Anatómia Túlélőkönyv - 1.c. Fejezet - A Törzs És A Nyak Anatómiája

DR.
BARTHA ÁRPÁD LÁSZLÓ
1c. fejezet
A törzs és a nyak anatómiája
Nascentes morimur finisque ob origine pendet1
1. Nascentes morimur finisque ob origine pendet: Halandónak születünk és a vég már kezdettől ott lebeg a
fejünk felett (latin).
ANATÓMIA TÚLÉLŐKÖNYV
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék ...................................................................................................................................................... 1
A törzs és a nyak csontjai ........................................................................................................................................ 3

A csigolyák (vertebrae) ....................................................................................................................................... 3
A keresztcsont (sacrum) és a farokcsont (os coccygeum) .................................................................................. 7
A bordák (costae)................................................................................................................................................ 8
A szegycsont (sternum) ...................................................................................................................................... 9
A törzs és a nyak ízületei és szalagjai .................................................................................................................... 10

A csigolyák összeköttetései .............................................................................................................................. 10
Articulatio atlantooccipitalis ............................................................................................................................. 12
Articulatio atlantoaxialis ................................................................................................................................... 12
A gerincoszlop (columna spinalis)..................................................................................................................... 14
A bordák és csigolyák, valamint a bordák és a sternum összeköttetései ......................................................... 14
A mellkas (thorax) ................................................................................................................................................. 16
A törzs és a nyak izmai .......................................................................................................................................... 16

A mellkas mély izmai (légzőizmok) ................................................................................................................... 16
A mellkas középső izomrétege ......................................................................................................................... 17
A mellkas felületes izomrétege......................................................................................................................... 19
A mély hátizmok ............................................................................................................................................... 19
A fascia thoracolumbalis .............................................................................................................................. 20
A felületes hátizmok ......................................................................................................................................... 20
A hasizmok és a hasfal szerkezete .................................................................................................................... 22
A rectushüvely és a linea alba ...................................................................................................................... 25
A lágyékcsatorna (canalis inguinalis) ............................................................................................................ 26
A hasfal belső felszíne .................................................................................................................................. 28
A rekeszizom ..................................................................................................................................................... 28
A nyak izmai és a fascia cervicalis ..................................................................................................................... 31
A mély tarkóizmok........................................................................................................................................ 31
A felületes tarkóizmok ................................................................................................................................. 32
A nyak oldalsó és elülső mély izmai ............................................................................................................. 32
A nyakizmok középső rétege: nyelvcsont alatti izmok ................................................................................. 33
Felületes nyakizmok ..................................................................................................................................... 34
A fascia cervicalis.......................................................................................................................................... 36
A törzs és a nyak erei ............................................................................................................................................ 37

A törzs és a nyak artériái................................................................................................................................... 37
A törzs és a nyak vénái...................................................................................................................................... 45
A törzs és a nyak nyirokerei .............................................................................................................................. 49
A törzs és a nyak idegei ......................................................................................................................................... 51
1
A plexus cervicalis ............................................................................................................................................. 51
A plexus brachialis ............................................................................................................................................ 53
A n. intercostales és n. subcostalis ................................................................................................................... 55
A plexus lumbalis .............................................................................................................................................. 56
A r. dorsalisok ................................................................................................................................................... 57
A törzs és a nyak speciális területei ...................................................................................................................... 58

A nyakháromszögek .......................................................................................................................................... 58
A trigonum lumbale és a trigonum auscultatione ............................................................................................ 58
A női emlő anatómiája...................................................................................................................................... 59
2
A törzs és a nyak csontjai
A fejezetben a csigolyák, bordák és a mellcsont leírásával, a mellkas

és a has kötőszövetes, izmos szerkezetével, valamint a nyak
izomképleteivel foglalkozunk.
A törzs csontjaihoz soroljuk a csigolyákat (vertebrae) és a

keresztcsontot (sacrum), valamint a farokcsontot (os coccygeum),
melyek együttesen a gerincoszlopot (columna spinalis / columna
vertebralis) alkotják. Ugyancsak a törzs csontjaihoz tartoznak a
bordák (costae), valamint a mellcsont (sternum). A törzs, valamint
a koponya csontja közösen képezik a skeleton axialét.
A csigolyák (vertebrae)
Általánosságban elmondható, hogy a csigolyák (vertebrae) köbös

csontok (ossa compacta), melyek számtalan, a tér mindhárom
irányába húzódó nyúlvánnyal rendelkeznek. Az emberi gerincoszlop
(columna spinalis vagy columna vertebralis) 33-35 csigolyából áll,
melyek közül az első 24 valódi csigolya (vertebrae verae). A
maradék 9-11 csigolya már számában sem állandó az egyes egyének
között, alakjuk pedig nagy mértékben eltér a valódi csigolyákétól.
Ezek a keresztcsont (sacrum) és farokcsont (os coccygeum)
alkotásában vesznek részt, így álcsigolyáknak (vertebrae spuriae)
nevezzük őket.
Az átlag csigolya elülső részén

helyezkedik el a változatos formájú
test (corpus vertebrae; alapvetően
attól függ a test alakja, hogy nyak-,
hát-, vagy ágyéki csigolyáról van e
szó), ebből nyúlik hátrafelé a
csigolya ív (arcus vertebrae), mely
az ellenoldalival hátul
összetalálkozva kialakítja a hátrafelé
nyúló tövisnyúlványt (processus
spinosus). Az arcus vertebrae
tovább osztható egy elülsőbb
(pediculus) és egy hátulsóbb
(lamina) részre. A test felső, illetve
alsó felszíne élőben üvegporccal
fedett.
Az arcus vertebrae által közrefogott nyílás a foramen vertebrale, melyek együttesen (a gerincoszlop teljes hosszában)
a gerinccsatornát (canalis spinalis vagy vertebralis) alakítják ki. Az arcus vertebraeről ered oldalra – és általában kissé
hátrafelé – mindkét oldalon a harántnyúlvány (processus transversus), míg nagyjából az ív ugyan ezen részén a felső
(fölfelé) és az alsó (lefelé) ízületi nyúlvány (processus articularis superior és inferior). Utóbbiak szintén üvegporccal
fedett ízfelszínek (facies articularis), és a csigolyák közötti feszes ízületeket alakítják ki.
3
Elhelyezkedésük és főbb tulajdonságaik alapján megkülönböztetünk 7 nyakcsigolyát (vertebrae cervicales), 12
hátcsigolyát (vertebrae thoracicae), 5 ágyéki- (vertebrae lumbales), 5 keresztcsonti- (vertebrae sacrales) és 4-6
farokcsonti csigolyát (vertebrae coccygeae).
Az egyes szakaszok csigolyáinak leírása folyamán csak az általános leírástól eltérő, illetve azon felüli képletekre térünk
ki. Ugyanakkor, az 1. és 2. nyakcsigolyák olyan nagy mértékben eltérnek az átlagos csigolyánál leírtaktól, hogy ezeket
külön tárgyaljuk.
Az első nyakcsigolya a fejgyám (atlas) nem rendelkezik az átlagos csigolyára jellemző testtel, sem tövisnyúlvánnyal. Az
atlas tömegének nagy része oldalt, az ún. massa lateralisokban helyezkedik el, melyekből előre és hátrafelé is 1-1 ív
(arcus anterior atlantis és arcus posterior atlantis) ered. Az arcus anterior atlantisról előrefelé a tuberculum anterius,
míg az arcus posterior atlantisról hátrafelé a tuberculum posterius nyúlik ki. Az elülső ív belső felszínén találjuk a 2.
csigolya fognyúlványával ízesülő fovea dentist. A nyakcsigolyákra jellemző módon az atlas harántyúlványában is egy
lyukat, a foramen transversariumot találjuk (ezeken keresztül fog haladni az a. vertebralis).
Az atlas nem rendelkezik íznyúlványokkal sem, helyettük a massa lateralis felső, illetve alsó felszínén látható 1-1
ízfelszín (facies articularis superior és inferior). A facies articularis superiorok mögött a hátulsó íven sekély barázda,
a sulcus arteriae vertebralis húzódik. A felső ízfelszínek közel cipőtalp alakúak, és az nyakszirtcsont íznyúlványával
alkot ízületet (ld. később).
4
A második nyakcsigolya (axis vagy epistropheus) már jobban hasonlít az átlagos nyakcsigolyákhoz. A test felső
felszínéről azonban egy kiemelkedés, a fognyúlvány (dens axis) emelkedik fel. A dens elülső és hátulsó felszínén is kis
ízfelszín található (facies articularis anterior és posterior), melyekből az elülső majd az atlason található fovea
dentisszel ízesül. Egyebekben az axis mindenben megegyezik a többi nyakcsigolyával (ld. lentebb).
Felülnézetben a nyakcsigolyák
leginkább a Jégkorszak c.
mesében szereplő, „Sid” nevű
lajhárra emlékeztetnek.
A 3-7. nyakcsigolyák teste a felső felszínen lateralisan, míg az alsó felszínen elől és hátul kissé megnyúlt, mintegy
horogszerű peremként kiemelkedik (processus uncinatus vagy uncus corporis), ez feltehetőleg a csigolya közötti
porckorongok jobb rögzítésére szolgál. Processus transversusaik annyiban különlegesek, hogy nem laposak, hanem
felülről kissé kimélyítettek (sulcus nervi spinalis), és ugyancsak rendelkeznek foramen transversariummal. A
harántnyúlvány legvége 1-1 dudorban végződik (tuberculum anterius és posterius), melyek izomtapadásként
szolgálnak.
A nyakcsigolyák processus spinosusa általában nem egységes, hanem fecskefarok szerű (villa alakú). A processus
articularisok felszínei (facies articularis) a nyakcsigolyák esetén a horizontális síkban helyezkednek el (jelentőségét
ld. később a gerinc ízületeinél, mozgásainál).
Hátulnézetben
a hátcsigolyák
leginkább egy
zsiráf fejére
emlékeztetnek.
5
A hátcsigolyák (vertebrae thoracicae) testének hátulsó részén (az ív eredése előtt) felül, valamint alul egy-egy porccal
fedett ízfelszínt találunk (fovae costalis superior és inferior) a bordák fején található ízfelszínnel való ízesülésre. Az
első és 12. hátcsigolya kivételével minden csigolyán megtaláljuk mindkettőt, míg az utolsón csak egy fova costalis
van.
Az arcus vertebrae a hátcsigolyák esetén is feltagolható egy elülsőbb pediculusra, valamint egy hátulsóbb lamina
arcus vertebraere. A pediculus arcus vertebrae mind alulról, mind felülről kissé elkeskenyített, ezáltal alatta és
felette is egy-egy bevágás jön létre (incisura vertebrae superior és inferior), melyeket ezáltal a corpus vertebrae, a
pediculus arcus vertebrae és a processus articularisok határolnak. Két egymás felett lévő hátcsigolya incisurái (egy
felső és egy alsó) közösen alkotják a gerincvelői idegek gerinccsatornából történő kilépésére szolgáló foramen
intervertebralet.
A hátcsigolyák processus articularisain (superior és inferior) található ízfelszínek (facies articularis) a frontalis síkban
állnak (a felsők mindig hátra, az alsók mindig előre tekintenek). A processus spinosusok keskeny nyúlványok, melyek
tetőcserép (vagy inkább zsindely) szerűen támaszkodnak egymásra. A processus transversusok elülső oldalán
ugyancsak találunk egy ízfelszínt (fovea costalis processus transversi), mely a bordák gumóján elhelyezkedő
ízfelszínnel fog ízületet képezni.
Az ágyéki csigolyák
hátulról nézve leginkább
egy jávorszarvas fejéhez
hasonlítanak.
Az ágyéki csigolyák leginkább nyúlványaikban különböznek a többi csigolya típustól. Nem rendelkeznek
harántnyúlvánnyal, helyette a pediculus és lamina arcus vertebrae találkozási pontjáról oldalrafelé a processus costalis
nő ki (technikailag olyan, mintha processus transversus lenne, csak itt máshogy hívjuk). A processus articularis
superiorok hátulsó végpontján egy újabb nyúlvány, a processus mamillaris helyezkedik el. A processus costalis hátulsó
felszínén még egy kiemelkedés, a processus accessorius is megtalálható.
A processus articularisok ízfelszínei (facies articularis) közel sagittalisan állnak (kivéve az ötödik ágyéki csigolya alsó
íznyúlványának ízfelszíne, mely frontalis síkban található).
6
A keresztcsont (sacrum) és a farokcsont (os coccygeum)
A keresztcsont öt sacralis csigolyából összeforrott szerkezet, mely a medencegyűrű „záróköveként” ékelődik be a két
ala ossis ilii közé. Felső része a basis ossis sacri, mely az elülső, medencei felszín (facies pelvina) irányába kiemelkedik,
mint promontorium. Ugyancsak az elülső felszínen látszódnak a hajdani csigolyák összeforrásának nyomai (lineae
transversae), és a közöttük lévő foramen intervertebralékból létrejövő foramina sacralia anteriora.
Oldalsó, processus transversusokból létrejövő része a pars lateralis, vagy ala ossis sacri. Ennek oldalra tekintő
felszínén egy ízfelszínt (facies auricularis), valamint egy érdesebb területet (tuberositas ossis sacri) találunk, melyek
az ala ossis iliivel közösen létrehozott ízület alkotásában vesznek részt.
A hátulsó felszín (facies dorsalis) tetejéből emelkedik ki az utolsó lumbalis csigolyával ízületet képző processus
articularis superior. Az eredeti sacralis csigolyák nyúlványai összeforrva három kiemelkedést alakítottak ki a hátulsó
felszínen. A crista sacralis mediana a processus spinosusok, a crista sacralis medialis a processus articularisok, míg a
crista sacralis lateralis a processus transversusok származéka. A foramen intervertebralék hátra tekintő kijárata a
foramina sacralia posteriora.
7
A csigolyaívek közrefogta foramen vertebralékból a sacrum
belsejében kialakul a canalis ossis sacri, mely a hátulsó
felszínen egy kissé fölfelé ívelt bevágással (hiatus sacrale) ér
véget a sacrum alsó végénél. Utóbbit oldalról a cornua
sacralia határolja. A sacrum alsó csúcsa az apex ossis sacri.
A keresztcsont (os coccygeum) 4-6 csökevényes csigolyából

alakul ki. A legfelső tetejéből apró ízületi kiemelkedés (cornu
coccygeum) emelkedik ki a sacrum cornua sacraliajával való
ízesülésre. Az os coccygeum distalisabb részei összeforrott,
csökevényes csont kockák.
A bordák (costae)
A bordák (costae) lapos csontok, melyek hátulsó végükkel a

csigolyák testéhez, illetve harántnyúlványához kapcsolódnak,
míg elől egy porc (bordaporc, cartilago costalis) segítségével
a szegycsonttal (ld. később) állnak összeköttetésben.
A felső hét borda a cartilago costalison keresztül 1-1

arányban (tehát közvetlenül) áll kapcsolatban a szegycsonttal,
így ezeket valódi bordáknak (costae verae) nevezzük. A 8-12.
bordákra ez nem igaz, épp ezért az álborda (costae spuriae) nevet viselik. Ezek közül a 8-10. bordák egy közös porcon
keresztül (a 7. borda porcához rögzülve) érik el a szegycsontot, míg a 11. és 12. bordák egyáltalán nem állnak
kapcsolatban azzal. Utóbbiak a hasfal izmai között végződnek, ezért lengőbordáknak (costae fluctuantes) nevezzük
őket.
Minden borda hátulsó végén találjuk a bordafejet (caput costae), melyen a legtöbb borda esetén kettős ízfelszínt
(egy felsőt és egy alsót) találunk (facies articularis capitis costae). Ez alól kivételt képez az 1., a 11. és a 12. borda,
melyek fején csak egyetlen ízfelszín található. A fejtől előre a nyak (collum costae), majd egy kis gumó (tuberculum
costae) látható. Utóbbin szintén találunk ízfelszínt (facies articularis tuberculi costae). A felső bordák esetén az
angulus costae a tuberculummal nagyjából egy helyen található, majd ahogy haladunk lejjebb, az angulus costae
egyre lateralra és előrébb tolódik a tuberculumtól.
Minden borda belső felszínén az alsó élhez közel egy

