek! Csak árulók ne legyenek soha! Hacsak 50 évig fenntudjuk
tartani magunkat árulás nélkül, akkor a fejedelmek népeikkel együtt az alázatosságtól porban
fognak előttünk fetrengeni.
10. És hogy a dolgot hatásában amennyire csak lehet, gazdaggá tegyük, kezdetben ne
kíméljük a kiadásokat, hogy mindent úgy rendezzünk be, hogy az minél nagyobb feltűnést
keltsen. Aztán az emberek előtt mindenkor szeretettel és részvéttel teljes s az istenek által valóban
átszellemült emberekként kell hogy álljunk s a népek tenyerükön fognak hordozni. A régi
vallásalapítók abban a tekintetben igen okosak voltak, hogy egy népet úgy neveltek, hogy
legjobban hasznát vegyék; de mi, tapasztalatokban gazdag emberek mint esseusok olyan vallást
akarunk létesíteni, amelyhez végül az összes népek uralkodóikkal együtt csatlakozni tartoznak,
mert arról tudomásunk van, hogy máshol milyen viszonyok vannak és a jövőben még többet
megfogunk tudni s a mi kitűnőnek mutatkozó intézetünket egyre jobban berendezzük mindennel
és mindazzal, ami hasznunkat szolgálja s úgy meggazdagítjuk, hogy az időtlen időkig
elpusztíthatatlanul álljon minden ellenségünkkel szemben! “
11. Hogyha az igazi csodatevők, akik Isten Szellemétől tesznek csodát, egyesülnétek
veletek, akkor a ti embercsaló intézetetek természetesen legyőzhetetlen volna s nemsokára e föld
minden világi kincsét uralhatnátok; de a valódi csodatevők mindig ugyanazok, amik voltak és
lesznek, azaz ellenségei minden csalásnak és hazugságnak, ennélfogva sosem fognak veletek
egyesülni, hanem mindenütt lefognak benneteket leplezni és megfogják mutatni a népnek a ti
dicséretes intézetetek berendezését. Ezáltal a ti szép zöld reménységeitek mihamar elfognak
70
hervadni és senki előtt nem lesz értékük s majd akkor is azt fogod állítani, hogy a ti hamis
csodaintézetetek az Istentől származó valódi csodatevők mellett oly kedélyesen és egyetértő
módon fennállhat-e? Látod egyedül én megtehetném, hogy intézeteteket csodatettemmel annyira
elerőtlenítsem, hogy soha többé egy ember sem menne hozzátok segítségért. Elhiszed ezt nekem
vagy nem? “
52. FEJEZET
Roklus kételkedik Rafael hatalmában.

Rafael válasza.
1. Mondja Roklus: “Ha cselekedeteidben is oly képességek volnának, mint

beszédedben, akkor ez valóban lehetséges is volna. De eddig az embereknél még mindig az volt
a tapasztalatom, hogy a kitűnő beszélőképességű bölcsek tettben a leggyengébbek voltak s én
nyíltan bevallom neked, hogy kissé nagyra becsült cselekvési hatalmadtól nemigen érzek valami
nagy félelmet! Azonban sok minden lehetséges, ha nem is mindenkor valószínű. Menj ahhoz a
szülőpárhoz és mondd meg nekik, hogy feltámasztott leány nem az igazi, hanem a nagy
hasonlatosság miatt ráfogták egy más leányra s majd meglátod, hogy hitelt adnak-e neked? Sőt
ajtót mutatnak, de elhinni soha nem fogják még akkor sem, ha egy sokkal hasonlóbb kópiával
lépnél elő! Mert az igazi leány feltámasztása mégsem sikerülne neked, mivel először is nem
tudod azt, hogy hol van eltemetve, és másodszor, a testét már alaposan megrághatták a férgek.
Az én véleményem szerint ugyanez volna az egyedüli eszköz, ami a két szülőt legalább egy időre
megdöbbentené; legvégső esetben azonban a derék szülőpár a tényleg újra feltámasztottat nagy
hasonlatossága miatt nevelt lányukká fogadná. De hagyjuk ezt a semmitmondó szószaporítást és
térjünk másra.
2. Te is egyike vagy ennek a társaságnak? Mi a ti ítéletetek tulajdonképpeni célja? Talán
a főhelytartó - mint ahogy gyakran tenni szokta - nyilvános audenciát tart s kérvényeket fogad el
vagy a néptől és annak képviselőitől mindenféle panaszt vesz fel, talán törvényt ül, vagy
haditanácsot tart, mert én itt az általam ismert világrészeknek mindenféle fajú emberét látom, sőt
még olyan fekete szerecsenek is vannak itt képviselve, amilyeneket még nem is láttam, ezeken
kívül perzsák, örmények, görögök, rómaiak és egyiptomiak sem hiányoznak. Én csupa
szerénységből és a bölcs agg Cyrenius iránt érzett tiszteletemből ezt a kérdést sohasem hoztam
volna napvilágra, de mivel mi már jó 2 órája szót váltunk egymással, tehát bátorságot vettem és
feltettem ezt a kérdést előtted. Mondj nekem valamit, ha nem kellemetlen előtted s mondd meg
azt is, hogy miképpen jött létre ez a ház, a kert s a kikötő hajóival? Jóllehet tudom már, hogy erre
vonatkozólag mit feleltél nekem, de az emberekben levő isteni szellemi erővel mégsem állhat így
a dolog. Ez az erő az embereknek megmutathatja az eszközt az ilyen mű létrehozására, de anélkül
csupán a tiszta levegőből mégsem lehet ilyesmit megteremteni. Kedves bölcs fiatal barátom!
Mondd el nekem őszintén amit erről a dologról tudsz! “
3. Mondja Rafael: “Csak légy egy kissé türelmes, mert még előbbi vitánkkal sem
vagyunk készen egészen. És hogy ezek a népek miért gyülekeztek itt össze, azt egyenlőre nem
szabad kifecsegnem. Később még sokkal többet is megfogsz tudni. Egyelőre csak maradjunk
szépen amellett, hogy én képes volnék-e a ti intézeteteknek egy óriási lökést adni anélkül, hogy
a hamis csoda által feltámasztott leányról második kópiát szereznék. Te kételkedsz ebben? Én
egy pillanat alatt mégis olyan meggyőződést tudnék szerezni neked, hogy attól minden hajad
szála az égnek meredne! Mit szólsz ehhez? “
53. FEJEZET
Roklus egyenlőre elismeri Rafael rendkívüli tehetségét s védi esseusi rendjét; de elakar illanni.
Erre Rafael megkérdezi véleményét a názáreti Jézus felől.
71
1. Mondja Roklus kissé találva: “Barátom! Semmiféle gonosztett nem ébreszt szorongó
érzéseket lelkiismeretemben s mindenkor szigorúan törvény szerint éltem. Mi lenne tehát az,
amitől égnek állana minden hajam szála? De ha már a mi intézetünk oly nagy borzalom az
emberek által soha nem látott Isten szemében - kinek létezését azok alapján, amiket tőled
hallottam, természetesen nem tagadhatom, - akkor a mindentudó, mindent látó, mindenható és
legmagasabb bölcsességű Istennek mégis kellene hogy valami eszköze legyen arra, hogy az ilyen
intézetek létesítését megakadályozza. De mi, vagy tulajdonképpen elődeink sem az intézet
létesítése előtt, létesítésekor, sem utána semmiféle akadályba nem ütköztünk, sőt az állam, amely
elé került a tervezet, a legnagyobb készséggel megadta beleegyezését, ennek a ránézve nagyon
is hasznosnak látszó intézetnek létesítéséhez és titoktartásáról mindörökre biztosított bennünket,
megígérte továbbá azt is, hogy szükség esetén fegyverrel is hajlandó mindent megvédeni és
oltalmazni s a nép, melynek látható javáért létesült ez az intézet, szintén nem emelt szót ellene.
Tehát sem az Isten, sem az állam, sem a polgárság részéről nem történt az intézet létesítésénél
felszólalás s így lehetetlen volt az intézet felépítésével valakinek akarata ellen véteni és mi, akik
tagjai vagyunk ennek az intézetnek, még Istennek is nyugodt lelkiismerettel szemei közé
nézhetünk, ennélfogva valóban nem tudom, hogy joggal mivel ereszthetnéd minden hajam szálát
az égnek?
2. Szavaidból különös hatalom érzik ki; talán éppen te vagy az, aki ezt a csodát
cselekedted és talán még pusztán szavad és akaratod által halottakat is fel tudsz támasztani, mint
ahogyan a mi városunkban egy bizonyos názáretiről az a monda kering, hogy az egész világ
szemei előtt képes volna ezt megtenni, amit éppenséggel nem vonok kétségbe. Az emberek
bensőleg különböző nagy szellemek lehetnek s így majd egyik, majd másik vagy önmagából,
vagy véletlen útján olyat talál ki, amiről millióknak sejtelmük sincs és az illető végrehajtja, ami
által a fél földkört a legnagyobb ámulatba ejti. És éppen ezért a mi intézetünket a világ minden
aranyával sem lehet megfizetni, amiért az ilyen csodatevőket felkutatja s nem sajnál semmi
faradságot, hogy magának megnyerje őket s hogy találmányát az emberiség közös java érdekében
gyakorolja.
3. Mi, esseusok rendkívüli képességű embereket sohasem fogunk üldözni, vagy útja elé
akadályokat gördíteni, sőt előnyökben részesítjük és arra törekszünk, hogy számunkra
megnyerjük, ami nekünk sokszor sikerül is. És hogy nálunk nem megy rosszul dolga, arról az
egész intézet egyhangúan kezeskedik. Lásd, így gondolkodunk mi, s így állunk és cselekszünk,
anélkül hogy akár a jelen, akár a túlvilági jutalomra számítanának. Mi csak azt tesszük, ami egy
általános tanács után jónak találunk az illető érdekében. Milyen törvény előtt reszkessünk tehát?
4. Vagy talán éppen te magad vagy az a csodálatos názáreti? Így is jó, sőt tulajdonképpen
még jobb is, mert akkor legalább megismerjük azt a férfit, akiről annyi rendkívüli dolgot
hallottunk, de kissé fiatalnak látszol nekem ahhoz, hogy a názáretinek tartsalak, mert a leírás
szerint 30 évesnek mondják. De nem tesz semmit, nem baj az sem, ha nem te vagy a názáreti,
mert neked is igen élénk és törekvő szellemed van s bejártad a világot széltében-hosszában s
mindenféle tapasztalatot gyűjtöttél; miért ne juthattál volna olyan képességhez, amelyek
nagyságáról fogalmam sem lehet? Oh, én nem vagyok rád féltékeny a legcsekélyebb mértékben
sem, sőt azt sem tagadom, hogy a mi látszólagos csodáink mellett valódiak is létezhetnek, mert
a látszólagos csodákat mindenkor valódiak kellett megelőzzék, mert különben az emberek a
hamisakat sohasem találnák ki. Csak azt az egyet nem fogadom el, hogy mi a látszólagos
csodáinkkal valaha szándékosan gonoszságra törekedtünk.
5. Természetesen azt nem tudjuk, hogy az ilyen csalékony csodák által az emberek
morális lélekszféráját tökéletesen tönkre lehet tenni, ami igen nagy baj az emberek számára; de
mindnyájan ateisták voltunk s így az emberek más életüdvösségét nem tarthattuk szemeink előtt,
mint a földit, mert a testi halál után való életben nem hittünk, legalábbis egy öntudatos életben
nem. De hogy bennünket egy isteni Lény létezésétől mi tántorított el és mi vezetett a tökéletes
ateizmushoz, azt a lehető legértelmesebben és szemléltető módon per longum et latum vázoltam.
És így hiszem még akkor is, ha magad volnál az Isten, hogy a lehető legtisztábban állunk előtted.
72
6. Egyetlen egy titkolt beteg lelkiismereti pont nincs az én belsőmben s így egészen
bátran állok szemben veled. A halált nem félem, habár a fájdalmaknak és szenvedéseknek nem
vagyok barátja; mivel tudnál tehát egy olyan férfiúnak, aki magáról elmondhatja: Si totus
illabatur orbis impavidum ferrient ruinae /ha romba dől is a világ, a rettenthetetlen állni fog a
romokon- Horatius/ - félelmében haját égnek mereszteni? De azért maradjunk jó barátok s
oltalmazzuk egymást minden jóban és igazban, ami bizonyára minden embernek így vagy úgy
hasznára fog válni s akkor az én véleményem szerint nem lesz szükségünk arra, hogy
kölcsönösen egymást haját égnek meresszük. Egyébként azonban tehetsz, amit akarsz s a világ
mégsem lesz soha jobb, mint amilyen most és mindenkor volt.
7. A legjobb volna, ha társaimmal együtt eltávoznék innen, mert most veszem észre,
hogy több farizeus van itt és - bocsáss meg barátom - ezekkel nem szívesen találkozom valahol,
mert ezek minden haladást ex dimetro megakadályoznak. Lemondok minden magyarázatról és
fáradozásról. Most már eleget tanultam tőled és tudom, hogy szellemi tekintetben mihez
igazodjam, hogy elérjem az Istentől jövő örökéletet; egyelőre többre nincs szükségem s a ház
csodájának magyarázatát is elengedem neked, habár ezt szívesen hallottam volna. De ez a sok
farizeus, sőt még ez a bikalábú Cazarea - filippibeli főnök is itt van! - Oh, akkor mindjárt
láthatatlanokká válunk! “
8. Mondja Rafael: Oh, ezek miatt igazán maradhattok, mert ezek már oly kevéssé
farizeusok, mint te magad vagy. Aki itt van közöttünk, az mind tiszta ember már egyet kivéve,
akit a többi között csak az írás miatt tűrnek meg. Tehát az itt levő farizeusoktól már nem kell
tartanotok. Te említetted, hogy hallottál valamit a csodálatos názáreti felől; beszélj nekem róla
és én lemondok arról, hogy minden hajad szálát az égnek meresszem. Megteszed ezt nekem? “
9. Mondja Roklus: “Miért ne tenném meg, habár sokat nem tudok róla, de amit tudok,
annak súlya van és hitelt érdemel. Csak egy kis türelmet kérek, hogy összeszedjem
gondolataimat.“
54. FEJEZET
Roklus elmondja Rafaelnek a názáreti felől való tapasztalatait s felőle a legjobb

tanúbizonyságot adja elismervén őt Istennek, / egyben kisé személyeskedik Rafaellel. /
1. Kis idő múlva így szól Roklus Rafaelhez: “Kedves ifjú és valóban bölcs barátom!
Most már teljesen összeszedtem magam s így elbeszélhetem neked, amit röviddel ezelőtt néhány
názáreti és kapernaumi kereskedőtől hallottam, akik a tényeket illetőleg szavahihető emberek.
Többet valóban nem tudok, mint amit ezektől a kereskedőktől hallottam. És most figyelj ide:
2. A Felső-Jordán mellett, de nem a hasonnevű hely területén lakott egy ács, aki második
feleségével fiat nemzett s akit Jézusnak neveztek el. Ez is 30 éves koráig ács volt, de mindig
csendes, sokat gondolkozó és keveset beszélő férfiú; egyébként rendkívüli erkölcsös is volt és
soha senki sem hallotta perlekedni, de senki se látta őt meghódolni valamely bájos Vénus előtt,
még kevésbé Bacchusnak.
3. Igen nagyfokú szegény józanság volt életének kimagasló jellemvonása. Amellett
mindig alázatos és könyörületes szívű volt a szegényekkel szemben s kitűnő ács és munkájáért
csak igen kevés bért kívánt, amit minden alkalommal a legnagyobb lelkiismeretességgel átadott
szüleinek. Azon a napon, amelyen betöltötte életének harmincadik évét, félretett minden
szerszámot és soha többé nem nyúlt sem fejszéhez, sem fűrészhez.
4. Fivérei és akkor még élő atyja, akik mind igen becsületes emberek voltak, kérdezték
ennek okát, amire ezt a rendkívüli misztikusan hangzó választ adta: “Elérkezett az, az óra, amikor
az én mennyei Atyám akaratát be kell töltenem, amiért ebbe a világba jöttem. “
5. Azután nemsokára elhagyta atyai házát s a Jordán kifolyásánál a tenger körül - ahol
jelenleg mi is tartózkodunk-elterülő kicsiny pusztán tanítványokat gyűjtött s tanította Istent és a
felebarátokat szeretni és óva intette őket a farizeusok öreg kovászától. Szóval mindezekért ezt a
férfiút igen értékessé tették előttem, habár Őt eddig nem volt szerencsém személyesen
73
megismerni, mert a farizeusok ellenségét mi mindenkor barátként üdvözöljük és pártfogásunkra

mindig számíthat.
6. Valóban figyelemreméltó tanításait hihetetlen és meseszerű mágus akaraterővel
párosítja s olyan csodatetteket cselekszik, amelyekről halandó még csak nem is álmodhatott. Azt
mondják róla hogy halottakat minden földi eszköz nélkül csupa szava és akarata által támaszt fel.
Bármilyen hihetetlenül és meseszerűen is hangozzék ez, de mégis tökéletesen igaz. Szóval, egyik
helységből a másikba megy s az embereket egészen könnyen érthető módon arra tanítja, hogy
önmagukat és Istent megismerjék s minden lépését a legrendkivülibb csodatetteket kísérik!
7. Az ő számos mindig velejáró tanítványai Istennek tartják őt, mert egy valóságos Isten
minden csodálatos tulajdonsága dacára sem tudna többet létrehozni. - De hagyjuk ezt, mert egy
Isten, akit mi mindenféle formában és alakban elképzelünk, nem más, mint az emberi fantázia
szüleménye költött képességekkel, amelyek nem egyebek, mint azok semmitmondó hordozói,
azaz a költött istenek!
8. S ha a dolog így áll a názáreti csodaférfiúval - amiben nem is kételkedem - akkor
valóban nem látom be, hogy miért ne lehetne őt Istennek tartani? Mert így gondolom a dolgot:
Ez a férfiú természetesen hajlamaival nagyobb képességekkel bír, mint bárki más ezen az egész
földön, aki nagy buzgalma által szeretetének centrumát megtalálta a ezt a centrumot a legnagyobb
gonddal táplálta, erősítette és fejlesztette ki.
9. S ezzel az igazi élettel, amelyet ő kifejlesztett magában, s amely őt teljesen áthatja,
összekötetésbe lép a természet általános erejével s így akarata nem csupán saját életszerveit
vezeti, hanem az egész természetben az összes szerveket, mert saját életével a többi részéletek
vezérfonalát lényegileg magában egyesíti s ezáltal kedve szerint bánhat minden lénnyel.
10. Én az imént mint még teljesen ateista azt a megjegyzést tettem, hogy egy ember, ha
megtalálja önmagában az életprincípiumot, miképpen alakulhat valóságos Istenné s hogyan
találhatja meg az örökéletet, hiszen már az ókorban is többen odajutottak s a jövőben még többen
fogják ezt elérni; itt van előttünk a názáreti férfiú, kinek létezése nem mese és aki az én
állításomat tökéletesen igazolja. Éppen őreá gondoltam akkor, amidőn neked ezt a megjegyzést
tettem; sokat adnék érte, ha valahol rátalálhatnék, sőt magam is tanítványává lennék és ha
valóban minden így áll, amint azt kollégáim egyikétől hallottam, minden gondolkodás nélkül
valóban Istennek tartanám és őt minden életelemből szeretném és imádnám még akkor is, hogyha
100 zsidó Jehovát és 100000 görög Zeust állítanál ellenem
11. Én mondom azt neked: Minden Jehova és minden Zeus, egyiptomi, görög és római isten
és az indusok valamennyi athmája és lámája valóságos nullák az egyedülivel szemben, aki igazi
csoda férfiú és akit mi, egyáltalában nem félünk, miután közülünk néhányan amúgy is tanítványai
között vannak és bennünket levélileg ismételten értesítenek, amelyben közlik, hogy milyen ez a
férfiú és mik a tanításai és cselekedetei! S ha ez a férfiú most véletlenül itt volna, akkor azt
mondanám neked: Lásd, ez a csoda itt valóságos isteni mű!
12. Istennek lehetséges még egy új világot megteremteni, mert a centrális életfonalakat
magában foglalja, amelyekkel ő az egész természet összes lényeit és elemeit tökéletesen
hatalmában kell hogy tartsa. Csak szilárdan kell akarnia valamit és mindennek az ő legtisztább
és legtökéletesebb intelligenciája szerint kell alakulnia. Archimedes, ki nagy bölcs volt s némely
természeti erőben nagy jártassággal bírt, ezt mondotta: “Adjátok nekem a föld felületén egy
szilárd pontot és én kiemelem az egész világot sarkaiból! “- Ez bár merész, de mindez által nagy
kijelentés volt; azonban meggyült volna a baja, ha az ő csavaremeltyűével a földet ki akarta volna
emelni sarkaiból.
13. A názáretinek azonban nincsen szüksége ilyen materiális csavaremeltyűkre, csupán
egyetlen akaratának egy gondolatára és akkor az egész világ velünk együtt atomokra bontva
fekszik előttünk, jobban mondva ha feloszlásunk után egyáltalában még gondolhatnánk létezésre.
14. A názáreti volt az, aki feltalálta az igazi emeltyűt és nincs szüksége a földön egy
szilárd pontra, csupán csak akaratára és az egész látható természet megszűnt létezni! Lásd, ez a
názáreti bizonyos tekintetben már hozzá is tartozik a mi intézetünkhöz, azaz az önzetlen
felebaráti szeretet intézményéhez, ennélfogva nincsen okunk egy nagyobb csodatevőtől félni,
mivel megvagyunk győződve arról, hogy ezen a földön senki sem veheti fel vele a versenyt.
74
15. Vagy talán neked volna kedved vele megmérkőzni, ki a hajamat égnek akartad
ereszteni? Látod, kedves barátom ki egyébként igen becsületre méltó ifjú vagy, csak maradj
mindig szerény! Te bár sokra viheted még, de mindenre sokáig nem leszel képes, ellenben a
názáreti már ezen a fokon van! Ezzel nehéz lenne egy tálból cseresznyézni, barátom! De
összekerülök én még názáretivel s bemutatlak neki, de akkor nagyon vigyázz, hogy miképpen
állsz meg előtte! - Most már ismered a názáreti csodaférfiút? “
16. Mondja Rafael: “Én ne ismerném őt?! Hiszen már igen hosszú idő óta szolgálatában
állok!“
55. FEJEZET
Rafael rövid válasza az Úrral való nagyon régi viszonyról, ami Roklust felingerli és
bizonyítékokat kíván.
Rafael csodatétele Roklust kissé megfenyíti.
1. Mondja Roklus nevetve: “Oh te kis szélhámos; ha sohasem mondtál valótlanságot,

akkor most megtetted! Ez a fiatal kópé először pontos leírást kér tőlem az isteni názáretiről és
most azt mondja, hogy már régóta szolgálatában áll! Nem rossz, valóban nem rossz! Az imént
még semmit sem tudott felőle és most sül ki, hogy szolgája is! De most már felszólítlak, hogy
ezt be is bizonyítsd, mert különben majd én fogom égnek mereszteni szőke fürtjeidet!
Megértettél? Hát most ide a bizonyítékokkal!
2. Mondja Rafael: “Igen, barátom! Ezzel a felszólítással nem fogsz engem megijeszteni
s mindent megteszek, amit tőlem kívánsz feltéve, ha valami értelmes dolgot kívánsz, mert buta
és lehetetlen dologra nincsen erőm, sem hatalmam. Állítsd fel tehát minél gyorsabban a bizonyító
feladatot s én azt ugyanolyan gyorsan végre is hajtom.” Ekkor Roklus élesen néz Rafael arcába
és így szól: “Jól van, kedves fiatal barátom! Nézd, én most a földről egy körülbelül 5 font súlyú
követ emelek fel; ez barna gránit, amely semmiféle általam ismert fémmel nincsen rokonságban;
- csinálj belőle aranyat, de ugyanolyan súlyút! “
3. Mondja Rafael: “Rövidlátó ember; ha arany lesz belőle, ez a tömb háromszor olyan
súlyú lesz, ennélfogva a súlya nem maradhat ugyanaz, ha alakja és nagyságán nem szabad
változtatnom! Mit változtassak tehát rajta? “
4. Mondja Roklus: “Hagyjuk meg tehát a formáját és terjedelmét; a csoda előnyére a
súlya megváltozhat. “
5. Mondja Rafael: “De jól fogd ám meg azt a követ, hogy a háromszoros súlyúvá lett
aranytömb kezedből ki ne essék; mert a hírtelen súlytöbblet csaknem ugyanolyan, mintha egy 10
font súlyú kő a levegőből a kezedbe esne s így könnyen eleshetnél az egész aranytömbbel együtt.”
6. Mondja Roklus: „Ez a szerencsétlenség valószínűleg nem fog érni engem.” Ezt
Roklus csupán a siker iránti kételye miatt jegyezte meg. De ugyanabban a pillanatban Rafael a
követ arannyá akarja változtatni. A kő ugyanakkor arannyá válik, de a hirtelen súlytöbblet
következtében Roklust a földhöz vágja, mégpedig oly erővel, hogy Roklus nagy fájdalmat érez s
alig tudja magát összeszedni, hogy ismét felkeljen. S amidőn talpra állott fedni kezdte Rafael
pajkosságát: “Halld te csodálatos pajkos ifjú! 10 ilyen aranytömb nem éri meg azt, hogy azok
kedvéért az ember ilyen fájdalmat viseljen el. Nem mondhattad volna előbb azt, hogy most
történik az átváltozás? Úgy megütöttem a földben a fejem és kezem, mintha egy magas fáról
estem volna le! Még most is nagyon fáj a fejem. Oh, te pajkos csodafiú, most kijelentésed
bizonyságul gyógyítsd meg heves fejfájásomat! “
7. Ekkor Rafael ráfújt Roklusra s abban a pillanatban Roklus egy szikrányi fájdalmat
sem érzett többé és Rafael így szólt hozzá: “Most pedig emeld fel a földről az aranytömböt és
vizsgáld meg, hogy valódi arany-e? “Roklus ezt meg is tette s azonnal odahívja 11 társát és így
szól: “Ide nézzetek és magatok ítéljetek! “
75
56. FEJEZET
Ennek az esetnek a 12 esseusra gyakorolt jó hatása.

Roklus helyes beszéde 11 társához.
Rafael tudtára adja Roklusnak az Úr jelenlétét.
1. Erre valamennyien odamentek és így szóltak: “Barátunk, ez a legtisztább arany és az

egész tömbnek megbecsülhetetlen értéke van! Ezt a leírhatatlanul gyönyörű ifjú csupán
akaratával hozta létre, hogy egy darab barnakőből egy ugyanolyan nagyságú aranytömb lett?
Ilyet nem tud egy mágus; eszerint ez egy tiszta csoda, amelyre csak Isten képes, amit eddig
mindnyájan csak mesének tartottunk. Ez a tény azonban nyílván valóan más egyebet is mond. A
kiváló ifjú nem több, sem kevesebb, mint egy Isten! Ezt imádnunk kell s ennek olyan áldozatot
kell bemutatnunk, amilyet csak tudunk, hogy meg ne haragudjon reánk és hogy valamikor el ne
hagyjon bennünket. “
2. Mondja Roklus: “Ő azt állítja magáról, hogy csak tanítványa és szolgája a mindegyre
híresebbé váló názáretinek! Ő ennélfogva nem Isten, de annál inkább előtérbe lép a názáretinek
elvitathatatlan isteni mivolta: Láttátok az imént az én hírtelen elesésemet, ami igen heves fejfájást
idézett elő és ezek a fájdalmak az ifjúnak alig érezhető leheletére a szó szoros értelmében
eltüntek. Tehát az ifjú az ő állítása szerint csak tanítványa és szolgája a názáretinek; megérdemli
bár a mi becsülésünket, de nem imádásunkat és áldozatunkat. S miután kétségtelenül az, tehát
most engedjetek bennünket kizárólag a názáreti után kutatni, mert ha őt megtaláljuk, akkor
mindent megtaláltunk. “
3. Mondják a társak: “Talán éppen ez az ifjú maga a názáreti? Mondja Roklus: “Nem,
nem! Elsősorban 30 éves kora hiányzik. Hová gondoltok? Ez az ifjú alig 16 éves és másodszor,
vegyük saját bevallását. A pajkos ifjú azonban kissé hamis, de a hazugságnak nála nyoma sincs,
ezért jót állok előttetek, mert ennyire már megismertem. Igaz, ő minden további nélkül kissé
pajkos, amit fiatalságának szívesen megbocsáthatunk már ezért is, mert olyan nagyon szép,
amilyent még soha életemben nem láttam! Azt hihetné az ember, hogy álruhába öltözött
gyönyörű leány; de mégis időnként túl komolynak látszik, amiért őt női szépségének dacára
kénytelen vagyok férfinek tartani s ahhoz, hogy leány legyen, túl bölcs, mert a szép lányok
mindig kissé buták s nem emelkedhetnek soha egy férfi bölcsességének fokára! De ebben az
egészen különös bölcsesség lakozik, amellyel hozzánk hasonló a versenyt fel nem veheti. Mindez
azonban azt is bizonyítja, hogy ő nem maga a názáreti, hanem annak csak egy igazi szolgája!
Vezessen tehát ő bennünket a názáretihez! “
4. Ezután Roklus ismét Rafaelhez fordul és így szól: “Halld te kedves, habár kissé pajkos
szolgája a názáretinek! Mi ketten végeztünk egymással; én és társaim csak arra kérünk téged,
hogy jelöld meg nekünk, hogy hol kereshetnénk és találhatnánk meg a mindenek felett híres
názáretit? “
5. Mondja Rafael: “Igen, most már megmondhatom neked, hogy a híres názáreti éppen
itt van közöttünk; személyét a te éles értelmeddel megtalálhatod a néhány száz vendég között.
Lásd, ha nem volnál olyan túl okos, akkor a názáreti személyét én magam mutattam volna meg
neked, azonban ebben éles értelmed gátol meg. Éppen ezért menj és keresd meg s az igazit
megfogod találni.“
6. Mondja Roklus: “Csak ne gúnyolj! Nem baj, azért az én értelmem sem megvetendő;
mert amit az nem talál meg, megtalálja a szívem, mivel az sem tartozik ezen a földön a legutolsók
közé. Ne aggódj miattam, fiatal magas bölcsességű barátom; nem fogok én sokáig keresni és az
igazit mégis csakhamar megfogom találni. “
57. FEJEZET
76
Rafael és Roklus; az utóbbi érzékenysége Rafaelnek az aranyra és értelemre vonatkozó tanítása

fölött.
Roklus beszéde egy kifejlett értelem fontosságáról.
1. Ekkor figyelmezteti Rafael Roklust, hogy először drága aranytömbjét helyezze el,
amelyet Rafael Roklusnak ajándékképpen adott.
2. Mondja kissé ingerülten Roklus: “Barátom! Ha én azzal vagyok elfoglalva, ami az
emberiség legnagyobb javát képezi, akkor ennek a világnak ezt a legveszedelmesebb trágyáját
békén hagyom! Értetted, te mindenbe belekotnyeleskedni akaró fiatal barátom! Tökéletesen
biztosítalak róla, hogy ezt a sárrakást egy újjal sem fogom többé megérinteni s privát
gyönyörűségedre nem bánom, ha újból azzá változtatod, ami azelőtt volt. Azt hiszed, hogy én
vágyakozom arany után, amiért görög és esseus vagyok? Oh, akkor nagyon tévedsz! Először is
otthon százszorta több arany van birtokomban, mint ez az ügyetlen sártömb itt, ennélfogva az
újdonsültet könnyen nélkülözhetem és másodszor, a szívem sohasem volt hozzátapadva; mert ha
valaha is földi javak után sóvárogtam volna, bizony nem jutottam volna elmém élességéhez,
amely ha nem is képes a legmagasabbat megérteni, már mégis a hozzávezető úton van, tehát már
ezerszerte nagyobb értékkel bír, mint annál százezerszer nagyobb aranytuskó.
3. Nagyon jól tudom én azt, hogy az ember a legmagasabb szellemi dolgok kutatásánál
pusztán az értelmével - ha az még oly tiszta és éles is - nem megy semmire; azonban ennek a
lelki világosságnak teljes hiányával még nehezebben jut az élet mélyén fekvő igazságaihoz. Az
emberek fejlett értelme az én véleményem szerint mindenkor hatalmas út az Istenből áradó örök
és megsemmisíthetetlen életigazság teljességéhez és ebből a szempontból tekintve ez már
magában véve nagy érték s már csak azért sem helyes, hogy te, fiatal barátom az én értelmem
élességéről olyan csúfondárosan beszélsz.
4. Lásd, a leégett városban még igen sok ember bolyong, akiknek éles értelme fölött
sem lesz módodban panaszkodni; miért nem jönnek ide ezek a juhok és bárányok, hogy keressék
az élet mélységes igazságait? Ezek is mind idelátnak és bizonyára már fel is fedezték ezt az új
csodát, de ezeknek ez mindegy! Ki tudja egy olyan embernek, aki gondolkodásra képtelen,
érdeklődését felkelteni? Én mondom azt, hogy senki, kivéve éhes gyomrát, amely egy őt kielégítő
falat után rohan. Tálalj ezek elé folyton éhes igavonó emberi barmok elé ételeket s műveld előttük
eközben a legnagyszerűbb csodákat s ezek az értelmetlenek tovább fognak falni és egyáltalában
ügyet sem vetnek csodatetteidre. S ha hasukat megtömik, lustákká és álmosakká lesznek és
megint nem törődnek csodatetteiddel. Ilyesmi csak a művelt értelem előtt tűnik fel, gondolkozni
kezd fölötte és különböző összehasonlításokat tesz s addig nem nyugszik, amíg a csoda
magyarázatát meg nem ismeri. Tehát ha a dolog megcáfolhatatlanul így áll, miért teszel mindig
éles értelmem miatt gúnyos megjegyzéseket? Lásd, így minden csodaerőd dacára a világ
leggöröngyösebb tévútján állsz.
5. Ha Istent igazán megakarom ismerni, akkor először gondolkoznom kell és azután
érezni, de mi ébresszen a szívemben egy jobb és kellemesebb érzést, ha megint mint értelmetlen
ökör állok előtted? Te arra utasítottál, hogy a názáretit éles értelemmel keressem és tálaljam meg
s meg is fogom tenni, mert megakarom mutatni neked, hogy az igaz értelem is jelent valamit!
Szóval én hálával tartozom neked és nagyon szeretlek téged, mert te voltál az, aki az igazi Isten
megismeréséhez vezettél engem. S ezzel egy olyan mérhetetlen kincset adtál nekem, ami nagy
aranyhegyekkel is felér. De hogy ennek dacára éles értelmem ellen van kifogásod, az sehogy sem
tetszik nekem.
6. Mert ezt még a legmagasabb bölcsességű Isten is el kell hogy ismerje bennem, hogy
az őt, saját magát megismerő értelmem és főleg a belőle áradó isteni megismerés az ember
számára éppoly szükséges, mint amilyen szüksége van szemeire, hogy lásson. Jól tudom én azt,
hogy az ember még oly felébresztett értelmével sem tudja megérinteni azt, ami a legmagasabb
isteni bölcsesség elrendelt, amit megteremtett, létezik és történik. De bizonyos éles értelem
nélkül, amelynek megvan az a képessége, hogy vizsgáljon és különbséget tegyen, nem képes
semmit sem megérteni.
77
7. Azt mondják, hogy csak a hit adja az embereknek a világosságot. Oh egek, de mit ér
a hit értelem nélkül? Ez a kiskorú gyermeknek csecsemő bölcsessége, amely régóta azon a
véleményen van, hogy a hold egy kerek mézes kenyér! És ezen a kedves földön valóban léteznek
olyan emberek, akik a holdat a levegőben lebegő kenyérnek tartják, amelyet minden hónapban
felcsipegetnek a paradicsom madarak, de azután a hold újból növekedni kezd. Most mondd
barátom, mit használ neked, nekem vagy egy istennek az ilyen hit? Vajon nem jobb-e és az ember
és egy istenszellemhez nem méltóbb-e gondolkozni és idővel rá is jönni, hogy a hold mégis más
kell hogy legyen, mint egy kenyér amely csak a paradicsom madarak táplálékául szolgál?
8. Az én alapelvem ez: Mindent vizsgálni s a jót és igazat legalább a legközelebb
bekövetkezendőig megtartani addig, míg valahonnan jobb és erősebb világosságot nem nyerünk.
Mert hiszen a fekete éjszakában a Szent János bogárka is jobb, mint semmi fény. Ennélfogva a
léleknek ezt a fényszikráját értelemnek nevezik s ez még mindig jobb, mint a legtávolibb
valószínűséget is nélkülöző tévhit.
9. De felteszem azt az esetet, hogy egy előzetesen elmondott igazságot el kell hinnem,
anélkül hogy a legcsekélyebb mértékben módomban volna meggyőződni arról, hogy az valóban
igazság, mivel ehhez az értelem és a tapasztalatok hiányoznak; mi lehet egy ilyen hit egyéb mint
a legelvakultabb tévhit, Vagy mit ér nekem az elhitt igazság, ha nem értem azt meg, sőt nem is
győződhetem meg arról, hogy az valóban igazság, Mit érne az arany, ha az emberi értelem nem
tudná azt megkülönböztetni egy más, értéktelen durva fémtől? Eszerint, ha az ember valamit
hisz, azt értelemmel kell hogy higgye, mert különben a hazugság és igazság mindegy kellene
hogy legyen előtte.
10. Ha te azt mondod nekem: Messze azon kék hegyek mögött egy város terül el, amely
a legértékesebb drágakövekből van felépítve s a benne lakó emberek mind óriások. S ha én elég
buta és vak volnék, akkor azt szóról-szóra el is hinném neked s abba bele is nyugodnék. Ha
azonban egy más ember jönne hozzám és azt mondaná nekem: Te, e kék hegyek mögött
semmiféle város nincs, még kevésbé valami óriási emberek mit, fogok mint értelem nélküli
ostoba, sötét ember tenni? Megmaradok az első állítása mellett, habár az rikító hazugság és
vakmerő gúnnyal a második igazságát elfogom magamtól utasítani? De vajon ez egy magas
bölcsességű Istennek mindegy?
11. Márpedig hogyha a názáreti egy Isten, telve a legnagyobb bölcsességgel, ami fölött
már nem kételkedem, mert értelmemmel felismerem, akkor valósággal butaság volt tőle, hogy az
embereket arra tanítja, hogy hazugságot és annak hamisságát felismerjék s annak ellenére
elfogadják az igazság világossággát és annak javait minden éles értelem nélkül.
12. Te jól láthatod, hogy ebben a dologban nem győzhetsz meg engem még 1000
csodával sem. Ennélfogva a jövőben ne csúfolódj az én értelmem felett, ellenben hagyd meg a
maga mivoltában és inkább mutasd meg, hogy az isteni názáreti hol tartózkodik, hogy előtte illő
módon meghajtsam térdeimet és imádjam őt. “
58. FEJEZET
Rafael válasza: Csupán a szeretet által éri el az értelem élességét.

Erre szolgáló példák.
1. Mondja Rafael: “De barátom! Te most valósággal fennakadsz valamin, amit rám
akarsz hárítani. Hogy tudod azt rólam feltételezni, hogy ellensége vagyok a tiszta emberi
értelemnek? Amikor azt mondom neked, hogy csak megfelelő éles értelemmel találhatod meg
itt a názáretit, ezzel arra akartam utalni, hogy még a legvilágosabb értelem sem fog itt célhoz
jutni, mert mindenek előtt csak a kedélyvilág, azaz a szeretet vállalkozhat erre a feladatra, mivel
ő maga is a legtisztább szeretet! De ebben az értelem sem hiányozhat, mindenesetre a szeretet
kell hogy megelőzze; e nélkül tisztán csak az értelem semmit sem ér el.
2. A názáreti külső személyén semmi sem múlik, sem azon, hogy te őt mágusi
lelkesedésedben Istenné emelted. Minden csak azon múlik, hogy a szíved mit szól hozzá!
78
3. Ha meg volna az ügy iránt és az ügyért a kellő meleg érzésed, akkor a názáretit eddig
már felismerted volna s nem lenne szükséged nálam felőle kérdezősködnöd, mert a szeretet a
szeretetet könnyen feltalálja, de eddig nálad mindig csak a józan, de hideg értelem volt túlsúlyban
s ezért kell neked Az iránt kérdezősködnöd, Aki oly közel áll hozzád. Vagy úgy véled, hogy ezzel
annak a vak tévhitnek, amelyet ti, esseusok leginkább kultiváltok, akarok szószólója lenni? Oh
mily durván tévedsz!
4. Amikor én azt mondom, hogy tisztán csak világi értelem nem elégséges, ezzel csak
annyit mondok, hogy a világi értelemhez még annak legtisztább szférájában is a még sokkal
magasabb rendű tiszta szellemi megismerés kell hogy társuljon, hogy a legmagasabb rendűt meg
lehessen ismerni és ha én kézzelfogható módon erre akartam utalni, te, mint világosan
gondolkodó hogyan tehetsz nekem szemrehányást, hogy ellensége vagyok az értelemnek és a
magasabb rendű megismerésre csak a szamarakat és ökröket tartom alkalmasnak? Nem veszed
észre, hogy tiszta értelmed megint túl lőtt a célon?
5. Lásd, az emberek minden fontos polgári életviszonyai közepette is igen bölcs
törvényeket találtak ki s azokat szentesítették, de ezek között vannak egyesek, amelyek igen
kegyetlenek, nevezetesen a legtöbb büntető törvény. Például mondjuk, egy egyén a
törvényszakasz megismerése folytán vétett az ellen, azonban a törvény karja utolérte őt és
odahurcolják a törvényt jól ismerő szigorú bíró elé! Ha ez aztán tisztán csak emberi értelme
szerint ítél, akkor minden irgalom nélkül a vádlottat a bűntető törvény értelmében halálra fogja
ítélni.
6. Azonban hogyha a bírónak felébresztett világi értelme és törvénytudása mellett még
meleg, szeretettel érző szíve is van, akkor ez a szív a rideg értelemnek a következő ellenvetéseket
fogja tenni s így fog szólni: A törvényt, amely csupán rideg tyranikus zsarnoki szenvedélyből
eredt s amely oly irgalmatlan, nem lehet ebben az esetben alkalmazni; mert a fennálló törvényről
az illetőnek nem volt tudomása és azt itt feltétlenül tekintetbe kell venni! Mert ha egy ember a
háztetőn áll és maga alatt a földön fekve lát egy másik embert és rosszakaratból ráugrik, hogy
ezzel őt megölje vagy legalábbis súlyos testi sértést okozzon neki, az ilyen embert gonosz
szándékáért a legsúlyosabb büntetéssel kell súlytani; de hogyha egy ember a háztetőről
vigyázatlanságból esik le és esésével a ház előtt vagy véletlenül arra haladó emberre esik s az
illetőn halálos sérülést okoz, akkor az ilyen szerencsétlen esetben teljesen ártatlan és a bíró dolga
most megkülönböztetni, hogy mely körülmények szolgáltak okul, ami által egy ember
gonosztetővé vált.
7. Ha egy idegen, aki írásainkban, nyelvünkben és törvényeinkben teljesen járatlan,
mindjárt országunkba való érkezésekor vét törvényeink ellen, igen kötelességünk feltartóztatni
és törvényeinkkel tolmács útján megismertetni. S csupán akkor, amikor a már megismertetett
törvény ellen ismételten vét, büntethető meg. Helytelenség tehát azt mondani, hogy egy olyan
törvénynek nem tudása, amely valamely országban szentesítve fennáll, senkit sem mentesít, mert
hogyan vegyen tekintetbe valaki egy olyan törvényt, amelyről soha senki sem hallott? - És most
bíráld meg te, hogy a két bíró közül melyik ítélt jog és igazság szerint? Az egyik, aki törvény
szabályai szerint csupán a hideg értelmet vette vezérfonalául, vagy a másik, aki szívében mint
ember irgalmat érzett a bűnössel szemben s ezáltal a törvény hiányosságait és ostobaságait
bizonyította be? “
8. Mondja Roklus: “Nyilvánvalóan a második. “Mondja Rafael: “De mi volt az, ami
fokozta a második bírónak belátását és értelmét? “Mondja Roklus: “Nyilvánvalóan a szívében
levő szeretet, amely az irgalmat felébresztette a bűnös iránt. Ő nem akarta a bűnöst kárhoztatni s
ezért kezdett mindent élesebben vizsgálni s ezáltal egész sereg olyan enyhítő körülményt talált
amelynek a vétkes javára szolgáltak. “
9. Mondja Rafael: “Nagyon jól és helyesen beszéltél! S mi következik ezekből minden
ember számára, minthogy mindenféle tudás és tapasztalat által felébresztett értelem és élet
minden helyzetébe és viszonyába csak akkor nyerhet éles betekintést, hogyha a szívében lévő
szeretet átmelegíti és az egyre jobban fellobbanó szeretet lángját átvilágítja! S vajon ezzel az
értelemnek ellenfelévé lettem, hogyha bizonyos intelmek által figyelmessé tettelek arra, hogy
79
éles értelmed tulajdonképpeni élessége nagyon is hiányzik és igaz szeretettel emelkedj fel Ahhoz,
Akit csak most keresel és eddig nem találtál meg, ahogy az előbb azt elmondottad? “
59. FEJEZET
Rafael leleplezi Roklus benső véleményét az Úr felől és így rámutat a száj és szív beszédének
különbségére.
Roklus és társait szorongó érzés fogja el ezzel a gondolatolvasóval szemben - leakarnak
mondani arról, hogy az Urat megismerjék.
Rafael komoly intelme.
1. Rafael: “Tökéletes igazság az, amit a híres názáreti felől hallottál s ami lehetetlennek
látszott előtted; és te, ha nagy fáradságodba nem kerülne szívesen találkoznál Vele, de keresni
nem keresed Őt és ezt gondoltad magadban: Mi amúgy is kiküldöttük néhány testvérünket, hogy
ezek értesítsenek bennünket arról, hogy ő mit tanít és cselekszik. Ezek a testvérek azonban
elszakadtak tőletek s az ő tanítványaivá lettek s így semmi hírt sem hoztak felőle s ez olykor
aggódó érzést keltett bennetek s ezáltal azután napról-napra egyre jobban gyötört a kíváncsiság
titeket, hogy a názáretit személyesen megismerjétek.
2. Barátom, csupán a kíváncsiság még nem szeretet! Valld be magad, hogy a názáreti
iránt való szereteted körülbelül nem hasonlít-e ahhoz a legyőzött harcoshoz, aki legyőzőjének
csupán önmagában felismert gyengeségéből a legbarátságosabb módon megadja magát, nehogy
az erejének további bizonyítékait rajta gyakorolja! Te a názáretivel szemben tulajdonképpen
titokban különös félelmet érzel és csak úgy teszel, mintha nagyon vágyakoznál Vele
megismerkedni. Én azonban kedélyvilágodban egészen más érzéseket is látok és tudod-e, hogy
ezek az érzések szavakba öltöztetve miképpen hangoznak? Hallgass ide, én majd tolmácsolni
fogom.
3. Ezek a szavak azt mondják: Oh, te szerencsétlen názáreti, éppen most kellett neked a
látóhatáron feltűnnöd! A mi jeles intézetünk dolgai éppen most haladtak a legjobb menetben és
a rossz szél most kellett hogy idehozzon téged; mert ki érti a dolgokat jobban mint te? Ez a
názáreti olyan csodákat tesz, amelyekkel szemben összes dolgaink hamuvá válnak és azok általa
még inkább gyanússá és értéktelenné lehetnek; ez olyan élősdi a mi bőrünkön, amit onnan kiirtani
sohasem lehet! S még kénytelenek vagyunk a gonosz játékhoz jó arcot vágni! Mindent kövesünk
el, hogy ellenségünkké ne váljék, mert ha egyszer ellenségünkké lesz, akkor vége is van az egész
intézetünknek! S mi akkor hová megyünk és mihez kezdünk?! Legyőzni Őt soha sem lehet; itt
tehát az a feladat: okosan munkához kezdeni a még legtávolabbról sem mutassuk vele szemben
barátságtalanságot, hanem Őt mindig a legnagyobb előzékenységgel kezeljük és a lehető
legnagyobb szeretetreméltóságot és szolgálatkészséget tanúsítsunk és akkor mint állítólagos jó
ember sohasem fog ellenünk fegyvert emelni s legalább békében hagy bennünket!
4. Lásd barátom, ezt és még egyebeket tartalmaz a ti benső érzékvilágotok, amivel
szemben annál kevésbé lehet ellenvetésed, kivéve az általam most mondottak meghazudtolását,
ami azonban szintén nem egykönnyen fog menni, mert azonnal szemeid elé állítanám saját kezed
által megírt okmányaidat, amelyeknek nagyon is körmönfont tartalma itt valóban igen nagy
feltűnést keltene. És ez volna az a bizonyos dolog, ami meglehetősen ősz hajadat az égnek
meresztené! Igazam volt tehát amidőn azt mondottam neked, hogy csak kíséreld meg éles
eszeddel a híres názáretit keresni. Mit szólsz mindehhez? “
5. Mondja Roklus egészen találva: “Kedves barátom! Ha te az én legbensőbb érzéseimet
is így kitudod olvasni, akkor a veled való minden további vita megszűnik és kénytelen vagyok
előtted térdre borulni és tőled bocsánatot kérni eddigi ellenvetéseimért.“
6. Mondja Rafael: “Lásd, ennek is ki kellett jönni belőled, hogy a názáreti elé kerülj és
most kövess engem!“
80
7. Mondja Roklus igen zavart hangon: “Barátom, mindez nagyon szép és fennkölt! Igen,
igen ebben - hogy is mondjam - igen, igen - nagy méltóság rejlik s emberfölötti tisztesség, hogy
az ember a föld leghatalmasabb és legfennköltebb Lényével ismertessék meg! Igen, igen így is
van! Hogyha egy ilyen tökéletes isteni ember minden kifürkészhetetlen csodaereje mellett azt a
különös képességet is bírja, hogy a hozzánk hasonlókat keresztül-kasul átlásson és olyan
embereknek, mint amilyen én magam is vagyok, egész életfolyását a világ előtt leleplezze; ebben
az esetben az ilyen isteni férfiúval való közelebbi ismeretség egyáltalában nem kellemes! A
legszívesebben inkább elszaladnék innen, minthogy itt maradjak. Mindezekhez az este is nagyon
közeledik s még a mai napon több üzleti dolgot kellene elintéznünk. Már megbocsátasz nekünk,
ha tiszteletreméltó ajánlatodat mégis kénytelenek vagyunk elutasítani, azaz ha nem feltétlenül
szükséges, hogy a leghíresebbek leghíresebbjét nem kívánjuk megismerni. Természetesen
azonban, ha te ezt reánk nézve jónak és feltétlenül szükségesnek találod, akkor magától értetődik,
hogy mi veled, mint a legnagyobb szellemi jótevőnkkel szemben nem fogunk ellenkezni, de
őszintén szólva nekem nem nagyon kellemes egy ilyen óriási emberi hatalom és bölcsesség
nagysággal szemtől-szemben állni, mert természetesen, hogy az ember mellett senkinek érzi
magát S míg az ember ezerszeresen semmivé válik, amíg aki kifürkészhetetlen s minden a
mindenben, ezen teljességben magát egyre jobban és jobban hatványozza. A semmiségnek ezen
tudata fáj a szívnek is; s ezért nincs valami különös örömem abban, hogy a híres názáretit
szemtől-szemben megismerjem. “
8. Mondja Rafael: “Ha nem fogjátok megismerni őt, akkor eljátsszátok lelketek
örökéletét mindörökre s ehhez még az imént egészen helyesen megjegyezted, hogy mindent
elnyerhess, egyedül csak a názáretit akarod bírni. Most még itt van az alkalom, de csak holnap
reggelig. Holnap hajnalban innen való elutazását már változtathatatlanul elhatározta s hogy hová,
azt rajta kívül senki sem tudja. Ennélfogva nincs mulasztani való időtök, ha az örökéletet
elakarjátok nyerni! “
9. Mondja Roklus: “Akkor kérünk vezess bennünket hozzá; ilyen körülmények között
talán mégsem fog agyonütni bennünket!? “
10. Mondja Rafael: “Az igazi életet megfogja neked adni, de a jelenlegi áléletetekben
egy hajszálnyit sem tesz. Ennélfogva kövess engem, ahogy az imént már ajánlottam.“
60. FEJEZET
Roklus most már követi Rafaelt az Úrhoz.

Jézus szavai Roklushoz. Példa a világi törvényről.
Az Úr a szeretet lényegéről beszél és az erről alkotott különféle fogalmakról.
1. Csak most határozta el magát Roklus, hogy Rafaelt Hozzám kövesse és azt a 30 és
egynehány lépést, ami Hozzám vezet bátran megtegye De mivel mint az imént Cyrenius mellett
ültem az asztalnál és vele uralkodói rendszabályok fölött értekeztem és Rafael Roklust Cyrenius
irányába vezette, így szólt Roklus a megtett 30 lépés után: “Te most megint a főhelytartó elé
vezetsz engem, akivel az előbb már mindent elintéztem?! Talán csak nem az általam jól ismert
Cyrenius a keresett názáreti?!”
2. Mondja Rafael: “Ö bizonyára nem; ellenben közvetlenül a jobbján ülő s egyszerű
kinézésű férfiú az! Tehát most már ismered s így egyedül is Hozzá mehetsz. “
3. Mondja Roklus: “Könnyű volna; csak 10 és egynehány lépés és ott volnék előtte! De
hogy szólítsam meg őt? “
4. Mondja Rafael: “De te minden értelmed, ismereteid és tapasztalataid dacára mégis
zavarban vagy? Ez még előttem is homályos egy kissé! Menj Hozzá és mond Neki: Uram
Mesterem! Itt áll előtted egy éhes és szomjas, tápláld a lelkét és erre mindjárt megkapod az illő
választ. “
5. Roklus benső szorongó érzései között ezt meg is tette és Én komoly, de nyájas
tekintettel hozzá fordultam és így szóltam: “Barátom! Tyrusból és Sidonból az út Cazarea-
81
Filippiig és onnan idáig nyilvánvalóan közelebb, mint innen Hátsó-Indiáig, ahol a kelet sihinitái
az India fölött levő legmagasabb hegyeken túl messze elnyúló hatalmas falat építették. Te ott
kerested az igazságot és ismét az igazságot; mert hogyha az igazságot megtaláltad volna, azt
mégsem ismerted volna fel, de ha felismerted volna, nem lett volna az számodra kellemes, mert
ha az igazság nincs egyesítve szeretettel, akkor hasonlít az északi vidékek napsütéséhez! A nap
ott is megvilágítja a földet, de mivel ez a világosság minden melegség nélkül való, nem élteti a
föld talaját és mindent holttá dermeszt !
6. A bíró a törvény szerint szintén keresi a teljes igazságot. A gonosztevőt minden
eszközzel vallomásra kényszerítik, a tanúkat is szigorú eskü alá vonják; végül kiderül a teljes
igazság; de kinek javára és hasznára? Ez is igazság, de szeretet nélkül való, tehát fény, de
melegség nélkül - és emberöléssel végződik! És lásd, ugyanilyen igazságot kerestél te is és
nagyrészt meg is találtad természetesen nem benső életed felélesztésére, hanem szellemed
megölésére, amely a szeretet minden ember szívében!
7. Mivel azonban a te szellemed a merev és anyagias igazság tömegének súlya
következtében csaknem halálos nyomás alatt volt, tehát szükségképpen az Istenség legkisebb
nyomát is el kellett hogy veszítsed s miután Isten Maga is Őslénységében nem egyéb, mint a
tiszta Szeretet, tehát Őt is csak szeretet által lehet megérteni.
8. Te halvány sejtelmeddel tudtad bár, hogy a szeretet minden lénynek és dolognak
alapeleme; de hogy mi a szeretet önmagában véve, azt nem tudod és nem is tudhattad, mert attól
érzésed és lelked érzékei nem kaptak soha indítatást.
9. A szeretetről alkotott fogalmad hasonlít ahhoz, ami fogalmad van a csillagok
lényegéről; van fényük de nem adnak meleget. És azzal a tudással, amellyel a te értelmed bír,
lehetetlen egy csupán a te értelmed előtt ismert dologról megtudnod, hogy annak fénye szintén
tűztől ered-e?
10. A nap melegét érzed és úgy ítélsz, hogy az tűz kell hogy legyen, mégpedig
kiszámíthatatlanul hatalmas tűz, mert az egy általad nem egészen ismeretlen rendkívül nagy
távolságból a földet olyan nagyon feltudja melegíteni.
11. A holdról teljesen az ellenkezőjét állítod, mert innen még nem éreztél e csillagzatról
meleget. A többi csillagról pedig nem állítottál semmit, mert azok hatását még nem érezted,
csupán gyenge fényüket láttad.
12. Mivel azonban a neked oly kicsinyeknek látszó csillagokról kevés jutott
megfigyelőképességedhez, tehát életed régióiból sohasem szólítattál fel, hogy arról gondolkozz,
tulajdonképpen mik a csillagok és hogy van-e bennük tűz vagy nincs? Vagy hogy azok testek-e
vagy csupán valami súlynélküli fénypontok?
13. De hogy az ember egy dologról valami képzetet alkosson magának, kénytelen a
dolog felől szükségképpen gondolkozni kezdeni; de hogy egy dolog felől bizonyos buzgósággal
tudjon gondolkozni, annak értéke kell hogy legyen, azonban az mindig attól a szeretettől függ,
amely aziránt a dolog iránt ébred bennünk. “
61. FEJEZET
Az Úr a szeretet lényegéről és az értelemmel való kutatás elégtelenségéről különösen a szellemi

igazságok dolgaiban.
1. Az Úr: “A szeretet mindenkor a felserkentett benső élet következménye s azt a

felserkentést valamely dolog behatása idézte elő.
2. A benső élet a szeretet, tehát tűz, telve melegséggel; hogyha ez a tűz valamely dolog
behatása által, amely maga is tüzet rejt magában, tápláltatik - amiképpen takaréktűzhelyben
jobban ég a tűz, ha jó tűzifát rakunk rá - s egyre serényebb és életmelegebbé lesz aziránt a dolog
iránt, amely szintén tüzet foglal magában.A lángok hatalmasabbakká és fényük világosabbá lesz
és a lélek is csakhamar sok világosságot fog nyerni egy olyan dologra nézve, amely előtte még
ismeretlen volt. S ezáltal a szeretet aziránt a bizonyos dolog iránt is mind nagyobbá és nagyobbá
82
válik és az ember nem fog többé attól a dologtól eltántorodni, amíg teljesen meg nem ismeri és
tökéletesen tisztán nincs azzal, hogy mi mindent találhat benne és mit tartalmaz. Ez azonban csak
akkor történik meg, ahogyan a dolog iránti szeretet mindig nagyobb és bensőség teljesebb lesz.
3. De ha az élet valamely dolog iránt az emberben nincs felserkentve, az hidegen marad
és a legcsekélyebb mértékben sem törődik azzal a dologgal, ha az még oly fontos is, amiképpen
a lángnyelvek sem nyaldossák azt a fát, amely távol fekszik tőle.
4. Az embert valami dolog fel kell hogy serkentse, hogy az iránt az élet meleg
gondolatokba merüljön. A hideg igazság által, amely a távoli csillagfényétől ered s amely olyan,
mint a távoli csillagok fénye, benső életet felserkenti nem lehet soha, mert benső ellensége mellett
soha nem emelkedik fel, hanem inkább lesüllyeszti!
5. Te is mindig jéghideg értelemmel kutattál és az erre való indíttatásul ugyancsak a
hideg értelmed szolgált, amely semmit sem fogadott el, amit nem lehetett valamely érzékkel
érzékelni.
6. Így kerested te Istent számolótábláddal a kezedben. Szeretnéd megtalálni az “A“- t,
de nem találtad meg ennek a fontos betűnek még az alapvonalait sem. Te az északi vidékek
havában és jégmezőin növényeket kerestél, azonban nem találtál semmit - jóllehet a hó fehérsége
megvakított.
7. Én itt a hó és jégmezők alatt hidegen bíráló értelmet értem és még hidegebben számító
észt, amely semmiféle benső szellemi szemléletre nem képes, mert az, mint durva anyagi, valami
tiszta szellemi által nem tudott felserkenni!
8. Sok minden feltűnt neked, mint például az előtted teremtőnek látszó természetben
előforduló formák folytonos ismétlődése. Te egy öntudatos és hatványozottan intelligens
életerőre gondoltál ami teljesen öntudatán van, amely áthatva és megragadva a nyers anyagból
azokat az egyenlő formákat ismét elővarázsolja. Te az egész földet, holdat, napot és csillagokat
mind egy templomnak tekintetted, amelyeken csupa láthatatlan mágus garázdálkodik; India
ebben a hitedben néha látszólag meg is erősített téged s ezen az alapon lettél te esseusi
varázskamráitoknak főalapítója.
9. De mivel mindezt hideg értelmeddel tetted, amellett kedélyvilágodat sohasem
engedted előtérbe, tehát nem találtad meg az élet alapját akármilyen közel jutottál hozzá
értelmeddel s újból eltemetkeztél a hideg és holt anyagban s ott kerested üdvösséged és ugyanott
akartad más emberek üdvét is megalapozva látni.
10. A te dolgod most már határozott sikerrel haladt előre, mert ennek az intézetnek eddig
is feje voltál és vagy mindig még, amely igen alkalmas a laikus emberiséget a sötét tévhitbe
sodorni; a jobbakat és gondolkodni tudókat azonban a legnagyobb és legsúlyosabb anyagiasságba
süllyeszteni.
11. Te bár leromboltál élő bálványtemplomokat, de azok helyébe jobbakat nem építettél.
12. Benned volt a halál és te abban még szívesen látott vendéget is találtál; mert a
megsemmisülés minden életnagyságot messze felülmúlt nálad!
13. S miért történt ez veled? Mert szívedben nem engedted a szeretetet kicsírázni s a
benső élettüzet magadban még mérsékelt lánggá sem engedted szítani! De mivel te a szíved külső
rétegeit sem bírtad nagyobb tevékenységre indítani, hogyan lettél volna képes akkor a szellemi
szívrészed benső, sőt legbenső életelemeit, amely állapotban az egész szív az élet igaz tüzében
gyorsabban kezdett volna dobogni s megvilágította volna öntudatod önmagad megismerésére és
az ebből fakadó isteni megismerésre!„
62. FEJEZET
Az Úr az értelemről, az észről és ezek fogyatékosságairól a szellemi megismerésben.

A megismerés valamint a szeretet magas értéke s annak világossága a szellemben.
Az igazság szférája.
Az Úr bizonyságot tesz Önmagáról.
83
1. Az Úr: “Ebből tehát jól átveheted számodra azt, hogy az ember csupán értelmével s
még oly tiszta és világos eszével mindazt, ami szellemi, felfogni nem tudja. Ő nem érti az életet
és annak végcélját, mert az észnek és értelemnek székhelye az agyban és vérben van, amely az
agyat bizonyos tevékeny feszültségben tartja és ezáltal megkapja azt a képességet, hogy a
materiális világ benyomásait és elképzeléseit felfogja, alakjukat és hatásukat megkülönböztesse
s végül azokból mindenféle következtetést vonjon le.
2. Mindezek azonban az anyag képzetei és tükrözései, amelyekben a fej értelme
sohasem tud valami szellemit felfedezni.
3. S mivel az élet nem lehet más, csupán szellemi, tehát csak szellemiekben és általuk
lehet felfogni.
4. Az emberben tehát még más érzékek is kell, hogy legyenek, amelyekkel a szellemi
életelemeket fel tudja magában fedezni és szemlélni s hogy azt mélységében, vonatkozásaiban
és összeköttetéseiben egyre jobban és jobban megértse.
5. És melyek ezek a benső érzékek? Lásd és halld!
6. Itt csak egyetlen egy érzék létezik s ennek a neve Szeretet, ez pedig a szívben lakozik;
ezt az érzékkel kell mindenek előtt erősíteni, fejleszteni, megtisztítani és bármit tegyen is az
ember, mit akar, gondol és amikor ítél, az meg kell és át kell hogy világítva legyen a tiszta szeretet
élet meleg - és fénylő lángja által, hogy miden szellem egykor felébredjen az emberi szívben
keletkezendő életnap hajnalán.
7. Ha valamennyi életszellem gondolatban, szóban, cselekedetben és működésében
életre kel, azok mind serényen mozogni kezdenek és a benső szellemi világossággal teljes ember
csakhamar észreveszi jelenlétüket, mert azok már mozgásuk kezdetén különböző formákban
kezdenek megnyilatkozni. Ezek a formák azonban nem üres és véletlen alakulások, hanem
valamennyien megfelelnek az Isten Rendjének szférájából eredő látható szellemi
tevékenységnek.
8. Ezt azonban az ember eszével és hiú értelmével sohasem lehet szemlélni, hanem
csupán szeretetszellemének élettől lángoló szemeivel.
9. Ennélfogva ezt mindörökre szigorú életszabálynak tekintsd és ezek után azt
mondhatod: Külön világi értelem nem tudja azt sohasem megokolni, sem szemlélni, ami az
emberben van, ezt egyedül csak a szellem teheti az emberben; így Istent sem ismerheti fel senki,
csak az emberi szívben felébredt és tevékennyé lett Isteni Szellem által, Aki mint Isten Maga a
legtisztább Szeretet s ez az örök szombat az emberi szívben.
10. Látod, ezt a legnemesebb részt még sohasem ápoltad szívedben és sejtelmed sem
volt annak értékéről; ennélfogva nagyon is érthető az, hogy miképpen lehettél oly konok
istentagadó és a mindent megteremtő, mindent átható és megtartó Istenség nyomára miért nem
jöhettél minden keresésed ellenére.
11. Most sem lesz valami könnyű neked, hogy te az Istenséget igaz létében és
működésében megismered, mert agyad képzeleteivel együtt eldurvult már. Arra volna szükséged
tehát, hogy szívedben hatalmas élettüzet élessz; esseusi mivoltoddal feltétlenül fel kell hagynod
s minden életszféráidban és vonatkozásaiban meg kell alázkodnod és tökéletesen új emberré kell
lenned; minden eddigi életteóriád és életnézeted az egyedüli benső igazság szerint bírálva teljesen
helytelen és hamis, amellyel soha nem juthatsz a benned élő legbensőbb isteni életnek még
előcsarnokába sem!
12. Azonban minden még nem veszett el nálad, sőt te még nagy dolgokat is elérhetsz,
de a legszabadabb akaratodból önmagadból tevékenykedve kell új emberré válnod és legbensőbb
meggyőződésedből minden erőddel hozzá kell hogy járulj ahhoz, hogy intézetetek
garázdálkodásának vége szakadjon, mert különben lehetetlen volna benső szellemi
egyéniségedhez jutnod, mivel az ember legbensőbb élete legmagasabb rendű igazság, amelybe
teljesen bele kell olvadnod. Ez azonban soha nem volna képes fejlődésnek indulni, ha a hazugság
és csalás tevékenysége által táplálod!
13. Minden lépésedet a gondolkozásban, akarásban, beszédben és cselekedetben a
legmélyebb igazság kell hogy kísérje, ha azt akarod, hogy benned a legbensőbb élet a
84
legfényesebb igazsággá váljék; de hogyha ez az eset nem áll fenn nálad alfától ómegáig, akkor -
jegyezd meg jól - a benső élet benned nem egyéb hazugságnál.
14. Most már körülbelül tudod hogyan áll a dolog a te tiszta eszeddel és éles értelmeddel.
Rajtad áll a szabad választás, hogy elakarod-e érni az örökélet vagy az örökhalált. Én az Vagyok,
Aki Vagyok s Én megadhatom az örökéletet, de meghagytam az örök halált is!
15. Abból azonban, amit Én neked most mondottam, egy hajszálnyit sem engedhetek el
soha! Mert a föld és ez a látható menny el fog múlni jelenlegi formájában, alakjában és
lényegiségében, de az Én Szavaim soha! Tégy tehát amit akarsz! Én még rövid ideig leszek csak
itt! “
63. FEJEZET
Ruklus és 12 kartársa zavarban;

közülük egyik helyes beszédet mond, amellyel felnyitja Roklus és társainak szemeit.
1. Ruklus és 11 társa ugyancsak elkezdte a füle tövét vakarni és nem tudta, hogy mit
válaszoljon Nekem. Roklus odamegy hozzájuk s társalogni kezd velük mondván: “Ezt jó előre
gondoltam, amikor engem az ifjú a názáretihez utasított, hogy főcélja az lesz, hogy a mi népünk
javát szolgáló intézetünket megsemmisítse. Úgy látszik, hogy mindenek előtt ez bántja a názáretit
a legjobban! De az ő teozófiai frázisaival bennünket nem fog egyhamar a sarokba szorítani!
2. Igaz ugyan, hogy szavaiban sok igazság rejlik; de a mi jól berendezett intézetünket
mégsem fogja egykönnyen megbuktatni. De én ezzel nem akarlak benneteket semmire sem
kényszeríteni, csak azt tegyétek, amit akartok, mert ti éppúgy a helyzet urai vagytok, mint én. “
3. Mondja egy harmadik, aki időközben utánunk jött Cazarea Filippiből: “Roklus
barátom! Én az egész vitát mindvégig a legnagyobb figyelemmel hallgattam és pontosan
megfigyeltem mindazt, ami itt végbement és nyíltan be kell vallanom, hogy te véleményedben
nagyon igazságtalan vagy s meglehetne tébolyodni a te szellemi vakságod miatt. Te nyíltan
beszéltél így, de magadban egészen mást gondoltál! Az ifjú előtt valósággal istenítetted a híres
názáretit, magadban pedig Egyiptom legrégibb és legtitkosabb iskolájából származó mágusnak
tartod őt! Tudjuk mi azt nagyon jól, hogy milyen lábon állanak a mágusok és az előttük nagyon
jól ismert orákulumok jóslásai.
4. Gondold csak meg, hogy ismersz-e olyan varázsigét, amellyel egy gránitkövet egy
pillanat alatt színarannyá lehet változtatni,? Ez az egyetlen csoda, ami összes csodáinkat
érvényteleníti, melyek nincsenek egyébre, mint tisztán csalásokra alapítva. Mindezek mellé nézd
meg ezt a gyönyörű házat, a kertet messze kiterjedő kőkerítéssel, a kikötőt hajóval; nézd meg
továbbá azokat a gyönyörű gyümölcsfákat a kertben és a szőlővesszőket a legkitűnőbb
szőlőfürtökkel. Négy órával ezelőtt ez a hely még pusztaság volt s ilyen volt akkor is, amikor a
lábammal érintettem, mert a tengeren dolgom akadt! Most nézd meg ezt a pusztaságot, - micsoda
bőség, mennyi áldás!
5. Képes volna-e ezt ember, ha a mágiába még annyira is be van avatva - létrehozni? Én
mondom azt neked, hogy eddig ismereteink itt megszűnnek. A mi összes tudásunk csalás s nem
alkalmas semmire! Ha ezen isteni férfiú mellett megakarunk állni, nyilvánvalóan azt kell
tennünk, amit a názáreti olyan jóindulattal ajánlott neked! Én ugyan nem tartozom a ti titkos
tanácsaitokhoz, csak alig néhány órája jöttem hozzátok, de azt mondhatom nektek, hogy abból,
amit én hűségesen megfigyeltem, állíthatom, hogy a mi előkelő hazug és csaló intézetünkkel
mindnyájan elvesztünk! A legnagyobb bolondság volna itt ilyen körülmények között a názáreti
Istennel dacolni; mindezekhez a világ legnyíltabb szemével láthatjuk azt, hogy az összes római
nagy méltóságok és hatalmasságok legbensőbb barátai! Csak azt kell mondania: Tüntessétek el
ezt az intézetet, - és mi megszűntünk létezni. De mi lesz aztán mivelünk? Én a magam részéről
azon a véleményen vagyok, hogy mindnyájunknak el kell fogadnunk azt, ami ez az isteni názáreti
férfiú olyan szeretettel ajánlott. Egyébként az igen rossz feltevés részedről s egészen nyíltan
85
minden tartózkodás nélkül meg is mondom a szemedbe, hogy te a kézzelfoghatóan isteni férfiút
előttünk azzal akartad megrágalmazni, hogy ő téged azért munkált így meg, mert utjaiban a mi
intézetünk hátráltató gátat képez. Hisz ez igen nevetséges! Neki, az Úrnak szolgáljon akadályul
a mi rongyos intézetünk?!
6. Én azt mondom nektek mindnyájatoknak, hogy amilyen kevéssé tudjuk mi a holdat
keltében megakadályozni akármennyire fújunk és kiálltunk ellene - éppoly kevésbé lesz képes a
mi levegőből lévő intézetünk e mindenható isteni férfiú utjainak akadályul szolgálni! Hiszen
neki nem is kell valami nagyon belefújni, csak egy kissé akarnia kell s minden varázsló
készülékünk levegővé válik! De mi lesz azután velünk?! Ennélfogva itt van a legfőbb ideje
annak, hogy most még meggondoljátok magatokat. Menj tehát most hozzá s hűségesen és igaz
szívvel mondd meg neki, hogy te és mi valamennyien szilárdan azt akarjuk, amit ő neked
tanácsolt, mert ennél a cserénél lehetetlen, hogy bármit is veszítünk s így intézetünket úgy fogjuk
átalakítani, ahogy neki tetszik; s azután ő lesz a mi intézetünknek ura és mestere, mi pedig aztán
hűséges tanítványai akarunk lenni. S ti nem vagytok velem egy véleményen? “
7. Mondják a legtöbben: “Egész tökéletesen, de vajon ő elfogad-e bennünket
tanítványainak?“
64. FEJEZET
Ruban, a jó szándékú szónok és Roklus az ügyért és az ellen.

Rubánt, mint az esseusok küldöttjét az Úrhoz utasítják.
1. Így szól a jó szónok, akinek neve Rubán: “Ezt megfogja tenni, mert erről kezeskedik
az ő rendkívüli emberbaráti arca! Mi a véleményed neked Roklus, aki még mindig valami
ostobaságot akarsz kisütni? “
2. Mondja Roklus: “Igen, igen neked igazad van, én is ugyanezen a véleményen vagyok;
de hogyha ő csak olyan feltétel alatt tenné meg, hogy a mi nyilvánvaló hazugságainkat a népnek
kinyilatkoztassuk s hogy egynémely földi kárukért kárpótolják, amelyet a mi csaló
varázslatainkkal okoztunk, akinek közületek kedve és szeretete van ebbe a diába beleharapni, az
csak harapjon. Nekem egyelőre még igen kevés kedvem van ahhoz a nép által darabokra
tépessem magam; ez nagyon veszedelmes dolog. Először szeretném azt hallani, hogy erre
vonatkozólag ő mit kívánna tőlünk; ennélfogva még egyszer odamegyek hozzá s majd meglátom,
hogy erre vonatkozólag milyen kívánsága lesz velünk szemben; hogy a nép előtti leleplezés
tőlünk induljon ki, arról szó sem lehet. “
3. Mondja Rubán: “Ilyet ő nem is fog tőlünk kívánni, mert ezt jobban fogja tudni, mint
mi valamennyien. Egyik dolognak a másikból kell kiindulnia, mert a természetben nincs ugrás.
Hogy mi csaló eszközeinkkel néha ugratunk, ebből nem lehet következtetni, hogy ő is ép úgy fog
velünk elbánni. Menj tehát hozzá s tedd azt, amit tanácsoltam. “
4. Mondja Roklus: “Igen, én megteszem, de csak azért, mert akarom megtenni, de nem
azért, mert ti, többiek kívánjatok s mert te, Rubán tanácsoltad ezt nekem! “Mondja Rubán:
“Nekem az teljesen mindegy, hogy milyen indító okból teszed ezt; de tudod-e te, aki első
aligazgatója és az intézet külső vezetője vagy, hogy ez még mindig a te régi, gőgösen hangzó
bölcs beszédmódod és cselekvésed, hogy minden jó tanáccsal, amit más ad neked, azt mond: Ezt
én már beláttam és magammal megtárgyaltam és csak azért fogom megtenni, mert magam is így
akarom! Hogy ezzel az isteni názáreti is meg lesz elégedve, azt nem igen hiszem, mert ő
főellensége még a gőg látszatának is. Én - értsd meg jól - nyíltan szólva értelemmel és különösen
éles eszemmel még sohasem dicsekedtem, de a jót itt hordozom az én kedélyvilágomban és egy
emberben azonnal felismerem, hogy milyen a gondolkodása és az érzésvilága.
5. Ennélfogva az isteni názáretinél is jól kiismerem magam, hogy milyen a
gondolkozása és akarása. Mindenkinél mindenek fölött az alázatosságot teszi főfeltételéül, amely
nélkül valóban sem szeretetre, még kevésbé a teljes igazságra gondolni sem lehet. Mi pedig olyan
86
alapelvet vallunk, amely szerint tekintetünk, lépésünk szavunk és felebarátainkkal szemben

minden cselekvésünk a legnagyobb csalás és legkörmönfontabb hazugság s a mi rendünk
szabályai szerint így is kell hogy legyen, mert jelszavunk így hangzik: Az egész világot azért kell
hogy megcsaljuk és félrevezessük, mert ő maga akarja így.
6. Ez azonban a názáretinek nem alapelve s ő bizonyára ezt mondja: A legtökéletesebb
és legtisztább igazság és annak igazságossága minden áron, még akkor is az egész világot fel
kellene érte áldozni. Szedd össze tehát magad, mert te egy olyan bíró előtt állsz, akinek éles
tekintete legbensőbb gondolatodig is elhat. Ennélfogva minden tekintetben jól szedd össze
magad, mert különben igen sok hibát fogsz elkövetni. “
7. Mondja Roklus: “Igen, ha te, kedves Rubán testvérem olyan jól kiismerted magad a
názáretivel; menj hozzá helyettem és végezz vele legjobb belátásod szerint; ez jó kell hogy
legyen mindnyájunknak, mert ilyen hatalmas ár ellen úgysem lehet úszni. Menj tehát s tedd meg
és én ezenfelül még nagyon is hálás leszek! “
8. Mondja Rubán: “Miért ne!? Ha ti valamennyien felhatalmaztok, ezt a szívességet
örömmel megteszem nektek; sokkal szívesebben, minthogy továbbra is egy ilyen megátalkodott
népcsaló legyek! “
9. Mondják mind a tizenketten: “Igen, mi felhatalmazunk téged erre s tökéletesen jó lesz
az nekünk, amit a názáretivel végzel, mert a mi Roklusunk bár igen kitűnő igazgatója a csaló és
hazug ügyeinknek és kitűnő politikus, azonban az igazságok világos szférái sohasem voltak az ő
dolgai s ő ebben igen ügyetlenül fog mozogni. Ennélfogva jobb, ha helyette te mennél és az isteni
názáretivel mindent te intéznél el jól és célszerűen.“
65. FEJEZET
Rubán beszéde az Úrhoz. Úr válasza és csodatétele - a tengerben levő szikla megsemmisítése.
1. E felhatalmazás után Rubán Felém közeledett és amidőn egészen Hozzám ért, így
szólt: “Isteni erővel Uram és Mesterem! Miután Roklus Előtted bizonyára ismert oknál fogva
nem mer Hozzád közeledni, amiképpen 11 társa közül egyik sem, felhatalmaztak engem, hogy
Veled, Ki a legnagyobb igazság vagy, a mi dicséretre egyáltalában nem méltó intézetünkre
vonatkozólag mindent elintézzek. Mindenben bizonyára az fog történni, amit Te akarsz s mi
legszívesebben az egész intézetet rendelkezésedre bocsátanánk s valamennyien tanítványaiddá
lennénk. Mond csak kegyelmesen akaratodat, amely bizonyára mindegyikünk előtt szent lesz s
mi szigorúan aszerint fogunk cselekedni! De ha azt akarod, hogy intézetünk teljesen megszűnjék,
akkor ebben az irányban is nyilatkozzon, mert mi valamennyien már megegyeztünk abban, hogy
az intézetet, ha Te akarod - megszüntetjük.“
2. Mondom Én: “Te becsületes lélek vagy s ezért lett a házad is a lángtól megkímélve.
De lásd, ha Én intézeteteket eddig is megakartam volna szüntetni, akkor ugyanezt tettem volna
vele, mint azzal a hatalmas sziklával, amely a tengerből kimeredt s amely miatt már oly sok hajó
pusztult el a viharban! Látod azt a sziklát még?
3. Mondja Rubán “Igen Uram, én látom és sajnos, nagyon jól ismerem azt a sziklát, mert
falain egyszer én is majdnem szerencsétlenül jártam. “
4. Mondom Én: Pusztuljon el tehát, hogy ezentúl egy hajósnak se okozzon
szerencsétlenséget! “Ebben a pillanatban a kőszikla, amely a tenger medréig körülbelül több mint
10000 köbül területű volt, annyira feloszlott, hogy még csak nyoma sem maradt s helyének óriási
részén víz sem volt zavaros. Legnagyobb csodálkozásunkra azonban a helyén hatalmas
hullámverést tapasztaltak, amely természetesen csak azért keletkezett, mert az óriási sziklát
körülvevő víztömeg a hírtelen támadt űrben összecsapott és azután felülete teljesen sima volt.
5. Amidőn Rubán ezt meglátta, nagyon megijedt és remegő hangon így szólt: “Hiába,
mégis csak úgy áll a dolog, amint azt én Roklusnak mondottam. Itt minden mégis megszűnt s a
színtiszta igazság lépett a helyébe! Amit Te most, Uram és Mesterem ezzel a kártékony sziklával
cselekedtél, ugyanezt megtehetnéd az egész földdel is és annál biztosabban a mi haszontalan
intézetünkkel; ennélfogva nem mondhatok egyebet, mint: Uram és Mesterem legyen meg a Te
87
Akaratod! Mert Te nem vagy ember, hanem az Isten Szelleme lakozik Benned egész
teljességében! Légy velünk, szegény bűnösökkel szemben kegyelmes és irgalmas! Egyedül Te
Vagy Minden a Mindenben, egyedül Te Vagy képes mindenre s Előtted semmi sem lehetetlen. -
De most mit tegyünk a mi hazug és csaló intézetünkkel?“
66. FEJEZET
Az Úr beszéde és tanácsa az esseusokhoz.

Egy rövid evangélium telve a legfontosabb életszabályokkal.
Az Úr beszéde Roklushoz.
1. Mondom Én: Meg kell azt tölteni szeretettel és igazsággal s hinni az Én Nevemben
és követni tanításaimat! Mert ha teljes komolysággal ezt teszitek, akkor nem hazugsággal és
csalással, hanem a teljes igazsággal és szeretettel lesztek a világnak hasznára. A csalás
mágiájának eszközeit azonban mind el kell vetnetek; de ha van egy s más közöttük, amely
magában véve jobb célt szolgál, mint például az elektrofor és más ehhez hasonló gépek, akkor
azokat ne használjátok visszás, hanem természetes célokra s tanítsátok a népet arra, hogy mi az
a gép és hogy a természetnek megfelelően mi módon működik, hogyan van megszerkesztve s
akkor valóban sok jót tehettek vele!
2. Ne adjatok soha a világ ítéletére! Mert a világ gonosz, rossz és az is marad; a
hazugság, a csalás és a gőg képezi főelemeit.
3. Én mondom azt nektek, hogy Nevemben hegyeket is képesek lesztek elmozdítani és
még nagyobbat tenni, mint amit Magam most teszek, de sohasem kerekedjék felül bennetek az a
gondolat, hogy saját erőtökből és hatalmatokból tudtatok valamit is tenni; mert ez nem létezik
ezen a földön, csak Isten Szellemének Ereje képesít benneteket olyan dolgokra, amelyek az
emberiség hasznára válnak.
4.Minden Istenben élő alázatos lélek bírni fogja Isten teljes erejét, amíg vissza nem él
vele; de ha valaki önzésből méltóságot, vagy jutalmat fogad el érte, abban a pillanatban teljesen
el is veszti az Isten Szellemének a tulajdonságait.
5. Semmitől ne meneküljetek annyira, mint a világ gazdagságától és hódolóitól; mert
annál rosszabb ember nem létezik az egész földön, mint aki földi birtokok után sóvárog és
fösvény módon kuporgat; egy cselekedeteiben megátkozza a szeretetet és a szív minden
igazságát, amelyek Istentől származnak.
6. Ha ilyenek jönnek hozzátok, mutassatok ajtót nekik és utaljatok arra, hogy Isten Igéit
és azok erőit nem lehet a disznók elé vetni, de azért ne átkozzátok őket, mert a bosszú és a harag
nem méltó Istenhez, miután ezek amúgy is elnyerik büntetésüket, hogyha kiutasítjátok őket és
barátságotokat megvonjátok tőlük.
7. Ha ilyenek őket ért szerencsétlenség következtében is felkeresnek benneteket, akkor
se hallgassátok meg őket, mert egy segítség nem fogja megjavítani szívüket. Ellenkezőleg - mert
ezután sokkal óvatosabban és okosabban fognak aranyzsákjaik érdekében dolgozni, benneteket
pedig kinevetnek, kicsúfolnak és segítségeteket szélhámosságnak fogják minősíteni és lusta
szájhősnek, csalónak fognak kikiáltani. Ez pedig távol legyen; mert az isteni erő bennetek csak
azok javát szolgálja, úgy szavakban, mint cselekedetekben, akik szívük teljes alázatosságban
tették magukat méltóvá.
8. És hogy megtudjátok azt, hogy a jövőben mi mindent kell az Én nevemben ismernetek
és cselekednetek, menjetek ahhoz az ifjúhoz s majd ő ad nektek egy könyvet, amelyben minden
szükséget megfogtok találni. De most mégis csak jöjjön Roklus Hozzám, mert vannak dolgok,
amiket ővele akarok megvitatni. Menj hozzá és add tudtára ezen kívánságomat. “
9. Roklus bár igen savanyú arcot vágott, amidőn kívánságomat tudtára adta, de azért
mégis odajött Hozzám s mélyen meghajlott Előttem.
10. Én pedig nyájasan néztem rá és kérdőleg így szóltam hozzá: “Nos, te éles értelmű
barátom, hogyan gondolkodsz most Felőlem? Mit talált Rajtam a te éles eszed és főleg mit érez
emellett a te szíved? Az imént, amikor még Engem kerestél, bevallottad az ifjúnak, hogy Én
88
valóságos Isten vagyok és hogy minden személyes ismeretség nélkül szerettél már Engem s egyre
élénkebben érzed magadban azt az életszükségletet, hogy Előttem térdeidet meghajtsd s hogy
Engem a legkomolyabban mint valóságos Istent imádj.
11. Most pedig már személyesen ismersz Engem és nem lehet kételyed aziránt, hogy
minden kétséget kizáróan Én vagyok az a “híres názáreti„, amint Rólam mondottad! De a térdeid
azért még nem hajtottad meg Előttem, amit azonban soha nem is kívántam volna tőled. A szíved
ellenben még igen kevés szeretetet árul el Irántam. Te nagy igazságbarát, miért mondottál az
ifjúnak olyat, ami nem felel meg a valóságnak?“
67. FEJEZET
Roklusz válasza az Úrnak.

Megkísérli az esseusi üzérkedést szépíteni és mentegetni.
Ócsárolja a papságot stb.
1. Mondja Roklus: “A fennkölteknek Te Legfennköltebbje! Amíg nem tudtam hinni

Istenben, ez így volt szokásban, aminek a művelt világ még ma is hódol; ezt a szokást - ami
tulajdonképpen nem is szokásos, de általa készül az egész világtörténelem - politikának vagy
állambölcseletnek hívják. Szóval, ez azt követeli, hogy egy olyan embernek, akit még teljesen
nem ismerünk, nem kötjük mindazt az orrára, amit bensőleg érzünk. De nem kell hogy az
embernek gonosz szándéka legyen, akivel bármikor összeköttetésbe kerül és mégis mindig
tanácsos a tiszta igazsággal a háttérben maradni, mert a sok tapasztalat után igen gyakran
bebizonyosodott, hogy az ember a tiszta igazsággal mindig több bajt, mint jót szerzett.
2. Az embert előbb mindenféle kerülő utakon keresztül-kasul meg kell ismernünk - ami
azonban nem könnyű munka és feladat - mielőtt feltárjuk előtte az igazságot, mert mindenképpen
nem lehet megismerni azt az oldalát, amelyet az igazsággal meg lehet közelíteni, mivel egyetlen
egy ember különösen magára vonatkoztatva sem valami nagy barátja a világos tiszta igazságnak.
Az őt környező sötétség sokkal kedvesebb előtte és ez az oka annak, hogy az ifjúval szemben a
benső igazságot miért hallgattam el. Egyébként az egész világban ismert dolog az, hogy a
gyerekeket először mindenféle hazugsággal vezetik az igazság útjára s ez a szülők politikája;
mert hogyha ezek gyermekeiknek mindjárt a teljes igazságot kezdenék hirdetni, akkor
kicsinyeikből igen kevés jót és erkölcsöset fognak nevelni.
3. Az igaz, hogy az ifjú előtt másnak mutattam magam, mint amilyen vagyok, de én
ezzel nem okoztam neki kárt és nem is okozhattam, mert ez nem volt szándékomban; ennélfogva
úgy vélem, hogy semmi rosszat nem is cselekedtem. Ha ezzel vétkeztem, akkor minden szülő vét
gyermekei ellen, hogyha a legnagyobb komolysággal azt mondja, hogy távol a magas hegyeken
léteznek olyan fák, amelyeken a gyerekek úgy nőnek, mint a szilva s ott léteznek ezeknek a
gyümölcsöknek gyűjtői és eladás végett széthordozzák őket a nagy világba; némelykor ezek a
gyümölcsök olyan patakba és folyókba kerültek, amelyek ezektől a nagy hegyekből erednek s
onnan leúsznak, ahogyan aztán kifogdossák őket.
4. Ez olyan hazugság, aminél butábbat és ostobábbat az egész világon nem lehet
elképzelni, de a szülőket ebben bizonyára a legjobb szándék vezérli, hogy ezekkel a légből kapott
mesékkel kicsinyeiket megóvják a tisztátalan gondolatoktól, hogy testben és lélekben tisztán
neveljék őket férfikorukig. S remélhetőleg ebben nem lesz helytelenség? Így azonban a
véleményen vagyok, hogy egy olyan hazugság, amely mögött a rossz szándéknak még a
legcsekélyebb nyoma sincs, hanem igen gyakran a mi emberi megismerő képességünk szerint a
legjobb tendenciával történik - nem tekinthető bűnnek.
5. S így habár intézetünk telve van hazugsággal és csalással, de mindez ideig még semmi
gonosz és zsarnoki szándék nem vezérelte, már amennyire a mi megismerő képességünk ezt
megítélni tudja. De hogy a jövőben mi minden bontakozik ki ebből, annak megítélésére hiányzik
a profetikus képességünk s arról sem állhatunk jót, hogy utódaink éppen olyan szabad akaratú
emberek lesznek-e, mint mi.
89
6. Sőt azt is merem állítani, hogy kezdetben minden vallásalapító - úgy az egyik, mint a
másik néppel szemben a lehető legjobb szándékkal volt, ámde a későbbi utódok és különösen a
saját maguk által elhívatott papok, akik az Istennek legnevetségesebb helytartói ezen a földön,
elkezdték a soha tökéletesen meg nem értett tanok szabályait helytelenül magyarázni és saját
önző és zsarnoki javukra szabályokat fűztek hozzá és megtorolták ezeket Isten nevében a szegény
emberiségen gyakran a legkegyetlenebb módon, amiképpen azt a példák még most is
kézzelfogható módon igazolják.
8. Nézzük csak az előttem nagyon jól ismert jeruzsálemi templom történetét s azután
mindjárt a római templom történeteit és elég bizonyíték van a kezünkben arra nézve, hogy hová
jutott Mózes és előtte Egyiptom ősbölcsességével! Bár nem akarok rossz próféta lenni, de merem
állítani, hogy a Te legtisztább isteni tanaid - amelyeknek legfőbb pontjait az ifjú társaimnak már
csodálatos módon átadta - és amennyi nagyszerűt én már felőlük hallottam, egy néhány évszázad
múlva mégis egészen megfognak változni.
9. A Te tanítványaid isteni tanításaidnak küldöttei és terjesztői lesznek, de ezek nem
fognak mindenhová eljutni és ismét újabb tanítványokat fognak választani s ezeket tanítókká és
tanításaid szellemi előljáróivá fogják tenni, amivel a papságnak és különféle tévhitnek alapja
megvan alapozva, amire ezer ellen mernék fogadni.
10. És ha idővel mindennel így lesz, miért legyen éppen a mi intézetünk kivétel? Ha
tehát egy igaz Isten ott állna minden ember előtt őket tanítva és vezetve, akkor meg is maradnának
az isteni rendben, de hogyha szükségszerű szabadság időszakot megadja nekik, ismét hódolnak
az aranyborjnak, mint az izraeliták a pusztában, amikor Mózes felment a Sínai hegyre, hogy
onnan lehozza nekik a legfőbb parancsolatokat.“
68. FEJEZET
Roklusnak az Úrhoz intézett beszéde folytatása; a földi ember állapotának

fogyatékosságáról.
Ő a papságot tovább ócsárolja.
1. Roklus: " Te, mint a legtökéletesebb minden isteni erővel teljes próféta. Ki olyan
hatalommal és erővel bírsz, amilyennel eddig ezen a földön ember nem rendelkezett, bizonyára
ezt Magad is előre láttad, de ki tehet erről? A dolog így van, mindig így is volt és így is marad s
mi nem tudunk ezen változtatni.
2. Amíg az embereknek testük és szabad akaratuk lesz, általánosságban megmaradnak
mivoltukban és minden tekintetben a klimatikus viszonyok szerint fognak berendezkedni s minél
távolabb tőlünk, annál nagyobb fokban, amint azt én gyakori utazásaim alkalmával nagyon
sokszor tapasztalhattam. Minél tovább kerültem ettől az egyetlen szellemi világosság szikrától,
annál vakabbnak és ostobábbnak találtam az embereket ateista mivoltomban is, de még sokkal
feltűnőbben ért volna ez engem mindenütt, ha mindazt tudtam volna, amit most tudok.
3. Habár nagyon igaz, hogy nem létezik olyan sötétség, amit megfelelő világítással egy
pillanat alatt semmivé ne lehetne tenni; a természetben egészen bizonyosan így van, de a szellemi
éjszakát a szellemi világosság hirtelen megtudja-e szüntetni az mindenesetre egészen más kérdés.
Bizonyos tekintetben az én eddigi szellemi éjszakámat sem lehetne jelentéktelennek nevezni és
az ifjú néhány megvilágító szóval megsemmisítette. Viszont bennem egy olyan emberre talált,
aki egynémely tudományos szférában nemigen számítható a legutolsók közé s aki a világban igen
sok tapasztalatra tett szert. De képzeljen el az ember a leghelytelenebb és legsötétebb tévhitbe
süllyedt népeket; az ilyeneknél néhány szóval - ha az még oly világos is - és a legfeltűnőbb
jelekkel sem fogják a kívánt világos hatást elérni. Az ilyen nép még sötétebb lesz, haragra gerjed
és éppen a világosság jelenlétében fog annak legnagyobb ellenségeként bizonyulni s csak azután
lesz igazán sötétség egy ilyen bestiális népnél.
4. Nincs is szükségünk, hogy messzire menjünk; irányítsuk csak tekintetünket a
jeruzsálemi templom felé és szemléljük a külső és belső farizeusi intézményt s annyi szellemi
90
sötétség áll előttünk, ami fölött nem győzünk eléggé csodálkozni. De csak kíséreld meg szellemi
benső világossággal közeledni hozzájuk körülbelül oly módon, amiként az előbb ifjú közeledett
hozzám s rövidesen a halál fia vagy! Mi mindent tettek a mi intézetünk ellen a legsötétebb
éjszakának ezen igaz, hűséges szolgái?
5. Ha minden tekintetben nem volnánk biztosítva és hogyha bármely oldalról
megtámadhatnának bennünket, akkor már régóta nem is lennének. Ha most Mózes és Aaron
feltámadna és az igazságot úgy tanítaná, mint ahogy az ő idejükben tanították, azonnal
megragadnák és megköveznék őket, vagy mint ellenfeleknek átokvizet adnának inni s abból is
egészen biztos, hogy a valódit, mert ebből is kétféle van: A valódi, amely a biztos és
elkerülhetetlen halált vonja maga után és a nem valódi, amely senkinek sem árt, mert nincs benne
méreg.
6. Ha valamely bűnös önmaga vagy a világ ellen vét, de a templom üzérkedéseit
valamely oknál fogva titokban mégis pártolja, ennek a nem valódi átokvizet adják, de aki
túlságosan erőszakkal lép fel ellenük, az a legközelebbi alkalommal szomját már a valódi
átokvizével olthatja, mégpedig mindörökre. És hogy a farizeusok ezt cselekszik Jeruzsálemben,
mint a többi helységekben is, ez már a legkisebb műveltségű emberek előtt is oly ismert dolog,
hogy senkit sem ejt csodálkozásba. Azt kérdezem tehát, hogy milyen szellemi világosság tudna
egy ilyen farizeusi éjszakát megvilágítani?
7. És amiképpen áll a dolog a farizeusokkal, ugyanúgy áll mindenütt, ahol papság
létezik. Ha az emberek valahol a tiszta igazságot elfogadják - mivel annak áldásait könnyen és
mihamar felismerik - a papság mégis minden rendelkezésére álló eszközzel és erővel ellene
szegül, de el nem fogadja, mert gőgje és uralomvágya miatt annyira buta és vak, hogy az
igazságnak jótéteményeit felfogni nem is tudja.
8. És eddig a papságot úgy az isten, mint a világ kormányzás tűrni fogja, a szellemi
világossággal semmi célt nem fog elérni, ez a mindenkor önző és zsarnokoskodó emberi fajzat
mindenkor azon lesz, hogy minden magasabb rendű világosságot gyanúba hozzon és saját öreg
trágyáját színaranyként magasztalja s alattvalóira is ráerőszakolja.
9. Ennélfogva az a véleményem - amely ebben a tekintetben is mértékadó lehet - hogy
mindenek előtt mindazt ami papságnak nevezhető, tökéletesen ki kell irtani, mint Augais
istállóját és csak azután virradhat fel az összes népekre az igazi szellemi világosság napja; mert
különben kihal az a még oly jó mag is, mielőtt félig-meddig a föld talajában gyökeret verne.
10. Én felismerem benned, Te fennkölt Mester a teljes Isteni Erőt, amely nélkül
lehetetlen volna olyan csodákat művelned, amire csak Isten képes, mert Benned
megszámlálhatatlan speciális erők vannak egyesítve és Ő képezi az örök őstámaszukat, mivel
csak Belőle tudnak valamely működésre indíttatni s mivel ezt én megtaláltam Benned, tehát
bizonyos az is, hogy határtalanul szeretlek és tisztellek Téged, amit szellemi szemeiddel az én
szívemben és agyamban sokkal világosabban láthatsz, mint az, az ifjú.
11. Azt azonban minden félelem nélkül nyíltan kimondom, hogy a Te nagy fáradságod
és bizonyára nagy önfeláldozásod teljesen hiábavaló lesz és az emberek számára kevés áldást fog
hozni, míg e földet papi láb érinti! Neked szükséged volna Mindenhatóságoddal a föld összes
embereit, de főképpen papjait hirtelen úgy átalakítanod, mint azt a bizonyos öreg sziklát a
tengerben s akkor talán egyszer egészen tűrhető lenne az élet ezen a földön. Nagy kár a Te
munkádért és fáradságodért. Ha továbbra is csak egy ács volnál fűrésszel és fejszével akkor a
farizeusok bizonyára nem kellemetlenkednének Neked, de így minden kétségbevonhatatlan
Istenséged dacára gyűlölni s úton-útfélen dühösen és haragtól izzón üldözni fognak. Azonkívül
azt a pompás vetést, amit most elvesz, minden rendelkezésükre álló eszközzel megrontani fognak
törekedni.
12. Mert a farizeus fajzatot senki sem ismeri jobban ezen a földön, mint én, kinek a mi
intézetünk érdekében a legtöbb harca volt velük. Habár teljesen legyőztük őket s minden dühük
dacára nem tudnak ellenünk semmit sem tenni; mert a mi kőfalaink erősebbek, mint ami az ő
templomukat veszi körül és minden beteg széltében és hosszában csak nálunk keres gyógyulást,
mivel mi az embereket becsületes gyógyszerekkel gyógyítjuk, míg a templomosok semmis
91
beszédekkel, misztikus jelekkel és Isten tudja honnan származó ereklyékkel gyógyítanak, de

ezektől a betegek a gyógyulásnak semmi nyomát sem érzik.
13. Ez az én leplezetlen beismerésem Előtted, óh Uram és Mesterem! Te pedig most azt
teheted, ami Neked tetszik, csak addig ne rombold le a mi intézetünket, amíg a jeruzsálemi
templomot le nem rombolod. Ez az én legbensőségesebb kérésem Hozzád, de az volna a
legkedvesebb részükről, ha teljesen a Te bölcsességed szerint a mi főnökünk és vezetőnk lennél!
“
69. FEJEZET
Az Úr válasza az esseusokhoz; bizonyságot tesz Önmagáról és megmutatja az élet igaz

útját.
Hogy lehet az Ő nevében csodát tenni?
“Nélkülem semmi sem lehetséges!”
Roklus az ördög, a sátán és a pokol felől kérdezősködik…..
1. Mondom Én: “Igémet és tanításaimat bírjátok, tegyetek és cselekedjetek azok szerint,

és akkor Én Mesterek és Főnökötök leszek.
2. A ti kolostorotok falai között nincs is szükség az Én Személyemre, egyedül csak
Igémre és Nevemre; de nem csupán hideg és közönyös szájjal hirdetve és szárazon leírva, hanem
cselekedetekben, amelyek telve vannak Isten iránti hittel, Isten és felebarátok iránti szeretettel,
akkor közöttetek leszek és amit kívánni fogtok az Én Nevemben, azt megadom nektek s még
nagyobbra lesztek képesek, mint Én!
3. Amit teszek, azt szemeitek előtt cselekszem, hogy Magamról érvényes bizonyságot
tegyek, hogy ti emberek előtt megtudjátok, hogy Én Ugyanazon vagyok az Atyától öröktől fogva,
Akiről az összes bölcsek és pátriárkák jövendöltek.
4. Ti mindnyájan bizonyságot fogtok tenni Rólam mindazoknak a teremtményeknek,
akik vakok és süketek s ebből a célból többre lesz szükségetek, mint amennyire Nekem van
veletek szemben, akik éles látásúak vagytok!
5. Ámde a ti csaló csodáitokat intézetekből egészen ki kell irtanotok, mert minden
hazugság többé - kevésbé a sátán sugalmazása és sohasem vezethet jóra! De amíg egy intézetben
csaló eszközöket használnak, az Én Nevemben csodatettet létrehozni nem lehet!
6. De ha az Én nevemben akartok cselekedni, akkor az igazság egész teljességében
bennetek kell, hogy lakozzék a szeretet és az élő hit által.
7. És ha ezt teszitek és azt mondjátok annak a hegynek: Emelkedj fel és vesd magad a
tengerbe, akkor meg fog történni a ti akaratotok szerint! De jegyezzétek meg: Nélkülem semmire
sem lesztek képesek!
8. Én azonban köztetek leszek szüntelenül, amíg az Én Igémet és Szeretetemet s a
Bennem való élő hiteteket hűségesen beigazoljátok és hamisság nélkül fogtok bevonulni a saját
lelketekbe! Most mondd, hogy Engem jól megértettél-e?“
9. Mondja Roklus: “Hogy Előtted őszinte vallomást tegyek - nem egészen, mert valamit
hallottam a sátán sugalmazásáról és ez ugyanaz a gonosz szellem, aki a zsidók tanítása szerint
minden gonosznak és rossznak láthatatlan előidézője s az egész föld megrontója volt. Én ezt
mindez ideig a zsidók allegóriájának tartottam s egyszerre nem tudok eléggé csodálkozni, hogy
ezt a nevet most a Te szádból is hallom!
10. Valóban én Téged minden emberek között a legbölcsebbnek tartalak és most már
szilárdan hiszem is, hogy létezik egy mindenható és nagybölcsességű Isten, Aki által a mindent
magába foglaló világűr teremtetett, és hogy Te az Isteni Szellem főhordozója vagy; de hogy Te
nekem most a régi zsidó mesével a sátánnal, sőt még minden ördöggel, végül földi pokollal
hozakodsz elő, ezen nagyon csodálkozom! A sátán, az ördög és a pokol tehát valóban létezik?
Erről kérnék Tőled közelebbi magyarázatot!
92
70. FEJEZET
Az Úr magyarázata a pokolról, sátánról és az ördögről.

Az emberek ősállapotáról. -
A testet öltés útja - a kísértés.
Az anyag lényege, a csalás szelleme - a sátán.
A bűn.
A világ szeretete és annak következményei.
Példa a menyasszonyról és annak árnyékáról.
1. Mondom Én: “Hogy az érthetetlen érthetővé váljék előtted, mindannak magyarázatát

megfogod találni abban a könyvben, amit neked az ifjú Rubán által adott. Ezek ellentétek mint
szellem és anyag, élet és halál, szeretet és gyűlölet, igazság és hazugság egy kis útmutatást
adhatnak neked arra nézve, hogy mindezeknek keletkezési oka kell hogy legyen, mert különben
érzékelhető módon sohasem jöttek volna létre!
2. Hogyan jutna a gonosz az emberek érzékeibe, ha nem volna oka keletkezésének? Te
gyakorlott képességeddel ebből bizonyára megfogod érteni, hogy nem lehet mindent és több
ehhez hasonló ellentétet a legnagyobb és legbölcsebb Isteni Lénnyel összeegyeztetni.
3. Vagy eltudod-e fogadni, hogy Isten, Aki Maga a legnagyobb és legmélyebb Igazság,
az ember szívében hazug érzéseket helyezett, hogy azzal vétkezzék az Isteni Rend ellen és
tisztátalan legyen minden beszédében és cselekvésében? Oh, ez távol legyen tőle! Isten az embert
szellemileg saját képmására, tehát tisztának, igaznak és jónak teremtette.
4. De mivel a szellemi embernek további létezése feltételére a testi élet útját meg kell
járnia, tehát testét a föld anyagából kellett kölcsönöznie Isten legmagasabb Szellemének
parancsára és a testbe, a szellem számára annak megpróbáltatására egy ellensúlyt helyezett,
aminek neve kísértés.
5. S ez nem csupán az ember testében nyugszik, hanem minden anyagban. S mivel az
anyag nem az, aminek látszik, tehát az önmagát megpróbáló emberrel szemben nem más, mint
hazugság és csalás, amely van és még sincs. Jelen van, mert a csábító anyagban áll fenn az ember
teste számára; de mégsincs jelen, mert az anyag nem az, aminek látszik.
6. Most figyelj ide és értesd meg jól! Ez a csaló szellem mint keresztül-kasul hazugság
és csalás, éppen az egész világ anyagának szelleme s ugyanaz, amit sétának vagy minden ördög
fejedelmének nevezünk. Az ördögök pedig a neked most bemutatott általános gonosz szellemből
keletkező speciális gonosz szellemek. Egy olyan ember, aki az anyagot szeretettel ragadja meg
és minden tevékenységét abban meríti ki, az vétkezik Isten rendje ellen, Aki az anyagot időnként
azért bocsátotta rendelkezésére, hogy küzdjön vele és teljesen szabad akarata felhasználásával
magát a halhatatlanságra erősítse.
7. És a bűn következménye a halál azaz megsemmisülése mindannak, amit az emberi
lélek az anyagból eltulajdonított magának, mert minden anyag - mint ahogy azt Én megmutattam
- abban, amiben megjelenik - semmi.
8. Ha eszerint szereted a világot és annak üzérkedéseit és ha kincseivel akarod magad
gazdagítani, akkor hasonlítasz egy olyan bolondhoz, akinek bemutatnak egy felékesített
menyasszonyt, ki azonban nem kell neki és nem is vágyódik utána, ellenben egy fanatikus teljes
hevével annak árnyéka után veti magát és azt módfelett becézi! És ha a menyasszony a bolondot
ilyenformán elhagyja, akkor árnyéka is vele együtt eltűnik. S mi marad akkor a bolondnak -
nyilvánvalóan semmi!
9. Hogy fog jajgatni a bolond, hogy elveszítette azt, amit olyan nagyon szeretett! És
akkor azt fogják mondani neki: Vak balga, miért nem raggattad meg a teljes valóságot annak
árnyéka helyett, ami nyilvánvalóan semmi sem volt? S mi lehet az árnyék egyéb, mint a
93
világosság hiánya, amit minden sűrű forma valamely fénnyel szemben álló oldaláról magáról kell
hogy vessen, mivel a fénysugár a szilárd és sűrű testen nem tud áthatolni!
10. És ahogy viszonylik a te árnyékod hozzád akkor, amikor te világosságban állsz vagy
haladsz, azonképpen viszonylik minden anyag és annak kincsei szellemedhez; az egy szükséges
csalás és önmagában véve hazugság, mivel nem az, aminek a test érzékei előtt látszik.
11. Éppen abban rejlik a hazugság és csalás törvénye, hogy a szellem szemei előtt mint
valami mulandó és a benső, mély igazságnak megfelelő árnyékképben jelenjék meg, míg a lélek
vak világszeretete szerint inkább megmaradna abban a valóságban, aminek lenni látszik. “
71. FEJEZET
Az Úr az anyagról és a csalásról stb. példákkal.

„Az anyag a szellemiek ítélete. „
Az anyagiassá lett lelkek túlvilági sorsa.
Seol - pokol: boldogtalan állapot.
A szellemi halál.
Az ilyen elveszett lelkek meggyógyulására szánt végtelen időszak. Példa egy családapa a
gyerekeivel.
1. Az Úr: “És ha a dolog így áll, mit használ a léleknek, ha az anyagi ember számára
meg is nyerné a világ minden kincsét s ily módon belesüllyedne a testiségbe s annak durva, állati
vágyaiba; a szellemi része pedig kárát vallaná és elveszítené az igaz élet realitását; honnan fog a
túlvilágon bármit is elővenni, hogy ő, mint az anyag semmis mivoltával eggyé lett semmi, egy
igaz valamivé váljék?
2. Igen barátom, mert akinek valamilye van, annak minden adomány nyereséget jelent,
ami által minden időben gyarapszik az, amivel bír. De egészen másképpen áll a dolog azzal, ami
önmagában véve is semmi és semmivel sem bír. Hogy lehet aztán egy olyannak valamit adni, aki
a hazugság által eltántorította és semmivé tenni engedte magát?
3. Vagy beleönthetsz egy edénybe olyan folyadékot, amely csak gondolatban létezik, de
sehol máshol? Hogyha az edény előtted is van, de minden irányban annyi lyuk van rajta, hogy
azokat megszámlálni sem tudnád - vajon megfog-e abban egy csepp is maradni?
4. Ha az anyag önmagában véve az lenne, aminek látszik, egy maradandó és
változhatatlan valóság, ami azonban lehetetlen, akkor a meglevő mivoltában igazság volna és az,
aki bírná és elnyerné, az igazságnak birtokában is volna és ha a lélek át is menne az anyagban,
az is igaz és maradandó valósággá lenne! De mivel az anyag a szellemiek törvénye, nem lehet
maradandó, hanem csupán addig, amíg a szellemi őselem abban összetömörül, önmagát felismeri
és megfelelő módon összegyűjtött erővel maga körül az anyagot feloldja és azt neki megfelelő
szellemiekké változtatja át; ennélfogva a világivá és anyagivá lett lélek végül meg kell hogy
ossza az anyag sorsát és ha az anyag feloszlik, ugyanez történik a lélekkel is.
5. S az - legalábbis legnagyobb része - feloszlik a szubsztanciális pszichoétherikus őserő
atomokra s így a test elhalása után a tulajdonképpeni lélekből semmi sem marad, mint legfeljebb
egy világosság nélküli és néha csaknem élettelen állati csontváz szerű alap típus amelynek az
emberi lénnyel alig van legcsekélyebb hasonlatossága.
6. Egy ilyen lélek azután olyan állapotban van, amit a szellemi látóképességgel
megáldott ősatyák Sheoula /pokol/ - Az élet után való szomjúságnak neveztek. S ezt ily módon
igen helyesen és jól jelölték meg.
7. Eszerint ez az egész föld s mindazt, amit te anyagi érzéseddel itt érzékelni tudsz,
valóságos Sheoula; tehát a lélek számára, amely tulajdonképpen szellem vagy annak kellene
94
lennie - halált jelent, mert bármi, ami valaha volt és megszűnt azzá lenni, ami volt, az teljesen
halott.
8. Egy olyan ember lelke, aki az előbb leírt okoknál fogva emberi egyéniségét csaknem
teljesen elveszítette és belőle legfeljebb egy állati csontváz maradt meg - a test levetése után
szintén halott. A ti emberi fogalmaitok szerint elképzelhetetlen időszakok leforgására van
szüksége, amíg egy ilyen - az anyagban teljesen elsüllyedt lélek - ismét emberhez hasonló lénnyé
válik és még mennyi idő kell ahhoz, amíg egy ilyen lélek újból visszanyeri emberi formáját.
9. Te most azt gondoltad magadban, hogy Istennél mindannak pillanatok alatt is megkell
történnie. Én pedig azt felelem neked, hogy természetesen minden lehetséges.
10. Ha Istennek bábokra és automatákra volna szüksége, akkor elég volna egy pillanat
is az egész látható űr ezekkel ki volna töltve. Ámde mindezeknek a lényeknek nem volna sem
szabad akaratuk és önmagától működő életük, ezek csupán őket átsugárzó Isteni Akarat behatása
által mozognának és tevékenykednének; ezek látása az Isten látása s gondolatuk az Isten
gondolata lenne. Az ilyen teremtmények éppen olyanok lennének, mint a tested egyes tagjai,
amelyek a te megismerésed és akaratod nélkül nem tudnának mozogni és tevékenykedni!
11. Vajon nem áll a dolog ugyanígy a te gyermekeiddel is, akik szintén testedből és
véredből származnak? Ezek már nem várják akaratodat s teljesen önálló életük, megismerésük
és akaratuk van. Ezek bár engedelmeskedni fognak neked, tanácsokat és parancsokat is
elfogadnak tőled, de nem a te akaratodból, hanem mindig csak a saját akaratukból, ami nélkül
éppoly kevésbé tudnád őket oktatni, mint egy kőbefaragott képet vagy egy követ.
12. És lásd, hogy a teremtményeknek, akiknek saját megismerésük és szabad akaratuk
van az a rendeltetésük, hogy saját magukat meghatározzák és tökéletesítsék, hogy ezáltal örökké
szabad és önrendelkezéssel bíró lények maradjanak. Istenből úgy kell hogy megalkotva legyenek,
hogy ezt el is érhessék.
13. Istennek csupán a magot ellátva minden elképzelhető életképességekkel mintegy
hüvelybe zárva szabad csak megteremteni, a további szabad életfejlődést és annak kifejlesztését
egyedül a magra kell bízni s a magnak az őt körülárasztó isteni életet Istenből, maga kell hogy
magához vonzza, hogy abból egy különálló életet fejlesszen.
14. És lásd, ez nem megy olyan gyorsan, amint véled, mert az embrió élet magába véve
nem lehet oly hatalmas és tetterős, mint az öröktől való legtökéletesebb isteni élet!
15. S mivel minden még oly romlott léleknek is egyenlő rendeltetése van, tehát a
túlvilágon életüdvössége érdekében nem lehet rajta más módon segíteni, mint amiképpen azzal
a még rendelkezésére álló eszközzel megsegíthet magán és amivel Isten örök rendje szerint
segíteni is kell.
16. Remélhetőleg eléggé világosan és pontosan megmagyaráztam neked, hogy
tulajdonképpen mi a “sátán “és a “pokol “s mi a tulajdonképpeni örök halál “és aligha lesz most
már újabb kérdésed olyan felől, ami nem volna elég világos előtted? De ha valamit mégsem
értettél volna meg, akkor kérdezz; mert nézd, már a nap közeledik lealkonyodásához és ezután
estebédhez ülünk. “
72. FEJEZET
Roklus kérésére az Úr magyarázatot ad neki a Sheoula / pokol / és az örökhalálról.

Az A betű értelme.
A piramisok lényegéről.
A szomnanbulák / elragadtatottak / állapotáról.
Sokratesről és Platóról a Krisztus előtti utolsó igaz bölcsekről.
Az Úr testet öltésének célja az Ő életüdvöt adó tanításai.
1. Mondja Roklus: “Uram és Mesterem! Most látom, hogy a Te bölcsességed és minden

dologba való legszélesebb körű betekintésed kifürkészhetetlen mélységű és kénytelen vagyok
nyíltan beismerni, hogy Te pusztán mint ember lehetetlen, hogy ezeket tudd, hogyha Szellemed
95
az egész teremtésben nem vette volna ki legnagyobb részét. Előttem most igen sok dolog annyira
világos lett, hogy azelőtt azt soha még nem is gondolhattam volna. De ha már olyan jó voltál,
hogy ilyen rendkívüli dolgokat megmagyaráztál, arra kérlek, hogy még ezt a szót Sheoula és az
“örök halált “közelebbről magyarázd meg, mert ezekkel a fogalmakkal még nem vagyok teljesen
tisztában, azaz szükség esetén tudnám e szavak jelentését, de ha azt állítanám, hogy teljesen
otthon vagyok bennük, akkor saját magát hazudtolnám meg. Magyarázd meg tehát közelebbről
még ezt a fent említett két fogalmat! “
2. Mondom Én: “Nos halld! She, vagy shea annyit jelent: szomjúhozik, oul vagy voul -
a magában elhagyott ember - azt is lehetne mondani - állati ember /ökör/, az - A - annak
conszisztenciáját /tömörségét/ jelenti vagyis a benső bölcsességet és megismerést.
3. Hogy az A betű alatt ezt értjük a régi egyiptomi piramisok formái, amelyek nagyított
utánzatai voltak az agy piramisainak, amelyeknek rendeltetése az volt, hogy az embereknek
bölcsesség iskolaházaiul szolgáljanak, amiről nevük és belső berendezésük a mai napig is
bizonyságul szolgál. Az a szó Pira - mi - dai nyilvánvalóan ezt jelenti: adj nekem bölcsességet; s
a belső berendezése is úgy volt megépítve, hogy az ember a külvilágtól el volt benne teljesen
zárva és kényszerülve volt a saját bensőjét szemlélni s így kellett megtalálnia saját benső
életvilágosságát. Ezért volt ezeknek a piramisoknak hosszú belső folyosóiban mindig korom és
szurok sötétség és addig nem lett bennük világosság, amíg az ember benső életvilágosságával
mindent megvilágítani nem kezdett.
4. Ez természetesen kissé különös módon hangzik és mégis mindez így van! S ha egy
ilyen embernek megnyílt a benső világossága, akkor az egész földön nem létezett már többé sem
éjszaka, sem sötétség. Kézzelfogható bizonyítékot nyújtanak erre a szenzibilis és elragadtatott
állapotban lévő emberek.
5. Ezek tökéletesen lezárt szemekkel sokkal többet látnak, mint ezer más ember
legegészségesebb és legélesebb látásával; mert ezek könnyen keresztül látnak a legszilárdabb és
legsűrűbb anyagon, sőt az egész földön és a csillagokon olyan messze, hogy nincs semmi amin
ezek az elragadtatott állapotban lévő emberek /szomnanbulák/ átlátni ne tudnának.
6. De hogyan juthatnak emberek ezen üdvösség teli elragadtatott állapotba, még hozzá
amikor és amilyen gyakran csak akarják, éppen ezt tanították a piramisok belsejében és főleg
cselekedetekben is gyakorolták.
7. S mivel a piramisok erre szolgáltak, tehát ezért adták azoknak az igen helyes és
mindent megjelölő jelet: She ’ aula; ebből vette az ó héber a rövidített alakját: Sheol, a görög a
Scole - ját, a perzsa és indus Shehol - ját. /Valószínűleg a német a Schule-ját is!/
8. S mivel a régi bölcsek elragadtatott látomásaikban nagyon jól tudták, hogy milyen
szomorú helyzetbe jutnak testük levetése után a túlvilágon a magukat és a világot mindezek fölött
szerető materiális lelkek, tehát az ilyen sajnálatra méltó helyzetet is ’She’ azaz pokolnak
nevezték!
9. És hogy egy ilyen állapotot szembeállítva egy isteni rend szerint élő igaz bölcs
életállapotával, a halál kifejezésével jelölték, ez bizonyára összeegyeztethető volt az igazsággal;
és mivel az örök és szükségszerűen egyenlő és maradandó tulajdonsága ez mindannak, amit
világnak neveznek, tehát világos lesz az is, hogy miért nevezték azt örök halálnak.
10. Amíg a lélek itt vagy a túlvilágon ilyen állapotában konokul megmarad,
kétségtelenül benne is van az örök halál állapotában, amitől megszabadulni bizonyára igen nehéz
életfeladat! Némely lélek egy bolygó egész fennállásának koráig azon dolgozhat, ameddig saját
erejéből ismét valamihez jut. - És most mondd, hogy ezzel tisztában vagy-e? “
11. Mondja Roklus: “Igen Uram és Mesterem! Tisztában vagyok s most ez is teljesen
érthető előttem; csak még egy rövid kérdésem volna és ez abban áll, hogy miképpen juthat az
ember tisztánlátó, elragadtatott állapotba? Hogyha még ezt az egyet tudnám, vagy csak az erre
szolgáló eszközöket, minden elképzelhetőt elkövetnék, hogy magamat is időről-időre egy ilyen
bizonyára nagyon üdvösség teljes állapotba helyezzem. Minden dolgok Ura és Mestere! Légy
oly jó és adj erre nézve néhány utasítást. „
12. Mondom Én: “Az egyiptomi iskolák megszűntek és ilyen formában nem léteznek
többé, mert már Mózes idejében is ingadozni kezdtek. Akkor is inkább a külső tanításokat
96
rendszeresítették; Plató és Sokrates voltak az utolsók, akiknek a benső életiskoláról még némi
fogalmuk volt.
13. Én pedig azért öltöttem testet ezen a földön, hogy nektek, embereknek még jobb
élettanításokat adjak, amelyek által minden ember a legmagasabb életbölcsességet szerezheti
meg magának.
14. És az erre szolgáló előírás egész röviden így hangzik: “Szeresd Istent teljes
erődből mindenek felett és felebarátodat mint önmagadat!
15. És aki ezt gyakorolja s minden igyekezetével meg is teszi, az egy Énvelem. Én éppen
ezáltal minden bölcsességben s annak erejébe és hatalmába beavattatik, mert aki Isten iránt telve
van szeretettel, abban az Isten is benne lakozik az Ő végtelen és határtalan Szeretetével és benne
legmagasabb rendű Világosságával van jelen; a annak szelleme és lelke tobzódik az Istenből
áradó bölcsesség világosságában és képes lesz mindazt látni és megismerni, amit az Isteni
Világosság lát és megismer. S mivel Isten örök mindenhatósága és mindent felölelő ereje
végtelen és határtalan Szeretetében áll, ennélfogva a léleknek az ilyen isteni szeretetben csak
akarni kell a benne uralkodó szellem szeretetének akaratával egyesítve s meg kell történnie
annak, amit a lélek akar. Ez oly igaz és világos, amilyen igaz és világos bármi is lehet ezen a
földön.
16. De ezt tudni és még oly élénken hinni távolról sem elég, hanem ezt minden
igyekezettel cselekedni is kell oly nehéz életkörülmények között is és ebben mindenkor
gyakorolnia kell magát; mert csak az előre feltételezett szorgalmas gyakorlás formál a
tanítványból mestert! “
73. FEJEZET
Az Úr intelmei - hogyan kell Istent szeretnünk; Isten is ember.

A benső békéről.
Az Istennek tetsző főmunka a lélek üdve céljából: Istent és önmagát keresni és megtalálni.
1. Mondja Roklus: “Uram és Mesterem! De hogyan képzeljem azt el, hogy Istent, a
láthatatlan Szellemet mindenek felett szeressem? mert úgy tűnik fel nekem, hogy az ember szíve
túl kicsiny és képtelen volna Isten végtelen és örök Szellemét - Amelyről teljes lehetetlen
fogalmat alkotni magának - mindenek felett szeretni?
2. A felebaráti szeretettel könnyebben áll a dolog; de az Isten iránti szeretet - mindenek
felett s a végtelenségig, ez már nekünk, kicsiny embereknek igen megfoghatatlan dolog! Hogyan
kell tehát Istent mindenek felett szeretni? “
3. Mondom Én: “Ennél könnyebb dolog nincs az egész világon! Az ember csak
szemlélje Isten műveit, az Ő jóságát és bölcsességét és teljesítse lelkiismeretesen parancsolatait;
szeresse szegény felebarátjait, mint önmagát és ezzel szereti az ember Istent is mindenek felett!
4. Ha pedig nem tudsz Istenről téged megragadó fogalmat alkotni, akkor nézz meg
Engem és előtted áll Isten örökérvényű és maradandó alakja, mert csak ilyennek képzelheted
Istenedet és Teremtődet! Mert Isten Maga is ember, csak Önmagában és Önmagától a
legtökéletesebb. Ha Engem látsz, akkor mindent látsz! Megértettél Engem?”
5. Mondja Roklus: “Uram és Mesterem, most már mindent értelek és szeretnék a Te
szolgád lenni! De most engedj békében távoznom, mert nem vagyok méltó, hogy továbbra is
Nálad maradjak.“
6. Mondom Én: “Akinek békéje van, az bárhová is megy békével megy. Te a benső
békédet most megtaláltad, így bárhová mégy-békével mégy; de társaiddal együtt egy ideig még
itt maradhatok, ahol tietekkel épülésetekre egynémely dolgot fogtok hallani.
7. Igaz ugyan, hogy a nap már vége felé közeledik és a nap, amely az egész földet derűs
fényével megvilágította, elérte a hegyek ormát s néhány pillanat múlva nem is lesz látható s Mi
valamennyien mondhatjuk, hogy ez a nap jól eltelt. Derekasan dolgoztunk és órák alatt többet
végeztünk mint amennyit emberi kezek évek alatt dolgoztak volna. És aki munkálkodik, az egyék
97
is s ily módon erősítse tagjait. Ti is munkálkodtatok, tehát egyetek is velük! Maradjatok itt és
vegyetek részt ti is a mi estebédünkön! “
8. Mondja Roklus: “Uram és mindenek Mestere! Mit tettem én itt társaimmal, amit
munkának lehet nevezni? Beszéltünk véleményeket és tapasztalatokat cseréltünk s ez minden,
amit itt egyébként tétlenül állva tettünk, ezt csak nem lehet munkálkodásnak nevezni? “
9. Mondom Én: “Az ember ahol és amikor a lelke üdve érdekében munkálkodik, ott és
akkor dolgozik a legigazabban és a legönzetlenebb módon. Mert az igaz tevékenység a saját lelke
javára kizár minden egyéb önző tevékenységet, mert az önzés és önszeretet tökéletesen kizárja
Isten és a felebarát iránt érzett szeretetet.
Aki itt a földön a testéről és annak jólétéről gondoskodik, az ennek a földnek kincseit keresi,
s ily módon ellássa lelkét a törvénybe és a halálba. Hogyha egy ilyen ember a szántóföldön ekével
és kapával egész napon át oly serényen dolgozik, hogy estére valósággal megfürdik saját
izzadságában, ez azzal szemben, amit Én munkának nevezek, mégis naplopó és rest szolga Isten
Országának szántóföldjén.
10. Mert aki Istentől adott igaz cél érdekében szellemben nem munkálkodik Isten rendje
és igazsága szerint azt megillető módon, az bizonyára nem is munkálkodik felebarátjának időbeli
és jövő életének javáért sem és Istent keresni s Őt közelebbről megismerni nem találja
érdemesnek és aki nem azon fáradozik, hogy Istent igazán keresse és megismerje, az még
kevésbé fáradozik felebarátjáért és ha valamit tesz is érte, ezt csak a maga érdekében teszi, hogy
ezáltal felebarátjának módjában legyen még sokkal nagyobb áldozatot hozni, mint amennyiben
ő részesült.
11. De most Istent kerested és önmagadat - és lásd, ez igazi munkálkodás volt s Én
mondom azt neked, hogy ezalatt a néhány óra alatt többet dolgoztál, mint egész életeden át s
éppen ezért nyugodtan itt is maradhatsz, hogy megpihenj és részt végy a Mi vacsoránkon. “
74. FEJEZET
Roklus a betegségek felől kérdezősködik; Ezek hátrányai és szellemi áldásai, valamint ezek
gyógyítása.
Mi van a halállal?
1. Mondja Roklus: “Uram és mindenek Mestere! A Te szádnak minden egyenes szava

színarannyal felér és az egyik igazság felülmúlja a másikat! A Te világos és életet keltő
szavaidnak egyike sem hullott nálam terméketlen talajra és most érzem magamban, hogy az igazi
élet szérűi számára élettől duzzadó gyümölcsök fognak teremni belőlük; de ha már abban a
kegyelemben részesülök, hogy Veled beszélhetek, tehát arra nézve is szeretnék Tőled
felvilágosítást kapni, hogy a jövőben a betegségeket a mi természetes gyógyszereinkkel
gyógyítsuk-e vagy a Te Nevedben való szilárd hitünk által? Mert most éppen az a gondolatom
támadt, hogy talán nem volna mindenkor a Te isteni Akaratod szerint való, hogy az ember
minden beteget meggyógyítson, mivel vannak közöttünk olyanok, akiknek a Te isteni Szereteted
és Bölcsességed egy testi betegséget ad - éppen lelkének javulása céljából.
2. Régóta ismert dolog az, hogy a testileg legegészségesebb emberek erkölcsi
tekintetben nem a legserényebbek, mert a testi egészség az embert gyakran könnyelművé,
világiassá és élvsóvárrá teszi, míg a betegek, de különösen olyanok, akik valamely krónikus
bajban szenvednek, rendesen türelmesek, szelídek és megadással viselik az Isten akaratát vagy
rendelését; ritkán halljuk őket panaszkodni, telve vannak alázatossággal és nincs irigység
szívükben! Vajon nem változna-e meg lelküknek ez a jellemző tulajdonsága, hogyha az ember
őket makkegészségesekké tenné?
3. De most még egy van hátra: Bizonyára minden embernek el van rendelve, hogy
testileg egyszer meghajoljon, mert ha nem így volna, akkor Ádámtól kezdve az emberek a mai
napig testileg mind élnének. De ha mi minden beteget, sőt halálos beteget, akár fiatalt akár öreget
azonnal teljesen meggyógyítunk és kölcsönösen saját magunkat is, akkor ezen a földön a testi
98
halál egyre ritkábban fordulna elő, különösen ha a Te tanításaid által idővel háborúskodás is
feleslegessé válik.
4. De ha valakit nem gyógyítunk meg, aki nálunk segítséget keres, akkor bennünket
keményszívű és könyörtelen embereknek fognak tartani, azonban ha Te nem hagyod azt jóvá,
hogy valaki, akit már többször a mi akaratunk és igyekezetünk által meggyógyítottunk, akkor a
Te Nevedet fogják kétségbe vonni s a nép hite hajótörést fog szenvedni, mert odáig nem tudjuk
téríteni az anyagban élő embereket, hogy egy magasabb rendű túlvilági élet elérése érdekében
ezt a földi életet semmibe se vegyék s az ilyenekkel nem lehet többé megbetegedésük esetében
semmit sem tenni.
5. A 100 esztendőt meghaladó aggastyán is inkább orvosság után nyúl, még ha azt tudja
is, hogy teste levetése után a legnagyobb üdvösség következik számára. Az ember
kielégíthetetlen vágya egészségesen gyakran még a legrosszabb életviszonyok között is a lehető
leghosszabb ideig élni ebben a rühes világban; s erre általánosságban véve több mint 1000 éves
tapasztalat tanít minket és ha köztudomásúvá válik az, hogy egyedül csak a Te neved erejénél
fogva minden betegséget meglehet gyógyítani, szükség esetén halottakat feltámasztani, akkor a
nép részéről az egyik ostrom a másikat fogja követni.
6. Az én véleményem szerint ebben a kérdésben egy közelebbi magyarázat nem volna
felesleges dolog. Vagy talán azon emberek számára, akik ettől az időtől kezdve Isten rendje
szerint élnek, megszünteted a régi testi halált s ilyenformán az emberek átszellemült testel fognak
tovább élni és a testi halál csak azok számára fog fennmaradni, akik a Te törvényed és rended
ellen vétenek?
7. Uram és mindenek Mestere! Nézd, a leáldozó nap sugarai bearanyozzák az alkonyba
boruló eget; a hold sarlója és az esthajnal csillag valósággal versengenek abban, hogy az
anyaföldet kárpótolják a nap sugaraiért; oly végtelenül szent a Te sugárzó műveidnek látása Óh
Uram! De még sokkal fenségesebb a benső világosság érzése, amely a Te szádból a mi életünk
kicsiny zugát megvilágítja! Ha még idő van rá, kérlek a vacsora előtt magyarázd meg nekem azt,
amit én megmagyarázni magamnak sohasem leszek képes! "
75. FEJEZET
Az Úr tanítása e kérdések fölött; a test és annak rendje.

A halál; milyen esetekben lehet az Ő nevében gyógyítani és mikor nem?
1. Mondom Én: “Barátom! Te most olyan dolgokat kutatsz, amiket tudni sem neked,
sem másnak nem szükséges, mivel az egész kérdés teljesen az Én dolgom; ami annyit jelent mint:
Ez az örök Mennyei Atya dolga, tehát egy rend s így a testiség kérdésében még Nekem sem
szabad kivételt tennem és nem is teszek.
2. Amit a test magára öltött, ugyanazt kell majd levetni s hogy fájdalommal vagy
fájdalom nélkül, az teljesen közömbös dolog, mert a lélek leválása után minden földi fájdalom
megszűnik, mivel az a levegő, amit a lélek a másvilágon fog beszívni, egészen más lesz, mint
ennek az anyagi világnak a levegője. Ahol nem létezik halál, ott nem létezik fájdalom sem, mert
a test fájdalmát a léleknek minden esetben a testtől való részleges elválása idézi elő.
3. Ezzel azonban nem azt állítom, hogy a lélek tiszta állapotában minden érzés és
fájdalom nélkül volna, mert hiszen akkor nyilvánvalóan halott lenne, de az ő lényegének
megfelelő világban nem fog olyat találni, ami őt szorongatná, törné, ingerelné, nyomná, gyötörné
és ezáltal benne fájdalmas érzéseket idézne elő s így nem is fog soha fájdalmat érezni!
4. Vagy egy makkegészséges ember magában a földi testben a fájdalom érzésével
szemben nem érzéketlen-e? mivel sohasem érte az a szerencsétlenség, hogy beteg legyen és hogy
valakitől ütést vagy szúrást kapjon; hiányzott tehát nála a fájdalmat előidéző ok.
5. A fájdalom fő oka tehát - amelyet mindig csak a lélek érez, de sohasem a test - abban
a nyomásban rejlik, amelyet a restté és ilyenformán súlyossá lett test a léleknek valamely
életrészére gyakorol.
99
6. Ennélfogva időnként minden betegséget meg kell gyógyítani, ha az embereknek

megvan a képessége a súllyá lett hústömeget megkönnyíteni, - azonban az öreg test
megkönnyítésére nem létezik mód, habár a helyes rendben élő ember még legidősebb korában
sem fog fájdalomról panaszkodni. Teste az utolsó óráig is rugalmas és hajlékony marad s lelke
fokozatosan és egészen csendben, tehát a legjobb rendnek megfelelően fogja a testet elhagyni.
Igaz ugyan, hogy legmagasabb földi életkorában sem fogja kívánni a testétől való elszakadást,
azonban ha a mennyekből a jól érzékelhető üdvözítő hívást ily módon hallani fogja: Jöjj
börtönödből a legszabadabb igaz, örök életbe! - akkor nem fog egy pillanatig sem késlekedni,
hogy elhagyja korhadt földi házát és hogy kilépjen az igaz, örökélet ragyogó mezőire.
7. És ezt nem fogjátok tudni soha semmiféle herbateákkal, sőt még az Én Nevem
hatalmával sem megakadályozni, mert ez nem az Én Szellemem akarata lesz!
8. Csodát csupán az Én Nevem erejével tehettek s annak akaratával, amit szívetekben
világosan érezni fogtok, de annak ellenére soha.
9. Ennélfogva mindenek előtt az Én akaratomat - amely teljességben az Isten Akarata -
kell tökéletesen magatokévá tennetek s így lehetetlen, hogy ne sikerüljön az, amit Belőlem, azaz
örök Rendemen keresztül akarni fogtok.
10. Arról tehát szó sem lehet, hogy valaki a nektek kölcsönözött gyógyerő
következtében és az Én Nevem segítsége által soha meg nem halhat; a gyógyítást azonban olyan
esetekben sohasem tagadjátok meg, amikor szellemetek szívetekben így fog megszólalni: Ezt
gyógyítsátok meg! - De ha szellemetek azt mondja: Ezt hagyjátok meg teste gyötrelmében, hogy
lelke megelégelje a test élvezeteit! Az ilyet hagyjátok s ne gyógyítsátok meg testi baját, hanem
viselje azt el lelke üdve érdekében! S így lásd be, hogy aggodalmad felesleges volt. Helyezkedj
tehát az Én igaz Rendembe s akkor minden világossá lesz előtted. - Ha van még valami kifogásod,
szólj mielőtt a vendégfogadós új konyhájából előhozza az eledeleket!”
76. FEJEZET
Az Úr az emberi akarat szabadságának lényegéről.

A természetből és az életből vett példák.
Az ember földi léte céljának nagy fontosságú feladata.
1. Mondja Roklus: “Igen Uram és mindeneknek Mestere, ha mi csak azt tudnánk

csodaképpen foganatosítani, amit ős világi rended alapján egyedül csak Te akarsz, akkor a mi
saját szabad akaratunk tisztára semmivé lesz és azokkal a némelykor nagyon is szükséges
csodákkal, amelyek a Te neved hatalmának és erejének leghatásosabb bizonyítékául
szolgálhatnának, igen sovány eredményeket fogunk a földön elérni.
2. Napról-napra úgyis a Te Akaratod csodái történnek meg, akár akarjuk, akár nem és a
mi akartunk a Tieddel szemben mindenkor egyenlő az üres dióval. A nap, a hold, és a csillagok
felkelnek és leáldoznak a mi akaratunk nélkül is s ugyanígy zöldel a föld és meghozza a maga
gyümölcseit, a felhők vonulnak s a szelek játszadoznak a tenger hullámaival; tél és nyár egymást
váltogatják és az idők így múlnak és soha vissza nem térnek s mindez teljesen a mi akaratunk
nélkül! Akár akarjuk, akár nem, az teljesen mindegy! De mi lesz akkor a mi néha nagyon is
szükséges csodáinkkal? “
3. Mondom Én: “Kedves Roklus barátom, veled még mindig kissé nehéz zöldágra
vergődni, mert kedélyedben most is sok földi nézet és vélemény uralkodik!
4. Lásd, aki kezét ez eke szarván tartja és mindig visszafelé tekint, az még nem érett az
Isten Országára. Úgy véled, hogy Isten legvilágosabb gondolkodásában és akaratában talán
éppen olyan egyhangú és egyforma, mint észak merev, fagyos jege?
5. Óh ember, először ismerd meg Istent és mindenható akaratát teljes valójában s akkor
megtudod, hogy egy ember, akinek szíve telve van Isteni Szellemmel, nem tud másként akarni
100
és cselekedni, mint -türelmesen egyesülve Isten Akaratával- hagyni hogy keletkezzen és

elmúljon az egyik nap a másik után és boldogan szemlélje, hogy a különféle növények miképpen
nőnek és virágzanak vagy száradnak el ismét.
6. Hogyha Istennek az emberrel egyéb szándéka nem lett volna, akkor soha sem jutott
volna eszébe nekik szabad akaratot adni, hanem csupán a tenger polipjaihoz hasonlóan - ha
emberi formában is gomba módjára növesztette volna ki a földből ellátva szívó és tápláló földi
gyökerekkel; ezek aztán éjjel-nappal szemlélhették volna, hogy a csillagok Isten Akarata szerint
látszólag hogyan kelnek és áldoznak le s hogy körülöttük a fű milyen szépen nő. A szabad, helyet
változtatható mozgásra nem is lett volna szükségük, mert szabad akaratuk amúgy sem lett volna
és szterotyp akaratát mint szobrok sokkal jobban érvényesíthették volna, mint egy még oly
jámbor és Istenben élő ember a saját akaratával!
7. Mert az olyan emberek, akinek még mindig megvan a szabad akarata és mozgása,
minden esztétikája dacára egyszer az juthatna eszébe, hogy néhány lépést tegyen a szép gyepes
talajon és mennyire elkerülhetetlen volna az Isten Akarata és örök Rendje szerint felfelé
növekedő és álló füvet ezzel a földhöz nyomni s aközben egynehány levéltetű életet idő előtt
kioltani. Észreveszed most már egy kissé aggodalmaskodásod együgyűségét?
8. S képzeld el, hogy a szabad ember már fizikai táplálására is nemcsak mindenféle
értékes maggal jól ellátott gyümölcsöket rág szét fogaival s azokat mint testének eledelét minden
kímélet és irgalom nélkül elnyeli, hanem még különféle állatot is megtámad, azokat megöli és
sült húsukat legnagyobb élvezettel fogyasztja el. Helyenként nagy területeket is keres magának,
amelyeken sok évezreden át a legszebb gyep és más gyógyfüvek, bokrok és fák teremtek Isten
legszebb és legzavartalanabb rendje szerint s ezek helyébe holt házat és városokat épít. Nos
barátom, helyes lett ez az általad elképzelt Isten rendje szerint?
9. Vagy hogyha az idővel hosszúra nőtt körmeidet, hajadat és szakálladat levágod nem
cselekszel-e Isten rendje ellen, Kinek sztereotip akarata szerint a köröm, haj és szakáll újból
tovább nő s nem akar megmaradni olyan rövidnek, amilyennek a mértékét az ollóval
megszabtátok?
10. Ha Isten egyáltalában nem akarta volna, hogy valamely szabadon gondolkodó és
akaró lény az Ő sztereotip akarata ellen cselekedjék és hogy a fennálló változatlanul egyenlő
rendben úgy kicsinyben, mint nagyban pusztító beavatkozásokat ne tegyen; vajon bölcsen
cselekedett volna-e olyan lényeket teremteni, akik létük érdekében kényszerítve vannak az
ősteremtés rendjébe - amely szintén egy és ugyanazon mindenható Magasságos Isten műve -
pusztító módon beleavatkozni?!
11. És hogyha Isten, Aki Ura és Teremtője mindeneknek jóváhagyja azt, hogy az
élőlények, nevezetesen a szabadon gondolkozó emberek, akik szabad akarattal vannak megáldva,
elpusztítsák erdőid, fáid kivágják és belőlük házakat és kunyhókat építsenek s legnagyobb
részüket elégessék, a szép zöld gyepet letapossák s lekaszálják s mint szénát a tehenekkel,
ökrökkel, szamarakkal, juhukkal és kecskékkel megetessék és Ő ezért senkinek sem üt kezére
sztereotip rendjébe való mindene megszámlálhatatlan beavatkozása miatt; mennyivel kevésbé
fog tehát Ő mindenható akaratával akadályt gördíteni, ha arról van szó, hogy az ember legkisebb
akaratszabadságát a legnagyobb Isteni Akarathoz vonzza.
12. Nem láttad-e az imént, hogy az ifjú, aki alapjában véve szintén isteni teremtmény, a
követ az isteni akarat sztereotip rendje ellen arannyá változtatta s vajon felelőségre vonta őt ezért
valaki, mert olyan erővel beleavatkozott Isten alaprendjébe? Ellenkezőleg; csak az isteni akarattal
egyesítve volt képes az ifjú ezt létrehozni.
13. Ha te isten könnyű parancsolatait megtartod, s Istent valóban mindenek fölött
szereted, akkor nyilvánvaló, hogy egyre jobban egyesülsz Isten akaratával és megismerésével;
mindegyre bölcsebb és bölcsebb leszel s egyenlő mértékben hatalmasabb és mélyen
betekinthetőbb akarásodban a benned élő és levő isteni világosság mindent látóvá emel téged,
amelynek segélyével életednek még homályosabb dolgait nemcsak megvilágítva fogod látni,
hanem szemlélni a működő életerőket és Isten legszabadabb akaratának birtokában azokat
meghatározni is leszel képes, hogy mi módon használd fel. S éppen azáltal, hogy a
megszámlálhatatlan és az Istenből folytonosan áradó erőket külön-külön és egyénileg felismerni
101
és szemlélni tudod, mint az isteni akarat birtokában levőket s azokat meg is ragadhatod és
meghatározhatod bizonyos bölcs célból és azok azonnal éppen úgy fognak engedelmeskedni
neked, mintha közvetlenül Isten Maga szólította volna fel valamely tevékenységre.
14. Mert az Istenből kiáradó összes erők az egész végtelenségben mintegy ugyanazon
mindenható Istennek megszámlálhatatlan karjai és lehetetlen, hogy másképpen
tevékenykedjenek, mint kizárólag az isteni akarat indítatása által, mert alapjában véve nem
egyebek, mint csupán az isteni akarat kisugárzásai.
15. Ha az ember az ő picinyke szabad akaratát az Isten végtelen nagy akaratával egyesíti,
mondd, vajon elképzelhető-e az isteni akaratot némán szemlélni, vagy hogy az ilyen szabad
akaratúvá lett ember az Istenből nyert akarat szabadságával nem fog-e inkább nagy dolgok
létrehozására törekedni?“
77. FEJEZET
Roklus hálája e tanításért s fellobbanó nagy buzgalma a felismert igazság iránt.

Az Úr intelme a buzgalomról és példaképpen a szalmalángot használja.
A helyes és helytelen buzgalomról; természeti példák - a hő ütés stb.
A szabad akaratról és annak nagy értékéről ….
1. Mondja Roklus: “Igen Uram, Ki minden dolgok és lények Mestere vagy! E jelenlegi
kegyes magyarázatod által természetesen minden egészen más megvilágításba került szemeim
elé s eddig egynémely felfedetlen talány teljesen megoldódott. Most tudom csak egy kissé
megérteni, hogy tulajdonképpen mi az ember s mit kell ebben a világban keresnie és elérnie, amit
a Te szavaid szerint elérhet és el is kell hogy érjen. Ilyenformán természetesen, hogy a Te
parancsolataidat igen könnyű és boldogító betartani s a Te akaratodat szóról-szóra betölteni, mert
most látom csak igazán, sőt kézzelfogható, hogy az ember Általad mi mindenben részesülhet,
mert hogyha én egy célt még oly távol is látok magam előtt s egyenes irányba mégis a cél felé
igyekszem, azt végül el kell érnem.
2. Most tehát nem tehetek egyebet, minthogy velem való fáradozásodért erőmből hálás
köszönetet mondok s Téged arról biztosítlak, hogy leglelkiismeretesebb tanítványod leszek és
maradok. Sőt teljes erőmből biztosítlak arról is, hogy mindent elfogok követni, hogy intézetünket
minden világi - és hazugság salakjától megtisztítsam s a jövőben ne forduljon benne elő egyéb,
mint csak az, ami a Te tanításaiddal, óh Uram és Mesterem, összeegyeztethető.
3. Már most is olyan, eddig még sohasem tapasztalt erőt érzek magamban, amely elől a
Benned érzett szilárd bizalmam alapján a hegyek félreállnak utamból s az összes halottak
kikelnek sírjaikból! De mi lesz még akkor, hogyha az én jövő életem teljesen a Te akaratoddá
lesz? S micsoda erőre emelkedik majd a mi intézetünk ha annak minden egyes tagja egy
szándékon és egy akaraton lesz?
4. Tehát ne késlelkedjünk tovább! Munkára fel! Minden kéz ezen az isteni művön kezdje
meg tevékenységét; aki késlekedik, durva bűnt követ el e föld emberiségének üdve ellen! „
5. Mondom Én: “A te buzgalmad helyénvaló és azt, amit most feltettél magadban, idővel
meg is fogod valósítani; de jelenlegi fellobbanásod hasonlít a szalmalánghoz, amely azonnal
hatalmas lánggal ég, hogy az ember azt hihetné ha ez tovább így tart, pillanatok alatt az egész
föld lángba borul. De néhány pillanat múlva a szalmalángnak vége s alig vesszük észre még azt
is, hogy a laza szalmacsomó hol égett el.
6. Az igazi buzgalom úgy fokozódik, mint a felkelő nap fénye és melege. S hogyha a
nap fénye és melege már felkeléskor afrikai hővel árasztaná el a földet, ez olyan pusztítóan hatna
minden növényre, és állatra, mint minden gazda az úgynevezett hő ütésnél tapasztalhat.
7. Hő ütésnek pedig azt nevezzük, amikor zivatar előtt az egész égboltozatot sűrű
esőfelhők fedik, sőt már esik is; egyszerre csak amikor a föld és annak mindenféle termése lehűlt,
a felhők valamely légáramlás következtében szétoszlanak s a nap fénye és melege hirtelen a
növényekre, fákra s gyenge állatokra esik, ami által sokkal nagyobb kárt tesz, mintha egy óráig
102
jég esett volna. Ezt a példát csak azért állítottam gyakorlatilag szemeid elé, hogy neked
megmutassam, az időelőtti buzgalomnak hatása mennyivel inkább rontó, mint jó.
8. Ennélfogva intézetetekben ne kívánd az összes régi és korhadttá lett fákat egy
csapással kivágni; hanem csak becsületes buzgalommal mintegy észrevétlenül lassan,
fokozatosan s csak így fogsz intézetetekben igaz áldást terjeszteni. De egy csapással, kedves
barátom, ez nem megy! Ezt még egymás között egynémely alkalommal meg kell tárgyalnotok s
ezután következik az Én Nevemben való új csodatételek beigazolása. És ha nem csupán te
egyedül, hanem valamennyien megismerik ezt az új világosságot, lehet minden régit az új
eredmények alapján kiírtani.
9. Ha a bölcs földműves észreveszi, hogy a konkoly a tiszta búzával együtt növekedik,
meghagyja aratásig s akkor választja ki a konkolyt a búza közül, ily módon lesz a búza
egészséges, a konkolyt pedig megszárítja s elégeti a földön, ami a talajnak trágyául szolgál. S
lásd, ezt nevezem Én Magam bölcs s az igazsághoz mérten való cselekvésnek.
10. Azt hiszed, hogy Én Jeruzsálemmel és farizeusaival nem készülnék el olyan hamar
és gyorsan, mint az imént azzal a sziklával ott a tengerben? De ez a buzgalom számomra rossz
gyümölcsöket eredményezne. Ezáltal mindazok, akik megtudnák, hogy isteni
mindenhatóságommal ilyen pusztítást rendeztem, Hozzám csatlakoznának ugyan, de bizonyára
nem benső meggyőződésükből, hanem saját törvénybejutásuk által. S félelmében és
elcsüggedésében senki még megmozdulni sem merne s mindenki gép módjára csak azt tenné,
amit Én követelnék tőle!
11. De vajon ez a szabad akarat fejlődésére szolgálna-e, amely minden emberi lélek
legfőbb java s a legszabadabb isteni akarat legmagasabb hatványra való emelésére szolgálna-e,
holott egyedül csak ebben képzelhető el és állhat fenn a legmagasabb életüdvösség?!
78. FEJEZET
Az Úr beszédének folytatása a szabad akaratról s hogy azt mi képpel kell fejleszteni.
1. Az Úr: “De hogy az élet legnagyobb üdvössége éppen a legkorlátlanabb

akaratszabadságban és annak mindig legeredményesebb cselekedetekben való hatásában rejlik,
arról ezen a földön már az önző és uralomvágyó emberek is a legnagyobb bizonyítékot nyújtják.
2. Hogy csak egy kis hatalomhoz jussanak, némelyek képesek minden vagyonukat
odaadni! Ki az, aki gyűlölné a koronát, a trónt és a jogart különösen akkor, ha saját maga erejéből
vergődik erre a magaslatra?
3. De miért van ennek a három uralkodó eszköznek az emberek szemében oly nagy
értéke? A felelet egészen közel és a dolog természetében van; mert az, aki a trónon ül, akaratát
az emberek milliói között a legszabadabb és a leghatásosabb módon érvényesítheti.
4. S mivel uralkodó ül a trónon, mindenki fölötte boldog lesz, ha az uralkodó olyan
hivatallal bízza meg, amelyben, - hacsak az uralkodó nevében is - kissé játszhatja az uralkodót s
hogy szabadságot szomjazó akaratát jobban érvényesítse. Ő látszólag elnyomja bár szabad
akaratát s ahelyett teljesen magáévá teszi uralkodó akaratát még akkor is, ha magában azt igen
gyakran nem is helyesli; mindezt azonban csak azért teszi, hogy kissé ő is uralkodhasson és hogy
a saját akaratát cselekedetekben is érvényre jutassa. Különösen az államfői hivatalokban akad itt
-ott alkalom, amikor a hivatalnok felhasználhatja szabad akaratát; s ez már itt a földön is az
emberek legnagyobb üdvössége.
5. De mi lehet ez összehasonlítva azzal a boldogsággal, amely itt a földön a legnagyobb
mértékben korlátolt emberi akaratnak az egész végtelenséget és örökkévalóságot uraló isteni
akarat egyesítéséből származik?
6. De mielőtt ez bekövetkeznék, magad is befogod látni, hogy az ember akaratát minden
életstádiumában a legbölcsebb módon kell művelni és fejleszteni, mert különben igen
veszedelmes volna az ember szabad akaratát olyan hatalommal felruházni, amelyet
cselekedetekben bármikor érvényesíthet.
103
7. És hogy az ember akaratát erre alkalmassá tegye, oda kell hatni, hogy teljesen önként
a maga szabad akaratából menjen a világosság útjára és azon a legnagyobb szeretettel és világi
önmegtagadással addig munkálkodjék, amíg saját tevékenységével és tökéletes önrendelkezése
által a megfelelő célt elérte.
8. Ehhez azonban nem szolgálhat semmiféle külső vagy belső kényszer, mert ezek
mindegyike ítéletet jelent, amelyek által az emberi szellem akarata sohasem lehet szabaddá; s
amíg nem lehet az, az Isten legszabadabb akaratával való egyesülésről soha még csak szó sem
lehet!
9. Ennélfogva az embert a legközelebb tanítások által először a saját, majd az egyedül
igaz Isteni Lény megismeréséhez kell vezetni, mégpedig a lehető legnagyobb jósággal,
türelemmel és szelídséggel.
10. Csak a konok és dacos jellemeknél - akiknél a háttérben csaknem teljesen
javíthatatlan gonosz kajánság s valóban őrdögi káröröm rejlik - kell külső világi büntető törvényt
alkalmazni, de világért sem őket azonnal büntető csodatettel.
11. Mert sohasem szabad szem és szív elől téveszteni és mindig tekintetbe kell venni
azt, hogy a büntetendő mégis csak ember, akit szintén szabad akaratának helyes felhasználására
kell irányítani s könnyen meglehet, hogy egy álnok és bosszúálló démon a testét ilyen vagy olyan
módon uralja s az egyébként talán egészen jámbor embert valóságos szörnnyé teszi.
12. Ennélfogva minden túlzott buzgalmat még lehető legjobb ügyben is addig féken
tartani, amíg elérte azt az érettségi fokot, amikor már mindent nyugodt és szeretettel teli
meggyőződéssel, okos kiszámítással a rendelkezésére álló eszközökkel állhatatosan és
szüntelenül törekszik megvalósítani, de mindig tekintettel arra az élő tárgyra, akit minden
stádiumában és életviszonyaiban neki kell vezetni.
13. Hogy a ti intézetetek, úgy amint most áll, nem tetszhet Nekem, teljes szívedből
megfogod érteni, de ha még százszorta rosszabb elveken nyugodna is, mint amilyenek most áll,
azt éppoly esztelenség volna hirtelen lerombolni és megsemmisíteni, mintha az ember a
jeruzsálemi templomot vagy a gonosz pogány Rómát egy pillanat alatt eltüntetné a földről.
14. Ezentúl arra törekedj, hogy lassan-lassan mintha a dolog magától adódnék,
intézetetekből minden hamisság eltávolodjék s akkor fokozatosan megfog javulni maga az intézet
és a teljes igazság hatása alatt a hozzá ragaszkodó nép is. De ha most társaiddal együtt azt, ami
felül van lefelé s ami alul van, felfelé fordítod, akkor az intézetnek az a sok tagja téged örültnek
és eszelősnek fog nyilvánítani s minden erejével arra fog törekedni, hogy téged az intézet számára
- amelynek berendezését a legcélszerűbbnek tartja - ártalmatlanná tegyen s ezzel elvétetnék tőled
minden mód és alkalom arra nézve, hogy egészen csendben és észrevétlenül kiirtsd az intézetből
mindazt, ami hamis és helyébe a tökéletes igazságot állítsd.“
79. FEJEZET
Az Úr Jézus, mint a legjobb példa arra, hogy mennyire kell tisztelni az ember szabad akaratát.
Intelem az Ő kereszthaláláról.
Az estebéd példaképe.
A 13 esseus az Úr asztalánál ……
1. Az Úr: “Hiszen éppen Bennem láthatod a legkézzelfoghatóbb példát; most már

ismersz Engem, tanításaimat és azoknak igazi élettendenciáját s te ismered Hatalmamat is,
amellyel ezt az egész földet épp oly könnyen és gyorsan semmivé tudnám változtatni, mint az
imént az általad is jól ismert öreg sziklát a tengerben! De ha ezt megtenném, végül így szólhatnék
Saját Magamhoz: Ha Te egy kedves szívbeli gyermekekkel teli világ helyett inkább a semmit
akartad, akiknek Te adtad természetüket és egyéniségüket, akkor mindjárt kezdetben nem kellett
volna semmiféle földet teremtened! De mivel a föld már megvan az emberekkel együtt, tehát a
legnagyobb szeretettel és türelemmel meg kell mindent tartanod és vezetned kell az Istenből
104
áradó igazság szerint, hogy mindabból, amit ez a föld hordoz és magában foglal egy
homokszemecske se vesszen el!
2. Én azt mondom neked, hogy Előttem a legrosszabb és legvisszataszítóbb emberek
ezen a földön nyilvánvalóan a farizeusok és írástudók, de ahelyett hogy ítélkeznék fölöttük és
keresztre függeszteném őket, megengedem nekik hogy ők ugyanezt tegyék Velem! “
3. Erre Roklus valósággal felugrik helyéről és mondja: “Nem! Nem! Uram és Mesterem!
Ez annyit jelentene: a türelmet a legvégsőkig fokozni! Emiatt a maroknyi jeruzsálemi gaz miatt
- ha valamennyien is elpusztulnának - ezzel az Isten Országa sem ezen a földön, sem a túlvilágon
hajótörést nem szenvedne; el tehát ezzel a fekete vipera fajzattal! Te pedig megmaradsz! “
4. Mondom Én: “Ahogy a dolgot érted, úgy beszélsz; de ez innentől számítva körülbelül
3 év múlva saját szellemed másról fog meggyőzni; ezért hagyjuk ezt s készüljünk a vacsorához.
Ezt az asztalt kissé megfogjuk hosszabbítani, te, Rubán és társaid, szám szerint tizenhárman
egész jól elfogtok mellette férni s ilyenformán a jövőben hasonlítani fog egy vacsorához, amely
számomra ezen a földön az utolsó lesz!”
5. Mondja Roklus: “Uram és Mesterem! Most egyszerre misztikus és talányszerű a
beszéded; honnan és miért van ez? “
6. Mondom Én: “Barátaim! Igen sok mondanivalóm volna, de azt most még nem
bírnátok el! De majd azon az utolsó vacsorán, amikor Szentszellem behatol a szívetekbe, Ő az
élő igazság teljességében fog vezetni benneteket s akkor fogod megérteni, amit most mondottam
neked. Ámde Márkus már közeledik a tálakkal, tehát készüljünk a vidám estebédre; a ti asztalotok
már kész és megvan terítve. “
7. E szavaim után Roklus mélyen meghajol Előttem s azután barátaihoz és társaihoz
megy így szól: “Elmenetelről szó sem lehet; először részt kell vennünk a vacsorán, amelyet éppen
most tálalnak és pedig ott az Úr asztalánál! A mi Urunk és Mesterünk kívánja így,
visszautasításról tehát szó sem lehet. Ezért jertek velem és üljünk le az üres asztalhoz, ahol az
urak már régóta helyet foglaltak. “Mondja Rubán: “Oh, ez nem volna illő dolog; mi senkik, a
föld minden urának legnagyobb Ura mellett! “
8. Mondja Roklus: “Legyen úgy, amint lennie kell! A Mester és Mindenek Ura akarja
így s nekünk nem lehet más kötelességünk, mint engedelmeskedni, mégpedig a legörömteljesebb
szívvel. Azért menjünk is, hogy senki ne várakozzék reánk. Úgyis nagyon éhes vagyok már s
szívemből örülök egy gazdag és jól elkészített vacsorának. Egész korsókat és nagy teli serlegeket
is látok az asztalokon az ételek mellett. S a bájos ifjú úgy látszik, hogy nagyon is gondoskodik a
mi asztalunkról, azért hát mielőbb siessünk oda! “
80. FEJEZET
Rafael mint nagyétkű a 13 esseus között.
1. Roklus ezen felszólítására mindnyájan odamentek a számukra megjelölt asztalhoz s

a magas rangú társaságot mély hajlással üdvözölték; Rafael mindenkinek kijelölte a maga helyét
s végül ő is mint tizennegyedik szintén az új asztalhoz ült. Roklus éppen megpillantotta maga
előtt azt az ételt, amely egész életében kedvenc eledele volt - pirosra sült bárányt és gyönyörű
érett narancsot. Nem tudott eléggé csodálkozni azon, hogy a konyhában hogyan találhatták el
ízlését. De megemberelte magát s rögtön eszébe jutott, hogy milyen társaságban van és ez
megmagyarázott neki mindent. S ugyanúgy mind a 13 megkapta a maga kedvenc eledelét, csak
Rafael tányérján volt 8 db. hatalmas és kitűnően elkészített hal, amelyekkel - mint már tudjuk -
nem sokat tétovázott, ami a tizenháromnak rendkívül feltűnt, úgy hogy Roklus nem tudta magát
türtőztetni s a képzelt ifjútól, habár igen elcsodálkozva megkérdezte, hogy miképpen tud 8 darab
ilyen hatalmas halat ilyen gyorsan és mohón elfogyasztani és hogy tudna-e még valamit enni?
2. És Rafael barátságosan mosolyogva így válaszolt: “Oh, csak ide vele, még tízszer
ennyivel is megbirkózom! És én azokkal is egészen könnyen minden megerőltetés nélkül is
végezni fogok, ámde ezekkel is tökéletesen jóllaktam már. “
105
3. Mondja Roklus: “Úgy látszik, hogy a gyomrodat már gyermekkorodban túltömték,

mert másként nem tudom a dolgot sehogy sem megmagyarázni. Tehát segíthetnél nekem is ezt a
bárányt elfogyasztani? Mert nézd, nekem ebből egy nyolcadrész is tökéletesen elég! “
4. Mondja Rafael: “Csak ide vele, a többi 7/8-al hamar végezek. Roklus, aki csak egy
hátsó combrészt vett magának, a többit mind odaadta Rafaelnek, aki pedig a hússal és csonttal
egy pillanat alatt végzett. Ez Roklusnak több volt a soknál s egészen meghökkenve így szólt:
“Oh, te bájos és bölcs ifjú, ez már igazán nem mehet végbe természetes úton! Én a hús
elfogyasztásáról végeredményben nem is szóltam volna semmit, de hogy te egy farkast is
felülmúlva a csontokat is, amiket egyébként nem szokott megenni, oly gyorsan elfogyasztottad,
ez már teljesen érthetetlen előttem s így most kénytelen vagyok téged arra kérni, hogy ezt a dolgot
közelebbről magyarázd meg!”
5. Mondja Rafael: “Nos hát adj nekem egy követ! Most láss újabb csodát! “Roklus
gyorsan felemel a földről egy hatalmas követ, átadja azt Rafaelnek, ő pedig mondja: “Most pedig
nézz ide: Én ezt a követ is megfogom enni Éppúgy, mintha az a legjobb kenyér volna! “Erre veszi
Rafael a követ, a szájához emeli és amidőn a kő megérinti szája szélét, abban a pillanatban
eltűnik.
6. Amióta Roklus és társai ezt látták, megrettentek és Roklus így szól: “Hallod-e fiatal
barátom Nálad nem tanácsos vendégnek lenni, mert végül még vendégtársaidra is ráéheznél!
Engedd meg nekem ezt a szerény megjegyzést, amellyel nem akarok neked egyebet tudtodra
adni, minthogy ha bennünket is fel akarsz falni, akkor tedd azt minél előbb, hogy sokáig ne
kelljen pusztulásunkra várnunk! Én arról a 8 legnagyobb halról, amit csak ez a galileai tenger tud
termelni, nem szóltam volna semmit, sem az én 7/8 - ad bárányomról, amit csontostól együtt
megettél, habár bocsáss meg, már ez maga is a falánkságnak borzalmas rendellenessége, de
legalább egy 10 font súlyú kőnek elfogyasztása olyasvalami, amely mindnyájunkat teljes joggal
rémületbe kell hogy ejtsen. Hová lyukadjon ki ez az egész dolog? Nekünk bár ehhez igen kevés
vagy semmi közünk sincs, de mivel az összes istenek nevében a föld minden hegyét is eltudod
nyelni, azért mi mégsem akarunk a te óriási falánkságodnak tanúi lenni. Megértettél nagyétkű
ifjú barátom? “
81. FEJEZET
Rafael az ő szellemi testi lényegiségéről és annak különbségéről a pusztán emberivel szemben.