barázda fut végig (sulcus costae), mely a bordaközi
képletek (v. intercostalis, a. intercostalis, n.
intercostalis) belefekvésére szolgál.
Az első borda (costa prima) rövid, lapos csontlemez,

mely ugyancsak rövid bordaporcon keresztül
kapcsolódik a sternumhoz. Felső felszínén két
bemélyedést, és az őket elválasztó tarajt találunk. Az
a. subclavia áthaladását jelző sulcus arteriae
subclaviae található hátul és medialisan, előtte a m.
scalenus anterior tapadására szolgáló tuberculum
musculi scaleni anterioris, majd ettől még előrébb
és lateralisabban a v. subclaviát befogadó sulcus
venae subclaviae helyezkedik el.
A bordák, a szegycsont és a csigolyák kapcsolataira

visszatérünk a törzs ízületeit tárgyaló résznél.
8
A szegycsont (sternum)
A szegycsont vagy mellcsont (sternum) a mellkas csontos

vázát fogja össze elől. Három része, a markolat (manubrium
sterni), a teste (corpus sterni), valamint a kardnyúlvány
(processus xyphoideus) symphysis-szerű képződményekkel
kapcsolódik egymáshoz.
A manubrium és a corpus nem pontosan egy síkban

helyezkedik el: a manubrium kissé hátrafelé dől, ezáltal egy
szöglet, az angulus sterni Ludovici keletkezik a két rész között.
A manubrium tetején kis bevágás, az incisura jugularis

található, mely élőben is kitapintható. Ettől oldalra a
claviculával való ízesülésre szolgáló incisura clavicularis
látható. Ugyancsak a manubrium oldalsó felszíne ízesül az
incisura costalis primán keresztül az első bordapoccal
(cartilago costalis).
Az angulus sterni Ludovici élőben fontos tájékozódási pont:

lévén kissé előemelkedik, a mellkas bőrén keresztül
kitapintható. A második borda feje az angulus oldalán
elhelyezkedő incisura costalis secundával ízesül, ezáltal az
angulus viszonyítási pont a bordák számolásához (a
későbbiekben a mellkasi szerveket az egyes bordákhoz /
bordaközökhöz fogjuk viszonyítani, ezért fontos az egyes
bordák helyzete).
9
A törzs és a nyak ízületei és szalagjai
A törzs csontjainközött megtaláljuk a szalagos (syndesmoticus), porcos (synchondroticus), valamint valódi ízületes
összeköttetéseket.
A csigolyák összeköttetései
A gerincoszlopot alkotó csigolyák fő összeköttetése az íznyúlványok (processus articularis) között kialakult feszes
ízület (neve: articulatio zygapophysealis). A lapos ízfelszínek és a feszes tok miatt a két ízesülő csigolya egymáshoz
képesti elmozdulása limitált, ugyanakkor a gerincoszlop egészében igen mozgékony szerkezet.
Az ízfelszínek állása meghatározza az adott

gerincszakasz mozgási irányát, mozgási
tartományát. A nyakcsigolyák íznyúlványai a
horizontalis síkban találhatóak. Ennek
következtében egymáshoz képest a
nyakcsigolyák képesek antero-posterior,
valamint latero-lateralis irányban elmozdulni,
illetve rotálni.
A hátcsigolyák frontalis íznyúlványai

következtében főleg oldalirányban képesek
elmozdulni, valamint minimalisan rotálhatnak
egymáshoz képest. Antero-posterior irányban
mozgás nem igen lehetséges a háti szakaszon.
Az ágyéki csigolyák íznyúlványai sagittalis állásuk

miatt az ágyéki szakasz flexióját és extensióját
teszik lehetővé (antero-posterior elmozdulás),
ugyanakkor oldalirányban a mozgás
akadályozott. Az utolsó ágyéki csigolya és a
sacrum közötti ízfelszínek frontalis állásuk miatt
az oldalra hajlást engedik, míg a flexiot és
extensiot nem.
Az atlas és a nyakszirtcsont, valamint az atlas és

az axis közötti ízület eltér a fentebb említettektől, ezek tárgyalására valamivel lejjebb kerítünk sort.
A csigolyatestek felső és alsó felszíne üvegporccal borított, a testek között rostosporc korongok (discus
intervertebralis) helyezkednek el (tehát a két csigolya tulajdonképpen synchondrosissal is kapcsolódik az ízületek
mellett). Az első csigolya és a koponya, valamint az első és a második csigolya között még nem találunk porckorongot:
az első discus intervertebralis az axis és a 3. nyakcsigolya teste között helyezkedik el (bár igen gyakran a dens axis
belsejében kimutatható egy porckorong maradványa). A discusok fentről lefelé vastagodnak: a lumbalis szakaszon a
legvastagabbak.
A discus intervertebralisok egymásra rakódó külső, kötőszövetes lemezekből (anulus fibrosus), valamint egy belső,
zselésebb állományból (nucleus pulposus) állnak. A gerinc görbületei miatt természetesen is enyhén ék alakúak,
azonban a nem megfelelő irányú terhelés következtében (pl. rossz tartás) a belső nucleus pulposus az anulus
fibrosust kidomborítva vagy a gerinccsatorna irányába, vagy oldalra, a foramen intervertebralék felé boltosulhat,
nyomás alá helyezve ezzel a gerincvelőt, vagy a kilépő gerincvelői idegeket (n. spinalis). Ezen állapotot nevezzük
porckorong sérvnek (discushernia). Leggyakoribb a nyaki, vagy az ágyéki területeken (de bárhol előfordulhat).
10
A gerincoszlop teljes hosszában számtalan szalag stabilizálja, illetve egyben gátolja is a csigolyák egymáshoz
viszonyított mozgásait.
A ligamentum longitudinale anterius a csigolyatestek elülső felszínén halad a farokcsonttól egészen az axis testéig
(a sacrum elülső felszínén nem látjuk, gyakorlatilag a csont csonthártyájába olvad). A csigolyatestek hátulsó felszínén
(tehát a foramen vertebralékból álló canalis spinalis elülső oldalán) halad felfelé a ligamentum longitudinale
posterius. Az elülső szalaggal ellentétben a ligamentum longitudinale posterius ingkább a discus
intervertebralisokhoz rögzített. Az axistól felelé kiszélesedik, és mint membrana tectoria felsugárzik a
nyakszirtcsonton elhelyezkedő foramen magnum peremére. Ahogy a későbbiekben látjuk majd, a gerinccsatorna felé
lezárja az atlas és az axis közötti ízületet.
A csigolyaívek között helyezkedik el az elasztikus rostokból álló, ezért sárgás színű ligamentum flavum. A rugalmas
rostok lehetővé teszik, hogy a gerinc hajlítása során a test helyzeti energiáját (pl. előre hajolunk, tehát a fej lejjebb
kerül) a ligamentum flavum rostjaiban mint rugalmas energia tároljuk. A gerinc extensiójakor a szalag képes
visszaadni ezen energia egy részét (nyilván van energiaveszteség), ezáltal segítve az extensiót és csökkentve az izmok
által kifejtendő energia mennyiségét.
11
Szalagok kötik össze a processus transversusokat (ligamentum
intertransversarium), valamint a processus spinosusokat is
(ligamentum interspinosum). Ugyancsak a processus
spinosusokhoz kapcsolódik (azoktól dorsalra, azok „felett” halad)
a ligamentum supraspinale. A szalag a 7. nyakcsigolyától fölfelé
sagittalis állású lemezzé, a tarkószalaggá szélesedik (ligamentum
nuchae) mely a nyakszirtcsont külső felszínén tapad.
Articulatio atlantooccipitalis
Az atlas facies articularis superiora és a nyakszirtcsont (os

occipitale) processus condylarisa között kialakult ízület mozgását
/ tengelyét tekintve tojásízület (articulatio ovoidea / ellipsoidea).
Az ízület két tengelye mentén két mozgás jöhet létre: a haránt
irányú tengelyen elfordulva a bólintás, míg az antero-posterior
tengelyen elmozdulva a fej „csóválása” jön létre (ejnye-ejnye
jellegű mozdulat, tehát nem fejrázás!)
Articulatio atlantoaxialis
Az axis három helyen ízesül az atlasszal. A processus articularis superiorok az atlas facies articularis inferioraival
alkotják a feszes jellegű articulatio atlantoaxialis lateralist, míg a dens axis elülső felszínén lévő facies articularis
anterior az atlas elülső ívén elhelyezkedő fovea dentisszel ízesül. Összességében az articulatio atlantoaxialis
trochoid jellegű ízület, ugyanakkor a fentebb leírtak fényében még korántsem teljes (a vápa hiányos).
A dens axis mögött az atlas két massa lateralisát egy szalag, a ligamentum transversum atlantis köti össze. A szalag
dens felé eső felszíne porcos, ízületet létesít a dens axis facies articularis posteriorával. A ligamentum transversum
atlantisról fölfelé és lefelé is 1-1 kisebb szalag (fasciculus longitudinalis) indul el (a felső a nyakszirtcsonton, az alsó
az axison tapad). A ligamentum transversum atlantis és a fasciculi longitudinalis együtt képezik a ligamentum
cruciformét.
12
A dens axis csúcsáról a nyakszirtcsonton található öreglyuk

(foramen magnum) pereméhez sugárzik a páros ligamentum
alare, valamint elől a középvonalban a páratlan ligamentum
apicis dentis. A szalagok gátló funkciót fejtenek ki az ízület
mozgásaira.
Lévén az articulatio atlantoaxialis forgó ízület (trochoid), a fejrázást hozza létre. A fej jobbra forgatásakor a bal
ligamentum alare, míg balra forgatáskor a jobboldali feszül meg, és gátolja az ízület mozgásait.
Az atlas íveinek tetejéről további szalagok (elől a membrana atlantooccipitalis anterior, hátul a membrana
atlantooccipitalis posterior) húzódnak a nyakszirtcsonton lévő foramen magnum külső keretéhez, hermetikusan
lezárva kifelé a canalis spinalist.
13
A gerincoszlop (columna spinalis)
A felegyenesedett, két alátámasztási ponttal rendelkező (két lábon

járás) testhelyzethez alkalmazkodva az emberi (felnőtt!)
gerincoszlop kettős „S” alakban görbült a sagittalis síkban.
Újszülöttben a gerincoszlop egységes ívet alkot, az egyes görbületek
hason fekve a fej felemelésével, a felülés és mászás, majd a járás
megkezdésével alakulnak ki, fokozatosan.
A gerincoszlop a nyaki szakaszon előre (lordosis), míg a háti

szakaszon hátrafelé (kyphosis) görbül. A lumbalis szakasz ismét
előre (lordosis), míg a sacrum hátrafelé (kyphosis) tér ki. Mindezek
következtében a test súlyvonala hol a csigolyák testén keresztül, hol
azok előtt halad.
A frontalis síkban kialakuló görbület (scoliosis) általában a rossz

tartás eredménye. Ugyanakkor, a háti szakaszon a legtöbb
emberben megfigyelhető egy enyhe, jobb oldali kitérés, melyet
egyesek fiziologiás scoliososként emlegetnek (nem tudjuk, hogy
valóban természetes jelenség e, vagy kóros eltérés). Eredete nem
egyértelmű, feltételezhetjük, hogy a domináns végtag nagyobb
izom ereje kis mértékben elhúzza a gerincet.
Előre hajlásnál (flexio ventralis) a gerincoszlop egységes ívvé

változik, melynek nyaki, illetve ágyéki szakasza hajlik a legtöbbet.
Ezzel szemben hátra hajlásnál (flexio dorsalis, extensio) a
gerincoszlop íveltsége három helyen „megtörik”: a nyak és a
lumbalis szakasz flexio dorsalisa nagyfokú, ezzel szemben a
hátcsigolyák kevéssé képesek erre (főleg ízfelszíneik helyzete,
valamint processus spinosusaik miatt). Ennek következtében a
cervicothoracalis, thoracolumbalis, valamint lumbosacralis
átmenetnél a gerinc mintegy „megtörik”. Ez azért is fontos, mert a
gerinc traumás sérülései is általában ezekre a pontokra esnek (lévén
az egész gerincoszlop ezen területeken a legkevésbé rugalmas).
A bordák és csigolyák, valamint a bordák és a sternum összeköttetései
A bordák és csigolyák által alkotott articulatio costovertebralis valójában

két ízületből álló szerkezet. A bordák fején elhelyezkedő facies articularis
capitis costae a hátcsigolyák testének oldalán található fovea costalis
superiorral (saját csigolya) és inferiorral (eggyel fentebbi csigolya) létesít
kapcsolatot (kivéve az 1., 11. és 12. borda, melyek csak a sajt csigolyájuk
fovea costalisához kapcsolódnak). A feji ízület mellett a bordagumón
(tuberculum costae) elhelyezkedő ízfelszín (facies articularis tuberculi
costae) ízesül a saját csigolyája (3. borda, 3. hátcsigolya) processus
transversusán lévő ízfelszínnel (facies articularis processus transversi).
Lévén a két ízület (articulatio capitis costae és articulatio

costotransversarium) ugyan azon csontok között alakul ki, ezért csakis
egy közös tengely mentén valósíthatnak meg mozgást: technikailag egy
ízületet képeznek funkcionálisan (ez az articulatio costovertebralis),
mely forgó mozgásra képes (tehát trochoid ízület).
14
Az ízületi tengely keresztülhalad mindkét részízületen, úgy, hogy az eggyel fentebbi csigolya testének közepére mutat
(úgy is mondhatnánk, a kétoldali ízületek tengelyei az eggyel fentebbi csigolya testében metszik egymást).
Az ízületi tengelyek lefutásának következtében a costovertebralis ízület forgatásakor a mellkas (thorax) mindhárom
irányú átmérője növekszik, vagy csökken.
A bordák és a sternum szintén ízületeken keresztül (articulatio sternocostalis) kapcsolódnak egymáshoz (az ízület
különlegessége, hogy nem csont és csont, hanem a bordaporc és sternum között alakul ki). Az ízület feszes jellegű,
minimális önálló mozgással bír. A mellkas mozgásai során (légzőmozgások) látni fogjuk, mennyire nagy jelentőségű,
hogy a bordák elülső része porcos: belégzésben a sternum vízszintesebb helyzetbe kerül. Ehhez a bordák elülső
részének kissé el kell laposodnia.
15
A mellkas (thorax)
A csontos mellkas (thorax) a bordák, a szegycsont,

valamint a gerincoszlop által határolt térség. Felső
bemenete (apertura thoracis superior) az 1. hátcsigolya,
az 1. borda, valamint a manubrium sterni között
elhelyezkedő, kissé előrefelé lejtő sík. Alsó nyílását
(apertura thoracis inferior) oldalt az alsó bordák, elől a
processus xyphoideus, hátul pedig a 12. csigolya
határolja.
Fontos hangsúlyozni, hogy a zsigeri mellkas határai nem