Roklus Rafael angyali mivolta felől kérdezősködik és összehasonlítást tesz az ember és angyal
között
1. Mondja Rafael: Barátom! Beszéded érthető, mert még nem ismersz engem; ha
ismernél oly természetesnek találnál, mint amilyen természetes az, hogy most, miután éhes voltál,
alig fogyasztottad el a báránynak egy nyolcad részét.
2. Látszat szerint én is olyan ember vagyok, mint amilyen te, s egyelőre nem hiányzik
testemnek egy érzése vagy része sem s az én testem mégis egészen más, mint a tied. A tied még
halandó-enyém nem; te mint lélek és szellem testedet nem vetheted le akkor, amikor akarod és
pillanatok alatt nem bonthatod fel szellemed elemeire; én azonban ezt nagyon megtudom tenni.
Én tulajdonképpen keresztül-kasul szellem vagyok, dacára ennek a látszólagos testemnek, te
azonban tisztán hús és vér vagy s még elég dolgod lesz, amíg odajutsz, hogy testedben mint érett
és szabad lélek fogsz mozogni kezdeni.
3. Ha ennél valamit, akkor szükséged van egy bizonyos időre, amíg az eledelek a
testedben hússá és vérré lesznek. És te nem tudod azt, hogy ez az átváltozás mi módon ment
benned végbe; te nem ismered tested legparányibb alkotását. Én azonban a magam és a te
testednek minden atomját oly pontosan ismerem, hogy annál pontosabb semmi sem létezhet ezen
a földön! Mert jelenlegi testemnek minden egyes atomját, idegszálát és tagját nekem kell
képeznem és fenntartanom. Te azonban kezdettől fogva nem tudod, hogy miből áll a tested s ki
az, aki azt folyton képezi és fenntartja.
106
4. A te tested nemzett, világra szült s megismerésed és akaratod nélkül felnövekedett

test; az én testem megismerésem és akaratom szerint megteremtett test. A te léted öntudata még
egy alvó állapot, tudásod, megismerésed és akaratod pedig ennek az alvó állapotnak álmodozása;
de én a legtökéletesebb örökélet nappalának legvilágosabb és legtisztább öntudatában élek. Én
tudom, hogy mit beszélek és cselekszem, mert mindennek ismerem legmélyebb okát és alapját,
te pedig még azt sem tudod, hogy a különféle gondolatok miképpen, miáltal és miért keletkeznek
s így azt is tudom, hogy amíg közöttetek, halandók között járok, miért kell sokkal több eledelt
magamhoz vennem, mint neked társaiddal együttvéve. S ennek okát még el sem mondhatom
most neked, mert jelenlegi tudásoddal ezt nem tudnád felfogni; de később majd eljön azaz idő,
hogy mindazzal amit én most csak úgy odavetettem, teljesen tisztában leszel.
5. De hogy te feltételezed rólam azt, hogy nagy falánkságom miatt végül farkas vagy
hiéna módjára akár benneteket is felfalnának, ez egy kissé ízetlen tőled. Úgy vélem, hogy az én
szellemi fejlettségem és látható bölcsességem jobb véleményre kellene, hogy indítson
benneteket. Én nemcsak egy követ tudnék oly módon elfogyasztani, amint azt nektek
megmutattam, ugyanazt megtehetném egész hegyekkel, sőt világtestekkel is, amihez elég
hatalommal bírok. De hogyha nem volna bennem semmi bölcsesség s úgy rendelkeznék azzal a
hatalommal, amellyel most bírok, akkor vak szenvedély alapján cselekednék s ebben nem volna
életetek mellettem biztos; de az Isten Örök bölcsessége, amelyből egész lényem tulajdonképpen
alkotva van, mindenek előtt azt parancsolja nekem, hogy mindazt, ami Isten ereje és
mindenhatósága által megteremtett megtartsam, s ezekből egyetlen egy atom sem veszhet el,
mert Isten Akarata és mindenható Szelleme az egész örök és végtelen világűrt a legkisebbtől a
legnagyobbig áthatja; ennélfogva az általatok feltételezett falánkságomtól való félelmetek
tökéletesen hiábavaló. Roklus megértetted kissé ezeket a szavakat? “
6. Mondja Roklus: “Tulajdonképpen itt megértésről szó sem lehet; de annyit kiveszek
belőle, hogy oldalad mellett nincs okunk életünket félteni és ez egyelőre nagyon is elég a mi
számunkra! De hová tűnnek azok a tömegek, amelyeket lenyelsz? Talán olyan gyomrod van,
mint a struccnak, amely tudtommal a legkeményebb köveket is megemészti, sőt még a
legkeményebb fémek is kedvenc eledelét képezik. De bárhogyan is legyen, te mégis csodálatos
lény vagy és az is maradsz!
7. A zsidók ősteremtett mennyei hírnökről /angyalokról/ beszélnek, nekünk rómaiaknak
és görögöknek lángelméink /genius/ és félisteneink vannak; talán te is egy ilyen angyal vagy,
vagy legalábbis genius vagy félisten? Ahhoz, hogy földi ember légy, túlságosan gyöngéd és
szubtilis vagy, mert a legártatlanabb vesztaszűz sem vehetné fel a versenyt veled testi szépség és
gyöngédség tekintetében. Emiatt már előbb is nagyon feltűntél nekem és nem tévedtem, ha
magamban mindvégig egy varázslatos fantomnak tartottalak. Úgy tűntél fel előttem eleinte, hogy
valami mégis vagy, máskor pedig mintha semmi sem volnál mint egy magasságos isteni Lény
beszélő fényképe, aki csak bizonyos meghatározott időre kölcsönöz neked alakot létet, a
szükséges bölcsességet és hatalmat. De ha nem lesz rád szüksége, akkor véged is lesz, legalábbis
így képzeltem el és éreztem magamban. “
8. Mondja Rafael: “Az én tökéletes megsemmisülésemet kivéve meglehetősen közel
jutottál az igazsághoz; tökéletes megszűnésem körül azonban nagy bökkenő van. Mert lásd,
általad megérthető hosszú időkkel ezelőtt még mielőtt a végtelen űrben egyetlen világ létezett
volna, én már a Legmagasságosabb Isteni Szellemnek egészen tökéletes szolgája voltam s az
vagyok ma is és az maradok mindörökre ha kissé meg is változva az Úr mértéke alapján, amely
szerint minden még oly tökéletes lény még nagyobb tökéletességre törekszik. De én azért mégis
megmaradok annak, ami vagyok csak még tökéletesebb fokban és ez okból jöttem az Úr
kegyelméből a materiális életnek ebbe az előkelő iskolájába. Most azonban én olyan vagyok,
amilyen vagyok. Most pedig kissé jobban megértettél engem? “
9. Nagy szemeket meresztve mondja Roklus: “Persze tehát úgy, amint gondoltam!
Ennélfogva - mint ahogy mondják - ideiglenes időre színleg megtestesített szellem vagy itt és
pedig a mennyekből, hogy a Dicsőség Urát szolgáld és Akaratát végrehajtsd. Úgy, úgy, igen,
igen! Természetesen akkor óriási különbség van közöttünk és tulajdonképpen földi értelemben
nem is válthatunk veled többé szót!„
107
10. Kérdi Rafael gyorsan: “És miért nem? “Feleli Roklus egészen elkomolyodó arccal:
“Feltételezem a te határtalan bölcsességedről, hogy az okát az én keveset mondó magyarázatom
nélkül is még sokkal jobban befogod látni, mint én - de mivel ti titokzatos szellemi lények tőlünk,
szegény halandó emberektől véleményt kívántok, tehát megadom neked, habár úgyis előre tudsz
minden szót, amit mondani fogok! És most hallgass reám!
11. Előfordulnak ezen a földön olyan helyzetek és állapotok, amelyek egymás mellett
nem nyújtanak valami dicséretes látványt, például egy vakondtúrás az Ararát hegyéhez
viszonyítva igen nevetséges s ugyanígy egy disznóól a római császári palota mellett: egy légysejt
egy egyiptomi piramis mellett, egy légy az elefánt mellett; egy csepp víz a nagy Óceán mellett. -
Ámde ezek viszonylatok még mindig sokkal kedvezőbbek, mint amely közötted és közöttünk
fennáll. Az éjjel világító szentjános bogárka a nap sugarával szemben is jobban veszi ki magát.
Mi az én beszédem előtted? Tökéletesen üres szalmacséplés, mert azt, amit én mondok neked,
örökkévalóságok előtt szóról-szóra tudtad. De én itt nem miattad, hanem magamért és társaimért
beszélek, hogy a mi helyzetünkben miképpen gondolkozom! A hasonló a hasonlóhoz való, a
közönséges ember a közönségeshez, a magas és hatalmas a nagyhoz és hatalmashoz.
12. A mérleg adja meg ebben az esetben a helyes mértéket. Egy homokszemcsének is
van bizonyára valami, különben időnkint nem esne erre a földre. De vajon nem kellene egy
ökörnek is felkacagni azon, ha szemei előtt valaki egy homokszemecskét 10.000 font súllyal
helyezne egy mérlegre abból a célból, hogy megmérje hogy a homokszemcse mennyivel
könnyebb, mint a 10.000 font? Ugyanígy van az is, hogy te oly kevéssé illessz a mi
társaságunkba, mint mi a tiedbe.
13. Te a zsidók írásai szerint a mennyekben egyike vagy a legnagyobbaknak, mi pedig
ezen a földön még alig állunk az élet bölcsőjének szélénél és igen távol állunk attól, hogy a
szellemi élet férfikorát elérhessük! Arra kérünk tehát téged, hogy hagyj el bennünket, mert
oldalad mellett semmis mivoltunknak nagyon is tudatában vagyunk! Mert te semmit sem
nyerhetsz a mi közelünkben és mi a te közeledben - ahhoz viszonyítva, hogy ki vagy és mi
mindenre képes - szintén nem nyerhetünk semmit.“
82. FEJEZET
Rafael további fejtegetése az ő és az emberek közti különbségről.

Bepillantás a mennyekbe.
Egy életevangélium, amely utasításul szolgál a csodatételekre.
1. Mondja Rafael: “Hogy a ti társaságotokban vagyok, az nem az én, hanem az Úr

Akarata s neki éppen úgy kell engedelmeskednünk, mint nektek és minden teremtett lénynek,
bármilyen fajhoz is tartozzék. Egy kis különbség csak abban áll, hogy mi az Úr akaratának nem
mint vakok, hanem mint látók engedelmeskedünk, míg minden más teremtmény vakon kell hogy
engedelmeskedjék!
2. Közöttünk és ti közöttetek az a különbség, hogy én, aki szintén a legszabadabb
akarattal bíró szellem vagyok, az Úr akaratát tökéletesen magamévá tettem, ti azonban mindez
ideig még alig ismertétek fel azt, hogy az Úr egyáltalában létezik. Az Ő akaratának
megismeréséről most még szó sem lehet, mert ezt csak abból az írásból fogjátok közelebbről
megismerni, amit az Úr akaratából már az előbb összeállítottam és nektek átadtam.
3. S hogyha abból teljesen megismeritek az Úr akaratát és befogjátok Őt szívetekbe és
ha egyedül csak ezáltal az akarat által fogtok tevékenykedni, akkor nem lesz többé köztünk és
közöttetek semmi különbség; sőt ellenkezőleg még sokkal nagyobb dolgokra lesztek képesek,
mert a test útját ti már járjátok, de ez az út még előttem áll, hogyha a jelenlegi Isten szolgai
mivoltomat az Isten gyermekségével felakarom cserélni. Én szívesebben lennék az, amik ti most
vagytok; de ez egyedül az Úrtól függ, hogy Ő ezt hogyan és mikor akarja!
108
4. Én azonban ezt nem kérem, habár óhajtom, mert a magam részéről így is a legnagyobb
fokban boldog vagyok s nem tehetek egyebet, minthogy háromszorosan megénekeljem Azt. Aki
most testben emberré lett azért, hogy a földnek miden emberét és a mennyek minden lakóját az
Ő gyermekeivé formálja; már tudniillik hogyha a mennyek lakói is akarják és szívben erre kérik
az Urat.
5. Mert a mennyekben is megszámlálhatatlan szív a legforróbb szeretetben dobog az Úr
felé s kérésük mindig teljesedésre talál.
6. De mindenek előtt jól jegyezd meg magadnak! A szívedben minél inkább felismered
a tiszta isteni akaratot és - jól értsd meg - minél inkább képezi ez a te szíved életének szakadatlan
vezérfonalát, annál csodálatosabbak és hatalmasabbak lesznek azok a cselekedeteid, amelyek az
Istenből eredő akaratból származnak!
7. A megismert isteni akarat tudása, megismerése és dicsőítése mit sem használ neked,
mert ez a szemeid előtt megtörténő nagyszerű és csodálatos eseményei fölött üres
tetszésnyilvánítás; te elismered belőle a jót, a szépet és fennköltet s nagyon jól tudod, hogy az a
Mester megismeréséből és akaratából ered. Tegyük fel azonban hogy neked is megvolna hozzá
a tudásod, hogy csodálatos dolgokat hozz létre, de nem bírod ahhoz a Mester akaratát; vajon
képes leszel-e csupán a megismeréssel bármit is létrehozni? Vagy tegyük fel, hogy te bírnád a
Mester akaratát, de nem volna meg a fáradság és szorgalom által elért készséged és a dolgokba
való teljes betekintésed; vajon tudnál-e így is bármit létrehozni?
8. Én mondom azt neked, hogy a legtökéletesebb megismerés, Istenből áradó szilárd
akarat és a dolgok létrehozásához szükséges készség kell ahhoz, hogy bármit is létre tudj hozni
s ekkor mondhatod egyik vagy másik hegynek: Kelj fel és vesd magad a tengerbe, ott ahol a
legmélyebb! S kétségtelenül meg fog történni az, amit akarsz. Egyedül csak a megismeréssel és
szilárd akarattal vagy igen keveset, vagy semmit sem tudsz megtenni.
9. Az Isten akarata alkalmazásának készséget szívükben csupán az Isten és ezáltal a
felebarátaink iránt való szeretet hatalmával érjük el; mert egyedül csak a szeretet teremti meg a
szívben az élő hitet s a megrendíthetetlen bizalmat, amely nélkül még a legtisztább szellem sem
tud semmit vagy csak igen keveset létrehozni. “
83. FEJEZET
Rafael oktató beszéde az Isten és felebaráti szeretetben kifejtett igaz élettökéletességről, ebben
a misszióban alkalmazandó óvatosságról és a hamis prófétákról.
1. Rafael: “Én felteszem példaképpen a következő esetet: Mondjuk hogy te benned élő
isteni akarat ereje által vissza akarnád adni egy vak szeme világát, de a dolog sikere iránt csekély
kétely volna benned; ezzel már nagy hibát követtél el, mert így a vak nem fogja sohasem látását
visszanyerni. De hogyha szívedben az Isten iránt való szeretetet a leghatalmasabb erővel
felébreszted, akkor ez a hatalmas szeretet és életláng nemcsak lelkedet fogja teljesen át - meg
áthatni és életre kelteni, hanem ellenállhatatlan, mindenható erejével szellemed testi lényeden
keresztül fog hatni és összpontosítva erejét ott fogja kifejteni, ahol a te isteni akaratodat
természetesen csak a legnagyobb bölcsességgel és okossággal párosulva valamit megragadott.
Ha éppen ez a vak az, akit a benned levő isteni akarat megragadott és mindenható Isten
Szeretetének gyújtópontjába jut, amellyel szíved telve van, abban a pillanatban vissza kell hogy
kapja látását, mert az Isten legnagyobb szeretetében és világosságában és az Istenből áradó tűztől
minden halálnak meg kell szűnnie, még az elhalt szellemvilágnak is, amely világosság nélkül
halott, amiképpen az egész test is lélegzet és érverés nélkül. Ezáltal lehetséges egy elhalt
embernek pillanatok alatt való feltámasztása is; mert ha a szívedet betölti az isteni akarat és annak
bölcsessége valamely elhaltnak feltámasztásával nem ellenkezik, akkor azt a halottat csupán az
Úr Isten iránt érzett szeretet gyújtópontjába kell helyezned és az azonnal él is.
2. Ez azonban nektek, embereknek igen nagy fáradságotokba és kitartó gyakorlásotokba
kerül, mert a szívet a legnagyobb mértékben oly hajlékonnyá kell tenni, hogy az minden
109
pillanatban az Isten iránt való szeretet legmagasabb fokára tudjon emelkedni s ha ezt megtudja
tenni, akkor mint ember elérte tökéletességét és meg kell lennie mindannak, amit Istenből
megtenni akar! Ha ily módon felvértezve egy világot akarsz megteremteni, annak Isten
akaratából és az Isten Szeretetének Hatalma által - amelynek teljessége szívedet a legnagyobb
élettüzébe és külső életszférádat messzire kiható életvilágosságba helyezi - meg is kell
valósítania. Amit a benne élő bölcs isteni megismerés akaratodnak előír, az a te hatalmas erővel
áradó szereteted életvilágosságának szubsztanciájából az előzőleg átgondolt és jól felismert
formához azonnal alkalmazkodik s ilyenformán pillanatok alatt egy egész világ áll előtted és ha
teljesen bírod az Isten akaratát és szeretetét, azt meg is tudod rögzíteni és fenn tudod tartani.
3. Természetes, hogy őskezdettől fogva nem juthatsz az isteni akarat birtokába addig,
amíg teljességgel szívedbe be nem fogadtad az igaz és minden mást kirekesztő isteni szeretetet,
mert amíg Isten teljességben nincs tebenned, addig nem is tud benned akarni.
4. Ámde Istent mindenek felett minden erődből szeretni nem olyan könnyű, mint azt
elképzeled! Ehhez mindenek előtt a mózesi törvények szerint előírt tökéletesen tiszta életmód
szükséges; ahol ez az életmód mindenféle rendellenes élethibák /bűnök/ következtében eldurvul,
ezzel az élethez szükséges erők is szenvednek, amelyek elanyagiasodnak és bizonyos esetekben
úgyszólván teljesen meg is halnak.
5. Az olyan ember, akiben az élet ily módon elnyomorodott, nem képes többé Istent
mindenek felett és minden erejéből szeretni; mert háromnegyed részben halott. Egy ilyen ember
néha több esztendeig tartó legbuzgóbb önmegtagadása által le kell hogy győzze minden régi
szenvedélyét és helytelen szokásait s csak ily módon tudja a benne elhalt életerőket újból
feléleszteni s azután fokozatosan kell átmennie a lehető legnagyobb isteni szeretetbe, ami
természetesen egy ilyen elvilágiasodott ember számára nem könnyű feladat!
6. Mert amilyen nehéz még egy egészen egészséges embernek is egy magas hegyet
megmásznia ha ez a feladat, de mennyivel nehezebb ugyanaz az út egy nyomoréknak, aki alig
tudja magát sík területen is mankóival tovább cipelni. Azonban, ha nyomoréknak erősen feltett
szándéka volna egy magas hegyet megmászni, akkor elsősorban is egy nagyon egészséges és
erős vezető után kell néznie, hogy megfelelő módon segítségére legyen; a nyomorék ily módon
a magas hegyet bizonyára igen nagy haszonnal mászná meg.
7. Eleinte erősen izzadni kezdene és minél magasabban járna, annál erősebben s ezáltal
öreg tagjai a köszvény okozta anyagoktól megszabadulnának s az elhalt tagok ismét életre
kelnének s végül a hegy csúcsát - természetesen több napi fáradságos gyakorlás után - teljes
egészségben érné el. De milyen mesébe illő elhatározás kellene ahhoz, hogyha egy nyomorék
arra határozná el magát, hogy az Ararát hegyének legmagasabb csúcsát megmássza! De ez még
mindig könnyebb volna, mint egy elvilágiasodott embernek a szellemi hegységet megmásznia,
melyek neve a tökéletes alázatosság és teljes önmegtagadás!
8. Erre most természetesen nagy szemekkel nézel rám és azt gondolod magadban: Az
ilyen kilátások mellett az emberek legkisebb része fogja ezen a földön az igazi élettökéletesség
magaslatait elérni és ezzel a csodatételekre való képességnek vége is van! Úgy van, bizony igazad
is lehet; ámde ebben az időben igen erőteljes vezetők járnak ezen a földön, akiknek segítségével
nem lesz túlságosan nehéz feladat mint lélekben nyomorék a szellemi Ararát legmagasabb
életcsúcsaira felsegíttetni és felvezettetni magát.
9. Mert most mindenki számára, aki jóakaraton van, könnyű lesz az élettökéletességbe
behatolni; mert az Úrnak nem csupán az volt tetszésére, hogy ebben az időben a mennyekből
vezetőket hívjon el a földre, hogy általuk az embereket előkészítse, vezesse és irányítsa, hanem
Önmaga is testet öltött és eljött, hogy lelki nyomorékokat is meggyógyítson és hogy nektek
kinyilvánítsa az Ő legtisztább Isteni Akaratát és arra tanítson, hogy Istent mindenek felett s
felebarátokat mint önmagatokat szeressétek!
10. Ettől az időtől kezdve senkinek sem lehet kételye aziránt, hogy Isten tiszta akaratát
meglehet ismerni és meglehet tudni azt, hogy miképpen lehet Istent mindenek felett szeretni és
hogy szívét mi módon lehet ehhez a szeretethez felemelni. Most van azaz idő, amikor a tiszta út
mindenki számára megjelöltetett s aki azon akar haladni, az nem téved el. Ámde a késői években
és évszázadokban már megint nehezebb lesz az Úr legtisztább akaratát felismerni.
110
11. Mert az igaz próféták mellett sok hamis próféta fog támadni, akik szintén a ti
jelenlegi csodáitok mintájára fognak csodákat tenni s ezáltal az Istenről és legtisztább akaratáról
sokakban erőszakkal fognak helytelen fogalmakat alkotni. S ekkor a föld emberei között nagy
szomorúság fog keletkezni s egyik sem lesz a másiknak megbízható vezetője, mert az egyik így
fog oktatólag szólni a másikhoz: Nálam van az igazság, - a másik pedig így: Lásd, itt vagy ott
keresd azt! És akik így fognak kiáltozni, azok lesznek a legkevésbé az igazságban s annál inkább
elmerülnek a hamisságban.
12. Ezektől eltekintve az Úr időről-időre mégis szolgákat fog támasztani, akik majd
jóakaratú embereknek éppen úgy megmutatják Isten tiszta akaratát, amiképpen mi mutatjuk azt
most nektek. Boldogok azok, akik teljesen aszerint fognak igazodni, mert azok éppen azt fogják
elérni, amit ti most oly könnyen elérhettek, csak a csodatétetek fognak kissé gyérebben
előfordulni, mert az Úr Szellem Övéit ebben a tekintetben óvatosságra tanítja, hogy ezáltal ne
uszítsák magukra a hamis próféták egész seregét, hogy ne legyenek kénytelenek fegyverrel
harcolni a pokol ellen.
13. Az igazság valódi prófétáit az Úr mindenkor csendben fogja támasztani és ezek mint
a csendes víz a világban sohasem fognak még alig érezhető neszt is okozni. Ellenben azokban,
akik nagy lármával fognak fellépni, az igazság és a szellem Igéje nem lesz jelen.
14. Az Isten által támasztott ilyen próféták, akik csendben fognak működni,
csodatettekre is képesek lesznek, de ebből a világ semmit sem fog észrevenni; csak néha-néha az
Isten igaz barátai, ezek is saját csendes vigasztalásukra.
15. Most a csodák a megátalkodott zsidók és pogányok miatt történnek, hogy végül
senki se mondhassa azt, hogy ennek az új tannak kinyilatkoztatásakor bizonyító jelek nem
történtek a mennyekből. A későbbi időben az emberek inkább a teljes igazság után fognak
érdeklődni s nem annyira a csodálatos bizonyító jelek iránt, amire a bölcsek majd azt fogják
mondani, hogy a fehéret nem lehet előttük feketére festeni és az igazság minden csodajel nélkül
is igazság marad.
16. Ezekből a mondatokból kiveheted tehát azt, hogy az Én táplálkozásom ellenére
mégsem vagyok olyan lény, akitől félni kell és hogy közöttünk nem áll fenn olyan nagy
különbség, mint amilyent az imént elképzeltél; hanem hogy mi most már meglehetősen egyenlő
fokon állunk, sőt te mint testben élő ember egy fokkal előttem vagy! - Most pedig mond, hogy
még mindig úgy tűnök fel melletted, mint egy szúnyog egy elefánt társaságában? Elhagyjalak-e
benneteket, mint olyan, aki neked kellemetlen vagy pedig maradjak tizenegyediknek közöttetek,
mint tanítótok? “
84. FEJEZET
Roklus köszönetet mond Rafaelnek s arra kéri őt, hogy lépjen be esseusi rendjükbe.
Rafael visszautasító válasza; Roklust Jézushoz utasítja.
E név mélysége és jelentősége.
Isten gyermekségéről és annak jogairól.
Rafael szükség esetén megígéri látogatását.
1. Mondja Roklus, aki időközben Rafaelt ismét rendkívül megszerette: “Oh, csak
maradj, maradj! Most már egy egész világot elfogyaszthatsz előttünk és ezért a mi szeretetünk
semmivel sem lesz kevesebb irántad s tőled való félelmünk sem nagyobb; mert már tudjuk, hogy
ki vagy te és mit bírunk benned. Most azonban beszéljünk másról. Habár jól sejtem azt, hogy
előre tudod, amit mondani fogok, de társaim nem tudják és őmiattuk adom elő a dolgot
fennhangon, hogy ők is értesüljenek arról, hogy mit kívánnék tőled!
2. Mondd csak nem volna az lehetséges, hogy te a mi intézetünk tagjává lennél
legalábbis amíg elérhetnénk az élettökéletességnek azt a fokát, amelyre az emberek üdve céljából
szükségünk volna?“
111
3. Mondja Rafael: “Ez egyenlőre nem történhet meg, miután az Úrral és az emberekkel
szemben más irányú kötelezettségeim vannak. De hiszen ti bírjátok az Úr ígéretét arra nézve,
hogy az Ő nevében működjetek s ez egyedül hatalmasabb, mint megszámlálhatatlan milliárd
hozzám hasonló. Ehhez a névhez: Jézus - Isten Ereje - tartsátok magatokat és hegyek fognak
kikerülni benneteket és Ennek hatására viharok és orkánok némulnak el előre bocsátva, hogyha
életmódotok is olyan lesz, hogy erre a Névre méltókká teszitek magatokat. Mert Ez öröktől fogva
Isten igazi neve az Ő örök Szeretetében, Amely előtt a mennyben, a földön és a föld alatt
mindenki meghajol!
4. Én ezalatt nem ennek az anyagi földnek talaját értem, amely egészben véve éppen
olyan gömb, mint akármely más bolygó és alatta, tehát velünk szemben éppen olyan országok,
hegyek, tavak és tengerek léteznek, mint itt; nem értem ezalatt a föld belsejét sem, amely egy
óriási állat természetű organizmus s ez egész világtest természeti életének szolgál, hanem azzal
a kifejezéssel “föld alatt “a megszámlálhatatlan más világtestek amelyeken szintén emberek
élnek - ösztönös értelmű erkölcsi állapotát érzem, mert azok lakóinak a föld lakóival szemben
igen korlátolt rendeltetésük van. De ezek szintén a végtelen egészhez tartoznak s ők is a többivel
együttvéve képviselik a lánc egyik szemét.
5. De ti a világ sarkai vagytok s mint Isten igaz gyermekei arra hivatottak, hogy Istennel
és velünk együtt az egész végtelen teremtést a legkisebbtől a legnagyobbig hordozzátok és ez az
oka annak, amiért benneteket e földön mindjárt utánunk - az Isten mennyeinek lakói után -
helyeztelek!
6. És hogyha ezt is megértitek a maga valójában, annál inkább ügyelnetek kell az
örökkévalóság legfenségesebb Istenének Nevére, mert ebből jól kivehetitek azt, hogy Isten a ti
Atyátok, ti pedig az Ő gyermekei vagytok; mert ha nem így volna. Lejött volna-e hozzátok a
mennyekből, hogy Önmaga neveljen benneteket nagy szándékaihoz, amelyeket öröktől fogva
nektek, az Ő gyermekei számára előre elrendelt és elhatározott?
7. S éppen ezért mindnyájatoknak ujjongani kellene afölött, hogy az öröktől való Atya
Maga jött hozzátok, hogy azzá formáljon benneteket, amire öröktől fogva elhívott és elrendelt.
8. Ha ti ilyen formán minden kétséget kizáróan gyermekei vagytok s Ő eljött hozzátok,
anélkül hogy ti, kiskorú gyermekek hívtátok volna, mennyivel inkább s mennyivel biztosabban
fog hozzátok eljönni, hogyha szívetek teljes szeretetével hívni fogjátok és így szóltok majd:
“Abba, Édes Mennyei Atyánk! Jöjj hozzánk, mert szükségünk van Reád! “Ti az ígéretet az Atya
szájából és szívéből kaptátok, így hát nincs szükségetek arra, hogy én még egy ígéretet tegyek.
Majd az az egy örökérvényű lesz s ilyenformán intézetetek engem egész könnyen nélkülözhet;
mert ott, ahol az Úr Maga működik, a mennyei küldött könnyen nélkülözhető!
9. Egyébként azonban, ha néha-néha mint barátot körötökbe kívántok engem, akkor csak
hívnotok kell s én azonnal köztetek is leszek, de csak akkor, ha megmaradtok az Úr Rendjében
és Szeretetében. De ha valamely szennyes földi szándékból elfogtok az Atya Rendjétől távolodni,
akkor természetesen még ezerszeres hívásotokra sem jelenek meg, sőt az Atya mindenható Neve:
Jézus is üresnek és hatásnélkülinek fog bizonyulni. Van-e még valami a szívetekben, akkor
adjátok azt elő, hogy kellő tanácsban részesüljetek. “
85. FEJEZET
Az erős viharban; annak lényegét megmagyarázza az Úr.

Természet szellemekről; ezeknek az atmoszféráiban levő hiányának vagy túltengésének hatása
az emberekre.
1. Abban a pillanatban, amikor Rafael Roklusnak további utasításokat ad, hogy ami neki
és társainak szívén fekszik adja elő, a tenger felől hírtelen erős szélvihar keletkezett és erőit főleg
a tenger partján álló Qurán gyönyörű sátrain igyekezett kipróbálni. Ezzel egyidejűleg egy sereg
varjú károgása is hallatszott, amelyek össze-vissza repültek a levegőben. Az új kikötőben az új
hajók is recsegni - ropogni kezdtek, mert a szél az egyébként teljesen derűs időben egyre
112
fokozódott, úgy hogy Cyrenius végül így szólt Hozzám: “Uram! A vihar percről-percre
növekszik s ha ez így megy tovább, kénytelenek leszünk helyünket változtatni: A vadul ide-oda
repkedő varjak sem jelentenek semmi örvendetest. Az állatok valamitől megijedtek, mert
különben éjjeli nyugvóhelyüket nem hagyták volna el. Borzasztó! Ezt már nem lehet sokáig
kibírni. A vihar mindinkább erősködik és ahogy érzem, nagyon hideg. Ne menjünk inkább a
házba?„
2. Mondom Én: “Amíg Én közöttetek vagyok, nincs okotok sem a széltől, sem a hidegtől
és semmiféle kiáltozó állattól félni. Úgy a levegőben, mint a földben és vízben nagy
mennyiségben élnek kiforratlan természeti szellemek; ezeknek is az ő módjuk szerint
munkálkodniuk kell, hogy majdan ők is képesek legyenek magasabb rendű tevékenykedő körbe
lépni.
3. Az ilyen természeti szellemek átmeneti időszakukban néha igen viharosan
nyilatkoznak meg a természetben; s minderre épp úgy szüksége van a nagy egész fenntartására
és továbbfejlődésére, mint amilyen legnagyobb fokban szüksége van a te testi természeti életed
fenntartása céljából a lélegzetvételre. Ha sietve mégy s ezáltal tested és véred szellemeit erősebb
mozgásba hozod, ezek egyesülnek, ami által már egy magasabb létfokozatba jutnak; de ezzel
szemben bizonyos tevékenykedő fokokon a munkások helyei kiürülnek és ha a következő
pillanatban helyüket új munkások nem foglalnák el, akkor te mihamar ájultan esnél össze, sőt
alsóbbrendű természeti életfokoknak ily gyorsan továbbtartó tétlen helyzete következtében
csakhamar egész testi életedet elveszíthetnéd.
4. Lásd, a nap világossága és forrósága következtében az anyagból felszabadult
természeti szellemek megszámlálhatatlan miliárdjai a növény és állatvilágból magasabb
létfokozatba mennek át és a nap legmagasabb hőfokánál gyakran sokkal több, mint amennyi a
természeti szellemek durva anyagának alsó fokain felszabadulhat. Te ezt mindjárt tapasztalni is
fogod, hogy a növényvilágban minden mennyire elveszti életkedvét, mennyire hervad, sőt
csaknem egészen elszárad. S ennek oka abban rejlik, hogy természeti életszellemek sokkal
inkább léptek át egy magasabb rendű életfokozatba, mintha helyüket lent vették volna
tevékenyen birtokukba.
5. A dolog körülbelül hasonló egy folyamhoz, amely nem egyéb, mint sok ezer kis
forrásnak folyó állapotban levő vízhalmozódása. Ha te most az Eufrates folyónak 5000000
forrását elzárod, akkor medre rövid idő alatt teljesen üres lesz és egészen kiszárad. Egyik kerék
a másikat hajtja s csak a tökéletes emberben érhetik el az alulról felfelé emelkedő természeti
életszellemek végső földi rendeltetésüket, már ami az ember lelkét és szellemét illeti. A test
azonban még sokáig anyag marad, amely végül mindenféle életformába hull szét, amelyek aztán
abban az irányba haladnak, ahová céljuk megvan határozva.
6. S ha mindezeket megszívleled s fölöttük kissé gondolkozol, akkor e heves szélvihar
fölött nem fogsz csodálkozni, sem a varjak károgásán, amelyek mint madarak magasabb értelmi
fokozaton állnak és legelőször veszik észre, hogyha alulról kevésbé fejlett természeti szellemek
foglalják el őket.
7. Ennek a napnak túl nagy forrása igen sok természeti életszellemet hajtott magasabb
irányba s így az alsóbb rétegekben nagy és érezhető hiány állott be és pedig a földnek éppen ezen
a részén, ellenben a földnek északkeleti részén a mai és a tegnapi nap következtében a legalsóbb
rendű természeti szellemeknek valóságos superplusa szabadult fel az anyagból. A keletkezés és
felszabadulás helyén nem üthettek sehol sem tanyát, ennélfogva azokra vidékekre vonultak, ahol
az ő fajukból a legnagyobb hiányt érezték. A vándormadarak, nevezetesen a varjak ebben a
tekintetben rendkívül érzékenyek s azonnal észreveszik a legalsóbb rendű természeti szellemek
hiányát vagy túlsúlyát s nyugtalanná lesznek, felrepülnek és külön-külön mindegyik a levegőben
olyan rétegeket keres, ahol legtöbbet megtalál abból, ami belőle hiányzik s igyekszik azokat
szorgalmasan belélegezni és kiáltozással tudtára adni a többieknek, hogy megtalálták azt, amire
szükségük van. A kiáltozásnak ez a formája lehet a jóérzés jele, de a rossz érzésnek is.
8. Ez a szél most éppen északkelet felől fúj s át meg át van itatva az ezen a vidéken
teljesen hiányzó legelső és legutolsó természeti szellemekkel, amelyeket a vegyészek oxigénnek
neveznek; ennek a szélnek a hűvössége egyelőre senkinek sem árt, mert csak éltetőleg hat és
113
elbágyadt tagjainkat erősíti és felüdíti. Ez a szél még körülbelül egy óráig fog tartani s azután
megszűnik s mindnyájan vidámak és élénkek lesztek és a kenyér és a bor igen jól fog nektek
ízleni. “
86. FEJEZET
Cyrenius a szerecsenek iránt érdeklődik.

Az Úr értésére adja elmenetelüket.
A gyémánt és a rubin lényegéről.
1. Cyrenius ezzel a magyarázattal tökéletesen megelégedett s figyelmét egyszerre a

szerecsenek felé irányította, akik egy óra óta eltűntek előle és nem látta őket egy asztalnál sem
vacsorázni.
2. Mondom Én: ”Ezek minden szükségessel ellátva ezelőtt egy órával elutaztak innen
és már jó 3 órányi távolságban vannak Tőlünk. Ezt a csendes eltávozást az esseusok miatt
engedtem megtörténni, mert ezek mindenekelőtt csodatételre éhesek és közülük néhányat
mindjárt berendeztek volna intézetükbe, ami által az a jó, amit ezzel az intézettel tervezek,
lényegesen meghiúsult volna! Egyik vagy másik fekete helyett, akikkel legalábbis a nagyon
világias Roklus igen hamar szövetkezett volna, odaállítottam Rafaelt, aki bizonyára tudja hogy
hogyan foglalkoztassa ezt az éles értelmű embert és állandóan foglalkoztatni is fogja a saját, az
intézete és a szenvedő emberiség javára. “
3. Mondja Cyrenius: “Oh, mennyire sajnálom Oubratovisárt, mert ez a természetes
emberi bölcsességnek valóságos példányképe volt. Szeretnék jelen lenni és látni Justus
Platoniciust amikor Oubratovisár felkeresi őt Memhisben és pontosan elmondja neki, hogy mi
mindent látott és tapasztalt itt. “
4. Mondom Én: “Nos, akkor ugyanazt, ami itt néhány óra előtt a feketék jelenlétében
történt s mindezt, amit beszéltünk hajszál pontosan szóról-szóra hallanád! Mert ezeknek az
embereknek először igen éles emlékezőtehetségük van és másodszor, ami a fődolog, hazugságot
nem ismernek és semmi hátsó gondolatuk nincs s így a főpap előtt nem is fognak semmit sem
eltitkolni. Egyébként is van birtokodban tőlük egy igen értékes emléked, az a nagy gyémánt,
melynek ezen a világon megbecsülhetetlen értéke van.
5. De ha már említem ezt a követ, akkor meg kell magyaráznom annak különös
tulajdonságát is; mivel ennek a kőnek igen fényes tükörszerű felülete van, tehát felületén
elektormagnetikus tűz fejlődik, vagy hogy jobban megérthesd, ennek igen sima felületén a
természeti szellemeknek legnemesebb faja játszadozik. Egész csoportokban sereglenek oda s
minden oldalról körülveszik és szüntelen tevékenykedésük által idézik elő felületének azt a
különös csillogását, ami az ember szemei előtt ennek a kőnek oly nagy értéket kölcsönöz.
Csaknem ugyanilyen értéket képvisel az Ourim /rubin/, amely a gyémántnak szintén egyik
válfaja; csak a gyémánt egy sereg bölcsességszellemnek igen nehezen szétválasztható minden
csalástól mentes tömege s innen magyarázható rendkívül kemény mivolta is, míg a rubin olyan
tömb, amely természeti szeretet szellemeivel van telve, színe ezért piros, kevésbé kemény és
felülete körül, különösen ha igen jól és finoman van csiszolva a természeti szeretet szellemeknek
egész serege tömörül össze s ez kölcsönöz neki oly különös fénycsillogást, amely még a
legsötétebb éjszakában is bágyadt parázshoz hasonlóan testi szemekkel is látható.
6. Ha te most az említett két kőfajtát melledre akasztod, ezáltal egy sereg szeretet és
bölcsesség természeti szellemet mechanikus összeköttetésbe hozol lelki külső életszféráddal.
Ezek a szellemek a te lelki életkipárolgásod által mozgásba jönnek, igen tevékennyé válnak s
ezáltal lelkedben nagy világosságot hoznak létre és a természeti szellemnek speciális
intelligenciája a lélekben is tükörszerű reflexet hoz létre, ami által a lélek pillanatok alatt
114
magasabb és mélyebb tudásba megy át s ily módon tisztábban lát, mint egyébként normális
állapotban.
7. Ennél az oknál fogva tanácsolta a főpap Aaron Mózesnek, hogy a thumim és ourim
táblákat a mellén viselje és pedig hivatala gyakorlásának ideje alatt, amikor jövendőmondása is
képes volt.
8. Ezen időtől kezdve azonban az említett táblák helyett az Isten iránt való szeretet s a
szeretetből áradó bölcsesség fogja ugyanezt a hatást létrehozni, sőt sokkal nagyobb és
fokozottabb mértékben; de ettől eltekintve e két említett drágakő tulajdonságát csupán
okulásodra mondottam el.“
87. FEJEZET
A királyi ékszerek jó célja az ókorban.

A jelen idő ellentéte ebben is.
Az Úr testtöltésének célja.
Az Úr Igéje a legnagyobb drágakő.
Az élet koronája - az Úr Igéje szerint cselekedni.
Utasítás, hogy a fejedelem célszerű módon miképpen használja fel a pompáknál az aranyat …
1. Az Úr: “Az ilyen hatásokat és tulajdonságokat más testeknél is el lehetne érni, ha

azoknak felületét szintén ilyen rendkívül simára lehetne csiszolni. De mivel más testeknél
kevésbé kemény voltuknál fogva ez nem lehetséges, ezért használták fel e célból csak a thumimot
és ourimot. A régi egyiptomiak nagyon jól tudták ezt s ezért e két kőfajt használták és a régi
bölcsek s a fáraók mindig ilyen köveket viseltek mellükön és arany foglalatban a fejükön.
2. Aki abban az időben ilyen köveket viselt, azt a nép egy pátriárkának vagy bölcsnek
tartotta. Abban az időben tehát egy fejedelmi ékszer viselésének meg volt a maga igaz és bölcs
oka; de a jelen időben az ilyen ékszer nem egyéb, mint a földi gazdagság, gőg, pompaszeretet,
önzés s a mindenek felett kárhozatos uralomvágynak hiú céltáblája. Igaz, hogy a jelenkor
császárjai, királyai, fejedelmei, hadvezérei fel vannak ékesítve ezzel a régi bölcsesség
jelvényekkel, de hol van már azok régi jelentősége?
3. Éppen ezért az, ami egykor a régieknél főerény volt, most főgonoszsággá változott.
A régi időben az uralkodás is főerény volt, mert először egy országban sohasem voltak igazán
bölcs és tapasztalatokban gazdag emberek. Annak, akinek a nép összes vezetésének terhét
rárótták igen keserves hivatala volt, mert sok ezer embernek kellett hogy tanítója és tanácsadója
legyen.
4. Senki sem törte magát egy ilyen állásra, ha a nép egy bölcs vezető szükségességéről
meggyőződött, megépítette neki a legpompásabb lakást, felékesítette annak mindenféle
drágakővel helyiségeit, arannyal, igazgyönggyel, drága kagylókkal s ellátta a vezetőit mindazzal,
ami a lehető legkellemesebb életéhez szükséges volt s minden szava törvény kellett hogy legyen
a nép előtt. Ezen alapul a mai nap is az uralkodók nagy tekintélye; a különbség csak nem abban
áll: akkor az uralkodó nem használt fegyvert, az ő szava mindenben elég volt s amit ő tanácsolt
és akart, azt egyesített erővel végrehajtották mégpedig minden a legnagyobb örömmel és
szeretettel. Ha valaki valamiféle kincset talált vagy valami különös művészi dolgot csinált, azt
elhozta a nép vezetőjének. Mert a régieknél a bölcs szokás szerint így ítéltek: Mindezt, ami a
vezető bölcsességének fokozására szolgálhat, meg kell neki adni; mert a vezető bölcsessége a
nép rendje és boldogsága! Most azonban minden sírba szállt és a régi erény helyébe az emberiség
a legnagyobb gonoszságba süllyedt.
115
5. Hol vannak most a pátriárkák? Oh Bábel, te nagy világ cédája, te fertőzted meg a
földet!
6. Ezért jöttem Én most a földre, hogy az emberiséget megváltsam régi eredendő bűnétől
és hogy átkot tegyek a föld minden drágaságára és megáldjam azokat a szíveket, akik jóakaraton
vannak.
7. Ezentúl az Én Igém lesznek az emberek első drágakövei s az Én tanításom a valódi
tiszta arany és egy igaz élő palota és templom minden emberi szívben, amely telve lesz Isten iránt
való tiszta szeretettel s az abból fakadó felebaráti szeretettel, és az ilyen igaz király lesz az Én
Országomban, az aki a leginkább van szeretettel eltelve!
8. Tehát semmiféle csillogó fém és csiszolt gyémánt nem fog nektek az élet koronájául
szolgálni, hanem az Én Igém és az azok szerint való cselekvés; mert mától kezdve semmiféle
anyag ne legyen szívetek legfőbb értéke, hanem egyedül csak az Én Igém és Igémnek szabad,
önkéntes gyakorlása.
9. A királyok és császárok még ékesíthetik magukat a régi ékszerekkel, ámde hogyha
bölcsek és hatalmasak akarnak lenni, akkor mégsem képezheti ez legfőbb értéküket, hanem
egyedül csak az Én Igém és aki nem ezt cselekszi, azt csakhamar körülveszi az ellenség!
10. Ha már valaki nagy értéket helyez a drágakövekre és aranyakra, sajátságos
természeti tulajdonságaira, ami valóság és igazság, de sohasem annak képzelt értékére, ami
hazugság.
11. Ha valamely fejedelem lakószobáját fényes és jól csiszolt arannyal keresztül-kasul
azért rakná ki, hogy abban a tiszta természeti szellemek behatása által - amelyek az aranyon, amit
annak fénye bizonyít - nevezetesen annak fényes felületén mindig nagyobb mennyiségben
tömörülnek össze prófétikusan tisztánlátó állapotba jusson, amely által súlyos népvezető
ügyeiben sok olyasfélét megláthatna, amit egyébként a legjobb kém sem tudna számára
kifürkészni, ezt nagyon helyesen tenné; mert a tiszta anyagnak egészen biztosan megvan ez a
behatása s ennek a fémnek igazi értéke egyedül és kizárólag ebben rejlik.
12. Természetes azonban, hogy egy ilyen berendezés ennek teljes tudásán és
megismerésén kell hogy alapuljon, de sohasem szóbeszéden vagy babonán, mert az ember az
Istentől azért kapta értelmét, hogy először mindent megvizsgáljon, azután megismerje annak
igazi okát, alapját és csak azután tartsa meg belőle a jót és célszolgálót és használja fel úgy egyes
esetekben, mint általánosságban, de mindig a legjobb szándékkal; aki ezt teszi, az, az Én Rendem
szerint helyesen cselekszik és cselekvésének semmi ágában nem fog tévútra kerülni
13. De ha valaki csupán szóbeszédre vagy vakhitre támaszkodva - ami nem egyéb mint
babona - rendezné be ily módon otthonát és némelykor annak hatását is tapasztalná s nem tudná,
hogy az honnan ered és hogy ez a hatáskör milyen természetű, meddig terjed s miben rejlik, akkor
az ilyen ember, aki szellemi alapélet fejlődésének első fokán áll s igen érzékeny az ilyen fajú
szubtilis behatásokra, az ő balga, materiális fantáziáit és képzelődéseinek minden elképzelhető
faját a természeti szellemek behatásának és benyomásának tekintené s ezáltal magát borzalmasan
hamis prófétává emelné, ami által igen sok helytelen dolgot követne el különösen abban az
esetben, ha ő mint hatalomvivő fejedelem erőszakos eszközöket tart a kezei között! Ilyenkor
Aztán ezerféle tévút nyílik meg számára.“
88. FEJEZET
Az Úr igen fontos missziós utasításokat ad.
1. Az Úr: “S ezért egy igaz tanítvány az Én tanításaimat sohase fogja fel felületesen,
előzetes pontos vizsgálat nélkül; csak akkor, amikor mindarról, ami benne foglaltatik, alapos
betekintést nyert és teljes meggyőződést szerzett, fogadja el a jót és az igazat, mint életigazságot
s akkor cselekedjék azok szerint okosan és bölcsen s egész bizonyossággal eredményekhez fog
jutni, amelyet teljes joggal magasztalhat mint olyanokat, amelyek a mennyekből származnak.
2. Én Magam Vagyok az Úr és Mester öröktől fogva és ti most mint Ilyet ismertek
Engem tökéletesen. Én bármit is mondhatnék nektek és ti mindent elhinnétek Nekem, mert
116
lelketek legmélyéből megvagytok győződve arról, hogy Ki Vagyok Én; vajon az ilyen
úgynevezett tekintély által kényszeríttet hit helyén volna? De ki mondja, hogy Én ezt közületek
bárkitől kívántam volna? Igen, Én kívánom a hitet, de nem a vak és holt hitet, hanem a teljesen
élőt! Én nektek olyan igazságot tanítok, amelyek a világnak soha eszébe sem jutottak volna, de
soha nem kérdezem, hogy: hiszed-e? hanem azt, hogy jól megértettél-e? És ha azt mondod:
Uram! Ez vagy az még nem elég világos előttem, akkor a dolgot minden rendelkezésemre álló
eszközzel addig magyarázom, míg azt legmélyebb alapjáig teljesen meg nem érted és csak azután
haladok egy lépéssel tovább.
3. Én bár mindjárt kezdetben olyan magyarázatot is adhatnék, hogy az Általam először
előadott tanítást azonnal tökéletesen meg kellene érteni; de Én azt is tudom, hogy az, aki hallja,
egyszerre mennyit képes magába fogadni, ennélfogva egyszerre csak annyit adok, amennyit
közületek valaki megemészteni képes s így megvárom amíg a mag csírázni és gyökerezni kezd s
megkötöm Magam, hogy addig nem haladok tovább, míg azt az egyet tökéletesen meg nem
értette. Én időt engedek az előadottak és a megmagyarázottak megvizsgálására.
4. Én most azt mondom nektek: Vizsgáljatok meg mindent és mindenből csak a jót és
igazat tartsátok meg! Ha Én Magam ugyanezt teszem, mennyivel inkább tegyétek azt ti, akik az
emberek gondolatait sohasem látjátok át Hozzám hasonló módon!
5. Ne kívánjatok soha senkitől hitet, hanem mutassátok meg mindig mindennek az okát
és alapját. S ha az illető nem volna képes értelmével azt felfogni, akkor ne sajnáljátok a fáradságot
őt a legnagyobb szeretettel és türelemmel fokról - fokra vezetni, amíg képes lesz a ti jó tanításotok
egészen alapjáig megérteni, mert sötét értelemmel az Én Nevemben senki se legyen
tanítványotok; Én nektek fényes világosságot adok az élethez, tehát ti ne legyetek a sötétségnek
és halálnak apostolai!
6. Mert aki keres, annak adassék alkalom, hogy találjon; aki kér és kérdez, annak
megfelelő választ kell adni és aki kopogtat az elzárt kapun, azelőtt tárva nyissák meg!
7. Mert nincs károsabb, mint egy kérdésre fél felelet, mivel akkor sokkal inkább jobb
semmiféle feleletet adni; és nincs helytelenebb, mint fél feleletet adni egy olyan ügyre nézve,
amelynek pontos tudásától gyakran igen fontos életkörülmény függ.
8. Ennélfogva az, aki tanító akar lenni, mindazt, amire embertestvérét tanítani akarja,
gyökeréig és őscsirájának mélységéig tudnia és ismernie kell, mert máskülönben a vak vezetné
a világtalant és ha mind a ketten veremhez érnének - bele is esnének.“
89. FEJEZET
Az Úr az arany helytelen használatáról, ennek rossz következményeiről, mint valóságos

Pandora szelencéje.
Miképpen kell nemes és szerető embereket nevelni?
Példa a jónak helytelen használatáról, ami által az rosszá válik.
Útmutatás az áldásról, még a mérges növényekről is.
1. Az Úr: “Tehát most már ismered az arany és drágakövek igazi értékét. Használd
azokat olyan módon, ahogyan neked megmutattam s akkor teljesen az Én Rendemben fogsz
maradni, mint az ókor pátriárkája.
2. Az ókor pátriárkáik is ismerték az aranyat és azt helyesen használták, de akik
elkezdték képzelt értéke szerint használni, azokat mindig nagy szerencsétlenség ért; mert az
arany, az igazgyöngy és drágakő képzelt értéke miatt támadtak tolvajok, útonállók; egyik király
ellensége lett a másiknak, ha tudomására jutott, hogy szomszédja ebből a sárga fémből túl sokat
halmozott össze!
3. Tehát csupán az emberek esztelensége hozza létre a kölcsönös üldöztetéseket. Ebből
keletkeznek a mindenféle elképzelhető gonoszságok, mint irigység, fösvénység, kapzsiság, gőg,
dölyf, uralomvágy, falánkság, tobzódás és paráznaság mindenféle neme, végül gyilkosság s
117
egyéb borzalmak, amelyeket az emberek kölcsönösen okoznak egymásnak; és főképpen mi az

oka ennek? Legtöbbnyire az arany és a sokfajú drágakő értékének teljes félreismerése. Az
emberek egymást az arany birtokának mennyisége szerint kezdték megkülönböztetni. Az erősebb
sokat tudott összeharácsolni, a gyengébb üresen ment haza. Az aranyban gazdagnak nemsokára
nagyszámban jelentkeztek érdekbarátai és a szegényt felet tolvajnak tekintették, akit nem
érdemes szánni s inkább megvetették; csoda tehát, ha ilyen útmutatás következtében mielőbb
tényleges tolvajjá lett?!
4. Én ezt a bosszantó dolgot nem akarom tovább szemléltetni, miután te, Cyrenius
barátom a továbbiakat magad is könnyen elképzelheted, de azt még hozzáteszem, ha a jövőben
megakartok szabadulni mindenféle ellenségtől, tolvajoktól, rablóktól és gyilkosoktól, akkor az
aranyat és drágaköveket csakis tulajdonképpeni értékük miatt becsüljétek; mert ezzel
ellenségeitek számát lényegesen csökkenteni fogjátok, mivel a ti bölcsességetek által mások is
bölcsekké lesznek s minden dologban maguk is felismerik Isten Rendjét! És ha ezt
megcselekszik, ezáltal lesznek nemes, szerető emberekké, akiktől semmi okotok sem lesz félni.
5. De ha, vagy legalábbis utódaitok az aranynak és drágaköveknek képzelt értéket fogtok
adni, akkor ismét ugyanabba a régi ellenséges viszonyba kerültök, amelybe most vagytok. Én
mondom azt neked: Bizonyos helyes körülmények között minden jó ezen a földön és helyes
használattal a testnek, léleknek és szellemnek áldást hoz. A tisztának minden tiszta és annak, aki
maga is világossággá lett, nem létezhet többé éjszaka. De az ostoba, visszás, rendellenes
használat által még a jó is rosszá kell hogy váljék és áldás, üdvösség helyett átkot és
szerencsétlenséget okoz.
6. Te tudod jól, hogy a víz a legtöbbféle és a legjobb tulajdonsággal bír és az emberek,
állatok és növények fizikai életében a legnélkülözhetetlenebb elem; ámde hogyha az ember a
tenger mélyén lakóhelyet akarna készíteni magának, hogy a halakkal versenyt garázdálkodjék,
az ilyen lakásban nemsokára halálát fogja lelni. Ugyanígy a tűz is a vízhez hasonlóan az élet
egyik legszükségesebb eleme; de ha valaki tűzbe vetné magát abban a véleményben, hogy ott
nagyobb mennyiségű életet szerezzen magának, nemsokára mint hamunak egy szikrányi élete
sem lenne.
7. És így van ez általánosságban minden dologgal. Még a legmérgesebb növényeknek
és állatoknak is megvan ezen a földön a maga áldása, mert ők a levegőből magukba szívják a
mérges anyagot, mert természetük úgy van berendezve, hogy az a méreg, amiből a teljesen
kiforratlan természeti életszellemek állanak - más természeti életnek árthat. “
90. FEJEZET
Az Úr rámutat az emberek főfeladatára: arra törekszik, hogy ismét azzá legyen, ami egykor
volt - Isten képmása.
A földi élet küzdelem és az is marad.
A tökéletesség áldásáról és a tökéletlenek túlvilági szomorú állapotáról.
Missziós intelmek - szorgalom és türelem / tolerancia. /
1. Az Úr: “Hagyjátok tehát ezeket a dolgokat a földre nézve hasznos voltukban

háboríthatatlanul s mindenek előtt arra törekedjetek, hogy tökéletes emberekké váljatok és akkor
olyan tökéletesek lesztek, mint amilyen a ti Mennyei Atyátok s a növények és állatok mérge sem
árthat majd nektek.
2. Legyetek ismét azokká, amire tulajdonképpen hivatva vagytok s amik ősatyáitok
voltak, akiknek minden teremtmény engedelmeskedett; ha az Én tanításaim követése által a ti
mennyei Atyátok teremtményeinek az Ő Rendje szerint uraivá lesztek oly módon, ahogy a
szerecsenek bizonyítékot nyújtottak nektek, akkor ilyen körülmények között nem lesz többé
ellenségeskedés köztetek és az alárendelt teremtmények között. De ha kiléptek a rendből, akkor
el kell viselnetek újból a régi átkot és békétlenséget.
118
3. Ebben az időben az Én Országom sok ostromot fog kívánni ezen a földön és akik
teljes erővel nem szerzik meg maguknak, nem is fogják elérni soha! Később már könnyebben
fog menni; de bizonyos fokú küzdelem nélkül - amit legalább önmagával kell, hogy megvívjon
az ember - az Én Országomat ezen a földön elnyerni nem lehet. Mert ha már ez a földi élet
küzdelem, mennyeivel inkább küzdelem az igaz szellemi élet a túlvilágon, különösen ha mint e
világ polgára kívánt következményeinek kell hogy megfeleljen. Ámde a küzdelem minden Istent
igazán szeretőnek könnyű lesz, mert ezt szívlelje meg minden igaz barátom: Az Én terhem
könnyű és az Én igám gyönyörűséges.
4. S hogy ezt te és ti valamennyien jól megértettétek, azt látom, de azért még azt
mondom nektek, hogy ti mindazzal el vagytok látva, amire az Én Igém és akaratom terjesztésére
szükségetek van. Ézsiás próféta jövendölése szerint ezalatt a néhány nap alatt minden
beteljesedett s a napi munka befejeződött.
5. Aki mindezt felismeri és hűségesen követi, az minden kétséget kizáróan elfogja érni
élettökéletességét s a halált nem fogja sohasem érezni és semmiféle módon észlelni; mert aki már
testében felébresztette a szellem örökéletét, az a test lehullásakor a legtisztább öntudattal semmi
egyebet nem fog érezni, mint tökéletes létének üdvözítő felszabadulását és látóköre a
végtelenségig fog kiterjedni.
6. De a tökéletleneknek az elszakadás pillanata másképpen fog végbemenni. Ezek
testükben nagy fájdalmakat kell hogy elviseljenek, amelyek rendesen addig a pontig fokozódnak,
amit az elszakadás pillanatának nevezünk. Az elkerülhetetlen testi fájdalmak mellett a lélekben
félelem, szorongó érzés, végül kétségbeesés fog fellépni, ami a lelket még sokkal inkább fogja
gyötörni, mint a testnek még oly kínzó fájdalma. S ha a lélek felszabadul a testből, akkor e föld
időszámítása szerint még igen sok évre lesz szüksége odaát a túlvilágon, hogy csak valamelyes
emberi öntudathoz jusson; a teljes átszellemüléshez azonban a földi évek eonjai elmúlásával sem
lehet szó!
7. Ennélfogva a ti testvéreitekkel igen nagy jót cselekszetek, ha ugyanannyi fáradságot
és türelmet tanúsíttok velük szemben, mint amennyit Én tanúsítok veletek szemben.
8. Boldogok lesztek ti és testvéreitek, hogyha majd fáradozástok végén azt
mondhatjátok testvéreiteknek: Testvér, veled szemben elvégeztem az én napi munkámat, most
cselekedj aszerint és tökéletesítsd önmagadat a neked megmutatott rend szerint, amit a minden
élet és lélek Ura és Istene megteremtett öröktől fogva!“
91. FEJEZET
Az Úr szerető missziós intelmeket ad, hogy a szabad testvéri szeretet hogyan enged meg
kivételeket is a szellem rendelkezése folytán.
Cyrenius ezt mindjárt alkalmazni is akarja.
Az Úr kedves bölcs válasza - “mindennek megvan a maga ideje! „
Tanítás arra nézve, hogy mi az idő.
A szeretet szférája kívül áll az időn.
1. Az Úr: “Én most ittlétemet egy teljes nappal megtoldottam a ti üdvötökre és erre az
irántatok érzett nagy Szeretetem indított.
2. Emlékezzetek erre vissza és cselekedjetek ugyanígy, ha majd egy testvéretek ezt
mondja nektek: “Megvilágított küldöttje az Úrnak! Maradj még nálam, mert szívem jelenlétében
igen nagy vigasztalást s boldogító erősítést érez! “Akkor maradjatok még az esetben is, ha a
szellemetek által előírt időt már jóval túlhaladtátok volna! Mert bizony mondom nektek: A
felebaráti szeretetnek ezt az önkéntes munkáját Én egykor igen magasra fogom becsülni!
3. Magától értetődik, hogy ezt egy baráttal egyszer, kétszer, legfeljebb háromszor lehet
megtenni; de ha azután is még további maradásra kér, akkor vigasztaljátok meg őt a mielőbbi
viszontlátás reményével és buzdítani kell az Én tanaim szerint való fáradhatatlan tevékenységre
s meg kell őt áldani az Én Nevemben s azután folytassátok utatokat a szellem hívása szerint,
119
amely most már úgy lakozik bennetek, mint egy élő Ige, amely maga vezet benneteket az
örökélethez! “
4. Mondja Cyrenius: “Uram! Hogyan áll most a dolog? Te tegnap éjjel azt mondottad,
hogy még a mai napon elfogsz innen menni.Ezt megmásíthatatlan bizonyossággal kell
elfogadnunk? Nem volna jó, ha Te, oh Uram még egy napot ajándékoznál nekünk? “
5. Mondom Én: “A bölcs Salamon egykor azt mondotta: “Mindennek meg van a maga
ideje s így Nekem is megvan az Én igen pontos beosztott időm, s ezután kívánságodnak nem
tudok eleget tenni; mert lásd, a zsidó nagy országában igen sok város, falu és kis helység van,
amelyek mindegyikét emberek lakják, akiknek legtöbbje még semmit sem tud Felőlem és akik
szintén gyermekeim és már régóta várják az Atyát a mennyekből és akiknek szintén igen nagy
örömük lesz, ha felismerik Őt éppen úgy, mint ahogy ti ismertétek fel. De azért
legbensőségteljesebb barátom, ne csalódj kérésedben és mivel annyira szerettek Engem, tehát
veletek töltöm ezt az egész éjszakát és a holnapi napból 3 órát, mert Én is boldog vagyok
közöttetek; de azon a 3 órán túl nem lesz már egy pillanatnyi időm sem, mert amint már
mondottam, ebben a világban mindennek megvan a maga ideje és rendje.“
6. Mondja Cyrenius: “De hiszen Uram, Te az idő fölött is Úr vagy s ha akarod, meg is
semmisítheted! “Mondom Én: “Jól és helyesen mondottad, csak azt kell megjegyezned, hogy Én
éppen azért, mert ura vagyok az időnek Önmagamból osztottam be és határoztam meg s bizonyos
értelemben tulajdonképpen az idő Én Magam Vagyok s az nem egyéb, mint az Én
megmásíthatatlan Rendem, amely ellen cselekedni csaknem Nekem is lehetetlen; mert hogyha
Én Magam vétenék Saját Rendem ellen, akkor nemsokára igen keveset pillantanál meg azokból
a teremtményekből, amelyek létezésének feltétele az Én örök és megmásíthatatlan Rendem.
7. Szüntesd meg egy pillanatra ezt a feltételt s abban a pillanatban mindaz, ami ettől
függ - meg is szűnik! Vagy képzelj el magadnak egy szilárd sziklára épített erős várat. Te magad
mondod, hogy ez a vár mintegy örökkévalóságra van építve; már most ha Én engedném, hogy az
a hatalmas szikla vajjá puhuljon, vajon helyén fog-e maradni az erős vár is? Vagy mondjuk, te
erős hajón utaznál a tengeren, vajon használna-e neked a hajód, sőt a legkedvezőbb szél, ha Én a
vizet leapasztanám egészen a medréig? Mert hogy Én ezt megtudom tenni, ebben nem
kételkedhetsz, ennélfogva befejezett dolog, hogy a feltétellel az, ami tőled függ, vele együtt
semmivé válik.
8. Én szabályozom mindenütt az időt s Én Vagyok az Időben az Örök Törvény; de a
szeretet szférájában tulajdonképpen megszűnt már az idő és Én a szeretethez mindig csak
toldhatom az időt. Most azonban pontosan amellett maradok, amit mondottam. Úgy látom, hogy
Márkus borokat hoz még, hogy a hűvös éjszakát könnyebben elviseljük, mert ezen az éjszakán
is a szabadban maradunk: “
92. FEJEZET
Az Úr az egész nagy társassággal együtt felüdíti Magát kenyérrel és borral.

A szintén jelenlévő félig megtért farizeusok megbotránkoznak fölötte és szemtelenkednek, a
két vezetőjük Staher és Flórán.
1. Márkus a távolból félig-meddig megérezte azt, hogy bort akarnék inni. Mint egy igazi
jó vendégfogadós azonnal a pincébe sietett és két fiával együtt korsóval hozott a legkitűnőbb
szőlőnedvből. Poharainkat színültig megtöltötték s mindnyájan a mennyei tanítások
gyarapításának üdvére ittak s nem tudták eléggé a bor kitűnő ízét dicsérni és magasztalni.
2. Hogy Roklus és társai, akik szintén a Mi asztalunk mellett ültek, habár annak
hozzátoldott és keresztbeállított részén, ugyanezzel a borral voltak ellátva éppúgy, mint egymás
után a többi vendég is, ez magától értetődik; valamennyien serényen a poharak után nyúltunk s
mellé a jó kenyeret sem kíméltük.
3. A farizeusi asztal, amely a Mi asztalunkhoz a legközelebb állott s amely körül Cazarea
- Filippiből az 50 farizeus ült élükön főszónokukkal Floránnal és főnökükkel Staharral,
120
észrevették hogy Én Magam is jól nekiláttam a bor és kenyér fogyasztásának, amire Stahar
Floránnak meglehetősen hangosan ezt a megjegyzést tette:
4. Nézd csak, ez az állítólagos isteni szellemmel teljes próféta valóságos korhely és
nagyevő! - Úgy látszik, hogy a női nemnek sem ellensége, mert az a bájos leányzó oly szorosan
lapul a testéhez, mint két fül a fejhez. Gondoljunk ezzel szemben azokra az erkölcsi törvényekre,
amely Mózestől származik s rámutatnak arra, hogy mi minden szennyezi be az embert. Ha ő
valóban telítve van a Mindenható szellemével, akkor lehetetlen, ha ő is ugyanazon szellemtől
van áthatva, amelytől Mózes volt, hogy cselekedeteiben ellentmondjon azoknak. Hm, hm! Ez
nagyon elszomorít engem.
5. Az ő tanításai és cselekedetei kétségtelenül amellett tanúskodnak, hogy Isten őt
magasabb rendű képességekkel látta el, mint amilyennel más közönséges embert és aki az Ő
tanításai szerint él, az lehetetlen, hogy elvesszen Isten előtt; de aki úgy eszik és iszik, mint Ő, az,
az utolsó ítélet napján - amelyről Dániel próféta jövendölt - nehezen fog bemenni a
paradicsomba! Mert írva van: Paráznák és korhelyek nem mennek be az Isten országába. - Mi a
te véleményed nagyra becsült Florán barátom? “
6. Mondja Florán vállait vonogatva: “A jelenlegi tivornyázás nekem is kissé különösnek
tetszik! Az egész dolog úgy tűnik fel előttem, mintha jól leplezett ördögi szagot éreznék, mert
tiszta isteni módon ez a dolog nem megy végbe. Hm, hm! Látod, már megint megtölti a poharat!
Oh, oh!-ez komoly már több a soknál; most azt a nagy darab kenyeret az ital után. Majd
meglátjuk, hogyha alaposan be lesz csípve, milyen tanítást fog adni tanítványainak! “
7. Mondja Stahar: “Megjegyzéseid különösen az ördög szagra vonatkozólag nagyon
helyesnek látszik s az egész komédia előttem is nagyon különösnek tűnik fel! Mi bár
valamennyien megengedtük tanítványaivá formáljon bennünket, de ilyen körülmények között az
én véleményem szerint nagyon időszerű volna erről a tisztességről a legnagyobb eréllyel
lemondani, mert már az egész dolog előttem is a sátán jól kiszámított szemfényvesztésének tűnik
fel. Dániel próféta is egészen pontosan és világosan megjövendöli, hogy támadni fog egy időben
az Istennek egy hatalmas ellenfele és olyan jeleket fog tenni, hogy azokkal még Isten angyalait
is meg lehetne téveszteni, hogyha azt Isten megengedné. Talán éppen ez az előre megjövendölt
Isten ellenfele. Barátom, ha így van, akkor legjobb volna, hogyha a lehető leggyorsabban
elmennének innen, mert különben az élő sátán talán még a következő órákban szőröstől - bőröstől
elvisz bennünket! “
8. Ilyen beszédekkel és illusztrációkkal szórakozott az egész farizeusi asztal már attól a
pillanattól, amikor Én az első pohár bort megittam. Ezt észrevették Roklus és társai is, akiknek
az összes farizeusok amúgy is a gyomrukban voltak.
93. FEJEZET
Roklus, az esseus főnök a farizeusoknak bár igazságos, de a bortól kissé feltüzelten éles dorgáló
beszédet mond.
1. Roklus, aki az Én Istenségemről immár tökéletesen megvolt győződve, ezt a gonosz

beszédet nem tudta tovább türelemmel végig hallgatni; felállt helyéről és a bortól felháborodva
hangosan így szólt: “A földön egy ilyen ritka társaságban, ahol Isten, angyal és mi, értelmes
teremtmények, mint testvérek gyűltünk össze, disznók ne kapjanak helyet az asztalnál! Igaz
ugyan, hogy a disznót is az Isten teremtette, de ezek nem illenek bele az emberek társaságába.
Micsoda eszelős őrült fecsegés ez! Ha éhes disznók röfögni kezdenének, abban sokkal több
bölcsesség rejlik, mint az ilyen beszédben! Hiába, régi dolog ez már, hogy a farizeus a legbutább,
a legutálatosabb s uralomvágyban a legrosszabb indulatú, az is volt és marad - különösen ha az
főpap vagy zsidó írástudó!
2. Ezek a szörnyek mindenütt ördögöt szimatolnak s úgy találják, sőt tanítják is, hogy
az ördögök a földön titokban mint a kopók mindig vadásznak az emberi lelkekben és minden
121
ember feltétlenül az ördögé s el van veszve, hogyha templom által megszentelt amulettet nem
visel magán és ezeket évenként legalább kétszer meg nem újítja; de azt nem veszik észre, hogy
ezen a földön ők maguk a tulajdonképpeni ördögök; nem kell tehát csodálkozniuk, hogyha
egymás közelében is érzik az ördögi bűzt, mert az volna még csak igazán ördögi dolog; hogy
valaki maga is szívvel-lélekkel megcsontosodott ördög s időről-időre ne érezze, hogy valóban
ördög!
3. Te ifjú! /Rafael/ Az imént eltakarítottál innen egy nagy követ, nem tudnád ezt az 50
rühes disznót is eltakarítani? Gondold meg, hogy ezek a fickók mit merészeltek itt hangoztatni!
Ő, a bornak és kenyérnek egyedüli teremtője vétkezik azzal, hogy Maga is bort iszik? S mivel az
az ártatlan angyali lény mellette ül - bocsáss meg -, de ez amíg én itt vagyok - aki felismertem az
Urat - nem mehet tovább! Ezeknek el kell innen menniük! Mennyi mindent hallottak és láttak
ezek és mégis fennhangon azt merik mondani: Lehet, hogy mindez csak a sátán
szemfényvesztése. Mennyei Barátom! Én csak ennek a földnek szülöttje vagyok, de azt még az
életem árán sem tűröm, hogy az ilyen disznók a legnagyobb szentséget mocskos szájukkal
beszennyezzék! El velük!
4. Az 50 farizeus csak most figyelt fel és Stahar, a főnök felemelkedett és komoly arccal
megkérdezte Roklust: “Roklus barátom, a te szavad talán reánk vonatkozik? “Mondja Roklus:
“Kire másra? Éppen ti vagytok a sátán fekete szolgái s ezért nem bírjátok a világosságot elviselni!
Hogy merészelitek az örökkévalóság Urát és Mesterét, Aki ezt oly sokszor a legrendkívülibb
módon szóval és tettel bebizonyította, a ti öreg, undok dühtajtékotokkal oly gyalázatosan
bemocskolni?! Nem féltek, hogy maga a föld áll bosszút rajtatok? Ki lehet Az, Aki a hegynek és
a tengereknek ezt parancsolja: Semmisülj meg! és a hegy abban a pillanatban megszűnik létezni.
Képes-e ördög - a ti véleményetek szerint - valaha az alázatosságot és a legnagyobb fokú isteni
és felebaráti szeretetet prédikálni?! Oh ti, akik egyben óriási ökrök és szamarak vagytok, milyen
pusztaság és zavarodottság lehet agyvelőtökben, hogy nem látjátok be azt, hogy egy ördög - ha
az a ti fogalmaitok szerint valaha létezett - Istennel, az Úrral szemben a legtehetségtelenebb és
legszegényebb lény kell hogy legyen annak mértéke szerint, amilyen mértékben eltávolodott az
isteni rendtől?
5. És mivel az Úr legbölcsebb és legigazabb szavainak ereje és hatalma csupán az Isten
iránt való szeretetből áll, miféle ereje és hatalma lehet ezután a ti Belzebubotoknak, aki telve van
Isten iránt a legádázabb gyűlölettel s milyen erőt adhat neki ez a gyalázatos tulajdonsága? De ha
már mi, emberek az Isten helyes és igaz megismerése hiányában és amiatt az Iránta való minden
mást kizáró igaz szeretet hiánya következtében gyenge és semmire sem képes lények vagyunk,
mennyivel inkább a ti ördögietek, akik Istent nagyon is jól ismeritek és Őt mégis olyan mértékben
gyűlölitek, hogy mi azt felfogni nem is vagyunk képesek!? Miképpen lehetséges az, hogy egy
lény Istent teljesen megismerje és mégis mindenek felett gyűlölje? Valóban ezt megérteni és
megemészteni minden további nélkül egy farizeusi gyomor kell! Egy ilyen gyomor bár nem vesz
be disznóhúst s ennek oka biztosan abban rejlik, hogy egyik disznó nem eszi meg a másikat. Én
most már az Uramat és Istenemet jobban szeretem, mint minden egyebet ezen a világon, pedig
még alig ismerem Őt és érzem, hogy a Mindenható iránt való szeretetem az egyre erősködő
megismeréssel Iránta is fokozódott és szilárdan érzem magamban, hogy akaraterőm is ezzel
mennyivel növekedett. Úgy, ahogy most állok, egyedül felveszem a harcot ezer farizeusi ördögi
légióval! Ezek mindnyájan együttvéve egyetlen egy szalmaszálat nem tudnak innen elvinni és
ezek a fickók még azt merik állítani, hogy Ez a szentséges Isten cselekedeteit elbizakodott
ördögeik segítségével hozza létre!? Oh, ti elvetemedett rongy nép! Majd én a ti mindenható
ördögeiteket kiűzöm belőletek. - Éppen jó is, hogy ezek a fickók kezeimbe kerültek, mert rég
kívántam ezt az alkalmat! “
94. FEJEZET
Rafael önmérséklésre inti Roklust és még egyszer megmagyarázza a sátán és ördög fogalmát.
122
1. Mondja Rafael: “Kedves Roklus barátom, mérsékeld magad! Igaz ugyan, hogy ezek
nagyon is hithű farizeusok voltak, de most már a mi tanítványaink lettek és tévedésüket befogják
látni. Az ördögre vonatkozólag pedig már igen kevés az ismereted ahhoz, hogy az emberekre
való befolyásukról helyesen tudnál ítélni. Lásd, amit az ember “sátán”-nak és “ördög“-nek nevez,
az tulajdonképpen a világ minden csábító pompájával; igaz ugyan, hogy az egész anyag, amiből
a világ áll, szintén Isten műve és abban is Istenség rejlik, de rejlik benne hazugság, csalás,
csábítás is, amiből azután az irigység, fösvénység, gyűlölet, gőg és üldöztetés keletkezik s
ezekből származik a bűnök megmérhetetlen és megszámlálhatatlan sokasága; és lásd, éppen ez
hamisság, hazugság és csalás szellemileg véve a tulajdonképpeni sátán és minden egyes belőle
szükségszerűen létrejött bűn az, amit ördögnek nevezünk; és minden lélek, aki a sok bűn
egyikének megadja magát, maga is ördög és személyében és tettekben kifejezője egyik vagy
másik rosszaságnak vagy gonoszságnak s egy ilyen lélekben állandó az a szándék, hogy mindig
csak rosszat cselekedjék oly módon, ahogy abban földi létének idejére megalapozta magát.
2. És mivel minden lélek a testi halál után is tovább él és egy ideig e föld régióiban
tartózkodik, tehát nem ritka eset, hogy az ilyen lélek az emberek külső életszférájában tolakodik
és gonosz vágyakozásaival az emberben is hasonló vágyakozásokat felébreszteni törekszik,
amikor aztán életszférájában igen szépen táplálékra talál, ha a még testben járó ember ugyanazon
bűn iránt a rossz és hanyag nevelés következtében hajlamokat hord. Az ilyen lelkek sokszor
elhatalmasodnak az ember testében s ezáltal gyötrik a gyenge lelket, ezt pedig az Úr jóváhagyja
éppen azért, hogy a léleknek ezt a hiányosságát megjavítsa! Mert éppen ezáltal kap a lélek
testének bűnös gyarlóságával szemben igaz utálatot s végül minden tevékenységét odairányítja,
hogy abban meggyőződjék, amiben gyenge volt s ebben időnként az Úr kegyelme is segítségére
van.
3. És lásd, helyes értelemmel bírálva az, amit a zsidónak természetesen az igazságtól és
a tulajdonképpeni tényállásról távol a sátán és ördög kifejezése alatt értenie kell - igaz és helyes,
de mivel nem érti, tehát a sátán és ördög alatt egy szellemileg megszemélyesített gonosz
akarathatalmat ért, amely abban találja a legnagyobb gyönyörűséget, hogy az olyan embereket,
akik Isten rendjében haladnak, s helyes útról letérítse és ezeknek a visszás lelkeknek semmiféle
Isten ellenes szándékuk nincsen; mert először Istent még legtávolabbról sem ismerik és
másodszor, vakok, buták és ostobák ahhoz, hogy egyáltalában bármi szándékuk is legyen. Saját
magukon kívül nem ismernek semmiféle szükségletet és csupán önzésből cselekszenek. Ezek
csak azt ragadják magukhoz, ami önzésükből hódol s egymással szemben is nagyon
bizalmatlanok, ennél fogva közöttük egyesített erő soha el sem képzelhető s így abban
tökéletesen igazad van, hogy erejük egyenlő a semmivel.
4. De olyan emberekkel szemben, akik már teljesen belekapcsolódtak az Úr akaratába
és szeretetébe, erejük semmit sem ér, de az olyanoknál, akik félig ide, félig oda hajlanak, vagy
hogyha te lelkük szellemi vagy anyagi részét a mérleg tányérjába teszed és billenést egyik oldalon
sem veszel észre, akkor az ilyen lelki szenvedésben levő lélek mérlegére a hozzá hasonló
szenvedélyű démon az erkölcsi mérleg materiális oldalára többletet tesz, ami már egészen jól
észrevehető túlsúlyt jelent és a lélek magától nehezebben fordul az anyagiból a szellemibe. S ha
a lélek továbbra is az anyaghoz ragaszkodik, akkor időről-időre mindig több és több hasonló
érzelmű démon nehezedik az anyagi lélek mérlegére s a billenés egyre észrevehető, tehát az
anyagi rész egyre súlyosbodik, a szellemi rész pedig természetesen csökken s így tűnik ki aztán,
hogy a zsidók ördöge vagy a görögök démona végül a lélek önfejlesztésének ideje alatt igen sok
kárt okozhat, anélkül hogy tulajdonképpen szándéka lett volna ártani. „
95. FEJEZET
Roklus éles kritikája az ördög lényéről és annak kísértéséről ……
1. Mondja Roklus: “Hogy tud egy intelligens létező valakinek ártani anélkül, hogy
akarná? Egy démonnak legalább annyi öntudattal kell bírnia, hogy tudja azt, hogy mit akar. És
ha tudja, hogy mit cselekszik, akkor azt is tudnia kell, hogy gonosz akaratáért büntetést érdemel.
123
S az ilyen gonosz démonoknak az ártatlan emberi lelkekre gyakorolt titkos sugalmazásainak

jóváhagyását nem találom rendjén valónak és ha már valamely titkos bölcsesség oknál fogva ez
meg is van engedve, akkor nem tehet róla az a szegény lélek, ha azt az ördögök megrontják! De
ha az ördögöknek nincs semmi intelligenciájuk s még kevésbé szabad akaratuk, akkor a léleknek
nem is árthatnak. De ha ártanak, akkor erről nem tehet sem a lélek, amely megrontatott, sem az
intelligencia és akarat nélküli ördög; erről egyedül csak az tehet, aki ezt jóváhagyta. Így ítélek én
egészen nyíltan úgy, ahogy a szívemen fekszik s ahogy azt minden tartózkodás nélkül szabadon
kimondom!
2. De ha az ördögöknek - mint ahogy mondják - nagyon is éles intelligenciájuk van,
amit róluk fel is lehet tételezni, mert ők rögtön kiszimatolják, ha valamely szegény lélek
materiális tekintetben kissé gyenge, akkor van akaratuk arra is, hogy nekik ártsanak s ebben az
esetben a lélek ismételten felelősség nélkül áll és ennek okát egyedül csak az ördög és az viseli,
aki ezt megengedte. Adj nekem fegyvereket és mutassd meg az ellenséget és megtudom védeni
magam, hogy nem egykönnyen tud testem közelébe férkőzni. De ha azt az ellenséget - aki igen
nagy kárt okozhat bennem, miután egészen titokban és láthatatlanul elcsábít vagy rávesz a
legundokabb bűnökre - nem ismerem és azután mégis nekem kellene viselnem a felelősséget
nehéz és gonosz következményeivel, - óh, köszönöm én az ilyen életet! Hiszen ez éppen annyit
jelent, mintha egy gyenge embert meztelenül kiállítanak egy csorda éhes farkas, hiéna, oroszlán,
tigris és párduc közé és ha megengedi, hogy ezek szétszakítsák és felfalják, akkor még ő az oka
annak és a bíró el is kárhoztatja azért, mert ő, mint tökéletesen fegyvertelen gyenge lény a
felfegyverkezett erős idegzetű poroszlók által meg kellett hogy engedje, hogy kivigyék a vadonba
és másodszor azért, mert a vad bestiák széttépték és felfalták.
3. Hogyan tetszik a te mennyei bölcsességednek ez a jogi érvelés? Kedves barátom, ha
így áll a dolog a démonokkal és ördögökkel s a szegény szenvedő emberi lélek viselje az egyedüli
felelőséget és következményeit az ő megrontó intelligenciáival és akarattal rendelkező vagy nem
rendelkező ördöggel szemben, akkor nem létezik egy bölcs és igazságos Isten, hanem talán csak
egy varázsszerűen vak, mindenható lény, inkább egy fátum, aki mindenkor - a magas rangú
rómaiakhoz hasonlóan - legnagyobb örömét az állatok ingerlésében, a legdühösebb
bikaviadalokban találja és ez ellen az ember csak akkor véthet, ha igazságos eszközökkel maga
is ezen a bölcsességen fáradozik! Én azt mondom neked, hogyha a te szavaid kétségtelenül
valóságot rejtenek, akkor a farizeusoknak igazuk van. Én azonban az Urat többféle dologról
hallottam beszélni és erre támaszkodva azt mondhatom neked, te szép ifjú mennyei barátom,
hogy ezúttal mégis kissé túl lőttél a célon és én amellett maradok, hogy egyedül az Úr iránt érzett
szeretetemmel a farizeusi ördögöknek az imént kimondott számát a harcmezőről tökéletesen
kiverem! “
96. FEJEZET
Rafael behatóan részletezi a démonok lényegét és azok befolyását példákkal magyarázza.
1. Mondja Rafael szelíden mosolyogva: “Lásd barátom! Neked is már három pohár bor
van a fejedben, azaz annak az ereje és értelmed ezért kritikusabb, mint máskor. A magad részéről
teljesen igazad van, ha azt állítod, hogy a démonok egy olyan ember felett, aki teljesen isteni
szeretetben él, még oly nagy számban sem tudnak semmiféle erőszakot gyakorolni, mert náluk
egyesített erőről szó sem lehet, miután közülük mindegyek külön-külön a legnagyobb önzés és
önszeretet s egyiknek sem jut eszébe a szomszédját bármiben is pártfogolni attól való félelmében,
hogy a szomszéd esetleg titokban ebből előnyt szerezhetne magának, aki aztán eredménytelen
megbánásra késztetné.
2. Ha ezek együtt mennek zsákmány lesre, akkor soha egyik a másikának el nem árulja
titkos szándékát és hogyha mintegy véletlenül találkoznak a rablás helyszínén, akkor közöttük
néha a legelkeseredettebb harc fejlődik ki, mert az, aki először veti magát a zsákmányra,
mindannak ellenére, aki vele együtt szintén a zsákmányra veti magát és mindenképpen arra
törekszik, hogy ezt helyéből kiszorítsa, a harmadik kárörömmel használja ki az alkalmat és annyit
124
lop a maga számára, amennyit tud és ha mellette a negyedik is a saját számára kezd lopni, akkor
ez a kettő kezd verekedni, ami közben az ötödik aztán egészen nyugodtan lop a maga számára s
ha hatodik kerül közéjük, egy újabb küzdelem keletkezik s ez alatt a hetedik megint addig lophat
nyugodtan, míg egy nyolcadik nem kerül a közelébe. Most már mindnyájan harcolnak; egyik
sem engedi a másikától magát a rablás színhelyéről eltolni, hogy a rablott dolgokat magának
biztosítsa.
3. Ebből látod, hogy egyik ördög sem segít a másiknak, hanem rendkívül önző
tolakodásuk által mégis csak nehezítik a súlyt az általános zsákmány mellett. S a dolog körülbelül
úgy történik mintha te teljesen két egyenlő súlyt tettél egy mérleg tányérjaiba. Te aztán az egyik
súlyra rácseppentesz egyetlen egy csepp egészen súlytalan mézet s ennek édes illata azonnal ezer
méhet fog odacsalni, amelyek ráülnek a súlyra és önkéntelenül létrejön a nagyobb billenés.
4. Már most megvádolhatod-e Istent oktalansággal azért, mert a méhek szaglását és
vágyat adott a méz iránt s a méznek illatot és csalogató édességet? Vagy balga-e az Úr azért, mert
teremtményeit nemcsak rendkívül célszerű, hanem mindegyiket külön a maga neme szerint
szépre formálta? Vagy oktalan-e azért, hogyha a szűznek annyi bájt és vonzó formát adott, hogy
még a világ legridegebb férfiának érzékei előtt is a legnagyobb értékkel bír és hogy elhagyja
apját és anyját s boldogan követi gyöngéd, kedves asszonyát?
5. És ha már a külső világban is felismerő az, hogy egyik lény a másikát valamiképpen
vonzza, mennyivel inkább fennáll ez az eset a szellemek világában? És ha ez nem így volna,
hogyan léteznék föld, hold és az a megszámlálhatatlan sok más világtest a megmérhetetlen
világűrben? Egyik atom rokonszenvez a szomszédjával, vonzzák egymást s amint ketten tesznek,
ugyanazt teszik az atomok megszámlálhatatlan eonjai; ezek mind hasonlókat vonzanak s végül
ebből keletkezik egy világ, amint azt az Úr az elmúlt éjszakán minden tanítványának csaknem
kézzelfogható módon megmagyarázta és amit te a nektek átadott nagy könyvben leírva meg is
fogsz találni.
6. És ha a dolog így áll, oktalanság-e az Úrtól, hogyha minden egyes léleknek
meghagyja feltétlen akarat - és megismerés szabadságát s ezzel együtt természetesen az ebből
keletkező követelményeket is? Vagy dicsérhetnéd-e Istent legnagyobb bölcsességéért, ha valaki
innen Jeruzsálembe akarna utazni s evégből lábait mozgásba is hozná, de dacára annak, hogy az
utat kitűnően ismeri, nem juthatna el Jeruzsálembe, mert Isten nem így akarta, hogy valakinek
saját akaratából és ismeretéből megfelelő következmény keletkezzék s így Jeruzsálem helyett,
ahol neki fontos üzleti ügyei lettek volna, Damaskusba jutott, ahol semmi dolga sem volt? Most
valld be, hogy egy ilyen isteni rendelkezést bölcsnek találnál-e? Vagy lehetetlennek találnád azt,
hogy téged nappal a méhek, darazsak, lódarazsak és mindenféle legyek valósággal ellepnek és
felfalnak, hogyha tetőtől talpig mézzel bemázolva kimégy a szabadba?
7. Már most, hogyha egy lélek bűnös szenvedélyének illatát szétszórja az ő külső
életszférájában és a testtől már felszabadulhat, de ugyanebben a kedvenc illatban keringő lelkek
ezt a te külső életszférád közelében megszimatolják s téged valósággal megrohannak és a
feleslegből teleszívják, anélkül hogy tudnák, hogy ezzel tulajdonképpen mit tesznek s csupán
csak azért gyülekeznek egyre számosabban köréd, mert szférádban megtalálják kívánt
táplálékukat s így oktalanság-e Teremtőtől, hogyha semmit sem respektál annyira, mint minden
egyes léleknek feltétlen szabadságát? Hiszen minden egyes léleknek elég eszköz van a kezei
között, hogy akkor szabaduljon meg hívatlan vendégétől, ahányszor és amikor akar.
8. Ha nem akarod, azt, hogy a szabadban a szúró rovarok terhedre legyenek, mosd és
tisztítsd meg magad a balga méz bemázolásától és nyugtod lesz. S ha nem kívánod a lelkedet
terhelő és gyengítő démonok jelenlétét külső életszférádban, akkor válaszd az Úrnak előtted jól
ismert rendjét élet vezérelveddé és én jót állok érte, hogy életszférád közelébe nem fog egyetlen
egy démon sem jutni!
9. Hidd el hogyha a te benned és belőled keletkező élet visszásságokkal a démonokat
nem csalogatod és nem vonzod magadhoz, bizonyára ők sem fognak téged vonzani, sem
csalogatni vagy elcsábítani; de ha vonzottad őket, akkor te vagy a hibás abban, hogyha ők
szorongattatásuk által lelkedben, anélkül hogy akarnák, szenvedélyedet még konokabbá teszik “
125
97. FEJEZET
Rafael beszédének folytatása az ördögök lényéről és az emberi szabad akaratról.

Tanítás a lelkiismeretről.
A kegyelem befolyásáról.
1. Rafael: “Én mondom azt neked: Az ember először mindig önmagából válik rosszá és
az isteni rendtől magától pártol el; ehhez természetesen hozzájárul a visszás nevelés s ezáltal
kerül különféle szenvedélyekbe és azok által mindenféle bűnbe. Ily módon aztán minden gonosz
idegen behatásnak ajtót nyit s így ronthatja meg teljesen lelki életét és romlott is marad, de mindig
csak akkor, ha önmaga akarja így. Ha megakar változni, az Úr részéről semmi sem áll útjába,
mert a szorongatottnak csak leghalványabb óhaját kell nyilvánítani és a segítség mindjárt
megadatik neki.
2. De ha gonoszságban egészen jól és elégedettnek érzi magát és soha javulásra való
érzés és kívánság nem támad fel benne, akkor természetesen akaratát különös módon semmi sem
fogja akadályozni. Hogy szívének érzésvilágában, amit lelkiismeretnek nevezünk,
sugalmazásokat fog hallani és időről-időre tőlünk szigorú figyelmeztetésekben részesül és ha
csak egy kissé is megtér, akkor már elveszésről vagy teljes megrontásról többé szó sem lehet,
mivel a segítség szüntelenül felülről jön, ami a léleknek mindig több belátását és erőt kölcsönöz
arra, hogy a nagy befolyástól minél jobban felszabaduljon s akkor még egy kis akarat kell hozzá
s már gyorsan halad előre legalábbis addig, amíg az ember már magasabb rendű
kinyilatkoztatásra alkalmassá válik, az Isten Szelleme megragadja és igaz életvilágosságban
tovább vezeti.
3. De olyan esetben, amikor az ember durva elvakultságában s a világ érzéseinek
mámorától az általunk szívébe helyezett halk és szelíd figyelmeztetésekre a legcsekélyebb
mértékben sem kíván javulni és úgy cselekszik, mintha egyedül ő volna az egész világ ura, akkor
senki más nem lehet az oka javíthatatlan helyzetének, mint a saját lelke.
4. Hidd el nekem és figyelj jól ide arra, amit most mondok: Az egész természeti - és
szellemvilágban nem létezik úgynevezett ősördög, csak olyanok, akik már előzetesen mint
javíthatatlan rossz és gonosz emberek egyszer a földön már éltek és akkor mint megtestesült
ördögök más embereket minden rendelkezésükre álló kényszerítő eszközzel bűnökre és
gyalázatosságokra késztettek, ami által önmagukban annál nagyobb kárhozatot készítettek elő s
amiből nehezen fogják magukat valaha teljesen kiragadni. Tehetsz vagy gondolhatsz amit és
amint akarsz és mégsem fogod tudni az Urat a legcsekélyebb gyanúval sem illetni.
5. De hogy az Úr a túlvilágról is az Ő Rendje hatáskörében sok mindent elkövet arra
nézve, hogy egy szenvedő lelket meggyógyítson, azt elképzelheted, mert az Úr nem azért
teremtette a lelket, hogy azok elvesszenek, hanem a lehető legnagyobb élettökéletességre; de azt
is megjegyezheted magadnak, hogy az egész mérhetetlen világűrben egyetlen egy lélek sem
érheti el minden átmenet nélkül élettökéletesedését, hanem csupán saját szabad akarata által.
6. Az Úr a segítőeszközöket az embernek mindig kezére játssza és az embernek
kötelessége ezeket mint ilyeneket felismerni, azokat saját akaratával megragadni s mintegy
önhatalmúlag használni. Ha ilyenkor aztán az ember szabadon, önmagából így kiált a szívében:
“Uram, gyenge vagyok ahhoz, hogy a nekem nyújtott eszközökkel segítsek magamon, segíts
rajtam a Te karoddal!“ Ebben az esetben az ember saját akaratával óhajtotta a magasabb
segítséget saját megismerése és ereje elégtelenségének tudatában! Ilyenkor aztán az Úr rögtön
minden elképzelhető hatalmával és erejével siet a gyenge léleknek.
7. Ámde ebben az esetben az ember akaratát és megismerését a legtökéletesebb bizalom
kell hogy áthassa, mert máskülönben megmarad abban a rendben, amely szerint minden lélek a
neki nyújtott eszközökkel maga kell hogy segítsen magán, mert saját akaratának főelemébe
minden idegen beavatkozás a lélek lényegének kétségtelen felbomlását vonná maga után; mert
ha a léleknek az Úr szükségszerű örök rendelkezése folytán önmagának kell magát fejlesztenie
és tökéletesítenie a rendelkezésére bocsátott eszközökkel, amiképpen ezen a földön minden
126
ember testének táplálékát maga kell hogy keresse, megismerje és fogyassza, ha földi életét fenn
akarja tartani.
8. Az Isten és az angyalok nem szállnak le az égből a földre és nem mondják mindenfelé:
Ha éhesek vagytok, egyétek ezt vagy azt, hanem jön az éhség s ilyenkor az ember ínyével
megkóstolja a föld gyümölcseit és amelyek megfelelnek neki, azokat megragadja és élvezettel
csillapítja velük éhségét! Ha szomjazik, egy friss forráshoz siet és ha fázik nemsokára mindenféle
finom szövettel, amelyek bőrét nem ingerlik és szúrják, egy burkot készít magának s így védi
meg bőrét a hideg ellen; és ha védekezni akar az esőtől és vadállatoktól, akkor csakhamar egy
kunyhót is készít magának, mert hiszen erre mindenféle eszköz rendelkezésére áll és bárhová
fordul, mindenütt nagy mennyiségű adományt talál, amelyeket mint olyanokat rögtön
megismerheti és azokat a neki kölcsönzött erők által igen könnyen használhatja. “
98. FEJEZET
Rafael tovább beszél - a lélek lényegéről.

Állati lelkek.
“Minden a lélek szeretetének irányításától függ! „
1. Rafael “És az Úr úgy rendeli, hogy az ember külső életszükségleteiről maga

gondoskodjék, hogy az életnek alkalma nyíljék az önmegismerésre és öntevékenységben
gyakorolni magát, mennyivel inkább áll fenn ez az eset a lélek számára; sőt az állati lelkekbe is
beleoltotta az ösztönt, amely által és pedig mindegyik a maga neme és módja szerint cselekedni
tud. Nagyon téves volna elfogadni, hogy ezek a látszólagos beszéd és értelem nélküli
teremtmények cselekedeteiket külső erő által gépiesen hajtják végre. Ha ez az eset állna fenn,
akkor még a legjobb háziállatot sem lehetne a legegyszerűbb munkára sem betanítani és az ember
hívására nem engedelmeskednék. De mivel minden állatnak saját lelke van, amelyeknek
mindegyike elkülönített életerővel bír s amelyből az állati lélek saját akarata szerint hozza
mozgásba életszervezetét, ennélfogva az állat különféle módon indítható. Valamely kívülről
éltetett lénynek nincsen emlékező sem ítélőképessége; az egész élet gépies, törekvése annyira
kimért és törvényszerű, hogy bármely tanítás által való nemesítésről szó sem lehet, ennélfogva
ez csak kívülről történhet gépies módon.
2. Te egy fának 1000 évig mondhatod, hogy így vagy úgy álljon és hogy nemesebb
gyümölcsöket hozzon s mindez hiábavaló lesz. Kénytelen leszel kezedbe kést és fűrészt venni s
a vadoncnak ágait levágni, a törzsét óvatosan meghasítani, abba friss és nemes ágakat helyezni
és azt a meghasított törzzsel ily módon összeköttetésbe hozni; s az ily tisztán mechanikusan
nemesített fa majd idővel nemesebb gyümölcsöt fog hozni. De az állatot szavakkal s bizonyos
kézlegyintésekkel már tudod idomítani és az kívánt alkalmakkor szolgálni fog téged s teljesen
akaratod szerint fog igazodni. És ez csalhatatlan bizonyítékul szolgál annak, hogy az állatoknak
szintén van bizonyos fokú akaratszabadságuk, amely nélkül épp oly kevéssé
engedelmeskedhetnének és szolgálhatnának, mint a kő vagy fa.
3. És ha az állatnak már látható módon van a maga részére külön elzárt lelke, amely
bizonyos fokú megismeréssel és akaratszabadsággal bír, amely által mindegyik a saját maga
életmódját kell hogy meghatározza, amennyivel inkább és mindentől megkülönböztető módon
áll fenn ez az eset az emberi lélekkel szemben; nála már a kívülről jövő idegen befolyásokról szó
sem lehet, sem jóról, de még kevésbé rosszról.
4. A léleknek amúgy is mindene megvan amire az élet fellendüléshez szüksége van.
Hogyha aztán önmaga saját akaraterejével és az Isten iránt önként érzett szeretete által erősebb
életvilágosságba jut, akkor csakhamar tudatára jön annak is, hogy mi minden hiányzik még belőle
s önként minden életerejével arra fog törekedni, hogy mindazt elérje, amiben hiányt szenved. Az
utakat és eszközöket felismeri majd s azokat szabad akaratából fogja kérni és ha megkapja,
127
megragadja s ily módon fogja magát gazdagítani a magasabb rendű szellemek és tökéletesebb
élet kincseivel.
5. S amint aztán a lélek az úton - amely az isteni rend szerint az egyedüli igaz út - szerez
meg magának, az teljesen és mindvégig az ő tulajdona marad és sem idő, sem az örökkévalóság
nem tudja tőle többé elragadni. De azt ami a lélek maga soha nem tudott a saját akarata és
megismerése által megszerezni, mint például testének külső organizmusát és ennek révén földi
előnyöket, ez nem is maradhat tulajdonában, hanem ugyanúgy elvétetik tőle, amint neki adatott.
6. És ha mindez így áll - amint az ember mindennapos tapasztalata tanítja - akkor a
lelkeket vonzó, irányító gonosz, démoni erőszakoskodásról még távolról sem lehet szó; mert
minden lélek akaratától, megismerésétől, de legfőképpen szeretetétől függ. Amilyen az akaratod,
megismerésed és szereteted, olyan lesz egész életed és sohasem másképpen!
7. Hogyha az igazságot az Isten rendje szerint akarod, ismered meg és szereted, akkor
ezen az úton mindenkor elfogsz az igazsághoz jutni. Ha akaratod, megismerésed és szereteted
ellenszegül egy olyan rendnek, amely igazságában és lényegiségében törvény, akkor hasonlítasz
ahhoz az emberhez, aki aratni akar egy olyan szántóföldön, ahová gabonát sohasem vetettek s
így magadra vess, ha életaratásod egyenlő a nullával. És most mondd, hogy meggyőztelek-e? “
99. FEJEZET
Roklus bosszankodik a dörmögő farizeusok fölött.

Rafael emiatt megnyugtatja őt.
Floran bátor beszéde az Úrról és cselekedeteiről.
1. Mondja Roklus: „Teljesen, mert hiszen mindent olyan kézzelfogható módon

ábrázoltál előttem, hogy ezt a kérdést egész életemben nem hallottam világosabban kifejteni. De
most bosszankodom még csak igazán a farizeusok fölött, akik ismét régi, közönséges
farizeusokká válnak valahányszor azt látják, hogy az Úr poharat vesz a kezébe és kedélyesen
társalog Kornéliussal és Cyreniussal. Nem látod és nem hallod, hogy a feketelelkű fickók előtt
valóságos borzalommá válik mindez, amit az Úr beszél és cselekszik? Micsoda jeleket láttak már
Tőle s most ott esznek az asztalnál s mégis a kígyók nyelvével dicsérik és magasztalják Őt! Most
mondd, mit szólsz mindezekhez? “
2. Mondja Rafael: “Hagyd csak békében; hidd el nekem, hogy ez egyáltalában nem
kerüli ki az Úr figyelmét s majd kellő időben Ő maga fogja őket megfelelőmódon rendreutasítani;
Az ÚR részéről pedig egy rendreutasítás nagyon keserű annak, aki ezt megérdemli. Lásd
Cyrenius, Kornnelius és Faustus is észrevették ugyanazt, amit te, sőt én magam is! De az Úr
akarata engem titkon türelemre intett, tehát én is úgy teszek, mintha nem is venném észre azt,
amit az 50 farizeus egymás között tárgyal. De nemsokára eljutnak oda, amikor majd útjukat
vágják. Légy tehát még csak egy kis ideig nyugodt!”
3. Roklus erre elcsendesedett s azt várta, hogy mi fog most következni. De az 50 farizeus
nem várt, hanem tanácskozásait tovább folytatta; Florán, jól ismert szóvivőjük bár nem egyezett
Stahar főnök sikamlós nézeteivel, így szólt: “A Mester evése és ivása még nem szolgál
bizonyítékul istenisége ellen! Az egész viselkedés csak egy néma kérdésként tűnik fel előttem,
hogy Benne való hitünkben nem válunk-e ingadozóvá, hogyha Rajta ezt vagy azt vesszük észre.
4. Ha valóban Ő a Dávid által oly dicsőségteljesen előre megénekelt Messiás, Jehova,
Zebeoth, akkor azt teheti, amit akar és mindig helyes mindaz, amit tesz. Hogyan akarjuk mi,
szegény tehetetlen halandó emberek Annak önmegtagadását szabályokkal előírni, amikor
egyedül Tőle függ az, hogy létezünk és élünk; Annak, Aki mennyet földet teremtett s minden
embernek és állatnak tagokat és különféle életszervet adott és rendezett be? Tehát te, Stahar és ti
valamennyien a legszennyesebb és legveszedelmesebb tévúton jártok!
5. Mi közünk nekünk ahhoz, hogyha Ő most valamivel több bort iszik és több kenyeret
eszik; vajon nem Ő a teremtője mind a kettőnek? Valóban ez nem téveszt meg engem a
legcsekélyebb mértékben sem, sőt ellenkezőleg különös módon örvendeztet, hogyha Ő, a
128
Legfenségesebb hozzánk hasonlóan emberi módon viselkedik. Nyíltan be kell vallanom, hogy a
legnagyobb balgaság tőletek, hogy itt a világ legnagyobb urai jelenlétében úgy viselkedtek,
mintha azok üdvössége a ti jóindulatotoktól függne. Kik és mik vagytok? Semmi egyebek, mint
csúszó-mászó földi férgek egy olyan ember hatalma előtt, aki az elemeknek parancsol és ezek
engedelmeskednek akaratának. A bor feltüzelte kedélyeteket és ködbe borította agyatokat s ezért
hoztok napvilágra olyan ítéleteket, amelyeket túl nagy ostobaságuk miatt egyenesen
páratlanoknak nevezhetnék. Mit akartok ti ezzel elérni? Vagy Mózes alapján akarjátok azt
bebizonyítani, hogy a bornak néha bőségesebb használata tilos? Megtudjátok ti állapítani azt,
hogy Noé vétkezett akkor, amikor a szőlő nedvéből kissé többet ivott? Igen, a fia vétkezett s
átokra tette magát méltóvá, amiért atyját kiszolgáltatta a csúfolódónak és az a fiú, aki az atya
szégyenét eltakarta, megáldatott.
6. Én tehát azt mondom nektek: Amit az Úr tesz, az mindenkor és mindörökre helyesen
van téve! És ha mindjárt több tömlő bort venne Magához, akkor sincs hozzá semmi közünk és
ha 1000 szűz venné körül; akármilyen hírűek és osztályhoz tartozzanak is, nekünk nincs
jogunkban ezzel a legcsekélyebb mértékben sem törődni, mert Ő éppen olyan teremtője és ősatyja
nekik, mint nekünk. Mi törődnivalónk van azzal, ha Ő bárminő teremtményéhez közeledik és ha
azokon a hibásat és beteget meggyógyítja? A Jehováért legyetek ítéletekben méltányosak,
hálásak és szerények! “
100. FEJEZET
Florán további beszéde Jézus istenségéről.

Stahar farizeusi közbevetéseit Florán erélyesen megcáfolja.
Az akkori zsidóság hiányosságának ábrázolása; igazolja a római közigazgatás jótéteménye …..
1. Mondja Stahar: “Tehát amint látom, te szilárdan hiszel az Ő istenségében!“ Feleli

Florán: “Mi akadályozzon ebben? Vajon Mózes idejében Isten tett-e nagyobb jeleket? S ha egy
ember felvértezve a legnagyobb bölcsességgel itt olyan soha nem hallott jeleket tesz, amelyekre
egyedül csak az Isteni Mindenhatóság képes, akkor mi tartson vissza, hogy ezt az embert a
valóságos Isteni Szellemtől tökéletesen áthatottnak tekintsem s Őt közvetlenül az egyedül igaz
Istennek tartsam?! Az én véleményem, meggyőződésem és az erre alapozott hitem szilárdabban
áll, mint Egyiptom elképzelhetetlen régi piramisai. És nemcsak hiszem, hogy így van és nem
másképpen, hanem legmélyebb és legutolsó idegszálaimmal meg vagyok róla győződve és ebben
a meggyőződésemben többé semmi sem ingathat meg s te, álhatatlan Stahar a legkevésbé. Ebben
a kérdésben a világ legjobb lelkiismeretével így szólhatok a római hőssel: Si totus illabatur
mundus impavidum ferient ruinae! /Ha romba dőlne az egész világ, akkor sem fognak engem
megfélemlíteni/ mert én tudom, amit látok és hiszek s nem vagyok szélvitorla vagy nádszál a
tóban, amely tele van iszappal és hínárral. Márványszikla lettem a tengerben, amelynek szilárd
falán az orkánok és hullámverések meg kell hogy semmisüljenek!“
2. Mondja Stahar: “A jeruzsálemi templom istenítéletei is?“ Mondja Florán: “Akinek
pajzsa és Mestere az Úr, az nem érez félelmet az úgynevezett istenítéletekkel szemben, amit Isten
soha nem iktatott törvénybe. Valóban a legcsekélyebb félelem sem lephetne meg Jeruzsálem
legnagyobb fenyegetéseivel szemben sem, még a főpap dörgő átkai is nyomtalanul hangoznának
el fülem mellett! Aki fényes nappal jár, annak az én véleményem szerint nincs oka az éjszaka
rémeitől félni s így én sem félek a jeruzsálemi templomtól! Mert aki ezeket a napnál is világosabb
tanokat összehasonlítja az általam is jól ismert templom törvényeivel, az mindjárt az első
pillantásra felismeri, hogy ebben a szellemben a legfényesebb nappal és a templom szellemében
a legmélyebb éjszaka uralkodik. Természetesen, akik még az éjszakához tartoznak, azoknak sok
félnivalójuk lesz, nevezetesen lelkük halála miatt is,-engem azonban legfeljebb a testi halál vár,
ami tulajdonképpen nem is halál.
3. Lelkem örökéletét már senki sem rabolhatja el tőlem; mert én látom és érzem azt
magamban, érzem ennek az életnek soha ki nem számítható előnyeit! S ha eszerint semmi
129
félelmet nem érzek magamban testem lehullása miatt, miért érezzek akkor félelmet a templom
úgynevezett Isten ítéletével szemben?! Ezért újból ismételem és szilárdan amellett maradok: Aki
nappal jár, annak az éjszaka rémeitől nincs oka félni!“
4. Mondja Stahar valóságos templomi hivatalos ábrázattal: “Miért és hogyan nevezheted
azt a helyet éjszakának, ahol a népet az Isten Írásaira és Szavaira tanítják?“ Feleli Florán: “Azt
az Írást amit mi ketten úgynevezett írástudók épp oly kevéssé értünk, mint egy olyan, aki azt még
sohasem látta s ezt az alacsony emberi érdekből összeállított “Isten Igéjét“ pedig nagyon is jól
ismerem! Azért hát ne is említs nekem többé ebből egy szót sem! Miféle csodákat vittünk mi
végbe ezekkel az úgynevezett “Isten Igéivel„? Mi egyebet tudunk tiszta lelkiismerettel
felmutatni, mint csak azt, hogy önkéntes taksálással és erőszakkal kikényszeríttet áldozatokkal
pénzeszacskóinkat és ládáinkat teletömtük s minden eszközzel, amelyek közül a legaljasabbat
sem találtuk elég rossznak s a legbuzgóbb módon arra törekedtünk, hogy a jobb világosságnak a
legkisebb szikráját is elnyomjuk.
5. Vagy nem égbekiáltó szégyen-e az, hogy mi, mint Istennek régi választott népe a
pogányoktól kellett bölcs törvényeket és államháztartási szabályokat előíratni?! És ha ők nem
jöttek volna, hogy nálunk egy emberibb és méltányosabb jogszolgáltatást vezessenek be, akkor
a mi népünk olyan rendetlenségben élne, hogy annál nagyobb még legvadabb állatoknál sem
fordulhatna elő! Mi volt a mi jogunk a rómaiak előtt? Semmi egyéb, mint mindazoknak vak
önkénye, akik valamely úton - módon hatalomhoz jutottak. Ha valamely gazdag mondjuk a
tegnapi napon valamire parancsot adott, azt ma már megbánta, mert véleménye szerint nem adott
elég előnyös parancsot; e fölött méregbe jött s először megbüntette tanácsadóját és mindazokat,
akik a tegnapi parancsot követték, mert ezeknek kötelességük lett volna a törvényhozó elé menni,
előtte porba hullani s őt figyelmeztetni, hogy az adott törvény inkább szolgálja az ők, mint az ő
előnyeit! De ha valaki így szólt volna a hatalmashoz: Haldd te hatalmas és bölcs parancsoló! Az
általad adott törvényt nem lehet követni, mert ha azt követik, te alattvalóiddal együtt tönkre
mégy! Mert ez a törvény egy áruló és álnok tanácsadótól ered, akit bizonyára valamely irigy
szomszédod egyike megvesztegetett - s mi történik? Azt, aki a törvényhozót a törvénynek erre a
hibájára és fogyatékosságára figyelmeztette, arcátlan vakmerőséért szigorú büntetéssel illették, a
gonosz tanácsadót szintén megbüntették s akik a rossz törvényt tudatosan követték, azokat is
felelőségre vonták, sőt gyakran mielőtt az új törvényt kihirdették volna! Nos, hogyan tetszik
nektek az ilyen jogrendszer?
6. A rómaiak előtt a zsidók nagy országának egész sereg ilyen kis uralkodója volt,
akiknek mindegyike a legnagyobb fizikai és szellemi ínségben sínylődő népecskéinek volt feje
és napról-napra ingerelte hangulata és senki által felelősére nem vonható önkénye szerint. Ekkor
a rómaiak mint pogányok nem voltak-e valóságos mennyei küldöttek, amikor nagy hatalommal
jöttek s a lelkiismeretlen kis tirannus uralkodóknak százait a pokolba küldték? Ezek aztán
értelmes és maradandó törvényeket hoztak, amelyek alatt minden ember ura lehetett saját
birtokának; megfizette az ő mérsékelt adóját és tetszése szerint zavartalanul foglalkozhatott üzleti
ügyeivel; magától értetődik azonban, hogy csakis a törvényes jog útjain.
7. Hogy a templom nem volt soha a rómaiak barátja, azt tudjuk jól s ennek oka sem volt
előttünk ismeretlen; mert a hatalmas rómaiak a templomtól is kívánták az adót, míg azelőtt a kis
uralkodók a templomnak fizettek adót, hogy azok papjai a népet sötétségben tartsák és hogy
annak mindenkor a feltétlen engedelmességet prédikálják. Mikor hallotta valaki a zsidókat, hogy
a római urakkal szemben feltétlen engedelmességet prédikáljanak a népnek? Azt már mondották
a népnek, hogy a rómaiak korbács Isten kezében, de a 100 tirannus, akik a szegény népet
kínozták, mint maga az ördög nem volt Isten korbácsa, hanem csupa Istentől rendelt
megpróbáltató angyal; aki velük ellenkezett, azt Isten ellenfelének nyilvánították és
elkárhozottnak hirdették. Oh! Ezek voltak a templomnak boldog idői, amitől az Úr a szegény
emberiséget a jövőben mindörökre őrizze meg! A templom Isten ítéletei ezeknek gonosz
maradványai, amiért az Úrnak legyen érte minden hála! Egyáltalában nem félek, mert én most
már az Úré és Rómáé vagyok s ez elég ahhoz, hogy a templom fenyegetéseitől soha többé ne
reszkessek. Megvagy a magyarázattal elégedve? “
130
101. FEJEZET
Roklus Floranhoz intézett dicsérő beszéde, továbbá a bor élvezetének hatásáról - in vino
veritas; monda Dávidról.
Floran válasza és türelemre intése s örömmel elfogadja az ember-boldogító intézet tagságát.
1. Stahar e beszéd fölött sötét arcot vágott, de nem szólt rá semmit, mert Floran szavai
az öreget titkon mégis helyesebb gondolatokra terelték. De Roklus, aki ezt a vitatkozást a
legfeszültebb figyelemmel hallgatta, felemelkedett helyéről s egyenesen Floranhoz sietett,
megveregette vállát és így szólt: “Dicsérlek Floran, te az én emberem vagy! Én felveszlek a mi
intézetünkbe, amely mától kezdve Róma védelme alatt áll; amit te most beszéltél, azt az Úr
sugalmazhatta neked, mintha csak az én lelkemből beszéltél volna. Oh, az ilyen szavak az én
kedélyvilágomnak - amely embernek mindig csak jót akar - rendkívül jól esnek, csak azt nem
tudom megérteni, hogy Stahar, ki egyébként szintén nem esett a feje lágyára, az Úrnak hallott és
megértett tanításait és az Általa véghez vitt rendkívüli cselekedetei dacára mégis megengedi,
hogy szívében a kétely kicsirázzék.
2. A magam részéről, aki pedig csak néhány óra óta tartózkodom itt, az eddig látottak
nagyon is sokat jelentenek és Staharnak, aki oly sokat látott és hallott mégis eszébe jutott, hogy
az egész végtelenség Urát ördögi dolgokkal vádolja! Bor ide, bor oda! Én is ittam ebből a borból
és nagyon élénken tapasztaltam magamban, hogy az én bátorságom is lényegesen fokozódott
tőle; de meggyőződéseim, amelyek egyszer gyökeret vertek, nem ingadoznak, sőt akkor sem, ha
már tagjaim is ingadozni kezdenének Staharnál ezt a régi római mondást: In vino veritas /borban
az igazság/ egészen jól lehet alkalmazni mert a bornak különösképpen az a hatása, hogy az
embereknél igen gyakran bolygatja a politikai sötét fátyolát s az ember nyelvét saját
meggyőződése ellenére oldja meg. S az ilyen alkalmakkor gyakran olyan dolgokat tudhatott meg
az ember, amelyek jól kiszámított önző és okos okoknál fogva talán vele együtt sírba szállottak
volna.
3. Stahar azonban bizonyára az ő gyémánt szilárdságú farizeusi mivolta dacára nagyon
a sarokba lett szorítva s ellenérveivel elveszettnek érezte és végül megadta magát, mert nem látott
maga mögött sehol egérlyukat, ahol eltűnhetett volna; de ő lelke mélyén mégis csak megmaradt
gyémánt keménységű farizeusnak! Most azonban elkövette azt az oktalanságot, hogy a nemes
tőke nedvéből kissé túl sokat ivott, ami aztán a konok vén farizeust legbensőbb búvó helyéből
napvilágra hozta és véleményt nyilvánítani kényszerítette. Majd ha az ördögnél a borgőz
elpárolgott, akkor bizonyára nagyon fogja sajnálni, hogy saját magát ilyen szépen elárulja. Nem
hiába írtak az emberek költeményeket a Bacchans nőkről, hogy ezek nem ritka esetben az
embereknek bekövetkezendő dolgokat és eseményeket jövendölnek, akikre nagyon sokat is
adtak. Ezekre is a bor gyakorolta ezt a csodálatos hatást! Dávidról, a nagy zsidó királyról is azt
beszélik, hogy sok zsoltárának legnagyobb részét akkor írta és maga énekelte, amikor előzetesen
bort ivott. Tehát hogyha a bornak ilyen sajátságos hatása van, akkor egész bizonyossággal ellehet
fogadni, hogy az öreg farizeus főnök, a mi általános javunkra s az ő előzetes mentségül felhozott
teljes megtértsége dacára ismét mint a régi és változtathatatlanul valódi farizeusként
nyilatkoztatta ki magát, tehát olyan emberfajként, amely előtt az erdők legvadabb bestiáinak is
megfelelő tekintélye van, nemhogy egy ilyen az ő igái alatt álló szegény bűnösnek. Igazam van-
e vagy nincs? “
4. Mondja Floran: “Igen, legkedvesebb barátom, bizonyos tekintetben igazad van, de
azért van itt egy pont, amit fontolóra kell vennünk. Mert lásd, ha te egy kis fácskát megakarsz
hajlítani, akkor az erőfeszítés nemsokára áldani fogja fáradozásodat; de ha rávetted magad egy
megöregedett görbe fára, akkor először mindenféle erőt kifejtő gépet leszel kénytelen alkalmazni,
hogy a megmerevedett öreg fát kiegyenesítsd és másodszor, ennél a munkánál nem hiányozhat a
nagy türelem. Nap- nap mellett csak egyetlen egy kis nyomást gyakorolhatsz rajta amíg a fa
kiegyenesedik, de ha ezt teljes erővel egyszerre akarnád kiegyenesíteni, akkor derékban
131
kettétöröd a fát s ezzel meg is ölnéd, ami bizonyára nem volna fáradságodnak áldásos eredménye.
S úgy látszik, hogy az Úr szeretete és bölcsessége ezt ez alkalommal is tekintetbe veszi.
5. A mi Staharunk most olyan helyzetbe kerül majd, amelyben ó zsidói Jehova
buzgalmában megbotránkoztatva fogja érezni magát. Az ő tévhite mi mindent tart még bűnnek,
amely a tiszta értelem mérlegelésével nem lehet már bűn sem ember, de még kevésbé Isten előtt!
Ehhez az ő erkölcsi felfogása szerint a bornak bőségesebb élvezete kell és beszélgetés egy ifjú
szűzzel, aki az ő nézete szerint még nem lehet eléggé érett. De ha teljesen józan, akkor elnéz az
ilyen kicsinységek fölött. Ámde ő maga is több pohár bort pusztított el és a bornak természeti
szellemei belső részeiben teljes vak farizeusi mivoltából öreg, megcsontosodott maradványokat
találtak s azokat életre keltették. Alapjában véve ez az egész jelenség alig érdemes arra, hogy
szót vesztegessünk fölötte.
6. Én az öregnek amúgy is igen érthető módon megmondottam jól megalapozott
véleményemet s most félálmában afölött gondolkozik s holnap biztosan más ember lesz már
belőle. Ha nem így volna, ahogy ezt neked most elmondottam, akkor már Maga az Úr mondott
volna neki ellent, de az Úr jól tudta, hogy mi van a dologban, az egészről nem látszik tudomást
venni s ha egyszer Ő és Róma fejei az egész dolgot figyelmen kívül hagyják, akkor mi ketten is
teljesen biztosítva lehetünk arról, hogy az egész jelenségen nem múlt egyéb, mint amennyit
neked most elmondottam. Egyébként a te barátságos ajánlatodért egész szívemből köszönetet
mondok mégpedig annak teljes biztosításával, hogy a legnagyobb örömmel igénybe is fogom
venni.
7. Mert mi lehet ezen az egész földön boldogítóbb egy becsületes embernek, mint élni
és működni egy olyan igaz ember-egyesületben, amelynek mottója a szeretet és igazság s ahol az
ember értékét kölcsönösen mint létünknek legszentebb zálogát ismerik fel, tehát abban a
mivoltában, ahogy Istentől származik és minden tagja az Urat mintegy szívből eredő élő hittel
megismeri, Őt szereti s egyedül Neki adózik minden tisztelettel s valamennyien mind egy szájból
mondják: “Egyedül az Úr minden a mindenségben, mi pedig egymás között testvérek vagyunk
és saját magáról senki még távolról sem képzeli azt, hogy több és jelesebb a másiknál. “És ha
egy ilyen egyesületben különbségek is jönnének létre, az csak abban álljon, hogy egyik a
másikának barátja akarjon lenni s egyesült erővel a legtökéletesebb igazság szellemében minden
embernek hasznára lenni törekedjék. Igen Roklus barátom, az ember tulajdonképpeni és egyedüli
mennyei hivatása ezen a földön az, hogy minden szorongattatott és ínséges embernek úgy
fizikailag, mint szellemileg segítségre legyen mindenkor és minden időben, amikor arra szükség
mutatkozik. És ez világosan kimondott szeretetakarata az Úrnak s aki ezt hűségesen követi, az
bizonyára maga sem fog soha üres kézzel távozni. - Nem vagy te is teljesen az én véleményem?
“
102. FEJEZET
Roklus a farizeusságról.
Párbeszéd a két főfarizeus között.
1. Mondja Roklus: “Ugyanaz az én életem, szívem, érzésem, mindenkori

gondolkozásom és törekvésem s teljesen ez az én akaratom már régóta, most pedig annál inkább,
mert az Urat megismertem s az Ő egész Lényét és Akaratát mindörökre befogadtam a szívembe.
Most az öreg Staharra vonatkozólag is méltányosabban tudok bírálni és ítélni, mert a
világosságban járó embernek könnyű az éjszakáról beszélni; igaz ugyan, hogy a nappalnak is
vannak árnyoldalai, de még a legárnyékosabb fa alatt is sokkal nagyobb a világosság, mint a még
oly világos éjszakában s amiképpen van a természetben, ugyanúgy van a szellemben is. Akinek
a szívében és lelkében virrad, annak könnyű megbotránkozni felebarátján, de ennek tartarusi sötét
gondolatai még mindig fényes világosság egy ó hitű farizeus legvilágosabb mennyei
gondolatához képeset!
132
2. Mert tudod barátom, nálunk, görögöknél régóta fennáll egy közmondás egy olyan
emberrel szemben, aki határtalan ostobaságokat beszél és cselekszik s amely így szól: “Ez még
egy farizeusnál is butább! “De én ezzel nem azt akarom mondani, hogy a legtöbb vagy
valamennyi farizeus buta; de nagy létszámukból minden esetre igen sokan. Én nem akarok a
butaságról annyit beszélni, de hogy a legtöbb farizeus rendkívül gonosz és kiengesztelhetetlenül
bosszúálló ember, ez befejezett tény, amelyet a legszomorúbb és legkeserűbb tapasztalatoknak
megszámlálhatatlan esete megcáfolhatatlanul igazol és az ilyen általános okoknál fogva vagyok
tulajdonképpen ezeknek az embereknek kimondott ellensége, mert ezekkel minden közös ügy
megszűnik s mivel ezekkel semmire sem lehet menni.
3. Oh, a szamaritánusokkal könnyű beszélni és tárgyalni, habár azok is Mózes tanai
szerint élnek, a sadduceusokkal is ki lehet jönni, de az óhitű zsidókkal, akiknek a farizeusok
nevezik magukat, nem lehet semmit sem kezdeni; ezek csak akkor becsülik az embert, hogyha
teljesen agyontiporni engedi magát. Add oda mindent, amid van a farizeusoknak s azután ajtóik
előtt halj meg éhen, akkor te igaz Isten gyermeke vagy s a farizeusok mint igen méltányos és
nagyra becsült embert fognak emlegetni. De jaj annak, akinél csak egy kis értelmet fedeznek fel;
azt már mindenkor ferde szemekkel nézik és féltékenységükkel szemben sohasem juthat
tekintélyhez, kivéve ha nagy áldozatot nem hoz nekik és azután megengedi, hogy éles értelmét a
legalacsonyabb céljaik érdekében saját javukra használják fel.
4. De milyen fényt vet mindez együttvéve a világot és igazságot kutató előtt az óhitű
zsidókra, akiket hivatalos címen “farizeusoknak neveznek? Semmi egyebet, mint azt, amit két
együtt barangoló jól táplált farizeusról egészen észrevétlenül saját füleimmel hallottam; hogy
különböztessem őket egymástól, ’A’-val és ’B’-vel fogom őket jelezni. ’A’ így szól B-hez kissé
fátyolozott nyers hangon: “Hallgass ide! Az a Mózesról szóló buta mese - aki soha nem is létezett
- valóban nem rossz, azonban igazságnak nyoma sincs benne és Jehova egy üres kötői gondolat
s mindez, ami Írásainkban törvény, emberi mű, amiképpen az ember is a természet műve, amely
egyidejűleg teremt és pusztít. Isten és istenek pedig csak az emberek, akiknek elég erejük és
energiájuk van ahhoz, hogy saját istenekké tegyék. Ennek csak a kezdete nehéz; ha azonban a
dolog sok év múlva jól ki van dolgozva és fejlődve, akkor a többi már csak játék s néhány
szemfényvesztő csodával könnyen lehet a világot ámulatba ejteni. Az ember csak építsen minél
hamarabb hegymagasságú templomokat, ékesítse fel kívülről, de sokkal inkább belülről
mindenféle misztikus semmiséggel és tanítsa a vak emberiséget egy valahol létező mindenható
Isten megismerésére, akinek szolgái s akaratának végrehajtó senki mások nem lehetnek, csak mi,
papok és hogy a tekintélyt a legnagyobb mértékben fenntartsuk, az emberiséget mindenféle
nehezen vagy be sem tartó törvényekkel - amelyek Istentől adottak - a legszigorúbb szankció
mellett meg kell terhelni; aki azokat áthágja, szigorúan meg kell büntetni s így lehet létrehozni a
nép engedelmességét, félelmét és gyengeségét s ha az ember egyszer ezt keresztülvitte, akkor
már nem nehéz mindenütt Atyaistennek lenni.
5. Eközben azonban a legnagyobb figyelmet oda kell irányítani, hogy a nép között
semmiféle felvilágosodás létre ne jöjjön, csak annyiban, hogy az ember szükségből csupán annyit
beszélhet, hogy szavainkat megérthesse; mert ha ennél csak egy lépéssel többet engedünk,
azonnal kérdezősködni kezdenek, ez már azt igazolja, hogy gondolkozni is kezdtek; a papok és
az általuk erkölcsileg uralt gondolkodó nép sohasem illenek együvé. Szem előtt kell tartanunk
azt is, hogy emberek nem rendelkezhetnek több szellemmel, mint egy idomított ökör vagy egy
engedelmes szamár; ezeken a korlátokon túl a papok tekintélye hasonlít egy megfeneklett
hajóhoz. A népnek soha még csak sejtelme sem lehet a mi benső tudásukról, mert ha ez az eset
bekövetkezik, akkor ezzel együtt a mi létünk is nemsokára megszűnik. Azért különösen ebben
az időben, amelyben mindenféle kárhozatos úgynevezett népfelvilágosítók kezdenek támadni,
mindenek előtt arra kell tekintettel lennünk, hogy erről a földről eltakarodjanak! Habár egy fecske
még nem csinál nyarat, de azért mégis útmutatás arra nézve, hogy ezt az egyet nemsokára több
követheti. Ámde a fecskék jöhetnek ahányan akarnak, akkor is legfeljebb a verebek előtt lesznek
veszedelmesek; de ha a felvilágosítók veszedelmessé válnak előttünk, akkor csak el velük!
6. Ez volt ’A’- nak dicséretre méltó beszéde és B egy kicsiny, kövér, holdvilágképű
fickó ’A’-nak tökéletesen igazat adott csak közben a vállát vonogatta és mindenképpen ezt
133
hajtogatta: “Mindez igen nehezen fog menni a nagyon felvilágosodott rómaiak miatt, akik által
a mi zsidóink hihetetlen módon megromlottak; és azonfelül még egy valóságos sátán lehetett az,
aki ezeket a terhes esseusokat is a nyakukba hozta, akik még hozzá Róma védelme alatt állnak.
És ha mi legravaszabb és a legkörmönfontabb csalásokkal a népnél újból nem hízelegjük be
magunkat, akkor nemsokára végünk lesz! Kénytelenek vagyunk magunkat különféle
csodatételekkel felvértezni, mert ezzel még a legfelvilágosodottabb embert is ámulatba lehet
ejteni; de a csodáknak nagyon kiválóknak és soha nem létezőknek kell lenniük, mert különben
felsülnek és azok az átkozott mágusok, akik a világ minden részéről Jeruzsálembe sereglenek,
gyanússá, sőt végül nevetségessé tesznek bennünket és különösen most, amikor legnagyobb
bosszankodásunkra a mi szemeink előtt az esseusok is olyan csodákat tesznek, hogy szégyen,
gyalázat. S még hozzá Galileában is fellépett egy rendkívüli “csodatevő “aki minden energiájával
támadt, hogy bennünket minden áron megrontson. Ezt aztán el kell pusztítanunk éppen úgy, mint
azt a bizonyos Jordánbeli keresztelőt, mert eddig már kiszámíthatatlan károkat okozott nekünk.
Szóval az ehhez hasonló felvilágosítókat el kell pusztítanunk a föld színéről, különben a mi
népcsalásaink leplezetlenebb módon nagyvilágra kerülnek s akkor nekünk és jólétünknek
mindörökre vége van! Neked mi a véleményed? “
7. ’A’ mondja ismét: Teljesen egyezem veled, ha a nagyon lanyhává és fösvénnyé lett
templom előjárói mérhetetlen kincseiknek egy részét feláldoznák! De ezek azt gondolják:
Nekünk megvan a magunké; történjék bármi is, mi a kincseinkkel mindenütt megálljuk
helyünket. Addig, amíg a tehén tejet ad, mi fejni fogunk és ha majd nem ad többet, akkor inkább
mi öljük le, mert húsából mi is készíthetünk ízletes pecsenyét! A dolog már nagyon elmérgesedett
és igen nehéz lesz az embereket ismét úgy befogni, hogy egyedül nekünk higgyen. Igen, ha a
rómaiak a mi oldalunkon volnának, akkor a dolog igen könnyű lenne, de így csak Heródes áll
mellettünk, de ő is tisztán politikából. Pilátussal már nem is lehet szót váltani; benne van a
legnagyobb római büszkeség és nem enged zsidót maga elé akármilyen magas rangú is legyen
csak legszigorúbban római jogügyben és ilyenkor is a zsidó a rómaival szemben mindig a
rövidebbet húzza.“
8. Ilyen módon társalgott ez a kettő, akik mögött én haladtam s körülbelül három hete
már amikor azt a dicséretes beszédet véletlenül végig hallgattam és pedig Betlehem közelében,
ahol nekem akkor dolgom volt. Ez a társalgás még inkább megerősített engem ateizmusomban;
mert abból kivettem, hogy akiknek az Istenben való hitet a leginkább feltételeztem, egy
magasabb rendű isteni Lényben való hitnek még egy szikrája sem található. S én azt a régi
véleményemet, hogy valamennyi isteni tan nem egyéb a legcsúfosabb és leggonoszabb csalásnál,
ezzel a párbeszéddel tökéletesen beigazolva láttam.“
103. FEJEZET
Roklus nyílt beismerése Jézus istenségéről való meggyőződésről …..
1. Roklus: “Csak itt ismertem meg az egy igaz Istent egy tökéletes, jóságos és bölcs
ember személyében; egyedül csak Ő lehet Az és kívüle senki más! Mert csak egyedül Ő benne
találom mindazon tulajdonságokat egyesítve, amelyekkel a tiszta értelem bírálata alapján egyedül
csak Isten bírhat, különben nem lehet Isten. S ezt én mint pogány és mint előzetes ateista a
legélőbb módon és a legtökéletesebben felismertem magamban; és ez a vén állítólagos óhitű
zsidó Isten szolgája nem tudja ezt felismerni? De miért nem ismeri fel? Mert ő soha nem kereste
sem az igazságot, még kevésbé az igaz Istent! Én csaknem a fél világot beutaztam, hogy az
igazságot és az igaz Istent megtaláljam; de mindig még oly nagy áldozatom is hiábavaló volt!
Ezután minden további keresést megszüntettem és belevetettem magam a világ bölcsesség
karjaiba. És az én heroikus szellemem nemsokára kielégülést talált abban, hogy Sokrates, Plato
és Atistoteles írásainak benső szelleméből mégis annyi értékes világosságot szerezzek, amiből
aztán azt az igazságot szűrtem le, hogy az ember csupán benső szeretete és bölcsessége által tud
134
magának egy transzcendentális életet képezni, amit azután nem egykönnyen lehet elpusztítani,
mint a keresztül-kasul korhadt test életét!
2. És itt a minden életek Ura szájából ugyanezeket a tanokat hallom azzal a
különbséggel, hogy azok a legtisztább életvilágossággal át meg át vannak világítva; tehát az Úr
Maga jött elém, Akit addig hiába kerestem és itt az én tulajdonképpeni házam közvetlen
közelében megadta nekem mindazt, amit az egész világban sok áldozat és fáradság árán oly hiába
kutattam. És ha én itt megtalálhattam az örök és élő igazságot és mint olyat feltudtam ismerni,
miért nem tudta ezt a zsidó Isten szolgája? Mert ő - amint nemcsak az egymás mellett sétáló két
farizeus beszélgetéséből, hanem ezer mástól nagyon is világosan megtudtam - az igazságot sem
a maga, de még kevésbé más számára soha nem kereste! Ő a legönzőbb és leguralomvágyóbb
szándékkal felruházva mindig a legnagyobb ellensége volt minden igazságnak és a nép
felvilágosításának, de ő is idejött és rövidesen benne találta magát a legnagyobb és legmélyebb
igazságok valóságos óceánjában, úgyhogy már ő maga sem igen tudta kétségbe vonni, de dacára
ennek a borgőz által régi letargiájából kissé kiemelt szelleme mindnyájunknak tisztán és
világosan beigazolta, hogy ő magában igenis még mindig becsontosodott farizeus.
Természetesen ő már egy öreg görbére nőtt fa, amelyet nehezebb kiegyenesíteni, mint egy fiatalt;
de ennél még a lassú és minden óvatossággal alkalmazott kiegyenesítés is tökéletesen hiábavaló
munka lesz. De ezért kedves Floran barátom, nem akarom egészen elvitatni, hogy talán valamikor
a legvégén ez az öreg görbe törzs is ki fog egyenesedni; de ez én törzsemtől távol kell hogy tartsa
magát, mert különben az ő ó zsidó törzsének kiegyenesítése körül semmi üdvös eredményt nem
fog elérni. “
104. FEJEZET
Stahar válasza Roklusnak, magát Krisztus hivőnek és templomi tanácsban az esseusok

pártolójának vallja, végül maga is esseussá lesz testestől-lelkestől.
További önbeismerés és élettapasztalatai.
1. Erre felemelkedik Stahar a helyéről és kissé neheztelve így szól Roklushoz: “Te
általánosságban a jelenlegi farizeusságot nem ítéled meg helytelenül, de ami a rám vonatkozó
bírálatodat illeti, abban mégis nagyon tévedtél, mert én titokban éppen úgy kerestem az élet
igazságát, mint te nyíltan s azt én is csak itt találtam meg most szertelen bőségben! Talán
senkinek sem esett jobban, mint nekem és titokban talán senkinek sem okozott oly nagy örömet,
mint éppen nekem. Számomra ez valóban megbecsülhetetlen drágakövet jelent, amit én ezután
egy egész világért nem cserélnék fel. Igen boldog voltam és még vagyok ebben az
életvilágosságban, de egy kicsiny felhő vonul végig kedélyvilágomon, amikor az Urat oly
derekasan láttam poharat ragadni, hogy miért, azt már kivettétek belőlem és Floran az ő
életszelével ezt a fekete felhőcskét egészen eloszlatta s ezáltal igen jót tett velem, amiért a jutalom
nem fog elmaradni. Ámde te, Roklus barátom alapjában véve kissé helytelenül és kíméletlen
módon ítéltél meg. De hogy lásd azt, hogy én sem most, sem azelőtt nem tartoztam azokhoz a
farizeusokhoz, akik közül az imént kettőt felemlítettél, azt azzal akarom bebizonyítani, hogy
először nyíltan kimondott és felőlem alkotott egészen helytelen bírálatodat szívem mélyéből
megbocsátom és másodszor, azt a barátságos ajánlatott teszem neked, hogy Florannal együtt
engem is végy fel az intézetetekbe!
2. Ez alkalommal tudtodra adom azt is, hogy Jeruzsálemben az ellenetek tartott
tanácsban sokszor elnököltem és az intézet igen sok hálával tartozik nekem! Mert a régi
közmondás alapján sok kutya a nyúl halálát okozza, intézetetek is így járna, ha a mi részünkről
minden eszközt arra használtak volna fel, hogy azt tönkretegyék, de az én alapos felszólalásomra
végül sikerült az intézetet közelünkben megtűrni, mert én értésére adtam a templomnak, hogy
intézetetek a templom ügyeire nézve inkább előnyös, mint hátrányos, miután sokan a
templomban már régen elveszítették minden hitüket s éppen a ti intézetetek csodái által fogják
135
tekintetüket ismét a templom régi falai felé irányítani, amelyről eszükbe fog jutni, hogy az Írásból
és a szószerinti tradíciókból rendkívüli dolog történt a templom falain kívül és belül.
3. Szintén én voltam az, aki lebeszéltem a templomot, hogy intézetetek csodáival
felvegye a harcot, mert ezáltal saját csodáit hozná gyanúba és lássátok, az én tanácsomat a
templom még ez idáig respektálta, mert nem állíthatod azt, hogy a templom valami lényeges
dolgot kezdett volna ellenetek. És ha én már akkor mint óhitű zsidó ily módon viselkedtem
veletek szemben, akkor mint intézetetek tagja sem fogok ellenetek fellépni és most annál
kevésbé, miután mi valamennyien itt találtuk meg a legnagyobb életigazságot és Egy és
Ugyanazon Urat és Mestert öröktől fogva! Ha az én ajánlatom tetszésedre szolgál, akkor adj rá
igenlő választ és én eléggé tekintélyes vagyonomal együtt a tietek vagyok az Úr Nevében! “
4. Erre Roklus mélyen meghatva kezet nyújtott Staharnak és így szólt: “Légy ezerszer
üdvözölve Stahar testvérem! Ezentúl az én oldalam mellett együtt fogjuk vezetni az intézetet!
Mondja Stahar: „Igen, mindazt, ami erőimen múlik kétségtelenül meg is fogom tenni de amit
magad is észrevehetsz, az én erőim már nem sokat érnek, mert 70 és egynehány esztendővel az
ember nemigen tud házat felfordítani; igaz ugyan, hogy egyébként még eléggé izmos vagyok és
fiatalos erőben érzem magam, különösen szép és derűs napokon. Ámde egy aggastyán fiatalos
virgonc kedve körülbelül olyan, mint a késői szép és meleg őszi napok tartósságai; néhány óráig
semmi kívánnivalót nem hagy maga után s egyszerre csak egy éles szél kerekedik és a nap
kellemességének vége van. Ugyan így van ez velem is; ma még olyan erőteljesnek érzem magam,
mint egy ifjú oroszlán és holnap már olyan nyomorult és gyenge lehetek, mintha a vámpírok
minden csepp véremet kiszívták volna. Ennélfogva az én segítségem nem valami sokat ígérő. De
sok élettapasztalatom földi kincseimmel együtt legyen a te tulajdonod; te még sokáig
használhatod, mert hiszen csak 50 és néhány esztendős vagy, ami az én éveimhez viszonyítva
ifjúkornak nevezhető. A különféle tapasztalatokban nálam nincs hiány és talán sok és fontos
tapasztalatommal egész életedre értékesebb kincset hagyhatok rád, mint azzal a sok arannyal,
drágakővel és igazgyönggyel.
5. Kezdetben én is igen serény kutató voltam; bevándoroltam országokat, városokat és
kerestem az igazságot s az embereket és nyíltan be kellett ismernem, hogy kutatásom éppen nem
volt egészen eredménytelen. Néha egészen világos pillanatokat éreztem magamban; de
amiképpen ezen a világon fordul az ember sorsa, úgy fordul az enyém is Az ember ma egészen
világos, holnap azután beállanak mindenféle buta földi gondok és teljesen elsötétítik az ember
kedélyét s akkor a magába szállás sem használ semmit. A világ minden tapintat és kímélet nélkül
megrohanja kedélyünket és nem ritka esetben elpusztít az emberben minden magasabb és
mélyebb életvilágosságot. S ha az ember egy ilyen minden irányú világroham után végignézi
magát, akkor szíve éppen olyan, mint az afrikai Sahara sivatag; minden magasabb rendű élet
holtan hever és ha az ember újból felrázza és talpra állítja, akkor úgy tűnik fel előtte, mintha egy
puszta sivatagon szántóföldeket, kerteket és réteket akarna telepíteni kezdeni.
6. Igaz hogy nem tartozik a lehetetlen dolgok közé, hogy ezen a földön egy
homoksivatagot termékeny földdé lehessen változtatni; de ehhez igen sok munka és türelem kell;
először jó kutat kellene ásni, azután idegen és jó földet hozni és azzal a homokot széltében -
hosszában vastagon betakarni, aztán a kútból minden irányban vízvezetékeket kellene készíteni
és a homok fölött levő földet szorgalmasan átnedvesíteni s ezáltal az előbbi homoksivatag
valóságos Édenné változna át. De kinek volna az ilyen munkához elég kedve és a hozzá
szükséges eszköze? És barátom, ugyanígy áll a dolog egy olyan embernél, aki a világ viharai
által valóságos élet homoksivataggá lett. Nem hiányzik annak lehetősége, hogy ebből ismét
világosan látó ember legyen, ámde hol van az embernek annyi ereje, türelme és hozzá szükséges
eszközei, különösen ha teljesen elhagyottan áll? Természetesen itt egy ilyen rendkívüli még soha
nem létező alkalommal egy még oly puszta homoksivatag is úgy fizikailag, mint szellemileg a
legvirágzóbb Édenné válik s mindezt az Úr Mindenhatósága teszi. Aki a vízből a legjobb bort a
kőből a legízletesebb kenyeret tudja előállítani.
7. Én 50 esztendeig szorgalmasan dolgoztam saját magamon és mindezideig mégsem
értem el semmit; most azonban már nem dolgoztam és munkáról nem is akartam többé hallani.
És most ebben a tétlen állapotban az Úr többet adott nekem, mint amennyit valaha kerestem s
136
így lett az én öreg élet homoksivatagomból a legbujábban virágzó életkert; de én ebben semmit
sem tettem, ezt egyedül önként csak az Úr cselekedte. S amint ez az eset velem és 49 társammal
fennáll, ugyanígy van ez sok mással is, akik közül te magad sem vagy kivétel. Én arról már igen
gyakran meggyőződtem, hogy amit az emberek a legserényebben keresnek, azt ritkán találják
meg és akkor a legritkábban, amikor éppen keresik! Ha egy ember az úton elveszít valamit s
megfordul és nagy buzgalommal keresi az elveszett tárgyat, bizonyára mindent fog találni, csak
azt nem, amit elveszített; egy egészen idegen ember, aki később ugyanazon az úton halad,
véletlenül és egészen könnyen megtalálja az előtte járó ismeretlen elveszett tárgyát. Miért találja
meg az elvesztettet olyan, aki azt soha nem kereste és miért nem az, aki elvesztette és mindjárt
nagy serényen kereste? A pogányoknak majdnem igaza van amikor az ilyen eseményeket „hit
fordulásnak” nevezik!“
105. FEJEZET
Stahar beszéde az emberi vezetésekről példákkal:

A kérő, a halász stb.
A gondviselés kiszámíthatatlan útjai.
1. Stahar: „Mondják például egy ifjú ember menyasszonyt keres magának. Kopogtat itt,
ott is és nem talál egyebet, mint elutasításra elutasítást. Erre méregbe jött és azt mondja: Nem!
Ezt már megelégeltem; most már nőtlen maradok és a háztartásomat ahogy tudom, magam fogom
vezetni! S akkor a menyasszonykéréstől komoly akarattal eláll, a dolog mindjárt egészen más
fordulatot vesz. Tucat számra jönnek a menyasszonyok, minden újárra 10, ha eltudná őket tartani.
Vajon miért jönnek most s miért nem előbb, amikor a menyasszonyokat annyira kereste? Egy
másik elmegy halászni éppen a legnagyobb szükség idejében, mert a halakat vásárra akarja vinni.
Mindenféle halászati eszközzel felszerelve s minden csellel és mesterfogással egy egész éjszakán
át fáradozik és hálói mégis teljesen üresek maradnak. Reggel az egész halászat elkeseredetten
megszünteti és csupán a tréfa kedvéért még egyszer kiveti a hálót, de a teljes meggyőződéssel,
hogy úgysem fog egyetlen egy halat sem és íme, kivetett hálók a legszebb és legnemesebb fajú
halak óriási tömegétől valósággal roskadozni kezdenek. Vajon most miért olyan sok és egész
éjszakán át semmi?!
2. Ugyanígy sínylődnek az emberek évezredeken át a tévhitek sűrű sötét igája alatt.
Ezerszer ezrek keresték az igaz életvilágosságot és mit találtak? Éppen azt, amit mi ketten azaz
semmit! S végül mi maradt hátra nekem, neked és annak a sok ezer embernek? Semmi, csak
politikus módon megmaradni amellett, amivel bírtunk és amit különféle tapasztalatok által
szereztünk magunknak. Most pedig a mi földi életnapjaink végén már semmit sem kerestünk és
íme, egyetlen egy varázsütésre megnyílt az Isteni Világosság Kapuja és nem győzzük belélegzeni
a világosság áramlásait! Vajon miért most és miért nem előbb? Lásd, így van ez a világban s
nyilvánvalóan így akarja ezt az Úr. És hogy miért van ez éppen így és nem másképpen, azt
kizárólag csak az Úr tudja.
3. Ott lent az Úr asztala körül ülnek az Ő főtanítványai. Kik ezek? Én ismerem
valamennyiüket. Halászok ők s alig van köztük egynehány, aki írni és olvasni tud - máskülönben
törekvő, becsületes emberek. Közülük bizonyára egyik sem kereste hozzánk hasonlóan a
magasabb és mélyebb életigazságot és íme, ők mégis előbb kapták meg a világosságot, mint mi,
akik egész életünkön át kerestük. Hidd el nekem, a mi nevünk úgy el fog múlni, mint egy hulló
csillag vagy egy villám fénye, de az ő világosságuk és nevük az idők és örökkévalóságok
végezetéig ragyogni fog! Most ki járt jobban, aki egyébként mint becsületes ember élt és
cselekedett ezen a földön, vagy az, aki egész életét a benső életigazságok kutatásának szentelte?
4. Az Úr házirendje a halandó ember előtt megfejthetetlen talány és mindvégig az is
marad, de a szegény, tehetetlen ember nem cselekedhet másképpen, minthogy a dolgot a
legnagyobb türelemmel úgy vegye, amint jön, mert mi önmagunkból meg nem határozhatunk,
sem meg nem változtathatunk semmit. Vagy tehetünk mi arról, most vagy előbb, hogy oly
137
véletlenül hozzájutottunk a leghatalmasabb s legintenzívebb életvilágossághoz? Elég sokáig

kerestünk mindenféle lámpással, hogy egy igaz Istenről legalább annyi fogalmat szerezzünk,
hogy teljes meggyőződéssel elfogadhattuk volna azt, hogy létezik valamiféle Isten, Aki mindent
vezet és ural, - de hiába!
5. Az, amit keresünk egyre mélyebben süllyedt a semmisségben és mi nemsokára
csaknem teljes Isten nélkül állottunk ezen a széles földön. Te esseus voltál s mint ilyen mágus is
in optima forma. Én ellenben külsőleg sziklaszilárd farizeus maradtam és mint ilyen valóságos
csodákat vittem végbe a vak nép látszólagos jámborságából és így éltünk mind a ketten egész
jámbor módon hosszú időkön keresztül. Az utat ide az öreg Márkus halász házához mind a ketten
kedvtelésből sokszor megtettük, de lehetett e valaha a leghalványabb sejtelmünk arról, hogy
egykor mind a kettőnknek itt fog megvirradni a legnagyobb életvilágosság?
6. És hogy éppen itt találjuk meg az egyedül igaz egy Istent, Akiről azelőtt minden
kérdésünk dacára a leghalványabb fogalmunk sem lehetett és Őt nemcsak fogalomszerűen,
hanem - incredibile dictu /hihetetlen, de mégis igaz/ - személyesen és tökéletesen megismertük
és pedig olyan módon, hogy ez a legcsekélyebb kételyt sem vonhatja maga után. És lásd, így
rendel el mindent az Isten! Ha az ember tulajdonképpen semmit sem keres, akkor sokszor
ezerszerte többet talál, mintha keresett volna.
7. Habár az imént fennakadtál rajtam, mintha én olyan dolgokat nyilvánítottam volna,
amelyek az Úr kétségbevonhatatlan Istenségét kétes világításba helyeznék; de nekem tetszett a
te komolyságod és ha mentségül felhozott kételyemet komolyan vettem volna, hidd el, akkor
ellentmondottam volna neked, azonban szívemben valóságos örömet éreztem beszéded fölött,
mert gondoltam magamban: Ha te azt tudnád, hogy tulajdonképpen miért nyilvánítottam kételyt,
akkor ujjonganál szíved mélyén. Én csak azon csodálkozom, hogy felszólalásod közben az Úr
derűs közönyössége kikerülte a figyelmedet és hogy te Rafaelnek hozzád intézett szavai mély
értelmét oly kevésbé fogtad fel. Azért mondom neked még egyszer, hogy az én sok tapasztalatom
igen nagy értékű. Barátom! Aki Albion partjait látta, az már egynémely dolgot tapasztalhatott.
8. Válasz ki nekem 20 teljesen kipróbált és becsületes barátod s méltán számíthatsz rá,
hogy közöttük egészen biztosan leselkedik egy áruló, aki a legközelebbi alkalommal
gazembernek fog bizonyulni. Én itt negyvenkilencnek állok az élén s vajon bizonyos vagy benne,
hogy nincsen közöttünk olyan, akinek két nyelve van? De - sapienti pauca - remélhetőleg értesz
engem? Túlságosan nem kell róla beszélni! Én azért is álltam fel az asztal mellől, hogy attól kissé
távolabb szabadabban tudjuk veled néhány szót váltani. Az én Florán barátom, Igen! Őrá akár
házat is építhetnél; de akkor még marad 48, akinek nagyon tanácsos előzőleg benső érzületéről
tökéletesen meggyőződni, mielőtt velük társulva új szántóföldet kezdenének megmunkálni.
9. Te tökéletesen atheista voltál, én nem különben. De a 49 közül néhányan túl buták
voltak ehhez. Ezek hittek a templom kézzelfogható csalásaiban, ennélfogva csak tévhitű, vak és
ostoba fanatikusokká lehettek. És hidd el azt nekem, hogy az ilyen emberek velünk, igaz
emberekkel szemben néha veszedelmesebbekké válhatnak, mint egy egész csorda oroszlán.
Azért az itt alkalmazott diplomatikus okosság nagyon is helyénvaló. És lásd, az Úrral szemben
történt felszólalásomnak meg is volt a jó hatása! A legtöbbje nem adott nekem igazat és ezek a
bölcs Floránnal tartanak; csak néhány van közöttük, akik inkább az én pártomon voltak, mint a
Floránén, de még ezek is úgy vélik, hogy mégis kissé túl lőttem a célon. És most kedves Roklus
barátom, bíráld meg a méltányosság és igazság szerint először, hogy helyesen cselekedtem-e és
másodszor, hogy ér-e neked az én barátságom annyit, mint a Floráné?!“
106. FEJEZET
Roklus, Stahar és Rafael együtt vitatkoznak.

Rafael megmagyarázza az angyalok lényét.
A tükör példája.
Az Úr Lényéről.
138
1. Mondja Roklus: “Nagyra becsült Stahar barátom! Valóban nem kellett volna ennyi
szót vesztegetned, mert amúgy is mindjárt tisztába voltam veled és tökéletesen hiszem és
remélem, hogy mi ketten egy és ugyanazt a célt szolgálva a legáldásosabb eredményeket fogjuk
elérni. Az Úr segítségével nem fog elhagyni bennünket s így a legszebb jövőnek nézünk elébe,
amely ha itt a földön nem is egészen, de odaát annál ragyogóbb módon fog beteljesedni. De most
már térjünk vissza helyeinkre; remélem, ez a kellemetlen szél már lecsendesedik és az égboltozat
megszámlálhatatlanul sok csillagával együtt teljesen tiszta marad. Ha nem csalódom, az Úr ismét
készül valamire; talán új tanítást akar adni, akkor csupán szem és fül kell hogy legyünk!„
2. Stahar is észreveszi ezt és így szól: “Igen, igen, igazad van, máris történik valami és
amint észreveszem a legközelebbi környezete is sejt valamit. Cyrenius súgva kérdi, hogy mi a
szándéka, de úgy látszik, hogy az Úr nem hajlandó a megfelelő választ megadni. Bizony kedves
Cyrenius barátunk, egy Isten kissé mégis csak több, mint egy római császár! “Mondja Roklus:
“Úgy látom, a rómaiak még mindig megfekszik kissé a gyomrodat, de ez nem baj. Helyenként
néha nagyon is túlzottan játszották a világ urait; de most vissza a helyünkre! “Ezután mind a
ketten visszatértek asztalukhoz. Amikor Stahar helyét újból elfoglalta, mindjárt többen kérdezik,
hogy mi mindent tárgyalhatott eddig a göröggel, Stahar azonban elutasítja az ilyen asszonyi
kíváncsiskodásokat s egyelőre nem felel semmit.
3. Roklust azonban ismét Rafael veszi kissé munkába és így szól: “Nos, most már
könnyebben érzed magad? “Mondja Roklus: “Mindenesetre, mert most már a saját tapasztalatom
révén tudom hogyan állok az öreg Staharral. S rendkívül örülök, hogy Staharral együtt igazolva
látom azt a véleményemet, hogy a maga részéről egy pap sem hiszi azt a tanítást, amit más
embernek tűzzel és vassal hinni kényszerít, Mert Stahar is, mint én, ateista volt és csak itt lett
velem együtt igaz Istenhívővé. De szót sem többé erről! Te mennyei barátom, nem vetted észre,
hogy az Úr tervez valamit? Talán valamilyen cselekedet következik vagy beszélni akar? “Mondja
Rafael: “Mindenesetre, mert az Úr sohasem pihen és mindig végtelen sok terve van és miért
legyen most egyszerre kevesebb, mint bármikor? “Mondja Roklus: “Kedves mennyei barátom!
Ezt én éppen olyan jól tudom, mint te; most azonban csak arról van szó, hogy nincsen-e valami
rendkívüli terve?! “
4. Mondja Rafael: “Nos igen! Majd meglátod, ha majd megvalósítja. Mindenkor nem
nyilatkozhatja ki az Úr, hogy mi a szándéka, habár mi az Ő ősakaratának megszemélyesített
végrehajtói vagyunk. Mi, mint az Ő ősisteni Életének, Akaratának és Létének kiáradásai, Hozzá
a legközelebb állunk és alapjába véve nem vagyunk egyebek, mint Isteni Akaratának cselekvői,
de nem az Ő személyes lényegiségének, hanem azon kívül állunk és működünk; mi az Úr körül
azok vagyunk körülbelül, mint a napból kiáradó világosság, amely mindenütt ahová csak ér,
mindent éltet, fejleszt, létrehoz, érlel és tökéletesít. Ha nappal szembe állítasz egy tükröt, akkor
a tükörben pontosan meglátod a nap hű képmását és a nap képmásából reád áradó fénysugár
téged éppen úgy felmelegít, mint magából a napból közvetlenül áradó sugár és ha te a nap sugarát
egy alexandriai tükörrel - amelyet homorú tükörnek is neveznek - fogod fel, akkor a visszavetett
sugár sokkal nagyobb fényt és meleget fog mutatni, mint a napból közvetlenül kiáradó fény és
ez vagyunk mi, arkangyalok szellemileg véve; és minden szellemileg tökéletes ember ugyanez
lesz, csak még sokkal magasabb fokon.
5. De mivel mindettől eltekintve egy tükör sem, még az alexandriai sem képes tükrözni
mindazt, ami a nap bensejében történik, tehát én sem érzékelhetem azt, amit az Úr Önmagában
gondol és elhatároz. A megfelelő időben az Ő Akarata kifelé fog kezdeni sugározni és én éppúgy,
mint a hozzám hasonlók, azt rögtön felvesszük magunkba és továbbítjuk az egész végtelenségbe;
ezért a tulajdonságunkért neveznek bennünket arkangyaloknak /hírnök/, mert mi vagyunk az
Isteni Akarat hírnökei és végrehajtói és lásd nagyra becsült barátom, Roklus, éppen most határoz
el az Úr valamit, de én még nem tudom, hogy az miben áll, mert az Úr Magában tartja és nem
árasztja ki.
6. Oh, még végtelenül sok rejlik az Úrban, amit még mi sem ismerünk és amit kutató
vágyunk dacára sohasem fogunk megismerni. De ha Ő akarja, mi annak is tudomására jutunk és
azután aszerint fogunk tevékenykedni. Egyébként figyelj te is jól Reá. Valami igen tartalmas
dolog fog következni, de hogy mi, azt a legközelebbi jelek fogják mutatni. “
139
7. Roklus megértette Rafael szavait és nagyon csodálkozott afölött, hogy milyen jól
ismeri az alexandriai tükröt, amelyek közül néhányat akkor látott és próbált ki, amikor
Egyiptomban járt és egyet intézete számára meg is szerzett.
107. FEJEZET
Az Úr beszéde, - jövendölés a jövőre vonatkozólag.

A törvények lényegéről, amelyeket bár Isten jóváhagy, de az emberek gonoszsága, vaksága hoz
létre.
Az Úr fegyvere övéi számára: Imanuel, igazság és szeretet.
1. A ragyogó csillagos éjszaka közepe felé nagy csend állott be. Minden szem és fül a
legfeszültebb figyelemmel Reám irányult, mert mindnyájan vagy egy tanítást, vagy tettet vártak
Tőlem. Én egy ideig meghagytam őket ebben a lelküknek oly jótevő feszült figyelemben. Egy jó
fél óra múlva aztán Én felemelkedtem helyemről és fennhangon így kezdtem beszélni:
2. Gyermekeim, barátaim és testvéreim! Én látom, hogy ti mindnyájan feszült
figyelemmel várjátok, hogy fogok-e valamit tenni vagy beszélni? Bizony mondom nektek, hogy
ezúttal nincs már közöttetek semmi tenni és beszélnivalóm, mert az alatt a nap alatt, amit
közöttetek eltöltöttem, csaknem mindazt kimerítettem, amire szíveteknek egyelőre szüksége van,
hogy az Én Országomat befogadja; ámde a ti feszült várakozásotok arra késztet Engem, hogy
még mindig beszéljek és cselekedjek valamit, habár az Én testem tagjai is kissé fáradtak lettek.
De mi mindent nem tesz a szeretet?! Így figyeljen a ti fületek és nyissátok fel szemeiteket. Holnap
hosszabb időre elválunk, mert alig hiszem, hogy ezt a vidéket egy évnél előbb felkeresem és a
lábaimmal érintem; de mivel itt oly nagy győzelmet arattam, ezért teremtettem ide ezt az
emlékművet az új fürdőházzal és kikötővel, amit nem egykönnyen fognak valaha teljesen
elpusztítani; kivéve abban az időben, amikor a Bennem való hit elfog tűnni és vele együtt a
szeretet is, azért még valamit akarok tenni. De ha majd hit és szeretet nem lesz többé az emberek
között, barbár hordák fognak ebbe az országba betörni s elfogják pusztítani ennek a nagy időnek
minden emlékművét, amelyek Mózestől kezdve a mai napig ebben az országban keletkeztek.
3. Igaz, hogy mindezt meglehetne akadályozni, de ez mégsem fog megtörténni.Ez a
fürdőház még fenn fog állni a kikötővel együtt és nem semmisül meg akkor, amikor Jeruzsálem
elbukik, de 500 évig nem áll fenn, mert Én mondom azt nektek, hogy Jeruzsálemmel fog a
hanyatlás megkezdődni, De az emberek nem fognak megtérni azután a figyelmeztetés után sem,
amely Jeruzsálemen be fog következni és bele fognak süllyedni mindenféle gonoszságba,
világiasságba, kajánságba, büszkeségbe, hazugságba, önzésbe, zsarnokságba, paráznaságba és
házasságtörésbe s akkor fog majd támadni a legmélyebb keletről egy nép és ez után úgy elárasztja
ezeket az országokat, mint az egyiptomi sáskajárás és igázza le az embereket, állatokat,
városokat, falvakat, egyes lakóházakat a föld széltében - hosszában Ázsiában, Afrikában és
Európában mindaddig, amíg minden istentelenre egy nagyobb és általános ítélet következik be!
4. De mindazok, akik Bennem hűségesen megmaradnak hitükben és szeretetükben,
legyenek megkímélve ettől az ítélettől és Én Magam fogom őket pajzsommal megvédeni és
előttük harcba menni s az Én fegyverem előtt minden ellenségnek meg kell hátrálnia, mert az Én
fegyverem neve:
5. “Imanuel /Isten, az Úr velünk/ s annak éle lesz az igazság, a súlya pedig Istenből az
Ő hűséges gyermekeire áradó szeretet. Aki küzdeni akar, az küzdjön az isteni igazság élével és
az Örök Atya Szívéből áradó Szeretet súlyával és ezekkel a fegyverekkel felvértezve győzni fog
az Én Nevem s így az élet és igazság minden ellenségével szemben. “
108. FEJEZET
Fontos intelmek a jelenlegi időre vonatkozólag.
140
Az emberek széthullásának természetes folyamatáról …
1. Az Úr: “Jönni fog egy olyan idő, amikor az emberek minden dologban igen nagy
okosságra és ügyességre fognak szert tenni. Készíteni fognak mindenféle gépet, amelyek az
emberek helyett minden munkát éppúgy el végeznek, mint értelmes emberek és állatok; ezáltal
azonban sok emberi kéz munka nélkül lesz és a szegény, munkanélküli emberek gyomra telve
lesz éhséggel s akkor az emberek nyomorúsága hihetetlen fokig fog növekedni. Ekkor Én ismét
embereket fogok támasztani, akik az Én Nevem igazságait 200 éven át hirdetik! Boldogok
lesznek azok, akik megtérnek, habár számuk csekély lesz.
2. És ha majd a tiszták és jók száma ismét annyira csökkenni fog, mint Noé idejében,
akkor érje ismét a földet sorscsapás egy általános törvény által, amelyben sem ember, sem állat,
sem növény nem lesz megkímélve; s akkor a gőgös embereknek nem fognak többé használni
tüzet és halált okozó fegyvereik, váraik, vasutjaik számára amelyeken oly gyorsan fognak
repülni, mint a kilőtt nyíl, mert a levegőben fog támadni egy ellenség és mindazokat megrontja,
akik gonoszt cselekedtek! Ez lesz a valóságos kalmárok és pénzváltók ideje!
3. És amit egyszer nemrég a jeruzsálemi templomban tettem a pénzváltókkal és
galambárusokkal, ugyanezt fogom nagyban megtenni az egész földdel és elpusztítani a
pénzváltók és kalmárok asztalait s bódéit azáltal az ellenség által, akit Én majd a távoli
levegőűrből fogok a földre küldeni, mint egy cikázó villámot tomboló dörgések közepette; ez
ellen aztán hiába fognak küzdeni a földnek minden seregei; de az Én kevés számú barátomban a
legyőzhetetlen nagy ellenség semmi kárt sem fog tenni s meg fogja őket kímélni egy egészen új
iskola számára, amelyből új és jobb emberek fognak létrejönni!
4. Értsétek meg ezt jól! Nehogy azt higgyétek, hogy Én akarom ezt így és hogy talán
mindez előre így volt meghatározva; minden távol legyen Tőlem és tőletek, de úgy lesz, mint
ahogy Noé idejében volt. Az emberek sok világi tudásukat és szerzett készségeiket mindig
gonoszabb dologra fogják felhasználni és egészen önként fognak az Én teremtésem mélyéből
magukra és az egész földre ítéleteket zúdítani. De akkor együtt mondom veletek becsületes
rómaiak: Volenti non fit injuria! /Aki valamit maga akar, azzal nem történik igazságtalanság./
5. Igen, az embereknek mértékletesen legyen meg mindenük és rendezzék be a földi
életüket különféle kényelemmel s kíméljék kezeiket a nehéz munkától, de csak azért, hogy annál
több időt nyerjenek szívük és lelkük megmunkálására, nemesítésére és legyenek mindnyájan
egyformán telve örömmel és derűvel egész életükön keresztül; de ne legyen közöttük egyetlen
egy szenvedő és szomorú sem, kivéve a konok bűnöst, aki az Én Nevemben fennálló minden jó
rend ellen vét!
6. Ámde hogyha az emberek természetesen fokozódó ügyességével önzésük,
kapzsiságuk és uralomvágyuk is fokozódni fog és ezzel bekövetkezik az emberi kedélyvilág
elsötétülése, akkor természetes, hogy a legsúlyosabb következmények sem maradhatnak el; mert
ha egyik lábatokat a másik után gyorsan tovább és tovább teszitek, akkor a gyors továbbhaladás
következménye magától értetődik. De aki lábainak továbbhelyezésével késlekedik, akkor azt is
el kell viselnie, hogy őt még a csiga is utoléri. Ha valaki magasról leesik, az testének nyílván
valóan halálát okozza, de ha valaki ezt tapasztalatból tudja és mégis nagy magasságból ugrik a
mélybe - minek nevezzük ezt?
7. Lássátok, ezt vak könnyelműségnek nevezik s ennek következménye nem az Én
Akaratom hanem Örök Rendem változhatatlan törvénye, amelyet sem speciálisan, sem
általánosságban megszüntetni nem lehet. Vagy úgy vélitek, hogy a tűznek talán ezért vegyem el
pusztító hőségét, hogy egy bolond, aki a tűzbe ugrik, meg ne égesse magát? Vagy talán vegyen
el a víznek azt a tulajdonságát, amely a víz mivoltát képezi és az embereknek abban feltétlenül
meg kell fulladnia, hogyha vigyázatlanságból, vagy más erőszaka által, vagy csupán
pajzánságból bele esik? "
109. FEJEZET
141
Folytatás - a jelenlegi időkről és az ember saját törvényéről.

Példa az erdő kiirtásáról és annak következményéről.
Arról a szabad akaratról, amely az embert
emberré teszi, ennek visszaéléséről.
Az észről és értelemről.
1. Az Úr: “Nézzétek meg a hegyeket, telve vannak erdőségekkel és bokrokkal. Lássátok,

ezek fogják fel a nekik megfelelő természeti szellemeket /villamosságot, magnetikus fluidokat/.
Menjetek és irtsátok ki az erdőket s ti ennek igen keserű következményeit nagyon is hamar
fogjátok ízlelni és érezni; s ezáltal a felszabadult durva természeti lelkeknek óriási tömegei a
földet körülvevő levegőt egyre jobban és jobban megfogják tölteni. És ezek, miután nem találnak
maguk számára megfelelő alkalmas lakhelyet és tevékenykedési alkalmat, tehát tömegenként
megragadják egymást s nyugtalanságuk éhségük és szomjúságuk /-+asszimiláló ösztön/ miatt
mindent elpusztító viharokat fognak létrehozni és egész országrészeket annyira tönkretesznek,
hogy 100, sőt néha 1000 éven át semmi egyéb nem fog nőni, csak helyenként egy-egy moha,
amint az ezen a földön manapság több napi járóföldet kitevő területen látható s amelyek épp oly
vegetáció nélkül állnak, mint egy puszta és süket mészkő Alsó-Palesztinában a Holt tenger
partjain, ahová a Jordán folyik.
2. Talán ezt is Én akartam így? Óh nem, mert ott, ahol az embernek szabadon kell
akarnia és cselekednie avégből, hogy szellemben is emberré legyen, ott Én - és ha még oly őrült
dolgokat cselekszenek is az emberek - a Magam részéről nem akarhatok semmit, hanem
megengedem, hogy az emberek akadálytalanul elérjék azt, amire oly buzgón törekedtek, mintha
egész életüdvösségük attól függne és legyenek következmények akár jók, akár rosszak, az
Előttem teljesen mindegy! Önmagának teremteni és bírni! Ha tudom, hogy mi fog a jövőben
történni, még akkor sem szabad az Én Mindenhatóságommal gátlólag közbelépnem, mert ha ezt
megteszem, az ember megszűnt ember lenni s nem egyéb, mint egy éltetett gép s nem lehet
értéke több sem saját maga, sem Énelőttem! Mert hasonlítana egy olyan írnokhoz, aki nem volna
képes egy betűt sem leírni és amikor írnia kellene, egy olyan ember, aki írni tud, vezetné a kezét
A- tól Z-ig. S ha ilyen formán leírt egy cikket, azt mégsem érti meg. S ha ilyen módon 10.000
levelet is megírt, ennek dacára ő maga épp oly kevésbé írnok, mint azaz íróvessző, amellyel írt!
S épp oly kevésbé volna ennek a földnek embere ember, hogyha szabad akaratát és aszerint való
szabad cselekedetét nem hagynák meg.
3. A szabad akaratot lehet bár különféle tanok és törvények által szabályozni, ámde sem
a tan, sem a törvény nem lehet akadály annak létrehozásában, amit akar. Ha az ember akarta
valamely tant vagy törvényt választ cselekedeteinek vezérfonalául, akkor minden szigorú
kényszer nélkül is maga aszerint fog igazodni. De ha ő ezt nem akarja, akkor sem a világ, sem a
menny nem képes őt erre kényszeríteni és nem is szabad, mert - amint megmondottam szabad
akarat nélkül az ember nem ember, hanem a természet által éltetett gép, olyan, amilyent az
emberek idővel felfognak találni s amelyek a munkát mesterségesen úgy elfogják végezni, ahogy
azt elvégezni nem volna képes; de az ilyen gép mégsem lesz ember, sem külső formája s még
kevésbé benső, szabadon cselekvő valósága szerint; mert annak nincs szabad akarata, ennélfogva
soha nem képes önálló cselekvésre. Csak azt fogja létrehozni, amit az ember akarata
belehelyezett, de soha semmi mást!
4. Az ember azonban önmagából kiindulva mindent megtud tenni, amit akar és abban
őt senki meg nem akadályozhatja! S így az ember a földdel is, amely testét hordozza és táplálja,
azt teheti, amit akar és csak következményei kell hogy megtanítsák arra, hogy akarata jó vagy
rossz-e?
5. Azért van minden embernek értelme és esze; az emberek különféle tanításokkal, külső
törvényekkel és különböző tapasztalatokkal okossá lehet tenni s így azután a jót, a helyeset és
igazat egyedül választhatja meg és ezek alapján maga határozhatja el magát cselekedetekre; de
142
emellett nem szenved semminemű kényszert, mert hiszen ő maga választja, amit jónak,
helyesnek és igaznak ismer meg.
6. De hogy az emberek rendszerint időleges érdekeik miatt néha minden megismert jót,
helyeset és igazat mégis lábbal tipornak és cselekedeteikben éppen ellenkezőknek bizonyulnak,
az napról-napra száz és száz esetben tapasztalható s ebből ismét az tűnik ki, hogy az emberi akarat
szabadságát semmivel nem lehet veszélyeztetni vagy korlátozni s így lehetséges azután, hogy
idők folyamán az emberek nagy dolgokat fognak feltalálni tudni, hogy a föld természetére oly
módon hassanak be, hogy az valósággal léket kell hogy kapjon; ennek következményei
természetesen nem lesznek kellemesek és azok a rosszul alkalmazott akaratnak büntetéseként
fognak feltűnni, de nem mintha azt Én akartam volna, hanem mert az emberi akarat idézte elő.
7. S ha az emberek újból vízözönt akarnak, akkor csak szorgalmasan hordják el és fúrják
át a hegyeket s ezáltal a földalatti vizeknek megnyitják a zsilipjeit! És ha az egész földet
lángokban akarják látni, akkor csak irtsák ki szorgalmasan az erdőket és a természeti szellemek
/villamosság/ annyira el fognak szaporodni, hogy az egész föld egyszerre egy villám tűztengerré
válik! Az Én akaratom volt tehát, hogy a földet tűzzel sújtsam? Azért tehát tanítsátok az
embereket arra, hogy legyenek bölcsek, mert különben ők maguk fogják az ítéletet előidézni. Én
tudom jól, hogy így fog ez elkövetkezni és ez ellen gátló módon mégsem léphetek fel
Mindenhatóságommal, csak tanításaimmal. Értitek ezt?
110. FEJEZET
Cyrenius aggodalmai - a jövőre nézve.

Az Úr jövendölése Cyrenius szellemi jövőjére nézve.
Hogyan gondoskodik az mindig a földön a szükséges szellemi világosságról; a hivatottak és
kiválasztottak a föld jövője.
Az Úr bizonyságtétele Istenségéről.
1. Mondja Cyrenius: „Megérteni bizonyára megértettük, de ennek megértése igen kevés

vigasztalót jelent e föld emberei számára. Mit használ a legjobb tanítás, hogyha az emberek
idővel újból eltántorodhatnak tőle és hozzájárulhatnak az egész föld pusztulásához? Ha mi, mint
a Te tanúid legalább 1000 évig élhetnének s legifjabb tanítványaink ugyanannyi ideig, akkor ez
elég volna, hogy tanításaid tisztán megmaradjanak; de ha először Te Magad világos célzásod
alapján - a földet testileg elhagyod és másodszor, a jelek is mindegyre ritkábban lesznek, nem
tudom akkor, hogy ki lesz az oka annak, ha ez a föld az emberek butasága következtében
végeredményben mégis tönkre fog menni? Mit használ, hogyha mától számítva még egy pár
évezredig inkább csupa szükségből fenn fog állni, de azután minden kétséget kizáróan mégis
csak elpusztul? “
2. Mondom Én: “Barátom! Ha te abban az időben nem fogsz oly durva, anyagias módon
élni, mint ahogy most élsz, gondolkozol és beszélsz, akkor mint szellem sokkal világosabb
öntudattal, sokkal erősebben és hatalmasabban fogsz tovább élni és szem és fültanúja leszel
mindannak, ami történni fog és amit Én kényszerülve leszek jóváhagyni és akkor mindent
helyesnek fogsz találni s egynémely dologban magad is hozzá fogsz járulni az emberek
fenyítéséhez. Sok millió más szellemmel együtt sokszor fogtok arra kérni Engem, hogy ennek a
földnek új berendezést és új alakot adjak, de Én annak idején mindig türelemre és szeretetre
foglak inteni benneteket.
3. És ha a földön egykor minden a legőrültebb összevisszáságban fog történni, akkor te
az Én Országomban nagy örömet fogsz érezni s azt fogod mondani: Végre az Úr egyszer ismét
érezteti korbácsát a materiális föld legkiáltóbb igazságtalanságaival szemben.
4. Gondolj csak arra, hogy az Én Szellememtől áthatott férfiakban ezen a földön
sohasem engedtem hiányt még a legsötétebb pogányok között sem. Sohasem telt el 50 esztendő
és már is ismét olyan férfiak támadtak, akik az embereknek megmutatták a helyes utat. Most
143
pedig Én Magam jöttem mint ember erre a nagyrendeltetésű földre s Utána tovább is küldetnek
a világ gyermekeihez férfiak és még sokan meg fognak térni az igaz világossághoz.
5. Ebből a nektek adott tanításból nem fog egyetlen egy pontocska sem elmúlni és a
nagy világ általánosságára nézve ez mégsem fog nagy jelentőséggel bírni; mert az amíg anyag
létezni fog és létezni kell, a tiszta szellemi elemekkel mindig harcban fog állni, - de ez ne
hangoljon le senkit, mert mindenkor sokan lesznek a hivatottak, de közöttük kevesen a
kiválasztottak.
6. Akik a választottak szerint fognak igazodni, azok számára ez a föld még mindig biztos
otthon lesz. De azok, akiknek szíve süket és vak lesz, időről-időre úgy elkülönítettnek, mint a
konkoly a tiszta búzától.
7. A föld akkor még tovább fog fennállani éppúgy, mint Noé idejében és az Én
világosabb gyermekeimet fogja hordozni, csak a nagyon elharapózott szemetet fogom a földről
eltávolítani s egy más tisztítóintézetbe juttatni, amelyben az Én Örök Nagy Országomban nincs
hiány és soha nem is lesz. De az Én igaz gyermekeim sohasem lesznek ilyen lények, mert hogy
valaki az Én gyermekem legyen, ahhoz az kell, hogy Engem megismerjen és mindenek felett
szeressen!
8. Mert most nem mint Jézus, a názáreti csodaorvos beszélek, hanem Az, Aki Bennem
lakozik öröktől fogva, mint az Atya szeretetettel és irgalommal telve beszélek hozzátok és mint
az egy Isten Aki így szól: “Én Vagyok az Alfa és Omega, a végtelenség örök Kezdete és végtelen
örök Végcélja; Kívülem nem létezik több Isten!!”
111. FEJEZET
Az Úr tanítást ad arra nézve, hogy mi szükséges Isten gyermekségéhez.

Azok örök rendeltetésről és a világ gyermekeinek rendeltetéséről.
Az emberiség jövőjéről.
Tanítás a föld világanyának végéről.
Példa a vizes vederről.
1. Az Úr: “Tehát azért mondom nektek: Aki Engem keresni, megtalálni, megismerni és
mindenek felett szeretni fog és felebarátját a legnagyobb türelemmel, mint önmagát, már itt a
földön vagy legalább a túlvilágon teljes erőből vezetni fogja, az lesz az Én Gyermekem azaz fiam
és leányom. De aki Engem nem keres, nem fog megtalálni és megismerni s ilyen formán nem is
fog szeretni és felebarátjával szemben is telve lesz szeretetlenséggel, az soha nem fog az Én
Gyermekeimhez jutni.
2. Mert az Én gyermekeimnek éppoly tökéletesnek kell lenniük, mint amilyen tökéletes
Én, az ő Atyjuk vagyok!
3. A később megtisztult világi gyermekek csupán azoknak a világtesteknek és a nekik
megfelelő egyesületeknek lesznek szellemi lakói, amelyeken megtisztultak; de az Örök Atyai
Házban a legmagasabb mennyek centrumába nem fognak soha ki és bejárni az Én igaz
gyermekeimhez hasonlóan, akik mindig Velem együtt fogják az egész végtelenséget igazgatni
folyton és mindörökké!
4. Ez a föld pedig a nagy tisztulás után éppen úgy, mint most szintén embereket fog
hordozni, de a jövő emberei sokkal jobbak lesznek, mint a jelenlegi s ezek szüntelenül bírni
fogják az Én élő Igéimet.
5. És ha majd egykor a földön előttetek elképzelhetetlenül sok esztendő múlva minden
fogoly felszabadul, akkor maga a föld is a nap fénytengerében át fog szellemülni, mert a földnek
legalsó hüvelye és tokja, amelyben az előtte élő lelkek és szellemek garázdálkodtak, hasonlít egy
habkőhöz, amely bár nem életelem többé, de mégis egy lomha, szétszaggatott organikus anyag
és egészen alsó rendű törvényben lekötött szellemeket rejt magában. Mi történik tehát az
144
anyaggal, ha minden intelligens élet felszabadult belőle? Talán egy kiégett habkőtuskó minden
további rendeltetés nélkül üresen és teljesen holtan úszkáljon a végtelen űrben? Vagy talán az
élők és sokoldalú módon tökéletesedett szellemek világában lehetne-e belőle valami? Igen,
valami lehetne, mert az egész végtelen űrben, amely szintén az Én Országom és örökös
lakóhelyem, sehol sem létezhet valami teljesen holtan és rendeltetés nélkül. És ha már
rendeltetésről “beszélek, akkor kétségtelen, hogy maradandó dologról szólok, miután anyagi
értelemben örök rendeltetés sehol nem létezik!
6. Minden anyagnak, amely lezárt és határolt, csak időleges rendeltetése lehet; de ha
annak bizonyos időszakban teljesen megfelelt és általa mint médium által egy magasabb életcél
eléretett és az anyag, mint előzetesen egy meghatározott cél érdekében használható és egészséges
edény korhadttá, lazává lyukacsossá s így valamely további cél érdekében hasznavehetetlenné
vált, mi legyen tehát tovább az ilyen habkővel?
7. Nézzetek csak meg egy vedret, amely egy kútra van erősítve; mi lesz vele miután
évek óta vízmerítésre szolgált? Vajon továbbra is lehet-e használni vízmerítésre, ha elkorhadt és
össze-vissza lyukadt? Nem, ezért leveszitek a kútról, elégetik és ezáltal füstté, légneművé s egy
kevés hamuvá oszlik fel, amely idővel a levegő nedvessége folytán szintén egy egyszerű légnemű
elemmé oldódik fel és ilyen állapotában alapul szolgálhat valamely szellemi létnek és ha nem is
lesz belőle ugyanolyan vizes veder, de mégis válhat belőle egy finom szubtilis burok, amely a
Belőlem áradó életvíznek hordozója lehet! “
112. FEJEZET
A materiális világoknak egykor szellemivé való átváltozásáról.

Tanítás e folyamatok rendjéről.
Új teremtés korszakokról s az Isten gyermekeinek ebbeni részvételéről.
Ezek különbsége a teremtett emberi lélekkel szemben.
1. Az Úr: És ami az emberi értelem által a vizes vederrel történik vagy legalábbis meg
kell hogy történjék, ugyanez megy végbe a földdel, mint valamennyi más világtesttel, sőt az ős
centrális napokkal is s így válnak majd tökéletes szellemi világtestekké s az üdvözült szellemek
hordozóivá és lakóhelyeivé.
2. Ámde az ilyen világtesteket nemcsak külsőleg, de sokkal inkább bensőleg fogják
lakni és pedig előző organikus - materiális formáiknak megfelelő és hozzájuk hasonló benső
élettemplomokban.
3. És akkor fogják mint tökéletes szellemek az őket egykor hordozó világok benső
tulajdonságait tökéletesen megismerni és örvendező szívvel nem fognak eléggé csodálkozni
annak csodálatosan kombinált benső, organikus berendezése fölött a legkisebbtől a
legnagyobbig.
4. Az önmagukban fénytelen kicsiny bolygók, mint ez a föld és holdja, az úgynevezett
Vénus, Mercur Mars, Jupiter, Saturnus és több ehhez hasonló bolygók, amelyek a naprendszerhez
tartoznak a sok üstökössel együtt később szintén emberi lényeket hordozó bolygókká lesznek
részint már embereket hordozó bolygóval egyesülés által, részint éretté vált bolygószerű
önállósága által; s mindezek a ti fogalmatok szerint elképzelhetetlen földi esztendő multán
feloldásukat a napban fogják megtalálni. A nap és annak rendkívül sok társa speciális
középnapjaikban oldódnak fel. Ezek a középnapok pedig amelyek rendkívül magas kort képesek
elérni és egy eon földi év /decilionszor decilion/ számára éppen annyi időt jelent, mint ennek a
földnek egy év. Feloldásukat a központi naprendszerben fogják találni, amelyek létviszonylataik
145
szerint - arab módon kifejezve - milliószor milliónyival nagyobb, mint az őket megelőző napok;
ezek a központi naprendszerek hasonló arányban még nagyobb általános központi napokba
oldódnak fel s ezek végül az egyedüli ős centrális napban, amelynek testi nagysága a ti
fogalmaitok szerint mérhetetlen s itt találjátok ezek végső feloldásukat.
5. Ámde hol fogja az ős centrális nap végső feloldását megtalálni? Az Én Akaratom
tüzében s ebből a végleges feloldásból fognak az összes világtestek, de szellemileg előbbi
rendjeikbe és szolgálataikban visszalépni és örök fennállásuk szellemi lesz teljes pompájukban,
nagyságukban és dicsőségükben.
6. Természetesen ezt az időt nem úgy kell elképzelnetek, mintha ez már holnap vagy
holnapután következne be, hanem hogyha minden homokszemecskére, amit ez az egész föld
magába tudna foglalni egy földi évet számítanátok, ez alig lenne elég arra az időre, amennyi ideig
a materiális föld fenn fog állni; s a napnak sokkal további ideig tartó fennállását el sem lehet
képzelni és még sokkal kevésbé egy elsőbb rendű központi napot vagy mélyebb központi nap
rendszerét és még annál is sokkal kevésbé s általatok soha ki nem számítható fennállását az
általános centrális napokét vagy ős centrális napét és pedig annál kevésbé, mint amilyen sokáig
még napok új világtesteket, a centrális új bolygó naprendszereket és az ős centrális napok
mindenféle fajú napok egész seregét fogják kiteremteni magukból / éppen úgy, mint egy hold
valóságos gyermeke a földnek /.
7. Dacára a nagy világtestek előttetek ilyen mérhetetlen fennállásának, idejük egykor le
fog járni s ezzel egy teremtés periódus fog lefolyni és lezárulni, ami után a teremtésűrnek egyik
igen messze levő részben egy új teremtés fog megindulni, amelyen még az utána következő
megszámlálhatatlan teremtésekben ti is tevékenykedő részt fogtok venni, felruházva mindegyre
fokozódó hatalomtökéletességgel.
8. De csak mint az Én igaz gyermekeim, mert aki az előre kijelölt úton Isten
gyermekségét nem éri el, az habár mint tökéletes, értelmes és szintén üdvözült teremtmény az ő
saját szellemi földjén fog maradni, élni, cselekedni, sőt még más szomszédos szellemi világot is
fel fog keresni és hüvelybolygókat is képes lesz bevándorolni, de azontúl soha sehová nem fog
jutni és még annak vágya sem fogja áthatni, hogy valami magasabb rendű dologban /szellemi/
tevékenykedjék.
9. De az Én gyermekeim mindig Velem lesznek és Velem együtt mind egy szívből fog
gondolkozni, érezni, akarni és cselekedni! És ebben fog állni az óriási különbség az Én igaz
gyermekeim s az ésszel és értelemmel megáldott üdvözült teremtmények között. Arra
törekedjetek tehát, hogy egykor alkalmasoknak és méltónak találjalak benneteket arra, hogy az
Én gyermekeim legyetek.“
113. FEJEZET
A csillagvilágok emberei, ezek sejtelme az Isten gyermekségéről; ki számára érhető el ez?

Példa az emberi szervezet háztartásáról.
Az arkangyali út a gyermekséghez …..
1. Az Úr: “Mondom nektek, hogy a számotokra megmérhetetlen űrben számtalan

hüvelybolygó van. Minden hüvelybolygóban - amely önmaga is a ti fogalmaitok szerint
mérhetetlen űrt tölt be miután eonszor eon napot és naprendszert hordoz - bizonyára
megszámlálhatatlan ember teremtmények élnek részint még testben, részint tisztán mint
szellemek s rendesen az ő módjuk szerint igen világos elmével és finoman kiszámító értelemmel
bírnak, amely élességben gyakran olyan fokot ér el, hogy el kellene bújnotok előlük.
2 Ezeknek is néha-néha álomhoz hasonló sejtelmeink vannak, hogy A
Legmagasságosabb Örök Szellemnek léteznek valahol gyermekei és titokban nem ritka esetben
azt az óhajt érzik hogy életük minden árán az Én gyermekeimé legyenek- de ez teljesen
lehetetlen!
146
3. Mert mindennek meg kell maradnia a maga rendjében éppen úgy, mint az embernél,
akinek térdizületeit és szerveit nem lehet a fej nemes szemeihez beosztani és a lábujjait a fülek
mellé.
4. A test minden tagjának meg kell maradnia abban a mivoltában, aminek teremtett és
ha a kezek még olyan nagyon is kívánnák, hogy lássanak, ez mit sem használna nekik. Mégis
megmaradnak egészséges és boldog két kéznek, de azért megfelelő világosságot kapnak a fejbe
helyezett nemes szemek által.
5. Így a földnek magának sem kell hogy nap legyen avégből, hogy egyébként sötét
talaját megvilágítsa, mert elegendő világosságot kap a naptól. Azokból az eledelekből, amelyeket
az ember magához vesz, testének minden része a maga neme szerint megkapja táplálékát, így a
szem a szív is. De csak a világossággal legközelebbi rokonságban levő és legtisztább
szervecskéket lehet a szem táplálására felhasználni és a szeretet életéhez legközelebb álló lelki
részecskék asszimilálódnak a szív életszubsztanciával; a már durvább részek a test
legkülönfélébb alkatrészeinek szolgálnak megfelelő táplálékaiul. S így a szemnek sehogy sem
válnék javára, ha olyan részek, amelyek csak a csontok táplálására alkalmasak, kerülnének a
szembe, ennélfogva az általános nagy teremtésrendben is igen rossz következményekkel járna,
ha Én más világtestek teremtményeit az Én Szívem gyermekeivé engedném fejleszteni.
6. Igaz, hogy néha-néha előfordulnak kivételek; de ehhez nagy tisztogatásokra, messze
kiterjedő intézkedésekre és előkészületekre van szükség. A leginkább ennek a napnak lelkei
juthatnak ehhez a kegyelemhez vagy az ősangyalok, akiknek az a kötelességük, hogy egész
hüvelybolygókat uraljanak, vezessenek és hogy a legnagyobb rendben fenntartsák. De amilyen
óriási nagyok is mindenben, éppúgy meg kell hogy elégedjenek azzal, hogy Velem szemben itt
igen kicsinyek és minden megaláztatást el kell hogy fogadjanak.
7. Ugyanígy ennek a naprendszernek központi napjából is jöhetnek lelkek a földre, hogy
elérjék az Én gyermekségemet, sőt a további naprendszerekből és az általános központi napból
is; de mindig csak ugyanabból az együvé tartó napok hatásköréből, amelybe ez a föld is tartozik
jöhetnek még lelkek ide, de az általános ős centrális napból már nem egykönnyen, mert azok
szükségszerű óriási emberlelkei oly mérhetetlen mennyiségű szubsztanciákat foglalnak
magukban, hogy azt a mennyiséget egy földi ember kicsiny teste befogadni nem tudja.
8. Habár annak az óriási napvilágnak némely hatalmas területén olyan nagytestű
emberek léteznek, akiknek egyedül a fejük nagyobb, mint ez az egész föld, az Én földi
gyermekeimnek leggyengébbje lelkében elhelyezett szíve az Én Szellemem által végtelenül
hatalmasabb, mint azoknak az óriási nagyságú és centrális napok embereinek miriádjai.
9. Gondoljátok meg tehát jól, hogy mit jelent a Legmagasságosabb Isten gyermekének
lenni és micsoda óriási törvénytől teljesen mentes és érintetlen akaratszabadság próbája
szükségeltetik ahhoz, hogy a lélek eggyé váljék a bennetek Szellemmel, mert kizárólag csak így
lehettek tökéletesen az Én gyermekeim! “
114. FEJEZET
Tanítás egynémely “miért fölött, az isteni háztartásra vonatkozólag példákkal.

A nagy teremtésember; a föld mint életszikra annak szívében s annak kicsiny lábujja.
1. Az Úr: “Egész jogosan azt kérdezhetnétek, hogy miért éppen ez a kicsiny föld és
ennek kis emberei részesülnek ilyen dicsőségben és kegyelemben, amikor a végtelen
teremtésűrben a legnagyobb és legnagyszerűbb fényvilágoknak egész serege létezik, amelyek
sokkal alkalmasabbak volnának arra, hogy Istengyermekeket hordozzanak, tápláljanak és
mindehhez a szükséges dologgal ellássák.
2. Hiszen akkor az ős centrális nap világnagyságú emberei mint Isten gyermekei sokkal
tekintélyesebbek volnának, mint ennek a kicsiny földnek poros férgei. Külső látszat szerint ezt a
kérdést nem is igen lehetne elvitatni; de az élet dolgainak benső viszonyait tekintve ez valósággal
lehetetlenség volna; mert amiképpen minden ember szeretetében egy kicsiny életideg, egy
147
picinyke gömböcske alakjában a szívnek csaknem kellős közepében, tehát azon szívnek
közepébe van, amely élteti a test összes többi részeit, azonképpen ennek az egy életideg
gömböcskének alkatrészei oly módon vannak berendezve, hogy a vérből és a belélegzett
levegőből az életétert akképpen vonzzák, hogy azáltal először maguk rendkívül élénk
tevékenységet fejlesztenek ki és másodszor, ezt az élettevékenységet az egész szervezetnek
közvetítik s ezáltal megfelelő utakon éltetik az egész testet.
3. Ha Én levágnám a lábadat vagy kezedet, ezáltal te még tovább élnél, amint azt sok
öreg katonánál láthattad, akiknek a háborúban leütötték kezüket, lábukat, fülüket, orrukat s ennek
dacára nyomorék módon tovább is élnek; de a szívnek a legcsekélyebb sérülése, amelyben az a
kicsiny fő életideg található, pillanatok alatt maga után vonja a test halálát. És miképpen ez a
berendezés megtalálható az emberi testben, valamint a melegvérű állatoknál, ugyanez a
berendezés található meg a nagy világűrben is.
4. A megszámlálhatatlan hüvelybolygók összessége a ti fogalmaitok előtt végtelen
nagyságú emberi formát ábrázol. Ebben az emberben hüvelybolygó, amelyben mi vagyunk a szív
és ez a föld az egész nagy teremtésemben az a picinyke életideg, amely nem egészen a szív
centrumában, hanem annak inkább balfelén található.
5. A szív centrumában bár látható egy igen nagy idegcsoport, de ez csak egy műhely a
vérből és levegőből felszívott élettápláló anyagok befogadására és megőrzésére; innen veszi
aztán át funkckóit a fő életideg és megtermékenyíti vagy megáldja az élethez alkalmas
szubsztanciát az egykori lélek természeti élet számára, amely enélkül az ideg nélkül az élet
organizmusával nem tudna összekötetésbe lépni.
6. Ennélfogva a szóban forgó életideg a szív baloldalán egy jelentéktelen picinyke
csomócska, amely hasonlít a jobb és balláb kisujjának legalsó izületének kicsiny érző
idegcsomójához. Ezek az érző ideg csomócskák epidermisszel vannak borítva és főérzés vezetői
a lábnak. S ki ügyel rájuk és ki tudja fontos rendeltetésüket?
7. Ha valakit testben az a szerencsétlenség érne, hogy lábain a kisujjakat elveszítené, ez
azután igen nehezen járna, sokkal nehezebben, mintha nagy lábujjakat veszítette volna el. Ki
kelne ki ez ellen és mondaná: De Uram, mérhetetlen teremtményeidben miért helyezted
többnyire a legkisebb dolgokra a legnagyobb súlyokat?
8. Erre a kérdésre Én is kérdéssel felelek: Miért van az nálatok embereknél, hogy az
építkezésnél házak alapkövei több mint ezerszerte kisebbek, mint az egész ház, amelynek éppen
a jól elhelyezett alapkövek főtámpontjai? És miért keletkezik az igazságok világából vagy
tulajdonképpen egy alapigazságból annyiféle hazugság? - Miért oly nagy fa a tölgy és a
termésében levő mag -amelyből már megszámlálhatatlan sok hatalmas tölgyfa jött létre - oly
kicsinyke, mint egy homokszemecske?
9. Kedves gyermekeim és barátaim! Az egész teremtésben még igen sok olyan dolog
van, amelyek célja és mivolta nagyon különösnek tűnnék előttetek, ha a teremtésben mindent
ismernétek; ha Én ezeknek a sajátságos dolgoknak csak egy némelyikére hívnám fel
figyelmeteket, akkor kezeiteket összecsapnátok fejetek fölött és azt mondanátok: De Uram,
teljesen lehetetlen, hogy ez így legyen; mert ez túlságosan ellenkeznék az értelemmel, ha az csak
valamennyire is tiszta! - Szóval ezt még nem tudnátok felfogni és hogy annak csak egy kicsiny
részét megértsétek, ahhoz több évezredre volna szükségetek; de majd ha ismét hazatérek és az
Én Szellemem reátok száll. Az majd Maga fog benneteket minden igazságon át vezetni és nem
lesz szükségetek többé azt kérdezni és mondani: Uram! Miért van ez így vagy úgy? A hályog
levétetik a szemetekről és a legfényesebb világosságban fogjátok látni mindazt, amit most még
igen sötétben sejtetek. Azért hát elégedjetek meg egyenlőre azzal, amit most hallottatok. Ez
csupán a szívetekbe helyezett mag, amelynek érett gyümölcseit csak akkor fogjátok learatni, ha
majd bennetek az Én Szellemem Napja felvirrad! - És most megértettetek valamit abból, amiket
nektek mondottam? Legyetek nyílt szívűek és valljátok be, mert e perctől számítva még 7 órát
töltök közöttetek. Ha valamelyiketek előtt homályos a dolog, Én világosra vezetem, ha még nem
is a szellemi élet teljes világosságára! “
115. FEJEZET
148
Mathael beismeri, hogy nem tudják a tanítást jól megérteni.

Az Úr megfedi Mathaelt; életintelem:
Az ember bölcs lehet azáltal is, ha valamit azonnal nem is tud felfogni.
Hasonlat a hadsereg beosztásáról,
amely hüvelybolygó magyarázatául szolgál.
1. Végre egyszer ismét megszólal a Mi Mathaelünk: “Uram! Ezek még nagyon is

ismeretlen fogalmak előttünk, amelyek ránk nézve mintha sehol sem léteznének, ennélfogva
sejtelmünk sem lehet róla s így nem is tudunk azokról magunknak megfelelő képzetet alkotni.
Neked természetesen végtelen nagy teremtményeidről könnyű beszélni, de mi, akik még azt sem
tudjuk, mekkora a földünk és milyen alakú, az Általad mondottakat nem tudjuk jól megérteni. A
magam részéről én élénk képzeletemmel sokat megértettem, de csak mint egy múló álmot,
valamit nagyon sejtve. Társaim közül azonban sokan ezt érthetetlen badarságnak tartják,
amelyből még természetes és egészséges emberi értelem sem tud valamit kiokoskodni. Hogy az
ilyen fajta dolgokat csak valamennyire is megértse az ember, a számolásban és az óegyiptomi
csillagászatban alapos jártassággal kellene bírni és óriási számrendszerünkben teljes
beavatottsággal. De mivel a dolgok elemi tudását csaknem teljesen nélkülözzük, ennélfogva
lehetetlen, hogy a Te jelenlegi nagyszerű magyarázatod előttünk világos legyen.
2. Igaz ugyan, hogy már egy korábbi alkalommal kissé betekintést engedtél a nagy
teremtésűrbe, de még mindig - legalább is nekem - maradt néhány kérdeznivalóm. Te most éppen
teremtményeidnek anyagi részére terjedtél ki, de mindez nem valami sokat használ nekünk, mert
könnyű megérteni azt, hogy lehetetlen ezt a magyarázatot teljesen felfognunk, mert az előkészítő
elemi fogalmakat tökéletesen nélkülözzük. Hogy mindezt kissé jobban megérthessük,
tudomással kellene bírnunk legalább hüvelybolygóid egyikéről és a benne uralkodó napok és
centrális napok különféle fajairól. Ha ez az eset fennállana, akkor már a megszámlálhatatlan
mennyiségű többi hüvelybolygót, centrális naprendszereket és ezek pályáit kissé világosabban el
lehetne képzelni, de itt már az egy hüvelygolyóval is óriási mértékben meg vagyunk akadva,
nemhogy a többivel, amelyek közül bizonyára mindegyiknek egészen más iránya és célja van.
3. Hogyan áll a dolog eszerint a bolygó napokkal a centrális naprendszerekkel,
egyetemes centrális napokkal, sőt végül az ős centrális napok történetével, amelyekről a régi
nagyhírű Ptolemaus és Julius Casar, aki szintén csillagász volt, még csak nem is álmodott?”
4. Mondom Én: “Kedves Mathalem! Úgy veszem észre, hogy kissé ingerült vagy,
részint mert olyan dolgokat mutattam meg nektek amelyeket vagy egyáltalában vagy csak igen
kevéssé értetetek meg, részint magad felett bosszankodsz, hogy te, aki egyébként igen sok
dologban nagy olvasottsággal s tiszteletre méltó tapasztalattal és véleménnyel bírsz, az Általam
mondottakat nem tudod megérteni; ez nem egészen helyes tőled, mert az ember nem csupán attól
válik bölccsé, amit hall és azonnal egészen megért, hanem többnyire azáltal, amit bár hall de nem
ért meg.
5. Amit valaki megért, afölött nem fog gondolkozni, sem tovább kutatni; mert ami már
egyszer megvan, azt nem keressük és nem fáradozunk azon, hogy megnyerjük vagy fáradsággal
megszerezzük, hanem nyugodtan pihenünk afölött, ami már birtokunkban van. De amit még
nélkülöz, különösen ami nagy értékkel bír, azt az ember a legnagyobb buzgalommal addig keresi
és kutatja, amíg legalább annak csak egy kicsiny részét tulajdonába keríti.
6. Lásd, ha azon múlna, hogy belőletek ezen a földön gondolkodásra rest embereket
neveljek, akkor igen könnyű volna a levegőbe szemeitek elé egy hüvelybolygót rajzolni és ti a
szóban forgó hüvelybolygónak egész rendszerét olyan könnyen megértenétek, mint azt, hogy
2+2 az 4 statert tesz ki. Ámde Én a gondolkodó képességeteket ébren akarom tartani és a nektek
adott magyarázatomban azért mutattam rá ezekre a dolgokra, mert tudtam, hogy azok benneteket
felébresztenek és álmosságotokat elveszik.
149
7. De Én erről egyszer már beszéltem nektek, amit hasonló okoknál fogva szintén nem
tudtatok világosan megérteni és most még többet is beszélhetnék, anélkül hogy arra számítanék,
hogy meg is fogjátok érteni, hanem csak arra, hogy megfelelő alkalmakkor, különösen csillagos
éjszakákon majd gondolkozni fogtok felette.
8. De ez erre irányuló gondolkodásotokat kissé megkönnyítem és hasonló földi
jelenségekre fogom figyelmeteket felhívni. Nézzétek meg a ti katonai berendezéseteket és
körülbelül meg is van már egy hüvelybolygó beosztása és ősközponti napjaival együtt. Előttetek
áll egy vezető 10 - 30 katonával, amott áll ismét egy másik, de már egy magasabb rangú vezető,
aki az első rendfokozat 10 vezetője parancsnokol; az első vezető hasonlít egy bolygónaphoz, a
10 - 30 egészen közönséges katona a bolygókhoz, amelyek a nap körül forognak, a második és
magasabb rangú vezető a 10 előtt említett csapattal az első összesített centrális naprendszer
napjához, amely körül különféle távolságban egész sereg bolygónap forog bolygóival együtt.
Ezek a nagy centrális napok körül mozgó bolygónapok az ő egy központi napjukkal együtt egy
egyesített naprendszert tesznek ki és ezt kell egyelőre megjegyeznetek, hogy az ezután
következőket világosabban megtudjátok érteni.
9. Most pedig menjünk át a hadvezetés harmadik osztályába; ennek is körülbelül 10
másodosztályú vezető van alárendelve s ezeket neki kell rendezni és valamennyit vezetnie. E
harmadik vezető parancsát - akit mi kapitánynak fogunk nevezni - csak az alatta álló
csapatvezetőknek osztja ki, ezek aztán kihirdetik a kisebb csapatvezetőknek és csak ezek hirdetik
ki az egyes közkatonáknak. Mi az imént egy egyesített naprendszerről beszélünk s magától
értetődik, hogy a teremtésűrben több ilyen egyesített naprendszer létezik, amelynek ismét egy
egyesült nagyobb fénytesttel kell bírniuk; nevezzük az egy kapitány alatt álló katonai csoportot
századnak és képzeljük el 10 -20 századot egy magasabb rangú parancsnoknál, például egy
ezredessel, akinek rendszerint egy légó felett kell parancsnokolni, amely 10 -20 századból áll.
Egy ilyen légió már egészen tekintélyes haderőt tesz ki s igen fontos része egy egész hadseregnek.
Egy légiót egészen jól összehasonlíthatunk egy egyetemes naprendszerrel. De mivel több légió
ismét egy hadvezér parancsnoksága alatt áll, tehát ugyanígy az egyetemes naprendszerek is a
még sokkal nagyobb és hatalmasabb centrális napok alatt állanak, amelyeket Mi, - hogy az
előbbiektől megkülönböztethessük - az egyetemes napok centrális napjának nevezünk.
10. Az összes hadseregek az egyetlen uralkodó alá tartoznak, éppen így az a
megszámlálhatatlan egyetemes naprendszer egy általános fő centrális nap alá tartozik, amely
természetesen kolosszális nagyságú kell hogy legyen, hogy az összes egyetemes naprendszereket
éppúgy, mint a bolygónapokat egyes bolygókkal és azok holdjaival együtt magához vonzza és
hogy általatok megmérhetetlen széles pályáikon forogjanak körülötte. A napnak ezt a valóságos
egyeduralkodóját nevezem Én igen helyes okoknál fogva hüvelybolygónak.
11. Bolygó azért, mert külső alakja teljesen gömbölyű és hüvely /tok/ benne az összes
világtestek, mert azok törvényben lekötött szellemi életet burkolnak be és mivel ez a bolygó maga
is egyetemleges hüvely, mivel benne a napok eonszor eonjai egy meghatározott rend fenntartása
céljából teljesen beburkolva jelennek meg. - Most pedig mondd Mathael, hogy világosabban
megértetted-e, mint az imént? “
116. FEJEZET
Mathael belenyugszik emberi korlátolt

tudásába és megismerésébe és az isteni
szeretettel vigasztalja magát.
1. Mondja Mathael: “Köszönöm Neked, óh Uram, további felvilágosításaidat, mert

egyedül csak ezáltal nyertem világosabb fogalmat egy hüvelybolygóról s ezzel egyelőre teljesen
meg is vagyok elégedve. Ami pedig a teremtésünkben előforduló többi hasonló szomszédokat
illeti, azzal tulajdonképpen már nem is törődöm, mert azon a véleményen vagyok, hogy egy
150
emberi elmének ez az egy is mindörökre tökéletesen elég. Csak ezt a kis földünket hozom fel
például; mennyi időre volna szüksége egy embernek, hogy ennek felületét pontról-pontra vízen
és szárazon beutazza? Alig hiszem, hogy 5-6000 esztendő múlva odajutna az ember, hogy azt
mondhatná: Most már az egész földön nincs egy pont sem, amelyet lábam ne érintett volna!
2. De ha ehhez az időhöz még hozzászámítanánk a komoly kutatásokkal járó időt és a
vele szükségszerűen összekötött nyugalom és élvezet óráit - amelyek bizonyára nem
maradhatnának el a Te csodás műveid épületes szemlélete által, mert itt-ott a gyönyörű vidékek
és tájak olykor szívesen évekre is lekötnék az embert - akkor kizárólag csak ennek a földnek
átkutatására kellene 100000 esztendőt szentelni!
3. És még ennyi időt töltene az ember ezen a földön, hogyha módjában volna ennek
megszámlálhatatlan belső részeit áttekinteni? Oh, akkor évmilliók sem volnának elégségesek,
különösen ha az ember a nagy természet és szellemeinek óriási műhelyeinek belsejében
megfigyeléseket tehetne és betekintést nyerhetne keletkezésükbe és fejlődésükbe s hogy miként
fognak más dolgokká és formákká alakulni.
4. Ha az ember csak ezt venné számításba, akkor az idő és tér által korlátolt emberek
arab számítás szerint több mint 1000 millió évre volna szüksége, hogy egyedül csak a földet
pontról-pontra megismerje lényegisége szerint és a legkülönbözőbb módon tevékenykedő erejét
a legkisebb szervtől a legnagyobbig áttanulmányozza. A föld után mint legközelebb állót először
a holdat kell tekintetbe vennünk. Ennek teljes ismerete szintén néhány 100.000 évet venne
igénybe, csak azután következnének sorra a többi és sokkal nagyobb bolygók, hogy az ember
áttekintse és kutassa, amelyektől, mivel azok egészen idegenszerű és bizonyára sokkal
csodálatosabb világtestek, mint ez a föld, végül káprázatos szépségük miatt évezredekig sem
lehetne elszakadni.
5. Ezután következnék a nagy nap megszámlálhatatlan és szebbnél-szebb s
csodálatosnál-csodálatosabb fénymezőivel. Úgy vélem, hogy itt már egész örökkévalóságot
töltene el az ember, mert szüntelenül új szemlélni és kutatnivalója lenne s ha feltesszük még azt
is, hogy azok lakói bizonyára igen szép, bölcs és barátságos emberek, akkor a továbbjutásról már
szó sem lehetne. Az egész arab számrendszernek nem volna már elég száma ahhoz, amellyel a
tartózkodás idejének tartamát meglehetne jelölni s amelyre a nagy nap átkutatása és megismerése
céljából elég volna; ekkor is az ember csak egy bolygónappal készülne el.
6. Ekkor még eonszor eon égi test maradna hátra s ezek után az óriási központi napok!
Álljunk meg! Csakhogy ezzel az egyetlen hüvelybolygóval megismerkedjünk, egész
örökkévalóságra lenne szükségünk! Ki gondolhatna még egy második hüvelybolygó
átkutatására? Nekem ez az egy is teljesen elég és a többi bolygó átkutatását szívesen átengedem
magasabb rendű szellemeknek; mert valósággal szédülni kezd a fejem, hacsak ezzel az eggyel
foglalkozom behatóan.
7. Oh Uram! A Te Szereteted az én legnagyobb vigaszom s csak abban vagyok én
otthonos; de a Te Hatalmad és Bölcsességed nagysága úgy elnyel engem, mint egy cápa óriási
torka a picinyke férget, amely volt és azonnal megszűnt lenni. Igen Uram! Te Nagyságodban
félelmetes tűztenger vagy, de Szeretetedben lépes méz. Ennélfogva inkább megmaradok
Szeretetedben; a Te Hatalmad és Bölcsességnagyságod azonban legalábbis az én számomra
mintha nem is léteznék, mert én azt nem tudom felfogni és soha nem is fogom megérteni; de
Szereteted megértem, az gyönyört okoz, felüdíti szívemet és bearanyozza egész életemet.
8. Én bár sok és nagy dolgot megtudok érteni, de ki fogja azokat utánam megérteni? De
mivel azt látom, hogy ezek az Általad megmagyarázott nagy dolgok ezer és újból ezerszer ezer
ember előtt teljesen érthetetlennek kell hogy legyenek, tehát igaz örömöm sem lehet abban, hogy
én egynémely nagy dolgot megértek és áttudok tekinteni, de azt senkivel sem tudom megértetni,
mivel az emberiség általában véve még igen alacsony szellemi fokozaton áll. Nekem az a
véleményem, hogy nem tartoznék a lehetetlen dolgok közé az emberek legnagyobb részét arra
hangolni, hogy felismerjék Benned, hogy Te Isten Vagy, Aki mindent teremtett, mindent fenntart
s csak azután fognak Téged igazán szeretni, félni és imádni kezdeni. De hogy Téged
szemléltethető módon az Ő elnyomorodott fogalmaikhoz közelebb hozzanak, az teljes
lehetetlenségnek tűnik előttem. Mert ha az ember építeni akar, oda szilárd talajra van szükség,
151
mivel laza homoktalajra vagy ingoványra nem lehet erős várat építeni; ennélfogva a jövőben úgy
a magam, mint népem részéről megmaradok a szeretetnél s amit ez fog felfedni és adni az én
számomra, azt fogadom be mindenkor bölcsességem hatáskörébe is! Igazam van?“
117. FEJEZET
Az Úr tanítása arra nézve, hogy

mily nagy szükség van az Ő Istenségéről való
meggyőződésre abból a célból, hogy Őt mindenek felett szeressék.
Igen fontos életintelmek.
1. Mondom Én: “Mindenesetre, mert aki az Én Szeretetemben van, az jelen van

mindabban, ami Belőlem keletkezik. De csupán az Én Szeretetemből vajmi nehezen fogod
megismerni azt, hogy tulajdonképpen Ki Vagyok! Mert lásd, teljes szívedből szeretheted a
feleségedet és vice versa ő is téged, de azért mégsem leszel előtte Isten, sem feleséged előtted!
2. Ha te Engem /Jézus/ csak mint igen jó és értelmes embert szeretsz és Én téged szintén
így, akkor az évek eonjait egymás mellett tölthetjük és te éppoly kevéssé fogsz Engem Istennek
megismerni és tisztelni, mint Én téged, aki valóban nem vagy Isten, csak Annak egy
teremtménye.
3. De ha abban a mivoltomban akarsz Engem megismerni, amelyben előtted állok, akkor
mint olyat szavakkal, beszédekkel és cselekedetekkel kell Magam megismertetnem; és ha
ezekből valóban felismertél Engem s Hatalmam és Bölcsességem alapján elismerted azt, hogy
Én nyilvánvalóan több vagyok, mint csupán egy jó és értelmes ember, akkor fog csak a te szíved
alázatosságában Előttem porba hullani s igaz alázatossággal Irántam a szívedben a szeretet
föllángolni és csak akkor fogod azt az élő okot - Engem, a te Istenedet és Teremtődet - igazoltnak
találni! S amely szabály veled szemben van érvényben, ugyanez van minden emberrel is!
4. Aki Engem nem mint Istent ismer meg, az nem is képes mint Istent mindenek felett
szeretni! Vagy megismerhettél volna Engem, mint Istent, hogyha Tőlem csupán emberi
cselekedeteket és beszédeket tapasztaltál volna? Bizonyára nem! Vagy a te szereteted nőhetett
volna-e ilyen hatalmassá, ha semmi istenit nem fedeztél volna fel Bennem? De ezáltal, hogy Én
téged csak azzal a szeretettel és vonzalommal illettelek volna, amellyel a vőlegény a
mennyasszonyát, sohasem tudhattad volna meg, hogy a Legmagasságosabb Isten Szelleme
lakozik és működik tanácsaimban, igémben és cselekedeteimben; hanem Bölcsességem és
Hatalmam volt az, amely neked kinyilatkoztatta, ennélfogva nem egészen helyes, hogy te az Én
Hatalom és Bölcsesség nagyságomat félelmetesnek nevezed és azon a véleményen vagy, hogy
ez soha nem is lesz fontos az emberekre nézve. Éppen ellenkezőleg!
5. Az emberek a legnagyobb buzgalommal mindenben és mindenek előtt keressék az
Én Országomat és igyekezzenek mindent az Én leendő gyermekeim az ő Atyjuk Nagy Házának
minden szféráját és vonatkozásait keresni s ezzel aztán növekedni fog bennük az alázatossággal
teli igaz szeretet és ezáltal ők az Atyában és az Atya őbennük szeretettel teljes szívvel mindegyre
jobban fog örvendezni.
6. És ha az emberek az Én Bölcsességem, Szeretetem és Hatalmam által élve és
cselekedve igaz életet fognak élni, akkor lesznek csak igazán azok, aminek mindnyájuknak
tulajdonképpen lenniük kellene. Mert ezáltal mint az Én igaz gyermekeim majd éppoly
tökéletessé lesznek, mint amilyen tökéletes Én Vagyok, akik majd az Én Isteni Bölcsességemet,
Hatalmamat, Nagyságomat soha nem fogják félelmetes tűztengernek találni. Úgy vélem, hogy
ez most már világos lesz előtted?
7. De a beszédemhez hozzáfűzöm mindnyájatok számára azt a megjegyzést, hogy
népeitekkel egyelőre ne közöljétek mindazt, amit most nektek mutattam. Mindenek előtt
tanítsátok őket Istent megismerni, Benne élő hittel, sőt mindenek felett szeretni! Minden egyéb
a szellem szükséglete szerint magától megvilágosodik előttünk.”
152
118. FEJEZET
Missziós tanítások az igaz és hamis tanokról és azok tanítványairól.

Példa a hadvezérről és annak okos hadjáratairól.
Főintelem erre a misszióra nézve.
1. Az Úr: “Igaz, hogy az emberiség a legsűrűbb éjszakában van és a holtak álmát alussza;
minden tudása csak hiú álom és egyik sem tud a másikának felvilágosítást nyújtani.
2. Létezik ugyan a tanítóknak és vezetőknek mindenféle faja, de mit használnak? Hiszen
ezek éppen oly vakok, mint akiket vezetnek; ha egy verem széléhez érnek, a vezető éppúgy
beleesik, mint akit vezet és senki sem találja meg a pusztulást okozó veremből a kivezető utat.
3. De azért ne gondolja azt senki, hogy az emberek nem bíznák magukat szívesen egy
igaz vezetőre; vajon mi kívánatosabb a vaknak egy jó vezetőnél s annál is inkább, ha a vezető a
vakhoz tiszta lelkiismerettel így szólhat: Barátom! Igaz, hogy most még vak vagy, de ha
hűségesen hittel követsz engem, akkor rövidesen légy magad is látóvá! És a bizalommal teli vak
a látó vezetőt követve vele együtt halad és rövid idő múlva szemei előtt a nappali világosságnak
bágyadt fényét kezdi észrevenni, szíve mennyire fog dagadozni az örömtől!
4. Oh, Én mondom azt neked, hogy nem is oly nehéz, mint ahogy te véled a világosságot
áhítozó vaknak vezetőjévé lenni. Ez a feladat csak akkor válik nehézzé, ha a vezetésre szoruló
vak egy őrült lidércfényétől van áthatva, amelyben látónak képzeli magát. Ilyen vakok a mi
farizeusaink és írástudóink! A pogányok különféle napjai sem képeznek kivételt; és mit tehetünk?
Egy rövid példa világítsa meg ezt a helyzetet és azt, hogy miképpen lehet rajta segíteni.
5. Egy hadvezér seregével egy igen gonosz és terhes szomszédos fejedelem ellen hadba
indul. Ez a fejedelem birodalmát erődítményekkel és erős várfalakkal látta el és erősítette meg s
ezeket telerakta harcosokkal és hadifegyverekkel. Amidőn a hadvezér seregével közeledni kezd
az ellenséges területhez, így szólnak hozzá alárendelt vezérei és vezetői: Urunk! Mi itt vagy
semmi, vagy igen kevés eredményt fogunk elérni, mert az ellenség alaposan megerősítette és
állig felfegyverezte magát és mi minden hadihatalmunkkal együttvéve nem fogunk semmire sem
menni s országában valamennyien elpusztulunk; ennélfogva mégis csak okosabb volna ezt a
hadjáratot megszüntetni és a kedvezőbb időt kivárni!
6. Erre a nagy hadvezér így felelt: Ennél az ellenségnél az idő sohasem lesz kedvezőbb,
és az a sok figyelmeztetés süket füleket és szívét mindig teljesen hidegen hagyta. Itt nem használ
egyéb, mint fegyveres kézzel megmutatni neki, hogy nem ő az egyedüli ember a földön és a föld
minden vagyonát nem foglalhatja le a maga számára. Igaz ugyan, hogy országát körülépítette
erős várakkal és erődítményekkel s álláig felfegyverezte magát, de mindehhez semmi közünk;
mi ott fogunk az országba behatolni, ahol nem állanak erődítmények és várak s könnyűszerrel
bevonulunk, magunk mellé vesszük a fejedelemmel amúgy is elégedetlen népet, világosságot és
bölcs törvényeket adunk nekik s akkor a fejedelem majd meglátja, hogy mit használnak neki
erődítményei és várai! És ha megtámad bennünket, akik a fejünk tetejétől kis lábujjunkig fel
vagyunk fegyverezve s a kardot, lándzsát, nyilat és hajítódárdát nagyon is jól tudjuk kezelni,
akkor mi túlerőnkkel és elismert fegyverhasználati ügyességünkkel az utolsó katonáig
megsemmisítjük őket.
7. Amikor az alárendelt parancsnokok meghallják főhadvezérüknek ezt a bölcs támadó
tervét, akkor nemcsak hogy belátják azt, hogy így lesz a leghelyesebb, hanem őket is elfogja a
harci vágy és haditervük biztos sikerének meggyőződése. Odaérnek az ellenség országának
ahhoz a határához, ahol nincsenek erődítmények sem várak s így minden fegyverhasználat nélkül
bevonulnak az országba. A nép pedig fehér lobogókkal tömegesen vonul eléjük és
életmentőjeként üdvözli őket.
8. Amikor a tirannus katonái váraikból látják, hogy a nép mennyire lódul az idegen sereg
közé; igen komolyan tanácskozni kezdenek afölött, hogy mit cselekedjenek. A tirannus kiadja a
parancsot, hogy mindent kövessenek el, hogy az ellenséget kiűzzék az országból; hadvezetői
153
azonban így szólnak hozzá: Már késő! Mit használnak erődítményeink és váraink? Az ellenség
meghódította az egész népet s ezzel hatalma óriásivá nőtt! Ellene való támadásunk egy embert
jelentene ezer ellen; mi teljesen le vagyunk győzve s erődítményeink és váraink mit sem
használnak már nekünk; mert a legerősebb vár a nép s az, az ellenség kezében van. Nem marad
más hátra részünkre, mint becsületesen megadni magunkat. Erre a tirannus ugyancsak fintorgatja
az orrát, de mit is lehetne mást, végül is kénytelen hadvezérei tanácsa szerint igazodni.
9. Íme, így járjatok el ti is, mint tanom bölcs terjesztői! Hagyjátok békén a templomokat
és papi házakat s csak a népet munkáljátok meg. Ha a népet egyszer könnyűszerrel a magatok
pártjára hódítottátok, akkor a régi bálványtemplomok csakhamar maguktól értéküket vesztik és
összeomlanak, azok szolgái pedig részben saját vágyuktól indíttatva, részben szükség által
kényszerítve, csatlakoznak majd hozzátok, elfogadják az új tant, és annak szellemében kezdenek
működni és cselekedni.
10. S te Mathael, ebből remélhetőleg levontad azt a tanúságot, hogy tanom terjesztése
nem is olyan nehéz, ha okosan láttok hozzá, de ha nem a kellő körültekintéssel jártok el, akkor
az eredmény is olyan lesz, mint a kezdet. Megértettétek ezt valamennyien? “
119. FEJEZET
Az igaz és hamis vezető közötti különbség.
1. Mathael így válaszol: Igen Uram és Mesterem, most már minden világos előttem,
valamint az is, hogy az emberek először hinni kell Istenben, mielőtt szeretni tudná! Ez a hit
azonban ne legyen vak hit, hanem telve legyen világossággal, vagyis az embernek tudatára kell
ébrednie arra, hogy voltaképpen ki és mi az Isten. Először az Ő Bölcsességéről, Nagyságáról és
Örökkévalóságról kell tiszta fogalmat alkotnia magának s csak ily módon elfogadott Isten iránt
lobbanhat a szíve teljes, tökéletes szeretetre!
2. Ez persze nem olyan könnyű az olyan ember számára, aki különféle tevékenységek
rabja, de ha az ember telítve van már az igazi világossággal, abból már adhat a világosságra
szorulónak és egészen más dolog olyasvalakitől tanulni valamit, aki tökéletes alapossággal érti
is azt amit tanít, aki a tudás látszatával bír ugyan, s a tárgyról hallott suttogni valamit, de végül
is tanító létére ugyanolyan keveset ért hozzá mint a tanítványa.
3. A mélyenszántó komoly tudású tanító, a nehezen érthető tárgyakat különféle alkalmas
és megfelelő példákkal és hasonlatokkal teszi érthetővé, az áltanító viszont, hogy minél nagyobb
bölcsnek lássák, mindenképpen azon fog fáradozni, hogy a tantárgyat sötét és misztikus
szóvirágokkal annyira homályba burkolja, hogy a tanítványok az oktatás után tízszerte
zavarosabban látják a dolgot, mint annak előtte.
4. Én az egész dolgot így képzelem el: A valódi tanító úgy jön tanítványaihoz, ahogyan
a vaksötét éjszakában közeledik valaki egy nagy fényű lámpással és vezetőül ajánlkozik a sivatag
vándorának, aki éppen azért választotta az éjszakai vándorlást, hogy a nap hevét és gyötrelmét el
ne kelljen viselnie. A vándor nyílván azonnal megkérdezi az elzárt fényű lámpást vivő vezetőt:
De hogyan fogunk ebben a sötétben a pusztában minden világítás nélkül eligazodni? Tevéink és
málhahordó állataink ebben a koromsötétben állandóan ijedezni fognak és nem leszünk képesek
azokat egy lépéssel sem tovább vezetni.
5. Az igaz vezető erre így fog felelni: Soha se aggaszd magad! Lásd, ebben az egyenlőre
még elzárt fényű lámpásban olyan fény van, hogyha megnyitom a lámpás reteszeit, az egész
pusztára a felkelő nap világosságát árasztja majd és a teherhordó állataink közül egyik sem fog
ijedezni.
6. Így tehát a legnagyobb bizalommal megkezdik az utazást. A vezető eleinte a
csodálatos lámpásának csak egy kicsi reteszét nyitja fel és már így is abból annyi fény tör elő,
hogy az úton minden követ jól megvilágít, úgy hogy azokat ki lehet kerülni. Erre így szól az
utazó: Így aztán a pusztai utazás nem fog nekünk gondot okozni!
7. De milyen szemeket mereszt az utazó, mikor a vezető a lámpás valamennyi ajtaját
kinyitja és egy pillanat alatt valóságos nappali fény árad szét az egész pusztára, úgy hogy még az
154
itt-ott zsákmányra leselkedő ragadozók is elmenekülnek és helyettük az ég békés madarai

ébrednek fel és vidám dalocskát zengenek, mintha valóban megvirradt volna! - Ilyen az igaz
vezető világossága!
8. Az álvezető viszont egy sötét lámpással így szól az utazóhoz: Jöjj utazzunk együtt a
pusztába! S az utazó megkérdi: Elégséges lesz a te lámpásod a koromsötét éjszakában? A vezető
erre rejtelmes hangsúllyal így felel: Barátom! Igaz ugyan, hogy lámpácskám látszólag igen
gyenge, bágyadt fényt terjeszt, de ez bűvös fény, amellyel még ennél sötétebb éjszakában is el
lehet igazodni!
9. Az utazás megkezdődik. A tevék minden pillanatban megtorpannak s nem akarnak
tovább haladni, mert a világítás még jobban vakítja a szemüket, úgy hogy most már igazán
semmit sem látnak. Lefekszenek tehát és semmi áron nem lehet őket tovább hajtani.
10. Ekkor így szól az utazó: Hiszen tudom én előre, hogy ilyen picinyke fénnyel mégoly
kis pusztában sem lehet előre haladni! Most mit tegyünk? A viszontagságos utat már
megkezdtük! A magában meghökkent vezető méltóságteljesen válaszol: Az állatok fáradtak s
úgy látszik - ha nagy távolságból is ragadozó vadakat szimatolnak, ezért szerencsénkre nem
mennek tovább. - Az utas erre így szól: De mi lesz velünk, ha majd a ragadozók megszimatolnak
bennünket, és ebben a koromsötét éjszakában nem túlságosan kedves látogatásukkal tisztelnek
meg? Ekkor a félénk utast a magában még sokkal jobban rettegő vezető így nyugtatja meg: - Ó -
éjszakának idején ettől nem kell tartanunk, mert az még sohasem fordult elő, hogy egy utazót a
ragadozók éjszaka megtámadtak volna! Szerencsére nem is jelenik meg ilyen ragadozó, kivált a
sivatag szélén. Az utas és vezetője megvárja a napkeltét és addig amennyire lehet, vigasztalják -
biztatják egymást.
11. Ugyanez a helyzet az olyan szellemi vezetésnél is, melyet egy álvezető vállal
magára. A földi élet pusztájában és éjszakájában s a magát bölcsnek mutató tanító azzal
vigasztalja tanítványát, hogy a titokzatos dolog egykor a túlvilágon majd nyilvánvalókká lesznek.
S emellett a magát bölcsnek mutató tanító sokkal inkább fél a testi haláltól, mint tapasztalatlan
tanítványa; mert a tanítványnak mégis van egy sejtelemszerű hite, de a magát bölcsnek feltüntető
tanítónak már rég nincs. “
120. FEJEZET
Mathael kételye aziránt, hogy Jézus isteni tanításai a

különféle népek sokféle oktatói előtt megmaradhatnak-e tisztán?
Az Úrnak erre vonatkozó tanítása.
A sokféle evangéliumi írás.
A konkoly. A mag - a szellem - megmarad.
Nagyon fontos életintelmek - miként lehet a maghoz hatolni?
1. Mathael: “Én hiszem és szilárdan meg is vagyok győződve arról, hogy nekünk ennek
a Te tiszta isteni tanaid terjesztésével semmi különös fáradozásunk nem lesz, s nekünk,
uralkodóknak, földi hatalomvivőknek éppenséggel nem. De magától felmerült egy igen
fontosnak látszó kérdés, hogy ezeket a tanokat miképpen lehet majd az emberiség számára tisztán
és az emberek által készített tanok hozzátételével vagy elvételével megtartani? Mert mi sokan
vagyunk, akik ezt az új tanítást nem csak a magunk számára, hanem számos fi- és nőtestvérünk
részére fenn akarjuk tartani s ezek is teljes buzgalommal fogják terjeszteni. De már mi is ennek
az igaz legtisztább evangéliumnak egynémely pontját a különféle népek előtt más és más módon
fogjuk hirdetni, úgy, amint az a dolog természetében rejlik.
2. Mert mi kénytelenek leszünk egészen másképpen beszélni a zsidókkal, másképpen a
görögökkel és rómaiakkal, a perzsákkal, indusokkal, egyiptomiakkal, szkythákkal, mivel minden
népet más fogalmak hatnak át s ezáltal különféle keveredések és aláfestések jönnek létre. S ha
majd néhány évszázad múlva a különböző nemzetiségű népek az általunk kapott tanításokat -
amelyeket bizonyára igen sokan fel is jegyeznek - egymással össze fogják hasonlítani, vajon
155
tényleg hasonlítani is fognak egymáshoz? Nem fogják-e a zsidók ezt mondani: Egyedül a mi
tanításaink tiszták és igazak s a görögök majd ezt felelik rá: Nem, egyedül a mi tanításaink a
valódiak, úgy amiképpen azok az Úr szájából jöttek! És a rómaiak nem ugyanezt fogják állítani
és az örmények szintén? Remélem, hogy lényegében nem lesznek szerteszét egymástól, de
speciális tekintetben véve az emberek tökéletes szabad akarata folytán itt-ott nagy variációk,
hézagok és üregek fognak bennük előfordulni.
3. S mivel ez az eredmény némi bizonyossággal elvárható, az én természetesen nem
mértékadó véleményem szerint nem volna jó arról gondoskodni, hogy ezekből a gyönyörű
tanításokból végül ne váljék valóságos káosz, amelyből aztán senki sem okoskodnék ki? Mi volna
ebben Uram a Te véleményed? “
4. Mondom Én: “Kedves barátom! Habár aggodalmad szíved becsületes érzelmeiből
keletkezik, mégis kénytelen vagyok azt a megjegyzést tenni, hogy aggodalmaid kissé koraiak.
Hogy ezek a tanítások a későbbi időkben a nemzeteknél nem fognak oly tisztán megmaradni,
ahogyan most jönnek az Én ajkamról, azt mint határozott tényt jó előre elfogadhatjuk.
5. Nemsokára Utánunk egész sereg írott evangélium fog létrejönni, amelyek mindegyike
azt fogja állítani, hogy egyedül ő tartalmazza a tiszta igazságot és a másik ugyanezt állító írott
evangéliumhoz semmiben sem fog hasonlítani. Sőt még sokkal ellentétesebb dolog is meg fog
történni. Az Ellenem tanúskodó hazugság fejedelme is hozzájuk fog csatlakozni és habár hamis,
de nagy és sok csodát tenni és abban a szántóföldben, amelyben Én a legtisztább magvakat
hintettem most el, elfogja hinteni a dudvák különféle magvait s ezek elfojtják majd a nemes
búzát.
6. De mindez az Én igaz és tiszta tanításaimat önmagukban véve nem fogja befolyásolni;
mert az általam nektek mondott szavakat ti is tovább fogjátok adni és beszélni, de ti sem fogjátok
betűről - betűre ugyanezen szavakat használni, amire nem is lesz szükség, azonban benső
szelleme mégis meg fog maradni.
7. Aki Bennem hinni fog és az Én Nevemben a szellem vizével megkeresztelkedik, az
részese lesz Szellememnek és a legtisztább igazság világosságában fog haladni most és
mindörökké! S egy ilyen ember aztán ezeket a tanításokat a maguk tisztaságában mindig újaknak
fogja találni. De aki nem törekszik ilyen kegyelemre, az az Én tanításaim örök igazságának tiszta
világosságát amúgy sem fogja soha felfogni és megérteni, ennélfogva teljesen mindegy lesz,
hogy szellemi gyomrát milyen eledelekkel fogja megtölteni.
8. Hidd el azt Nekem, hogyha valaki tanításaim minden egyes szavát szóról-szóra úgy
tudná, amint Én azt most kimondottam, de azok szellemét nem fogadná be, hogy azáltal hatoljon
azok mélységeibe ahol tulajdonképpen Igéim világossága, ereje és élete uralkodik, annak az Én
szavaim tudása éppoly kevéssé használna, mint valakinek a farizeusok hosszú imádsága.
9. De ha valaki már befogadta magába szavaim szellemét, annak többé betűkre szüksége
nincs.
10. És ha bírja Igém szellemét, annak már a tanítás is tiszta. Én pedig számszerint kevés,
de igaz hitvallómmal megmaradok e föld minden időinek végezetéig. - S ezzel Mathael barátom
már meg is történt a gondoskodás arra nézve, hogy az Én tanításaim mindvégig tisztán
megmaradjanak. “
121. FEJEZET
Az Úr két írnokának - Máténak és Jánosnak

a világ számára adott rövid evangélium célja.
156
A tulajdonképpeni főszabály - az aszerint való cselekvés.

Megérkezés a túlvilágra.
A kétféle Rómába való utazásról.
1. Az Úr: „Amit a külsőséges embernek tudni és hinni szükséges, azt ott az a két
tanítványom parancsomra amúgy is feljegyzi.
2. Aki ezt elfogadja és aszerint cselekszik, az ezzel az Én Szellemem befogadására is
törekszik s ha Szellemet már bírja, akkor a továbbiakat nélkülözheti.
3. De ha lanyhán megmarad amellett, amit Tőlem hallott és nem buzgólkodik azon, hogy
a legteljesebb erővel aszerint tevékenykedjék, akkor bírni fogja ugyan szavaimat úgy, amint az
Én két tanítványom feljegyezte és amint azt Rafael számodra és még néhányatok számára felírta.
De azok szellemébe, amelyek mélyen a betűk mögött, soha sem fog behatolni!
4. Senkinek sem lesz az hasznára, ha így fog kiáltozni: Uram, Uram! mert az ilyen
hitvallók mindig úgy fognak Előttem állni, mint oly kények, akik Engem nem ismernek s akiket
Én sem fogok felismerni.
5. Én azt mondom nektek Istenből eredő igazsággal, amely örök érvényű, hogy aki nem
lesz tökéletes tevékenykedője az Én tanításaimnak, hanem csak hallgatója, néha-néha
megcsodálja és magasztalja, az nem lesz Szellememnek részese és az egész tanításom alapjában
véve majd keveset vagy semmit sem használ neki.
6. Mert testének levetése után mint lélek meztelenül jelenik meg a túlvilágon s Felőlem
és tanításaimról csak annyit fog tudni, mintha ezen a földön soha egyetlen egy szót sem hallott
volna róluk, ami pedig egészen természetes jelenség. Mert ha például valaki Rómáról, a nagy
császárvárosról sok mindent hallott is beszélni és ismerné az odavezető utat s meg volna a módja
és alkalma, hogy odautazzék, hogy azt megtekintse és benne mindazt megismerje, sőt barátai,
akik már voltak Rómában, erre a vállalkozásra többször ösztönözték soha sincsen ehhez
megfelelő ideje, azután túlságos kényelmes, irtózik az utazásnál felmerülhető kényelmetlenségtől
és kellemetlenségtől s végül azt mondja: Minek utazzam el Rómába?! Hiszen a barátaim ezt a
nagy várost már oly hajszálpontosan leírták előttem, hogy képzeletemben annyira áttekinthetem,
mintha többször jártam volna ott.
7. A Mi emberünk tehát a dolgot így képzeli magának el. Állítsuk azonban szeme elé
Róma városának hű képmását annak aláírása nélkül, hogy mit ábrázol és emberünk, aki azt
képzeli, hogy Rómát nagyon is jól ismeri, éppen úgy fog állni a kép előtt, mint a borjú egy teljesen
új kapu előtt. Ha évekre szóló időt engedünk neki arra, hogy önmagával tanácskozzék, akkor sem
fogja teljes meggyőző határozottsággal állítani azt, hogy az előtte fekvő kép Róma városának hű
mása.
8. Sőt egyebet mondok nektek: Engedjük, hogy ez az ember véletlenül Rómába jusson,
de egyedül és hogy még Rómába se mondja meg neki senki, hogy most Rómába van, hanem
egészen más városban s ő azt fogja elhinni, amit mondanak neki s végül a sok fától nem fogja
látni az erdőt.
9. Ennélfogva nem elég az, hogy az ember valamiről, bármi is legyen az, csak szóbeszéd
vagy olvasás és különféle leírások által szerezzen magának tudomást; mindezen tudások
megmaradnak némán és nincsenek semmi életértékük, hogyha tevékenykedés által a lélek
életével nincsenek egyesítve.
10. Ha tehát az, az ember, aki Róma városáról annyi rend kívüli dolgot hallott, utazásra
szánja magát és valóban oda is utazik s mindent annyira szemügyre vesz, amennyire csak tőle
telik, az teljes valóságában belevésődik lelkébe és soha sem fog Rómáról magának más
képzeletet alkotni, mint amilyennek ezt a várost maga is látta.
11. De ha Rómát ő maga soha nem látta volna akkor a városnak egy megváltoztatott
leírása egészen más képzetet alkotott volna benne a város külsejéről. Egyik fantasztikus kép a
másikat követte volna, amíg végeredménybe nem volna képes az egész városról a legcsekélyebb
mértékben sem tartós képzetet alkotni magának.
157
12. De amit már mondottam, ha Rómát már látta, akkor jöhetnek a fecsegők százai is és
adhatnak Róma városának külső formájáról egészen különös és új leírásokat, ő csak nevetve s
időnként a feltűnni vágyó naplopók hazug szemtelensége fölött csak bosszankodna és ajtaján
irgalom nélkül kiutasítaná őket, mert benne a valódi Róma képe él és azt semmiféle költött
képzeletekkel elnyomni nem lehet.
13. De hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy saját fáradsága és munkája által a tökéletes
igazságot belevéste élő szellemébe és nem csupán az agyába. Ő tehát a dolog szellemét fogadta
be lelke mélyébe s így csak a hű képmás él benne és azt semmiféle külsőséges megtévesztő
képekkel nem lehet többé belőle kiirtani, mert az benne valóságos élő képpé válik.
14. Ez a példázat világosan megmutatja minden tekintetben és vonatkozásban a
különbséget a csaló látszat és a teljes valóság között, amiből mindenki igen könnyen levonhatja
azt a tanúságot, hogy Rómának akármilyen helyes leírása is a teljes meggyőződést kizárja, mert
a leírás által létrejött fogalom mégis csak képzelt és egy változtatott leírással a képzelet is
megváltozhat, mivel a lélekben nem keletkezett róla élőkép s ugyanígy van az Én tanításaimmal
is. “
122. FEJEZET
Különbség a betű és a szellem szerinti hitvallók között.

A tiszta tanok jó gyümölcse igazolódok az életben.
A “summ cuique “az igazi felebaráti szeretet alapján mint a kultúra
bázisa.
1. Az Úr: “Ti feljegyezhetitek tanításaimat szóról-szóra, van írásjeletek, hogy az

megmaradjon úgy, hogy abból egy vesszőcske se hiányozzék s prédikálhatjátok és olvashatjátok
a világ minden népének és népek tele torokkal kiálthatják: “Oh, ide nézzetek! Ez kitűnő tanítás,
isteni szájhoz méltó! “De a munkához fogni senki sem akar és annak alapelvei és követelményei
szerint senki sem óhajt tevékenykedni. Vajon használ-e valakinek ebben az esetben ez a tisztán
megőrzött tanítás? Én mondom azt nektek, hogy semmit sem használ! Vagy használ-e betegnek
egy olyan orvosság, ha azt soha be nem veszi és a tapasztalt orvos előírásait figyelmen kívül
hagyja?
2. De ha valaki csak igen keveset tud az Én tanításaim felől és azonnal azok szerint
cselekszik, az bizonyára több eredményt tud felmutatni, mint az a másik, aki Felőlem és
Szeretetemről a legnagyobb hódolattal beszél, de arra soha nem tudja magát elhatározni, hogy
aszerint tevékenykedjék. Mert az előbbi azzal a kevéssel, amit hallott mégis tevékenykedik, ezzel
az Igéket lelkében életre kelti és a kis vetőmagból, az élő szellemből csakhamar nagy alkotás fog
létrejönni, amit semmiféle gonosz hatalom nem képes többé elpusztítani, míg az utóbbi dicsőítő
s tanaimnak hűséges megőrzője szellemi éhségtől gyötörtetve mindenféle tant össze fog
harácsolni, amellett szellemileg mégis éhen fog halni! És vajon odaát ennek a lelke megfog-e
ismerni Engem, hogyha itt tevékenykedése által az Én Igéim igaz szellemét azok bölcsessége
mélységében nem tette magáévá?
3. Tegyük fel ezt az esetet: Valaki az Én tanításaimból nem tudna többet, minthogy az
ember az Istent mindenek felett szeresse és felebarátját mint önmagát; s így gondolkozzék felette:
Lám, ez egészen jó tanítás! Kell hogy valahol létezzék egy legmagasabb rendű isteni Lény, aki
mindazt, ami általa teremtetett igen jól és bölcsen fenntartja. Ezt a rendkívül jó, bölcs és
mindenható Lényt ennélfogva jobban kell tisztelni, becsülni és szeretni, mint minden mást ezen
a világon! A felebarátom éppen olyan ember, mint én, akit a Teremtő velem hasonló jogokkal
helyezett ebbe a világba; tehát nem becsülhetem le, sőt értelmem arra késztet, hogy ugyan azt
tegyem neki, amit önmagamnak. Mert ha lebecsülöm őt, ezzel lebecsülöm saját magamat is, mert
158
hiszen én is csak ember vagyok és semmi más. Én ezt elismerem mint legfelülről jövő
életalaptörvényt és először is én magam akarom azt tettekben követni.
4. Ez az ember ezt meg is teszi s törekszik környezetét is erre indítani részint a saját
példája, részint a maga egyszerű tanítása által és házát ily módon az igaz és Istennek szentelt
emberek valóságos mintájává teszi. És mi lesz rövid idő múlva a gyümölcse ennek a dicséretes
vállalkozásnak?
5. Az emberek békében élnek, egyik sem emeli magát a másik fölé s az értelmes a
legnagyobb türelemmel, komolysággal és szeretettel azon fáradozik, hogy az értelmetlent
fejlessze és minden alkalommal figyelmezteti a teremtés csodáira és örvendez, hogy a
gyengébbet megerősíthette!
6. S mivel mindez cselekedetekben is megtörténik, tehát behatol a lélek is, a lélek pedig
ezáltal egyre tevékenyebbé és életerősebbé válik.
7. S minél inkább fokozódik a tevékenység a lélekben, annál nagyobb világosság támad
benne.“
123. FEJEZET
A lélek alapeleme a tűz.

Az igazi újjászületés azaz a léleknek az isteni szellemszikrával
való egyesülésének feltételeiről.
Világos felelet egy pszichológiai “miért “- re.
Példák a szőlőről és annak borrávaló fejlődésének folyamatáról.
1. Az Úr “A lelki élet főeleme a tűz s minél nagyobb erővel lép ez az elem működésbe,
annál több világosságot terjeszt magában és magából. Tehát ha a lélekben fokozódik az élet tüze
s ezzel mindig világosabbá és fényesebbé lesz, akkor az ilyen fokozott életvilágosságból mindig
jobban és jobban kezdi az élet titkait áttekinteni és megérteni.
2. S a mélyebb szemlélet és megértés a léleknek új erőt ad arra, hogy Istent még sokkal
bensőségteljesebben szeresse és csodálja s ez a szeretet aztán már az Isten Szellemnek nagy
szikrája a lélekben. Ez aztán hatalmas erővel növekszik, gyarapodik és rövid idő múlva a lélek s
a benne levő Isteni Szellem teljesen eggyé válik és a lelket aztán az isteni Szellem vezeti tovább
a maga igazságában és bölcsességében.
3. Már most, hogyha egy isten ember ezt a bölcsességi állapotot eléri - amint azt több
napon át szüntelenül prédikáltam is nektek - mondjátok ti magatok, hogy ennek talán az, az oka,
hogy ennek az embernek hozzátok intézett beszédemnek minden egyes szava pontról-pontra,
hiány nélkül, változatlanul füleibe jutott? Oh nem! Neki nem jutott semmi a füleihez, csak a
szeretet két törvénye; csupán azok tettben lelkiismeretes követése szerzett meg neki mindent!
4. Vannak közöttetek néhányan, akik azt kérdezik és mondják dacára annak, hogy a
dolgot kézzelfogható világossággal ábrázoltam előttetek: Hogyan lehetséges ez, hogy ennek a
két törvénynek tettben való követése a lelket ilyen bölcsességmagaslatra emelheti? És Én erre azt
felelem nektek: Mert a lélek már kezdettől fogva így van berendezve.
5. Vajon a szőlő miképpen érik, hogyan lesz édes és szesztartalmú? Már pedig a szőlő
egészen egyszerű természeti növény. A nap fénye és melege idézi ezt elő; a fény és a meleg által
a szőlővesszőben levő természeti szellemek egyre tevékenyebbé válnak; azáltal pedig, hogy
mindjobban tevékenyebbé válnak és mindinkább serényebben érintik és hajtják egymást,
tüzesebbé és önmagukban világosabbakká lesznek. És azáltal, hogy önmagukban mindig
világosabbakká lesznek, nyilvánvaló, hogy ezzel fokozódik kölcsönös speciális intelligenciájuk
is. Minél világosabb az intelligenciájuk, annál inkább tudatára ébrednek annak, hogy egy és
ugyanazon a rendhez tartoznak. Ekkor elkezdik önmagukat megragadni, rendezni és egyesíteni.
Ha ez teljes mértékben meg is történik, akkor a szőlő is már megérik és élvezhetővé válik. Ha
159
ennek nedvét összegyűjtik egy edényben jól megőrzik, akkor jól elrendezett természeti szellemei
nem fogják többé tűrni, hogy valamely idegen test, amely önmagában egész más rendhez tartozó
természeti szellemeket rejt, az egyszer már elfogadott jó rendet a szőlőnedvben megzavarja.
6. Mihelyt valamely idegen, egy más rendhez tartozó elem kerül a mustba, az addig
erjed, amíg az idegen elemet magából ki nem dobja, vagy amíg az teljesen nem alkalmazkodik
az ő rendjéhez. Ha ez megtörténik, akkor ébred csak fel a tisztává lett szőlőnedv jól elrendezett
természeti szellemek összességéből a benső világosság, és belső meleg szelleme és az előbb igen
tisztázatlan mustból szellemben erős igen tiszta bor lesz.
7. És mindez mégis a nap fényének és melegének hatása! S ugyanez a folyamat megy
végbe az emberben. Ha az Én törvényem követése által - amely Istenből a legtökéletesebb rend
- a lelket egyre nagyobb tevékenységre indítja, akkor benne az élet valamennyi szférájában
minden világossá és melegebbé válik s ezáltal önmagát és mindig világosabban és tisztábban
megismeri s ugyanígy az isteni erőt is, amely szüntelenül árad belé és benne mindinkább
fokozottabb életet fejleszt.
8. És ha egyszer már megismeri ezt az erőt, akkor megismeri Istent is, Akitől ez az erő
árad. S ha ilyenformán megismeri Őt, akkor természetes, hogy Istent egyre jobban szereti; ezzel
a szeretettel azután a benne tökéletesebb élet rendjéből minden idegenszerűt kiküszöböl és
mindjobban eggyé válik a benne levő Isteni Szellem rendjével. S mivel ez a könnyen megérthető
eset teljes bizonyossággal be fog következni, tehát magától értetődik, hogy az olyan lélek, akit
az Isteni Szellem át- meg áthatott, erejében mindenféle tekintetben fejlődnie kell s így
kétségtelen, hogy a Legmagasságosabb Isten igaz gyermekké válik.
9. Ha aztán egy ilyen lélek egykor elhagyja testét és odaát a nagy világban a
legtökéletesebb öntudatra ébred, akkor Istent bizonyára azonnal felismeri, miután már itt is
teljesen eggyé lett Vele és a legteljesebb és legtisztább tudatára jutott és pedig annál a
kézzelfogható oknál fogva, mert az Isten Szellemének örök és legtisztább tudata eggyé válik
tökéletesen tisztává lett öntudatával.
124. FEJEZET
A mustár magvacskáról, amelyből az élet szelleme növekedik.

A betű öl, csak a szellem éltet.
A nagy tudás balgasága az élet tevékenysége nélkül.
Az egyedüli igaz és legrövidebb út a célhoz.
Az igaz élet új iskolája.
A legnagyobb élettanítás ….
1. Az Úr: “S mivel mindez csak így lehet és soha nem másként, mennyire helytelen a ti
aggodalmatok a nektek adott tanítás tisztán megtartása miatt. Abból csak igen kevésre van
szüksége az embernek és csupán a legkisebb mustár magvacskára; de ha azt szívének élettalajába
veti és serényen ápolja, abból olyan fa nő, melynek ágai alatt még az ég madarai is lakhelyet
találnak.
2. Vajon a farizeusok nem bírják-e egészen tisztán Mózes és a próféták könyveit,
amelyekből még egy pontocska sem hiányzik, de mit használ ez nekik? Ők mégis ragadozó
farkasok, akik báránybőrben járnak, hogy annál több pusztítást végezzenek a békés
báránylegelőkön! Én mondom azt nektek: Minden külsőséges dolog, ha az magában véve még
oly tiszta is - öl; csak a szellemnek van élete és mindent éltet, amit áthat.
3. Ti azért az Én tanításaimat röviden és könnyen összefoglalhatjátok, már amennyire
az embernek általánosságban arra szüksége van. Aki azok szerint fog tevékenykedni, az
tevékenységének mértéke szerint ébreszti fel magában az Isteni Szellemet és Ez fogja ezután a
lelket világosságban és az igazság teljes tüzében éltetni s az isteni bölcsességben és igazságban
tovább vezetni s azt, amit Én nektek most megmutattam, de annál még kiszámíthatatlanul többet
fog megtudni.
160
4. Képzeljétek el most, hogy Én az egész teremtést analizálva a legnagyobbtól a

legkisebbig azzal akarnám csodálatos módon felfedni, hogy angyalaim ezreit szólítanám ide és
megparancsolnám nekik, hogy írjanak le nektek mindent villámgyors írásmódjuk szerint. Először
is annyi pergamenre volna szükségünk, hogy az még egy egész hüvelybolygóban sem férne el és
ha végtelen mennyiségű pergamen sűrűn tele is volna írva, mondjátok mennyi idő kellene ahhoz,
míg mid azt elolvasnátok? Remélem, hogy balgaságotokat kissé már kezditek belátni.
5. Menjetek Memphisbe, Thebába, Karnakba és Alexandriába; ott fogtok még csak
könyvtárakat találni, ahol lehetőleg valamennyi valódi és megbízható forrásból való. De Én jót
állok érte, hogy egyetlen egy ember sem tudná azokat 500 év alatt kiolvasni! Valóban
matuzsálemi kor kellene hozzá, hogy az összes írásokat és jeleket valaki csak egyszer is
átolvassa. És mi haszna volna belőle annak, aki erre azt a bámulatos fáradságot venné magának?
Mindezt, amit oly szorgalmasan olvasott napról-napra, a végén, ha meg nem zavarodnék óráról-
órára és percről-percre teljesen elfelejtené s ebből egész életre nézve a legcsekélyebb haszna sem
származnék.
6. Észreveszitek most már, hogy tanításaimmal számotokra egészen más utat akarok
megjelölni, amelyen az ember a legrövidebb idő alatt, ha igazán akarja, elérheti a mennyek
legnagyobb bölcsességét?!
7. Ez az út pedig Én Vagyok, az Igazság és az Élet!
8. Aki Engem igazán szeretve befogad a lelkébe, de nem csupán hiszékenyen a hallott
szavak után, hanem cselekedetei szerint, ahhoz Én mindenkor eljövök szellemben és
kinyilatkoztatom Magam neki és úgy megfogom őt világítani, amiképpen a derűsen felkelő nap
megvilágítja a föld sötét mezőit!
9. Az ilyen ember egyetlen egy benső szellemi pillantással bárminek jobban mélyére
tud hatolni, mint olvasás által tízszer 100,000 év alatt, ha annyi ideig élne.
10. Ti magatok is e - néhány nap alatt - amelyeket szüntelenül tanítva és cselekedve
töltöttem el közöttetek, sok mindent hallottatok és láttatok, ami által lelketek nagyon is felébredt
és szívetekbe hit, szeretet és teljes bizalom költözött; de ha egyedül emellett maradtok,
lelketeknek vajmi kevés hasznára lesztek, tudásotok és megismerésetek pedig annyi lesz,
amennyivel most bírtok.
11. Nektek csak ezután kell igazán az Én tanaim szerint tevékenykednetek s akkor
lelketek egyre világosabb és élettel telibb lesz és csak akkor fog az Én szellemem lelketekben
lakóhelyet venni és benneteket minden bölcsességbe bevezetni.
12. Tehát ebben áll az igaz élet és az egyedül igaz Isten műveinek és saját maga
megismerésének új iskolája s azért hívják az Én tanításaimat igaz “Evangéliumnak„, mert az
embereket arra tanítják, hogy az egyedüli igaz és helyes úton járjanak, hogy elérjék az örökéletet
és az Istentől áradó igaz szeretetet és bölcsességet.
13. Kicsiny bár ez a tanítás, mert ha azt leírják egy könyvbe, mindenki, aki olvasni tud,
néhány óra alatt átolvashatja. De annak egyedüli olvasása, ha még oly buzgó is, nem lesz
senkinek sem hasznára, kivéve az, hogy tanításaimból csupán azt tanulta meg, hogy külsőleg
mindenek előtt minek kell megtörténnie.
14. Mert ez hasonlít az utazásnál szükséges első lépéshez, mivel ha innen Damaszkuszba
akarnék utazni, de az első lépést nem teszem meg, magától értetődik, hogy akkor a másodikat
sem tehetem meg és az utánunk következőket még kevésbé, amelyekkel Damaszkuszba jutnék.
De ha Én azt az elsőt erélyesen meg is teszem, utána a másodikat, harmadikat és negyediket, az
mégsem használ nekem semmit, ha útközben meg is állok és fáradságosnak találom a lépéseket
folytatni, amíg Damaszkuszt elérem.
15. Én ezzel most már a legvilágosabban megmutattam nektek, hogy mit kell tennetek,
hogy valóban elérjetek az örökéletet és annak jogait! Cselekedjetek tehát a tanítás szerint s akkor
a nektek tett ígéretem a legtökéletesebb módon teljesedébe fog menni rajtatok. Mert a sok tanítás
közül, amit előtettetek mindez ideig kinyilatkoztattam, ez a legnagyobb és az, amit életetek üdve
céljából legfőképpen lelketekbe kell vennetek.
161
16. És most teremtményeim csodáiból sokat mutattam és nyilatkoztam ki előttetek és ti

ezek által igen sokat tanultatok Tőlem; de csak azt tudjátok, amit láttatok, ezen felül azonban
nem láttok semmit.
17. De ezzel az imént adott kinyilatkoztatással hajszál pontossággal és kézzelfogható
módon megmutattam, hogy mit kell mindenkinek és nektek tennetek, hogy Isten végtelen
teremtéseinek csodáit korlátlanul szemlélhessétek, amely képesség soha többé nem múlik el,
hanem mindörökre megmarad.“
125 FEJEZET
Akadályok az életcél elérésénél.

Példa a mustról és a borról.
A nem nemes és becsületérzésről.
Példák az önvizsgálódáshoz:
A sértő, a koldus és a világiasan okoskodó kifogás.
Az adományozásnál érzett öröm.
1. Az Úr: “Cselekedjetek tehát szorgalmasan a tanítások szerint; szedjétek össze minden

igyekezeteteket, vizsgáljátok meg önmagatokat, hogy nem mulasztottatok-e el valamit, hogy a
végén ne legyetek kénytelenek azt mondani: Íme, 10 vagy 20 éven keresztül mindazt megtettem,
amit az új tanítás előír és mégis egy és ugyanazon a ponton állok. Nem érzek magamban még
most sem abból a különös benső megvilágításból s az úgynevezett örökéletből semmit. Hol van
a hiba?
2. Azért mondom nektek: Gondosan vizsgáljátok meg magatokat, hogy nagyvilági
előnyöket ígérő gondolatok nem lopóznak-e szívetekbe, mint például időnkénti gőg vagy az a
bizonyos túlzott takarékoskodás, amely a fösvénységnek legifjabb testvére; túlzott becsvágy,
birtokolás hajlam, okvetetlenkedés testi érzékiség és ehhez hasonló szíveteket és lelketeket nem
tartják-e fogva? Amíg egyiknél vagy másiknál ez az eset fennáll, addig az Én ígéretem
beteljesedésére nem számíthat.
3. Figyeljétek meg csak a mustot és a tiszta szemmel teli bort egy hordóban vagy
tömlőben. Amíg a mustban idegen és durva alkatrészek vannak, erjedni fog és nem tud
megtisztulni, de ha ezek egyszer kikerülnek belőlük, egyre jobban és jobban megállapodik a
hordóban, a must megtisztul és tiszta, szellemmel teli bor lesz belőle.
4. Némelyeknél gyakran úgy lesz, hogy már nem fog sok hiányozni ahhoz, hogy lelke
birtokba vegye az Isten Országát és ez még sem fog megtörténni, mert kevéssé vizsgálja önmagát
és nem figyeli eléggé behatóan, hogy milyen földi gyarlóság tapad még lelkéhez. De ha
önvizsgálódása komoly és szigorú lesz, akkor csakhamar rájön, hogy néha még nagyon érzékeny
és minden kicsinység fölött hamar megsértődik!
5. Igen, - mondja erre valaki - az embernek még önérzete se legyen? Oh, igen - mondom
Én - mindenesetre legyen az embernek önérzete, de csakis a legnemesebb formában! Ha egy
fejletlen szellemű ember sért meg téged, ne haragudj rá, hanem menj hozzá és mondd neki:
barátom! Engem te nem tudsz semmivel sem megsérteni, mert én szeretlek téged és minden
embert; akik engem átkoznak, azokat megáldom én és akik nekem rosszat tesznek, azoknak
minden erőmből csak jót teszek. De nem helyes az, ha egyik ember a másikát megsérti; ne tedd
ezt máskor a te saját érdekében, mert fokozódó sértegető hajlamoddal egyszer olyannal
találkozhatsz, aki neked bizonyára nagy kellemetlenséget okozhatna s kénytelen lennél magadra
vetni, amiért téged kellemetlenség ért.
6. Tehát ha olyannal, aki benneteket megsért, szívetekben a legcsekélyebb harag nélkül
így beszéltek, akkor ezzel szívetekben a nemes és isteni önérzetet tökéletesen igazoljátok; de ha
162
ti afölött csak egy kis haragot is észleltek magatokban és keserűséget azon ember iránt és
barátságtalanok lesztek vele szemben, ez még a szívetek mélyén elrejtett gőg következménye,
amely egyedül még hosszú ideig elég arra, hogy a lelketeket az Én világos Szellemmel való
egyesülésében megakadályozza.
7. Vagy mondjuk, hogy közületek valakit egy és ugyanaz a szegény többször felszólít
jelentékenyebb alamizsnára; nektek megvan hozzá a módotok, úgyhogy annak a szegénynek
ezerszer többet adhatnátok, mint amennyit már adtatok, de bizonyos fokú szégyentelensége
kellemetlenül érint titeket s ajtót mutattok neki azzal a kijelentéssel, hogy ne jöjjön oly gyakran
és ne gondolja, hogy valahányszor csak eszébe jut, alamizsnát kaphat! Lássátok egy világi ember
részéről ez egészen okos beszéd s nagyon jól van annak a koldusnak, ha egy kis rendreutasítást
kap; de az az illető, aki a szegényt így fogadja, még távolról sem ért meg az Én Országom
számára, Ki a napot minden nap felkeltem és sugarait rábocsátom úgy a jó, mint a gonosz
emberekre és minden teremtmények éltetésére.
8. Ugyanaz a sugár, amely a királyok aranyozott palotáit megdicsőíti s a szőlőtőkében a
legnemesebb nedveket tisztítja, érleli és édesíti, az megvilágítja a pocsolyákat és a kloákákat is
és nem botránkozik meg a békák kuruttyolásán és a tücsök ciripelésén, mert az adakozási
szándék elfojtása mögött fukarság rejlik. A fukarság és gazdaságos takarékoskodás pedig nincs
nagyon messze a fösvénységtől és megzavarja a lélek életmódját; és amíg ez az eset még fennáll,
a lélekből nem válik szellemmel teli életbor.
9. De aki mint jómódú csak az adakozásban találja legnagyobb örömét és nem neheztel
azért a szegényre, ha annak már többször adott alamizsnát, az már alkalmas arra, hogy átmenjen
az Én Országomba még akkor is, hogyha több más kisebb hiba terheli lelkét.
10. Azért mondottam nektek, hogy előbb mindig és mindenben pontosan vizsgáljátok
meg magatokat és törekedjetek arra a magaslatra, amelyen világosan és határozottan érzitek,
hogy minden földi salaktól mentesek vagytok. “
126. FEJEZET
Az önvizsgálódás mérőszalagja és szabályozója

a tiszta felebaráti szeretet.
Az ezekből levont praktikus következtetések.
A tanítókkal való bánásmód.
Tanítás az Úrtól elhivatott igazi tanítóknak.
A tiszta szeretetáldozat áldásai.
1. Az Úr: “Igen, de egyik közületek ezt gondolja magában: Minden jó is volna az

önvizsgálódás körül, de hol van mindenkor a tiszta érzés és lelkiismeret helyes mértéke? Az
ember bölcsőjétől kezdve a nép erkölcsi érzékével nő fel és mindent jónak talál, amit ilyen érzései
alapján cselekszik, amelyek a teljes felelőséget magukban hordozzák; mert ha az ellen
cselekedjék, úgy véli hogy ezzel bűnt követne el. Mondjuk például egy népnél a takarékosság
törvénybe hozott és agyonmagasztalt főszokás volna s így hangzanék: Aki ifjúságában és
férfikorában takarékoskodik, annak nem kell öreg korában szűkölködnie és aki nem dolgozik és
nem takarékoskodik, az ne is egyék!
2. Kedves barátaim! Ezek magukban dicséretes alapelvek nagyon is ismeretesek
Előttem; ezeknek mindenütt, ahol a nép közegekben együtt él, fenn kellene állniuk és azokat
gyakorolni is kellene, de mindig csak a legnemesebb értelemben. De hogy az emberi
társadalomban ilyen értelemben fennálljanak és azokat soha ne fokozzák vagy túlozzák. Tehát
megbízható és tartós szabályozót kell melléjük állítani. És mi képezze ezt a szabályozót? Semmi
és senki, csak az igaz és tiszta felebaráti szeretet, amelynek első és főtörvénye abban álljon, hogy
az ember a felebarátjának teljes szíve mélyéből ugyanazt kívánja és tegye, amit természetesen az
értelem és bölcsesség mérlegével önmagának kívánna.
163
3. Aki azt az alaptörvényt jól átvizsgálja, az csakhamar tudatára ébred annak, hogy ő
minden embert bizonyos szorgalomra és nem takarékosságra fog ösztönözni; mert amennyire
kellemetlen az, hogy más ember az Én tevékeny oldalam mellett tétlen életet él, akkor Én se
legyek más oldala mellett tétlenkedő.
4. Ha mindenki ezt igaz és nemes felebaráti szeretetből fogja gyakorolni, akkor rövid
idő múlva igen kevés szegény lesz egy községben. A bénákat, nyomorékokat, vakokat, süketeket
és bélpoklosokat kivéve kevesen lesznek olyanok, akik a községnek terhére válnak; ezeket aztán
a legbarátságosabb szívvel és előzékenységgel kell ápolni és eltartani.
5. S ha egy községben egy vagy több tanító működik, akiknek nemigen lesz arra idejük,
hogy mindennapi kenyerüket kezük munkájával megkeressék, ezekről gondoskodjék a község,
hogy legyenek kénytelenek azt az időt, amely gyermekeitek és a ti tanításotokra van szentelve,
mezei munkával eltölteni; mert azt, aki benneteket szorgalmasan ellát a szellem, tehát az igaz
élet kincsével, anyagi tekintetben ne engedjétek sínylődni.
6. De aki abban a kegyelemben részesül, hogy Általam, az Én Nevemben tanító legyen,
az gondolja meg mindig, hogy ezt a kegyelmet Tőlem ingyen kapta, ennélfogva a tovább
terjesztését ne fizettesse meg magát. Egy igaz tanító azt, amit Tőlem ingyen kapott, mindig
ingyen fogja tovább adni. A részesek azonban Irántam való igaz szeretetből azt a tanítót, akit Én
küldtem közéjük, szeretetük ösztönzése által vegyék oltalmukba és semmi tekintetben ne
engedjék szűkölködni; mert magától értetődik, hogy amit az Én küldöttemnek tesznek, azt úgy
fogom tekinteni, mintha Nekem tették volna.
7. De mit tesznek, mindig a legnagyobb örömmel tegyék, hogy a tanító szíve el ne
szomorodjék a községi tanulók keményszívűsége fölött és örömteli szívvel lássa, hogy az Én
Igém az ő szájából az igaz, benső élet legnemesebb gyümölcseit hozza.
8. Ebből láthatjátok, hogy az igaz, nemes és mondhatnám okos felebaráti szeretet e földi
élet számára a legmegbízhatóbb lámpás, amellyel az ember kikutathatja, hogy tiszta-e és milyen
tiszta a lélek. Használjátok azt tehát mindenek előtt s csakhamar a legáldásosabb gyümölcsöket
fogják az örökélet csűrei számára a bennetek élő Szellemem Világosságában aratni. Mi a
véleményed Mathael a nektek adott tanításaim tisztántartására vonatkozólag? Meglehet-e azokat
tisztán tartani az idők végezetéig vagy nem?“
127. FEJEZET
Mathael magasztaló kísérletezését az Úr oktató módon elutasítja. Dávid zsoltárai - Salamon

énekei.
Dávid értéke Isten előtt.
Az Úr elhívja Roklust az Ő aratásába.
Roklus félreértése.
1. Mondja Mathael mélyen meghatva az Én szavaim igazságától: “Uram! Csak egy

pillanatnyi szünetet és Én nyelvemmel is megakarom köszönni Neked minden aggodalmam
helyreigazítását és nagyfontosságú felvilágosítást. Oh igen, ezt a dicséretet hangosan kell
kimondanom, ámde szívem még túlságosan meghatott és összezúzott; ezért csak egy kis szünetet
kérek lelkem számára óh Uram, Ki örökbölcsességű vagy!”
2. Kis idő múlva Mathaelünk ismét összeszedte magát és nagyszerű dithyrambusokba
szedett dicshimnuszt akart Előttem elszavalni. Én azonban így szóltam hozzá: “Barátom, amit te
most nyílvánvalóan akarsz mondani, azt Én alfától-omegáig már régóta előre tudom, ne fáradj
tehát!
3. Én nem vagyok barátja az ilyen nagyhangú dicsőítéseknek. A legkellemesebb
dicsőítés Számomra az, ha szíved egész mélységéből valóban szeretsz Engem! Majd, ha népednél
leszel, akkor a legnagyobb lelkesedéssel beszélhetsz Felőlem és Én azt visszafizetem neked
szíved, lelked és szellemed javára mindenféle kegyelem adománnyal; de itt az Én jelenlétemben
164
ez annál kevésbé szükséges, mivel a többi jelenlevők Engem amúgy is éppoly jól ismernek, mint
te s ugyanígy tisztelnek.
4. Hidd el nekem, nagyobbat, fennköltebb és Istenhez méltóbbat mint Dávid zsoltárai és
Salamon dicsérő énekei, Noé óta ezen a földön senki sem írt és énekelt. De ezáltal Dávid és
Salamon nem lett Előttem értékesebb és kedvesebb, sőt Salamon saját maga miatt ki is esett
minden kegyelemből, Dávidot pedig zsoltárai nem tették Isten Szíve előtt kedvessé, csupán az,
hogy felismerte Akaratomat és önként cselekedett aszerint; s mivel ezt megtette, ezáltal lettek
zsoltárai csak értékesek Előttem. S ebből láttad, hogy mi az, aminek Előttem értéke van.
Cselekedj tehát így s ezáltal fogsz Engem igaz örömömre tisztelni saját lelked javára is.
5. De most ismét Rokluson van a sor: mert látom, hogy valami fekszik a szívén és
szeretne arra vonatkozólag közelebbi magyarázatot. Legyen tehát része benne. Roklus! Jöjj
közelebb Hozzám, mert még egy és más elintéznivalóm van veled! “
6. Amidőn Roklus e hívásomat meghallotta, gyorsan Hozzám sietett és így szólt: “Uram
és Mesterem! A legnagyobb szolgálatkészséggel itt állok Előtted, mint utolsó és
leghaszontalanabb szolgád. Engedd, hogy halljam szent Akaratodat s én azonnal legpontosabban
fogok aszerint cselekedni, mert előbb szavaidat pontosan végighallgattam és szívem
szeretettüzében átvizsgáltam s benne mindazt természetesnek és igaznak találtam, amit Te, oh
Uram tanítottál s oly hűségesen és világosan megmutattál! Az első természetesen a tudás és
megismerés kell hogy legyen, de mindjárt utána következik a tanítás szerint való cselekvés, mert
a tudásnak és megismerésnek cselekvés nélkül semmi értéke sincs. Erről tökéletesen
meggyőződtem, hogy a földnek valamennyi bölcse sem tudna ettől a meggyőződéstől egy
hajszállal sem eltántorítani! Ezért hát parancsolj csak velem Uram és én azonnal serény munkába
fogok!
7. “Igen, igen - mondom Én - sok munka van előttünk, de munkás még kevés. Nagy
lehetne az aratás, a vetések már érettek, de az aratómunkás még kevés. Azért itt van az ideje,
hogy munkához fogjunk, hogy a búza bekerüljön a csűreimbe, mielőtt eljönnek a viharok és
szétverik és szétszórják a nemes élet magvakat s majd a madarak éhségüket csillapítják velük.
8. Még állnak ugyan Libanon cédrusai, melyeknek ágai alatt Sámuel imádkozott; ezek
a fák akkor még ifjak voltak, buják és telve erővel. A feldühödött viharok hiába kísérleteztek
azon, hogy megszegett kedvüket rajtuk lehűtsék! Ámde az aggkor törékennyé és korhadttá tette
múló életének izmait s így Libanon cédrusainak is csak némely ágában van még erő és ép ágai
még dacolnak a viharral; de ágainak több mint kétharmad része lehullott már, a meglevők
egyharmad részének fele is alig egészséges és csak a majmoknak szolgálnak szűkös tanyául s
gyenge védelmet nyújtanak a viharok ellen, amelyek Libanonban igen otthonosak. Tehát túl érett
vetés várakozik számodra, hogy learasd és Libanont mint helyes belátású erdész betelepítsd fiatal
cédrusokkal; de hogy fogod ezt végrehajtani, hogy elkészülj, mielőtt eljön a nagy viharok ideje?
Értesz Engem barátom?“
9. Roklus erre nagy szemeket meresztett és így szólt: “Uram! Hogy te ezúttal tisztán
görögül beszéltél, azt jól értettem; de szavaid tulajdonképpeni értelméből egy szót sem! Hol van
Neked, óh Uram ezen a földön egy olyan szántófölded, mely tele volna érett és aratásra kész
búzával? Jelöld azt meg nekem és holnap már 1000 arató és marokszedő sürögjön-forogjon rajta
serényen és az elkövetkezendő viharok már csak a száraz tarló fölött fognak tombolni. Mi közünk
már a cédrusszegény Libanonhoz? Azok, akik bírják, törődjenek azzal, hogy új fákkal hogyan
telepítenek be. A sok majom pedig még eleget ugrándozhat Sámuel, Dávid és Salamon
cédrusainak öreg és vastag ágai és gallyai között. Én úgy vélem, hogy sokkal jobb volna az
emberiség kultúráját szorgalmazni és Libanont békén hagyni; mindenesetre a názáreti birtokodat
vagy bérletedet azonnal átveszem és holnap este egyetlen szalmaszál sem lesz többé a nyílt
mezőn, amely ki volna téve az elkövetkezendő viharoknak! Parancsolj tehát óh Uram és néhány
óra alatt 6.000 kezet könnyen munkába állítok! “
128. FEJEZET
165
Az Úr tanítása Roklusnak arató beszédének szellemi értelme felől.

A szántóföld, az aratók az érlelés / világosság után
Epekedő lelkek.
/ Libanon, a cédrusok, az írás vak istenesítése.
A majmok.
A konkoly.
Az utolsó idő …..
1. Mondom Én: “Kedves barátom, lásd, a madaraknak fészkeik vannak, a rókáknak

barlangjaik; de Nekem, mint az ember Fiának nincs még egy kövem sem, amelyre mint törvényes
tulajdonomra lehajtanám a fejemet, nemhogy földi értelemben véve búzával bevetett
szántóföldem volna, amely most már csak aratókra várna.
2. Az a szántóföld, amelyet Én értek a világ és azon az érett búzák az emberek s az
aratók lennének azok, akiket Én tanítványaimnak nevezek. Ezeknek kell kimenni az egész
világba s tanítani az embereket és azokat a helyes útra terelni, akik tévúton járnak és
háromszorosan bekötött szemmel keresnek biztos menedéket, de sehol sem találnak. Érettek
azért, mert bennük a magasabb célok felé való törekvés feltámadt.
3. Valamennyien keresik az élő üdvösséggel koronázott nyugalmat; de tévutakon
keresik és minden kutatásuk dacára nem érik el, csak végül testük halálát és a túlvilágon
mindegyiknél a legsötétebb éjszaka van.
4. Amíg az ember nem érzi magában ennek szükségét és teljesen állathoz hasonlóan él
nem törődve, hogy melyik élet szférába megy át és úgy eszik, mint a polip a tenger mélyében,
abban még nincs meg a magasabb kinyilatkoztatáshoz szükséges érettség. De olyan emberek,
akik a pogányok között ennek a földnek csaknem egyharmadát töltik be, mindenfelé kutatnak és
televannak vágyakozással, hogy elérjék bár néha elmerülnek mindenféle szenvedélybe; ezek már
érettek egy magasabb igazság megismerésére, tehát ez az Országomra megérett vetés és ezért
kell a sok arató azaz tanító az Én iskolámból felszerelve és felfegyverkezve szeretettel,
türelemmel, bölcsességgel és szelídséggel!
5. És lásd, ilyenek még igen kevesen vannak, rajtatok kívül nincs több sehol, kivéve a
szerecseneket, akik itt voltak és törzsük számára megfelelő világosságot vittek s ezzel
országukban jól is fognak dolgozni.
6. Azért ti kevesen ettől az időtől kezdve kezeiteket ne tegyétek öleitekbe, hanem
dolgozzatok pihenés nélkül, hogy az aratók száma az Én vetésem nagy szántóföldjén mindegyre
nagyobb legyen. És ez az, amit az imént mondani akartam, amikor az Én szántóföldemről, az
érett vetésről és az ehhez szükséges kevés aratóról beszéltem.
7. Ami pedig az öreg Libanont cédrusaival illeti, ez az Írást ábrázolja Mózestől
napjainkig. Fennáll ugyan még, de példázatai öregek és korhadtak lettek éppen úgy, mint az előbb
oly fenséges cédrusok, amelyből a jeruzsálemi templom belsejének legnagyobb része és még
sokkal előbb a csodálatos frigyláda épült.
8. A cédrusok eszerint az Írás szavait és törvényeit jelölik meg. Egykoron, amikor
Libanon cédrusai még fiatalok és erőteljesek voltak, az embereknek sok hasznot hajtottak és
Sámuel bíró valóban imádkozhatott ágai alatt; de az emberek nyerészkedési vágya a szép
Libanont csaknem egészen megfosztotta cédrusaitól és az öreg makkegészséges cédrusok
helyébe nemsokára mindenféle vad cserje nőtt és a régi megmaradt cédrusok öreg, korhadt
ágaival már inkább csak majmoknak, mint az embereknek szolgálnak védelmül és nyereségül.
Természetes azonban, hogy csak mintegy véletlenül, mert a majom nem ismerheti fel egy cédrus
értékét s így nem is tudja azt becsülni és tovább céltudatosan használni.
9. S ugyanígy van ez a régi Írásokkal és a prófétákkal. Az ember tiszteli az öreg könyvet
az oltáron és hajmeresztő ostobasággal úgy imádja, mint Istenséget s annak tartalmával mit sem
törődik; még kevésbé s annál ritkábban azzal, hogy aszerint cselekedjék! Egy ilyen ember
/farizeus/ teljesen hasonlít a majomhoz, amely a legvastagabb ágon ide-oda ugrándozik és azt,
166
aki onnan leakarja hajtani, mindjárt megveri, mert a majom csak majom és az értékes fát egészen
más céljára használja, mint amelyre a fát természettől fogva használni szokás.
10. És így az Írás nem egyéb az emberek számára, mint a korhadt cédrus a majom
részére és az egész Libanonban mindenféle vad, sőt gyakran mérges növény burjánzik. Ezek
hasonlítanak a próféták átmeszelt sírjaihoz, melynek belseje telve van halállal, rothadással és
undorító bűzzel, míg a prófétáknak a könyvekben feljegyzett élő igéit figyelembe sem veszik
abban a tekintetben, amelyben éppenséggel tekintetbe kellene venniük. Imádják mint egy
szentséget és aki a próféták könyvét méltatlanul érinti, annak kezét sóval vérig dörzsölik. De
hogy a próféták szavait megszívlelnék és azok szerint cselekednének, óh, annak még a nyomát
sem lehet sehol tapasztalni. Mi tehát a Szentírás? Semmi egyéb, mint a legvadabb bozótokkal
benőtt Libanon és csak a majmok tanyája s nem az Istentől átszellemül embereké.
11. Idővel megtörténhet az Én tanításommal is, amelyet most adok, hogy mint egy szent
ereklyét, mint egy bálványt fogják imádni és könnyű lelkiismerettel nem fognak törődni éppen
ezeknek a tanításoknak benső értelmével és szellemével, hanem az emberi törvények szerint
fognak igazodni és az emberek azt fogják mondani: Mi szükségünk van egyébre?
12. De akkor el is fog következni az a nagy ínség, amelyről Dániel próféta jövendölt,
amidőn a szent hely állt és ezt mondotta:
13. És lesz, hogy azokban az időkben oly ínség költözik az emberek közé, amelyen nem
volt még a világ kezdete óta!” - Most pedig úgy vélem, hogy előző két példázatomat jól
megértetted.“
129. FEJEZET
Roklus indítványt tesz - angyalokat kiküldeni az emberek oktatására.

Az Úr rámutat, hogy ez csak feltételesen történhet meg.
Miért alkalmas oly kevés ember arra, hogy az Úr aratója legyen?
Azokat, akiknek előítélettől mentes képességük van hozzá,
az Úr összevezeti a serény munkához …….
1. Mondja Roklus: “Igen Uram! Most már hajszálra megértem az egészet; de ez a

megértés egy igen mélabús érzést ébresztett fel bennem; ami azokat a bizonyos aratóknak csekély
számát illeti, úgy vélem, oh Uram, hogy vannak Neked még számtalan Rafaeljeid; ezek Rafael
alakjában az emberek mellé állhatnának és azokat éppúgy megtéríthetnék, amiképpen engem oly
radikális módon térített meg ateizmusomból s ily módon a dolog az egész földön néhány óra alatt
el volna intézve. Én is ember vagyok s ez a tanítási módszer a legcsekélyebb mértékben sem
ártott nekem, tehát a többi embernek éppoly kevésbé, sőt talán annál kevésbé fog ártani.„
2. Mondom Én: “Nagyon helyes barátom, ez részben mától kezdve igen gyakran meg is
fog történni, de csak a te tudásoddal tapasztalatoddal és egészen józan igazságérzettel bíró
emberekkel szemben. Azonban ilyen ember nemigen van ezen a földön! A lehető legtisztább és
legjobb emberek az egész földön itt vannak együtt; mert Én akartam azt, hogy közelről és távolról
ide gyülekezzenek Körém!
3. Én Magam voltam az Ki összes életkörülményeit már régóta előre láttam és úgy
irányítottam, hogy ezek következtében éppen itt kellett találkozniuk, hogy Tőlem és angyalomtól
nyerjenek oktatást. És ezek mindnyájan, éppen úgy mint te, ezeket a tanításokat linea recta a
mennyekből kapták, tehát ami még jó volt, az itt mind együtt is van.
4. A többiek számára ez a legmagasabb rendű és szellemileg legszükségesebb oktatási
mód nem is volna alkalmas és sokkal inkább ártana mint használna nekik, mert mindazt, amit itt
tanítottam, mint a tanítást követő csodák szükségszerű következményét feltétlenül hinniük
kellene, aminek következménye az volna, hogy szabad megismerésüket vagy szabad akaratukat
vagy mindörökre, vagy legalábbis hosszú időre elveszítenék. De veletek szemben ez az
aggodalom elesik, mert jól megalapozott tudásotok és igen sok tapaszlatotok van.
167
5. Most mondd magad, hogy téged csak egyetlen egy csoda is, amit itt láttál, zavarba
hozott-e? Te a saját csodatetteidnél mindenkor abból az alapelvből indultál ki, hogy az egész
világon természetfölötti csoda nem létezhet. De vannak olyan emberek, akik tehetségük
képességük által a természetnek némely titkos erőit ellesik s csodáiknál felhasználják, amitől
aztán a többi jámbor ember a legnagyobb ámulatba esik, mert a legtávolabbról sem lehet
sejtelmük arról, hogy az előttük lefolyt csodát egészen természetes erőkkel lehet létrehozni.
6. Az olyan emberre, mint te vagy, semmiféle csoda nem hat lenyűgöző módon; mert az
ilyen emberek titkon csakhamar tudakozódni fognak s így szólnak majd: Cur, quo modo, quando,
quibis auxiliis? - amint ez nálad is megtörtént. Ennek az egész háznak, kertnek, kikötőnek és az
5 hajónak előállítása téged nem valami nagyon ejtett csodálatba, mert hiszen Indiában olyan
mágussal ismerkedtél meg, aki egy intésre varázsolta ezt elő. Miért ne akadjon tehát itt is valaki,
aki egy kertet házzal együtt s kikötőt hajókkal együtt egy intésre elő tudjon állítani?
7. Rafaelnek sok dolgába került az, hogy téged lehetőleg jobb meggyőződésre hozzon,
de ez még mindig nem elégített ki, mert azonnal tovább kezdtél kutatni s a dolog szellemi okát
egészen fel kellett fedni előtted, hogy csupán a tiszta szellemi akarat útján egy ilyen tett miképpen
volna elképzelhető? Ennek legmélyebb okát és alapját úgy neked, mint az összes jelenlévőknek
megmutattuk, amivel nagyon is megvoltál elégedve, mert máskülönben minden magyarázat után
nem tűzted volna ezt a megjegyzést: A dolog most már kézzelfogható módon világos előttem!
És amit ily módon bizonyítottál, az valóban világos is volt előtted, mert bizonytalansággal vagy
a misztériummal sohasem elégedtél meg. És lásd, amint te, ugyanígy a többiek is, akik
meglehetősen sokan vannak; mert a többiek sem elégedtek meg azzal, hogy a tenger felületét
szemléljék, hanem azt is megakarták tudni, mi rejlik annak mélységes medrében!
8. És ez helyesen is van így, mert csak az igaz, élénk és világos értelmű emberek képesek
mélyebb kinyilatkoztatásokat felfogni és megérteni, úgyhogy megismerésük és akarásuk mégis
szabad legyen; s az Én embervetésemnek nagy szántóföldjén aratókul csak ilyen embereket
használhatok. Számláld meg őket magad és az egész föld számára te sem fogod elégségesnek
találni!
9. Amikor tehát azt mondottam, hogy az aratás nagy és érett, s az aratómunkás kevés,
remélhetőleg az okát most már meg fogod érteni. Előttetek, akik alkalmasak vagytok semmit sem
hallgattam el és felfedtem s megmutattam az egész végtelenséget és az örökkévalóságot
fővonásaiban oly mélységben, mint az a ti nem nagyon éles fogalmaitok előtt lehetséges volt és
szinte kézzelfogható világossággal rámutattam arra, amit egykor Szellemem fog felfedni
előttetek!
10. S mindezt amit mondottam - csak nektek mutathattam meg és más senkinek ezen az
egész földön, mert az ahhoz szükséges előítélettől mentes képességgel nem bírnak és még sokáig
nem fognak bírni, mivel egyrészt különféle tévhitek tartják fogva őket, másrészt a legönzőbb és
legszennyesebb világi nyerészkedési érdekben vájkálnak és először számukra a legtisztább
szellemi jelenségek nem képeznek lelki szükségletet és másodszor, az élet fenntartásához nem
találják szükségesnek, mert rendszerint a szabad kereskedelem és üzérkedés akadályának
tekintik.
11. S talán ezekhez akarnál te egy Rafael angyalt küldeni? Én mondom azt neked: Az
efféle embereknek ilyen jelenségek megértésére először nincs képességük, másodszor nincs
érzékük és harmadszor, többet ártana, mint használna nekik.
12. A babonás vakbuzgó emberek mindezt természetesen igen hamar elhinnék; Rólam
Rafaelről s végül rólatok, mint az Én barátaimról faragott képet készítenének és azoknak
templomokat építenének s Bennünket aztán bálványaikhoz hasonlóan tisztelnének és imádnának.
A tulajdonképpeni felületes világi emberek pedig mint csalókat és dologkerülő, rest embereket
űznének el és ha isteni hatalommal és erővel kezelnénk őket, akkor sem hallgatnának meg, hanem
az ő felfogásuk szerint, mint az emberi társadalomra nézve igen káros ellenséget megölnének és
kiirtanának, amint az végül Velem is meg fog történni.
13. Tehát most már látod, hogy mennyi alkalmas aratót számlálunk ezen az egész
földön. Mit tehetünk tehát egyebet, mint hozzáfogni a munkához és szorgalmasan dolgozni
addig, amíg a nappal derűs világossága megengedi; mert ha teljesen beesteledett, akkor senki
168
sem lesz képes dolgozni. Mi itt már valamennyien együtt vagyunk s a nap felkelte után
nekifogunk a nagy munkának. “
130. FEJEZET
Az ÚR az Ő szőlőmunkásainak feladatáról.
További missziós intelmek.
Mi a feltétele egy törvénynek?
A mechanikus ceremónia - kultusz következményei.
A szabad küldöttek.
Az önmegtagadás áldása.
Tudni, hinni és cselekedni ….
1. Az Úr: “Mi jóelőre nem is akarjuk fennhangon állítani, hogy a nagy mű így vagy úgy
fog sikerülni, sőt még Én sem tekinthetek bizakodó szemmel a jövőbe, hogy Közém és az
Általam teremtett embereim közé semmi akadály ne gördüljön, ami az emberek szabad akaratát
bármiképpen is befolyásolhatja.
2. A Mi részünkről tehát nincs más tennivaló, mint tanítani az embereknek az Isten
Országának, tiszta Szeretetének és Igazságának eljövetelét, szükség esetén egy-egy csodának kis
hozzátételével, amely azonban mindig csak jótéteményt, de soha büntetést vagy haragtól szikrázó
bosszút nem igazolhat, sőt akkor sem, ha a vak és ennélfogva igen hálátlan emberektől a
legnagyobb kellemetlenséget kellene elviselnünk; mert aki közületek ilyet tenne, az jó helyett
csak rosszat hozna létre s Én kénytelen volnék tőle minden kegyelmet megvonni és őt haragvó
szemekkel nézni.
3. Az Én tanításomat eszerint minden külső, de még kevésbé benső kényszer nélkül kell
az egész világ népének és emberének átadni és csodákat csak ott lehet tenni, ahol az embereknek
élő és egész szívet átható, meggyőződésen szilárd és semmiféle külső kétely által nem
befolyásolható hitük van és a legkülönbözőbb dolgokban sok ismerettel és tapasztalattal bírnak.
A könnyen hivő és tévhitű emberek előtt csodát tenni nem lehet, mert az amúgy is gyenge szabad
akaratnak legkisebb szikrájától is azonnal megfosztaná őket.
4. És akkor az Én mennyekből jövő új tanításom semmivel sem volna célt szolgálóbb,
mint régi tévhitük; mert a mennyei Igéknek csakhamar valami különös, isteni, mágikus hatást
tulajdonítanának s azok hatása leigázná őket s azután mindenféle helyzetben passzív magatartást
tanúsítanának és a tanításaim szerint való cselekvést mindörökre békében hagynák s végül
annyira ellustulnának, mint amilyen ma is igen sok található a jómódú zsidók között, akik még
arra is lusták, hogy maguk imádkozzanak Istenhez s megfizetik a farizeusokat és más embereket;
hogy ezek imádkozzanak értük, miután nekik ehhez túl kevés idejük van. Inkább nagyon
kényelmetlen volna számukra azt a sok öl hosszúságú imát elmormolni.
5. De ha az Én tanításaim egykor ilyen nyomorúságos fokra jutnának, akkor
természetesen, hogy a régi igazság állapotához visszavezető általános ítélet, mint Noé idejében,
már nem lehet messze.
6. Azért tehát tanítsátok az embereket a legtisztább igazságra. Minden misztikumot és
mágikus csodát messziről kerüljetek, mert különben minden elvolna hibázva! Mert ha az ember
szabad akaratának tevékenységéből kiesik és jámbor tunyaságba megy át, akkor meg is szűnik
ember lenni, mivel akkor már egy állat méltóságán is alatta áll és hasonlít, egy süket, vad
bozóthoz, amely a napvilágnak és melegének külső behatása dacára mint vadóc, gyümölcstelenül
vegetál és a szükségszerű öntevékenységre sem képes többé.
7. Az ilyen embereknél kihűl a szeretet is és a szegény felebarát végül annyira terhükre
van, mint egy légy, amely őket világias, kényelmes szendergésükben zavarja. Ami pedig az Isten
iránti szeretetet illeti, ezért mindenféle áldozatot és imádságot megfizetnek. Óh mondd, egy ilyen
ember szívében milyen lehet az Isten Országa? Én nem mondom hogy ez az állapot azoknál, akik
Tanításaimban később részesülnek, mint a farizeusok és zsidóknál be fog következni, de
169
bekövetkezhet és a jelenlegi időktől számítva nem is sokára, hogyha ti, mint ezeknek a tanoknak
terjesztői nem fogtok okosan munkához.
8. Mert Én belőletek nem leigázott, hanem szabad küldötteket formálok az Isten
Országának a földön való hirdetésére.
Ti megfogjátok ugyan kapni Tőlem minden időben az utasításokat, hogy ebben vagy abban
az esetben mit kell cselekednetek, de sohasem fogtok az akaratra kényszerítést kapni, mert hiszen
mindenek előtt az Én kedves és első gyermekeim vagytok.
9. Én sohasem fogom Akaratomat vagy Bölcsességemet sem rátok, sem másra
kényszeríteni, hanem azokat veletek szavakkal és tettekkel megismertetni s azután magatoknak
kell ezeket saját akaratotok és cselekedetek által magatokévá tennetek a világ különféle dolgainak
önmegtagadása által.
10. Mert hiszen tudjátok már, hogy az egész világ s annak mindenféle anyaga a
szellemért és nem a szellem az anyagért teremtett s így a legnagyobb ostobaság volna tőletek, ha
ti, akik létének fele már átszellemült, mégis az anyag javára döntenétek. De Én nem foglak
benneteket arra kényszeríteni, hogy a szellem javára határozzatok, mivel minden késztetés
minden embernek saját dolga és az is marad, mert ettől függ örökléte.
11. A tanítás tudása és a benne való kétségtelen hit mit sem használ, csupán a szerinte
való cselekvés, Ennélfogva az embereket, akik a jövőben az Én igazságomat fogják tőletek
megismerni, buzdítsátok mindenek előtt a tanítás szerint való cselekedetekre, mert ezek nélkül a
tanításokban foglalt ígéretek éppoly kevésbé fognak beteljesülni, mint amilyen bizonyos, hogy
sohasem fogja Damaszkuszt elérni, ha bármennyire is megvan győződve arról, hogy az előtte
álló út egyenesen odavezet, de egyetlen lépést se akar rajta megtenni, vagy ha gyakran el is
határozza, hogy az utat valóban megteszi, de apró-cseprő ügyei mégis megakadályozzák s így
sohasem jut ahhoz, hogy a Damaszkuszba vezető úton első lépését megtegye.”
131. FEJEZET
Missziós tanítások.
“Neveljetek a tanoknak tevékenykedőket,
hogy az ígéretek beteljesedjenek. „
“Legyetek ravaszok és okosak - de szelídek és tiszták.
Az ószövetség ceremóniáinak célja.
Az testamentum lényege.
A tiszta tanítások áldása.
1. Az Úr: “Mindenek előtt tehát a jövőben tanítványotokkal szemben is arra

törekedjetek, hogy az új tanításoknak ne csak hiú hallgatói és hivői legyenek, hanem ha
elfogadták és meggyőződtek a tanítások igazságáról, akkor legyenek azok szorgalmas
tevékenykedői, mert ezek a tanítások minden emberben csak akkor válnak teljes igazsággá, ha
saját magán tapasztalja a tanításokban foglalt ígéreteket, úgy hogy végül ezt mondja: Ez a tanítás
valóban Istentől származik, mert a tettben követés által beigazolódik, hogy a bennünk foglalt
ígéret egyik a másika után fokról-fokra tettben és igazságban beteljesedik.
2. És ha valaki eddig eljutott, az már az ígéretet meg is nyerte s vele együtt tanításaimat
is és például szolgál sokaknak, akik még a kísérletezésnél tartanak, de a cselekvésig nem tudnak
eljutni. Ezek aztán felbátorodnak, maguk is munkához fognak, ami meghozza a gyümölcsöket,
ha eleinte gyérebben is.
3. De azért legyetek az Én tanításaim terjesztése körül okosak és ravaszak, mint a kígyók
és rókák, de mindig szelídek, mint a galambok, melyeknek látszólagos haragos búgása,
turbékolása nem egyéb rejtett szeretettnél és éppen azért van, hogy az ókorban a galamb a szeretet
szimbóluma volt. Teljesen rajtatok múlik, hogy miképpen fogjátok elkezdeni s ugyanúgy fog
folytatódni is. Ha a mag első elvetésénél csak egy kis hibát fogtok elkövetni, abból a kis hibából
170
évszázadok múlva a helyes rend ellen való bűnökből egész hegy fog keletkezni. Ezért ne
engedjétek magatokat a régi időkben szokásos tiszteletadásokkal tévútra vezetni, sem az újhold,
az írás, a templom, a próféták sírjai, sem azok a helyek, amelyeken Én Magam voltam együtt
veletek, sem a Szívem tiszta mágiája, a patriárkák házai, vagy a napnak bizonyos órái és
semmiféle ehhez hasonló külsőséges semmitmondó lim-lom az itt hallott igazság útjáról ne
vezessen benneteket tévútra.
4. Mert mindez eddig csak előkép volt ahhoz viszonyítva, ami most a legfényesebb
világosságban mint a legtisztább és fedhetetlen igazság áll előttetek, csak mint egy óriási
jelmondat volt a föld széles talajaira írva, egy nagy levél, amit a mennyei Atya írt a földön lévő
gyermekeihez s amely most pecsét nélkül nyíltan áll előttetek és azt ti mindnyájan könnyen
elolvashatjátok. De ennek a levélnek megszűnt a további értéke és életet feltételező jelentősége!
5. Mert most már minden az Isten és a felebarát iránt való szeretet, de nemcsak
teóriákban, hanem csak cselekedetben és ehhez nem szükséges sem szombat, sem újhold, sem
templom, vagy meghatározott idő, vagy szőrmézett drága ruha, vagy esetleg hosszú imádságok,
vagy az ökröknek, borjaknak, bakoknak oktalan leölése és elégetése engesztelő áldozatképpen,
hanem csak az a szeretet, amit előttetek oly gyakran felfedtem.
6. Tehát tanításaim terjesztésekor soha, de soha ne lanyhuljatok akármilyen régi
törvényeket emlegetnek, sőt még az eledelek megváltoztatásában sem, mert ami a szájon
mértékkel bemegy, az nem szennyezi be az embert soha, hanem, csak az, ami a szívből a szájon
át felebarátunk kárára jön, és akkor ezzel a tanítással több áldást és igaz üdvösséget fogtok tartós
időre adni az embereknek, hogy az ezer és még egyezer esztendő múlva is éppoly tisztán fog
fennállni, mint ahogy Én azt most adom nektek.
7. De ha az Én tanításommal holmi régi szertartásokat fogtok összekapcsolni és
bizonyos emléknapokat fogtok megtartani és egy kicsit hozzáadtok a templomból is, az évről-
évre nagyobbodni fog és évszázadok múlva az előttetek ismert Augias istállójává lesz, amit
azután csak újból egy általános ítélettel lehet megtisztogatni.”
132. FEJEZET
Az Úr tanításai tisztán és minden

Szertartás nélkül. Az Úr testet öltésének
fő oka - a törvény igájának megváltása
a szeretet által, amely az Isten gyermekségének
szabadságához vezet ……
1. Az Úr: “Én ezzel egy isteni és élettanítást adok nektek, amely minden ceremóniától
olyan távol áll, mint az egyik mennyei pólus a másiktól: ennek nincs szüksége sem szombatra,
sem templomra, sem imaházra, böjtre, külön Áron és vesszőre és a kabátra, kétszarvú fejfedőre,
sem frigyládára, füstölő edényre, emberi áldásra, még kevésbé az átok vizére.
2. Ebben a tanításban az ember önmagában minden a mindenben és semmi egyébre
nincs szüksége, mint csak önmagára.
3. A régi példázatos tanításokban az embert úgy ábrázolták, mint magát egyre jobban
nemesítő és igaz szellemi emberré fejlesztő lényt s ezért szükség is volt, hogy őt a szellemnek
megfelelő formákkal, edényekkel és szertartásos eljárásokkal ábrázolják.
4. De ebben az új tanításomban az ember egy pontra van önmagával egyesítve, éppúgy
mint Én Magam minden előző, ős örök és végtelen Istenséggel egy pontban egyesítve állok
előttetek, hogy Magam mondjam el nektek, hogy ez időtől kezdve Isten Országát és annak
igazságosságát nem a jeruzsálemi templomban vagy a Garicim hegyén kell keresni és Istent ott
imádni, hanem ezentúl istentiszteletet mindenütt lehet gyakorolni, ahol csak ember létezik!
171
5. Az emberi szív lesz ezentúl az egy, igaz Isten élő temploma és egyedül csak a
tevékenykedő szeretet lesz a valódi Istentisztelet s az Isten iránt való szeretet lesz kizárólag az Ő
igaz imádása!
6. És mivel az Isten iránt való szeretet a tevékenykedő felebaráti szeretet nélkül és ez az
Isten iránt való szeretet nélkül el nem képzelhető, tehát a szeretetnek ez a két faja alapjában véve
mégis csak egy szeretet, tehát Istennek egy és ugyanazon imádása.
7. És aki ezt önmagában bírja, az mindent bír s a saját szívében egyesítve bírja az összes
törvényeket valamennyi prófétával együtt s így semmi egyébre nincs szüksége.
8. Én ezennel hatályon kívül helyezem mindazt, amit Mózes régi összes törvényeivel
együtt fennáll, nem azért, mintha ezentúl többé nem kellene figyelembe venni - távol legyen
Tőlem! Hanem csak annyiban, mivel mindez ideig földi büntetések szabályozták, hogy az ember
így vagy úgy cselekedjék; mert a törvény minden embernek szüntelenül a nyakán ülő bíró volt,
melynek folyton fenyegető ítélete alól egy ember sem vonhatta ki magát.
9. És ha az ember állandóan a törvény terhének nyomása alatt áll, kétségtelen, hogy
szüntelenül leigázza a törvény; márpedig ha valaki törvényben áll, az szellemileg holt és
száműzve van a benső isteni életszabadságtól.
10. Csak, ha a törvény az embernek saját tulajdona lesz és lelkének szabadságát
legszabadabb akaratától teszi függővé, akkor szűnik meg számára minden törvény, átok és halál
és főleg ezért jöttem Én ebbe a világba, hogy az egész emberiséget megváltsam a törvény, ítélet,
átok és halál igája alól; és ezért veszem el Én azt, ami külsőséges és ezzel visszaadlak benneteket
valóban Isten gyermekeivé és hogy urak legyetek minden törvény és ítélet fölött.
11. És ha ti épp úgy mint egykor tanítványaitok, szüntelenül és változatlanul
megmaradtok ebben az irányban, akkor nem is lesz képes soha semmiféle törvény érvényesülni
feletettek, mert hiszen minden törvény felett fogtok állni. De ha egy vagy más dologban újból
valamely régi törvényhez alkalmazkodtok, vagy újból magatokra akasztjátok valamely régi
külsőséges vallás formáját, ezzel ti fogjátok a törvényt magatokra venni és a halál mindaddig
belétek markol, amíg saját akaratotokból fogtok a régiforma törvénye alatt állni. “
133. FEJEZET
A politikai állami törvényhez való viszony.

Intelmek az Isten gyermekei számára.
Példa - Maga Jézus.
Az önuralom helyezi az embert a törvény fölé …..
1. Mondja erre Roklus: “De Uram, mi lesz akkor a politikai törvények megtartásával?
Ezekhez mégis csak alkalmazkodnunk kell, ha az ember egyrészt még annyira ura is lett
magának. Vagy ezekkel a törvényekkel is úgy lehet tenni, mint a mózesi törvényekkel? “
2. Mondom Én: “De barátom! Hogyan lehet egy állam rendelkezéseit törvényeknek
nevezni? Törvény kizárólag az Isten kinyilatkoztatott akarata; az államtörvények azonban csupán
egy embernek igen változékony akarata és ezeknek más egyébhez nem lehet semmi közük, mint
csak legkülsőségesebb anyagi életkörülményekhez. Ha ezek jók, akkor szabad akaratoddal
méltányolni fogod és ha ezt megtetted el is fogadod s akkor már is ura vagy az államtörvényeknek
és általuk semmiféle ítéletben nem kerülhetsz. Ha pedig rosszak, akkor szabadságodban áll
magad tőlünk megszabadítani és odaköltözni, ahol bölcsebb törvények vannak, ahol a
törvényhozónak tanácsot lehet adni és őt törvényeinek néhány hiányos pontjára a legszelídebben
figyelmeztetni. Ha a tanácsot elfogadja, akkor nyugodtan ott maradhattok. Ha uralkodói gőgjével
nem fogadja el, akkor költözzetek tovább, mert a föld a nagy, sok országa, népe, birodalma,
királya és fejedelme van.
3. S ha egyszer bensőtök tiszta, akkor minden tiszta is lesz előttetek, mert a tisztának
azért tiszta minden, mivel ő, mindennek belát a mélyébe, ami annyit jelent mint: A látó előtt
172
nappal minden világos, sőt az éleslátó előtt még éjszaka sem fénytelen, míg a sötétnek minden
sötét s így a nappalnak sincs semmi előnye az éjszakával szemben.
4. Akinek tehát bensője tökéletesen rendben van, az úr minden rendetlenség fölött, ami ebben
a világban csak előfordulhat. S mivel az úr és bensejébe semminemű rendetlenség nem juthat,
tehát nyugodtan megállhat mindenféle politikai társadalomban bármilyen természetű is legyen
az, mert hiszen világosan látja, hogy lépését hova kell irányítania.
5. Hiszen Én Magam is most ezen a földön vagyok és külső személyem szerint
alkalmazkodom a római által előírt rendhez és még látszólag sem szegülök ellene s vajon
elveszítettem ezáltal az Én Legbensőbb Isteni Lényem rendjét? Óh, a világért sem! Én
változatlanul megmaradok Annak, Aki vagyok s tanácsomat is elfogadják, akik uralkodói
hatalmat tartanak kezeikben, és azért úr vagyok fölöttük és senki sem kérdi Tőlem: Uram, hogyan
hajtod ezt végre?
6. Higgyétek el Nekem, aki igazán úr lett saját maga fölött, az igen könnyen úrrá lehet
egy egész nép fölött és senki sem fogja azt mondani neki: Barátom, hogyan és miképpen tudod
ezt megtenni? Mert az emberek fogják őt azzá tenni, miután seregestől fognak sietni tanácsáért.
És mi egy bölcs törvényhozó? Mert aki törvényeket ad, az bizonyára úr lesz azok fölött, akikhez
törvényei eljutnak. Vagy Qurán, Mathael és Cyrénius, az Én nemes barátom, Kornélius, Faustus
nem uralkodók és parancsolók-e és mégis törvényeket fogadnak el Tőlem és Urunknak
neveznek?
7. És miért tették ezt? Azért, mert alkalmuk volt az igazságot, az erőt és hatalmat
Bennem megismerni! És amit Én most beszélek és cselekszem, sőt még sokkal többet és
nagyobbat fogtok cselekedni tudni és az egész földön ugyanezeket az eredményeket fogjátok
létrehozni.
8. Természetesen ehhez olyan bátorság kell, amely a halált nem féli. De hogyan is féljen
attól az, aki az örökélet meggyőződősét a legnagyobb biztonsággal magában hordozza és
bensőjében tökéletes úrrá lett az élet fölött? És így tudnia kell azt is, hogy előszöris ezek a testet
ugyan megölelhetik, de a léleknek és az örökélet szellemének nem árthatnak és másodszor, a
lélek nehéz testének elszakadása által összehasonlíthatatlanul nagyobb nyereséget élvez,
amelyhez hasonlót a föld minden kincse nem tudna előidézni.
9. Márpedig, aki erről lelke mélyéből tökéletesen meg van győződve, az talán csak nem
fog félni a testi haláltól; mert ha volna még félelme, akkor valóban hasonlítana ahhoz a
tévelyedetthez, aki azért sírna, mert megszabadítják őt kopott gúnyájától és annak helyébe
felöltöztetnék az örökélet világosságának köntösével. De mivel ez el sem képzelhető, tehát
megfelelő időben nálatok sem fog hiányozni a szükségletes bátorság.
10.Arra törekedjetek tehát mindenkinek előtt, hogy tökéletesen úrrá legyetek magatok
felett, mert akkor úrrá lesztek minden törvény, ítélet s minden világi törvény felett.
11. És ha ezt a fokot eléritek, akkor arra törekedjetek, hogy mindazok, akik az élet
legbensőbb rendjét általatok ismerik meg, hozzátok hasonlókká váljanak s akkor igaz
barátaitokká és testvéretekké lesznek és nem fognak más törvényeket hozni, mert veletek együtt
ők is befogják látni, hogy a legbensőbb élettörvény minden más törvényt kiszorít és
hasznavehetetlenné tesz! “
134. FEJEZET
Roklus gyermeknevelésre kér utasításokat.

Az Úr megadja a pedagógia alapvonásait
Mondja Roklus: “Uram! Mindaz, amit mondasz, a legtisztább arany, s mindezen igazságok
kézzelfoghatóan érthetők! Ilyenformán ezeknek a tanításoknak az örökkévalóságok
örökkévalóságáig gyémánt tisztaságukban meg kell maradniuk és intézetem további fejlődésében
és terjedésében ugyanúgy meg fog maradni, mert én és társaim minden igyekezetünket erre
fogjuk fordítani. De fennmaradt még egy rövid kérdésem, és ha tudni fogom, hogy ebben is mit
kell tennem, akkor minden dologban már a legtisztább rendben leszek, amiképpen ezt más módon
173
el sem képzelhetem. Ez a kérdésem a gyermekeknek a Te tanításaid szerint való nevelésére

vonatkozik. A gyermekeknél is lehetőleg kerüljük a tanítások képekben való megérzékítését?”
Mondom Én: “Mindenesetre! A képekben való előadás sehol sem hagy oly mély nyomot, mint a
gyermek kedélyében, s éppen ezért nagyon nehéz azokat onnan teljesen eltávolítani.
Először tanítsátok őket egészen mechanikus módon írni, olvasni, számolni, azután
magyarázzátok meg nekik a föld alakját és mutassátok meg mindennek alapját, már amennyire
azt felfogni képesek. Gazdagítsátok őket mindenféle hasznos tudásokkal, engedjétek
tapasztalatokat szerezni, ébresszétek fel bennük a lelkesedést minden jó és igaz iránt és higgyétek
el Nekem, hogy a gyermekek a jót és igazat sokkal előbb megértik, mint gyakran azokat a sok
esztelen, nagy terjedelmű tanításokat, amelyekből a mélyenfekvő igazságokat nekik kell
kibetűzni, ami őket kifárasztja és a további tanulásra elkedvetleníti. Egyébként mindebben az Én
Szellemem fog vezetni benneteket és a legfényesebb világosságban fogjátok látni, hogy mi a
tennivalótok. Van-e még közületek valakinek kérdeznivalója, akkor kérdezzen, mert
továbbutazásom napjához nagyon közeledünk, s Márkus már gondoskodik a reggeliről.”
Mondja Roklus: “Uram és Mesterem öröktől fogva! Hogy egészen őszintén szóljak - mivel
másképp nem is tudnék és akarnék - már nem tudom, hogy milyen kérdéssel terheljelek, mert
azáltal minden világossá lett, hogy az út megtisztult előttem. Természetesen még számtalan
kérdést intézhetnék Hozzád olyan dologban, ami eddig előttem homályos talány, de ígéretedből
azt is tudom, hogy idővel mindent meg fogok érteni, s így a további kérdezősködés egyenlő volna
az üres szalmacsépléssel.
A legfontosabb az, hogy az az út teljesen ismert előttünk, amelyen haladnunk kell, hogy elérjük,
ami után régen vágyódtunk, s hogy úrrá lehessünk magunk felett. Ha ezt elértük, akkor ezzel
mindent elértünk, de ha nem tudjuk elérni, akkor a részleges tudás keveset, vagy semmit sem
használ nekünk. A magam részéről valóban nem akarom másnak azt mondani, vagy tanácsolni,
hogy ne legyen több kérdése. Én pedig hálásan köszönöm, óh Uram, ezt a nagy világosságot,
amelyet kegyelmesen juttattál nekem, ezen túl egyedül a Tied legyen minden szeretetem és
tiszteletem! Jóságos engedelmeddel én most visszavonulok társaimhoz és arról fogunk
tanácskozni, hogy miként formáljuk át intézetünket a Te Nevedben, mert az eddigi szabályokat
onnan ki kell irtani és a Te Igéidet fogjuk cselekvő módon bevezetni.”
Erre Roklus indulni akar, Én pedig így szóltam hozzá: “Maradj, mert még van elintéznivalóm
Veled!”
135. FEJEZET
Az Úr Roklushoz - az esseusi intézet helyreállításáról

Roklus zavarba jön halott-támasztó intézetük miatt
Mondja Roklus: “Az egész társaságban talán nincs még egy, aki szívesebben marad Veled, mint
én. Ami Tőled ered, legyen az bármi is az, az én szívemnek legnagyobb gyönyör és üdvösség!
Valósággal égek a vágytól, hogy Tőled még többet megtudjak, s talán éppen intézetünk
helyreállítására vonatkozólag.
Mondom Én: “Igen, barátom! Valóban eltaláltad, van itt néhány dolog, amely munkádnál némi
aggodalmat fog okozni, s ami tanácsotokban egyenetlenséget idézhetne elő, ennél fogva jó lesz,
ha Én adok erre nézve néhány utasítást!
Mindenek előtt arról biztosítlak téged, hogy Rafael, az Én szolgám időnként el fog menni hozzád
és úgy tettel, mint tanáccsal segítségetekre lesz. A többi időkre nézve meg vannak határozott
utasításai és tudom, hogy földi tartózkodásom ideje alatt mi dolga van és hol fog tartózkodni. Ez
az Én jelenlegi biztosításom azonban csak a legrendkívülibb esetekre vonatkozik, amelyek
intézetetek átformálása alatt megtörténhetnek.
174
De hogy egyedül neked mi legyen a tennivalód, azt egész rövid utasításokban most fogom veled
közölni. Intézetetekben van még egy igen ravasz módon berendezett halott-feltámasztási osztály,
ez idő szerint éppen 107 gyermek van benne 3-tól 14 éves korig, akiknek több mint fele leány.
Ti most nagy zavarban vagytok, mivel emberplántáló intézetekben alig akad 20 hasonlatosság és
festett képeket küldöttetek a világ minden tája felé, hogy minden áron hasonló gyermekeket
vásárolhassatok. Küldötteitek azonban igen rossz üzleteket csinálnak, mert ha hasonló
gyermekeket találnak is, azokat semmi áron el nem adják, a nem hasonlóknak pedig nem vehetik
használt. Mit szólsz ehhez az ügyhöz?
Erre Roklus alaposan megvakarja fültövét, s így szól: “Uram, ha így áll a dolog, ami igen
könnyen érthető, akkor az intézet igen szorongatott helyzetben van. Nagy balgaság volt,
mégpedig az én akaratom ellen, hogy egyszerre annyi halott gyermeket vegyenek fel. De a mi
első üzletvezetőnk nevezetesen a gyermekeket új életre keltő osztályon arról biztosított, hogy a
dolog igen jól fog menni, ámde a dolog csakhamar másképpen alakult. Alig találtunk 20
hasonlatosságot és mi lesz a többivel? Ezeket azzal a lámpással kereshetjük, amellyel egykor a
cinikus Diogenes az embereket kereste fényes nappal. Üzletvezetőnk természetesen minden
irányba jól megfizetett ügynököket küldött ki, de ha a dolog így megy, akkor egész intézetünket
velünk együtt el fogja mindenki hagyni, és kénytelen leszünk az irigy és féltékeny farizeusok
gúnyos nevetései között a legnagyobb zavarba kerülni, s méghozzá ezúttal úgy tudom azoknak a
farizeusoknak néhány gyermeke is közöttük van, akiket a féltékenyek szintén ránk akarnak
uszítani. Jaj, jaj, ez valóban igen kellemetlen helyzet és jelenlegi szilárd elhatározásomban, hogy
mindig csak a Te Nevedben fogok működni, nagy akadályokat gördíthet. Hogyan lehetne ebben
az esetben okosan cselekedni? Megáll az eszem! Te, óh Uram bizonyára kisegíthetnél bennünket
zavarukból, ha ez szent Akaratoddal egyeznék és talán meg is tehetnéd, mivel bennünket
intézetünkben tudtunkkal és akaratunkkal semmiféle gonosz szándék nem vezetett.
A mi ártatlan tudatlanságunkat Te, mint a legnagyobb szeretettel teli Isten, Urunk és Mesterünk,
nem róhatod fel bűnül. De ha a Te soha meg nem mérhető igazságosságod rajtunk mégis általunk
előidézett foltokat találna, amiről valóban nem tehetünk, akkor a Te még kevésbé megmérhető
Szereteted elégséges ahhoz, hogy azokat letisztítsa. Én és főtársaim minden reményünket Beléd
helyezzük, és a legnagyobb szilárdsággal bízunk abban, hogy Te minket ezúttal ebből az óriási
zavarból ki fogsz segíteni, amiért a legforróbb ígéretünket tesszük arra nézve, hogy minden
időben az lesz legfőbb igyekezetünk, hogy szent Igéidet minden idők számára oly tisztán őrizzük
meg, amint azokat most Tőled szívünk legnagyobb hálaérzései közepette hallottuk.
Mondom Én: “De miért nevezed te ezt óriási zavarnak, amikor a legkézzelfoghatóbb módon
megkaptad a legnagyobb segítségemnek mindenkori biztosítását? Mert ha Én valakinek valamit
ígérek, azt még sokkal biztosabban megtartom, mint amilyen biztosan kell a napnak minden nap
megvirradnia, és a földnek felét megvilágítania akár derűs a föld felülete, akár felhős, vagy köd
borítja. Mikorra kell annak a 107 gyermeknek élve visszatérni a szülői házba?” Mondja Roklus:
“Uram! Mit válaszoljak, mit tudjak én Neked erre mást felelni, mint: “Óh Uram! Hiszen Te
ismered minden dolgunkat, s ezzel együtt bizonyára balgaságainkat is!” Mondom Én: “Úgy van,
nagyon helyes feleletet adtál, s valóban igen nagy balgaságot követtetek el azzal, hogy a ti koholt
feltámasztásotokra igen rövid határidőt adtatok. Benneteket néhány szerencsés kísérlet
felbátorított, s így ebből azt a tapasztalatot vontátok le, hogy intézetetek számára a lehető
legrövidebb feltámasztási határidő nemcsak a legkevésbé költséges, hanem a legajánlatosabb is,
mert az egész dolog csodálatosságban nyer, és magától értetődik, hogy fokozza a tekintélyt is.
Ha elég hasonló gyermeketek volna, akkor a ti nézetetek szerint a dolog még talán kivihető volna,
de mivel hogy ebből a célból éppen a legfőbb dolog hiányzik a ti dicséretes csalásotokhoz, tehát
érthető, hogy ez által óriási zavarba jutottatok. Én természetesen kisegíthetnélek benneteket nagy
zavarotokból, de hiszen akkor Nekem csalni kellene segíteni és lássátok, ez már mégsem megy,
akármennyire kedvesek vagytok is Nekem. A dologhoz mérten tehát egészen máshoz kell
folyamodnunk.
175
136. FEJEZET
Jozse halottaiból való feltámasztásának története. A gyermekek korai haláláról. Rafael kisegít
a zavarból. Az Úr megtiltja a halottak csaló módon való feltámasztását, magyarázatokkal. A
betegek gyógyításának engedelme. Bepillantás a túlvilágba, a reinkarnáció nehézségei.
Roklus védekezései. Tanítások a túlvilági állapotokról.
Példa a kakukkról.
Az Úr: “Nézd ott Cyrenius baloldalán - aki most kissé szunnyad - egy fiú ül, neve Jozsé. Ez már
több mint egy esztendő óta sírban feküdt és csontjain nem volt hús. Nem messze Názárettől egy
kriptában feküdt és Én visszaadtam az életét és senki sem látja meg azt rajta, hogy a sírban már
teljesen feloszlott.
Amit ezzel megtettem, ugyanezt megtehetném a te 107 gyermekeddel is, sőt most ezen a helyen
a legrövidebb pillanatok alatt és ez nem sokat segítene rajtatok, mert ez által a gyermekek a
kitűzött határidő előtt jutnának vissza szüleik házába. Tehát a határidőket pontosan be kell tartani,
hogy ennél a dolognál újabb hazugságot ne kövessetek el. Annak idején eljön majd az Én szolgám
hozzátok és a valóságos gyermekeket, természetesen kissé az Én Rendem ellenére vissza fogja
hívni az életre, mégpedig ebből a célból meghívott szüleik jelenlétében, hogy ők is mintegy
hatalmas lökésre felismerjék szörnyű vakságukat, és hogy tudatára jöjjenek annak, hogy most
elkövetkezett az Isten Országa.
S amit ez alkalommal mondanod kell, valamint ott, ahol Én is jelen leszek testben, a szádra
helyezem, de arra nagyon komolyan figyelmeztetlek téged, hogy sem most, sem a jövőben, sem
te, sem intézetetek többé gyermekeket feltámasztás céljából a világ kincséért fel ne vegyetek.
Mert ha Én egy gyermek halálát jóváhagyom, annak igen fontos háttere van, s az Én Akaratom
és Rendem ellen volna az ilyen gyermeket a földi életbe ismét visszahívni.
Ami ezt a 107 gyermeket illeti, annak esetét már régóta előre láttam, ennél fogva feltámasztásuk
nem történik az Én Akaratom ellen, s tágabb értelemben véve Rendem ellen sem. De a jövőben
az ilyesminek nagyon ritkán szabad előfordulnia és csakis akkor, ha téged vagy valamely
utódodat erre közvetlenül az Én Szellemem szólít fel.
Beteget egyszer, kétszer, sőt háromszor is meggyógyíthattok, amennyit akartok, de a földi test
elhalásának feltámasztásával többé ne foglalkozzatok, mert ezzel az anyagi testből felszabadult
lelkek között borzalmasabb dolgot követtek el, mint a legrosszabb gyilkos, vagy útonálló az
olyan emberekkel szemben, akiknek idejüket ezen a földön még le kell élniük.
Milyen nagy szerencsétlenségnek tartjátok ezen a földön azt, ha valakit megölnek! De ennél
ezerszerte nagyobb szerencsétlenségnek tekintik a túlvilágon, ha egy ott lévő felszabadult lelket
visszakényszerítenek halandó bűzös és nehézkes testébe! Azzal tehát senkinek jót nem tesztek,
ha visszahívjátok ismét földi életébe.
Léteznek ugyan a túlvilágon olyan gonosz lelkek, akiket egyenesen ördögöknek lehetne nevezni,
az ilyenek sorsa a túlvilágon ezerszerte rosszabb, mint a földön a legszegényebb, legalsóbb
üldözött koldusnak. De ezek közül, akiknek számát arab számítás szerint 10.000 millióra lehet
becsülni, egyetlen egy sincs, aki ezt a földi utat még egyszer meg kívánná tenni. S ha ezek a
szerencsétlenek nem akarnak többé ide soha visszatérni, mennyivel kevésbé azok, akik
boldogságban élnek. Ennél fogva jól jegyezzétek meg amit mondottam, és ne támasszatok fel
soha többé halottakat! Megértetted ezt?”
Mondja Roklus: “Igen Uram! Ezt nagyon jól megértettem és nem is tudok eléggé hálás
köszönetet mondani, hogy ilyen rendkívüli módon kisegítesz bennünket határtalan zavarunkból,
de mi feltámasztási üzletekkel amúgy sem foglalkoztunk soha, mert feltámasztásaink alapjában
véve nem voltak egyebek, mint titkos csalások a gyászoló emberiség javára, már amennyire
akkor korlátolt értelmünkkel ezt az emberek javának képzelhettük. Ebből alapjában éve igen
176
kevés hasznunk volt, mivel embernevelő intézetünk fenntartása és a gyermekek időnkénti

vásárlása hihetetlen sokba került.
A mi feltámasztásunkkal az emberek a nagy túlvilágon bizonyára semmiféle nagy zavart nem
szenvedtek, s úgy vélem, hogy ezt a kis csalást leszámítva a lelkek birodalmával valami zavaró
gonoszságot sem követtünk el, mert hiszen az elhaltak lelkeit mi sohasem kényszeríthettük arra,
hogy ebbe a testi világba visszatérjenek.”
Mondom Én: “Ez igaz ugyan, de ezzel a manipulációval a szellemvilágban mégis okoztatok
zavaró hatást, mert az elhalt gyermek visszavonhatatlanul a szellemvilág polgára lett. Idők
múltán ezeknek szülei, később a hamis gyermekek is. A túlvilágon kedvező körülmények között
az ilyenek rendesen összekerülnek. Most gondolkozz e fölött te is egy kissé.
Mert odaát mindaz, ami ebben a világban még oly elrejtetten történik, a legapróbb részletéig
nyilvánvalóvá lesz, és amit az ember itt a földön a legnagyobb titokban és elrejtve cselekszik, azt
a túlvilágon a háztetőkről fennhangon fogják kinyilatkoztatni éspedig milliók szeme és füle előtt.
Most képzeld el magad, mint új életre-támasztót ilyen leleplezés közepette. Hogyan éreznéd
magad ilyen helyzetben?
Ha az emberek rendkívül korlátolt észlelő képességükkel már ezen a földön elkövetett vétségeket
is oly jól ismerik, megbírálják, elítélik, s végül alaposan megbüntetik, amihez többnyire minden
benső igazságérzetet nélkülöznek, mennyivel inkább történik ez odaát, ahol az igazság, mint az
erők leglegyőzhetetlenebbjeinek egyike mindenek felett áll!
Lásd, a kicsiny ragadozó madarak között van egy, amely nevét énekétől nyerte, tehát kakukknak
hívják. Ennek a madárnak költési restsége ösztönszerűleg veleszületett, ennél fogva tojásait,
amikor csak teheti, különféle madarak fészkeibe rakja, s nem kíméli még a verebét sem. És
amikor ezek a szegény madarak azt látják, hogy a magukhoz hasonlók helyett a tojásokból
kakukkok kelnek ki, még ezek az értelmetlen állatok is egészen meghökkennek és igyekeznek a
fészektől egyre jobban távolmaradni, és ha meghallják a kakukk szavát, seregestől repülnek feléje
és utána mindenféle elképzelhető módon, üldözik és csúfolják.
És ha az ilyen értelemnélküli, csupán ösztönszerű intelligenciával felruházott állatok
megbosszulják magukat a csalón, mennyivel inkább fennáll ez az eset az értelmes embernél és
még annál is inkább a szellemeknél, akik között csalás soha elő nem fordulhat, miután áttekintő
képességük tökéletesen megtisztult.”
137. FEJEZET
További betekintések a túlvilágba. Az esseusi csodaszédület. Az újonnan átszervezett intézet

tiszta isteni alapelve. A világosság Európában való terjedésének megjövendölése
(keresztények és szabadkőművesek), az utóbbinak áldásai, ennek építő-missziója. Feltételek:
abszolút igazságosság szóban és cselekedetben. Mennyiben volt az Úr az esszeusok tagja a
múltban és a jelenben?
Az Úr: “Ebből láthatod, hogy odaát minden nyilvánvalóvá lesz és kell is lennie, különben a
szellemek megszámlálhatatlan sokasága és különféle egyesületei nem létezhetnének. Most az a
kérdés, hogy ezt milyen arccal fogadja az, aki itt e földön az emberek között csodatételei által
nagy tekintélyben állott és odaát a túlvilágon csakhamar világosan kitűnik, hogy csodatettei mind
közönséges csalások voltak, és ha az a csalás magában véve még oly jó szándékú volt is, de mégis
meg kellett fizetni és a vak vásárlónak, mint valódi árut adatott el, mégpedig gyakran igen drága
pénzért.
És lásd, csak ez és semmi egyéb nem volt a ti feltámasztó eljárásotok különösen a gyermekeknél,
mert a ti hónaponkénti nyilvános feltámasztásotok ismert katakombaszerű épületeitekben igen
vastag szélhámos kombinációtok volt - ha már erről beszélünk - mert hiszen erre a célra
embereket tartottatok zsoldért, akik hónaponként egyszer ezekben a koporsókban halottakat
177
ábrázoltak, akik az előttük ismert vezényszóra a sok vakon hivő néző szemeláttára a koporsókból
felemelkedni és onnan azonnal eltűnni tartoztak, nehogy a nézők és csodálkozók hogylétük,
nevük, vagy tartózkodási helyük felől kérdezősködhessenek.
Tudod, ez a madárcsalogatáshoz hasonló csalás annyira közönséges, hogy nem érdemes rá szót
vesztegetni, de hogy általa sokan arra indíttattak, hogy elhalt kedves gyermeküket nektek
feltámasztás végett átadják, tehát mégis számításba jön és igen alkalmas arra, hogy odaát a
túlvilágon nagyon sok kellemetlen pillanatot szerezzen nektek.
De, amint mondottam már, mindazt, ami nálatok eddig megtörtént, Magamra akarom vállalni és
helyettetek mindent jóvá akarok tenni, de a jövőre nézve sem az egyik, sem a másik, ami a
csalásnak legkisebb nyomát is magán viseli, intézetetekben a világ semmi pénzéért elő nem
fordulhat, ha azt akarjátok, hogy állandóan kézzelfogható módon közreműködve szellemben
megmaradjak köztetek az idők végezetéig.
Csak a legnagyobb szeretet és igazság uralkodjék ott és a legcsekélyebb csalás se forduljon elő
benne, s akkor ez az intézet minden időben fenn fog állni, és ha néha akadnak sötét és irigy
üldözői, mégsem lesznek képesek neki sohasem ártani.
Igaz ugyan, hogy ebben az országban nem fog soká fennállni, amiképpen az Én tanításaim sem,
mert ezt az országot a legsötétebb pogányok fogják szertetiporni.
Európa lesz a főszékhelye egykor mindazoknak, akik az Én Nevemben hisznek és remélnek, s
akkor ti is több fiókintézetre fogtok oszolni más és más uralkodók alatt szeretve és tisztelve,
némelyek alatt csak megtűrve, csupán néhány szellemileg vak fog benneteket kiűzni
országukból. De akik ezt megteszik, azokat egyéb szerencsétlenségek fogják szorongatni, amitől
nem egykönnyen szabadulnak meg! És ezek az országok, amelyek csupán csak megtűrnek
benneteket, szintén nem fognak majd ragyogó jólétben élni.
És ezt, mint valóságos áldásos eseményt kötöm lelketekre, hogy mindig maradjatok meg igaz
építőmestereknek, és ahol szeretettel és tisztelettel fogadnak el benneteket, az az ország szilárd
és tartós alapokon fog állni.
Nem orvosokká akarlak Én a jövőben tenni titeket, hanem építőmunkásokká, akik mindenütt a
legerősebb drágakövekből egy új Mennyei Jeruzsálemet építenek és a nevezett városban sok
dicsőségteljes lakhelyet, amelyek építkezése most kezdődött és ti az elkezdett fal nyomán tovább
építkezzetek!
És mivel ti az Én kőműveseim és szabad építőmunkásaim vagytok, s azt akarom, hogy Országom
erős drágakövekből épüljön fel, tehát ti és te, Roklus barátom könnyen beláthatod, hogy
közönséges mész-, homok- és égetett köveket nem használhattok. Ezek alatt értem a különféle
hazug és csaló műveket, amelyek mindörökké nem állhatnak fenn! Csak a legtisztább és
legmakulátlanabb igazság az a gyémántkő, amely az örökkévalóságokkal állandóan és egyenlően
dacol!
Sokszor kerültök majd olyan kísértésbe, hogy más arcot mutassatok, mint amilyent
igazságszeretetek szerint mutatnátok, de ne engedjétek elcsábítani magatokat, és ne csaljatok
meg senkit szemeitekkel, hanem mindabból, amit cselekedtek és abban, amik vagytok,
nyilatkozzék meg a legtökéletesebb igazság, és akkor mindig elvárhatjátok az Én Kegyelmemet,
Hatalmamat és Bölcsességemet.
Ne ígérjetek senkinek olyasmit, amit később bizonyos okok miatt nem tudnátok teljesíteni, mert
bizony mondom nektek: Semmi sem érinti az embert és az őt szorongattatót keservesebben, mint
a neki tartott ígéret, melyet azonban csendesen elhallgatva nem teljesítenek, mert ha nem kapott
volna ígéretet, nem is számított volna rá, s más vállalkozásba fogott volna, amivel más segítséget
vagy hasznot szerzett volna magának, de mivel szilárdan bízott abban az ígéretben, amit neki
tettek, de nem tartottak meg, ezáltal kétségbeejtő helyzetbe került, s csalódottan és szomorúan
ült 2 szék között a pad alá és átkozta azokat, akik ígéretek által a legnagyobb szerencsétlenségbe
döntötték.
178
Tehát ha valakinek valamit ígértek, azt még földi életetek árán is meg kell tartanotok, különben
Én maradandó tagja nem lehetek intézeteteknek. Gondoljátok meg jól, hogy Ki Az, Aki nektek
ezt a parancsolatot adja! Ő Örök Ura mindannak, amit életnek és halálnak nevezünk. És ha nem
is torolná meg ebben a világban, de egész bizonyosan a másvilágon, ha az egyik ember a
másikának valamit ígér, de azt valamely önző oknál fogva nem teljesíti! Ha valaki neked
szolgálatot tesz és te az ígért bért, megtagadod tőle, ezzel sokkal nagyobb bűnt követsz el, mintha
valakit megloptál volna. Ha munkáját lanyhán és rosszul végzi el, te figyelmeztetheted erre és
megmondhatod neki, hogy a jövőben ilyen díjazásra többé nem számíthat, ha elvállalt munkáját
megfelelő szorgalommal nem végzi. De a még oly lanyhán elvégzett munkájáért szavadat meg
kell tartanod, hogy ebből megtudja, hogy benned a szellem teljes igazságban él és uralkodik.
S ennél az oknál fogva akarom Én ezt a 107 halott gyermeket a teljes igazságban feltámasztani,
hogy ne álljatok, mint hazugok és hűtlen ígérők azokkal szemben, akiknek elhalt kedvenceik
feltámasztását a legforróbb igazsággal ígértétek! - De a jövőben nagyon komoly szedjétek össze
magatokat.
Mert mindazt, amit az Én könnyen teljesíthető tanácsom ellen fogtok tenni és vállalni, azoknak
igen rossz gyümölcsei nem fognak elmaradni.
Talán oly nehéznek tűnik az előttetek, hogy annyira elgondolkozol felette? Mondd csak nyíltan
és fennhangon, hogy van-e ez ellen valami kifogásod, mert most még személyesen együtt
vagyunk és megtárgyalhatjuk a dolgot, ami a jövőben nehezebb lesz, mivel a jövőben nem
egyhamar fogunk személyesen találkozni. Beszélj tehát, és Én hallgatlak!”
138. FEJEZET
Roklus kételyeinek áradata, diplomatikus módon az okos, jó szándékú cselekedeteket nem

tartja csalásnak, stb. példákkal; úgy véli, hogy a meztelen igazságtól mindenki visszariad, s
azért burkoltan kell azt beadni.
Mondja Roklus: “Mindaz, amit Uram Te most beszéltél, nagyon is igaz és nem lehet ellene
semmi kifogásom. De hogy Te azt is szigorúan ellenzed, ami a csalásnak a leghalványabb
látszatát is magán viseli, még ha általa az embert úgy fizikailag, mint szellemileg valóban
segítené, ez nagyon gondolkodóba ejt engem, mert ezer tapasztalatom sziklaszilárdan igazolja,
hogy igen sok emberen nem lehet másképpen segíteni, csak egy okosan kieszelt csalással, amit
én nem is nevezek csalásnak, tisztán csak bölcsességnek.
Őszintén szólva Uram, az én földi tapasztalataim szerint egynémely emberen nem segíthetünk
másképpen, mint egy jó szándékú csalással. A gyermekeket már kezdettől fogva meg kell csalni,
mert másképpen nem lehet velük semmire sem menni, s mit használna az ember nekik, hogyha
mindjárt eleitől a legtisztább igazsággal nevelnénk őket? Én már egy korábbi alkalommal a
dolgot, mint ember apróra széttagoltam és világosan rámutattam, hogy a magam részéről
sohasem voltam azon, hogy egy embert vesztére rászedjek, hanem mindenkor csak jóhiszeműleg
és ezt azért tettem, mert jó előre láttam, hogy ezt vagy azt az embert más módon semmiképpen
nem lehet megközelíteni. Ha ezt, óh Uram szintén bűnül rovod fel, akkor igazán nehéz még
embernek is lenni.
Mondjuk például: Mint pogány megyek valahová az úton és találkozom egy teljesen vak, de
szigorú óhitű zsidóval, akinek vakbuzgó templomi fanatizmusa mindenkiben egész légió gonosz
ördögöt sejt, ha őt egy pogány tudtával megérinti, ezzel egy egész évre tisztátalanná lesz és ilyen
képzelt állapotában a legboldogtalanabb ember, mert a templom javaiban és óriási
gazdagságában nem vehet részt. Már most ha ő azt kérdezi tőlem, hogy ki vagyok, én pedig
megmondom neki, hogy pogány, akkor inkább minden kínszenvedést elvisel, minthogy egy
életveszedelemmel járó hegyi úton általam átvezettesse magát. De ha én minden kétséget kizáró
hangon azt mondom neki, hogy én is egy jeruzsálemi zsidó vagyok, akkor örömmel fogja kezét
nyújtani és a leghálásabb köszönetek között fogja megengedni, hogy azon a veszedelmes
útszakaszon átvezessem. Ha a szegény vakkal odaértem, ahol további haladásában semmi
179
veszély többé nem fenyegeti, és amikor már otthonának közelébe ér és többé el nem tévedhet,
akkor elköszönök tőle, és vidáman folytatom utamat. A vak zsidó egész életében sohasem hall
többé felőlem és nem is fogja neki senki sem megmondani, hogy ez az ember, aki őt egykor azon
a veszedelmes úton átvezette - pogány volt. És most mondja minden értelmes és becsületesen,
jóindulatúan gondolkozó ember, hogy ez a minden tekintetben ártatlan hazugság nem okosabb-
e, mintha a szegény embernek megmondottam volna az igazságot, hogy pogány vagyok?
Én erre neked és mindenkinek ezerszer a szemébe mondom, hogy egy ilyen szükség hazugságot
csupán a farizeusi testületnek egy sárgaságba esett és teljesen elmebeteg bolond tagja nyilváníthat
bűnnek, de egy kissé is értelmes ember soha, egy Isten pedig a legkevésbé, mert hiszen annyira
különbözőek nem lehetnek az itteni és a túlvilági életnézetek, hogy azt, amit a tiszta értelem ezen
a földön jónak és méltányosnak kénytelen elismerni, annak a szellemvilág homlokegyenest az
ellenkezőjét ismerje el. Mert ha a túlvilágon a tiszta szellemnek sötét és fekete az, amit itt egy
jóakaratú lélek mindig fehérnek és fényes világosnak lát, akkor vagy ez, vagy a túlvilági élet a
bolondok házába való! Uram! Te ismered jól egész életemet bölcsőmtől kezdve, és igen nehezen
fogsz életem folyásában egy olyan pontot megjelölni, amelyben én bárkinek is rosszat, vagy kárt
akartam volna. Ha ez bebizonyítható, akkor ezer átok érjen engem a Te mindenható isteni
szádból! De ha mégis bűnös lettem azáltal, hogy én különösen gyengébb elméjű embereknél
kénytelen voltam diplomatikusan eljárni, mert szívem indíttatására, de főleg emberi
megismerésem alapján jónak láttam, hogy valakivel jót cselekedjek, akkor nyíltan be kell
vallanom, hogy igazán nehezemre esik embernek lenni, és arra kérlek, hogy a Te
Mindenhatóságod erejével változtass engem szamárrá, és én nagyon hálás leszek érte.
Az én, természetesen csak emberileg értelmes véleményem ez: Minden ember legjobb tudása,
megismerése és lelkiismerete szerint tegye mindig azt, amit a legjobbnak lát. Legyen szelíd,
békülékeny és a szegény, szenvedő emberiséggel szemben tegyen az ember minden erejéből jót,
s akkor cselekedetét Isten is helyesnek, jónak és rendhez méltónak fogja tekinteni, mert
semmiféle Isten nem fog az embertől, mint teremtményétől többet kívánni, mint amennyi
képességet Ő maga helyezett belé. Vagy lehetséges az, hogy egy magasságos bölcs Isten,
műveitől többet követelhet, mint amennyi képességet Ő maga helyezett azokba? Én azt hiszem,
ez igen nehezen menne, s körülbelül olyan volna, mintha valaki egy egészen kicsiny, alig egy
veder tartalmú hordóból vagy tömlőből 10 veder vizet akarna kimeríteni! Kérlek tehát Uram és
Mesterem, hogy erre a pontra nézve világosíts fel, mert miként az imént véltelek megérteni, úgy
a Te tanításod szerint semmiféle értelmes emberi lét el nem képzelhető ezen a földön.
Igen, a szent igazságot az embereknek meg kell ismerniük, amiképpen azt a házat, annak rendjét
és igazságosságát, amelyben laknak, és ahol a Te ígéreted szerint örök időkig lakniuk kell, de a
meztelen, még oly tiszta igazság legalább előttem, habár igen üdvös, de egyébként nagyon keserű
orvosságnak látszik, amit minden csak egy kissé is érzékeny íny azonnal kiköp, amint
megérintette, és mit tehetünk ilyenkor? Az ember a keserű orvosságot beburkolja valami édes
vagy kellemes ízzel, és a beteg lenyeli azt anélkül, hogy kellemetlen érzéseket idézne elő
gyomrában, ahol csakhamar meg is kezdi gyógyító hatását. Úgy vélem, hogy így kellene
eljárnunk az igazság terjesztésével is! Az ember ne adja be soha másként - különösen kezdetben
- mint burkoltan és csak lassan, fokozatosan leplezze le, akkor véleményem szerint a legjobb
hatás nem fog elmaradni. De ha az ember mindjárt leleplezve meztelenül adja be, akkor igen
gyakran, sőt a legtöbbször több kárt okoz, mint hasznot.
Én nem akarok itt a mi természetes csodánk szépítésére szót vesztegetni, és magam is
meggyőződve azon a véleményen vagyok, hogy merészségünkkel nagyon is messze mentünk, de
azt a legtisztább lelkiismerettel hozzáfűzhetem, hogy mi, magunk sohasem ártottunk senkinek,
hanem jól megfontolt tudásunkkal rendesen kettőzött hasznot szereztünk. Először a lesújtott
szülők könnyeit szárítottuk fel, amiben bizonyára semmi rossz nem lehet. És másodszor, teljesen
szegény szülők gyermekeit egész földi életükre elláttuk, és arra a meggyőződésre hoztuk őket,
hogy gazdag emberek házánál a jelenlegi világrend jobb szokásaihoz mérten jobb nevelésben
részesültek, míg náluk a legnagyobb szegénységben, minden műveltség nélkül valószínűleg,
mint emberhez hasonló állatok nőttek volna fel, mint ahogy a jelenlegi időkben az ilyen
180
példákban nincs hiány. Nem száll le a fényes mennyből angyal, és az ilyen szegény félállatokat
oktatva nem veszi pártfogásba, és ha mi, nyilvánvalóan jobb és műveltebb emberek akaratunk,
megismerésünk és lelkiismeretünk szerint jót teszünk egy ilyennel, akkor az a veszély fenyeget,
hogy az Isten előtt vétkezünk, és hogy bennünket az emberek csalónak nyilvánítanak? Uram és
Mesterem, Neked könnyű jól beszélni és tanítani, mert a Te Akaratod igazgatja az egész
végtelenséget, de mi, gyenge emberek, akik semmik sem vagyunk Veled szemben, mindig csak
nyomást érzünk, de megkönnyebbülést soha és ennek tetejébe egykor a túlvilágon még a
legrosszabbakat várhatjuk el.
Uram és Mesterem, valóban a Te tanításod az imént egészen felemelt és telve voltam
üdvösségteli várakozással, most azonban teljesen le vagyok sújtva, és nem ismerem ki magam,
mert olyan dolgokat kívánsz tőlem, melyeknek teljesítésére az én értelmem nem elégséges,
értelmem ellen pedig nem tudok cselekedni.” Ezután Roklus elhallgat, és nem szól többé.
139. FEJEZET
Az Úr megmagyarázza Roklusnak látszólagos ellenvetéseit. Fontos missziós- és