egyeznek meg a csontos mellkaséval. Mint a
későbbiekben látni fogjuk, a rekeszizom (diaphragma
respiratorium) az 5-6. bordaköznek megfelelően halad: a
zsigeri mellkas alsó határa tehát itt található, a
diaphragma alatt a hasüreg felső része beterjed a
bordakosár alá. A mellkasi szervek közül a tüdőcsúcsok
túllógnak az apertura thoracis superior síkján, és a mély
nyakizmok alkotta sátor alatt helyezkednek el.
A törzs és a nyak izmai
A mellkas mély izmai (légzőizmok)
Az ún. légzőizmok csoportját értelmezhetjük tágabban, illetve szűkebben. Tágabb értelemben légzőizomnak
tekintünk minden olyan izmot, mely képes a mellkas térfogatváltozásán keresztül beavatkozni a be-, illetve
kilégzésbe. A tágabb értelemben vett izmok nagy részét mint légzési segédizmok szokás összefoglalni: ezek nagyrészt
a thoracohumeralis izmok, a mély hátizmok, valamint nyakizmok egy része, melyek képesek a mellkas
térfogatváltoztatására is, valamint a hasizmok, melyek az akaratlagos kilégzés fontos elemei.
Szűkebb értelemben légzőizomnak tekintjük a bordaközi izmokat (musculi intercostales), illetve a rekeszizmot
(diaphragma respiratorium).
Általános elvként fogjuk látni a törzs ventralis oldalán, hogy az izmok 3 rétegben helyezkednek el (mind a mellkason,
mind a hason). Ezek közül a legkülső izomzat rostjai mindig lateralról fentről, medialra lefelé tartanak (ha elölről
nézzük a két oldali izmot, akkor „V” alakot alkotnak), a középső izomréteg rostiránya erre merőleges, lateralról
lentről, medialra felfelé tart („A” alakot formáz a kétoldali izomzat), míg a legbelső izomréteg rostjai haránt
irányban helyezkednek el.
A mellkas belső felszínén, közel csillag alakban helyezkedik el a legbelső izomréteg, a m. transversus thoracis. Az
izom a processus xyphoideuson ered, és a 2-5. bordákra sugárzik. A bordák egymáshoz való közelítésével és lefelé
húzásával a kilégzést támogatja.
Ugyancsak a kilégzésben fontos a m. intercostalis internus. Az izom valójában két lemezből áll (a belsőbb réteget
szokás m. intercostalis intimusnak nevezni), melyek között közvetlenül a borda alatt a sulcus costaeban haladnak az
intercostalis képletek (v. intercostalis, a. intercostalis, n. intercostalis). Az izomrostok elölnézetben „A” alakot
formáznak. A m. intercostalis internus nem tölti ki teljesen a bordaközöket: hátul, a gerinc két oldalán egy membrán
(membrana intercostalis interna) helyettesíti az izmot.
16
A m. intercostalis externus szintén a bordaközökben található, legkívül. Rostjai elölről rátekintve „V” alakot
formáznak. A bordaközöket ez az izom sem tölti ki végig: elől, a sternum mellett kötőszövetes membrán (membrana
intercostalis externa) helyettesíti az izomrostokat. A m. intercostalis externus a bordák felemelésével a
bordaközöket tágítja, ezáltal növelve a mellkas térfogatát: a belégzésben fontos izom.
A m. transversis thoracistól befelé találjuk a mellkas belső fasciáját, a fascia thoracica internát. Ettől beljebb már a
mellkasi zsigerekhez tartozó nagy, ún. savós hártyák láthatók (a tüdők esetén pl. a pleura fali lemeze).
A mellkas mély izmait az intercostalis idegek (n. intercostalis) látják el.
A mellkas középső izomrétege
A bordakosár külső felszínén elhelyezkedő izmok részben a felső végtag mozgatását, részben a légzőmozgásokat
támogatják.
A m. serratus anterior a lapocka medialis élén (margo medialis scapulae) ered a facies costalisnak megfelelően, és
az 1-9. bordákon tapad, csipkézetten (az egyik hasizom, a m. obliquus abdominis externus eredésével fésű szerűen
illenek össze). Az izom a lapocka forgatásával lehetővé teszi a kar 90° fölé emelését, míg letámasztott kar mellett
segíti a bordák megemelését és a belégzést. Beidegzi a n. thoracicus longus.
17
A m. pectoralis minor a 3-5. bordák elülső
végén (a borda-bordaporc átmenetnél)
ered, és a processus coracoideus
scapulaen tapad. A lapocka lefelé és előre
húzásával a felső végtag mozgatásában
játszik szerepet, míg letámasztott végtag
esetén képes fölfelé húzni a 3-5. bordákat,
ezáltal támogatva a belégzést.
Beidegzését a n. pectoralis lateralis et
medialis biztosítja.
A m. pectoralis minor esetén fontos

megemlíteni az izom fasciáját, a fascia
clavipectoralist. Mindamellett, hogy
behüvelyezi az izmot, a fascia felül kitapad
a clavicula alsó felszínén, valamint
rásugárzik a humerusra is. Alsó része a
hónalj régióján áthajolva rögzül a hónalj
fasciához (fascia axillaris).
Bármely képlet, mely a felső végtagról a

törzse lép, át kell hogy haladjon a fascia
clavipectoralison (pl. v. cephalica).
18
A mellkas felületes izomrétege
A mellkas legfelületesebb izma a nagy mellizom (m. pectoralis major). Három fő eredéssel rendelkezik: eggyel a
clavicula medialis részén (pars clavicularis), a sternumon, valamint a 2-6. bordaporcokon (pars sternocostalis), és az
egyenes hasizom (m. rectus abdominis) izomhüvelyén (vagina recti). Utóbbi része a pars abdominalis. Crista
tuberculi majoris humerin lévő tapadása következtében főleg a vállízületre hat; ugyanakkor letámasztott végtag
mellett szintén légzési segédizomként működik. Beidegzését a n. pectoralis lateralis et medialis biztosítja.
A m. pectoralis major fasciája (fascia pectoralis) képezi az emlő (mamma) aljzatát, valamint nőben ehhez tapad ki az
emlő fontos rögzítő rendszere, a ligamentum suspensorium mammae Cooperi (ld. később).
A mély hátizmok
A gerinc dorsalis oldalán elhelyezkedő

izomrendszert mély és felületes rétegre
oszthatjuk. A mély hátizmokra összefoglalóan
mint axialis izomrendszer is szokás hivatkozni.
A mély hátizmok rendszere bonyolult,

részletes ismertetésük nem kifejezetten
hasznos orvosgyakorlati szempontból. A
rendszer általános felépítésének,
elrendeződésének ismerete teljes mértékkel
elégséges funkcióinak megértéséhez.
Közöttük megkülönböztetünk egy mélyebb és
egy kevésbé mély réteget.
A legmélyebben elhelyezkedő izmok közé

tartoznak a m. rotatores, a m. multifidus,
valamint a m. semispinalis (összefoglalóan:
transversospinalis izmok). Általánosságban
elmondható, hogy a csigolyák proccesus
transversusain (vagy az azoknak megfelelő
processus costariuson a lumbalis csigolyák
esetén) erednek, és egy fentebb lévő csigolya
processus spinosusán tapadnak.
A m. rotatores az eggyel fentebbi csigolyára húzódnak,

míg a m. multifidus rostjai 2-4 csigolyát lépnek feljebb.
Előbbi inkább thoracalisan, utóbbi inkább lumbalisan
erős. A csoporton belül legfelületesebb m. semispinalis
bizonyos rostjai elérik a koponyacsontot is (m.
semispinalis capitis) – részletes tárgyalását ld. a tarkó
régiónál. A legmélyebb réteghez tartozik még a m.
interspinales, m. intertransversarii és a m. levatores
costarum.
A mély réteg eggyel felületesebb izomcsoportja a m. iliocostalisból és m. longissimusból, valamint a m. spinalisból

áll. Előbbi két izom rendelkezik lumbalis, thoracalis és cervicalis szakasszal, a m. spinalis csak thoracalisan található
meg. A m. iliocostalis és a m. longissimus közös neve m. erector spinae. Eredése a sacrumon, illetve a crista iliacán
található, tapadása a bordákon, illetve a processus transversusokon (a m. longissimus legfelsőbb része egész a
processus mastoideusig követhető). A m. spinalis processus spinosusokon ered, és pár csigolyával feljebb azokon is
tapad.
19
A mély hátizmokról összességében elmondható, hogy egyenes irányú rostjaik a gerincet extendálják, míg a ferde
lefutásúak rotálják. A mély hátizmok beidegzését a dorsalis gerincvelői idegek végzik (r. dorsalis n. spinalis).
A fascia thoracolumbalis
A mély hátizmok rendszerét a

felszínesebb képletek irányába a több
lemezből álló fascia thoracolumbalis
zárja le. Hazánkban két rétegre szokás
osztani: a mély réteg (lamina
profunda) az ágyékcsigolyák
processus costariusain ered, és a m.
erector spinae előtt halad (tőle
mélyebben), az izom lateralis széléig.
A felületes lemez (lamina

superficialis) a sacrumon, valamint az
ágyékcsigolyák processus spinosusain
ered, és a m. erector spinae mögött
(tőle felületesen) halad, az izom
lateralis széléig.
A mély és a felületes lemez a m. erector spinae szélénél egységes lemezzé olvad össze, és a felületesebb izmok
eredéséül szolgál. A háton fölfelé haladva a fascia thoracolumbaris elvékonyodik.
Angolszász rendszerben a lamina superficialist lamina posteriornak, a lamina profundat lamina medianak szokás nevezni. Az általuk
elkülönített harmadik lemez a lamina anterior, mely a m. quadratus lomborumtól halad anterior irányban (tehát kvázi a hasüreg belső
felszínén), majd a m. quadratus lumborum lateralis szélénél csatlakozik a másik két lemez által kialakított közös részhez (ld. a lentebbi ábrát).
20
A felületes hátizmok
A felületes hátizmok rendszeréhez

soroljuk a fascia
thoracolumbalistól dorsalisan
elhelyezkedő izmokat. Nem
egységes réteget alkotnak:
elkülöníthetünk egy mélyebb és
egy felületesebb réteget.
A mélyebb rétegben helyezkedik el

a m. serratus posterior inferior és
a m. serratus posterior superior.
Tetemben az izmok általában
nehezen megmutathatók, mivel
különösen véknyak, gyakran szinte
átlátszó hártyaként feszülnek a
fascia thoracolumbalis külső
felszínére. Eredésüket a csigolyák
processus spinosusairól veszik,
majd a bordákon tapadnak.
Ugyancsak a mélyebb rétegben

helyezkedik el a m. levator
scapulae, a m. rhomboideus
minor és m. rhomboideus major.
Előbbi az első 4 nyakcsigolya

processus transversusán ered, és
a lapocka angulus superiorán
tapad. Működése közben emeli a
lapockát.
A m. rhomboideus minor és major

a 6. nyakcsigolya és 4. hátcsigolya
közötti szakasz processus
spinosusairól erednek, és a
scapula margo medialisán
tapadnak. Feladatuk a lapocka
medialra és kissé fölfelé húzása.
Mindhárom izmot a n. dorsalis scapulae idegzi be.
A hát legfelületesebb izomrétegéhez tartozik a m. latissimus dorsi. Az izom igen kiterjedt eredéssel rendelkezik
(thoracalis és lumbalis processus spinosusok, fascia thoracolumbalis, crista iliaca labium externuma, sacrum, alsó
bordák), tapadása a humerus és a törzs között előre bújva a crista tuberculi minoris humerin található. Szerepe a
vállízület mozgatásában van (részletesebben ld. ott). Beidegzését a n. thoracodorsalis végzi.
A m. trapezius ugyancsak kiterjedt erededéssel bír (a protuberentia occipitalis externatól lefelé a hát
középvonalában a 12. hátcsigolyáig), tapadása a spina scapulaen, az acromionon és a claviculán található. Működése
közben emeli a lapockát, valamint fordítja a fejet. Beidegzését a 11. agyideg, a n. accessorius (n. XI.) végzi.
21
A hasizmok és a hasfal szerkezete
A hasfal alkotásában széles, lapos izmok, valamint inas lemezeik (aponeurosis) vesznek részt, több rétegben. Elől és
oldalt az egyenes, valamint széles hasizmok, míg hátul a m. quadratus lumborum zárják körbe a hasüreget.
A m. rectus abdominisek a középvonal két oldalán elhelyezkedő, függőleges szalagok, melyek az 5-7. bordaporcok
elülső felszínén erednek, és a ramus superior ossis pubison tapadnak a symphysis pubica két oldalán. Az
izomszalagok a köldöktől lefelé kissé elkeskenyednek.
Az izomhasat négy, haránt irányú inas rész (intersectio tendinea) szakítja meg. Ezekből a felső három (az eredés és a
köldök közötti szakaszon) többnyire állandó, míg a negyedik vagy részlegesen, vagy teljes egészében hiányzik. Mint
később látni fogjuk, az izom ezeken a részeken a széles hasizmok által alkotott rectushüvelyhez (vagina recti)
hozzánő, ezáltal az intersectio tendineae megakadályozzák, hogy a m. rectus abdominis túlnyúljon. Mindezek
következtében az izom egyes részei akár önállóan is összehúzódhatnak.
A m. rectus abdominis összehúzódása során a bordákat közelíti a medencéhez, fekvés során mintegy megemelve a
felsőtestet. Fontos leszögezni, hogy felülés során nem a m. rectus abdominis a fő izom (hanem a m. psoas major,
mely áthidalja a csípőízületet!). A m. rectus abdominis pusztán a felsőtest előre emeléséért felel („hasprés”), a
vízszintestől fölfelé mintegy 45-60 fokig képes erőt kifejteni!
A széles hasizmok három rétegben helyezkednek el a m. rectus abdominis két oldalán, valamint aponeurosisaikat az
izom elé, vagy mögé bocsátják, kialakítva ezzel a rectushüvelyt (részleteiben ld. később).
A m. transversus abdominis a háromrétegű szerkezet legbelső izmos rétege. Eredése bonyolult: részben az alsó
bordák belső felszínén, részben a fascia thoracolumbalis elülső lemezén és az ágyékcsigolyák processus costariusán,
részben pedig a crista iliaca labium internumán és a ligamentum inguinale lateralis részén történik. Rostjai haránt
irányban futnak, majd a m. rectus abdoministől oldalt az izmos részt felváltja az aponeurosis, egy oldalra domborodó
vonalnak megfelelően (linea semilunaris Spiegheli). Az izom-aponeurosis átmenet mindhárom izomrétegben
hasonlóan viselkedik.
A m. transversus abdominis aponeurosisa eltérően viselkedik a köldök fölött, és a köldök alatti területen. Fönt az
aponeurosis a m. rectus abdominis mögé lép, majd összefonódik a középvonalban (linea alba) az ellenoldalival (ez
az izom tapadása). Ezzel szemben, a köldök alatt nagyjából 4 centiméterrel az aponeurosis a m. rectus abdominis elé
kerül, és ott fonódik össze az ellenoldalival a középvonalban. Ennek következtében a köldök alatti területen a m.
rectus abdominis mögött nincs semmilyen aponeurosis (lévén a m. transversus abdominis a legbelső izom!), vagyis
az ún. rectushüvelynek nincs valódi hátulsó fala ezen a részen. Ez az antero-posterior szétválás nem teljesen
horizontálisan történik: a hátralépő aponeurosis részlet alsó pereme fölfelé domború ívben halad (linea
semicircularis /linea arcuata Douglasi).
A linea semilunaris és linea semicircularis találkozás a m. rectus abdominis lateralis szélénél, a köldök alatt 4 cm-rel elhelyezkedő pont, melynél
a hasfal különösen gyenge. Mindennek következtében bizonyos esetekben sérvek megjelenésére (a hasfal előboltosulása, ún. sérvtömlő
kialakulása) számíthatunk.
A m. obliquus abdominis internus a három rétegű hasfal középső lemeze. Eredése szintén összetett: elől a
ligamentum inguinale lateralis részén, a crista iliaca linea intermediáján, valamint a fascia thoracolumbalison
található. Izomnyalábjai lateralról medialra húzódnak, kissé fölfelé („A” alakot formáz a kétoldali izomzat). Legfelső
rostjai az alsó három bordán tapadnak. Az izom többi része medial felé – akárcsak a m. transversus abdominis –
aponeurosisba megy át.
A m. obliquus abdominis internus aponeurosisa szintén különleges: ti. egy elülső és egy hátulsó lemezre válik szét
a köldök feletti területen. Az elülső lemez a m. rectus abdominis előtt, a hátulsó pedig mögötte halad el. A köldök
alatt 4 centiméterrel ezen izom esetén is megváltozik az aponeurosis elhelyezkedése: a két lemez egységes
aponeurosisként húzódik el a m. rectus abdominis (és ezáltal a m. transversus abdominis aponeurosisa) előtt, majd
a linea albában összefonódik az ellenoldalival.
22
23
A m. obliquus abdominis externus a hasfal legkülső izma, mely az alsó nyolc bordán ered, a m. serratus anterior
csipkéivel alternálva. Tapadása kétféle módon történik: hátulsó-oldalsó rostjaival a crista iliaca labium externumán,
míg az elülső rostjai medial felé szállva aponeurosisban folytatódnak (az izom-aponeurosis átmenet nagyjából L
alakú, melynek függőleges szára az emlőbimbó vonalában halad, vízszintes szára nem is annyira vízszintes: a spina
iliaca anterior superior magasságában ferdén húzódik medial felé). A kétoldali izom rostjai „V” alakot alkotnak.
Az aponeurosis teljes egészében a m. rectus abdominis (és ezáltal a másik két izom aponeurosisa) előtt halad, majd
a középvonalban (linea alba) összefonódik az ellenoldalival.
A m. transversus abdominis egyoldali