életintelmek. Az értelem joga. Az igazságos okosság.
1. Erre azt kérdi Tőlem Cyrenius: "Mi történt most egyezerre? Roklus eddig valóságos szilárd
alapkő volt az új szent város megépítéséhez és most egyszerre teljesen megváltozott, dacára
annak, hogy segítségedet minden tekintetben megígérted neki." Mondom Én: "Ez azért van, mert
még nem értett meg Engem teljesen, de Én láttam ezt, s ezért helyeztem őt ebbe az állapotba,
hogy ez a kétely még felszínre kerüljön benne. A dolog azonban nemsokára másképpen fog
alakulni, amiről csakhamar meggyőződhetsz."
2. Ekkor Én barátságos arccal Roklushoz fordulva így szóltam: "De kedves barátom, ha te a
dolgot egészen ferdén fogod fel, akkor még az Isten sem tud rajtad segíteni, ha azt, amit előbb
már megértettél, utólag egy magasabbrendű megvilágítással szemben ellenkező módon állítod
be. A dologban a legérdekesebb az, hogy a legnagyobb komolysággal éppen azt állapítod meg,
amit Én tulajdonképpen tőled elvárok. Ha Én az imént a kígyók és rókák ügyességét ajánlottam,
hogyan jutna eszembe azt most megtiltani? Hogy a gyermekeket másképpen kell kezelni és
oktatni, azt már a tegnapi napon terjedelmesen megmagyaráztam, és ha mindennél nem is voltál
jelen, akkor az Én gyors írnokom révén úgyis minden kezeidbe jutott, s már nem marad hátra
semmi, ami téged valamely dologban megtéveszthetne és olyasmiről, ami bármilyen tanításra
vonatkozik valaki azt mondhatná: Ez a dolog még érthetetlen és nem alkalmas erre, vagy arra az
esetre, mert például ha ti természetes gyógyszerrel akartok valamely beteget meggyógyítani, a
beteg azonban különös ellenszenvet érez azzal szemben, s a világ minden kincséért sem akarná
bevenni, ti azonban tökéletesen megvolnátok győződve arról, hogy ennek a betegnek gyors és
biztos gyógyulását kizárólag ez az orvosság szerezné meg, akkor magától értetődik, hogy ennek
a gyógyszernek minden további nélkül más elnevezést adhattok és hozzá is keverhettek valami
mást, hogy a beteg ne ismerje fel benne az előtte visszataszító Orvosságot és vesztére el ne
utasítsa magától.
3. De ami az Én isteni élettanításom terjesztését illeti, még egészen külön hozzáfűzöm azt:
Legyetek külsőleg mindenkivel mindenben egyenlők, hogy mindenkiben bizalmat ébresszetek
és megnyerjetek mindenkit az Én Országom számára! Legyetek a zsidókkal zsidók, a
pogányokkal pogányok, kacagjatok a nevetőkkel és sírjatok a sírókkal, legyetek gyöngédek és
telve türelemmel, a gyengékkel szemben, és mutassátok meg az erősnek, hogy ti is erősek
vagytok, hogy erősségének tudatában fel ne fuvalkodjék, és gőgössé ne váljék. Most pedig
remélem kedves barátom, ez talán elégséges lesz neked ahhoz, hogy megtudd, hogy Isten
legnagyobb Bölcsessége, mint a ti tiszta értelmetek Teremtője - mit kíván tőletek?
4. Hidd el nekem, hogy az Én Bölcsességem soha nem ellenkezik az ember egészséges, józan
és előítéletektől mentes értelmével, mert hiszen éppen ennek kell megítélni, hogy valami helyes
vagy nem.
5. Az igazság, ha még oly elburkolt is, önmagában véve mégis csak örök igazság, és mint ilyen
fog egykor nyilvánvalóvá válni.
181
6. Barátom, az igazságot, ha a helyzet úgy kívánja, beburkolhatod és begöngyölheted, ahogy

tudod és akarod, az mindig annak a felfogóképességétől függ, akinek az igazságot prédikálod. A
gyermekeket tejjel, mézzel és lágykenyérrel táplálják, a férfinek már szilárdabb táplálékot kell
nyújtanunk. Ha a burokban benne van a benső igazság, akkor már minden a legjobb rendben van,
mert a burokra igen keveset vagy semmit sem adunk. Mert például minden bölcsességgel és
helyes értelemmel ellenkezik, ha valaki az Én segítségemre szorulna, s Én jól tudnám azt, hogy
becsületes, de azért nem venném figyelembe, mert perzsakabátot visel.
7. Egy igazságot, ha a szükség úgy kívánja, beburkolni nem vétek, hanem egy kétségtelen
hazugságot és a legnyilvánvalóbb csalást az igazság köntösébe rejteni nagy bűn és Én azt
mindörökre megtiltom!
8. Ha te eddigi halott-feltámasztásaidat szemügyre veszed, azok minden jóakaratod ellenére jól
elburkolt hazugságok voltak, mert igazi halott-feltámasztásról szó sem lehetett. Ezen kívül volt
még a hazugságnak egész tömege, amit intézetetekben űztetek. Például megtanultátok az
egyiptomiaktól és araboktól kiszámítani azt, hogy a nap- és holdfogyatkozás mikor következhet
be, s ez a nép előtt titok volt. És ha így szóltatok a néphez: Mivel te nép a mi hangunkat nem
akarod meghallani, a mi főnökünk - aki most te vagy - fel fogja szólítani az isteneket, hogy egy
bizonyos napon a holdat vagy napot elsötétítse! A népet erre azonnal halálos félelem fogta el, és
esztelen mértékben hozta az áldozatokat, s ti végül csak azzal vigasztaltátok, hogy a fenyegetés,
bár minden esetben be fog következni, de minden erőtökből azon lesztek, hogy amennyire csak
lehet, ártalmatlanná tegyétek. Lásd barátom ez aztán a legkétségtelenebb hazugság volt
beburkolva az igazság tiszteletreméltó köntösébe!"
140. FEJEZET
Példa az elburkolt hazugságok rossz következményeiről. Az esseusi azaz szabadkőművesi

intézetnek isteni, gondviselésszerű célja. Életintelmek a hamis prófétákkal szemben.
1. Az Úr: "De most képzeld el ennek hirtelen leleplezését. Mit tett volna veletek a nép, ha
például Én Magam időközben felvilágosítottam és megismertettem volna velük a nap- és
holdfogyatkozást és előttük éppúgy világos lett volna a dolog, mint előttetek? Ennek hatását
magad is könnyen elképzelheted.
2. De ha valakit még oly elburkolt igazsággal a helyes útra vezetsz, és ezzel világossághoz jut,
s annál most már ő is azt látja, hogy csak a legteljesebb igazság, ha még annyira burkolt is vezette
őt az igaz élet útjára, mennyi jót fog ez az ember tenni! Úgy vélem tehát, hogy te, mint igen
világos értelmű ember most már belátod azt a nagy különbséget, amely fennáll a burkolt igazság
és hazugság között.
3. Tehát az a beszéd és cselekedet, amit Én a ti intézetetekre nézve károsnak jelöltem meg,
burkolt hazugság, de soha bölcs okoknál fogva elburkolt igazság.
4. Ha a hazugságnak még oly jó következménye volna is és az igazságnak látszólagos rossz
következménye - már amit az ember világi értelmével nevez rossznak - akkor mégis az igazságot
kell a hazugság fölé helyezni, mert a hazugságnak végső hatása mindig maradandóan rossz lesz,
míg az igazság hatása végeredményben mindig csak jó lehet.
5. A külső látszat szerint a burkolt hazugság és a burkolt igazság között a különbség nem
egykönnyen vehető észre, éppen úgy, mint a valódi csodatettet a hamistól a kevésbé tapasztaltak
nem igen tudják megkülönböztetni, mert a valódi csodát a világi értelem nem tudja megvizsgálni,
a mágusok és hamis próféták pedig csodáikat a nép által épp oly kevéssé engedik átvizsgálni,
mint ti engedtétek és ezért a jövőben még a legcsekélyebb hazugságnak vagy csalásnak se
engedjetek tért, hogy ezen a téren a földön legalább egyetlen egy intézet létezzék, amelyben csak
egyedül az igazság uralkodjék és abban legyen a világ számára az egyetlen maradandó
próbaköve, amivel az igazság valódi aranyát a hamis aranytól könnyen meg lehessen
különböztetni.
6. S ha azt az intézetet nem így kezditek, akkor utána néhány esztendő múlva a hamis
prófétáknak, s az ilyen csodatevőknek hihetetlen tömege fog támadni, akik az Én tanításomat
182
teljesen el fogják torzítani. Ezek a hamisak is az Én Nevemet fogják felhasználni, de az ő tanaik

az Enyéimhez semmiben sem fognak hasonlítani, és csodatetteik az általad ismertek fajához
fognak tartozni és sokakat a hamis próféták buzgó követőivé tesznek.
7. Ezért óvlak Én titeket ettől idejekorán. Ne hallgassatok azokra, akik a világban szerteszét
utazva így kiáltoznak: "Íme, itt vagy ott van Isten felkentje, itt van az igazság!" Bizony mondom
nektek, mindnyájatoknak: Mindazok, akik így fognak beszélni, kiáltozni, sőt az Én Nevemben
jeleket fognak tenni - nem egyebek, mint hamis próféták! Ezeket ne hallgassátok, fordítsatok
nekik hátat, és ha közelednek fenyegessétek őket, s ha nem akarnak tágítani, fenyítsétek meg
őket az Én Nevemben és tegyetek igazi csodát, egyébként azonban amennyire csak lehet,
tartózkodjatok a csodatételektől, melyek az ostoba nép szemeit és füleit bár megvesztegetik és
lekötik, szíve azonban a csoda iránt többnyire érzéketlen kemény kővé válik.
8. Az igazságnak magáért kell szólnia és bizonyságot tennie és nincs szüksége semmi további
csodatételre!
9. Az egyedül igaz csodatétel álljon az önmagán való tapasztalatokból, amelyeket mindenki
azáltal és abban fog észrevenni, hogy éppen az igazság tette őt szabaddá minden
gondolkozásában, akarásában és cselekvésében és az igazság nyitotta meg benső látását, hogy
minden dolgot és helyzetet úgy lásson, amilyen az a valóságban és nem úgy, amint azt egy
tekintélyt kivívni akaró világbölcs zilált agyveleje kedve szerint állított össze. És most valld be
kedves Roklus barátom, hogy a dolog most világosabb-e előtted, mint az előbb volt?
10. Mondja Roklus: "Igen Uram és Mesterem! Most már minden oly világos előttem, hogy
egész életemben ennél jobban megvilágítva semmit sem láttam. Hiszen én mindig gondoltam,
sőt áthatóan éreztem is, hogy egy Istennek a tiszta emberi értelemmel szemben semmi olyan
ellenvetése nem lehet, ami azzal kézzelfogható módon ellentmondana. Most azonban minden
egyes szavad annyira egyezik az értelemmel, mint a nap fénye a nappal keletkezésével ezen a
földön. Most már teljesen tisztában vagyok, és a mi intézetünk maradjon meg így az idők
végezetéig!"
11. Mondom Én: "Jól van, most pedig menj és mondd meg ezeket társaidnak is! - Most még
valami történni fog, azután következik a reggeli, s az Én elutazásom innen egy időre."
141. FEJEZET
Roklust tapasztalatilag tanítják az emberi társadalom testvéri szeretetének lényegéről, amelyen

az Úr akarata szerepel. Roklus és társai tanácskoznak bizonyos intézeti zavarok elhárításáról.
1. Roklus erre mélyen meghajolt Előttem és társaihoz sietett, akik ez alatt intézetüknek
különféle fontos házi szabályairól beszélgettek, melyeknek azonban ugyanaz az értelme volt,
mint amiket Én Roklusnak tanításaimban életfeltételül adtam.
2. Roklus nem is tudott eléggé csodálkozni, amikor társaitól ugyanazt hallotta, amit ő nekik,
mint egészen újat és fontosat akart elmondani, mégpedig az Én parancsomra, hogy ezzel
megmutassa nekik, hogy Én, az Úr egy milyen fontos hivatallal bíztam meg őt, s ebben egész
különös utasításokat adtam neki. S ő, mint az intézet főnöke alantasainak kissé meg akarta
mutatni, hogy Velem mennyi rendkívüli dolgot intézett el ebben az ügyben, s mindezt velük is
közölni akarta.
3. De a társai így szóltak: "Ne fáradozz, mert mi valamennyien részesültünk ebben a tanításban,
sőt még többet tudunk, mint te, annak ellenére, hogy te Magával az Úrral tárgyaltál. Ide nézz!
Mennyi lap van itt együtt, s mind tele van írva, s ebben mindent újból megtalálhatsz, amit az Úr
beszélt veled. De amint látjuk, nem nagyon tetsző ábrázatot vágsz hozzá, mi bajod hát?"
4. Mondja Roklus: "Óh, nekem nincs ellene semmi kifogásom, de az Úr valósággal engem
szólított fel arra, hogy veletek beszéljem meg és intézzem el, amivel megbízott intézetünk
áttervezésére vonatkozólag. De mivel ti már előre mindenben csaknem jobb oktatást nyertetek,
mint én, tehát kissé gondolkoznom kell felette, hogy a mi kedves Urunk ezzel a kis és ártatlan
kötekedéssel mit akart velem elérni.
183
5. Mondja Rafael, aki a társak között forgolódott: "Barátom, ezt mindjárt egészen röviden
megmagyarázom neked, csak hallgass meg! Lásd, ezek bár a te intézetedben legközelebbi állami
hivatalnokaid, s az Úr Maga a teljes igazsághoz mérten nem adhatott neked más címet, mint
amelyet az államtól kaptál, és valóban viselhetsz is, mivel erre nagy gazdagságod szerzi meg a
jogot.
6. De az Úr azt akarja, hogy minden ember, mint testvér ölelje át egymást és egyedül csak Őt
ismerje el igaz Urának és Mesterének! De mivel ennek az intézetnek mégis te vagy az ura, tehát
rendben van az, hogy az Úr Maga adott neked utasítást, hogy a jövőben mit kell tenned és éppen
olyan rendben volt az is, hogy az Úr általam társaidnak ugyanakkor ugyanazt az oktatást adta,
először azért, hogy téged az oktatás fáradságától megkíméljen és másodszor, hogy benned azt a
bizonyos prófétikus méltóságérzetet, ami igen könnyen fejlődhetne egy kis gőggé, tompítsa és
harmadszor, hogy a neked megparancsolt intézkedést társaiddal oly könnyűvé és hatásossá tegye,
amennyire csak lehet. Mert az Úr azzal, hogy azt mondta neked: "menj és mondd el társaidnak
is" nem arra szólított fel, hogy kizárólag tőled tanulják meg, amit már az Úrtól hallottak és
megtanultak, hanem hogy nekik megmondani tartozol, hogy te magad is megtanultad és
tökéletesen megértetted, hogy a jövőben intézetetekben miféle változásokat kell eszközölnötök.
Ebből nem az következik, hogy te a dologban, mint egyedüli beavatott társaidat csak most oktasd,
s így nem szükséges olyan fontoskodó ábrázatot vágnod, ha az Úr megbízását egészen ferdén
fogtad fel. Megértesz engem, vagy ismét bánt valami aggályosság?"
7. Mondja Roklus: "Igen, most már ebben a tekintetben is teljesen rendben vagyok, és nem is
gondolok többé erre a pontra. De most egészen más foglalkoztatja az én kedélyvilágomat. Mi
mindezt könnyen rendbe hozhatjuk, de hogyan fogjuk a nép hitét megmásítani abban, hogy a
nap- és holdfogyatkozás nem a mi hatalmunkban van, ez igen nehéz lesz! Mert ezek többször fel
fognak tűnni és mi nem mondhatjuk többé senkinek: Lásd, amíg te és néped a legpontosabban
nem hiszitek, és nem teszitek azt, amit mi parancsolunk, ebben az esetben az istenek ekkor vagy
akkor a napot, vagy a holdat el fogják sötétíteni! Mi fog bennünket ebből a zavarból kisegíteni?
Minden egyéb jól fog menni, csak ebben nem találom meg a kivezető utat. Mi a te véleményed
Rafael barátom ebben a tekintetben és mi a ti véleményetek?
8. Mondja Rafael: "Tanácskozzatok először egymás között. Az én tanácsom, ha majd minden
kötél szakad, kellő időben meg fog érkezni." Mondja a társak közül az egyik: "Igen valóban, ez
nagyon kényes pont, amelyben a néppel szemben nem igen tisztázhatjuk magunkat, a nép már jó
egynéhány év óta megszokta ezt, és ha majd az előkelőek egy hold- vagy napfogyatkozás után
eljönnek hozzánk, és az okát kérdezik, hogy miért kívántuk mi az istenektől az elsötétítést és
előre miért nem jeleztük ezt nekik? Milyen feleletet fogunk ezekre a kérdésekre az igazság
alapján adni, hogy nagy szégyenbe ne jussunk a kérdezők előtt?"
9. Mondja egy harmadik: "Egy egészen kicsi házi hazugsággal nem lehetne a csávából
kikerülni, enélkül pedig minden gondolkodásom ellenére becsületes kivezető utat ebből nem
találok, de nemcsak egyedül ebben, hanem sok más dologban és egynémely pontban is fenn
fogunk akadni, sőt nem kevésbé, mint a fogyatkozásoknál. Alaposan benne ülünk a csávában.
Milyen nehézségekbe fogunk ütközni, ha elkezdjük a régi épületeket mozgatni és javítani? Mint
egy valóságos arábiai sáskajárás, úgy fogják a legyőzhetetlen akadályok minden oldalról az utat
eltorlaszolni, s mi nem fogjuk többé tudni merre lesz a be- és kivezető út! Az volna még a
legtanácsosabb, ha ezeket a városokat elhagynánk, s innen messze költöznénk."
10. Mondja Roklus: "Igen, igen, de mit kezdjünk birtokaikkal és berendezéseinkkel, amiket
mégsem lehet olyan könnyen a mi ellenségeinknek szabad prédául átengedni? Valóban, a ti
tanácsotok különösen nekem igen sokba kerülne. De az Isten, az Úr mellettünk áll, Aki a
legbiztosabban ki fog bennünket a hiábavaló zavarból segíteni, amiről tökéletesen meg vagyok
győződve. Igaz ugyan, hogy egynémely dolgot el kell még szenvednünk, de úgy tűnik fel előttem,
hogy ez által igen fontos iskolában lesz részünk, s csak abból fogjuk azt a praktikus tudást
meríteni, hogy mi mindent kell az ember földi életében elhárítani és mi módon, hogy a bennük
lévő és Istenből áradó legbensőbb élethez jussunk, s ezért mégis csak itt maradunk! A többi
dolgok miatt pedig egyáltalában nem félek, mert ebben én fogom mindenkinek azt mondani:
184
11. Ez időtől kezdve a feltámasztások mindörökre elmaradnak! Hogy miért? - Felelet: "Isten
nem akarja többé, mert az emberek nem élnek úgy, hogy ilyen különös kegyelemre méltók
legyenek!"
12. Akik pedig Isten akarata szerint élnek, azok be is fogják látni, hogy miért adta Isten azt,
hogy egyik vagy másik gyermekük meghaljon, és azon túl Isten Szelleme tanítja őket tovább és
erre nézve nem lesz senkinek ellenvetése!"
142. FEJEZET
Roklus további indítványokat tesz az intézetükben teendő reformokra nézve, melyekben ezután
csak az Úrnak akarnak szolgálni. A legjobb indítvány: "Fordulj magához az Úrhoz!"
1. Roklus: "Ami pedig a többi tudományos játékot illeti, azok megmaradhatnak úgy, amint
vannak, mert azokat úgysem használtuk másra, mint csak néha-néha a vendégek ártatlan
szórakoztatására, de meg is semmisítjük azokat, s akkor nem lesz ellenük senkinek sem kifogása.
Mindenek előtt azonban a mesterséges teliholdat kell elpusztítanunk, mert először is már
túlságosan formátlan és nem alkalmas a legostobább népek optikai csalódására sem. A beszélő
fákat, bokrokat, oszlopokat, forrásokat és kutakat ki fogjuk iktatni, és helyükbe valami okosabbat
állítani. A villamos dolgok azonban maradhatnak éppen úgy, mint különféle gyújtótükrök is,
mert ezek a dolgok már a tudomány hatáskörébe tartoznak, és segítségükkel különféle
betegségeket lehet gyógyítani. Ide tartoznak a mi gyógyszerészi tudományunk és az üveg
simításának és csiszolásának tudománya. Szóval, ami tisztán csak az igazi tudományt szolgálja,
az maradjon, de minden egyéb meg fog szűnni, és ha meg is szűnik, ezzel senkinek sem tartozunk
számadással, mert az intézet a mi tulajdonunk, melyben teljesen kedvünk szerint működni és
cselekedni Róma által elvitathatatlan jogunk van.
2. Ha mi a népnek valamit tenni akarunk, azért tesszük, mert magunk akarunk érte cselekedni,
miután zsoldért senkinek sem állunk szolgálatában. Mi a magunk urai vagyunk, s mint rómaiak
és igaz alattvalók éppen úgy élvezzük a törvényes védelmet, mint minden római. S mindezekhez
annyi kinccsel és gazdagsággal bírunk, hogy a legnagyobb Krözusszerű életmód mellett
kincseinket 1000 év alatt sem tudnánk felemészteni. S így még tisztán világi tekintetben sem
látom be azt, hogy miért kellene szégyenpírt elviselnünk? Az Úr előtt már nincsenek titkaink, de
Ő volna az egyetlen, Aki előtt szégyenkezhetnénk, de Ővele már kiegyenlítettük dolgainkat. De
Ő jó hozzánk, mivel bizonyára előre tudja, hogy akaratát oly tisztán, amint most Tőle kaptuk, az
idők végezetéig követni kívánjuk, s így számíthatunk jóságára nemcsak a földi idők végezetéig,
hanem mindörökké a túlvilágon is! Képzeljétek el, hogy milyen nagy balgaság volna tőlünk,
hogy ha egy vakkal azért akarnánk perbeszállni, mert egy előtte ismeretlen úton megbotlott egy
kőben, amitől elesett és magát megsebezte. Ha látna, természetesen azt mondhatnánk neki, hogy
miért van neked két szemed, De egy vaknak nem lehet ilyen szemrehányást tenni, mert nincs
meg az élethez szükséges világossága, s az ő számára a nap se nem kél, se le nem áldozik.
3. Szellemileg mi is ilyen vakok voltunk, s így bennünket sem foghatott senki a kezünknél
fogva, hogy a helyes útra vezessen, és ha mi ezen az úton, amelyen nem láttunk, gyakran
elestünk, ki vonhat ezért bennünket felelősségre? Vajon tudtuk-e azt akkor, amit most tudunk?
És kitől kellett volna ezeket megtudnunk? De mivel most már tudjuk, tehát úgy fogunk
cselekedni, amiképpen eddig is aszerint cselekedtünk, amit tudunk.
4. Nem is azon múlik, hogy az intézet átreformálása körül becsülettel fogunk-e kikerülni vagy
nem, hanem csupán azon, hogy a világ szeme csalással ne gyanúsíthasson bennünket, mert mi a
jövőben a nép javáért az igazság mezején akarunk és fogunk dolgozni, s ehhez bizalom és tisztelet
kell azon emberek részéről, akiket oktatni és vezetni akarunk, amit semmi áron nem szabad
elfecsérelnünk, ha azt akarjuk, hogy fáradozásunk jó gyümölcsöket hozzon.
5. Ennél fogva már minden a legjobb rendben van, s ha mindent el is törölünk, ebben sem lesz
semmi feltűnő, csupán a hold- és napfogyatkozások fognak kis zavart okozni, mert ezek tovább
is fognak létezni. Ha ezek feltűnnek az égen, az emberek csakhamar seregestől odajönnek
hozzánk és mondják: Miért bocsáttok ránk ilyen rémeket? Talán bűnösök vagyunk előttetek,
185
vagy az istenek előtt, miért nem intettetek meg először, hogy bűnbánatot tartottunk és áldozatot
hoztunk volna az isteneknek? És mit fogunk ezekre a kérdésekre felelni? Látjátok, itt van még a
tulajdonképpeni bökkenő! Most anélkül, hogy szükséghazugságokhoz folyamodnánk, hogy
fogjuk magunkat a legtisztább isteni igazsággal a csávából kihúzni-ez nagyon nehezen fog
menni. Az Úr akarata szerint azonban még a szükséghazugság sem jöhet soha többé ajkainkra.
Mit tegyünk tehát? De kétségbeejtő a helyzet! Most az egyszer az én ökreim álltak meg a hegyen
és nem tudják a szekeret felhúzni a meredek sziklafalon!
6. Mondja a társaság közül az egyik: "Nos, tehát kérdezd meg a minden dolgok Urát és
Mesterét, Ő majd erre a dologra nézve is felvilágosítást fog adni! Mi ezt a kérdést éveken
keresztül forgathatjuk a fejünkben, és mégsem tudunk abból semmi bölcset kihozni. De most itt
vagyunk a forrásnál, ahonnan a legjobb tanácsot kaphatjuk meg. Vajon nem volnánk-e a
legbalgábbak, hogyha ilyen fontos ügyben a dolgok legbölcsebb Teremtőjénél nem
tudakozódnánk, hogy mitévők legyünk, hogy ezen a földön Isten országának javára világi
emberek előtt szégyenbe ne kerüljünk?"
7. Mondja Roklus: "Mindenesetre nagyon is igazad van, s ezt az Ő isteni tanainak terjesztése
javára mindenképpen meg is fogom tenni, de először meg kell gondolnunk, hogy a mi Hozzá
intézendő kérelmünk isteni szeretetével és bölcsességével szemben nem volna túl nagy balgaság,
amellyel talán mégsem kellene Hozzá közeledni, mert ezzel vagy a mi túl nagy balgaságunkat
vagy kétségbevonhatatlan Istenségével szemben túlságosan kevés tiszteletet tanúsítanánk."
8. Mondja a társaságból ismét egy másik: "Úgy van, nagyon helyesen és méltányosan
gondolkozol, de lásd, ez mindnyájunknak semmit sem használ, mert ha valaki a vízben
segítségért kiáltoz, akkor már nem igen fog senki arra ügyelni, hogy szerencsétlen véletlen, vagy
saját ostobasága által önként esett-e a vízbe, mert akinek a víz már a száján kezd befolyni, nem
nagyon gondol arra, hogy miképpen jutott a vízbe, hanem segítség, segítség! - lesz a rémkiáltása.
Hogy lehet-e rajta segíteni, vagy nem, az egészen más dolog és mindig azoknak ügyességétől
függ, akikhez a szerencsétlen segítségért kiáltoz! Ez az én véleményem." Mondja Roklus: "Pont
a fején találtad a szeget! Ezért mindjárt meg is kérdezem a Mesterek Mesterét. Mindjárt Hozzá
sietek és elétárom a mi nagy bajunkat."
143. FEJEZET
Az Úr tanácsa Roklushoz az intézet ügyére nézve: "Mindenáron csak az igazság!" Gyakorlati

oktatás. Jézus személye. Életintelmek...
1. Ezzel Roklus még egyszer Hozzám siet és nyíltan Elém tárja aggályait, és Én így válaszolok
neki: "Úgy látom, már kissé kezded belátni, hogy bármilyen csalás az embernek előbb vagy
utóbb, de minden körülmények között kellemetlenséget okoz. Ezért mondom nektek, hogy
minden áron csak a legtisztább igazság! - mert ez örökérvényű és az embernek sohasem okoz
semmiféle kellemetlenséget.
2. Előfordulhat az is - minthogy meg is történik - hogy olyan emberek, akik életüket és
tekintélyüket csak csalásból tengetik, az igazságot mindig gyűlölik és félik, s ezért üldözik tűzzel-
vassal. De mit használ az igazság üldözőinek e gonosz törekvése? - Az igazság csakhamar utat
tör magának és ellenségei megszégyenülve, s mindenkitől megvetve és elkerülve a fertőben
maradnak, amiből nehéz lesz valaha a feltámadás. De a te ügyed kissé kényes és nem lehet
kikerülni, hogy a világ bírálatot ne mondjon róla. De még van egy megoldás, amelyet szükségből
alkalmazva becsülettel kikerülhetsz a csávából.
3. Ti bebeszéltétek a népnek, hogy az istenek olyan hatalmat adtak nektek, hogy a hold- és
napfogyatkozás fölött ti uralkodjatok. Most azonban mondjátok azt a népnek, hogy az istenek
megszűntek létezni és uralkodni, s hogy ezentúl csak az egy igaz, nagy Isten - Akinek a pogányok
ilyen felirattal "az ismeretlen nagy Istennek" templomot is építettek - most Maga testben is eljött
186
ebbe a világba és Ő vette át a hatalmat és ezentúl Ő fog mindent uralni, irányítani és senkit sem
fog többé a világ, és égitestek vezetésével megbízni!
4. Erre az emberek természetesen nagy szemeket fognak mereszteni és egynémelyek úgy
fogják vélni, hogy hivatalotokat talán rosszul láttátok el, s ezzel vétkeztetek, mások pedig azt,
hogy keveset áldoztak, és akik kicsit világosabban gondolkoznak, ezt mondják majd: Ezek ugyan
könnyen visszaadják hivatalukat a nagy, ismeretlen Istennek, mert ők csak önhatalmúlag vették
magukra ezt a hivatalt, hogy a vak népet annál könnyebben féken tartsák és azok az istenek, akik
ilyen hatalommal ruházták fel őket, Róma hatalmasai voltak. S most úgy látszik, hogy valahol
egy igaz Isten lépett fel, aki jól megfenyegette őket, és így könnyen leteszik isteni hivatalukat az
egy, igaz Isten ölébe, amellyel állítólag Isten bízta meg őket, de amit valóságban sohasem
töltöttek be. De ha már olyan becsületessé lettek, hogy ezt nyíltan beismerik, tehát most már
elvárható, hogy még többet is be fognak ismerni és ez nagyon is jó lesz, mert ez által egynémely
igazságnak nyomára jutunk. Az a szél, ami erre hajtotta őket, bizonyára jó szél volt. - Így fognak
a világosabbak gondolkodni, s eközben titokban a markukba nevetnek. A farizeusok pedig
kárörömükben ujjongani fognak, s azt mondják a népnek: Lássátok: Ezt csak Maga Jehova
tehette ezekkel a kellemetlen pogányokkal valamely hatalmas prófétája által, ez kényszerítette
őket, hogy a népekkel szemben leleplezzék magukat.
5. Ekkor ti azt feleljétek: Ez egyszer a farizeusok is igazságot mondtak! Ez a hatalmas próféta
pedig nem más, mint az előttük nagyon is jól ismert názáreti próféta, neve Jézus és földi
értelemben a jól ismert József ács fia, de Aki csak nevelőatyja volt és született Máriától, aki
szintén példás erkölcséről ismert szűz volt Joachim és Anna jeruzsálemi házából. Ugyanaz a
Jézus volt, Aki ennek az évnek húsvéti ünnepén a galád pénzváltókat és árusokat kezében
kötélből font korbáccsal kiűzte a templomból. De ez a próféta több mint csak próféta. János, a
mindenki által ismert keresztelő a pusztában tette Róla az igazi bizonyságot, amiről szintén
nagyon jól tudnak!
6. És Ez az Isten Küldötte, bár a nap, a hold és a csillagok fölött levő saját magatok által bitorolt
hatalmatokat elvette, de helyette az igazságnak sokkal nagyobb és fontosabb hivatalával bízott
meg benneteket. És ez a magas hivatal abban áll, hogy ti a népnek a legnagyobb komolysággal
és meggyőződéssel kihirdessétek, hogy elkövetkezett az Isten Országa és mindazok, akik Jézus
Nevében hisznek, bírni fogják az örök életet!"
7. És ha így fogtok beszélni, akkor a farizeusok - akik pedig persze a legnagyobb ellenségeitek
voltak - be fogják szájukat tömni, s ők bölcsen kerülni fogják, hogy a ti nap- és holdfogyatkozás
fölött megszűnt hatalmatokról csak egyetlen egy szót is vesztegessenek annál is inkább, mert
egyben azt is tudják, hogy Róma védelme alatt álltok. Remélem, hogy ezt a kérdést eléggé
világosan megértettétek, és most már be fogod látni, hogy erre vonatkozóan többé semmi
félelmed nem elehet, s mivel a tanács kezedben van, tehát menj és hirdesd ki ugyanezt
barátaidnak és társaidnak. Vagy van még valami, ami nyomja a szívedet?"
8. Mondja Roklus: "Nem Uram és Mesterem öröktől fogva! Nem nyomja már a szívemet
semmi, s telve van a legnagyobb örömmel. Mert most már az intézetemmel teljesen rendben
vagyok. Ezek a feketekaftánosok örülhetnek annak a zivatarnak, amit majd mi készítünk elő
nekik!"
9. Mondom Én: "Jól van, de most menj és hirdesd ki ezt barátaidnak és testvéreidnek, hogy
örömödben ők is részesüljenek! De ez mégis sok fáradságotokba és munkátokba fog kerülni,
efelől biztosítva lehettek, de ahol nincs küzdelem, ott nincs győzelmi örömünnep, amelyet az
emberek, mint a legnagyobbat dicsőítenek. Mindezek előtt tehát bátorság és kitartás és a
győzelem nem fog elmaradni. Erről Én jótállok, Ki a legszavahihetőbb tanú és a legbiztosabb
kezes vagyok! Vagy ez nem elégséges neked?"
10. Mondja Roklus: "Kinek legyen ez elégséges, ha nekem nem, aki Téged úgy ismerlek?! Én
most egyebet nem mondhatok, mint legbensőségteljesebb hálámat és köszönetemet! Most pedig
megyek társaimhoz, és tudtukra adom ezt a valóságos evangéliumot." Ezután mélyen meghajlik
Előttem, és örvendező szívvel társaihoz siet, akiket ez alatt a jó vagy rossz eredmény fölötti
kíváncsiság már nagyon kezdte gyötörni.
187
144. FEJEZET
Akit az Úr megsegít - azon valóban segítve van! Rafael jövendölése - hogy az esseusoknak
(és szabadkőműveseknek) milyen nehéz helyzetük lesz a papsággal szemben. A
feketelelkűek finoman kieszelt terve.
1. Amidőn Roklus a Tőlem hallottakat társaival közölte, ezek rendkívül megörvendtek és az
imént beszélő így szólt: "Lásd barátom, milyen jó is volt, hogy azt indítványoztam neked, hogy
miután az Úr még itt van, Tőle kérj tanácsot! Most már tudjuk, hogy hányadán vagyunk, és hogy
mit kell tennünk, s nincs szükségünk arra, hogy hazudjunk, felléphetünk a tiszta igazsággal és
majd azokat, akik bennünket számon kérnek, néhány szóval fogjuk elnémítani. Óh, ez igen bölcs
és szent tanács. Valóban, akin az Úr segít, azon igazán segítve van, s így rajtunk is mindvégig
segített."
2. Erre megszólal Rafael, aki még mindig jelen volt: "Úgy van, neked tökéletesen igazad van,
s ez a tanács valóban segít rajtatok, de ettől eltekintve idővel mindenféle kellemetlenség és
kísértés lépten-nyomon meg fog nyilvánulni intézetetekben, és minden időben - ezt pedig
jegyezzétek jól meg - meglehetősen sok barátot fogtok számlálni, de amellett ezerszer annyi
ellenséget, akik minden időben üldözni fognak benneteket, mert munkásságotok által ellenük
tesztek tanúbizonyságot és azért, mert az Úr Maga is ezen a földön a vak és gonosz emberek által
szüntelenül üldöztetésnek van kitéve.
3. Mert Őt gyűlölik a professzionista mágusok és valamennyi pap, akármilyen felekezethez
tartoznak is, de legjobban gyűlölik a jeruzsálemi templomosok. De mivel a papi tevékenykedés
a föld embereinek mindig a legkényelmesebb életkasztját tette ki és állandóan előnyös helyzetben
van, tehát sohasem lehet azt erről a földről teljesen kiirtani, és nem is fog sok idő eltelni, amikor
ebből az új isteni tanításból mindenféle naplopók és semmirekellők töredékeket fognak
kiragadni, s abból egy olyan vallás fog kialakulni, amellyel szemben a jelenlegi jeruzsálemi
templom egy halvány árnykép!
4. És ezzel a vallással szemben nektek (mint szabadkőmíveseknek) mindig igen nehéz
helyzetetek lesz, habár nem tehetnek nektek semmit, és nem árthatnak, de üldözni fognak lépten-
nyomon, amiképpen most a farizeusok üldözik az Urat! De az lesz a ti igazi ismertető jeletek,
hogy teljesen az Úréi vagytok, és hogy az Ő Igéit és Írásait tettben is tisztán megőriztétek, s éppen
ezért a tanúbizonyságotokért fogtok mindenkor igaz szívvel örvendezni.
5. De nektek nem lesz okotok üldözőitektől sohasem félni, mert mindenkor az Úr látható
védelme alatt álltok, de ellenségeitek annál inkább félnek majd tőletek, s éppen ezért fognak
üldözni. De minden üldözésük mit sem fog nekik használni, amiképpen a templomosoknak sem
használ, hogy az Urat minden tőlük telhető erővel üldözik, amiből mindjárt látni is fogtok egy
kis ízelítőt. Az Úr már előre jelezte neked Roklus, hogy a reggeli előtt még valami történni fog!
Hogy mi lesz az, hallgasd meg!
6. A gonoszok szintén egy gonosz Cäzarea-Filippibeli menekülttől megtudták, hogy a názáreti
próféta itt garázdálkodik és a főhelytartó is az Ő tiszteletére, tartózkodik itt. Erre ezután gyorsan
kieszeltek egy igen ravasz tervet, amely szerint az Urat elfogják, miután Őt Cyrenius előtt, mint
néplázítót tényleges okok alapján feljelenteni, és gyűlöltté tenni akarják. Ezt a dolgot pedig olyan
sátáni ravaszsággal eszelték ki, hogy magad is csodálkozni fogsz rajta. S ez a dolog itt igen nagy
izgalmat fog előidézni, eltekintve attól, hogy ezt a vállalkozást elkerülhetetlenül szét fogjuk
verni. Ti magatok is belekerültök ebbe a játékba, de nem a jó ügy hátrányára, hanem előnyére.
Készüljetek tehát a dologra, egy rövidke negyedóra még és az esemény megkezdődik. Addig
azonban maradjunk nyugodtan, Cyreniusnak magának még csak sejtelme sincs az egész dologról,
mert az Úr akarja így. De az esemény éppen azért lesz feltűnő. Csend legyen tehát!"
7. Egyszerre minden felszólítás nélkül mindenki nyugodtan ült helyén, amihez a közeledő
napkelte is hozzájárult, de főképpen mindnyájan valami különös dolgot vártak, ennél fogva
valamennyien bizonyos szorongó érzések között várták, hogy mi fog történni.
145. FEJEZET
188
Jelenet az álruhába öltözött farizeus bandával, amely Jézust ravasz csellel Cyrenius előtt, mint
államellenes lázítót akarta befeketíteni
1. Márkus fiai nemsokára felfedeztek egy hajót, amely a tenger felszínén ide-oda úszkált,
mintha a kormányos nem tudná, hogy a megfelelő helyen van-e, aminek meg is volt a természetes
oka, mert a galileai tenger partján a tegnapi nap óta igen sok minden megváltozott. A hatalmas
sziklafal a tengerben, mint fő útmutató már nem létezett, egy nagy sziklatömböt és egy hatalmas
fát a kígyóhegyen - mint tudjuk - a szerecsenek úgyszólván tejesen eltűntettek, s mindezekhez
még hozzájött az új ház, a kert, a szép kikötő az 5 új zászlóshajóval, nem csoda tehát, ha a révész,
akinek a hajót Cäzarea-Filippi felé kellett volna irányítania, nem ismerte ki magát, hogy
tulajdonképpen hol is van, s ezért tétovázott már hosszabb idő óta fel és le, ide-oda úszkálva.
2. Ekkor azonban erős keleti szél támadt és a hajót ellenállhatatlan erővel egyenesen a Mi
partunkhoz hajtotta. Néhány pillanat múlva az öreg Márkus éles szemű fiai már egészen jól
kivehették, hogy a hajó fedélzetén rómaiak és egy pár farizeus van, s ők azonnal Cyreniushoz
siettek és jelentették neki a dolgot. Amikor Cyrenius ezt meghallotta, azonnal maga elé
vezényelte Juliust, hogy a parthoz gyorsan közeledő hajót rögtön a legszigorúbb őrizetbe vegye.
Amint Julius ezt meghallotta, szinte egy füttyszóra csaknem nyílsebességgel 50 fegyveres
emberrel a parton volt, s ott várta a hajót, amely már nem sokáig váratott magára.
3. Amidőn a hajóban a rómaiak láthatókká lettek, azonnal kitűzték a fehér lobogót jeléül annak,
hogy ők nem ellenségek és hogy egészen zavartalanul engedjék őket partra szállni. Julius
azonban amikor a rómaiak között az előtte nem ismeretlen két főfarizeust felfedezte, azonnal
küldöncöt menesztett Hozzám és Cyreniushoz azzal a kérdéssel, hogy a megérkezettekkel mitévő
legyen, engedje kikötni őket, vagy maradjanak a vízen: Ezek az emberek igen gyanúsaknak
látszanak, úgy tűnik fel, mintha a rómaiak is álöltözetben levő farizeusok, de még biztosabb,
hogy heródiánusok lennének. És Cyrenius az akkori szokásos utasjelekkel, amelyek Pilátus által
Jeruzsálemben egészen a törvényes rend szerint készültek, tette fel a kérdést. Amikor ez a rövid
igazoló aktus megtörtént, egyik római azt kérdezte Julistól, hogy a fenséges főhelytartó még
mindig ezen a vidéken tartózkodik-e? Dörgő "igen!" volt Julius hódolatot parancsoló szigorú
válasza a szemtelen kérdésre. Ekkor előlépett egy centurio, aki a többivel együtt a hajóban volt,
s komoly arccal Julius elé állt és kérdezte tőle: "Ki jogosít fel téged arra, hogy nekünk ilyen
hangon válaszolj?" Julius ere még szigorúbban felelt, mint az imént: "Ha nem volnának
határozott okaim erre, más hangon válaszoltam volna, de a te hülye ázsiai arcod elárulja, hogy
nem vagy római, hanem egészen másvalaki, ennél fogva az én válaszom fölött te csodálkozhatsz
a legkevésbé!" Mondja a centurió: "Mi vagyok tehát, ha nem római?" Mondja Julius: "Erről majd
azután beszélünk! Most az egyszer hatalmamban vagy, s az én rendemhez alkalmazkodni
tartozol! Nevem Julius és Róma e vidékének legszigorúbb parancsnoka, s közeli rokona vagyok
Cyreniusnak, a fenséges főhelytartónak, s ezt csak azért bocsátom előre, miután nem vagy római,
mert ha távolról is római lennél, akkor már messziről megismertél volna! Lásd, így szoktuk mi
rómaiak a ravasz rókákat megfogni! Most pedig előre, a jobbik része ezután következik! Ugye
ez a vidék ennyire kultiválva idegennek tűnik előttetek, mert különben már egy órával ezelőtt
megtiszteltetek volna látogatásotokkal? De nem baj, mert ennek a környéknek idegenszerűsége
ellenére is a kívánt helyre érkeztetek. Lásd, mennyire előre tudok én mindent! Julius körzetébe
nem egykönnyen lehet bejelentetlenül belopózni, mint ahogy képzelitek! Úgy látszik, zavar
benneteket egy kissé, hogy egész megjelenésetek célja tisztán áll előttem, de az ilyen ravasz
koponyáknak, mint amilyenek ti vagytok, ez nem jelent valami sokat, ami majd természetesen
mindjárt ki fog tűnni. Azért csak előre a fenséges főhelytartó elé!"
4. Erre a centurió látható zavarral így szólt: "Mit tudsz felőlünk, ki árulhatott el olyat rólunk,
ami valótlan?" Mondja Julius: "Szót se többet! Ott van a fenséges úr, tehát előre veletek, hamis
rómaiakkal, majd ott jön a többi!" A centurió erre 8 alárendelt katonai szolgájával és a két jól
táplált főfarizeussal Cyrenius elé megy, s átad neki egy iratot, amit Heródes írt alá, s ez az irat a
következőket tartalmazta: "Tudomásomra jutott, hogy egész Cölezyria (üreges, vagy mély Síria),
valamint Galilea és Samaria nagy részén egy igen terjedelmes összeesküvés fedeztetett fel
minden római ellen, melynek élén egy főagitátor áll, a hírhedt názáreti próféta, Jézus, aki a
189
titokban működő esseusok titkos kötelékében a közönséges nép elvakítására érthetetlen csodákat
tesz, ami által valóságos prófétikus isteni nimbusszal veszi körül önmagát, sőt a legnagyobb
átokra méltó arcátlansággal a nép előtt Isten fiaként szerepel Továbbá több egybehangzó tanú
különféle vidékeken bizonyítja, hogy ez az istentelen néplázító a legnagyobb méltóságú római
államférfiakhoz a legbarátságosabban közeledett egész sereg úgynevezett tanítványával együtt.
A titkos fáma azt mondja, hogy ez az elvetemült ezt csak azért teszi, hogy egy meghatározott
napon aztán hirtelen megölje őket, ami után kikiáltassa magát a zsidók királyává, de miután a
felséges istenek végzése által ez nekem, szakavatottnak elárultatott, tehát téged
kötelességszerűen figyelmeztetlek erre és remélem, hogy a magad részéről tudni fogod, hogy mit
tégy. A legmélyebb hódolattal Heródes negyedes fejedelem. --- Jelenleg Jeruzsálemben."
(Helyszűke miatt az egész levelet a benne foglalt gyalázásaival együtt nem közöljük, ami
szükségtelen is volna, mert a főlényeg így is megvan).
146. FEJEZET
Rafael segítségével a hamis vádlókat kinyomozzák, és sarokba szorítják
1. Amikor Cyrenius ezt a levelet a legnagyobb figyelemmel és igen komoly arccal átolvasta,
szeretetteljes tekintetet vetett Reám és így szólt: "De Uram, még az is lehetséges, hogy Téged
ilyen gyalázatos módon meggyanúsítsanak? Mit szólsz hozzá, mert hiszen Te bizonyára tudod,
mi van ebben a levélben?"
2. Mondom Én: "Hívd csak ide Rafaelt és Roklust, mert mégsem volna illő dolog, hogy a
hazugság fejedelmének küldönceivel Én álljak szóba!" Cyrenius erre azonnal előhívja Rafaelt és
Roklust, az utóbbit Heródes küldöttei úgy látszik jól ismerhették, mert arcukat rögtön
elfordították tőle.
3. Amidőn Rafael Cyrenius elé ért, átnyújtott neki szintén egy irattekercset, s így szólt: "Itt van
az állítólagos heródesi irat másolata, olvasd el, s tudd meg belőle, hogy én és általam Roklus már
előbb tudomást szereztünk erről a valódi farizeusi aljasságról, Heródes aláírása után - amit ő
sohasem látott, sőt erről a gyalázatos tervről sem tud egy szót sem - van még egy rövid
megjegyzés, amely téged az egész tényállásról informálni fog, amiért el is kell, hogy olvasd, s
majd ha elolvastad, akkor add át a küldötteknek, hogy ők is olvassák el. A többi majd magától
adódik.
4. Cyrenius kezébe vette a tekercset, azt gyorsan átolvasta, a megjegyzést is, amely fölött nem
győzött eléggé csodálkozni, mivel az ugyanazt tartalmazta, amit mindjárt őmaga is kezdetben
gondolt. Amikor az egészet elolvasta, a tekercset átadta a hamis centuriónak és így szólt: "Olvasd
el ezt társaid előtt is." A centurió látható zavarral vette kezébe a Rafaeli tekercset, s azt egyre
hosszabbra nyúló ábrázattal olvasta, s arcát a megjegyzés elolvasásakor valóságos láz öntötte el,
s valamennyi küldött színét kezdte változtatni, ami természetesen Cyrenius és a többi jelenlévő
éles tekintetét nem kerülte ki. Amikor a hamis centurió a tekercset teljesen elolvasta éspedig
olyan hangosan, hogy az olvasást társai is hallhatták, mély meghajlás után a tekercset visszaadta
Cyreniusnak és nem szólt egy szót sem, mert úgy őt, mint társait ezzel a nem várt fordulattal
óriási meglepetés érte, s az ő ökörszekerük ezúttal szorosan megállt egy sziklafal mellett,
amelyen túl egyetlen még oly rossz ösvény sem volt felfedezhető.
5. Kis idő múlva a legteljesebb hallgatást megszakítva így szólalt meg Cyrenius: "Tehát
Heródes azt tanácsolja nekem, hogy mindent kövessek el, hogy azt a bizonyos prófétát elfogjam,
s úgy neki, mint tanítványainak leüttessem a fejét?" Erre a kérdésre nem jött semmi válasz. Erre
Cyrenius felháborodott, s így szólt: "Válaszolj, vagy ezt a gyalázatot példátlanul meg fogjátok
keserülni. Honnan származik ez a levél? Ki állította ezt össze, s ki merészelt engem ilyen
kolosszális hazugságokkal traktálni és milyen gyalázatos szándék leselkedik itt a háttérben?
6. Ezekre az erélyes kérdésekre csaknem valamennyi küldött megdermedt ijedtében, mert
tudták jól, hogy a legkérlelhetetlenebb római helytartó előtt állnak. Valamennyien mintegy páni
ijedelemtől megragadva vacogni kezdtek, mintha láz gyötörné őket és feleletről szó sem lehetett.
Ekkor megszólalt Julius: "Fenséges parancsolónk, mi volna, ha mi ezeket a küldötteket
190
felségsértésért a törvény által kiszabott büntetésben részesítenénk, s elszállíttatnánk őket Sidonba

és szigorú őrizet alá helyeznénk addig, amíg az a bizonyos forradalom az általuk jelzett határidő
után ki fog törni, s amely napon az árulói díj kifizettetnék nekik, vagy a kereszten, vagy a bitón?
Ezekről a rómaiakról egy egész órányi távolságról meglátszik, hogy nem egyebek, mint a
legutolsó farizeusoknak egy csoportja, akiket pénzért mindenféle gyalázatosságra meg lehet
vásárolni.
7. Mondja Cyrenius: "Tökéletesen igazad van, de mivel itt nem egyedül mi vagyunk az urak és
még más valakinek is van megjegyeznivalója, tehát nyugodtan várjuk be a dolog végét!
147. FEJEZET
Roklus tárgyalása a gazfickókkal. Cinka bizonysága. Cyrenius "vagy-vagy" alapelvének

hatása
1. Ezek után előlép Roklus és így szól: "Fenséges uralkodó! Engedd meg, hogy ezeknek a
gonosz fickóknak én is mondjak valamit, mert a levélben az én intézetemet is nagyon támadják,
amit én, mint annak elöljárója lehetetlen, hogy jóváhagyjak! Meg kell kérdeznem tőlük, hogy az
általuk úgynevezett hírhedt názáreti próféta varázsló tudományát, amellyel a népet elámítja és
elcsábítja, mikor és hol tanulta tőlünk? Istenemre mondom, ha ezen a helyen nem adnak elégtételt
ezért a kolosszális rágalomért, én nekik megyek és kicsavarom a nyakukat, amilyen igaz, hogy
ebben az Isten, az Úr is segíteni fog.
2. Erre a két farizeus közül az egyik előlép és így szól: "Mit tehetünk mi arról, ha esetleg ez a
dolog tényleg csak rosszindulatú koholmány volna? Hiszen nem mi írtuk ezt a levelet, még
kevésbé fogalmaztuk, vonjátok felelősségre azokat, akik bennünket kiküldtek, de mi, mint
küldöncök nem tartozunk senkinek sem magyarázattal, sem válasszal. Mi csak azt a választ
várjuk, amelyet azoknak kell megvinnünk, akik bennünket ide küldöttek, s ez legyen a hosszú
vita rövid értelme."
3. Mondja Roklus Rafael ösztönzésére: "Jól van, de mi történjék akkor, ha be tudjuk nektek
bizonyítani, hogy csakis ti vagytok galád leveleteknek értelmi szerzői, és hogy ti, ha ez a tervetek
sikerül, a templom aranypénztárából ad personam 1000 font aranyat várhattok?" Mondja a
farizeus hangosan felkiáltva: "Ki illethet bennünket ilyen gyalázatos váddal? A levelet Heródes
írta alá!
4. Ekkor Roklus odahívja Cinkát és így szól hozzá: "Talán a világon nincs még egy, aki úgy
ismerné parancsolód írását, mint te. Mondd, ezek az ő vonásai?" Cinka jól átvizsgálja az aláírást
és így szól: "Még a legmesszebb távolról sem, mert Heródes tulajdonképpen nem is tud írni, csak
szükségből görögül tud olvasni. Nevének aláírásához bizonyos pecsétet használ, amit az
okmányokra rányom, ennél fogva ez az aláírás hamis. Mindenre meg merek esküdni, amire csak
akarjátok!" Mondja erre Roklus: "Nos, te bölcs írástudó és leghamisítatlanabb farizeus Mózes és
Áron nevében, hogy érzed magad? Ugye sokkal jobb volna, ha most otthon ülnél egy jó kövér
reggeli mellett, mint ilyen dicsteljes kilátások között? Hiába, ez már nincsen másképpen, ha az
ember nem tud megelégedni azzal, amivel az Isten megajándékozta, s bele kell nyugodnia a sors
végzésébe.
5. Úgy van, a hírhedt názáreti próféta már sehogy sem tetszik nektek az Ő legszentebb
igazságtanaival, mert tanításai által sok kár fenyeget benneteket. Itt van a kutya eltemetve! De
hát ez így van, s így is lesz még akkor is, ha egykor úgy tetszenék nektek, hogy azt a szívességet
megtegyétek neki, hogy általatok megölesse magát legalább pro forma, mert Őt, Ki maga az Élet,
öröktől fogva - megölni sohasem lehet! - Beszédemet befejeztem, most rajtad a sor! Mit szólsz
mindezekhez?"
6. A farizeus ezután mintegy megkövülve állt helyén, és a küldöttek közül egyik sem mert egy
szót sem szólni.
7. Néhány pillanat múlva Cyrenius, aki Tőlem erre titkos indítást kapott, a két legravaszabb
főfarizeust magához hívta és így szólt hozzájuk: "Nyugodjatok meg, a vihar elvonult, s meg ne
botránkozatok a mi római szigorúságunkon. Most következik tárgyalásunk második része,
191
amelyben nem óhajtok tőletek a hamis aláírással kapcsolatos koholmányokkal foglalkozni,

hanem a teljes igazságot akarom hallani. Csupán az igazság által tudtok az én kérlelhetetlen
hatalmamból kiszabadulni, különben fegyház, kereszt és bárd lesz oly biztosan és kétségtelenül
sorsotok, mint amilyen bizonyos, hogy minden ázsiai vidéknek én vagyok római főhelytartója.
8. De ha az igazságot mondjátok meg bármiképpen hangozzék is, vagy bármi értelmű legyen
az, számíthattok az én római becsületszavamra, hogy teljesen szabadon és érintetlenül bocsátalak
el. Válasszatok, tehát mit akartok. Ha meg akartok maradni e hazugság mellett, akkor már
tudjátok az én számból, hogy elmaradhatatlanul mi vár reátok, mert itt Ázsiában én a császár
nevében tökéletesen korlátlan uralkodó vagyok és 260.000 harcos a nap minden órájában várja
parancsaimat! Ha eddig nem tudtátok, akkor vegyétek tudomásul most, hogy miképpen állanak
a dolgok. Ki fog engem azért felelősségre vonni, hogyha csupán csak hangulatból az összes
zsidókat kardélre hányatom? Erre meg van az erőm és hatalmam! Hol lehet egész Ázsiában olyan
összeesküvést szervezni, amelyről 8, de legkésőbb 14 nap alatt tudomást ne szereznék? De akkor
százszoros jaj a felkelőknek.
9. Ha a ti állításotok szerint még oly csekély zendülés, bármily titkon is terjedt volna, én máris
tudnék felőle, és poroszlóim azonnal kéznél lennének, eszerint az itt elhangzott feljelentés
éppúgy, mint Heródes aláírása gonosz hazugság, amely által, ha én vak volnék, engem egész más
célra használtatok volna fel, de hogy ez egyáltalában nem reám tartozik, és soha nem is fog reám
tartozni, arról remélhetőleg meggyőződhettetek. Tehát ki az igazsággal, hogy lássam hányadán
vagyok veletek! Most pedig jól figyeljetek ide. Nézzétek, a tenger túlsó partján a hegyek között
milyen tisztán kel a nap. Olyan tiszta legyen annak igazsága, amit nekem mondani fogtok, akkor
én is megtartom szavamat! Most beszélhettek!"
10. Ekkor a 2 farizeus, valamint a hamis rómaiak, akiknek fele heródiánus volt, borzasztóan
kétségbeesett arcot vágtak, mert semmi sem lehet egy ember előtt átkozottabb dolog, mint amikor
saját magát kell megvádolja, és nyíltan el kell ismernie saját hitvány, gonosz szándékait. S
ugyanez az eset állott fenn ezekkel a farizeusokkal. De mit tehettek, Cyrenius kérlelhetetlensége
és szigorú igazságossága ismert volt, s így nem tehettek egyebet, minthogy meggyónják a tiszta
igazságot.
148. FEJEZET
A feketelelkű intrikusok vallomása, mint természetes ellenségei

az új prófétának kenyér-aggodalmaik motiválásával
1. Az egyik farizeus ezután összeszedte minden bátorságát és így kezdett beszélni:

"Legfelségesebb és kérlelhetetlenül szigorú uram, ki parancsolója vagy Ázsia minden országa és
Afrika legnagyobb részének! Miután nem marad más hátra, mint a tiszta igazságot beismerni,
tehát minden társam nevében nyíltan bevallom, hogy az egész levél koholmány volt, s hogy mi
a hírhedt názáreti prófétát kenyéririgység miatt, mint legnagyobb ellenségünket üldözzük oly
nagyon! Ő ugyanis olyan jeleket tesz, amelyek az eddig létezetteket a legmagasabb fokban
felülmúlják, s mindezek mellé tanításai homlokegyenest ellenkeznek a templommal, s annak
törvényeivel, amelyek nem tőlünk eredtek.
2. A sinai hegyen körülbelül 1000 év előtt Mózes a törvényeket Isten tüzes kezeiből kapta, és
utólagosan még igen sok állami életszabályt. A törvények közül az első, mint legfontosabb így
hangzik: "Én vagyok a te Urad, Istened, ne legyenek Énelőttem idegen isteneid, és ne csinálj
magadnak faragott képet, hogy azt imádd!" De ez a próféta azt írja elő, hogy egyedül ő és senki
más az Isten fia, sőt Isten Maga, és hivatkozik a próféták mondásaira, amelyeket önkényesen
magára vonatkoztat és tetteinek tanúbizonyságára! És ha ezt büntetlenül tovább így engedjük
fejlődni, akkor az isteninek bizonyult jeruzsálemi intézetnek néhány esztendő múlva vége van. S
mi lesz akkor?! Miképpen fogunk mi, Istentől elhivatottak a nép előtt megállni, s azután miből
fogunk megélni, miután Isten által törvényesen sohasem volt szabad sem szántófölddel, sem
szőlőheggyel rendelkeznünk. Egyik oldalunkon állnak a tőlünk elszakadt szamaritánusok, a
sadduceusok és a félpogányok, a másik oldalunkon az esseusok, akik már csaknem a fél népet
192
meghódították, és most mindezekhez még hozzájön a galileai is! Hát ez végeredményben mégis
csak sok!
3. A sinai hegyen Jehova villámlás és mennydörgés között. Mózes és Áron által adta nekünk a
törvényeket, azokat szentesítette és velünk örök szövetséget kötött, s bennünket a legszigorúbban
arra kötelezett, hogy ebben a szövetségben hűségesen megmaradjunk. Ő, a Mindenható a
legnagyobb életjavakat biztosította nekünk, ha ehhez a szövetséghez és törvényhez hívek
maradunk, de egyben a legnagyobb büntetést, ha mi ezt a szövetséget könnyelmű módon
megsértjük. De azzal a joggal is felruházott bennünket, hogy elleneinket tűzzel és vassal
üldözzük, amint Jericho mellett Józsua és később Dávid a nagy király a filiszteusokkal tette,
amikor Jehova parancsára még az anyatestben lévő gyermekeknek sem volt szabad
megkegyelmezni! De ha már Jehova igérgetései és erősködései ellenére - talán a mi bűneink, s
ellenségeinkkel szemben tanúsított türelmünk és lanyhaságunk miatt - a régi szövetséget
feloldani és bennünket teljesen elhagyni akarna, akkor ezt bizonyára Tőle telhető nagyszerű és
csodálatos módon hajtaná végre oly módon, mint amikor például körülbelül 1000 év előtt ezt a
szövetséget létrehozta, s amidőn mindenki kétségtelenül érezhette, hogy milyen viszonyban van
Istennel! De ez még mind ez ideig távolról sem következett be, tehát akkor hogyan merészkedik
egy, az ilyen rendkívüli dolgokat cselekvő mágus ellenünk, mint szüntelenül fennálló Isten-
törvény ellen ilyen aljas módon fellépni?
4. Úgy mondják, hogy annyi beteget gyógyít, amennyit akar, s az emberek szórakoztatására
elhelyezi a hegyeket, és még más nagyszerű dolgokat hoz létre, de ellenünk, a templom és annak
szent titkai ellen ne támadjon! De Ő ezt teszi, sőt mindegyre jobban és jobban, s aláássa a nép
hitét, bizalmát, most pedig különösen a galileaikat annyira a templom ellen hangolja, hogy nagy
része már a tizedet sem akarja fizetni, sőt ennek tetejébe bennünket, mint legkonokabb ember-
és népcsalókat kiáltanak ki! Ha mi azok vagyunk, akkor jelentse azt ki nekünk Jehova egy rendes
próféta szája által, nem pedig egy "galileai varázsló" által, aki magát a legnagyobb prófétának,
sőt a legmagasságosabb Isten fiának adja ki, mivel azonban írva van, hogy Galileából, amely
telve van pogányokkal, próféta sohasem támadhat, s így még kevésbé Isten fia, aki egyenesen a
mennyekből jön!
5. Tehát ha mi először Isten törvénye alapján, másodszor a körülmények végtelen
szorongattatása által kényszerítve vagyunk az Isten legrégibb dolgaira nézve ilyen veszedelmes
embert üldözni, és ahol csak lehetséges, minden isteni joggal felruházva saját kezeinkkel az útból
eltávolítani, sőt erről a földről kiirtani, vajon ezzel helytelenül cselekszünk? S ha erre a célra
ezekben az időkben, sajnos politikai eszközöket vagyunk kénytelenek használni, hogy a
rendkívül veszélyes alanyt elpusztítsuk? Ezzel úgy vélem, hogy a mi alaposan megokolt nyílt
beismerésünk tökéletes igazságában nem fogsz kételkedni?"
149. FEJEZET
Cyrenius terjedelmes és gyönyörű bizonyságot tesz a Messiásról példákkal
1. Mondja Cyrenius: "Ebben nem kételkedem, mert ezúttal a legteljesebb igazságot mondottad,
ami egy farizeus szájából nem egykönnyen szokott megtörténni, s ezzel kedélyemet derűsebbre
is hangoltad. Egyébként azonban abban az ügyben, ami a veszedelmes prófétát, sőt Isten Fiát
illeti, azt a megjegyzést kell tennem először, hogy Őt előttetek csúnyán megrágalmazták és
másodszor, nyíltan bevallom, hogy én ezt a nevezetes embert nagyon jól ismerem és biztosítlak
róla, hogy Ő olyan ember, aki senkinek sem árt, sőt minden erejével ara törekszik, hogy
embertársainak hasznára legyen, továbbá legnagyobb ellenségeinek is, akik kétségtelenül és
elsősorban ti vagytok, annak ellenére, hogy óriási csalásaitokat, amelyekről sem Mózes, sem
Áron soha még csak nem is álmodott - nagyon jól ismeri.
2. Óh, valóban igaz zsidó Ő, de a legtisztább és a valódi mózesi értelemben! De hol van Mózes,
és hol vagytok ti Mózestől új emberi törvényeitekkel? Ő csak az ellen van, ami bennetek Mózes
ellenes, de nem személyetek ellen. Hozzám a nép részéről a ti galád cselekedeteiteknek és
csalásaitoknak oly felháborító tömege jött, hogy már valósággal elhatároztam, hogy fegyveres
193
erővel örök időkre véget vetek ennek a garázdálkodásnak! És éppen Ő volt Az, Aki engem ettől
visszatartott. Ha Ő, Ki az én legnagyobb és leghűségesebb barátságomnak tökéletesen tudatában
van, ellenségetek volna, akkor legnagyobb örömét lelné benne, ha az én kezeim által titeket rövid
idő alatt erről a földről kiirthatott volna, de a dolog éppen ellenkezőleg áll!
3. Ő sajnálja a ti nagy elvakultságotokat, amit azonban magatok szereztetek és szeretne
benneteket az igazsághoz és az egy, igaz Istenhez visszavezetni, Akitől megszámlálhatatlan
világi gyönyöreitek révén eltávolodtatok és szeretné veletek az ó-szövetséget megújítani, de
megrontani egyáltalában nem akar titeket. S ha ez az Ő legbuzgóbb kívánsága és akarata, hogyan
lehet hát akkor ellenségetek? Ha az Ő eszközei a ti kezetekben volnának, hányszor megöltétek
volna már?! Vagy tesz Ő veletek ilyesmit, amikor a napnak minden órájában a leghatalmasabb
eszközök ezrei állanak rendelkezésére? Amint nekem módomban és hatalmamban állt, úgy
vontam Őt is a legszigorúbb vizsgálat alá, amit a legdicsőségesebben állott ki.
4. Én Benne megtaláltam azt az embert, akit körülbelül 30 esztendővel ezelőtt az öreg Heródes
kegyetlen üldöztetése elől megoltalmaztam, s én ugyanaz vagyok, aki 30 évvel előbb, mint
Augusztus császár fivére a nép számlálását és összeírását az egész távoli római birodalomban, s
így Zsidóországban bevezettem. Akkor született Ő Betlehemben, egy istállóban József ács fiatal
feleségétől, amikor csodálatos jelenségekben sem volt hiány és amidőn a keleti bölcseket egy
nagy üstököscsillag vezette el Hozzá, s Őt a zsidók jövendő királyaként üdvözölték, s
ajándékozták meg, akit már akkor, mint a földi emberek számára egy egészen különös jelenséget
az álmélkodó pásztorok is megénekeltek, amire ti is emlékezni fogtok.
5. És ha - dacára annak, hogy 60 esztendő körül jártok-ebből eddig még semmi sem jutott
fületekbe, az én Kornélius fivérem, aki akkor Betlehemben a római összeírást vezette, mint élő
tanú áll előttetek és mellette én magam, aki az alig 14 napos gyermeken már akkor olyan isteni
jelenségeket tapasztaltam, hogy a legnagyobb és leghódolatteljesebb bámulatom egy pillanatig
sem hagyott kételkedni afelől, hogy ez a gyermek minden kétséget kizáróan több kell, hogy
legyen, mint más gyermek, ha még oly tökéletes is.
6. És amidőn most aggkoromban az akkori gyermeket, mint isteni csodaerővel és szellemmel
teljes férfiút újból megtaláltam, mihamar megéreztem, hogy az imént leírt gyermek azonos Vele,
s így remélhetőleg nem lesz nehezen megérthető, hogy öreg fejemet a legmélyebb hódolattal és
szeretettel hajtottam meg Előtte, de csakis a saját magam érzelmei által késztetve!
7. És ezt a férfiút üldözitek ti oly buzgón, s Őt akarjátok ti megrontani és megsemmisíteni? Óh,
ti tébolyodott vak emberek! Vajon Mózes nem jövendölte meg az Ő eljövetelét és előtte minden
nagy és kis próféta, akiket atyáitok a legszánalmasabb ostobaságukban kövekkel agyonvertek
éppúgy, ahogyan ezt a férfiút ti akarjátok? Őt, Ki egyedül segíthet és akar is segíteni rajtatok?!
Őt üldözitek mindenféle csel által, szörnyetegnek nevezitek, borzalmas átkokkal sújtjátok és még
meg is akarjátok ölni?!
8. Ti ezt a vidéket, amelyet kerestetek, nem ismertétek fel, mert az a rettenetes sziklafal
megszűnt létezni és ez az egész azelőtt teljesen puszta öböl valóságos Édenné változott - és ki
tette ezt? Én és itt minden jelenlévő tanúja annak, hogy ebben a munkában semmi emberi kéz
még csak egyetlen ujjával sem vett részt. Ő volt és van közöttünk, s Ő hozta létre ezt a csodát,
de csupán akarata által!
9. Mellettem áll egy fiú, Jozoe a neve, csaknem 2 év óta feküdt a sírban és semmi nem volt már
belőle, csak feloszlásnak induló csontjai és mégis az általatok olyan konok módon üldözött
férfiúnak könnyű volt csupán egyetlen egy szava által őt úgy megformálni, ahogy most előttetek
áll!
10. Itt az asztal mellett ül két leányom, akiket gonosz rabszolga-kereskedők elraboltak tőlem.
Egy tengeri útjuk alkalmával hatalmas vihar által a tengerbe estek és emberi szörnyektől
megkötözve a tenger széles felületén teljesen holtan a hullámok ide-oda dobálták őket.
Tegnapelőtt egy halászás alkalmával, amelynél mindnyájan jelen voltunk, megtaláltuk és
idehoztuk őket. A ti ellenségeteknek egyetlen egy szava-egyedül Őt illesse minden dicsőítésem
- visszaadta életüket, amint magatok is láthatjátok!
11. Most azt kérdezem tőletek, hogy képes volna ezt egy mágus létrehozni? Vagy ezek a jelek
nem sokkal nagyobbak, mint azok, amelyeket Mózes a pusztában tett? És amit én nektek
194
mondok, az olyan kétségbevonhatatlanul igaz, minthogy Cyrenius a nevem és ezt sok száz
tanúval még jobban megerősíthetném, és ti az ilyen cselekedetek végrehajtóját valóságos
szörnyetegnek nevezitek, üldözitek, sőt még megölni is akarjátok? Valóbban a legvakabb
ostobaságnak és gonoszságnak legmagasabb foka kell ehhez!"
150. FEJEZET
Cyrenius a farizeusok ostobaságáról. Ennek következtében a farizeusok mélyebb

elismerésüket büntetlenül akarják kinyilvánítani, amit Cyrenius elfogad
1. Mondja a farizeus: "Fenséges és szigorú igazságos parancsolóm! Mi írástudók vagyunk, s

tanulmányoztuk a krónikát, tehát úgy vélem, hogy mégsem vagyunk olyan ostobák!"
2. Mondja Cyrenius: "Lássátok, ez a megjegyzésetek is olyan buta, amilyen csak lehetséges és
éppen olyan buta az az eljárás is, amellyel a názáreti szentet meg akartátok fogni. Hiszen azt még
a legkisebb értelemmel is elgondolhattátok volna, hogy mi, rómaiak az ilyen rosszul szabott
római ruhákba bujtatott zsidókat egy igazi rómaitól meg tudjuk különböztetni, és azonnal
felismerjük, hogy e mögött valami koholt ravaszság rejlik. Ugyanígy elképzelhettétek volna azt
is, hogy Heródes aláírását nagyon jól ismerem és azt is gondolhattátok volna, hogy én mindjárt
itt a helyszínen átlátok rajtatok és felismerem gonosz szándékotokat, s hogy a ti vállalkozástok
is annyira ostoba módon merész volt, hogy az nemcsak mindenetekbe került volna, hanem
nyomorúságos testi életetekbe is, amit ti legnagyobb szentségteknek tartotok. Én mondom azt
nektek, hogy egy természetes eszű gyermek is a legnagyobb határozottsággal előre
megmondhatta volna, hogy vállalkozásotok mennyire fog sikerülni. Valóban szédületes
ostobaság! És ti nagybölcsességű írástudók ezt előre nem tudtátok elképzelni?
3. És tudjátok, hogy miben rejlik ennek az oka? Majd én megmondom: Az ételekben
dúskálkodó, aki még sohasem érezte, hogy a gyomra üres, nem tudja elképzelni az éhes gyomor
érzését, a süketnek sohasem jut eszébe, hogy miképpen érezheti magát az, aki egy tisztán hangolt
eolhárfa harmóniáját hallja, valamint a teljesen vaknak sincs fogalma a látás és szemlélés
benyomásáról, s úgy érzi, mintha minden ember vak volna. S ugyanígy, de még sokkal rosszabb
a helyzet a szellemi vakoknál és az igazságban buta embereknél. Az ilyen nemcsak, hogy minden
embert ugyanolyan butának tart, mint amilyen ő maga, hanem még sokkal butábbnak, mert magát
nem is tartja butának, hanem nagyon is bölcsnek. Nem is képes megérteni, hogyan lehet a B
éppen olyan értelmes és bölcs, mint amilyennek maga, mint A érzi magát! És éppen ebben rejlik
az oka annak, hogy az ilyen elbizakodott buta emberek valamely vállalkozásukat olyan
hallatlanul bután kezdik meg, mint az a ti esetetekben is kézzelfogható módon igazolódott be.
4. És éppen azért, mert ennyire buták vagytok, lehetetlen az is, hogy megértsétek ezeknek az
időknek megnevezhetetlenül nagy jeleit, aminthogy a ti felmagasztalt írástudó mivoltotok dacára
arról sincs halvány sejtelmetek, amit Mózes és a többi látnokok a jelenlegi időkről, nevezetesen
a zsidók Messiásáról és az Ő országának földre való lejöveteléről jövendöltek! Ennél fogva úgy
ezt, mint egész vállalkozásotokat csak a ti nagy és durva szellemi vakságotoknak lehet
tulajdonítani, mert még a legkisebb szellemi világosság mellett is be kellett volna látnotok, hogy
egy olyan hatalommal szemben, mint a mienk, semmiféle vállalkozásotok nem fog sikerrel járni,
s még kevésbé egy Isten mindenható Szellemével teljes férfiúval szemben, Akinek csak egy
picinyke akaratába kerülne és az egész föld pillanatok alatt megszűnne létezni.
5. Bizony mondom nektek, hogy olyan ötször 100.000 emberrel, mint ti vagytok, 100.000
gyakorlott harcossal minden félelem nélkül felveszem a harcot, de ezerszer annyi harcos sem
használna nekem egy ilyen férfiú mindenható akaratával szemben! Csak egyetlen egy gondolat
Tőle és már nincsenek is!! És ti ravaszságotok és állambölcsességetek által akartok egy Isten-
embert megfogni, sőt megölni? - S még hozzá anélkül, hogy valami alapos okotok volna rá? Most
mondjátok meg őszintén, hogy a ti határtalan és durva ostobaságotokat még most sem látjátok
be, amikor az oly kézzelfogható?!"
6. Mondja a farizeus: "Ha nyíltan beszélhetnék veled, én is mondanék neked valamit, ami talán
neked, fenséges parancsolómnak ebben a dologban kissé megnyitná szemeidet. De veled nem
195
lehet úgy beszélni és vitatkozni, amint mi, a templom bölcsei azt egymás között tenni szoktuk!
De ha én büntetlenül, nyíltan, szívem szerint beszélhetnék veled, talán te is igen nagy szemeket
meresztenél." Mondja Cyrenius rejtett mosollyal: "Valóban, neked megengedem, hogy nyíltan
beszélj és semmi büntetés ne kövesse szavaidat.
151. FEJEZET
A farizeusnak valóságos privát-evangéliuma az ó-szövetség, különösen Mózes csodáinak

természetes magyarázatával
1. Erre a farizeus valósággal nekilendül, kiegyenesedik, és a következőképpen kezd beszélni:

"Legfenségesebb uralkodónk! Neked igen nagy tudásod van, és értelmed úgy ragyog, mint a
legtisztább gyémánt a nap fényében, de én is tudok valamit, ha azt a mi szokásaink szerint nem
is viszem mindig napvilágra, mert azt nem is szabad megtennem! De ahol szükség van rá, ott
váljék nyilvánvalóvá! Ha az ember ezen a sártekén már valamely intézethez tartozik és sajnos,
születése, a szokások, a körülmények és a törvények földi nyomása alatt a kedves gyomra miatt
is kénytelen valamely zászlóra felesküdni, ezáltal az ember a földön annyi, mintha szellemileg
már meg is volna halva! Kezdetben persze még nem egészen, de lassan, fokozatosan annál
inkább.
2. Mert ha az embert a nép szemei előtt osztálykülönbség nélkül mindenféle földi eszközzel és
hatalommal folyton arra kényszerítik, hogy X helyett A-nak mutassa magát, akkor minden
gondolkodás megszűnik és az ember minden egyes világosabb gondolatáért kénytelen valósággal
önmagát elátkozni, és azt mondani: Távozz innen tiszta mennyei világosság! Ha arra vagyok
kárhoztatva, hogy ördög legyek, tehát legyek ördög! Hogy ravasz, vagy buta, azon már igazán
nem múlik. Ha X kell, hogy legyek A helyett, legyek az és én az ilyen régi állapotokat nem tudom
megváltoztatni. Az ember idővel az ilyen ördögi dolgokba egészen kedélyesen beleéli magát, és
azt gondolja: Ha már bolondnak születtél és annak is neveltek, akkor maradj, ami vagy. Ha
gyomrod jó, akkor minden jó. Egyél, igyál és élvezd az életet addig, és ahogy a legjobban
élvezheted! S ha majd elkövetkezik az utolsó nap, az utolsó óra, akkor minden kötelék feloldódik,
egyben mindörökre megszűntek a törvények annak számára, aki a maga semmis mivoltába
visszavonult.
3. Ott, ahol minden lét megszűnt, a hazugság és igazság egymással a legbarátságosabban kezet
fognak. Az ilyen egészen biztos és kétségtelen kilátások mellett teljesen mindegy az, hogy ezt a
földi életet az ember milyen bohócsipka alatt éli le. Amíg az ember él, arra törekedjék, hogy
mindazt, ami saját földi életét megkeseríthetné, és kellemetlenné tehetné, gondosan tartsa távol
magától, minden egyéb mese és agyrém!
4. Mert aki az életét valami magasabbrendű dolognak tartja, az önmagát csalja meg. Ezt a
véleményt azonban nem, mint a dolgok természetében rejlő tényt állítom fel, hanem mint annak
következményét, a helyhez minden ember, aki bármely bolond világi kaszthoz tartozik, eljut, és
amelybe bele is éli magát, miután nem is gondolkozhat, beszélhet és cselekedhet másképpen,
mint ahogy a sztereotip kaszttörvények előírják. Én egyszer vagy akár ezerszer a legvilágosabban
meg lehetek győződve arról, hogy a dolog a názáretivel éppen úgy áll, ahogy a te fenséges szád
az imént nekem elmondotta - de mit használ ez nekem?! De amíg ennek a kasztnak esküdt tagja
vagyok, nem tehetek egyebet, mint teli torokkal velük együtt ordítani: Le vele! - mert ő
veszélyezteti intézetünket és akadályozza szükséges jövedelmét!
5. Én titokban persze gondolhatom: A kasztok összessége akarja így és a sors által lettem
eszközévé. Így aztán útra kelek és a kapott utasítások szerint vakon cselekszem, amelyeken túl
vagy alul az én privát véleményem szerint semmit sem tehetek. És azután még nagyobb titokban
azt gondolom magamban: Ha az üldözendő körül tényleg van valami, akkor hamar végezni fog
velünk, s mi, mint legyőzöttek, megszentelt falainkat aligha fogjuk többé viszontlátni, de ha nincs
körülötte semmi, csak egy újabb szájhősködés, ami már ezerszer is előfordult, akkor úgy is
elteszik láb alól, csak legalább el lehetne fogni, mert mi a célja? Semmi egyéb, mint egy nagyobb
és még gonoszabb papi kaszt megalapítása.
196
6. Óh, kezdetben minden olyan isteni! Nézzünk csak vissza Ábrahám és első utódainak életére.
Az ember valósággal szemmel látható módon látja az Istenséget az igazakkal érintkezni, s azok
útját vezetni, nota bene, természetesen mi nem voltunk jelen! De már Mózes idejében is mivé
lettek Ábrahám gyermekei? Mózes Egyiptom régi bölcseit alaposan áttanulmányozta, népének
minden gyarlóságaiba be volt avatva, s valószínűleg arra áhítozott, hogy ennek a birodalomnak
maga is uralkodója legyen, és a fáraó hites fejedelmeit ebből a célból eltette útjából.
7. Az első terv nem sikerült, ekkor megszökött és egy más tervet eszelt ki, hogy törzsének
rokon - de állati fokra süllyedt népét - a paráznasága miatt férfiasságától megfosztott fáraóval
szemben, mint propagandistákat megfelelő módon fellázítsa, amint megtudta, hogy népe harcra
készen áll, őmaga is előjött nagy varázshatalommal felvértezve és diktálni kezdett a királyoknak.
A nép előtt, melynek talán még némi sejtelme volt az őspátriárkák isteni kegyelemmel teljes
állapotáról, Jehova küldöttjének adta ki magát és érthetetlen csodákat tett, amire a nép úgy
követte őt, mint a juhnyáj a vezető kost.
8. Nagyon jól ismerte a tenger tulajdonságát, hogy az napjában kétszer apad és dagad. Az
átkelés pontját sokkal előbb kikémlelte, ott az egész öböl alig 2 rövid órai járóföld szélességű
volt. A tenger apályának idejében az öblön át középen egy órányi járóföldön a köves és szilárd
út jó 3 óráig felszabadul a víztől, és ha a tenger vizét nem mozgatja vihar, úgy szolgál az
utazóknak, mint a legjobb átvezető híd. Gyorsan haladva ezt az utat egy jó óra alatt is meg lehet
tenni, s ily módon, a legrövidebb úton az ember mindjárt az arab pusztába ér, amelyet egyébként
szárazföldön - mivel a víz ezen a sziklaszirten többórányira kiterjed és meglehetősen mély - alig
lehet 4, 5 vagy 6 nap alatt elérni.
9. Mózes ezt igen okosan kiszámította, miután a fáraó házában alapos terepismereteket szerzett.
Seregeit a leggyorsabb léptekkel a sziklaszirten átvezette az arab pusztába és a legridegebb
hegyvidékekre, amelyekben anyósán és apósán kívül senki semmivel sem rendelkezett. Ez a
vidék előtte ismerős volt, s annak egyéb csodálatos természeti tulajdonságai is, amelyeket a mi
prófétánk bizonyára jól tudott felhasználni.
10. De most hagyjuk ezt és nézzünk kissé a tengeren túlra költöző izraeliták után, s mintegy a
szelek szárnyán látjuk őket az úton áthaladni, amidőn a fáraó a haragtól és bátorságtól feltüzelve
megparancsolta, seregének hogy az izraeliták után rohanjon. Ha a fáraó előbb jött volna, akkor a
mi jó Mózesünk ép bőrrel el nem menekült volna, ámde a késedelmeskedés és a legkülönfélébb
akadályok elhárítása fenntartották a fáraó seregét. Mózes lényeges előnybe jutott és az őket
követő ellenség elől szerencsésen megmenekült, s amikor a fáraó Mózest ugyanazon a
sziklaszirten kergetve, s a fent említet szirt közepén utolérte, ekkor a tenger, mint rendesen igen
gyorsan dagadni kezdett és hullámait a fáraó serege felé hajtotta, s mi sem természetesebb, hogy
a sereg biztos halálát lelte a habokban.
152. FEJEZET
Cyrenius további csodamagyarázatokat kíván, mint például a frigyláda lényegéről és

Jericho falairól. A farizeus szabad elbeszélése racionális modorban, Cyrenius kérdése, hogy
miért maradt meg mégis templomosnak? - Válasz...
1. Itt megszakítja Cyrenius az elbeszélőt és így szól hozzá: "Világért sem vagy te olyan buta,
amilyennek kezdetben hittelek, de mivel te a dolgokat a természet alapján is olyan jól meg tudod
magyarázni, tehát még azt is szeretném megtudni tőled, hogy az ismert jelenséget a frigyládával
kapcsolatosan és annak nappali füst- és éjjeli tűzoszlopát hogyan tudod megmagyarázni? Hogyan
jött ez létre a te egészen természetes és minden csodát nélkülöző utadon?"
2. Mondja a farizeus egész könnyedén: "Fenséges parancsolónk! Csak egy rövidke pillantást
kell vetni a régi hadvezetésbe, s a híres és az annyira istenített frigyláda már készen is van. A
szekrény maga régi egyiptomi módon konstruált és a legnagyobb fokú elektromosságot fejlesztő
szerkezet volt. Az igen komplikált szekrény mögött vaskordék egész sora állott füstcsinálás
céljából, s ezt megtöltötték mindenféle füstölő, de többnyire nagyon is büdös dolgokkal, mint
tollakkal, állati szőrökkel, emberi hajjal, s az ilyen füstölésre szolgáló dolgokat behintették és
197
bekenték kénnel, szurokkal és a kordét felgyújtották. Ez aztán hatalmas füstöt bocsátott ki

magából, amely maga mögött - különösen hosszabb kordé-vonalnál - az utat sűrű ködhöz
hasonlóan beburkolta és az üldözött sereg állásainak és fordulatainak áttekintését az üldöző
ellenség előtt teljesen lehetetlenné tette, egyben ez a kiállhatatlanul utálatos szag a harcos
állatokat, a tevéket, lovakat és elefántokat visszafordulásra és visszavonulásra kényszerítette, ami
az üldöző ellenségnek bizony nem volt kívánatos dolog. Hogy a menekülő seregek mögött több
ilyen kordé ment, az magától értetődik, s ezzel Mózes csodálatos és szent frigyládájának igaz
képe készen is volna, s én, fenséges parancsolóm, a legtisztább lelkiismerettel mondhatom:
Sapienti pauca."
3. Mondja Cyrenius: "Jól van, tehát ezt hagyjuk! De miképpen magyarázod meg nekem
Jerichónak, a régi város falainak összeomlását? A frigyládát a város falai körül hordozták kisérve
hatalmas harsonaszóval oly módon, ahogy az a régi egyiptomi templomokban szokás volt és én
úgy tudom, hogy mire harmadszor körüljárták a falakat, azok úgy összeomlottak, mint a kártya.
Hogyan volt ez lehetséges, mert millió harsonának hangja sem volna ezt képes létrehozni? Add
meg ennek is természetes magyarázatát!"
4. Mondja a farizeus hangosan felkacagva: "Hiszen ez kézzelfoghatóan világos! A legnagyobb
határozottsággal állítják a régi egyiptomiakról, hogy a villamosság helyes alkalmazásával az
ellenségek hajóit összetörték és elégették, ekkor látjuk azt a bizonyos ládát, amint többször
körülvándorolja Jerichó falait és Józsua nagyon jól tudta, hogy miért tette ezt. Ő a láda kezelésébe
és hatásaiba nagyon jól be volt avatva, s erre ismét azt mondom: Sapienti pauca!"
5. Mondja Cyrenius: "Igen, ezt a dolgot így is meg lehet érteni, de ha a láda csupán egy
elektromos masina volt, tehát ma is az kell, hogy legyen, s miért nincs ma is ugyanez a hatása?"
6 Mondja a farizeus: "Ennek az oka is igen érthető, nézzünk meg egy házat, amely körülbelül
1000 éves vagy egy hajót vagy kabátot, egy ilyen korban bizonyára egészen más kinézésű. A
kövek is 1000 év alatt igen észrevehető módon szétmállanak, mennyivel inkább egy holt fa és a
nem nemes fémek, mint a réz, vas, sőt még az aranyon is meg lehet ismerni az 1000 év nyomát.
Mi még a régi, művésziesen berendezett frigyládának tulajdonában vagyunk, amely azonban
idővel mégis annyira megrongálódott, hogy az eredeti hatásos berendezéséből már oly kevés
maradt fenn, mint egy aggastyán szájában egészséges fog, amelyeket már régen elvesztett. Azon
kívül a babilóniaiak nagyon jól értették a templomot a ládával együtt kifosztani. De mi nem
ismerjük a láda egykori berendezését. Külső formája szerint egy ugyanolyant készítettünk, de a
régi ládának hatása már nincsen meg, mert ez a berendezése hiányzik és kell is, hogy hiányozzék,
s ezt berendezni nálunk senki sem érti. Úgy vélem legfenségesebb parancsolónk, hogy erre nézve
is elég világosan kifejeztem magam?"
7. Mondja Cyrenius: "De ha ott minden ilyen finoman kieszelt jámbor csaláson alapszik,
hogyan tudsz te makkegészséges nézeteiddel jól kondicionált tagja lenni egy ilyen csalással telt
intézetnek?"
8. Mondja a farizeus: "Hiszen éppen ez a sátán magva, mert az ember, mint vak lett a kaszt
tagjává, mivel, mint látó vajmi nehezen lett volna erre rávehető. De ha egyszer már az ember
benne van, és azt látja, hogy az egész világ egy bolondokháza, tehát szükségből kényszerítve a
kedves gyomráért, valamint bőre épségéért maga is adja a bolondot. A szökést a mi kasztunk
igen bölcs okoknál fogva még mindig a megkövezés nem nagyon kellemes halálnemével bünteti.
Úgy vélem, hogy ezt a választ is igen érthetően adtam meg?"
153. FEJEZET
Cyrenius lelkiismereti kérdést intéz az istentelen farizeushoz. Ennek választékos felelete

természeti példákkal Cyreniust elnémítja.
1. Mondja Cyrenius: "Mindezekből, amit te most itt elmondottál, és előadtál világosan az tűnik
ki, hogy te, mint jámbor istenszolgája Istent még sohasem hittél, s hogyan lehet valaki egy olyan
lénynek szigorú szolgája, aki számotokra nem is létezik?"
198
2. Mondja a farizeus: "Ez is magyarázatot nyer az imént előadott nyomós és minden időkre
érvényes okok alapján. Mit tehet egy még oly okos gyermek szüleinek, s gyakran igen ostoba
tanítóinak hatalmával és fizikai erejével szemben? Alkalmazkodnia kell! Teszem fel ti, rómaiak
ellenállhatatlan hatalmatokkal leigáztatok bennünket, ki volna képes közülünk a ti hatalmatokkal
szembeszállni? Ha ti igen bölcs és igazságos törvényeitek helyett például a legbutább törvényeket
róttátok volna ránk, hogy azokat szigorúan kövessük, tehetnénk ezzel szemben mi, gyengék
egyebet, minthogy azokat is épp oly pontosan kövessük, mint a jelenlegi bölcs törvényeket? A
külső hatalom ellenállhatatlan erővel hat, s ezek rendelkezéseihez alkalmazkodni tartozunk. Ezen
a földön minden csak látszat és nem lét! Az ember keresi az igazságot és keresi az Istent!
3. Mi tulajdonképpen az igazság, hol van és ki az Isten?! Minden nép más Istent ismer
magáénak, aszerint határozza meg a bálványt, amely szerint a népnek feltálalják az igazságot,
lehet ez a mi számunkra is igazság? Mi csak nevetünk rajta, és nem is tudjuk megérteni, hogy
miképpen tud egy nép ilyen minden logikátlan ostoba zagyvalékot elhinni? De ha elmegyünk
ahhoz a néphez, és ha bírálatot kérünk tőle a mi hitünkről, az sem fogja megérteni, hogy
miképpen tudjuk mi a mienket hinni és megtartani. Az általános rend fenntartása érdekében
minden hitben rejlik valami jó, de ez még távolról sem igazság, s még kevésbé a valahol létező
Istenség!
4. Ott a nap például, egy igazság és önmagában lehet a működő Istenség is, sőt a mi számunkra
is, habár csak csupán sugaraival vagyunk kénytelenek megelégedni, s ezért itt a földön inkább
látszatot ad, mint valóságos létet. Vagy itt a földön nem mindent a nap fénye hoz létre? Mindaz,
ami létezik, csak a nap fényének sugarától és annak csodálatos melege által keletkezik, csak
addig, amíg létezik áll fenn és él, s a valóban mindenható nap sugara süti, mert hiszen a földnek
mindig csak egyik felét süti, a másik fele árnyékban van. Tehát az égboltozaton nagy fenséggel
pompázik az a ragyogó nap, mint tökéletes igazság, a föld és mindaz, ami rajta van az ő fényének,
vagy sugarának műve, tehát már magában véve is inkább látszat, mint lét. Az egész földnek
látszólagos léte mögött és minden mögött ott van az árny, mint egy komplett hazugság és éppen
az árnyék az, amit a vándorok keresnek, és leginkább szeretnek, s az alvás a föld általános
árnyékában, amelyet mi éjszakának szoktunk nevezni, a napi munkák és fáradalmak után az
életnek mindig a legnagyobb, a legkellemesebb és legerősebb felüdítője és az is marad. S azért
tűnik nekem is úgy, hogy az emberek a lehető legtisztább igazság uralma alatt erkölcsi
tekintetben véve épp oly kevéssé létezhetnének, mint testi lényük alvás nélkül. Tehát amit az
alvás jelent a testnek, ugyanazt jelenti egy jól kondicionált hazugság a morális embernek, azon
aztán nem múlik, hogy egy ilyen hazugságnak milyen formája van! Ha az a normális embernek
kielégítő, üdítő, reményteljes nyugalmat és könnyen elfogadható bizalmat szerez, akkor a
hazugság jó és a legtisztább igazság elmehet hozzá kenyeret koldulni.
5. És mióta ezt a földet emberek lakják, ez így is volt, most is így van és így is fog maradni a
világ végezetéig. Az emberek folyton az igazságot fogják keresni, és mégis a hazugság
tányérjából fognak enni és élni. És mindig lesznek az ostoba népek között bölcsek is, akik az
igazság világosságát az emberek szeme elé fogják állítani. De minél inkább megvilágítja az
emberek egyik oldalát, annál biztosabban és kifejezettebben fog a megvilágított ember másik
oldalán az árnyék feltűnni. S amiképpen a világosság mindig létrehozza az árnyékot, éppen úgy
a legtisztább igazságot is a legtökéletesebb hazugság követi, mert igazság nélkül nem létezik
hazugság és hazugság nélkül nem egykönnyen létezhet igazság. Minden igazságban benne rejlik
a képessége annak, hogy önmagában hazugságot hozzon létre éppen úgy, mint fény az árnyékot.
Hogy a kettő közül melyik a jobb az ember számára, erre nézve minden ember intézzen kérdést
önmagához, de hűen és nyíltan, magát semmivel sem ámítva! Az igazságos bíró a hazugot és
csalót a törvények szerint ítéli és hivatalából él, de hol van az, aki az általánosságra nézve
megérthetővé tehetné, hogy a törvény maga igazság? A törvény egy elfogadott és szentesített
szabály az egyik helyen így, a másik helyen úgy. Hol van az az igazság, ahol az egyik hazugság
a másikat megbünteti? Az én véleményem itt megint: Sapienti pauca!"
6. Ezzel Cyrenius egyelőre befejezte a kihallgatást és szétoszlatta a farizeusokat, s így szólt
Hozzám: "Hallod Uram? Ilyen esettel még életemben sohasem találkoztam! Roklus az ő tiszta
értelmének hatáskörében szintén nagyon jól tudott beszélni, de én magamban mindvégig ura
199
maradtam, azonban ez a farizeus annyira legyőzött, hogy nem is tudok neki válaszolni! Én a
farizeusokat mindig butábbaknak képzeltem, de ez bebizonyította, hogy nem is olyan nagyon
buták. Mit kezdjek most velük?"
154. FEJEZET
Az Úr utasítása az óhitű farizeushoz intézendő további kérdésekre nézve. Cyrenius az új

csodára, Márkus új fürdőépületeire figyelmezteti őt, s annak természetes megoldására nagy
díjat ígér
1. Mondom Én: "Magyaráztasd meg csak vele az Én csodáimat, s meg fogsz győződni róla,
hogy azokat épp úgy meg tudja természeti úton magyarázni, mint Mózeséit, s az után fogunk
rámutatni arra, hogy milyen nagy tévedésben van. Hívd vissza őt és tedd meg azt, mert ez minden
hájjal meg van kenve.
2. Cyrenius azonnal meg is teszi, amit neki tanácsoltam és a farizeusok társasága ismét
hódolatteljesen meghajol a főhelytartó előtt, s a szószóló farizeus mély meghajlások között azt
kérdezi, hogy fenséges intézkedése folytán miben állhatnak rendelkezésére?
3. Mondja Cyrenius: "Csak azt kívánom tőled, hogy az Istenség, az emberi hit és a prófétálás
dolgait, valamint az ezek közben előforduló csodatételeket az eddig érthető módon folytatni
fogod, mert világosságnak kell lenni akár ilyen, akár más módon!
4. Te az imént Mózes és az ószövetség történetét előttem igen érthetővé tetted és én ezeket a
jelenségeket magyarázataid szerint most már sokkal inkább el tudom képzelni, mint bármely más
magyarázat útján, természetes azonban, hogy a nép érdekében ennek szigorúan köztünk kell
maradnia. De lásd, minden magyarázatod dacára súlyos aggodalom és felelősség gyötör engem
azért, amit én itt a világ legcsodálatosabb módja szerint saját szemeimmel láttam és hallottam, s
amire itt csaknem a világ minden tájáról idesereglett pogányok, zsidók, esseusok tanúskodnak,
valamint Qurán, a szkíták királya egész kíséretével együtt, sőt perzsákban sincs hiány, s ezek a
legelső bölcsességi rangnak olyan tekintélyei, amilyenek ebben az időben a bölcsességet
képviselni tudják.
5. Nézd meg ezt a gyönyörű házat és ennek nagyszerű és megbecsülhetetlen belső
berendezését, a kertet messze terjedő védőfalaival, szemléld a kertet mindenféle legnemesebb
fajú gyümölcseivel, minden olyan buja, hogy csak úgy duzzadozik, és sok gyümölcs már teljesen
érett is, tekintsd meg a pompás forrásokat, melyeknél jobbakat aligha fogsz találni! Azonkívül
vesd tekintetedet a tengerre, s nézd ezt a tóig terjedő szilárd kőfalat, az 5 pompás hajót, a korlátot
lánccal, s végül nézd meg azt a helyet, ahol az a hatalmas és a hajósok előtt gyakran oly
veszedelmes szikla állott. Látod, még a tenger legmélyebb mélységében sem találod annak
semmi nyomát!
6. Tekints a tenger felett Názáret irányába. Nem állott ott két, legkésőbb négy héttel ezelőtt egy
félelmes magas sziklafal, melynek függőleges falai mélyen belenyúltak a vízbe, s amelynek
csúcsát halandó lábaival még soha nem érintette? De az imént említett körülbelül négyheti
időtartam előtt éppen az általatok annyira üldözött názáreti próféta arra járt és sok csodatétele
mellett azt a sziklahegyet annyira hozzáférhetővé tette, hogy azt most minden veszély nélkül még
a gyermekek is a legnagyobb könnyedséggel megmászhatják.
7. Ki ne ismerte volna Genezáret egészségtelen lázas környékét? Mindenkit elsorvasztó láz
gyötört, különösen az idegeneket, akik nem ritka esetben betegen sínylődve éveket voltak
kénytelenek ott eltölteni, hogy a klímát megszokva annyira meggyógyuljanak, hogy tovább
utazhassanak, sőt még a makkegészséges és legedzettebb katonáink is halálos betegek lettek és
megtöltötték a kórházakat. Ekkor odajött a názáreti próféta, megáldotta a vidéket és azóta egész
Galileában az a legegészségesebb, a betegek pedig pillanatok alatt mind meggyógyultak!
8. Nos, ezek olyan tények, amelyek a mi szemeink előtt mentek végbe és senki sem vádolhat
bennünket azzal, hogy mi könnyen hívő emberek volnánk, akiknek minden egyiptomi, perzsiai,
200
vagy indiai kókler csodáit kész igazságként erőszakolná ránk. Ez az eset, amikor az embernek
megáll az esze. Én elhiszem azt, hogy a Mózesre vonatkozó dolgokat meglehet természetes úton
magyarázni, mert először a te megvilágításod mellett szemlélve magukon viselik a
természetesség bélyegét és másodszor, a nehezen érthető könyveken kívül, amelyek állítólag az
ő kezétől származnak, más tanúink nincsenek, akik azokat jobb világításba helyezhetnék. A
görög krónikások pedig igen keveset, vagy semmit sem tudnak felőlük. - De bármiként is legyen,
hagyjuk azt, ami elmúlt és foglakozzunk ezzel a nagyszerűen csodálatos ragyogó jelennel!
Hogyan tudnád tehát ezeket az új csodákat megmagyarázni?! Valóban királyi módon
megjutalmazlak és kitüntetlek, ha engem ebből a divinatórikus álomból kiemelni segítesz, sőt azt
is megígérem, hogy a te hírhedt prófétád üldöztetésére és megsemmisítése érdekében
cselekedetben is melléd állok."
155. FEJEZET
Az éles eszű farizeus és Márkus, a becsületes római veterán. A csodabor vonz. A farizeus
esze megakad. Az igaz bölcsesség egy félig öntudatlan szava a farizeusi szájból
1. Mondja a farizeus: "Mikor járt itt ez a názáreti, meddig tartózkodott és ezen kívül volt-e már
egyszer itt?"
2. Cyrenius mögött állt az öreg Márkus is, aki átvette a szót, mondván: "Ez az isteni férfiú
ezelőtt még soha nem járt ezen a vidéken, s néhány tanítványával 8 nappal ezelőtt jött ide és
mindenható akaratán kívül egyebet nem hozott magával és tanítványai mindig, mint bárányok
vették Őt körül.
3. Az első csodája az volt, hogy megparancsolta nekem, hogy meglehetősen sok bortömlőmet
vízzel töltsem meg, amit gyermekeimmel azonnal meg is tétettem, és íme, alig teltek meg
tömlőim, a víz úgy, amint a tó tartalma máris a legkitűnőbb borrá változott! Itt van ebből a kitűnő
borból egy pohárral, kóstold, meg és azután mondj róla bírálatot!"
4. A farizeus erre átvette a poharat és a benne lévő bort csaknem a pohár fenekéig megkóstolta,
s azután így szólt: "Tényleg, ennél kitűnőbb bort még sohasem eresztettem le a torkomon! De
vajon a te állításod öreg harcos, megbízhatóan igaz-e?"
5. Mondja Márkus: "Aki engem ismer, az tudni fogja, hogy számat még soha hazugsággal be
nem szennyeztem, de aki még kérdezősködik, annak hite nem valami erős. Hogy a dolgot kissé
közelebb hozzam, és a te díszes, természetes eszednek kis lökést adjak, felszólítalak, hogy velem
együtt gyere ezzel az üres korsóval a tóhoz, azt töltsd meg magad vízzel, és én jót állok érte,
hogy a még közöttünk tartózkodó próféta a vizet akaratával egy pillanat alatt borrá fogja
változtatni. De ha azt hinnéd, hogy ez a korsó erre a célra már úgy volna preparálva, tehát hozzál
saját edényeidből egyet magaddal, s menj a tóhoz és annak bármelyik részén merítsd meg és mire
az edényed tele lesz, az már pillanatok alatt olyan borrá is változik, mint amilyent most ízleltél.
És ha hazudtam, akkor ez a ház kertjével és összes kincseivel együtt legyen a tied!"
6. Ekkor a farizeus kaftánjának zsebéből elővett egy aranyserleget, s így szólt: "Ha a tó vize
benne ilyen borrá változik, akkor ez a drága serleg a tied!" E szavakkal a farizeus társaival együtt
a tóhoz sietett, ott vizet merített és a serlegben a víz azonnal borrá változott. Amidőn a farizeus
és társai erről a nagy és csodálatos igazságról meggyőződtek, nagy ámulások közepette
visszatértek Márkushoz és a farizeus így szólt: "Vedd ezt a serleget! Te megnyerted a fogadást.
Valóban erre már az én eszem is megáll, mit szóljak hozzá? Ez nem megy végbe természetes
úton! Ez igazán sajátságos, mert nemcsak a bor íze, hanem annak szesztartalma is igen bőséges,
úgy hogy csaknem valamennyien ittasak vagyunk. Minden bizonnyal ezt nem tehette más, mint
a názáreti akarata, ami annak bizonyítékául is szolgál, hogy a többi csodatételeit is ily módon
hozta létre!"
7. Ha az ember ezen a földön a jelenségek egyforma természetességét folyton maga előtt látta
és csodát egész életében a perzsa kóklerkedésen és az írott csodákon kívül - amelyeket azonban
mindenkor sűrű miszticizmus burkol - soha nem látott, végül még az is hihetetlenné lesz, amit
maga valóban és kétségtelenül megért. De mit használ mindez, ha nem tudunk a mélyére látni?
201
Felséges parancsolónk, bizony ennél a jelenségnél - amely minden kétséget kizár - a természetes
magyarázat megszűnik, mert ez tényleg csoda! Ezt ép oly kevéssé lehet természetes úton
megmagyarázni, mint a világ teremtésének a semmiből való keletkezését, amely a mi fogalmaink
szerint és érzékeink előtt teljesen érthetetlen. Az egész teremtés tehát eszerint nem más, mint az
isteni őserő és minden létek őslétének lekötött akarata!"
156. FEJEZET
Cyrenius tovább vizsgálja a borral megszentelt farizeust, visszapillantva a próféták, bírák

és a többiek csodáira. A farizeus további miértje, ateizmusa, amely igen fontos pont a
kételkedők és az emberiség vezetése fölötti zúgolódók számára
1. Mondja ismét Cyrenius: "Nagyon helyes és egyelőre így is meg vagyok veletek elégedve, s
ebben meg is maradunk. De most felmerül egy egészen más kérdés, és ez ebben áll: Mivel ezek
a művek itt kétségtelenül és egész bizonyossággal csodák és Mózes, valamint a többi látnokok
és próféták Ezt a férfiút, Aki előttünk ilyen soha nem hallott dolgokat hoz létre, úgy leírták és az
eseményeket hajszálpontossággal annyira megjelölték, hogy lehetetlen elfogadnunk azt, hogy
helyette más valakit érthettek volna, ennél fogva legalább is előttem úgy tűnik fel, hogy
megfelelő példázataik szintén csodálatos eredetűek kellett hogy legyenek! Hogy ezekhez
természetes dolgokat is felhasználtak, azt nem lehet elvitatni, de egészében véve annak
legnagyobb része mégis csoda volt éppen úgy, mint ez a csoda itt kizárólag az Isten mindenható
Akaratából jött létre, amely mint Isteni Szellem az emberek által nyilatkoztatta ki magát. Ez az
én véleményem. Mi a tied?"
2. Mondja a farizeus: "Nos, igen, ha a dolgok így állanak, akkor a te magas véleményedre nézve
tudtommal nem lehet ellenérveket felhozni, csak az az egyetlen, amit ebben igen nehezen, vagy
sehogy sem lehet megérteni, hogy Isten - ha egyáltalában létezik - miért engedte, hogy az
emberiség olyan hosszú időn át oly mélyre süllyedjen és végül támaszt egy látnokot és egy
prófétát, kinek feladata, hogy a megvakult emberiséget ismét kissé látóvá tegye és végül maga is
áldozatul essék az elfajult emberiség fékezhetetlen vad szenvedélyének. Isten a prófétáknak
kétségbevonhatatlan csodaerőt adott, amikben már nem kételkedhetem, végeredményben
azonban a próféta, mint rendesen mégis csak összerogy az emberiség durva öklének hatalma
alatt! Az általam eddig ismert prófétáknak legtöbbje erőszakos halállal múlt ki, miért nem
oltalmazta meg őket Isten mindenható Szelleme? Ezzel azonban nem akarom az Istenséget
szemrehányással illetni, és azt mondom: Nem volt okos dolog egy ilyen isteni szellemmel teljes
férfiúnak az emberek durva, materiális hatalma által földi pusztulását megengedni. Ezáltal a
földön való megjelenését a mindegyre önzőbbé lett emberek is károsnak tartották, mert mégis
csak különös, hogy egy férfiút, aki még az imént puszta akaratával képes volt hegyeket
elmozdítani, rövid idő múlva az emberek béklyókba verve börtönbe vetik és néhány nap, vagy
hét múlva a legfellázítóbb módon megfosztják életétől. Ezáltal pedig még legbensőbb követői és
tisztelői is elveszítik kedvüket, és tömegesen visszasüllyednek a legalább életüket biztosító
butaságukba.
3. Nem is olyan régen volt az, amikor egy bizonyos János próféta a Jordán mellett a pusztában
nagy jeleket tett tanúbizonyságul isteni küldetéséről és Heródes elfogatta őt, s a börtönben a
leggaládabb módon lefejeztette! Már egész sereg tanítványt számlált és valóban tiszta tanai
elfogadásának tanújeleként sok ezren megkereszteltették magukat általa a Jordánban, mert ő a
Jordán partján csaknem egész Galileában és Júdeában végigvonult. De amikor követői
megtudták, hogy mesterükkel mi történt, telve lettek ijedelemmel, félelemmel és azon túl nem
árulták el, hogy János megkeresztelte őket, mert attól tartottak, hogy váratlanul nekik is
osztozniuk kell mesterük szomorú sorsában. Ezt az egy dolgot - legalábbis az én értelmemmel,
amely eddig még sohasem hagyott cserben - kissé inkonzekvensnek találom, s az emberiség
javára igen kevés okosat látok benne és a mi fogalmaink szerint nagyon kevés jóakaratot!
4. A pogányok láthatatlan vak fátumának uralma alatt ez így még inkább elképzelhető, de igen
nehezen egy általános bölcsességű, igazságos, mindenható, jóságos (személyes) Istennél! S
202
nagyobbrészt ez volt az oka annak, hogy magamban teljesen eltántorodtam az Istenben való
hittől. Egy igaz prófétának egészen haláláig legyőzhetetlen önvédelmi képességének tudatában
kellene lennie, amellyel szemben a földnek semmiféle hatalma és ereje nem volna képes támadni,
és akkor benne az igaz isteni elemet minden időben meg lehetne ismerni, s meg is lehetne tartani.
Ámde mivel a próféták és látnokok legtöbbje ezen a földön mindig igen sajnálatos módon fejezik
be életüket, tehát ez által kétségessé teszik mindazt az isteni dolgot, melyeknek magvát még
kevéssel azelőtt elvetették a földön. Ezért nem léphetett Mózes sem az Ígéret földjére és testéért
Mihály arkangyalnak a sátánnal 3 teljes napon át kellett küzdenie és végeredményben mégis
legyőzhetetlenül kellett elvonulnia! Miért van szükség erre? Miért kell, hogy ezen a földön
mindig a gonosz princípium győzedelmeskedjék a jó princípium fölött?
5. Mi Azt mondjuk, mégpedig joggal: Az egész emberiség jobban mondva az erkölcsi világ a
gonoszságban és rosszaságban sínylődik, de kutassuk csak ennek az okát és körülbelül meg
fogjuk találni abban, amit az imént mondottam. Mi, emberek tehetünk, amit akarunk, és nem
fogjuk sem magunkat, sem másokat megvakítani, mert a világ hatalmasai mindig korlátok között
tartanak bennünket és mindenütt ezt halljuk: Csak eddig, de innen egy arasszal sem tovább. Mi
nem kutathatunk, sem tépelődhetünk, a vastörvény minden fejet egy kalap alá szorít, aki csak
megmozdulni merészel, az el is veszett a világ számára, de hogy ez által meg van-e nyerve egy
más világ számára, erre nézve sokkal kevesebb meggyőző bizonyosságunk van, mint arról, hogy
100 év múlva mi fog történni az emberiséggel.
6. Éppen ezen a bajon kellene segíteni az igaz látnokoknak és prófétáknak, s ezáltal szüntelenül
az emberek szeme előtt volna Isten le nem győzhető hatalma. Az igaz hitet megtartanák és általa
rendes, jó emberekké válnának. Ámde így időről-időre, amikor az emberek már előzetesen a
legutolsó állati fokra süllyedtek, próféta támad, ki egy ideig bölcs tanokat prédikál és mindenféle
bámulatot keltő csodatétele által az emberek előtt isteni küldetéséről teljes érvényű bizonyságot
tesz. De meddig tart ez?! Mivel őt az Isten és igazság után áhítozó emberiség nagy tömege veszi
körül, tehát a régi orákulumok és a legnagyobb mértékben materiális és önző papi kasztok - mert
hamis dolgaikban árulást és hatalmas tekintélyükben csorbítást látnak, és jövedelmeik elvesztését
féltik - féltékeny módon felháborodnak és a prófétát üldözni kezdik. Egy ideig semmire sem
mennek vele, mert isteni erejével visszanyomja őket a porba, de néhány esztendő múlva, amikor
már annyi ezer embert látóvá tett, az isteni erő elhagyja őt és a legdurvább emberi bosszú
zsákmányává válik, s akkor megtért követői itt állnak telve rettegésekkel és nem tudják hova
meneküljenek! Ijedelem, félelem, kétség és kétely ragadja meg a tanítványokat, különösen ha
nincsenek sokan. De ha egy valóságos hadsereget alkotnak, akkor kitörnek a legkegyetlenebb
hit- és véleményharcok, amelyek addig nem szűnnek meg, amíg egyik párt a másikat fel nem
emésztette!
7. Most azt kérdem és mondom: Hogyha az ember, mint tapasztalt és értelmesen gondolkodó
az ilyen dolgokat józanul szemléli, elérheti-e ezáltal az egy, igaz Istenben való hitet? Vagy nem
volna-e legjobb, ha inkább azt gondolná magában: Íme, ez csupa emberi alkotmány! Az Isten
pedig az Írás szavai szerint örökké távol van, és soha sincs közel. - Igazam van, vagy nincs?"
8. Mondja Cyrenius: "Igen, olyan módon, ahogyan te gondolkozni szoktál, ebben a nézetedben
lehet valami igazság, de csakis földi, emberi és társadalmi vonatkozásban. Mi azonban már az
Istennek a földi emberrel való legbölcsebb tervébe kissé mélyebben vagyunk beavatva és
ismerjük a nagy isteni okot. Ennél fogva nem mondhatok egyebet, minthogy a te nézeted már
alapjában véve is egészen téves, de remélem, hogy még te is másképpen fogsz gondolkodni. Most
pedig társaiddal együtt ismét távozz és várj, míg hivatni foglak. Most pedig tekintsd meg a
csodákat, gondolkozz felettük, s majd világossá válik előtted, hogy mennyire merész és balga
volt részedről a názáreti Mester üldöztetése.
9. A farizeusok erre mélyen meghajoltak és Márkus új háza felé tartottak, hogy azt megnézzék.
Intésemre Márkus elkísérte őket a csodahajlékba és onnan a tengerpartra, hogy mindent
megmutasson és megmagyarázzon nekik.
157. FEJEZET
203
Cyrenius kérdése a földi siralomvölgy felől. Az Úr nagyjelentőségű istenien vigasztaló

válasza, amely sok talányt megold. Az isteni üdvösség szolidáris az ő gyermekeinek
üdvösségével. Az ellentétek életcélja
1. Cyrenius pedig megint így szólt Hozzám: "Uram! Habár a Te isteni szádból tudom, hogy a
világon miért történik minden így és ismerem a Te nagybölcsességű isteni terveidet az emberek
nevelésére vonatkozólag, amelyeket ennek a földnek minden idejében és minden sarkában
elhatároztál, de mindezek mellett mégis nyíltan be kell vallanom, hogy földi tekintetben véve
ennek a farizeusnak mégis sok igaza van, mert valóban ez a világ alfától Omegáig sem a szeretet
és igazság világa, hanem igen gonosz világ telve gyűlölettel, hazugsággal, hamissággal és
igazságtalansággal! Pedig lehetne más is, de hiába, ha egyszer ilyen és soha nem lehet más! Ez
a föld arra van kárhoztatva, hogy siralomház legyen mindvégig, és embergyermekei el kell, hogy
epedjenek annak földjén, pedig ez másképp is lehetne."
2. Mondom Én: "Igen, igen, másképpen is lehetne, amiképpen számtalan más világtesten
másképpen van, de akkor nem is volna ez a föld kiválasztva azoknak az embereknek a nevelésére,
akik hivatva vannak arra, hogy az Én gyermekeim legyenek.
3. És vajon felismerhető-e az igazi és hatalmas szeretet olyan emberek között, akik telve vannak
szeretettel?
4. Milyen próbakövet állítsunk a türelem, alázatosság és szelídség gyakorlásához olyan
emberek számára, akik születésüktől kezdve telve vannak szeretettel?
5. Ha Én minden ember természetét már úgy rendeztem volna be, hogy születésétől fogva saját
törekvése nélkül tökéletes lene, életének és saját erejétől való továbbhaladásának céljából milyen
gyakorlatra volna még szüksége?
6. Vajon miféle tevékenységre lehetne végül ilyen szellemeket felhasználni? Én mondom azt
neked: Hiszen akkor az erdő fái és a hegyek sziklái a szabad életükhöz való nélkülözhetetlen
öntevékenységre sokkalta alkalmasabbak volnának, mint egy ilyen születésétől fogva minden
tekintetben tökéletes ember.
7. Ha egy fizikailag teljesen fejlett embert állandóan egy terített asztal elé állítanánk, amely
telve volna a legdrágább ételekkel és italokkal, úgy hogy nála éhségről és szomjúságról soha szó
sem lehetne, s mindezekhez még pompás lakószobával bírna, azon kívül tökéletes szellemi
képességekkel rendelkezne arra nézve, hogy a közelben levőt épp úgy láthassa, hallhassa és
élvezhesse, mint a legnagyobb távolságban lévőt és minden irányban meg tudná magát értetni,
sőt soha a legkisebb kellemetlenség sem érhetné, egy ilyen alig hiszem, hogy valaha egy
pillanatra is elhagyná nyugvóhelyét.
8. Én mondom azt neked, hogy egy ilyen ember előtt még legnagyobb csodatettem is olyan
közömbösek lennének, mint az a hó, amely Ádám idejében burkolta a hegyeket az örök
ártatlanság köntösébe.
9. Vagy azt hiszed, hogy az Én saját, örök, végtelen Élettökéletességem Nekem érne valamit,
vagy üdvösséget adna? Valóban nem!
10. Az Én megszámlálhatatlan sokaságú tökéletlen gyermekeim szellemi fejlődésében, s az
egyre növekvő megismerésükben, tökéletesedésükben és az ebből keletkező tevékenységükben
rejlik az Én saját, legnagyobb üdvösségem is, egy nagy fáradsággal kiküzdött tökéletesség fölötti
örömük mindenkor az Én újabb és újabb örömöm. És az Én végtelen tökéletességem csak ezáltal
éri el megbecsülhetetlen értékét, ha azt a kiskorú gyermekek mindig jobban és jobban ösztönzik,
és ha az bennük félreismerhetetlenül növekedve nyilvánul meg! Megértetted, amit ezzel mondani
akartam neked?
11. Ha nem így volna, azt hiszed talán teremtettem volna valaha világot, és azon élőlényt?
Mindez már örökkévalóságok előtt elmaradhatatlan szükségletem volt, amely nélkül sohasem
keletkezett volna ez a föld és rajta mindenféle élőlény.
12. Mindennek, amint van, úgy kell megmaradnia. Én nem azért jöttem le a földre, hogy annak
békét és holt nyugalmat hozzak, hanem hogy a magasabb tevékenykedés céljából kardot és
küzdelmet adjak!
204
13. Mert csak a gyűlölettel szemben válik a szeretet igaz és élő tetterővé, amitől a nyugalmas
halálnak menekülnie kell! Az embereket üldöző ínség teszi őket tevékennyé és idővel türelmessé,
szelíddé, s az Én akaratomban való megnyugvóvá! Ha nem léteznék hazugság, keserű
következményeivel milyen értéke volna akkor az igazságnak? Ki gyújt nappal világot, és ki ügyel
egy égő olajlámpa értékére a nap fényénél?!"
158 FEJEZET
Az Úr a népek és egyes emberek vezetéséről. Az ínségek és csapások jóváhagyásának célja.

Példa a zsidók történelméből. Egy polgári evangélium
1. Az Úr: "Eszerint mindannak, ami létezik, az Én jóváhagyásomból lennie kell, hogy az

emberek javulásának ösztönzésére szolgáljon. Minden lét egy tevékenységet tételez fel, s a
tevékenység az indító okot és az emeltyűt, amely természetesen tevékenykedés módjának
mindenkor meg kell, hogy feleljen.
2. Ezek alapján mindazt, amit az ember erkölcsi törvényellenesnek, gonosznak vagy rossznak
jelöl meg, nem kell másnak tekinteni, mint egy megengedett emeltyűnek, a tisztának pedig
minden tiszta és jó, a gyengével és tisztátalannal másképpen kell, hogy legyen, mert a
tevékenykedéshez még egynémely ösztökélésre van szüksége.
3. Amidőn Ábrahám gyermekei Mózes, Áron és Józsua idejében és még az első bírák alatt egy
látható isteni vezetés határtalan bölcsességének, s emellett a legnagyobb földi jólétnek
örvendezhettek, annyira ellustultak, mint a polipok és osztrigák a tenger mélyén. Ezeket Én a
próféták szája által igen gyakran tevékenykedésre és éberségre ösztökéltem, sőt fel is szólítottam,
de válaszuk ez volt: Ha dolgozunk valamit, akkor vétkezhetünk is, amely az általunk jól
elvégzetteket felemészti, de ha nem dolgozunk semmit, akkor nem is vétkezhetünk, s mindig
bűntől mentesen igaz módon állunk Előtted, óh Urunk! S ily módon filozofálták bele magukat a
teljes tétlenségbe. Ennek következménye volt aztán a folyton fokozódó ínség, s idővel a fizikai
és erkölcsi gyengeség.
4. Ilyen állapotban aztán ismét Hozzám fordultak és megfogadták, hogy a megfelelő életrend
szerint fognak tevékenykedni. Egy ideig a dolog ismét egészen jól haladt előre, de amidőn az
áldott jólét ismét helyreállott, a régi restség újból elölről kezdődött. Gazdagok voltak, és minden
tekintetben ragyogni akartak, s királyt kívántak, hogy a fizikai gazdagságnak és jólétnek
reprezentánsa legyen.
5. Kérelmükre tehát felkent királyt adatam nekik, de a király és a nép között egyetértés jött
létre, s így az a baj, amit a nép kívánt és megkapott ismét nem volt más, mint fájdalmas ösztönzés
a szükségszerű fokozott tevékenységhez.
6. S amikor nemsokára a király népével együtt letargiába esett, azonnal szükségessé vált őt
külső és igen fenyegetőnek látszó ellenséggel a durva és hatalmassá lett filiszteusok személyében
felébreszteni. Azután háború lett és az azt kísérő ínség behatolt az Én népem országába és
felébresztette, tevékennyé, s ezáltal erőssé tette.
7. Nagy ínségben és szorongattatásában ismét megtalálta a Hozzám vezető utat és kegyelmet,
bölcsességet, s jólétet kapott elképzelhetetlen bőségben. Ez azonban még Salamon uralkodása
idejében létrehozta az előbbi tevékenység elernyedését és az ország Salamon első utódai után
valósággal rombadőlt. Ezért kellett ezt a népet mindenféle ínség és nyomorúság által
szorongattatni, hogy csak egy kissé is tevékenységben maradjon.
8. Most pedig általánosságban véve a papi és oktatói rend süllyedt mélyen az állatvilág alá és
azért jöttem Én Magam testben, hogy a népnek éppen ezt a legrestebb részét a legnagyobb
zavarba és ziláltságba hozzam, s azért követnek el mindent, hogy Engem elfogjanak és
megöljenek, mert attól félnek, hogy az Én igen serény munkásságom és ösztönzésem által
tétlenkedésük kenyerét elveszítik. Fáradozásuk azonban hiábavaló!
9. A teljes tétlenség magva már túl erős gyökeret vert bennük, s ezért először a lustaság érzését
kell elvenni tőlük, hogy kénytelenek legyenek a szélrózsa miden irányában szétszóródni, és
205
vándoréletet élni, vagy az új és Általam most felépített életszövetségbe kell belépniük, amely
szerint senki kezeit tétlenül nem tarthatja ölében, ha meg akar élni.
10. És aki ezt nem fogja megtenni, az éhezni és szomjúhozni fog és a legértéktelenebb és
legszennyesebb rongyokba burkolva, koldusbotra támaszkodva lesz kénytelen vándorolni, és
keményszívűen fognak rákiáltozni: "Aki nem dolgozik, az ne is egyék!" Mert "minden munkás
méltó az ő jutalmára." Óh, akkor mindenki fog törekedni arra, hogy amennyire csak lehet,
munkálkodjék, és ha valaki mégis lusta és tétlen lesz, azt elrettentő példaképpen sokak előtt
korbáccsal fogják fenyíteni.
11. És mondom neked: Minden tétlenné vált és elpuhult nép, épp úgy, mint külön-külön minden
ember a hátán lesz kénytelen viselni a fenyítő korbácsot, és mindörökre el fogja veszíteni nevét,
nagyságát, tekintélyét és hatalmát, ez pedig az embereket egyre jobban és jobban megdöbbenti,
s ösztönözni fogja rendes munkára, ami javukat fogja szolgálni. - Jól megértetted mindezeket?"
159. FEJEZET
Cyrenius ellenvetéseket talál azon tanítás körül, hogy világi módon tevékenykedni kell, és
hogy mindenek előtt Isten Országa felé kell törekednünk. Az Úr gyakorlati példával oldja
meg ezt a feladatot. A kétféle művész, tanulság.
1. Mondja Cyrenius: "Igen Uram és Örök Mesterem, de még fennmaradt egy kérdés, ez pedig
ebben áll: Ha az emberek az ezerféle szükséglettel ellátott élet legkülönfélébb ágazataiban
folytonosan fognak tevékenykedni és munkálkodni, akkor könnyen belátható, hogy ezáltal a
szellemi élet útjairól, amelyeket magukban csak szemlélni tudnak, le fognak térni a
világmaterializmus útjaira, s akkor a szellem újjászületéséről vajmi kevés szó eshet.
2. Azonkívül a Te saját szádból hallottam azt a tanítást, amely szerint az ember ne
aggodalmaskodjék a földi élet dolgai miatt oly módon, ahogy azt a pogányok tenni szokták,
hanem mindenek előtt keresse Isten Országát és annak igazságát, mert minden egyéb megadatik
neki!
3. Hogyan viszonylik tehát ez a tanítás ezzel az új tanításoddal, amely szerint az embernek
mind a két keze telve legyen munkával? Lásd, Uram ezt a két dolgot nem tudom összeegyeztetni,
s ezért jó volna, ha ezt még kissé jobban érthetővé tennéd."
4. Mondom Én: "Még van egy és félórai időnk, s így e kérdésedet is megmagyarázhatom.
Figyeld meg tehát jól, amit Én erre vonatkozólag egy példázatban neked mondani fogok.
5. Lásd, két ember elmegy egy rendkívül szép és hasznos mestermű mesteréhez. ’A’ mestermű
készítését azért akarja megtanulni, hogy idővel azzal keresse meg a kenyerét. Szorgalmasan tanul
és jól figyel arra, ami a mestermű elkészítéséhez kívánatos, s amikor a tanuló ideje elmúlik,
módfelett örvend a mester bizonyítványának, melyben írva van, hogy a mestermű készítését
tökéletesen megtanulta, s most már ő is mester lett. Voltak azonban ennek a mesterműnek titkai,
melyekről semmit sem tudott, de ő ezzel nem is törődött. Fő az, hogy megvolt a bizonyítványa,
amely által minden nagyobb fáradság nélkül kenyérhez juthatott.
6. Egészen más indítóok vezette ’B’-t a mesterhez, aminek természetesen más lett az
eredménye is. B-nél nem a kenyérkereseten múlott, amire nem is gondolt, hanem csupán a
mestermű készítésének megtanulásáért ment oda. Minden más igyekezetet háttérbe szorítva
egyetlen törekvése az volt, hogy a megtanulandó mestermű legbensőbb titkaiba be legyen avatva.
7. A mester pedig, mivel látta, hogy ez a tanuló nem a kenyér miatt, hanem az isteni mestermű
teljes tudása miatt törekszik annyira, őmaga is nagy örömét lelte ebben a tanulóban és nem sajnált
tőle semmi fáradtságot, s alaposan bevezette őt ennek a műnek minden elképzelhető titkába, s a
következménye ennek az volt, hogy amikor B ennek a műnek egészen tökéletes mestere lett, azt
olyan utolérhetetlen tökéletességgel hozta létre, hogy ennek híre még a király füleihez is eljutott,
s ekkor a király magához hivatta a mestert, hogy művét neki is mutassa be. A mester ezt meg is
tette, de nem a remélhető nyereség miatt, hanem csupán azért, hogy a királynak ezzel nagy
örömet szerezzen.
206
8. Amidőn a király meglátta a nagy mesterművet és annak nagyfokú célszerűségéről

meggyőződött, így szólt: "Mit kívánsz nagy mester, hogy megtegyek neked? Kívánj jutalmat
tőlem és adassék meg az neked azon kívül, hogy ettől az időtől kezdve udvarom kegyeltje leszel,
és mesterségedet itt fogod gyakorolni.
9. És a mester a király kegyétől mélyen meghatva így szólt: "Felséges uram, legbölcsebb
uralkodóm és parancsolóm! A te kegyelmed és művem fölötti tetszésed már a legnagyobb
jutalmam, mert nem nyereségvágyból és nem a mindennapi kenyérért, hanem a mestermű iránt
érzett tiszta szeretetem miatt igyekeztem azon, hogy lelkem minden erejével megtanuljam annak
készítését és már azzal is elértem legnagyobb örömömet és legmagasabb jutalmamat, hogy az
most a legbölcsebb király szeme előtt ilyen kitűnő elismerésben részesült."
10. És most mit gondolsz, hogy a még jobban örvendező király mit tett ezzel a mesterrel? -
Lásd, így szólt: "Most látom csak, hogy te mesterségednek igazán tökéletes mestere vagy, mert
ha ezt a magában véve is kitűnő tudást csupán a kereset és a kenyér miatt tanultad volna, nem is
értél volna el benne ekkora tökéletességet, mivelhogy valaki valamit azért tanul, hogy általa
megélhetését megtalálja, az mindig csak a megélhetésre gondol és hamar megelégszik azzal, amit
felületesen megtanult és folyton azt számítja, hogy tudásának hiányait hamis látszattal
takargassa, hogy az emberek észre ne vegyék hézagos tudását és annak dacára is nagy mesternek
tartsák. Ámde ez a jövőben kevés hasznára válik, mert rossz és tökéletlen művei lesznek árulói.
Te azonban, aki ezt a mesterséget saját magáért tanultad meg és minden erődből csak arra
törekedtél, hogy annak nagy és mély titkaiba miképpen hatolj be, tehát előtted csak e mestermű
igazsága volt a főcél és ezért lettél ennek ritka és igaz mestere, akire nekem is szükségem van. S
miután mindez óráig nem törődtél a megélhetéssel és keresettel, éppen ezért nálam fogod
megtalálni a legjobb és legtartósabb kenyérkeresetedet! Mert az igaz mesterek, tudósok és
bölcsek számára nálam, mint királynál vannak állások bőségben, melyek kenyérkeresetet és
megélhetést bőségben biztosítanak. Ez szolgáljon a te ellenvetésed kézzelfogható
magyarázatául!"
160. FEJEZET
Az Úr további példákat ad ennek a látszólagos ellentmondásnak világosabb megértése

céljából. Az egoisztikus törekvő az újjászületésre. Fontos élettanítások. A farizeusi kémek
ismét közelednek
1. Az Úr: "A kizárólagosan az Isten Országa felé való törekvés a legnagyobb tevékenységet
követeli, s ha ezt egy igaz tanítvány teljesen magáévá teszi, akkor akadni fog egy olyan király,
aki az igazi érdemet valóban meg is jutalmazza, s így az emberi élet minden szférájában
bebizonyosodik, hogyha az ember a jót és igazat akárhol és akármikor magáért a jóért és igazért
cselekszi és arra törekszik, hogy ebben érje el tökéletességét, akkor a megfelelő elismerés és
érdem magától fog bekövetkezni.
2. Mondjuk például, hogy egy ember arra törekszik, hogy az Én tanításaim által elérje szelleme
újjászületését, amely senkinél sem fog elmaradni, ha valóban minden buzgalmával és igaz
szeretetével arra fog törekedni.
3. Ez a példának felhozott ember tudja jól, hogy az ehhez vezető egyedüli út az Isten- és
felebaráti szeretet. Ő tehát szigorúan megtartja Isten parancsolatait, teljes szívéből szereti Istent
és mindenkivel szemben minden erejéből csak jót, tesz, gazdagon pártfogolja a szegénységet, és
ha valahol egy igaz isteni bölcset tud, elmegy hozzá, gazdagon megajándékozza, és barátjává
teszi.
4. S ezt ő hosszú éveken át cselekszi, de szellemének megígért és kívánt újjászületése mégsem
akar bekövetkezni, néha-néha tapasztal ugyan könnyebb pillanatokat, de ezek csak olyanok, mint
a villám, melynek fénye nem akar állandósulni. Ezután a szellemi újjászületését éveken át buzgón
kereső így fog szólni: "Most már az egész szellemi újjászületést mesének kezdem tartani. Húsz
éven keresztül ez óráig mindent megtettem, amit ez a tan tőlem kívánt és mégis ugyanazon a
ponton állok, amikor a tanok szerint élni és törekedni kezdtem! A tapasztalatok azonban azt
207
mutatják, hogy ezzel mégsem lehet semmit sem elérni, a legokosabb lesz tehát, ha ezután világi
módon élek tovább, mint más rendes ember és megszüntetek minden szellemi összeköttetést."
5. És most következik a főkérdés: Miért nem volt képes ez a becsületesen törekvő ember
szellemi újjászületését elérni? Éppen azért, mert minden jót csak azért tett, hogy azt elérje.
6. Aki Istent és felebarátját egy más indítóok alapján és nem Istent Istenért és felebarátját
felebarátjáért szereti tisztán, az nem juthat teljes újjászületéshez, mert ez a legközelebbi kötelék
Isten és ember között.
7. Én mondom neked: A lélekből minden önzésnek el kell tűnnie, és az embernek tökéletesen
szabadnak kell lennie, és akkor elérheti a legmagasabbat. Most pedig mondd, hogy ez a dolog
világos-e már előtted?"
8. Mondja Cyrenius: "Igen, most már ebben a kérdésben is egészen világosan látok. Valóban
az egy és ugyanazon célból való cselekvés között óriási különbség van. De ha az ember ezt tudja,
akkor már helyesen cselekedhet, csak meg legyen hozzá az erős akarata, s ez valóban nem is
hiányozhat egy olyan embernél, aki az egyedüli igaz indítóokot megismerte, és azt az utat,
melyen haladnia kell. De amíg valaki ezt az utat megismeri, sok időre és fáradtságra van
szüksége, mert sokszor az ember azt hiszi, hogy a dolognak már birtokában van, és csak akkor
tűnik ki, hogy egynémely dolog, sőt a legfontosabb mégis hiányzik. De most már úgy hiszem,
hogy nálam nagyobb hézagok nem fognak mutatkozni. De ha ez mégis bekövetkeznék, akkor
remélem, hogy a Te Szereteted, óh Uram azt kellő időben pótolni fogja. - De Magam is kíváncsi
vagyok, hogy a Te csodaműveid átvizsgálása milyen hatást idézett elő bennük?"
161. FEJEZET
Az Úr elmondja a csodának ezekre a keményfejű farizeusokra gyakorolt hatását és

előkészíti Cyreniust azok fogadtatására. A farizeusok jelentése
1. Mondom Én: "Hogy rendkívülit, az bizonyos, de mégis lehetetlennek tartják, hogy valamit
csupán Istenhez hasonló akarathatalommal egy pillanat alatt létre lehet hozni. Arról tanácskoznak
most, hogy nem lehetett mégis valami elrejtett eszközöket alkalmazni és a farizeusok vezetője
ezt mondja a már haragossá lett Márkusnak: "Mikor minden elkészült, mi nem voltunk jelen és
az itt lévők egymással megegyezve igen könnyen elhitethetnek velük mindent! Mi tudjuk azt
nagyon jól, hogy az esseusok legnagyszerűbb csodáikat miképpen hozzák létre, de a már egyszer
elámított nép hitével nem mennek semmire. Egymással egyetértő ezrek a legnagyobb csodákat
létre tudják hozni és azzal tízszer, ezerszer ezer embert el tudnak ámítani. Ti ebben a minden
oldalról elrejtett félreeső zugában a földnek ezen a csodaművön senkitől, csupán önmagatok által
megfigyelve 10 éven át is dolgozhattatok volna, és amikor készen volt, meghívtatok ide
idegeneket, és egymással összebeszélve ezeket mondottátok nekik: Ezeket az épületeket ez vagy
az a csodaférfiú pillanatok alatt hozta létre, ugyanúgy a kertet meg a kikötőt is! És ezrek
bizonyságára az idegen kénytelen elhinni a csodát, akár akarja, akár nem. A csodának a mi
szemeink előtt kell végbemennie, s akkor mi is elhisszük!"
2. Lásd, így nyilatkozik most Rólam ez a vén farizeusi róka! Én csak azért mondom neked,
hogy azt ideérkezésekor szóról-szóra elétárhatod, amit Tőlem körülbelül 300 lépésnyi
távolságban Márkusnak mondott, mert ez úgy őt, mint társait alaposan meg fogja döbbenteni,
mivel ez véleményével szemben nyilvánvaló csodaként, mint egy éles kard fog hatni. Ő bár még
egy csodát fog kívánni, de ne adassék meg neki csupán az, hogy egynémely titkos dolgát itt
napvilágra hozzuk, ami őt nagyon meglepően fogja érinteni. Figyelj tehát jól, mert Én nem fogok
beszélni, hanem mindent a szádra helyezek, hanem te fogsz velük beszélni és tárgyalni. Tehát
készülj fel, mert nemsokára itt lesznek.
3. Cyrenius erre teljes buzgalommal összeszedi magát, és előre örül, hogy a farizeusokat
alaposan megmunkálhatja. A farizeusok nagy hódolattal közelednek Cyrenius felé és vezetőjük
előtte meghajolva így szól: "Fenséges parancsolónk! Mi mindent alaposan szemügyre vettünk és
nem tudtunk eléggé csodálkozni, mert itt a pompa a célszerűséggel oly szorosan össze van kötve,
hogy az ember csak azt mondhatja róla: Ezt nem emberi kezek készítették, ez megteremtetett!
208
Sajnos azonban, az emberiségnek semmiféle periódusában nem fordult még elő példa arra, hogy
az egész eddig ismert földön ilyesmi létrejött volna. S mindezek mellett a mi időnkben az
emberek, nevezetesen az építőművészetben annyira előrehaladottak, hogy nem lehet róluk
feltételezni, hogy ilyen építészeti műremeket nem tudnának előállítani. Mióta Egyiptom - a
csodák hazája - építészeti műremekei miatt egészen Nubiáig, s a görögök és rómaiak előtt is
nagyon jól ismert, tehát nem éppen a legrendkívülibb csoda, ha egyesült erővel még ilyet is létre
tudnának hozni. De hogy mindez, amit itt láttunk, valóban egy pillanat alatt vagy mégis idők
folyamán készült el, az még mindig egy olyan kérdés, amit nyugodtan feltehetünk, mert sok
tapasztalt ember sok mindent meg tud tenni, és hatalmas címerekkel a kezében bátran mondhatja:
Ez vagy az, így vagy úgy jött létre és a kicsiny, s tehetetlen embereknek el kell hinniük, mert egy
hangosabb ellentmondás igen nagy kellemetlenséget okozna neki.
4. Nézzük csak meg ezeket a finom esseusokat! Semmi olyan nem létezik már, amit ne
tudnának megcsinálni. De csak merje valaki azt mondani, hogy ez nem csoda, hanem minden
csak természetes úton jött létre, s mihamar olyan választ fog kapni, hogy nem lesz benne öröme.
Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy itt is ugyanaz az eset áll fenn, habár az
esseusi csodákkal igen nagy hasonlatosságban van! De legyen bármint is, te nekünk ezt a művet,
mint a legtökéletesebb csodát ajánlottad megtekintés véget és mi elhisszük, mert ha nem hinnénk
benne, ez nekünk hihetetlenül sokba kerülhetne! Ha te, fenséges urunk nekünk azt parancsolnád,
hogy higgyünk Zeuszban és csodálatos isteni tetteiben, akkor azt külsőleg mindjárt meg is
tennénk, de hogy bensőleg is, az természetesen egészen más kérdés. Bocsásd meg fenséges urunk
ezt a nyílt beszédemet!"
162. FEJEZET
Cyrenius csoda-beszéde a farizeusokhoz, amely bensőjüket leleplezi
1. Mondja Cyrenius kissé kelletlenül: "Ha te velem nyíltan beszéltél volna, akkor épp úgy
kellett volna beszélned, mint ott az imént a tenger partján az öreg Márkussal és társaiddal.
Bensődet bár nem tudtad előttem teljesen elrejteni és benső érzületeidből egynémely dolog
kiesett, de te bensődben még most is másképpen gondolkozol, amiképpen más módon beszéltél
Márkussal és társaiddal is.
2. Az természetesen igen kellemetlenül fog érinteni, ha elmondom, hogy mit beszéltél és még
kellemetlenebb módon az, hogy tulajdonképpen mit gondoltál, de bármily kellemetlen is legyen
a dolog neked, az én számból azt mégis végig kell hallgatnod, s így hallgass meg engem kedves
társaiddal együtt! - Amikor a tenger partján megcsodáltad a hajókat és a megépített kikötőt, s a
becsületes öreg Márkus azt kérdezte, hogy mit szólsz mindezekhez, te kétkedőn vonogattad
vállaidat és ezeket mondottad: "Efölött lehetne igen sokat, de bizonyos tekintetben igen keveset
is beszélni. Igen sokat akkor, hogyha minden magas rangú bizonykodás és tanúskodás ellenére
nem volna csoda, hanem egy egészen természetes mű, s igen keveset, vagy semmit akkor, ha
mindez valóban csoda volna. De hogy én és valamennyi társam minden fenséges bizonykodás
dacára sem tudjuk csodának elfogadni, azt minden gondolkodó ember kézzelfogható módon
abból láthatja, hogy éppen mi nem voltunk ennek tanúi és ezt a vidéket jó 10 év óta nem láttuk,
s lábunkkal még kevésbé érintettük! Mi minden történhetett ebben az elrejtett zugban a rómaiak
állambölcsessége révén? Kémeik által bizonyára megtudták, hogy ebben az országban
mozgolódunk, hogy kikémleljük mi minden történik ellenünk, valamint azokat a személyeket,
akik abban tevékenykednek, hogy ellenünk támadjanak. Bizonyára arról is értesültek, hogy mi a
galileai tengeren vagyunk, s ezért révészeket küldtek utánunk és idehoztak bennünket, ahol a
rómaiak főtábora van.
3. Hogy ez bennünket nagyon meglepett, az remélhetőleg érthető, ha elgondoljuk, hogy a
rómaiak általában véve tréfát nem ismernek, s valóban semmire sem lehet velük menni. Már
hosszú idő óta észrevettük, hogy a rómaiak csak éppen megtűrnek bennünket a nép miatt, de
titokban az esseusokat részesítik előnyben, kiknek az a legnagyobb örömük, hogy bennünket
minden oldalról aláássanak. Mi jól ismerjük az esseusok vak koldulásait és tudjuk
209
csodacsalásaikat, de nem dicsőíthetjük magunkat, és el kell tűrnünk olyan dolgokat, melyek

homlokegyenest ellenkeznek a mi vallási meggyőződéseinkkel, mint például a népszámlálás, a
személyes adóztatás, a vámok és útadók bevezetése, s habár kódexeikben ez áll: Ábrahám
gyermekei országaikban legyenek adómentesek, erre mégsincsenek tekintettel és Ábrahám
gyermekeit éppen úgy feltartóztatják a vámsorompók előtt, mint az idegeneket.
4. Sőt nekünk, papoknak is meg kell a vámstatereket fizetnünk, akik Mózes által minden fizetés
alól fel vagyunk mentve, sőt jogunk van tizedet szedni Ábrahám, Izsák és Jákob gyermekeitől,
miután földjeink, birtokaink nem lehetnek! Az esseusok azonban, a mi legnagyobb ellenségeink
mindenfelé szabadon utazhatnak, és nem kell sem adót, még kevésbé útvámot fizetniük. Nos ha
valaki ebből nem veszi ki a rómaiak különös ellenszenvét, az valóban hétszeres vaksággal van
megverve. S mivel a római hatalomvivők között általában véve nincsenek barátaink, így
hatalmunk sincs arra, hogy ezt a bennünket szorító terhet lerázzuk magunkról, tehát
végeredményben nem marad más hátra, mint az eltaposott férgekhez hasonlóan megmozdulni és
amennyire csak lehet, magunkat intézetünk ellenségeitől megóvni, és ahol lehet elhallgattatásra
bírni.
5. A kérdéses názáreti, aki az esseusok titkos iskolájának tanítványa, nagyon is ismert előttünk,
s a mi iskoláinknak és templomunknak főellensége, aki egy építőmester fia! Ő már egy sereg
kartársunkat, akiket Galileába ide-oda küldöttek, tőlünk teljesen eltántorított, részint beszédének
hatalma, de még inkább álcsodái révén, a népről nem is beszélve, amely seregestől rohan utána.
Ezek után tehát tőlünk, mint értelmes emberektől nem lehet rossznéven venni, ha végül talpra
állnunk és arra törekszünk, hogy egy ilyen nyomorultat miképpen lehetne szándékában
megakadályozni? Itt is kelepcét állítottak fel számunkra, hogy erőszakkal vagy csellel a
templomtól eltántorítsanak bennünket, s ebből a célból egy csodát mutatnak, amely állítólag egy
pillanat alatt készült, de amelynek előállításához jó egynéhány esztendőt vettek igénybe, s ezzel
akarnak bennünket megvesztegetni, de mivel egynémely tapasztalat van a hátunk mögött, ez
kissé nehezen fog sikerülni! A vak nép előtt igen könnyű csodát tenni, de nagyon nehéz egy
éleslátású farizeus előtt! Mi tudjuk jól, hogy mik vagyunk, de azt is, hogy mi a világ, és hogy az
saját előnyére miképpen tud mindenféle eszközzel alkudni és azért mondják: Ez a ház pompásan
berendezett kertjével és kikötőjével együtt a római uraknak, mint non plus ultra
architektikusoknak dicsőségére válna, anélkül, hogy mi azt a pillanat csodájának tekinthetnénk!
Ekkor Márkus őszinte bizonyítgatásaival igyekezett téged merész gondolatodtól eltántorítani, te
azonban barátságosan mosolyogva, vállait megveregetve így folytattad:
163. FEJEZET
Az előbbiek folytatása-egy farizeusi tükör
1. Cyrenius (a farizeusokhoz): "Igen, igen, kedves barátom, én nem veszem azt tőled zokon, ha
így beszélsz, mert először te magad is egy minden hájjal megkent öreg római vagy és másodszor,
bizonyos kényszer alatt állsz, amely ellen beszélni és cselekedni nem volna célszerű. Tehát csak
maradj amellett, ami mellett nagy előnyödre maradni tartozol, mi pedig amellett maradunk, ami
nekünk nagyobb előnyt biztosít, s ehhez majd csak akkor leszünk hűtlenek, ha más oldalról
nagyobb és maradandó előnyöket ajánlanak. A mi dolgainkhoz, melyek hitelüket már csaknem
teljesen elveszítették, éppenséggel nem ragaszkodunk, de ha nekünk más oldalú tartós előnyöket
kínálnak, akkor éppen úgy, mint a többi társunk lett hűtlenné templomunkkal szemben, mi is
hátat fordíthatunk korhadt intézetünknek, és ha úgy kell lennie, a többekkel együtt a názáreti
ácsot mi is istenként imádhatjuk!
2. De ehhez nincsen szükségünk csodákra, csupán reális földi előnyökre és akkor mindenre
kaphatók és használhatók vagyunk annál is inkább, mert mint világlátott emberek számtalan
tapasztalatból nagyon is világosan tudjuk, hogy alapjában véve minden isteni tan felől mit
véljünk. A csodatételek régi eszközök arra, hogy a földön a tapasztalatlan gyermekeket ámulatba
ejtsék, miért veszítette volna el értékét pont ebben az időben, amikor még olyan temérdek vak
210
ember van a világon, különösen hogyha rafináltabb módon hozzák létre, mint ahogyan azt az
ókorban űzték, annál is inkább, ha még a legnagyobb hatalomvivők is bizonyára nem minden
titkon tartott ok nélkül osztozkodnak rajta, mert egy szigorúan megtartott isteni tan a régensek
számára értékesebb, mint 10.000 várbörtön és 20.000 légió hős harcos!
3. A jól megszervezett isteni tanok az embereket tevékenységre ösztönzik, s csak ezáltal lesz
még igazán gazdag egy állam, s annak régense. És az a sok börtön és éles fegyver minden embert,
akit ér, tétlenné kell, hogy tegyen. S miután egy állam kötelékében élő ember állambölcsességi
okoknál fogva valamely isteni tanhoz kell, hogy tartozzék, ha nem bolond és nem ellensége
önmagának, akkor végeredményben teljesen mindegy, hogy Jehovát, Zeuszt, vagy a názáreti
ácsot imádja istenként, mert a jobb törvényeket a hatalmasok mindig ezzel a címmel adják: Isten
parancsolatai! S ők a maguk részéről tehetnek, amit akarnak, sőt szükség esetén ők is valamennyi
isteni parancsolat fölé emelkedhetnek.
4. Ha én isteni hitvallásommal előnyös cserét csinálhatok, akkor cserélek éppúgy, mint
közülünk bárki, de ha abból a tűrhetően előnyös körből, amelyben most vagyunk, minden
kárpótlás nélkül tántorítanának el bennünket, akkor mi is minden rendelkezésünkre álló
eszközzel megvédjük magunkat, mert itt már a lét és nemlét kérdése forog kockán.
5. Ha jelenlegi berendezésünkkel nem vagyunk a kormánynak hasznára, akkor kárpótoljon
bennünket megfelelő módon, s mi az egész templomi szemétdombot meg sem nézzük többé.
Ezután vajmi keveset törődünk, hogy a császár mit fog a templommal csinálni. Az esseusok
egészen jól használhatnák, mert új indiai csodájuk által egy kis átalakítással ott tízszer nagyobb
jövedelemre tehetnének szert. Mi már úgysem értünk ezekhez és az esseusok mindenkor a
legaljasabb csalással gyanúsítanak bennünket, s ha egy teokratikus intézet misztériumait egy más
párt meggyanúsítja, akkor már annak legszilárdabb falait is kikezdte a rák, és ha lassan is, de
annál biztosabban el fogja pusztítani.
6. Egy ilyen intézet hasonlít egy mágushoz, csak egy mágusnak kell jönni és a világosabban
látó fejeknek fülébe súgni: A csaló mágus ilyen vagy olyan módon műveli csodáit és aztán
gyakorlatilag meg is mutatja, hogy gyanúsításai reális alapon nyugszanak, s az elárult mágus
aztán menekülhet mielőtt a dolog köztudomásúvá válnék, mert különben rosszul járhatna. Boldog
lehet, ha van egy hatalmas a pártfogója, enélkül néhány nap múlva kész az összes varázslataival
és igen kedvező körülmények mellett éhkoppon rágódhatna. Természetes, hogy addig fog
védekezni, amennyire csak lehetséges, de ezzel szemben, hogy tönkre ne menjen soha.
7. Mert ha valakit egyszer gyanú ért, az zöldágra többé nem vergődik, ami egészen természetes
is, mert egy mágus az ő dolgait csak természetes úton tudja létrehozni, amely módon pedig csak
értéktelenek lehetnek és sokkal rosszabbak, minthogy egy bolond gyönyörűséget találjon benne,
de még kevésbé egy bölcs ember. Annak pedig, aki előtt az effektív okok nem ismeretesek, mint
tiszta csoda kell, hogy szerepeljen, s mint ilyent csodálhatja és fizetheti, mert hiszen saját maga
előtt be kell vallania, hogy fogalmai szerint az természetes úton nem mehetett végbe. És ha a
hozzáértő mégis rámutat arra, hogy az a megbámult csoda csak a legtermészetesebb úton jött
létre, amelyet mint valami rendkívüli dolgot oly drágán fizetett meg, akkor az előző mágus
megszűnt számára csodaférfiú lenni és most már előbbi bámulói előtt, mint közönséges csaló
szerepel. S vajon előző pártfogói előtt tisztára moshatja-e magát? Én mondom, hogy nem és soha!
És mindörökre vége is van!
8. S miután egy teozófiai és teokratikus intézet alapjában véve nem más, mint egy jól szervezett
varázslat beburkolva mindenféle misztikus, de semmitmondó ceremóniákkal és egy egész légió
bölcs példabeszéddel, tanokkal és törvényekkel, tehát elkerülhetetlenül ugyanaz a sors vár rá,
amit minden bizalmát elveszített mágus mindennap elvárhat. És ebből öreg Márkus barátom,
könnyen megláthatod az okát annak, amelyből a magam személye részéről minden isteni
kinyilatkoztatást közönnyel fogadok, ha azokban jobb életelőnyöket nem látok. De ha ezek
evidens módon nem akarnak előtérbe lépni - amely eset itt is fennforogni látszik - akkor senki
sem veheti tőlem rossznéven, ha intézetemet minden erőmből és érzelmemből addig védem, amíg
az nekem jó egzisztenciát biztosít. És hogy ez a védelem a szerény lehetőség határán kell hogy
maradjon, ennek okát a hatalmas rómaiakra való tekeintettel remélem meg fogod érteni. S ezek
után azt is remélem, hogy e dolgokat itt nem fogod, mint igaz csodákat rámerőszakolni!
211
9. De ha te annak ellenében, hogy én hiszek és hízelgek neked különös előnyöket adhatsz,

akkor mondhatod nekem: Lásd, ez a názáreti nemcsak mindazt, hanem még ezt a tengert halaival
együtt pusztán akaratával most hírtelen hozta létre és egyáltalában ezt a földet ezelőtt 2 évvel
teremtette! És én hinni fogok neked, amit minden közelebbi magyarázat nélkül nagyon jól meg
fogsz érteni."
164. FEJEZET
Cyrenius folytatja a farizeusi vezető titkainak leleplezését és elmondja, hogy mit felelt rá
Márkus, stb. A farizeus vallásfilozófiája
1. Cyrenius: "Ekkor azt mondta neked Márkus: "Barátom! Hosszú beszédedből azt látom, hogy
neked már igen kemény szíved van és nagyon nehéz lesz rajtad akár tanáccsal, akár tettel segíteni,
mert ha egy ember még a legnagyobb igazság-tekintélyeknek sem tud hinni és ezen a földön
mindent csalásnak tart, s annak magyaráz, annál már minden lehetőség megszűnt arra nézve, ami
az élet utján világításul szolgálhatott volna. Mondd és gondold meg magad is, milyen hasznunk
volna abból, ha téged helyesebb világításba segítenénk? Hiszen mindenféle elképzelhető
kincsünk leírhatatlan mennyiségben van, aranyban, ezüstben és egyéb drágaságokban nincs
hiányunk, azon kívül kamráink telve vannak gabonával, pincéink a legnemesebb szőlőnedvvel,
melynek csodálatos voltáról már meg is győződtetek, de amelyről Úgy látszik, nem akartok tudni.
2. Nekünk tehát nem lehet tőletek semmi nyernivalónk és mi, akik magunk is keresztül-kasul
csodálatba ejtett tanuk vagyunk, lehetetlen hogy mást beszéljünk, mint a legtisztább igazságot.
Miért nem akartok hát hinni nekünk?
3. Lásd, téged és társaidat csak a legmegvetendőbb önzés tart vissza, melynek kedvéért még a
legnagyobb emberi szörnyetegekké is képesek volnátok lesüllyedni és szavaid által: "Egy
maradandó nagyobb életelőnyért mindenre kaphatók vagyunk!" Tehát rablásra és gyilkolásra is,
valóban elmondhatom, hogy a te nyílt beismerésed nem is olyan rossz és tökéletesen alkalmas
arra, hogy még a leggonoszabb ördögnek is dicsőségére váljék! És az ilyen emberek néptanítók
és nevelők?! Ezután minden emberi módon gondolkodó lény előtt érthetővé válik, hogy mi,
igazságot kereső és szerető rómaiak miért pártolunk el egyre jobban intézetetektől, és miért
vagyunk vele szemben oly ellenséges érzülettel. Az ilyen nevelési módszerrel rövid idő múlva
mi legyen abból az emberiségből, amely alattatok áll? Bizony barátom, a legfőbb ideje, hogy
üzérkedéseiteket korlátok közé szorítsátok, mert Zsidóország mielőbb a halál fertőjébe süllyed!
4. Az öreg Márkusnak erre a nyomós megjegyzésére egy ideig semmit sem feleltél, de
magadban ezt gondoltad: Átkozott dolog, most elárultam magam, így van ez ezzel a lompos
igazsággal! Ha az ember úgy hazudik, mint egy medve, szerencsésen átjut minden bajon, csak
egyetlen igaz szót keverjen a jól megszerkesztett hazugság közé, s a hiéna máris az ember nyakán
ül! Már most mit csináljak, hogy ennek a rómainak enyhítsem a szigorúságát? Majd szint
változtatok, mint egy kaméleon és nem bánom, ha még annyi ördög is ellenem volna, az öreg
római rókát jobb meggyőződésre kell hoznom, különben ez a csevegés a legnagyobb zavarba
hozhatna bennünket! Én most a világ legbecsületesebb arcával úgy össze-vissza fogok neki
hazudni mindent, hogy fogadom csakhamar, mint újonnan megnyert barátokat fog bennünket a
legbarátságosabb módon üdvözölni. De most az a kérdés, hogy miképpen vágjak a szavába?
Valami nehéz nem lesz, mert ő is gondolkozni látszik azon, hogy nyomós bizonyítékokkal
ügyének miképpen nyerhetne meg, vagy alakíthatna át bennünket.
5. Te, úgy látszik, hogy neheztelsz előbbi kijelentésemért? Látod, ha én becstelen és róka
módon okos akartam volna lenni, akkor nem beszéltem volna nyíltan szívem szerint, és nem
mutattam volna magam olyannak, amilyen vagyok, és ahogy a bensőmben gondolkodom! Mert
mi, farizeusok nagyon jól értjük a köpenyt a szél szerint forgatni, de mivel te észrevételeink
alapján és talán gyermekkorod óta fennálló korlátolt megismerésed által mégis becsületes
szándékkal vagy velünk szemben, tehát gyalázatos dolog volna, hogyha én jámbor hívő álarcban
mutatkoztam volna előtted! Vagy nehéz lett volna nekünk látszat szerint egy szóra mindazt
elhinni, amit te a názáretiről beszéltél? Nézd, ezzel te megelégedtél volna, és mint teljesen
212
megtért embert vezettél volna Cyrenius elé. De egyik becsületesség követi a másiakt, én ezért
beszéltem szívem szerint nyíltan, s az én benső gondolkodásomról és bírálatomról nem
hallgattam el egy jottányit sem.
6. Az olyan dolgokat elhinni, amelyek itt mentek végbe, anélkül hogy az ember tanúja lett
volna, egy éber értelmű ember számára rendkívül nehéz dolog, kivált ez, amely mint soha nem
létező áll előttünk, úgy hogy ezzel szemben az ember minden tapasztalatát a tengerbe dobhatná!
Mert eddig az egész földkerekségen ember ehhez hasonlót nem hozott létre, s az eddig látott
csodákat és varázslatos dolgokat ismerjük és azt is, hogy mi módon keletkeznek. Mindenütt
voltak emberek, akik éles elméjük által embertársuk százezrei közül kiváltak, ezek jobban
ismerték a nagy természet erőit, s ezeket hasznukra fordították és mindezek mellé, mint
magasabbrendű embereket, prófétákat vagy félisteneket tisztelték, sőt valósággal imádták. Egy
ilyen lángelmét csakhamar körülvett a tudást szomjhozó tanítványok egész serege, akik, minden
erejükkel azon fáradoztak, hogy nagyszellemű mesterüknek nyomdokaiba lépjenek. A mester
életében ezek csak tanítványok voltak, később azonban tanítók és mesterek. Lettek akik
tanítványaikkal együtt az ősmestert földi halála után is, nagy tiszteletben részesítették annál is
inkább, mivel az ősmester tanai és művei az emberekkel szemben egyre jótékonyabban
nyilvánultak meg. Az idők folyamán ezekből a mester-utódokból papok lettek, akik
ősmesterükből legalábbis félistent csináltak!
7. Mi, zsidók az ilyen ős- és főmesterekből prófétákat, az egyiptomiak, görögök és rómaiak
félisteneket és a becsülésre méltó ősmesterek mellé idővel természetfölötti csodatetteket
költöttek, hogy azokat mint magasabbrendű lényeket könnyebben és kényelmesebben állítsák a
vak emberiség elé, hogy tőlük olyan áldozatokat kapjanak, melyek igen gyakran évszázadokig
fennállottak, amíg egy csodálatos anya öléből egy nagyobb lángelme keletkezett és a papság
gyalázatos üzérkedéseit a régóta megcsalt nép szemei előtt leleplezték, hogy a nép minden
további nélkül arra a kétségtelen meggyőződésre jusson, hogy keresztül-kasul megcsalták és
hogy papjaik, s egyben az Isten szolgái, mint a legközönségesebb naplopók és embercsalók
állnak előttük, akik ősmesterük tanait őseredeti tisztaságukban alig ismerik már és még azt is,
amit ismernek belőle, állambölcsességi okoknál fogva megvonják a szegény, vigasztalást és
tudást szomjúhozó emberektől, és azokat arany és drágakő helyett minden elképzelhető trágyával
táplálják!
8. És ha egy ilyen új nagymester a nép szemét - amely amúgy is már bizalmatlanná lett
papjaival szemben-egyszerre csak kinyitja, akkor mi, régi papok már el is vagyunk intézve és
csak politikai hatalmi fogásokkal, és ravaszsággal tudjuk magunkat egy ideig felszínen tartani.
De a nép szemében annyi, mintha már halottak volnánk! És ugyanez fenyeget most bennünket
is. A nagymester sajnos már működésbe lépett és ezrek mindörökre hátat fordítottak nekünk!
Hogy ez nem lehet közömbös nekünk, akik ellen támadt a vihar, azt bizonyára belátod, és hogy
kénytelenek vagyunk azon fáradozni, hogy megmentsük, ami még megmenthető, s így különös
volna tőled - ki egyébként becsületes ember vagy - hogyha azért megharagudnál ránk, ha mi
egynéhány elburkolt szót váltottunk veled, mert hiszen módunkban lett volna téged a lehető
legvastagabb hazugságokkal is megkerülni."
165. FEJEZET
A farizeusi leleplezés folytatása Cyrenius által, Márkus beszéde a hitről és a hitetlenségről
1. Cyrenius: "Erre Márkus már visszatérőben így szólt: "Haragról szó sem lehet, de nem is
tetszhet az, hogy egészen szárazon be akarjátok bizonyítani, hogy én csupán azért, hogy
összeomlásotokat előmozdítsam, élvezetet találjak abban, hogy benneteket ezekkel a
csodadolgokkal mindenáron lóvá tegyelek. Nem vagyok én sem hazug, sem csaló, hanem sokkal
inkább, mint ti valaha voltatok, legnagyobb barátja a legtisztább igazságnak. Mi hasznom volna
belőle, ha titeket lóvá tennélek? Hogy ti ezt nagyon nehezen fogjátok elhinni, dacára, hogy a
dolog a legszigorúbb igazság szerint valóban így is áll, azt jó előre tudtam, mert én ismerem a
farizeusok egynémely erényét és ezek között az isteni dolgok fölötti teljes hitetlenségüket is.
213
2. De hogyan is találjunk az ilyen durva materialista fajzatnál hitet, akiknek benső, lelki szemeit
már régóta a legvastagabb hályog borítja? És mégis a hit a lélek szeme, amellyel magába felveszi
a szellem képeit, és csak fokozatosan kezdi szellemében ezek célját és értékét megbírálni éppúgy,
mint ahogy a testi szem fogja fel a külső világ képeit, s a látottak értékéről és céljairól csak azután
mondhat bírálatot, ha a lélek szívében felébredt az Isteni Szellem. De egy tökéletesen vak, akinek
szeme a legsűrűbb anyaggá lett, nem fogadja be a külső világ képeit, s így lelke elé nem visz
semmit megítélés végett, s nem lehet bírálata a színek értékéről és céljairól, mit sem tud az
árnyékról és fényről, még kevesebbet a dolgok formájáról.
3. Tehát, ha valaki semmit nem hisz, annak lelke vak, melyet sok bűne által vakított meg! S
ugyanez az eset áll fenn már régóta a farizeusoknál és ezért nem tudnak semmit sem elhinni, csak
amit kezükkel foghatnak meg, éppen úgy, mint a testi vak, aki valamely dolog formájáról csupán
tapogatás útján tud magának némi fogalmat alkotni. Az elmondottakból jól kivehetitek azt, hogy
miképpen tudhattam előre, hogy a ti teljes lelki vakságotokban azt nehezen fogjátok elhinni, amit
itt láttatok és felőle hallottatok. De azt is gondolhattam magamban, hogy a vakok egy látó
vezetőben mégis meg fognak bízni, miután a vezetőre igen nagy szükségük van. De ti magatokat,
mint teljesen vakok látóknak nevezitek, és engem tartotok, ha nem is vaknak, de ami még
rosszabb - gonosznak, s éppen ez az, ami rajtatok nem tetszik nekem, és azt igazolja, hogy éppen
a ti szívetek igen gonosz és ti vagytok a legnagyobb csalók, mert még a legbecsületesebb
emberrel szemben sem tudtok bizalmat érezni.
4. És hogy az ilyen emberekkel szemben senki sem lehet jó, azt remélem belátjátok, mert az
ilyen emberek mindenkor visszaélnek azok jóságával, akik meggondolatlanul néha érdemükön
felül is jók velük szemben. Most pedig menjetek vissza a főhelytartóhoz és beszéljetek vele arról,
amit láttatok és hallottatok!"
5. "S te (farizeus) így szóltál Márkushoz: "Óh barátom! Ez nem lesz jó, ez erős hitet fog tőlünk
kívánni, azt pedig valóban lehetetlen elhinnünk, hogy amit most láttunk, csupán a názáreti
akaratának pillanatműve volt és azon kívül a faragott köveken itt-ott észrevettük a vésésnek
pontos nyomait. Mégis csak hallatlan, hogy mi kényszerítve legyünk ezt életre-halálra elhinni!"
6. Mondja erre Márkus: "Itt senkit sem kényszerítenek! De én úgy hiszem, hogy egy más jel
által önmagatoktól is hinni fogtok. Mi ismét itt vagyunk a fennkölt társaság előtt, menjetek
Cyreniushoz, majd a többit ő tárgyalja meg veletek."
166. FEJEZET
Cyrenius főkérdése a farizeushoz, aki végül legyőzetik. Farizeusi önábrázolás, ami után
végeredményben megtérnek és Cyrenius, mint hivatalnokokat alkalmazza őket
1. Cyrenius: "Nos barátom, letagadhatod-e, hogy az imént az öreg Márkussal szóról-szóra ezt
beszélted és magadban is így gondolkoztál, később pedig, szükségtől kényszerítve egészen
másképp beszéltél? És most mit szólsz hozzá, s mi a véleményed?"
2. Erre a farizeus mintegy megkövülve áll Cyreniusszal szemben és nem tud egyetlen egy szót
sem válaszolni, de mögötte áll Márkus is és így szól hozzá: "Nos te bölcs természetfilozófus,
nem magyaráznád meg ezt a csodát is egészen természetes módon? Nagyon kíváncsi volnék
hallani tőled, hogy a nagy római állambölcsek itt milyen titkos cselt alkalmaztak, hogy még a
legtitkosabb gondolataidat is kifürkésszék?"
3. Kis szünet múlva így szól a farizeus: "Ez már valóban nem megy végbe természetes módon!
Én arról, amit a kikötőben Márkussal beszéltem, itt nem is akarok szólni, mert lehet valakinek
olyan éles hallása, hogy beszélgetésünket még messzebbről is meghallhassa, de még azt is
meghallani, amit a legnagyobb titokban gondoltam magamban, az felülmúlja még a legnagyobb
emberi tudást is! Ez igazán csoda! És ha egy ilyen nagy csoda megtörténhet, akkor meg van a
lehetősége minden más csodának is és most már én is hinni kezdem, hogy ez a pompás ház is
csodálatos módon jött létre! Többet nem mondhatok, de ha mindez a híres názáreti hatalma által
történt és még történik, akkor ő nyilvánvalóan magasabbrendű lény kell, hogy legyen, bizonyára
214
Isten, akinek a levegő, a föld, a tűz és víz szellemei a legalázatosabban engedelmesednek és

semmiféle emberi hatalom nem tud neki ellenszegülni.
4. De mi, farizeusok el vagyunk intézve, és legközelebb nem tehetünk egyebet, minthogy
belefeküdjünk a sírba, hogy abban állat módjára pusztuljunk el! Mit kezdjünk a mi öreg, csaló
lim-lomjainkkal, ahol ehhez hasonló igazságok mindenütt hegyekként kezdenek fölénk
tornyosulni? Mint az erdők vadjait ingerelnek és üldöznek bennünket, és tönkre kell mennünk
sötétségünk és éjszakánk fertőjében! De így van ez, és nem tehetünk arról, hogy a földön az
éjszakák és nappalok egymást váltogatják. Ahogy a nap emészti fel az éjszakát, ugyanúgy az
éjszaka a nappalt, s majd egy hosszú éjszakát egy igen rövid és hideg nappal követ, majd ismét
megfordítva a telet nyár követi, és azután ismét tél jön, ezen a földön minden folytonos
változásnak van alávetve. Aki ma még nevet, az már holnap gyászolhat, sírhat, jajgathat!
5. Így van ezen a földön és soha nem is lesz másképpen, ha az ember még oly jó, pompás és
fennkölt dolgokat is bír, az végül olyan közömbös lesz előtte, amilyen közömbös bármi is lehet,
amiben már régóta dúskálkodtunk. De ha elveszítjük a régóta tulajdonunkban levőt, akkor tudjuk
csak, hogy mivel bírtunk és akkor becsüljük meg az értékét.
6. Mi, emberek buták vagyunk és még mindig nem tudjuk, hogy miképpen és miért van ez így,
s ezért nem vagyunk semmivel sem tökéletesen elégedettek, a jóval nem vagyunk, a rosszal még
kevésbé! A sír egy valóságos boldogságkikötőnek tűnik előttem, s abban nem változik meg többé
semmi, és lakója nem érez semmiféle szükségletet, s így nekünk, földi férgeknek az ezerféle
veszteség után megmarad az a vigasztalásunk, hogy nemsokára mi is a sírok elégedett lakóivá
leszünk, és akik sírhelyünk mellett elhaladnak, azt fogják mondani: Itt nyugszanak békében.
7. Amint látom és hiszem, itt nagy, soha nem létező világosság van, de ugyanilyen éjszaka,
amely ezt a világosságot követni fogja nem marad el! Boldogok azok, akik ezen a nappalon
sütkérezhetnek, de annál inkább, jaj azoknak, akiket ennek a nappalnak éjszakája utolér! Ezek
világosság után fognak kiáltozni, s ezzel felébresztik az éjszaka szellemeit, akik csúfosan
elbánnak majd velük. Beszédemet ezzel befejeztem, s nektek, hatalmasoknak szabadságotokban
áll engem akaratotok szerint elítélni!"
8. Mondja Cyrenius: "Én beszédedben semmi olyat nem találtam, amely méltó volna arra, hogy
bírói szék elé kerüljön. Hogy te saját érdekedben beszéltél, az egészen érthető dolog, de te itt, ha
nehezen is mégis jobb meggyőződésre jutottál és megszűntél annak ellensége és üldözője lenni,
akit oly szívesen megsemmisítettél volna. Ennél többet nem kívántam sem tőled, sem társaidtól,
s ezzel békében el is távozhattok! Ha még többet kívántok, szóljatok, és ha kívánságotok
méltányos, teljesedjék!"
9. Mondja a farizeus: "Mit tegyünk most? Nekünk otthon a templomban a főpap kezeibe le
kellett tennünk az esküt, hogy addig nem nyugszunk, és nem térünk vissza, amíg a názáretit
teljesen ártalmatlanná nem tettük s ez most lehetetlenné vált! Először ti, hatalmas rómaiak, amint
ezt mindnyájan hallottuk, az ő barátai vagytok, akik ellen mi semmit nem kezdhetünk és nem is
kezdünk és másodszor, őmaga mindazok után ítélve, ami itt hatalmát igazolja, minden dologban
és minden útjában annyira felülmúlhatatlan és utolérhetetlen, hogy neki a föld semmiféle hatalma
sem tud ártani és harmadszor, mi valamennyien az ő összehasonlíthatatlanul nagy és soha nem
létező tulajdonságai miatt neki annyira barátai lettünk, hogy részünkről az ő személyének további
üldöztetéséről többé a legtávolabbról sem lehet szó!
10. De mit kezdjünk? A legszívesebben tanítványai lennénk, hogy mi azt a napot, melynek
hajnali pírját itt pillantottuk meg, az ő teljességében szemlélhetnénk, és hogy útjának
nyomdokába léphetnénk. Ámde ez bizonyára nem teljesedhet be, eredménytelenül pedig nem
mehetünk többé haza, mit tehetünk tehát? Gyomrunk és bőrünk épségéért kénytelenek vagyunk
legalább látszólag üldözői maradni annak, akit szívesebben hordoznánk tenyerünkön. Most a jó
tanács - ha drága is - de igen szükséges volna!"
11. Mondja Cyrenius: "Ha elhatározásotok komoly, - amiben nincs okom kételkedni - akkor a
tanács magától jön. Hogy azonnal tanítványai legyetek, ez egyedül csak Tőle függ és nem tőlem.
De beszédetekből kivehettem, hogy ti egyébként meglehetős okos és tapasztalt emberek vagytok,
tehát én magam is használhatlak benneteket annál is inkább, mert bírjátok a görög és római
nyelvet. Az Ő élettanításai nálam, egy könyvben le vannak írva, amelyből megismerhetitek
215
akaratát. S majd egyszer ismét adódik alkalom arra is, hogy közelebbről megismerjétek Őt,
mégpedig méltóbb jelmezben - mint most! A farizeusi köntöst Ő nem szereti, mert az rossz, és
rohadt olajjal van bekenve, amely csak a csalás gyakorlására szolgál. Így szól tehát az én tettre
vált tanácsom, ha el akarjátok fogadni, szóljatok, mert így akarok segíteni rajtatok."
12. Mondja a vezető társainak: "Ti éppen úgy hallottátok, mint én, s ha ez a barátságos ajánlat
megfelel nektek, nyilatkozzatok, mert mindegyiketeknek külön szabad akarata van. A magam
részéről nincsen semmi kifogásom ellene." Mondják mindnyájan: "Nekünk sincs, de ha
lehetséges volna, még szeretnénk a fennkölt názáretit személyesen megismerni."
13. Mondja Cyrenius: "Ezúttal nem, de majd, ha egyszer az Ő tanaiba jobban be lesztek avatva
- akkor igen. Most átvesz benneteket az én testőröm, őt kövessétek, s majd Sidonba visz titeket,
ahol más ruhákat és a ti tudásotoknak megfelelő állást kaptok. Menjetek és kövessétek őt." E
szavak után elő is jött Cyrenius egyik testőre, mert sok ilyen állt rendelkezésére és azonnal
elutazott velük Sidonba.
167. FEJEZET
Az Úr utolsó órája Márkusnál, még fontos életintelmeket ad a szellem számára és néhány

házitanácsot az új gyógyintézet részére. Tanítás az adakozóról, a fösvénység bajairól
1. Amikor ez a dolog a lehető leggyorsabban elintéződött, azt kérdezte Tőlem Cyrenius, hogy
teljesen az Én, a benne átvett akaratom szerint cselekedett-e? Mondom Én: "Igen, egészen
tökéletesen! De Engem látni, és Velem beszélni még nem voltak eléggé érettek, majd, ha erre
eléggé érettek lesznek, azt Rafael, valamint Jozoe jelenteni fogja nekik."
2. De most már közeledik az Én elmenetelem órája is, de ne kérdezzétek, hogy innen hová
megyek! Innen mindenki térjen vissza munkájához, rendezze el házát, hogyha majd nemsokára
újra visszatérek hozzátok, mindent rendben találjak! Még egy egészen rövidke órát fogok
közöttetek eltölteni, hogy egész lényeteket megáldjam, de az után ennek a világnak sok más
szorongatott gyermekéhez kell mennem, hogy elvigyem nekik a vigasztalást és segítséget.
3. Ne kutassátok, hogy merre járok, hanem éljetek tanításom szelleme szerint és akkor
Személyem sem lesz távol tőletek. Ha valaki akar még valamit, az jöjjön és kérdezzen."
4. Ekkor kérdi Cyrenius: "Uram, nem kísérhetne el Téged valaki a legközelebbi helységig?"
Mondom Én: "A tizenkét tanítványomon kívül ezúttal senki, még Rafael sem, aki az Én
felmagasztalásomig felváltva nálad és Járámnál fog tartózkodni, de a világ előtt nem szabad őt
elárulnotok, mert akkor pillanatok alatt elveszítenétek. Kinek van még közületek valami
kívánsága, az jöjjön és kérdezzen.”
5. Ekkor Márkus elhozza feleségét, gyermekeit és így szól: Óh Uram, áldd meg mindnyájukat,
ha erre méltóknak találod őket!" És Én mondom: "Ők már régóta telve vannak az Én áldásommal
és te is! S mivel annyira kívánod, nemsokára ismét eljövök hozzád. Mától kezdve azonban sok
vendég fog felkeresni, mert akik megfürdenek majd a te fürdődben, meggyógyulnak még a
legsúlyosabb köszvényből is, és akik isznak a kert szökőforrásából, azok mindenféle láztól
megszabadulnak. A bélpoklosok a kert falán kívül fürödjenek a tóban, ahová a fürdővíz kifolyik,
s ők sebeikből meggyógyulnak.
6. Sokan fognak jönni, akik testük gyógyulását keresik és meg is találják. Gyermekeiddel nem
fogod győzni azok kiszolgálását, ezért szolgálatodra segítőtársakat kell felfogadnod, kezdetben
az Én Cyrenius barátom fog segítségedre lenni, később pedig szolgáló szellemekben bőven lesz
részed, mert a szolgálat és kenyérnélküliek fel fognak téged keresni. Aki hozzád jön, és munkát
keres, annak adj erejéhez mérten, de mindegyiküknek prédikáljátok az Én Evangéliumomat,
hogy a rabszolgák is szabad emberekké váljanak.
7. Ha legközelebb egyszer ismét meglátogatlak, alig lesz annyi időd, hogy Velem beszélj, de
az nem lesz baj, mert Igéim szerint cselekedni nagyobb érték, mint mégannyit beszélni és
prédikálni.
216
8. Mert aki az Én élő Igémet, a nektek itt elmondott Evangéliumot csak hallgatja, de nem
cselekszik azok szerint, annak úgy sem használ, s megmarad ugyanannak a régi világ
bolondjának és sohasem fog zöldágra vergődni, még kevésbé az élet fájára.
9. Akinek sok van, mint neked most - az adjon sokat, akinek kevese van, adjon keveset, hogy
annak is legyen, akinek semmije sincs!
10. De ha látsz szolgáid vagy vendégeid között egy fösvényt, akkor űzd ki mind a kettőt, mert
a fösvénység rágóféreg a jobb emberi gyülekezetben, s az emberek szívét haraggal és méreggel
fertőzi meg! Mert hol van egy olyan ember, ki a fösvénységgel szemben a jó érdekében nem
gyullad haragra, megvetni és szidalmazni fogja, szíve pedig ilyen érzületben nem lesz jobb! Azért
minden fösvénységet űzz innen messze, és ne engedd ide visszajönni, kivéve, ha ezt a gonosz
szenvedélyét egészen legyőzi.
168. FEJEZET
Az Úr tovább beszél a fösvénységről, s annak messze terjedő következménye a gyülekezetre

nézve. A túlzott és a helyes takarékosságról
1. Az Úr: "Minden gonoszság, amit valaha ezen a földön emberek elkövettek, egyes emberek
kapzsiságából eredt. A fösvénység minden elképzelhető bűnnek atyja, mert először is a fösvény
nagy vagyont harácsol össze, mégpedig minden rossz és elátkozott eszköz által, beleértve a
csalást, lopást és rablást is. És ha a fösvény egyszer meggazdagodott, akkor már gőgössé és
uralomvágyóvá is lesz és körülsáncolja, megerősíti magát és szolgáit is arra indítja, hogy
mindenkit űzzenek el, aki egy naggyá lett fösvény lakásához hívatlanul közeledik, ez a gazdag
ezután csakhamar egész országot vásárol magának, melynek valóságos zsarnoka lesz, kizsarolja
alattvalóinak minden birtokát, és valóságos tirannusként kezeli őket.
2. S ha egy ilyen fösvény egyszer már minden mértéken felül meggazdagodott, akkor beleveti
magát az érzéki élet karjaiba, leányokat csábít el, paráznaságot, házasságtörést és mindenféle
gyalázatosságot űz szertelen mértékben. Mivel országában ő az első, rossz példájával csakhamar
megrontja egész népét, amely azt mondja: Az úrnak jobban kell tudnia, hogy mit cselekszik, s ha
ő megteszi, mi is megtehetjük! S az ilyen országban végül mindenki ölni, rabolni és
paráználkodni kezd, s az isteni megismerésről már szó sem lehet.
3. Menj a föld országaiba és birodalmaiba, olvasd el azok krónikáit és meg fogod találni, hogy
azok uralkodói kezdetben többnyire igen fösvény, kapzsi és nyerészkedő emberek voltak, s ily
módon szerzett kincseikkel idővel egész országokat és népeket vásároltak össze és azokat
mindenféle hatalmi eszközzel saját előnyeikre használták fel, akik később alattvalóikká lett
népeik erkölcsét és vallását annyira átalakították, hogy régi tisztaságuknak nyomát is alig lehet
megtalálni.
4. Ezért mindenek előtt jól ügyelj arra Márkus, hogy már a legközelebbi időben igen látogatott
gyógyintézetedbe a fösvénység be ne lopózkodjék, sőt még a túlzott takarékosság is tiltott legyen
ebben a házban, mert az rendesen a fösvénység magva.
5. Mindenki annyival bírjon, amennyire megélhetéséhez szüksége van, ennél több ne legyen a
te házadban senkinek!
6. A privát ajándékokat, melyeket a vendégek nem ritka esetben adnak majd szolgáidnak, vedd
biztos őrizetbe, és kamataival együtt akkor add oda szolgáidnak, ha azok megöregszenek,
elgyengülnek, és szolgálatra alkalmatlanná válnak. És ha meghalnak, a megtakarított pénzt
kapják meg gyermekeik és unokáik. Ez a tanács természetesen elsősorban rád vonatkozik, csak
azután szolgáidra, s ha akad közöttük egy pazarló, intsd őt takarékosságra, s egy időre vond meg
tőle kegyedet és mutass rá, hogy egy pazarló szintén önszerető, aki idővel embertársainak terhére
válik, ahelyett hogy igazságosan összegyűjtött pénzével olykor szegényebb testvérein segítene.
7. De aki saját maga részére takarékoskodik és tágabb értelemben véve hozzátartozói részére,
az nem az Én Rendem szerint takarékoskodik, azonban, ha valaki abból a célból takarékoskodik,
hogy ínség idején más szegény testvérén segíthessen, azt dicsérem Én és megáldom
takarékosságát, s ő soha sem fog ínséget szenvedni.
217
8. Én nem mondom azt, hogy valaki ne takarékoskodjék gyermekei és háza számára, mert
minden szülőpárnak ez az első kötelessége. De emellett ki ne zárassanak az idegen szegények
sem, mert Én a nap sugarait egyenlő mértékben bocsátom azokra is, akik nem az Én gyermekeim.
9. És aki úgy fog cselekedni, mint Én, az olyan is lesz, mint Én és egykor örökké ott lesz, ahol
Én!
10. Mert aki testvérével szemben fukarkodik, azzal szemben Én is fukar és igen takarékos
leszek. Ezt a tanítást kövesd ezentúl a te házadban és áldásom sohasem fog elmaradni! Ha még
valakinek van kívánsága, az jöjjön és kérdezzen.
169 FEJEZET
Ebál (Jára atyja) és Schabbi kérdése az emberi gyengeségnek és azok segítsége felől. Az Úr
világossággal és vigasztalással teli válasza
1. Ekkor Hozzám lépett Ebál, a kis Jára atyja és így szólt: "Alig létezik már valami, amire nézve
Hozzád kérdéseket intézhetnénk, mert mi 7 nap alatt annyi igazságot és csodát értünk meg,
hogyha azokat 7.000 évre elosztanánk, minden évre derekas rész jutna belőlük és az
emberiségnek minden esztendőben még elég csodálni és gondolkodni valója volna felettük! Mi
a legnagyobb értékű szellemi kincsekben túlontúl gazdagok lettünk, most már csak azon múlik,
hogy ezeket a kincseket cselekedetekben is átvigyük az életbe, mert különben azok teljesen
értéktelenek volnának lelkünk számára, mivel ebben az életben minden csupán ennek
üdvösségéért történik. Most csak az az egy kérdés áll még fenn, hogy vajon lesz-e elégséges
akaraterőnk ahhoz, hogy ezt végre is hajtsuk?
2. Mit fogunk tenni akkor, ha idővel a gyengeségek mindenféle formában megrohannak
bennünket, amelyek még az erős akaratúakat sem kímélik?
3. Mondom Én: "Én a komoly törekvéseknek mindenkor segítségére és oltalmára leszek. A
szűkölködés idejében senkit nem fogok elhagyni, aki mindig hűséges szívvel, hittel és Irántam
való szeretettel vándorolt utaimon.
4. De ha a világ csábításai az embert az Én utamról eltántorították, akkor magára vessen,
hogyha szűkölködése idején segítségem mindig elmarad, míg az elbukott telve komolysággal,
bűnbánattal és hittel ismét Hozzám nem fordul.
5. Én bár mindig ugyanaz a hűséges pásztor maradok és megkeresem azokat a juhokat, amelyek
eltévelyedtek, ámde annak az eltévelyedett báránynak saját akaratából bégetnie kell, hogy
rátaláljak.
6. De ha valakinek nagyobb terhet kell elviselnie, mint amennyit életereje elbír, az szívében
forduljon Hozzám, és Én megerősítem és felüdítem őt.
7. Mert Én egynémely embernek azért adok nagyobb terhet, hogy gyengeségeinek tudatára
ébredjen, s hogy szívében Hozzám jöjjön és nagyobb erőt kérjen súlyosabb életterhének
könnyebb elviselésére, s Én az élet sötét útjain való vándorlása közben megadom a megfelelő
világosságot.
8. De aki ezt a terhet érzi ugyan, azonban szívében nem fordul Hozzám, az magára vessen,
hogyha a földi élet túlságos nagy súlya alatt összeroskad. Itt van a felvilágosítás a te kérdésedre
Ebál barátom. Kinek van még kérdezni valója, az jöjjön és kérdezzen!"
9. Ekkor a legmélyebb hódolattal Hozzám lép Schabbi, a még jelenlévő 20 személy vezetője
és így szól: "Engedd meg óh Uram, hogy én is szóljak egy szót" - Mondom Én: "Szólj Schabbi,
hiszen mindenkinek azért mondottam, hogy jöjjön és kérdezzen.
10. Mondja Schabbi: "Hogy Te, óh Uram segíteni fogsz azon, aki Téged erre kérni fog, az
egészen bizonyos, de mit csináljanak azok az emberek, akik semmit sem tudnak Felőled és még
sokáig nem fognak tudni, s önhibájukon kívül a legnagyobb sötétségben élnek és kénytelenek
kimondhatatlanul súlyos életterheket viselni? Kihez forduljanak ezek, aki leírhatatlan ínségükben
erősítést és segítséget nyújtana?"
11. Mondom Én: "Nincs ezen a földön egyetlen egy foltocska sem, ahová el nem jutna a nap
fénye, s így egyetlen egy ember sem létezik, akinek legalább sejtelme nem volna egy mindenható
218
Isteni Lényről, ez a maga hite szerint kérjen, kívánjon és segítséget fog találni. Ámde sok olyan
ember van most, akinek semmiféle hite nincs, ezek saját magukon segítenek, és életterhüket
mások költségén olyan könnyűvé teszik, amilyenre csak képesek, s ezeknek nincsen szükségük
a Mi segítségünkre, mert aki mindenáron a sátáné akar lenni az legyen! Ha valaki valamit önmaga
akar, azzal nem történik igazságtalanság. Egyébként emlékezz csak vissza, hogy mit beszéltem
Én a föld összes embereinek legkülönfélébb életviszonyairól, s ebben mindent fényesen
megvilágítva fogsz találni.
12. És ezzel a közöttetek eltöltött időm utolsó órácskája is letelt. Ti még az Én Nevemben
továbbra is együtt maradhattok, de Nekem szükségtől indíttatva tanítványaimmal együtt el kell
mennem. Ne kérdezze közületek senki, hogy hová, mert egyelőre Én, mint Ember Fia Magam
sem tudom, csak az Atya tudja azt Bennem, s Ő ezt mondja: Kelj fel és menj, majd az úton
kinyilatkoztatom hová! Béke és az Én Szeretetem maradjon köztetek!
13. Ekkor Márkushoz fordulva így szóltam: "Oldozd fel a nagy hajót, Én és tanítványaim
beleszállunk! És ti, tanítványaim keljetek fel és kövessetek Engem! Hajósra nem lesz
szükségünk, s a hajó kellő időben sértetlenül, magától és kormányos nélkül vissza fog térni a
kikötőbe.
14. Amikor az apostolokkal a hajóba léptem, mindnyájan zokogásba törtek ki, de Én
megerősítettem őket, majd gyorsan kieveztünk a tengerre és nemsokára eltűntem szemeik elől.
Ők még egész nap és éjjel együtt maradtak, s Rólam, tanításaimról és cselekedeteimről
beszélgettek, csak a következő reggelen mentek vissza otthonukban Cyrenius pedig
rendelkezéseket tett, hogy a sok megtért farizeust új rendeltetésükhöz vezesse. Többen követni
akartak Engem, de Rafael visszatartotta őket és azt mondotta, hogy Én nemsokára visszajövök,
Kisbe, Genezáretbe és ide is. Ekkor mindnyájan megnyugodtak és dicsőítették Istent, hogy őket
ilyen nagy kegyelemre méltatta. - Néhány nap múlva a vendégek Tyrusból és Sidonból seregestől
jöttek, hogy lássák a csodákat és használják a gyógyforrásokat, Márkus pedig mindjárt fel is
fogadott egy sereg szolgát.
170. FEJEZET
Az Úr tanítványaival a tengeren. Péter vakbuzgóságát az Úr megfeddi, "Távozz sátán!"

Péter bűnbánata
1. Amidőn már messze kint voltunk a tengeren, újból így szóltam tanítványaimhoz (Máté
16,20): "Akárhová megyünk, senkinek el ne áruljátok, hogy Én Vagyok Jézus Krisztus!" Ekkor
Péter Hozzám lépett és azt kérdezte, hogy nem tudom-e még, hogy a hajó hová visz Bennünket,
mert ő vezette a kormányrudat és szerette volna tudni, hogy mely irányba kormányozzon? Én
pedig így válaszoltam: "Hagyd menni, amerre akar, az Atya tudja már, hogy ezúttal hová kell
jutnunk (Máté 16,21). Mi most csak vizsgáljuk az utat, útirányunk pedig az a nagy öböl, ahonnan
Cäzarea-Filippi városát éppen hátba találjuk, s ott majd megpihenünk. Egy pár esztendő múlva
ezen a hajón Jeruzsálem felé fogunk utazni, de akkor egészen másról lesz szó. Most azonban egy
helységbe jutunk, mely az imént említett városnak egészen a közelében van, ahol dacára többnapi
tartózkodásunknak, a nevezett város túlsó felén senki sem hallott Felőlünk, sőt még a város
leégése sem tudta e helység lakóit egykedvűségükből kihozni. De ennek így kellett lennie, hogy
ti ez alkalommal ismét más kinyilatkoztatásban részesüljetek."
2. Péter pedig ismét Hozzám lépve így szólt: "Miről lesz szó Jeruzsálemben, abban a nagy
romlott városban, mert onnan még sohasem származott jó, és ami az emberiséget boldogította
volna és soha becsületes ember ebben a városban még semmi vigasztalót nem talált? A gőg és
üldöztetés otthonos benne és ezért úgy vélem, hogy jobb lett volna, hogyha Te Jeruzsálemet úgy
megfenyítgetted volna, mint ezt a kis várost, amely a büntetést szintén már régen megérdemelte.
Nyolc hónappal ezelőtt úgyis voltunk már Jeruzsálemben és meggyőződhettünk, hogy
egynéhány ember kivételével, a lakossággal semmire sem lehet menni, egy fecske pedig nem
csinál nyarat! Ennél fogva úgy vélem, hogy ezzel a borzalmak városával semmit se kezdjünk,
amelyben Keresztelő Jánost is röviddel ezelőtt lefejezték, s így jobb lenne, ha mindörökre
219
kikerülnénk, mert egy ilyen város nem méltó arra, hogy szent lábaiddal érintsd. Ez természetesen
csak az én véleményem, most közöld Te is a Tiedet!"
3. Ettől az időtől komolyan kezdtem tanítványaimmal arról beszélni, hogy Én az Atya
Akaratából fogok elmenni Jeruzsálembe, ahol a vének, főpapok és írástudók miatt igen sokat
fogok szenvedni, akik meg is ölnek, de harmadnapon halottaimból fel fogok támadni, s mint a
halál és az élet minden ellenségének legyőzője fogok örökké fennmaradni, amiről az öreg Márkus
hegyén már említést tettem.
4. Erre Péter valósággal megijedt, s Engem félrehívva mintegy parancsolóan figyelmeztető
hangon így szólt: (Máté 16,22). Ez meg ne történjék Veled, mert Neked velünk és minden
emberrel szemben kötelességed, hogy Magad megkíméld!" De Én sietve elfordultam és igen
komoly hangon így szólottam: "Távozz Tőlem sátán, bántásomra vagy Nékem, mert te nem azzal
törődsz, ami isteni, hanem ami egészen közönséges emberi."
5. Ekkor Péter valósággal megrémült, leborult Előttem és úgy kért bocsánatot, s azután sírva
mondotta: "Uram, amikor ugyanezen a tengeren arra kormányoztunk, ahol most néhány napig
tartózkodtunk, erős hitem miatt ezeket mondottad nekem: "Simon Juda, te Péter vagy, kőszikla,
melyre építem templomomat és a pokolnak minden kapui nem lesznek képesek azt legyőzni,
neked adom a mennyország kulcsát, s amit te ezen a földön feloldasz, az feloldva legyen a
mennyekben is, és amit a földön megkötsz, az legyen megkötve a mennyekben is." Ezek voltak,
óh Uram szó szerint a Te szent szádból eredő fennkölt szavaid, melyeket hozzám, szegény
bűnöshöz intéztél, de én ezért soha nem magasztaltam fel magam, és közöttünk mindig a
legutolsónak tekintettem magam és természetes, hogy csak emberi, de mégis Irántad való
szeretetből fakadó figyelmeztetésem miatt Te engem a pokol fejedelmévé tettél! Uram, légy hát
kegyelmes, és irgalmas nekem, a szegény Péter halásznak, aki első volt, s ki hálóját a tengerbe
dobta, feleségét és gyermekét elhagyta és Téged követett!"
171. FEJEZET
Az Úr megmagyarázza a sátán, a pokol, a törvény és a halál, stb. értelmét. Fontos tanítások

és életintelmek
1. Ekkor Én ismét barátságosan Péterhez fordulva így szóltam: "Én azzal téged a legcsekélyebb
mértékben sem alacsonyítottalak le, hogyha éles szavaimmal rámutattam arra, ami benned
emberi. Mindaz, ami világias az emberben, mint például teste és annak különféle szükségletei,
csupán földiekre való tekintettel, az törvényben van, tehát pokol és sátán, amely magában foglal
minden törvényt, halált, sötétségeket és csalást, mert az anyagnak minden látszólagos élete csak
csalékony élet és értéke annyi, mintha semmi sem volna!
2. És ha egy ember visszaesik az anyag valamely érzékébe, oly fokban sátán, amilyen fokban
üdvét találja az anyagban és annak látszólagos életében.
3. (Máté 16,24) "De ha valaki még testi életében meg akar szabadulni a sátántól, azt a keresztet
annak, amelyet Én már most szellemben viselek, vállaira kell vennie és úgy követnie Engem (25
vers), mert Én mondom azt nektek: Aki földi életét meg akarja tartani, az elveszti szellemi életét,
de aki földi életét Értem feláldozza, az szellemi életét meg fogja találni (26. vers).
4. Mert mit használna az embernek, ha megnyerné az egész világot kincseivel együtt, lelke
pedig kárát vallaná? Vagy mit adhatna az ember, amellyel megválthatná lelkét a törvény, az
anyag és a halál kötelékétől? (27. vers)
5. Meg fog az történni, hogy Én, Ki most Ember Fia vagyok, ismét eljövök az Atya
Dicsőségében angyalaimmal együtt, akiknek hatalmát ti jól ismeritek és akkor is, épp úgy fogok
cselekedni, mint most és megfizetek mindenkinek a maga cselekedetei szerint. Akit halva talál,
az megmarad halottnak, míg elkövetkezik a nagy feltámasztás ideje mindazoknak, akik a törvény
sírjában maradtak, és akkor is mindenkinek a szeretete, akarata és lelkiismerete lesz bírája
mindörökké!
6. De azok, akik az Én Igéim szerint élnek és az igaz önmegtagadás és benső szeretet
cselekedeteit gyakorolják, a halált nem fogják sem látni, sem megízlelni (28. vers). Bizony
220
mondom nektek úgy a ti, mint a Magam örömére, hogy közöttetek néhányan már azon a fokon
vannak, hogy sohasem fogják a halált megízlelni, sem érezni és tanúi lesznek annak, amikor az
Ember Fia ismét visszajön az Ő országába, és látni fogják Őt és Dicsőségét, s Vele fognak
uralkodni mindörökké. De ehhez igen sok Isten - és felebarát iránti szeretet szükséges.
7. Valóban, ha egy atya és anya csupán arról gondoskodik, hogy gyermekeik ebben a világban
jól el legyenek látva, és nem értékelik annál többre gyermekeik lelkének életét, azok úgy maguk,
mint gyermekeik számára megássák az örök halál sírját, mert ami a világé, az a sátáné, tehát az
anyag törvényéé és haláláé.
8. Igaz, hogy az anyagnak az a rendeltetése, hogy egykor egy túlvilági tiszta szellem ereje által
felébresztessék hosszú törvényéből való feltámadására és ekkor az anyagnak belevésett szabad
intelligenciája által kell alakulnia túlvilági szellemének megfelelő formájába és lényegiségébe,
amely Istenből áradó világosság. De ha ez az anyag részéről nem történik meg, akkor a túlvilági
tiszta szellem visszatér ősforrásába és az anyag, melynek örök időkre életre kellett volna kelnie,
újból visszasüllyed régi törvényébe, amelyben sokáig kell várakoznia, amíg egy túlvilági szellem
egy újabb életpróbára felébreszti.
9. És mivel a dolog így áll és nem másképpen, tehát Én Magam is azért jöttem felülről le
hozzátok, földi emberekhez, hogy megmutassam nektek a teljes igazságot az élet mindenféle
alakulataiban és annak jó és rossz viszonyait és te, Péterem remélhetőleg most már tisztában vagy
azzal, hogy miért mondottam az imént neked: "Távozz sátán!"- Most pedig kormányozz a nagy
öbölbe!"
172. FEJEZET
Az Úr és a 12 apostol a sztoikus halászfalucskában. A kíváncsi házigazda és az Úr válasza
1. Az új Márkus-fürdőtől jó 2 órányira lefelé állott a nagy öböl, melyet a halászok "fehér tó"-
nak is neveztek, ide kormányoztunk be. Ez a tengernek legsekélyebb része volt, s ezért nagyobb
hajóval nehezen lehetett rajta járni, s a mélyebb vízi utakat az embernek kellett ismernie, nehogy
homokzátonyra jusson. A Mi hajónk azonban könnyen besiklott az öbölbe és sehol sem akadt
fenn, ami fölött még a 12 apostol is csodálkozott, mert sem az evezőket, sem, a kormányrudat
senki sem használta, a hajót tehát láthatatlan hatalom vezette, mégpedig nagyon jól, mert ezt a
hajóvezetésben jártas apostolok is elismerték.
2. S ezért még délelőtt megérkeztünk rendeltetésünk helyére és betértünk egy szegény
halászhoz, aki mindnyájunkat szívélyesen fogadott. A helységnek nem volt külön neve, csak a
Cäzarea melletti halászfalunak nevezték. Halászok és halásznők jöttek Felénk, és azt kérdezték
Tőlünk, hogy mit keresünk itt, és mit akarunk ebben a túl szegény helységben csinálni?
3. Én azonban megnyugtattam őket, és azt mondtam: "Majd megtudjátok, de mindenek előtt
mondjátok meg, hogy Mi tizenhárman csendben eltölthetnénk itt néhány napot?"
4. És házigazdánk így szólt: "Miattam minden akadály nélkül maradhattok, de azt előre meg
kell jegyeznem kedves barátaim, hogy akaratom bár jó, de módom nincs arra, hogy csak a
legszükségesebbekkel is ellássalak benneteket, mert amióta Cäzarea-Filippi leégett, irgalmatlan
rosszul megy sorsom! Halainknak mindennapi eladása teljesen megszűnt és e falucska
lakosságának más jövedelme nincs. Eszerint valamennyien koldusbotra jutottunk, halainkon
kívül más eledelünk nincs, s így mással nem is tudunk nektek szolgálni, mint halakkal, azokkal
is csak úgy, ahogy mi készítjük és esszük. De az elkészítésük is igen egyszerű nálunk, a halakat
csak megfőzzük, azután só, kenyér és minden egyéb fűszer hozzáadása nélkül elfogyasztjuk, mert
őszintén szólva mi Cäzarea leégése által sokkal inkább lettünk koldusokká, mint a Cäzareabeliek
és még annyi pénzünk sincs, hogy sót vehessünk. Óh, nagyon irgalmatlan rossz a mi helyzetünk!
Ha ti velem és hozzátartozóimmal néhány napig éhezni akartok, akkor szívesen látlak benneteket.
5. De most már mondjátok el ti is, hogy mi hajtott benneteket ide, ebbe az öbölbe, ahol idegen
csaknem sohasem járt, mert ez a hely nagy hajók számára igen nehezen hajózható. Bizonyára
nem a vihar, mert ebbe a zugba, amely hegyekkel van körülvéve, még a vihar sem találja meg az
utat. Vagy talán üldözöttek vagytok, akik menhelyet kerestek, amíg a veszedelem elvonul
221
felettetek? De ez mindegy, ha valamiben szolgálatotokra lehetek, az csak örömöt szerez nekem.

Kérdéseim bár kissé tolakodók, de ezt már kedves barátaim, meg kell, hogy bocsássátok nekem.
Én már természetemtől fogva kíváncsi vagyok és szeretem tudni, hogy ki az, akinek én szállást
adok! Hogy ti nem vagytok szegények, azt nagyon is bizonyítja nagy és csaknem egészen új
hajótok, amely bizonyára legalább 100 ezüst garasba került. Nekünk az igen meglepő ritkaság,
ha idegenek tévednek hozzánk, de ha már ilyen nagy szerencse ért bennünket, akkor ennek a
sivár, félreeső és elhagyott vidék meglátogatásának bizonyára oka van. Ezért tehát nekem, mint
ennek a koldusfalucska elöljárójának azonnal mondjátok el, amit tőletek megtudni akarok, - de
csak teljes őszinteséggel."
6. Mondom Én: "Nos hát, ha téged a kíváncsiság már annyira gyötör, tudd meg, hogy Mi
hozzád teljesen hasonlóan galileaiak vagyunk és hogy ide bennünket senki nem üldözött, hanem
önként jöttünk. Először azért, hogy ezt a sajátságos vidéket megtekintsük, annak magas hegyeire
felmásszunk, és ha lehetséges, hogy az Előttem nagyon jól ismert ínségeteken segítsünk. Ha ezzel
meg vagy elégedve, akkor szólj!"
7. Mondja a helység elöljárója: "Teljesen, mert hogy ti tényleg galileaiak vagytok, azt senki
sem vitathatja el tőletek, ennél fogva már állításotoknak teljes hitelt lehet adni, amit a görögökkel
és rómaiakkal nem lehet megtenni, mert ezek csaknem mindig másként beszélnek, mint
gondolkodnak, amit nálunk hazugságnak neveznek. Pihenjétek ki magatokat ennek a fának
árnyéka alatt, én pedig begyek kunyhómba és meglátom, hogy tudok-e számotokra valami ebédet
készíteni.
173. FEJEZET
A házigazda csodálkozása hírtelen megtelt éléskamrái fölött. Péter véleménye a

szigetlakókról. Az Úr erre vonatkozó tanítása. A tanítványoknak először maguknak kell
cselekedniük
1. A házigazda erre feleségével és felnőtt gyermekeivel besiet kunyhójába, de csakhamar kitörő

örömmel és hálás köszönetek között jön vissza és így szól: "Ki tette ezt titkon közületek? Hiszen
éléskamráim annyira telve vannak, hogy egy teljes esztendeig sem tudjuk elfogyasztani! - Most
már itt lehettek akár egy esztendeig is, mert ennek a nagy készletnek akkor sem fogunk a végére
járni. De én enyéimmel együtt hová tehettük szemeinket, hogy senki sem vette észre, hogy
kamráinkat annyi eledellel töltöttétek meg. Nos, most már nem fogunk csak sótalan vízben főtt
halakat enni, mert már van sónk elég! De most fogjunk a munkához!"
2. Amikor a kis falu népe délben kunyhóiba vonult, így szóltam Én a tizenkettőhöz: "Mit
tartotok ezekről az emberekről?" Mondja Péter: "Mit tarthatunk tulajdonképpen róluk? Egészen
becsületes embereknek látszanak, hogy szegények, arról nem tehetnek. A halászmesterség és a
sziklás talaj még senkit sem tett gazdaggá, amit sokévi tapasztalat után én is bizonyíthatok. Ilyen
halászok ezek is, talán az egész tengerben ez a legrosszabb öböl, s kunyhóik bár sziklákon állnak,
de az ilyen földben néha még egy fűszál sem terem, honnan teremjen tehát számukra a
gazdagság? Nem nehéz becsületesnek sem maradniuk, mert ezen a környéken nincs semmi lopni,
még kevésbé rabolni való, s mivel a tolvajt és a rablót az alkalom szüli, tehát ezek az emberek
egész életükön át becsületesek maradhatnak, mert ezt a régi közmondást "Alkalom szüli a
tolvajt", velük szemben nem lehet alkalmazni. Ez az én véleményem róluk, akik bizonyára nem
írástudók, és farizeusok sincsenek köztük!"
3. Mondom Én: "Világi tekintetben véve a te bírálatod egészen helyes, de egy ember földi
állapotán kívül - mint ahogy már sokszor hallottátok és tapasztaltátok - van egy lelki és tiszta
szellemi élet is. Mi a véleményed, milyen ez ezeknél az embereknél?" Péter erre vonogatja a
vállát és így szól: "Erről magamban érvényes bírálatot meríteni igen nehéz, de úgy vélem,
amennyiben egyszerű és egészen becsületes emberek, tehát nagyon termékeny talajul fognak
szolgálni a szellemi magvetéshez, mert amilyen könnyű egy jó alakra jobb ruhát varrni, mint egy
nyomorékra és púposra, így az ilyen egyszerű és tiszta természetű lelkek is alkalmasabbak egy
szellemi köntös viseléséhez, mint a farizeusok és írástudók elnyomorodott púpos lelkei. Én úgy
222
vélem, ha megfelelő alkalommal ezeknek az embereknek Isten Országáról prédikálnának, ők

azzal csakhamar tisztában is lennének. Ez az én véleményem, s ha pompás szavak nem is
fordulnak elő benne, de a szeget meglehetősen a fején találtam.
4. Mondom Én: "Nagyon helyesen bíráltál, s majd később meglátjuk, hogy valami
magasabbrendű dolog számára mennyire hozzáférhetők. Én azonban nem fogok itt, mint tanító
fellépni, hanem ezt ti fogjátok megtenni, mint a bölcs názáretiek kiküldöttei és tanítványai. És ha
benneteket meghallgattak és elfogadták az Isten Országának e földre való eljöveteléről szóló
Igéket, csak akkor utaljatok Rám és mondjátok, hogy éppen Én vagyok Az, Akiről nekik
prédikáltok.
5. S akkor itt, az egész földnek ezen a legkisebb és legjelentéktelenebb falujában egy nagy
munkát fogunk végezni, de ne tekintsétek előre könnyűnek ezt a munkát, mert amilyen
egyszerűnek látszanak is ezek az emberek, bensőjük annál inkább komplikált és zavaros.
6. Ezek világbölcseknek képzelik magukat, és nyakig benne ülnek az úgynevezett
sztoicizmusban, amit a legnehezebb leküzdeni. Éppen ezért vezettelek ide benneteket, hogy
alkalmat szerezzek nektek, hogy ilyen fajta emberekkel is kísérletezzetek, miután az öreg
Márkusnál igaz, benső bölcsességben sokat gyarapodtatok.
7. De azt előre megmondom, hogy nagyon kell vigyáznotok, mert senkinek sem nehezebb egy
törvényt adni, mint olyannak, aki az élet legnagyobb kellemetlenségétől, sőt a legfájdalmasabb
testi haláltól sem fél és az életnek még oly nagy boldogságát sem veszi semmibe. És ezek éppen
olyan hősök, akik semmiből sem csinálnak különös dolgot, de más erénnyel nem törődnek, mint
egyedül csak azzal, hogy szükségleteiket annyira lefokozzák, amennyire lehet és csupán azért
élnek és tesznek valamit, mert a "természet", amely náluk minden a mindenben hívta életre őket.
8. Ilyenekkel - mint ezek - az életben még sohasem találkoztunk, azért itt jól össze kell
magatokat szednetek. Kevés beszéd, de amit szóltok, annak magva legyen! Az a legérdekesebb,
hogy minden sztoicizmusuk dacára rendkívül kíváncsiak és egyedül csak az ember tudását tartják
valaminek. De most már jön a Mi házigazdánk hozzátartóival együtt, s egy kosárban halat és
kenyeret hoz. Mi tehát az ebédet ennek a fának árnyékában fogjuk elfogyasztani.
9. Ekkor a halász, felesége és gyermekei kijönnek, s az eledelekkel teli kosarat Elénk teszik,
azután a halász így szól: "Ismeretlen barátaim! Itt van a kívánt ebéd, asztalaink, székeink,
padjaink, tálaink és evéshez szolgáló eszközeink nincsenek, de szükségleteinket, amelyek igen
csekélyek, ezek nélkül is igen jól kielégíthetjük, egyben a mi módunk is mindig olyan szegényes
volt, hogy ezeket az amúgy is haszontalan dolgokat nem tudtuk beszerezni. Ha éhesek vagyunk,
akkor eszünk, s ehhez elég egy kosár és a mi kezeink, a többi már magától értetődik. Kívánom,
hogy ez az egyszerű eledel egészségetekre váljék!"
174. FEJEZET
Aciona és korsója. Az Úr vizet borrá változtat. E csoda hatása. János apostol Acionával
hitről beszél. Az alázatos és az önhitt értelemről
1. Ekkor így szólok Acionához, a halászhoz: "De lakásodban van egy új korsód, töltsd meg ezt
vízzel és hozasd ide!" "Amikor Acionát nevén szólítottam, tágra nyílt szemekkel nézett Rám és
így szólt: "A nevemet megtudhattad valahol, de honnan tudod azt, hogy van egy új korsóm, amely
valóban az én legnagyobb gazdagságomat képezi? Ezt még szomszédaim sem tudják, és te tudod,
mint teljesen idegen? Bocsáss meg, de a dolog már kezd meseszerűvé válni! Talán gyermekeim
közül valaki elárulta új korsómat? Igaz, hogy az egész korsó szót sem érdemel, kőből van,
amilyen eben az országban számtalan található, de igen sok szót érdemel az, hogy te tudod azt,
hogy lakásomban elrejtve egy új korsó van!"
2. Mondom Én: "Ez sem érdemel szót, miután az ilyet könnyen meg lehet tudni. Most egyelőre
minden azon múlik, hogy te elmégy és Nekem, szomjasnak teljesíted kívánságomat!" Ekkor
Aciona gyorsan elmegy, és a korsót telehozza friss, hideg vízzel. A korsó azonban a
legnagyobbakhoz tartozott, mert körülbelül 14 liter víz fért bele, úgyhogy alaposan nehéz volt,
ha az ember a szájához akarta emelni.
223
3. Amikor a vízzel telt korsó Előttünk állt a kőlapon, Én megáldottam a vizet és az borrá
változott, ittam belőle, azután átnyújtottam tanítványaimnak is. Midőn már ezek is ittak belőle,
tovább adtam Acionának és ezt mondottam: "Igyál te is belőle, hogy tapasztald milyen jó ez a
víz, amit az új korsódban hoztál Nekünk."
4. Mondja Aciona: "Talán rossz vagy poshadt? A korsót háromszor is kiöblítettem és az én
sziklaforrásom az egész helységben a legtisztább és legjobb vizet adja! De azért mégis
megízlelem, talán az új korsótól van valami íze?" Ekkor megkóstolja, jó nagyokat húz belőle, s
aztán elámulva kiáltja: "Hát ez miféle új boszorkányság? Hiszen ez nem víz, ez a legjobb bor,
ennél jobbat a nyelvem még sohasem ízlelt! Mondjátok, hogy tudtátok ezt létrehozni? Még ilyet!
- Vízből bort csinálni - ilyen csoda még soha sem létezett! Nem is vagytok ti galileaiak, hanem
vagy egyiptomiak, vagy perzsák, mert az összes zsidók között sohasem létezett olyan varázsló,
aki képes lett volna a vizet a legjobb borrá változtatni! Óh mondjátok, hogy kell ezt megcsinálni?!
Én ezért 20 évig rabszolgátok leszek!"
5. Mondja János, kinek Én jelt adtam, hogy beszéljen: "Kedves barátom ehhez semmi egyéb
nem kell, mint erős, szilárd hit és akarat. Akinek olyan hite van, amelyhez semmi kétely nem fér,
az egy magas hegynek is mondhatja: Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe, - és meg is fog
történni amit hitt és kívánt. Ez az egész magyarázata és utasítása annak, hogy milyen módon
lehet ilyen dolgokat létrehozni. Más magyarázatot adnom teljes lehetetlenség, mert más nem is
létezik."
6. Ekkor Aciona még nagyobb szemeket meresztett és így szólt: "Barátom, én nem is tudom
mi az a hit, hogyan higgyek hát valamit? Mit neveztek ti hitnek?"
7. Mondja János: "Mondjuk, hogy egy igen derék ember áll előttünk, s az majd erről, majd
arról beszél, szóval olyan dolgokról amilyeneket azelőtt sohasem hallottunk és tapasztaltunk. Mi
annak az embernek beszédét tökéletesen igaznak fogadjuk el, és nem kételkedünk egyetlen
szavának igazságában sem és ezzel hiszünk annak az igaz embernek, s mivel az, amit mi hiszünk,
egész bizonyossággal a legteljesebb igazság, tehát azt, amit hiszünk, átvisszük cselekedetekbe is
és ez aztán a tettre váltott csodálatos hit, amely előtt semmi sem lehetetlen, ami az általa
kimondott igazság körébe tartozik, és amit mindenkor valóra lehet váltani. Most már tudod mi a
hit?"
8. Mondja Aciona: "Tudni tudnám, de honnan tudjam azt, hogy az az illető, aki valamit elém
állít, hogy én azt elhiggyem, valóban igaz ember is? Csupán hinni, hogy ő tényleg igaz ember -
mert körülbelül annak látszik - nem volna okos dolog, és vétkes könnyelműséget árulna el, ami
az én véleményem szerint még sokkal rosszabb volna, mintha egyáltalában nem hinnék. Hogyan
ejtse módját annak az ember, hogy azt a férfiút, akinek hinni kell, és hinni szeretne, tökéletesen
igaznak ismerje meg és neki mindazt, ami a szájából jön, minden kétséget kizáró módon
elhiggye?"
9. Mondja János: "Hiszen ehhez minden jóakaratú embernek megfelelő esze és értelme van,
hogy emberét illő vizsgálat alá vegye, mert zsákbamacskát csak balga ember vásárol! Te tőlem
kérdezed a kísérleti eszközt, és most éppen rajtam alkalmazod azt, én pedig veled szemben már
jó előre meg vagyok győződve arról, hogy te zsákbamacskát nem fogsz vásárolni!"
10. Mondja Aciona: "Igen, igen barátom, mindez nagyon igaz és szép, s az embernek valóban
nincs is egyebe, mint az értelme, mellyel környezetét vizsgálja. De hol van az a mérték, amellyel
először megmérem saját értelmemet, hogy az alkalmas-e és elég éles-e arra, hogy környezetemet
vizsgálat alá vegyem?"
11. Mondja János: "Éppen most jutottunk legkényesebb ponthoz, mert aki úgy véli, hogy a
legvilágosabb értelemmel bír, annak minden dolga rendesen balul üt ki, de aki belátja azt, hogy
értelme még igen hiányos, az gyakorlat által csakhamar odajut, hogy igen élesen fog mindent
megbírálni tudni, ami körülötte van és történik.
12. Az elbizakodott magas értelem hasonlít a hegycsúcshoz, amely szédületes magasságban
pompázik és minél magasabbra törekszik a levegőben, annál gyakrabban burkolja be mindenféle
köd és felhő. A tű kicsiny hegye, amellyel az ember ruháit varrja - ami nagyságát és tekihntélyét
illeti - csaknem egyenlő a semmivel, de mindenütt át tud hatolni és vele annyi gyékényt lehet
összevarrni, amivel még a legmagasabb hegycsúcsot is betakarhatná az ember, míg ellenben a
224
nagy és büszke hegycsúccsal bizonyára sohasem lehetne egy ruhát összeölteni. Ez a példázatom
kissé szélsőséges, de találóan rámutat a magát bölcsnek képzelő és minden fölé emelő és az
alázatos értelem viszonyára, amely a nagy okossággal bíró világbölcsek szemei előtt egészen
jelentéktelennek látszik, de amíg a magas értelem mindig kiemelkedik a levegőbe és tiszta
kilátása dacára sűrűn, bevonja a köd és felhő, addig az alázatos értelem szüntelenül jót cselekszik
és minden munkája után világosabb, csiszoltabb és a jövőben egyre használhatóbbá lesz. De a ti
értelmetek - amint azt észrevettem - igen nagy hasonlatosságban van a legmagasabb
hegycsúcsokkal, melyek nagyon ritkán állnak felhőktől mentesen, ennél fogva nehezedre esik
azok igaz mivoltát pontosan megvizsgálni, akitől az igazságot kétségtelen igazságként kell
elfogadnod. Mi a te véleményed?"
175. FEJEZET
Aciona tapasztalatai és sztoicizmusa által korlátolt életnézetei
1. Mondja Aciona: "Ez most teljesen az én akaratomon múlna! Természetesen mi nem

egykönnyen fogadunk el valamit, ha előzőleg feltűnően bizonyító cselekedeteket nem láttunk.
Igaz ugyan, hogy a nekem elmondott magyarázatokat rendkívüli cselekedetek látható módon
előzték meg, mert éléskamráim telve vannak élelemmel, s most ez a bor, mely tiszta vízből lett.
Tehát ezek - mint mondani szokás - kézzelfogható bizonyítékul szolgálnak. De most még csak
azon múlik teljes bizonyossággal megállapítani, hogy titokban nincs-e valami különleges
szeretek, melynek egészen kevés hozzáadásával minden tiszta víz borrá változik? Lehet, hogy ez
az eset nem áll fenn, de az ember ennek a tiszta csodának szemléleténél nem tudja ezt a
gondolatot leküzdeni, és amíg ez az érzés fennáll, s minden kétséget kizáró kételyből, valamint
az általad oly jól meghatározott teljes hitről szó sem lehet! És én azt előre is nagyon jól látom,
hogy mi, ennek a helységnek valamennyi lakói sohasem leszünk képesek egyetlen egy csepp
víznek is a bor ízét megadni. Mi itt a lehető legszegényebb módon élünk. Táplálékunk
kecsketejből, halból és vízből áll, mert ezen a pusztaságon semmi más nem terem meg. De mi
ezzel a tisztán csak természetes állapottal meg vagyunk elégedve, azonban ez a minden irányú
bőséges tapasztalatot mégsem zárja ki. Mi ugyanis már bejártuk a világot széltében és hosszában
is.
2. Mert mi énekesek és mágusok voltunk, magam pedig Athénben tanultam a gyógyszertant,
mellyel különleges titkos szereket lehet készíteni, és amelynek segítségével a laikusok előtt a
csodatettek egész tömegét lehetett létrehozni. Szóval, amilyen egyszerűnek is látszom, én
mindenféle tudománnyal és tapasztalattal fel vagyok ruházva és ismerem a királykígyó
életművét, ismerem Bezoar csodakövét, Ázsiát egészen Indiáig, Európát, voltam
Spanyolországban, a gallok országában, Britanniában is, ismerem ezeket az országokat és azok
nyelvét, szokásait, majd visszajöttem Görögországba és ott a bölcs Diogenes iskolájából nagy
bölcsekkel ismerkedtem meg, s mindezek után azt mondottam: Óh, milyen nagy bolond is az
ember! Nagy földrészeket és birodalmakat jár be az ostoba pénz miatt, Diogenes pedig a
legnagyobb bölcs, boldog volt az ő hordójában, mert a világ és kincseinek semmis voltát, s a
mulandó földi élet teljes értéktelenségét olyan világosan megértette és bebizonyította, mint senki
más.
3. Én azután társulatommal együtt ezelőtt 10 évvel elhagytam Athént és az egész világtól
visszavonultam, s letelepedtem ebben a pusztában, itt ezeket a kunyhókat építettük, melyekben
egészen elégedett életet élünk. A magunkkal hozott kicsiny kecskenyáj táplál bennünket és az itt
oly gazdagon található halak, melyek feleslegéből a só beszerzése miatt kicsiny üzletet kötöttünk
Cäzarea-Filippiben.
4. De mivel most ez a város is néhány nappal ezelőtt a lángok martalékává lett, természetesen
a mi kereskedelmünk is véget ért. Négy nap óta legnagyobb örömünkre azt tapasztaltuk, hogy só
nélkül is meg lehet élni, hogyha már a természet láthatatlan hatalma által arra vagyunk
kárhozatva, hogy élnünk kell.
225
5. Mert én és mi, valamennyien az életet büntetésnek tartjuk, kik az általános nagy természettől
elszakadt kicsiny természetek vagyunk, s amit, mint éltetett lények képviselünk. A gondolkodó
és öntudatos lénynek az élet minden csábítását éreznie kell, hogy végül annál gyötrelmesebben
szakadjon el tőle a biztos halál által. Tehát az igazi bölcs nézete ez, mert a bölcsességtől
mindnyájan teljesen át vagyunk hatva. Az életben, ami értéktelen idejekorán megvetni és a halált
a nagy természettel való kibékülésként tekinteni, s minden élőlénynek legnagyobb
szerencséjének tartani! És ha az ember ebben naggyá és alapossá lett, ezzel el is érte az egyedül
igaz és legnagyobb életboldogságot. Az ember teljesen elégedetten él és egyedül csak a halált
kívánja, amely minden élőlénynek legnagyobb barátja.
6. Igaz ugyan, hogy legnagyobb örömünket találjuk abban, hogy szegénységünkkel bárkinek
is szolgálatot tehetünk, de helyes és mély okainknál fogva minden embert szívből sajnálunk, ha
minden erejével azon fáradozik, hogy a világban valamit elérjen.
7. Miért törje az ember magát ezért, ami úgyszólván csak máról-holnapra áll fenn? Aki velünk
ennél egyebet akar elhitetni, annak csak megmutatjuk a holtak sírjait, melyekből még egyetlen
egy lény sem támadt fel! Ami az ember volt, azzá lesz újból, azaz földdé, tehát a boldog növények
táplálékává, melyek léteznek ugyan, de nem érzik azt, hogy léteznek, és nem kell gondolniuk
arra, hogy el fognak pusztulni. Óh, milyen nagy és szent a nemlét, - szemben a világos és
öntudatos élettel!
8. Ti úgy látszik jómódú társaság tagjai kell, hogy legyetek és azon fáradoztok, hogy az
úgynevezett földi boldogságot elérjétek! Mi, akik tökéletesen boldogok vagyunk, csak
sajnálhatunk titeket, ha az igazi életboldogságot más téren akarjátok keresni, mint amelyen az
kizárólag tartós módon megtalálható. Maradjatok itt és építsetek magatoknak a mieinkhez
hasonló kicsiny kunyhókat, elégedjetek meg a semmitmondó és semmit jelentő lét fenntartása
céljából a lehető legkevesebbel és lassan, fokozatosan be fogjátok látni, hogy mennyire igaz volt
az, amit nektek mondottam.
9. És te, főszónok szintén be fogod látni, hogy e reális tudásomnak sokkal nagyobb az értéke,
mint a te szilárd, s minden kétséget kizáró teljes hitednek. Mit használ az neked, ha teljes hiteddel
egész hegyláncokat elhelyezel, s végeredményben mégis meg kell halnod, és át kell menned a
soha meg nem szűnő megsemmisülésbe? Mi valamennyien nem vagyunk egyebek, mint a nagy
természet játéka a föld és a nap között. E három között "véletlen törvények" jöttek létre, és ezek
következményei éltetik momentán a földet. A vak és gyengén éltetettek természetesen ezt nem
látják be, de mi, akik a napnak igen sokféle sugarát bevándoroltuk, ezt megismertük és a legjobb
lelkiismerettel mindenkinek elmondhatjuk, hogy mi az élet és mit lehet az élettől elvárni!" -
Aciona ezután elhallgatott.
176. FEJEZET
János tanítása az élet értékéről. Rámutat a természetben Isten jelenlétére. Leleplezi Aciona
életét és törekvését
1. Ekkor azonban János így kezdett beszélni: "Csodálkozom ékesszólásod és életelveid felett,
melyek egy részét valóban nem lehet elvetni, de az a véleményed, hogy az életnek nincs semmi
értéke és az csupán a nagy természet játéka, ebben nagyon tévedsz! Nem hallottál te még soha
Istenről, Aki a mennyet, földet és mindazt, ami van Önmagából teremtette? Hiszen az ember igen
könnyen észrevesz bizonyos rendet mindenben, ami létezik, például valamely állat tagjainak
célszerűségét, s még sokkal inkább az emberét. Mennyire pontosan ki van számítva annak szeme
és füle!
2. S ha csak egy kissé is mélyebben gondolkozol, lehetséges azt elfogadnod, hogy mindezt
csupán a holt és néma törvények hozták létre? Óh, akkor minden képzelt nagy bölcsességed
dacára nagyon szegény a te tudásod, s így könnyen megérthető az is, hogy miért találod ezt a
földi életet annyira megvetendőnek és értéktelennek! Te társulatoddal bár sok országot bejártál,
és azokon számottevő nehézségekkel vándoroltál, sokat láttál és tapasztaltál, ámde az élet jobbik
része iránt sohasem érdeklődtél.
226
3. Kezdetben az életnek csak anyagi üdvéért áldoztad fel magad, azonban - amint az az életben
némelykor megszokott történni - a dolog nem járt sehogy sem szerencsével, mert éppenséggel
nem a legkitűnőbb mágus voltál, mivel nem bírtad az ahhoz feltétlen szükséges
világbölcsességet, amellyel a világot keletről nyugatig ámulatba lehet ejteni. Így tehát a
kezdetben oly gyakran álmodott földi életed boldogságát tudásod segítségével - amely mint
mondottam sohasem volt túlságos nagy - hosszas utazgatásod dacára sem tudtad elérni. És én
elmondom neked ennek egyszerű okát is, hogy ebből megtudd, hogy szilárd hittel miképpen lehet
egy ember legmélyebb és legelrejtettebb érzelmeit is napvilágra hozni.
4. Lásd, te szíved mélyén nagyon is tudatában voltál annak, hogy minden tudásodban és
művészetedben csupán kontár voltál, ennél fogva nem is merted valamely nagy városban az igen
művelt, tapasztalatokban és megértésben gazdag emberek előtt a te semmitmondó tudásodat
fitogtatni és pedig csak a nagy városokban gyűjthetted volna a leggazdagabb földi kincseket. S
így kénytelen voltál mindig olyan buta népet felkeresni, melyet könnyebben csavarhattál ujjaid
köré. Némelykor találtál is ilyeneket, de mivel egy buta nép mindig szegény is, tehát hasznod
csaknem sohasem volt.
5. Valóságos eszeveszett voltál, amikor Illíriába érkeztél és igen rossz üzletet csináltál, ekkor
Ragican községben egy göröggel találkoztál, aki felmagasztalta előtted Athént és aranyhegyeket
ígért ott neked. Ez a görög azonban egy közönséges partmenti hajós volt és mindenáron csak arra
törekedett, hogy üres hajójába utasokat szerezzen Görögország felé, és hogy te Athénben nyerni
fogsz-e valamit, vagy nem, az neki teljesen mindegy volt. Röviden, te megállapodtál a göröggel
és 3 heti unalmas utazás után egészen szerencsésen, és egészségesen megérkeztél Athénbe, ahol
a régi, klasszikus művészetek városában mindjárt a legelső mutatványodnál irgalmatlanul
kifütyültek.
6. Ez nagyon bosszantott téged és társulatodat, később pedig a görögökkel, mint bölcs kezdtél
érintkezni. Csakhamar sok hallgatóra akadtál, akik elbeszéléseidet garasokkal is megfizették,
mert senki sem hallgat olyan szívesen úti tapasztalatokat, mint az utazást oly nagyon kedvelő
görögök. S miután a görögökkel egy ideig ily módon érintkeztél, ismeretséget kötöttél, akik a
bölcsek egy egészen különös faját képezték Diogenes iskolájából, s ezek főleg azért tetszettek
neked, mert látható szegénységük dacára igen vidámak és derűsek voltak. Az különösnek látszott
előtted, hogy a legnagyobb szegénységben lévő emberek bölcs beszédeket mondva - akik az
evésben és ívásban is a lehető legmértékletesebbek, hogyan lehetnek mindig derűsek és
elégedettek? Ekkor végre jobban érdeklődtél ennek oka iránt, s ezt csakhamar meg is ismerted.
7. S amikor téged és társulatodat beavattak ebbe az életelégedettségi tanba, nemsokára
elhatároztátok magatokat arra, hogy ide jöttök haza, ahonnan kiindultatok és Cäzarea városának
közelében valamely gazdátlan helyen letelepedtek, ahol bár szegény, de lehetőleg boldog
emberkolóniát alapítotok. És ahogy körülbelül 10 évvel ezelőtt idejöttetek és letelepedtetek, úgy
vagyotk még most is.
8. Ti, mint született zsidók, atyáitok tanait - melyeket természetesen komolyan soha nem
követtetek-elhagytátok, mivel megbotránkoztatok a farizeusok cselekedetein és a bölcsnek látszó
pogány tanokat fogadtátok el. Ily módon azonban teljesen istentelenekké lettetek és Isten helyébe
a nagy természet hatalmát helyeztétek. S ezzel úgy vélitek, hogy megtaláltátok a bölcsesség
kövét? De én mondom azt neked - mert a világ legtisztább lelkiismeretével mondhatom - hogy
ez által nagyon is messze tántorodtatok tőle!
9. Ha valóban igaz bölcs vagy, akkor számláld fel, hogy ifjúságomtól kezdve én mit tettem,
tanultam, mi voltam és legfőképpen, hogy mi vagyok most? Mert én egészen röviden, de egyetlen
egy szót sem kihagyva szemed elé állítottam, hogy csaknem születésedtől kezdve, hogy ment a
világban sorod, és ha az idő engedte volna, egész életed történetét hajszálpontosan leírtam volna.
Most pedig bíráld meg te, hogy kettőnk közül melyik a bölcsebb? Én, minden kétséget kizáró
hitemmel, vagy te teljes hitetlenségeddel?"
177. FEJEZET
227
Aciona álmélkodása e csoda fölött, a kézjóslásról és szomnambulizmusról (alvajárás)

beszél. János tovább beszél az igaz hitről, az érzékvilágosságról és a benső életről.
1. Erre Aciona a derűs arcú Jánost tágra nyílt szemekkel végignézi, s így szól: "Hallod-e
nagyrabecsült barátom! Az, amit én most a te szádból hallottam, több mint egy megtöltött
éléskamra és sokkal több, mint a tiszta vízből készített bor, mert amit te most mondottál nekem,
az alfától Omegáig igazság. Te azelőtt még soha nem láttál engem, nem beszéltél velem és az én
és társulatom életviszonyait, mégis olyan pontosan ismered, mintha mindezeket velünk együtt
végigélted volna. Ez több a soknál, sőt olyasvalami, ami engem gondolkodóba ejt, hogy társad,
aki először beszélt, tudta a nevemet, az nem tűnt fel nekem, mert az egész Cäzarea ismeri,
ahonnan ide utasítottak benneteket, de az én élettapasztalataimat soha senkivel nem tudattam
kívülünk, tehát te sem juthattál annak tudomására és mégis a legkisebb részletéig tudod, sőt akkor
gondolataimat, elhatározásaimat és azokat a nézeteimet, amelyeket soha még társaimmal sem
közöltem. Barátom, ez olyasvalami, amit természetes úton megmagyarázni nem lehet.
2. Igaz ugyan, hogy Egyiptomban léteztek olyan bölcsek, akik az ember kezének és
homlokának vonalaiból meg tudták állapítani, hogy mit tett és hogy mi lesz a jövője, s léteztek
bizonyos templomi médiumok, akik elragadtatott állapotukban sok mindent megmondottak, ami
valahol megtörténik, vagy történni fog. De olyan misztikus képekben jutottak az ilyen
orákulumok napvilágra, hogy újabb bölcsekre volt szükség, akik ezeket az érthetetlen orákulumi
mondásokat a laikusoknak olyan ravasz módon magyarázták, hogy ezekből a szertartásos és igen
költséges magyarázatokból a kérdező éppen azt tudta meg, amit megtudni, vagy soha nem kívánt,
vagy amit azelőtt is már régen tudott. De nálad a dolog minden elragadtatott állapot és kezeim
megtekintése nélkül, s minden szószaporítás mellőzésével egészen simán ment. Ez aztán az
igazmondás! De most az a kérdés, hogyan és mi módon lehetséges ez? A mindentlátó és mindent
megérző Isteni Erő nélkül ez elképzelhetetlen! Valóban el lehet ezt érni teljes hit által?"
3. Mondja János: "Igen, úgy van barátom! De mindig attól függ, hogy mit hisz az ember, mert
ha valaki egy hazugságot mond neked és azt te szilárdan el is hinnéd, az ilyen kétségtelen hitnek
nem volna semmi eredménye, mivel ahol nincsen megfelelő szilárd talaj, ott nem lehet házat
építeni."
4. Mondja Aciona: "Minden rendben is van, de hol az a próbakő, melynek segítségével
meggyőződhetnék, hogy az a teljes igazság, amit valaki elém tárt abból a célból, hogy
elhiggyem?"
5. Mondja János: "Erről a pontról bár már beszéltünk, de hogy közelebbi útmutatást adjak, tehát
azt mondom: Isten, a mennyek és e földnek Ura minden igazságért törekvő embernek egy érzést
helyezett a szívébe, amely az igazságot sokkal hamarább felismeri és felfogja, mint egy
akármilyen nagy műveltségű értelem.
6. Ebben az érzésben rejlik az igazság iránt való szeretet is, amely azt, mint olyant érzékeli,
majd életmelegével áthatja, s így ad életet neki. És ha a hit, mint a szeretet által áthatott igazság
ily módon élővé válik, az csakhamar megmozdulni, s végül cselekedni kezd, s az ilyen
bizalommal teli cselekvésben rejlik a teljes sikere annak, amit az ember a szívével és nem a
fejének agyával minden kétséget kizáró módon hisz.
7. A lélek agyában csak szeme, füle, szaglása és ízlése van, innen nem árad semmiféle élet,
mert ezek csak az élet hatásai.
8. Ha a hitnek cselekednie kell, annak egyesülnie kell magával az élettel, és nem állhat
magában, mint a szem, fül, az orr és íny, melyek csupán, mint az élet hatásai önmagukban külön-
külön állnak szükséges külső használat céljából minden mélyebb kötelék nélkül.
9. De ha a te igazság-hited eggyé vált életeddel, az már magától kiküszöbölt minden kételyt, s
már csak akarnia kell és meg fog történni, amit egy ilyen élethit akar."
178. FEJEZET
János az igaz hitről. Példa a mustról. Fontos élettanítások és intelmek
228
1. János: "Az igaz, valódi hit egy olyan embernél, aki ily módon hinni kezd, hasonlít az olyan
szőlőmusthoz, amit tömlőkbe tesznek, ez csakhamar erjedni kezd, ha valódi. Ezen erjedés által
mindent kidob magából, ami nem bor, s ha mindent eltávolított, ami nem az ő fajához tartozik,
akkor tiszta, erőteljes borrá lesz, melynek élvezése mindent éltet, mert bizonyos tekintetben véve
ő maga is élet. De ha más folyadékot teszel a tömlőkbe, az vagy semmiféle erjedésbe nem megy
át, legfeljebb rohadásba, vagy bűzös feloszlásnak indul, mely a tömlőket is megtámadja, s
elpusztítja.
2. A tömlőkhöz hasonló az emberi szív is, mely az igazság által egyre élénkebb és erőteljesebb
lesz, hazugság és csalás által azonban végül maga, aki egyébként hordozója az életnek, a halálba
kell, hogy süllyedjen.
3. Ha te szívedben hiszed az Istent, akkor szeretni is fogod, mert a szívben mindent áthat a
szeretet. És ha szereted Istent, akkor Istennek legnagyobb Ereje áthatja szívedet és egész életedet.
4. Az Isteni Erő pedig nem határolt, hanem az áthatja az örök végtelenséget, és ha az Isteni
Erővel egyesülve valahol a bensődben indíttatást érzel, ezzel az Isteni Erő benned is felserken,
és amit ezután ez akar benned, az kétségtelenül meg is fog történni. Habár én külsőleg éppen
olyan ember vagyok, mint te, de szívemben már nemcsak a magam számára létezem, hanem az
Isten Ereje, az Iránta való szeretet által a szívemben lakozik és eggyé lett az én szeretetemmel!
S ezért tudtam én azt Isten Erején keresztül mindent meglátni és megérezni, ami veled és
társulatoddal utazásaid alkalmával történt, s ebben rejlik minden!
5. Először Istent meg kell ismerned, mert ehhez rendezett értelmed van, de egyedül az
értelemnél nem állhatsz meg, mert amit megértesz, azt be kell fogadnod a szívedbe, azaz
életedbe, s akkor már helyes úton leszel. De vajon megértettél-e?"
6. Mondja Aciona: "Megérteni megértettelek volna, de mi a tennivaló akkor, ha a szív telve
van a hazugságnak, csalásnak mindenféle trágyájával? Mi módon lehetne elsősorban onnan azt
kitisztogatni?"
7. Mondja János: "Fogadd el az igazságot, az majd megteszi kezeid nélkül is a magáét. Ha te
az éjszakában figyeled a sötétséget, telve félelemmel azt gondolod, vajon hogyan fog ez a virradat
előtt eltűnni, ki fogja azt eltisztogatni? Én pedig azt mondom: Ne törődj vele, várd be, hogy
felkeljen a nap és az a legsűrűbb sötétséget azonnal el fogja oszlatni. És amiképpen működik
Isten a világok nagy külső természetében, azonképpen működik az Ő kegyelem-életnapja az
emberi szívekben is. Érted ezt?"
8. Mondja Aciona: "Igen, most már megértettem, de engedd, hogy néhány szomszédomhoz
menjek, hogy nyíltan elmondjam nekik mit tapasztaltam itt." Ezzel Acionánk ajánlotta magát és
szomszédaihoz ment, s hangosan kiáltozva gyorsan összeszedte őket, és hajszálpontosan
elmondotta mindazt, amit látott, hallott és tapasztalt.
179. FEJEZET
A sztoikus prófétikus álma és annak teljesedése. Az Úr és Hiram
1. A szomszédok pedig rendkívül elcsodálkoztak ezek fölött és közülük az egyik így szólt.
"Sajátságos, én bár nem adok semmit az álmokra, de ez éjjeli álmom ezzel a különös találkozással
egyezőnek látszik!"
2. Erre megkérdi őt Aciona az ő gyors beszédmodorával: "Nos, nos, hamar beszéld el, hogy
mit álmodtál, de semmit ne hagyj ki belőle, mert mindez igen fontos lehet.
3. Mondja a szomszéd: "Csak egy kis türelmet Aciona barátom, mert az embernek ezt az álmot
agyának minden zugából össze kell szednie, azután elrendeznie, mivel nem szereted, ha valamit
ügyetlen módon adunk elő! De most már meglehetősen együtt van, tehát hallgass meg.
4. Én a mi öblünk partján állottam, amely minden nagyobb hajó által csaknem
megközelíthetetlen, akkor reggel hatalmas fényt láttam felszállni, melynek világossága
erősebben ragyogott, mint a déli napé, szemeimmel minden irányban kutattam, de nem akart
egyéb mutatkozni, mint az a naphoz hasonló fény, melyből ez a nagy ragyogás keletkezett.
229
5. Én ezt a nagy fényt mindegyre élénkebb érdeklődéssel figyeltem és nemsokára egy nagy
hajót fedeztem fel, amely éppen a mi öblünk felé fordult be. Ez a hajó azonban úgy világított,
hogy csakhamar rájöttem, hogy az előző fénysugár csak ebből a hajóból áradhatott. Nemsokára
embereket vettem észre ezen a fénylő hajón, s közülük különösen egyet, aki úgy ragyogott, mint
a déli napsugár, a többiek is ragyogtak egy kivételével, de ezek úgy, mint amikor a nap körüli
fehér felhőcskéket a nap világítja meg.
6. A hajó gyorsan közeledett kis falunkhoz, s engem egyre erősödő fénye következtében olyan
szorongó érzés fogott el, hogy kunyhómba siettem és elrejtőztem, ekkor felébredtem, s láttam,
hogy csak álom volt. S habár én, mint közülünk mindegyik az álomra semmit sem adok, de ez a
különös fény-álom mindez ideig foglalkoztatott és gyakran ezt mondogatom: Ez nem lehet puszta
álom, ez valami módon teljesedésbe fog menni! - És lásd, már itt is van előttünk!
7. De most menjünk hamar oda, mert én valósággal égek a kíváncsiságtól, hogy lássam a hajót,
hogy hasonlít-e ahhoz, amelyet álmomban láttam? Az emberek arcát közelről jól kivehettem,
külsejüket jól megnézhettem, igazán érdekes volna, hogyha a hajó, és az emberek, akiket a
hajóban, álmomban láttam hasonlítanának csodálatos vendégeidhez. Menjünk tehát azonnal
hozzájuk, nehogy még előbb elmenjenek."
8. Ekkor az egész szomszédság felkerekedett és Hozzánk sietett. Amikor Előttünk állottak, az
álomlátó hangosan így kiáltott: "Igen Aciona testvér! Ez hajszálra ugyanaz a hajó, az emberek is
teljesen ugyanazok, csak fénysugár nélkül.
9. Ekkor Én nevénél szólítottam őt eképpen: "Hiram" Mit tartasz mégis álmodról? És te
Aciona?"
10. Mondja Hiram: "Csodálatos barátaink! Egyebet nem mondhatok, minthogy külső formátok
szerint álmom egészen teljesedésbe ment, csak a fény nem látszik, de talán újból megláthatjuk,
ha majd ez a fényes derűs nap beburkolja magát az éjszaka csillagos köpenyegébe."
11. Mondja Aciona: "De én úgy vélem, hogy itt nincsen szükség külső ragyogásra, mert ezek
a kedves idegenek a megfoghatatlan benső életbölcsesség világosságától valósággal ragyognak,
s majdnem bizonyossággal merem állítani, hogy te, Hiram barátom csodálatos álmodban ezeknek
a férfiaknak szellemi ragyogását láttad. Erre vonatkozólag majd ezek a kedves férfiak és
ismeretlen barátok maguk fogják a megfelelő felvilágosítást megadni!"
180. FEJEZET
János és Aciona a lelkiekről, az anyagiakról, türelemről, zenéről és énekről
1. Mondja erre János: "Látod Aciona barátom, mennyire mutatkozik már nálad a szellemi
virradat, mert te Hiram barátodnak és szomszédodnak az álmában látott fényre vonatkozólag
egészen helyes magyarázatot adtál, mivel a dolog valóban így is van, az álomban csak a lélek lát
szellemi módon szellemi szemeivel, s eszerint csak azt láthatja, ami szellemi! S így te előre csak
szellemileg láthattál bennünket, azaz nem te Aciona, hanem Hiram!"
2. Mondja Aciona: "De Hiram nemcsak a fényt látta egyedül, hanem magát az anyagot is a
szerint, amint előttünk van. Nos, milyen szemekkel látta ezeket?"
3. Mondja János: "Amikor ma reggel körülbelül ezelőtt 3 órával megérkeztünk, te voltál jelen
néhány szomszédoddal, csak Hiram nem volt itt, amikor eljött a dél, mindenki kunyhójába sietett
sovány délebédje miatt, s egyedül csak te maradtál itt, hogy bennünket szolgálj. Ha Hiram azok
között lett volna, akik bennünket veled együtt fogadtak, akkor már előbb megtudtad volna érteni
azt, hogy az ember szellemi lelki szemeivel időnként materiális dolgokat is láthat és érzékelhet,
de arra téged most csak fokozatosan lehet rávezetni, mert a régi közmondás szerint egy
fejszecsapással nem lehet fát kivágni."
4. Kérdi Aciona: "De kedves, bölcs barátom, miért érthettem volna meg ezt csak akkor, ha
megérkezésetekkor Hiram is jelen lett volna?"
5. Mondja János: "Tudod, mindennek meg vannak a maga útjai. Hiram rögtön azoknak ismert
volna fel bennünket, akiknek világos álmában látott, s akkor beszélgetésünk is egy más fordulatot
230
vett volna, és már sokkal előbb erre a pontra térhettünk volna. De most csak később jutottunk
ide, s így egészen természetes okoknál fogva csak később juthatsz ennek a titoknak nyitjára!"
6. Mondja Aciona: "Igen, ez egészen természetes, mert így van ez a világban is mindennel.
Minél később kezdünk el egy munkát, annál később fejezzük is be."
7. Mondja János: "Van ennek még egy más oka is, de annak még most nem tudsz a mélyére
hatni, idővel azonban ezzel is tisztába jössz. Mindenek előtt azonban gyarapodnod kell a
türelemben, mert csak türelemmel lehet az egész világot magunkban és magunkon kívül
legyőzni."
8. Mondja Aciona: "Türelem, - valóban ez nem erős oldalam, mert ebben mindig nagyon
szűkölködöm, de ha meg kell lenni, lehetek én türelmes is." Mondja János: "Tulajdonképpen azt
akartam mondani, hogy a türelem nem erős, hanem valóban igen gyenge oldalad, melynek
nagyon hamar vége szakad. Nem igaz Aciona barátom?"
9. Mondja Aciona: "Alapos nyelvtudást nálunk ne igen keressetek, mert mi csak a régi nyelvet
használjuk és ez, ami az értelmet illeti, majdnem mindenütt más. De mivel te éppen erős és
gyenge oldalról beszéltél, tehát szinte azt merném állítani, hogy talán ti is muzsikusok és
énekesek vagytok."
10. Mondja János mosolyogva: "Igen, igen csaknem igazad van, a zene és az ének a zsidóknál
az ókortól kezdve - a föld minden népénél - a leginkább volt képviselve, habár tulajdonképpen
sem zenészek, sem énekesek nem vagyunk abban az értelemben, amint Galileában mindenfelé
találhatók. Azon kívül azzal a kifejezéssel, hogy erős és gyenge (Seite) oldal, nem értettem egy
zenei hangszer húrját (Saite), hanem csak az emberi kedélyvilágnak erkölcsi oldalát, de ettől
eltekintve mi mégis zenészek és énekesek vagyunk, csakhogy igen mély szellemi értelemben
véve. Érted ezt?"
N.B. (Itt a német szavak megértése céljából megjegyezzük, hogy az óhéber nyelvben valamely
zenei hangszer húrja (Saite) és valamely embernek az oldala (Seite) egybehangzó volt, nem mint
a jelenlegi német nyelvben, mert a húr Strana, vagy Stranna és az oldal szintén Strana, rövidítve
Stran, vagy Strann volt, ennél fogva könnyen érhető, hogy Aciona miért tartott bennünket
zenészeknek és énekeseknek.)
181. FEJEZET
János az apostol és evangélista, Aciona és Hiram sztoikus beszélgetésének folytatása. Az

utóbbi igazi sztoikus beszéde. Szellemi zene. A túlvilág. A tanítványok zavarban. Az Úr
vigasztaló intelme
1. Mondja erre Aciona: "Ezt most már éppenséggel nem értem, hogyan értsem ezt?" Mondja
János: "Miután zsidó vagy, tehát egyszer csak hallhattál Dávid zsoltárairól, Salamon énekeiről
és Jeremiás próféta siralmairól?" Mondja Aciona: Óh igen, az bizonyos, habár ezekből igen
keveset hallottam és még kevésbé értettem meg ezeket." Mondja János: ""Lásd ez a szellemi
muzsika és szellemi ének, mert az említett énekeseknek azokat Isten Szelleme sugallta. Most már
jobban érted ezt a dolgot?" Mondja Aciona: "Most már igen, kissé jobban dereng, de hogy
teljesen bele tudjak tekinteni a dologba, ezzel még nem dicsekedhetem. Hát te Hiram hogyan
érted ezt a kérdést?"
2. Mondja Hiram: "Éppen úgy, mint te! Valami szellemi ködféle lengedez értelmemben, de ha
ezek a kedves és csodálatos barátok elkezdik énekelni Salamon énekeit, akkor már megyek, mert
ezekkel az énekekkel, mint zergét hegyen-völgyön át kergethetnek engem, mivel ez a te ismert
gyógyszerészi szólásmódod szerint a butaságnak valóságos kvinteszenciája, eltekintve attól,
hogy Salamon egyébként egyike volt a legbölcsebb zsidó királyoknak.
3. Dávid zsoltárairól és Jeremiás siralmairól nem mondok semmit, mert azokban egészen jó és
fennkölt dolgok is előfordulnak. Mindenféle homályos jövendölések a zsidók egykor elmövendő
Messiásáról a görögök Iliászának módja szerint megírva. Nagyon szép költészet, amely mögött
azonban még annyi igazság sem rejlik, mint az én mai szép álmomban, amely itt ma teljesedésbe
ment. A szegény halandó emberek, amennyire módjukban áll lehetőleg jó dolgokkal vigasztalják
231
magukat, de hol van itt az effektív valóság? Ez mindig elmarad és a legtöbb ember legszebb
reményeit végül megtalálja a hideg földben, ez és ez marad az örök igazság és minden egyéb a
hiú semmiségbe oszlik szét!
4. Igaz ugyan, hogy Aciona az imént egynémely figyelemre méltó dolgot mondott, amelyek
mögött rejlik is eddig általunk nem ismert igazság, de ez a kedves föld, Mózes, Szókratész és
Platón óta egynémely bölcs embert hordozott, akiket egészen bátran még Isteneknek is lehetett
volna tartani. Ezek kétségtelenül itt is jártak és a természet valamennyi erői engedelmeskedtek
intésüknek! Mindazonáltal ezek is megöregedtek, gyengék, törékenyek lettek és napjaik végén
bebizonyosodott, hogy ezek is csak halandó és mulandó emberek voltak és ugyanabba a
semmiségbe mentek át, mint azok a hozzánk teljesen hasonló emberi csekélységek, akiknek
sohasem jutott eszükbe, hogy a világban bármik is akarjanak lenni. Azért minden hiábavalóság
ebben a halállal teli világban.
5. Általában beszélnek egy valahol létező túlvilági lélekbirodalomról, de hol van az? Ki látott
valaha egy lelket, vagy annak jövendő lakóhelyét? Költemények és mondák egész tömege létezik
ugyan, de mi, akik szintén sokan vagyunk, itt a földnek ezen a félreeső és elhagyatott helyén és
mégsem akad közöttünk egy sem, aki határozottan azt merné mondani, hogy valaha egy lelket is
látott volna, vagy annak élő közellétét érezte volna. De ha valaki még életében sem ismerteti meg
magát mindenkivel - mert hiszen ehhez minden embernek joga volna - hanem egyedül csak a
különféle papságokkal és az ezekhez hasonló individuumokkal, akkor remélhetőleg egy
elfogulatlanul és világosan gondolkodó embernek nem lesz nehéz kitalálni, hogy milyen talajon
termettek és kinek javára az ilyen mondák, költemények! Mi, kedves barátaink, ennél jobbat,
azaz az ősrégi és mindig egyforma igazságot a maga legmélyebb mélységében világosan
felfogtuk és felismertük, s ebben találjuk legnagyobb vigasztalásunkat, egyben legnagyobb
megnyugvásunkat mielőtt újból az ősrégi semmibe visszatérünk, mert a nemlétben rejlik
kétségtelenül a legnagyobb és legüdvösségesebb pihenés!
6. Hogy mi vagyunk, élünk, gondolkodunk és érzünk, az csak a természet érthetetlen játéka. A
szelek játszadoznak a tenger hullámaival, és ezek tombolnak, morajlanak és zúgnak, mintha az
egész földet hegyeivel együtt el akarnák nyelni, ámde a szelek csakhamar elülnek, és a tomboló
hullámok hatalmának vége van. Ugyanígy keletkeznek a félelmetes zivatarfelhők, az ember azt
hihetné, hogy a világ végét fogják előidézni, de a vihar nemsokára kitombolja magát és helyét a
régi nyugalom váltja fel. S így változik a természet nagy játékos kedve, minden elmúlik, minden
ismét visszatér, csak a természet marad mindig ugyanaz. A nap, a hold, a csillagok, a föld mindig
ugyanaz, s ezek jelenségei és játékai szintén.
7. Lássátok kedves, tiszteletreméltó barátaink, ti tehettek, amit akartok és tudtok, bölcs módon
beszélhettek, írhattok és taníthattok, s mindez hiábavaló dolog, csak amit én nektek egyszerű,
önzetlen szegénységemből mondottam, az az igazság és az is marad. Mert erre tanítja az embert
a mindennapi tapasztalat, s ez, mint minden teremtménynek legősibb tanítója kivételt nem ismer
és annyira tulajdona minden egyes teremtménynek, mint ez a két szem az én tulajdonom addig,
amíg élek. A bölcsek és próféták bölcsességüket és tudásukat elődeiktől merítették, s ezzel
akartak a régi tapasztalatokkal dacolni, de minden hiábavaló! Ezek is itt lenn már régen semmivé
lettek és semmi sem maradt belőlük, mint hiú, bölcs tanaik és egynémely nagy cselekedeteik,
csak a gyenge és semmitmondó életükhöz erősen ragaszkodó szellemek tudnak az ilyen
agyrémeken tetszést, sőt üres vigasztalást találni -ez az én életnézetem. Ha ti ennél jobbal
rendelkeztek, mondjátok el, s majd meglátom, hogy képesek vagytok-e nekünk ennél igazabbat
mondani De előre tudom, hogy ennél igazabbat és alaposabbat úgysem mondhattok, mert az
sehol sem létezik, és nem is létezhet!"
8. Ekkor Péter titkon így szól Hozzám: "Uram! Ez egészen jól beszél, valóban, ha nem lennének
Veled szemben olyan rendkívüli tapasztalataim, ez volna az első, aki beszédével engem le tudna
győzni!"
9. Mondom Én: "Várjatok csak! Ez még távolról sem az ő igazi valójuk, majd ha azt mutatják
be! - Azért mondottam meg előre, hogy nagyon össze kell szednetek magatokat, hogy más
meggyőződésre - de ami a fődolog - a szeretetre és az igaz életre térítsétek őket! - János! Folytasd
csak!"
232
10. Mondja János kissé bátortalanul: "Uram! Segíts továbbra is és helyezd a szavakat a számra,
mert az imént néhány pillanatig magamra hagytál és én nem is tudtam, hogy mit beszéltem. Igaz,
hogy helytelen dolgot nem mondottam, de azt észrevettem, hogy elvesztettem beszédem
fonalát!"
11. Mondom Én: "Kedves Jánosom! Légy csak egészen nyugodt, amit beszéltél, az a
legnagyobb rendben volt, mert mindennek pontosan így kellett következnie. Folytasd csak
egészen bátran, s a végén a legszebb győzelemnek fogunk örvendezni." Ez Jánost felbátorította
és mindjárt beszélni is kezdett, mégpedig sokkal több szellemmel, és kedvvel, mint az előbb. Ily
módon kezdett tehát tovább beszélni:
182. FEJEZET
Jánosnak a sztoikusokkal való beszédének folytatása az emberi lélek reális

egzisztenciájáról. Egy jó ital (a csodaborról)
1. János: "Kedves Hiram barátom! Neked ezen az éjszakán egy általad úgynevezett világos
álmod volt és elmondottad, hogy mindnyájunkat a hajóval együtt ide befutni láttál és a jelenlegi
saját bevallásod szerint, anélkül hogy arra felszólítottalak volna, előadtad, hogy mi ugyanazok
vagyunk, akiket az éjjel láttál! Nos, tehát magyarázd el nekem a te bölcsességed szerint - amely
a maga nemében nem megvetendő - miképpen volt ez lehetséges? Mert ha csupán testünk volna
és lelkünk nem - amely végül test nélkül is képes tovább élni - hogyan tudtuk volna, mint lelkek
a te testi álmodban ugyancsak éber és tevékeny lelkednek mutatkozni, amikor testünk abban az
időben még Cäzarea közelében tartózkodott?"
2. Mondja Hiram: "Nagyon könnyen, de ha valóban a ti lelketek volt, amely testétől szabadon
már jó előre ebben az öbölben ide-oda rajzott, akkor szeretném még azt is tudni, hogy a
hajótoknak is van lelke? Lásd barátom, ezzel ismét megérkeztünk ahhoz a vitás ponthoz, melyről
az imént az én Aciona barátom is felvilágosítást szeretett volna, s amire te őt türelemre intetted,
de most nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezt az igen kényes kérdést miképpen fogod megfejteni?"
3. Ekkor János előveszi a korsót és így szól: "Barátom, te szomjas vagy, látom rajtad, vedd és
igyál először, majd azután tovább beszélünk." Mondj Hiram: "Talán valami indiai varázsital ez,
amitől elkábul az ember, és azután belemegy az emberek minden bolondságába?" Mondja János:
"Melletted áll Aciona, kérdezd meg tőle, hogy ez indiai varázsital-e?" Mondja Aciona: "Igyál
csak belőle, egészen jól fogod érezni magad tőle!" Mondja Hiram: De csak a te felelősségedre
testvér!"
4. Hiram ekkor vette a korsót, s abból jó nagyokat és kiadósakat húzott, mivel őmaga is igen
erőteljes ember volt. Amidőn ily módon oltogatta szomját, egészen elcsodálkozva így szólt
Acionához: "Nézzük csak! Melyik forrásból merítetted ezt a kitűnő vizet? Mondja Aciona: "Ezt
már a kunyhód mellett elbeszéltem neked és ez a csoda barátaink által borrá változtatott víz, amit
abból a forrásból merítettem, melyet jól ismersz!"
5. Mondja Hiram: "Valóban ezt a művészetet én is szeretném ismerni, mert az ilyen ital kissé
megfűszerezné mulandó életünket! Valóban ez a legjobb bor, amely valaha lefolyt a torkomon,
ilyen bor kedvéért az ember minden panaszszó nélkül szívesen élne akár 1000 esztendeig is,
engedd, hogy húzzak még egynéhányat belőle." Aciona ere odaadta Hiramnak a korsót, aki még
néhány alaposat húzott belőle, s megköszönte Jánosnak és így szólt: "Kedves barátom, ez igazán
jól esett, de hogy a hajó lelkének bebizonyítása is ilyen simán fog menni - az már más kérdés!"
6. Mondja János: "Kedves barátom, még sokkal simábban. De előbb tudnod kell, hogy minden
szellemileg tökéletes, és Isten Szellemével szoros összeköttetésben lévő lélek már egy kissé
mindenható, ennél fogva könnyű egy ilyen hajót pillanatok alatt megteremtenie és azt egy idegen
léleknek - ha ennek meg kell lennie - mint teremtő erejének produktumát mintegy a természetben
létezőt megmutatnia. És lásd, ugyanez az eset állt fenn az elmúlt éjszaka is és úgy láthattad te is,
mint lélek a bennünket hordozó hajót, anélkül, hogy szüksége lett volna a hajónak arra, hogy
lelke legyen. És te bennünket ugyanebben az öltözékben láttál, amiképpen most természetben
233
láthatók vagyunk, ily módon ruháinknak is lelke kellene, hogy legyen, de ezek csupán az Isten
Szellemével szorosan összeköttetésben álló lélek időszerű teremtő produktumai.
7. Te eszerint bennünket úgy, ahogy vagyunk álmodban nyilvánvalóan lelked szellemi
szemeivel láttál, és mi tudtuk jól, hogy neked, aki hitednek legmegátalkodottabb híve vagy,
bennünket látnod kell, minélfogva mi akartuk így, hogy egyelőre legyen valami a kezeink között,
amivel először kissé megnyitjuk szemeidet, mert ha mi egyáltalában nem volnánk a világon, vagy
soha nem is léteztünk volna, akkor még a legvilágosabb álmodban sem kerültünk volna szemeid
elé. De mivel vagyunk és létezünk, mégpedig szellemünk szerint Istenben öröktől fogva, tehát
mi sem volt könnyebb a lelkedet az Isteni Gondviselés által előidézett álomvilágbeli látogatásunk
céljából pillanatokra a testében felébreszteni, hogy lelked mindazt, ami be fog következni, nagy
fényárban előre megláthassa. S vajon ezt is a nagy természet játékának nevezheted?"
8. Mondja Hiram: "Kedves barátom, ne vedd rossznéven, hogyha szokásom szerint úgy
beszélek, ahogy gondolkodom. Lásd, hogy te a magad módja szerint nagy bölcs és a beszédnek
mestere vagy, azt már első szavaidból kitaláltam, a te szónoki tehetséged mellett igen könnyű
egy medvéből farkast csinálni, amint azt nálunk mondani szokás. Én a valóban megtörtént
álmomat hűségesen és nyíltan elmondottam neked, s most már könnyű abból azt csinálnod, amit
akarsz. Tudod, az ember háta mögött adni a prófétát, valóban nem nagy művészet, mert az ember,
mint jó dialektikus minden körülményt szabadon felhasználhat és abból, amint mondani szokás,
mindjárt egy olyan ideát rögtönözhet, amely a maga nemében semmi kívánnivalót nem hagy
maga után. Meggondolatlan, könnyelmű és kevés tapasztalattal bíró emberek ezzel már egészen
el is volnának intézve, ámde egy sokat tapasztalt, egészen hideg, nyugodt, minden félelemtől és
szenvedélytől mentes ember értelmének több kell, mint egy fiatal, de egyébként becsületes és
tehetséges ember dialektikája! Nyíltan szólva az, amit te most az én álmomról mondottál,
egyáltalában nem elvetendő és nagyon is méltónak találom arra, hogy mélyebben gondolkozzam
felette, de én sok tapasztalatom és tudásom alapján mégis szembeállítok valamit. S ha te ezt
megfelelő módon meg tudod magarázni, akkor lehet, hogy mi ketten csakhamar egyezségre
jutunk."
9. Mondja János: "Várj barátom! Hogy az emberi testben élő léleknek benső szellemi
életerejéről alaposabban meggyőzzelek, én most a te saját lelkedből merítve hajszálpontosan
elmondom ugyanazt, amit te nekem, mint a te látomásod magyarázataként elédbe tárt
nézeteimmel szembeállított ellenbizonyítékaidat nehezen feltörhető kemény dióként akartál
elmondani. Minden hazug szóért egészen bátran arcul üthetsz."
10. Mondja Hiram: "Beszéld el hát, erre igazán igen kíváncsi vagyok. Természetesen
helytelenség esetén az általad ajánlott arculütés nélkül, mert az efféle igazolások és
helyreigazítások idegenek előttünk és sohasem használtuk, kivéve a legsúlyosabb önvédelem
esetén. Beszéld el, tehát egész bátran azt, amit titkos tapasztalataimról és élményeimről tudsz."
183. FEJEZET
János elbeszéli Hiram élményeit, miket Isten Szelleme nyilatkoztatott ki neki. A perzsa
szomnambula. A hamis és a valódi álomcsinálók
1. Mondja János: "Ezek után hallgass meg engem türelmesen! Lásd, te magad is kissé mágus
vagy, mint valamennyi társad. Néhány évvel ezelőtt, mikor Görögországban Aciona
gyógyszerésznek társaságába kerültél, egy varázslónővel, névszerint Kliával Egyiptomba utaztál,
mely alkalommal úgy a te, mint segítőtársnőd nagy felületessége miatt olyan varázslatokat
produkáltatok, mely minden számításotokat áthúzta.
2. Alexandriában varázsitalokat már az utcagyerekek rögtön utánozták, sőt azoknál sokkal
jobbakat és sikerültebbeket. Tehát itt kevés üzletet csináltatok, s ezért innen Kairóba utaztatok.
Odaérkezve ismét produkálni akartátok magatokat, és azt mondták nektek: Mutassátok, hogy mi
mindent tudtok - amire ti művészetetekből néhány ízelítőt adtatok. Ekkor megsajnáltak titeket és
azt mondották: Kedveseim! Itt van néhány garas az útra, de a városokban ne nagyon
234
mutatkozzatok, néhány kisebb községben ezzel a tudásotokkal azonban egy-egy vacsorát

megkereshettek.
3. Ekkor tovább utaztatok Karnakba, ahol semmi eredményt nem értetek el, ugyanígy
Elefantineben sem és mégis elmerészkedtettek Memfiszbe. Itt aztán egészen eltemettek titeket!
Ha egy római helytartó nem szánta volna meg ínséges mivoltotokat, akkor bizony igen rossz lett
volna sorsotok, de a jóindulatú helytartó nektek, de főleg az igen szép Klia miatt 3 hónapra
szállást adott és ott megismertetett téged egy nagyon jómódú perzsa mágustársasággal, amelytől
valamit aztán tanulhattál volna.
4. Ámde ez a mágustársaság ebbe semmi áron nem akart másképpen belemenni, minthogy
tekintélyes tandíj mellett még 10 esztendőn keresztül napszámos rabszolgájuk kellett volna
lenned! Ekkor a dolgot így latolgattad: 10 évig legyek a rabszolgájuk és még hozzá 100 font
tandíjat? Ha én 9 évig rabszolgájuk leszek, a tizedikben, az utolsó évben, mint rabszolgájukat
agyonüthetnek engem, hogy titkukat Görögországban el ne áruljam. S így az én 100 fontomnak
velem együtt vége volna, aztán a 100 fontot a mágusok felfalták volna, engem pedig a nílusi
krokodilusok! - Hát ezt már nem teszem meg!-ez volt tehát titokban a te helyes és szilárd
elhatározásod, de a mágusoknak ezt mondottad: Nagybölcsességű mágusok! Ha majd alkalmam
lesz, mint vendégnek a ti legnagyobb és legtitkosabb dolgaitokat megtekinteni, akkor talán még
sokkal előnyösebb feltételekkel fogok veletek szerződést kötni!-erre felültek neked a mágusok
és produkciójuk alkalmával - melyeket hetenként kétszer tartottak - a legnagyobb és
legmerészebb mutatványokat adták elő.
5. Én a sok többi produkcióról - melyek nem tartoznak a dolgunkhoz - a drága idő miatt nem
akarok említést tenni, hanem csak azokról, melyek téged kihoztak a sodrodból. És ezek abban
állottak, hogy egy hatalmas, életerős 30 év körüli arab előlépett, s igen komoly és hódolatot
parancsoló szavakkal kijelentette, hogy ő egy szüzet csupán hatalmának akarata és meztelen
kezeinek feltétele által arra fog képesíteni, hogy mindenkinek gondolatát és egyéb titkos dolgait
kívánatra eltalálja, azon kívül mindenkinek életkorát, sőt ha valaki kívánná, annak jövendő
boldog, vagy boldogtalan sorsát pontosan, minden kétséget kizáróan meg fogja jövendölni. Ez
valóságos villámlás és mennykőcsapás volt számodra. A szüzet most elővezették, egy nyugágyra
ültették, s a mágus fölé tette a kezeit, amire az elaludt, majd a szűz valóságos extázisba esett és
beszélni kezdett a mágussal, mire ez így szólt: "Aki valami iránt érdeklődni kíván, az jöjjön, de
egyszerre legfeljebb 3 ember azzal a megjegyzéssel, hogy az olyan emberek, akiket ő megjelöl,
hogy távozzanak, ennek az intésnek azonnal engedelmeskedjenek, mert különben kellemetlenség
érhetné őket. Ha valakinek nincsen egészen tiszta lelkiismerete, az nehogy a szűz közelébe jöjjön,
hanem közvetett úton intézze a kérdést énhozzám és általam a választ titokban meg fogja kapni.
A szűz állapota egy és fél óráig fog tartani." E bevezetés után többen jöttek, és különös kérdéseket
intéztek hozzá, s mindenki megkapta a csodálatos választ. Te is kérdezted életkorodat és jövendő
sorsodat, s amit a szűz neked mondott, az mindez ideig hajszálpontosan bekövetkezett! És ami
még nem következett be, az éppen most látszik teljesedni a jövőre nézve. Most pedig mondd,
hogy a dolog nem éppen így történt?"
6. Mondja Hiram, kinek a csodálkozástól szeme-szája tátva maradt: "Ez valóban több a soknál
és több 1000 elvarázsolt szűznél, mert erről még neked is, Aciona barátom nagyon keveset, sőt
ha jól emlékszem, semmit sem mondtam és másvalakinek még kevesebbet. Hogyan tudhatod ezt
ilyen pontosan? Hallod barátom, te nagyon különös ember vagy, s valóságos szorongó érzés fog
el a közeledben!"
7. Mondja János: "Hagyd ezt, hiszen mi nem azért vagyunk itt, hogy valakiben legcsekélyebb
kárt is okozzunk, hanem hogy benneteket - különösen szellemileg - amennyire csak lehet,
boldogokká tegyünk, mert anélkül, hogy ti előzőleg szellemileg boldogok legyetek, nem használ
nektek semmiféle földi boldogság. Elbeszéljem még az ismert memphisi mágus álomcsinálásait
is, melyek téged még inkább ámulatba ejtettek, és amely varázslói tudással világos álmodra
vonatkozólag az imént meg akartál gyanúsítani?"
8. Mondja Hiram: "Óh, kedves barátom hagyd ezt, habár sejtelmem sincs arról, hogy az a
mágus az ő alvóival bizonyos álmokat hogyan tudott álmodtatni, mégis előre meg vagyok
győződve, hogy mindezekről hajszálpontosan tudsz, és hogy te azt ezerszer sikeresebb módon
235
tudnád létrehozni, ha akarnád! Mert ahogy a te szemeid, vagy az ég tudja milyen érzéked mi
módon olvassák ki belőlem a legelrejtettebb dolgokat, mint egy nyitott könyvből - az talány
előttem és talány lesz síromig!"
9. Mondja János: "Nem úgy van barátom! Nem azon múlik, mintha én az egyiptomi
álomcsinálást tudásod gyarapítására akarnám megmagyarázni, hogy azzal később, mint
különleges mágus bőséges kenyeret keress, mert akkor csak az esseusokhoz kellene menned, s
azok megtennék azt neked, sőt talán meg is mutatnák. De nem ezen múlik, hogy általa megismerd
azt a nagy különbséget, hogy mi hogyan tudunk valakinek álmában valóban szellemileg
megjelenni, és hogyan tud az a mágus, aki később az esseusokhoz ment bizonyos alvóknak
álmokat előidézni." Mondja Hiram és a rendkívül figyelemmel hallgató Aciona: "Erre
kíváncsibbak volnánk, mint halálunkra! Nagyon kérünk, hogy ezt a lehető legérthetőbb módon
magyarázd meg nekünk!"
10. Mondja János: "Nos, jól van, hát hallgassatok ide! Lássátok, amiképpen felőlünk és
megérkezésünkről való álmodat előidéztük, s azt hűségesen és igaz módon megmagyaráztam,
olyan igaz volt jelenlegi elbeszélésem a te egyiptomi körutazásodról bájos Kliáddal, aki téged
akkor egyedül engedett haza Görögországba, mert Memphisben jobban érezte magát, amit
felesleges ismételnem, miután akkor is, most is igen erős emlékezőképességgel bírsz.
11. Most már csak arról van szó, hogy a mágus az ő alvóinak hogyan csinál álmot? Lásd, az
egész mágustársaság igen nagy volt, s csak kevés volt olyan, ki nyíltan működött, de annál több
a velük együttélő vendég, de akik egyidőben sohasem utazhattak a főmágussal egy nagyvárosba,
ezek részint, mint kereskedők, más utazók, vagy mint kíváncsiak jöttek, akik a nagy és csodálatos
művészekről - kik legközelebb ebben a városban fognak előadásokat tartani - a legcsodálatosabb
dolgokat hallották, és azokat akarják itt látni. S ezek voltak az úgynevezett néplárma csinálók, s
mindnyájan jól éltek egy és ugyanazon mesterségből, mert ezek a nagy városokból a fontok ezreit
vitték el!
12. Nos, ezek a mágustársaságok titkos tagjai a produkciójuknál, mint egészen illedelmes
nézők szerepeltek, de egy megadott jelre pontosan tudták, hogy mikor fogják őket a legnagyobb
népámításra felhasználni. Ezek között voltak aztán többen, akik az álomcsinálásnál látták el
titkos szolgálatukat, mindegyik előre tudta, hogy mit fog álmodni, hogyha a mágus hívására
mintegy véletlenül lépett ki a nézők közül és patetikus hangon állította, hogy 1000 fontba mer
fogadni, hogy a mágus minden komolysága dacára nem tudja őt álomra bírni!
13. A fogadást rendesen elfogadták és a zsémbelődő fellépett a tribünre, és pro forma megitta
az álomitalt, melyben bizonyára nem volt egyetlen egy csepp mákony sem, és a férfi egy
nyugágyon mihamar mély álomba merült, melyből a legnagyobb lárma dacára sem volt többé
felébreszthető. Ha a mi emberünk egyszer - de magától értetődik, hogy csak látszólag - mélye
elaludt, a mágus mély hódlatot követelő pátosszal előlépett és így szólt a néphez: Nincs valaki a
nézők között, aki az én művészetemet lábbal tiporni akaró alvótól meg kívánná azt, hogy mit
álmodjon? - Nemsokára erre jelentkezett egy a sok jelenlévő beavatott közül talán egy aranytól
duzzadó kereskedő személyében Rómából vagy Persepolisból, vagy más igen tekintélyes vendég
személyében, aki így szólt: Engedd, hogy megkíséreljem, hogy ez az ember azt álmodja, amit
gondolok, és amit tőle álmodni kívánok.
14. Ekkor a mágus illedelmesen így felelt neki: Nagyrabecsült uram, ki vendége és látogatója
vagy a mi előadásunknak! Légy oly jó és közöld titkon gondolataidat a többi nagyrabecsült
vendégurak előtt bizonyságul, de velem nem, mert én azokat ezen a varázsvesszőn keresztül a
levegőből be fogom szívni és azután ennek az alvónak be fogom adni, hogy tisztánlátó álmában
megjelenjék!-erre ez megtörtént természetesen az összes jelenlévő legfeszültebb figyelme
mellett, a mágus ekkor varázsvesszejét a szájába vette és tényleg beszívott valamit a levegőn
keresztül, végül a vesszőt saját fejére helyezte és a másik végét az alvóéra, de csak néhány
pillanatig, s ekkor - hogy a dolog még feltűnőbb legyen - az alvót egy hatalmas harsona hangjával
felébresztették, ki a szemét egy ideig dörzsölte, mintha nem tudná hol van, mindazáltal mégis
magához tért és illedelmesen megkérdezték tőle, hogy tudja-e mit álmodott, mert 1000 font állt
a fogadásban, melyet nyilvánvalóan elveszítene, ha nem azt álmodja, amit a mágus tőle kívánt,
de ha más álma volt, akkor a mágus az 1000 fontot azonnal kifizeti neki! S éppen ezért a
236
legszigorúbb hangon figyelmeztették, hogy a tiszta igazságot mondja, különben előhívják a

csodálatos szüzet, aki ezrek jelenlétében meghazudtolja őt.
15. Ekkor az alvó látszólag zavarban kezdi álmát elbeszélni, és amikor végére jut, már az összes
jelenlévő vendég fennszóval bebizonyítja, hogy az ugyanaz az álom, melyet ők előbb tudtak,
még mielőtt a mágus varázsvesszejéből azt a levegőből beszívta volna, és csak akkor álmodtatta
az alvóval. Erre az alvó rendesen összezúzottan áll a mágus hatalma előtt és a mágus ilyenkor
rendesen a nagylelkűt játssza, s a könnyelmű és tapasztalatlan fogadónak visszaadja az 1000
fontot azzal a megjegyzéssel, hogy a következő esetben ilyen vakmerő fellépésnél nem lesz vele
oly elnéző, ami természetesen a nézőknél még sokkal nagyobb tetszést idézett elő. Hogy
hosszadalmassá ne váljak, itt van előtted az egész egyiptomi álomcsinálás, - hogy tetszik neked
ez a mestermű, és milyen különbséget találsz e között és a mi álomcsinálásunk között?"
16. Mondja Hiram: "Ugyanígy ment végbe Memphisben szóról-szóra, ahogy te azt most
körülményesen elmondottad! Óh, hiszen ez hatalmas csalás! Óh, - óh! - Micsoda ostobaság, hogy
én ezt akkor mindjárt nem tudtam felérni! - És az igazmondó szűzzel a dolog bizonyára ehhez
hasonló módon jött létre?!"
17. Mondja János: "Természetesen ugyanilyen módon, kivéve azt, amit neked megjövendölt,
de e mögött egy láthatatlan mágus rejlett, aki mindentlátó szemeit már régóta rád irányította.
Most már valamivel jobban megértettél?"
184. FEJEZET
A sztoikusok sarokba szorítva. Az emberi szellem előző- és utóegzisztenciájáról,

magyarázza János. Az anyag és az inkarnáció céljáról. Tanítás a feltámadásról
1. Mondja Hiram: "Végtelenül nagyrabecsült barátom! Téged megérteni valóban több kell,
mint egy cinikusnak vas és igen korlátolt értelme. Ti, e különös és soha nem sejtett
megjelenésetekkel parazsat tettetek talpunk alá, és én már csaknem ott tartok, hogy kezdem
észrevenni, hogy az emberben egy magasabbrendű lénynek kell lennie, mint csak az, amit mi,
korlátolt emberek elképzelünk. Most már úgy tűnik fel nekem, hogy csaknem kényszerülve
volnék azt gondolni, hogy e magasabbrendű lénynek az emberben elő- és utóegzisztenciája kell
hogy legyen, mert lásd, amikor én Egyiptomban voltam, te aligha lehettél még ezen a világon,
de a te benső szellemed mégis már sokkal előbb létezhetett, hogy az, mint láthatatlan tanú jelen
legyen ismeretlen okoknál fogva őt közelebbről érintő cselekedeteimnél, csak ezen az úton tudom
én elképzelni azt, hogy te minden életviszonyomba betekinthettél és azokról tudomást
szerezhettél. Természetesen ugyanígy tudhattad Aciona életkörülményeit is, mint az enyéimet.
Mindazáltal ez nem jelent nagy különbséget, mert te, mint egy tiszta ősszellem bizonyára
ugyanígy fordítottad felé is mindenható szellem-szemeidet, mint felém, tehát szellemednek
előegzisztenciáját nem lehet egykönnyen elvitatni, s a jelenlegi egzisztenciádat szintén nem. De
mi lesz majd az ezután következő egzisztenciával, mert erre nézve a kapuk és reteszek még
elzárva látszanak lenni!"
2. Mondja János: "Sokkal kevésbé, mint a preegzisztencia számára, ez is fennáll, de az egyéni
tekintetben nem oly szabad, mint az ezután következő egzisztencia, mert éppen azért, hogy a
szellemi lét ne legyen az örök és végtelen Istenség Összellemével folytonos összekötetésben, az
Istenség az emberré leendő szellem és Önmaga közé az anyagot helyezte, hogy az őseredeti isteni
emberszellem - ha Istenhez hasonló önállóságát el akarja érni - éterikus lelki alkatrészeiből
szelleméhez hasonló lényt teremtsen, s azt szubsztanciális, de szellemileg intelligens lélekkel
értesse és észrevétlenül tovább fejlessze akaratának lehető legnagyobb szabadságával. És ha ez
a lélek helyes megismerése és az abból következő munkálkodása által annyira fejlődött, hogy
Ősisteni Szelleméhez hasonlóvá vált, főleg az egyedül igaz, örök Isten megismerése, az Iránta
való szeretete, valamint az ebből fakadó felebaráti szeretet által, s mindezek mellett telve van
alázatossággal, türelemmel és szerénységgel, akkor jön létre a léleknek Ős örök Szellemével való
örök időkre tartó egyesülése.
237
3. S ekkor történik meg az, hogy az anyagból keletkezett lélek azután maga is átszellemiesül
és szellemmé válik, a szellem pedig a lélekben lélekké lesz, s így válik szabad, önálló, Istenhez
teljesen hasonló, önmagából szabadon munkálkodó lénnyé, felruházva mindazokkal a
tulajdonságokkal, melyek az ős örök Istenségnek tulajdonságai.
4. Hogy az emberi testnek ehhez semmi köze és nem is lehet, az minden további magyarázat
nélkül magától értetődik, mert azok az eledelek, amiket az ember naponként magához vesz, egy
bizonyos időre létrehozzák az emberi testnek időszakos tápláló anyagát, melyből a megerősödött
test, s belőle a lélek is kiegészítése céljából táplálékát nyeri, de ha ez az időszakos tápanyag a
magáét megtette, akkor mint továbbra hasznavehetetlen, a lélekkel még szoros összeköttetésben
lévő testből kikerül. Mert ha mint a testnek durva anyagi része a tisztább és a lélekkel közelebbi
rokonságban levő testben maradna, az a tiszta testnek elkerülhetetlen halálát idézné elő.
5. És a lélek a testben megfelelő módon kifejlődik, azaz formalényegében éppúgy, mint szabad,
de bármely irányú megismerésében, szeretetében, akarásában és cselekvésében, akkor még két
eset áll előtte. A lélek ezzel vagy teljesen éretté vált az Isteni Szellem számára, vagy maga is
teljesen szellemmé lett, vagy önmagában már szellemi lénnyé fejlődött ki, bár úgyszólván elérte
tartósságát, de a benső szellemi elem még mindig kérdéses, mert nagy és szabad önrendelkezése
folytán több hajlandóságot mutat arra, hogy ismét inkább az anyagba menjen át, mint a szellemi
elembe, s így mind a két esetben felszabadul a testtől. Az első és természetesen szerencsésebb
esetben az isteni emberszellem vele elérte már célját és nincs szüksége többé a test anyagi
eszközeire.
6. Vagy a mindent látó, és megérző szellem észreveszi, hogy az általa létrehozott és az anyagból
képzett lelke idővel ismét ahhoz az elemhez kezd vonzódni, amelyből vétetett, és ekkor az
Ősisteni Szellem, ha a legnagyobb fájdalmak közepette is kiszakítja a testből, és odaát a lelkek
birodalmában fejleszti azt ki saját számára, de mindig oly észrevétlenül, amennyire csak teheti,
mert valamely léleknek törvényszerű és nem szabad kifejlesztése rosszabb volna, mint
semmiféle!
7. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a léleknek túlvilági kiképzése sokkal hosszabb ideig tart
és mégsem érheti el a lélek kifejlődésének azt a fokát, amit itt a földön a testben elérhet, mert
ezáltal a testnek nemesebb része a lélekkel együtt átszellemesül és csaknem az egész test a
lélekkel és a vele egyesült szellemmel együtt átszellemesül és azonnal eléri feltámadását és
azután lélekkel és szellemmel teljesen egyesített lényt fejleszt az örökkévalóságok számára.
Ámde ezt a földön igen kevesen érik el, azonban rövidesen testi haláluk után igen sokan.
8. Íme, előtted áll minden ember elkövetkezendő egzisztenciájának tiszta magyarázata. Ha
valami érthetetlen még előtted, akkor módodban van erre vonatkozólag újabb kérdéseket intézni
hozzám. Tehát most te beszélj, vagy Aciona barátunk. Gondolkozzatok és beszéljetek, s én a
megfelelő választ meg fogom adni."
185. FEJEZET
A sztoikusok hinni kezdenek, hosszas kételkedésük az örök további lét felől
1. Mondja Hiram, mint gyakorlottabb szónok: "Kedves barátom! Annak világos áttekintéséről,
amit te most beszéltél, a mi részünkről szó sem lehet, de a te felette nagy bölcsességed miatt
elhisszük azt, mert ki a föld minden elképzelhető jelenségében olyan átható tudással bír, sőt az
emberek legtitkosabb gondolatait is, mint egy nyitott könyvből tudja olvasni, az az élet minden
elképzelhető útját és dolgait annyira kell, hogy ismerje, hogy azok felől a legcsekélyebb kétely
sem állhat fenn. Az általad mondottakat sziklaszilárdan elhisszük, de - habár a tiszta szellemi
preegzisztencia és a világi materiális lélek fejlődésének próba-egzisztenciája a te ábrázolásod
szerint semmi további kérdést nem von még azután, mert a dolog csakis így és másképpen el nem
képzelhető - mégis fennmarad az érdeklődésem az ezután következő egzisztenciára nézve, mert
a törvényszerű és egyenlő hatásoknak szükségszerűen mindig egyenlő okokból kell származniuk,
ami nálunk már befejezett tény.
238
2. Ami tehát az ezután következő egzisztenciát illeti, ebben felmerül egy sereg igen fontos
kérdés, melyeknek alapos megválaszolása kissé nehezedre fog válni. Lásd, én a test elhalása után
nem tudom elképzelni egy, - sőt amint te mondottad - örök egzisztenciának okát. Mit csináljunk
mi a soha nem végződő örökkévalóságokon át? Micsoda rettenetes unalmat kell elviselnie még
a legnagyobb üdvösségek élvezésében is, és a legrosszabb lehet egy tökéletes szellemnek az, ha
nem lesz már amit tanuljon? Ez előtt az élet olyan monotonná lesz, amiről még fogalmat sem
alkothatunk magunknak.
3. Én el tudok képzelni a magam részéről - mondjuk-egy 10.000 éves életet a lehető
legkedvezőbb körülmények között, de csakis testben ezen a földön, mert itt senki sem fog
kitanulni, és nem fogja mondani: most már nem létezik ezen a földön semmi, amit teljesen ne
ismernék. De most egy teljesen tökéletes, például a te csodálatos mindentudásokkal megáldott
szellemet állítok erre a földre. Egyetlen éles pillantással elnyeli a föld összes jövő és elmúlt
titkait! Mi lesz ezután vele, ha tovább is itt kellene maradnia a földön? Kénytelen volna az
emberiség butaságán tengődni, és hatalma dacára idejét különféle népek egymásra uszító
lármájával eltölteni, különben unalmában kétségbe kellene esnie.
4. Az én értelmemmel nem látom be egy örök, elkövetkezendő lét mindenek fölött üdvözítő
okát! Végül bennünket ennek a dolognak a hely és tér kérdése is aggodalomba ejt, mert például
ha itt ezen a földön százezerszer százezer esztendeig a jelenlegi arányban tovább nemzik az
embereket, és ha valamennyi tenger nem válik szárazfölddé - hová fog ez a sok ember elférni, és
hol fogja táplálékát megtalálni? És mekkora területre lesz szükségük az örökké továbbélő
szellemeknek, mert a szellemek is bizonyos területen belül kell, hogy éljenek, ugyanis a téren
kívül - amely Platón szerint végtelen kell, hogy legyen - sehol lét el nem képzelhető.
5. Ennél fogva az én véleményem szerint sokkal logikusabb, és a tiszta értelemmel sokkal
összeférhetőbb egy időszerű túlvilági egzisztenciát elfogadni, mint az örökéletet, melyet sem az
életöntudattal, sem a térrel nem lehet kedvező viszonylatba hozni. Előttünk - legalábbis ha ezt a
dolgot megfelelő világításban szemléljük,-egy időlegesen éltetett lénynek végleges
megsemmisülése még mindig a legnagyobb előnnyel bír a legkedvezőbb folytatólagos léttel, és
egy benső érzés folyton azt mondja nekem: Még a legnagyobb emberi bölcsesség dacára is a
dolgok legutolsó állomása mégis csak a halál! - Mit szólsz ehhez nemes és csodálatos barátom?"
186. FEJEZET
János bebizonyítja - hogy egy szellem soha nem tanul ki. Tanítás a napról és a világegyetemről
1. Mondja János: "Kedves barátaim, mindig azon múlik, hogy az ember az életet, de különösen
a szellemi életet milyen szempontból szemléli, és hogy amellett helyesen megismerje saját
magát, és ezáltal helyes megismerést szerezzen Istenről, s megszámlálhatatlan csodadolgairól,
teremtéseiről, amelyek az anyag világában is már olyan dolgokat mutattak fel, hogy ezek
szemléletével az évek eonjai alatt sem tudnátok elkészülni, nemhogy a tiszta szellemi
teremtményekkel, melyekről bátran mondhatjuk: Mind ez ideig egyetlen egy ember még csak
nem is sejthette és érezhette annak legcsekélyebb részét, ami üdvösséget készített Isten azok
számára, akik Őt valóban felismerték, s mindenek felett szerették, és Iránta való szeretetből, ahol
csak tehették, embertársaikat tanáccsal és tettel segítették. Hogy lehet itt még csak szó is
unalomról, amikor a legtökéletesebb szellem is csak látni kezdi, hogy ő az Isten és az Örök Atya
hatalmának, bölcsességének és legnagyobb Szeretetéből eredő számtalan csodái feltárulásának
még csak kezdetén áll?! Óh, micsoda gondolatok vesznek erőt a ti nagy korlátoltságotokon,
valahányszor az élet újabb, mélyebb megismeréséhez juttok?
2. Nézzétek meg ezt a napot, amely a földnek nappalát adja, mit tudtok erről a nagy
csillagzatról?! - Semmit! - Nem ismeritek annak még rendjét és a földhöz való viszonyát sem. Ti
csak azt hiszitek, amit érzékeitekkel észleltek, de a dolog egészen másképpen van. Nem ez a föld
áll az örök középpontban és nem a nap forog körülötte, habár úgy látszik, hanem a nap képezi
középpontját a földnek és az általatok jól ismert bolygóknak és ez a föld holdjával együtt éppen
239
úgy, mint a többi bolygó különböző időközökben forog a nap körül. A napnak mindennapos kelte
és nyugta hozza létre a földnek csaknem 24 óráig tartó saját tengelye körüli körforgását.
3. Ti ezt persze értelmetek nagy korlátoltságával nem tudjátok elfogadni, de a későbbi népek,
amelyeknek Isten kellő világosságot fog adni, ezt hajszálpontosan ki tudják számítani!
4. Nekem elhihetitek, miután tudjátok, hogy ebben milyen megalapozott tudásom van, de ha
már a napot érintettük, akkor azt is elmondom róla, hogy ezerszerte ezerszeresen nagyobb, mint
ez a föld. Milyen soha nem sejtett csodákat fednek annak széles területei! A legcsodálatosabb
isteni teremtményeknek micsoda megszámlálhatatlan mennyisége sétál ott a legnagyobb
harmóniában az óriási területű fénymezőkön és örvendeznek üdvösséges létüknek! Ezeknek már
szépsége is olyan nagy, hogy egy napbeli alakot egy örökkévalóságon át, szemlélhetnétek és
bámulhatnátok, anélkül hogy látásával betelhetnétek. Amit én nektek mondok, az mindvégig a
legnagyobb igazság, és a legcsekélyebb túlzás nincs benne.
5. Mondja Hiram: a harmadik kérdés pedig így szól: Mi lesz azokkal a lelkekkel, akik itt a
földön több világi műveltséghez és intelligenciához jutottak, de akik saját akaratukból és
önhatalmúlag az emberi társadalom valóságos szörnyeivé lettek? Miért engedték meg ezt az örök
életre hívó, s bizonyára Istenből származó hozzád hasonló szellemek? És miért nem törődnek
többé az általuk létrehívottakkal és az egykor velük egyesülendő lelkekkel? Vagy mindegy az a
tiszta szellemeknek, hogy egy lélek ebben a világban testében milyen fejlődési fokot fog elérni?
6. Lásd barátom, itt van a te előbbi beszédekkel szemben néhány ellentmondás, melyeket a
legjobb akarattal sem lehet egy kalap alá hozni! Mert az ilyen életegyesülés folyamata igen
komoly dolog, melytől az egész végtelenség öröme és fájdalma függ, s így a túlvilági szellemek
előtt lehetetlen, hogy mindegy legyen, hogy Istenből áradó hatalmuk és intelligenciájuk által
fejlesztett lelkeik vagy az anyagból fejlődött lelkekből hozzájuk hasonló tökéletes szellemi
lények, vagy valóságos szörnyek válnak?! Vagy az imént említett folyamat nem a legnagyobb
mértékben, mondhatnám szentül komoly, csupán a hangulat játéka és akkor a te még oly nagy
bölcsességeddel szemben elvitathatatlanul igazunk van, hogyha megállapítjuk, hogy a nagy
természet világában minden csak az ő erőinek hiú játéka és mi úgy élünk, mint a nagy
természetnek mulandó tréfája, és a halállal mindörökre megszűnt létezni, nem törődve azzal,
hogy valahol a természettel soha nem törődő tökéletes szellemek mit csinálnak.
7. Mert ha például engem is egy Istenből származó túlvilági ősszellem hívott életre, de azután
nem törődik többé velem, akkor nincs is ez neki semmi hasznára, és ha nekem, mint léleknek az
ő számára kell fejleszteni magam, anélkül hogy ebben észrevehető módon segítene, akkor az
ilyen lanyha szellem mindörökre távozhat is tőlem! Nos barátom, mi lesz a jó és bölcs válasszal?"
8. Ekkor Péter titkon így szól Hozzám: "Uram, az én bölcsességem most már cserbenhagyna,
nagyon aggódom, hogy fogja János magát kivágni?" Mondom Én. "Ne aggódj! Általam és Velem
minden sikerülni fog!"
187. FEJEZET
János rámutat a földön a lények és helyzetek legnagyobb különféleségének szükségességére,

mivel a föld Isten gyermekeinek iskolája, amelyre a más bolygóbeli lelkek látogató vendégül
vannak itt
1. Ekkor János ismét beszélni kezdett és így szólt: "Kedves barátaim, ha a ti betekintő
képességetek csak felerészben volna fejlett, akkor a dolog már néhány szóval el volna intézve,
ámde természetesen több magyarázatra lesz szükség. De hogy ezt megértsétek, először újabb
dolgot kell előttetek felfednem, hogy rámutassak arra, hogy egyik dolog miképpen idézi elő a
másikat és mielőtt még arra gondoltatok, hogy felteszitek ezt a 3 kritikus kérdést, már tudtam
róluk, és az előbbi materiális teremtés ábrázolásakor elkészültem erre. Óh, ti nem jöhettek elém
olyan kérdésekkel, hogy azokat már jó előre ne tudnám éppen úgy, mint úti élményeiteket, s így
könnyen elgondolhatjátok azt is, hogy arra a választ megadnom nem lesz nehéz dolog. Mi a
véleményed erről Hiram barátom?"
240
2. Mondja Hiram: "Óh igen, ez hasonlít hozzád! De én ezt a 3 kérdést nem azért tetem fel, hogy
a kipróbált mély bölcsességedet még jobban kipróbálja, de mivel itt már egyik dolog követi a
másikat, s azért szeretnék ebben a rendkívül komoly dologban tőled felvilágosítást nyerni, mert
erre rajtad kívül más úgy sem lenne képes, anélkül hogy társaidnak bizonyára szintén nagy
bölcsességét érinteni akarnánk. Légy oly jó tehát és beszélj, s mi a legnagyobb figyelemmel
hallgatni fogunk!"
3. Mondja János: "Jól van, tehát hallgassatok ide! Bármit láttok is ezen a földön, minden
különbözik egymástól. Mit szólnátok ti hozzá, hogyha ezen a földön a teremtmények éppen úgy
hasonlítanának egymáshoz, mint a verebek a háztetőn, ahol a nősténykét a hímtől nem lehet
megkülönböztetni?" Mondja Hiram: "Ez elviselhetetlen unalmas volna!" Mondja János: "Jó!
Ugyanilyen elviselhetetlenül unalmas volna, ha valamennyi embernek hajszálra ugyanolyan
alakja, rangja, beszédmodora és egyforma, ösztönszerű értelme lenne." Mondja Hiram: "óh, ez
borzasztó volna!"
4. Mondja tovább János: "Vagy ez a föld oly kellemes és örvendeztető látványt nyújtana
hegyek, vagy azok különfélesége nélkül? És hogyha a földön a fának és fűnek csak egyetlen faja
volna, s ha nem lenne tenger csak csupa kicsiny, sekély és hajszálra egyforma tó, nagyobb tavak,
folyók és folyamok nem léteznének, csak egyenes, arasznyi szélességű patakocskák és az égen
hajszálra egyforma négyszögletes felhőcskék, melyek folyton csak egy irányban haladnának
egészen lassan? Kellemes volna-e, hogyha te az égboltozaton különféle csillagzatok helyett vagy
csupa napot, vagy holdat látnál anélkül, hogy a napot felváltaná az éjszaka?"
5. Mondja Hiram: "Kérlek kedves barátom, fejezd be már ezeket a hasonlatokat, mert a
magunkfajta embereket ennek még a gondolata is kétségbe ejti! Mert csak a legnagyszerűbb
különféleség mindenben képes az életnek gyönyörűséget adni!" Mondja Aciona is: "Hiram
testvér, nem sejted még, hogy hová akar kilyukadni, és hogy már fogva is vagy?" Mondja Hiram:
"Valamit kissé én is kezdek sejteni. De most hagyjuk a mi legnemesebb és legbölcsebb
barátunkat zavartalanul tovább beszélni."
6. Ekkor János tovább folytatja beszédét és mondja: "Jól van barátaim! Ha nálatok ezen a
földön mindenben a lehető legnagyobb egyformaság a legborzalmasabb unalmat idézné elő, és
csak a legnagyszerűbb, s legváltozatosabb különféleségek boldogítanának, hogyan képzelitek
azt, hogy a még sokkal tökéletesebb szellemek, mint főintelligenciák a legnagyobb
egyformaságban éljenek, s az egyik hajszálra olyan legyen, mint a másik az örök végtelenségen
keresztül?" Óh, lássátok milyen egyoldalúan fogtátok fel Istent és az Ő végtelen
szellembirodalmát!
7. Odaát is éppúgy, mint itt változatosságnak kell uralkodnia éspedig soha meg nem
számlálható mennyiségben, különben minden tökéletesebb lény nem érezhetné a legnagyobb
üdvösséget és gyönyört Isten teremtett csodáinak szemléletében, s ugyanígy köztetek ezen a
földön is elképzelhetetlenül sok a változatosság, csak azért, hogy kölcsönösen szolgálva
egymásnak nélkülözhetetlenné váljatok! Mi múlik azon, hogyha egy túlvilági szellem a földön
vállalt munkáját bevégezte-e vagy nem? Az örökkévalóság remélhetőleg elég hosszú ahhoz,
hogy pótolja azt, amit itt látszólag elmulasztott.
8. Mindezek mellett jól jegyezzétek meg, éppen ez a föld az Istentől kiválasztott bolygó, amely
arra van hivatva, hogy azon egyedül csak itt elérhető Isten gyermeksége miatt a rajta előforduló
legkülönfélébb emberfajok és karakterek között olyan változatosság uralkodjék, amely ezen a
földön kívül az egész végtelenségben a megszámlálhatatlan sok világtestek egyikén sem található
ilyen mértékben!
9. Tehát, ha egyedül csak itt lehet Isten gyermekségét elérni, amit az egész végtelenségben az
összes tiszta ősszellemek nagyon jól tudnak, ennél fogva könnyen elképzelhetitek, hogy más
világtestekről is igen sok szellem lelkével együtt ebből a célból lejön erre a földre, hogy az idegen
világi lélek ennek a földnek anyagába is átérlelje magát. Sokaknál ez már az első kísérletnél
sikerül, de sokaknál nem. Ha az idegen lélek ennek a földnek testében oda való belépésének
kezdetén az őt szorító anyagot nem tudja elviselni, akkor a szellem újból visszaviszi oda, ahonnan
jött.
241
10. Némely lélek többnyire más világtestekről nem tudja ennek a sivár és kevésbé szép világnak
látását elviselni, s így érzékeit rendesen hanyag módon fejleszti ki, bár hosszabb ideig is kibírja
és rendesen a földi embereket kevésbé utánozza és az ilyen élet után, amely számára igen mély
jelentőségű, de rendszerint nem tart sokáig és ismét visszatér hazájába. Rendesen néhány
évszázad múlva természetesen a lehető legjobb eredményekkel jön vissza, és biztosan eléri azt,
amit először keresett.
11. Az ilyen idegen lelkek néha sok más világtestet bejárnak, míg szellemektől vezetve ide
merészkednek erre a földre. Némelyek napvilágokról jönnek, akik között igen tökéletesek is
vannak. Egynémelyek pedig igen nagy haragot éreznek mindennel szemben, ami ezen a földön
előfordul, s ezekből igen gonosz individuumok válnak a földön, akik rabolnak, ölnek és mindent
ellopnak, ami kezük ügyébe kerül, s nem éreznek semmi szeretetet e föld emberei iránt, s mindent
elkövetnek, hogy ártsanak nekik. Az ilyenek ritkán kerülik ki a földi polgári rend törvényei ellen
való vétségük igazságos büntetését. Ezek is visszatérnek előző bolygójukra és ott sem megy
sorsuk jól, mert szellemük gyakran igen szigorú fegyelem alá veszi őket, amely aszerint, hogy a
lélek mennyire büszke, megátalkodott, önző és makacs, néha borzasztóan sokáig tart.
12. Eközben ugyanez történhet a föld polgáraival is, ha az idegenek által arra csábíttatják
magukat, hogy minél több gonoszságot kövessenek el. S az ilyen lelkeket - akik sajnos, nincsenek
kevesen - ördögöknek nevezik, és túlvilági szellemei lesznek ezeknek gyötrő vezetőik addig, míg
tökéletesen meg nem javulnak. Lásd, ezért van ezen a földön az a nagy változatosság és a földi
emberek között annyi különféle helyzet. - Úgy vélem, hogy most már mélyebben tudtok
gondolkozni, mint ennek a földnek más közönséges hétköznapi emberei és kérdéseitek felől
teljesen tisztában vagytok, vagy szükségetek van még más magyarázatra?"
188. FEJEZET
További magyarázatok a földön levő idegenekről. Intelmek a Messiás kérdésben
1. Mondja Hiram: "Most már minden rendben van, és nem lehet több ellenvetésünk, s el is
hisszük neked, mivel bizonyára te tudod a legjobban, hogy ez így van és nincs másképpen. Mi
természetesen még nem tudunk ennek mélyére hatolni, és nem is tudjuk úgy megérteni, mert nem
ismerjük azt a megszámlálhatatlanul sok idegen világtestet és még kevésbé azok talányszerű
lakóit, kicsodák, milyen a kinézésük, s milyen szellem élteti őket? De azért mégis úgy vélem,
hogy jó volna ennek a földnek legalább jobb embereivel felülről közölni, hogy az ilyen
emberekhez hogyan igazodjanak, és ellenük miképpen védekezzenek."
2. Mondja János: "Ilyen emberek minden időben léteztek ezen a földön és ezt, s az ehhez
hasonlót megfelelő képekben közölték is a föld embereivel. Salamon énekeiben is többször
előfordulnak ilyen célzások, ámde az emberek - jobban mondva - azok lelkei érzékeiket nagyon
is belesüllyesztették a világ anyagába, a túlvilági szellemeiknek hátat fordítottak és így a legfelső,
tiszta szellemi dolgokból nem is tudtak többé semmit sem felfogni és megérteni. Éppen ezért
jöttünk mi most ebbe a világba, hogy saját hibájukon kívül elhanyagolt lelkeket ismét talpra
állítsuk és megmutassuk nekik a szellemi és örök életüdvösségükhöz vezető egyedüli helyes utat!
3. A jövőben majd utánunk mindezeket az Isten szent Szelleme ezrek előtt ezerszerte
világosabban fogja kinyilatkozatni, mint én tudtam most. S ha majd hozzátok is eljön Isten szent
Szelleme, akkor Ő fog vezetni benneteket ős isteni Bölcsessége mélységeibe, és csak akkor
fogtok mindannak tökéletesen mélyére látni, amit most még alig kezdtek hinni! Addig higgyetek
és kutassatok az Írásokban és a természetben is, azok majd igazolni fogják, hogy mindez így van
és nincs másképpen, de a mélyébe - mint mondottam - csak később tudtok hatolni. Van még
valami kifogásotok?"
4. Mondja Hiram: "Nincs, legnemesebb és legbölcsebb barátom! Most már semmiféle kétely
nem forog fenn ezekben a dolgokban. De mivel most már ennek a szép napnak vége felé járunk,
s annyi mindenről beszéltünk, tehát szeretnék még egyet kérdezni tőled. Habár én csak tisztán
görög vagyok, de ettől eltekintve a zsidóhitből idővel egynémely dolgot eltulajdonítottam, ami
engem nagyon érdekelt, s így az állításuk egy bizonyos Messiásról, aki állítólag semmivel sem
242
kevesebb, mint Maga a Legmagasságosabb Isteni Lény és a zsidókat természetesen azonnal

halhatatlanná fogja tenni, Jeruzsálemben, mint felülmúlhatatlan királyuk fog trónolni, és onnan
uralkodni az egész világ és természetesen az egész örök végtelenség felett! Bennünket már
csaknem mindenütt kinevetnek mitikus isteni tanaink miatt, s azt a legnagyobb esztelenségnek
nyilvánítják. De mit szóljunk akkor a zsidók Messiásához? Az égre mondom, hogy ilyen
határtalan ostobaságot, s az emberi szellemnek ilyen zagyvaságát sehol a világon - melyet
beutaztam - nem hallottam! Mondd meg miféle ostoba tréfa rejlik e mögött? Hiszen ez a
legundokabb nagyzolása ezeknek az előkelő zsidóknak, de főleg velünk, görögökkel és
rómaiakkal szemben, s már előre örülnek, hogy az ő Zeuszuk óriási lángoló kardjával miképpen
fog bennünket kiűzni országunkból, mert minden csapásra legalább 100,000 pusztító villám
cikázik majd a pogányok felett. Ez azonban már kissé túl erős! Mit szólsz te, aki magad is zsidó
vagy, ehhez a régi bolond zsidó tréfához?"
5. Mondja János: "Ez a dolog nem egészen alaptalan, mint ahogy te véled és talán közelebb áll
hozzád, mint hinni mernéd! Természetes, hogy olymódon, ahogy azt a zsidók szájából halottad
a legnevetségesebb badarság, amelyben az igazság látszatának még legkisebb szikrája sem rejlik.
Az pedig, amit a zsidók olyan ostoba módon vártak és még a világ végéig is hiába fognak várni,
vak szemük és süket fülük előtt elrejtve már régóta itt van, de nem azért, hogy elűzze a zsidóknak
oly terhes pogányokat, hanem éppen fordítva a zsidók űzetnek ki az országból, és a pogányoknak
adatik az Isten Igéje mindörökre! Erről a tárgyról később még igen fontos beszélgetést fogunk
kezdeni, most azonban gondoskodjunk vacsoráról és éjjeli szállásról, mert holnap is itt maradunk
még, s talán azután is néhány napig és akkor egynémely dolgot megbeszélhetünk.
6. "Efölött mind a ketten nagyon megörültek és így szóltak: "Valamennyiünk részéről
mindenről a lehető legjobban gondoskodni fogunk!" Ezzel mind a ketten vidáman eltávoztak és
Én megdicsértem tanítványomat fáradhatatlan kitartásáért és valóban nagy türelméért.
189. FEJEZET
Az Úr és Iskáriot Júdás. Jánost szorongó érzés fogja el a sztoikusok éles értelme miatt. Az
Úr megnyugtaja őt és parancsot ad, hogy a halászkunyhókban tüzet csináljon csupán szó
által
1. Mialatt a két halász asszonyaival és gyermekeivel az estebédet készítette, egyszer csak

megszólal az egészen bátortalanná lett Júdás, és azt kérdi, hogy ki fogja a hajót az öreg
Márkusnak visszavinni, ha Nekünk nem lesz arra többé szükségünk?
2. Mondom Én: "Törődj inkább valami hasznosabbal, ne mindig ilyen világi kicsinyességgel!
Mert Az, Aki Márkusnak ezt a hajót oly csodálatos módon megépítette, tudni fogja azt is, hogy
miképpen küldje vissza. Hogy te sohasem tudsz a szellemiekkel törődni, csak mindig a
világiakkal! Mi hasznod van a világból, vagy mi hasznod volna abból, ha megnyernéd az egész
világot, és amellett lelked kárt szenvedne? Mit adhatsz váltságul a te megromlott lelkedért? Nézd
meg ezeket a szegény halászokat, ezek közöttetek a legtanultabbak, és egyben a legbarátságosabb
emberek is, haláluk után nem várnak életjutalmat és az egész világ mulandó kincseivel együtt
valóságos borzalom számukra, s ezért vonultak el a világtól ebbe az elhagyatott és sivár fészekbe.
Most hallottak először magasabbrendű szellemi dolgokról és máris telve vannak elégedettséggel,
s ezeknek több mint a fele pogány, te pedig igaz zsidó vagy s Velem együtt Juda nemzetségéből
származol és a szellemi dolgok vagy igen kevés, vagy semmi hatással nincsenek rád. Mondd meg
nekem őszintén, hogy tulajdonképpen miért is utazol te Velem egyik helyről a másikra?" Mondja
Júdás kissé zavartan: Persze most már megint nagyot vétettem, mert a hajó iránt mertem
érdeklődni! Hiszen nem volt emellett rossz, vagy becstelen gondolatom! Bocsásd meg, ha ezzel
hibáztam." Mondom Én: "Igen, igen neked még sokat meg kell majd bocsátanom, csak vigyázz,
hogy végül ne a világ legyen mestered!". Erre Tamás is akart valamit Júdásnak fülébe súgni, de
Én ránéztem Tamásra és ő azonnal csendben maradt.
3. Ekkor Hozzám lépett János, kedvenc tanítványom, s így szólt: "Uram! Úgy látom, hogy
ezekkel már meglehetősen rendben vagyunk, mert ha ennél még többet fognak kívánni tőlem,
243
akkor mégis Téged kérnélek fel, hogy Te állj szembe velük, mivel közben elfogódott vagyok,
mintha szívem nem fogná fel elég helyesen és gyorsan sugalmazásaidat, és hogy a Tied helyett
a magamét adnám, ami által ezekkel egy pillanat alatt csávába jutnék! Ezek minden szóra, és
kísérő mozdulatra, annyira ügyelnek, mint a legravaszabb róka a zsákmányára. Csak egyetlen
egy helytelen szócska és vége mindennek!"
4. A kánabeli Filopold Kis mellett ugyanilyen volt, de azzal mégis könnyebben lehetett
értekezni, de ezekkel szemben sokkal nehezebb a dolog, mert valóban sok tapasztalatuk van, s
még hozzá olyan éles értelmük, amilyennel eddig nem találkoztam. Mathael is rendkívüli szellem
volt, de ezzel a Hirammal neki is meggyűlt volna a baja. Ezért még egyszer kérlek, óh Uram,
hogy egy erősebb támadásnál Te Magad vennéd fel velük a harcot!"
5. Mondom Én: "Kedves Jánosom, erre már nemigen lesz szükség! Hiram bár a
Messiáskérdésre még vissza fog térni, ami majd téged kissé zavarba ejt, de Mi ketten csakhamar
a helyes meggyőződésre fogjuk őt terelni. De most menj a kunyhójukba és csinálj nekik tüzet,
mert mióta elhagytak Bennünket, még mindig azon fáradoznak, hogy kő és fa dörzsölésével tüzet
hozzanak létre, de nem tudnak semmire sem menni!"
6. János erre a kunyhóhoz ment és így szólt: "Kedves barátaim, úgy látszik, hogy a tűzcsinálás
ma nem akar nektek sikerülni, mert egy ideig figyeltem kunyhóitokat, de nem tudtam azokban
tüzet felfedezni, és az én Barátom azt mondotta: Menj, és ezeknek a jó szándékú embereknek
csinálj tüzet! - És most itt vagyok, hogy segítsek nektek tüzet készíteni." Mondotta Hiram és
Aciona: "Akkor éppen jókor jöttél, mert a legjobb köveink sem adnak már tüzet és fánk, amellyel
tüzet szoktunk készíteni, kissé nedves lett a kunyhóban, s így a tűzcsinálással meggyűlt a bajunk!
Szomszédainknál is éppen így van." Mondja János: "Rakjátok csak a fát a tűzhelyre, és a tűz is
mindjárt meglesz." Ekkor a fát a tűzhelyre tették és Aciona így szólt: "Kedves barátom, a fa már
ott van, kíváncsi vagyok, hogy milyen új eljárással fogsz te tüzet készíteni?"
190. FEJEZET
János, mint elsőrendű tűzkészítő mester - az Úr nevében. János, Aciona és Hiram

csodálkozó és vendégszerető társalgások között
1. Mondja János: "Lássátok - így!" - János ezután csak annyit mondott: "Égjen ez a fa itt, ezen
a tűzhelyen és a többi kunyhókban is!" És a következő pillanatban lobogva égtek a tüzek a
kunyhókban. Ekkor mind a ketten nagy csodálkozásukban összecsapták kezeiket fejük fölött és
így szóltak: "Erre valóban csak Isten képes! Mi láttunk már olyat, hogy mágusok kezük
dörzsölése által tüzet csináltak, de pusztán szavuk által soha! Ezt csak úgy magyarázhatjuk meg,
hogy valami titkos porod kell, hogy legyen mellyel, egy mágus gyorsaságával behintetted a fát -
de amit sem én, sem másvalaki nem vehetett észre- és a por, amint érintkezett a fával, hirtelen
meggyulladt, a régi egyiptomiaknak volt ilyen poruk, mert máskülönben ez a legnagyobb és
legmegmagyarázhatatlanabb csoda."
2. Mondja János: "Azzal a bizonyos porral ezt a dolgot természetes úton még a leginkább meg
lehet magyarázni, de én voltam olyan bátor ezen a bajon egyszerre valamennyi kunyhóban
segíteni, amiről azonnal meg is fogtok győződni, s így azzal a bizonyos egyiptomi tűzcsináló
porral bakot lőttetek!" Alig mondotta ki ezt János, a szomszédok máris minden irányból
előfutottak és izgatottan beszélték, hogy mi történt kunyhóikban. De Aciona megnyugtatta őket
és így szólt: "Menjetek csak nyugodtan vissza kunyhóitokba, mert mi már tudjuk mi történt
veletek!" Ekkor a hírhozók visszatértek kunyhóikba és elkészítették szegényes vacsorájukat.
Ekkor megszólalt Hiram: "Kedves és csodálatos barátom, most én is hazamegyek rövid időre,
hogy elfogyasszam halaimat, melyek só és egyéb fűszer nélkül eddig bizonyára már megfőttek,
de azután mindjárt visszajövök, és szolgálatotokra készen állok."
3. Mondja János: "Maradj csak itt és légy Aciona házanépével együtt a mi vendégünk!" Mondja
Hiram: "Nemes barátom, ez a ti egyre felfoghatatlanabb jóságotokért túl sok volna, de nekem
éjjeli szállásotokról is gondoskodnom kell és ezért is szükséges, hogy az én szűk kunyhómban
legalább egyiketek számára készítsek nyugvóhelyet."
244
4. Mondja János: "Erre sincsen szükség, mert hajónkon jól eltölthetjük az éjszakát, s az már
erre be is van rendezve, de az is lehet, hogy szokásunk szerint az egész éjszakán át a szabadban
maradunk a nagy fa alatt, a szép zöld gyepen, s így semmivel sem kell törődnöd."
5. Mondja Hiram: "Ha így van, akkor természetes, hogy minden további nélkül mindjárt itt is
maradok! Csak egy igen kellemetlen körülmény van ezen a vidéken, különösen éjszakának idején
nagy mennyiségű szúnyog, s egyéb repülő és csípő féreg zavarja az embert, azokon kívül nagy
mennyiségben akadnak itt kígyók, melyek éjjel kibújnak lyukaikból, kijönnek a szabadba és
bizony néha nagyon alkalmatlankodnak. Továbbá rengeteg gólya és varjú seregestől repül ide, s
itt igen kiadós lakomát csap, de ettől eltekintve itt mindenféle féreg szemlátomást úgy
elszaporodik, hogy minden este tízszer annyi gólyának és varjúnak is elég volna, s ez oknál fogva
a szabadban való éjszakázás a legkevésbé kellemes. Én azt tanácsolnám, hogy az éjszakát mégis
inkább a hajón töltsétek, ahol annak kamráiban nem kell sem férgektől, szúnyogoktól, sem
kígyóktól tartani." Mondja János: "Legyetek csak egészen nyugodtak, mert sem az egyik, sem a
másik nem fog nektek sem ma, sem a jövőben többé alkalmatlankodni." Ezek után János ismét
elhagyta a kunyhót és közénk jött, s el akarta beszélni, hogy mi történt vele.
6. Én pedig megdicsértem őt és így szóltam: "Minden a legnagyobb rendben ment Általam. De
most már egyebet m
ondok nektek!"
191. FEJEZET
Az Úr bejelent egy újabb élményt farizeusi poroszlókkal. Az estebéd a csodálatos

asztalokon és a padokon, a világosságcsoda. Iskáriot Júdás kísértésben. Aciona felesége a
társaságot isteneknek nyilvánítja
1. Az Úr: "Nekünk ma éjféltájban valóságos háborút kell kiállnunk!" Miután Cinka többé nem
hallatott magáról, Jeruzsálemből egy második küldött csapat indult ki és hogy kitől, azt könnyen
elképzelhetitek. Ez a csapat hajón van és néhány halásztól, akik benneteket felismertek, értesülést
szereztek, hogy Mi a mai napon délfelé ebbe az öbölbe hajóztunk, ezek bár az éjszakában
nehezen fognak eligazodni, de végül néhány jól megfizetett halász által, akik az idevezető utat
ismerik, mégis ide fognak jutni. Két főfarizeus is van közöttük és Heródesnek egyik főembere.
De ezeknek a halászoknak egyelőre ne szóljatok, mert ezzel felesleges félelmet szereznénk nekik,
mivel nem ismernek Bennünket teljesen, és titokban még mindig rendkívüli mágusoknak
tartanak.
2. De ezeknek az üldözőknek kísérete ne legyen olyan jó kimenetelű, mint azoknak, akiket
Cinka vezetett. Ezek saját akaratukból és haragjuk által kísértetve üldöznek Engem, amely eset
Cinkánál nem állt fenn, ezért vállalkozásuk igen rosszul fog végződni, mert az eltévelyedett és
kényszer alatt álló embereket másképpen kell kezelni, és a kész ördögökkel is más módon kell
bánni! Ma kérlelhetetlen bírót fogtok megismerni Bennem, Akiben abban a percben semmi
szeretet nem lesz! De most ne beszéljünk többé róla, mert házigazdánk már hozza is a jól
elkészített vacsorát."
3. Amidőn Aciona ételkosarával megérkezik, így szól: "Kedves isteni barátaim! Minden jó
volna már, csak nincsen sem asztalunk, padunk, sem világító eszközünk, pedig meglehetősen
sötét lett." Mondom Én: "Ez mit sem tesz! Halljátok, az olyan "mágusok", mint Mi vagyunk,
emiatt nem jövünk zavarba. Csak azt kell mondanunk: Asztalt, padokat és világosságot ide! - és
íme már minden itt is van a szükséges kényelmünkre!"
4. Ugyanebben a pillanatban egy nagy, hosszú megterített asztal erős padokkal körülvéve
Előttünk állt, és az asztal közepén egy naftalámpa is fehér fényt terjesztve maga körül, úgy hogy
attól az egész vidék körös-körül csaknem nappali fényben ragyogott. Aciona és Hiram ijedtükben
majdnem kiejtették kezükből az ételkosarat, de rövidesen összeszedték magukat, és azt kissé
óvatosan a csodálatos asztalra helyezték. Hiram eközben csodálkozó, de vizsgáló szemekkel
nézett hol Rám, hol Jánosra, mintha önmagától kérdezné: De szeretném tudni, hogy a kettő közül
melyik az első és melyik a társaságnak mestere!" S végül hangosan így szólt: "Valóban, ha ez is
245
a mágia körébe tartozik, akkor ezt Alexandriában legalább 10.000 legtisztább arannyal fizetnék
meg.
5. Erre Iskáriot Júdás már nem tudta a száját tartani és meglehetősen hangosan így szólt maga
elé: "Óh, ha én ezt tudnám, egy pillanatig sem maradnék a buta Ígéret földjén, ahol minden
pillanatban üldözik az embert!" Ekkor Jakab hátba lökte, és előbbi intésemre figyelmeztette őt,
mire elhallgatott és nem szólt egy szót sem.
6. Aciona pedig kihívta övéit a kunyhóból és megmutatta nekik az új csodát, mire felesége így
kiáltott fel: "Ember! Ezek nem mágusok, ezeknek isteneknek kell lenniük! - mert ez már
hallatlan!" Mondja Aciona: "Valóban igazad lehet, csak most már az a kérdés, hogy Olimposz
felséges istenei a mi halainkkal meg lesznek elégedve?" Mondja az asszony, aki egy athéni görög
nő volt, tehát még igen szigorú pogány: "óh ember! Ilyeneket én már az istenekről sokszor
hallottam, mert az istenek csak a magas mennyekben szeretik a legnagyobb pompát, de a földön
mindig a legegyszerűbb emberekhez térnek be, és megelégszenek a legközönségesebb ételekkel
is. Igen, igen kedves uram, ez így van!" Mondja Aciona: "Lehet, hogy ez így is van, de most
menjetek vissza a kunyhóba és hozzatok mindent rendbe!"
192. FEJEZET
Aciona, felesége és gyermekei az istenek megjelenéséről. Az estebéd befejezése. Hiram és

Aciona felfedezik a közeledő hajót a poroszlókkal. Az Úr megnyugtatja őket
1. Ezzel Aciona felesége gyermekeivel együtt ismét bemegy a kunyhóba és munka közben
magasztalni kezdik Zeuszt ezért a nagy kegyelemért, közben azonban megjegyezte
gyermekeinek, hogy az ország, ahol az istenek megjelennek, semmi jót ne várjon, hanem csak
rosszat, mint háborút, éhínséget, pestist és nagy árvizeket. De a gyermekek így válaszoltak: "De
hiszen ezek az istenek nagyon barátságos kinézésűek. Holnap majd megkérjük őket, hogy ne
hozzanak olyan borzasztó bajokat erre a földre." Mondja az anyjuk: "Legyetek nyugodtak és
maradjatok csendben! Ezt majd az atyák elvégzik velük, mert mi nem értünk ehhez!"
2. Erre csend lett a kunyhóban és Mi Acionával és Hirammal elfogyasztottuk az estebédet,
amely rendkívül jól ízlett neki, de legkülönösebben a bor és a kenyér, amiket Hiram nem győzött
eléggé dicsérni. Amikor a halakat elfogyasztottuk, Aciona elvitte a kosarat, azután ismét
visszatért Hozzánk és kenyér, s bor mellett ülve maradtunk az asztalnál és különféle közömbös
dolgok elbeszélésével töltöttük az időt.
3. Ez idő után felemelkedik Hiram és az öböl irányában egy pontra mered, és elfogódott hangon
mondja: "Kedves barátaim! Itt nem vagyunk biztonságban, és nagy veszedelem fenyeget
bennünket. Úgy vettem észre, hogy egy katonákkal és poroszlókkal telt hajó bekormányzott az
öbölbe. Valóban ezeknek semmi jó szándékuk nincsen! Te barátom, ki ezt a lámpát valósággal
megteremtetted, oltsd el azt, hogy az irányt elveszítsék, és az éjszakában homokzátonyra
jussanak, holnap majd megkérdezzük, hogy mit kerestek itt, és jó tengeri zsákmányul
szolgáljanak, ha ellenséges szándékkal akartak bennünket meglátogatni!"
4. Mondom Én: "Hagyjuk csak a lámpát, hogy világítson! Nemsokára meg fogod látni a Mi
hatalmunk csodáját. De először jöjjenek ide Hozzánk, majd akkor megmutatjuk nekik, hogy - a
ti mondásotok szerint - mire képesek az istenek!" Ezzel Hiram megnyugodott, mire Aciona így
szólt: "Emlékeztek barátaim, én még kérdeztelek, hogy talán ellenségek üldöznek benneteket?
De ti azt mondtátok: A világért sem! Ha ezt említették volna, akkor az öbölbe való behajózásukat
úgy megkeserítettük volna, hogy 30 év alatt sem felejtették volna el!"
5. Mondom Én: "Én tudtam jól, hogy ez hibánkon kívül be fog következni, de ha ezt
megmondottam volna nektek, akkor nyugalmatokat elveszítettétek volna, amelyre pedig
szükségetek van. Ti az öböl bejáratának eltorlaszolásával rendkívül sokat fáradoztatok volna, és
mire lett volna jó ez? Hiszen Nekem annyi hatalmam van, hogy 100.000 ilyen ellenséges hajóval
megküzdhetek! Mire valók volnának tehát az előkészületek! A tengeri zsákmány a hajóval együtt
amúgy is benneteket illet, és ez nem is lesz lényegtelen. Ezek nagy összegeket hordoznak
magukkal, megvesztegetések és a maguk jó ellátása céljából, s rengeteg más földi drágaságot is,
246
amelyeket nagy szegénységetekben igen jól felhasználhattok. Én Magamban mindezt jó előre

láttam és főleg ezért nem szóltam nektek.
6. Hogyha ti ezt a hajót csellel és erőszakkal -ami igen könnyen lehetséges lett volna-
elejtettétek volna zsákmányul, akkor rövid idő alatt ennél tízszer nagyobb ellenséges látogatást
kaptatok volna szintén Jeruzsálemből, és mindnyájatokat, mint rablógyilkosokat kezeltek volna.
Ámde ettől egyáltalában nem kell tartanotok, mert Én Magam, ha nem is testben, de szellemben
veletek maradva minden időben meg foglak védeni, hogy semmi baj ne érjen benneteket!
7. De most már valóban közelednek ezek a dühöngő ádáz zsarnokok és azzal a két Bennünket
eláruló halásszal nemsokára partra szállnak. Vigyázzatok csak jól, hogy mi fog velük történni."
Mondja Aciona: "Hacsak hajító lövegeket nem hordanak maguknál." Mondom Én: "Csak most
nyugalom kedveseim! "Ebben a pillanatban durva hangokat hallottunk gúnyos nevetés
kíséretében: "Hurrá! Hahaha! Itt ülnek szépen együtt a vidám madarak görög világítás mellett!
Végre hatalmunkban vannak!"
193. FEJEZET
Harci jelenet a poroszlóbanda és az Úr között. Az Úr komolysága és szigorú ítélete e

gonoszakaratú ördögi emberek felett. Vadállatok által széttépeti őket. Az Úr parancsa,
hogy erről hallgassanak. Az Úr jósága és nagy komolysága.
1. Ezután a két főfarizeus Heródes várnagyával és több poroszlóval, haragos arccal asztalukhoz
lép és így szól: "Ha nem akarjátok azt, hogy súlyos láncokon hurcoljanak Jeruzsálembe, akkor
önként kövessetek bennünket! A legkisebb ellenállásnál azonnal lefogunk, és a legnehezebb
láncokkal kötözünk meg titeket!"
2. Én azonban így szóltam. "Nem kegyelmeznétek és irgalmaznátok Nekünk legalább
holnapig? Mert, hogy ma vagy holnap utaztok Velünk, ártatlanokkal csak azért, hogy bosszútokat
lehűtsétek, az teljesen mindegy!" Erre a várnagy és a két farizeus egyszerre kiáltják: ""Nem!
Ennek minden kegyelem nélkül most azonnal meg kell történnie, fel attól az asztaltól és előre!"
3. Mondom én ekkor hatalomteli és igen szigorú hangon: "Mivel bennetek az irgalomnak már
egyetlen egy szikrája sem létezik és valóságos ördögökké lettetek, tehát az Én Szívemben is
teljesen megszűnt irántatok minden irgalom! Legyen tehát nektek szívetek, érzéseitek és
megnevezhetetlen gonosz cselekedeteitek szerint!"
4. E szavaim után valamennyien megmeredtek és a legelviselhetetlenebb fájdalmak lepték meg
őket, amire elkezdtek üvölteni és könyörögni, s ígérték, hogy mindent megtesznek, bármit
kívánok tőlük, csak szabadítsam meg őket elviselhetetlen kínjaiktól. Inkább ezerszer meg akartak
halni, mint ilyen elviselhetetlen fájdalmakat még egy pillanatig is tovább elszenvedni!"
5. De Én így szóltam: "Én is kegyelmet és irgalmat kértem tőletek legalább holnapig és nem
adtátok meg, azért hát ti sem találjatok Nálam irgalmat és kegyelmet! Az egyedüli kegyelem,
amit gyakorolni fogok veletek abban fog állni, hogy ezeknek a hegyeknek ragadozó bestiái
fogják befejezni nyomorult életeteket, és azt fogják veletek megtenni, amit ti annyi ártatlan
emberrel megtettetek már! Sőt még a kicsiny gyermekeket sem kímélte meg a ti hallatlan és
leírhatatlan kegyetlenségetek!
6. Ti a betlehemi gyermekgyilkosságnál, mint fiatal gazfickók a legbuzgóbbak voltatok, mert
már akkor is azt gondoltátok, hogy köztük vagyok Én is, de Jehova Örök Szelleme, Aki
mindenkor minden Hatalmával és Erejével betöltött Engem meg tudta ezt akadályozni. Azóta is
számtalan és megnevezhetetlen kegyetlenséget követtetek el a szegény emberiséggel szemben, s
éppen azért akartam Én, hogy ti jöjjetek ide, hogy mint emberbőrbe bujtatott ördögök elnyerjétek
méltó jutalmatokat!"-ezután még jobban kezdtek üvölteni, kegyelemért könyörögni, s gonosz
életüknek legtökéletesebb javulását ígérték, csak most még az egyszer adjak nekik kegyelmet.
Fájdalomüvöltésük eközben egyre fokozódott, úgy hogy Aciona, Hiram, sőt tanítványaim közül
is néhányan könyörögni kezdtek értük.
7. Mondom Én: "Higgyétek el Nekem, ha tökéletesen megérdemelt gyötrelmeiktől csak 10
pillanatra megszabadítanám őket, dühöngő tigrisek módjára ugranának Ránk és
247
szétmarcangolnának! Óh, Én tudom azt a legjobban, hogyan kell angyalokkal, emberekkel és