működése a törzset saját oldalára
mozdítja, kétoldali működése során
stabilizálja a törzset. A m. obliquus
abdominis internus egyoldali
működése szintén saját oldalára
fordítja a törzset (a processus
xyphoideus környékét közelíti az
azonos oldali spina iliaca anteriorhoz;
ti. ferde törzsemelést hoz létre). Az
izom kétoldali működése a törzs
megemelését segíti. A m. obliquus
abdominis externus rostlefutása miatt
egyoldali működése során a törzset
ellenoldalra fordítja, kétoldali
működése ugyancsak a törzs
megemelését segíti.
Mind a négy fentebb tárgyalt hasizom beidegzését az alsó 7 bordaköz ideg (n. intercostatlis, n. subcostalis), valamint
a n. iliohypogastricus és n. ilioinguinalis (utóbbi kettő az ágyéki fonat része) végzi.
A hasfal hátulsó részén, a 12. borda alja és a crista iliaca felső pereme közötti területet a m. quadratus lumborum
tölti ki. Az izom egyes rostja a lumbalis csigolyák processus costariusain is erednek. Működése közben közelíti
egymáshoz a bordákat és a crista iliacat, ezáltal stabilabbá téve a törzset.
24
A rectushüvely és a linea alba
A rectushüvely (vagina musculi recti abdominis, vagy vagina recti) a hasfal stabilitását elősegítő, és a m. rectus
abdominist zárt térrészbe foglaló szerkezet, mely a széles hasizmok aponeurosisaiból alakul ki.
A fentebb említett viszonyok miatt a rectushüvely szerkezete a köldök felett, valamint a köldök alatt eltérő. A köldök
feletti területen a m. transversus abdominis aponeurosisa, valamint a m. obliquus abdominis internus
aponeurosisának hátulsó lemeze a m. rectus abdominis mögött halad el, majd a középvonalban a linea albában
összefonódik az ellenoldalival. A m. obliquus abdominis internus aponeurosisának elülső lemeze, valamint a m.
obliquus abdominis externus aponeurosisa pedig a m. rectus abdominis előtt teszi ugyan ezt.
Ezzel szemben a köldök alatt nagyjából 4 centiméterrel a m. rectus abdominis mögött haladó aponeurosis részletek
hiányoznak: helyettük mindhárom izom aponeurosisa a m. rectus abdominis előtt halad.
A hasizmoktól mélyebben halad a hasfal nagy fasciája a fascia transversalis, mely mindig legbelül helyezkedik el. Tőle
bentebb már csak a hasi zsigerekhez tartozó hastártya fali lemezét (peritoneum parietale) találjuk.
Összefoglalva tehát elmondható, hogy a köldök feletti területen a rectushüvely hátulsó falát alkotja a fascia
transversalis, valamint „másfél aponeurosis” (m. transversus abdomins, m. obliquus abdominis internus), elülső
falát szintén „másfél aponeurosis” (m. obliquus abdominis internus, m. obliquus abdomins externus).
A köldök alatti területen a rectushüvelynek tulajdonképpen nincs hátulsó fala: a m. rectus abdominis mögött csak a
fascia transversalist találjuk. Az elülső falat közösen alkotja a m. transversus abdominis, a m. obliquus abdominis
internus és a m. obliquus abdominis externus összetapadt aponeurosisa.
A kétoldali rectushüvely a hasfal középvonalában, a processus xyphoideustól a symphysisig húzódó linea albában
egyesül. A kétoldali kollagénrostok mintegy varrat szerűen fűződnek egymásba. A köldök áteresztésére – magzatban
– a rostok egy rombuszra emlékeztető, de lekerekített nyílást hagynak szabadon (köldökgyűrű, anulus umbilicalis).
Ezen a területen a hasfalnak hiányzik mind az izmos-aponeurotikus rétege, mind a bőr alatti zsírszövete.
subcutan zsírszövet**:
A hasfal subcutan szövete valójában

nem egységes, a sebészetben két
fascia rétegre, a felületesebb,
inkább zsírszövet alkotta Camper-,
valamint a mélyebb, inkább a fascia
transversalisra emlékeztető Scarpa-
fasciára szokás osztani.
25
A lágyékcsatorna (canalis inguinalis)
A széles hasizmok esetén fontos megemlíteni, hogy mindhárom izom medialisabb része néhány centiméterrel a
ligamentum inguinale felett fut. Az izmok alsó pereme és a ligamentum inguinale felső széle között ezáltal
kötőszövettel kitöltött rés marad vissza. Mindezt úgy is értelmezhetjük, mintha mindhárom hasizom rétegen egy-egy
lyuk helyezkedne el. A nyílások nem pontosan egymás mögött találhatóak: a m. transversus abdominisen lateralisan,
a m. obliquus abdominis internuson kissé medialra, míg a m. obliquus abdominis externuson pedig
legmedialisabban találjuk a nyílást a ligamentum inguinale felett. Helyzetükből adódóan egy lateralról medialra
tartó csatornát hoznak létre, mely ilyen módon átvezet a hasizmok rétegein, bentről kifelé: ez maga a lágyékcsatorna,
a canalis inguinalis.
26
Azt is mondhatjuk, hogy a canalis inguinalis elülső fala a m. obliquus abdominis externus aponeurosisa, alsó fala
maga a ligamentum inguinale, tetejét a m. obliquus abdominis internus és m. transversus abdominis képezik, míg
hátulsó fala a fascia transversalis.
Mint azt a fenti ábrán is láthatjuk, valójában nem nyílásokról van szó: a hasfal egyes rétegei a ligamentum inguinale
felett egy nyúlványt (vagy protrusiot) hoznak létre, melyben férfiban az ondózsinór (funiculus spermaticus), nőben
pedig a hengerded méhszalag (ligamentum teres uteri) halad. Férfiban ez a hasfali protrusio folytatódva a
hereburkokban magába foglalja a heréket is.
Ugyanakkor fontos azt is látnunk, hogy maga a hasüreg (a peritoneumon belüli tér és maga a peritoneum) felnőttben
nem terjed le ezen nyúlványba!
A canalis inguinalis azon részét, ahol a benne haladó képletek átlépnek a m. transversus abdominis nyílásán,
nevezzük anulus inguinalis profundusnak, míg azt a területet, ahol „kilépnek” a m. obliquus abdominis externus
aponeurosisán, anulus inguinalis superficialisnak. Utóbbit medialisan felül (crus mediale) és lateralisan alul (crus
laterale) további kollagénrostok erősítik a bőnyében.
27
A hasfal belső felszíne
A hasfal belső felszínén, részben a fascia transversalis belső felszínén, részben a fascia transversalis és a m. rectus
abdominis között különböző képleteket találunk, melyek lentről fölfelé haladva redőbe emelik a hasfal legbelső
rétegét, a peritoneum parietalet.
Az ereknél látni fogjuk, hogy mielőtt az a. iliaca externa átlép a hiatus subinguinalison (és a. femoralis lesz), fölfelé
lead egy artériát (a v. iliaca externa pedig egy vénát), az a. epigastrica inferiort a hasfal belső felszínére. Fontos
megjegyezni, hogy az a. iliaca externa a hashártya alatt fut, tehát ezáltal ága is mindenképp a hashártyán kívül, az
előtt fog elhelyezkedni. Az a. epigastrica inferior idővel a fascia transversalist is átfúrja, és belép közé és a m. rectus
abdominis közé (még valamivel feljebb belép a m. rectus abdominis és a rectushüvely hátulsó fala közé). Az általa és
a v. epigastrica inferior által a fascián (és ezáltal a hashártyán) okozott redő a plica umbilicalis lateralis, a tőle oldalra
elhelyezkedő térség pedig a fossa inguinalis lateralis. Utóbbi jelentősége abban rejlik, hogy alsó, ligamentum
inguinale feletti területén helyezkedik el a m. transversus abdominis nyílása, az anulus inguinalis profundus: tehát
innen indul a canalis inguinalis.
A hasüregben elhelyezkedő belek a peritoneumot maguk előtt tolva bizonyos körülmények között beletolódhatnak a canalis inguinalisba. Az
anulus inguinalis profundus szűkössége lévén a beboltosuló belek vérellátása sérülhet, bélelhalás jöhet létre. A belek anulus inguinalis
profunduson való áttolódása az ún. ferde, vagy indirekt inguinalis sérv.
Magzatban a hólyag mellől a hasfal belső felszínére kanyarodva, a peritoneum és a fascia transversalis között halad
a köldökgyűrű irányába mindkét oldalon a köldök artéria (a. umbilicalis). Születésünk után az artéria hasfalon futó
szakasza elzáródik, és a hashártyát redőbe emelő (plica umbilicalis medialis) kötőszövetes kötegként (ligamentum
umbilicale mediale) marad vissza. A plica umbilicalis medialis és plica umbilicalis lateralis közötti terület a fossa
inguinalis medialis. A terület jelentősége az, hogy az árok alsó részének megfelelően (az ún. Hesselbach-háromszög
területén) találjuk a m. obliquus abdominis externus aponeurosisán az anulus inguinalis superficialist (vagyis a
hasfal külső felszínén). Ez azért fontos, mert ezáltal a területen a hasfal a megszokott 3 réteg helyett pusztán két
rétegű, vagyis gyenge.
A háromszögnek nekitolódó belek (hasűri nyomásfokozódás miatt) a két rétegű hasfalat könnyen előre tolják, mely ezáltal kívül az anulus
inguinalis superficialis területén okoz előboltosulást. Ez az ún. egyenes, vagy direkt inguinalis sérv. A probléma hasonló, mint az indirekt esetén:
a szűk térrészbe betoluló belek erei összenyomódhatnak, vérellátásuk ezáltal sérülhet, bélelhalás alakulhat ki.
A köldök felett a magzati v. umbilicalis felnőttben ugyancsak egy kötőszövetes kötegként (ligamentum teres hepatis)
húzódik fölfelé és hátra, a máj alsó felszínéhez, sagittalis állású redőbe emelve a hashártyát (ligamentum falciforme
hepatis – ld. Az emésztőrendszer anatómiája c. fejezetben).
A hasfal belső felszínén elhelyezkedő redők fontos tájékozódási pontok lehetnek laparoscopos beavatkozások során (például laparoscopos
sérvműtéteknél).
A Hesselbach-háromszög a
fossa inguinalis medialis azon
része, mely a lig. inguinale, a
m. rectus abdominis lateralis
széle és a plica umbilicalis
medialis között helyezkedik
el.
28
A rekeszizom
A rekeszizom (diaphragma respiratorium) a hasüreg és a mellüreg határán elhelyezkedő, a mellüreg felé beboltosuló,
kettős kupolájú izom-ín lemez. Jobb oldali kupola az alatta elhelyezkedő máj miatt kissé magasabbra emelkedik, mint
a bal. Vízszintes szakaszán találjuk inas szakaszát, a lóhere alakú centrum tendineumot, míg izmos része három
különböző helyen ered: az ágyéki csigolyákon (pars lumbalis), a bordakosár belső felszínén (pars costalis), valamint
a sternum hátulsó felszínén (pars sternalis).
A pars lumbalis tovább osztható. A közel frontalis lefutású rostok egy része az ágyékcsigolyák testén ered, jobb
oldalon az L4-en (crus mediale dextrum), míg baloldalon egy csigolyányival feljebb (crus mediale sinistrum, L3). A
rostok másik része az ágyékcsigolyák testét a processus costariusokhoz kötő (lig. arcuatum mediale, „psoas-árkád”,
vagy arcus lumbocostalis medialis), valamint a processus costariust a 12. borda végéhez kötő (lig. arcuatum laterale,
„quadratus-árkád”, vagy arcus lumbocostalis lateralis) inas ívről ered (crus laterale).
A két crus mediale izomrostjai elől, a középvonalban kereszteződnek egymással a 12. hátcsigolya magasságában,
miközben egyre inkább hajlanak előrefelé a horizontalis síkba. A kereszteződő crus medialek és a Th12 csigolya által
közrefogott nyílás a hiatus aorticus, melyen a leszálló aorta (aorta descendens) lép át a mellüregből a hasüregbe a
test egyik fő nyirokere (ductus thoracicus) kíséretében. A kereszteződés után az izomrostok a horizontalis szakaszon
egy újabb nyílást fognak közre a hiatus aorticus fölött és előtt, nagyjából a 10. hátcsigolya magasságában: ez a hiatus
oesophagei, melyen a nyelőcső (oesophagus) lép át a jobb és bal oldali bolygóideg (n. vagus, n. X.) kíséretében.
A crus mediale és crus laterale közötti területen a diaphragma eredő csipkéi között, az ágyékcsigolyák teste mellett
lép át a rekeszen a v. azygos (jobb oldalon), valamint a v. hemiazygos / v. lumbalis ascendens (bal oldalon), a n.
splanchnicus majorok, valamint a truncus sympathicusok kíséretében (a törzs ereinél, valamint A vegetatív
idegrendszer anatómiája c. fejezetben őket részletesebben).
A pars costalis izomrostjai az alsó hat borda belső felszínéről erednek, majd függőlegesen szállnak fölfelé, a mellkas
belső felszínéhez simulva. Végül vízszintes irányba fordulva a centrum tendineumban tapadnak.
29
A pars sternalis a rekesz legkisebb része: a rostok a processus xyphoideus hátulsó felszínéről erednek, és elölről
belesugároznak a centrum tendineumba.
Az egyes részek között kisebb kötőszövetes területek képezik a határt: mindkét oldalon, a pars lumbalis és a pars
costalis határán találjuk a trigonum lumbocostale Bochdaleket. Jelentősége abban áll, hogy a rekesz szövete itt
gyengébb, ami a hasüreg magasabb nyomásviszonyai miatt lehetőséget teremt a mellüreg felé történő
sérvképződésre.
Elől, a pars sternalis és pars costalis között mindkét oldalon ugyancsak egy kötőszövetes térséget, a trigonum
sternocostale Larrey-t találjuk. Jelentősége részben a sérvképződésben, részben pedig abban áll, hogy a mellkasfal
belső felszínén haladó a. thoracica internak (a. mammaria interna) itt lépnek át a hasüregbe, mint a. epigastrica
superiorok (természetesen, vénáik kíséretében).
A centrum tendineum jobb oldali kupolájának medialis részén találunk még egy nyílást a rekeszen, a v. cava inferior
hasüregből mellüregbe történő átlépésére (foramen venae cavae inferioris). Ugyancsak ezen a nyíláson lép át a
rekeszen a jobb n. phrenicus is. A szív a két kupola közötti területen található úgy, hogy a bal kupolára „fekszik fel”.
30
A diaphragma működése során a centrum tendineum helyzete csak alig változik – ez főleg a rajta fekvő szív miatt is
fontos.
A pars costalisok, valamint a

pars lumbalisok (és kevésbé a
pars sternalisok)
megrövidülnek, jobban
elemelkednek a mellkas
falától, ezáltal növelve a rekesz
feletti terület térfogatát.
A rekesz a belégzés fő izma.

Beidegzését a n. phrenicus
végzi, mely a plexus cervicalis
származéka. Mindezek mellett
a rekesz főleg hasüregi felszíne
érző ágakat kap a n.
intercostalisoktól.
A nyak izmai és a fascia cervicalis
A nyak izmainak tárgyalása során először a tarkó mély, majd felületes izmaival foglalkozunk. Ezután tárgyaljuk a nyak
oldalsó és anterior izmait, szintén a mélyből felületes irányba haladva. Végezetül rátérünk a nyakat beborító és
feltagoló fascia rendszerre.
A mély tarkóizmok
A gerincoszlop hátulsó felszínén mindkét oldalon 4 apró izmot találunk, melyek az articulatio atlantooccipitalis és
articulatio atlantoaxialis mozgatását végzik. Összefoglaló néven mint rövid tarkóizmok, vagy suboccipitalis izmok
szoktak hivatkozni rájuk.
A m. rectus capitis posterior minor az atlas tuberculum posteriusán ered, és az os occipitalen található linea nuchalis
inferior medialis részén tapad. Összehúzódásával a fejet hátrafelé dönti.
A m. rectus capitis posterior major az axis processus spinosusán ered, és ugyancsak az os occipitale linea nuchalis
inferiorán tapad, valamivel lateralisabban, mint az előző izom. Lévén áthidalja nem csak az articulatio
atlantooccipitalist, de az articulatio atlantoaxialist is, részben hátradönti (előbbi), részben saját oldalára fordítja a
fejet (utóbbi ízületben).
A m. obliquus capitis inferior szintén az axis tövisnyúlványáról ered, és az atlas processus transversusán tapad. Mivel
áthidalja az articulatio atlantoaxialist, így képes a saját oldalára fordítani a fejet.
A negyedik izom a m. obliquus capitis superior, mely az atlas harántnyúlványáról ered és a linea nuchalis inferior
lateralis részén tapad. Működése közben oldalra dönti a fejet az articulatio atlantooccipitalisban.
Mind a négy izmot az os occipitale és az atlas között a gerinccsatornából kilépő 1. gerincvelői ideg (n. spinalis, C1)
ramus dorsalisa idegzi be, a n. suboccipitalis (mely az utóbbi három izom által közrefogott háromszögben, a trigonum
suboccipitaleban válik láthatóvá).
31
A felületes tarkóizmok
A négy suboccipitalis izomtól felületesen helyezkedik el a m. semispinalis capitis, mely a nyakcsigolyák

harántnyúlványairól húzódik a line nuchalis superior medialis részéhez. Tőle felületesen, a nyakcsigolyák processus
spinosusát a linea nuchalis superior lateralis részéhez kötve helyezkedik el a m. splenius capitis (tehát itt is a mélyebb
izom rostjai futnak „A” alakban). Mindkét izom beidegzését a gerincvelői idegek dorsalis ágai végzik (r. dorsalis n.
spinalis).
A nyak dorsalis felszínének legfelületesebb izma a m. trapezius, melyet a felületes hátizmok résznél már
megismerhettünk.
A nyak oldalsó és elülső mély izmai
A nyak oldalsó/elülső részének legmélyebben elhelyezkedő izmai az ún. scalenus-izmok. A m. scalenus anterior a 3-
6. nyakcsigolyák processus transversusán ered, és az 1. bordán tapad a tuberculum musculi scaleni anteriorison. A
m. scalenus medius valamivel hosszabban, a 2-7. nyakcsigolyák processus transversusán ered, és ugyancsak az 1.
bordán tapad, valamivel lateralisabban és hátrébb. A m. scalenus posterior az 5-6. nyakcsigolyák harántnyúlványáról
húzódik a második bordához.
Kétoldali működésük közben a nyakat előre hajlítják, míg az izomhármas egyoldali működése során a nyakat saját
oldalukra hajlítják. Beidegzésüket a plexus brachialis közvetlen izomágai végzik (ami annyit jelent, hogy általában
nem illetjük őket külön névvel).
32
A m. longus colli a gerinc előtt futó, több irányú izomrostból összeálló izom. Részben az alsóbb nyakcsigolyák
processus transversusáról húzódik az atlas tuberculum anteriusához, részben a hátcsigolyák testéről nyakcsigolyák
testéhez, valamint processus transversusaikhoz. Működése közben előre hajlítja a nyakat.
Ugyancsak a gerincoszlop előtt helyezkedik el két apró izom (m. rectus capitis anterior, m. rectus capitis lateralis),
melyek a fej előre, illetve oldalra döntésében játszanak szerepet (az articulatio atlantooccipitalisra hatnak).
A nyakizmok középső rétege: nyelvcsont alatti izmok
A nyelvcsont (os hyoideum; egy apró, hátra tekintő C alakú csont, mely szalagokkal és izmokkal rögzített a
koponyához és a gégeporcokhoz) felett elhelyezkedő izmokat összefoglaló néven nyelvcsont feletti izmoknak
(musculi suprahyoidei) szoktuk nevezni. Tárgyalásukra a koponya, valamint az emésztőrendszer fejezetekben
térünk ki.
A nyelvcsont alatti izmok (musculi infrahyoidei) közül a legmélyebben elhelyezkedő a m. thyrohyoideus és a m.

sternothyroideus. Előbbi a nyelvcsont testéről a pajzsporc (az egyik gégeporc, cartilago thyroidea) elülső felszínéhez
húzódik (linea obliqua), míg utóbbi ettől a vonaltól lefelé ered ugyancsak a pajzsporcon, és a sternum
manumbriumának belső felszínén tapad.
A két izomtól felületesebben halad a nyelvcsont testét és a sternum manubriumának belső felszínét összekötő m.
sternohyoideus.
33
A m. omohyoideus az ún. kéthasú izmok közé tartozik, melynek felső hasa (venter superior) a nyelvcsont testéről
húzódik lateral felé, majd egy közbülső ínon keresztül átmegy az alsó hasba (venter inferior), mely a ligamentum
transversum scapulae superiuson tapad. Mint látni fogjuk, elhaladtában a középső inas rész a v. jugularis interna
előtt helyezkedik el, valamint a nyak egyik fascia lemezéhez (lamina pretrachealis) is rögzített.
A nyelvcsont alatti izmok feladata részben a gége rögzítése (főleg hangadás közben), valamint a nyelvcsont helyben
tartásával, lejjebb húzásával a nyelvcsont feletti izmokkal közösen részt vesznek a száj nyitásában, az ivás és a
csecsemő szopásának folyamataiban is. A m. omohyoideusnak fontos szerepe van a v. jugularis interna „nyitva
tartásában” (ti. mivel a nyaki vénákban a vér „zuhan”, és még a szív is szívja őket, hajlamosak az összeesésre. Ennek
ellentartásában vesz részt az izom).
Felületes nyakizmok
A nyakizmok legfelületesebb rétegét alkotja a m. sternocleidomastoideus. Az izom a clavicula medialis harmadán,