ördögökkel elbánni. Valóban az ilyen embergyermekek közé lopózott ördögök iránt nincs az Én
Szívemben többé irgalom!" A gonosztevők ezután egyre jobban ordítoztak, és kegyelemért
könyörögtek.
8. Én ezt mondottam: "Mindjárt itt lesznek azok, akik testi szenvedéseiteknek véget vetnek, a
ti lelketeknek Afrika legforróbb sivatagjainak sárkányai 10.000 esztendőn keresztül szolgáljanak
elásva az izzó homok mélyén. Ámen!"
9. Ekkor a hegyek minden részéből hatalmas állati üvöltés és morgás hallatszott, úgy hogy e
kis falunak szegény lakói remegni kezdtek. Én azonban megvigasztaltam őket és így szóltam
Acionához: "A két halászt szabadítsátok fel, te aztán fogd el őket és vidd a kunyhódba." Aciona
ezt meg is tette, s amikor a pénzzel megvesztegetett 2 halász biztonságban volt és Aciona ismét
visszatért asztalunkhoz, egy csorda tigris és hatalmas medve rohant a borzalmasan üvöltő aljas
gonosztevőkre, megragadták őket fogaikkal, s úgy elrohantak velük, mintha csak verebek lettek
volna a szájukban. Elhurcolták őket a hegyek közé és nemsokára elnémult minden ordítozás,
mert ezek a vadállatok, melyeket előrelátóan a Gangesz környékéről hajtottam ide erre a célra,
ezzel a vacsorával csakhamar elkészültek, s azután visszamentek hazájukba.
10. Ezután így szóltam Én mindenkihez: "Erről az eseményről soha senkinek egy szó se jöjjön
az ajkára, mert ez igen nagy veszedelmet jelentene számára. A 2 halász pedig holnap megkapja
a leckéjét, amely után ebben a világban több árulást nem fognak elkövetni!" Csak most bátorodott
fel Hiram arra, hogy megszólaljon, s így kezdett beszélni Hozzám: "Most tudom csak, hogy
tiköztetek ki az Úr és bevallom, hogy Téged valóban Istennek tartlak, Te bár Magad vagy a jóság,
de a Te haragod a legborzasztóbb az egész világon és minden csillag alatt! Vajon micsoda
nyomorult gonosztevők lehettek ezek, hogy legcsekélyebb irgalmat sem éreztél irántuk?"
194. FEJEZET
Az Úr néhány magyarázatot ad az elítéltek gonoszságairól. A hajó a halászok zsákmányául

esik
1. "Én mondom azt neked: Ebben az időben az egész földkerekségen nem léteznek ezeknél
nyomorultabbak! Az egész földön hihetetlenül sok borzalmas rossz és gonosz ember van, akik
sajnos születésüktől kezdődő nevelésük következtében lettek rosszakká. De ezeknél a jó
nevelésben nem volt hiány, a legjobb tanításokban részesültek, de már gyermekéveikben
mindenféle képmutatásokkal annyira értették az alakoskodást, hogy mindenütt előnyben
részesítették, sőt mindenképpen kitüntették őket. Ezáltal már korábbi éveikben tekintélyes
hivatalokhoz jutottak, de már akkor is hivatalos hatalmukkal való visszaélésük által nagyon durva
módon kezdték az embereket elnyomni, s egyre érzéstelenebbek és lelkiismeretlenebbek lettek,
azonban ravaszságuk által mindenkor kivágták magukat, s ők - nevezetesen a 3 fővezető - mint
régi iskolatársak igen magas hivatalokhoz jutottak, tehát a legjobb helyre, hogy sátáni vágyaikat
a legszélesebb körben érvényesíthessék és ami gonosz agyukban csak megfogamzott, azt
mindenképen valóra váltották. Mennyi 8-10 éves leánykát és fiúcskát gyaláztak meg ezek a
legborzasztóbb kínoztatások között, ezek húsával etették aztán kutyáikat! És ha a gyászoló szülők
csak távolról is merészkedtek nyomozni, hogy mi történt gyermekeikkel, akkor már előre
elkészülhettek arra, hogy elérkezett utolsó órájuk! Poroszlóik, s esküdt szolgáik pedig egy
hajszállal sem voltak jobbak, sőt még sokkal kegyetlenebbek, és hogyha te mindezt elképzeled
és még ennél ezerszerte rosszabbakat, akkor az Én igazságos haragomat meg fogod érteni!
2. Azt is tudták, hogy senki sem árulhatná el őket a rómaiaknak jobban, mint Én, mert Rólam
már igen sokat hallottak. S ezért küldtek mindig kémeket és poroszlókat, hogy Személyemet
üldözőbe vegyék, de mindig eredménytelenül, s ezért akarták a kívánt cselekedetet most maguk
végrehajtani. De ekkor Szellemem így szólalt meg Bennem: Csak eddig és ne tovább! S így
kapták meg most jól megérdemelt jutalmukat. Fegyvereiket és láncaikat szedjétek össze, mert
azokat hasznos háziszerszámokhoz és télen halfogáshoz fel tudjátok használni. Ott a sziklafal
mögött az erdőben meg fogjátok találni szétszaggatott ruháikat, mert a vadállatok ott falták fel
248
őket és lerágott csontjaikat is. De csak egy hónap múlva menjetek oda, amíg a hangyák is
megtették a magukét. Ti ott még sok földi drágaságot fogtok találni, melyeket alkalomadtán
görög kereskedőknél értékesíthettek. De erre egyelőre még van időtök.
3. A hajóban 500 font arany, ezüst és még sok ehhez hasonló drágaság van, ez mind a tietek a
hajóval együtt, az osztozkodásnál azonban legyetek igazságosak, önzetlenek és szükségetek
szerint segítsetek azzal magatokon. A hajó itt zátonyra került, gazdátlanná lett és a római
rögtönítélő bíróság szerint - primo occupanti jus - teljesen a ti tulajdonotok. Meg vagytok
elégedve?"
4. Mondja Aciona és Hiram: "Uram, Ki a legmagasságosabb Istenség legtökéletesebb Szelleme
erejének, hatalmának és bölcsességének Mestere vagy! Ki ne lehetne itt elégedett? - annál is
inkább, mert most belátjuk, hogy ez valóban felülről jövő ajándék!"
195. FEJEZET
Aciona és Hiram felismerik Iskáriot Júdást. Tamás hozzá intézett csípős beszéde.
Az Úr a támlásszékeken való éjszakai pihenés egészségi előnyeiről, s egyéb diétikus
utasításai
1. Aciona és Hiram: "Mi ketten már tökéletesen hisszük azt, hogy Te félisten vagy, és ez a
fiatalember (János) szintén. A többiek bár isteni tulajdonságaikból még semmit sem árultak el,
de bizonyos, hogy ezek is Hozzátok hasonlók, de annak az egynek sötét tekintetével még nagyon
emberi kinézése van, s ő talán csupán egy jobb ember közöttetek, mert az imént észrevettük,
amikor az ellenséges hajó a parthoz közeledett, hogy pénzestáskáját milyen ijedten igyekezett
alsókabátja alá rejteni. Isteneknek ugyanis nincsen szükségük erre a földi szemétre!"
2. Néhány tanítványom erre csaknem elnevette magát, és Tamás alaposan megveregette Júdás
vállát, s így szólt: "Ez az ütés éppen a legjobb időben ért téged. Én a hajóval és azzal a sziklafallal
való kacérkodásodat szívesen hangos szóval megtiltottam volna, de azt gondoltam magamban,
hogy majd elintézi azt másvalaki, s az én valóban forró vágyakozásomban nem csalódtam. Lásd,
az imént egy medvét kérhettem volna arra a szívességre, hogy egyúttal téged is vigyen oda a
sziklafal mögé! És ha véletlenül ezek az indiai ínyencek a többiekkel együtt fel nem faltak volna
téged is, akkor az ottani drágaságokat már holnap korán reggel mindjárt bezsebelhetted volna,
így azonban a dolog most már kissé aggályos. De az a fő, hogy vagyonkádat a közeledő veszély
elől idejekorán alsókabátod alá rejtetted, tehát mint jó és takarékos gazda nagyon is
megérdemled, hogy megdicsérjenek, de tudod, az a titkos gyűjtögetésed, amit te Kisben, ott a
nagy udvaron és Márkusnál, Qurán sátrai körül megkíséreltél, itt nem fog sikerülni! Ez
alkalommal úgy látszik, hogy neked, szegénynek nem lesz jó aratásod. Én a te helyedben ennek
a társaságnak már régen hátat fordítottam volna! Erre Júdás nem is tudja voltaképpen mit feleljen,
inkább nyugodtan mindent zsebrevág, mert a gazok kérlelhetetlen megbüntetése nagy félelmet
idézett elő benne Velem szemben. De azután csakhamar lefeküdt a fűre és elaludt.
3. Ekkor mondja Hiram: "Igen, igen most, hogy ezt az embert alaposan megnéztem,
felismertem, hogy a nektek elmondott világos álmomban egyedül őt láttam sötétnek minden
fénytől mentesen, de Te, Uram és Mesterem, Te voltál a legfényesebb! De most már mondjátok
el mennyei barátaink, nem éreztek a mi emberi módunk szerint fáradtságot vagy álmosságot?
Majd mindjárt körülnézünk gyékények és egyéb pihenő alkalmatosságok iránt."
4. Mondom Én: "Óh hagyjátok azokat, az ember itt az asztal mellett, jó támlákkal ellátott
padokon egészen jól kipihenheti magát, sőt Én testi, orvosi tekintetben határozottan állítom, hogy
az emberek életüket egyharmadával meghosszabbítanák, hogyha díványokat, pihenő padokat és
székeket készíttetnének, úgy, amint itt is látod.
5. Mert a sík fekvéssel a vérkeringés az éjjel és nappal között túl nagy változást szenved, amitől
idejekorán az emésztő- és táplálószervekben nagy elváltozások és akadályok jönnek létre. De a
pihenésnek ilyen módja mellett sok éven át minden a legnagyobb rendben fog maradni.
249
6. Ábrahám, Izsák és Jákob csak bizonyos nyug- és támlásszékeken aludtak, s nem ismerték a
sík fekvést, s egyébként józan életük mellett teljes lelkierőben igen magas kort értek el, később
azonban, amikor az emberek erre nem ügyeltek, életkoruk a felényire süllyedt.
7. A leghátrányosabb ez a sík fekvés a terhes nőkre nézve, mert először a gyermekek így már
az anyatestben elnyomorodnak, elgyengülnek és másodszor, súlyos szülésük a megfordult
embriók miatt többnyire a sík fekvőhelyektől ered. Ezt ti is testi egészségetekre vonatkozólag jól
jegyezzétek meg magatoknak, s az, aki ezt megszívleli, testileg érezni fogja annak jó
következményeit.
8. Azon kívül nyáron amennyire csak lehetséges, inkább szabadban töltsétek el éjszakáitokat,
mint kunyhóitokban, s ennek jó következményeit csakhamar tapasztalni fogjátok. Csak télen
lehet mérsékelten melegített, de mindig tiszta és száraz helyiségeket alvásra használni. S aki az
eredeti rendhez mérten és egyébként az evésben és ivásban is mérsékletesen él, annak kevés
dolga lesz orvosokkal és patikával!"
9. Mondja Hiram és Aciona: "Óh, Te valóban Isteni Urunk és Mesterünk, ezért is soha nem
szűnő hálával tartozunk Neked és ezt a bölcs tanácsodat minden erőnkből, és belátásunk szerint
követni is fogjuk. Én a magam részéről - mondja Hiram - még hozzáteszem azt is: A Minden
Életek Mestere a legjobban kell, hogy tudja, hogy minden életnek mi válik javára. De mivel ezen
a földön egyszer első emberek kellett, hogy létezzenek, az a kérdés, ezek miképpen éltek
természetes életet?"
196. FEJEZET
Az Úr a halászoknak elmond egyes részeket az emberek őstörténelméből. Istengyermekek

és világi gyermekek
1. Mondom Én: "Kedves barátaim, kik valóban sok tudással és tapasztalattal birtok! A ti
értelmetekhez mérten választ adni meglehetősen nehéz lesz, mert először ez a föld már
rettenetesen öreg világtest a ti időmérési fogalmatok előtt, mivel nem létezik akkora szám,
mellyel fennállásának idejét meg lehetne jelölni. Mindazonáltal olyan emberek, amilyeneket a
föld most hordoz, valójában csak 4000 év óta léteznek (anno 32.). Az akkor élő első emberek
már olyanok voltak, mint ti, s az ő cselekvésmódjuk szerint két osztályra oszlottak, vagyis Isten
gyermekei, mert szívük és kedélyviláguk Istent megismerte és Hozzá hűek maradtak, s a világ
gyermekei, akik Istent egyre jobban elfelejtették, és a világot jobban szolgálták, mint most is az
emberek legnagyobb része. Ezek városokat és bálványtemplomokat építettek és főistenük - mint
most is - Mammon volt! Ezek éppen úgy éltek, mint most és életük ezért éppen oly rövid volt,
mint jelenleg!
2. De másképpen volt ez az Istengyermekekkel, ezek csak a hegyeken laktak, s ritkán jöttek le
a völgybe, s egyszerű, természetes életet éltek. Ott nem léteztek városok, községek, falvak, sem
ácsolt házak, hanem csak élő fákkal bekerített gyepes tisztások. A fák irányában padszerű
földsáncot csináltak és ha szükség volt, a fatörzs irányában vastagon befedték mohával, és ez
képezte egyben a belső körsáncot, amely egyúttal kényelmes napi nyugvóhelyük és jó éjjeli
nyugágyul is szolgált.
3. Táplálékuk többnyire jó és mindig érett gyümölcsökből, ízletes gyökerekből és tejből állott,
idővel benső kinyilatkoztatás által oktatást nyertek és nemsokára ezen az úton vasból, és más
fémekből szükséges házieszközöket készítettek maguknak, földművelést űztek, lisztet csináltak,
s abból igen jó kenyeret és még egyéb dolgokat készítettek, de mindent pompa nélkül. Minden
dolognak célja teljes összhangzásban volt életmódjukkal, s így éltek kb. 2000 éven keresztül a
legnagyobb egyszerűségben, s ilyen életmód mellett rendkívül magas kort értek el.
4. Csak amidőn a világi gyermekek pompája és nagy szépsége által ők is eltévelyedtek, akkor
érte őket gyakori csapás, mert ezek leigázták, és valósággal rabszolgákká tették őket igen csekély
kivétellel, amely Noéig mindvégig hű maradt Istenhez, mindeddig nagy változás is történt velük.
Testileg kicsinyek és gyengék lettek, s életük csak ritkán érte el a 100 évet, míg azelőtt csaknem
1000 évig éltek!
250
5. Tudvalevőleg az elvilágiasodott első emberek Noé idejében saját hibájukból áldozatai lettek
a nagy vízözönnek, mert a vízár az akkor benépesedett föld legnagyobb részét elborította úgy,
hogy a viharok és orkánok által létrejött hatalmas hullámok nem ritka esetben időről-időre több
öl magasságban hullámzottak a legmagasabb hegycsúcsok felett, s így minden élet elpusztult,
kivéve Noét és kicsiny családját. Elpusztult valamennyi állat is azok kivételével, melyeket Noé
bárkájába befogadott.
6. Noéval azonban tudvalevőleg egy egészen új időszak kezdődött a földön.
7. És ezzel előttetek van a föld ősembereinek egészen rövid, de hű története és ebből láthatjátok,
hogy a nektek adott tanácsom nagyon helyes és jó!
8. Mondja Hiram: "De Uram, Te, Aki minden embernek és életnek legbölcsebb és
leghatalmasabb Mestere vagy! Ha ez a föld már olyan borzalmasan öreg, milyen volt akkor
tulajdonképpen az ember a hozzánk hasonló első emberek előtt? Mert hiszen csaknem egy fél
örökkévalóságon át az első emberig, tehát 4000 évvel ezelőtt nem lehetett egészen sivár és üres
a föld, s ily módon hiába nem foroghatott a nap körül, vagy mindaddig tényleg üres és sivár volt?
Igaz, hogy nem illő dolog, hogy Tőled ilyet kérdezzek, de én látom, hogy Benned és ebben a
fiatalemberben a mindent tudás félreismerhetetlenül jelen van, s így remélem, hogy erre
vonatkozó tudásszomjas tolakodásomat nem veszed rossz néven."
197. FEJEZET
Az Úr tanításokat ad a pre-adamitákról, és a föld őstörténelméről
1. Mondom Én: "Csak kérdezz, s a válaszban ne legyen sohasem hiány, mégpedig olyanokkal
szemben, akikben az állandó és elpusztíthatatlan külső és benső igazság rejlik. Figyelj tehát jól
ide, hogy kérdésedre milyen feleletet fogsz kapni.
2. Lásd az említett első igaz emberek előtt éppúgy, mint ehhez a földhöz hasonló számtalan
világ- és földi testeken léteztek olyan lények, akik a jelenlegi emberekkel csak azok külső formái
szerint igen nagy hasonlatosságban voltak. Léteztek olyan időszakok ezen a földön, melyekben
egy előző faj teljesen megszűnt és helyébe fokozatosan egy más és mindig valamivel
tökéletesebb népfaj került.
3. Nagyon régen, még mielőtt az ilyen nemzedékek rendesen 7000 évenként egymást
felváltották, de 14.000 évenként egészen bizonyosan e föld víztelen részein különféle növények
fokról-fokra keletkeztek, nagy és kicsiny melegvérű állatok éltek. A víziállatok világa és azután
a kétéltűeké, a szárazföldek legnagyszerűbb vegetációi előtt is már rendkívül nagy számban volt
képviselve, valamint a különféle repülő rovarok világa, úgymint a légy és ennek ezerféle válfaja,
s a madaraknak ezekkel szemben csaknem egyidejű ősfaja, melyek azonban már nem léteznek,
habár a légy, mint első élőlény és minden világtest repülő élőlényének kezdete, mindez óráig
ugyanaz és az fog maradni.
4. Csak amikor a föld humuszban már annyira gazdaggá lett és a gyakori, s mindig nagyobb
arányú tűzkitörések következtében a megfüvesedett és földalatti vizes talajok hatalmas erővel a
föld sok ezer pontján hosszú és messze kiterjedésű hegyláncokká halmozódtak és más óriási
viharok által ilyen módon formálódtak át, hogy úgy a nagyobb és szárazabb területeken, mint
kedvező vegetációs képességük miatt már tökéletesebb és több intelligenciával megáldott lények
találtak rajta megélhetést, akkor hívta a teremtett embereket (pre-adamiták) a legbölcsebb, örök
Mindenható Isten Szelleme individuális létre.
5. S ettől az időtől fogva - mint az imént is mutattam - számotokra elképzelhetetlen sok idő
alatt egymást váltogatták, és a tökéletesebb nemzedék mindig kiszorította az első kevésbé
tökéletest.
6. Lásd, e száraz pont fölött, amely legalább 20 embermagasságnyira áll ennek a kicsiny
tengernek vízszíne fölött, a nagy tenger sok ezerszer ezer esetben állt és az olykor igen
megváltozott formában, ugyanúgy, mint most szárazon állott. És mielőtt ismét 6000 esztendő
elmúlik, a tenger alá kerül, s azután újabb 9-10.000 esztendő múlva ugyanúgy szárazon fog állni,
251
mint most, s ez a földön mindaddig így fogja egymást váltogatni, míg az egész föld, jobban
mondva egész anyaga életté válik!"
7. Mondja Hiram: "Óh Uram, Ki minden életnek és létnek Ősmestere vagy! Mi lesz, hogyha a
meglévő emberiséget még egyszer elborítja a vízár? Hiszen akkor ezek valamennyien
megfulladnak!" Mondom Én: "Óh, a világért sem, mert a tengernek ilyen időszakos áramlásai
meglehetősen lassan és észrevétlenül mennek végbe, úgy hogy az emberek elégséges időt
találhatnak arra, hogy a tengernek déli részére meneküljenek, ahol óriási száraz területek
keletkeznek visszahúzódása által, mivel az ilyen időszakok alatt inkább észak felé fog terjedni, s
ugyanígy lesz délfelé haladásakor is.
8. E folyamat mellett az embereknek nem kell többé veszedelemtől tartaniuk, mert Szellemem
fogja őket vezetni, úgy hogy az előkészületeket idejekorán megtehetik. Megértetted ezt egy
kissé?" Mondja Hiram: "Úgy tűnik fel előttem, mintha megértettem volna, de hogy az ember
ezeknek a soha nem sejtett és nem hallott csodás állapotoknak -amelyek a nagy világok és azok
rendjének természetében rejlenek- egészen tiszta szemlélethez jusson, ehhez több kell, mint az
én határtalanul korlátolt értelmem. Ennek mélyére hatolni eszerint teljesen lehetetlen, de szóról-
szóra elhiszem Neked, mert elég bölcs vagy ahhoz, hogy mindezt pontosan tudd, és azok mélyére
láss, miután a Te Szellemed - amint azt még nappal Aciona elmondotta - teljesen egy,
hatalomban, szemléletben és a legtökéletesebb megismerésben a magasságos Istenség
Szellemével, habár nem tudom miképpen lehetséges ez, de elhiszem, mert ezekről oly sok
hatalmas bizonyságot tettél anélkül, hogy erre felszólítottalak volna! Talán a mi számunkra is
eljön az az idő, amikor ezeknek a dolgoknak mélyére fogunk látni - most azonban egyelőre csak
hinnünk kell."
198. FEJEZET
Az Úr a halászoknak tanítást ad a világok meghatározott különféleségéről az emberi

szervek példájában. A visszaélések átka. A föld egyedüli rendeltetése
1. Mondja ekkor Aciona: "Mondd Te felfoghatatlan Mester! Létezik a végtelen teremtésűrben

még több olyan világ, amelyeken az embereknek hozzánk teljesen hasonló rendeltetése van?"
2. Mondom Én: "Barátom, nézd végig a legnagyobb figyelemmel saját testedet és azon igen
sok különböző tagot, és részt fogsz felfedezni. Lehetséges az, hogy ezeknek egy és ugyanazon
rendeltetésük legyen? Vajon az agynak ugyanaz a rendeltetése lehet, mint a gyomornak, vagy a
szemnek és fülnek, kéznek és lábnak, s az orrnak és szájnak? Lásd, amennyire az emberi test
megszámlálhatatlan piciny részekből a legnagyobb művészettel van összeállítva, még az
egymáshoz teljesen hasonló és legközelebb álló részecskékből összeállított ugyanazon szervnek
sincs ugyanaz a rendeltetése. Például két ideg szorosan egymás mellett áll és mindkettőnek
ugyanazon tápláléka van, s egy életfluid élteti őket, és működésük abban áll, hogy a fejen
szorosan egymás mellett lévő hajszál eltartását és növekedését intézzék. E két egészen
lényegtelen idegnek teljesen egyenlő okuk és működésük alapján már rendeltetésszerűen is
teljesen hasonlókká kellene lenniük. Én pedig azt mondom, a világért sem! Ez a két picinyke
ideg rendeltetésük alapján épp oly kevésbé hasonlítnak egymáshoz, mint a férfi és az asszony,
ennél fogva benső szervezetük egymástól teljesen különböző.
3. Te erre magadban azt véled: De akkor legalább két férfi és két női ideg egymással mégis
csak hasonló, s Én azt mondom neked, hogy nem annyira, amint te azt elképzeled! Mert ha ez az
eset állna fenn, akkor a fejen minden haj egy és ugyanazon a ponton nőne ki és a hozzá teljesen
hasonló férfi ideg organizációjára egy vonallal tovább mintegy más természetű fej területén állva
nem növesztene egyetlen hajszálat sem. Sőt az is megtörténhetne, hogy a természet feltételéül
kiszabott asszimiláló erő a hajgyökerek idegeiben erősebbé lesz, mint ahogy a rend megkívánja,
és mi lenne ennek a következménye? Az, hogy ez által fejeden a hajszálakat nemsokára igen
könnyen megszámlálhatnád.
252
4. Az ember testén az ilyen jelenség természetesen önkéntelenül történik meg, de ez többnyire

mégis egy érzéki és materiális lélek rendetlen törekvéseitől ered. Az asszimiláló erő ugyan a
természeti élet fenntartására és továbbfejlesztésére szükséges erő, de ha a természet által előírt
ereje a mértéken felül, vagy alul van, akkor ugyanannak a szervnek halálát idézheti elő.
5. Vegyük azt, hogy a férfi és női nem között nem volna a legcsekélyebb asszimiláló indíttatás
sem, valamint az állatoknál sem, ebben az esetben a természeti élet további fejlődése be is
fejeződnék, s ennek okát ti ketten egészen jól be is láthatjátok. Ennek az indíttatásnak teljes
hiánya tehát minden természeti életnek halálát idézhetné elő, de a határait túlhaladó asszimiláció
a tulajdonképpeni ösztön éppen úgy előidézheti a természeti élet halálát, egyben a lélek életének
halálát is.
6. Például a szem asszimiláló ingert érez a világosság felé, ha ezt nem tartják kellő korlátok
között, és az ember merően elkezd a napba nézni, akkor a szem ilyen túlerőltetés következtében
elhal, vagyis megvakul, s ugyanígy van minden emberi érzékkel is.
7. A visszaélések ellentétes következményei esetében a kölcsönös asszimiláló erőt, mint
természeti törvényt üdvös korlátok között kell tartani, mert csak ez által érheti el természeti
életének biztos és folytonos menetét. Természetes, hogy ilyen törvényt csak az teremthet egész
tejességében áldásthozóan, Aki a mennyet, a szellemeket, a napot, a holdat, ezt a földet és
mindazt, ami benne, rajta és fölötte létezik és él - megteremtette! És ez a Teremtő részéről
mindenkor meg is történt, de mindig csak igen kevesen voltak, akik az ilyen törvényeket minden
tekintetben betartották. S akik az ilyen előírások szerint éltek, azok időleges és örökös áldásait
mindenkor tapasztalhatták. De akik ezeket a törvényeket nem hitték, lenézték, vagy lanyhán
követték, azok az ellenkezőjét saját magukon és a magukhoz hasonlókon mindenkor
tapasztalhatták.
8. Az elmondottakból a te főkérdésed magyarázatául kitűnik az, hogy az egész
világegyetemben egyetlen egy földi test nem létezik, amelynek - Én mondom azt neked - oly
nagy rendeltetése volna és ennek elérése céljából olyan belső, és külső berendezése lenne, mint
éppen ennek a földnek."
199. FEJEZET
Az Úr megmagyarázza e föld organikus teremtményeinek kivételes változatosságát. A föld

és más bolygók emberei közötti nagy különbség, az előbbiek tökéletes szabad akarata, az
utóbbiak ösztönszerű vezetése. Pneumatikus-pszichológiai tanítások
1. Az Úr: "Te minden bolygón fogsz a földéhez hasonló embereket és állatokat találni, de azok
különféleségében ilyen változatosságot sehol. Más bolygókon kevesebb fajok vannak, úgy a
növény, mint az állati világokban, s az emberek nem élnek ilyen szabad, hanem törvényszerű
rendben és inkább ösztönszerű, mint szabad, önmagukból és tapasztalataikból merített tudás
alapján cselekszenek.
2. A távoli hatalmas napvilágtestek mélyén, övein vagy sík részein mindaz képviselve van, ami
a körülöttük forgó bolygókon külön-külön előfordul, találunk ott sok bölcsességet is a különféle
és beszédre alkalmas emberek között, de ott a beszéd és a nagyjelentőségű bölcsesség is inkább
ösztönszerű és adott, mint egészen szabad, saját fáradtsága és tevékenysége által megszervezett.
3. Ezért ez ott egyáltalában nem érdem, amiképpen nem érdem ezen a földön, hogy a méh oly
művészies sejteket tud építeni, és az ahhoz szükséges anyagot a virágokból szedi össze és készíti
el. A méh ennél fogva minden gondolkodó ember előtt inkább egy túlvilági szellem
intelligenciájának eszközeként tűnik fel, mint egy a maga rendeltetését szabadon meghatározni
tudó tevékeny lény. S csaknem ugyanígy áll a dolog a többi világtest teremtett embereinél, még
ha külső forma tekintetében összehasonlíthatatlanul nemesebbek és szebbek, mint a földéi.
4. A többi világtest teremtett emberei jóval előbbre vannak a föld állatainak ösztönénél, mert
ösztönük mellett egy bizonyos életkamrácskával bírnak, amelyben bizonyos nemű szabad
megismerésük van, s amely által ismernek egy magasabb Isteni Szellemet, Akit a maguk módja
szerint tisztelnek, ami természetesen a különféle föld- és világtesteken igen különböző.
253
5. Habár ennek a földnek legtöbb állata lelkében is megvan a szabadság szimatának egy
kamrácskája, s ezen az alapon lehet őket idomítani, és bizonyos munkák elvégzésére betanítani,
de ez nem áll hasonlatban a más világtestek embereiével és az állatok életszabadsága sejtésének
kamrácskáját nem lehet összehasonlítani más világtestek embereinek szabadság-megismerés
kamrácskájával. Ezzel úgy vélem, hogy a te főkérdésedet tudásotokhoz viszonyítva kellőképpen
megválaszoltam. És most mind a ketten tisztában vagytok ezzel."
200. FEJEZET
Az Úr megnyitja Hiram és Aciona szellemi látását, ami által ezek a Szaturnusz bolygót
pontosan áttekinthetik
1. Mondja Hiram: "Hiszen minden a legnagyobb rendben is volna, mert mi Neked, óh

Legnagyobb, Legfennköltebb Mester szóról-szóra mindent elhiszünk. De mivel Neked minden
lehetségesnek látszik, tehát az sem lenne lehetetlen, ha mi közelebbi betekintést nyerhetnénk
Általad egy idegen világtestbe olyformán, hogy mi ketten erről másoknak is szavahihető
bizonyságot tehetnénk."
2. Mondom Én: "Óh, mi sem könnyebb ennél, de testi szemeitekkel ez lehetetlen volna. Én
tehát a ti szellemi és lelki látásotokat testi látásotokkal rövid időre egyesíteni fogom, láthatjátok
ott az égboltozaton azt a meglehetősen nagy és mérsékelt fényű csillagot? Ez az úgynevezett
Szaturnusz bolygó. Irányítsátok szemeiteket rá, és látni fogjátok, hogy az egyre nagyobbá válik
addig, amíg nem fogjátok magatokat rajta találni. És az után elmondhatjátok, hogy mit láttok
rajta. Tegyétek meg ezt tehát!"
3. Ekkor mind a ketten elkezdték a csillagos vizsgálni, s az egyszerre csak nagyobbá és
nagyobbá lett, s máris látták gyűrűit és holdjait. Nemsokára oly nagyra növekedtek holdjai, mint
a földé, sőt még nagyobbra, maga a bolygó pedig hódolatot parancsoló nagyságban és
fenségességben áll szemeik előtt. Ennek arányában nőttön-nőtt csodálkozásuk is, mert miközben
ők mindent egyre tökéletesebben látnak, szájukkal mindazt el is mondják.
4. Ők már a bolygótól a legtávolabb álló holdnak közvetlen közelében vannak és Hiram így
kiált fel: "óh, ez igen nagy, de túlságosan sivár föld! Itt is vannak emberek, állatok és növények,
de minden olyan satnya és az emberek is igen kevés szellemet árulnak el, egyáltalában nem is
szépek és az állatok is igen ritkán vannak képviselve, s nagyon különös kinézésük van. A
növényvilág is igen egyhangú és satnya kinézésű. Itt az élet egyáltalában nem tetszik nekünk, és
most még egy világtest közeledik felénk. Ez sem tetszik, most egy harmadik, ez még kevésbé.
Ez volna legmegfelelőbb a bölcs Diogenes számára! Most már ezt is látjuk, itt jön egy negyedik,
de ez sem különb a többinél. Menjünk tehát tovább. Itt jön az ötödik, s ezen minden képviselve
van, de csak igen kicsiny mértékben. A lakott rész kissé jobb kinézésű, mint az előbbiek. A
kicsinyek olyan vidáman ugrándoznak, mint a majmok. Lakóhelyet sehol sem lehet felfedezni.
Az állatvilág is igen egyszerűen és szegényesen van itt képviselve, s ugyanígy a növényvilág is!
- De itt jön a hatodik, azonban ez egy sokkal kisebb világrész, sőt még a hetedik is. Óh, ezek
rendkívül jelentéktelenek! - De most - óh - villám, jég és mennykőcsapás! - most jön egy óriási
világtest elénk. Óh, ez úgy látszik, mintha egyenes vonalban örökké tartana.Ezen már minden
nagyszerű. Óriási hegyláncolatok vonulnak végig rajta, hatalmas tengerek és folyamok tűnnek
fel, s az emberek és növények már nagyobb hasonlatossággal bírnak a mienkével. De észrevehető
kultúrának még csak nyoma sem látszik. Az egészen különös kinézésű emberek, úgy látszik, nem
igen ismerik a vidámságot és óriási nagyok. De itt nincsenek sem házak, még kevésbé városok.
Most egy másik nagy világtest jön elénk, ez éppen olyan, mintha egy másik nagy világtest mögött
volna. De nincs sok különbség e között és az előbbi nagy világtest között. Most pedig közeledik
egy harmadik, amely szintén hasonlít hozzá. Mennyi föld van itt egymás után! De itt a kisebb
termetű embereknek egészen kísérteties kinézésük van, s minden nagyon sivár és sehol semmi
kultúra! Valóban ezen a földön nem szeretnék lakni. S most ismét közeledik egy ilyen kicsiny
világ, így közelről nézve rettenetes, de itt nem is látható semmiféle élőlény. De most egy olyan
föld közeledik, amely nagy tekintélyt ébreszt bennünk!"
254
5. E csodálkozás kitörésekkel egybekapcsolt szemlélés egy félóráig tartott, s akkor mind a

kettőt visszahívtam előbbi természetes állapotába, és lelkükben meghagytam a látottakra való
visszaemlékezésüket, sőt agyukban is és akkor megkérdeztem tőlük, hogy miképpen tetszett a
Szaturnusz.
201. FEJEZET
Hiram benyomásai a látottakról. Felébredése után felismeri a Föld magas rendeltetését.

Isten és teremtményei iránt érdeklődik, amelyek mint Teremtőt megdicsőítik Őt. Az Úr
kérdi véleményét a Messiás felől. Hiram erre szolgáló filozófiai bevezetése
1. Erre Hiram így felelt: "óh Uram, Ki telve vagy mindenhatósággal és bölcsességgel! Ez
kimondhatatlanul szép volt. Az utolsó és a legbelső nagy föld valóban telve volt a legnagyszerűbb
csodákkal, csak minden olyan kolosszális nagyságú volt, hogy mi az ottani emberekkel szemben
olyanok lehettünk, mint az egerek az elefántokkal szemben! És körülbelül minden ilyen
viszonylatban volt, különösen a középmagasságú hegyekben, de lent a völgyekben a kultúra
valamennyire hasonlított e földéhez. De mindannak leírásához, amit ott láttunk, legalább 100 év,
de még több is kellene!
2. Most már valóban belátjuk azt, hogy kizárólag ennek a földnek van az a rendeltetése, hogy
a Legmagasságosabb Istenhez hasonló embereket hordozzon, és azt is elismerjük már, hogy Te
ilyen magasságos Isteni Szellemmel teljes Lény vagy, különben lehetetlen lett volna a Szaturnusz
csillagot ily nagyszerű módon felfedni előttünk, hogy azt egészen közelről szemlélhettük. Igen
Urunk és Mesterünk, Aki ilyen dolgokat teremtett, Az olyan nagy, hatalmas és bölcs kell, hogy
legyen, ami felülmúlja fogalmainkat! Őt, Magát közelebbről megismerni több volna, mint ezt a
csodálatos látóképességet mindvégig bírni, és közvetlen közelről szemlélni a megszámlálhatatlan
csillagokat.
3. Mi még szívünk mélyéből arra kérünk Téged, és ezt a fiatalembert, hogy a szellemi és anyagi
világok Teremtőjét annyira ismertessétek meg velünk, hogy egészen rendes fogalmat
alkothassunk Felőle, és hogy mi a Te szavaid szerint, mint a legtökéletesebb emberek, és mint
valóságos gyermekei tudnánk, hogy Vele szemben mit kell tennünk, hogy mi Hozzá - amik az Ő
akarata által már vagyunk, és még lennünk kell - amennyire csak lehet, méltók legyünk! Mert mi
komoly emberek vagyunk és akartunk, nehezen hajlítható, de amit egyszer elfogadunk, és jónak
tartunk, azt, mint sziklaszilárd férfiak és nem álhatatlan lények gyakoroljuk!"
4. Mondom Én: "Lássátok, most már elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amelyért tulajdonképpen
eljöttünk hozzátok, s így nemcsak hogy közelről ismertétek meg a megszámlálhatatlan
csodaművek Teremtőjét, hanem oly tökéletesen, amennyire csak lehet, valamint az Ő könnyen
teljesíthető akaratát, mert minden ember a megismert Isteni Akarat tökéletes betöltése által lehet
csak az Ő minden bölcsességgel és erővel megáldott gyermekévé. Mi már egyszer beszéltünk
néhány szót a zsidók eljövendő Messiásáról és most szeretném a ti egészen szabad
véleményeteket megtudnom Felőle. Szóljatok tehát minden tartózkodás nélkül!"
5. Hiram erre elgondolkozik néhány pillanatig, azután így szól: "Igen, igen Uram, Ki minden
dolognak és jelenségnek Mestere vagy! Mi már előbb tettünk erről említést, én a zsidó
könyvekből csaknem mindent elolvastam, ami erre vonatkozik, de minden olyan különösen
hangzik, és annyira telve van mindenféle misztikusan értelmetlen képekkel, hogy legalábbis én
nem tudtam belőlük kiokosodni. Én alkalomadtán érdeklődtem ez iránt igen okos zsidóknál, és
mihamar meggyőződtem arról, hogy semmivel sem tudnak többet ebben a kérdésben, mint én, s
így az én eddigi értelmemből csak annyit mondhatok, amit részint én magam, részint más igen
világosan gondolkodó emberek mondottak erről.
6. Minden nép ezen a földön többé-kevésbé-eltekintve néhány magasabbrendű
kinyilatkoztatástól - legalább eddig maga volt megteremtője saját vallásának, szokásainak,
pozitív reményeinek és valószínűleg az is fog maradni, s úgy látszik, hogy a zsidókkal is ez az
eset áll fenn.
255
7. A nagyobb népek embereinek 9/10 részének sorsa többé-kevésbé igen nyomorúságos és csak
1/10 része mondhatja: Így még kibírhatjuk halálunkig! Mi marad, tehát meg amivel a szegény
nép hitét ébren tarják és azt az emberi költészetből fakadó reményekkel vigasztalják, vagy
túlvilági elíziummal, vagy pedig az első Istenséggel tejes identikus Messiással. S az efölötti
reménykedések és üdvteli várakozások közepette természetes, hogy generációkra generációk
sírba szállnak, s minden remény és hit nélkül egészen nyugodtam pihennek a hideg anyaföldben.
Én a magam részéről éppenséggel nem rosszalom ezt az eljárást, de úgy, amint az emberek azt
elképzelik, minden őszinteségem mellett sem tudom elképzelni!"
202. FEJEZET
Hiram Messiása egy tiszta tan, amely a saját és Isten megismeréséhez vezet. "Te vagy egy
igazi Messiás!" Tanácsai az igazságtanok befogadására.
1. Hiram: "Igen, egy igaz nép Messiása egy tiszta tan volna, amely által az emberek először
megismernék önmagukat egész lényiségük szerint és ezen keresztül Istent, mint minden létek
legbölcsebb, legmindenhatóbb és szeretettel legteljesebb okát, s ilyen megismerésből igyekeznék
fenntartani utódait is! Csakhogy éppen ez a legnagyobb rákfenéje a világnak, hogy a még oly
tiszta tant sem tudja 500 éven át tisztán megtartani éspedig azon oknál fogva, mivel a sok hamis
és tisztátalan tan által megfertőzik, s a minden új és még oly tiszta és életigazságokat tartalmazó
tanok csakhamar bizonyos véneket és elöljárókat képeznek, akikből azután egész papi kasztok
keletkeznek, s akik nem nyúlnak többé sem ekéhez, sem ásóhoz, hanem csak tanítanak és ezáltal
mindegyre jobban uralkodnak és gondtalanul élnek. És hogy az ilyen privilegizált kasztok maguk
miképpen követik a tanokat, azt nagyon jól igazolják az ismert népek példái, és igazán kár volna
erről még több szót is vesztegetni. S így a Te bölcsességeddel szemben természetesen azon az
egyáltalában nem mértékadó véleményen vagyok, hogy egy olyan ember, mint amilyen Te vagy,
vagy mint ez a fiatalember itt, lehetnétek a legjobb és legigazabb népmessiások, mert erre nézve
meg volna igaz bölcsességetek és az abból eredő hatalmatok is szertelen bőségben.
2. De ehhez nagy előkészületeket kellene tennetek, először a teljesen romlott emberek
kirostálása következnék, másodszor a mostani templomok, iskolák, imaházak, papok és tanítók
teljes kiirtása. A jelenlegi kultúrállapotnak pedig még csak a nyoma sem maradhatna meg és csak
olyan emberek, mint Ti vagytok, s itt-ott még egynéhányan létezhetnének tovább, és mindenek
előtt mondjuk a Te tanításaid további fejlesztésére fordítanák a legnagyobb gondot, és minden
egyéb földi dolgot a mi példánk szerint rendeznének be. Az ilyen igaz Messiásokkal mindenkor
segítve lenne az emberiségen! De minden egyéb foldozás és javítás az emberek javára
eredménytelen fáradozás marad. Alakulnak majd helyenként kisebb-nagyobb gyülekezetek,
amelyek a Te tanaidat befogadják, megértik, és bizonyos ideig tisztán megtartják, ámde
nemsokára vagy úgy, amint azt órákkal ezelőtt láttuk, hatalmaskodó világzsarnokok fognak rájuk
törni, őket megrontani, vagy a gyülekezetek új tanokat és tanaiknak pásztorokat fognak
felállítani, akikből idővel ugyanolyan papok fognak kifejlődni, akiknek ezreiben minden
irányban gyönyörködhetünk.
3. Mindenekelőtt azonban ha a Te tanításaidat gyümölcsözően akarjuk gyakorolni, minden
emberi lelkivilágnak el kell fordulnia az anyagi, világi előnyöktől, bárminemű is legyen az, az
eke, ásó, fejsze és fűrész ellen, amelyeket legfontosabb életszükségleteire használ, az emberek
soha fel ne lázadjanak, és soha semmire ne helyezzenek értéket, mint egyedül csak a tiszta
szellemi élet fejlődésére, s akkor haladna a dolog. De hogyan lehetséges ez az emberek jelenlegi
világkultúrája mellett? Ki fogja a materiális világi érdekeket háttérbe szorítani?
4. De ha a Te még oly isteni tanaidat is ilyen világi mocsárba hintik el, szeretném látni azt a
konkoly mennyiséget, ami elhintett magvaidnak nemes hajtásai között nőni fog! Nálunk, ha egy
saját és minden más embertől távol eső, elzárt országgal bírnánk, ezeket a tanokat a legtovább
tisztán meg lehetne tartani, de a világ más részein ez nem menne ilyen kedvező módon! Ez volna
- amit már megjegyeztem - az én nézetem a Messiásról, Akire nevezetesen a zsidók az ő módjuk
szerint hiába várnak. Lehet, hogy én is nagyon tévedtem, de mivel a Te szavaid szerint minden
256
ember élettökéletesedéséhez csakis a saját kedélyvilágának megmunkálása és tevékenysége által

juthat el, tehát nincsen szüksége Messiásra, csak legfeljebb olyanra, amilyen Te vagy, tehát egy
igaz, minden életszférában jártas, ennél fogva a legbölcsebb tanítóra! Minden egyéb költött
koholmány és az igazságnak minden nyoma nélkül úgy áll, mint egy gazdag virágú rózsatő,
melynek gyümölcse nincs, minélfogva az embernek táplálékot nem ad és másra vagy kevéssé,
vagy egyáltalában nem alkalmas. - És mi volna most a Te véleményed erre a nézetemre
vonatkozólag?
203. FEJEZET
Az Úr helyreigazítja Hiram nézeteit, tanítás az előbbi idők embereinek vezetéséről. Az

özönvíz, Sodoma és Gomorra, az eredendő bűn, a lélek lanyhasága az igazi sátánban. A
restség minden bűnnek kezdete. Az igazi Messiás feladata. Példázat a gazdag lakomáról
1. Mondom Én: "Nézeteidnek legfőbb vonásaival Én is egyezem, de ezeknek a tanoknak

megalapozása, megtartása és terjesztésének külön-külön való eredményével szemben nem
egészen, habár bizonyos tekintetben, ebben a nézetedben is van valami.
2. Ami az emberek és azok kultúrműveinek kirostálására vonatkozó nézetedet illeti, ez már
Noé idejében az egész lakott földdel, a legcsekélyebb kivétellel végbement, amint azt Mózes
példázataiban megírta, s amiből egy igaz bölcs és az ábrázolás magyarázatában jártas ember a
tiszta történelmi helyzetet ki tudja olvasni.
3. De milyen volt az emberiség az özönvíz után már néhány száz év múlva, dacára annak, hogy
a felette bölcs Noé törzséből származott?
4. Ábrahám idejében pedig Sodoma és Gomorra a körülöttük levő 10 várossal együtt határtalan
bűnük és gonoszságaik miatt a menyboltozatról hulló kéneső által az emberekkel és állatokkal
együtt annyira elpusztult, hogy még nyomuk sem maradt. E városok helyén most a Holt tengert
találod, melyben mindez óráig semmiféle állat nem tud megélni, s még az ég madarai is elkerülik,
hogy ne kelljen felette átrepülniük.
5. Mózes idejében az elfajult Egyiptomot éveken keresztül sújtotta a 7 csapás, amelyekkel az
emberek és állatok 2/3 része kirostálódott és csak az izraelitákat - akik kezdetben mint József
néhány testvére pár száz évvel előzőleg ínségük miatt oda bevándoroltak és a kegyetlen fáraó
mindenféle elnyomatását és üldöztetését kénytelenek voltak elviselni - mint ennek az országnak
legjobb munkásait vezettük el onnan, ami által az egész ország a legnagyobb szegénységbe, s
egyben a legnagyobb anarchiába süllyedt, ámde lassan és fokozatosan talpra állott, majd ismét
gazdag és hatalmas lett, ami miatt újból szüksége volt arra, hogy háború, éhínség és pestis által
megfenyíttessék. Nézd meg őket ismét, és ugyanolyanoknak találod, mint a többi világi
embereket.
6. Ezekből az igaz tényekből jól meg fogod érteni, hogy a vétkes emberiség rotálása távolról
sincs olyan üdvös hatással, mint ahogy elképzeled, mert egy ember, sőt egy egész emberi
nemzedék lesüllyedése nem annyira az ember grandiózus akaratától függ, mint ahogy azt
elképzeled, hanem sokkal inkább a lélek lanyhasága miatt van, amely lusta arra, hogy az igaz
élethez szükséges élénkséggel és komolysággal haladjon a világosság felismert útjain.
7. És mivel a léleknek a pihenés és a tétlenség oly nagyon tetszik, tehát segítőket és szolgákat
keres magának, akik helyette dolgoznak, vagy legalább segítenek neki, ami által csakhamar
jólétbe kerül, gazdaggá és hatalmassá lesz, s akkor saját javára elkezd uralkodni, törvényeket és
saját előnyére mindenféle rendelkezéseket adni. Lásd, így válik azután olyan lélekké, akinek a
tevékenységhez semmi kedve nincs és ez az oka a népek erkölcsi romlásának, melyek által a
szellemiekből az anyagba kényszerülnek.
8. Ennél fogva a restség vagy a tétlenség iránt fokozódó hajlam mindenkor kezdete volt
mindenféle bűnnek és az emberi léleknek ez a tulajdonsága az a gonosz szellem, amelyet az Írás
sátánnak nevez, s ugyanebben áll az eredendő bűn is, melyben minden ember szenved, és
amelyből senki sem szabadíthatja ki őket, mint egy igaz Messiás, Aki a legnagyobb
tevékenységből teli életek mennyéből jön!
257
9. Mert hogy a föld emberei között létezik egy "eredendő bűn" azt már a földnek minden bölcse
felismerte, de hogy az miben áll és mivel lehet leküzdeni, annak módját nem találták meg és
éppen az lesz a Messiás dolga, hogy tanítással és cselekedetekkel az emberiséget ettől a bűnétől,
melynek gyümölcse a lélek halála - mindörökre megszabadítsa és megváltsa.
10. Ámde ez a megváltás az emberekre nézve csak akkor lesz igazán eredményteljes, hogyha
az erre megmutatott eszközöket pontosan és hűségesen alkalmazni fogja, különben a Messiás
eljövetele után is ugyanolyan gonosz ember fog maradni, mint amilyen eljövetele előtt volt, mert
a mennyekből eljött Messiás senkit sem fog eredendő bűnétől felszabadítani, hanem kizárólag
csak azt, aki az Ő tanításai szerint mindenben pontosan úgy fog élni, amint azt a tanok előírják!
Senki se reméljen valami különös mágikus csodatevékenykedést eredendő bűnének megváltása
érdekében!
11. A Messiás annak bizonyságául ugyan, hogy Ő Az, nagy csodákat fog tenni, de ez senki
lelkének hasznára és javára nem fog válni, legfeljebb az, hogy fel fogja benne ébreszteni a hitet,
és a lelket buzdítani fogja a neki adott tanok szerinti cselekvésre.
12. Ez a Messiás tehát hasonlítani fog egy igen jó és gazdag, vendégszerető házigazdához, aki
nagy lakomát készít és kiküldi szolgáit a községek utcáira, utaira, és barátságosan meghív
mindenkit, hogy részt vegyenek a nagy lakomán. Szegények és gazdagok, kicsinyek és nagyok,
gyengék és erősek, tehetetlenek és hatalmasok egyaránt hallani fogják a hírnök szájából a
meghívást. Akik majd eljönnek, azok megelégíttetnek, de akik nem akarnak eljönni, azokat nem
is fogja kényszeríteni senki arra, hogy eljöjjenek. Hogy eljönnek vagy nem, az a házigazdának
mindegy lesz. A nagy lakomának áldásait csak azok fogják élvezni, akik a meghívást elfogadták.
13. Ez a vendéglátó lakoma lesz éppen a Messiás tanítása. Aki azokat meghallgatja és szerintük
fog cselekedni, az lelkes résztvevője lesz a nagy lakomának és annak áldásait bőségben fogja
élvezni, de aki a tanításokat csak meghallgatja, azonban azokat nem fogja szorgalmas
munkálkodása által tettre váltani, annak számára csak annyi lesz, mint egy megterített asztal, de
hozzá sem nyúl a jó eledelekhez, és akinek számára mindegy lett volna, hogyha mint meghívott
eljön a lakomára, vagy nem! - Nos, ez a Messiás a maga valóságában ilyen lesz, és ilyen marad.
És mit szólsz te egy ilyen Messiáshoz?"
204. FEJEZET
Hiram megerősíti azt a véleményt, hogy az Úr volna szeretet-tanaival a legjobb Messiás. Az

Úr közelebbről megmagyarázza a Messiás fogalmát, mint ember fiát, és mint a
Legmagasságosabb fiát
1. Mondja Hiram: "Nos igen, ugyanez az én véleményem is. Az embereket már kezdettől fogva
a legteljesebb életigazságok szerint tanítani kell, és azután szigorúan a tanok szerint való
cselekvésre ösztönözni, s akkor könnyen megszabadul a legnagyobb eredendő bűntől, amely a
restség nevét viseli, s általa minden más testi és lelki bűn jön létre!
2. És ehhez éppen Te volnál a legmegfelelőbb Messiás, aki semmi kívánnivalót nem nagy maga
után, mivel ezt az eredendő bűnt gyökerétől kezdve egyedül Te ismered a legjobban! De lehet,
hogy talán tévedek ebben, és mégis újból csak azon a véleményen vagyok, hogy egy más Messiás
az embereknek más tanításokat úgysem lesz képes adni, mint Te, Ki minden ember és
teremtmény minden elképzelhető dolgáról és helyzetéről tudomással bírsz, és Akinek a természet
összes erői és a világmindenség minden zónájának szellemei és istenei a leghűségesebben
engedelmeskednek. A mi számunkra - őszintén szólva - már csak Te lehetsz az igaz és valóságos
Messiás, esetleg az a fiatalember, ami pedig a föld többi embereit illeti, mit bánjuk, ha Indiából,
Perzsiából vagy Egyiptomból hozatnak egyet maguknak.
3. Ami pedig a Te tanításodat illeti, amint az a föld testi és lelki embereinek fő vezérszelemét
illeti, úgy vélem, azoknak teljesen belelátok a mélyébe! Az Isten iránt való, azaz Irántad való
szeretet és ezen át a felebarátok iránt való igaz, önzetlen szeretet - amelyben különbséget tenni
nem szabad, hogy valamely embertárs milyen tekintetben érez szükséget, vagy segítséget, az
ennek a tanításnak örök alapköve, amelyeken az élet rendszere nyugodni látszik. Ha az ember
258
ezen az alapon megingathatatlanul meg tud állni és minden erejével aszerint fog tevékenykedni,
akkor egyáltalában nem zárja ki azt, hogy a lehető legrövidebb idő múlva legalább a fő eredendő
bűnétől megszabadul. Jól beszéltem-e vagy nem?"
4. Mondom Én: "Hiszen jól tudtam Én azt, hogy ebben a kérdésben te el fogsz igazodni, mert
egy igazi bölcs a bölcsességét még nélkülöző természeti ember előtt mindig igaz Messiás, azaz
Közvetítő az emberi értelem és az isteni szellemi bölcsesség között, s a tiszta értelem csak a
Messiás által éri el az Isteni Bölcsességhez vezető kaput, amellyel aztán eggyé lesz.
5. Minél bölcsebb ez a Közvetítő, annál nagyobb eredményeket ér el azokkal szemben, akiket
vezet és ha a vezetett lény megingathatatlanul halad a benső szellemi világ útján, akkor ő is
megmarad a világosságban és megszerzi magának az élet világosságát, melyet semmiféle halál
nem követhet, mert a szellemi világosság élete az örök, változhatatlan és soha el nem múló
igazság, melynek a maga valóságában mindörökké meg kell maradnia, mert kettő és ismét kettő
örökkévalóságokon át is négyet fog kitenni!
6. És mint a példaképpen vázolt igazsággal áll a dolog, ugyanígy van a mennyekből jövő isteni
szellemi igazságokkal is! Ezek mindörökre megmaradnak és képezik a tulajdonképpeni igaz
életet, mert élet nélkül nem lennének igazságok, s így egy olyan lélek, amely egyszer belemerült
ezekbe az igazságokba, sohasem süllyedhet többé a halálba, mivel maga is, mint igazság és
világosság, magában rejti az életet és ez a természetes következménye egy igaz közvetítő
munkájának!
7. Ezért neked, kedves Hiram barátom teljesen igazad van, amikor Engem tartasz igaz
Közvetítőnek és Megszabadítónak. De az Írásban az is áll, hogy a megígért Messiás a
Legmagasságosabb Istennek is Fia lesz. Eszerint a föld bukott emberei és a Legmagasságosabb
Isten Szelleme közötti megfelelő nagy Közvetítőül nem szolgálhat csupán egy földi ember fia,
ha az még oly bölcs is! S talán mégis szükség volna arra, hogy teljes isteni természetet és
tulajdonságokat rejtsen Magában és azokat, ahol szükség lenne rá, mindenki által nyíltan
szemléltesse. - És mi volna eben a te véleményed?"
205. FEJEZET
Hiram bizonyságtétele, hogy ő az Úrban miképpen ismerte fel a Legmagasságosabb fiát és

egyben, mint igaz közvetítőt Isten és ember között. Az Úr megelégedése. Reggeli jelenet.
1. Mondja Hiram: "Talán nem ez az eset áll fenn Tenálad? Aki ennyire fel van ruházva, annak
természete is isteni, és aki ezzel bír, az a legmagasságosabb Istennek valóban fia is és Ő legfőbb
örömét is találhatja ilyen fiúban, s ezért egy is lehet Vele.
2. Mert Isten, mint a legtisztább Mindenható Szellem, Aki a legmélyebb bölcsességgel teljes,
csak abban lelheti örömét, ami Hozzá a lehető legnagyobb hasonlatban van, nem pedig a
megelégedett ökrök, borjak és juhok húsának füstjében, de Te teljesen hasonlítasz Hozzá és
szellemben Egy Vagy Vele, sőt olyan vagy, mintha Őmaga volnál! Mi kell tehát még ahhoz,
hogy mint időleges földi ember fia egyben tökéletes Isten Fia is legyen valaki?! És Nálad, Uram
és Mesterem ez az eset egészen félreismerhetetlenül fennáll, ennél fogva csak Te lehetsz a
népeknek egyedüli Közvetítője Istenhez! Teljesen eltekintve attól, hogy Te bennünket ebben az
elrejtett földi zugban úgy kerestél fel, mintha mi volnánk ezen a földön egyedüli emberek, akiket
a legkomolyabban elhívtál arra, hogy a Te Szellemedhez emelj bennünket.
3. Nos, Uram és Mesterem az én véleményem a Messiásra vonatkozólag úgy általánosságban,
mint különösképpen is a Te Személyeddel kapcsolatosan Előtted áll, és Én Acionával együtt
ebben teljesen egyezem.
4. Én születésemtől kezdve mint pogány, a zsidó isteni tanokból csak annyit tudok, amennyit
részint Acionától, részint más zsidóktól hallottam. S leginkább most ebben az időben beszélnek
a zsidók között egy Messiásról, mert a római nyomás nem akar nekik tetszeni, és egyre kevésbé
is fog tetszeni, s ezért érthető az, hogy a Messiást mindenféle nevetséges és csodaszerű alakban
képzelik el maguknak és léptetik fel a világban. Ám a rómaiak miatt még hosszú ideig nem
szükséges a Messiásnak a zsidókhoz eljönnie, mert a rómaiak némely tekintetben maguk is
259
valóságos messiások a zsidók előtt, nevezetesen a szegény zsidóság előtt, akinek római védelem
nélkül a templomosok már régen kiszívták volna az utolsó csepp vérüket.
5. De éppen a túl szemtelen és minden magasabbrendűt, tisztát és igazat mocskos lábakkal
taposó templomzsidók miatt és az általuk elsötétített és elbutított zsidó népek miatt egy Hozzád
hasonló Messiásra a legnagyobb szükségük volna, a szegényeknek pedig valóságos üdvösség
volna a mennyekből! - Beszédemet ezzel befejeztem. Uram és Mesterem most ismét Téged
kérünk, hogy néhány szót juttass nekünk!"
6. Mondom Én: "Nyíltan be kell vallanom, hogy Nekem itt már nem lesz sok mondanivalóm,
mert ti ketten mindent oly helyes szempontból fogtok fel, hogy erre vagy igen keveset, vagy
semmit sem lehet mondani. Valóban ennyi helyes értelmet egész Izraelben nem találtam volna!
Most már megmondom nektek a teljes igazságot, hogy Én valóban Az Vagyok, Akinek ti ketten
felismertetek! És csak most ismertétek meg életetek egyedüli üdvösségét, de ti többen vagytok
ebben a községben, hogyan fogjátok tehát ezt velük elfogadtatni? Hirtelen ezt nem szabad
megtennetek, csak lassan, fokozatosan, mert különben akaratszabadságuk nagy kárt szenvedne,
de most még egyszer az a kérdésem, hogy miképpen fogjátok elkezdeni?"
7. Mondja Aciona: "Ez a dolog persze kissé nehéz lesz, mert a többiek még inkább
cinikusabbak, mint mi. De az idő majd meghozza a tanácsot és a dolog menni fog. Én azon a
véleményen vagyok, hogy a hit kérdésében is az intelligens emberrel, valamivel könnyebb
érintkezni, mint a könnyen hívőkkel, akik bár hamar elfogadnak valamit igaznak, de azután nem
képesek megítélni azt, amit elfogadtak, de ezek az emberek sohasem vásárolnak zsákbamacskát,
hanem az árut világosság mellett minden oldalról megnézik, és ha kedvező véleményt
mondhatnak felőle, akkor a valódi és jó dolgot mindenáron el is fogadják. S így hiszem azt is,
hogy hozzátartozóinkkal és társainkkal is csakhamar könnyen és jól fogunk végezni.
8. De úgy látom, hogy kelet felől virradni kezd és nemsokára az öbölben nagy lesz az élénkség,
mert itt még a napkelte előtt neki kell fogni a halászatnak, ha az ember valamit fogni akar. A
nappali halászat nem érdemli meg a sok munkát és fáradtságot. A szomszédok máris
mozgolódnak és előkészítik halász szerszámaikat. Nekünk, kettőnknek is rá kell szánnunk
magunkat, hogy friss reggelit készíthessünk. S mivel egész éjszakán át lelkünk számára annyi
üdvösségteljes dolgot nyertünk Tőled, tehát első kötelességünk arról gondoskodnunk, hogy
rendkívüli ellátást találjatok itt, de nem a ti csodálatos bőkezűségetek által, hanem a mi fokozott
munkálkodásunkkal.
9. Mondom Én: "Hagyjátok csak ezt, hogy halatok bőségben lesz, erről majd gondoskodás
történik, de ha már valamit tenni akartok, akkor először gyűjtsétek össze ezeket a szétszórt
lándzsákat, nyilakat, kardokat és láncokat, s vegyétek azokat őrizetbe, azután takarítsátok ki a
hajót és tegyétek el annak kincseit, mert később a hajót nagyobb halászatnál jól használhatjátok.
A két halászt pedig, akik itt várakoznak, hozzátok most ide, hogy Tőlem megkapják az utasítást,
hogy ezen túl miképpen viselkedjenek."
206. FEJEZET
Aciona és Hiram övéiknél. Az Úr a két árulónak megadja az utasításokat. Előkészület a

reggelihez. Aciona és Hiram kíváncsi szomszédaiknál
1. Ezután Hiram és Aciona bementek a kunyhóba és a két halászt az Úr elé vezették, azután
felkeltették hozzátartozóikat a szomszédos kunyhókban, és a megadott munkához fogtak.
Feleségük és gyermekeik nem tudtak eléggé álmélkodni a gazdag ajándék fölött és telve voltak
gondolatokkal és kérdésekkel. De Aciona és Hiram így szóltak hozzájuk: "Most hamar neki a
munkának, a magyarázatra még ráérünk." Azután megindult a hajó kihordása, amit rövidesen el
is végeztek, s több halászeszközt vittek a hajóba, Acionának és Hiramnak pedig már
meglehetősen nagy gyermekei nekikészültek a halászásnak, s rövid idő alatt annyi gyönyörű és
nemes halat fogtak, hogy a vízben bekerített tartályaik csaknem színig megteltek.
2. Én pedig ez alatt a két áruló halásznak véleményemet a legbehatóbb módon annyira lelkére
kötöttem, hogy a legkomolyabban be is vésték szívükbe, hogy egész életükben a világ minden
260
kincséért soha még a legkisebb árulást sem fogják elkövetni. Ezután odaadtam nekik Acionának
egy régi, de jól használható halászcsónakját és megparancsoltam, hogy elmenjenek innen és
senkinek el ne mondják, hogy honnan jöttek és hol maradt a nagy hajó, mert azok, akiké volt,
már nincsenek, és akik most bírják mindazzal, ami benne volt, a parti jog értelmében saját
tulajdonukul használják. Erre mind a ketten elköszöntek, és szentül megfogadták, hogy egész
életükön keresztül mindent meg fognak tartani, azután csónakba szálltak és tovasiettek. Ámde
több órára volt szükségük, míg elérték otthonukat, ahol igen rosszul fogadták őket, mert pénz
nélkül mentek haza, mivel mind a kettőnek igen szigorú felesége volt, egész héten át
szorgalmasan kellett halászniuk, hogy a mulasztottakat pótolják. Igaz, hogy valósággal
megostromolták őket ilyen kérdésekkel: Hol voltatok és mit csináltatok? - de ők hallgattak, mint
a halak a vízben és senki kérdésére nem adtak választ.
3. Hiram és Aciona pedig amikor már mindent elrendeztek, visszajöttek Hozzám, és teljes
szívükből hálát adtak a nagy és gazdag hajózsákmányért, és a reggeli felől kérdezősködtek. Én
pedig így szóltam hozzájuk: "Azokat a friss halakat hozzátok ide, amiket ma reggel fogtatok,
azután kenyeret és kevés bort. De annyit készítsetek, hogy a reggelin a szomszédaitok is részt
vehessenek, amihez hívjátok meg őket. A reggelinél több és igen fontos dolgot fogunk még
megtárgyalni. Én majd szomszédaitok oktatásának bevezetéséhez jó utasításokat fogok adni, ami
munkátokat nagyon meg fogja könnyíteni. Most pedig menjetek és rendezzétek dolgaitokat. Én
pedig tanítványaimmal egy óráig pihenni fogok."
4. Ekkor mind a ketten rendelkezéseket tettek a konyhában és azután ők maguk mentek el a
halászokhoz, akiknek egy része még mindig a halászással foglalkozott és meghívta őket a
reggelihez. A szomszédok nagyon elcsodálkoztak, egyben pedig örültek a meghívásnak, azután
csodálkozással beszélték el gazdag halfogásukat, amely őket egy hónapra minden munkától
felmentette, s így időt nyernek arra, hogy lakásaikat kissé kijavítsák.
5. Aciona pedig így szólt: "Ez annál könnyebben fog menni, mert mi ezen az éjszakán, mialatt
ti jól aludtatok, egész sereg építkezéshez szükséges szerszámot zsákmányoltunk." Ekkor azt
kérdik a szomszédok, hogy ezen az éjszakán mi történhetett, mert mintha kunyhóikban,
álmukban is hallottak volna erős üvöltést és kiáltozást, s úgy tűnt fel nekik, hogy egész éjjel olyan
félnappali világosság lett volna. Egynéhányan ki is jöttek kunyhóikból, hogy megnézzék mi
történt, de a kilátást elfogó kis dombtól és halomtól, amely a kunyhók között fekszik, nem
vehették ki, hogy mi volt az, s így megnyugodtak és egyesek csak kunyhóik, asszonyaik és
gyermekeik fölött őrködtek, és megszokott cinikus nyugalommal azt gondolták magukban: Majd
a következő nap meghozza a szükséges magyarázatot.
6. Erre mondja Hiram: "Óh igen, az meg is hozza! Óh testvérek, ez egy olyan éjszaka volt,
amilyet még soha meg nem értünk és valószínűleg nem is fogunk megérni, de most már ne
beszéljünk róla, a reggelinél Aciona asztalai mellett majd sok minden világos lesz előttetek. Most
azonban szedjétek össze magatokat, mert a reggeli nem várat magára sokáig.
7. Erre kérdi az egyik: "De úgy láttuk, hogy tegnap idegenek, talán zsidók és görögök jöttek
hajón Acionához, miféle emberek ezek? Itt vannak még vagy már elmentek? Talán ezek az
emberek csináltak az éjjel olyan nagy lármát?" Mondja Hiram: "Hagyjátok ezt! Ezek a bizonyos
idegenek igen sokoldalú boldogságunkat jelentik, a legnemesebb és a legtökéletesebb emberek,
s még ma és valószínűleg néhány napig nálunk maradnak, és velünk együtt lesznek a reggelinél.
Ők rendkívül bölcsek és akaratuk csodahatalmú, szóval ők azok - amit egyébként igaz értelemben
a legtökéletesebb istenekről állítanánk - azaz hogy igen bölcsek és a természet törvényei az ő
akaratuk hatalma előtt feltétlenül meg kell, hogy hajoljanak. Ez az idegenek rövid leírása, tehát
nem kell félnetek tőlük, mert egyébként igen jó és kedélyes emberek, akik mindenkivel csak jót
tesznek - de rosszat soha! Most pedig igyekezzetek, hogy mielőbb elkészüljetek!"
207. FEJEZET
A szomszéd halászok előzetes megmunkálása Aciona és Hiram által. Aciona kíváncsi

felesége. A szent társaság szunnyadó állapotban
261
1. Amikor a szomszédok ezeket Hiramtól meghallották, összeszedték magukat, s Acionával és

Hirammal átjöttek Hozzánk. Amidőn Aciona kunyhója előtt Bennünket még alvó állapotban
megláttak, közülük az egyik így szólt: "Óh, hiszen ezek még alszanak, akkor mi még
hazamehetünk és megmondhatjuk hozzátartozóinknak, hogy egész nap mit csináljanak." Mondja
Aciona: "Óh, hagyjátok azt, azok tudni fogják otthon, hogy mit tegyenek, mert a mi idegeneink
gondoskodni fognak éppen úgy, mint tegnap este gondoskodtak, hogy mindenütt tűz legyen, a
halak megfőzésekor és hogy minden házban elégséges só legyen." - "Micsoda - mondja az egyik
szomszéd,-ezt az idegenek tették volna? Óh, akkor ezek egészen rendkívüli "mágusok" lehetnek!
Bizonyára ezek valahol ínségünk közepette utazásaink alatt ismertek meg bennünket és most
talán Cazarea-Filippiben a rómaiaknál kérdezősködtek felőlünk, s azért jöttek, hogy
meglátogassanak, és hogy egy kissé segítsenek rajtunk."
2. Mondja Aciona: "Habár ők jól ismerik egész életünket és létünket, de utazásaink alatt
személyesen sohasem láttak minket vagy látogattak meg bennünket, s minden egyebek inkább,
mint mágusok. Eleinte én is azoknak tartottam őket, de hogy mik ők, különösen mesterük, azt e
nap folyamán bőséges alkalmatok lesz megtudni. Röviden, különösképpen mesterük olyan,
amilyen még soha nem létezett, amióta emberek élnek és gondolkoznak ezen a földön, és tetteiket
feljegyezték a nagy világesemények vastábláira. Egyelőre elég ennyi, hogy gondolkozzatok
felettük! Most pedig megnézem, hogy a kunyhóban mennyire vannak a reggelivel."
3. Aciona ekkor kunyhójába ment és háza népét ott a legnagyobb munkában találta főzéssel,
előkészítéssel, ide-oda szaladgálással, a tűzhelyen égett a tűz és rost, nyárs, fazék és lábas tömve
volt halakkal, melyeknek szálkáit keleti módra kihúzták, illatos fűszerekben sem volt hiány,
amikkel a halakat ízesítették. Aciona megvizsgálta az éléskamrát, hogy mi van a kívánt
kenyérrel, s minden teli volt, több nagy korsó és más drága edény - a hajó zsákmánya - tele a
legjobb borral és Aciona elragadtatással kiáltotta: "Egyedül a Tied minden dicséret és dicsőség,
óh Uram, mert mindez egyedül a Te Jóságod és Hatalmad!"
4. Ezt meghallotta a felesége és megkérdezte, hogy milyen úrról beszél, mert mind ez ideig úgy
tudta, hogy ők egészen szabad, úr nélkül élő és gazdátlan emberek. Aciona pedig így válaszolt:
"Te asszony vagy, tehát buta és nem értesz egyébhez, mint a halak jó elkészítéséhez! Ki volt az,
aki bennünket mindennel így ellátott?! Lásd ezt tette Az, a mi Urunk és legnagyobb Jótevőnk!
És most ne kérdezz tovább, hanem végezd a dolgodat!" Erre az asszony úgy elhallgatott, mint
egy egérke, mert tudta jól, hogy férjével ilyen alkalmakkor nem sokat lehet beszélni, és még
kevésbé valamire menni. De ez a szó: "Úr" - nem ment ki az eszéből és magában igen sokat
gondolkozott felette.
5. Aciona pedig visszatért szomszédaihoz, akiknek legnagyobb része ez alatt már a zöld gyepen
táborozott. Hiram megkérdezte, hogy a reggeli hamar kész lesz-e, és hogy az alvókkal nem
kellene valami olyat csinálni, hogy felébrednének, és a reggelihez készülődnének? Mondja erre
Aciona: "Én úgy vélem, hogy erre ezekkel az emberekkel szemben nincsen szükség, mert
mindenek fölött őrködő szellemük bizonyára soha nem alszik és mindenről, ami itt történik,
tudomásuk van, s így bizonyára az sem fogja figyelmüket kikerülni, hogy a reggeli már
elkészült." Mondja Hiram: "Igen, igen igazad van, ők alvás közben éberebbek, mint mi, amikor
nappal még oly éberek vagyunk is! Várjuk meg tehát, amíg felébrednek, mert időnk elég van."
208. FEJEZET
A beszélgetés folytatása Aciona, Hiram és a szomszéd között. A filozófiailag iskolázott öreg

görög szomszéd okoskodása. Az Úr csodálatos mosakodása borral.
1. Mondja egy másik szomszéd: "Azt hiszed Hiram, hogy ezek itt álmukban mindazt látják és
hallják, ami itt körülöttük történik?" Mondja Hiram: "Nemcsak azt, ami itt van és történik, hanem
mindazt, ami az egész világban, sőt az egész végtelenségben van és történik, ami
örökkévalóságok óta történt és örökkévalóságok után történni fog!" Mondja a szomszéd: "Hiram
barátom, nem kapott a te agyad napszúrást? Szavaid oly rendkívül zavarosak, hogy komolyan
aggódni kezdünk érted. Ki képes a halandó emberek közül magának fogalmat alkotni az Úr
262
végtelenségéről és ki az idők áradatának örök tartalmáról? Ezek az emberek ép oly kevésbé, mint
mi és álmukban már a legkevésbé! Lehetnek ők bölcsek és akaratuk hatalmas, de az űr
végtelenségének, az örök időnek, az erőknek, a világosságnak és az élet lényegének teljes
ismeretét nem fogja fel ennek a földnek korlátolt bölcse, így tehát ezek az idegenek sem!
2. De hogy valóban létezik-e valahol egy olyan isteni Lény, Aki megismerésében ezekkel a
fogalmakkal teljesen tisztában van, az igen nagy kérdés, amit eddig még halandó bölcs nem
magyarázott meg úgy, hogy azt más ember is megértette volna, és legalább azt mondhatná: Most
legalább fogalmam van róla! Bizony, kedves Hiram, ezekről a fogalmakról Athénben a főiskolán,
melyet én is látogattam, sokat beszéltek, de a legcsekélyebb kielégítő eredmény nélkül, és mi lett
a sok vitatkozás vége? - A legnagyobb bölcsnek az a legnagyobb győzelme, ha belátja, hogy
semmit sem tud és maga, mint a legbölcsebb annak a templomnak még a legalsóbb fokára sem
állhat, amelyben a bölcsesség nagy istennője kincseit erős zárak alatt tartja. Kedves barátom,
velem ebben a kérdésen nagyon nehéz beszélni, de most hagyjuk el, mert az idegenek már
mozgolódni kezdenek, és ébredésükkel ne találjanak bennünket a lehetetlenség fogalmának
tárgyalásánál."
3. Mondja Hiram: "Te bár sziklaszilárd vén görög vagy és úgy véled, hogy agyam a napon kárt
szenvedett, de most az egyszer nagyon tévedsz. Két óra múlva remélem, hogy te is másképpen
fogsz beszélni és bírálni! Mert ami ezek mögött az emberek mögött rejlik, arról csak akkor fogsz
valamivel jobb fogalmat szerezni, ha egy ideig magad érintkezel velük. Én sem vagyok
szélkakas, és meg kevésbé a mi elöljárónk Aciona, mi ketten ugyan már egészen más emberekké
lettünk, s az egész Diogenest tengerbe hajítottuk! S ugyanígy lesz ez veled és a többiekkel is. De
már felemelkedett a Mester és tanítványai, jó lesz tehát Őt azonnal megkérdezni, hogy kívánja-e
már a reggelit?"
4. Mondom Én: "Várjatok még, amíg a nap feltűnik a láthatáron, akkor hordjátok fel a reggelit."
Ekkor a tanítványok is ébredezni kezdtek és felemelkedtek a gyepről és a padokról. Egyesek
azonnal a tengerhez siettek és megmosakodtak. Én azonban ezt nem tettem még, amikor Aciona
Hozzám sietett és azt kérdezte, hogy szükségem volna-e mosdóvízre? Én pedig így szóltam
hozzá: "Barátom, Belőlem fakadt minden víz, miképpen vegyek belőle, hogy mosakodjam vele,
de hogy senki meg ne botránkozzék, hozz Nekem egy korsó forrásvizet!"
5. Aciona erre elsietett és keresett üres korsót, de nem talált, mert minden korsó és más edény
színültig volt a legjobb borral. Zavartan jött ismét vissza és így szólt: "Uram, bocsáss meg, de
egyetlen edény sincs a kunyhóban, amely nem volna tele borral." Mondom Én: "Akkor hozz egy
borral telt edényt, és Én most az egyszer borral fogok mosakodni!" Gyorsan itt volt Aciona egy
edény borral és Én megmosdottam vele, a bornak kitűnő illata azonban elhatolt a vendégek orráig
és egyesek így szóltak: "Ez igazán nagyszerű, így csak a romai patríciusok élnek, mert azt eddig
még sohasem hallottuk, hogy valaki ilyen kitűnő borban megmosdott volna, habár illatos
olajokban és vizekben ez már meg is történt." De amikor Acionának az edényt ismét visszaadtam,
az éppen olyan teli volt, mint azelőtt, jóllehet a mosakodáskor az volt a látszat, mintha abból
minden cseppet elhasználtam volna. Aciona ezt mindjárt megmutatta szomszédainak és ezek
csodálkozásukban rögtön elnémultak.
209. FEJEZET
Epifan, a kritikus szomszéd és Hiram megtárgyalják ezt a borcsodát. A jó hatású reggeli.

Az Úr Epifanhoz kérdést intéz a végtelenség, az örökkévalóság, tér, idő, erő, világosság és
az élet felől. A filozófus zavarban, világosságot kér az Úrtól.
1. A társaság egyik tagja, aki az imént Hirammal a végtelenség, örökkévalóság, stb. fogalmáról
cserélgette az eszmét, és akinek neve Epifan volt, így szólt Hiramhoz: "Ez egy jól sikerült perzsa
mutatvány volt, csak egyet nem értek meg, hogy honnan vette Aciona ezt a kitűnő bort és azt a
drága edényt?"
2. Mondja Hiram: "Kedves Epifan barátom, én mondom azt neked, hogy ez mind Annak az
Egynek akaratcsodája, Aki a borral megmosakodott. Nem hallottad, hogy milyen választ adott Ő
263
Acionának, amikor azt kérdezte Tőle, hogy szüksége volna-e vízre?" Mondja Epifan: "Igen, én
jól hallottam azt, de annak is igen indi-perzsa mágus-karaktere volt, mert ezek jól értenek ahhoz,
hogy mint a tűz, a víz majd ilyen, majd olyan dolgok teremtőjeként nagy frázisok közepette
tüntessék fel magukat a laikusok előtt, és olyan nimbusszal haladjanak el előttük, amilyet még
maga Zeusz se engedhetne meg magának, ha egyáltalában létezne, s erre a földre lépne. Hiszen
magad is láthattad Memphisben, hogy az ottani mágusok micsoda félelmet keltő fenséges
pátosszal végezték előadásaikat, úgy hogy végül még a mi agyunknak is legalább 3/4 részét
elbutították, és már mi is csaknem imádni kezdtük őket. Ha valaki rendkívüli dolgokhoz ért, az
egészen tiszta lelkiismerettel beszélhet nagyokat magáról, és ez az eset nem kevésbé fog Ennél
is fennállani. Ami ebben a dologban feltűnő, az - amint már megjegyeztem - a bor, honnan
szerezte Aciona ezt a bort?
3. Mondja Hiram: "Én ezt már éppen meg akartam mondani, de te szavamba vágtál. Lásd,
éppen Az, Aki Acionának ezt mondotta - „Az ég és föld minden vize Belőlem van, miképpen
szolgáljon az saját mosakodásomra?” - volt Az, Ki ezt a bort a vízből csupán saját akaratából
megteremtette, sőt a levegőből is, mert az edényt előzőleg teljesen kiürítette. És most mit szólsz
ehhez?"
4. Mondja Epifan: "ha ez így lenne, akkor tényleg több volna a soknál! Léteznek ugyan olyan
indo-mágusok, akiknek akaratában és tekintetében olyan rendkívüli erő van, hogy a legvadabb
állatokat is pillanatok alatt úgy meg tudják bűvölni, hogy azok valósággal élettelenül állnak meg
egy helyben és a mágus mindent megtehet velük, amit akar, sőt azt mondják, hogy a szeleknek,
felhőknek és villámoknak is tud hatásosan parancsolni. Tehát ilyesmi már létezett. De hogy
valaki vízből, levegőből a legjobb bort elő tudja állítani, arra még nem tudok esetet, annyit már
hallottunk, hogy a régi mágusok a vizet vérré és az esőt csupa békává és kígyóvá tudták
változtatni, természetesen ehhez is igen erős hit kell, mert ilyet mi sem láttunk még soha. De ezt
az esetet már mi is láttuk, s így gondolhatjuk: Hogyha ez lehetséges, akkor az is lehetséges
lehetett, de most már ne bírálgassunk tovább, mert Aciona jön a reggelivel és érezzük, hogy
éhesek is vagyunk, tehát a tárgyalásokat hagyjuk későbbre.
5. Ekkor mindenkit a reggelihez hívtak, mindnyájan körülülték a megszélesített asztalokat és
felszólításomra mindenki serényen nekilátott az evésnek. A halak csakhamar elfogytak és azután
kenyeret, és bort hordtak fel. A laikus szomszédok csak akkor élénkültek fel igazán, amikor a
jóízű kenyeret és a kitűnő bort megkóstolták, Epifan pedig kutató tekintettel így szólt: "Most már
magam is hinni kezdem, hogy a dolog itt nem természetes és közönséges mágiával megy végbe,
ilyesmi ugyanis az én széleskörű tudásom mellett emberek között még sohasem fordult elő. Óh,
a bor végtelenül jó!"
6. Mondom Én: "Éppen jó, hogy a "végtelen" szóval kezdted, mert az imént Hiramnak azt
mondottad, hogy a napszúrás megártott az agyvelejének, mert arról kezdett veled beszélni, hogy
az Én akarathatalmam tér szerint az egész végtelenséget és idő szerint az egész örökkévalóságot
át tudja hatni, s hogy Bennem minden erő, világosság és minden élet hogyan egyesül és hogy
mindaz, ami a végtelen űrt szellemileg és természetszerűen betölti - csak Belőlem áradt. Mit
gondoltál magadban mindezekről? Mit értesz te a végtelenség, az örökkévalóság, tér és idő, erő,
világosság és élet fogalma alatt?
7. Mert tudod kedves barátom, ha az ember valakinek azt mondja, hogy agyvelejének a
napszúrás megártott, amikor az ilyen nagy és sokatmondó fogalmakkal egy rendkívüli emberre
vonatkoztatva foglalkozik, akkor neked ezekről jobb fogalmaid kell, hogy legyenek, mert csak
akkor mondhatja az ember szomszédjának, hogy meg van zavarodva, ha azzal a bizonyos
dologgal tisztában van. Közöld Velem, tehát, mit tartasz a fent említett fogalmakról?"
8. Epifan kérdésemre kissé zavarba jön, de csakhamar megembereli magát és így szól: "Jó
Mester, erről valakinek világos szavakat adni halandó embernek a legnagyobb lehetetlenség
volna, mert ebben az esetben szóról-szóra azt mondhatjuk, hogy az ember nem adhatja azt
másnak, amivel maga sem bír. Hogyan képes tehát a korlátolt kicsiny ember a végtelen űrt valaha
felfogni? Ő a gondolat sebességével bármennyire is át akar hatni az örök űr mélységeinek minden
rétegén, de az űr korlátlan összességével szemben mégis csak ugyanazon ponton marad, amely
az örök végtelen űrnek összességével szemben egyenlő a semmivel, s ugyanígy az ember az időt
264
sem képes sem előre, sem visszafelé soha megmérni, mert keletkezésében, létében és
elmúlásában éppen olyan határolt, mint a térben. Hogy az ember a korlátolt tér és a megmért és
határolt időről valamit beszélni tud, az már a régi tapasztalat dolga, mert a korlátolt a hozzá
hasonlót meg tudja érteni, de az, ami egyáltalában nem hasonlít hozzá - soha! És csaknem
ugyanígy áll a dolog az erő, a világosság és az élet fogalmának megértéséről is, mert erről világos,
kimerítő és érthető definíciót adni eddig még egy bölcs sem tudott, s így én sem, annál is inkább,
mert minden egyéb vagyok, mint bölcs. Te Jó Mester kérdeztél engem és én feleltem, de ha
ezekről a fogalmakról teljesen kielégítő megoldást tudsz adni, ezért mi igen hálásak leszünk!"
210. FEJEZET
Az Úr megmagyarázza ezeket a legfontosabb szellemi főkérdéseket.

Példa a búzaszemről. Az ember, aki csak változik, de el nem múlik
1. Mondom Én: "Jól van, majd megkísérlem, tehát figyeljetek jól ide! Állításod oda irányul,
hogy az önmagában korlátozott a korlátlant soha nem képes megérteni és Én mégis azt mondom
neked, hogy minden ember éppúgy, mint az őt környező tér, végtelenséget és örökkévalóságot
rejt magában, mégpedig a materiális testének minden egyes idegszálában, s még inkább a
lelkében, de különösen szellemében.
2. Képzeld el tested minden még oly kicsiny alkatrészének végtelenségbe menő
szétoszthatóságát! Hol van ennek vége? Azután gondolj az emberek, állatok és növények
végtelen nemzőképességére, hol szűnik meg az?
3. Vajon felfedezted-e már annak határvonalát, ameddig egy felébresztett lélek gondolataival
fel tud emelkedni? És ha már a lélek gondolatvilága végtelen, mit beszélhetünk akkor a benne
lévő örök Isteni Szellemről, Aki Önmagában az Erő, a Világosság, és az Élet?!
4. Én mondom azt neked: Ez a szellem az, amely az emberben mindent teremt és rendez, a
lélek csak egy szubsztanciális test éppen úgy, mint a húsból lévő test, amely a lélek burokja
mindaddig, amíg a lélek a testben szilárdságát eléri, és ha ez bekövetkezik, akkor a lélek
mindegyre inkább áthajlik szellemébe, tehát a tulajdonképpeni életbe, amely magában véve az
erő, a legtisztább világosság és önmagából megteremti a tért, a formákat, az időt, az időben levő
formák időtartamát, élteti azokat, önállóvá teszi, s amiképpen áradnak az igaz élet
végtelenségéből és az örökkévalóságokból, ugyanígy értik meg ezen keresztül a végtelent, és az
idők idején keresztül az örökkévalóságok örökkévalóságát.
5. Tehát senki sem mondhatja és állíthatja, hogy az ember korlátolt lény, mert a legkisebb
részeiben is végtelenség és örökkévalóság van jelen, ennél fogva mindazt, ami végtelen és
örökkévaló meg tudja érteni, és fel tudja fogni (1. Kor. 2,10)
6. Aki úgy véli, hogy csak igen korlátozott ideig él - az nagyon téved! Az emberben semmi
sem mulandó, ha materiális teste szerint szükségszerűen bár mulandó is, mint a földön minden
anyag mulandó, mert egyedüli rendeltetése a tiszta élet hatalma által az, hogy maga is tiszta és
változatlan életbe menjen át.
7. Tehát, ha az anyag - az emberi test - igen sokféle része változandó is, azért nem szűnnek
meg létezni, hanem tovább is fennállanak, csak szellemültebb, így nemesebb fajban és formában.
Vagy közületek, ki mondhatja azt, hogy ő, mint gyermek meghalt már, mert most agg, s
férfikorában első gyermeki formájából már semmit sem tartott meg magában?
8. Itt van példaképpen előttetek egy búzaszem. Vessétek ezt a földbe és ott el fog rothadni, s
abban a mivoltában, amelyben most van, kétségtelenül el fog múlni, de feloszlásából ti egy szárat
láttok nőni, melynek legtetején egy kalász fejlődik, ellátva 100 szemmel. Ki látja közületek ebben
a magban azt az erőt - de amelynek mégis benne kell lennie - mert különben ebből az egy magból
nem eredhetett volna egy kalász a maga neméből való 100 maggal?
9. Mondjuk azonban, hogy most 100 ilyen magunk van, melyeket a földbe teszünk. Ezekből
már 100 kalászt egyenként 100 maggal, tehát összesen 10.000 magot kapunk. A 100 szárnak és
kalásznak már abban az egy magban is szellemileg jelen kellett lennie, valamint benne
foglaltatott a magban az is, hogy Isten kezéből elsőnek hullott e föld termékeny barázdáiba, mert
265
különben továbbtermesztésére sohasem lehetett volna gondolni. Itt van előttetek egy újabb
bizonyíték, hogy a végtelenség és örökkévalóság ilyen kicsiny magban is jelen van.
10. Ti most azt vélitek, és mondjátok magatokban: Igen, ez így van egy maggal, amely mint
mag újból a földbe vettetik, de mi történik azzal, amelyet lisztté őrölnek és azután, mint kenyeret
megesznek az emberek, vagy gyakran az állatok is? Én pedig azt mondom nektek: Ez még jobban
jár, mert ez által tökéletesebb életbe megy át, miután, mint egy magasabbrendű életnek kiegészítő
része, de sokkal inkább önmagában megszámlálhatatlan eszmékké és élő fogalomformákká
sokszorosul és csak az anyagi szalma, szemét és trágya válik ki belőle, amikor a földnek
nemesebb termő humuszává válik, amelyből a különféle magvak szellemcsirája fejlődik, amely
a halhatatlanságot magához vonzza. És ami a növények szalmájával és trágyájával történik,
ugyanaz, de sokkal nemesebb módon történik az ember földi testével.
11. Így tehát semmi mulandót és korlátozottat nem találtok az emberen, hanem csupán egy
szellemi célpontig változandót, ennél fogva nagyon lehetséges, hogy az ember a végtelent, az
örökkévalót, időt, teret, erőt, világosságot és az életet nagyon jól megérti, mivel mindezt
önmagában is hordozza. De természetesen minden a tanításon múlik, amely a léleknek
szövétneke, mert ha ezek hiányosak, amely eset a legtöbb embernél fennáll, akkor hiányos
minden és az ember lelke ilyen szellemi világosság nélkül sokkal kevésbé látja azt, ami benne
van, mint a vak az éjszakában azt, ami körülötte van, és ami felé közeledik. - És most mond, de
éppen te Epifan, hogy nézetemet miképpen értetted meg és fogadtad be, s csak az után fogom
megmondani, hogy Én Szellememmel a végtelen űrt és örökkévalóságot miképpen hatom át.
Beszélj tehát szabadon, félelem nélkül!"
211. FEJEZET
Epifan az Úrban felismer egy természettudóst és antropológust (embertan), filozófiai

kételyei. Felsorakoztatja Platónt, Szókratészt, Diogenest, Epikureust, a misztikusokat,
Arisztotelészt és az esseusokat
1. Mondja Epifan: "Jó Mester! E tanításaid úgy érintenek engem, mint a villámok az éjszakát.
Az út és a környék pillanatokra megvilágosodik, de ha az ember tovább akar menni, azt veszi
észre, hogy most már igazán nem lát semmit! Valami kicsi dereng bennem mégis, és szavaidból
kiveszem, hogy alapos természettudós vagy és nagy antropológus, nézeteid alapján az ember
minden esetre magában rejti a végtelenséget, s így az örökkévalóságot is, de hogy az ember a
legjobb tanítások mellett is fel tudja fogni a végtelenséget, örökkévalóságot, lényegi erőt,
világosságot és az életet - az más kérdés! Habár nem akarok annak teljes lehetetlenségéről
beszélni, hogy egy nagyon éber emberi szellemnek ez elérhetetlen volna, mert az emberek
képessége különböző, mivel az egyik valamit igen könnyen megért, s ugyanaz egy másik előtt
éveken át való hosszas fáradozása, gondolkozás és szemlélés dacára elrejtve marad. De hogy
nem könnyű dolog ezekben a fogalmakban eligazodni, azt mindenki be fogja látni, aki csak egy
kissé is megfordult e földön a közönséges emberi élet régi korlátai között.
2. Az ember sok mindent meg tud érteni, és időnként sokat meg is tud tanulni, de hogy olyan
fogalmakkal szemben, melyeknek teljes magyarázatához örökkévalóságok kellenek, tiszta
világosságot szerezzen, azt mégis kétségbe vonom! Az ember megtanulja az egyiket a másik után
és erre, bizonyos időre van szüksége, ha sokat tanul, ahhoz sok időt is fog elhasználni, és ha
végtelenül sokat tanul, ehhez végtelenül sok időre is lesz szüksége. Ámde az emberi élet csak
rövid, s így a végtelen sok tanulással tudjuk már, hogy mire fog menni.
3. Te az imént beszéltél az Ősisteni Szellemről, aminek szerinted a lélekben kellene lennie
éppúgy, mint a léleknek a testben, és hogy ez a szellem, mint az ember teremtője a
végtelenségben és örökkévalóságban az ilyen fogalmakkal teljesen azonos, ezekben egészen
otthon is van és világosságával, s örökéletével mindenen képes áthatolni. Ez nagyon jól és
bölcsen, de egyben nagyon misztikusan is hangzik és olyasvalami, amely még minden időben
minden teozófusnak, bölcsnek, papnak és mágusnak kedvenc témája volt, de aminek egyébként
semmi köze ehhez a dologhoz, de hol és mi módon tud az ember szellemébe lépni, hogy azáltal,
266
mint tökéletes Isten szellemi emberré váljék, világot lásson, megértsen és ősakaratának
hatalmával az egész természetnek urává, és mesterévé legyen. Ez, kedves Mesterem, egészen
más kérdés!
4. Aki ezt nekem tisztán, de egyben az életben használható módon tudja megmagyarázni, azt
én igen nagyra fogom becsülni. De úgynevezett szóvirágokkal és frázisokkal nálam nem ér célt
senki, mert azokból ember jót és igazat még sohasem tanult és az egész emberiség éppen ezért
sohasem jutott előbbre és magasabbra, hanem spirituális intelligenciájában egyre jobban
lesüllyedt. Azért tehát mindenki, aki embertársait valami magasabbrendű dologra akarja tanítani,
beszéljen érthetően, mert különben jobban teszi, ha hallgat.
5. Aki mágus és csodálatos dolgokat tud létrehozni, az gyakorolja azt a laikus emberek
szórakoztatására és megteheti még oly titokzatosságok között is, mert megfelelő helyen teszi, és
nem árt vele senkinek. De ha a mágus művészetének tanítványokat akar szerezni, akik idővel
ugyanazt megtegyék, amit ő tesz, akkor tegyen félre minden titokzatosságot, mert annak helyébe
a legtisztább és leplezetlen igazság kell, hogy lépjen.
6. Miért volt Platónnak és Szókratésznek olyan kevés gyakorlati követője? Mivel ők
misztikusak voltak és bizonyára maguk sem értették saját magukat, s így annál kevésbé értették
meg magukat másokkal. Diogenes és Epikureus tisztán és világosan beszélt saját értelme szerint
és éppen ezért egész sereg gyakorlati tanítványt találtak éspedig olyan tanok számára, melyek az
embereknek itt, ezen a földön semmi kellemességet nem biztosítanak és az embert testi halála
után teljesen megszüntetik. Epikureus gazdag volt és ajánlotta is mindenkinek az időleges jólétet,
mivel a halál után úgyis minden megszűnik. Diogenes tanaival általánosságban hasznos akart
lenni, mert belátta, hogy Epikureus tanai csak a gazdagokat tudják boldogítani, de a szegényeket
még boldogtalanabbakká teszik. Ő tehát az emberi szükségletek lehető legnagyobb nélkülözését
és korlátozását tanította és követőinek száma még sokkal nagyobb volt, mert az ő világosan
ábrázolt alapelveiben minden ember jobban eligazodott.
7. Arisztotelest nagyon megcsodálták velős és erőteljes beszédmodora miatt, aki filozófus volt,
de tanítványai sohasem szaporodtak el nagyon és az a kevés tanítványa is folytonosan kutatott és
következtetett, s az ő lehetőség teóriáik már a nevetségességbe mentek át, mert ami előttük
logikusan lehetségesnek látszott, az bizonyos körülmények között fizikai lehetetlenség volt.
Valóban ezek mágusok számára igen használható tanok, az esseusok is már régóta nagyon jól
érzik magukat e tanítások mellett, habár ők saját hatáskörükben részint Epikureus követői, részint
cinikusok. De hol rejlik az élet nagy igazsága? Hiszen az élet lefolyásával olyan pillanatokat
teremt, melyek láttán az ember feltehetné azt a kérdést: Mindez komolyan csak a kínosan
uralkodó véletlen hangulatának játéka legyen? Az ok, mint létrehozó és rendező princípium
butább legyen, mint művei vagy egy tökéletesen vak erő képes öntudatos és éretten gondolkodó
lényeket formálni?
8. A misztikusok egy mindenható bölcs Istent állítanak fel és milliók kérdése: Hol van Ő és
milyen a kinézése?! - válasz nélkül marad. Tehát ezekre a kérdésekre sehol sincs megfelelő
válasz! És miért? Ámde az emberek - jobban mondva a papok - csakhamar a költészettel
segítenek magukon, és egyszer csak nyüzsög a föld a nagy és kis istenektől, s a gondolkozni lusta
emberek hisznek is bennük és egy ilyen hit majdnem dupla halál az embernek, mert fizikailag és
erkölcsileg restté, lustává, tétlenné, tehát halottá teszi.
9. De aki igazán bölcs, az lépjen ki az igazság magvával a napvilágra és mutassa meg az
embereknek világosan létük célját és ősfundamentumát, s ezáltal az emberek millióinak szívében
örök emlékszobrot fog állítani, amely időtlen időkig meg fog maradni, mert egy igaz ember a
tiszta igazságot mindig szívesen fogadja.
10. Te, kedves Barátom, amint látom, egy tiszta igazságtanító akarsz lenni, és az erre való
képességekben nem is látszol szűkölködni, tehát válaszold meg ezeket a kérdéseket, melyeket
tudtommal eddig ember még nem válaszolt meg tisztán, világosan és kellőképpen és szívünkben
igazi enyhülést fogsz szerezni. De félmunkával ne jöjj, mert abban mi sem szenvedünk hiányt."
212. FEJEZET
267
Az Úr a világos hitről. A matematikusoknak is először hinniük kell, amíg a bizonyítékok

következnek, a szellemiekben a tevékenység követi a hitet annak bizonyságaképpen. Példa
a Rómába való utazásról
1. Mondom Én: "Kedves Epifan barátom, ha Én erről Acionának és Hiramnak már nem adtam
volna meg a legtisztább és legvilágosabb tanításokat, akkor Én a te jogos kívánságodnak azonnal
eleget tennék, de Én ezt már megtettem és ők ketten pontosan tudják, hogy hányadán vannak
Velem szemben. Ők ezt veletek is éppen olyan megvilágító módon fogják közölni, mint Én
tettem velük és csak azok szerint kell élnetek, s majd saját szellemetek fogja kinyilatkoztatni,
amit igazságos úton tudnotok kell.
2. De a hitet sem szabad egészen elvetnetek, mert a nélkül sokkal fáradságosabban jutnátok
célhoz.
3. Magától értetődik azonban, hogy kétféle hit létezik, az igazsággal teli hit mindenek előbb
abban áll, hogy az ember egy igaz és mély tapasztalatokkal bíró emberben minden kétely nélkül
megbízik, és az általa mondottakat teljes igazságnak fogadja el, ha első pillanatra nem is tud
annak mélyébe világosan betekinteni.
4. Mert lásd, ha valaki a magasabbrendű számtant meg akarja tanulni, annak tanulása kezdetén
először mindent hinnie kell, csak lassan, fokozatosan, amikor a számok és mennyiségek értékébe
behatolt, lesz világossá előtte azok bizonyítéka egyik a másik után, és ugyanígy áll a dolog ebben
az esetben is.
5. Ha egy megbízhatóan igaz ember közöl veled valamit, akkor a tőle hallottakat először csak
hinned kell, de a hit után a neked megjelölt módon azonnal tevékenykedned kell, mert csak a
tevékenység által juthatsz saját tapasztalatoddal olyan világossághoz, amely még a
legelrendezettebb szóbeli magyarázattal sem lehetett volna oly világosan megérthető.
6. Megtörténhetne az, hogy valaki a legnagyobb részletességgel és türelemmel leírná neked
Róma városát, és mégsem lennél képes erről a nagy világvárosról szemléltető módon fogalmat
alkotni, de ha annak, aki a várost előtted leírja, teljes hittel adózol, és szavai benned hatalmas
vágyat ébresztenek arra, hogy Rómát személyesen lásd, a legnagyobb buzgósággal arra fogsz
törekedni, hogy Rómába juss. Az alkalom mihamar adódik, hogy te eljuss Rómába, és nem tudsz
eléggé csodálkozni a város felett, annál is inkább, mert teljesen fedi a róla adott leírást, - és mégis
milyen más kinézése van az igazi Rómának, mint amilyennek képzeletedben lefestetted!
7. De vajon az előzőleg adott leírásban való hited a város utólagos szemléleténél ártott-e neked,
vagy használt? Nyilvánvaló, hogy nagyon is használt, mert először a város lírása nélkül aligha
jutott volna valaha eszedbe, hogy elutazz Rómába, és ha minden előkészület nélkül jutottál volna
ebbe a nagy városba, úgy keringtél volna benne, mint egy vak és alig merted volna valakitől
megkérdezni, hogy mi ez vagy amaz, félelmedben és unalmadban csak arra törekedtél volna,
hogy ennek a világvárosnak minél előbb hátat fordíts. De ha a hűséges leírásnak nem adtál volna
hitelt, akkor amúgy is annyi, mintha nem is létezett volna és a fél hit semmivel sem jobb a semmi
hitnél, mert senkit sem serkent igaz és élő cselekedetre!
8. És így látod, hogy egy új tanítás meghallgatásánál a hitet legalábbis kezdetben nem lehet
nélkülözni, a tanításokat és azok alapját lehet bár vizsgálni, de szükség van arra, hogy az ember
azokat a mester szavahihetőségének tekintélye alapján nagy értékű igazságoknak fogadja el,
anélkül hogy azok mélyét meg tudná érteni, mert ez csak annak betöltésével következik be, amit
a tanítás önmagában feltételéül szabott. De ha ez nem következik be, akkor lehetne vállvonogatva
mondani: A tanítások vagy légből kapottak, vagy a Velem szemben felállított követelményeket
Én még nem töltöttem be teljesen. Itt az ideje a dolgot a mesterrel közelebbről megbeszélni és
érdeklődni aziránt, hogy az új tanítások alapelveinek hűséges követése nem hozta meg másnak
sem a kívánt eredményeket?! De ha másnál meg volt az eredménye, csak nálad nem, akkor annak
okát magadban keresd, és arra törekedj, hogy amit elmulasztottál mielőbb pótold, hogy te is
ugyanazt elérd, amit szomszédod. És ha valaki az új tanok által követelt kötelességek még oly
szigorú követésével semmit sem ér el, akkor elkövetkezik az ideje annak, hogy az ilyen hamis
tanításoknak hátat fordíts.
268
213. FEJEZET
Az Úr a könnyen hívőségről és a tévhitről, a tévhit gonosz gyümölcsei.

Utasítások az Ő szántóföldjének munkásai számára. Epifan az igaz tanítóról
1. Az Úr: "De az igaz hit mellett sajnos létezik még a könnyen hívőség is, melynek
következtében bizonyos lusta és semmiről sem gondolkodó emberek mindazt igaznak tartják,
amit neki valaki néha tréfából, vagy gyakrabban csupán önzésből mond. Ilyen hívő most igen
sok van a földön! Az ilyen könnyen hívőkkel pedig nem is lehet sokra menni, mert hogy hitükkel
elérnek-e valamit, vagy nem az nekik csaknem mindegy. Ezek csak hisznek és néha-néha egészen
közömbösen csodálkoznak felette és külsőleg meg is teszik - de minden benső érték nélkül - amit
egy tan nekik előír, s hogy ők ezzel soha nem érnek el mást, mint olykor egy adag unalmat, az
mindegy nekik. Túlságosan lusták ezek, nem ismerik az élet komolyságát és azokhoz az
efemeridákhoz hasonlók, amelyek nappal azért repkednek folyton pro forma a napfényben, hogy
a fecskék annál könnyebben elfoghassák őket. Az ilyen hithősökről ne is vesztegessünk több
szót.
2. A babona és a könnyen-hívőség tulajdonképpen egy, a különbség az, hogy a babona mindig
a könnyen-hívőségből keletkezik, s annak tulajdonképpen gyümölcse.
3. Azok a kiszámíthatatlanul gonosz következmények, melyek a babonából keletkeznek, sajnos
az egész földön nagyon is láthatók és érezhetők. Ezerszer ezer bálványtemplomot épített a
babona gyakran igen nehéz áldozatok árán.
4. De most itt az ideje, hogy mindez megsemmisüljön, s ezért nagy munkára lesz szükség, de
még hiány van a derék és szorgalmas munkásokban. Hatalmas szántóföld terül el Előttem,
amelyet meg kell munkálni, s így munkásokra van szükségem. Ti is, ha a helyes utat
megismeritek, egészen megfelelő emberek volnátok erre a munkára, de magától értetődik, hogy
az Én új élettanaimat egészen meg kell ismerjétek! És ha idáig juttok, akkor a ti
világtapasztalatotok által igen hasznavehetők volnátok. Hogy érte a jutalom itt, de különösen a
másvilágon nem lesz kicsiny, arról már jó előre tökéletesen meg lehettek győződve. Mit szólsz
Epifan barátom ehhez az ajánlatomhoz, ami egészen váratlanul ért benneteket?"
5. Mondja Epifan: "Hm, miért ne? Ha én egy igazságtól alaposan és meggyőződve át vagyok
hatva, akkor szívesen leszek minden jutalom nélkül is egyedül csak az igazság kedvéért tanító és
egy pillanatig sem hiszem, hogy amellett éhen fogok halni, mert jóllehet az emberek ebben az
időben nagyon romlottak és a legvastagabb önzésben élnek, de egy jó új tantól mégsem
idegenkednek. Ha egy igaz tanító jön hozzájuk, még mindig befogadják tanításait, és ha valami
magasabbrendűt és igazat sejtenek, azonnal elhagyják önzésüket, szeretetteljesek és bőkezűek
lesznek. Ebben a tekintetben az emberek kicsiny fokú könnyen-hívősége nem is rossz, mert
enélkül gyakran nehéz volna az emberek előtt, mint tanító szerepelni. De az igaz tanító mindenek
előtt azon legyen, hogy tanítványait alapnélküli könnyen-hívőségükben megátalkodni ne
engedje, hanem addig dolgozzék velük és vezesse őket, amíg tanainak teljes világosságával
annak mélyére nem hatoltak. Ha buzgóságával ezt eléri, akkor valóban jót tesz az emberekkel,
és méltán számíthat arra is, hogy nem lesznek vele hálátlanok.
6. Mennyi jótéteményt élveznek a hamis tanítók a könnyen-hívő emberektől, akik tanaikat úgy
adják elő, mintha értenének is valamit, s ilyenformán gyorsan találnak nagyszámú hallgatókra,
akik őket megbámulják, és valósággal versengenek, hogy mindenféle ajándékkal észrevetessék
magukat a tanítóval. Mennyivel inkább fogják ezt olyan tanítóval megtenni, aki nekik a
legnagyobb élettitkokat és viszonyokat alaposan és jól betekinthető módon fogja megmagyarázni
úgy elméletben, mint a természetben, és ahol szükség van gyakorlatban is. Erre én mindenkor
kapható vagyok, természetes azonban, hogy először nekem is alaposan tudnom kell, hogy az
egész tanításban miről van szó. Nos, nagyothalló nem vagyok, se nehéz felfogású, s amit Aciona
és Hiram megért, azt én és valamennyi szomszédom is meg fogja érteni, de természetesen
zsákbamacskát nálunk senki sem vásárol, s éjjel gyapjúra nem kötünk üzletet. Nos, Barátom és
Mesterem, miben áll tulajdonképpen a Te ügyed és - hogy úgy mondjam - új tanításod?"
269
214. FEJEZET
Az Úr rövid összefoglalásban előadja szent tanításait, melyek az embert Isten- és

önmegismeréshez vezetik. Epifan kételye saját képességeiben, a lángelmék, stb.
1. Mondom Én: "Hogy neked a dolgokat röviden megmagyarázzam, tehát csak ennyit mondok:
Az Én dolgom és tanításom egyszerűen ebben áll: megmutatni az embereknek, hogy
tulajdonképpen honnan jöttek, mik ők, hová jutnak és hová kell jutniuk a legtökéletesebb igazság
szerint.
2. Már a görög bölcsek is azt mondották: "A legnehezebb, a legfontosabb és
legmagasabbrendűbb tudás a lehető legtökéletesebb önmegismerésben rejlik, és lásd ez az Én
dolgom, mert e megismerés nélkül lehetetlen egy Legmagasabb Isteni Lényt, mint minden
keletkezésnek, létnek és életnek Ősokát felismerni!
3. És aki ezt nem ismeri fel, hogy egész életét, érzéseit és törekvéseit kizárólag annak az
életcélnak szentelje, hogy önmagát és egy Legmagasabb Isteni Lényt - mint minden létnek és
keletkezésnek örök Ősokát - tökéletesen megismerje, az annyi, mintha már el is veszett volna!
4. Mert amiképpen minden dolog csakhamar széthullik, és a maga mivoltában megsemmisül,
ha bensejében nincs meg az őt átható és minden részében szorosan összetartó változhatatlan
konzisztenciája, azonképpen semmisül meg az ember is, ha önmagában önmagával és Istenben
Istennel nem lesz tejesen eggyé.
5. Ezt az ember pedig csak akkor érheti el, ha egyszer önmagát és ez által Istent, mint saját
létének ősokát tökéletesen megismerte és ennek a megismerésnek alapján tevékenykedik
életének minden elképzelhető szférájában.
6. És ha az ember ilyen módon megérik és megerősödik, akkor ura is az Istenből áradó erők
mindegyikének és ezek által úgy szellemben, mint anyagban mestere lesz minden
teremtménynek. S ha ezt a fokot elérte, többé semmiféle erő által el nem pusztítható, s akkor már
részese lesz az örökéletnek.
7. És lásd, ez van összefoglalva az Én új tanításaimban, melyek alapjában véve a legrégibb
tanítások a föld embereinek őskezdete óta, csak az emberek restsége miatt veszett el és Általam,
mint elveszett Éden, újként visszaadatik azoknak az embereknek, akik jóakaraton vannak. - Most
pedig mondd Epifan, hogy jól megértettél-e és mi a véleményed?
8. Mondja Epifan: "Igen, megérteni mindenesetre megértettelek, és nyíltan be kell vallanom,
hogy egy ilyen megismerés az emberek számára a legkívánatosabb és a legnagyobb dolog volna,
amit halandó ember ezen a földön elérhetne, és Te, valamint társaid bizonyára ismeritek az ehhez
vezető instruktív utakat. De éppen most ez alkalommal jut eszembe ez római mondás, amely
valóban igen bölcs és sokféleképpen lehet értelmezni. A mondás pedig így szól: Quod licet Jovi,
non licet bovi. (Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek) Egy dolog nem illik
mindenkinek. Próféta, poéta et cantores nascuntur, rhetor fit. (Próféták, költők és énekesek
születnek, a szónok képezhető.) Alantas munkára és dolgokra egy ökröt is be lehet tanítani, de
súlyokkal és vésővel még nem lehet a kemény márványból Minerva szobrát kifaragni.
9. A régi egyiptomiak és görögök legnagyobb bölcsei minden igyekezetüket oda irányították,
hogy önmagukat és egy Isteni Lényt megismerjenek, de mennyire jutottak? Csak annyira, hogy
belátták, hogy egy ilyen mindent átölelő megismeréshez jutni a korlátolt embernek a legnagyobb
lehetetlenség, tehát ez a mondás: Quod licet Jovi, non licet bovi - náluk is érvényesült! De lehet,
hogy Nálad kivételek vannak, amit szavaidból, de főleg tetteidből kivettem, de hogy a
magamfajta közönséges ember azokból tartós fogalmakat fog tudni alkotni, az más kérdés, mert
egynéhány - persze igen ritka ember, az úgynevezett zsenik - néha igen sajátságos képességeket
árulnak el minden irányban. Az egyik már a bölcsőben tisztánlátó és próféta, a másik rendkívüli
énekes, a harmadik szobrász, a negyedik számoló tudós és mágus, csaknem már az anyatestben,
az egyiknek óriási emlékezőképessége van, a másiknak egy pár olyan éles szeme, hogy néhány
órai távolságról meglát egy embert, s így sok nagy tehetség akad az emberek között. De azt, ami
egy lángelmének tulajdonsága, soha nem lehet úgy megtanulni, hogy a maga tökéletes
mivoltában egy tanítványnak is át lehetne adni úgy, amint azt a zseniális mester bírja, s így az
270
egész dolog végeredményben értéktelen kontárkodás marad. Ennél fogva - mondhatnám -

mértékadó véleményem az, hogy Téged tanításaidon keresztül félig-meddig meg is fogunk érteni
és tudni fogjuk, hogy mit fogsz nekünk mondani, de hogy ez hathatósan érvényesüljön bennünk,
soha nem fogjuk elérni. Mindazonáltal Te a Magad ügyének ritka nagy mestere vagy, s így azt is
felismered, hogy bennünk milyen emberek állnak Előtted, de mi csak akkor fogjuk látni, hogy
mit leszünk képesek megérteni és cselekedni. Mi a tudományokhoz nagyon vonzódunk, habár
azokat igen könnyen nélkülözhetjük is, miután eddigi életnézetünk szerint - mint azt jelenlegi
állapotunk igazolja is - az élet fenntartásához szükséges követelmények minimumával a
tökéletesnél is jobban megelégszünk, de amint mondottam, nem vagyunk ellenségei a tiszta
tudománynak. Hiram és Aciona már a legőszintébb véleményt mondották Rólad, akiknek hinnem
is kell, mert mind a kettőt igaz embernek ismerem. Most már csak mindezeknek úgy elméleti,
mint gyakorlati úton szerzett meggyőződésén múlik, ha ez meg van, akkor nem fogod bennem a
Te új tanításaidnak rossz és lusta terjesztőjét találni. Beszédemet befejeztem, és most beszélj Te!"
215. FEJEZET
Az Úr saját lényéről, mint Istenemberről, természetes külső lényről, isteni bensőjéről és

igéinek mindenhatóságáról beszél. "Az Ige és akarat a Mi vagyonuk! A tanítások jobbak,
mint a jelek. Az Úr és övéi csodatételeinek feltételei
1. Mondom Én: "Kedves Epifan, jóllehet már megmondottam neked, hogy két társad meg fogja
adni a magyarázatot, de mivel igazán ritka éber szellem vagy, tehát legalább egy jó bevezetést
fogok Én Magam hozzá adni, amire Hiram és Aciona már könnyen építhet.
2. Te éles szemeiddel bizonyára látod, hogy Én, mint máshoz és hozzád hasonló egészen
szerény és egyszerű ember vagyok, eszem, iszom, ruhákat viselek a galileaiak módja szerint, s
ugyanazon szavakkal beszélek, mint te. Ebben a tekintetben nem találhatsz különbséget Köztem
és közted, de ha beszélsz és szavaidat meg is töltöd a legszilárdabb akaratoddal, azok mégis olyan
szavak maradnak, melyeknek esetleges követése igen sovány eredményekkel fog járni. És lásd,
Nálam ez egészen másképpen van, ha Én csak egyetlen szót vagy gondolatot - amely
tulajdonképpen a szellem szava - Akaratommal megtöltök, akkor azt egy kézmozdulat nélkül
máris a legtökéletesebb tett kell, hogy kövesse.
3. És amire Én szavaimmal képes vagyok, ugyanarra képes minden igaz tanítványom, mert
annak bensőjét ugyanaz a szellem fogja vezetni, ami az Enyémet.
4. És látod, ez az Én új tanaimban az, amely ilyen teljességben és tökéletességben a világ
kezdete óta soha még az emberek között nem fordult elő. Látod, Nálam nincsenek szerszámok,
sem titkos kenetek, porok. Az Én alsó és felső ruhámban nem találsz zsebet, sőt tanítványaiméban
se, botot sem viselünk Magunknál, és rendesen mezítelen lábbal járunk.
5. Mi összes vagyonunk tehát szavunk és akaratunk, és mégis mindenünk van, nem szenvedünk
szükséget, kivéve, ha azt a kemény emberi szívek puhítására önként akarjuk viselni. Miért tudok
tehát szavammal, és akaratommal Én mindent megtenni és miért nem tudsz te?"
6. Mondja Epifan: "Nehezemre fog esni Neked erre megfelelő választ adni. Én ugyanezt már
Hiramtól és Acionától is hallottam Felőled és ittam abból a borból is, amit Te vízből teremtettél,
amely valóban semmi kívánnivalót nem hagyott maga után. Ha Te ezt csupán akaratoddal teli
szavaddal minden titkos eszköz hozzáadása nélkül vagy képes létrehozni és annak mikéntjét is
Te tanítod, akkor az ember Előtted, tanításaid és szavaid előtt a legnagyobb tiszteletet kell, hogy
érezze, mert ez az én meglehetősen széleskörű tudásom szerint még soha nem létezett! Én azt is
mondhatnám Neked, Barátom és Mesterem, mutass nekem egy kicsiny próbát a Te hatalmas
akaratoddal telített szavaidban rejlő erőből! De nekem az ilyesmire nincsen semmi szükségem,
mert én sokkal szívesebben tanulok bölcs és erőteljes szavak által, mint jelekkel. De ha éppen
akarsz egy külön próbát adni nekünk, az nem fog sem nekem, sem a többi szomszédomnak ártani.
De ezt csak egy kívánságnak tekintsd - a világért sem bárminemű követelésnek!"
7. Mondom Én: "A tanítások jobbak, mint a jelek, mert a jelek kényszerítenek, a tanítás
azonban felébreszti és vezeti az erőt önmagában és ez aztán az embernek tökéletesen saját
271
tulajdona, melyet saját tevékenysége által szerez meg magának. Természetes azonban, hogy
olyan embereknél - mint amilyenek ti vagytok, kik a hit dolgában minden kimért korláton
túltették magukat - még a legnagyszerűbb csodák sem hatnak kényszerítő módon, mivel az olyan
követők számára, mint ti vagytok, mindaddig nem jutnak kényszerítő erőhöz, míg a dolog
mikéntjére vonatkozó életteóriátok által tisztán megérthető és jól látható módon befogadást nem
nyertek. S éppen ezért bemutathatom Hatalmamnak egy kis próbáját, anélkül hogy benned vagy
szomszédodban kárt okoznék.
8. Az Én jeleim azonban, amelyeket tanaim igazságának igazolására gyakorlok, mindig
olyanok, hogy az emberek erkölcsi haszna mellett fizikai hasznot is hoznak, s így hiszem azt,
hogy a jövőre nézve nagy hasznotokra volna, ha ti, akik most már az Én nagyrabecsült új
tanítványaim vagytok, nem élnétek ilyen sovány és sivár pusztaságban, hanem ez az egész vidék
igen termékennyé változnék. Beleegyezel ebbe és ti is valamennyien?"
9. Mondja Epifan: "Óh Mester! Ha Te ezt megtehetnéd, akkor igazán egy nagyon érdemdús
csodát tennél! De akkor nyilvánvalóan Te sokkal több is volnál, mint a világ valamennyi bölcse
és a zsidók összes prófétái, mert ez esetben csak Isten lehetnél, és új tanításod a legtökéletesebb
igazság volna. Mert nézze meg csak az ember ezt a valóságos szurok- és naftapusztát, csupa
meztelen szikla mered fel a felhőkig, csak ennek a valóságos szurokhegynek a lábánál van
néhány szegényes bozót, kevés forrás buzog annak belsejéből, és ott a legridegebb meredeken
vegetál egy sovány cédruserdő, amely valóságos szentélye ennek a szurkos hegységnek. Minden
egyéb olyan meztelen és kopár, mint a víz felülete, - és ezt akarja a Te Akaratod hatalmának
szava a föld termékeny vidékévé változtatni? Ezt előre elhinni kissé nehéz volna, de Te tanításaid
bevezetésénél ezt kötötted a lelkünkre, - habár igen talányszerűen hangozott - de mégis igaz kell,
hogy legyen, mert olyan férfiú vagy, Ki először sokkal tisztábban gondolkozik, minthogy olyan
emberekkel szemben, mint mi vagyunk, tréfát űzzön és másodszor, már több rendkívüli jelt
hoztál itt létre. Kérlek tehát, hogy tedd meg, ha Neked az valóban nem kerül többe, mint Akaratod
néhány szavába!"
216. FEJEZET
A vidék átváltoztatásának nagy csodája, ami által egy puszta a leggyönyörűbb vidékké lesz.
E cselekedet hatása, hozzá felvilágosult magyarázatok. "Nélkülem semmit sem tehettek,
Velem mindent!" Az Istengyermekség szabadsága az Istennel való szoros egyesülésben
1. Mondom Én: "Vigyázz tehát és lásd, Én nem mondok egyebet, csak ennyit: Én akarom, hogy
így legyen! - És most szemléld kedves Epifan ezt a vidéket és mondd, hogyan tetszik ez neked?"
2. Epifan, Aciona és Hiram, valamint az összes jelenlévő mellüket kezdték verni és
csodálkozásukban egészen elnémultak, majd Epifan nagy szemekkel bámulta a gyönyörű
vidéket, a hegyeket, melyek telve voltak erdőkkel és a partvidéket, melynek terület mértéke 100
holdnál is több volt, de semmi egyéb nem tenyészett rajta, mint itt-ott egy kis fű néhány juh, vagy
kecske számára és most az egész terület gazdagon és buján állt előtte, ezután Felém fordult és
Engem nézett kutató szemekkel.
3. Nagy csodálkozása után hosszú idő múlva Epifan ismét megnyitja száját és így szól: "Hogy
valaki pillanatok alatt ilyet létre tudjon hozni, ahhoz már csaknem több kell hogy legyen, mint
Isten! - mert az olyan Isten, amilyet én az egyiptomiak, görögök, rómaiak, zsidók, sőt a perzsák
és indusok különféle vallástanaiból ismerek, időt enged magának és mindennapi csodáját egészen
kényelmesen végzi és ahhoz mindenféle nagyszerű eszközt és apparátust használ, ott
készenlétben kell lennie egy napnak, holdnak, több bolygónak és a csillagok számtalan
mennyiségének, és ezek segítenek neki bizonyos körülmények, állások és viszonyok között a
földön a csodákat létrehozni, de ahol egy villámot kivéve a felhőkből minden rendesen a maga
rendjén megy.
4. De Te pillanatok alatt olyan csodát hoztál létre, amellyel egy olyan Isten, amilyet a
könyvekből és írásokból többet ismerek, az emberek legnagyobb segítsége mellett még
évszázadok múlva sem készült volna el. S ebből azt a csalhatatlan eredményt szűröm le, hogy
272
nyilvánvalóan több kell hogy légy azoknál az isteneknél, akikről annyit hallottam és olvastam.
Uram és e föld minden mesterének Mestere! - Hogyan és még egyszer hogyan vagy Te erre
képes?! - és idővel mi is képesek leszünk erre, hogyha a Te tanításaidba beleéljük magunkat?!"
5. Mondom Én: "Igen, kedves Epifan barátom, különben Én nem mondottam volna azt neked.
S hogy ez miképpen lehetséges, már az imént megmondottam, sőt meg is mutattam, s még azt is
hozzáfűzöm, hogy az Én igaz tanítványaim majd idővel ezen a földön még sokkal nagyobbat
tudnak cselekedni, mint amilyeneket most tettem. Természetes azonban, hogy igaz tanítványaim
mindvégig abban a tudatban éljenek, hogy minderre csak akkor lesznek képesek, hogyha ők
szellemben az Én Szellememmel teljesen eggyé válnak és minden egyes esetben szellemükben
Szellememmel tanácskozzanak afelől, hogy arra valamely jó cél érdekében szükség lesz-e, mert
ha valaki még oly pontosan él is az Én tanításaim szerint és valamely hatalmas által felszólíttatik,
még a saját testi élete megmentése érdekében is magas rendeltetésének igazolásaképpen jelt
tegyen és Én szellemben azt mondanám neki: Ne tedd, mert az most nem az Én Akaratom, akkor
a tanítvány akarjon úgy, mint Én, és ha annak ellenére mégis arra határozná magát, hogy jelt
tegyen, az nem fog neki sikerülni, mert az Én Akaratom nem volt egy az övével!
6. Csak Velem, azaz a tiszta Isteni Szellemmel és Akarattal való állandó egyesülés által lesztek
képesek mindenre, anélkül azonban semmire, mert az Úr Én Vagyok, és mindörökre Az is
maradok! És lásd, ez is az Én tanításomhoz tartozik. - Megértettél Engem?"
7. Mondja Epifan: "Igen Uram és minden mesterek Mestere! De én találok ebben valamit, ami
bírálatom szerint nem egyezik az emberi szellem teljes szabadságával, mert ha én, például csak
akkor tehetek jelt, hogyha az a Te Akaratoddal egyezik, akkor az én akaratom mindig a Tiedtől
függő, lekötött, tehát nem szabad!"
8. Mondom Én: "Óh, akkor igen nagy tévedésben vagy! Éppen ellenkezőleg az emberi szellem
minél szorosabb összeköttetésben áll az Én Szellememmel, annál szabadabb szellemben és
akaratban, miután Én Magam a legnagyobb és legkorlátlanabb szabadságot és hatalmat rejtem
Magamban. Csak az fogja önmagát annyiban korlátozni, amennyiben nem egyesül Velem, de aki
egészen eggyé válik Velem, az mindarra képes is lesz, amit Én teszek, mert Kívülem sehol nincs
korlátlan hatalom és működőképesség!
9. A Velem való teljes egyesülés által nem veszíti el senki önállóságának még egy atomját sem.
Annál nagyobb és üdvösség teljesebb életelőnyt el nem tudsz képzelni, minthogy Velem, azaz
Szellememmel Hozzám hasonlóan mindenhatósággal telve tetterősnek és amellett tökéletesen
önállónak lenni. - Most pedig mond, hogy miképpen tetszenek neked ezek a dolgok?
10. Mondja Epifan: "Legnagyobb Uram és Mesterem! Hogy én erről alapos módon
nyilatkozzam, ahhoz az ilyen egészen új és soha nem hallott életviszonyokba még nagyon
kevéssé vagyok beavatva és könnyen érthető módon nem tudok tiszta fogalmat alkotni a
dologról, s így nem tudhatok róla bírálatot sem mondani. De amennyire fogalmaimat
összeegyeztethetem szavaiddal, tehát én is azt mondom, hogy egy ilyen élet nagyon előnyös
volna, mert egy Mindenható Szellemmel egyesülve szintén mindenhatónak lenni, és amellett a
legteljesebb életönállóságot mégis bírni, ez a legnagyobb, amit az ember az élettökéletességről
gondolhat! És ez a dolog valószínűen így is lesz, mert Te így jelentetted ki nekem és
mindnyájunknak. A dolog mikéntjével nem kell törődnünk, mert ez hiábavaló volna, miután a
legfiatalabb növendékek előtt a Te tanításaidhoz szükséges fogalmak teljesen hiányzanak, s
mindezekhez e hallatlan nagy mestermű csodája miatt annyira el vagyunk képedve és oly
szórakozottak vagyunk, hogy nem tudunk nyugodt bírálatot mondani, s ezért engedd meg, óh
Uram, és Isteni Mesterem, hogy kissé kipihenjük és összeszedjük magunkat, hogy aztán egy
nagyobb lelki nyugalomban Neked óh Uram és Mesterem jobb választ tudjunk adni, mint
amilyent most adtam."
217. FEJEZET
273
Az Úr a pihenésről, a kedély nyugalmáról és annak szükségességéről a szellemi

növekedésnél, ennek lényege a szellemi tevékenykedés. A jó és a jobb. Az Úr szava az
igazság, a világosság és az élet!
1. Mondom Én: "Igen, igen te nagyon helyesen és jól beszéltél, a nyugalom, az igazi benső
lelki nyugalom minden ember számára a legszükségesebb szellemi elem, amely nélkül nem képes
semmi bensőségeset és szellemileg nagyot felfogni, ennél fogva szívesen megadom nektek azt,
amit az imént kértél. Ámde olyan pihenés, amelyben a test és annak tagjainak tevékenységét
megszüntetik, mégsem pihenés, hanem sokkal inkább pihenés a lélek benső és nagy
tevékenysége az iránt, hogy szellemével, amelyet magában érezni kezdett, egyre jobban
egyesüljön. Tehát, ha pihenni kívánsz, azt úgy te, mint mindenki helyesen teszi és az ilyen
folytatólagos és naponta egyszer elhatározott benső pihenésnél - jobban mondva lelki
tevékenykedésnél fogod csak érezni, hogy milyen nagy hasznot nyertél ebből. Most pedig
mindnyájan menjetek haza kunyhóitokba, melyek az előbbi puszta talajjal együtt valamennyire
javultak és nézzetek körül, hogy mi minden lett ott javatokra. Estefelé azután jertek ismét vissza.
2. Én pedig aközben azzal foglalkozom, amit Atyám Rámbízott, Ki a mennyben lakik, és Aki
Bennem van, s Teljesen Egy Énvelem! De aki egész napon át Velem akar maradni, az azt is
megteheti. Nem feltétlenül szükséges, hogy valaki innen eltávozzák, csak akkor, ha akar, mert
úgy az egyik, mint a másik nagy hasznára fog válni. És most tegyétek azt, amit akartok!"
3. Erre valamennyien Hiram és Epifant kivéve felkelnek és, égő vágyakozással kunyhóikba
siettek, hogy megtudják azokban mi minden történt és változott meg, s amikor hazaértek, nem
győztek eléggé bámulni és csodálkozni a tekintélyes házak fölött, amelyek előbbi nyomorult
viskóik helyén állottak és a sok gyümölcsfa-, szőlőskert, szántóföld, rét fölött és dicsőítették
Istent, az Atyát, Akit én jelentettem ki nekik, hogy az embernek a földön ilyen hatalmat adott.
4. Epifan azonban megembereli magát és így szól: "Óh Uram és minden mesterek Mestere! Én
mégis előnyösebbnek tartom, ha itt maradok, ami a Te Igazságod és isteni Hatalmad által a
többinek megadatott, az nekem is olyan jótétemény, amiért mi, gyermekeink és unokáink soha
nem tudnak Neked eléggé köszönetet mondani, Téged dicsőíteni és magasztalni. Amilyen
megbecsülhetetlen nagy is a velünk szemben tanúsított jótéteményed, de mégsem lehet
összehasonlítani azzal, ami tanításaid által a mi lelkünknek adatott, mert csak az által lettünk mi,
akik azelőtt egészen elvadult, valóságos ember-állatok voltunk tulajdonképpen igaz emberekké!
Te mutattad meg nekünk az igaz életet, és Te ismertetted meg annak értékét!
5. Eddig szeretetet mi csak a halál iránt éreztünk, most pedig az élet iránt érezzük a legnagyobb
szeretetet, mert az minden irányú tökéletességre van képesítve, míg a halál mindvégig halál
marad, és nem engedi meg a fokozatos tökéletesedést. S ezért tartom jobbnak itt maradni
Melletted, óh Uram és Mesterem, hogy semmit el ne mulasszak abból, amit a Te legszentebb
szád nyilatkoztat ki számunkra."
6. Mondom Én: "Amit a többiek tettek, az jól van, de amit te teszel, az jobb, mert minden szó,
amit az Én szám kimond világosság, igazság és élet a te szívedben, és ha aszerint cselekszel,
akkor a hallott szavak alapján eléred az igaz, örök életet.
7. De aki az Én szavaimat hallgatja, de nem cselekszik és tevékenykedik azok szerint, az
szavaimat nem kelti életre, hanem csak ítéletére és halálára fog szolgálni, és ha ez nem is az Én
Akaratom, hanem Isten Örök Rendje, azért mégsem segíthetek rajta, mivel neki kell magán
segíteni.
8. Mert ha valaki egy éhezőnek ételt nyújt, és az nem eszi meg, hanem csak nézi, akkor az
eledelt adó nem oka annak, hogyha az éhező amellett éhen hal, hanem az éhező maga, miután az
eledeleket nem akarta magához venni. S ugyanígy van ez azzal is, akinek az Én Igéimet, mint a
legvalódibb mennyei kenyeret elé teszem, de az csak meghallgatja, de nem tevékenykedik
aszerint! De ne legyen senki csak pusztán hallgatója, hanem szavaim tevékenykedője is és akkor
lelkében megelégíttetik a mennyei kenyérrel, és sohasem fogja a halált sem látni, sem érezni,
sem megízlelni, mert őmaga is az Istenből áradó életté lett. Megérted ezt?"
218. FEJEZET
274
Epifan példázata a jó építőmesterről és az esztelen építőről.

Aki nem érez félelmet a testi halállal szemben, abban van igaz hősiesség
1. Mondja Epifan: "Óh, ez a legtökéletesebb igazság és egészen világos minden további

magyarázat nélkül, mert ha én vagy másvalaki magának új lakóházat akar építeni és hozzáértőtől
kérne tanácsot, hogy szóval és tervrajzzal magyarázza meg neki, hogy a vállalkozó miképpen
építse meg házát és a vállalkozó nem cselekednék a hozzáértő építőmester tanácsa szerint, hanem
mivel ezt ő fáradságosnak és időrablónak találja, tehát ő maga állítja össze a köveket és
gerendákat minden összefüggés nélkül és beköltözik új lakásába, semmi veszedelmet nem sejtve
rövid ideg ott lakik, s egészen jól érzi magát benne, de amikor éjszakának idején nagy vihar jön,
és beleütközik a ház laza falaiba, amelyek azonnal összedűlnek és agyonütik a tulajdonost, s
egyben az önhitt építőt is - mit nyert ezzel, hogy nem akart igazodni a hozzáértő építőmester
tanácsához? S úgy vélem, hogy csaknem ugyanez az eset áll fenn Közted és közöttünk, vak és
semmihez sem értő emberek között.
2. Te vagy nyilvánvalóan az az építőmester, Aki a világot, az egész mindenséget és az embert
a maga mivoltában szellemileg és anyagilag felépítetted, ennél fogva legjobban kell tudnod, mi
válik annak javára, és hogy mint értelmes, gondolkodó, önmagát bíráló és önrendelkezéssel bíró
lénynek kell, és mit nem kell tennie. S ha Te most az embernek szavaiddal és tetteiddel
megmutatod, hogy Te visszavonhatatlanul Ugyanaz vagy, Akinek életét köszönheti és
megmutatod, hogy a jövőben mit kell tennie, hogy elérje azt, amire Te őt megteremtetted, akkor
a vak és buta ember önmagát okolhatja, ha semmis anyagi okoknál fogva eldobja örökéletét és
helyette utoléri a halál. Én úgy vélem, hogy minden ember, akit egyszer Te oktattál és Téged
annak ismert meg, Aki vagy, lehetetlen hogy el tudja mulasztani azt, hogy lelkének minden
szeretetével és örömével a legpontosabban úgy éljen és cselekedjék, amint Te neki
megparancsoltad!
3. Igaz, hogy most a nagyon gonosz, teljesen vak és határtalanul önző, gőgös és zsarnok
embervilágban könnyen keletkezhetnek nehézségek a Te tanaid követőivel szemben, mert sokkal
több gonosz emberi szellem van, mint jó, de ha az ember egyszer tudja, hogy mit nyer a Te
tanításaiddal, és azok követése által mit várhat, akkor egész hegyek tornyosulhatnak ellene, és az
összes viharok dühönghetnek, mégis a legállhatatosabb bátorsággal dacolhat. Ha az ellenségek
által megtámadott vándor nem ritka esetben oroszlán bátorsággal védi magát, hogy el ne veszítse
ezt a rövid és amúgy is mulandó életét, melynek elvesztésén valóban semmi sem múlik, miért ne
lehetne akkor 1000 oroszlán bátorságával védekezni olyan ellenségekkel szemben, akik a földi
élet vándorútján haladó ember örökéletét veszélyeztetik? Úgy vélem, hogy ebben a tekintetben
helyes nézeten vagyok. Ha olyan emberek, akik ehhez a hiú világhoz ragaszkodnak, és
üdvösségüket ennek a földnek sarában keresik, és tanításod által hozzám hasonlóan nincsenek
áthatva, s annak életértékét nem tudják, és nem akarják belátni és megismerni, ezek a
veszedelmeknél természetesen elvesztik minden bátorságukat, és ismét visszasüllyednek a régi
sárba, de az olyan embereket, mint mi vagyunk, nem egykönnyen lehet sarokba szorítani.
4. Én mondom azt Neked, Uram és Mesterem, aki nem fél a testi haláltól, annak számra a
királyoknak és császároknak nehéz törvényeket csinálni. Ha ez a föld romba is dől, én mégsem
fogok megijedni testem biztos pusztulásától, mert hiszen a Te szavaidból tudom, hogy az én
lelkem a benne élő Életszellemeddel együtt nem fog elpusztulni! Ezzel a bizalommal telve
jöhetnek az ellenségek, ahonnan és ahányan akarnak, s ők nem fognak sem engem, sem Acionát,
sem Hiramot rémületbe ejteni. Figyelmeztetésük meghallgatatlanul és fenyegetésük figyelem
nélkül marad. És most mondd meg nekünk Te, óh Uram és életek Mestere, hogy igazam van-e
vagy nincs?"
5. Mondom Én: "Tökéletesen igazad van, annál is inkább, mert szükség esetén így is fogsz
viselkedni, éppen úgy, mint ti valamennyien e községben. - Most pedig miután kölcsönösen
megismertük egymást és az Én véleményem szerint igen sok múlik azon, hogy ti mindenféle
eshetőségek és kísértések alkalmával ne váljatok ingadozókká, tehát egynémely dologgal még
megismertetlek benneteket, s így hallgassatok meg Engem!"
275
219. FEJEZET
Az Úr megmagyarázza saját Lényiségét, továbbá szenvedéseiről, testi haláláról és annak

céljáról beszél. Az általános sátán a bűn. Az Úr feltámadásáról. Az Úr bizonysága a
templomokról, azok elvi ellentéte az Úr tiszta tanításaival szemben. Az elháríthatatlan
szenvedések pohara. A Szentlélek keresztségéről
1. Az Úr: "Testem szerint Én is hozzátok hasonlóan halandó ember vagyok, s ebből az

következik, hogy Én is leteszem majd ezt a testet éspedig a gonosz zsidók, főpapok és farizeusok
elleni bizonyságtételük és az Ő ítéletükképpen kereszten fogok meghalni Jeruzsálemben, mert
csak egyedül ez fogja az ő hatalmukat megtörni és a szellemi sötétség fejedelmét is -aki eddig az
emberek világát uralta- elveszti hatalmát és az embereket nem fogja tudni oly mértékben bűnre
csábítani és megrontásba dönteni!
2. Ezt a fejedelmet "sátán"-nak hívják, amely a hazugság, csalás, gőg, kapzsiság, önzés,
irigység, gyűlölet, uralomvágy, gyilkosság és mindenféle paráznaság.
3. A legnagyobb gőgöt csak a legmélyebb alázatossággal lehet kiirtani, ennél fogva szükség
van arra, hogy ezt Rajtam gyakorolják. És ha majd ezt hallani fogjátok, ne rémüljetek meg, mert
Én ismét feltámadok és úgy, amint most vagyok köztetek, úgy fogok ismét hozzátok eljönni. És
csak ez fogja lelketeknek a legnagyobb és legigazabb bizonyságot megadni az Én isteni
küldetésemről, és teljesen megerősíteni hiteteket. Én ezt azért mondottam meg nektek előre, hogy
annak idején, ha majd odáig jut a dolog, meg ne botránkozzatok Rajtam és tanításaimat el ne
hagyjátok. Mi a véleményed erről Epifan barátom?
4. Mondja Epifan: "Uram és Mesterem! Te bölcsebb és hatalmasabb vagy, mint az egész föld
bölcsei és hatalmasai együttvéve! Ha ezt megengeded, hogy bekövetkezzék, erre bizonyára meg
van az okod, amit mi megítélni és átlátni nem tudunk, de Jeruzsálem és az egész Zsidóország
elvetemült részének teljes megaláztatása, és fenyítése céljából annak kellene megtörténnie, hogy
az általuk gyűlölt Embert még a gyalázatos és szégyenletes keresztfán sem volnának képesek
megölni és Ő aztán 3 nap múlva, mint Ugyanaz állna előttük, Aki annak előtte volt! Ezt én így
világosan belátom, de nem lehetne a Te Bölcsességed és Hatalmad által az egészet másképpen
elintézni?
5. Teszem fel Jeruzsálem papjai, és többi hatalmasai Tőled egy olyan jelet láthatnának, mint
amilyent éppen az imént tettél itt, mert akkor Tartarus valamennyi fúriája szállná meg őket, ha
nem ismernének fel Téged Annak, Aki tulajdonképpen vagy! És akkor az ő gyűlöletük a
legnagyobb hódolattá és a legnagyobb szeretetté változnék, s magától értetődik, hogy nem volna
szükséged, hogy arra a legszégyenteljesebb keresztre - amely csak a leggonoszabb bűnösök
számára van elrendelve -szegeztesd Magad!"
6. Mondom Én: "Igen, ha a dolog így állna, akkor igazad is volna, de sajnos nem így van,
hanem egészen másképpen. Hidd el, hogy ez a jeruzsálemi templom kígyó és vipera fajzata
egészen jól tudja, hogy Én mit tanítok és teszek, s éppen ez az, ami legjobban fokozza haragjukat
és éppen ezért háborodnak fel Ellenem óráról-órára jobban, minek bizonyítékául Aciona és
Hiram a tegnap éjfél előtt történteket hűen el fogják mondani neked. Ezeknek szíve konok, vak
és süket, s amellett a legnagyobb és leghatártalanabb gőggel, kapzsisággal és a legnagyobb
uralomvággyal teli. És lásd, az ilyen teremtéseknek nem lehet evangéliumot prédikálni, sem
szemük előtt jeleket tenni, mert az Én tanításaim és csodatételeim elpusztítják régi tekintélyüket
és megsemmisítik nagy jövedelmeiket, s ezért nem vehetik azoknak hasznát a templomosok és
emiatt kiengesztelhetetlen ellenségeim. Minden esetre meg volna a hatalmam ahhoz, hogy az
egész földkerekségén egy pillanat alatt elpusztítsam őket, amint az Én Atyai-Szellemem, Aki
Bennem lakozik, azt elrendeli és ami egyszer már Noé és Ábrahám idejében Szodomával,
Gomorrával és a 10 szomszédos várossal megtörtént. De mi volt ennek haszna?
7. A nagykiterjedésű Holt-tenger a mai napig is tanúskodik erről, és az Írás ujjal mutat rá, de
ki ügyel ma erre, vagy kinek szolgál ez figyelmeztetésül? Beszélj csak erről egy farizeusnak, és
az a veszedelem fenyeget, hogy kigúnyol vagy rendreutasít, vagy az is megtörténhet, hogy
276
alaposan megbüntetnek érte, s ha a dolog így van, akkor már egyebet nem lehetne tenni, mint
azt, amit az imént neked kijelentettem, ez lesz a megátalkodottak számára a legsúlyosabb
törvény, s Enyéim számára Szeretetem csúcspontja és az Én feltámadásom és mindazok
feltámadása lesz, akik Szeretetemben és Akaratomon vannak.
8. Óh barátom, Én mondom azt neked: Ha lehetséges volna a szenvedések poharát félretenni,
ez haladéktalanul meg is történnék, de sajnos lehetetlen és ezért hagyjuk is ezt. Te most már
tudod, hogy ez meg fog történni és azt is, hogy miért és több magyarázatra nincs szükség, de
majd, ha feltámadok, akkor Magam foglak benneteket megkeresztelni az Én Szent Lelkemmel
és azon túl az fog majd vezetni titeket bölcsességben és hatalomban. S ha megmaradtok az Én
tanításomban, mint igaz gyermekeim, mindarra képesek lesztek, amire most Én! - És most mond,
hogy ez az ajánlat és ez az ígéret hogyan tetszik neked?"
220. FEJEZET
Epifannak az Úr kijelentése fölötti nézete és annak eljárása fölötti indítványa. Bepillantás

a farizeusok lényébe
1. Mondja Epifan: "Amit mi és a többi jó ember a Te szavaid szerint mindebből elvárhatunk,

az természetesen nagyon jó, de ami Téged, óh Uram és Mesterem a megátalkodott butaság és
gonoszság által ér, az egyáltalában nem tetszik nekem, de ha egyszer, s mindenkorra másképpen
nem lehet, akkor - legyen a Te Akaratod szerint!
2. Hogy Te benső Lényed szerint nem halhatsz meg, az nagyon is világos dolog, mert ki
támasszon fel Téged a testi halálból, ha nem Te Magad az Isten Hatalma által, amely Benned
van?! Az tehát elpusztíthatatlan, mi múlik a testnek meghalásán, amit Te mindenkor fel tudsz
támasztani, ha akarod? Csupán a tested megöletésével járó szenvedések azok, amelyeknek még
a gondolatával sem tudok kibékülni, de hiszen Te Vagy az Úr, a legnagyobb Hatalom,
Bölcsesség, Szeretet, s így Te tudsz Magadnak tanácsot adni és Rajtad segíteni, ennélfogva
minden a Te Akaratod szerint fog megtörténni, minthogy az is a Te Akaratod, hogy nekünk,
embereknek ezen a földön néha forró nyarat és jéghideg telet kell elviselnünk, ami szintén nem
kellemes és ennek a földi életnek befejezéséül néha igen szenvedésteli halált idéz elő, és mi,
miután ez a Te Akaratod, nem változtathatunk rajta, minél fogva úgy vélem, hogy az is a Te
Akaratod, ami Legmagasságosabb Lényedre vonatkozik, és mi gyenge földi férgek annál kevésbé
változtathatjuk meg! Ezek szerint Legyen úgy, amint Te akarod.
3. De amit mi szenvedéseid elhárítására - amint azt nekem előre kijelentetted - mégis
megtehetnénk, az az volna, hogy például Aciona és Hiram elmennénk a jeruzsálemi
templomosokhoz, s mint jó-beszédű pogányok ezeket a sötét lelkűeket választékos szavakkal
Felőled jobb véleményre bírnánk, amitől Irántad való haragjuk lelohadna, és ha ez megtörténnék,
akkor a szenvedések poharát is nyugodtan félretolhatnád.
4. Mondom Én: "Kedves barátom, itt igazán nincs más amit thetnék, de elfogadni a te
jóakaratodat mégsem volna olyan hasznos, mert lásd be, amilyen kevéssé tudsz egy öreg
cédrusfát meghajlítani, épp oly kevéssé lehet egy ilyen nagy farizeust vagy főpapot arra bírni,
hogy tőled tanítást elfogadjon! De hogy mit tenne, azt egészen pontosan megmondom neked.
Először igen barátságosan meghallgat téged, azután a legjobb arccal és a legnagyobb
nyájassággal mindent ki fog szedni belőled, ami Rám vonatkozik, sőt kisebb ellenvetéseket is
fog tenni és látszólagos kételyeket fog támasztani, de csak azért, hogy téged annál inkább
beszédre buzdítson, de akkor mindjárt más arcot fog vágni, amikor már mindent kivett belőled.
Azután egy titkos jelre egész sereg álarcos férfi fog előjönni, akik elfognak téged. És az már igen
nagy csoda volna, ha te azután még egyszer a napvilágra kerülnél. - A főpap pedig Heródessel
egyesülve egy sereget küldene, és elfogatásomra nagy jutalmat tűzne ki, s egész Galileában
mindazokat, akik Engem és tanítványaimat befogadtak, Miattam gyötörtetné és kínoztatná. És
277
lásd, ez nem volna kívánatos. Remélem belátod, és így mégis jobb, ha egy jár valamennyiért
sikerrel, mint valamennyi egyért sikertelenül. Belátod most már ezt?"
5. Mondja Epifan: "Igen Uram, most már minden világos! - De az ételek már elkészültek, s ezt
most hagyjuk abba és töltsük mással az időt."
221. FEJEZET
Az alvó tanítványok csodálkozása felébredésük után a csodálatosan megváltozott vidék

fölött. A délebéd, az Úr a böjtölésről
1. Mondom Én: "Igen, így is jól van. Most pedig menj és ébreszd fel tanítványaimat."
Tanítványaim, miután este keveset aludtak, a reggeli után újból lefeküdtek az árnyékos fa alá, s
mélyen elaludtak és semmit sem tudtak az Epifannal való beszélgetésemről. Ez pedig
parancsomra odament hozzájuk és álmukból felébresztette őket. S amikor felébredtek és
magukhoz tértek, nagy szemeket meresztettek és csodálkozva kérdezték egymástól, hogy hol
vannak, mert a vidék átváltozása nagyon különbözött az előbbi pusztától, úgy hogy nem tudtak
eligazodni. Aciona viskója részint formátlan kövekből, részint agyagból és nádból volt minden
építészeti tudás nélkül megépítve, s annak helyén most egy szép ház állott gyümölcsfákkal és
kertel övezve, istálló, háziállatok és egy nagy csűrrel gabona számára, amely nem messze a
lakóháztól állott. Azon kívül a kopár hegyvidék tele volt erdőkkel és az előző épp oly kopár
tengerpart buja rétekké alakult át. Érthető tehát, hogy tanítványaim nem egyhamar tudtak
eligazodni. Péter, Jakab és János kérdezősködtek Felőlem, és Epifan azt mondotta nekik, hogy
Én a házba mentem a délebéd miatt. S ekkor újból megkérdezték Epifant hogy mégis, hol
volnának? S ő így szólt: "Ugyanabban a községben, amely Annak az Egynek hatalma által más
kinézést nyert." Ámde a tanítványok nemigen hittek Epifannak és sokkal inkább azt hitték, hogy
az Úr a levegőn keresztül Kisjonah hegységeinek idegen vidékére tette át őket, csak amikor Én
Magam jöttem hozzájuk és erősítettem meg, hogy a dolog valóban így alakult, amint azt Epifan
elmondotta, hitték el és akkor kezdtek csodálkozni a Bennem levő Erő és Isteni Hatalom fölött.
2. Én pedig így szóltam hozzájuk: "Miért álmélkodtok e csoda fölött? Vajon Márkusnál nem
ugyanezt tettem, csodálkozni itt legfeljebb azon lehetne, hogy ti a göröggel való beszélgetésem
alatt hogy tudtatok olyan mélyen aludni, - de a húsnak és vérnek szüksége van pihenésre! Tehát
ébredjetek most, hogy senki se essék kísértésbe. Már itt a dél, az eledelek az asztalon vannak,
tehát erősítsük testünket, hogy senki se mondhassa azt, hogy Nálam szükséget szenvedett, mert
sokan vannak Jeruzsálemben, akik jólétben élnek, de megtartanak minden böjti napot abban a
reményben, hogy ez által szolgálják a mennyországot. Nekünk erre nincsen szükségünk, de ezek
is nagyon fognak csodálkozni, mivel ők haláluk után olyan országot várnak, amely valóban sehol
sem létezik.
3. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy tobzódók, falánkok, és iszákosak legyetek,
hanem legyetek mindenkor józanok és mértékletesek mindenben, szeressétek egymást, és a világ
ebből fogja megtudni, hogy valóban az Én tanítványaim vagytok. És most menjünk az asztalhoz."
222. FEJEZET
Alkalmatlan látogatók kilátásban ebéd közben. Az Úr megnyugtatása szóval és tettel, a

vihar. Epifan szilárd hite, mint jó példa. Aciona beismerése az emberi gyengeségről
1. Az asztal tálalva volt halakkal, kenyérrel, borral és mindenféle jóízű gyümölccsel. Az

asztalnál Én ültem a tizenkettővel, Hirammal és Epifannal, Aciona szolgált ki Bennünket, de
ebéd után ő is leült az asztalhoz. Amikor így együtt ültünk és tekintetünket a víz felszínére
irányítottuk, az éles szemű Epifan észrevette, hogy a nagy öbölben több hajó ide-oda tétovázva
úszott. Be akartak hajózni a nagy öbölbe, de mivel a vidéket átváltozása miatt nem ismerték fel
278
annak, aminek azelőtt ismerték, tehát fel- és leúszkáltak és előre küldtek egy kémlelő csónakot
az öbölbe.
2. Ezek a hajók utóvédjei voltak annak, amely az előző éjszakán az Én parancsomra a halászok
zsákmányává lett. Ezek az utóvéd hajók már egész éjjel és ezen a félnapon át össze-vissza úsztak,
és nem találták a másik hajó nyomát sem. Ők tehát azon véleményen voltak, hogy az a hajó ebben
a nehezen járható öbölben elveszett, sőt talán kárt is szenvedett, azonban ez az öböl semmiképpen
sem hasonlított az előbbihez, s így az utóvéd hajósok nem tudták, hogy hányadán vannak, ezért
egy könnyű kutató csónakot előre küldtek az öbölbe. Amidőn Én hármuknak ezt így
elmondottam, így szólt Aciona: "Ha a nagy hajót ők itt megtalálják, akkor menekülhetünk, mert
máskülönben mindnyájan elvesztünk!"
3. Mondom Én: "Légy nyugodt! Ez a kémcsónak nemsokára vissza fog térni, s Én majd olyan
szelet küldök elébe, amely a csónak visszavonulását nagyon meg fogja gyorsítani." Ebben a
pillanatban egy nagy szélvihar támadt, amely a kémlelő csónakot nyílsebesen kihajtotta a nyílt
tengerre az utóvéd hajókkal együtt.
4. És Aciona így szólt: "Nézd Uram, most eltűntek szemeink elől, de ha majd a szél elül, ismét
visszajönnek. Óh, ezek az emberek olyanok, mint a rossz lelkiismeret és olyan konok szívűek,
mint egy rossz betegség. Ezek nem hagyják el sem szándékukat, sem céljukat, és ha ezek elállnak
szándékuktól, rövid idő múlva ismét mások jönnek ugyanebből a célból, s ha megtalálják itt a
hajót, akkor végünk van, mert a hatalmasokkal szemben nincs igazság. Én, ezt a bűnös hajót
szívesebben elpusztítanám, megsemmisíteném, minthogy annak birtokában állandó félelemben
éljek."
5. Mondom Én: "De ha Én azt mondom neked, hogy nem kell félned, akkor nyugodt lehetsz,
mert azok, akiket most láttunk, sohasem fognak többé visszatérni és egy második vagy harmadik
utóvéd még kevésbé, mert ebben az időben köztudomású, hogy a Galileai tenger nagyon viharos
és néhány halászt kivéve igen kevesen hajózzák, mert a viharokban senki sem bízik, és ez az
esemény néhány hónap múlva egészen feledésbe megy. Jeruzsálemet is úgy fogják értesíteni,
hogy az Utánam küldött nyomozókat a tengeren szerencsétlenség érte, mivel minden keresés
ellenére nem lehetett többé őket megtalálni. Azután a templomban az ahhoz kijelölt férfi és női
szolgák 3 órán keresztül szertartásszerűen siratni fogják őket, és azután senki sem fog többé rájuk
gondolni, hanem kiválasztanak erre a célra ismét másokat, felruházzák őket hatalommal, ellátják
pénzzel és a szükséges fegyverekkel, s a legszigorúbb megbízatásokkal újból útnak indítják. Ezek
aztán útra kelnek, de ismét eredménytelenül térnek vissza, vagy igen gyakran nem is térnek, mint
azok, akik Bennünket tegnap meglátogattak. Itt van feltárva előtted az egész helyzet, s így
minden félelem nélkül megtarthatod, amit Én neked adok, biztosítok és megoltalmazok.
6. Mondja Epifan: "Aciona barátom! Az ilyen biztatások mellett én még attól sem félnék, hogy
egész Rómát vegyem tulajdonomba, s ha a mi Urunk és Mesterünk azt mondaná: Menj oda és
mondd: Az Úr nekem adta az egész várost és mutassátok meg mindazt, ami ez időtől kezdve az
én tulajdonom! Lásd, az egész világon senki sem volna képes az Úrtól kapott jogomat elvitatni,
s mindennek alkalmazkodnia kellene az Isteni Akarat mindenhatóságához, s ugyanaz az eset áll
itt fenn. Milyen földi hatalom lesz képes az Isteni Hatalommal a küzdelmet felvenni? Mert
mielőtt a küzdelemhez a kezét kardjának markolatára tenné, már meg is semmisülne. Majd, ha a
mi Urunk és Mesterünk meg fogja engedni, hogy ellenségei kezet emeljenek Rá, akkor a testét
meg is ölhetik, de addig, amíg Őmaga a kifürkészhetetlen titkos "legyen"-t ki nem mondja, senki
nem meri ruhájának még csak a szegélyét sem megérinteni, és aki ezt megmeri tenni, az úgy fog
járni, mint a tegnapi gyalázók! Azok biztonságáról azonban, akik mint igaz barátok járnak Ezzel
az Isteni Férfiúval és a világ minden veszedelmén együtt haladnak, Ő már kezeskedett. Nézzétek
meg most ezt a gyönyörű vidéket! Alig egy órával ezelőtt még terméketlen, rideg pusztaság volt,
valóságos halál képe, hasonlított a mi előbbi lelkiállapotunkhoz, amelyet szavával szintén ő
változtatott élővé és most szavának kifürkészhetetlen, csodálatos hatalma által a kemény
kövekből, melyeket először kövér, puha földdé őrölt és formált át, a legbujább növényi élet fakad.
7. Kinek lehelete előtt a kövek is meghajolnak, és a megszámlálhatatlan természeti szellemek
munkára serkennek, ugyanannak lehelete előtt meghajlanak a föld népei. Miért töltse be, tehát az
279
Ő barátjainak szívét félelem, mintha védelme alatt tényleg valami baj érhetne bennünket?
Remélem, hogy mindezt jól meggondolva megszabadulsz hiábavaló félelmedtől!"
8. Mondja Aciona: "Barátom! Te most igen jól és helyesen beszéltél, s én azelőtt is, most is
mindig a te véleményeden voltam, de az ember mindvégig csak ember marad, különösen akkor,
ha veszedelmek közelednek felé. Az ember zavarában még a legjelentősebb dolgot is elfelejti, és
nem gondolkozik nyugodt kedélyállapottal, mindent elhamarkodik, és eközben olyan félelem
szállja meg, hogy még azokra a védőfegyverekre sem gondol, amiket mindenkor magánál hord.
S ugyanígy jártam én is, amikor az öböl felé közeledő kémlelő csónak magyarázatát a mi
Istenünk, Urunk és Mesterünk szájából meghallottam. De most már ismét teljesen rendben
vagyok, amihez a te szavaid is nagyban hozzájárultak.
9. De mivel kenyér és bor mellett oly kedélyesen ülünk együtt, tehát óh Uram, a Te szádból
szeretném tudni, hogy miképpen áll a dolog a test levetése után a lelki élettel?"
223. FEJEZET
Aciona kérdése a test levetése után a lelki életről, valamint a különböző népek erről alkotott
véleményéről beszél
1. Mondja Aciona: "Csaknem valamennyi úgynevezett isteni tan mondái szerint kevés
variációval kétféle állapotot jelölnek meg, mint például nálunk Elysiumot, ahol a jó és arra méltó
lelkek leírhatatlan gyönyörben élnek tovább, azután egy Tartarust, ahol a rossz és gonosz lelkeket
mindenféle elképzelhető kínokkal és szenvedésekkel szüntelenül gyötrik. A zsidóknak
mennyországuk és pokluk van, ami tulajdonképpen ugyanaz, ami a görögöknél az Elysium és
Tartarus. Ugyanígy bizonyos formák, nevek és eltérések mellett az indusoknak is kétféle
mindenható lényük van, egy jó és egy gonosz. Az elysiumbeli istenek mind jók, a tardaruséi mind
gonoszak. A zsidóknál egy mindenek felett jó és bölcs Jehova és Annak szolgálatára milliárd
éppen olyan jó szellem létezik, akiket angyaloknak neveznek és ezek mindenkor készek az
embereknek a legjobb védőszolgálatot teljesíteni, a jó és mindenható Jehovával és angyalaival
homlok egyenest ellenkező oldalán áll a nem kevésbé hatalmas sátán, akit Leviathánnak is
neveznek és ennek oldala mellett a gonosz szellemek megszámlálhatatlan serege, névszerint az
ördögök.
2. Igaz ugyan, hogy a jó Jehova mindig azon fáradozik, hogy az embereket jókká tegye, és
magához vonzza, de mindez keveset használ neki, mert a sátán jobban érti a lelkeket a maga
számára megfogni, és seregekre seregeket tántorít el a jó Jehovától! Az is igaz, hogy Ő a sátánt
aztán mindenféle büntetéssel és ítélettel fenyegeti, de ezen mindig csak nevet és mégis azt teszi,
amit ő akar. Nos, Uram, mit véljen az ember az ilyen mondákról? Óh Urunk, adj nekünk erre
helyes felvilágosítást."
3. Ekkor közbeszól Epifan: "Nézzük csak a mi Aciona elöljárónkat! Ő valóban még a
legokosabb közöttünk, s mi már sok mindent kérdeztünk, és ez a legfontosabb életkérdés mégis
csak neki jutott eszébe. Bizony, Uram és Mesterem, ilyen dolgokat én magam is olvastam
mindenféle írásokból és mindenkor meg volt róluk a magam véleménye, mert a sok tekintetben
bölcs vének mindazt, amit tudtak, vagy előttünk érthetetlen példázatokban írták le, vagy pedig
bolondokhoz és gyermekekhez hasonlóan csupán korlátlan képzeletük szerint meséltek és
fecsegtek.
4. Én, mint egészen egyszerű és korlátolt eszű ember, akinek azonban - mint ahogy mondani
szokás-emberileg jó szíve van, a lélek túlvilági életét csak úgy tudom elképzelni, hogy egyszer
véletlenül vagy jól, vagy rosszul kezdett élni, hogy az a tökéletesség lehető legnagyobb fokáig
folytonosan haladó és fejlődő állapotban van, úgy hogy itt bizonyos okoknál fogva a rosszul
elkezdett és bizonyára még rosszabbul végződött élet számára a túlvilágon csak olyan bölcs, és
megfelelően célt szolgáló korrekciók állnak fenn, hogy itt a földi, testi életben helytelenül
gyakorolt tanítások miatt a túlvilágon, - ha később is - önmagának és egy legmagasságosabb
isteni Lény, valamint igaz életállapotának és kötelességeinek megismeréséhez jusson.
280
5. De hogy egy rövid és rosszul lefolyt élet miatt odaát leírhatatlanul szigorú és embertelen
büntetéseket szenvedjen és csupán csak abból a célból, hogy egy mindenható Isten azon a
tehetetlen lényen soha nem szűnő bosszúját kielégítse - nem! - Én ezt egy olyan Istenről, mint
amilyen nyilvánvalóan Te vagy óh Uram, még olyan súlyos lázállapotban, amely az őrülettel
határos sem tudom elképzelni.
6. Egy oroszlán bizonyára igen gonosz bestia, ugyanúgy a hiéna is, a medve szintén, mégis
meg lehet ezeket szelídíteni és néha éppen őrei az embernek, tehát hasznos teremtmények. Ha
tehát szörnyeket meg lehet fékezni, és hasznos dolgokra idomítani, miért nem lehet akkor a
sokszor saját hibáján kívül rosszá lett lelket? Tehát kedves Urunk és Mesterünk, mondjad meg
nekünk, hogyan magyarázzuk ezeket a különös dolgokat és állapotokat, amelyekről Aciona
barátunk bölcs módon feltette a kérdést?"
224. FEJEZET
Miért volt az igazság az Ószövetségben példázatokba burkolva?

Kétféle ember a földön: felülről és alulról származó.
A túlvilági lelki élet folytonosan haladó. A döntés és önítélet a test levetése után.
1. Mondom Én: "Lássátok kedveseim! Az, amit a pogány könyvek erről a kérdésről mondanak,
csak egy igen eltorzult visszhangja annak, ami e föld ősembereinek az által a Szellem Által, Aki
most Bennem lakozik, tisztán és világosan kinyilatkoztatott.
2. Csak a zsidók Írása tartalmazza egyedül a teljes igazságot, de nem felfedve, hanem megfelelő
példázatokba burkolva éspedig azon bölcs oknál fogva, hogy a benne rejlő igazság szentsége e
föld tisztátalan gyermekei által be ne szennyeződjék és meg ne szentségteleníttessék.
3. Mert ezen a földön kétféle emberek laknak; a tulajdonképpeni és a legtöbb földi ember teste
és lelke a teremtmények rendezett, fokozatos felfelé haladásának törvénye alapján csupán ebből
a földből való, és azért nevezik őket "e világ gyermekeinek." A föld embereinek sokkal
csekélyebb része csak test szerint vétetett ebből a földből, de lelkük különféle csillagvilágokról
jött, s vannak közöttük egészen tiszta angyali szellemek is, a tiszta szellemi mennyekből, ezek
azonban eddig még a legritkábbak.
4. Az embereknek ezt a második és nemesebb faját itt a földön "Istengyermekeknek" is lehet
nevezni, és csak egyedül ezek számára van fenntartva, hogy Isten Országának titkait felfogják,
megértsék, s a felfogás és képesség arányában a világ gyermekeinek is tanítsák, és nekik
megmutassák azt az utat, amelyen Isten Országának gyermekeivé és polgáraivá lehetnek.
5. Ezek a tulajdonképpeni világi emberek, akik úgyszólván először nőttek ki e föld posványából
és természetesen még nagyon érzékiek, mert lelkük egy szabad és önrendelkezéssel bíró élet
emberi előkészítő iskoláját még sohasem járta ki. Ezeket kezdetben csak érzékített képek által
lehet egy legmagasabbrendű Isteni szellem megismeréséhez vezetni.
6. És lássátok, a föld legtöbb embere miatt vannak a szellemvilág felőli kinyilatkoztatások
érzékített képekbe burkolva, melyeket időről-időre egyre jobban és jobban a világi gyermekek
felfogóképességéhez mérten csak az Isten gyermekei fedhetnek fel előttük, de egyszerre sokat
soha nem szabad, hanem csak annyit, amennyit el tudnak viselni, és amennyit lelki gyomrukkal
meg tudnak emészteni. Ezekből a mondottakból több következtetést vonhattok le.
7. Az ember lelki élete testének levetése után, ami könnyen magától értetődő dolog,
folytonosan haladó, mert annak tökéletesedése nem lehet egy pillanat műve éspedig azon oknál
fogva, mert a lélek előbbi materiális testéhez hasonlóan térben és időben korlátozott és a számára
meghatározott szép emberi formába úgyszólván belekényszeríttet lény, s ezért a végtelenséget és
az örökkévalóságot úgy a térben, mint az időben, valamint az Isteni Szellem hatalmának és
műveinek teljes korlátlansága tekintetében csak lassan, fokozatosan tudja magában felfogni és
megérteni.
8. Minden attól függ, hogy valamely lélek benső fejlődésének milyen fokán áll, amikor
elhagyja testét. Ha az a fennálló jó törvényekhez hajlik, akkor a lélek túlvilági állapota is azonnal
281
az lesz, amelyből a szabad élet tökéletesedésének azonnal egy magasabb lépcsőfokára léphet át,
és arról mindig egy-egy lépcsőfokkal előre haladhat.
9. De hogyha a léleknek, vagy a nevelés hiánya, vagy a rosszabb esetben saját jóakarata hiánya
miatt a fennálló törvények ismerete ellenére is el kellett testét hagynia anélkül, hogy testi életében
és annak viszonyai között csak kissé is megtanulhatta volna a jót és igazat, akkor minden
szabadabban gondolkodó előtt érthető lesz, hogy egy ilyen teljesen elnyomorodott lelket a
túlvilágon bizonyára nem a legirigylésre méltóbb helyzetbe kell állítani, amelyben aztán Isten
legnagyobb Szeretete és Bölcsessége által állati fokon lévő éretlenségéből mielőbb megtisztul,
meggyógyul és erkölcsben egy magasabb életfokra emelkedhet, amelyen már azután egyre
könnyebben és könnyebben juthat egy-egy magasabb fokra."
225. FEJEZET
A gonosz világi emberek, ezek állapota és vezetése a túlvilágon
1. Az Úr: "De vannak ezen a földön olyan emberek, akik mint igen gazdag szülők gyermekei,
a lehető legjobb nevelést és taníttatást élvezték. De amikor idősebbek lettek és magasabb
hivatalokat, vagy tiszteletbeli állásokat kaptak, a szívükbe beleköltözött a gőg ördöge, s elkezdtek
uralkodni, embertársaikat gyűlölni, megcsalni, elnyomni és csak érzéki gyönyöreiknek hódoltak,
s az ő mennyországuk, amely felé minden vágyakozásukkal törekedtek, a legnagyobb jólét, a
maga teljes elpuhultságában a pompa, a gyönyör és a bujaság volt. Mindazokat, akik nem akarták
őket szolgálni, gyakran a legborzalmasabban üldözték, és minden kímélet nélkül elpusztították.
2. Ámde eljön az az idő és az az óra, amikor az ilyen emberek lelke is a Mindenható Isten
rendeléséből elhagyja a földet és annyira szeretett testét - és mi lesz akkor? Lássátok, az ilyen
lelkek méltóvá tették magukat a büntetésre, amit a csak kissé is igazságosan gondolkodó ember
is helyeselni fog! És Én mégsem ítélem el őket, csak olyan helyzetbe és életkörülmények közé
állítom, amely teljesen hasonló azzal az élettel, amit ebben a világban éltek, csupán azzal a
különbséggel, hogy széltében-hosszban minden szomszédjuk ugyanazzal bír, amivel ők és
ugyanazt akarja, amit a most odaérkezettek, s ez mihamar a legelkeseredettebb háborúhoz vezet.
3. Mert ezek közül mindegyik a legnagyobbnak és leghatalmasabbnak képzeli magát, s
uralkodni akar és mindenkit büntetésre méltó zendülőnek tart, aki az ő parancsaihoz és
törvényeihez nem akar alkalmazkodni. Ha közülük egy, kettő, vagy három gondolkozna vagy
érezne így, s a többiek inkább alázatos és alkalmazkodó szellemek volnának, ez valóságos
monarchiát jelentene a szellemek birodalmában, ahol egy parancsol, és milliók
engedelmeskednek neki. De itt nem így van, mert itt mindenki uralkodó akar lenni és tyrannikus
módon akar uralkodni az éppen oly uralkodni vágyó szomszédján és egy ilyen gonosz szenvedély
csaknem kiolthatatlan gyűlöletet szül egymással szemben, állandó veszekedést, perlekedést,
vitatkozást, üldöztetést és valóságos háborút idéz elő, amelynél bár senkit sem lehet megölni, de
a kölcsönös, határtalan gyűlölet, és harag pusztító tűzet vált ki, amely a küzdelmekből fellobog,
s ezzel a tűzzel azután kölcsönösen gyötrik és legyőzik egymást.
4. Azután, hogy egy ilyen gonosz klub ismét nyugalomhoz jusson, a mennyekből egy hatalmas
szellemet kell közéjük küldeni, aki aztán rendet teremt, s az ilyen lelkeknek jól érezhető módon
kimondhatatlan fájdalmakat okoz részint pillanatnyilag, részint hosszantartóan. Ha ez által az
ilyen lelkek teljes nyugalomhoz jutnak, ostoba szenvedélyeik is lassan-lassan elnémulnak, az
őket gyötrő tűz elalszik és az angyali szellem oktatásokat ad nekik saját vakságuk, konokságuk
és balgaságukról.
5. Ha az egyik vagy másik szerencsétlen és boldogtalan lélek megtér, az azonnal jobb állapotba
kerül, de ha titkos benső gőgje következtében megtérni nem akar, megmarad a régi bolondnak és
a legközelebbi alkalommal ismét ugyanaz vár rá, ekkor jól mondhatjuk a rómaiakkal: Volenti
non fit injuria! (Jól van annak, aki maga is akarja), s így azoknak a javíthatatlan lelkeknek is,
akik eon földi éveken át így akarnak szenvedni. - S ezzel úgy vélem, hogy efelől is tisztában
vagytok. De ettől eltekintve Én egynémely dolgot mégis hozzáfűzök, s így hallgassatok meg
tovább!"
282
226. FEJEZET
Az erő ellenerő nélkül a nullával egyenlő, erre szolgáló példák.

Egy gyakorlati próba: Epifan levegőgimnasztikája
1. Az Úr: "Ha valakinek e földön olyan óriási ereje volna, hogy csupán két kezével a legerősebb
tölgyet vagy cédrust gyökerestől ki tudná tépni, de nem lenne sehol ellenállás, mert a fa körül
csupa víz és mocsár lenne, vajon képes lenne-e azt a fát, melynek gyökerei néhány ölnyire vannak
a szilárd földben - gyökerestől kitépni? Én mondom azt, hogy nem! - mert amikor arra készülne,
hogy hatalmas karjaival a fát kiragadja, őmaga is belesüllyedne a mocsár mélyébe, s így minden
óriási ereje dacára semmire nem menne.
2. Tehát, ha a legnagyobb izomerővel bíró óriás karjainak erejét használni akarja, akkor lábai
alatt feltétlenül igen szilárd talajra volna szüksége, hogy azon lábait megvesse, ami előttetek is
igen érthető. De Én még egy példát állítok elétek, amit könnyen megtehetek és előttetek inkább
érthető: Tegyük fel, hogy előttünk állna 200 óriási erejű harcos, 100 ezen az oldalon és 100 a
másikon. Abban a pillanatban, amikor a támadást éppen meg akarja kezdeni, egy hatalmas
szélrohammal felemelném őket a levegőbe és szétszóródnának minden irányban, most az a
kérdés, hogy minden szilárd támpont nélkül miképpen kezdenék és végeznék el a harcot? Vajon
ezek közül egyik még a legerősebb lábakkal is képes volna-e a levegőben csak egyetlen egy
lépést is tenni, vagy kezével hatalmas ütést mérni, s közben egyenes állását megtartani?
3. Úgy látom, hogy ti kissé gondolkozni kezdtek azon, hogy miképpen volna ez lehetséges, de
Nekem hatalmamban áll, hogy ezt közületek valakin gyakorlatilag is bemutassam, mondjátok
tehát, hogy közületek ki volna hajlandó magát ennek a próbának alávetni: Talán te, Epifan
hajlandó volnál a földtől egy embernyi magasságban meggyőződni állításom igazságáról?"
Mondja Epifan: "Óh igen, Uram és Mesterem, mert hiszen a Te védelmed alatt úgysem történhet
velem semmi baj, tehát én rászánom maga." Mondom Én: "Jól van, tehát emelkedj fel a
levegőben egy embernyi magasságra a földtől és mondd el a többieknek, hogy érzed ott magad?"
4. Epifan ekekor már fent is lebegett szabadon a levegőben, mégpedig egészen nyugodtan álló
helyzetben és Én így szóltam hozzá: "Most tégy néhány mozdulatot úgy, mintha előre akarnál
menni, és meg akarnád magad védeni valamely ellenséggel szemben, s az után beszéld el
Nekünk, hogy mit érzel ott fenn, és hogy érzed magad?" Epifan erre megkísérelte ezt, de azonnal
el is vesztette kényelmes egyenes állását, s minél inkább kapálózott kezeivel és lábaival, annál
inkább jutott igen kényelmetlen helyzetekbe. Végül úgy forgott, mint a levegőben lebegő falevél
és egy egészen lágy levegőfuvallat tovább tolta őt éspedig az Én akaratomból Aciona háza felé,
melynek falain szilárd támpontot talált, s kényelmetlen állását ismét kényelmes egyenes állásba
hozta, miközben a falat megragadva valósággal letolta magát a földre.
5. Amikor lábaival ismét elérte a földet, s Nekem módfelett hálálkodva boldog volt, Hozzánk
sietett az asztalhoz és így szólt: Óh Uram! Mindent megteszek, amit akarsz, csak ilyen
kétségbeejtő próbát nem kívánok többé! Nekem még fent a levegőben el kellett volna
mondanom, hogy mit érzek. Igen, egyenes állásban, amit egész kellemes érzés kísért, jól el is
mondhattam volna, hogy milyen jól érzem magam, de amikor a Te parancsodra mozogni kezdtem
és minden helyzetet el kellett fogadnom, s nem voltam képes rajtuk változtatni, vége volt
beszélőképességemnek is. Én, ha nem szégyelltem volna magam, félelmemben többször
felkiáltottam volna, de érthető szavakról akkor sem lehetett volna szó. Ezerféle szédülés fogott
el és olyan tehetetlennek éreztem magam, mint egy szúnyog. Ilyen helyzetben beszéljen, aki akar,
de én nem voltam képes rá!
6. Az ember a szilárd talajtól csak egy embermagasságnyira legyen a levegőben, s abban a
pillanatban minden hatalma és ereje megszűnt! A leggyengébb fuvallat, amely alig képes egy
levélkét a fán megmozgatni, ellenállhatatlan erővel hajtja előre az embert, mégpedig a
legkényelmetlenebb helyzetben. Mindent inkább - amint mondottam - csak ilyen próbát ne
283
többet! De a Te szádból jövő mondásod, óh Uram, ezzel a legfényesebb módon beigazolódott,

az tudniillik, hogy a legnagyobb erő is támpont nélkül, amelyet én szükséges elemi erőnek
nevezek, annyi, mintha semmi erő sem volna. Ez az én legtökéletesebb és legszentebb
meggyőződésem!
7. Ami tehát előbbi magyarázatodat illeti, hogy mi az Orkus, Tartarus és a pokol, az már
meglehetősen világos, de a sátánnal és cinkostársaival, az úgynevezett ördögökkel, még nem
tudok tisztába jönni. De mivel Te, óh Uram és Mesterem a dolgot oly érthetően, szakszerűen és
a maga valóságában oly jól elmagyaráztad, magyarázd el ezt is nekünk, ha ez a Te szent
Akaratoddal egyezik!"
227. FEJEZET
Az Úr tanítása a sátánról és az ördögökről. Az isteni ellenpólus. Az ősteremtés alapvonalai.

Az abszolút szellemi gondolatok és eszmék. Szeretet, akarat és tetterő.
A teremtő-folyamat minden öntudatos lényben.
1. Mondom Én: "Azért adtam neked előre a megfelelő példákat, hogy a rákövetkező
magyarázatokat a sátánról és az ő angyalairól jobban fel tudjátok fogni, s így hallgassátok
magyarázatomat tovább.
2. Tehát a most szerzett tapasztalatok, amelyek szerint a legerősebb óriás a legszilárdabb
ellenállás nélkül, amelyet Mi ellenerőnek vagy ellenpólusnak fogunk nevezni, nem volt képes
semmit tenni, most teljesen beigazolódott. Ugyanez a helyzet áll fenn a végtelen nagyságig
terjeszkedve a Legmagasságosabb Isteni Lénnyel is!
3. Ha az örök, a legszabadabb, a legbölcsebb mindenható Isteni Szellem már öröktől fogva
Önmagából nem állított volna Magának egy ellenpólust, akkor Neki, mint pozitív Istennek
lehetetlen lett volna napokat, világokat és azokon számtalan mennyiségű lényt létrehozni.
4. És milyen ez az isteni ellenpólus és miben áll ez?
5. Vajon az a pozitív, szabad isteni élet és hatalom pólusával idegen-e vagy vele bizonyos
tekintetben azonos-e?
6. Vajon önálló úr-e vagy pedig minden részében függ a pozitív Isteni Hatalom pólusától?
7. Lássátok, ezeket a fontos kérdéseket fogom a lehető legvilágosabban megmagyarázni, és
azután be fogjátok látni, ki az ugynevezett sátán és tulajdonképpen kik az ő ördögei. Figyeljetek
tehát ide!
8. Ha egy ember valamit meg akar csinálni, akkor először gondolkozni kezd, amire egyes
gondolatainak száguldó képei fognak elvonulni lelki világa előtt. Ha a gondolkodó, benső
szellem képeivel, amelyeket gondolatoknak nevezünk, hosszabb ideig foglalkozik, azokat
mindegyre szemléli és kezdi megrögzíteni, mihamar tudatára ébred annak, hogy minden jobb
gondolata valósággal könnyebb eszmévé alakult. Az ilyen eszmét azután a lélek, mint kialakult
képet felveszi emlékezetvilágába, amit azután alapeszmének is lehetne nevezni.
9. Ámde a gondolat száguldása tovább tart éppen úgy, mint a folyam árja, és a sok elvonuló
gondolat között akad megint olyan alkalmas gondolat, melyet az alapeszme azonnal magához
vonz, azzal egyesül, ami által az alapeszme kifejezettebb lesz.
10. S így megy ez tovább egy ideig, míg az alapeszmék mellett több utána következő és az
elsővel harmonizáló oldaleszmék nem keletkeznek, amelyek által valamely konkrét dolognak
vagy elkövetkezendő cselekvésnek és azok eredményeinek fogalmát kialakítják.
11. Ha a gondolkodó egyszer eljutott ezekhez a kifejezett világos fogalmakhoz, akkor már nagy
tetszését találja bennük, megragadja és áthatja azokat szeretetének élettüzével, a szeretet pedig
felébreszti a gondolkodó akaratát és tetterejét, s így válik aztán a benső fogalom
feltartóztathatatlanul materiális megvalósulássá.
12. A fenti szellemi fogalom most már, mint egy szellemi kép a maga tisztaságában nem áll
egyedül a lélek érzésvilágában, hanem a benső szellemi képnek törvényben lekötött hasonmása
fennáll a materiális természetben és annak hasznára, amit Mi fő- és életpólusnak nevezünk.
284
13. Az egyes gondolatok és eszmék, melyekből egy konkrét fogalom fejlődött, még egészen
szellemszerűek és a szellemmel együtt egy és ugyanazon pólust teszik ki, amit Mi fő- és
életpólusnak nevezünk.
14. A konkrét, a sok gondolatból és eszméből álló összfogalom, amely csupán mint szellemi
kép a lélekben - ha abban már lerögződött - nem tartozik a főpólushoz, hanem az ellenpólushoz,
mert önmagában mint egy kivált egész a lélekkel szemben állva minden részében szemléltető
módon áll fenn és további tevékenysége által teljesen anyagi dologként szerepel, s így mint
törvényben lekötött dolog nem tartozhat többé a lélek és szellem hatáskörébe - és most figyeljetek
tovább!"
228. FEJEZET
Az Úr megmagyarázza az ellenpólus lényegét, pozitív: az élet, cselekvés és szabadság;

negatív: a halál, restség, törvény, pokol, sátán és az ördög. Az önálló megváltásról.
A megismerés és szeretet határozza meg a tevékenységet. A jó nevelés fontossága.
A materializmus logikus, gonosz következményei.
Egy példa az ilyen eltévelyedett lelkek túlvilági kúrájáról
1. Az Úr: "Te Epifan most azt gondoltad magadban, hogy a több gondolatból összeállított
eszme már lehet egy fogalomszerű kép, ennél fogva hozzátartozhat az ellenpólushoz, sőt egy
egészen magában álló és teljesen kifejlődött gondolat is. Ebben igazad is van, de ha így van,
akkor az ilyen módon lerögzült gondolat és ehhez hasonlóan egy eszme is tulajdonképpen nem
eszme már, hanem egy önmagában álló külön fogalom, s mivel a lélekkel szemben, mint kialakult
kép, vagy mint már elrendezett cselekvés áll, ennél fogva az élet pólusával szemben lévő
ellenpólust teszi ki.
2. Az első (pozitív) pólusban élet, tevékenység és szabadság van, a második (negatív) vagy
ellenpólusban halál, restség és a törvény. Lássátok ebben áll a pokol, a sátán és az ördögök is,
tehát ezek szolgálnak megfelelő megjelölésre annak, amit Én, mint ellenpólust ábrázoltam.
3. Lássátok, az egész teremtés és mindaz, amit benne érzékeitekkel tapasztaltok Istennek
lerögzített eszméi, gondolatai és fogalmai. És ti, emberek érzéki testetek szerint is amennyire a
lélek a testtel, annak ideg- és véréterével összeköttetésben van, szintén részt vesztek annak
ítéletében és halálában, amelyből az által ki-ki saját szabad akaratával Isten törvényei szerint a
tiszta szellemiek fölé törekszik, megszabadíthatja magát, és eggyé lehet a benne levő Isteni
Szellemmel, ami által halálából önállóan és önmagán tevékenykedve a szabad, örökéletbe megy
át.
4. A következő nagyfontosságú dolgot pedig jól jegyezzétek meg magatoknak:
5. Az egész embert megismerése és szeretete indítja valamely jó vagy rossz cselekedetre. Ha
az a megismerés szellemi és Isten felé hajlik, akkor a szeretet is a szellemiekhez, s így Istenhez
hajló lesz. Ily módon fog tevékenykedni is és ez a tevékenykedés jó, s a következménye az élet
mennyországának áldása.
6. De ha az embert már bölcsőjétől kezdve más tudással nem gazdagítják, mint csak azzal, ami
a testet szolgálja, akkor egész szeretete is az anyag felé fog hajlani, és nyakig abban fog
tevékenykedni, hogy magának minél több földi kincset gyűjtsön, s hogy az által a testnek több
kellemességet szerezzen. Ilyen körülmények között a lélek teljesen belesüllyed az anyagba,
amely a legszabadabb Isteni Szellemnek ellenpólusa és az ellenpólussal, amely őt is fogva tartja,
maga is kiteszi az ellenpólust. Ennek szükségszerű következménye, hogy benne és általa létrejött
a törvény, az élet átka a halálban, ami úgyszólván maga az örök halál.
7. És ki az oka ennek, mint éppen maga az ember, aki saját megismerése, akarása és szeretete
által ezt saját maga tette meg önmagának. Ezt jól jegyezzétek meg magatoknak!
8. Ha ti emberekkel fogtok beszélni, kutassátok, hogy tudnak-e valamit a bennük lévő lélekről
és az örökéletről? Ha ők (a vak, világi emberek) vállukat vonogatják, és valósággal sajnálkozva
mondják: "Beszélni már gyakrabban hallottunk erről, de hogy abból egy szó sem igaz, azt a
285
mindennapi tapasztalat tanítja, és ami azon felül marad, az nem egyéb, mint az éhesnek üres
rajongása.
9. Ebből teljes bizonyossággal következtethetitek, hogy az ilyen emberek lelke húsanyaguk
által teljesen felemésztetett, és már törvényben van, s igen sokba fog kerülni törvényükből, és az
ellenpólusban való lekötöttségükből őket felszabadítani. Már ebben a világban is nagyon nehéz
lesz, de a túlvilágon még nehezebb, habár nem lehetetlen. De igen sok ideig meg fog maradni
saját elkülönített törvényében és halálában, amíg a lélekben lévő picinyke szellemi rész a néha
egész világnagyságú anyagi részt teljesen felemészti és végül éheztetés által óriási vágy ébred
benne szellemi táplálék után. Ez mindenkor meg is fog történni, de csak elképzelhetetlen hosszú
idők multán. (Ebben rejlik az "örök kárhozat.")
229. FEJEZET
Az Úr a teremtésről, mint Isten ellenpólusáról.

Istennel szemben minden jó, még a rossz is, csak az emberek számára létezik életveszélyes
gonoszság. A megváltás lényegének általános megvilágítása.
A megváltás útja a Szeretetparancsolat egyedüli teljesítésében van.
Isten gyermeksége szabadságának lényegéről.
1. Az Úr: "Ebből láthatjátok, hogy Isten, ha nem Önmagából állított volna a ti fogalmaitok előtt
végtelen nagy ellenpólust, akkor Önmagából egy materiális teremtést nem hozhatott volna létre,
mert éppen az ellenpólus maga a teremtés. Ennek tehát törvénybe lekötöttnek kell lennie,
szilárdnak, állandónak, mintegy halottnak, mert maga mivoltában jó és megfelelő Istennel
szemben, hatásában csak az emberekkel szemben rossz, mert ezek lelkének, sőt részint testüknek
az a rendeltetésük, mint a halálból feltámasztott lényeknek, hogy magukat az Istenből való tiszta
pozitív szellemmel mindörökre egyesítsék, az pedig Istennel egyesüljön anélkül, hogy ez által
saját abszolút szabadságukat és önállóságukat elveszítenék.
2. S így természetes, hogy önként felmerül az összes életkérdések legfontosabbja, amely így
szól:
3. Mit kell az embernek tennie, hogy magát az anyag régi törvényébe való visszasüllyedésétől
megóvja?
4. Felelet: Tartsa be pontosan a 10 parancsolatot, amely Mózes által adatott az embereknek, s
amelyek egészen röviden abban állanak, hogy az ember először szilárdan higgyen az egy, igaz
Istenben és Őt mindenek felett és minden életerejéből szeresse, nő- és fitestvéreit is úgy, mint
önmagát, sőt szükség esetén még jobban.
5. Ebben a tulajdonképpeni két törvényben rejlik az egész mózesi törvény, valamint az összes
prófétáké, akik a könnyebb megérthetőség céljából semmi egyebet, csak ezt tanították sok szóval.
6. Aki ezt megteszi, az szívét és lelkét megóvja minden gőgtől, ridegségtől, haragtól,
gyűlölettől, önzéstől, irigységtől, fösvénységtől, kapzsiságtól, uralomvágytól, jóléttől és
világszeretettől, s azután könnyen bemegy az Isten szellemi életpólusába, mert az Isten iránti
szeretet az egész embert megtölti Isten Életszellemével, a felebaráti szeretet pedig megtestesíti
és megerősíti azt a lélekben, ami által magától értetődően a benne lévő isteni Szeretet Szellem
révén mindenben azonossá válik Istennel.
7. És ha azonossá lett Istennel, ezzel azonossá válik a veletek megismertetett pozitív
életpólussal is, és uralkodhat Istennel minden élet felett, amely többé nem ejti foglyul, és nem
nyelheti el többé. Ha ezt bárki is követi, az aratni is fogja azt, ami megígértetett, és folytonos
gyarapodásában meg is fogja tartani. És most mondd el kedves Epifan, hogy ezt miképpen
értetted és fogtad fel?"
230. FEJEZET
286
Epifan beismeri, hogy az Úr Igéje sokkal nagyobb bizonyság istenisége mellett, mint csodái.
Egy igen szomorú és komoly kérdés: Mi lesz azokkal az emberekkel, akik az isteni
kinyilatkoztatás világossága nélkül élnek?
1. Mondja Epifan: "Jóságos Urunk és Mesterünk! Nagy volt a Te iménti csodatetted, amit testi
javunk érdekében tettél, de még sokkal nagyobb a nekünk adott tanításaidban a Te Bölcsességed,
mert az Istenségedet összehasonlíthatatlanul intenzívebb erővel bizonyítja. Ezzel a csodatettel
félreismerhetetlenül bebizonyítottad, hogy Te Isteni Hatalommal és Erővel vagy teljes, mert
különben ilyen művet nem volnál képes létrehozni. De ezzel a tanításoddal azt mutattad nekünk,
hogy Te közvetlenül Magad vagy Az, Akinek gondolatai és eszméi azt a bizonyos
törvényszerűen szilárd ellenpólust képezik! Én és bizonyára Aciona és Hiram is egészen jól
megértettük, amit Te, óh Uram nekünk ebben az igen fontos kérdésben mondottál, most már
tudjuk, hogy miként áll ez a dolog, és hogy másképpen soha nem lehet! Ámde éppen ez a pont
az, amely a föld egész emberisége számára egy igen fontos újabb kérdést von maga után.
2. Lásd nagy Urunk és Mesterünk! Mi most már tudjuk, hogy mit kell az embernek tennie,
hogy a Te ellenpólusod -lélek szerint- el ne nyeljen, ami bizonyára igen szomorú sors azok
számára, akik előle nem tudták magukat megvédeni. Mi a Te kegyelmed és felette nagy jóságod
által megismertük az utat és azon egész biztosan haladni is fogunk, de mi történik azzal a
megszámlálhatatlan sok többi emberrel, akik ezt a nagy földet lakják? Ezek semmit sem tudnak
arról, amit Te most előttünk felfedtél, milyen sokan voltak már ezen a földön az emberek kezdete
óta és az embereknek milyen megszámlálhatatlan tömege lesz itt még ezután?
3. Akik előttünk voltak, azok erről a tanításról bizonyára semmit sem tudtak és az ő materiális
gyönyöreik szerint éltek. Mi lehet az ő túlvilági sorsuk, mint a Te ellenpólusod által szomorú
fogságba vételük?! Ki fogja, és ki tudja őket ebből megváltani és mikor? Mit számlál az a néhány
ember, akik - miután már eredetileg is szellemültebbek voltak - könnyebben hajoltak a szellemiek
felé és ezért anyagi testük levetése után könnyen és feltartóztathatatlanul a Te főpólusodba
jutottak? Ha a könyvek szerint ítélek, amelyekben a jámbor és szellemileg tiszta és nagy emberek
fel vannak jegyezve, akkor alig érem el a 100.000 számot, de mi ez a szám azzal szemben,
amelyet az ellenpólus elképzelhetetlenül hosszú idők óta elnyelt? S így azt kérdem mindazoktól,
akik csak egy kissé is értelmesen gondolkoznak, hogy nem lett volna-e jobb, ha azok a
szerencsétlenek soha sem születtek volna?
4. Ugyanígy lesz azokkal is, akik talán utánunk még egy fél örökkévalóság múlva fogják ezen
a földön a világot megpillantani. Ezek a Te tanításaidból egészen kuszált fogalmakat kapnak
majd, de ki fogja őket úgy, mint Te most minket közelebbről és tisztán tanítani, mert ha egy ilyen
rendkívüli tan nem adatik teljes tisztaságában, akkor azt nehezen fogja valaki élő buzgalommal
életének főelvéül választani, elfogadni, és mint eddig is az anyag fogja a legnagyobb győzelmet
aratni. A Te tanításod végtelen nagy és szent, és ez a hézag elkerülhetetlenül felmerül, melynek
magyarázatát kegyelmesen kérem Tőled, hogy az lelkem világát teljesen kiegészítse. Ha ez a Te
szent akaratoddal egyeznék, akkor adj nekünk erről kellő felvilágosítást!"
231. FEJEZET
Az Úr Jézus rámutat arra, hogy a népeknek a szükséges világosság megadatik, hogy a

szellemiek felé hajolhassanak. A túlvilág középpontja. A lélek tökéletes elveszése lehetetlen.
Tanítás a reinkarnációról, mint extraordináriumról, egy példa. Bepillantás a pokol
állapotába. A fájdalmas bajban is van valami jó. Isten előtt semmi sem lehetetlen.
1. Mondom Én: "Ha a dolog az idegen népekkel és nemzetiségekkel úgy állna, mint ahogy azt
kérdésedben ábrázoltad, akkor tényleg baj volna a föld embereinek lelki üdve körül, valóságban
azonban mégis másképpen van, s így minden embernek megadatik az alkalom, akármilyen
valláshoz tartozik is, hogy inkább a szellemiek, mint az anyagiak felé hajoljon, s ha így van,
akkor a lelket a túlvilágon már nem nagyon vonzza a materiális pólus, hanem tökéletes szabad
akaratával mintegy lebegő állapotban marad, amely szerint nem tartozik sem az egyik, sem a
287
másik pólushoz. Én a lelkeknek ezt az állapotát "középrégióval" jelölöm, amelyben a lelkeket

tökéletes szellemek vezetik, többnyire a jobb pólushoz.
2. Természetesen a tökéletes megtérés kissé nehezen megy, de az nem tesz semmit, mert
valamely léleknek teljes elvesztéséről amúgy sem lehet sohasem szó, és ha túl nagy konoksága
miatt az ellenpólus el is nyelné, ami természetesen igen rossz volna, akkor az idők bizonyos
körforgása után el kell fogadnia, hogy vagy ezen a földön, vagy egy másik bolygón - amilyen a
világűrben megszámlálhatatlanul sok van - újból egy testi életpróbát kiálljon.
3. Ámde ez az újra testetöltés nem válna hasznára, mert újból azonnal visszaesne ősbűnébe,
ami által egy második életpróba teljesen hiábavaló lenne, s hogy ezt könnyebben megértsétek,
példát adok erre nektek.
4. Körülbelül 2000 esztendővel ezelőtt élt egy igen kegyetlen zsarnok király, aki csupa
kedvtelésből az emberek ezreit a legborzalmasabb módon végeztette ki, s azon kívül is minden
elképzelhető bűnnek hódolt. Hogy ennek a lelke testi halála után hová jutott, azt könnyű lesz
kitalálni.
5. Amint már előbb is rámutattam, egy ilyen lélek ott nem juthat máshová, mint a hozzá
hasonlókhoz, hogy rövid idő múlva hogyan fog járni, amikor egész társasága olyan, mint őmaga,
sőt idővel még rosszabb, mert bizonyos idő múlva haragjuk és bosszúvágyuk mindig jobban
fokozódik, azt könnyen elképzelhetitek, mert az anyagias lelkeknél mindennek meg van a határa,
csak a gőgnek és uralomvágynak nincs, amit már egynéhány király az ókorban még életében
világosan bebizonyított, amikor magát istenként állította a nép elé és azt kívánta, hogy őt, mint
az egyedüli igaz Istent imádják és mindazzal az áldozattal, amit ő kíván - tiszteljék.
Nabukodonozor, az egykori babilóniai király ismert története ezt nagyon is világosan igazolja.
6. S ez odaát még sokkal fokozottabb mértékben történik, minden ilyen lélek a másiknak
nemsokára, mint a legmagasságosabb és leghatalmasabb Isten nyilatkoztatja ki magát, s ezzel
egyben félelmetesen parancsoló állásba helyezkedik, s azonnal parancsokat osztogat a hozzá
teljesen egyérzelmű és egytulajdonságú lelkeknek.
7. Hogy a többi hasonló lelkek, akik már régóta ugyanilyen alapon hadakoznak a többiekkel,
milyen dühhel rontanak egy ilyen merész lélekre és milyen borzalmas próbákat kell annak
kiállnia, arról fogalmatok sem lehet, ha a lélek túlságosan lusta, akkor egy ideig még el is
szenvedi ezeket a kínokat és gyötrelmeket, mert azon a bolond véleményen van, hogy a kiállott
igazi pokoli kínok után a többiek mégis istenként fogják imádni és a mindenek felett uralkodót
el fogják ismerni és fogadni.
8. Az idők folyamán az ilyen lélek kezdi belátni, hogy csak ő volt a rászedett, tehát haragra
gyúl kínzói felett, s azután az ádáz harc és tűz a legnagyobb mértékben megindul, s az ilyen
lelkek valósággal feloldódnak a harag tüzének poklában, sőt valósággal egészen
megsemmisítenék egymást, ha ez lehetséges volna.
9. Ámde egy ilyen jóváhagyott rohamnak - akármilyen borzalmasan tombol is - még mindig
meg van az a jó oldala, hogy az ilyen lelkeknek legkártékonyabb anyagi részét elpusztítja, és
ezáltal a lelket valamennyire megtisztítja. Sok ilyen hasonló roham által egynémely lélek
józanabbá lesz, és arra törekszik, hogy az ilyen tumultusszerű társaságtól megszabaduljon, és
minden elképzelhető módon kivezető utat keres, és ilyenkor rendesen meg is engedtetik neki,
hogy jobb társaságba kerüljön, vagy újból valamely testbe nemződjék bele.
10. És most ismét megérkeztünk példa-királyunkhoz, akinek lelke megtette azt az utat, amelyet
nektek röviden elmondottam. S az ebbe a világba visszatérő ókorbeli királyi lélek, aki Hátsó-
Indiának legszélső részén garázdálkodott, most egy egészen más világrészben, mint gyermek
rendesen egy egészen szegény asszony által születik erre a világra, az ilyen lélek aztán ismét
egészen gyermek és az ő előző állapotáról mit sem tud, mert igen nagy hiba volna, ha erről a
legkisebb visszaemlékezése lenne.
11. A gyermek, mint előzőleg is a férfinemhez tartozva szegénységben férfivé növekedett és
szegényes nevelés, s egyéb taníttatás mellett egészen becsületes és hasznavehető napszámossá
lesz, akármilyen házi, vagy földmunkában. Megismeri Istent, imádkozik Hozzá és megköszöni
Neki a mindennapi kenyeret, és végül valóságos örömét leli abban, hogy a másik embert fukar
288
béréért szolgálja, és hasznára legyen. Végül munkásunk megöregszik, gyenge, fáradt és beteg
lesz, s meghal, mint minden más ember ezen a földön.
12. És mi történik a lelkével? Odaát jó, munkás, becsületes, tevékeny lelkekhez kerül, és örömét
találja abban, hogy alárendeltjük legyen, s hogy mindenkit szolgálhasson. Kedélyvilágának egy
ilyen irányítása mihamar előidézi szellemének Istenhez való felébredését, amely az ő túlvilági
alteregója (jobb énje).
13. S ha ez a biztos eset bekövetkezik, akkor már a vele való egyesülés nem marad el soká. Ha
ez bekövetkezett, és ha egy ilyen lélek visszanyeri teljes öntudatát, s ha visszaemlékszik minden
előző állapotára dicsérni, és magasztalni fogja Isten bölcsességét, hatalmát és szeretetét, amely
még őt is nyomorúságos állapotából visszavezette az igaz, örök életre.
14. S mindebből eléggé láthatjátok, hogy Isten a halandók által kifürkészhetetlen utjain minden
előttetek még oly elvetemedettnek látszó lelket is vissza tud vezetni az igaz életbe és
világosságba."
232. FEJEZET
Mert Isten a legnagyobb szeretet, azért nem veszhet el a lélek.

Az örökkévalóság elég hosszú mindenki megmentésére.
Hogyan múlik el a menny és a föld? Az isteni háztartásba való betekintés nem mindenki
számára való. Megfelelő világosság a világiak számára. A tanítványok munkája.
Az Úr földi, emberi tanítása.
1. Az Úr: "Isten, mint Önmagában a legtisztább Szeretet, nem tehet mást, minthogy szeresse
gondolatait és eszméit, ha azok, mint teremtmények ellenpólusát teszik is ki.
2. És így még egy kő sem maradhat örökké kő, és a ti képzeletetek előtt megszámlálhatatlan
évek múlva ez a föld is, és az a sok csillag is meg fog öregedni, porhanyóvá válik, mint egy öreg
ruha és minden át fog alakulni Istennel rokon önállóságba és szellemülésbe, helyettük új,
materiális teremtések fognak keletkezni, és mindegyik a maga nemében és faja szerint fog
vezettetni.
3. Természetes, hogy ezzel végtelenül hosszú, több eonszor eon földi év szükséges, ezt azonban
nem úgy kell értelmezni, hogy ez a jelenlegi teremtés hirtelen meg fog szűnni és helyébe egy
egészen más fog létrejönni, hanem ez csak részletenként történik éppen úgy, ahogyan az
őserdőkben az öreg fák kihalnak, megrothadnak, s végül egészen vízzé és levegővé, s éterré
válnak, tehát egy egészen más szellemi létbe mennek át, helyükbe azonban mindig más és más
fa nő ki a földből. És amiképpen Isten Szelleme a kicsinyben működik, azonképpen működik Ő
a nagyban is, ha az ember Istennel szemben nagynak nevezhet valamit!
4. Most tehát már mindent világosan megmutattam nektek, anélkül hogy példázatos beszédet
használtam volna, amint azt a bölcsek tették. De Én mindezeket csak nektek mutattam meg, mert
megvan hozzá a szükséges megértő képességetek, de a világi embereknek ezt nem szükséges
tovább adnotok, csak annyit, hogy higgyenek az Én Nevemben és tartsák be Isten parancsolatait,
melyek valóban a szeretet parancsolatai. Minden egyebet a megtért embernek lelke szükséglete
szerint saját felébresztett szelleme - amely Istentől való - fog kinyilatkoztatni.
5. A gyermekeket csak tejjel szabad táplálni, s ha megerősödnek és megférfiasodnak, akkor
lesznek képesek szilárd eledeleket megemészteni. Gondolkozzatok mindezek felett szívetekben,
és ha valami még homályos előttetek, Én 5 napig vendégetek leszek, s így módotokban lesz
Engem vagy tanítványaimat megkérdezni, hogy mindenben világosságot nyerjetek. Ezentúl Én
már új tanításokat nem adok nektek, miután mindent megmutattam, és mindenre megtanítottalak.
De mint barátotok - amint már mondottam - még 5 napig leszek köztetek és alkalomadtán sok
földi jót, és hasznosat megmutathatok nektek. Most pedig menjünk, hogy megtekintsük az új
telepeket, a gyümölcsös kerteket, réteket és háziállatokat!"
6. Erre mindnyájan szívükből köszönetet mondottak tanításaimért, felemelkedtek helyeikről és
Velem együtt a szomszédokhoz mentünk. Amikor ez a három új tanítvány mindarról
289
meggyőződött, ami megtörtént, nem tudott eléggé csodálkozni és szomszédaiknak is tanítást

adtak Rólam és odajövetelem szent céljáról, a szomszédok pedig minden ellenvetés nélkül hittek
szavaiknak és szívük megtelt örömmel.
7. Én pedig új dolgaik használatáról adtam nekik tanítást, s ez által alapos földművelőkké
tettem őket, amik eddig nem voltak. Hogy efölött ők is nagy örömet éreztek, az magától értetődik,
és így töltöttük el ebben a helységben a többi 5 napot is.
233. FEJEZET
Behatóbb tanítás Krisztusnak a Tábor-hegyen való megdicsőülésének

élményeiről (234-238). Tanítás a paradicsomi és mennyei állapotokról.
Az ember kapcsolata a szellemvilággal.
1. A hatodik, és tulajdonképpen a hetedik napon Én így szóltam tanítványaimhoz: "Mi most 6

napon keresztül becsületesen dolgoztunk, s ebben a pusztában jó aratásunk volt. De már itt az
ideje, hogy ismét tovább menjünk, mert máshol is van sok parlagon heverő szántóföld és puszta,
melyeket meg kell munkálnunk, áldanunk és termékennyé kell tennünk. Mielőtt azonban innen
továbbmennénk, ti egynéhányan maradjatok itt, míg Én Péterrel, Jánossal és Jakabbal erről a
magas hegyről, melynek lábánál most állunk, és amelyre a megnevezett 3 tanítvánnyal Én most
azonnal felmegyek, ide visszatérek hozzátok!" (Máté 17,1)
2. Akik visszamaradtak, azt kérdezték Tőlem, hogy miért nem jöhetnek ők is fel a hegyre, mire
Én így válaszoltam: "Mert Én akarom így!" Ekkor elhallgattak, és egyik sem mert többé semmit
kérdezni.
3. Aciona csak inkább maga elé szólva mondotta ezeket: "A legmagasabb hegy éppen ez, amely
előttünk áll, de ezt meredek falai miatt kimondhatatlanul nehéz megmászni." Mondom Én: "Hidd
el Nekem, hogy Számomra nem létezik meredek vagy túl magas hegy! - Néhány óra múlva ismét
itt leszünk, addig készítsétek elő az ebédet!"
4. Ezután a 3 tanítványt Magam mellé vettem és felkészültünk az útra. A hegyet egyik oldalán
igen könnyen meg lehetett mászni és a csúcsát néhány óra alatt elértük, ezt a hegyet azonban
magassága miatt közönséges hegymászó csak 12-13 óra alatt mászhatná meg, s így
hegymászásunk csodának tekinthető.
5. Most már a legmagasabb csúcsán voltunk, melyről csaknem egész Galileát, Júdeát és
Palesztinát be lehetett látni, sőt a nagy Óceán egyik részét is. Mialatt a 3 tanítvány a pompás és
nagyszerű kilátás fölötti elragadtatásában valósággal átszellemült és a nagy élvezetért egész lelke
mélyéből hálálkodott (Máté 17,2), ekkor Engem is a megdicsőülés egy neme hatott át, amelytől
arcom úgy tündöklött, mint a nap és ruhám olyan fénylő lett, mint a naptól megvilágított hó.
Három tanítványom ennek láttára megdöbbent és csodálkozásában nem tudott szóhoz jutni. Egy
idő múlva Péter megemberelte magát és így szólt: "Uram! Talán már a mennyekben vagyunk,
vagy csak a paradicsomban? Úgy tűnik fel nekem, mintha egészen halkan suttogó angyali
hangokat hallanék magam körül."
6. Mondom Én: "Sem a mennyben, sem a paradicsomban, hanem egyszerűen és természetesen
itt a földön. De mivel úgy a mennyeket, mint a paradicsomot Isten Igéinek erejénél fogva
Magunkban hordozzuk, amely minden igazat és jót magában foglal, így valóban a mennyekben
és a paradicsomban vagyunk egyaránt. És ez az, ami a ti kedélyvilágotokat megdicsőíti, s miután
kedélyvilágotokban megdicsőülve álltok Előttem, így dicsőültem meg Én is szemeitek előtt, hogy
megérezzétek, hogy egy időben a paradicsomban és a mennyben vagytok, mert bensőtők telve
van a hit igazságával és az abból áradó szeretetjóságával, mivel csak az az igazi mennyország és
igazi paradicsom, hogy ti Bennem hisztek és azt teszitek, amire Én tanítalak benneteket, s végül,
hogy cselekedeteikben szerettek Engem egész szívetekből és ezáltal építitek fel magatokban Isten
igaz Országát, anélkül hogy egyébként térben valahol volna, de ha egyszer már bennetek van,
akkor térben is meg van mindenütt a nagy végtelenségben, és bárhol is lesztek a térben, akár itt
a földön, akár a holdban, vagy a sok csillag egyikén, amelyek csak világtestek, mindig körül
290
lesztek véve üdvözült testvéreitekkel, ha őket testetek miatt testi szemeitekkel nem is
láthatjátok."
234. FEJEZET
A táborhegyi jelenet folytatása. Az Úr és a három tanítvány az üdvözültekkel való

érintkezésben. Mózes és Illés. Illés négyszeres reinkarnációja.
Tanítás arról, hogy: "Íme, Én mindent újjáépítek!"
1. Mondja Péter: "Uram! Valahol az Írásban írva van, hogy az elhalt emberek lelkei a föld
kebelében megőriztetnek az utolsó napig, amikor hosszú alvásukból felébreszti őket az angyalok
harsonaszava, s akkor a jók feltámadnak Isten Országában az örökéletre, a gonoszok pedig
letaszíttatnak a pokol országaiba, ahol mindörökre az ördögök által gyötörtetnek."
2. Mondom Én: "Hogy ezeket a prófétálásokat és minden ehhez hasonlót hogyan kell
értelmezni, azt már igen gyakran megmagyaráztam nektek, s így nagyon is felesleges volna erről
még több magyarázatot adni. De hogy a ti téves nézeteteket teljesen eloszlassam, megnyitom
benső, lelki szemeiteket és látni fogjátok, hogy a régen elhalt ősatyák lelkének azzal a bizonyos
pihenésével hogyan áll a dolog, és hogy e föld kebelét hogyan képzeljétek el."
3. Ekkor Én hangosan így kiáltottam: "Epheta!" - ami azt jelenti: "Nyilatkozzál meg!" (3 vers).
S íme, egyszerre csak megjelent a két próféta: Mózes és Illés, s egészen világosan arról beszélt,
ami egy pár év múlva Velem meg fog történni, és hogy nem lehetne-e azon változtatni? Én pedig
azt mondottam nekik, hogy lehetetlen mást tennem, mint amit az Atya akar, Aki Bennem van és
lakozik.
4. Ekkor meghajolt a két próféta és egyhangúlag így szóltak: "Óh Urunk! Egyedül a Te
Akaratod szent, s legyen mindenkor és mindörökké úgy, mint nálunk itt a mennyekben, s úgy
minden embernek és szellemnek a földön is! Mi ketten földi életünkben a Te Nevedért nagyok
és tekintélyesek voltunk és most is szívesebben lennénk Veled a földön tanítványaid, mint ez a
három és még a többi, akik nincsenek itt, dacára annak, hogy úgy most, mint még sokáig
megvetést és üldöztetést fognak szenvedni a Te Nevedért!"
5. Mondom Én Illésnek: "Te még a legutóbbi időben is Velem voltál a földön, vajon Heródes
műve testednek hasznára volt-e?"
6. Mondja Illés: "A földön nem, de annál inkább itt és én minden üdvösség dacára, amelyben
örökrészem van, a Te kedvedért még százszor megtenném a test útjait, akármilyen nyomorult és
tövises is az."
7. Ekkor a három tanítványt erős álom lepte meg, úgy hogy a földre hanyatlottak és rövid időre
mélyen elaludtak, Én pedig tovább beszéltem a két prófétával és így szóltam Illéshez: ""E föld
időinek végén majd még egyszer leküldetel a föld embereihez, de nem eltakart benső szellemi
látással, hanem úgy, sőt még világosabban, mint a két előző esetben Sehel és Illés név alatt és
Mózes testvér fog téged vezetni, de csak szellemben, mert az ő teste az idők végezetéig a föld
tulajdona marad.
8. De akkor ezen a földön, már ami testi, szellemivé fog válni, Neked testre már szükséged nem
lesz, mert Én neked ugyanis új testet adtam mindörökre. Őrködj addig jól Izrael gyermekei fölött,
amíg rövidesen hazajövök, ha legnagyobb művemet befejeztem! Azután megingathatatlan széket
fogok neked adni új birodalmamban, mert lásd, az az idő, amit egykor neked a földön mutattam,
itt van, amikor minden újjáépítek először az Én szellemi világomban, és később az az anyaggal
is meg fog történni, midőn erjedésének teljességét elérte, - de most ébresszük fel ezt a hármat
álmából."
235. FEJEZET
A táborhegyi jelenet folytatása. "Itt engedjetek kunyhókat építeni!" A hatalmas hang.

A szellem az emberben. Lényeges különbség a külső és benső kinyilatkoztatás között. Tanítás az
igaz újjászületés lényegéről és áldásairól.
291
1. Ekkor a három tanítvány felébredt, felemelkedett a földről és megpillantottak Engem,

Mózest és Illést fénysugár nélkül, ami igen kellemes volt nekik, mert az előbbi túl erős fény
nagyon vakította őket. Elbeszélték, hogy álmukban az ókor minden prófétájával a föld jelenlegi
állapotáról éppen úgy beszélgettek, mintha most a földön lennének, és akik sok titkos dolgot
fedtek fel előttük.
2. Mózes és Illés pedig a nagy túlvilág különféle állapotairól világosították fel őket. Ekkor mind
a hárman olyan boldogok voltak és annyira el voltak ragadtatva, hogy Péter így kiáltott fel (4,5
vers): "Urunk! Jó nekünk itt lenni, ha akarod, építsünk itt 3 kunyhót, Neked, Mózesnek és
Illésnek egyet-egyet." S miközben a kunyhók építéséről így beszéltek, hirtelen elborította őket
egy fényfelhő, úgy hogy arasznyira sem láttak vagy vettek észre valamit, és íme, egyszerre egy
hang szólalt meg a felhőkből: "Lássátok" Ez az Én legkedvesebb Fiam, Akiben tetszésemet
találom, Őt hallgassátok!" (6 vers). - Amikor a három a mennydörgéshez hasonló hatalmass
hangot meghallotta, nagyon megijedt (7 vers) és arcra borult.
3. De Én hozzájuk siettem, megérintettem őket, s így szóltam (8 vers): "Keljetek fel, és ne
féljetek." Amikor tekintetüket a földről felemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Engem és
módfelett csodálkoztak a hallottak és látottak felett.
4. A 3 tanítvány erre még több dolgot akart Tőlem kérdezni, nevezetesen annak jelentőségét,
amit álmukban láttak. Ámde Én így szóltam: "Ezt majd a ti szellemetek, amely bennetek
tulajdonképpen az Én Szellemem, fogja lelketekben kinyilatkoztatni, s akkor élő módon meg lesz
az bennetek, mert ha most Én magyaráznám meg nektek, a magyarázottakat tudásotokba
fogadnátok be, és azután hinni fogjátok, hogy valóban így is van, mert Én magyaráztam meg így
nektek. De akkor még távolról sem lesztek a teljes igazságban éspedig azért, mert a
megmagyarázott dolog nem a ti tulajdonotok, hanem Azé, Aki azt nektek élő kincseskamrájából
megmagyarázta, de majd, ha szellemetek fogja azt lelketekben kinyilatkoztatni, ez a
kinyilatkoztatás a ti tulajdonotok lesz, és csak akkor fogjátok teljes igazságában bírni!
5. "Az a szellem pedig - amelyről azt mondom, hogy a ti szellemetek - az Én Szellemem is
bennetek és minden helyzetet és állapotot éppen úgy ismer, mint Én Magam és képes benneteket
minden bölcsességben vezetni. De ez a szellem bennetek még nem ébredt fel és nem
munkálkodik, azaz ő bár ébren van és működik, hanem éber állapota és működése mintegy idegen
előttetek, s olyan, mintha nem tartoznék hozzátok, mert a lelketek még nem elég tiszta ahhoz,
hogy Szellememmel teljesen egyesülhessen.
6. De majd, ha az általatok már ismertetett szenvedéseim után felmegyek az Én mennyeimbe,
akkor Szent Lelkemet az igazság teljességében kiterjesztem lelketek fölé és egyesítem azokat
Vele, s ha Ez a Szentlélek bennetek és veletek teljesen eggyé lesz, akkor vezet benneteket teljes
igazságban és mindörökké bölcsességben (9 vers).
7. Erről a látomásról pedig az Én felmagasztaltatásom előtt ne szóljatok senkinek sem arról,
amit Cazarea-Filippiben és itt lenn ezekkel a halászokkal tettem. - Most pedig menjünk le a
hegyről halászaink falujába.
8. És mi megindultunk visszafelé, s az úton arra intettem a 3 tanítványt, hogy erről a látomásról
a többi tanítványoknak se szóljanak semmit a meghatározott ideig, azaz feltámadásom és
mennybemenetelem idejéig.
236. FEJEZET
A táborhegyi jelenet folytatása. János, mint reinkarnált Illés.

Az Úr szenvedéseinek céljáról. Péter kérdése. Illés a túlvilágon 3 testben jár-e?
Az Úr a test feltámadásáról és az utolsó napról
1. Péter (10 vers) amikor a hegyről lefelé mentünk, azt kérdezte Tőlem: "Mit jelentsen az
írástudóknak az a mondása: A Messiás eljövetele előtt Illésnek kell eljönnie és ő mindent helyre
fog állítani, és így fogja elkészíteni az Úr útjait?" Ekkor Péternek így válaszoltam: (11 vers) Az
írástudóknak igazuk van és neked is kérdéseddel, Illésnek jönni kellene, hogy mindent
292
helyreállítson (12 vers), s Én azt mondom nektek: Illés már itt is volt, de épp oly kevéssé
ismertétek fel őt, mint Engem és azt tették vele, amit akartak. Ugyanígy fognak Velem, az Ember
Fiával is cselekedni, amint azt már előre többször megmondottam nektek, s hozzáfűzöm azt is:
Ez a képmutató fajzat nem fog addig nyugodni, míg el nem érte bosszújának célját, de azzal
együtt saját ítéletét is.
2. János, akiben Illés szelleme lakozott, jeleket tett, oktatta és keresztelte a népet, s ily módon
készítette elő Számomra. És mi történt emiatt?
3. Én Magam most a legtisztább élettanítást adom, és olyan jeleket teszek, amilyenek ezen a
földön még sohasem történtek és ilyen nagyságban és kiterjedésben nem is fog történni, s éppen
ezért annál nagyobb haraggal és bosszúval vannak Irányomban is, s a felülről való jóváhagyás
mellett meg is fogják Velem azt tenni, amit már előre kijelentettem nektek!
4. És ismét feltámad kebletekben ugyanaz a régi kérdés, hogy miért engedem Én meg azt, hogy
az emberek ezt Velem megtegyék? De erre vonatkozólag is megkaptátok már a megfelelő
felvilágosítást, és most menjünk a völgybe a mieinkhez."
5. (13 vers) Amikor Én ezt a beszédemet befejeztem, akkor látta csak a 3 tanítvány, hogy
keresztelő János tulajdonképpen Illés volt, s amidőn tovább haladtunk lefelé a völgybe, újból
megszólalt Péter: "Uram! Mégis csak különös a dolog ezzel az Illéssel. Ő tehát ilyenformán már
háromszor volt ezen a földön, és hogy úgy mondjam - mind a háromszor testben. A két első
esetben, mint Sehel, később, mint Illés, amikor nem halt meg, hanem bizonyára teljesen
megdicsőült testtel ment fel a mennyekbe, habár a legutolsó esetben egy asszony által született a
világra, mégis megfosztották testétől, mi történt tehát előbbi két testével? És mi fog a jelenlegivel
történni? Talán majd a Te mennyországodban, ha minden bevégeztetett, három testtel fog járni?
Hiszen írva van, hogy az utolsó napon a testek is feltámadnak, és a lélekkel egyesülnek.
Miképpen kell ezt értelmezni?"
6. Mondom Én: "Ami a test feltámadását illeti, és amit az utolsó nap jelent, azt Én Már Cazarea-
Filippiben és itt lenn a faluban kézzelfoghatóan megmagyaráztam! Nem jegyezted meg
beszédeimet? Hogyan ismételjem egy és ugyanazt?! Te tudsz is valamit belőle, de minden
összefüggés nélkül és ennek oka a te óhitű zsidó mivoltodban rejlik, s ezért van, hogy a sok
magyarázat dacára öreg, elcsavart fantáziádban még mindent szó szerint fogsz fel.
7. Fogadd el helyes felfogásomat és légy az Én tiszta világosságom szerint értelmes, és akkor
nem fogsz olyan dolgok után kérdezősködni, amelyek benned már mindenkit megelőzve, régen
érthetők kellene, hogy legyenek.
8. Vajon az a nap, amelyen egy gyermek a világra született, annak számára nem az utolsó nap-
e? Vagy minden nap, amit magad megérsz, számodra nem jelenti-e az utolsó napot?
9. Az a hús, melyből most a te tested áll, fel fog oszlani, férgekké, növényekké és azok lelkeivé
lesz, tehát egészen idegen lények lesznek belőle, amelyeknek lelkeddel és szellemeddel soha
semmi közük nem lesz. Értsd meg!"
237. FEJEZET
A táborhegyi jelent vége. Az Úr behatóan megmagyarázza a test feltámadását.

Tudni és hinni mit sem használ a felebaráti szeretet igaz cselekedetei nélkül
1. Az Úr: "Az utolsó nap nyilvánvalóan lelked számára a megmagyarázottakból az lesz,

amelyen te kivétetel a testből!
2. A test feltámadását pedig értsd az igaz felebaráti szeretet jócselekedetei alatt, ezek lesznek a
léleknek teste, amelyek vele együtt a szellemvilági "utolsó napon" tanításaimnak harsonaszava
mellett, mint megerősödött éterikus test az örökéletre fel fog támadni! És ha ezen a földöm
százszor viseltél volna is egy testet, a túlvilágon mégis csak egy tested volna éspedig az, amelyet
most elmondottam. Most már megértetted ezt?"
3. Mondja Péter: "Igen, Uram és Mesterem, ez most már világosabb előttem, mint valaha, de
én emlékszem a prófétáknak még egy szövegére, amely körülbelül így szól: "A te testedben fogod
egykor szemlélni a te Istenedet, tartsd azt, meg tehát tisztán, és be ne szennyezd különféle bűnök
293
által. Bűnös testtel sohasem fogod Isten Országát szemlélni!" Ilyenformán hangzik a szöveg és
az emberi értelemnek nagyon nehéz valamit kihozni belőle. Hogyan lehet tehát ennek igaz
értelmét megtalálni?"
4. Mondom Én: "Úgy, mint az előbbit, a te testedben fogod Istent szemlélni, annyit jelent: A
jól megismert Isteni Akarat szerinti jócselekedeteiden át fogod Istenedet szemlélni, mert csak a
cselekedetek azok, amelyek a lelket annak testével, amely neki csak eszközül adatik, gyakorol,
és amelyek a léleknek, vagy az isteni nemességet, vagy annak ellenkezőjét adják meg, tiszta
cselekedetek a tisztát, tisztátalanok a tisztátalant adják. A tiszta gondolkozás, a tiszta tudás és
egyébként az ártatlan és tiszta viselkedés a felebaráti szeretet cselekedetei nélkül vagy annak
kevés cselekedete a léleknek még távolról sem szerzi meg a szellemi testet, még kevésbé Isten
szemléletét!
5. Mert ha valakinek a lelke még annyira vak, hogy nem képes belátni, hogy nem kizárólag a
tudás, hanem mindenek előtt a tiszta tudás és hit szerinti cselekedetek adják meg a léleknek az
élet szilárdságát, az még igen szegény és sajnálatra méltó és teljesen hasonlít egy olyan emberhez,
aki egészen jól tudna egy házat felépíteni és meg volna hozzá nagymennyiségben a legjobb építő
anyaga is, de nem tudja magát arra határozni, hogy a munkát megkezdje. Mondjátok tehát lesz-
e ennek valaha háza és télvíz idején, amikor jönnek a viharok, elrejtheti és megvédheti-e magát
benne a megvadult elemek fékevesztett hatalma elől?
6. Mit használ neked a viharban a legalaposabb tudásod, amely szerint egy háznak jól
megépített falai képesek a viharral dacolni és a házban lakók azok hatalmával szemben teljesen
biztosítva vannak, ha nincsen házad, és vándorlásaid közepette életednek nagy pusztaságain más
idegen házát nem tudod elérni?
7. Igen, kedveseim, legyen az a tudás és hit még oly tiszta, de mégsincsenek szilárd falai,
amelyek időnként megóvnának benneteket a vihar ellen, de szilárd falai vannak az igaz felebaráti
szeretet cselekedeteinek, s ezek képezik a léleknek igaz és maradandó testét, lakóházát, országát
és megfelelő világát. Ezt jegyezzétek meg magatoknak jól és nem egyedül csak magatokért,
hanem mindenek előtt azokért, akinek Utánam az Evangéliumot fogjátok prédikálni. Ha majd
egykor tudni és hinni fogjátok az üdvösség Igéit, akkor figyelmeztessétek, hogy gyakorolják az
Általam oly sokszor parancsolt felebaráti szeretet jócselekedeteit.
8. Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja, hogy ő szereti Istent mindenek felett, de
szegény testvérének nyomorúságát semmibe sem veszi, az Istenét sohasem fogja testében
szemlélni! Mert a farizeusok és írástudók is azt mondják, hogy ők Istent a leggazdagabb
értelemben szolgálják, s imáik és áldozataik által a bűnös emberiséget folyton kibékítik az
Istennel, amellett a népet teljesen levetkőztetik, és felebaráti szeretetről szó sincs náluk! Mit
használ az ilyesmi a farizeusoknak vagy a népnek?
9. Mert először Istennek még sohasem volt szüksége emberi szolgálatra és még kevésbé a
tűzáldozat céljából leölt állatra, de olyan áldozatra, amit az igaz felebaráti szeretet igaz szeretet-
cselekedetek által nyújt Istennek, azt Ő nagy tetszéssel fogadja és életáldása nem is fog
elmaradni. Most már érted Péter, hogy mit jelent az, ha valaki testben szemléli Istent?"
10. Mondja Péter: "Igen Uram! Most már teljesen tisztában vagyok, mert hiszen óh Uram, ezt
oly nagyon megvilágítottad előttünk, hogy valósággal kezeinkkel foghatjuk. Köszönjük azt
Neked, s ezzel meg is érkeztünk a faluba, de ahelyett, hogy délben, már csaknem este lett!"
11. Mondom Én: "Az nem baj, Mi csak kevés kenyeret és bort veszünk magunkhoz, s mindjárt
tovább is megyünk. Azért menjünk ezen a kis úton most már gyorsan!"
238. FEJEZET
Az Úr diétikus tanításokat ad. A mértékletesség áldása.

A disznóhús helyes elkészítése, stb. Az Úr övéivel tovább megy egy kicsiny, élénk tengeri és
kereskedelmi helységbe
294
1. Ekkor megdupláztuk lépteinket és mihamar elértük Aciona lakóházát, ahol a többi tanítvány
már várt Reánk. Aciona, Hiram és Epifan pedig egészen jó lakomát készített Számunkra, amely
halakból, kenyérből és borból állott.
2. Péter pedig félrehívott Engem, s így szólt: "Uram, Te az úton csak kenyérről és borról
beszéltél, itt meg halak is vannak - szabad nekünk a halakból is enni?"
3. De én rendreutasítottam ezen igazi templomi zsidót jellemző kicsinyes aggályaiért és így
szóltam: "Ami eléd van tálalva, edd meg és az nem fog sem testednek, sem lelkednek ártani, csak
a mértéktelenségtől tartózkodjék mindenki, s így ti is.
4. Ami már mértéken felül van, az az embernek ártalmára szolgál. Az evésben való
mértéktelenség gyomorbetegségeket és az ivásban való mértéktelenség a gyomor- és
mellbajokon kívül a test bujaságát is előidézi és a paráznaságnak mindenféle módját, és faját
szüli.
5. Azért legyetek mindenben mértékletesek, józanok, s akkor a mindig egészséges testetekben
egészséges és vidám lelketek lesz. Aki eledeleket készít a maga és más számára, az készítse
azokat frissen és jól, s azok nem fognak senkinek sem ártani. A többiek mellett ezt is jegezzék
meg jól!"
6. Péter azonban ismét kérdezett és így szólt: "Uram, nem vétkeznek-e az egyébként nagyon
tiszteletre méltó pogányok azzal, ha tisztátalan állatok húsát eszik, mivel nekünk, zsidóknak ez
tiltva van? Ugyanis aki abból eszik, az durva bűnt követ el Mózes törvényei ellen."
7. Mondom Én: "Szükség esetén te is, mint óhitű zsidó minden állat húsát megeheted, és az
nem fog neked ártani, mert minden táplálékot, amit egy embernek szükség által kényszerítve meg
kell enni Én megtisztítok, de ebben az esetben még nagyobb mértékletességet kell alkalmaznia!
8. A disznók húsa jó, csak a leölt állatnak jól el kell véreznie, azután 7 napon át sóban, és
thimian füvekkel be kell pácolni, azután vegyük ki a pácból, vásznakkal jól törögessük meg, és
7 hétre tegyük fel jó fa (fenyő) és füvek füstjére addig, amíg egészen kemény és száraz nem lesz.
Ha azután használni akarjuk, akkor először félig vízben, félig borban, thimian füvekben (Thymus
vulgáris - Kerti kakukkfű) és petrezselyem gyökérben főzzük meg jól, s akkor jó és egészséges
tápláló eledel lesz az asztalotokon, de ezeket az állatokat mindig télen kell levágni.
9. És miképpen a disznókkal, ugyanúgy kell más tisztátalan állatokkal eljárni, hogy az
embereknek mértékletes használat mellett ne ártsanak. Amint van a szárazföldi állatokkal,
ugyanez áll a levegő madaraira és a tenger különböző állataira is. És most Péter bizonyára tudni
fogod, hogy mit szabad enned és hogyan, hogy ne vétkezzél a gyomrod, sem a lelked ellen? - De
most gyorsan fogyasszuk el a vacsorát, s azután rögtön indulunk." Ekkor leültünk az asztal mellé
és elköltöttük az eledeleket.
10. Ezután Aciona Hozzám lépett és így szólt: "Uram és Mesterem Nem indulnál inkább holnap
reggel, mint most este? Innen minden legközelebbi helység tudomásom szerint többórányi
távolságban van és utolér az éjszaka, mielőtt valahová érnél!"
11. De Én erre így válaszoltam: "Maradjatok szívetekben Velem, és tanításaimban és ugyanúgy
leszek Én is veletek itt a földi időtökben és a túlvilágon örökké, de most innen el kell mennem,
mert még sokan várnak Rám, oda kell sietnem, és segítenem kell, azonban télen ugyanúgy, mint
most néhány napra felkereslek benneteket, mert Én a telet Kisben, Kan mellett fogom eltölteni.
- Most pedig oldjátok fel hajóinkat az oszlopoktól, és tanítványaimmal azonnal elmegyünk
innen."
12. Erre mindaz gyorsan megtörtént, amit parancsoltam, Én beszálltam a hajóba, azt belökték
a vízbe, s enyhe szél mellett megindultunk. Körülhajóztuk a hegy lábának északi részét és
nemsokára egy kis öbölbe jutottunk, amely azzal a heggyel, melynek tetején voltunk, éppen
szemben volt.
13. Az öböl partján egy falu terült el, ahol meglehetősen sok nép lakott és sokan szoktak ott
összegyülekezni, mert ott vásárokat tartottak, ahová a legjobb sót hozták, valamint a legtisztább
hegyi olajat, építőfát, főzőedényeket és mindenféle házieszközt. S ezért ez a község igen jómódú
is volt, minden vidékről és helyről sok ember látogatta, s ugyanaz a község volt, ahová
tanítványaim jöttek, amikor néhány hónap előtt rövid időre kiküldöttem őket, hogy az embereket
jövetelemre előkészítsék, s ahonnan őket csodálatos módon hívtam el Kis hegységeibe. Én tehát
295
úgyszólván ismert voltam, s még inkább tanítványaim, akik az imént elmondott alkalommal több
napot töltöttek itt.
239. FEJEZET
Jelenet egy megszállt fiúval. A gonosz szellem (ördög) alakja és története.

Tanítás az ilyen megengedett eset okairól. A túlvilági előző életekről.
Az ilyen megszálltság célja és eredménye.
Holdkór a megszálló gyötrő szellem befolyása által. A megszálltság gyógyításáról
1. Ekkor kikötöttünk, megerősítettük hajónkat és még világos nappal volt, amikor szárazföldre
léptünk (14 vers). S mivel ezen a napon éppen nagyvásár volt, sok nép gyülekezett össze, mikor
pedig a néphez értünk, azonnal sok ember ismert meg Bennünket és közülük egyik Hozzám
sietett, lábaim elé borult és így szólt: (15. Vers) "Uram! Könyörülj az én fiamon, mivel súlyos
baj kínozza őt, mert amint az orvosok mondják, holdkóros és igen sokat szenved, miután hol
tűzbe, hol vízbe esik (16 vers). Amikor nemrégen még itt jártak tanítványaid és kezük feltétele
által súlyos betegeket gyógyítottak, elhoztam fiamat is, de nem tudtak rajta segíteni (17. Vers).
2. Ekkor Én így szóltam azokhoz a tanítványokhoz, akiknek hite még nem lett sziklává, és akik
néhány hónappal előbb Nevemben működtek itt, "Óh hitetlen és elfajult nemzetség! Meddig
leszek még veletek, és meddig tűrjelek meg benneteket?! Hozzátok ide a beteget!"
3. Erre a beteg fiú atyja felemelkedett, hazasietett és nemsokára vele együtt visszatért Hozzám.
Amikor a fiú Előttem állt, arca néhányszor fájdalmasan eltorzult, mert a gonosz szellem, amely
a fiút megszállva tartotta, többször ellökte Mellőlem és a fiú igen eltorzult száján keresztül olyan
átkokat mondott, amelyeket itt ismételni felesleges dolog volna, de Én megfenyegettem a gonosz
szellemet (18 vers), és megparancsoltam, hogy azonnal hagyja el a fiú testét és szálljon le a
pokolba! És a gonosz szellem látható módon kiment a fiú testéből, aki azonnal teljesen
egészséges lett.
4. A gonosz szellem, melynek egy nagy torzonborz fekete macska alakja volt, kérlelni kezdett
Engem eképpen: "A Legmagasságosabb Fia Te! Engedd el nekem a poklot, büntess inkább
mással!"
5. Én pedig így szóltam: "Takarodj innen és bűnhődj meg azokért a borzalmakért, amelyeket
80 évvel ezelőtt itt a földön testben elkövettél a hold kopár völgyeinek mélységeiben, ahol azelőtt
voltál!" Ekkor a gonosz szellem egy - hatalmas denevér szárnyasokkal ellátott - majom alakját
öltötte fel és nyílsebesen elrepült. Ezen nagyon csodálkoztak az emberek, de sokan elszörnyedtek
ettől a látványtól.
6. De Én megnyugtattam őket és így szóltam: "Ne féljetek, mert Nekem minden hatalom
megadatott úgy a földön, mint a mennyben és ez a szellem, aki 7 éven át gyötörte ezt a gyermeket,
soha többé nem fog erre a földre jönni!"
7. Ekkor a már teljesen egészséges fiú atyja azt kérdezte Tőlem: "Uram! Miért kellett ennek az
én fiammal megtörténnie, aki eddig még soha csak látszólag sem vétkezett, aminthogy egész
házam mindenkor szigorúan a törvény szerint élt és közülünk mégis a legártatlanabbnak kellett
ilyen hosszú időn át olyan nyomorult módon szenvednie?! - Ilyesmi csak Isten jóváhagyásával
történhet meg, - és miért enged meg ilyesmit az Isten?"
8. És Én így feleltem neki: "Akit Isten különösképpen szeret, azt megpróbálja, és ha a próbát
jól kiállotta, akkor örök üdvét meg is találja.
9. De a te fiad lelke azon nagy bolygók egyikéről való, amelyek megszámlálhatatlan seregének
sokasága e föld alatt és fölött betölti a végtelen űrt. Üdvössége céljából a test viselésének
megpróbáltatásán kívül erre is szüksége volt, amely által már ifjú korában olyan erőt nyert,
melyhez sok más lélek nem jut, még ha 100 éven keresztül is viselnie kell súlyos testét.
10. Hidd el Nekem, az emberek nem tudják és nem is tudhatják, hogy valami miért történik
velük, de Isten mindent és mindenről tud!
11. A gonosz szellem azonban ezelőtt 80 évvel egy igen zsaroló sertéskufár volt, aki
nagykereskedést űzött, igen gazdag volt, és mint zsidó még rabszolga-kereskedelemmel is
296
foglalkozott, amely alkalmakkor nagy kegyetlenségeket követett el. Végül igen nyomorult
halállal halt meg és sorsa az volt, hogy maga is, mint ördög a pokol országába jutott.
12. De mivel ott rosszul érezte magát, kezdett magába szállni és azt gondolta: "Miért kellett
ördöggé lennem? Ennek oka az én gonosz és falánk testem volt, engedjetek engem visszatérni
egy ártatlan fiú jó és józan testébe, s én angyallá leszek benne, és ha a fiú teste csak a legkisebb
vágyat fogja érezni a falánkság iránt, akkor én azt gyötörni fogom!"
13. És lásd, mivel annak az elvetemedett gonosz léleknek ez valóban komoly elhatározása volt,
tehát tényleg teljesedett is. Ennek eredménye a fiú számára jó volt, és az azelőtt igen gonosz lélek
a maga számára már valamivel jobb irányt kapott, s valamivel több emberibb tulajdonságot vett
magára, a többit majd megteszik a hold igen kopár és terméketlen völgyének mélységei!"
14. Ezután az ember még tovább kérdezve mondja: "Vajon a hold is világ? És miképpen lett
fiam holdkóros, mert annak kellett lennie, mivel a telihold szenvedéseire mindig nagy befolyást
gyakorolt.
15. Mondom Én: "Hogy a hold szintén a földnek egy neme és világtest, azt te még nehezen,
vagy egyáltalában nem fogod megérteni, habár valóban így is van, de az Én tanítványaim már
megértik és a későbbi utódok is meg fogják érteni. De hogy éppen a te fiad olyan nagy félelmet
érzett minden holdtöltekor, az nem az ő természetében rejlett, hanem a gyötrő szellemében, aki
eredetileg arról az igen sovány és rendkívül terméketlen világból származott. A többit nem
szükséges tudnod."
16. Amikor a körülállók is mindezt meghallották, így szóltak: "Különös ember Ez, olyan
csodákat tesz, mint akármelyik nagy próféta, utána pedig össze-vissza beszél, mint egy bolond."
17. De az ember hozzájuk lépett és így szólt: "Nem Ő a bolond, hanem mi vagyunk azok, mert
mi bölcsességét nem vagyunk képesek felfogni! Ekkor egy kisebb vita keletkezett köztük,
melynek a meggyógyult fiú igen nyomós szavakkal vetett véget.
18. Ezután tanítványaim (19 vers) Hozzám lépve azt kérdezték: "Urunk! Most már mondd meg
nekünk, hogy miért nem voltunk képesek éppen ezt a szellemet kiűzni, mert hiszen mi a Te
Nevedben már többet is kiűztünk!"
19. Mondom Én: "Először hitetlenségetek miatt (20 vers), mert bizony mondom nektek, ha
annyi kétségtelen és szilárd hitetek volna, mint egy mustármag és ehhez a magas hegyhez így
szólanátok: "Emelkedj fel és menj át innen a tengeren túlra, az azonnal felemelkednék és egyéb
sem lenne előttetek lehetetlen (21 vers). De ezt a fajzatot a testből leginkább imádkozással és
böjttel lehet kiűzni.
20. Amikor itt jártatok, akkor a fiú a böjtölésnek és imádkozásnak még nem érte el legmagasabb
fokát, mert megszállója kívánta így. De most ez az eset bekövetkezett és köztetek a legnagyobb
hitű ki is tudta volna űzni, habár a szellem még igen megátalkodottnak mutatkozott, azonban így
jobb is volt. - Most pedig mivel esteledik, mert a nap a láthatár mögé ereszkedett, menjünk annak
az embernek a házába, akinek fiát meggyógyítottam."
240. FEJEZET
Az Úr a meggyógyított fiú atyjánál szállást vesz, szenvedéseiről és feltámadásáról beszél.

Látogatás Jezairában, ahol mint csodaorvost fogadják, nem mint Messiást.
Ő nem gyógyítja meg betegeiket, hanem magnetikus erőben hívő utasításokat ad. Betérés
Péter halászkunyhójába Kapernaum mellett, missziós utasításokat ad.
1. Az ember meghallotta ezt és végtelenül boldog volt, hogy arra határoztam Magam, hogy
nála veszek szállást. Jó vacsorát készíttetett számunkra és igen barátságos volt Velünk, valamint
az egész házanépe. De nagyon lebeszélt a jeruzsálemi útról, mert csak rövidebb idővel járt ott
bevásárlás miatt és világosan hallotta, hogy milyen kiengesztelhetetlen gyűlölettel vannak
Irántam a farizeusok.
2. Én pedig így szóltam hozzá: "Én ismerem legtitkosabb gondolataikat is, - és hogy mit
akarnak és mit fognak Velem tenni, azt is nagyon jól tudom, de ha meg is ölnek, az akkor sem
297
fog nekik használni, mert 3 nap múlva legyőzöm a halált, fel fogok támadni, és ismét Enyéimmel
leszek a világ végezetéig. De most ne beszéljünk róla többet, hanem adj Nekünk jó fekhelyeket,
és pihenni térünk, mert tagjaink nagyon kifáradtak." A házigazda ezt azonnal meg is tette és Mi
nyugalomra tértünk.
3. Az éjszakát átaludtuk, s még napkelte előtt talpon voltunk. Házigazdánk is foglalatoskodott,
s az egész házát mozgásba hozta és reggelit készíttetett Számunkra. Amikor ezt elfogyasztottuk,
a tanítványok azt kérdezték, hogy mi lesz további tennivalónk?
4. És Én így szóltam: "Most tovább megyünk, mert itt nem sok dolog akad Számunkra." Erre
mondja a gazda: "De én azon a véleményen volnék, hogy éppen itt akadna sok dolog Számodra,
mert hiszen ebben a községben sok ember lakik!
5. Mondom Én: "Ez igaz, de ezek legnagyobb része kereskedő és vagy igen kevés, vagy semmi
érzékük sincs a Mi dolgunk iránt. Tehát menjünk máshová, ahol nincsen annyi kereskedő nép és
pénzváltó."
6. Erre felemelkedtem tanítványaimmal és beszálltunk a hajónkba, s gyorsan eleveztünk. Dél
felé lassú utazásunkkal a part mentén eljutottunk régi Jezairánkba. És amikor az emberek Minket
megláttak, seregestől futottak Elénk és arra kértek, hogy betegeiket gyógyítanám meg.
7. Én pedig így szóltam hozzájuk: "Én nemcsak azért jöttem, hogy meggyógyítsam
betegeiteket, hanem sokkal inkább azért, hogy kijelentsem nektek, hogy elközelített hozzátok a
Mennyek Országa, amint azt már egyszer nem is olyan régen megtettem, de akkor ügyet sem
vetettetek Rám, mert Názáretből ismertetek Engem, most pedig még kevesebbet törődtök Velem!
Ennél fogva nem is maradok köztetek és betegeiteket sem gyógyítom meg. Menjetek
orvosaitokhoz, azok majd meggyógyítják betegeiteket!" Erre egyesek zúgolódni kezdtek, mások
pedig maradtak és tovább könyörögtek, hogy betegeiket gyógyítsam meg.
8. Én erre így válaszoltam: "Jól van, tehát aki közületek azt hiszi, hogy Én vagyok a megígért
Messiás, az Nevemben kezeit tegyge betege fölé, s gyógyuljon meg akármilyen betegségben
legyen is." Ekkor sokan így kiáltoztak: "Mi hisszük, mi hisszük!" - és gyorsan elhagyták a partot,
s betegeikhez siettek, akik közül néhányan azonnal frissek és egészségesek lettek. De azok, akik
szívükben nem hittek eléggé, kezeiket hiába tették fel és ismét visszaszaladtak a partra, hogy
Velem a fölött tanácskozzanak, hogy hol van a hiba és miért nem sikerül nekik az, ami
szomszédaik közül többeknek sikerült?! De Én már nem voltam ott, hanem tőlük távol egy
helység közelében, ahol Péter halászkunyhója volt, nem messze Kapernaumtól.
9. Itt néhány napig maradtunk, kissé kipihentük fáradalmainkat és segítettünk Péter családjának
halászni. Itt hagytuk a hajót is és azután gyalog mentünk Galileába, ahol igen sok helyet, falut és
községet kerestünk fel. Én és a tanítványok hirdettük az evangéliumot és sok helyen jó
fogadtatásban részesültünk, de sok ellenfelünk is akadt. Mert ezen az utamon kevés csodát
tettem, mivel erre kevés hitet is találtam, egyébként Észak-Galileában akkor igen sok görög és
római volt és a varázslók seregei vonultak ott végig, akik ott garázdálkodtak, úgy hogy itt a
csodák nem sokat jelentettek és nem nagy tekintélynek örvendtek. Jobb volt tehát ezeken a
helyeken csak a jó magot elhinteni, azt csírázni engedni, és csak egy év múlva újból odamenni,
s további ápolás alá venni őket.
241. FEJEZET
A missziós utazás befejezése Galileában. A tanítványok félelme Jeruzsálem

meglátogatásától. Az Úr megdorgálja őket ezért, és biztosítja míg az idő elkövetkezik. Az
Úr részletesen beszél szenvedéseiről és feltámadásáról, mint a halál és pokol feletti örök
győzelméről
1. Amikor Észak-Galileában utazásunkat befejeztük, tanítványaim azt kérdezték Tőlem:

"Urunk! Mi most néhány hónap óta Felső Galileában vándoroltunk egyik helyről a másikra, s
úgyszólván házról-házra, a Te tanításodat prédikáltuk és sokan nagy szeretettel és hittel fogadták
be azokat, s a pogány hitről a zsidó hitre tértek. Mi tehát Galileával csaknem egészen készek
298
vagyunk, mit kezdjünk most, vagy mit fogunk kezdeni ezután? Menjünk talán most a Veled
szemben oly ellenséges érzületű Júdeába, Ituriába, Trachonitisbe, vagy Kis-Palesztinába?"
2. Mondom Én: "Amikor ti az embereknek igéimet tanítjátok, akkor beszédetek jó és bölcs, de
ha ti ilyesmit, vagy világi dolgokat, tehát a legnagyobb ostobaságot beszélitek Velem, akkor
teljesen egyenlők vagytok az egészen közönséges emberekkel és épp úgy beszéltek, mint ők. -
Ha az Én oly sokszor már előre jelzett szenvedéseimnek ideje elkövetkezik, akkor az
változhatatlanul itt is lesz, de amíg még nincs itt, százszor is elutazhatunk Jeruzsálembe és
Betlehembe és senki sem fog kezet emelni Rám. Megértettétek?"
3. Mondja Péter: "Igen Uram, mert most ismét világosan beszéltél, de mondd el azt is világosan,
hogy milyenek lesznek a Te szenvedéseid?"
4. Mondom Én: "Hiszen Én azt már az öreg Márkusnál és a szegény halárusoknál is
elmondottam és akkor is, mielőtt még Cazareába mentünk, ami Velem ez időtől számítva 2 év
múlva fog történni Jeruzsálemben. Miért kérdezitek most ismét? Ti nagy félelmet éreztek emiatt,
és csak félelmetekből kérdezősködtök, de hogy lelketek megszokja a gondolatot, még egyszer
elmondom azt nektek: Abban az időben meg fog történni, hogy Engem - de csak, mint ember
Fiát - kiszolgáltatnak az emberek kezeibe. (23 vers). Ők bár azt, ami az ember Fiáé meg fogják
ölni, de a harmadik napon a megölt ember Fia mindenestől újból fel fog támadni és még sokkal
élőbben, mint most. Ki fog szállani a sírból, mint Örök Győző a halál és pokol felett, s újból úgy
leszek közöttetek, mint most. Nektek azonban egy hajatok szála sem fog meggörbülni. Éritek
most már végre, hogyan áll ez a dolog?"
5. Mondják mindnyájan: "Igen, Urunk! Most már értjük és látjuk az egész dolgot, s úgy
érezzük, mintha ilyen szavakat hallanánk magunkban: Először az embernek halhatatlan testtel
kell bírnia, hogy a halandó, vak és gonosz embereknek ki tudja nyitni szemeit az életre!"
6. Én pedig hozzáfűzöm: "Ámen, - így is van a dolog, mert aki maga is keresztül-kasul nem él
szellemileg, addig a másiknak nem biztosíthatja az örökéletet! De Én azért jöttem ebbe a világba,
hogy szó és tett által ezt valósítsam meg, s ezért kell annak is megtörténnie, mert az Én testem
most éppen olyan halandó, mint a tietek, de majd szenvedéseim után lesz halhatatlanná, és azután
tökéletesen biztosíthatlak benneteket is az örökéletről. Megétettétek ezt most már?" Már jobban
megértették a tanítványok ezt és megnyugodtak.
242. FEJEZET
Jelenet Péter és a vámszedők között, a stater a hal szájában.

A lazac, mint a halak legjobb faja. Hogy került a pénz a hal szájába?
1. Ehhez hasonló beszélgetés közben, amely által a tanítványok lehangoltságukat elveszítették,

Kapernaum közelébe értünk, ahol a Galileai tenger közelében egy úti vám állott (24 vers) és
mindenkitől megkövetelték az útadó garast, ennél fogva a vámszedő, aki Bennünket igen jól
ismert, odament Péterhez és így szólt: "Nem szokta a ti Mesteretek az adógarast megfizetni?" És
Péter így felelet: (25 vers) Óh igen, ha valaki Tőle ezt kéri, de először mi nem vagyunk idegenek,
akik a törvény szerint az adógarast megfizetni tartozunk és másodszor, közülünk a Mesterrel
együtt senkinek sincs pénze. Te tudod, hogy ott a tenger mellett alig 200 lépésnyire van az én
házam, mi most odamegyünk és néhány napot biztosan ott fogunk eltölteni és én az adógarast
azonnal át fogom neked hozni." Mondja a vámszedő: "Hiszen nem sürgős, Mestereteket kivéve,
aki nem kapernaumbeli, ti többiek úgyis adómentesek vagytok, mert ide tartoztok."
2. Ezután az elintézés után Mi hazamentünk Péter házába, és amikor ott voltunk, megkérdeztem
a tanítványt és így szóltam: "Mit gondolsz Simon Péter, kitől szedik tulajdonképpen a királyok
ezen a földön a vámot és adót? Az ő bennszülött gyermekeiktől, vagy talán ahogy Én tudom,
egyedül csak az idegenektől?" (26 vers). Mondja Péter: "Amint azt a vámháznál a vámszedővel
megtárgyaltam, törvényesen csak az idegenektől"
3. Erre mondom Én tovább: "Tehát Mi, mint honfiak adómentesek vagyunk (27 vers), de hogy
ezek a kapzsi vámszedők meg ne botránkozzanak és mivel hozzád tartozóid állítása szerint a
házban sem rendelkezel egy staterrel sem, tehát vedd elő erős horgodat, s menj a tengerhez, vesd
299
ki a horgot és az első halnak, amelyet megfogsz, nyisd ki a száját és egy statert (2 garasos
pénzdarab) fogsz benne találni, vedd ezt és add oda a vámszedőnek Értem és érted."
4. Péter azonnal megtette úgy, amint neki parancsoltam, és íme, egy 7 fontos lazac jött horgára,
s elhozta a statert, Nekünk pedig egy jó lakomát készíttetett, mert e halfaj a legjobb és
legegészségesebb az egész beltengerben. Amikor Péter a vámházból hazajött, elbeszélte, hogy a
vámszedő vonakodott az egész statert elfogadni, és csak a felét akarta, Péter azonban kijelentette,
hogy ők tizenketten annyi utat széttapostak, mint egyedül a Mester. Ezt aztán a vámszedő jó
számításnak találta és elfogadta az egész statert. Én pedig ezt mondottam. "Most pedig készíttesd
el a halat és hagyjuk a vámszedőt ott, ahol van."
5. Ekkor Jakab azt kérdezte Tőlem, hogy miképpen jutott a stater a hal szájába? Mire Én így
válaszoltam: "A rómaiak Kapernaumban azzal szórakoztak, hogy jól úszó hajóslegényeiknek
statereket dobtak a tengerbe, hogy onnan kihozzák, ezt azonban elkapta a Mi lazacunk, egy ideig
rágódott rajta, de mivel a fémet sem elrágni, sem lenyelni nem tudta, tehát bennragadt a szájában
és a falánk lazacot annál könnyebben megfogta, mert nagyon is éhes volt. Az ember előtt a
dologban csak az a csodálatos, hogy Én tudtam erről. De most nézz utána, hogy kenyeret, bort és
halat kapjunk."
6. Erre mindenki sietett, hogy a kívánt dolgokat előteremtse. A bort megint csak az ismert
csodálatos módon kellett előállítanom. Minden nemsokára készen volt és az asztalhoz ültünk.
243. FEJEZET
Ki az első a mennyországban? Jézus egy gyermeket állít közéjük.

A bosszúságokról. Félreértések a kézleütések és szemkivájás, stb. körül
1. Amint így ettünk és ittunk, s végül telve voltunk vidámsággal, ami csaknem egy óráig tartott,
egyszer csak felemelkedik helyéről néhány tanítványom, s Hozzám lépve azt kérdezik Tőlem:
(Máté 18,1) "Te már annyit beszéltél nekünk a mennyország tulajdonképpeni alakjáról és az örök
üdvösségnek különféle fokáról, olyanokról, amelyek Istenhez a legközelebb, majd másokról,
melyek Istentől távolabb és ismét olyanokról, amelyek a kegyelem-naptól a legtávolabb állnak.
Mi ezt nagyon helyesnek és ésszerűnek találtuk, mert a mennyországban is kell különbségnek
lenni az üdvösség és az üdvözültek formájában és különféle fokozataiban. Mi most Tőled
szeretnénk azt megtudni, hogy ki lesz egykor mennyországodban az első és ki lesz Isten után a
legnagyobb?!" (2 vers).
2. Simon Péter házában több kicsiny gyermek volt a szomszédból, akik közöl egyet Magamhoz
szólítottam, és a kérdező tanítványok közé állítva így szóltam hozzájuk: (3 vers) "Bizony
mondom nektek, ha nem tértek el az ilyen világias és magasra törő gondolatoktól, s nem lesztek
éppen olyan alázatosak, mint ez a gyermek, akkor még ti sem jöttök a mennyországba, habár
most az Én tanítványaim vagytok! (4 vers)
3. Aki magát megalázza, mint ez a gyermek és a gőgnek még nyomát sem érzi magában, az a
legnagyobb a mennyországban, mert csak a tiszta szív igaz alázatossága határozza meg a
mennyországban az üdvösség fokát! (5 vers)
4. És aki egy ilyen szegény gyermeket befogad az Én Nevemben, az valóban Engem fogad be
(6 vers), de aki e kicsinyek közül bármelyiket megbotránkoztatja, akik most jobban hisznek
Bennem, mint ti, annak jobb lett volna, ha egy malomkövet kötöttek volna a nyakára, és
belevetették volna a tengerbe ott, ahol a legmélyebb (7 vers). Bizony mondom nektek, hogy jaj
a világnak a botránkoztatások miatt, mert éppen azok lesznek legkérlelhetetlenebb bíráik, akik
által megbotránkoztattak!"
5. Ekkor az egyik tanítvány Hozzám lép és mondja: "Uram! Ilyen beszéded mellett és annak
értelme szerint a mennyországban nagyon sovány kilátásaink lesznek, mert hol él ember ezen a
földön, aki anélkül, hogy akarná egy, vagy más gyermeket meg ne botránkoztatott volna, és
teszem fel azt az esetet, hogy egy ilyen gyermeket soha senki meg nem botránkoztatott, s
férfikorában saját felébredt vágyai által egészen ösztönszerűleg mégis megbotránkoztatott részint
300
Mózes törvényeinek szükséges ismerete által. Mondd tehát világosan, hogy az ilyen beszéddel,
ami nagyon kemény, mit akartál nekünk mondani?"
6. De Én beszédemet így folytattam: "Ne legyetek olyan bambák gondolkozásotokban! Melyik
csak valamennyire is bölcs ember fogja azt vétkedül felróni, hogyha tudtod és akaratodon kívül
valakit megbotránkoztattál? Előfordulnak és kell is, hogy botránkoztatások legyenek a földön,
de ezek felülről jóváhagyatnak, Én pedig hozzáfűzöm még, hogy jaj annak, akitől a botránkozatás
szántszándékkal és gonosz akaratból jön!"
7. Ekkor ismét egy másik tanítvány vette át a szót és így folytatta: "De mi lesz akkor, ha például
saját természetem botránkoztat engem? Kit fognak ezért felelősségre vonni? Ennek okozója
bizonyára az, aki nekem a botránkoztató természetet adta."
8. E bizonyos mértékig felingerült tanítványnak szabad és meglehetősen merész kérdésére Én
is kissé felingerültem, és így szóltam (8 vers): "Ha téged a kezed vagy a lábad botránkoztat, akkor
vágd le mind a kettőt és vesd el magadtól, mert jobb neked bénán és nyomorultan bemenni a
mennyek országába, minthogy két kézzel és két lábbal kerülj a gyehennára! És ha a szemed
botránkoztat téged (9 vers) vájd ki azt és vesd el magadtól, mert jobb az neked, ha egy szemmel
mégy a mennyországba, minthogy két szemmel vessenek a pokol tűzébe!"
9. Ekkor felemelkedett Péter, akinek ez a tanítás sehogy sem akart tetszeni és így szólt: "De
Uram! Nem gondolsz Te azokra a szavakra, amelyeket a szegény halászoknál a pokol, a törvény
lényegéről és az elveszett lelkek örök büntetéséről mondottál? Igen, azok olyan tanítások voltak,
amelyeket minden egészséges emberi értelem a legnagyobb örömmel üdvözölhetett, de amit
most bizonyos felindultságodban tanítottál, megsemmisíti az előzőeket és a régi pokol örök
büntetéseivel, sátánaival, ördögeivel és tüzeivel éppen úgy, mint azelőtt teljesen változatlan
alakban van előttünk és a soha ki nem engesztelhető Isten ugyanígy előttünk áll! Hiszen én
tudtam, hogy megint visszajutunk a régiekhez, és az indusoknak borzalmat keltő
testcsonkításainak vezeklései bírják az egyedüli helyes, és igaz élet- és isteni tanításokat. Lásd,
tegyük fel azt az esetet, hogy engem most éppen a balkezem botránkoztatott meg és hogy
lehetőleg még egyszer meg ne botránkoztasson, a Te kívánságodra fogok egy baltát és leütöm
vele, ami gyors orvosi segély nélkül nyilvánvalóan halálomat okozhatja. De teszem fel azt a
kedvezőbb esetet, hogy meggyógyulok, és ismét vidáman járok-kelek. De megtörténik, hogy
egyszer csak a jobb kezem kezd botránkoztatni, s a Te jelenlegi tanításod szerint a mennyország
kedvéért ezt is vágjam le, ami a leglehetetlenebb dolog! Az a kérdés most már, hogy mit tegyek
ebben az esetben, hogy a mennyországot el ne veszítsem? Én Uram és Mesterem! Ezzel a
tanítással nem fog a dolog úgy menni, ahogy azt megmondottad, s hogy van-e e mögött más
értelem, az kérdés, melyre a felelet még a legbölcsebb embernek is nagyon nehezére fog esni és
mielőtt oly határozottan, mint azt Te most kimondottad, igaznak és törvény szerint komolynak
elfogadja, meggondolja magát és megmarad a régi tanoknál! Én magam ugyan akármilyen
értékes is a Te mennyországod és azt minden elképzelhető önmegtagadással ki is akarom
érdemelni, de a kéz- és láblevágással és szemkivájással - nem! E helyett akkor sokkal jobb, ha
az ember mindjárt elveszti egész életét, s ez esetben minden botránkoztatástól mindörökre
biztosítva van.
244. FEJEZET
János tanítása ezekről a félreértésekről. Az Úr megmagyarázza ezeknek a példázatoknak

szellemi értelmét. Az emberek kétféle szeretete anyagi és szellemi.
Az értelem fegyelmezése. Egy fontos életevangélium.
Miért ad az Úr némely tanítást burkoltan?
1. Péter e szavaival Jánost kivéve a többi apostol is mind egyezett. Ez pedig átvette a szót
és így kezdett beszélni: "De kedves testvéreim! Hogy tudtok e fölött úgy megbotránkozni,
mintha ezzel az Úr egészen új tanítást adott volna? Nem emlékeztek az Ő szavaira,
melyeket Samaria hegyén mondott? Az Úr akkor a botránkoztatásokról éppen úgy
301
beszélt, mint most és meg is adta hozzá a megfelelő magyarázatot. Akkor mindent
megfelelő értelme szerint fogtatok fel, és most miért nem?"
1. Mondja Péter: "Úgy tűnik fel előttem, mintha erről egyszer már említés történt volna, de
arról, hogy miképpen kell ezt értelmezni, sem én, és bizonyára többi testvér sem tud egy betűt
sem, s éppen ezért nagyon kívánatos volna, ha erről még egy magyarázatot kapnánk!"
2. Mondom Én: "Sőt azok a szavak fel is jegyeztettek, s ugyanígy ezek a szavak is, amelyeket
most a botránkoztatások hátrányairól beszéltem, hogy azokat olyan könnyen el ne felejtsétek. És
milyen szellemi értelem felel meg az emberi kéznek? A tevékenység, akár jó, vagy rossz, mégis
csak tevékenység, amelyet annak megfelelően ezzel a szóval vagy képpel - kéz - ábrázolunk, az
erős akarat pedig a balta, amellyel a te rossz tevékenységedet magadról mindörökre el tudod
választani. Hogyan lehetsz tehát annyira balga, hogy valóban elhiszed, hogy ezzel tényleg a testi
megcsonkítást parancsolnám meg? Ugyanezt parancsoltam a lábad megbotránkoztatása esetén
is. Ki lenne arra képes, hogy a saját lábát valóban leüsse? És milyen butának kellene lennem,
hogy valakinek saját testén ilyen borzalmas csonkítást parancsoljak, hogy ezáltal mentse meg a
lelkét a pokoltól?"
3. Aminthogy a testnek lába kell, hogy legyen, hogy haladjon, és a kitűzött célján
tevékenykedjék, azonképpen a léleknek is szeretete és vágya kell, hogy legyen valami iránt, hogy
azután bárminemű jó érzésének célja felé törekedjék, és abban munkálkodjék.
4. És hogyha a lélek szeretete és vágya nem az Én tanításaim szerint van, azt nagyon jól meg
lehet ismerni, ennél fogva rossz és egész lényedet botránkoztatja, s ekkor vedd elő ismét a te
akaratod éles bárdját és üsd le vele az ilyen szeretetet és vágyat, s haladj egyedül csak a jó
szeretettel és vággyal, s a léleknek azzal a megmaradt egy vándorló lábával igen könnyen be
fogsz jutni a mennyországba. Ezt tehát alapjában véve így kell értelmezni. Ebben a világban
minden embernek szükségszerűen kétféle szeretete van és az abból eredő kétféle vágya. Az
egyiknek anyaginak kell lennie, mert anélkül senki földet soha meg nem munkálna, és soha senki
asszonyt maga mellé nem venne. És hogy az ember ezen a földön ezt is megtegye, tehát materiális
szeretete és vágya is kell, hogy legyen a külső világ felé, amely őt ilyen tevékenységre indítja.
Ha az ilyen szeretet és vágy a külső világ iránt túlságos nagy, akkor megbotránkoztatja az egész
embert, elnyomorítja a lelket, mert az túlságosan kiszorul az anyagba. Ekkor aztán itt van az ideje
annak, hogy az ember nagyon összeszedje magát, hogy az ilyen szeretettől és vágytól a
legerősebb akarattal elszakítsa magát, s kizárólag és minden erejével csak a tiszta szellemiek felé
törekedjék. Ha ez az eset áll fenn, akkor ez is elég Isten Országának elnyerésére, habár a dolgok
rendje szerint mindkettőt meg kellene tennie a felebaráti szeretet érdekében.
5. Már most is vannak olyanok, sőt a jövőben még többen lesznek, akik a világtól és annak
törekvéseitől teljesen elfordulnak és egyedül csak a szellemiek felé törekszenek, de Én nem
mondom, hogy ezek ezáltal egykor teljesen megigazultan fognak állni, de azért - mint mondottam
- mégis jobban járnak, mintha mint megbotránkoztatott anyagi emberek az általatok ismert
ellenpólusba kerülnek, amelyről Aciona halásznál beszéltem, s ami annyit jelent, hogy
tulajdonképpen a pokolba jutnak vagy vettetnek.
6. A szemkivájás és a magától való elvetés alatt az ember világi értelmét kell érteni, mert az a
lélek szeme, amely megítélni tartozik a világ dolgait, és azokat összehasonlítani a szellem
dolgaival. Ha ez irányát leginkább a világ felé veszi és elfordul mindattól, ami szellemi és alig
gondol Istenre, ezzel leginkább a lelket botránkoztatja meg, mert ezáltal az is teljesen átmegy az
anyagba, s így éppen ideje annak, hogy a mennyek érdekében a világbölcsességről lemondjon az
ember, és egyedül csak arra gondoljon, ami Istené, szellemé és léleké.
7. Aki ezt teszi, az megigazultan fog Előttünk állni és szemlélni fogja Isten Orcáját, de az ilyen
üdvözült szellemek messze mögötte fognak állni azoknak, akik világi bölcsességüket a szavak
és tettek által már kezdetben istenivé emelték. Most már azt hiszem, hogy talán megértettétek ezt
és ha majd a jövőben ismét érintem ezt a témát, ne kérdezősködjetek többé az ilyen példázatok
értelme iránt, amelyeket éppen azért adok ilyen burkoltan, mert azok csupán a lélek számára
adatnak, amelyek minden földi ember testi szemei elől el vannak rejtve, mert egészen más az
olyan tanítás, amely az egész emberre vonatkozik és ismét más egy olyan, amely egyedül csak a
lélekre tartozik. Megértettétek most már mindezt?"
302
245. FEJEZET
Tanítási utasítások. Az őrangyalokról.

A gyermekek és felnőttek egyenlő értéke Isten előtt. Péter kérdése az Úr lényiségéről:
"Miképpen vagy Te egyszer ember fia, és egyszer Maga az Atya?"
1. Mondja ismét Péter: "Igen, Uram és Mesterem! Most már teljesen tisztában vagyunk, de arra
kérlek, ha nekünk a jövőben ilyen tanításokat adsz, add meg hozzá a magyarázatokat is, hogy ne
legyen szükségünk saját értelmetlenségünk fölött botránkozni!
2. Mondom Én: "Ha erre szükség lesz, meg is fogom adni, de ahol Én a ti gondolkodó erőtöket
erősíteni, és lelketeket tevékenységre akarom serkenteni, akkor ezeket a példázatokat nem
magyarázom meg rögtön. Mert aki jó tanító akar lenni, annak tanításait mindig úgy kell előadnia,
hogy tanítványainak alkalma legyen sokat gondolkozni és kutatni, mert akkor az igazságok rest
és lusta kutatóivá nem teszi őket.
3. Még azt is hozzáfűzöm, hogy egy olyan mester, aki tanít, igen bölcs kell, hogy legyen és
mindannak, amit tanít, a legmélyére kell látnia, a tanítványok azonban, amíg tanítványok,
mindvégig legyenek olyanok, mint ezek a kicsinyek itt, akik a nekik adott tanításokat elfogadják
és követik, ha nem is tudják azoknak mély értelmét felfogni, a dolgok helyes áttekintését az
érettebb korban majd maguktól megkapják!"
4. Ekkor azonban a tanítványok közül néhányan azt gondolták magukban, hogy akkor sokáig
fog tartani, amíg maguk is bölcsek és értelmesek lesznek, hogyha még most is éppen olyan
butáknak és értelmetleneknek kell tartaniuk magukat, mint amilyen buták, értelmetlenek és
tapasztalatlanok, azok a rongyos gyermekek, akik közül még egyik sem járt iskolába és soha sem
az alfáról, vagy az Omegáról semmit sem hallottak! Én pedig így szóltam (10 vers): Arra
törekedjetek, hogy ezek közül a kicsinyek közül egyet sem vessetek meg, mert bizony mondom
nektek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor szemlélik az Én mennyei Atyám Orcáját!"
5. Mondja Péter: "Nekünk nincsenek már angyalaink a mennyben, akik minden időben
szemlélik a Te Atyád Orcáját?-egyszer azt is mondottad, hogy a Te Atyád Benned lakik és
teljesen egy Veled, majd pedig áthelyezed a végtelen távolságban lévő mennyekbe, ezt megint
nem tudjuk összeegyeztetni, hogyan értelmezzük ismét ezt? A Te mennyei Atyád felváltva majd
Benned, majd ismét a mennyekben van? És miképpen vagy egyszer Maga az Atya, máskor az Ő
Fia? Erről adj nekünk valamivel több világosságot, mint amilyennel eddig bírtunk!"
6. Mondom Én: "Természetes, hogy nektek is vannak a mennyekben angyalaitok, mert ha nem
volnának, akkor nem lehetnétek az Én tanítványaim sem, de a kicsinyeknek is vannak, s ezért
őket se vessétek meg, mert veletek teljesen egyenrangúak. Ezt pedig azért mondottam, mert
nagyon is jól tudom, hogy nem vagytok gyermekbarátok.
7. És ha nem tudjátok ezeket a gyenge, kedves és angyali tisztaságú gyermekeket szeretni,
miképpen akarjátok a ti felebarátaitokat, sőt Isteneteket szeretni?
8. Ha ti az Én tanításaim szerint embereket akartok nevelni, akkor ezt már a gyermekeknél kell
kezdenetek, mert bizony mondom nektek, hogy a tanítás a bölcsőben többet ér, mint a világ
valamennyi főiskolájában, de aki a gyermekekből "embereket" akar nevelni, annak nagy türelmet
kell tanúsítania. Egy ilyen gyermek természeténél fogva 100 koldusnál is szegényebb, mivel
szegény szellemben, fizikai erőben és szegény mindenféle földi birtokban.
9. És azért mondom nektek és általatok minden embernek, akinek ezt az evangéliumot
prédikálni fogják még egyszer: Aki egy ilyen gyermeket befogad az Én Nevemben, az Engem
fogd be, és ha Engem ilyenformán szeretettel fogad be, az befogadja a Mennyei Atyát is és
házából az áldás soha nem fog hiányozni!
10. Mert az ilyen gyermekek valóságos Isten áldásai annak a háznak, amelyben táplálják, és
emberré nevelik és teljesen mindegy, hogy milyen nemhez tartozik, hogy fiú-e vagy leány, mert
ifjú korukban egészen hasonlóak a menny angyalaihoz!
11. Amikor te, Péter kérdezősködtél az Én mennyei Atyámról, és hogy miképpen van az, hogy
Én majd azt mondom, hogy Ő a mennyben van, majd Bennem lakozik, majd Énvelem, itt
303
kénytelen vagyok a te emlékezőképességeddel türelmet gyakorolni, mert különben végül még

meg is haragudhatnék rád!
12. Hogy mi a menny és hol van, azt Én úgy nektek, de legkülönösebben neked a hegyen
legutóbb pontosan megmutattam, és a fénynél is világosabban megmagyaráztam, a Köztem és
Atyám közötti elválaszthatatlan és szétoszthatatlan viszonyomról még a soknál is többször
beszéltem, és íme, most megint csaknem semmit sem tudsz róla!
13. Vajon az Atya nem a legnagyobb Szeretet Énbennem? És ahol ez él és uralkodik, nem ott
van a menny és az igaz Isten Országa?
14. S Én, mint ember nem vagyok-e Fia Ugyanannak a Szeretetnek, Amely Bennem lakozik,
Amely mindent, ami van, és a végtelenséget betölti örökkévalóságok óta és megteremtett?
15. És mivel ez az örök és mindenható Istenszeretet Bennem van, nem vagyok teljesen egy
Vele?! Még mindig nem látod ezt be?"
16. Mondja Péter: "Mindenesetre most jobban belátom, mint azelőtt, de még mindig van közbe
egynémely dolog, ami - őszintén szólva - nem teljesen világos előttem, s ez abban áll, hogy még
most sem tudom megérteni, hogy miért mondod magadról egyszer azt, hogy Te ember Fia vagy,
és máskor ismét azt, hogy Isten Fia, sőt máskor azt állítod, hogy Magad vagy Jehova. S ha erről
egy kis világosságot adsz nekem, ezzel igen jót fogsz tenni mindnyájunkkal, mert úgy vélem,
hogy ezzel közülünk senki sincs tisztában."
17. Mondom Én: "Ezt is már egészen pontosan megvilágítottam akkor, amikor az Előttem álló
szenvedéseimről beszéltem, de ha valamely dolgot legalább tízszer meg nem magyarázok úgy,
hogy azt kézzel-lábbal meg nem foghatjátok, akkor nem értitek meg. S ezért most még egyszer
megmagyarázom.
18. Sem Bennem Jehova, sem Én, mint Lélek, mint Jehovának Örök Fia, hanem egyedül csak
az a test, mint ember fia öletik meg Jeruzsálemben, de a harmadik napon teljesen megdicsőülve
fel fog támadni, s azután örökké egy lesz Azzal, Aki Bennem van és mindazt kinyilatkoztatja
Bennem, amit Nekem mint ember fiának tennem és beszélnem kell és Akit ti még nem ismertek
teljesen, habár már hosszabb idő óta köztetek él, beszél és működik. És most beszélj ismét te
Simon Juda!"
246. FEJEZET
Péter az Úr bekövetkezendő szenvedéseinek érthetetlenségéről.

Az Úr erre vonatkozó magyarázata. Példázat az elveszett bárányról.
A megváltás művének mélyebb magyarázata.
1. Mondja Simon Juda: "Igen, Uram és Mesterem! Sok mindent meglehetne tárgyalni, ami a
Te szádból jön. S amit még a legegészségesebb emberi értelemmel sem lehet megérteni. Itt áll a
háttérben például, mint egy szörny vigyorogva az Ember Fiára váró szenvedések szigorú és
elháríthatatlan szükségessége és kénytelen vagyok megállapítani, hogy egy ilyen szükségességet
még a legegészségesebb és legjobb emberi értelem sem fog világosan belátni soha!
2. Ha az a szomorú esemény még oly szükséges is az Általa örökkévalóságok óta elhatározott
főcél érdekében, de minden vagy keveset, vagy semmit sem használ az emberi értelem
megvilágítására és megnyugtatására, s ez minden időben fel fogja tenni a kérdéseket, és ezeket
mondja: "Miért kellett, hogy a Teremtőt teremtményei úgy csúffá tegyék, hogy megadja nekik
az üdvösséget és örökéletet? Nem lett volna elég nekik az Ő legtisztább tanítása és tiszta isteni
csodatétele? Ha ez nem javítja meg az embereket, miképpen fogják az Ő szenvedései és halála?
Én, mint a Te leghűségesebb követőd, egészen nyíltan azt mondom Neked: Szenvedéseid sok jó
embernek botránykövéül fognak szolgálni és hitükben ingadozókká teszi őket, azért
kérdezősködöm erről és kérem megfelelő felvilágosítást, hogy annak idején majd a kérdezősködő
emberek megnyugtatására mi is megfelelő felvilágosítást tudjunk adni!"
3. Mondom Én: "Te most itt egészen helyes és igazságos dolog felől érdeklődsz, de ha Én azt
is megmagyarázom, te azt csupán, mint ember soha helyesen meg nem fogod érteni, csak
304
feltámadásom után, majd ha szellemben újjá fogsz születni, fogod tisztán és világosan megérteni
a nagy "miért"-et!
4. Én, mint minden létek és életek Egyedüli Hordozója mindazt, ami örökkévalóságok óta
Akaratom szilárdsága által a törvénybe és a halálba süllyedt, oda éppen az Én testem és vérem
törvénye és halála által Magamnak kell behatolnom, hogy saját Isteni Akaratom által azokat a
kötelékeket annyira meglazítsam és feloldjam, hogy a magában éretté lett dolgok anyaga és azon
minden teremtmény az örök halálból az önálló, szabad életbe menjen át.
5. (11 vers) És az Ember Fia azért jött ebbe a világba, hogy azt, ami már valósággal öröktől
fogva elveszett, megkeresse, megváltsa, és az örök üdvösségre alkalmassá tegye.
6. Mit gondoltok? (12 vers) Ha egy embernek 100 juha volna, és azok közül egy eltévelyedne
valahol az erdőben, nem hagyja-e ott a hegyen a 99-et és elmegy megkeresni az elveszettet? (13
vers) És ha megtalálja azt az egyet, bizony mondom nektek, nem fog-e annak az egynek, amelyre
rátalált sokkal jobban örvendezni, mint annak a 99-nek, melyek még soha nem vesztek el?
7. És lássátok, ugyanígy van ez Istennél is, habár Ő mindenható Akaratával mindazt, amit a
végtelen űr felölel, megteremtette és az Ő megszámlálhatatlan örök gondolatai, eszméi, és
fogalmaival betöltötte, és akaratának szilárdságával Önmagából kihelyezte, s ha mindennek
örökké úgy kell maradnia, mint most a merev törvényben és halálban, akkor mindez hasonlítana
ahhoz az elveszett bárányhoz, amelyet sehol soha nem lehetne megtalálni. És milyen örömet és
élvezetet találna Isten egy örökké holt, materiális teremtésben?
8. Én pedig éppen azért jöttem most Magam a föld anyagába, hogy azt az elveszett bárányt
megkeressem, és rendeltetésszerű üdvösségéhez vezessem.
9. Isten Szelleme és Akarata csak ebben az Én testemben, tehát az anyagban fog megszelídülni,
ebben lesz hajlékony és feloldható, ha ez megtörtént, akkor az Én anyagom a lehető legnagyobb
megaláztatásban meg kell hogy töressék és fel kell, hogy oldódjék. És az Isten Szelleme, Aki
egész teljességében Bennem lakozik és egy az Én Lelkemmel, ezt az Én összetört anyagomat az
Ő Szeretettűzével megtisztítva fel kell, hogy támassza és életre keltesse és Ő feltámad, mint
győző valamennyi törvény és halál felett.
10. Hogy nem fogjátok világosan megérteni, hogy miképpen és miért kell ennek így történnie,
azt én már előre megmondottam nektek. De azt az egyet levonhatjátok belőle, hogy egy ilyen
esemény, ha még oly elrettentő is egy emberi szem előtt, mégis szükséges, hogy minden
teremtményt az idők folyamán a szabad, független és a tiszta isteni élethez visszavezesse. (14
vers)
11. S miután Én most mindezt a ti felfogóképességetekhez mérten eléggé megvilágítottam,
belőle azt is megérthetitek - mivel most már azt is látjátok, hogy kik tulajdonképpen a kicsinyek,
- hogy mennyire az Atya Akarata az, hogy közülük még a legkisebb se vesszen el!
12. És ezért állítottam ezeket a gyermekeket elétek és jól elrendezett megfelelő szellemi
képekben Annak Akaratát, Aki Bennem lakozik és Örökké Úr az egész mindenség minden
teremtménye felett. S mivel most már beszédemet befejeztem, időnk és alkalmunk pedig van,
tehát most ti beszéljetek és mutassátok meg, hogy miben szenvedtek hiányt. Péter, van-e még
valami mondanivalód?
13. Mondja a tanítvány: "Óh Uram és Mesterem! Akadna még sok minden, de először ezt kell
megemésztenem, mert ha ismét valami újat tanítanál, akkor azt, amit most hallottam, újból
elfelejteném, s ezt a világosságot akkor hiába adtad volna." Ekkor a beszédben rövid szünet állott
be és a tanítványok elgondolkoztak azok felett, amit mondottam.
247. FEJEZET
Péter elsimít egy veszekedést a halászok között egy haltolvaj miatt.

Az Úr a keresztény jog kérdéséről.
"Ahol ketten vagy hárman együtt vannak az Én Nevemben"
A hetvenszeres és hétszeres megbocsátásról
305
1. Ekkor Péter háza előtt néhány hazatérő halász között hangos civódás támadt és Péter úgy
vélte, hogy Nekünk ki kellene mennünk elsimítani a csúnya vitát. Mondom Én: "Menj ki és tedd
meg, mert az is jó cselekedet az emberek között, ha a veszekedést megszüntetik, úgy hogy
elmúljék minden haragjuk, mivel a harag a pokol szülöttje, s évekre megfertőzi a szívet, és sötétté
teszi a lelket. Menj és szüntesd meg a veszekedést.
2. Ekkor Péter kiment és megkérdezte a háza tornáca előtt civódókat, hogy mi körül forog a
vita, hogy ilyen nagy veszekedésbe keveredtek? Az egyik erre elmondotta, aki kissé higgadtabb
volt, hogy a város egyik polgárának szolgája, akinek nincs halászati joga, és aki éppen itt áll
közöttük, horgával a legjobb halászhelyen halászott, s igen gazdag zsákmányt fogott. S amikor a
jogos halász rajtacsípte, s őt rendreutasította, és tőle a zsákmányt jogosan elvette, az szembeszállt
vele és a legdurvább kifejezések mellett igyekezett bebizonyítani, hogy neki is teljes joga van, és
ott halászhat, ahol akar. Bérleti szerződése nincs, és mégis merészen a jogát vitatja, amit nem
szabad és nem is lehet eltűrni.
3. Amikor Péter ezt meghallotta, így szólt: "Igaz ugyan, hogy ez az ember tolvaj, de most az
egyszer engedjétek szabadon, ha ezt a vétket még egyszer elköveti, akkor adjátok át a törvénynek,
mert hiszen ti magatok tudjátok a legjobban, hogy a parancsolat szerint az ellenségnek hétszer
meg kell bocsátanunk."
4. Mondják a halászok, akik a haltolvajt szorosan tartották: "De mi ezt a vétket addig már
hétszer megbocsátottuk, nyolcszori megbocsátásról pedig nem beszél a parancsolat, s így most
már át fogjuk adni a törvénynek.
5. Mondja Péter: "Ehhez ugyan teljes jogotok van, de az én kedvemért ne tegyétek meg vele
és bocsássatok meg neki még ez egyszer, s így nyolcadszor, de ha kilencedszer is rajtacsípitek,
akkor gyakoroljátok jogotokat!" E szavakra szabadon bocsátották a tolvajt, miután először
megfogadta, hogy ezt a vétket soha többé nem követi el, s a veszekedés ily módon elsimult és az
emberek nyugodtan hazatértek otthonukba.
6. Amikor Péter ismét visszatért a szobába, így szólt: "Uram és Mesterem! A vita bár elsimult,
miután szomszédaimat rábeszéltem arra, hogy a haltolvaj vétkét nyolcadszor is nézzék el, a
törvény szerint azonban a nyolcadiknál már át kellett volna adni a törvénynek. Jó volna, óh Uram,
hogyha nekünk a földi jog körében is kissé jobban megmagyaráznád Mózes törvényeit,
különösen ebben az időben, amikor Róma törvényei is nagyon belenyúlnak a zsidók
életviszonyaiba, úgy hogy az ember jóformán már nem is tudja, hogy mózesi vagy a római
törvényekhez tartsa magát. Némely tekintetben a római törvény humánusabb, mint a mózesi,
amely mint államtörvény sok esetben szóról-szóra nem is alkalmazható. Mi volna tehát a Te
legnagyobb Szereteted és Bölcsességed szerint helyénvaló?"
7. Mondom Én: "Én tudom, hogy a dolgok így állnak és nehéz a bírónak kétféle törvény között
ítélkezni és meghatározni, hogy egyik ember a másik ellen mikor és hogyan vétett, mert az egyik
törvénypéldául jónak találja azt, ami a másik törvény szerint vétek.
8. De hogy a ti számotokra és általatok minden ember számára egy határozatot adjak, amely
szerint mindenki igazodhat, tehát figyeljetek ide és jegyezzétek fel (15 vers).
9. Ha valamely testvéred vét ellened, menj hozzá és állíts elé a dolgot szelíd szavakkal és kérd
arra, hogy ne tegye meg azt többé veled. Ha meghallgat, és meg is fogadja, akkor már megnyerted
őt. De ha meg sem hallgat, akkor az ellened elkövetett vétség nagysága szerint végy egy vagy
két tanút, hogy az ügyet két, de szükség esetén három tanú is bizonyítgassa (17. vers). Ha az, aki
ellened vétett, a tanuk jelenlétében sem hallgat meg, akkor annak a községnek tanúi jelenlétében,
ahová a bűnös tartozik, mondd el vádbeszédedet. Ha így sem hallgat meg, és ezek jelenlétében
is csökönyös marad, akkor kiáltsd ki te is a tanuk s az egész községben pogánynak és gonosz
vámszedőnek, és őt annak is kell tartani. S ez legyen elég neked és mindenkinek, s ami ezen felül
van, az már baj és újabb bajokat idéz elő. Ez a határozat pedig az Én isteni Rendemből származik,
és nemcsak ide vonatkozik, hanem a túlvilágra is.
10. Mert bizony mondom nektek: Amit ezen a földön ily módon megköttök és feloldoztok, az
a túlvilágon, sőt a mennyországban is megkötve és feloldozva lesz. Továbbá azért is mondom
nektek, hogy itt a földön minden civódást és veszekedést könnyebben kiegyenlítsetek (19 vers).
306
Ha közülük csak ketten lesznek egy akaraton, bármit is kérjenek az Atyától az Én Nevemben, azt
meg is fogja adni Mennyei Atyám úgy a mennyben, mint a földön.
11. Eszerint tehát ha valaki vétett ellened, bocsáss meg neki szíved mélyéből és kérd
Nevemben az Atyát, hogy a bűnös szívét helyes útra térítse és akkor annak mértéke szerint fog
az megtörténni, miképpen az imént megbocsátottál annak, aki ellened vétett (20 vers).
12. Tehát még egyszer azt mondom: Ahol ketten vagy hárman valamely ügyben, amely jó és
Rendem szerint való Nevemben összegyülekeznek, ott leszek Én is szellemben közöttük és
meghallgatom, hogy mire kérnek Engem. S Én úgy vélem, hogy ti és mindenki minden
elképzelhető válságos életkörülmények között, sőt ezerféle egymással még oly gyakran és
nagyon ellentmondó világi törvények között az Én most nektek adott határozataim birtokában
egészen könnyen eligazodhattok."
13. Ekkor Péter (21 vers) ismét Hozzám lépett és így szólt: "Uram, minden igen jól és helyesen
van, és magától értetődik, hogy ezt a határozatot biztosan követni fogjuk, s más embernek is
annak szigorú betartását lelkére fogjuk kötni, de most még egyetlen kritikus pont van és ez ebben
áll: Az Általad adott békéltető határozat alapján hányszor bocsássak meg én, vagy más annak,
aki ellenem vétett? Elég az, ha Mózes törvénye szerint hétszer?"
14. Ekkor mondom Én: "Ha annak már mindenáron szám szerint kell megtörténnie (22 vers),
akkor e mózesi hetes szám kevés, hanem hetvenhétszer kell ennek megtörténnie! Mert hiszen
legfőképpen ebben áll a mennyeknek országa, hogy az emberek között ugyanez a szeretet,
békülékenység és egyetértés uralkodjék, mint amilyen a mennyben uralkodik az Én angyalaim
között, akik közül néhányat már ismertek."
248. FEJEZET
Példázat a király számvetéséről. Bocsássatok meg, s akkor nektek is megbocsáttatik. Isten

országa harmónia, egyetértés és szeretet!
1. Az Úr: "Hogy a mennyországot a maga teljes valóságában még szemléltetőbb módon

ábrázoljam, tehát megfelelő példázattal fogom érthetővé tenni (23 vers). Eszerint tehát a
mennyország hasonlít ahhoz a királyhoz, aki egyszer szolgáival számvetést akart tenni (24 vers),
és amikor számolni kezdett, egyszer csak hozzá jött az egyik, aki neki 10.000 fonttal tartozott.
Miután a királynak ez a szolgája nem tudta a tartozását semmivel sem leróni (25 vers), tehát
megparancsolta a király rest szolgájának, hogy magát, a feleségét, szép gyermekeit és minden
egyéb birtokát adja el, hogy ezek árával kifizethesse mindazt, amivel a királynak tartozott. -
Amint a szolga meghallotta (26 vers), hogy ő most övéivel együtt, mint rabszolga adassék el,
leborult a király elé és valósággal hozzá imádkozva sírva így szólt: "Óh te nagy és hatalmas uram
és királyom! Légy még egy kis ideig irgalommal és türelemmel hozzám, szüntesd meg ítéletedet,
s engedj engem csak rövid időre szabadon és minden erőmből ara törekszem (27 vers), hogy
egész tartozásomat megfizessem." Mikor ezt a király meghallotta, szíve ellágyult, sajnálta
szolgáját, s megszüntette ítéletét, elengedte egész tartozását, és szabadon bocsátotta.
2. (28 vers) Történt azonban, hogy ugyanez a szolga kiment a király városába, ahol több tenni-
és intéznivalója volt, és íme egyszer csak találkozik egy szolgatársával, aki rövid idő óta 100
garasával tartozott, s amikor őt ez a szolgatársa meglátta, még rövid időre elnézését kérte, amikor
is tartozását meg fogja fizetni. Ámde a király által oly nagy kegyelemben részesített szolgánk
meg sem hallgatta őt, hanem a legnagyobb haraggal megragadta, fojtogatni kezdte, s így
kiáltozott: "Azonnal fizesd meg tartozásodat, mert már eleget vártam és türelmemnek vége van!"
(29 vers)
3. Ekkor a szolgatárs leborult előtte és könnyei között mondotta: "Csak még egy kis ideig légy
türelemmel és én mindent megfizetek neked." (30 vers) De a király szolgája a türelemről semmit
sem akart hallani, és szegény szolgatársát poroszlókkal elfogatta, és börtönbe dobatta, s
mindaddig ott volt, amíg lefoglalt jövedelméből egész tartozását ki nem fizette (31 vers).
307
4. Amikor a többi szolgatársak ezt megtudták, nagyon elszomorodtak és megteltek haraggal

a király oly nagyon kegyetlen szívű szolgájával szemben, s elmentek a királyhoz, és mindazt,
amit halottak tudomására hozták.
5. Midőn a király (32 vers) ezt megtudta, azonnal maga elé hivatta a kegyetlen szívű szolgát
és haragvó arccal így szólt hozzá: "Hallod te gonosz szolga! Amikor te könyörögtél hozzám (33
vers) nem engedtem el minden tartozásodat? Miért nem könyörültél meg szolgatársadon úgy,
ahogy én könyörültem meg rajtad?"
6. Ekkor a szolga félelmében és ijedtében elnémult, miután látta, hogy a király jó, de igazságos
is, és hogy a kegyelme, és szeretete ellen vétőt szigorúan meg szokta büntetni (34 vers). Ekkor
lett csak igazán haragos a király és a kegyetlen szívű szolgát ugyanilyen kegyetlen szívű
gyötrőinek adta át és addig gyötörtette, míg a lefoglalt jövedelméből ki nem fizette összes
tartozását. - És lássátok, ugyanígy fog veletek is tenni az Én Mennyei Atyám, hogyha az
embereknek egész szívetekből meg nem bocsátjátok azokat a hibákat és vétkeket, amelyeket
ellenetek elkövettek, és éppen ebben áll a tulajdonképpeni mennyország úgy a legnagyobban,
mint a legkisebben, hogy itt a földön ne legyen sehol sem ellenségeskedés, sem irigység, vagy
gyűlölet, hanem mindenütt legyen a legnagyobb harmónia, egyetértés és kölcsönös szeretet.
7. Éppen ezért nem szükséges, hogy ebben a világban olyan védőtörvény létezzék, amely
meghatározza a sértő és sértett jogát, hanem az Általam egyedül érvényes védőtörvény legyen
mindenkor a ti jó és békülékeny szívetek és ti ennél a törvénynél a legjobban fogtok járni, ami a
legkevesebb költségetekbe és bírói ítéleti díjatokba fog kerülni, s a bűnös általatok sokkal inkább
lesz az igazság barátjává, mintha bírói ítélet által kényszeríttették volna erre. - És most mondjátok
meg Nekem, hogy mindezt alaposan megértettétek-e?"
249. FEJEZET
Ítéletekre vonatkozó tanítások.

Eljárás az ellenünk vétőkkel és gonosztevőkkel szemben.
A gonosztettek fő alapokairól. Egy példa történet. A nap sajátságos elsötétülése
1. Mondja Péter: "Uram és Mesterem! Mindenesetre - s ez volna a legjobb, de ha mindezt a

legpontosabban követjük, valamint azok az emberek is, akik erre vonatkozólag tőlünk tanításokat
fognak kapni, az a kérdés, hogy a világi törvényekre akkor nem lesz többé szükség?
2. Mert nézd, ha valaki ellenem vét, én azt bizonyára meg is fogom neki hetvenhétszer
bocsátani, ha az én sértőm is azon van, de ha egy gonosz és kárörvendő embernek mindez még
nem elég és sértegetéseit a hetvenhétszeri felüli számon is űzi, mi történjék akkor egy ilyen
emberrel? Mert akkor mégis azon a véleményen vagyok, hogy egy ilyen gyalázót ideje volna a
világi törvénynek átadni, amiképpen a Te könyörületes szívű királyod - akinek irgalmassága
semmi eredménnyel nem járt - a kegyetlen szívű szolgát kínzóinak mégis kiszolgáltatta. Mit
szólsz Uram ehhez a véleményemhez?"
3. Mondom Én: "Kedves Péterem, erre már sokat nem mondok, mivel ilyen javíthatatlan
esetre vonatkozóan házad előtt a halászok veszekedésénél az utasítást már megadtam, s bizonyára
közületek mindenki jól megértette, hogy ebben az esetben mi a tennivalója.
4. Magától értetődik azonban, hogy eben a világban az emberek jogai ellen súlyos vétkezőkkel
szemben itt a nagy, világi törvényeknek fenn kell állniuk, mert máskülönben senki sem lehetne
biztos az életében.
5. De ami azokat a kisebb tévelygéseket, amelyek gyakran előfordulnak az emberek között,
ezeket mindig a megbocsátó és békülékeny szívek bírói széke előtt kell elsimítani, úgy hogy az
emberek között előforduló kisebb tévelygésekből ne váljanak súlyos bűnök, mert bizony
mondom nektek:
6. A rablás és gyilkosság végeredményben nem egyéb, mint az emberek között előforduló
kisebb tévelygések következményei, amelyek rendesen kicsiny világi önzésből,
elbizakodottságból és rangkórságból erednek. És ezt világítsa meg a következő kis példázat:
308
7. Van egy nagyon gazdag és tekintélyes atya, akinek egy igen szép és kedves leánya van,
ebbe halálosan szerelmes egy fiatal, jó műveltségű, de szegény ember, sőt annál is inkább, mert
a kedves leány egynéhányszor barátságos intésekkel és jelekkel nagyon is világosan értésére adta,
hogy az ő szíve is hajlik hozzá. A becsületes és jámbor ifjú végre bátorságot vesz magának és
azzal a jó szándékkal megy az atyához, hogy a szép leányt feleségül kérje.
8. Ámde az atya, aki nagy gazdagsága miatt igen büszke és keményszívű, a becsületes és
melegen érző kérőt, szolgái által kiutasíttatja, és még az udvarból is kikergetteti kutyáival.
9. Ez a méltánytalan fogadtatás a szegény fiatalember szívét haraggal, keserűséggel és
bosszúvággyal töltötte meg és minél inkább elgondolkozott annak lehetetlensége fölött, hogy a
gazdag férfiúnak veje lehessen, annál inkább nőtt benne annak bosszú gondolata, hogy a
keményszívű és gőgös embert a legérzékenyebb módon megalázza.
10. És amikor a gonosz gondolatok teljesen megértek benne, akkor már készen volt terve,
akarata, elhatározása és a cselekedet is és röviden szólva a fiatalember gyilkosa lett a gazdag
embernek! De ez bizonyára nem történt volna meg, ha a gazdag ember úgy bánt volna vele, mint
emberrel.
11. A gazdag ember az ő büszke hatalmasságában nem is gondolta azt, hogy nagyot vét,
hogyha a szegény kérőt az említett módon kidobja házából, de a kiutasított számára ez
elviselhetetlen volt, s azáltal lett gonosztevő gyilkossá, aki azután a világi törvénytől való
félelmében elrejtőzött az erdők sűrűjébe és az emberek réme lett.
12. És ebből a kicsiny példázatokból azt láthatjátok, hogy legtöbbnyire az emberek
keményszívűsége teszi szegényebb felebarátait gonosztevőkké.
13. Ezért tehát ezeket alkalmazzátok mindazokkal szemben, akik valami által vétettek
ellenetek, amelyeket Én most parancsoltam, és világosan megmutattam nektek, és akkor nagy
gonosztevők ritkán lesznek a földön. Jól felfogtátok és megértettétek ezt?" Erre valamennyien
igenlően válaszoltak és bizonyították, hogy ezt a tanítást jól megértették.
14. Ezek a tanítványok azonban, akik saját szavuk által bizonyították, hogy ezt a tanítást jól
megértették, mégis azon gondolkoztak, hogy mit tartalmazott a tanítás, János és Máté a főbb
dolgokat feljegyezték maguknak. Jakab és Tamás is a maga számára felírta a magyarázatokat,
csaknem 2 órán keresztül dolgoztak ezzel, és amikor a legszükségesebbeket feljegyezték, így
szólt Péter: "Ez a tanítás már nem veszhet el és ezzel is már igen sokat nyertünk. De most már
esteledik, s ezért gondoskodnom kell, hogy valami jó vacsorát kapjunk."
15. Mondom Én: "Ki mondotta azt neked, hogy már esteledik? Nézz csak ki és figyeld meg a
nap állását. Én mondom azt neked, hogyha most felemelkedünk, és jó szél mellett a tenger
mentén hajózunk, akkor még naplemente előtt elérjük a Jordán túlsó felén lévő Zsidóországot."
Ekkor Péter kinézett a nap állása felé és nagyon csodálkozott afölött, hogy miképpen tudott az
idő megítélése körül annyira tévedni, mert a naplementéig még jó 3 órai idő volt.
250. FEJEZET
Egy sáskajárás. Az Úr tanítása erre és hasonló más jelenségekre vonatkozólag.

Egy igaz természettudós főfeltétele. Az organikus teremtés alapcélja.
1. Péter azonban mihamar megemberelte magát és megkérdezte Tőlem tévedésének okát, mire
Én így szóltam: "Menj ki a tengerpartra, és ennek okát csakhamar látni fogod!" Péter megtette,
amit neki parancsoltam és azt látta, hogy amennyire szeme ellát, a víz felülete teljesen el van
lepve sáskákkal, sőt még a Mi hajónk is, amely Péter kikötőjében vesztegelt, telve volt ezekkel
a férgekkel. Péter eliszonyodott ettől a látványtól, s azonnal visszatért Hozzám a szobába, s azt
kérdezte, hogy az a miriád sáska, amely az egész tengert ellepi, volt-e oka annak, hogy az időben
tévedett?
2. Én pedig így feleltem: "Mindenesetre! Amikor Egyiptomból iderepültek, a legsűrűbb
felhőhöz hasonlóan annyira eltakarták a napot, hogy innen a szobából nyilvánvalóan azt kellett
hinned, hogy már este lett, de Én Magamban már tudtam az oly korán bekövetkezett estének okát
309
és azért tettelek erre figyelmessé, s egyben ez minden, amit erről mondhatok. Péter ebbe teljesen
belenyugodott és újból kiment nézni a nagy természeti eseményt.
3. András és Fülöp azonban kissé természetkutató volt és azt kérdezte Tőlem, hogy miképpen
jön létre ilyen óriási mennyiségű sáskatömeg, ahol van a keletkezési helyük, és miféle célt
szolgálnak? Mondom Én: "Kedveseim, habár nagyon dicséretes dolog a természetben kissé
körülnézni, mert a nagy könyv az, amelyet Isten mindenható Kezével írt meg, és minden
becsületes kutatónak a legszebb bizonyítékokat nyújtja a Mennyei Atya bölcsességéről,
szeretetéről és hatalmáról. Ámde a kutató túlságosan serény kutatásai közben könnyen tévútra
juthat, amelyen aztán teljesen eltér Istentől, úgy hogy végül minden létet és keletkezést a
természet vak és néma erői alapján vezet le.
4. És lássátok, éppen az ilyen jelenségek képesek a természetkutatókat elsősorban Istentől
eltéríteni, mert itt a természetben egy teljesen tervszerűtlen és célszerűtlen túltengést látnak egy
életprodukció képességben, amelyet egy igaz, bölcs Isten nagyon jól nélkülözhetne is.
5. Ezek aztán csupán a külső kutatások után sohasem fogják az ilyen jelenségek benső okát
keresni, mert anyagban elmélyedt lelkük Isten Világosságát és Szeretetszellemét sohasem fogja
megérinteni, vagy megragadni.
6. De aki lelkében Isten Szellemét keresi, és teljesen meg is ragadja, azt már saját szelleme
fogja tanítani arra, hogy az ilyen események hogyan keletkeznek és miért? Tanácsos tehát, hogy
csak egy szellemben felébredt ember kutassa a természet dolgait, és ily módon felfedve tanítsa
tudatlan és neveletlen testvéreit, hogy ezáltal annál serényebbek legyenek abban, hogy lelkükben
felébresszék szellemüket.
7. De hogy visszatérjünk sáskáinkra, ezek mindenkor a melegebb földrészeken keletkeznek,
mégpedig Egyiptomban és Dél-Ázsiában, de csak bizonyos időben. A klíma tulajdonsága szerint
itt van a legerősebb természeti produkció, mert itt fejlődnek a leghamarább és a legnagyobb
tömegekben, mivel a föld talaja, a nap melege, annak erős fénye, a bőséges harmat és még sok
más életkörülmény olyan behatással van rájuk, hogy a lekötött földi szellemeknek mindig óriási
tömege szabadul fel, amelyek aztán a természeti szellemekkel mielőbb egyesülnek, s egy
könnyebb anyagba burkolóznak be és ebben a gubóban testbe öltöznek és a földi állati életbe
mennek át.
8. Ilyen módon jönnek létre tehát a föld igen meleg országaiban a sáskák is, mégpedig igen
gyakran, habár azokat saját tojásaikból is kikelthetnék.
9. Én mondom azt nektek: Minden fa, növény és a föld minden állata hivatva van a lekötött
szellemeket a kemény anyagból megváltani és ez fokról-fokra így megy az emberig.
10. Hogy aztán mi történik az emberrel, azt már úgyis tudjátok, s így az Előttünk fekvő
természeti eseményről nincs már több magyarázni valóm. - Most pedig hívjátok be Pétert, mert
neki és nektek Én valamit mondani akarok." András és Fülöp ezután azonnal megtette, amit nekik
mondottam és Péter alig lépett a szobába, máris kérdezte, hogy mit akarok nekik kinyilatkoztatni.
251. FEJEZET
Az Úr elutazása övéivel. Péter halászszolgáinak tanításokat ad Jézus felől.

Megérkezés az idegen helységbe a Jordán túlsó partján a Galileai tenger mellett.
1. És Én így szóltam: "Készüljetek fel mindnyájan az útra, mert a mai napon el kell, és el is
akarok innen menni, mégpedig egészen kifelé Galileából (19.rész 1 vers) abba az országba,
amely a Jordánon túl fekszik és a zsidók országát határolja. Ott még nem voltunk, pedig arrafelé
sok tudásvágyó ember lakik, amiről még a mai napon meggyőződhetünk!"
2. Mondja Péter: "Uram! Oda vízen kell utaznunk, hajónk pedig tele van sáskával, és hogy
azt megtisztítsuk, két embernek legalább fél napig kell rajta dolgoznia.
3. Mondom Én: "Igazat mondottál, két ember két napig is dolgozhat rajta, de Én ilyen
munkával hamar elkészülök. Menjünk csak sietve a tengerre és a hajó már tiszta is lesz."
310
4. És amikor kiértünk a tengerpartra a hajónkhoz, az már teljesen tiszta volt, s egyetlen egy
sáskának még nyoma sem volt felfedezhető.
5. És amikor a tanítványok ezt meglátták, nagyon elcsodálkoztak és Péter így szólt: "Te
valóban minden dologban a legnagyobb Mester vagy, még a sáskák is engedelmeskednek
Akaratodnak. Szálljunk azonnal a hajóba és keljünk útra, vagy először fogyasszunk el egy kis
kenyeret és bort, miután az út meglehetősen hosszú?"
6. Mondom Én: "Mi szükségünk van mindezekre? Még eddig ahol jártunk, sehol sem
szenvedtünk éhséget, s így azon a helyen sem fogunk éhezni és szomjazni, ahová most megyünk.
Házadban úgyis mindent elrendeztél, tehát szálljunk a hajóba. Feszítsétek ki a vitorlát, azután
oldozzátok fel a hajót a cölöp mellől, és csak egy menjen a kormányrúdhoz, Én majd jó szelet
rendelek, és nemsokára ott leszünk, ahová menni akarok."
7. Péter azonban azt kérdezte Tőlem, hogy a hajó ellátása és őrzése céljából a távoli túlsó
partra ne vigyek-e Magammal néhány halászlegényt? Mire Én így szóltam: "Ezt megteheted,
mert egyhamar nem jövünk ide vissza." Ekkor Péter előhívta két halászlegényét, akik a hajót
csakhamar rendbe hozták, a szél is fújni kezdett, s Mi valósággal nyílsebesen siklottunk tova.
8. Mialatt valósággal viharszárnyon repültünk a széles víz felületén és az erős szél dacára csak
egészen kicsiny hullámok mozogtak a víz felszínén, ez feltűnt Péter két legényének, s azt
kérdezték tőle, hol keressék ennek okát, mert mint öreg halászok és hajósok ilyet sohasem
tapasztaltak. Péter azonban így szólt hozzájuk: "Hogy tudtok most ilyesmit kérdezni? Vajon
elfelejtettétek-e már, hogy a nagy názáreti Mester, mint a mi Messiásunk mit tud és mire képes?
Erre így szóltak a hajóslegények: "Azt már tudtuk, hogy ő nagy csodákat tesz, de hogy a szél és
a tenger is engedelmeskedik Neki arról nem volt tudomásunk. Ez igazán nagy próféta kell, hogy
legyen, olyan nagy, mint Mózes, vagy mint Illés!
9. És Péter így válaszolt: "Sokkal nagyobb, mint Mózes és Illés, de most ne kérdezősködjetek
tovább, hanem ügyeljetek a hajóra, s majd annak idején többet megtudtok az Úr Istenségéről. Mi
nemsokára a Jordán túlsó torkolatához érünk, s itt vigyázni kell, hogy ne kerüljünk az áradatba,
mert egy kedvező ellenszél nélkül nehéz volna belőle kijutni." Ekkor mind a ketten derekasan
nekifogtak az evezésnek, s Mi nyílsebesen túl voltunk a veszedelmes helyen, s alig 1 órai hajózás
után el is értük a partot.
10. Amikor kiléptünk a partra, egy helység terült el Előttünk, amelyet leginkább halászok
laktak. Ezeknek legnagyobb része zsidó volt és körülbelül egyharmada görög, akik mindenféle
áruval kereskedtek. Amidőn a partot lábunkkal érintettük, már is sok nép állt Előttünk, mert
néhány farizeus volt itt Jeruzsálemből, akik a tizedet szedték a községben.
11. Hogy a nép Elénk szaladt és a sok közül a jobbak azt kérdezték, hogy kik volnánk, s mit
akarunk, az magától értetődik. Péter azonban így szólt a kíváncsiakhoz: "Előbb szállást keresünk,
s akkor majd megtudjátok kik vagyunk, és hogy vásárolni akarunk-e valamit!"
252. FEJEZET
Az Úr övéivel betér egy magát felajánló vendégfogadóshoz, s meggyógyítja, annak vak

fiát. Az Úr jutalomigénye kegyelméért. Egy nagy általános csodagyógyítás és tanítás a
meggyógyultaknak.
1. Alig mondotta ki Péter e szavakat, azonnal elébe lépett egy igen tekintélyes vendégfogadós,
és így szólt: "Térjetek be hozzám, mert ebben a helységben nekem van a legnagyobb
vendégfogadóm, és én olcsó vendégfogadós vagyok, habár görög, ti -amint látom- zsidók
vagytok, de ez nem tesz semmit, mert hiszen néhány jeruzsálemi farizeus nálam lakik, akik most
a tizedet szedik a zsidóktól." Mondja Péter: "Ez nem éppen a legkellemesebb nekünk, de
egyébként minden teljesen a mi Urunktól függ, amit Ő akar, az fog történni!"
2. Mondja a fogadós: "Melyik közületek az úr, hogy hozzá menjek, és vele beszéljek?" Péter
erre Rám mutatott, s így szólt: "Ő az!"
311
3. Ekkor a fogadós mélyen meghajlik Előttem és így szólt: "Óhajtasz-e nálam a tieiddel
szállást venni? Az én házam nagy, igen tágas és sok szobám van, s még hozzá én vagyok az egész
meglehetősen nagy községben a legolcsóbb fogadós."
4. Mondom Én: "Valóban az vagy, de Nekünk semmink sincs, amivel téged megfizessünk,
ezért az éjszakát inkább hajónkon fogjuk eltölteni, azon kívül sok beteg van ebben a házban és
egy orvos is, aki betegeiden nem tud segíteni, habár Jeruzsálemből hozattad őt, és igen sok
pénzedbe került, és -amint mondani szokás- nem jó lakhelyet venni olyan házban, amelyben
mindenféle rossz betegség van!"
5. Amikor a fogadós ezt Tőlem meghallotta, valósággal megijedt és csodálkozva kérdezte
Tőlem, hogy honnan tudom Én ezt, Aki eben a községben teljesen idegen vagyok?! Mondom Én:
"Én még sok olyant mondhatnék neked, ami jobban elidegenítene, de erről ne beszéljünk többet."
6. Erre a fogadós igen zavarba jött és kérlelni kezdett, hogy mégis vegyek szállást nála, mert
hiszen a nap már elérte a láthatárt és az este az ajtó előtt áll.
7. Ekkor mondom Én: "Jól van, tehát akkor menj és hozd ide a te vak fiadat, s majd meglátom,
hogy meg tudom-e gyógyítani? Erre a fogadós hamar elhagyta a partot, házába sietett és kihozta
14 éves teljesen vak fiát, s őt Elém állította, és így szólt: "Itt van kedves barátom az én vak fiam,
ő ilyen vakon, ahogyan előtted áll, született, s minden orvos és varázsló megkísérelte már rajta a
tudását, - de minden hiábavaló volt! Most -amint az imént is megjegyezted- egy valóságos
csodaorvos van itt Jeruzsálemből, de ez is annyit tud, mint a többi. Már csak rajtad múlik minden
kedves barátom, valóban, ha meggyógyítod őt, neked adom fele vagyonomat.
8. Ekkor mondom Én: "Ha elhiszed azt, hogy Én ezt a fiadat látóvá tudom tenni, akkor látni
is fog!" Mire a fogadós merően Rám nézett és így szólt: "Igen - barátom! Neked elhiszem, mert
valami különös van a szemedben, ami azt mondja: Ennek száját még sohasem hagyta el hazug
szó! S így most már szilárdan is hiszem, hogy fiamat te meg fogod gyógyítani!"
9. Mondom Én: "A többi orvosoknak kezeik vannak, a mágusoknak varázsvesszejük, de
Nekem nincsenek sem keneteim, még kevésbé varázsbotom, az Én Akaratom minden, s mivel
most Én úgy akarom, - tehát legyen a te fiad azonnal látóvá!" Mikor ezeket a szavakat
kimondottam, a vak fiú egy pillanat alatt látott és örömében hangosan felkiáltott, mert látta az
embereket, a tengert, a vidéket és mindent, ami előtte volt.
10. A fogadós pedig egészen Mellém lépett és így szólt: "óh Te Nagy! Te valóságos Megváltó!
Hogyan köszönjem meg méltóképpen ezt a végtelen nagy kegyelmet? Mert valóban, aki azt tudja,
amit Te, egyedül csak az tud kegyelmeket osztogatni, mert mit használ a vaknak a föld
hatalmasainak minden kegyelme és jótéteménye, ha egyéb hatalmuk és jóságuk mellett nem
tudják neki megadni szemevilágát? Te azonban egy benső, előttem teljesen felfoghatatlan
hatalomnál fogva adtad vissza neki látását, s ezáltal engem és az én legkedvesebb fiamat
kimondhatatlan nagy kegyelemben részesítettél. De az a jutalom, amit én ezért Neked
megígértem - túlságosan kevés! - óh mondd, mivel vagyok adós Neked? - és én a legnagyobb
szeretettel és a legnagyobb örömmel fogok kívánságodnak eleget tenni!"
11. Mondom Én: "Ma adj Nekünk szállást, tégy a szegényekkel jót és tedd jóvá azt a sok
rosszat, amit velük szemben gyakran elkövettél (2. vers)" A fogadós szigorúan megígérte, hogy
mindazt pontosan megteszi és könyörgött, hogy kövessük őt házába. Erre Én, a tanítványok és
Péter két halászlegénye elindultunk a vendégfogadóssal és a nép, amely a vak meggyógyításának
tanúja volt, nyomon követett Bennünket.
12. Az úton pedig sokan így kiáltoztak a nép közül: Óh Te valóságos Megváltó! Gyógyítsd
meg a mi betegeinket is, hiszen olyan sokan vannak! Mert lásd, aki nálunk egyszer megbetegszik,
az soha többé nem gyógyul meg, hanem lassan sínylődik a sírig! Ez igen gonosz tulajdonsága
ennek az egyébként szép vidéknek! Óh kedves Megváltó! Részesíts bennünket is a Te nagy
gyógyító kegyelmedben, amint a vendégfogadós vak fiát részesítetted. Legyen meg a Te
akaratod!
13. És Én így szóltam: "Jól van, legyen tehát a ti akaratotok szerint és hitetek szerint! Menjetek
betegeitekhez és győződjetek meg, hogy van-e még házatokban vagy ágyaitokban valahol egy
beteg is?"
312
14. E szavakra néhány kivételével, kiknek nem volt betegük, hazaszaladtak, hogy otthon
meggyőződjenek betegeik valóban meggyógyultak-e. Amikor késő este megérkeztek házaikba,
nem találtak egyetlen egy beteget sem, hanem valamennyien bármiféle betegség gyötörte is őket,
annyira meggyógyultak, mintha soha betegek nem is lettek volna.
15. A meggyógyultak azonban nem tudták, hogy mi történhetett, hogy egyszerre
valamennyien oly egészségesek lettek és csakhamar kérdezősködni kezdtek, e hallatlan csoda
felől. Ekkor övéik Rólam beszéltek nekik és elmondották, hogy a gazdag vendégfogadós vakon
született fiát is látóvá tettem és bizonyára a többi beteg is mind így gyógyult meg.
16. Amikor a meggyógyultak ezt meghallották, kisiettek házaikból, és a vendégfogadós háza
elé jöttek, ahol Engem kívántak látni, hogy hálájukat kifejezzék.
17. Ekkor Én mentem közéjük és ezeket mondottam: "Menjetek haza házaitokba, és ne
vétkezzetek többé, mert ha ismét visszaestek régi bűneitekbe, ezzel visszaestek régi
betegségeitekbe is. Tartsátok meg azokat a parancsolatokat, amiket Mózes adott és minden baj
távol lesz tőletek!"
18. Ekkor valamennyiüket elbocsátottam és fogadósunk, aki kimondhatatlanul boldog és
vidám volt, mert a többi betege is meggyógyult, nem tudta, hogy a vele szemben tanúsított
jótéteményért miképpen járjon kedvünkben.
253. FEJEZET
Az Úr és a görög pogány vendégfogadós. "Külsőd szerint maradj annak, ami vagy, bensőleg
azonban légy igaz zsidó." "Az igazság szabaddá tesz téged." "Mi az igazság?"
1. De mivel a vendégfogadós görög és még pogány volt, azért jól tudta, hogy a zsidóknak nem
szabad mindazt megenniük, amit a görögöknek, tehát megkérdezte Tőlem mondván: "óh Te nagy
Úr és Mester! Mit szoktál Te és mit szoktak ezek, akik bizonyára tanítványaid este enni? Habár
én pogány vagyok, és tapasztalataimból tudom, hogy a zsidók sok olyan dolgot nem esznek meg,
amit mi eszünk, s ezért kérdezlek meg Téged, hogy mivel szolgálhatnék nektek, kedves
férfiaknak, mert most teljesen ti vagytok ennek a háznak urai, s én csak engedelmes szolgátok
vagyok, ezért parancsoljatok csak, és én azon leszek, hogy kívánságotokat a lehető legjobban
kielégítsem!"
2. Mondom Én: "Adj nekünk egy kevés kenyeret, egy kis bort, s azután jó pihenőhelyet,
egyébre nincs szükségünk." Erre a fogadós valósággal elszomorodott, mivel nem kértem többet,
és jobbat, s kiment éléskamrájába és őmaga hozott kellő mennyiségben kenyeret és bort. Mi
pedig helyet foglaltunk egy nagy asztal körül és a vendégfogadós gyermekeivel együtt leült
ugyanehhez az asztalhoz, s Velünk evett és ivott, s amikor a bor kissé megoldotta nyelvét,
beszélni kezdett élményeiről, s akkor szóba kerültek az esseusok és a farizeusok csodái és Mózes
10 főparancsolata is.
3. Ekkor úgy vélte a vendégfogadós, hogy ezek a törvények igen jók volnának, de nem tartják
be azokat, legkevésbé a zsidó papok, akiknek pedig hitsorsosaikkal szemben mindig jó példával
kellene előljárniuk. De mivel véleménye szerint bizonyára igen bölcs Megváltó lehetek, így
megfelelő felvilágosítást adhatnék neki, főképpen abban kérne megfelelő tanácsot, hogy a
farizeusok többször felszólítására hogy térjen át a zsidó hitre, s hogyan maradjon meg görög
hitében. A zsidó tanítások alapjukban véve jobban tetszenek neki, amelyek tulajdonképpen nem
egyebek költői képzeleteknél, amelyek mögött igen kevés igazság rejlik.
4. Erre Én így feleltem neki: "Maradj te csak külsőd szerint az, ami vagy, bensőd szerint légy
igaz zsidó, ami annál könnyebb, mert ezzel semmiféle papságnak nem vagy lekötelezve. S hogy
a farizeusok a te nagy gazdagságod miatt szívesebben vennének fel maguk közé, minthogy
idegen légy számukra, annak okát remélem belátod. Maradj csak meg annak, ami vagy, keresd
az igazságot, s az életnek és létnek okát, mert csak az igazság fog téged szabaddá tenni és ezzel
magasan felette fogsz állni minden papságnak és mindannak, amit a világ bölcsességnek nevez.
Megértettél Engem?"
313
5. Mondja a fogadós: "Én megértettelek, de van itt még egy különös kérdés éspedig az, hogy
mi az igazság? Igen, a tiszta igazság az embert bizonyára szabaddá tenné, de hol van, ki mutatja
meg, és ki adhatja azt nekem?"
6. Mondom Én: "Azt Én adhatom meg és tanítványaim közül mindegyik, de Én a
legbiztosabban, mert Én Magam Vagyok az Igazság és az Élet, Aki Bennem lakik öröktől fogva
Az!"
7. Mondja a fogadós: "Uram és Mesterem, ezt én nem értem. Hogyan értelmezzem ezt?"
8. Mondom Én: "Itt vannak Körülöttem a tanítványaim, ezeket kérdezd, s ők
megmagyarázzák, mert jobb, ha az emberről más beszél, mint saját maga. Én eközben majd
kimegyek és felüdítem Magam a hűvös esti levegőben." Erre felemelkedtem és kimentem a
szabadba.
9. A tanítványok eközben elmondották Rólam a Legfontosabbakat. S amikor a fogadós
tisztába jött azzal, hogy Ki és Mi vagyok, őmaga is kijött Hozzám a szabadba és gyermekeivel
együtt szíve mélyéből hálákat adott a nagy kegyelemért. A gyermekek külön is megtették
ugyanezt, mire Én megáldottam őket és ezután pihenőre tértünk, mert már késő éjszaka volt.
254. FEJEZET
A kíváncsiak keresik a "csodaférfiút". A farizeusok megkísértik az Urat.

Az Úr magyarázata a házassági válásról
1. Amikor reggel jól kipihenve és megerősödve elhagytuk pihenőhelyeinket és kiléptünk a

szabadba, fogadósunk is már talpon volt és Péter legényei a hajón várakoztak és készen állottak
az elutazásra. De Mi elrendeltük, hogy maradjanak még és várják meg a reggelit, amit a fogadós
azonnal ki is adatott számukra. Azután ők el is hajóztak, miután Nekünk hajóra hosszabb ideig
nem volt szükségünk, mire a fogadós meghívására Mi is a reggelihez ültünk. Alig készültünk el
a reggelivel, máris emberek jöttek, hogy Engem a "csodaférfiút" -amint mondották- lássanak, és
Velem beszéljenek. Voltak köztük zsidók és görögök, akik egymás között elbeszélték, hogy Én
csupán akaratommal mi mindent cselekedtem. De mivel -mint ahogy már erről említés történt-
farizeusok is tartózkodtak ebben a házban, tehát ők is megtudták, hogy tegnap este mi történt és
megállapították maguk között, hogy bizonyára názáreti ács fia lehetek. Ezután beléptek
szobánkba (3. vers) és mindenféle kérdéssel kezdtek Engem megkísérteni, melyekre Én igen
nyomós válaszokat adtam, s amikkel elnémítottam őket. Ebben a községben laktak néhányan,
akik asszonyaikkal nem voltak megelégedve, s ezek az itt lévő farizeusoktól kérték a válás
engedélyezését.
2. Ekkor azt kérdezte Tőlem a farizeusok egyike: "Halld Te csodálatos és nagybölcsességű
Mester! Helyénvaló-e az, hogy a férfi elválik az asszonytól valamely ok miatt?" (4 vers). Ekkor
szigorúan ránéztem és Én így szóltam: "Miért kérdeztek Engem? Nem olvastátok-e az Írásban,
hogy Az, Aki kezdetben az embereket megteremtette, ezt úgy cselekedte, hogy csak egy férfi és
egy asszony volt? (3 vers).
3. És amikor az első emberpár ott állt Az előtt, Aki őket megteremtette és Ő jól látta, hogy a
férfiúnak a szép nő nagyon kedvére van, tehát így szólt Az az Egy, Akit ti még soha nem
ismertetek meg: "A jövőben az ember elhagyja atyját és anyját és ragaszkodni fog az ő
feleségéhez és így lesz e kettőből egy test. És ha (6 vers) az Isten szavai szerint így áll, akkor
nem két test, hanem csak egy, és amit Isten egybekötött, azt az ember ne válassza szét! (7 vers)."
4. Erre azt mondották a farizeusok: "Ha már ilyen nagy írástudó vagy, akkor bizonyára azt is
tudni fogod, hogy nekünk ugyanaz a Mózes, aki az emberek megteremtését leírta, egy valóságos
törvényes értékű válólevelet hagyott hátra és megparancsolta, hogy az ember váljon el a
feleségétől (8 vers), ha ara megfelelő oka van."
5. Erre Én így feleltem: Igaz, hogy Mózes adott nektek válólevelet, amely alapján
feleségetektől elválhattok, de ezt kemény szívetek miatt tette, s ez az emberiség kezdetekor nem
így volt, hanem úgy, ahogy azt már elmondottam.
314
6. És Én még azt is hozzáfűzöm (9 vers): Aki asszonyától még a legaljasabb paráznaság miatt
is elválik, és mást vesz el, az házasságtörést követ el, és aki elbocsátottat vesz el, az is
házasságtörést követ el. S hogy a házasságtörés milyen bűn, azt amúgy is tudjátok és Nekem nem
szükséges erről további felvilágosítást adni." Ezután minden további szó nélkül elhagytak a
farizeusok.
255. FEJEZET
A tanítványok közelebbi érdeklődése a házasságról és válásról. Az Úr válasza erre nézve és

a háromszori herélésről (a házasságra alkalmatlanokról).
Kivételek a terméketleneknél
1. Helyettük azonban az Én tanítványaim léptek hozzám (10 vers) és így szóltak: "Ha a férfi
ügye az asszonnyal így áll, akkor valóban jobb házasságot nem is kötni, mert néha-néha akadnak
olyan asszonyok, akik férjükkel szemben valóságos sátánok, s így azt gondoljuk, hogy mégsem
ellenkeznék a Te rendeddel, ha egy ilyen asszonytól az ember elválna, és háztartása miatt mást
venne? Mert ha a férfi egy gonosz és parázna asszonyt megtart, az ilyen házban örökös a
veszekedés és perlekedés és igen sok olyan szó esik, amelyek úgy a házban, mint a
szomszédoknál botránkozást keltenek. De ha az ember elválik egy ilyen asszonytól, akkor
nemsokára béke fog uralkodni házában, s ilyen esetben mégis úgy véljük, hogy Mózes válólevele
minden jobb emberi értelemmel szemben igazolásra talál (11 vers).
2. Erre mondom Én a kissé megzavart tanítványoknak: "Azt a beszédet, amit a farizeusok előtt
mondottam, nem érti meg minden ember, hanem csak azok, akiknek adatik, s eddig ti sem
értettétek meg, habár nektek megadatik, hogy megértsétek, de azért mégis ti értsétek meg, és meg
is fogjátok érteni.
3. Először is rámutatok arra, hogy Én erről a tárgyról már többször beszéltem nektek,
mégpedig kimerítően. És másodszor magától értetődik, hogy Mózes által Én a ti számotokra nem
rendeltem volna válólevelet, ha egynémely indokolt esetben annak szükségessége nem állna
fenn. De van-e fogalmatok arról, hogy a farizeusok milyen visszaéléseket követnek el ebben az
időben és már régóta a válásokkal? Titokban ők maguk szítják az egyébként jó házasságokban
az elégedetlenséget, s végül odajuttatják, hogy a házasfeleknek valóban el kell válniuk.
4. A válásokat a papság végzi, és sok pénzbe kerül, s éppen ez az oka annak, amiért ebben az
időben tömegesen fordulnak elő válások, és amiért Én a farizeusoknak Istennek erre vonatkozó
őstörvényeit szemük elé állítottam. Ők ismerik az Én Hatalmamat, s ezért titkos haraggal el is
vonultak (12 vers).
5. És harmadszor, még egyebet mondok nektek, s erre jól ügyeljetek, sőt jegyezzétek fel
magatoknak. Mind a két nembeli emberek között vannak olyanok, akik már az anyatestben
kiheréltettek, mások, de csak a férfiak közül, akiket valamely oknál fogva az emberek heréltek
ki, s végül vannak olyanok, akik az Isten Országáért saját maguk herélték ki magukat! Aki ezt
megérteni tudja, az értse meg.
6. Röviden szólva ezek nem alkalmasak a házasságra és az ilyen heréltekkel kötött házasság
teljesen érvénytelen és minden további nélkül fel lehet bontani, és a heréletlen fél újból
házasságot köthet, anélkül hogy ezzel házasságtörést követne el.
7. Ha valakinek a felesége terméketlen, akkor a férj igazságos értelmében tegye azt, amit az
ősatyák tettek, hogy magzatot támasszanak maguknak, s emiatt nem fog törvény elé kerülni.
Remélem, hogy ezt végre megértettétek?"
8. Mondja Péter: "Egy kivételével megértettük, de ha valakinek olyan felesége van, aki a vele
született bujaság következtében minden figyelmeztetés és szeretetteljes bánásmód ellenére
folyton paráználkodik, s ily módon teljesen javíthatatlan, az ilyen asszonytól sem lehet elválni,
vagy mit lehet ebben az esetben a Te akaratodhoz méltóan cselekedni?"
9. Mondom Én: "Egy ilyen asszonytól, aki nyilvánvalóan házasságtörő, minden további
nélkül elválhatsz, de te, amíg ő él, más feleséget nem vehetsz magadhoz, mert azt nem tudhatod,
hogy időközben az asszony nem tért-e meg és telve bűnbánattal nem akar-e visszatérni házadba,
315
s neked újból hűséges feleséged van. De ha ezen idő alatt más asszonyt vettél, és az előbbi
asszony megjavulva bűnbánóan visszatér hozzád, és te az új feleség miatt többé nem fogadhatnád
be, akkor ez igen rossz volna számodra, de még rosszabb mind a két asszony számára, mert a
régebbi asszonnyal szemben nem bírnál irgalmat gyakorolni, és a fiatalabbtól nem tudnál elválni,
s neked mégis olyan könyörületesnek kell lenned, mint amilyen könyörületes az Atya a
mennyben. De ha nem tudod a könyörületességet gyakorolni, mi vagy te akkor és mit akarsz
tenni, hogy megmaradj az Én Rendemben? Ha ingered van és forró természeted, akkor tekints
vissza az ősatyákra, de szívedben légy Istenhez hű és őrizkedj a bujaságtól és paráznaságtól, mert
a paráznák és házasságtörők nem mennek be soha Isten Országába. Megértetted ezt?" Mondja
Péter: "Igen Uram, most már ezzel is tisztában vagyok."
256. FEJEZET
Az Úr és a vendégfogadós. A pogányok kiválasztottságáról.

E pogány bizonysága az Úrról. Az Úr megáldja a gyermekeket.
Meddig marad az Úr az embernél?
1. Ezután a fogadós is azonnal Hozzám lépett és így szólt: "Uram! Ez ránk, pogányokra is
vonatkozik?" Mondom Én: "Mindenesetre, mert egy Isten, egy Úr van, és Ő akarja, hogy minden
ember egyformán legyen nevelve és Én azért jöttem erre a földre, hogy a pogányok előtt is
megnyissam az élet világosságának kapuját. S egykor eljön majd az az idő, sőt tulajdonképpen
már itt is van, amikor a zsidóktól a világosság elvétetik és átadatik a pogányoknak."
2. Ekkor mondja a fogadós: "Nagyon jól van, Uram és Mesterem! Jó, hogy én ezt tudom, s
majd hitsorsosaimat is arra fogom buzdítani, hogy megmaradjanak a Te tanításaidban, és azok
szerint munkálkodjanak, mert én már kitaláltam, hogy Kivel van dolgom, Te Isten vagy és nem
ember, mert tetteidet ember soha még nem cselekedte és olyan szavakat, amilyeneket Te
mondottál, soha emberi száj még ki nem mondott! Ezekre csak Isten képes!
3. De most volna még egy kérésem Hozzád, miután számomra valóságos Isten lettél. Lásd,
ebben a községben igen sok gyermek van, s úgy vélem, hogyha Te megáldanád őket mindenható
módod szerint, ez az ő jövőjükre igen nagy erkölcsi haszonnal járna. Uram! -de inkább így
mondom- én Istenem! Helyénvaló ez a kívánság, amellyel Eléd járulok?"
4. Mondom Én: "Nos, menj hát, s engedd a kicsinyeket Hozzám jönni!" Erre a fogadós sok
szolgáját azonnal kiküldte az egész községbe, hogy mindenkinek kihirdessék, hogy kicsinyeiket
hozzák ide a fogadóshoz, ahol a csodálatos Megváltó fogja őket megáldani és megerősíteni.
5. Ez után nemsokára egész sereg kisgyermeket hoztak Hozzám, hogy kezeimet fejükre
tegyem, és az áldó imát felettük elmondjam (13 vers).
6. De mivel a gyermekek mind Felém tódultak, s egyik-másik élénkebb gyermek előbb akart
hozzám érni, a tanítványok rájuk förmedtek és megtiltották nekik ezt a tolakodást. Erre a
kicsinyek bátortalanok lettek, és egyik sem mert Felém közeledni.
7. Én pedig megfeddtem tanítványaimat, s így szóltam hozzájuk (14 vers): "Engedjétek
Hozzám a kicsinyeket, mert övék a Mennyeknek Országa!" Ekkor bátorítottam a kicsinyeket,
hogy minden félelem nélkül jöjjenek csak Hozzám, mire a kicsinyek ismét megbátorodtak, és
Hozzám siettek. Én valamennyinek fejére tettem a kezem és megáldottam őket. Mikor ez
befejeződött, mindenki hálaadások között ismét hazatért.
8. Ezután a fogadós megint Hozzám lépett és így szólt: "Én Uram és Istenem! Részesítsd
házamat még abban a nagy kegyelemben, hogy néhány napig, hétig, vagy akár hónapig maradj
itt!"
9. Mondom Én: "Amíg te a tanítványaimtól hallott tanításomban megmaradsz, addig Az, Akit
te Énbennem Istennek neveztél, nálad fog maradni, de ha elhagyod ezt az új tanítást hitben és
cselekedetben, akkor a te Istened is el fog téged hagyni. De Én, mint most még testi ember
mihamar elmegyek innen, mert a farizeusokkal egy fedél alatt lakni nem volna jó egyikünk
részéről sem.
316
10. Én most hívatlanul a te házadban és az egész helységben nagy jótéteményeket

gyakoroltam. Emlékezzetek erre a napra, és ha majd ismét valami baj szorít benneteket, hívjatok
bizalommal Engem szívetekben és segítve lesz rajtatok!" Ezután helyünkről felemelkedtünk, s
elhagytuk ezt a községet is.
257. FEJEZET
Az Úr találkozása a gazdag ifjúval. "Senki sem jó Istenen kívül." "Ki az én felebarátom?"