valamint a manubrium sternin ered, és a koponya csecsnyúlványának (processus mastoideus) külső felszínén tapad.
Egyoldali működése közben a fültájékot a sternoclavicularis ízület irányába közelíti, miközben az arcot az ellenoldalra
fordítja. Kétoldali működése esetén a nyakat hajlítja – fekvő helyzetben ezáltal a fej felemelését segíti. Magyar neve
(fejbiccentő izom) nem szerencsés, mivel az articulatio atlantooccipitalisra nem igen van hatással.
A nyak fascia lemezeinél látni fogjuk, hogy a mély nyaki fascia (fascia cervicalis profunda) felületes lemeze (lamina
superficialis) hüvelybe zárja az izmot. Beidegzését a n. accessorius (n. XI.) végzi.
34
35
A fascia cervicalis
A nyak teljes egészét a fascia cervicalis bonyolult rendszere zárja körbe, illetve tagolja kisebb részekre.
Ennek legmélyebb rétege a lamina visceralis (melyet egyes könyvek a lamina pretrachealis részének tekintenek). A
lamina visceralis körbe öleli a nyak zsigereit (gége, garat, majd légcső, nyelőcső). Garat mögötti szakasza (fascia
buccopharyngea) egy lazább kötőszövetes térség közbeiktatásával kapcsolatba kerül a lentebb tárgyalt fascia
alarisszal.
A lamina pretrachealis a nyelvcsont magasságából húzódik lefelé az apertura thoracis superioron keresztül a mellkas
belső felszínére, ahol részben a fascia endothoracica elülső részébe, részben a szívburok (pericardium) külső
lemezébe (lamina parietalis) sugárzik. Nyakon való elhaladtában egyesével hüvelybe foglalja a nyelvcsont alatti
izmokat, valamint erős, tok szerű képződményt hoz létre a pajzsmirigy számára. A m. omohyoideustól lateralisan
gyakorlatilag megszűnik.
A lamina prevertebralis elől a koponyaalapról indulva elhalad a m. longus colli előtt, majd a scalenus-izmokon
oldalra és hátra fordul. Oldalsó része a csigolyák processus transversusain ered, míg hátul a ligamentum nuchaebe
sugárzik bele (egészen fent a koponya linea nuchalis superioráig). Lefelé a fascia az apertura thoracis superioron
ugyancsak átlépve belesugárzik a fascia endothoracica hátulsó részébe. Fontos megemlíteni, hogy fascia
elhelyezkedése miatt a scalenus-izmok („scalenus-sátor”) alatti terület a mellkas oldalsó részének a fölfelé történő
meghosszabbítása, melyet a tüdőcsúcsok foglalnak el.
A lamina prevertabralis elülső felszínéről egy másik fascia, a fascia alaris válik le a koponyaalapról, és száll lefelé,
egészen a második hátcsigolya magasságáig (Th2), ahol hozzáforr az előtte futó lamina visceralishoz (fascia
buccopharyngeához). Ennek következtében a fascia alaris és a lamina visceralis között egy laza kötőszövettel
kitöltött térség, az ún. spatium retropharyngeum alakul ki, míg a fascia alaris és a lamina prevertebralis közötti
terület az ún. DANGER-tér (részletezésüket ld. Az emésztőrendszer anatómiája c. fejezetben).
A fascia cervicalis profunda legfelületesebb lemeze a lamina superficialis, mely az állkapocscsont (mandibula) alsó
peremén (basis mandibulae), valamint a fültőmirigy erős tokján (fascia parotideomassaterica) kezdődik, és onnan
húzódik lefelé, az apertura thoracis superior irányába, hogy a bordakosár külső felszínén tapadjon. Nem csak
körbefogja a nyak teljes kerületét, hanem zárt hüvelybe foglalja a m. trapeziust, illetve a m. sternocleidomastoideust
is. Mivel a nyak idegei a gerinccsatornából lépnek ki a mélyben, a felületes régiókat ellátó ágaknak valahogy a bőr alá
kell jutniuk. Ennek következtében, a m. sternocleidomastoideus hátulsó pereme mentén, az izom felénél az idegek
egy ponton (punctum nervosum Erbi) lépnek át a lamina superficialison (részletesebben ld. a nyak idegeinél).
A fascia cervicalis legfelületesebb rétege a fascia cervicalis superficialis. A legtöbb könyv nem különíti el, mint önálló
fasciát: tulajdonképpen a teljes testen végig haladó, a bőr irha (dermis) és bőralja (subcutis) rétegeinek határán
található kötőszövetes megvastagodás („fascia”) részét képezi. A nyaki nem mindenhol található meg: két oldalt a
mandibula alsó pereméről a mellkas irányába húzódó, és a mell bőrébe sugárzó izom (platysma) látható helyette.
36
A fascia cervicalis szerkezete, és az általa határolt térségek a nyaki gyulladásos folyamatok terjedése szempontjából
igen jelentősek. A fasciák időlegesen útját állhatják a gyulladásoknak, egyben meghatározhatják a gennyes
folyamatok terjedési irányát is.
A fascia cervicalis rendszerének utolsó tagja a lamina pretrachealishoz tartozó, és a nagy nyaki képlet-hármast védő,
valamint támogató szerkezet, a vagina carotica. Az a. carotis communis és a v. jugularis interna mellett a hüvelyben
halad a n. vagus is. A véna fala teljes hosszában kötőszövetesen rögzül a fascia lemezhez: utóbbi ezzel támogatja a
véna nyitva maradását.
A törzs és a nyak erei
A csontos, izmos váz után térjünk rá a törzs és a nyak ereinek tárgyalására. Lévén az egyes zsigerek tárgyalásánál
mindig beszélünk azok vérellátásáról is, ebben a részben a törzsfal és a nyak általános vérellátását fogjuk szemügyre
venni.
A törzs és a nyak artériái
A szív bal kamrájából a vér az aorta ascendensbe kerül, mely a bal negyedik borda sternalis végének megfelelően
kezdődik. Innen fölfelé és balra száll, majd átmegy az arcus aortaebe, melynek legfelső pontja a 2. bordaporc
magasságában található. Innen az arcus aortae a bal főhörgőt megkerülve (ld. A Légzőrendszer anatómiája c.
fejezetben) a 4. thoracalis csigolya (Th4) magasságában éri el a gerincoszlopot, annak bal oldalán.
Ettől a ponttól kezdve a csigolyatestek előtt száll lefelé, azok elülső felszínének bal oldalához feküdve, és mint aorta
descendens hivatkozunk rá. Lévén a rekeszizom (diaphragma respiratorium) elválasztja egymástól a mell- és a
hasüreget, az aorta descendensnek át kell haladnia rajta.
37
Az aorta descendens mellkasi szakasza az aorta thoracica, mely a rekesz hiatus aorticusán a 12. hátcsigolya
magasságában (Th12) átlépve mint aorta abdominalis folytatódik a hasüregben. Az aorta thoracica közvetlen
mellkasi ágai a bordaközökbe lépő a. intercostales posteriores.
Az aorta abdominalis (aorta descendens) végül a 4. ágyéki csigolya (L4) előtt kettéágazik a két a. iliaca communisra.
Az erek a m. psoas major medialis szélén haladnak, majd az articulatio sacroiliaca előtti területen tovább oszlanak
az a. iliaca internára és a. iliaca externára.
Az arcus aortae legelső ága a truncus brachiocephalicus (vagy a. innominata, vagy a. anonima), mely a légcső előtt
helyezkedik el, és a jobb oldali a. subclaviát és jobb oldali a. carotis communist adja. Tőle balra ered az ív leszálló
részének kezdetén az a. carotis communis sinistra, majd az ív leszálló részének végén az a. subclavia sinistra.
Az a. subclaviák az articulatio sternoclavicularis mögötti területtől enyhe ívben hajlanak lateral felé a tüdőcsúcs (ld.
A légzőrendszer anatómiája fejezetben), valamint az 1. borda felett (sulcus arteriae subclaviae). Az ágrendszer jobb
és bal oldalon innentől teljesen szimmetrikus, így azt a jobb oldali artérián nézzük végig. Az a. subclavia a m. scalenus
anterior tapadása mögött és a m. sclaneus medius tapadása előtt halad: ez a hiatus scaleni. A clavicula középső része
alatt átlépve az artéria folytatódik mint a. axillaris.
Az a. subclavia első szakasza az ún. mellkasi szakasz: ez tulajdonképpen az apertura thoracis superior felett
helyezkedik el, ugyanakkor mivel a scalenus-izmok alkotta sátor belsejében a tüdőcsúcson hajlik át, a mellkashoz
soroljuk. Mivel ez a terület a scalenus-izmok és a légcső között található, a térség neve fossa scalenotrachealis,
melyet anterior irányban az articulatio sternoclavicularis és a m. sternocleidomastoideus takar el (ha a hiatus
scalenin benézünk, tulajdonképpen ide látunk).
38
Az a. subclavia első ága az a. vertebralis, mely a m. scalenus anterior és m. longus colli között száll fölfelé, majd a 6.
nyakcsigolyánál belép a csigolya foramen transversariumába, és innentől fölfelé a nyakcsigolyák ezen nyílásán
keresztül halad (tehát a 7. nyakcsigolya foramen transversariuma üres!). Elhaladtában ágakat bocsát a gerincvelőhöz
(r. spinales) a foramen intervertebraléken át. Az atlas foramen transversariumán átbújva a csigolya felett medialra
fordul (sulcus arteriae vertebralis), átfúrja a membrana atlantooccipitalis posteriort, és ezáltal belép a canalis
spinalisba. A foramen magnumon átlépve egyesül az ellenoldali artériával a. basilarisszá. További útját A központi
idegrendszer anatómiája c. fejezetben követjük.
Az a. vertebralisszal majdnem szemben leváló a. subclavia ág az a. thoracica interna (vagy a. mammaria interna),
mely útja a mellkasban lefelé vezet (az 1. bordaporc belső felszínén lép be az apertura thoracis superioron). A
sternum két szélének megfelelően száll le a mellkas belső felszínén a m. transversus thoracis és a bordakosár között.
Ágakat bocsát a bordaközökbe (a. intercostales anteriores), a hörgőkhöz, valamint a rekeszhez és a szívburokhoz (a.
pericardiacophrenica). A mellkasfalon át ellátja az emlő medialis részét. A diaphragma respiratoriumon átlépve
(trigonum sternocostale) a m. rectus abdominis hátulsó felszínére lép: innentől kezdve mint a. epigastrica superior
hivatkozunk rá. Itt anastomosist alakít ki az a. iliaca externa ágával, az a. epigastrica inferiorral.
A fossa scalenotrachealis területén leadott harmadik ág a truncus thyrocervicalis, mely a m. scalenus anterior
medialis oldalán elhelyezkedő, négy ágra oszló rövid érszakasz.
• Első ága az a. cervicalis ascendens a m. scalenus anterior fasciájába ágyazottan száll fölfelé (a n. phrenicus
mellett). A mély nyakizmok ellátását végzi.
• Az a. cervicalis superficialis a scalenus-izmok előtt, és tőlük lateralra halad, és részben a plexus brachialis
ellátását végzi.
• Az a. suprascapularis ugyancsak a scalenus-izmok előtt elhaladva a lapocka dorsalis oldalára lép a
ligamentum transversum scapulae superius felett (ld. A felső végtag anatómiája c. fejezetben is). A scapula
dorsalis felszínének izmait látja el.
• Az a. thyroidea inferior a tr. thyrocervicalis negyedik ága, mely a pajzsmirigy alsó-hátulsó felszínének
ellátásában vesz részt. Eredésétől kezdve a v. jugularis interna (ld. lejjebb) mögött halad, majd medialra
fordul a pajzsmirigyhez.
Az a. subclavia soron következő ága a truncus costocervicalis, mely közvetlenül a m. scalenus anterior mögött válik
le, ezért ez képezi az ún. muscularis ágcsoportot. Az artéria eredése után a tüdőcsúcs felett hátra hajlik, majd az 1.
borda nyakánál két ágra oszlik: az a. intercostalis supremára, mely az első két bordaköz képleteit látja el, valamint az
a. profunda cervicisre, mely a mély tarkóizmoknak szállít vért.
Az a. subclavia utolsó szakasza a hiatus scaleni és a clavicula közé eső szakasz (cervicalis szakasz), melynek egyetlen
ága az a. transversa colli. A plexus brachialis ágai között kanyarogva a m. rhomboidei irányába halad. Gyakran együtt
ered az a. suprascapularisszal, így ilyenkor nem látjuk külön ágként.
A két a. carotis communis közül a jobb oldali a truncus brachiocephalicus származéka, míg a bal oldali az arcus aortae
közvetlen ága. Utóbbi mintegy 2 centiméterrel hosszabb a jobb oldalinál, valamint közvetlenül érintkezik a légcsővel.
Az articulatio sternoclavicularistól kezdve a kétoldali artéria lefutása megegyezik.
Az a. carotis communis a v. jugularis interna és a n. vagus kíséretében halad a vagina carotica belsejében, nagyjából
a sternoclavicularis ízülettől a fültőhöz húzott vonalnak megfelelően. Nyakon való lefutását részben a m.
sternocleidomastoideus, részben a m. omohyoideus takarja (ld. feljebb, a nyakizmoknál). A m.
sternocleidomastoideus, a m. omohyoideus és a m. digastricus hátulsó hasa (venter posterior) által határolt
háromszögben (ez a trigonum caroticum, ld. lejjebb) csupán a nyaki fascia lemezek (fascia cervicalis superficialis,
lamina superficialis, vagina carotica) által takart, így élőben pulzációja tapintható.
Az a. carotis communis a pajzsporc felső szélének magasságában (ez kb. a 4. nyakcsigolya szintje, C4) két végágára
oszlik: a medialisabb helyzetű a. carotis externára, valamint a lateralisabb a. carotis internára.
39
Utóbbi artéria a koponya canalis caroticusán belép a koponyaűrbe, azon kívüli ágakkal nem rendelkezik (ld. A
koponya és a fej anatómiája és A központi idegrendszer anatómiája c. fejezetekben).
A carotis-pulzus tapintása a napi gyakorlatban nem ajánlott. Idősebb egyénben az ér elmeszesedése okán nyomás hatására a lerakódás
megrepedhet, és az agy irányába elsodródhat, agyi érelzáródást okozva ezzel. Az a. carotis communis elágazásának területén található az ún.
sinus caroticus, mely az érrendszer vérnyomás érzékelő szerve. Ennek ingerlése (megnyomása) egyes egyénekben a rendszer túlérzékenysége
miatt eszméletvesztéshez vezethet. Alapszintű újraélesztés (BLS) megkezdésénél sem célravezető a carotis-pulzus tapintása: még gyakorlott
orvosokkal is megesik, hogy nem érzékelik megfelelően az ér pulzációját. A keringés hiányára a légzés segítségével következtetünk, a hármas-
érzékelést használva (hallom, érzem, nézem). Vannak helyzetek, amikor a „carotis-masszázs” fontos része lehet a diagnosztikának, ezek
részletezését ld. például a kardiológiában.
A nyak és a nyaki zsigerek vérellátását döntően az a. carotis externa ágrendszere végzi. Caudo-cranialis („faroktól a
koponyáig”) irányban az ágrendszer röviden összefoglalható a „Thy-Lin-Fa-Pha-St-Oc-A-Te-Ma” mozaikszóval.
• Az a. carotis externa legelső leváló ága az a. thyroidea inferior, mely az a. carotis externa eredése felett
(bifurcatio carotidis) ered előrefelé, majd éles ívben visszafordul a pajzsmirigyhez. Ágakat bocsát a gége felső
részéhez.
• Az a. lingualis a nyelvcsont magasságában ered, ugyancsak előrefelé. A nyelv állományába lép – ágrendszerét
ld. Az emésztőrendszer anatómiája c. fejezetben.
• Az a. facialis az állkapocscsont szögletének magasságában ered előrefelé, majd az állkapocscsont basisán

átfordulva az arcra lép. Ágrendszerét ld. A koponya és a fej anatómiája c. fejezetben.
• Az a. pharyngea ascendens ugyancsak a nyelvcsont magasságában ered, hátrafelé. A garat és a környező

képletek vérellátását biztosítja.
40
• Az a. sternocleidomastoidea a
hasonnevű izom saját ága.
• Az a. occipitalis hátrafelé ered a m.

digastricus magasságában, és a tarkó
tájék irányába húzódik.
• Az a. auricularis posterior a fül mögé

adott kisebb ág, mely a középfül
vérellátásában is részt vesz.
• Az a. carotis externa két végága az a.

temporalis superficialis, mely
egyenes folytatása az érnek és a fül
előtt húzódik fel a halánték tájékra,
valamint az a. maxillaris, mely
előrefelé az állkapocscsont szárának
belső felszínén haladva eltűnik az
agykoponya és az arckoponya között.
Ágrendszerét ld. A koponya és a fej
anatómiája c. fejezetben.
A mellkas és a nyak artériás rendszerének tárgyalása után térjünk rá a törzs distalisabb szakaszainak vérellátására.
Az aorta descendens rekeszen való átlépése után (aorta

abdominalis) számtalan zsigeri ágat bocsát a belső szervekhez –
ezek tárgyalását ld. a megfelelő zsigertani fejezetben.
Közvetlenül a rekesz alatt leadott első, páros fali ága az a. phrenica

inferior, mely ellátja a diaphragma respiratorium alsó felszínét,
valamint ágakat biztosít a mellékvese számára. Ugyancsak ágakat
ad le (oldalanként négyet) a m. psoas major és m. quadratus
lumborum belső felszínére (a. lumbales), melyek az intercostalis
artériák hasi megfelelői.
Az L4 csigolya teste előtt (kissé bal oldalon) végül az aorta

abdominalis két végágára oszlik: az a. iliaca communis dextrára és
sinistrára. Valójában 3 végággal rendelkezik: a középvonalban
leváló apró, emberben már-már jelentéktelen ág az a. sacralis
mediana a keresztcsont előtt száll le a medencébe. Farkos
állatokban mint aorta caudalis ismert.
Az a. iliaca communis összesen két ággal rendelkezik: a kismedence

vérellátását biztosító a. iliaca internával, valamint a főleg az alsó
végtag és a hasfal vérellátását biztosító a. iliaca externával. Az ér
oszlása az articulatio sacroiliaca előtt található.
Az a. iliaca externa a m. psoas major medialis szélén húzódik lefelé

a hiatus subinguinalis irányába, melyen átlépve a combra jut, és
innentől mint a. femoralis hivatkozunk rá. Eredése és hiatus
subinguinalison való átlépése között összesen két ágat ad le.
41
• Az a. epigastrica inferior a hiatus subinguinalisban ered, majd a m. rectus abdominis hátulsó felszínén halad
(a linea arcuatáig csak a fascia transversalis és a fali hashártya borítja a hasüreg irányába, a linea arcuatától
fölfelé a m. rectus abdominis és az oldalsó hasizmok aponeurosisa között fut). Elhaladtában (vénájával
együtt) redőbe emeli a fascia transversalist és a peritoneum parietalét (plica umbilicalis lateralis).
Anastomizál az a. epigastrica superiorral a m. rectus abdominis hátulsó felszínén.
• Az a. iliaca externa másik ága az ugyancsak a hiatus subinguinalis területén leadott a. circumflexa ilium
profunda, mely lateralra fordul, és a csípőtányér belső felszínén halad a m. iliacushoz. Egyes könyvek szerint
anastomizál az a. iliaca interna ágrendszeréhez tartozó a. iliolumbalisszal (ld. lentebb).
Az a. iliaca interna az a. iliaca communisból való leágazása után a m. psoas major medialis oldalán lép a
kismedencébe, ahol hamar ágaira oszlik. Két fő ága van az a. glutea superior és a. glutea inferiornak megfelelően (ld.
lejjebb az ábrát), felosztása során azonban a topográfiai viszonyok helyett sokkal inkább arra koncentrálunk, hogy a
medence falát, vagy a medence zsigereit látja-e el az adott ág. Jelen fejezetben csak a fali ágakat tárgyaljuk, a zsigeri
ágak részletezését ld. a kismedence zsigereinél.
42
Az a. iliaca interna első leadott fali ága az a. iliolumbalis, mely a m. psoas major alatt halad a csípőtányér irányába.
Ágai gyakran anastomosist képeznek az a. iliaca externához tartozó a. circumflexa ilium profundával.
Az a. sacralis lateralis (vagy a. sacrales laterales, ha több ággal ered) az első foramen sacrale anterius előtt válik le
a m. piriformis elülső felszínén. Ágai belépnek a canalis sacralisba is.
Az a. glutea superior és a. glutea inferior két jelentősebb értörzs, melyek a m. piriformis felső és alsó széle mentén
található hiatus suprapiriformis és hiatus infrapiriformis nyílásokon (mindkettő a foramen ischiadicum majus része)
át lépnek ki a medencéből vénáik és idegeik kíséretében. Ellátják a farpofák nagy izomképleteit (előbbi főleg a m.
gluteus minimust és m. gluteus mediust, míg utóbbi elsősorban a m. gluteus maximust).
Az a. obturatoria valójában az egyik első leadott fali ág, mely előrefelé halad a medencebemenet belső peremén, a
m. obturator internus felszínén, majd a canalis obturatoriuson keresztül lép ki a medencéből. A comb adductor izmai
között ágazódik el. Legfontosabb ága (r. acetabuli) ellátja az acetabulumot, valamint a ligamentum capitis femorison
keresztül a femur fejét (magzatban és gyermekben főleg a fejlődéshez és a csontosodáshoz kell).
43
A törzs és a nyak artériás rendszere
• arcus aortae
o truncus brachiocephalicus
§ a. subclavia dextra
• a. vertebralis
o r. spinalis
• a. thoracica interna (a. mammaria interna)
o a. intercostalis anterior
o a. pericardiacophrenica
o a. epigastrica superior
• tr. thyrocervicalis
o a. cervicalis ascendens
o a. cervicalis superficialis
o a. suprascapularis
o a. thyroidea inferior
• tr. costocervicalis
o a. intercostalis suprema
o a. cervicalis profunda
• a. transversa colli
§ a. carotis communis dextra
• a. carotis externa dextra
o a. thyroidea superior
o a. lingualis
o a. facialis
o a. pharyngea ascendens
o a. sternocleidomastoidea THY-LIN-FA-PHA-ST-OC-A-TE-MA
o a. occipitalis
o a. temporalis superficialis
o a. maxillaris
• a. carotis interna dextra
o a. subclavia sinistra*
o a. carotis communis sinistra*
• aorta thoracica (aorta descendens)

o a. intercostales posteriores
§ ramus dorsalis
• ramus spinalis
§ r. cutaneus lateralis
• aorta abdominalis (aorta descendens)

o a. phrenica inferior
o a. lumbales
o a. sacralis mediana
o a. iliaca communis dextra
§ a. iliaca interna dextra
• a. umbilicalis**
• a. vesicalis inferior**
• a. uterina*** / a. ductus deferentis*** IL-SA-GLU-GLU-OB
• a. rectalis media**
• a. pudenda interna** (UM-VE-UT/DE-RE-PUD)
• a. iliolumbalis
• a. sacralis lateralis
• a. glutea superior
• a. glutea inferior
• a. obturatoria
§ a. iliaca externa dextra
• a. epigastrica inferior
• a. circumflexa ilium profunda
• a. femoralis
o a. iliaca communis sinistra*
*: A jobb és bal oldali rendszer teljesen szimmetrikus ezektől a pontoktól distalisan