Példázat az irgalmas szamaritánusról. "Ki az, aki üdvözülhet?" "Isten előtt semmi sem
lehetetlen!"
1. Alig voltunk a községtől egy rövid órányi távolságban, amikor egy fiatalember jött Velünk
szemben, aki szintén ebből a községből való volt (16 vers). Ő is tanúja volt tegnap esti
tanításaimnak és tetteimnek, s ifjú korához képest jó írástudó volt, de nem mint hivatásos.
Amikor Engem meglátott és felismert, Elém lépett, feltartóztatott és arra kért, hogy engedjem
meg neki, hogy egy kérdést intézzen Hozzám. Én ezt megengedtem neki és ő így szólt: "Jó
Mester, mit tegyek, hogy elérjem az örök életet, amelyről tanítványaid tegnap a görög
vendégfogadósnál annyi csodálatosat és bizonyára igazat beszéltek, és hogy azt rövidebb úton
elérjem, mint amilyet a tanítványaid megjelöltek?"
2. (17 vers) Én pedig komolyan ránéztem és így szóltam hozzá: "Hogy tudsz te Engem, kit
csak embernek ismersz és ki magad is írástudó vagy jónak nevezni? Tudod-e azt, hogy Istenen
kívül senki sem jó?
3. És ha elakarod, érni az örök életet (18 vers), akkor tartsd be Isten parancsolatait!"
4. Ekkor az ifjú tovább kérdezve mondja: "Milyen parancsolatait?" Ezt a kérdést csak azért
tette fel, mert úgy vélte, hogy azok helyett Én egészen új és ismeretlen parancsolatokat ismerek.
5. Én pedig így szóltam hozzá: "Azokat, amelyeket Mózes adott, mint: Ne ölj, ne
paráználkodjál, ne lopj, hamis tanúságot ne szólj (19 vers), tiszteld atyádat és anyádat és szeresd
felebarátodat, mint önmagadat."
6. Erre így szólt az ifjú: "Kit tekintsek én felebarátomnak?"
7. Ekkor elmondottam neki az ismert példázatot az irgalmas szamaritánustól, amire aztán
megértette, hogy kit tekintsen felebarátjának. Amikor ő ezt végighallgatta és be is látta, akkor
így felelt rá: "Ha így van (20 vers), akkor nyugodtan biztosíthatlak arról, hogy mindezt már kora
ifjúságomtól megtettem (21 vers), Mit kell tennem még?"
8. És Én ezt feleltem neki: "Ha tökéletes akarsz lenni, akkor add el földi vagyonodat, s oszd
ki a szegények között, s ezzel a mennyekben gyűjtesz magadnak kincseket azután, jer és kövess
Engem! Légy tanítványom és tanuld meg Tőlem (22 vers) megismerni Isten Országának titkait!"
9. De amikor a fiatalember tőlem ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen sok és
nagy birtoka volt, s hátat fordított Nekem és tovább folytatta útját. Ezen nagyon elcsodálkoztak
a tanítványok és így szóltak: "Mégis csak különös! Ez az ember nagyon is tudatában látszott lenni
annak, hogy Belőled Isten Szelleme szól, de a hiú világi kincsek miatt inkább hátatfordított a
hatalmas Isteni Szellemnek, minthogy a tanítást követte volna. Különös, nagyon különös! Mi
lesz egykor egy ilyen emberből?"
10. Mondom Én: "Egy olyan gazdag, mint ez (23 vers) nehezen fog valaha a mennyországba
jutni. És jól figyeljetek ide, mert még egyebet is mondok (24 vers): Bizony könnyebb a tevének
a tű fokán átmenni, mint egy ilyen gazdagnak bejutni Isten Országába! (25 vers)
11. És amikor a tanítványok az úton Tőlem ezt meghallották, valósággal megborzadtak és így
kiáltoztak: "óh jaj, óh jaj! Ha így van, ki üdvözülhet akkor Isten Országában?" Én aztán a teljesen
megzavarodott tanítványokra szeretettel néztem (26 vers) és megvigasztaltam őket mondván:
"Embernél az ilyesmi lehetetlen volna, de Istennél minden lehetséges. De Én azt már Aciona
halásznál kimerítően megmagyaráztam, hogy miképpen lehetséges, hogy még rosszabb emberek
is Isten rejtett útjain elérhetik üdvösségüket, s így felesleges volna róla még többet is beszélni.
Remélem, még tudtok valamit belőle?"
317
258. FEJEZET
Péter érdeklődik a tanítványok mennyei jutalmáról. Az Úr rámutat, hogy miben áll a

mennyei üdvösség. "Az elsőkből lesznek az utolsók és az utolsókból az elsők." Egy szép
ígéret a tanítványoknak.
1. Mondja Péter: "óh igen, ez még nekem és bizonyára a többieknek is élénken

emlékezetünkben van (27 vers), de én most mindnyájunk nevében azt kérdezem Tőled, hogy mi
lesz a jutalmunk egykor azért, hogy mindent elhagytunk, és Téged hűségesen követtünk? (28
vers)
2. Erre Én így válaszoltam: "Bizony mondom nektek, ti akik Engem követtetek teljes
újjászületésetekkor, amikor feltámadtok és az Én Örök Dicsőségem Trónján fogok ülni, ott
fogtok ti is ülni, mint Én, 12 széken, és onnan fogjátok igazgatni Izrael 12 törzsét, ami annyit
jelent, hogy ti egykor az Én mennyeimben e föld és más világok emberei javáért Velem együtt
fogtok tevékenykedni, és ti mint a földi emberek láthatatlan védőszellemei az embereket itt és
még a túlvilágon is őrizni, irányítani és vezetni fogjátok!
3. Mert csak az egyre fokozódó igaz szeretet tevékenységéből áll az igazi mennyország és
annak egyre fokozódó üdvössége!" (9 vers)
4. És még egyebet is mondok: Aki elhagyja házát, fi- és nőtestvéreit, vagy atyját és anyját,
vagy feleségét, gyermekeit, szántóföldjeit, kertjeit, rétjeit és nyájait, az Én kedvemért, az az Én
Országomban százszorosan visszanyeri ezeket és ezáltal az igaz örökéletet!
5. (30 vers) "De azt is jegyezzétek meg magatoknak, hogy akik itt az elsők, azok igen könnyen
lehetnek odaát az utolsók, és akik itt az utolsók lesznek, azok odaát könnyen lehetnek elsők!"
6. Ezt nem értették meg a tanítványok és Péter így szólt: "Mit jelentsem ez, mit akartál ezzel
mondani, mert amit Te kimondasz, annak meg van az érvénye az egész örökkévalóságra nézve,
és mi mindezt pontosan akarjuk tudni és érteni, ami a Te szádból jön. Ez úgy látszik, hogy reánk
vonatkozik, s így nem volna szép dolog, ha mi azért lennénk a másvilágon az utolsók, mert itt az
elsők vagyunk."
7. Mondom Én: "Kedves Simon Judám, ezért bizonyára nem, de hogyha közületek valaki
azért jobbnak hinné magát, mert először választottam ki, s ő ezzel egy gőgös önhittségbe esne,
amellyel a mennyországban már az első soha nem lehetne, mert ha így számítjuk, akkor az, akit
Én több mint 1000 év múlva ébresztenék fel és választanék ki, a kiválasztás szerint bizonyára a
legutolsó volna, de ha hivatásában a legnagyobb fokban alázatos lenne, aki erre a kegyelemre
legkevésbé méltónak tartaná magát, de amellett hivatását mindig kitartással és hűséggel töltené
be, habár nem volnának annak valódiságáról, amit kapna oly bizonyítékai, mint nektek, hanem
egyedül csak hitére volna utalva, nem lenne egy ilyen elhivatott az első a mennyországban?
8. Én ezt a megjegyzést nem tettem volna, ha nem tudakozódtatok volna a jutalom iránt azért,
amit Értem tenni gondoltok, s ez tőled sem volt szép Simon Juda és mindnyájatoktól, mert azáltal,
hogy Én benneteket kiválasztottalak úgy szellemileg, mint testileg a legnagyobb jótéteményt
gyakoroltam veletek, s ti ezért még jutalom iránt érdeklődtök? És most vajon igazságtalan
voltam-e veletek szemben, amiért egy kis feddést adtam nektek?" Mondja Péter: "óh a világért
sem Uram és Mesterem! - mert ahogy most belátom, az nagyon is kicsiny volt a mi nagy
butaságunkkal szemben.
9. De most másról van szó, mégpedig arról, hogy hová fogunk menni? Mondom Én: "Mi egy
igen elrejtett helységet fogunk felkeresni, és ott fogunk megpihenni is, mert eddig szorgalmasan
dolgoztunk, és a szorgalmas munka után pihenés jár. Azért hát haladjunk csak bátran előre, és
azt az elrejtett helyet csakhamar el fogjuk érni. Ott igazán látni fogjátok az Én angyalaimat fel és
alászállni. Ezért hát előre!"
259. FEJEZET
Az Úr övéivel felkeres egy névtelen falut a magas hegységben.
318
Jézus és a helység elöljárója. Nahima. A vendégfogadós és a helység története
1. Néhány órai út után elértük az elrejtett falucskát melynek, mint sok másnak nem volt neve.
A zsidók, valamint a görögök az általuk lakott helységeket gyakran azért nem nevezték meg,
hogy az adóztatás miatt a hűbérfejedelem ne egykönnyen találjon rájuk, mert ha egy ilyen kis
helységre egyszer ráakadtak, s azt beírták és elnevezték, akkor az adóköteles is volt.
2. Ezen kívül még más oka is volt a kis helységek névtelenségének és ez ebben állt: A
rómaiaknál a barátságtalan és puszta vidékek gyorsabb és könnyebb kultiválása és telepítése alatt
szokásos volt, hogy az új telepítések és az újonnan épített helységek 20-30, sőt 50 éven keresztül
adómentesek voltak ahhoz képest, hogy egyik-másik vidéknek több, vagy kevesebb kellett a
kultiválásához, s hogy a zsidók és görögök, akik az adófizetésnek soha sem voltak nagy barátai,
a rómaiaknak ezt a humánus törvényét nagyon értették saját hasznukra kizsákmányolni, ebben
bizonyára senki sem kételkedik. Ezért az újonnan épült helységnek nem adtak nevet, és ha
valamikor egy római komisszárius kérdezősködött, akkor az a helység mindig csak 10 éves volt,
még akkor is, ha már régen egy fél évszázad volt a háta mögött. Erre egy ilyen komisszáriustól
megtekintett község csak egy számot kapott, de nevet még nem, s csak ettől az időponttól
számítva lett az új község a letelt törvényes idő után adóköteles, s azután kapott csak elnevezést.
3. És ugyanígy volt ez a kis község is névtelen és adómentes, amelyet éppen elértünk. Ez a
körülmény sokszor Nekünk is javunkra szolgált, mert az ilyen új, jobban mondva adóval még
nem terhelt községek sokkal adakozóbbak és hozzáférhetőbbek voltak és ugyanez az eset volt itt
is. Mi éppen szombat előestéjén napnyugtakor érkeztünk ebbe az igazán nagyon elrejtett
helységbe.
4. A helység egy hegylánc völgyében terült el, amely meglehetősen termékeny volt és
különösen állattenyésztésre igen alkalmas, és csak egyik oldaláról, onnan is nagyon nehezen volt
hozzáférhető. Olyan emberek, akik szédülésben szenvednek, alig mernének ilyen meredek úton
felmenni. A völgy maga a jelenlegi számítás szerint 4000 lábnyira volt a tenger felett, ami
Ázsiában nem jelent sokat, mert ott még sokkal magasabban fekvő helységek léteztek és léteznek
még most is.
5. Amikor megérkeztünk a helységbe, több lakó meglátott Bennünket, s ezek gyorsan
előhívták a község elöljáróját, hogy jöjjön és kémlelje ki, hogy miért jöttünk oda. Az elöljáró,
egy teljesen ősz zsidó mindjárt kéznél volt, végignézett Bennünket és érdeklődött, hogy milyen
szándékkal volnánk és mi késztetett arra, hogy ezt a világtól elrejtett helységet felkeressük?
6. Én pedig így szóltam hozzá: "Béke legyen veled és ezzel az egész községgel! Az Isten
Országa elkövetkezett, amit ti, szerény és egyszerű emberek pihenésem ideje alatt, amelyet
nálatok akarok eltölteni, eléggé meg fogtok ismerni. Most meg Én kérdezlek téged, hogy rövid
időre nem kaphatnánk-e tőled szállást?"
7. Mondja az elöljáró: "Ti nem vagytok gonosz emberek, azt már az első pillanatban láttam,
olyan kalandorfélék vagytok, de az nem tesz semmit, mert az én fedelem alatt kaphattok lakást.
De ti nekem sokat kell, hogy elbeszéljetek, hogy mi megy végbe odakint a világban, mert én már
körülbelül 20 év óta nem jártam kinn a bűnös világban, s így igen keveset, vagy semmit sem
tudok felőle. Ennek a helységnek a lakossága is csak időről-időre megy a közeli városkába,
Nahimába sóért, mert sónk itt nincs. De Jeruzsálemben, habár valóságos zsidók vagyunk, 20 év
óta nem voltunk, mert ott már akkor sem uralkodott más, mint hazugság, csalás, uralomvágy, a
legbűzösebb gőg, amely a templomból indult ki, minden népréteget fel- és lefelé megfertőzött,
és milyen lehet most?
8. Én, mint igaz zsidó éppen ezért vonultam ide vissza Isten iránt való igaz szeretetből, s még
rajtam kívül néhányan, akik olyan érzelműek voltak, mint én és mi itt egy teljesen szabad, s
tőlünk telhetőleg tiszta és az Istennek, az egyedüli Úrnak szentelt községet alapítottunk és Ő
bennünket ezért már igen gazdagon meg is áldott.
9. Ti is zsidók vagytok, s bizonyára sokat adtok a jeruzsálemi templomra. De ti nem voltatok
soha a templom írástudói, és szolgái, s így fogalmatok sem lehet arról, micsoda borzalmas, s
minden emberi kedélyt felháborító garázdaság történik az emberek legszentebb jogaival az
319
úgynevezett szent falak között! Ez engem és barátaimat annyira felháborított, hogy megszöktünk
és rátaláltunk erre a völgyre, s ebben a szükséges testi táplálékra is.
10. Idővel felépítettük magunknak ezeket a rendes házakat, s itt élünk együtt kedélyesen
békében és mindenkor Istennek adunk tiszteletet! Csak arra az egyre kérünk benneteket, hogyha
ismét visszatértek a gonosz világba, bennünket senkinek el ne áruljatok, máskülönben igen
szívesen látott vendégeim vagytok. Most pedig menjünk az én házamba, amely Istennek
bizonyára kedvesebb, mint a jeruzsálemi Salamon-templom. A házban jó vacsoránál még
egynémely dologról fogunk beszélgetni, s akkor fogtok bennünket még csak igazán megismerni."
260. FEJEZET
A vacsora erdei bogyóborral. A csodabor és annak hatása.

Az Úr tanítása korlátlan akarathatalmáról.
A házigazda: "Te valósággal Isten képmása vagy!"
1. Bementünk tehát az igen kedves és tágas havasi házba, ahol azonnal kenyérrel, sóval és
friss tejjel szolgáltak. Az elöljáró bocsánatot kért, hogy nem tud bort adni, van azonban néhány
tömlő erdei bogyónedve, melynek azonban éppen olyan jó íze van, mint a bornak. Ha kívánnánk
belőle inni, a legnagyobb örömmel hozna néhány korsóval.
2. Én pedig így szóltam: "Hozz csak belőle, majd megízleljük erdei bogyóborodat, s ha ízlik,
akkor még néhány korsóval kérünk belőle." Ekkor a házigazda lement pincéjébe és a
bogyónedvből hozott néhány korsóval, melynek teljesen olyan íze volt, mint a bornak, mert
alapjában véve szintén bor volt, mivel az a kis szőlőcske, melyet most Szentjános szőlőnek
neveznek, szintén a különféle szülőfajok egyikéhez tartozik, melynek gyümölcse a szőlőfajok
közül a legkisebb. Szóval ezt az erdei bort kevés vízzel vegyítve, nagyon szívesen ittuk és a
házigazda nagy örömét lelte abban, hogy a bor annyira ízlett.
3. Amikor a két korsó kiürült, akkor a házigazda ismét meg akarta tölteni, de Én így szóltam
a már nagyon beszédessé vált erdei bogyóbor készítőjéhez: "Hagyd azt, és a korsókat erdei bor
helyett inkább töltsd meg egészen friss vízzel, és Én a vizet azonnal a legjobb borrá változtatom."
4. Erre a házigazda nagy szemekkel nézett Reám és így szólt: "Valóban nagyon kíváncsi
volnék erre a művészetre. A két korsót ekkor azonnal megtöltötte, s az asztalra helyezte és így
szólt: "Ott van az asztalon, amit kívántál, és most te mutasd meg barátom, hogy mit tudsz!"
5. Én pedig így szóltam hozzá: "Vedd az egyik vagy a másik korsót a kezedbe és ízleld meg
annak tartalmát!" Erre ő megízlelte, de meglepetése olyan nagy lett, hogy azonnal összehívta
egész házanépét és a korsó tartalmát mindenkivel megkóstoltatta, s mindnyájan megállapították,
hogy szájuk ilyen kitűnő bort még sohasem ízlelt. Természetes, hogy mindenki tudni akarta, hogy
miképpen ment ez végbe, hogy tisztán csak vízből ilyen kitűnő bort lett?
6. De a házigazda így szólt a kérdezősködőkhöz: "Kedveseim, azt kérdezzétek meg, aki itt ül
középen, mert ez előttem is a legnagyobb talány! Ilyesmi még emberemlékezett óta sohasem
létezett és ilyet soha senki még csak nem is hallott! Ekkor a házigazda Felém fordult és így szólt:
"Uram, ki mestere vagy felfoghatatlan csodálatos tudásoknak, adj nekünk egy egészen rövid
felvilágosítást, hogy miképpen és mi módon voltál erre képes és tudsz-e még több ilyen
mutatványt?"
7. Mondom Én: "Kedves barátom! Első kérdésedre még nem tudok választ adni, holnap
azonban úgyis magad rájössz mindenre, de a második kérdésedre azt mondhatom, hogy Előttem
tulajdonképpen semmi sem lehetetlen és hogy Én egyedül csak akaratom hatalmával és erejével
megszámlálhatatlan csodát tudnék előtted tenni!"
8. Mondja a házigazda: "Te nagyot állítasz magadról, hiszen csak ember vagy! Nem gondolsz
arra, hogy egyedül csak Isten a mindenható? Ha mindenre képes volnál, akkor neked Istennek
kellene lenned, vagy pedig a Belzebub segítségével, aki az ördögök főnöke tudod ezt megtenni,
amihez azonban sokkal becsületesebb és jámborabb és nyíltabb tekinteted van, amire bátran azt
lehetne mondani: Íme, ez valóságos Isten képmása!
320
9. Beszédem azonban nem mértékadó, mert visszagondolok arra az időre, amikor

Jeruzsálemben, sőt más városokban és egyszer Damaszkuszban is megfordultam, ahol egy olyan
indiai mágust ismertem meg, aki szintén a legnagyobb túlzással azt állította magáról, hogy ő
előtte sem lehetetlen semmi! S ő komolyan olyan dolgokat cselekedett, melyeknek lehetőségébe
éppoly kevéssé tudtam betekinteni, mint abba az eljárásba, amellyel te a vizet a legjobb borrá
változtattad. Ámde minden mágusnál és ezermesternél, különösen előttünk, laikusok előtt az ő
csodálatos képességeik túlzása olyan régen megszokott dolog, amit az ember szívesen javukra ír,
mert hiszen alapjában véve ezek mégis csak rendkívüli emberek. De azért ma este szeretnék
valamit látni tőled mesterek mestere!"
10. Mondom Én:" Lásd, minden ember saját értelme szerint bírál, s ugyanígy te is, ennél fogva
nem volna szép Tőlem, hogy bármivel is ellenkezzem veled, ha majd mélyebb betekintést nyersz
a dolgokba, akkor másképpen fogsz ítélni is, de most ne beszéljünk többet róla. Te ma estére még
egy úgynevezett mutatványt kívántál Tőlem, és Én azt meg is teszem neked, de hogy ne hidd azt,
hogy Én csak ehhez értek, tehát te jelöld meg azt, amit tennem kell!
261. FEJEZET
A házigazda szerencsétlenül járt leányának története.

Ennek csodálatos meggyógyítása az Úr által. E cselekedet jó hatása. A nagy sejtelem.
Az Úr tanítása Barnabásnak és Elizának
1. Mondja a házigazda: "Ha előtted semmi sem lehetetlen, akkor te bizonyára meg tudod
gyógyítani a nagyon beteg embert is?" - Mondom Én: "Óh igen, van talán beteged?"
2. Mondja a házigazda: "Sajnos van! Egyik legkedvesebb leányom, de őrajta aligha lehet
segíteni. Ő most 20 esztendős, s azelőtt igen élénk és szorgalmas gyermek volt. Egy évvel ezelőtt
ezzel a legidősebb és legerősebb fiammal Nahimába ment sóért, amikor hazafelé jöttek, azon a
helyen, ahol a hegy a legmeredekebb, megcsúszott és 5 embermagasságról lezuhant egy előreálló
sziklára és eltörte kezeit és lábait. Több mint 3/4 éven keresztül a legborzasztóbb fájdalmakat
szenvedte, azután szűntek ugyan fájdalmai, de olyan nyomorékká zsugorodott, hogy fekvőhelyét
soha többé nem tudta elhagyni. Mesterek mestere! Ha te az én leányomat meg tudod gyógyítani,
akkor valóban el is hiszem, hogy előtted már semmi sem lehetetlen!"
3. Mondom Én: "Hozzátok őt ide" Erre így szólt a házigazda a beteg leány erős fivéreihez:
"Menjetek a szobájába, s hozzátok őt ide ágyával együtt!" Ekkor a két fiú elment és nemsokára
behozták szegény és valóban nagyon beteg testvérüket, és ágyával együtt odaállították Elém.
4. Én ekkor ránéztem a betegre és azután így szóltam hozzá: "Leányom! Szeretnél-e újból
olyan egészséges lenni, mint amilyen egy évvel ezelőtt voltál?" Mondja gyenge hangon a beteg:
"Óh igen, ez nagy jótétemény volna számomra, de engem semmiféle orvos nem tud többé
meggyógyítani, mert erre egyedül a Mindenható Isten lenne képes!"
5. Mondom Én: Ha te ezt gondolod és hiszed is, akkor kelj fel ágyadból és járj, s adj Istennek
hálát! Ebben a pillanatban a leány olyan egészséges lett, mintha semmi baja nem történt volna.
Amikor a házigazda és valamennyien, akik a házban voltak ezt meglátták, mindnyájan
tiszteletteljes arcot öltöttek, s csaknem elnémultak az ámulattól és csak jó hosszú idő múlva
szólalt meg a házigazda hódolattól remegő hangon: "Valóban-ez már nem tartozik annak
hatáskörébe, amit ember ezen a földön tanulhatott, ha az még oly eszes és tehetséges is - hanem
ez az Úr Istennek igen ritka adománya és kegyelme: - Őt illeti ezért a mi legnagyobb hálánk és
dicsőítésünk, hogy egy embernek ezen a földön az emberek javáért ilyen tiszta isteni erőt és
hatalmat adott, amilyennel csak az ókorban bírtak a nagy próféták!
6. Most étem csak meg a mi kedves és csodálatos vendégünknek első köszöntését, amikor azt
mondotta. "Béke legyen veled - és - az Isten Országa elközelített hozzátok!" - Halljátok ti, házam
népei! Ez igen ritka kedvence lehet Istennek, ez egy új próféta! - Mély tiszteletet kell Neki
adnunk Isten kedvéért, és Őt kell hallgatnunk!"
7. Erre a házigazda Hozzám fordult és így szólt: "Fennkölt Barátom és minden Mesterek
mestere! Nem találok szavakat, hogy csak valamennyire is kifejezhessem mélységes hálámat
321
Isten iránt és Irántad, az Ő nagy prófétája iránt! - Óh bocsáss meg nekem, ha együttlétünk elején
illetlenül fejeztem volna ki magam Veled szemben! - Miután azonban úgyis elhatároztad, hogy
egy ideig itt maradsz körünkben, tehát azalatt is minden erőmmel arra törekszem, hogy Veled és
tanítványaiddal szemben hálámat minél inkább kifejezhessem.
8. Óh, Te visszaadtad legkedvesebb gyermekemet, és ezzel többet adtál, mintha az egész világ
gazdagságát nekem adtad volna, ezért Isten után Téged illet részemről a legnagyobb hála!"
9. Mondom Én: "Nyugodj meg Barnabás, és arra törekedj, hogy leányod, Eliza valami
ennivalót kapjon, mert ő most már teljesen egészséges, ennie és innia kell, hogy jól
megerősödjék." Ez meg is történt, s ekkor a meggyógyult leányka felkelt ágyáról, gyorsan
felöltözött, azután Hozzám sietett, s megragadta a kezemet és azt hálakönnyei között a szájához,
majd szívére szorította, s azután kimondhatatlan nagy örömmel zokogva mondotta: "Óh, Te
mindenható Barátunk és Mesterünk! Ha minden lehetséges Előtted, akkor az is, hogy betekints
az én szívembe, ott az izzó szeretet tűzével fogod bevésve látni azt a hálát, amellyel Neked
mindörökre tartozom!" Mondom Én: "Maradj meg ebben a szeretetben, s az sok áldást fog hozni
számodra. De most ülj le a mi asztalunkhoz, s egyél és igyál, légy jó kedélyű, s ha ismét
Nahimába mégy, akkor nem szabad többé úgy ugrándoznod, mint egy gazella, hanem szerényen
és óvatosan menj a veszedelmes ösvényen, s akkor nem fog téged többé ilyen nagy veszedelem
érni. Ezt jól jegyezd meg magadnak Eliza, ki egyébként legkedvesebb leányaim egyike vagy! -
Most pedig ülj le nyugodtan, s egyél és igyál."
262. FEJEZET
Barnabás, a házigazda megkérdi a Megváltót, hogy honnan tudja az ő és leánya nevét?

Elmondja, hogy ifjúságában lévita és farizeus volt, s mint ilyen egyszer jelen volt egy igen
bölcs fiú vizsgájánál, aki Jézus volt Názáretből és a Megváltó ahhoz látszik hasonlítani. Az
Úr bevallja, hogy ő volt a "fiú".
1. Ekkor Eliza atyjához sietett, akit ő örömkönnyei között szívére szorított, s aztán maga és
felesége közé ültette, s mindenből enni és inni adott neki, a legjobban ízlett neki az Én borom,
amit vízből készítettem.
2. Mialatt a leány jóízűen evett és ivott, azt kérdezte Tőlem a legmélyebb hódolattal a
házigazda: "Uram és minden Mesterek Mestere! Habár butaság tőlem azt kérdezni, hogy honnan
tudhatod azt, hogy engem Barnabásnak hívnak, s a leányomat Elizának, mert ha Istentől adatva
Te ilyen dolgokra vagy képes, miért ne tudhatnád éppen ilyen könnyen azt is, hogyan hívnak
engem és valamennyiünket? De én azt mondottam, hogy Te talán még Jeruzsálemben valamely
alkalommal láthattál, s így ismerhetsz engem, mivel ez könnyen megeshetett, tehát kétszeresen
érdekelne engem?!"
3. Mondom Én: "Most mondd el azt is, hogy mi idézte fel benned ezt a gondolatot?"
4. Mondja a házigazda: "Bocsáss meg nekem jó előre, ha esetleg illetlenül fejezném ki
magam, mert már ittam egy kis bort, ami a nyelvemet kissé meglazította, de igyekszem majd
annyira összeszedni magam, hogy nyelven ne hozzon szégyenbe.
5. Lásd, körülbelül 20 évvel ezelőtt én Jeruzsálemben lévita, sőt tulajdonképpen már kezdő
farizeus (Variza, vagyis pásztor, vagy pásztor-elöljáró) voltam. Akkor történt meg az, ami sem
azelőtt, sem az után többé nem fordult elő, hogy a 12 éves fiúk közönséges vizsgája alkalmával
egy fiút - névleg Jézust - a galileai Názáretből vezettek elő. Ez a fiú már akkor többet tudott, mint
az összes farizeusok együttvéve, s ez volt a tulajdonképpeni fő oka annak, amikor én nemsokára
rá a templomot örök időkre elhagytam.
6. Be kell vallanom, hogy éppen Neked, Mesterek Mestere, azzal a csodálatos fiúval így
arcban igen nagy hasonlatosságod van. Ezzel azonban nem akarom azt állítani, hogy Te, mint
jelenleg férfiú - abból a gyermekből nőttél fel, de ami nem is volna lehetetlen, csak azt akartam
megjegyezni, hogy mennyire sajátságos az, hogy nagy szellemek, ha ugyanazt a tendenciát
követik, még arcban is mennyire hasonlítanak.
322
7. Ez az emlékezetes fiúgyermek 3 napon keresztül a templomban azt bizonyította, hogy

éppen ő a megígért Messiás. Én azután különféle okoknál fogva önként elhagytam a templomot
és visszavonultam ebbe a magányba és sohasem jutottam többé oda, sőt máshova sem, s így azt
sem tudhattam meg, hogy mi lett abból a fiúból? Én akkor még ellenfele voltam a fiúnak, de ez
nem tartott sokáig, s amikor annak a fiúnak állításai egyre jobban beigazolódtak előttem, a
templom is napról-napra elviselhetetlenebb lett!
8. Valóban annak a fiúnak a szavai mentettek meg engem a templom poklától! - s így még azt
az egyet szeretném Tőled megtudni, hogy mi is lett abból a fiúból? És ami engem, az akkori
becsontosodott templomhősöknél leginkább elkeserített az volt, hogy titokban díjat tűztek ki
annak, aki valamely alkalommal ezt a fiút elteszi láb alól! Amíg én a templomban voltam, ez
még nem történt meg, de mivel már idestova 20 esztendeje vagyok itt, ki tudja mi mindent
terveltek a fiú ellen? Te, Mesterek Mestere ezt bizonyára tudni fogod, s így kérlek Téged, adj
erről felvilágosítást!"
9. Mondom Én: "Lásd, éppen ez oknál fogva jöttem Én most hozzád, mert Én Magam vagyok
az a fiú, aki akkor a templomban a véneket, a farizeusokat és írástudókat annyira sarokba
szorította. S mivel most már ezt tudod, tehát az is világos lesz előtted, hogy miért mondottam
neked, amikor idejöttem, hogy: Béke legyen veled és házaddal! - s hogy: Elközelített hozzád az
Isten Országa! De erről majd holnap beszélünk tovább, ma készíttess jó fekvőhelyet Számunkra,
hogy kipihenjük fáradalmainkat, s hogy holnap friss tetterővel ébredjünk." Ekkor Barnabás,
házigazdánk megparancsolta szolgáinak, hogy jó fekvőhelyet készítsenek Részünkre, akik ezt
meg is tették, ahogy parancsolta.
10. Amikor az asztaltól felkeltünk, a meggyógyult leányka még egyszer Hozzám lépett és
szíve mélyéből újból hálákat adott szenvedéseivel együtt, mert mindnyájan nagyon szerették a
szép és élénk Elizát, és éppen ezért nagyon örültek, hogy Elizájukat ismét friss egészségben látták
körükben. Én ezután mindnyájukat megáldottam, s tanítványaimmal pihenőre tértem.
263. FEJEZET
Pisztrángból készült reggeli. A meggyógyult Eliza vizsgáztatása.

Ennek szép bizonysága az Úrról, hogy Jézus, mint ember szellem szerint miképpen lehet
maga Jehova. Intés, hogy ezt a titkot idő előtt köztudomásúvá ne tegyék.
Eliza magyarázata az igaz szombat ünnepléséről, az Úr megdicséri őt.
1. Amikor korán reggel felébredtünk, már az egész házat serény munkálkodás közben találtuk,
a tűzhelyen vidáman égett a tűz és azon mindenféle fazék állott, amelyekben különféle fűszeres
ételek főttek a Mi számunkra és a ház népe részére. Halak is voltak bőven, mégpedig a legszebb
hegyi pisztrángok. A meggyógyult leány volt a legserényebb a tűzhely körül és azon igyekezett,
hogy a jó reggelit minél hamarabb elkészítsék. Midőn Engem megpillantott, valóságos szeretet
kitöréssel futott Felém és ismét hálálkodott meggyógyulásáért.
2. Én azonban azt kérdeztem tőle, hogy ma, szombat napon hogy tud így dolgozni? Ekkor
Eliza így felelt: "Uram és Mesterem! Olyan törvény semmiféle Írásban nem fordul elő, amely az
embernek megtiltaná, hogy szombat napon Istent szolgálja."
3. Mondom Én: "Nagyon jól van, az ember szombat napon egyedül csak Istent szolgálja. De
hiszen te szorgalmaddal csak Engem és tanítványaimat szolgálod, vajon Mi istenek vagyunk?"
Mondja a serény leány: "Óh Uram! Tanítványaid éppen olyan emberek, mint mi vagyunk, de Te
tökéletesen Isten vagy, amit most nagyon is világosan látok, ennél fogva én és a házban
mindnyájan munkálkodásunkkal csak Neked szolgálunk, s ezzel bizonyára nem
szentségtelenítjük meg a szombatot.
4. Mondom Én: "De mondd kedves Elizám, ki említette neked, hogy Én Isten vagyok? Mert
lásd, ha Én Isten volnék és Jehova a mennyekben szintén Isten, akkor ilyenformán két Isten volna,
az Írás pedig kifejezetten ezt mondja: Én vagyok egyedül a te Urad és Istened, s ne legyenek
Énelőttem idegen isteneid! - Nos, hogyan lehet ezt összeegyeztetni, ha Én is Isten vagyok?"
323
5. Mondja Eliza a halak szorgalmas elkészítése közben: "Óh Uram! Ez nagyon is jól
összeegyeztethető!"
6. Mondom Én: "De hogyan?" Mondja ő: "Mert Te és az Atya a mennyben nem kettő, hanem
tökéletesen egy és a mennyország egyedül és örökké csak ott van, ahol Te vagy!"
7. Mondom Én: "De ki mondotta ezt neked és ki tanított téged erre?"
8. Mondja Eliza: "Először Te Magad, óh Uram e szavakkal: Béke legyen veled és házaddal -
és - az Isten Országa elközelített hozzád - s ezek olyan szavak, melyek csak isteni szájból
eredhetnek. Ezeket követték csodatetteid, amilyeneket Istenen kívül senki sem cselekedett,
azokon kívül tegnap este, amikor Te, óh Uram pihenőre tértél, atyámmal sokat beszélgettem a
12 éves Jézusról a templomban és Ézsaiás könyvében minden Rád vonatkozó szöveget átnéztem,
amelyekből a napnál is világosabban kitűnt, hogy Te Vagy a megígért Messiás és senki más nem
vagy és nem is lehetsz szellemed szerint, mint Jehova, Zebaoth Maga! Uram, ezek az okaim,
amelyek alapján Annak tartlak, Aki valóban vagy!"
9. Mondom Én: "Nos, jó és legyen tehát igazad, valamint földi atyádnak is, de idő előtt ne
áruljátok ezt el szomszédaitoknak, és ha már felismertetek Engem és szorgalmatok által a mai
szombat napon csak Engem szolgáltok, tehát csak munkálkodjatok, de vigyázzatok, hogy
szomszédaitokat ezzel meg ne botránkoztassátok!"
10. Mondja Eliza: "Óh, e fölött ne aggodalmaskodj, mert mi ezen a ponton már régen túl
vagyunk. Mi szombat napon ugyan nem dogozunk nehéz szolgai munkát, de amire szükség van,
azt elvégezzük szombaton is, mi már nem állunk a templom képmutatásai és önző törvényei alatt,
amelyek alól minden gazdag pénzzel felszabadíthatja magát. A mi törvényünk az igazság és
annak javai, s az senkinek sem tiltja meg, hogy szombaton a legszükségesebbet el ne végezze
háza számára.
11. De ha a teljesen tétlen ide-oda sétálásra és álldogálásra volna szükségünk, hogy elnyerjük
az örökéletet, akkor Te, óh Uram azzal a jó példával jártál volna elől, hogy szombat napon nem
engednéd, hogy a nap, a hold és a csillagok keljenek és nyugodjanak, ami bizonyára hatalmadban
állna, ugyanígy a szél sem fújna, felhők és köd sem keletkeznének, patak sem csobogna, tenger
sem mozdulna, sőt az állatoknak is, hogy nekünk, embereknek például szolgáljanak,
ösztönszerűleg követniük kellene a szombat napot, s mindezekből mihamar kitűnik, hogy Te
szombat napokon éppen úgy munkálkodol, mint a többi hétköznapokon és miután az Írás szerint
Isten gyermekei vagyunk, tehát mindenben utánozni akarjuk a mi Jóságos, Szentséges, Édes
Mennyei Atyánkat!"
12. Mondom Én: "Valóban, ennyi okosságot, mint emberben aligha kerestem volna benned!
Maradj továbbra is ilyennek, amilyen vagy és járj elől jó példával úgy, mint a Mennyei Atya a
mennyekben mindenkor minden ember előtt jár elől a legjobb példákkal!"
264. FEJEZET
A szomszéd indokolatlan félelme a fennkölt idegenektől. Eliza bizonyságtétele.

Az Úr eltorlaszolja a veszedelmes hegyi ösvényt.
1. Ekkor Barnabással és néhány tanítványommal kimentünk a szabadba, ahol Barnabás

megmutatta birtokát és Mi bejártuk a 20 és egynéhány házból álló helységet, amely mindenütt
igen csinos és tiszta volt. Amikor a lakosság meglátott Bennünket, nagy félelem lepte meg őket,
mert attól tartottak, hogy adóellenőrök vagyunk, akik tőlük adót, vagy valami büntetést fogunk
követelni. Ekkor Én ezt a hiú félelmet titkon tudtára adtam Barnabásnak, aki erre néhányat
odahívott és arról biztosította őket, hogy félelmük teljesen alaptalan és hogy ellenkezőleg nagy
üdvösség érte a községet, hogy Én felkerestem, és mint a legelső és legjobb orvos az ő senki által
meg nem gyógyítható leányát egy pillanat alatt olyan tökéletesen meggyógyítottam, hogy
százszorta frissebb és egészségesebb, mint volt.
2. Amikor ezt elöljárójuktól meghallották, félelmük egyszerre eltűnt és nagyon csodálkoztak
fölötte, csak néhány asszony mondotta: "Azt addig nem hihetjük el, amíg Elizát nem láttuk, mert
azon már csak a mennyekből alászállott Isten angyala tudott volna segíteni, de ember arra
324
képtelen, még ha első orvos lenne is az egész világon!" Mialatt az asszonyok ezt egymás közt
beszélték, Eliza máris futva jött Utánunk és meghívott Bennünket a reggelihez. Midőn az
asszonyok Elizát megpillantották, valósággal megrémültek tőle, s alig hittek szemeiknek, de
aztán mégis hozzá mentek és megkérdezték, hogy gyógyítása miképpen történt? Eliza pedig Rám
mutatva így szólt: "Itt áll a fennkölt isteni Orvos, Őt kérdezzétek! Hogy tökéletesen egészséges
vagyok, azt tudom és érzem, s azt ti is látjátok, minden egyébről hogy miképpen ment végbe,
arról én nem tudok."
3. Erre megfordultunk és Barnabás háza felé igyekeztünk, ahol gazdag reggeli várt Minket,
hogy Bennünket az asszonyok, férfiak és gyermekek is követtek, az természetes. Ők ezen az
egész napon át ott is maradtak és a tanítványok oktatást adtak nekik és a mennyekből való
küldetésemről, s mindnyájan hittek Nevemben.
4. Az elfogyasztott reggeli után házigazdánk elvezetett arra a veszedelmes helyre, ahonnan
leánya lezuhant és azt kérdezte Tőlem, hogy mindenhatóságommal nem segíthetnék-e azon, hogy
ezen a szakaszon az út kissé könnyebben járható volna?
5. Mondom Én: "Te most már tudod, hogy Előttem semmi sem lehetetlen, de még hagyjuk
ezt a helyet, mert védelmetekre szolgál. Ha ez a hely nem volna, már régen felfedeztek volna
titeket, s Én úgy vélem, hogy hagyjátok ezt a helyet úgy, amint van, és ha már valamit
cselekszem, akkor ezt a helyet még járhatatlanabbá teszem, hogy a jövőben egy macska se tudjon
azon átmenni, helyette azonban mutatok egy más lejáró utat, amely már régóta megvan, ezt
azonban ez ideig nem fedeztétek fel."
6. Amikor Barnabás Tőlem ezt meghallotta, arra kért, hogy tenném ezt meg neki. Én pedig
így szóltam: "Jól van, legyen tehát!" Ekkor lejjebb meglazult egy hatalmas kőhalmaz, s ez által
egy 100 embermagasságú fal keletkezett, amelyre ember többé nem bírt felmászni. Ott azonban,
ahol Mi álltunk, egy valóságos könyöklő keletkezett, amely fölött bár jól el lehetett látni, de nem
egykönnyen átmászni rajta, ami amúgy is hiábavaló fáradság lett volna egybekötve a legnagyobb
életveszedelemmel. Ezzel az ajándékozással házigazdánk nagy csodálkozások között igaz
örömét fejezte ki, de mindjárt érdeklődött a kényelmes és kevésbé veszedelmes lejáró iránt is.
7. Én pedig így szóltam: "Ezt majd délután fogjuk felkeresni, igaz, hogy kissé messzebb azon
Nahimába menni, de sokkal kényelmesebb arra járni és azon minden háziállatot is ki és be, fel és
lehajthattok, s ez igen nagy előnyötökre szolgál."
265. FEJEZET
Az Úr nem akarja, hogy igazi követői anyagiakban szűkölködjenek.

A havasi falucska meglátogatásának háromszoros oka. Kik lesznek azok, akik sírjukban
meghallják a Messiás szavát? - a pogányok. Az Úr tanítása egy szép kilátó ponton. Miben
áll Isten műveinek igaz követése? A szellemi látás 3 foka.
Eliza, a szellemi látnoknő.
1. Az Úr: "Mert lásd, Én akarom azt úgy, hogy azok, akik Mózes törvényei szerint haladnak,
földi javakban se szűkölködjenek, s azért jöttem el hozzátok, hogy először hirdessem nektek Isten
Országát, és hogy ezzel a mennyek jöttek le hozzátok a földre az Én Személyemben és
Személyem által, s amit az azelőtt még igen szigorú pogányok is felismernek, és nyíltan
bevallanak, hogy beteljesedjék, amit Dániel próféta jövendölt: Még akik a sírban vannak is,
hallani fogják az Ő Hangját! - mert éppen a pogányok azok, akik már bölcsőjüktől fogva be
voltak ásva az éjszaka, a törvény és a halál sírjába.
2. Másodszor pedig benneteket, akiknek gyermekeit és unokáit úgy el akarom látni, hogy testi
szükségletükben ne szűkölködjenek. Én nem akarom ugyan, hogy nagy feleslegben
dúskálkodjatok, de azt sem akarom, hogy szűkölködjetek, ami eddig igen gyakran előfordult.
3. Idejövetelemnek harmadik okát már ismered, azaz elhatározásomat, hogy tanítványaimmal
ezen a csendes vidéken néhány napra megpihenek. Most pedig miután ezt a nektek oly szükséges
dolgot elintéztem, tehát menjünk ismét haza és nézzük meg mi történt otthon."
325
4. Mondja a házigazda útközben: "Uram és Mesterem! Ha Te is úgy akarnád, akkor ezen a kis
magaslaton, tehát e kicsiny kerülő úton mennénk haza, mert erről a magaslatról valóban
gyönyörű a kilátás, innen még Jeruzsálembe is át lehet látni, azután a Galileai tenger egy részét,
sőt derült időben még a nagy görög tengert is lehet látni. Ha Neked is úgy tetszenék, óh Uram,
megmutatnám ezt a valóságos üdvösséggel teli helyet."
5. Mondom Én: "Szívesen beleegyezem, mert Én is nagy barátja vagyok a hegyeknek és a
távoli kilátásoknak, így hát menjünk fel erre a magaslatra!" Ezután felmentünk a kis emelkedésre
és valóban igen kellemes is volt ott fenn, Barnabás pedig csaknem kimeríthetetlen volt a szép
vidék magasztalásában, de Én figyelmeztettem és így szóltam hozzá: "Tagadhatatlan, hogy a
vidék erről a pontról igen kellemes és szép látvány, ezt azonban összbenyomás teszi. Ámde
képzeld el egyenként magad elé azt, amit innen összességben szemlélsz, s akkor megelégeled e
vidék szépségét.
6. Csak az, ami a léleké és a szellemé örökké maradandóan szép. Ha neked csak ennek a
vidéknek a képe tetszik és illatos színjátéka, akkor még mindig inkább az anyagban és annak
formáin leled tetszésedet, mint a szellemieken, amelyek a merev formákat körvonalakban
ábrázolják. Óh, de hogyha mindezeket a formákat benső, szellemi szemeiddel fogod látni, olvasni
és megérteni, akkor fogsz Dáviddal így kiáltani: Óh Uram, mily nagyszerűek a Te műveid, Aki
azokat szemléli, gyönyört talál bennük!
7. Mert nézd, Isten összes műveinek tiszteletben tartása az, amit Mi szellemi szemekkel való
szemlélődésnek nevezünk, s ebből meríti a lélek igaz megértését és ez adja meg az ember igaz
örömét, amely sohasem múlik el, hanem mindörökre tulajdona marad a léleknek, és ha szemlélni
akarod a szellemvilágot, akkor azt először szellemileg ennek a világnak formái szerint fogod
szemlélni és csak azután a megismerés és a különféle tevékenykedések, törekvések és ezeknek a
formáknak egymásra való viszonyán keresztül, amelyek aztán minden további és mélyebb
megismerés nélkül is tetszeni fognak neked.
8. A szellemi szemlélés először csak a megfelelő külső és benső jelentőség egymáshoz való
viszonyának megismerése, ha ezt az ember tiszta és lehetőleg bűntelen kedéllyel Isten iránt és az
abból eredő felebaráti szereteten keresztül gyakorolja, akkor ez a megismerés és megértés
világosabb szemléletbe megy át, és a látónak azt a bizonyítékot nyújtja, hogy ő eggyé lett
önmagával, s elérte szellemének újjászületését és lelkének feltámadását testének materiális
sírjából. Jól megértettél Engem?"
9. Mondja a házigazda: "Óh Uram, Ki valóban Istenem vagy! Ha ezt teljes mélységében
megérteném, akkor nyilvánvalóan én volnék ezen a földön a legboldogabb ember, de így
értelmemmel még igen elmaradott vagyok, habár vannak homályos sejtelmeim arról, amit ezzel
mondani akartál. Az én Elizám - aki félig-meddig szellemlátó - ezt a magyarázatodat jobban
megértette volna, mint én, valamit azonban én is értettem belőle, ahhoz igen sok kell, hogy a
külső formákban a benső tiszta szellemi jelentőségeket megtaláljuk, és megszámlálhatatlan
vonatkozásaikban helyesen értelmezzük. Uram, nem tudnád ezt valamely megfelelő példázat
által jobban szemléltetővé tenni?"
10. Mondom Én: "Óh igen, ennél fogva hallgass meg Engem."
266. FEJEZET
Az Úr egy képet ad a természeti dolgok szellemi jelentőségéről.

Szellemileg minél inkább fejlettebb az ember, annál tökéletesebbek a művei.
Az újjászületett előtt semmi sem lehetetlen. A házigazda a régi egyiptomiakat műveik
alapján elismeri fejlett népnek. Tanítás az angyalok titokzatos lényéről.
Magas szellemek testetöltése a földön.
1. Az Úr: "Amikor te és barátságos szomszédod erre a vidékre költöztetek, itt nem találtatok
egyebet, mint követ és fát, ti azonnal munkához láttatok, és összegyűjtöttétek, ami a legjobb és
legalkalmasabb volt, az után magatokba szálltatok és gondolkozni kezdtetek, hogy az
építőművészetnek milyen szabályai szerint fogtok az összegyűjtött anyagból kunyhót, sőt
326
lakóházat építeni. S amikor még mélyebben kutattatok magatokban, olyan képek alakultak ki
bennetek, amelyekből aztán egy vázlatot készítettetek, s e terv szerint kezdtétek egyik-másik
házatokat felépíteni és nemsokára egészen takaros házak állottak ebben a völgyben. Ha nem
találtatok volna alkalmas építőanyagot, akkor benső értelmetekből sohasem lettetek volna
képesek az anyagnak megfelelő tervet készíteni, de mivel olyat találtatok, tehát mihamar
megfelelő lakóház tervet is képeztetek, és erre az anyagot úgy raktátok össze, hogy az végül
egészen mást ábrázolt, mint amit eredetileg találtatok itt.
2. Habár ez még anyagi kép, de mégis jó kezdet ahhoz, hogy az ember az első fogalmakat
megkapja a durva anyag és a szellemi vonatkozások és aközött, amit a szellem belőle tud
készíteni, ha ezt az ember méltatja és megérti, tovább már könnyen megy a dolog és megérti azt
is, hogy "aki keres, az talál, s aki kér, annak adatik, és aki zörget, annak megnyittatik."
3. Lásd, szellemileg minél fejlettebbek valahol az emberek, annál rendezettebbek és
tökéletesebbek azok művei, produktumai - és miért van ez így? Azért, mert ezek lelke már
közelebbi összeköttetésben áll szellemükkel, s minél közelebb és bensőségteljesebben egyesül a
lélek szellemével - amely Isten Szívéből árad - annál magasabbra tud majd haladni a megismerés
és az öntudat rendjében, s így könnyen megérthető az is, hogy egy olyan ember, aki a szellem és
anyag közötti jelentőségek ismeretét a leginkább bírja, az anyagot legjobban szolgálatában tudja
tartani, de ez az eset legfőképpen a túlvilágon a tökéletes és szellemükben újjászületett lelkeknél
fog fennállni, amikor már semmi sem lesz előttük lehetetlen! - Most pedig mondd, hogy ezt már
jobban megértetted-e?"
4. Mondja a házigazda: "Igen, én Uram és Istenem! - Most már, mint egy ködképen át kezdem
látni a dolgot. A régi népek, mint például az egyiptomiak abban a tudományban igen jártasak
voltak, mert műveik még most is olyan rendet mutatnak, amelyről a mi időinkben ember még
csak fogalmat sem képes alkotni.
5. Mondom Én: "Mindesetre, mert csak a szellemi éberség mutatja meg a léleknek mindegyre
jobban a rendet, tanítja megismerni és kutatni az anyag és a szubsztancia, a szubsztancia és a
lélek és szellem viszonyát, s a szellem végül áthat mindent, és mindennek szolgálniuk kell őt a
lehető legmagasabb és legmélyebb rend szerint. Érted ezt?"
6. Mondja a házigazda: "Igen, most már egyre világosabban értem és az Írásban remélem,
még jobban meg fogom érteni. - De most még egy kérdést! Én ismerem az Írást, s abban sokszor
Isten angyalairól olvastam, akik állítólag a legtisztább szellemek. Ezek talán azok a szellemek,
akiknek a mi lelkeinkkel kell egyesülniük, hogy ezáltal legyenek teljesen Istenhez hasonlókká?"
7. Mondom Én: "Csekély részben néha-néha igen, ha az Én Rendem különös oknál fogva arra
rendeli el, de az ilyesmi igen ritkán fordul elő, ami pedig gyakrabban megtörténik és ezen túl
még gyakrabban elő fog fordulni, az abban áll, hogy igen sok angyal megteszi majd a test útját,
mint Én Magam, s mint a legmagasabb Isteni Szellem, hogy azután ők is Isten igaz gyermekeivé
váljanak.
8. S akkor majd ők maguk fognak olyan lelket választani, amely testben még soha nem volt
és bele fogják helyezni egy tiszta anya testébe és gondoskodnak annak továbbfejlődéséről, s az
ő erejük és világosságuk szerint való élet fejlődéséről, hogy egy ilyen lélek megerősödjék, és
alkalmassá legyen a velük való egyesülésre.
9. Ezt persze te még nem tudod megérteni, de majd eljön az az idő, amikor az ilyen titkos
mennyei dolgokat meg fogod érteni. - Most azonban már lemehetünk a házba, mert nézd a
szomszédodat egy kis baj érte, és Nekünk le kell mennünk, hogy a dolgot jóvátegyük." Ezt
házigazdánk nagyon helyeselte, mire elindultunk és csakhamar a helyszínen is voltunk.
267. FEJEZET
A vipera által megmart szomszéd csodálatos meggyógyítása.

Gazdag ebéd a csodaborral, vita az erdei bor fölött.
1. Amikor a szerencsétlenül járt szomszéd háza elé értünk, annak felesége és gyermekei Elénk
szaladtak és segítséget kértek Tőlünk. Én pedig így szóltam: "Menjetek csak be hozzá nyugodtan,
327
mert Én már segítettem rajta!"-ekkor az asszony és gyermekei lesiettek a ház atyjához, aki már
teljesen egészségesen jött eléjük. Ő azelőtt nem régen mezítelen lábbal ment ki a bozóton
keresztül és egy vipera megmarta, amitől hirtelen megdagadt egész teste és nagy
életveszedelemben volt, de Én hamar segítéségére jöttem és meggyógyítottam.
2. És amikor kijött, hogy Nekem köszönetet mondjon, Én így szóltam hozzá: "Máskor, ha a
bokrok között dolgod akad, húzd fel cipőidet, mától kezdve azonban ezt az egész vidéket
megszabadítom az ilyen mérges kígyóktól! Ámen."
3. Ezután hazamentünk, ahol már az ebéd várt Reánk tanítványaimmal együtt. Ezúttal igen
gazdag ebéd volt, csak bor már kissé szűkösen akadt, s ezért azt kérdezte a házigazda, hogy
feltálalja-e az erdei bogyónedvet? De Én így szóltam hozzá: "Tégy ma is úgy, mint tegnap este
és borban sem fogunk hiányt szenvedni. "Ekkor nagy korsóit megtöltötte vízzel, s Én
akaratommal azokat is borrá változtattam.
4. Mivel azonban ezúttal néhány szomszéd is meg volt híva Barnabás asztalához, hogy Velünk
fogyasszák el az ebédet, tehát megjegyezte egyik szomszéd mondván: "Úgy vélem, hogy az ilyen
ritka vendégek számára az erdei bor, amely nálad meglehetősen jó és erős, jobban illenék, mint
csupán csak a víz." Mondja a házigazda: "De kedves szomszédaim, ezt én épp oly jól tudom,
mint közületek bárki, sőt azt is, hogy reggeltől kezdve mostanáig a tanítványokkal beszéltetek és
eljutottatok odáig, hogy megismertétek, hogy tulajdonképpen kicsoda Ez a Mesterek Mestere, és
hogy Neki semmi sem lehetetlen! Ennél fogva talán azt is megtudtátok, hogy nemcsak tegnap
este itt, hanem Galilea többi helyein is a vizet az Ő akaratának áldása által a legkitűnőbb borrá
változtatta, és az elcsodálkozott vendégek mindenkor a legjobb borban részesültek. Nekem
legalább bizalmasan elmondotta az egyik tanítvány, hogy a mi Urunk és Mesterünk ezt már
gyakran megtette, s azért tudom. Nektek nem szóltak erről semmit a tanítványok?"
5. Mondja az erdei borról gondoskodó szomszéd: "Igen, beszéltek erről többféle dolgot a
tanítványok, de éppen ezért, mert jól tudjuk, hogy ki a mi Urunk és Mesterünk, tehát mint nagy
bűnösök nem mertük a Szentséges Jehovát erre kérni, de most már tökéletesen bizonyosak
vagyunk benne, hogy a víz máris a legjobb borrá változott. Kérlek tehát, hogy a kissé tolakodó
gondoskodásomat az erdei borra vonatkozólag ezúttal írd javamra!"
6. Mondja a házigazda: "Jól van, egyetek és igyatok kedvetekre." Ezután vidám kedéllyel
ettünk és ittunk, s ebédközben sok mindenféle jó dologról társalogtunk úgy, ahogy az hasonló
alkalmakkor máshol is megtörtént.
7. Amikor 2 órán keresztül így együtt ültünk az asztalnál, egyszer csak a házigazdának egy
távoli szomszédja - aki jelenlétemről még nem tudott - kétségbeesett arccal sietett az elöljáró
házába és így szólt: "Barnabás! Barnabás! Elvesztünk! - Hogyan történt ez nem tudom, de tényleg
igaz, hogy a mi egyetlen utunk Nahima felé nincs már! Egy befalazott könyöklő áll előttünk,
melyen át oly mélység tátong, amitől megborzad az ember! Oda lejutni már csak egy madár
képes, - de ember soha! Más lejáratot pedig nem ismerek, mert ezek a hegyek minden irányban
csak meredek sziklafalakból állanak. Mit csinálunk már most, ha sóra lesz szükségünk? Az én
készletem már elfogyott, a tieteknek is vége lesz és mi lesz azután? Ki tehette ezt velünk?!"
8. Mondja a házigazdánk: "Sohase aggódj emiatt, ha te eddig nem is találtál jobb lejáratot,
mégis vannak olyan emberek itt, akik sokkal kényelmesebb lejáratot ismernek és a jövőben majd
azon fogunk ki- és bejárni, mert íme, idegen vendégeket látsz nálam. Ezek csodálatos emberek,
s ők már ismerik a jobb utat, s majd megmutatják azt nekünk. De nem lesz szükségünk, hogy
azon is sokat utazzunk, miután a mi Mesterünk itt a világ összes mestereinek Nagymestere
hegyeinkben még egy sokkal jobb sót fog mutatni, mint amilyen Nahimában van. - Most pedig
ülj le ide és egyél-igyál velünk!" A szomszéd nem kérette magát kétszer, s hamar leült az asztal
mellé és Velünk evett-ivott, s nem győzött a bor kitűnősége felett eléggé csodálkozni és
megkérdezte a házigazdánkat, hogy honnan szerezte azt? A házigazda pedig így szólt: "Az, Aki
- mint látod - az én Eliza leányomat csupán mindenható szavával egy pillanat alatt úgy
meggyógyította, ahogy most őt oldalam mellett látod, s Ő volt, Aki ezt a kitűnő bort itt vízből
teremtette, s ugyanilyen úton-módon arról is gondoskodni fog, hogy saját sónk legyen. És most
mondd, aggódol-e amiatt, hogy a mi Urunk és Mesterünk mindenható szavával ezt a veszedelmes
lejárónkat mindörökre eltorlaszolta és ahelyett megnyitott számunkra egy elrejtett és kényelmes
328
lejárót, amelyen még háziállatainkat is minden veszedelem nélkül fel és le tudjuk majd hajtani.
Belegyezel te is?"
9. Mondja a távoli szomszéd: "Ha így van a dolog - amiben a legcsekélyebb mértékben sem
kételkedem - akkor természetesen nagyon jó nekünk, mert én már régóta aggódom amiatt, hogy
a nahimiak egyszer mégis csak kiszimatolnak és elárulnak bennünket a rómaiaknak, vagy a
jeruzsálemi zsidóknak, ami nagy szerencsétlenséget jelentene számunkra. Így azonban még
sokáig élvezhetjük ennek a ritka völgynek áldásait, anélkül hogy a tobzódó, galád világnak adót
kellene fizetnünk. De most már szeretnék valami közelebbit megtudni Erről a rendkívüli
csodatevőről. Beszéljetek nekem Róla valamit!"
10. Mondja a házigazda: "Most hagyjuk ezt, mert Ez az isteni Mester tanítványaival még
hosszabb ideig lesz körünkben, s így akad még alkalom, amikor közelebbi ismeretségbe kerülsz
Vele."
268. FEJEZET
Az Úr megmutatja a társaságnak a Nahima felé vezető új utat egy barlangon át.

A község lakóinak hálája. Az Úr beszéde ezekhez a legfelsőbb célhoz vezető igaz útról,
amely néhány szóban tartalmazza élettanításának kvintesszenciáját.
"A tanítások szerinti cselekvés az élet sója."
1. Mondom Én: "Halljátok! Miután tagjainkat eledelekkel és italokkal megerősítettük, tehát

keljünk fel az asztaltól és menjünk, nézzük meg merre található a Nahima felé vezető új út? Azon
kívül, ha nincs ellenetekre az, hogy az ember szombat napon is jót tegyen, megmutatom nektek
ennek a hegységnek sóforrását, amely igen gazdag, hogyha már te Barnabás említést tettél róla.
De jertek mindnyájan, akik itt együtt vagytok, mert amit Én most nektek mutatok és ajándékozok,
az köztulajdona legyen mindazoknak, akik ebben a völgyben laknak."
2. Ezután felkészültünk és meglehetősen hosszú utat tettünk meg a völgyön fel- és befelé.
Ekkor egy sziklafalhoz értünk, amelyen a földtől egy jó embermagasságnyira erős hasadék volt,
s amelybe néhány elhengerített kő segítségével igen könnyen be lehetett jutni. Mi tehát igen
hamar benn voltunk a tágas szakadékban, amely mögött egy barlangszerű üreg tűnt fel. Én erre
így szóltam a jelenlévőkhöz: "Lássátok, ezen a barlangon át vezet minden veszedelem nélkül a
kényelmes új út, jertek Utánam és győződjetek meg róla, csak a barlang vége felé lesz az üreg
kissé keskenyebb, de még mindig elég széles ahhoz, hogy egy ökröt keresztül lehessen rajta
vezetni. A barlangfolyosó közepén természetesen kissé sötétebb lesz, mint itt, de annyi
világosság mégis szűrődik oda, hogy közületek mindegyik jól fogja látni az utat, ahová lábait
tegye."
3. Mi tehát minden vesződség nélkül átjutottunk a barlangon, és amikor annak túlsó végére
értünk és kiléptünk a szabadba, Előttünk állt egy minden veszedelem nélkül járható, helyenként
fűvel és mohával benőtt, s a síkságba vezető lejtő, amely igen kopárnak látszott és éppen azért
volt jó, mert igen ritkán járt arra vándor, s a Mi völgylakóink észrevétlenül juthattak le a mély
völgybe. Amikor Barnabás és valamennyien, akik vele együtt voltak, ezt meglátták, leborultak
Előttem és így szóltak: "Szívünk legmélyéből köszönjük Neked Urunk, hogy megmutattad
nekünk ezt a biztos utat, mert ezzel kimondhatatlan nagy jócselekedetet tettél velünk, mivel
megszabadítottál bennünket a folytonos aggodalomtól, amit az előbbi borzalmas út okozott
nekünk!"
4. Én azonban felemeltem őket és így szóltam hozzájuk: "Amiképpen itt egy új, biztos és
kényelmes utat mutattam nektek, hogy ezen túl azon járjatok, azonképpen fogom
mindnyájatoknak megmutatni az egyedül igaz, jó és biztos utat, amely az örökélethez vezet.
5. Ezt az utat csak néhány szóval fogom megjelölni nektek és ezek így hangzanak: Legyetek
egész szívetekkel szelídek és alázatosak! Szeressétek Istent mindenek felett, és mindegyiketek
szeresse felebarátját, mint önmagát, mert ebben áll az egész törvény összes prófétáival együtt. És
higgyétek el, hogy Én vagyok az, Aki Istentől megígértettem, és Akiről jövendöltek a próféták
329
és akkor előttetek áll az út Isten Országához, amely most elközelített hozzátok és ez az új út,
amely ezen a fennsíkon levezet benneteket a völgybe.
6. Hogy Mózesnek minden törvénye a szeretetnek e két törvényében van, az magától
értetődik, mert aki Istent mindenek felett szereti, az bizonyára mindazt, ami bűn, kerülni fogja és
nem vétkezik Isten egyik vagy másik parancsolata ellen, és aki felebarátját úgy szereti, mint
önmagát, az annak nem fog soha rosszat akarni, még kevésbé rosszat tenni, és ha ti e szavaimat
megszívlelitek és azok szerint fogtok cselekedni is, az lesz aztán az élet igazi sója és azért adok
nektek természetes sót is. Hagyjuk el, tehát ezt a helyet, s menjünk vissza völgyetekbe, és majd
ott egy előttetek ismeretlen zugban egészen tiszta és jó sót fogunk találni. Irányítsuk tehát
vándorlásunkat arrafelé!" Erre valamennyien újból szívük mélyéből hálákat adtak Nekem és
azután elindultunk visszafelé.
269. FEJEZET
Az Úr a hegyi lakosokat egy sósziklához vezeti. Nagy hálakitörés sokszoros visszhanggal.

Barnabás házigazda szép asztali imája. A jó Megváltó válasza és ígérete
1. Amikor ismét a völgyben voltunk a sziklahasadék előtt, onnan a legközelebbi házakig

jeleket raktak ki, hogy a következő alkalommal ezt a kijáratot megtalálják. Mi azután ellenkező
irányban elindultunk a legtávolabbi szomszédhoz, akinek háza meglehetősen magas dombon állt
és a többi házaktól csaknem félórai távolságban volt. Amikor odaértünk, Én így szóltam e ház
tulajdonosához: "Lásd, éppen abban az irányban, ahol most a nap mindjárt nyugszik, nem messze
innen látsz egy fehér sziklafalat, amely meglehetősen széles, nézd, az tisztán csak só és minden
előzetes tisztítás nélkül használhatjátok, csak kevesebbet kell ételeitekbe belőle tennetek, mert
ez a só erősebb, mint a nahimabeli, amely ennek töve mélyéből származik. Ha közületek valaki
oda akar menni, menjen és hozzon belőle!"
2. E ház tulajdonosa azonnal ajánlkozott, hogy odamegy, miután alig tartott egy negyedóráig,
hogy gyors lábaival odaérjen. Erre fogott egy lapátot és egy edényt, s nemsokára elhozta benne
a sót. Mindnyájan megízlelték, és kitűnőnek találták. Ekkor ismét hálában törtek ki, Én pedig
megáldottam ezt a magasan fekvő házat és azután mindnyájan visszafelé indultunk, s a távoli
szomszéd is Velünk jött, sőt még feleségét és felnőtt gyermekeit is magával hozta.
3. Amikor ismét Barnabás házához értünk, már várt Ránk az egész község lakossága és
boldognak érezték magukat, hogy Engem ismét körükben láthatnak. Az a szomszéd pedig, akit
Én délben a mérges kígyó harapásából meggyógyítottam, hangosan így kiáltott fel: "Hozsánna
Annak, Aki hozzánk jött erre a magaslatra! Itt van az új Jeruzsálem, amelyről egy próféta azt
jövendölte, hogy mindaz, ami régi és rossz, rövidesen el fog pusztulni!" Ezt a felkiáltást
mindnyájan megismételték, mégpedig olyan lelkesedéssel és olyan erőteljes hanggal, hogy azt a
sok és távoli magas sziklafal sokszorosan visszhangozta.
4. A lakosság, amely előtt ez a természeti tünemény még idegen volt, úgy vélte, hogy már
annál is inkább Én vagyok a legnagyobb Szellemi lény, mert még a levegő és a hegyi szellemek
is egybehangzóan dicsőítenek Engem. De Én megmagyaráztam nekik ezt a jelenséget, és a
felvilágosítást hálásan fogadták. Erre erőteljes hangjukkal még egyszer kísérletet tettek és
ugyanazt a visszahatást nyerték hozsanna nélkül is, amire a templomosok már megköveztek
volna bennünket, ha nem hittük volna el nekik, hogy ezek valóban hegyi és levegőszellemek
voltak!"
5. Ezután azt mondottam a házigazdának, gondoskodjanak arról, hogy ezt a sok vendéget
szám szerint csaknem kétszázat vacsorával ellássák. A házigazda pedig így szólt: "Uram! Amim
van, és amennyivel rendelkezem, azt elkészítjük és odaadjuk, de attól tartok, hogy nem lesz a
készlet elég valamennyiük számára." Én erre így válaszoltam: "Menj csak be és nézz körül!" A
házigazda erre bement, körülnézett és valamennyi éléskamráját telve találta kenyérrel, borral,
tejjel, mézzel, friss halakkal, s nagymennyiségű finomliszttel zsemlye és más eledelek
készítésére. Ezután nemsokára visszajött és mellét verve így szólt: "Óh, ez már minden képzeletet
felülmúl! - Én pontosan tudom, hogy éléskamráimban mi volt azelőtt, csak szegényesen voltak
330
megtöltve házi szükségletem számára, - most pedig tömve vannak! Ez már megint Te voltál, óh
Uram! Most már akár ezrek számára is főzhetünk, nemcsak 200 ember részére! De honnan
veszünk annyi szakácsot? A kedves szomszédoknak is hozzá kell látniuk, mert házam népe
holnapig sem készülne el a főzéssel!"
6. A szomszéd felesége és leányai, amikor ezt meghallották, hamar besiettek ők is a nagy
konyhába, nekiláttak a munkának, s így a nagy lakoma egy óra alatt elkészült. A vacsora készen
volt már ugyan, de most ismét más körülmény lépett fel, az hogy a házigazdának kevés volt az
asztala és padja, szobái pedig kicsinyek voltak 200 vendég számára, szóval egy ilyen nagy
alkalomra mindenben hiány volt. Ekkor ismét Hozzám lépett és tanácsot kért Tőlem, hogy mit
lehetne tenni?
7. Mondom Én: "Kedves Barnabás barátom, természetes úton itt megint nem fogunk sokra
menni, ha nem volna olyan hűvös, itt maradnánk a szabadban, de az esték már nagyon hidegek
és sötétek, s így szabadban nem tanácsos időzni. Igaz ugyan, hogy a jó akolban sok békés juh
megfér, de mivel nagy a hiány asztalokban és székekben is, tehát a dolog mégis nehezen fog
menni. A világítás is igen szegényes lesz ebben a házban, s mindezt tudom. De majd mégis
megtaláljuk a módját, hogy valamennyien elhelyezkedhessünk. Nézz csak körül házadban, hogy
álltok asztalok és padok dolgában, s azután gyere vissza és mondd el Nekem!"
8. Ekkor a házigazda bement a házba körülnézni, de nemsokára nagy csodálkozások között
ismét visszajött. Én megkérdeztem, hogy mi a helyzet odabenn, mire telve csodálkozással felelt
Barnabás: "óh Uram, Te végtelen jóság! Csak most látom igazán, hogy Előtted semmi sem
lehetetlen! A szobánk hátsó részei felénél nagyobb darabbal ki vannak szélesítve, asztal és pad
még a szükségesnél is több van, és a legszebb lámpákban sincs hiány, az asztalokon már készen
állnak az eledelek és reánk várnak, most pedig úgy vélem - én szegény bűnös - hogy mehetünk
a szobákba, hogy elfogyasszuk a csodálatos vacsorát!"
9. Mondom Én: "Igen, ezt mindjárt meg is tesszük, s így valamennyien kövessetek Engem,
mert bennetek jó aratást tettem!" Ekkor Én előrementem és valamennyien követtek. Néhány
pillanat alatt már mindnyájan a legjobb rendben ültünk az asztalok körül és mielőtt egy is egy
falatot a szájába vett volna, a házigazda felemelkedett helyéről és így szólt: "Halljátok kedves
szomszédaim! Ez a lakoma valóságos isteni lakoma a Paradicsomban, amely elveszett az
emberek bűnei által, de a mi Szentséges Urunk és Istenünk visszahozta azt nekünk! És - csodák-
csodája - Ő a Maga valóságában ül itt közöttünk és készítette számunkra ezt a paradicsomi
lakomát! Ez a lakoma tehát áldott és szentséges a mi számunkra, mi azonban bűnös emberek
vagyunk, de mint méltatlanok is szeretnénk részesedni ebben a lakomában. Kérjük meg először
mindnyájan az Urat, hogy bocsássa meg nagy bűneinket, hogy azután méltóbbaknak találjon
bennünket arra, hogy velünk fogyassza el ezt a szent lakomát! Keljetek fel és mondjátok velem
együtt: Óh Urunk, Te Csodálatos! Bocsásd meg a mi bűneinket, hogy méltóbbak lehessünk arra,
hogy Veled egy asztalnál üljünk!"
10. Erre Én így szóltam: "Én orvos vagyok és azért jövök, hogy meggyógyítsam a betegeket.
A bűnös is beteg és ti is betegek voltatok testben, lélekben, s ezért kerestelek fel, de meg is
gyógyítottalak benneteket, s így nem vagytok többé bűnösök, üljetek le tehát nyugodtan, egyetek
és igyatok szívetek szerint. De a te szavaid Barnabásom, igaz örömömre szolgáltak és ezért
mindnyájan még jobban fogjátok érezni Bennem Isten Dicsőségét" És most egyetek!"
11. Erre mindnyájan leültek, hálákat adtak Nekem, és valóban szívük szerint neki fogtak enni
és inni, s Én tanítványaimmal ugyanezt tettem. Evés és ivás közben keveset beszéltünk, csak a
lakoma befejezése után emelkedtek fel a szomszéd vendégek, és kezeiket mellükre téve hangos
köszönetet mondtak a paradicsomi vacsoráért. És amikor köszönetüket befejezték, haza akartak
menni, de Én azt mondottam, hogy maradjanak még egy ideig és beszélgessenek az elmúlt
szombat eseményeiről.
270. FEJEZET
331
Az Úr szerénységről, szelídségről, alázatosságról beszél és tanácsolja ebben is az arany

középutat. "Legyetek az engedelmesség által tökéletesek, mint amilyen tökéletes az Atya a
mennyekben!"
1. Ekkor közülük az egyik így szólt: "Óh, Urunk és Mesterünk! Ha az ember lelke Veled
kapcsolatosan ezer és ezer gondolattal van telve, amelyek tetteiddel, tanításaiddal foglalkoznak,
s gondolatai nem tudnak elrendeződni, ilyenkor a beszéd is nehezére esik, mert nem is tudja,
hogy hol kezdje, és hol végezze. Mindezeken felül még azt is tekintetbe kell vennünk, hogy Te
Magad is jelen vagy, Aki minden gondolatunkat már akkor tudod, mielőtt azok felmerülnek
bennünk. Mit és miről beszélhetnénk a Te személyes jelenlétedben? Igaz, ha Te akarnál beszélni,
azt örömmel meghallgatnánk, akármeddig beszélnél is, de a mi beszédünknek igen kevés súlya
volna!"
2. Mondom Én: "halljátok, a szerénység igen szép erény és nagyon ajánlatos az embereknek,
de túl szerénynek lenni nem ritka esetben helytelen dolog, mert a túl nagy szerénység által az
ember felebarátját jó tulajdonságainak lebecsülésére, sőt lassan-lassan a gőgre is segíti, ami nem
jó, sőt ellenkezőleg igen rossz dolog. Velem szemben ez az eset sohasem fordulhat elő, de egy
más emberrel szemben igen könnyen.
3. Lássátok! Az egyébként becsületes embereknek néha túl nagy szerénysége a különös
tehetséggel és képességekkel megáldottakkal szemben túlzott csodálatuk és hódolatuk miatt
királyokat, gőgös tirannusokat nevelt, s így a leggőgösebb papságot is. Így tehát ezekben az
erényekben, mint az alázatosság, szelídség és szerénység őrizzétek meg mindig az arany
középutat, mert különben - ha még oly szabadok vagytok is - magatok fogtok olyan embereket
nevelni, akik idővel keményen fognak elbánni veletek, s akkor sóhajtozhattok nyomásai alatt.
4. Én tudom jól, hogy szavaim és tettem elvették bátorságotokat, hogy Előttem beszéljetek,
de nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy szívetek mélyén tökéletesen higgyétek, hogy éppen
Én Vagyok Az, Akiről a próféták jövendöltek először a zsidóknak, s azután általuk a föld minden
népének!
5. Ha ezt élő hittel fogjátok hinni és tanításaimat, s az Én könnyű parancsolataimat tettekben
követitek, ezzel befogadjátok Szellememet is és ezáltal még sokkal nagyobbra lesztek képesek,
mint amit most Én cselekedtem előttetek, mert ha egy és ugyanazon Mennyei Atyának gyermekei
vagytok, akkor örökösei vagytok az Ő Tökéletességének is, amire hivatva vagytok és akkor úgy
tehettek és cselekedhettek, mint ahogy tesznek és cselekszenek tanítványaim már most, ha arra
szükség van. És ha ezt tudjátok, akkor minden félelem és tartózkodás nélkül épp úgy beszélhettek
Előttem, mint tanítványaim előtt.
6. Mert ha nem volna lehetséges soha ugyanezeket megtenni, akkor nem is lenne szükség arra,
hogy tanítványok legyenek Körülöttem abból a célból, hogy egykor ők is olyan tökéletesek
legyenek, mint az Atya a mennyben és az Atya Énbennem. S hogy Engem ember szolgáljon
nincsen szükségem, mivel minden embernek Én Magam szolgálhatok, és minden időben
szolgálok is. De ha már azt akarnám, hogy lények szolgáljanak Engem, akkor csak akarnom
kellene, és pillanatok alatt a leghatalmasabb angyalok megszámlálhatatlan serege készen állna
parancsomra, és lesné intéseimet. Ebből azt a csalhatatlan következtetést vonhatjátok le, hogy
csak azért vettem Magam mellé tanítványokat, hogy mindazt eltanulják Tőlem, amit Én Magam
tudok, és ugyanezen oknál fogva jöttem hozzátok is. Most pedig mondjátok, mégsem mertek
beszélni Előttem?"
271. FEJEZET
A szomszéd kérdése a halál utáni állapotról, a lélek öntudatáról, a test feltámasztásáról, az

ítélet napjáról és az örök büntetésről.
Az Úr a próféták beszédéről és azok háromszoros értelméről.
Azok megértésének főkulcsa szellemi értelmük tudománya. A halálfélelem oka.
A túlvilági állapotokról. Isten szava hasonlít egy tojáshoz.
Az Úr jó bizonysága tanítványairól egy kivételével. Az ember igaz méltósága
332
1. Mondja a távoli szomszéd: "Óh Uram! Beszélni mernénk, csak azt nem tudjuk, hogy miről
és mindehhez még az is hozzájárul, ami nagyon könnyen érthető is, hogy túlságosan telve
vagyunk afölötti gondolatokkal, amit hallottunk, láttunk és tapasztaltunk. De ha kérdezhetnék
Tőled valamit, akkor ez abban állna, hogy Te mindnyájunknak vagy egyedül csak nekem
kegyelmesen megmondanád, hogy testem halála után mi lesz velem?
2. A lélek vajon meg fogja-e tartani öntudatát, vagy pedig a próféták által hirdetett testi
feltámadás után fog annak öntudata felébredni?
3. Az ítélet napján kell ennek az általános feltámadásnak megtörténnie? De hogy mikor fog
ez a nap eljönni, az még teljesen bizonytalan.
4. Ezen a rémes napon kell az igazaknak elvenniük Istentől örök jutalmukat a mennyben és a
bűnösöknek a pokolban. Nos, ezek olyan tanítások, amelyekkel az én szívem és értelmem
sohasem tudott teljesen megbarátkozni! Miképpen kell ezt az igazság szerint értelmezni, vagy
szóról-szóra ez valóban így fog bekövetkezni?
5. Mert ha ez valóban szóról-szóra így fog megtörténni, akkor az emberiségnek nagyon
szomorú kilátásai vannak, és ilyen körülmények között sok ezerszer jobb lett volna, ha az ember
soha meg nem született volna, avagy meg nem teremtetett volna. Hány ezerszer ezer ember nem
tud semmit a mi tanításainkról, sötét pogányok és önhibájukon kívül sorsuk mégis az örök
büntetés legyen a pokol borzalmas tüzében? Valóban, ha én Isten bölcsességét, szeretetét, és
jóságát tekintem, akkor egy ilyen rendelkezés lehetetlennek tűnik fel! Óh Uram, Te erről
bizonyára jobb felvilágosítást tudsz nekünk adni, de ha a dolog így áll, akkor mi, emberek a
legszerencsétlenebb teremtmények vagyunk ezen a földön!"
6. Mondom Én: "Kedveseim, ezt a dolgot ebben a pillanatban kevés szóval aligha lehet
megmagyarázni. De Én mindezt tanítványaimnak a legapróbb részletekig elmagyaráztam, s ők
majd nektek el fogják mondani.
7. Amit a próféták írtak erről benső sugalmazásaik alapján, azokat ők példázatokban írták
meg, amelyek a bennük elrejtett tényleges igazságoknak felelnek meg.
8. De aki a szellemi magyarázatok régi tanait érti, világos előtte az is, hogy a próféták
példázatai mit jelentenek. Ti ezekről a szellemi magyarázatokról sohasem hallottatok, s így az
írásnak csupán a durva, természetszerű értelmét ismeritek, azonban a próféta-írások
példázataiban mindig háromféle értelem van: Először is a természetszerű értelem, másodszor a
tiszta szellemi értelem és harmadszor, a mennyei értelem Isten Szívéből.
9. Az első értelem szerint az ember erkölcsi élete olyformán igazodik, hogy ő mint
természetszerű ember a helyes nevelés következtében úgy gondolkodik a jövőben és cselekszik,
hogy ne ragadjon az anyaghoz, hanem forduljon el tőle, vagy csak annyira használja, hogy azáltal
a tiszta szellemiekben mindig mélyebbre hatoljon és egyre nagyobb világossághoz jusson, s aki
ezt teszi és erre nézve oktatást is kap, az csakhamar megtalálja az anyag és a szellem közti
jelentőséget. És ha már ezt bírja, akkor könnyen át fog menni a mennyeiekbe, s ott lesz csak
teljesen világos előtte, hogy a próféták Írásai alapjukban véve mit tartalmaznak.
10. De aki az Írásban pusztán csak az anyagi képeket tartja mindennek, az azt igazolja, hogy
őmaga is tisztán csak anyag és törvényben van, s abban is kell lennie, és hogy törvényét az
öntudatában és érzéseiben egész földi élete alatt megtartja, s folyton abban a félelemben és
rémületben él, hogy testének elvetése után lelke is abba a materiális állapotba kerül, amelyet az
Írás anyagi képekben ábrázolt a túlvilági állapotokról.
11. Én azonban azt mondom neked és mindnyájatoknak, hogy a túlvilágon minden egészen
másképpen van, amint az Írás példázataiban olvasható.
12. Az Írás szavai hasonlítanak a tojás héjához, melynek belseje háromfélét tartalmaz, először
a fehérjét, azután a sárgáját és a sárgája közepén a vöröses életgömböcskét, amely az életcsírát
rejti.
13. Ennek a burok-rendszernek az egész materiális világban meg kell lennie, bármi legyen is
az, hogy a legbensőbb isteni soha, sehol és semmikor be ne szennyeződjék, és mivel mindenütt
minden természetszerű dolgokban is van szellemi, mennyei és isteni, ami nyilvánvalóan igazolja
az Isteni Akarat mindenütt való jelenlétét, tehát annak megfelelően mindennek megvan a
333
jelentősége, ami a világban, a szellemek birodalmában, a mennyekben, s végül Magában Istenben

található.
14. Tanítványaim majd, akiknek már igen sok tudásuk van, hosszabb itt tartózkodásom alatt
több alkalommal be fogják azt bizonyítani, hogy ők az Én tanítványaim egy kivételével, aki eddig
még nem sokat értett meg világi, nyerészkedő, kapzsi szíve miatt! De a többi 11 és Máté írnok
már igen nagy isteni bölcsességgel rendelkező férfiakká lettek, akiktől még sokat fogtok tanulni
és tapasztalni. Hallgassátok csak őket!
15. Ekkor így szólt Péter: "Uram! Isteni bizonyságod felülmúlja ennek a világnak minden
bizonyságát, de erre még távolról sem vagyunk méltók.
16. Mondom Én: "Ebben a világban az emberek között nem létezik más méltóság azon kívül,
hogy Isten képmásai és ez az, amiért az ember minden felebarátját szeretni és tisztelni tartozik, s
ha valaki Igéimet hallja, hiszi és azok szerint cselekszik, akkor méltó is arra, hogy róla megfelelő
bizonyságot adjak, mert aki az Én tanúbizonyságom, annak Én is a legérvényesebb
tanúbizonysága vagyok az Én Atyám előtt a mennyben, s ha Én ezt megteszem, nem azért teszem,
hogy a világ előtt dicsőítsem, hanem ezzel csak kijelenteni akarom, hogy az isteni igazság benne
lakozik, ilyenformán pedig már elviselhetitek az Én bizonyságomat!"
272. FEJEZET
Iskáriot Júdás és az Úr. A házigazdát felvilágosítják Júdás felől
1. Akkor a tanítványok hálákat adtak Nekem egy kivételével, amiért őt Tamás titokban rendre
is utasította. És ez az egy (Júdás) így szólt: "Én magamban megköszönöm mindazt, amit Tőle
kaptam, ti az Ő tanúságtétele szerint többet kaptatok Tőle, mint én, ennél fogva helyén is van,
hogy külön hálálkodtok azért, amivel többet kaptatok. Ti már mindenféle csodát tudtok tenni,
nekem pedig egy sem sikerül, ha még annyira hiszem is, hogy sikerülnie kell - nektek azonban
csaknem minden. Tehát amit még nem kaptam meg, azért nincs okom hálálkodni, s azt legfeljebb
csak kérhetem. Habár magamban gyakran imádkoztam ezért, de mindeddig ételeken, italokon és
tanításokon kívül még semmit sem kaptam, tehát csak ezt kell megköszönnöm. De a csodatétel
adományáért bizony még semmi okom sincs hálálkodni. Értsetek meg, ha megérteni akartok!"
Így beszélt halkan az az egy, de a többi tanítvány is éppen olyan jól halotta ezt, mint Én.
2. És Én így szóltam hozzá: "Igazad van Iskáriot Júdás, ha nem köszönöd meg azt, amit egész
teljességében nem kaptál meg úgy, mint a többi tanítvány, de amikor néhány hónappal ezelőtt
kiküldöttelek benneteket, hogy Galileában az embereket jövetelemre előkészítsétek, akkor a
csodatevő hatalmat épp úgy megadtam neked is, mint a többinek. De te, mint pénzéhes ember
valóságos üzletet kezdtél vele űzni és csodatetteidet drága pénzért megfizettetted". Ezzel aztán
néhány hónap alatt nagy összegű aranyat és ezüstöt szereztél, amelyen a te szíved, mint a föld
legnagyobb szemetjén oly nagyon csüngött és a csodatétel adományán is csak e szemét miatt. S
mivel a tényleges ok ez volt nálad, tehát igen bölcs okoknál fogva ez a nagy adomány ismét
elvétetett tőled, de a tanítás nem, s így az Istennek a földre való eljöveteléről te is adhatsz tanítást
az embereknek, ha akarsz, de ha nem akarsz, akkor el is hagyhatod! De Én úgy vélem, ha nem
restellsz itt Köztünk enni és inni, akkor ne restellj kissé munkálkodni is magadért és Érettem!"
3. Mondja Júdás egészen találva: "óh, ezt én úgyis szívesen megteszem, de a testvérek nem
mindig engedik meg nekem, s mivel nem akarok folyton veszekedni, így inkább csendben
maradok és hallgatok.
4. Mondom Én: "Ebben ismét igazad van, kivéve, ha a testvérek akkor nem engednek tovább
prédikálni, amikor prédikációd végén piszkos szándékaidat napfényre akarod hozni. Ezt hagyd
el a jövőben, s így akadálytalanul prédikálhatsz tovább. Mi szükség van arra, hogy a hallgatóktól
alamizsnát akarj összekoldulni, amikor Mellettem soha senki egy napig sem szenvedett
szükséget? Cselekedj tehát úgy, amint Én akarom, s akkor minden helyesen lesz és senki sem
fogja tevékenységeket megakadályozni. Jól megértettél?"
5. Mondja Júdás: "Igen, Uram és Mesterem! Igyekezni fogok, hogy akaratod szerint
cselekedjem, de most engedjetek kissé a szabadba, mert valósággal kikényszerít engem innen
334
valami!" Ekkor hirtelen felemelkedett és kisietett a szabadba, de ezt csak azért tette, mert elárulva
és megszégyenítve érezte magát.
6. Ekkor a házigazda azt kérdezte, hogy miképpen lehetséges az, hogy a tanítvány - aki most
kiment - nem olyan tökéletes, mint a többi? Mondom Én: "Kedves barátom! Ez csak az ő
időnkénti önzése miatt van, ő hivatása szerint fazekas és a vásárokon ezzel sok pénz szerzett, de
amikor Felőlem hallott, eljött Hozzám, s hallgatta szavaimat és látta tetteimet. Ekkor arra kért,
hogy lehessen ő is a tanítványom Én ezt meg is engedtem neki, így lett aztán tanítványommá. De
ő még mindig az, ami volt, azaz kereskedő és a pénzt a földi életre nélkülözhetetlen dolognak
tartja. S éppen ezért szeretne mindig - de csak saját maga számára - csodát tenni és szeretné
magát, mint a mágusok jól megfizettetni, mivel azonban ez az Én csodatetteimmel sohasem
egyeztethető össze, tehát saját hibájából elvesztette ezt a képességét, s ezért magában mindig
elégedetlenkedik, ő egyébként mindent tud és hozzá jó szónok is, ha valakinek Rólam és a
mennyekből való küldetésemről tanít, szavai mindig jó hatással vannak és ő ezért úgy, mint a
többiek az első 72 tanítványból kiválasztott apostol. Most már tudod, hogy ki ő és mit kell róla
tartanod."
7. Mondja a házigazda: "óh, akkor ő nagyon is tiszteletreméltó és én még gyakran fogok vele
beszélni. - De most még azt szeretném tudni, hogy mi lett a többi 60 tanítványból? Ezek nem
tudták a Te akaratodat és szándékodat megérteni, hogy ehhez a tizenkettőhöz hasonlóan minden
utadon követtek volna, hogy sok mindent hallhattak és láthattak volna ők is, ami bizonyára
legnagyobb hasznukra lett volna?"
8. Mondom Én: "Ők hallottak és láttak annyit, hogy most már pontosan tudják, hogy mit kell
tenniük az örökélet elérésére és ennél többre nincs szükségük! Ők családi viszonyaik miatt nem
is akarnak Engem mindenhová követni, s Én egyelőre elbocsátottam őket, de elfogadták az Én
igéimet, azok szerint élnek és cselekszenek, s nagyon vágyakoznak ismét Hozzám jönni. Ők
többnyire galileaiak épp úgy, ahogy Én és ez a 12 főtanítványom is. Most már ezt is tudod teljes
igazsága szerint, s ha még valamit tudni akarsz, akkor kérdezz!"
273. FEJEZET
A házigazda az esszeusok és azok csodái iránt érdeklődik.

Az Úr felvilágosítást ad róluk, de inti őket tőlük.
1. Mondja a házigazda: "Szeretnék Tőled még valamit kérdezni, de ne haragudj meg rám!"
Mondom Én: "Kérdezz, amit csak akarsz!" Mondja a házigazda: "Jól van - tehát amikor én a
templomban még lévita voltam, néhány esszeussal kerültem össze. Ezek igen barátságosak voltak
hozzám és a legnagyobb bizonykodások között elbeszélték, hogy az ő templomukban, amely
még nagyobb, mint a jeruzsálemi, a legnagyobb csodatételek történnek. Ott meggyógyítják az
összes betegeket, sőt a halottakat is feltámasztják. A természet összes elemei és erői teljesen az
ő hatalmuk alatt állnak, s a nap, a hold és az összes csillagok akaratukhoz tartoznak
alkalmazkodni, s így az ember náluk csak, mint a természet valóságos ura jelenik meg úgy, mint
egykor Ádám ősatyánk volt mielőtt bűnbe esett. Náluk még a fák, a fű, a kövek, víz, levegő és
minden teremtmény tud beszélni, és bizonyságot tesz igazságaik mellett, és ha ezt nem hinném
el, jöjjek velük, és mindenről személyesen meggyőződhetek.
2. A templomi megbízatásom nem volt sürgős, mert amit az ember nálunk egy hét alatt nem
tudott elintézni, azt egészen kényelmesen és minden akadály nélkül elintézhette a harmadik héten
is. Volt tehát időm, s így elfogadtam az esszeusok barátságos meghívását. Mi azután a 2 esszeus
3 gyorslábú tevéje segítségével csakhamar megérkeztünk, miután az én tized behajtási ügyem
nem volt messze az esszeusok birtokától. A 2 esszeus mindjárt bemutatott főnöküknek, egy igen
barátságos férfiúnak, aki engem nagy szeretettel fogadott és mindennel bőven ellátott. Ellátása
valóban semmi kívánnivalót nem hagyott hátra. Nyolc napig tartózkodtam náluk, és mindenről
tökéletesen meggyőződtem, amit ők ketten előzőleg mondottak. Gyakran gondoltam én erre és
magam is szívesen átmentem volna hozzájuk, de nem vettek fel, mert még túl fiatal voltam, amit
nagyon sajnáltam is. Most pedig Tőled szeretném megtudni, hogy Te mit szólsz ehhez az
intézményhez, mert az ő csodatetteik hasonlítanak a Tieidhez, úgyhogy magamban mindig azon
335
a véleményen voltam, hogy Te is esszeus vagy. Azt is mondották, hogy a világ Messiása tőlük
fog kiindulni! Világosíts fel engem ebben a kérdésben.
3. Mondom Én: "Ne engedjétek, hogy az esszeusok megtántorítsanak benneteket, mert az ő
szavuk hazugság, tettük csalás és barátságuk a legnagyobb képmutatás. Ezeknél az a cél szentesíti
az eszközt, amelyet elérhetnek, legyen az önmagában véve még oly nyomorult és rossz, az azáltal
mentesítve van, ha az emberiséggel szemben valamely jó célt elérnek. De ők az embereknek
természetesen csak pénzért tesznek jót, azonban ez a jó nem jó, mert csalás! De ha akadna egy
olyan ember - ami ebben a felvilágosodott időben nem lehetetlen - aki rájönne csalásaikra, még
itt, ebben az életben duplán szerencsétlenül érezné magát, először azért, mert sok pénzért a
leggyalázatosabb módon rászedték, másodszor azért, hogy még hallgatnia is kellene, hogy
nagyobb baj ne érje.
4. Mert ezeknek a felmagasztalt és a világ minden tájáról keresett esszeusoknak vannak
kémeik, s mindenfelé szolgálati minőségben működnek az országokban, ezek által aztán a nagy
intézet fővezetői és elöljárói mindazt megtudják, ha valahol valami különös dolog történik, s
ezért nem is tanácsos ellenük síkra szállni, mert azt csakhamar megtudják és bosszút állnak
ellenfelükön. Ezzel teljesen elégedj meg Barnabás, a többit szintén tanítványaim fogják neked
elmondani, sőt van közöttük egy, aki még röviddel ezelőtt főesszeus volt, s ő majd legjobban
leírja neked az esszeusok csodatetteit, és te magad fogsz legjobban csodálkozni akkori
vakságodon. Addig menjünk kissé a szabadba és üdüljünk fel a csillagdús mennyboltozat
szemléletében." Ezt mindenki szívesen vette, s Mi felemelkedtünk a padokról és az asztalok
mellől és nemsokára kint is voltunk a szabadban.
274. FEJEZET
Az Úr tanítása a csillagos mennyboltozatról, annak csodálatos (tiszta szellemi) szemlélete.

A házigazda reggeli üdvözlő beszéde.
A szomszéd érdeklődését az Uránusz lakói iránt az Úr megválaszolja.
A földi ember legnagyobb hivatása, hogy Isten gyermekévé legyen.
A megsemmisült nagy földről (aszteroidák). Az élénk reggeli lakoma.
1. A gyönyörű mennyboltozat mindenkit csodálatba ejtett és a házigazda azt kérdezte, hogy

mi az a sok nagy és kicsiny csillag, mire Én megmagyaráztam - amint hasonló alkalmakkor
máshol is megtettem - sőt többet is.
2. Miután jó 2 órán át a legszükségesebb magyarázatot megadtam nekik és ezáltal szívükben
egyre élénkebb lett az a vágy, hogy a magyarázatok igazságáról, ha az lehetséges volna még
mélyebben meggyőződhessenek. Én mindnyájukat, anélkül hogy sejtették volna, hogy mi
történik velük, tiszta, felébredt állapotba helyeztem, s így átszellemült tekintettel szemlélték a
csillagokat, s egyiket a másik után mintegy egészen közelről nézhették. Ekkor hirtelen nagy
ujjongás támadt közöttük, ami egyre fokozódott volna, ha a társaságot tovább meghagytam volna
ebben a szellemileg éber állapotban, de Én ismét visszahívtam őket természetes állapotukba és
senki sem tudta megérteni, hogy mi ment végbe, hogy olyan csodálatos dolgokat láthatott a
csillagok világából.
3. Én pedig így szóltam hozzájuk: "Ne csodálkozzatok ezen olyan nagyon! Én Akaratom
hatalmával megnyitottam benső, szellemi látásotokat, ami által képesek voltatok ezeket a távoli
világokat mintegy egészen közelről szemlélni, mert a szellem előtt minden földi, térbeli távolság
olyan, mintha nem is létezne. Otthon gondolkozzatok felette és holnap majd többet beszélünk
róla. Most azonban menjetek pihenőre, és ezzel legyen befejezve a szombati pihenés és
ünneplés." Erre mindnyájan hálákat adtak Nekem és hazatértek lakóhelyeikre, csak a távoli
szomszéd maradt Velünk egész éjszakán át. Én tanítványaimmal szintén pihenőre tértem, s így
telt el újból egy szombat csupa jócselekedetek között.
336
4. Az éjszaka hamar eltelt és korán reggel a legtöbb szomszéd asszonyaikkal és gyermekeikkel

Barnabás háza elé gyülekezett és Barnabás házanépe tele volt munkával, hogy jó reggeli lakomát
készítsenek. Én is nemsokára kijöttem a szabadba tanítványaimmal együtt a Reánk várakozókhoz
és Barnabás valóban gyönyörű reggeli üdvözlettel fogadott Engem és tanítványaimat, ugyanezt
tették a jelenlévő szomszédok, és boldogságukban ujjongtak, hogy körükben voltam és nem
tudtak eléggé csodálkozni a tegnapi csillagos égbolt fölött.
5. Közülük egyik, aki szellemileg egy távoli bolygócsillag felületén volt éspedig az
Uránuszon, azt kérdezte Tőlem, hogy azok az erőteljes emberek ott, akiket igen jól látott üdvözült
lények-e? Ő legalább annak tartotta őket, csak azon csodálkozott, hogy sokkal serényebben látta
őket dolgozni, mint ahogy ezen a földön a legszorgalmasabb emberek szoktak. Látott sok és nagy
épületet és olyanokat is, amelyek épülőfélben voltak, úgy vélte, hogy a mennyországban az
üdvözült szellemek, ugyanúgy meg kell, hogy építsék házaikat, mint az emberek itt a földön.
6. Mondom Én: "Részben igen, de azok az emberek, akiket azon a bolygón láttál, még távolról
sem szellemek, s ilyenformán üdvözültek sem. Hanem abban a világban, amelyben élnek, éppen
olyan materiális emberek, mint itt, ezen a világtesten azzal a különbséggel, hogy egyedül nektek,
földi embereknek van az a hivatásotok, hogy Isten gyermekeivé legyetek, míg a többi számtalan
milliárd világtestnek általában véve nem ez a hivatása, habár ebből nincsenek teljesen kizárva.
De ott sokkal több kell hozzá, mint ezen a földön, amely kezdettől fogva erre van hivatva.
7. Volt ugyan még egy igen nagy föld, amely a világosságot ettől a naptól nyerte, s annak
ugyanez a rendeltetése volt, de emberei teljesen elbizakodtak, s ezért történt az, hogy ítélet érte
őket, ép úgy, amint egyszer ez már ezzel a földdel is megtörtént. Az a föld teljesen elpusztult,
megsemmisült és vele együtt a gőgbe és bűnbe esett emberek is. A többit erről szintén
tanítványaimtól tudhatjátok meg, de az egészet idővel - ha hűséggel megmaradtok Bennem és
tevékenykedtek az Én tanításaim szerint - szellemetek mutatja meg nektek, ha az eggyé lesz
lelketekkel, és az fog majd benneteket a csodálatos igazságokon átvezetni." Ekkor ismét
mindnyájan csodálkoztak mindentudásom felett, s hálákat adtak Nekem és dicsőítettek, hogy
látogatásomra méltattam őket.
8. Eközben a vidám Eliza is megérkezett, aki a reggeli elkészítésénél a legserényebben vett
részt és meghívott Bennünket a reggelihez. A szomszédok pedig azzal védekeztek, hogy ők már
otthon megreggeliztek, de Barnabás így szólt: "Most már mindegy, mivel mindnyájunk számára
terítve van éppen úgy, mint tegnap este, s így foglaljátok el helyeteket az asztalok körül." Ekkor
mindenki bement a házba és boldog érzések között elfogyasztottuk a reggelit. Reggeli után a
tanítványoknak sok dolguk akadt, mert a szomszédok valósággal megostromolták az esszeusok
felőli kérdésekkel, s így egyik szó követte a másikat. A kérdések és magyarázatok csaknem estig
tartottak, s így ebédre nem is került sor, kivéve kevés kenyeret és bort. Ez alkalommal a
tanítványok csodaerejüknek is néhányszor tanújelét adták, ami fölött a szomszédok rendkívül
csodálkoztak, s annál inkább elhatározták, hogy szigorúan a hallott tanítások szerint fognak élni.
9. Én azonban mindvégig Barnabásunkkal voltam elfoglalva, s ez alkalommal említést tett
arról a két csodáról, melyeket Én, mint 12 esztendős fiú a templomban tettem és habár ez a két
csoda óriási hatással volt rá, ő ezektől eltekintve mégis azon a véleményen volt, hogy az
esszeusok iskolájából származom, melynek most már homlokegyenest ellenkezőjét belátja, és
tökéletesen annak ismer el, aminek már akkor a templomban ismertettem meg Magam. Szóval
az egész községet Barnabással együtt megnyertük és igen sokat kellett különféle dolgokról
beszélnünk, ami közben csakhamar eljött az este, amelyen természetesen az estebédben sem volt
hiány.
275. FEJEZET
Nagy csodák a só-szomszédnál. Elszakadni fáj.
Az Úr tanítványaival Jeruzsálembe megy. A szép búcsú.
1. A következő napon a távoli szomszédhoz mentünk, s ott töltöttük el az egész napot és

éjszakát, s ekkor történt az, hogy látható módon a mennyei angyalokkal szolgáltattam Magam és
a többi vendéget is. A sok csodálkozás nem akart véget érni és a lakók valósággal a mennyben
337
érezték magukat. Ők sokat beszélgettek a tiszta mennyei szellemekkel is és dicsőítették azok

bölcsességét és nagy hatalmát, mert ezen az éjszakán igen sok csoda történt, mégpedig e derék
hegyi lakosok javára.
2. A csodák között az is megtörtént, hogy a távoli szomszéd egy egészen új és igen célszerű
házat kapott Tőlem és egyéb csoda, melyek az élelmiszerek és legkitűnőbb borok nagy
mennyiségét biztosította a lakosok számára. Azon kívül a lakosság számtalan mennyiségű
mindenféle hasznos háziállatot kapott, kertjeiket betelepítettem, s az összes lakóházat
helyreállíttattam és elláttam gazdasági épületekkel, s mindegyik lakójának szükséglete szerint. S
hogy az emberek e fölött a sok csodálkozás és hálálkodás következtében valósággal olvadoztak,
ezt nem kell közelebbről magyarázni. Reggelre befejeződött minden és az Én oldalam mellett
boldogan és a legnagyobb hálaérzések közepette tértek otthonukba és a legnagyobb
csodálkozások között boldogan nézték megjavított házaikat, kertjeiket és szántóföldjeiket. De
mindezek dacára sem tudtak Tőlem elszakadni, s kénytelen voltam tanítványaimmal együtt majd
az egyik, majd a másik háznak vendége lenni, ahol mindenféle hasznos dolgot beszéltünk meg.
S így ez a kicsiny nép kétszeres segítségben részesült úgy fizikailag, mint morális tekintetben.
És amikor az idők elteltével arról kezdtem beszélni, hogy Én innen már el fogok utazni, s
Jeruzsálembe megyek egy ünnepélyre, akkor mindenki igen elszomorodott és Barnabás azt
kérdezte, hogyan tudok egy ilyen erkölcstelen és istentelen városba menni.
3. Ekkor mondom Én: "Barátaim! Ahol a legtöbb a beteg, ott van a legnagyobb szükség
orvosra." A sok kérésre azonban néhány napig mégis maradtam és sok jó és hasznos dologra
tanítottam őket, valamint tanítványaim is, akik nem igen egyeztek azzal, hogy Én erre az
ünnepélyre Jeruzsálembe készülök. De Én így szóltam hozzájuk: "Az Atya Akarata ez, tehát nem
lehet másképpen!" Amikor ezt meghallották, ők is beleegyeztek és nem volt több ellenvetésük.
4. Szombat előestéje volt, amikor az útra készültünk, mert szombat napon, amidőn az ünnep
kezdődött, már Jeruzsálemben akartunk lenni, s így szombat előnapján el kellett hagynunk
többheti pihenő helyünket, hogy szombat reggel Jeruzsálemben lehessünk, mert innen egynapi
járóföld volt az út odáig.
5. Reggeli után megáldottam a helységet, annak lakóit és az egész lakosságtól kísérve az új
kijáraton keresztül, amelyen még soha nem járt senki, elindultunk az útra. A barlang kijáratánál
a kísérőket visszaküldtem és még egyszer lelkükre kötöttem a Bennem való hitet, az Isten iránti
szeretetet és még azt mondottam nekik, hogy ebben a hitükben soha meg ne tántorodjanak, s
akkor, ha majd megdicsőültem, 2 év múlva ismét visszatérek hozzájuk, és mindnyájukat
részesíteni fogom Szellemem Erejében! Erre mindnyájan hálás köszönetet mondtak és ara kértek,
ha távol leszek is tőlük, ne feledkezzem meg róluk.
6. Én pedig így szóltam: "Kedves barátaim! Nálam nem létezik feledés, ez csak az embereknél
fordul elő! Aki Rólam nem feledkezik meg, arról Én sem feledkezem meg soha! Maradjatok
tehát hűségesek Hozzám, amíg csak testben éltek és Én - amiről már többször biztosítottalak, sőt
amit már meg is mutattam - megadom nektek az Én Országomban a soha el nem múló örökéletet.
Ámen!"
7. Ezek után útnak indultunk és a kísérők üdvözleteik és jókívánságaik közepette még
csaknem egy óráig néztek Utánunk, aztán a legjobb szándékok és akaratok között visszatértek, s
egyben elhatározták, hogy miután minden elképzelhetővel el vannak látva, és arra sincs többé
szükségük, hogy só miatt Nahimába menjenek, ezt az egy utat is eltorlaszolják, hogy senki meg
ne találja őket. És amit elhatároztak, azt szombat előnapján egyesült erővel végre is hajtották, s
így az egész világtól teljesen el voltak zárva, s azon túl pontosan az Én tanításom szerint szigorú
életet éltek.
Vége az ötödik kötetnek.
338
JÉZUS
Szerkesztette:
Sándor Zoltán
Bonyhád. 2006-08-24
Tartalomjegyzék
1. Fejezet:Az Úr, Rafael és Márkus. A csodálatos lakoma....................................2
2. Fejezet: Rafael a vendégfogadós Márkusnak elmondja, hogy mi módon lehet csodát létrehozni. Milyen
a tökéletes szellem? Márkus, az öreg római éles értelmű közbevetései. 3
3. Fejezet: Rafael felszólítja Márkust, hogy egy neki tetsző csodát kívánjon Magának, ennek kételye. Nem
csekély óhajtását Rafael azonnal teljesíti. 5
4. Fejezet: Márkus új birtokának leírása, melyet Rafael az Úr nevében a legcélszerűbb módon egy pillanat
alatt teremtett. 6
5. Fejezet: Rafael meggyőzi Márkust az új épületek szilárd valódiságáról. Tanítás a különös isteni
kinyilatkoztatásról. Az Úr szavai Márkus hálálkodó kísérleteire. 7
6. Fejezet:Az Úr Márkusnak igen fontos élettanításokat ad .........................8
7. Fejezet: Cyrénius bizalomteljes és hálás szavai az Úrhoz, s dicséri szülőföldjét, Rómát. Jára bírálja a
pogány papok garázdálkodását Rómában, példákkal. 9
8. Fejezet: Cyrénius felvilágosítja Járát az igazi Rómaiak becsületességéről, a pontifex maximusról és az
akkori római vallási állapotokról 11
9. Fejezet: Jára szép válasza. Az Úr vigasztaló ígérete Rómának és komoly jövendölése Jeruzsálem sorsa
fölött. Néhány jeruzsálemi bizonyság tétele. Jára zavarban. 12
10. Fejezet: Az Úr Járának a női nem számára egy evangéliumot ad. Az Úr kegyelme Márkus családjával
szemben; parancsot ad Rafaelnek, hogy bevezesse őket új és csodálatos otthonukba. Krisztus követői legyenek
mindenben bölcsek és alaposak. 15
11. Fejezet: Oubratovishár a szív értelméről beszél. Az ő és társai különböző véleménye erről a csodáról,
hogy ilyet egy újjászületett ember is létre tudna hozni? 17
12. Fejezet: Az Úr idevaló tanításai példákkal. Okvetetlenkedés és hiúság a perlekedés és veszekedések fő
oka. Ezeknek az utasításoknak jó eredménye a núbiaiaknál. 18
13. Fejezet: Az Úr megmagyarázza e szavakat:"Ti még nagyobb dologra lesztek képesek, mint én!" Példa
a sima, a homorú és domború tükörről. 19
14. Fejezet: Az Úr megmutatja a tükörpéldázat szellemi értelmét. Az ember örök továbbfejlődése. Ennek
fő feltétele az alázatosság, fő akadálya a gőg. Hogyan és miképpen tudnak szellemileg törekvő emberek az Úrnál is
nagyobbat létrehozni? 20
15. Fejezet: A vezető aggodalma a hivatottak gyenge értelmi képessége fölött. Az Úr helyreigazítása. A
nubiai szomorúsága amiatt, hogy nincs Istengyermekségre hivatva. Az Úr efölötti gyönyörű vigasztalása: "Aki a
szeretetet gyakorolja, az az Én gyermekem!" 22
16. Fejezet: Cäzarea-Filippi küldöttei Cyrénius előtt. Roklus, a szónok, egy ravasz görög. Cyrénius válasza
a tiszta igazságra kényszeríti őket. Cyrénius Márkust az őt vádoló város elöljárójává teszi................... 23
17. Fejezet: Roklus ki akar vándorolni. Mathael felajánlja e célból saját birodalmát és megismerteti velük
szigorú, bölcs törvényeit. A király feladata. Hogyan tetszik mindez Roklusnak? 25
18. Fejezet: A küldöttek most Márkusnak akarnak hódolni. Cyrénius rámutat a hódolás igaz módjára:
Igazsággal, szeretettel, stb. A korlátlan kereset hátrányai. Roklus éles eszű rokonsága méregbe hozza Cyréniust, s
rámutat a császár korlátlan hatalmára 27
19. Fejezet: Roklus, a fortélyos görög tulajdonképpeni ravasz szándékával mindjobban előhozakodik, s
Cyrénius annál inkább puhatolózik nála. Bizonyság Roklus éleselméjűsége felől. Cyrénius rámutat egy bölcs okos
óvatosságára 28
20. Fejezet: Roklus és társai a csodálatos dolgokat pontosan szemügyre veszik. Rafael Márkusnak intéseket
ad erről a 12 ateistáról. Cyrénius kérdéseket intéz a csodálatos épületek felől, s Roklus válasza. 30
339
21. Fejezet: Roklus óvatosan beismeri, mint ateista szabadhitűségét. Cyrénius felszólítja őt, hogy
ateisztikus elveinek okait mondja el. Roklus természeti filozófiája. 31
22. Fejezet: Roklus tovább fejtegeti ateisztikus okai33
23. Fejezet: Roklus folytatja ateisztikus okainak fejtegetését. További összehasonlítás a pogány és zsidó
vallási nézetek között, s a papok ravaszságáról beszél. 35
24. Fejezet: Roklus ateizmusát, mint a tulajdonképpeni igaz vallási felfogást igyekszik megokolni, s mint
éles elméjű Darwin előfutáraként mutatkozott be. Bizonyságot tesz gazdag emberi ismeretéről, amiből ateisztikus
következtetéseit vonja el. Elbeszéli tapasztalatait Indiában a dalai lámáról, s annak papi kultúrájáról. Roklus azt az
óhaját nyilvánítja, hogy egy igazi Istent ismerjen meg....................... 36
25. Fejezet: Cyrénius zavarban van ezzel az éles eszű megfigyelővel szemben. Az Úr intelme arra nézve,
hogy miképpen kell az ilyen emberekkel bánni. 39
26. Fejezet: Cyrenius barátságos válasza Roklusnak, mellyel rámutat szélsőséges álláspontjára. A papság
széthullásának folyamata, s ennek következményei. A jobb, a hívő papok véleménye; s igyekszik Roklus alatt a
talajt megingatni. 40
27. Fejezet: Roklus folytatólag védi ateizmusát, s az életből példákat hoz fel, például a jeruzsálemi templom
mesterséges szentélyét. Indiai vezeklő borzalmak. A Láma és papjai 42
28. Fejezet: Roklus a Lámapapot fenyegetésekkel kényszeríti, hogy nyilatkozzék az indiai papi
garázdálkodásokról."Az Isten háztartásának nyomai" az Ős Írásban. A Láma hierarchia szisztémája................
44
29. Fejezet: Roklus, illetve az indiai pap a Lámafőpap székhelyéről és udvartartásáról ................ 45
30. Fejezet: Roklus reflexiói az indiai vallásrendszer felett. Cyrénius véleményét kéri a mózesi vallás felől.
Roklus rámutat annak előnyeire, de véleménye szerinti hiányosságaira is. ............................ 46
31. Fejezet: Roklus további bírálata az ateisztikus vallási rendszerről. Erre szolgáló példák; magasztalja az
istenséget és nirvánát. 47
32. Fejezet: Roklus kinyilatkoztatja természetfilozófiáját (amely a mai Napon ezerszeres visszhangra talál).
Példa a békaesőről. 48
33. Fejezet: Roklus a természet bírálásával Istenre hárítja következtetéseit, s igyekszik ennek az eszmének
képtelenségét bebizonyítani. Példa Apelles festőről, a villámcsapásról és jégverésről. Bepillantás a papok
működésébe. 50
34. Fejezet: (Folytatás) Roklus. Papi vigasztalás a zsidóknál. Az ember cselekedetei, s az Isten
cselekedeteinek összehasonlítása. Roklus megokolja a ravasz papi engesztelő tant. Az esseusok humánus türelmi
elve. Ezek hamis csodáinak jó szándéka. 51
35. Fejezet: Roklus kritikája a zsidó papság fölött. Rámutat arra, hogy a szív az istenség székhelye,
amelynek neve a szeretet, s annak tevékenysége által talán el lehet érni az örökéletet. Az örökéletre való kilátás
természetbölcseleti szemlélete és tudományos megokolása. Roklus végeredményben visszatér az első kérdésre, az
új Márkus ház keletkezésére. 52
36. Fejezet: Cyrénius csodálkozása Roklus éles elméje fölött, ugyanúgy csodálkozik a társaság többi tagja
is. Az Úr elrendeli, hogy Roklus a további vitát Rafaellel folytassa, Cyrénius hozzá utasítja őt. Roklus beszéde
Rafaelhez.54
37. Fejezet: Rafaelnek Roklushoz intézett nagy beszéde, hogy jó nézeteit megerősítse, és az ateizmusát
megerősíteni akaró látszólagos okait megsemmisítse. Rafael az általa jól ismert szeretet Istenének szolgájaként
mutatja be magát. Akiről tanúbizonyságot tesz. Az emberek feladata ezen a Földön...................... 55
38. Fejezet: Rafael Indiáról beszél. A természet nagy vegetációs képessége ott. India balzsamos gyógyító
levegője. Az isteni gondviselés által jóváhagyott vezeklési módok célja.
.............................................................................................56
39. Fejezet: Rafael a fantázia lényegéről. Fantázia és babona. Az indusok véleménye szerint rossz volna,
ha a jólét és tudás általános lenne, ez a felebaráti szeretet romlása volna. .................. 57
40. Fejezet: Rafael példája a régi egyiptomiak bölcsességéről, a rabszolgaság keletkezéséről. Az
egyiptomiak óvatossága a rabszolgákkal szemben az igazság megvonása körül. E helytelenség
átka............................. 58
41. Fejezet: (Folytatás) Rafael a gazdagság átkáról. A rabszolga /jobban mondva munkás/ forradalmak
elfojtásának egyedüli lehetősége. A régi egyiptomiak bölcs önző háztartása és ennek visszás állapota. 59
42. Fejezet: A régi indusok jobb és okosabb államrendje összehasonlítva az egyiptomiakéval. Ennek
árnyoldala. Az ottani állapotok előnyei. 60
43. Fejezet: Rafael Kínáról, az ottani állami és vallási állapotokról s annak részleges vallási összeköttetése
Indiával. Az indiai Láma küldöttjei Kínában. 61
44. Fejezet: Roklus csodálkozása az ifjú Rafael bölcsessége és gazdag tapasztalata fölött. Sejti az Isten
nek az emberrel való célját - a lelkét fejleszteni. Kérdi Rafaelt, hogy művészetét hol
tanulta?........................ 62
45. Fejezet: Rafael felvilágosítja Roklust a valódi és a hamis csodák közti különbségről. Megmagyarázza
az indiai mágus tájainak elővarázsolását. Az üvegtárgyról. Üvegcsiszolás és tájképfestés. 64
46. Fejezet: Rafael profetikus intelmeket ad a jelenkor technikai csodáiról. A papok sötétségre való
törekvése jóváhagyásának fontos célja, példák a sötét nevelés következményeiről. Példa arról, amikor a sok
nyomorék között egy egészséges van. 65
340
47. Fejezet: Roklus felismeri az isteni gondviselést az emberek vezetésében. Rafael közelebbi tanításokat
ad erről példákban. Az Úrnak az egyes népeknél való közvetlen beavatkozásáról. Az éjszaka gyümölcse és a szellemi
világosság gyümölcse. A család lényege és annak következményei. Rafael Roklus lelkiismeretét érinti. 66
48. Fejezet: Roklus válasza. Megvédelmezi esszeusi mivoltát és ezen rend törekvéseit, amelyet ő szeretetet,
és barátságot gyakorló intézményként ábrázol. Példák a burkolt gyógyszerről, a csaló általi halott-feltámasztásról, s
ennek végrehajtásáról. Roklus utal arra a jó szándékú csalásra, amelyet Jákob Izsáknál követett el Ézsauval szemben.
68
49. Fejezet: Rafael rámutat Roklus szellemi haladásának akadályára, az ő jezsuita elveire -"a cél szentesíti
az eszközt" és bebizonyítja téves materiális nézeteit. Tanítás az emberi lélek igaz és örök javáról. Minden papság
tisztában van azzal, hogy mik az esszeus kolostor tendenciái, mert az előbbiek fundamentuma az isteni igazság - az
utóbbinak az emberi ravaszság. 70
50. Fejezet: Rafael az esszeusi rend tendenciáinak veszedelméről beszél példákkal. Roklus ellentmondásai.
71
51. Fejezet: Roklus és Rafael párbeszédének folytatása. Rafael rámutat az igazi élettanra és leleplezi az
esszeusok tulajdonképpeni célját. 73
52. Fejezet:Roklus kételkedik Rafael hatalmában. Rafael válasza. ...............74
53. Fejezet: Roklus egyelőre elismeri Rafael rendkívüli tehetségét s védi esszeusi rendjét; de el akar illanni.
Erre Rafael megkérdezi véleményét a názáreti Jézus felől. 75
54. Fejezet: Roklus elmondja Rafaelnek a názáreti felől való tapasztalatait s felőle a legjobb
tanúbizonyságot adja, elismervén őt Istennek 77
55. Fejezet: Rafael rövid válasza az Úrral való nagyon régi viszonyról, ami Roklust felingerli, és
bizonyítékokat kíván. Rafael csodatétele Roklust kissé megfenyíti. 79
56. Fejezet: Ennek az esetnek a 12 esszeusra gyakorolt jó hatása. Roklus helyes beszéde 11 társához. Rafael
tudtára adja Roklusnak az Úr jelenlétét. 80
57. Fejezet: Rafael és Roklus; az utóbbi érzékenysége Rafaelnek az aranyra és értelemre vonatkozó tanítása
fölött. Roklus beszéde egy kifejlett értelem fontosságáról. 81
58. Fejezet: Rafael válasza: Csupán a szeretet által éri el az értelem élességét. Erre szolgáló
példák......................... 83
59. Fejezet: Rafael leleplezi Roklus benső véleményét az Úr felől és így rámutat a száj és szív beszédének
különbségére. Roklust és társait szorongó érzés fogja el ezzel a gondolatolvasóval szemben, le akarnak mondani
arról, hogy az Urat megismerjék. Rafael komoly intelme. 84
60. Fejezet: Roklus most már követi Rafaelt az Úrhoz. Jézus szavai Roklushoz. Példa a világi törvényről.
Az Úr a szeretet lényegéről beszél és az erről alkotott különféle fogalmakról. 86
61. Fejezet: Az Úr a szeretet lényegéről és az értelemmel való kutatás elégtelenségéről, különösen a
szellemi igazságok dolgaiban. 87
62. Fejezet: Az Úr szól az értelemről, az észről és ezek fogyatékosságairól a szellemi megismerésben. A
megismerés, valamint a szeretet magas értéke s annak világossága a szellemben. Az igazság szférája. Az Úr
bizonyságot tesz Önmagáról. 88
63. Fejezet: Roklus és 12 kartársa zavarban; közülük egyik helyes beszédet mond, amellyel felnyitja Roklus
és társainak szemeit. 90
64. Fejezet: Rubán a jó szándékú szónok és Roklus az ügyért és az ellen. Rubánt, mint az esszeusok
küldöttjét az Úrhoz utasítják. 91
65. Fejezet: Rubán beszéde az Úrhoz. Az Úr válasza és csodatétele - a tengerben levő szikla
megsemmisítése. 92
66. Fejezet: Az Úr beszéde és tanácsa az esszeusokhoz. Egy rövid evangélium telve a legfontosabb
életszabályokkal. Az Úr beszéde Roklushoz. 93
67. Fejezet: Roklus válasza az Úrnak. Megkísérli az esszeusi üzérkedést szépíteni és mentegetni. Ócsárolja
a papságot stb. 94
68. Fejezet: Roklusnak az Úrhoz intézett beszéde folytatása; a földi ember állapotának fogyatékosságáról.
Ő a papságot tovább ócsárolja. 95
69. Fejezet: Az Úr Az Úr válasza az esszeusokhoz; bizonyságot tesz Önmagáról és megmutatja az élet igaz
útját. Hogy lehet az Ő nevében csodát tenni? Roklus az ördög, a sátán és a pokol felől kérdezősködik. 98
70. Fejezet: Az Úr magyarázata a pokolról, sátánról és az ördögről. Az emberek ősállapotáról. - A testet
öltés útja - A kísértés. Az anyag lényege, a csalás szelleme - a sátán. A bűn. A világ szeretete és annak
következményei. Példa a menyasszonyról és annak árnyékáról. 99
71. Fejezet: Az Úr az anyagról és a csalásról stb. példákkal."Az anyag a szellemiek ítélete." Az anyagiassá
lett lelkek túlvilági sorsa. Sheoula - pokol - a szellemi halál. Az ilyen elveszett lelkek meggyógyulására szánt
végtelen időszak. 100
72. Fejezet: Roklus kérésére az Úr magyarázatot ad neki a Sheoula, és az örökhalálról. Az A betű értelme.
A piramisok lényegéről. A szomnanbulák értékéről és állapotáról. Szókratészről és Platónról a Krisztus előtti utolsó
igaz bölcsekről. Az Úr testetöltésének célja és az Ő életüdvöt adó tanításai. 102
73. Fejezet: Az Úr intelmei - hogyan kell Istent szeretnünk; Isten is ember. A benső békéről. Az Istennek
tetsző főmunka a lélek üdve céljából: Istent és önmagát keresni és megtalálni. 103
341
74. Fejezet: Roklus a betegségek felől kérdezősködik; Ezek hátrányai és szellemi áldásai, valamint ezek
gyógyítása. Mi van a halállal? 104
75. Fejezet: Az Úr tanítása e kérdések fölött; a test és annak rendje. A halál; milyen esetekben lehet az Ő
nevében gyógyítani és mikor nem? 105
76. Fejezet: Az Úr az emberi akarat szabadságának lényegéről. A természetből és az életből vett példák.
Az ember Földi létének nagy fontosságú feladata. 106
77. Fejezet: Roklus hálája e tanításért s fellobbanó nagy buzgalma a felismert igazság iránt. Az Úr intelme
a buzgalomról és példaképpen a szalmalángot használja. A helyes és helytelen buzgalomról; természeti példák. A
szabad akaratról és annak nagy értékéről. 108
78. Fejezet: Az Úr beszédének folytatása a szabad akaratról s hogy azt miképpen kell fejleszteni.
109
79. Fejezet: Az Úr Jézus, mint a legjobb példa arra, hogy mennyire kell tisztelni az ember szabad akaratát.
Intelem az Ő kereszthaláláról. Az estebéd példaképe. A 13 esszeus az Úr asztalánál. 111
80. Fejezet:Rafael mint nagyétkű a 13 esszeus között......................................112
81. Fejezet: Rafael az ő szellemi-testi lényegiségéről és annak különbségéről a pusztán emberivel szemben.
Roklus Rafael angyali mivolta felől kérdezősködik, és összehasonlítást tesz az ember és angyal
között......................... 113
82. Fejezet: Rafael további fejtegetése az ő és az emberek közti különbségről. Bepillantás a mennyekbe.
Egy életevangélium, amely utasításul szolgál a csodatételekre. 115
83. Fejezet: Rafael oktató beszéde az Isten- és a felebaráti szeretetben kifejtett igaz élettökéletességről,-
ebben a misszióban alkalmazandó óvatosságról. 116
84. Fejezet: Roklus köszönetet mond Rafaelnek s arra kéri őt, hogy lépjen be esszeusi rendjükbe. Rafael
visszautasító válasza; Roklust Jézushoz utasítja. E név mélysége és jelentősége. Isten gyermekeiről és azok jogairól.
Rafael szükség esetén megígéri látogatását.
...........................................................................................118
85. Fejezet: Az erős viharban; annak lényegét megmagyarázza az Úr. Természetszellemekről; ezeknek az
atmoszférában levő hiányának vagy túltengésének hatása az emberekre. 120
86. Fejezet: Cyrenius a szerecsenek iránt érdeklődik. Az Úr értésére adja elmenetelüket. A gyémánt és a
rubin lényegéről. 121
87. Fejezet: A királyi ékszerek jó célja az ókorban. Az Úr testtöltésének célja. Az Úr Igéje a legnagyobb
drágakő. Az élet koronája - az Úr Igéje szerint cselekedni. Utasítás, hogy a fejedelem célszerű módon miképpen
használja fel a pompáknál az aranyat. 122
88. Fejezet:Az Úr igen fontos missziós utasításokat ad....................................124
89. Fejezet: Az Úr az arany helytelen használatáról, ennek rossz következményeiről, mint valóságos
Pandora szelencéje. Miképpen kell nemes és szerető embereket nevelni? Példa a jónak helytelen használatáról, ami
által az rosszá válik. Útmutatás az áldásról, még a mérges növényekről is.
...........................................................................................125
90. Fejezet: Az Úr rámutat az emberek főfeladatára: arra törekedjék, hogy ismét azzá legyen, ami egykor
volt - Isten képmása. A Földi élet küzdelem és az is marad. A tökéletesség áldásáról és a tökéletlenek túlvilági
szomorú állapotáról. Missziós intelmek - szorgalom és türelem. 126
91. Fejezet: Az Úr szerető intelmeket ad, hogy a szabad testvéri szeretet hogyan enged meg kivételeket is
a szellem rendelkezése folytán. Cyrenius ezt mindjárt alkalmazni is akarja. Az Úr kedves bölcs válasza -"mindennek
megvan a maga ideje!" Tanítás arra nézve, hogy mi az idő. A szeretet szférája kívül áll az időn. 127
92. Fejezet: Az Úr az egész nagy társassággal együtt felüdíti Magát kenyérrel és borral. A szintén jelenlévő
félig megtért farizeusok megbotránkoznak fölötte és szemtelenkednek. 128
93. Fejezet: Roklus, az esszeus főnök a farizeusoknak bár igazságos, de a bortól kissé feltüzelten éles
dorgáló beszédet mond. 130
94. Fejezet: Rafael önmérséklésre inti Roklust, és még egyszer megmagyarázza a sátán és ördög fogalmát.
...........................................................................................131
95. Fejezet: Roklus éles kritikája az ördög lényéről és annak kísértéséről
...........................................................................................132
96. Fejezet: Rafael behatóan részletezi a démonok lényegét, és azok befolyását példákkal magyarázza.
...........................................................................................133
97. Fejezet: Rafael beszédének folytatása az ördögök lényéről és az emberi szabad akaratról. Tanítás a
lelkiismeretről. A kegyelem befolyásáról. 134
98. Fejezet: Rafael tovább beszél - a lélek lényegéről. Állati lelkek. "Minden a lélek szeretetének
irányításától függ!" 136
99. Fejezet: Roklus bosszankodik a dörmögő farizeusok fölött. Rafael emiatt megnyugtatja őt. Floran bátor
beszéde az Úrról és cselekedeteiről. 137
100. Fejezet: Florán további beszéde Jézus istenségéről. Stahar farizeusi közbevetéseit Florán erélyesen
megcáfolja. Az akkori zsidóság hiányosságának ábrázolása; igazolja a római közigazgatás
jótéteménye...............................................................................................138
342
101. Fejezet: Roklus Floránhoz intézett dicsérő beszéde, továbbá a bor élvezetének hatásáról - in vino
veritas; monda Dávidról. Florán válasza és türelemre intése, s örömmel elfogadja az emberboldogító intézet tagságát.
140
102. Fejezet: Roklus a farizeusságról. Párbeszéd a két főfarizeus között.
........................................................................................141
103. Fejezet: Roklus nyílt beismerése Jézus Istenségéről való meggyőződéséről
.........................................................................................143
104. Fejezet: Stahar válasza Roklusnak, magát Krisztus hivőnek és a templomi tanácsban az esszeusok
pártolójának vallja, végül maga is esszeussá lesz testestől-lelkestől. További önbeismerés és
élettapasztalatai.................... 144
105. Fejezet: Stahar beszéde az emberi vezetésekről példákkal: A kérő, a halász stb. A gondviselés
kiszámíthatatlan útjai. 146
106. Fejezet: Roklus, Stahar és Rafael együtt vitatkoznak. Rafael megmagyarázza az angyalok lényét. A
tükör példája. Az Úr Lényéről. 148
107. Fejezet: Az Úr beszéde, - jövendölés a jövőre vonatkozólag. A törvények lényegéről, amelyeket bár
Isten jóváhagy, de az emberek gonoszsága, vaksága hoz létre. Az Úr fegyvere övéi számára: Immánuel, igazság és
szeretet. 149
108. Fejezet: Fontos intelmek a jelenlegi időre vonatkozólag. Az emberek széthullásának természetes
folyamatáról 150
109. Fejezet: Folytatás - a jelenlegi időkről és az ember saját törvényéről. Példa az erdő kiirtásáról és annak
következményéről. Arról a szabad akaratról, amely az embert emberré teszi, ennek visszaéléséről. Az észről és
értelemről. 151
110. Fejezet: Cyrenius aggodalmai a jövőre nézve. Az Úr jövendölése Cyrenius szellemi jövőjével
kapcsolatban. Hogyan gondoskodik az Úr a Földön szükséges szellemi világosságról; a hivatottak és kiválasztottak
a Föld jövője. Az Úr bizonyságtétele Istenségéről.
........................................................................................153
111. Fejezet: Az Úr tanítást ad arra nézve, hogy mi szükséges Isten gyermekségéhez. Azok örök
rendeltetésről és a világ gyermekeinek rendeltetéséről. Az emberiség jövőjéről. Tanítás a Föld világanyának végéről.
Példa a vizes vederről. 154
112. Fejezet: A materiális világoknak egykor szellemivé való átváltozásáról. Tanítás e folyamatok rendjéről.
Új teremtés korszakokról s az Isten gyermekeinek ebben való részvételéről. Ezek különbsége a teremtett emberi
lélekkel szemben. 155
113. Fejezet: A csillagvilágok emberei, ezek sejtelme az Isten gyermekségéről; ki számára érhető el ez?
Példa az emberi szervezet háztartásáról. Az arkangyali út a gyermekséghez. 156
114. Fejezet: Tanítás egynémely "miért" fölött, az isteni háztartásra vonatkozólag példákkal. A nagy
teremtésember; a Föld, mint életszikra annak szívében s annak kicsiny lábujja. 157
115. Fejezet: Mathael beismeri, hogy nem tudják a tanítást jól megérteni. Az Úr megfeddi Mathaelt;
életintelem: Az ember bölcs lehet azáltal is, ha valamit azonnal nem is tud felfogni. Hasonlat a hadsereg beosztásáról,
amely a hüvelybolygó magyarázatául szolgál.
........................................................................................159
116. Fejezet: Mathael belenyugszik emberi korlátolt tudásába és megismerésébe, és az isteni szeretettel
vigasztalja magát. 161
117. Fejezet: Az Úr tanítása arra nézve, hogy mily nagy szükség van az Ő Istenségéről való meggyőződésre
abból a célból, hogy Őt mindenek felett szeressék. Igen fontos életintelmek. 162
118. Fejezet: Missziós tanítások az igaz és hamis tanokról és azok tanítványairól. Példa a hadvezérről és
annak okos hadjáratairól. Főintelem erre a misszióra nézve. 163
119. Fejezet:Az igaz és hamis vezető közötti különbsé....................................164
120. Fejezet: Mathael kételye aziránt, hogy Jézus isteni tanításai a különféle népek sokféle oktatói előtt
megmaradhatnak-e tisztán? Az Úrnak erre vonatkozó tanítása. A sokféle evangéliumi írás. A konkoly. A mag - a
szellem - megmarad. Nagyon fontos életintelmek - miként lehet a maghoz hatolni?
.......................................................................................166
121. Fejezet: Az Úr két írnokának - Máténak és Jánosnak - a világ számára adott rövid evangélium célja. A
tulajdonképpeni főszabály - az aszerint való cselekvés. Erre szolgáló példák. Megérkezés a túlvilágra. A kétféle
Rómába való utazásról. 167
122. Fejezet: Különbség a betű és a szellem szerinti hitvallók között. Erre szolgáló példák. A tiszta tanok jó
gyümölcse igazolódik az életben. A "summ cuique" az igazi felebaráti szeretet alapján, mint a kultúra bázisa.
169
123. Fejezet: A lélek alapeleme a tűz. Az igazi újjászületés, azaz a léleknek az isteni szellemszikrával való
egyesülésének feltételeiről. Világos felelet egy pszichológiai "miért"-re. Példák a szőlőről és annak borrávaló
fejlődésének folyamatáról. 170
124. Fejezet: A mustár magvacskáról, amelyből az élet szelleme növekedik. A betű öl, csak a szellem éltet.
A nagy tudás balgasága az élet tevékenysége nélkül. Az egyedüli igaz és legrövidebb út a célhoz. Az igaz élet új
iskolája. A legnagyobb élettanítás. 171
343
125. Fejezet: Akadályok az életcél elérésénél. Példa a mustról és a borról. A nem nemes és becsületérzésről.
Példák az önvizsgálódáshoz: A sértő, a koldus és a világiasan okoskodó kifogás. Az adományozásnál érzett öröm.
173
126. Fejezet: Az önvizsgálódás mérőszalagja és szabályozója a tiszta felebaráti szeretet. Az ezekből levont
praktikus következtetések. A tanítókkal való bánásmód. Tanítás az Újtól elhivatott igazi tanítóknak. A tiszta
szeretetáldozat áldásai. 174
127. Fejezet: Mathael magasztaló kísérletezését az Úr oktató módon elutasítja. Dávid zsoltárai - Salamon
énekei. Dávid értéke Isten előtt. Az Úr elhívja Roklust az Ő aratásába. Roklus félreértése.
........................................................................................175
128. Fejezet: Az Úr tanítása Roklusnak arató beszédének szellemi értelme felől. A szántóföld, az aratók az
érlelés (világosság után epekedő lelkek.) Libanon, a cédrusok, az írás vak istenesítése. A majmok. A konkoly. Az
utolsó idő.178
129. Fejezet: Roklus indítványt tesz - angyalokat kiküldeni az emberek oktatására. Az Úr rámutat, hogy ez
csak feltételesen történhet meg. Erre szolgáló példák. Miért alkalmas oly kevés ember arra, hogy az Úr aratója
legyen? Azokat, akiknek előítélettől mentes képességük van hozzá, az Úr összevezeti a serény munkához. 178
130. Fejezet: Az Úr az Ő szőlőmunkásainak feladatáról. További missziós intelmek. Mi a feltétele egy
törvénynek? A mechanikus ceremónia - kultusz következményei. A szabad küldöttek. Az önmegtagadás áldása.
Tudni, hinni és cselekedni. 180
131. Fejezet: Missziós tanítások. "Neveljetek a tanoknak tevékenykedőket, hogy az ígéretek
beteljesedjenek." "Legyetek ravaszok és okosak - de szelídek és tiszták". Az ószövetség ceremóniáinak célja. Az
testamentum lényege. A tiszta tanítások áldása. 182
132. Fejezet: Az Úr tanításai tisztán és minden szertartás nélkül. Az Úr testet öltésének fő oka - a törvény
igájának megváltása a szeretet által, amely az Isten gyermekségének szabadságához vezet.
........................................................................................183
133. Fejezet: A politikai állami törvényhez való viszony. Intelmek az Isten gyermekei számára. Példa - Maga
Jézus. Az önuralom helyezi az embert a törvény fölé.184
134. Fejezet: Roklus gyermeknevelésre kér utasításokat. Az Úr megadja a pedagógia alapvonásait. 185
135. Fejezet: Az Úr Roklushoz - az esseusi intézet helyreállításáról. Roklus zavarba jön halott-támasztó
intézetük miatt 186
136. Fejezet: Jozse halottaiból való feltámasztásának története. A gyermekek korai haláláról. Rafael kisegít
a zavarból. Az Úr megtiltja a halottak csaló módon való feltámasztását. A betegek gyógyításának engedelme.
Bepillantás a túlvilágba, a reinkarnáció nehézségei. Roklus védekezései. Tanítások a túlvilági állapotokról. Példa a
kakukkról. 188
137. Fejezet: További betekintések a túlvilágba. Az esseusi csodaszédület. Az újonnan átszervezett intézet
tiszta isteni alapelve. A világosság Európában való terjedésének megjövendölése. Feltétele: abszolút igazságosság
szóban és cselekedetben. Mennyiben volt az Úr az esseusok tagja a múltban és a jelenben? 190
138. Fejezet: Roklus kételyeinek áradata, diplomatikus módon az okos, jó szándékú cselekedeteket nem
tartja csalásnak, úgy véli, hogy a meztelen igazságtól mindenki visszariad, s ezért burkoltan kell azt beadni.
192
139. Fejezet: Az Úr megmagyarázza Roklusnak látszólagos ellenvetéseit. Fontos missziós és életintelmek.
Az értelem joga. Az igazságos okosság. 194
140. Fejezet: Példa az elburkolt hazugságok rossz következményeiről. Az esseusi azaz szabadkőműves
intézetnek isteni, gondviselésszerű célja. Életintelmek a hamis prófétákkal
szemben...................................................................................................195
141. Fejezet: Roklust tapasztalatilag tanítják az emberi társadalom testvéri szeretetének lényegéről,
amelyben az Úr akarata szerepel. Roklus és társai tanácskoznak bizonyos intézeti zavarok elhárításáról.
...........................................................................................197
142. Fejezet: Roklus további indítványokat tesz az intézetükben teendő reformokra nézve, melyekben ezután
csak az Úrnak akarnak szolgálni. A legjobb tanítvány: "Fordulj magához az Úrhoz"
..........................................................................................199
143. Fejezet: Az Úr tanácsa Roklushoz az intézet ügyére nézve: "Mindenáron csak az igazság!" Gyakorlati
oktatás. Jézus személye. Életintelmek 200
144. Fejezet: Akit az Úr megsegít - azon valóban segítve van! Rafael jövendölése - hogy az esseusoknak
milyen nehéz helyzetük lesz a papsággal szemben. A feketelelkűek finoman kieszelt terve.
...........................................................................................202
145. Fejezet: Jelenet az álruhába öltözött farizeus bandával, amely Jézust ravasz csellel Cyrenius előtt, mint
államellenes lázítót akarta befeketíteni. 203
146. Fejezet: Rafael segítségével a hamis vádlókat kinyomozzák és sarokba szorítják.
...........................................................................................205
147. Fejezet: Roklus tárgyalása a gazfickókkal. Cinka bizonysága. Cyrenius: "vagy-vagy" alapelvének
hatása. 206
148. Fejezet: A feketelelkű intrikusok vallomása, mint természetes ellenségei az új profétának -
kenyéraggodalmaik motiválásával 207
344
149. Fejezet: Cyrenius terjedelmes és gyönyörű bizonyságot tesz a Messiásról

...........................................................................................209
150. Fejezet: Cyrenius a farizeusok ostobaságáról. Ennek következtében a farizeusok mélyebb elismerésüket
büntetlenül akarják kinyilvánítani, amit Cyrenius elfogad 211
151. Fejezet: A farizeusok valóságos privát evangéliuma az Ó-szövetség, különösen Mózes csodáinak
természetes magyarázatával 212
152. Fejezet: Cyrenius további csodamagyarázatokat kíván, mint például a frigyláda lényegéről és Jericho
falairól. A farizeus szabad elbeszélése racionális modorban. Cyrenius kérdése, hogy miért maradt meg mégis
templomosnak? 214
153. Fejezet: Cyrenius lelkiismereti kérdést intéz az istentelen farizeushoz. Ennek választékos felelete
természeti példákkal Cyreniust elnémítja 215
154. Fejezet: Az Úr utasítása az óhitű farizeushoz intézendő további kérdésekre nézve. Cyrenius az új
csodára, Márkus új fürdőépületeire figyelmezteti őt, s annak természetes megoldására nagy díjat ígér
..........................................................................................217
155. Fejezet: Az éles eszű farizeus és Márkus a becsületes római veterán. A csodabor vonz. A farizeus esze
megakad. Az igaz bölcsesség egy félig öntudatlan szava a farizeusi szájból.
...........................................................................................218
156. Fejezet: Cyrenius tovább vizsgálja a borral megszentelt farizeust, visszapillantva a próféták, bírák és a
többiek csodáira. A farizeus további miértje, ateizmusa, amely igen fontos pont a kételkedők és az emberiség
vezetése fölötti zúgolódók számára 219
157. Fejezet: Cyrenius kérdése a földi siralomvölgy felől. Az Úr nagyjelentőségű istenien vigasztaló válasza,
amely sok talányt megold. Az isteni üdvösség szolidáris az ő gyermekeinek üdvösségével. Az ellentétek életcélja
221
158. Fejezet: Az Úr a népek és egyes emberek vezetéséről. Az ínségek és csapások jóváhagyásának célja.
Példa a zsidók történelméből. Egy polgári evangélium 223
134. Fejezet: Cyrenius ellenvetéseket talán azon tanítás körül, hogy világi módon tevékenykedni kell, és
hogy mindenek előtt Isten Országa felé kell törekednünk. Az Úr gyakorlati példával oldja meg ezt a feladatot. A
kétféle művész, tanulság. 224
160. Fejezet: Az Úr további példákat ad ennek a látszólagos ellentmondásnak világosabb megértése céljából:
Az egoisztikus törekvő az újjászületésre. Fontos élettanítások. A farizeusi kémek ismét közelednek 226
161. Fejezet: Az Úr elmondja a csodának ezekre a keményfejű farizeusokra gyakorolt hatását és előkészíti
Cyreniust azok fogadtatására. A farizeusok jelentése 227
162. Fejezet: Cyrenius csoda-beszéde a farizeusokhoz, amely bensőjüket leleplezi
...........................................................................................228
163. Fejezet:Az előbbiek folytatása-egy farizeusi tükör.................................229
164. Fejezet: Cyrenius folytatja a farizeusi vezető titkainak leleplezését és elmondja, hogy mit felelt rá
Márkus, stb. A farizeus vallásfilozófiája 231
165. Fejezet: A farizeusi leleplezés folytatása Cyrenius által, Márkus beszéde a hitről és a hitetlenségről
............................................................................................233
166. Fejezet: Cyrenius főkérdése a farizeushoz, aki végül legyőzetik. Farizeusi önábrázolás, ami után
végeredményben megtérnek és Cyrenius, mint hivatalnokokat alkalmazza őket 234
167. Fejezet: Az Úr utolsó órája Márkusnál, még fontos életintelmeket ad a szellem számára és néhány
házitanácsot az új gyógyintézet részére. Tanítás az adakozóról, - a fösvénység bajairól 236
168. Fejezet: Az Úr tovább beszél a fösvénységről, s annak messze terjedő következménye a gyülekezetre
nézve. A túlzott és a helyes takarékosságról 237
134. Fejezet: Ebál (Jára atyja) és Schabbi kérdése az emberi gyengeségnek és azok segítsége felől. Az Úr
világossággal és vigasztalással teli válasza 238
170. Fejezet: Az Úr tanítványaival a tengeren. Péter vakbuzgóságát az Úr megfeddi, "Távozz sátán!" Péter
bűnbánata 240
171. Fejezet: Az Úr megmagyarázza a sátán, a pokol, a törvény és a halál, stb. értelmét. Fontos tanítások és
életintelmek 241
172. Fejezet: Az Úr és a 12 apostol a sztoikus halászfalucskában. A kíváncsi házigazda és az Úr válasza
............................................................................................242
134. Fejezet: A házigazda csodálkozása hírtelen megtelt éléskamrái fölött. Péter véleménye a szigetlakókról.
Az Úr erre vonatkozó tanítása. A tanítványoknak először maguknak kell cselekedniük
............................................................................................244
174. Fejezet: Aciona és korsója. Az Úr vizet borrá változtat. E csoda hatása. János apostol Acionával hitről
beszél. Az alázatos és az önhitt értelemről 245
175. Fejezet: Aciona tapasztalatai és sztoicizmusa által korlátolt életnézetei
...........................................................................................247
176. Fejezet: János tanítása az élet értékéről. Rámutat a természetben Isten jelenlétére. Leleplezi Aciona
életét és törekvését 249
345
177. Fejezet: Aciona álmélkodása e csoda fölött, a kézjóslásról és szomnambuliz-musról (alvajárás) beszél.
János tovább beszél az igaz hitről, az érzékvilágosságról és a benső életről.
...........................................................................................250
178. Fejezet: János az igaz hitről. Példa a mustról. Fontos élettanítások és intelmek
...........................................................................................251
179. Fejezet: A sztoikus prófétikus álma és annak teljesedése. Az Úr és Hiram
..........................................................................................252
180. Fejezet: János és Aciona a lelkiekről, az anyagiakról, türelemről, zenéről és énekről
..........................................................................................253
181. Fejezet: János az apostol és evangélista, Aciona és Hiram sztoikus beszélgetésének folytatása. Az
utóbbi igazi sztoikus beszéde. Szellemi zene. A túlvilág. A tanítványok zavarban. Az Úr vigasztaló intelme
255
182. Fejezet: Jánosnak a sztoikusokkal való beszédének folytatása az emberi lélek reális egzisztenciájáról.
Egy jó ital (a csodaborról) 257
183. Fejezet: János elbeszéli Hiram élményeit, miket Isten Szelleme nyilatkoztatott ki neki. A perzsa
szomnambula. A hamis és a valódi álomcsinálók 258
184. Fejezet: A sztoikusok sarokba szorítva. Az emberi szellem előző- és utóegzisztenciájáról, magyarázza
János. Az anyag és az inkarnáció céljáról. Tanítás a feltámadásról
...........................................................................................262
185. Fejezet: A sztoikusok hinni kezdenek, hosszas kételkedésük az örök további lét felől
..........................................................................................263
186. Fejezet: János bebizonyítja - hogy egy szellem soha nem tanul ki. Tanítás a napról és a világegyetemről
264
187. Fejezet: János rámutat a földön a lények és helyzetek legnagyobb különféleségének szükségességére,
mivel a föld Isten gyermekeinek iskolája, amelyre a más bolygóbeli lelkek látogató vendégül vannak itt 266
188. Fejezet: További magyarázatok a földön levő idegenekről. Intelmek a Messiás kérdésben
..........................................................................................268
189. Fejezet: Az Úr és Iskáriot Júdás. Jánost szorongó érzés fogja el a sztoikusok éles értelme miatt. Az Úr
megnyugtatta őt és parancsot ad, hogy a halászkunyhókban tüzet csináljon csupán szó által
..........................................................................................269
190. Fejezet: János, mint elsőrendű tűzkészítő mester - az Úr nevében. János, Aciona és Hiram csodálkozó
és vendégszerető társalgások között 270
191. Fejezet: Az Úr bejelent egy újabb élményt farizeusi poroszlókkal. Az estebéd a csodálatos asztalokon
és a padokon, a világosságcsoda. Iskáriot Júdás kísértésben. Aciona felesége a társaságot isteneknek nyilvánítja
271
192. Fejezet: Aciona, felesége és gyermekei az istenek megjelenéséről. Az estebéd befejezése4. Hiram és
Aciona felfedezik a közeledő hajót a poroszlókkal. Az Úr megnyugtatja őket
...........................................................................................272
134. Fejezet: Harci jelenet a poroszlóbanda és az Úr között. Az Úr komolysága és szigorú ítélete e
gonoszakaratú ördögi emberek felett. Vadállatok által széttépeti őket. Az Úr parancsa, hogy erről hallgassanak. Az
Úr jósága és nagy komolysága. 273
194. Fejezet: Az Úr néhány magyarázatot ad az elítéltek gonoszságairól. A hajó a halászok zsákmányául
esik 275
195. Fejezet: Aciona és Hiram felismerik Iskáriot Júdást. Tamás hozzá intézett csípős beszéde. Az Úr a
támlásszékeken való éjszakai pihenés egészségi előnyeiről, s egyéb diétikus utasításai
...........................................................................................276
196. Fejezet: Az Úr a halászoknak elmond egyes részeket az emberek őstörténelméből. Istengyermekek és
világi gyermekek 277
197. Fejezet: Az Úr tanításokat ad a pre-adamitákról, és a föld őstörténelméről
...........................................................................................278
198. Fejezet: Az Úr a halászoknak tanítást ad a világok meghatározott különféleségéről az emberi szervek
példájában. A visszaélések átka. A föld egyedüli rendeltetése 280
199. Fejezet: Az Úr megmagyarázza e föld organikus teremtményeinek kivételes változatosságát. A föld és
más bolygók emberei közötti nagy különbség, az előbbiek tökéletes szabad akarata, az utóbbiak ösztönszerű
vezetése. Pneumatikus-pszichológiai tanítások 281
200. Fejezet: Az Úr megnyitja Hiram és Aciona szellemi látását, ami által ezek a Szaturnusz bolygót
pontosan áttekinthetik 282
201. Fejezet: Hiram benyomásai a látottakról. Felébredése után felismeri a Föld magas rendeltetését. Isten
és teremtményei iránt érdeklődik, amelyek mint Teremtőt megdicsőítik Őt. Az Úr kérdi véleményét a Messiás felől.
Hiram erre szolgáló filozófiai bevezetése 283
202. Fejezet: Hiram Messiása egy tiszta tan, amely a saját és Isten megismeréséhez vezet. "Te vagy egy igazi
Messiás!" Tanácsai az igazságtanok befogadására. 284
203. Fejezet: Az Úr helyreigazítja Hiram nézeteit, tanítás az előbbi idők embereinek vezetéséről. Az
özönvíz, Sodoma és Gomorra, az eredendő bűn, a lélek lanyhasága az igazi sátánban. A restség minden bűnnek
346
kezdete. Az igazi Messiás feladata. Példázat a gazdag lakomáról

...........................................................................................285
204. Fejezet: Hiram megerősíti azt a véleményt, hogy az Úr volna szeretet-tanaival a legjobb Messiás. Az
Úr közelebbről megmagyarázza a Messiás fogalmát, mint ember fiát, és mint a Legmagasságosabb fiát 287
205. Fejezet: Hiram bizonyságtétele, hogy ő az Úrban miképpen ismerte fel a Legmagasságosabb fiát és
egyben, mint igaz közvetítőt Isten és ember között. Az Úr megelégedése. Reggeli jelenet. 288
206. Fejezet: Aciona és Hiram övéiknél. Az Úr a két árulónak megadja az utasításokat. Előkészület a
reggelihez. Aciona és Hiram kíváncsi szomszédaiknál 289
207. Fejezet: A szomszéd halászok előzetes megmunkálása Aciona és Hiram által. Aciona kíváncsi felesége.
A szent társaság szunnyadó állapotban 291
208. Fejezet: A beszélgetés folytatása Aciona, Hiram és a szomszéd között. A filozófiailag iskolázott öreg
görög szomszéd okoskodása. Az Úr csodálatos mosakodása borral.
...........................................................................................292
209. Fejezet: Epifan, a kritikus szomszéd és Hiram megtárgyalják ezt a borcsodát. A jó hatású reggeli. Az
Úr Epifanhoz kérdést intéz a végtelenség, az örökkévalóság, tér, idő, erő, világosság és az élet felől. A filozófus
zavarban, világosságot kér az Úrtól. 293
210. Fejezet: Az Úr megmagyarázza ezeket a legfontosabb szellemi főkérdéseket. Példa a búzaszemről. Az
ember, aki csak változik, de el nem múlik 295
211. Fejezet: Epifan az Úrban felismer egy természettudóst és antropológust (embertan), filozófiai kételyei.
Felsorakoztatja Platónt, Szókratészt, Diogenest, Epikureust, a misztikusokat, Arisztotelészt és az esseusokat
296
212. Fejezet: Az Úr a világos hitről. A matematikusoknak is először hinniük kell, amíg a bizonyítékok
következnek, a szellemiekben a tevékenység követi a hitet annak bizonyságaképpen. Példa a Rómába való utazásról
298
213. Fejezet: Az Úr a könnyen hívőségről és a tévhitről, a tévhit gonosz gyümölcsei. Utasítások az Ő
szántóföldjének munkásai számára. Epifan az igaz tanítóról 300
214. Fejezet: Az Úr rövid összefoglalásban előadja szent tanításait, melyek az embert Isten- és
önmegismeréshez vezetik. Epifan kételye saját képességeiben, a lángelmék, stb. 301
215. Fejezet: Az Úr saját lényéről, mint Istenemberről, természetes külső lényről, isteni bensőjéről és igéinek
mindenhatóságáról beszél. "Az Ige és akarat a Mi vagyonuk! A tanítások jobbak, mint a jelek. Az Úr és övéi
csodatételeinek feltételei 302
216. Fejezet: A vidék átváltoztatásának nagy csodája, ami által egy puszta a leggyönyörűbb vidékké lesz. E
cselekedet hatása, hozzá felvilágosult magyarázatok. "Nélkülem semmit sem tehettek, Velem mindent!" Az
Istengyermekség szabadsága az Istennel való szoros egyesülésben 304
217. Fejezet: Az Úr a pihenésről, a kedély nyugalmáról és annak szükségességéről a szellemi növekedésnél,
ennek lényege a szellemi tevékenykedés. A jó és a jobb. Az Úr szava az igazság, a világosság és az élet! 306
218. Fejezet: Epifan példázata a jó építőmesterről és az esztelen építőről. Aki nem érez félelmet a testi
halállal szemben, abban van igaz hősiesség 307
219. Fejezet: Az Úr megmagyarázza saját Lényiségét, továbbá szenvedéseiről, testi haláláról és annak
céljáról beszél. Az általános sátán a bűn. Az Úr feltámadásáról. Az Úr bizonysága a templomokról, azok elvi
ellentéte az Úr tiszta tanításaival szemben. Az elháríthatatlan szenvedések pohara. A Szentlélek keresztségéről
308
220. Fejezet: Epifannak az Úr kijelentése fölötti nézete és annak eljárása fölötti indítványa. Bepillantás a
farizeusok lényébe 310
221. Fejezet: Az alvó tanítványok csodálkozása felébredésük után a csodálatosan megváltozott vidék fölött.
A délebéd, az Úr a böjtölésről 311
222. Fejezet: Alkalmatlan látogatók kilátásban ebéd közben. Az Úr megnyugtatása szóval és tettel, a vihar.
Epifan szilárd hite, mint jó példa. Aciona beismerése az emberi
gyengeségről.............................................................................................311
223. Fejezet: Aciona kérdése a test levetése után a lelki életről, valamint a különböző népek erről alkotott
véleményéről beszél 313
224. Fejezet: Miért volt az igazság az Ószövetségben példázatokba burkolva? Kétféle ember a földön:
felülről és alulról származó. A túlvilági lelki élet folytonosan haladó. A döntés és önítélet a test levetése után.
...........................................................................................314
225. Fejezet:A gonosz világi emberek, ezek állapota és vezetése a túlvilágon..........315
226. Fejezet: Az erő ellenerő nélkül a nullával egyenlő, erre szolgáló példák. Egy gyakorlati próba: Epifan
levegőgimnasztikája 316
227. Fejezet: Az Úr tanítása a sátánról és az ördögökről. Az isteni ellenpólus. Az ősteremtés alapvonalai. Az
abszolút szellemi. Gondolatok és eszmék. Szeretet, akarat és tetterő. A teremtő-folyamat minden öntudatos lényben.
318
228. Fejezet: Az Úr megmagyarázza az ellenpólus lényegét, pozitív: az élet, cselekvés és szabadság; negatív:
a halál, restség, törvény, pokol, sátán és az ördög. Az önálló megváltásról. A megismerés és szeretet határozza meg
a tevékenységet. A jó nevelés fontossága. A materializmus logikus, gonosz következményei. Egy példa az ilyen
eltévelyedett lelkek túlvilági kúrájáról 319
347
229. Fejezet: Az Úr a teremtésről, mint Isten ellenpólusáról. Istennel szemben minden jó, még a rossz is,
csak az emberek számára létezik életveszélyes gonoszság. A megváltás lényegének általános megvilágítása. A
megváltás útja a Szeretetparancsolat egyedüli teljesítésében van. Isten gyermeksége szabadságának lényegéről.
320
230. Fejezet: Epifan beismeri, hogy az Úr Igéje sokkal nagyobb bizonyság istenisége mellett, mint csodái.
Egy igen szomorú és komoly kérdés: Mi lesz azokkal az emberekkel, akik az isteni kinyilatkoztatás világossága
nélkül élnek? 321
231. Fejezet: Az Úr Jézus rámutat arra, hogy a népeknek a szükséges világosság megadatik, hogy a
szellemiek felé hajolhassanak. A túlvilág középpontja. A lélek tökéletes elveszése lehetetlen. Tanítás a
reinkarnációról, mint extraordináriumról, egy példa. Bepillantás a pokol állapotába. A fájdalmas bajban is van
valami jó. Isten előtt semmi sem lehetetlen. ....................................322
232. Fejezet: Mert Isten a legnagyobb szeretet, azért nem veszhet el a lélek. Az örökkévalóság elég hosszú
mindenki megmentésére. Hogyan múlik el a menny és a föld? Az isteni háztartásba való betekintés nem mindenki
számára való. Megfelelő világosság a világiak számára. A tanítványok munkája. Az Úr földi, emberi tanítása.
324
233. Fejezet: Behatóbb tanítás Krisztusnak a Tábor-hegyen való megdicsőülésének élményeiről (234-238).
Tanítás a paradicsomi és mennyei állapotokról. Az ember kapcsolata a szellemvilággal.
..........................................................................................325
234. Fejezet: A táborhegyi jelenet folytatása. Az Úr és a három tanítvány az üdvözültekkel való
érintkezésben. Mózes és Illés. Illés négyszeres reinkarnációja. Tanítás arról, hogy: "Íme, Én mindent újjáépítek!"
..........................................................................................326
235. Fejezet: A táborhegyi jelenet folytatása. "Itt engedjetek kunyhókat építeni!" A hatalmas hang. A
szellem az emberben. Lényeges különbség a külső és benső kinyilatkoztatás között. Tanítás az igaz újjászületés
lényegéről és áldásairól. 327
236. Fejezet: A táborhegyi jelenet folytatása. János, mint reinkarnált Illés. Az Úr szenvedéseinek céljáról.
Péter kérdése. Illés a túlvilágon 3 testben jár-e? Az Úr a test feltámadásáról és az utolsó napról
...........................................................................................328
237. Fejezet: A táborhegyi jelent vége. Az Úr behatóan megmagyarázza a test feltámadását. Tudni és hinni
mit sem használ a felebaráti szeretet igaz cselekedetei nélkül 329
238. Fejezet: Az Úr diétikus tanításokat ad. A mértékletesség áldása. A disznóhús helyes elkészítése, stb. Az
Úr övéivel tovább megy egy kicsiny, élénk tengeri és kereskedelmi helységbe
...........................................................................................331
239. Fejezet: Jelenet egy megszállt fiúval. A gonosz szellem (ördög) alakja és története. Tanítás az ilyen
megengedett eset okairól. A túlvilági előző életekről. Az ilyen megszálltság célja és eredménye. Holdkór a
megszálló gyötrő szellem befolyása által. A megszálltság gyógyításáról
...........................................................................................332
240. Fejezet: Az Úr a meggyógyított fiú atyjánál szállást vesz, szenvedéseiről és feltámadásáról beszél.
Látogatás Jezairában, ahol mint csodaorvost fogadják, nem mint Messiást. Ő nem gyógyítja meg betegeiket, hanem
magnetikus erőben hívő utasításokat ad. Betérés Péter halászkunyhójába Kapernaum mellett, missziós utasításokat
ad. 335
241. Fejezet: A missziós utazás befejezése Galileában. A tanítványok félelme Jeruzsálem meglátogatásától.
Az Úr megdorgálja őket ezért, és biztosítja míg az idő elkövetkezik. Az Úr részletesen beszél szenvedéseiről és
feltámadásáról, mint a halál és pokol feletti örök győzelméről
...........................................................................................336
242. Fejezet: Jelenet Péter és a vámszedők között, a stater a hal szájában. A lazac, mint a halak legjobb faja.
Hogy került a pénz a hal szájába? 337
243. Fejezet: Ki az első a mennyországban? Jézus egy gyermeket állít közéjük. A bosszúságokról.
Félreértések a kézleütések és szemkivájás, stb. körül 338
244. Fejezet: János tanítása ezekről a félreértésekről. Az Úr megmagyarázza ezeknek a példázatoknak
szellemi értelmét. Az emberek kétféle szeretete anyagi és szellemi. Az értelem fegyelmezése. Egy fontos
életevangélium. Miért ad az Úr némely tanítást burkoltan? 339
245. Fejezet: Tanítási utasítások. Az őrangyalokról. A gyermekek és felnőttek egyenlő értéke Isten előtt.
Péter kérdése az Úr lényiségéről: "Miképpen vagy Te egyszer ember fia, és egyszer Maga az Atya?" 341
246. Fejezet: Péter az Úr bekövetkezendő szenvedéseinek érthetetlenségéről. Az Úr erre vonatkozó
magyarázata. Példázat az elveszett bárányról. A megváltás művének mélyebb magyarázata.
...........................................................................................343
247. Fejezet: Péter elsimít egy veszekedést a halászok között egy haltolvaj miatt. Az Úr a keresztény jog
kérdéséről. "Ahol ketten vagy hárman együtt vannak az Én Nevemben" A hetvenszeres és hétszeres megbocsátásról
344
248. Fejezet: Példázat a király számvetéséről. Bocsássatok meg, s akkor nektek is megbocsáttatik. Isten
országa harmónia, egyetértés és szeretet! 346
249. Fejezet: Ítéletekre vonatkozó tanítások. Eljárás az ellenünk vétőkkel és gonosztevőkkel szemben. A
gonosztettek fő alapokairól. Egy példa történet. A nap sajátságos elsötétülése
...........................................................................................348
348
250. Fejezet: Egy sáskajárás. Az Úr tanítása erre és hasonló más jelenségekre vonatkozólag. Egy igaz
természettudós főfeltétele. Az organikus teremtés alapcélja. 349
251. Fejezet: Az Úr elutazása övéivel. Péter halászszolgáinak tanításokat ad Jézus felől. Megérkezés az
idegen helységbe a Jordán túlsó partján a Galileai tenger mellett. 351
252. Fejezet: Az Úr övéivel betér egy magát felajánló vendégfogadóshoz, s meggyógyítja, annak van fiát.
Az Úr jutalomigénye kegyelméért. Egy nagy általános csodagyógyítás és tanítás a meggyógyultaknak. 352
253. Fejezet: Az Úr és a görög pogány vendégfogadós. "Külsőd szerint maradj annak, ami vagy, bensőleg
azonban légy igaz zsidó." "Az igazság szabaddá tesz téged." "Mi az igazság?"
...........................................................................................354
254. Fejezet: A kíváncsiak keresik a "csodaférfiút". A farizeusok megkísértik az Urat. Az Úr magyarázata a
házassági válásról 355
255. Fejezet: A tanítványok közelebbi érdeklődése a házasságról és válásról. Az Úr válasza erre nézve és a
háromszori herélésről (a házasságra alkalmatlanokról). Kivételek a terméketleneknél 356
256. Fejezet: Az Úr és a vendégfogadós. A pogányok kiválasztottságáról. E pogány bizonysága az Úrról. Az
Úr megáldja a gyermekeket. Meddig marad az Úr az embernél? 357
257. Fejezet: Az Úr találkozása a gazdag ifjúval. "Senki sem jó Istenen kívül." "Ki az én felebarátom?"
Példázat az irgalmas szamaritánusról. "Ki az, aki üdvözülhet?" "Isten előtt semmi sem lehetetlen!"
............................................................................................359
258. Fejezet: Péter érdeklődik a tanítványok mennyei jutalmáról. Az Úr rámutat, hogy miben áll a mennyei
üdvösség. "Az elsőkből lesznek az utolsók és az utolsókból az elsők." Egy szép ígéret a tanítványoknak. 360
259. Fejezet: Az Úr övéivel felkeres egy névtelen falut a magas hegységben. Jézus és a helység elöljárója.
Nahima. A vendégfogadós és a helység története 361
260. Fejezet: A vacsora erdei bogyóborral. A csodabor és annak hatása. Az Úr tanítása korlátlan
akarathatalmáról. A házigazda: "Te valósággal Isten képmása vagy!" 362
261. Fejezet: A házigazda szerencsétlenül járt leányának története. Ennek csodálatos meggyógyítása az Úr
által. E cselekedet jó hatása. A nagy sejtelem. Az Úr tanítása Barnabásnak és Elizának
...........................................................................................364
134. Fejezet: Barnabás, a házigazda megkérdi a Megváltót, hogy honnan tudja az ő és leánya nevét?
Elmondja, hogy ifjúságában lévita és farizeus volt, s mint ilyen egyszer jelen volt egy igen bölcs fiú vizsgájánál, aki
Jézus volt Názáretből és a Megváltó ahhoz látszik asonlítani. Az Úr bevallja, hogy ő volt a "fiú". 365
263. Fejezet: Pisztrángból készült reggeli. A meggyógyult Eliza vizsgáztatása. Ennek szép bizonysága az
Úrról, hogy Jézus, mint ember szellem szerint miképpen lehet maga Jehova. Intés, hogy ezt a titkot idő előtt
köztudomásúvá ne tegyék. Eliza magyarázata az igaz szombat ünnepléséről, az Úr megdicséri őt.
...........................................................................................367
264. Fejezet: A szomszéd indokolatlan félelme a fennkölt idegenektől. Eliza bizonyságtétele. Az Úr
eltorlaszolja a veszedelmes hegyi ösvényt. 368
265. Fejezet: Az Úr nem akarja, hogy igazi követői anyagiakban szűkölködjenek. A havasi falucska
meglátogatásának háromszoros oka. Kik lesznek azok, akik sírjukban meghallják a Messiás szavát? - a pogányok.
Az Úr tanítása egy szép kilátó ponton. Miben áll Isten műveinek igaz követése? A szellemi látás 3 foka. Eliza, a
szellemi látnoknő. 369
266. Fejezet: Az Úr egy képet ad a természeti dolgok szellemi jelentőségéről. Szellemileg minél inkább
fejlettebb az ember, annál tökéletesebbek a művei. Az újjászületett előtt semmi sem lehetetlen. A házigazda a régi
egyiptomiakat műveik alapján elismeri fejlett népnek. Tanítás az angyalok titokzatos lényéről. Magas szellemek
testetöltése a földön. 371
267. Fejezet: A vipera által megmart szomszéd csodálatos meggyógyítása. Gazdag ebéd a csodaborral, vita
az erdei bor fölött. Egy másik szomszédot hiob híréért megnyugtatnak 372
268. Fejezet: Az Úr megmutatja a társaságnak a Nahima felé vezető új utat egy barlangon át. A község
lakóinak hálája. Az Úr beszéde ezekhez a legfelsőbb célhoz vezető igaz útról, amely néhány szóban tartalmazza
élettanításának kvintesszenciáját. "A tanítások szerinti cselekvés az élet sója."
...........................................................................................374
269. Fejezet: Az Úr a hegyi lakosokat egy sósziklához vezeti. Nagy hálakitörés sokszoros visszhanggal.
Barnabás házigazda szép asztali imája. A jó Megváltó válasza és ígérete
...........................................................................................375
270. Fejezet: Az Úr szerénységről, szelídségről, alázatosságról beszél és tanácsolja ebben is az arany
középutat. "Legyetek az engedelmesség által tökéletesek, mint amilyen tökéletes az Atya a mennyekben!"
............................................................................................377
271. Fejezet: A szomszéd kérdése a halál utáni állapotról, a lélek öntudatáról, a test feltámasztásáról, az ítélet
napjáról és az örök büntetésről. Az Úr a próféták beszédéről és azok háromszoros értelméről. Azok megértésének
főkulcsa szellemi értelmük tudománya. A halálfélelem oka. A túlvilági állapotokról. Isten szava hasonlít egy
tojáshoz. Az Úr jó bizonysága tanítványairól egy kivételével. Az ember igaz méltósága 378
272. Fejezet: Iskáriot Júdás és az Úr. A házigazdát felvilágosítják Júdás felől
...........................................................................................380
273. Fejezet: A házigazda az esszeusok és azok csodái iránt érdeklődik. Az Úr felvilágosítást ad róluk, de
inti őket tőlük. 381
349
274. Fejezet: Az Úr tanítása a csillagos mennyboltozatról, annak csodálatos (tiszta szellemi) szemlélete. A
házigazda reggeli üdvözlő beszéde. A szomszéd érdeklődését az Uránusz lakói iránt az Úr megválaszolja. A földi
ember legnagyobb hivatása, hogy Isten gyermekévé legyen. A megsemmisült nagy földről (aszteroidák). Az élénk
reggeli lakoma. 383
275. Fejezet: Nagy csodák a só-szomszédnál. Elszakadni fáj. Az Úr tanítványaival Jeruzsálembe megy. A
szép búcsú. 384
350

07 - Lorber Jakab - János Nagyevangéliuma 5 - 2023. Évi Kiadás

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

07 - Lorber Jakab - János Nagyevangéliuma 5 - 2023. Évi Kiadás

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

János evangélium 14/21 ígérete alapján prófétai módon kapta és írta:

Forrás: www.jezusatyank.hu javított kiadás, 2017

Belső sugalmazás útján hallotta:

Fordította: Laborfalvi Dr. Nagy Lajosné

Az Úr, Rafael és Márkus. A csodálatos lakoma…

mert én minden egyebet megtudok érteni, mint a te kétségbeejtően érthetetlen gyorsaságodat,

Rafael a vendégfogadós Márkusnak elmondja, hogy mi módon lehet csodát létrehozni.

1. Mondja Rafael mosolyogva: “Valami kis sejtelmed van a dologról, de az úgynevezett

Rafael meggyőzi Márkust az új épületek szilárd valódiságáról.

Az Úr Márkusnak igen fontos élettanításokat ad.

Cyrénius bizalom teli és hálás szavai az Úrhoz: ő dicséri szülőföldjét, Rómát.

1. Mondja Cyrénus: “Uram! Te jól ismered az én fontos és igen nehéz uralkodói

Cyrénius felvilágosítja Járát az igazi Rómaiak becsületességéről, a pontifex maximusról és az

2. A legalsóbb néposztály miatt e tiszta isteni igazságok előkészítése egykor sok

Jára szép válasza.

Az Úr Járának a női nem számára egy evangéliumot ad.

Oubratovisár a szív értelméről beszél.

Az Úr idevaló tanításai példákkal.

1. E felvilágosítás után a vezető szolgája kíséretében Hozzám lép és szóról - szóra

Az Úr megmutatja a tükör példázat szellemi értelmét.

A vezető aggodalma a hivatottak gyenge értelmi képessége fölött;

Cazarea - Filippi küldöttei Cyrénius előtt.

Roklus ki akar vándorolni.

legyünk. Az ilyen államberendezésről szívesen lemondunk. Ezeknek a szerecseneknek bizonyára

A küldöttek most Márkusnak akarnak hódolni.

Roklus, a fortélyos görög tulajdonképpeni ravasz szándékával mindjobban előhozakodik s

Roklus és társai a csodálatos dolgokat pontosan szemügyre veszik.

1. Erre mind a tizenketten örömmel a kertbe siettek és a legnagyobb csodálkozások

Roklus óvatosan beismeri mint atheista szabadhitűségét.

de mindig barátságosan nyilatkozik meg és a benne rejlő törvények alapján meghatározott

Roklus tovább fejtegeti atheisztikus okait; / nagyon időszerű. /

1. Mondja Roklus: “Igazad van, mindnyájan olyanok vagyunk, amilyennek az imént

Roklus folytatja atheisztikus okainak fejtegetését.

1. Roklus: „mivel most megcáfolhatatlan és kézzelfogható módon eléd tártam, hogy

Cyrenius zavarban van ezzel az éles eszű megfigyelővel szemben;

1. Cyrenius mindazok fölött, amit most Roklustól hallott, nagyon elgondolkozott s

Cyrenius barátságos válasza Roklusnak, ez rámutat szélsőséges álláspontjára; a papság

Roklus a lámapapot fenyegetésekkel kényszeríti, hogy nyilatkozzék az indiai papi

Roklus, illetve az indiai pap a láma főpap székhelyéről és udvartartásáról.

1. Roklus: “A főpap óriási országrészeket bír rendesen a hegyeken és magaslatokon,

Roklus reflexiói az indiai vallásrendszer felett.

Roklus további bírálata a theisztikus / pozitív / vallási rendszerről.

Roklus kinyilatkoztatja természetfilozófiáját,

1. Roklus: “A természet leghatalmasabb erői nem tudnak másképpen, csak nyersen

mint Kronos gyermekeit, csupán a mi időleges emlékezéseinkben áll fenn halványan, de a

Roklus a természet bírálásával Istenre hárítja következtetéseit s igyekszik ennek az eszmének

lehetetlenség volna tőle, mintha én magam a legbölcsebb uralkodónak képzelném, aki a

/ Folytatás /. Roklus. Papi vigasztalás a zsidóknál.

1. Roklus: “A siránkozó zsidóknak minden ilyen alkalomkor a misztikus Jóbot tartják

/ Folytatás /. Ruklus kritikája a zsidó papság fölött.

eredményesen győzni az ellenséges idegen erőket és általa az ő további életében a reá

1. Cyrenius nem győzött eléggé csodálkozni Roklus tapasztalatain, valamint az erkölcsi

Rafaelnek Roklushoz intézett nagy beszéde, hogy jó nézeteit megerősítse és az atheizmusát

/ Folytatás /. Rafael Indiáról beszél.

/ Folytatás /. Rafael a fantázia lényegéről.

/ Folytatás /. Rafael; példa a régi egyiptomiak bölcsességéről; a rabszolgaság keletkezése.

/ Folytatás. / Rafael a gazdagság átkáról.

A régi indusok jobb és okosabb államrendje összehasonlítva az egyiptomiakéval. Ennek

4. Az ilyen istenkövetnek a császárhoz való utazása és a császártól való hazautazása

Rafael felvilágosítja Roklust a valódi és a hamis csodák közti különbségről.

Rafael profetikus intelmeket ad a jelenkor technikai csodáiról, mint: vasutak, gőzerő,

Roklus felismeri az isteni gondviselést az emberek vezetésében.

1. Mondja Roklus: “Mindenesetre kénytelen volnék ellenvetés nélkül eltűrni, mert