**: Zsigeri ágak, a belső szervek ellátására
***: Zsigeri ág, mely csak nőben, illetve csak férfiban található meg
44
A törzs és a nyak vénái
Az artériás rendszerrel ellentétben, ahol a szívből egy fő ér (az aorta) vezeti a vért a test különböző részeibe
ágrendszerén keresztül, a vénás rendszer két fő visszérből, a felső testfélből vért gyűjtő v. cava superior, valamint az
alsó testfélből vért szállító v. cava inferior ágrendszeréből áll.
45
A v. cava superior a jobb oldali első sternocostalis ízület mögött alakul ki a két v. brachiocephalicából, és innen a
sternum jobb szélének megfelelően húzódik a jobb pitvarhoz, melybe a harmadik sternocostalis ízület mögött
beömlik. Rövid lefutása során a második sternocostalis ízület mögött veszi fel a v. azygos vérét (ld. alább).
A két v. brachiocephalica nem egyforma hosszúságú és lefutású ér. Mind a jobb, mind a bal v. brachiocephalica a
sternoclavicularis ízület mögött alakul ki a felső végtag vérét szállító v. subclavia, valamint a fej vérét szállító v.
jugularis interna egyesülésével. Lévén a v. cava superior jobb oldalon helyezkedik el, a jobb v. brachiocephalica a
jobb sternoclavicularis ízülettől a jobb első sternocostalis ízületig tart – tehát relatíve rövid. Ezzel szemben a bal v.
brachiocephalica keresztül halad a sternum mögött, a bal sternoclavicularis ízületet a jobb első sternocostalis
ízülettel összekötő vonalban.
A bordaközök vénás elvezetését az elülső részről a v. intercostalis anteriorok végzik, melyeket a v. thoracica internák
(v. mammaria interna) vesznek fel. Utóbbiak a mellkas belső felszínén, a hasonnevű artéria mellett futnak, és a v.
brachiocephalicába ömlenek mindkét oldalon. A v. thoracica internák a hasfal belső felszínén futó v. epigastrica
superiorok folytatásai, melyek teljes egészében az artériák lefutását követik.
A bordaközök hátulsó részéből a vért a v. intercostalis posteriorok vezetik el, a jobb és baloldalon eltérő vénákba. A
v. azygos a gerincoszlop jobb oldalán jön létre a lumbalis csigolyák magasságában, mint v. lumbalis ascendens, majd
a rekesz crus medialéja és crus lateraléja között átlépve a mellkasba jut. Elhaladtában felveszi a v. lumbalest (ld.
lentebb), valamint a jobb oldali v. intercostales posteriorest.
A bal oldal elvezetése kis mértékben eltér a fentiektől. Ugyancsak v. lumbalis ascendensként indul egy nagyobb véna,
mely a v. lumbales felvétele után ugyancsak átlép a rekesz crus medialéja és crus lateraléja között a mellkasba:
innentől kezdve v. hemi-azygos a neve. Felveszi a 7-11. bordaközök v. intercostalis posteriorait, majd élesen jobbra
fordulva áthalad a 7. hátcsigolya teste előtt (Th7), és beleömlik a jobb oldalon a v. azygosba. A 3-7. bordaközök
hátulsó részéből a vér a v. hemi-azygos accessoriusba jut, mely a 6. hátcsigolya (Th6) előtt áthaladva ugyancsak a v.
azygosba ömlik. A bal oldali első két bordaköz vére gyakran mint v. intercostalis suprema közvetlenül a v.
brachiocephalica sinistrába jut (jobb oldalon a v. azygos veszi fel ezt a vénát).
A gerinccsatornában elhelyezkedő plexus venosus vertebralis internus, valamint a csigolyák külső felszínén
elhelyezkedő plexus venosus vertebralis externus is a v. azygos és v. hemi-azygos rendszere felé drenálódik a v.
lumbalisokon és v. intercostalisokon keresztül. Részletes leírásukat ld. A központi idegrendszer anatómiája c.
fejezetben.
A mellkas felületes vére a v. thoracoepigastricán keresztül áramlik a v. axillaris, és ezáltal a v. subclavia irányába.
46
A fej-nyak fő vénás gyűjtő edénye a v. jugularis interna, mely a koponya foramen juguláréjánál ered, és az a. carotis
interna, majd a. carotis communis lateralis oldalán halad a vagina caroticában, v. brachiocephalicába való
beömléséig.
A vért a fej területéről bonyolult vénás

rendszer (ld. részben a zsigertani,
részben a koponyát tárgyaló
fejezetekben) szállítja a v. jugularis
interna irányába a v. facialison és v.
retromandibularison keresztül (utóbbi
az állkapocscsont mögött alakul ki,
innen a neve). A v. retromandibularis
nem csak a v. jugularis internába ömlik,
hanem a m. sternocleidomastoideus
külső felszínén haladó v. jugularis
externával is kapcsolatban áll.
A v. jugularis interna a nyak mély

képleteinek vérét veszi fel (a nyelvből a
v. lingualison, a garat-gége és a
pajzsmirigy környékéről pedig a v.
thyroidea superioron és v. thyroidea
medián keresztül), míg a v. jugularis
externa a felületes régiókat drenálja a v.
transversa colli, valamint a platysma
alatt elhelyezkedő v. jugularis anterior
felvételével. A v. jugularis externa végül
a v. subclavia végső szakaszába ömlik.
A nyak zsigereinek alsó részéből a vért a

v. thyroidea inferior szállítja, v. intercostales posteriores sinistrae
közvetlenül a bal v. brachiocephalicába.
A törzs alsó részét, valamint az alsó végtagok vérét a v. cava inferior veszi fel.
A v. cava inferior az aorta bifurcatio jobb oldalán veszi kezdetét, mint a két v.
iliaca communis egyesülése (a bal oldali v. iliaca communis az aorta és a bal a.
iliaca communis mögött halad, így hosszabb, mint a jobb oldali).
A v. iliaca communis a v. iliaca externa és v. iliaca interna összeömléséből jön

létre, az articulatio sacroiliaca előtt (mindkét oldalon kissé medialisabban és
dorsalisabban, mint az artériáknál láttuk).
Az v. iliaca externa a hiatus subinguinalison belépő (az artériától medialisan

elhelyezkedő!) v. femoralis közvetlen folytatása. A hiatus subinguinalis
területén felveszi a csípőtányér felől érkező v. circumflexa ilium profundát,
valamint a hasfal belső felszínén haladó v. epigastrica inferiort (lefutása
megegyezik az artériáéval).
A hasfal külső felszínének vére a v. epigastrica superficialison keresztül még a

combvénába (v. femoralisba) ömlik (valamint kapcsolatban áll a mellkasnál
említett v. thoracoepigastricával.)
47
A v. iliaca interna ágrendszere nagyban hasonlít az artériánál ismertetetthez, azonban találunk lényeges eltéréseket
is. Bár megtaláljuk az artériákkal analóg zsigeri ágakat is, ezek a szervek körül vénás hálózatok formájában sűrű
kapcsolatrendszert tartanak fent egymással (úgymint plexus vesicalis a hólyag körül, plexus rectalis a végbél körül,
stb. Részletesen ld. a kismedencei szerveknél).
Fali ágai megegyeznek az artériákkal: általában kettős ágak, melyek az azonos nevű artéria két oldalán haladnak. Ide
tartozik a v. glutea superior, v. glutea inferior, v. sacrales laterales, v. obturatoria.
Utóbbi véna és a v. iliaca externa v. epigastrica inferior ága között egy anastomosis alakul ki a ramus superior ossis
pubison áthajolva (az artériák között is találunk kapcsolatot, ld. fentebb!), melyet a sebészetben a „halál koronája”
(corona mortis) névvel illetnek (tulajdonképpen egy aberránsan, a v. epigatrica inferiorból eredő v. obturatoria).
Elnevezése onnan ered, hogy lefutása közel helyezkedik el a canalis inguinalis belső nyílásához, így a klasszikus sérv műtéteknél könnyen
elvágásra kerülhet. A vénából eredő vérzés alattomos, nem túl látványos, viszont igen nagy mennyiségű lehet anélkül, hogy felfedezésre kerülne
(lévén befelé, a kismedence irányába vérzik), így akár életveszélyes állapotot is okozhat. Egyes szerzők szerint nem csak a vénát, de az artériát
is corona mortisnak nevezzük. Fontos, hogy nem minden emberben található meg, de mindig számítani kell rá a régió feltárása során.
48
A törzs és a nyak vénás rendszere
• v. cava superior
o v. brachiocephalica dextra
§ v. jugularis interna**
• v. retromandibularis**
o v. facialis
o v. maxillaris
o v. temporalis superficialis
• v. lingualis
• v. thyroidea superior
• v. thyroidea media
§ v. subclavia
• v. jugularis externa**
o v. jugularis anterior**
o v. transversa colli
o v. brachiocephalica sinistra*
§ v. intercostalis suprema sinistra
§ v. thyroidea inferior
o v. azygos***
§ v. intercostalis suprema dextra
§ v. intercostales posteriores dextrae
§ v. hemi-azygos***
• v. intercostales posteriores sinistrae
§ v. hemi-azygos accessorius
• v. intercostales posteriores sinistrae
• v. cava inferior
o v. phrenica inferior
o v. lumbales
§ v. lumbalis ascendens***
o v. iliaca communis dextra
§ v. iliaca interna
• v. vesicalis superior
• v. vesicalis inferior
• v. uterina / v. ductus deferentis
• v. rectalis superior
• v. pudenda interna
• v. glutea superior
• v. glutea inferior
• v. sacrales laterales
• v. obturatoria****
§ v. iliaca externa
• v. circumflexa ilium profunda
• v. epigastrica inferior****
o v. iliaca communis sinistra*
§ v. sacralis mediana
*: A jobb és bal oldali rendszer teljesen szimmetrikus ezektől a pontoktól distalisan, kivéve az extrán feltüntetett
ágakat
**: A v. retromandibularis mind a v. jugularis interna, mind a v. jugularis externa irányába dernálódik. Ugyancsak
találunk anastomosisokat a v. jugularis interna, v. jugularis externa és v. jugularis anterior között
***: A v. lumbalis ascendensek képesek a v. lumbalisok vérét a jobb oldalon a v. azygosba, a bal oldalon a v. hemi-
azygosba vezetni
****: A v. epigastrica inferior és v. obturatoria között kialakuló anastomosis a corona mortis
A törzs és a nyak nyirokerei
A test nyirokerei az artériák által a szövetekhez vitt folyadék azon részét hivatottak visszajuttatni a központi
keringésbe, melyre a vénás rendszer nem képes. A nyirokrendszer két helyen kapcsolódik a vénás rendszerhez: a v.
subclavia és v. jugularis interna összeömlésénél szájadzanak be a nagy nyirokér törzsek mindkét oldalon. Ez a terület
az angulus venosus Pirogovi.
49
A két oldal elvezetése nem teljesen szimmetrikus. Jobb oldalon az angulus venosusba ömlő nagy nyirokér a truncus
lymphaticus dexter, mely a nyak nyirkát elvezető truncus jugularis dexterből, a jobb felső végtag (és a jobb mellkas
fél felületes, lateralis részének) nyirkát szállító truncus subclavius dexterből, valamint a mellkas belsejének jobb
oldalából (főleg a belső szervektől) nyirkot szállító truncus bronchomediastinalis dexterből szedődik össze.
A bal oldali angulus venosusba beömlő nyirokér a ductus thoracicus. A clavicula mögött ugyancsak felveszi a három
fentebbi ág bal oldali verzióit. Mindemelett, a ductus thoracicus (mely végig az aorta descendens mögött / kissé
jobbra halad) kezdete az L1 vagy L2-es csigolya előtt elhelyezkedő tágulat, a cisterna chyli. A cisterna chyli egyrészt
összegyűjti a belek és a hasi zsigerek nyirkát a truncus intestinalison keresztül, valamint a lumbalis törzsfal, a
kismedence falának és az alsó végtagnak a nyirkát a truncus lumbalisokon keresztül. Az aorta mögött átlépve a rekesz
hiatus aorticusán a mellkasban felveszi az intercostalis területek nyirkát mindkét oldalon (vas lymphatica
intercostalis).
A fentiek függvényében, a test nyirkának 75%-a a ductus thoracicuson át a bal angulus venosuson jut vissza a vénás
keringés centralis részébe, míg a fennmaradó 25% a truncus lymphaticus dexteren kerül a jobb oldali v. subclavia és
v. jugularis interna összeömlésébe.
A nyaki zsigerek nyirokelvezetésének részleteit ld. a megfelelő fejezetekben.
50
A törzs és a nyak idegei
A törzs és a nyak vérellátásának tárgyalása után térjünk rá az említett területek beidegzésére. Mint látni fogjuk, a
nyak beidegzése nagyban hasonlít a felső és alsó végtag beidegzését végző plexusokra, míg a törzsfal (a mellkas és a
has) ellátását szegmentális idegek végzik. Külön részben tárgyaljuk a dorsalis területek, így a tarkó tájék beidegzését
az alfejezet végén.
A plexus cervicalis
A nyak beidegzését a plexus cervicalis

biztosítja (a zsigerek beidegzését nem
ideértve; azok döntően agyideg beidegzést
kapnak a n. glossopharyngeus (n. IX.) és n.
vagus (n. X.) rendszeréből). A plexus
cervicalis a gerincvelői idegek (n. spinalis)
elülső ágaiból (r. anterior) alakul ki, a C1 és
C4 szegmensek között (tehát az első 4
gerincvelői idegből, melyek a koponya és az
atlas, az atlas és az axis, az axis és a C3,
valamint a C3 és C4 nyakcsigolya között
lépnek ki a canalis spinalisból). A r.
anteriorok a scalenus-izmok között egyre
felületesebbé válnak, majd hol egymáshoz
tapadva, hol szétválva (ez maga a plexus
cervicalis) kialakítják a nyak idegeit. A
plexus cervicalis a lamina prevertebralis
felszínén jön létre, és csak a belőle
származó, bőrbe tartó idegek lépnek át a
lamina superficialison.
• A plexus cervicalis legelső, és egyben egyik mély ága egy hurok alakú ideg, az ansa cervicalis profunda, mely
két gyök-párosból, a C1 és C2 r. anteriorból (ez a ramus superior ansae cervicalis profundae), valamint a C2
és C3 r. anteriorból (ez a ramus inferior ansae cervicalis profundae) áll össze. Az ansa cervicalis profunda a
lamina prevertebralis és a lamina superficialis között fekszik, és elhaladtában beidegzi a nyelvcsont alatti
izmokat. Fontos megjegyezni, hogy ramus superiora axonokat kap a n. hypoglossusból (n. XII.)
• A n. phrenicus a plexus cervicalis utolsó, egyben másik mély ága, melyet a C3 és C4 r. anteriorok adnak
(valamint rostokat kap a C5 r. anteriorból). Az ideg a m. scalenus anterior elülső felszínén száll lefelé (az a.
cervicalis ascendens mellett), majd a v. jugularis internától lateralisan, a v. subclavia és az a. subclavia között
lép a mellkasba. Az ideg itt a későbbiekben ismertetett szívburok (pericardium) és mellhártya (pleura) között
halad a diaphragma respiratorium felső felszínéhez, hogy beidegezze azt. Lefutása közben érző ágakat ad az
említett hártyákhoz is.
A plexus cervicalis felületes ágai eredésük után együtt fúrják át a lamina prevertebralist, valamint a m.
sternocleidomastoideus lefutásának felénél, annak hátulsó széle mentén ugyancsak egy ponton lépnek át a fascia
cervicalis profunda lamina superficialisán (ez a punctum nervosum Erbi, vagyis az Erb-pont). Innen a saját ellátási
területük irányába kanyarodnak.
• A n. occipitalis minor a C2 és C3 r. anteriorok származéka, mely az Erb-ponton való átlépés után hátrafelé
fordul, hogy beidegezze a fül mögötti terület bőrét.
• A n. auricularis magnus ugyancsak a C2 és C3 r. anteriorokból ered, majd az Erb-ponton való átlépés után
ellátja részben a fül előtti, részben a fül mögötti terület bőrét.
51
• A n. transversus colli szintén a C2 és C3 r. anteriorok ága, mely az Erb-ponttól haránt irányban húzódik előre
a nyakon, és beidegzi annak bőrét.
• A n. supraclaviculares is a C2 és C3 r. anteriorokból származik, és ágaival ellátja a nyak bőrét az Erb-pont

alatt, valamint a clavicula felett.
Gerincvelői gyök Ideg neve Mit lát el? Felületesen / mélyen?
r. superior ansae
C1 - C2
cervicalis profundae Nyelvcsont alatti Mélyen, a lamina
r. inferior ansae izmokat superficialis alatt
C2 – C3
cervicalis profundae
Fül mögötti terület
C2 – C3 n. occipitalis minor
bőre
Az Erb-ponton
Fül előtti és fül
C2 – C3 n. auricularis magnus átfúrják a lamina
mögötti terület bőre
superficialist
C2 – C3 n. transversus colli Nyak bőre
C2 – C3 n. supraclaviculares Nyak bőre
Diaphragma
Mélyen, a lamina
C3 – C5 n. phrenicus respiratorium,
superficialis alatt
mellhártya, szívburok
A plexus cervicalis ágai mellett megtaláljuk a nyakon a n. accessoriust (n. XI.), mely a lamina prevertebralistól
felületesen halad, és ellátja motorosan a m. trapeziust és a m. sternocleidomastoideust, valamint megtaláljuk a
vagina caroticában elhelyezkedő n. vagust (n. X.).
52
A plexus brachialis
Ugyancsak a nyakon, a fossa scalenotrachealis területéről lép elő a hiatus scalenin a plexus brachialis, mely részben
a nyak, részben a felső végtag képleteit látja el. A plexus brachialis a C5 és Th1 gerincvelő idegek r. anterioraiból
szedődik össze, először három fő törzsbe (a C5 és C6 r. anteriorokból a truncus superior, a C7 r. anterior egyenes
folytatása a truncus medius, míg a C8 és Th1 r. anteriorok adják a truncus inferiort).
A három truncus a hiatus scalenin keresztül a clavicula alá, a hónaljárok (fossa axillaris) és a felső végtag irányába
húzódik, miközben mindegyik feloszlik két ágra (divisio anterior, divisio posterior), majd ezek újra egyesülésével
átrendeződik a fasciculusokká.
A truncus superior és a truncus medius divisio anterioraiból keletkezik a felső végtagnál megismert fasciculus
lateralis, mindhárom truncus divisio posteriora adja a fasciculus posteriort, míg az alsó truncus divisio anteriora
folytatódik mint fasciculus medialis (a három fasciculus nevét az a. subclaviahoz / a. axillarishoz való viszonya alapján
kapta).
A nyak, valamint a mellkas beidegzésére leváló idegek származhatnak a truncusokból, vagy a fasciculusokból.
• A n. thoracicus longus a legkorábban leváló ág, mely főleg a truncus superiorból származik, és mely a m.
scalenus medius átfúrása után a mellkas lateralis felszínén halad, a m. serratus anterior beidegzésére
• A n. dorsalis scapulae ugyancsak a truncus superior származéka, mely a m. scalenus mediust átfúrva a m.
scalenus posterior és a m. levator scapulae között a hátra kanyarodik, ahol beidegzi a m. rhomboideit.
• A n. suprascapularis szintén truncus superior ág, mely hátra hajolva átlép az incisura scapulae superiuson
(a ligamentum transversum scapulae superius alatt), és beidegzi a m. supra- és m. infraspinatust.
53
• A truncus superior utolsó közvetlen idegága a n. subclavius, mely a m. scalenus anteriortól lateralisan
húzódik a m. subclavius izomhoz.
A fasciculusok közül a legtöbb ágat a törzs beidegzésére a fasciculus posterior adja. A másik két fasciculusból csak
egy-egy idegág származik.
• A n. subscapularis általában több gyökérrel ered a fasciculus posteriorból, és lapocka elé lépve beidegzi a m.
subscapularist és a m. teres minort.
• A n. thoracodorsalis ugyancsak a fasciculus posterior ága, mely hátra és lateralra húzódva a m. latissimus
dorsi alá lépve beidegzi azt.
• A n. pectoralis medialis a fasciculus medialis ága, míg a n. pectoralis lateralis a fasciculus lateralisból
származik. A két ideg együtt halad a mellkason a m. pectoralis minortól takartan. Beidegzik az izmot, valamint
a m. pectoralis majort.
A plexus brachialis valahol a divisiok területén halad át a clavicula alatt, és lép a hónaljárok területére. Distalisabb,
szabad végtagi ágaid ld. A felső végtag anatómiája c. fejezetben.
54
A n. intercostales és n. subcostalis
A mellkasfal és a hasfal beidegzését a segmentalis gerincvelői idegek (n. spinalis) ágai végzik. A n. spinalisok a
foramen intervertebrálékon kilépve feloszlanak fő elülső (r. anterior) és hátulsó (r. posterior) ágaikra. A r. dorsalisok
a csigolyák mellett hátra kanyarodnak, és segmentalisan ellátják a hátizmokat, valamint a hát bőrét. A hát felső
részében a r. dorsalisok medialisabb ága (r. medialis) a bőrág, míg kb. a 7. hátcsigolyától lefelé a lateralisabb ág (r.
lateralis).
A r. anteriorok a mellkas területén mint bordaközi idegek (n. intercostalis) lépnek a sulcus costaenak megfelelően a
m. intercostalis internus és m. intercostalis intimusok közé, és haladnak előrefelé. A mellkas lateralis részén egy
águk (r. cutaneus lateralis pectoralis) átfúrja az izmokat, és a bőr alá lép. A sternumtól lateralisan a n. intercostalisok
végága (r. cutaneus anterior pectoralis) szintén a bőr rétegei közé lép, és beidegzi azt a mellkason.
A 2. n. intercostalis r. cutaneus lateralisa részben áthajlik a karra is, mint n. intercostobrachialis, ahol besegít a kar
medialis oldalán a bőr beidegzésében a n. cutaneus brachii medialisnak.
A hatodik bordaköztől lefelé a n. intercostalis ágai egyre inkább eltérnek lefelé, és a hasizmok (m. obliquus
abdominis internus és m. transversus abdominis) közé lépve húzódnak előre, a linea alba két oldalára, ahol
végágaikkal (r. cutaneus anterior abdominalis) átfúrva az izmokat beidegzik a has bőrét (lateralisan ugyancsak adnak
perforans ágakat – r. cutaneus lateralis abdominalis -, melyek a has bőrének lateralis részét látják el). Lefutásuk
közben ágakat adnak a hasizmok felső részéhez is (beleértve a három ferde hasizmot, valamint a m. rectus
abdominist). Az utolsó „bordaközi” ideg a n. subcostalis nevet viseli.
55
A plexus lumbalis
A plexus lumbalis tárgyalására már az alsó végtagnál sort kerítettünk, itt csak kialakulásának általános jellemzőit,
valamint a hasfal beidegzésével összefüggő vonatkozásait ismételjük meg.
A fonat az utolsó mellkasi (Th12), valamint a felső négy ágyéki (L1-L4) gerincvelői ideg (n. spinalis) elülső ágából
alakul ki. A fonat a m. psoas major gerinc melletti eredésénél, az izom állományában foglal helyet, ahol önálló
idegekre bomlik fel. Az idegek többsége a m. psoas major lateralis oldalán lép elő.
A fonat első idege a n. iliohypogastricus, mely a Th12 és L1 gerincvelői idegek (n. spinalis) elülső ágaiból (r. anterior)
származik, és a m. psoas major mögül kilépve a m. quadratus lumborum belső felszínén halad. Az izom lateralis
szélénél átfúrja a m. transversus abdominist, majd az izom és a m. obliquus abdominis internus között halad előre
és lefelé. Elhaladtában beidegzi a hasizmok legalsó részét, valamint a hasfal bőrének egy sávját.
A fonat második idege (n. ilioinguinalis) hasonlóan, ám valamivel lejjebb halad, mint a n. iliohypogastricus. A m.
transversus abdominis és m. obliquus abdominis internus között futva elől a canalis inguinalis falába fordul.
Végágai nőben a nagy szeméremajkakban, férfiban a herezacskó bőrében, valamint mindkét nemben a comb
bőrének medialis részében végződnek.
A plexus lumbalis többi ágának részletezését ld. az előző, Az alsó végtag anatómiája c. fejezetben.
56
A r. dorsalisok
A gerincvelői idegek (n. spinalis) r. dorsalisai, ahogy

láttuk fentebb, segmentalis beidegzést biztosítanak
mind az axialis izomzatnak, mind a hát bőrének.
Néhány r. dorsalist azonban a tarkó, valamint az alsó

lumbalis régióban külön névvel illetünk.
Az első gerincvelő ideg (n. spinalis, C1) dorsalis ága a

n. suboccipitalis, mely a trigonum suboccipitaléban
halad, és beidegzi a rövid tarkóizmokat (ld. fentebb).
A C2 gerincvelői ideg r. dorsalisa a n. occipitalis

major, mely a rövid tarkóizmok fölé kanyarodva
medialra lép, majd átfúrja a m. semispinalis capitist
és a m. trapezius tapadását, és a beidegzi a tarkó,
valamint a nyakszirtcsont bőrét.
A n. occipitalis tertius a C3 gerincvelői ideg dorsalis

ága. Eredése után ugyancsak a rövid tarkóizmok fölé
kerül, és egészen medialisan (a ligamentum nuchae
mellett) halad fölfelé, majd a bőr alá lépve beidegzi a
tarkó bőrének legmedialisabb részét.
A lumbalis régióban (Th12 – L3 gerincvelői

idegek) a r. dorsalisok kialakítják a n. cutanei
clunii superiorest, melyek ellátják az alsó
lumbalis régió, valamint a farpofák bőrét,
hátul.
A n. cutanei clunii medii az S1-S3 gerincvelői

idegek dorsalis ágainak lateralis bőrágai,
melyek beidegzik a sacrum feletti
bőrterületet, valamint a farpofák bőrét hátul,
és valamivel lejjebb mint a felső idegek.
57
A törzs és a nyak speciális területei
A törzs és a nyak képleteinek tárgyalása után térjünk rá egy-egy kiemelt, orvosgyakorlati szempontból jelentősebb
régióra, úgymint a nyakháromszögek, a trigonum lumbale és a trigonum auscultatione. A fejezetet a női emlő
anatómiájának tárgyalásával zárjuk.
A nyakháromszögek
A nyakon való tájékozódás megkönnyítésére

annak izom, valamint csont képleteit
használjuk. A nyakháromszögek az ezek által
határolt területek.
Mind közül a legfontosabb talán a trigonum

caroticum, mely a m. digastricus hátulsó
hasa, a m. omohyoideus felső hasa, és a m.
sternocleidomastoideus között található. Az
izmok közé betekintve a területen a fascia
cervicalis profunda két lemeze, a lamina
superficialis és a lamina pretrachealis
közvetlenül egymáson fekszik, így a régión
áthaladó vagina carotica képletei (a. carotis
communis, v. jugularis interna, n. vagus)
könnyen tapinthatók, az a. carotis communis
pulzációja könnyen ellenőrizhető (az ezzel
kapcsolatos megjegyzéseket ld. fentebb).
A trigonum supraclaviculare a clavicula, a m. sternocleidomastoideus, valamint a m. trapezius között elhelyezkedő

terület, melyet a m. omohyoideus alsó hasa két kisebb háromszögre oszt. A trigonum omotrapezium a hátulsóbb
háromszög, melynek területén válik felszínessé a plexus cervicalis legtöbb ága. A trigonum omoclaviculare az
elülsőbb, kisebb háromszög, melyen keresztül megközelíthetjük a mélyben fekvő fossa scalenotrachealist és
képleteit.
Elől, a nyak középső régióját foglalja el a regio colli mediana, mely a

nyelvcsont alsó széle, a m. omohyoideus felső hasa, a m.
sternocleidomastoideus és a sternum felső széle között helyezkedik el. A
régió tartalmazza a nyelvcsont alatti izmokat, a nyak elülső-felületes vénáit, a
pajzsmirigyet, a légcső nyaki szakaszát, valamint a gégét.
A trigonum submandibulare, valamint a trigonum submentale is a nyelvcsont

felett helyezkedik el. A trigonum submandibularét a m. digastricus két hasa,
valamint az állkapocscsont alsó pereme határolja. A trigonum submentale a
m. digastricus két elülső hasa, az állkapocscsont alsó pereme és a nyelvcsont
teste között helyezkedik el. Mindkét háromszög alapja a m. mylohyoideus
(Mindkét háromszög részletezését ld. a koponyánál és Az emésztőrendszer
anatómiája c. fejezetben).
A trigonum lumbale és a trigonum auscultatione
Akár a nyak területén, a háton is találunk pár nevezetes háromszöget. Ezek

leginkább azért fontosak, mert az egyes izmok széttérése miatt a hát szövete
itt vékonyabb, ami részben diagnosztikus lehetőségeket, részben betegségek
kialakulásának feltételeit teremti meg.
58
A trigonum lumbale a hát alsó részében található, a crista iliaca teteje, a m. latissimus dorsi lateralis széle és a m.
obliquus abdominis externus hátulsó pereme határolja. A régió alapja a m. obliquus abdominis internus és a m.
transversus abdominis. A háromszög jelentősége abban áll, hogy mivel a m. obliquus abdominis externus előrébb
kezdődik, a trigonum lumbale területén a hasfal csupán két rétegű, így a megemelkedett hasűri nyomás esetleg
sérvképződést eredményezhet (ugyanakkor nem tipikus sérv-hely, rettentően ritkán találkozunk vele).
A m. trapezius lateralis széle, a m. latissimus dorsi felső pereme és a scapula margo medialisa közötti területen a
hát fala ugyancsak vékonyabb (csupán a 6-7. bordák, m. intercostales, valamint a m. erector spinae lateralis-felső,
elvékonyodó része fekszik itt), ezáltal a légutakban áramló levegő rezgései kevésbé veszítenek intenzitásukból, és a
háromszög területére helyezett eszközzel (pl. fonendoszkóppal) könnyen hallhatók. Innen a régió neve: trigonum
auscultatione. Természetesen, a hát többi részén is hallhatók a légzési hangok (a modern fonendoszkópok esetén
már nem igen találunk különbséget a hangok erősségében az egyéb területekhez viszonyítva).
A női emlő anatómiája
A fejezet zárásaként a női emlő (mamma feminina)

anatómiájával foglalkozunk.
A női emlő tulajdonképpen a mell bőrének 3-6 bordák

közötti kiemelkedése, melyet a magából a bőrből
fejlődő emlőmirigy (glandula mammae), valamint az
emlő zsírteste (corpus adoposum mammae) okoz.
Nem laktáló nőben (vagyis amikor az anyatej – lac

femina – termelése szünetel) apró
mirigyvégkamrákból áll, melyek lebenyekbe
tömörülnek (lobuli mammae), az emlő nagy részét a
zsírszövet tölti ki. Laktációs időszakban a különböző
hormonok hatására az emlő mirigyállománya
hatalmasra növekszik.
A mirigyek kivezetőcsövei (ductus lactiferus) egy

terminális tágulat (sinus lactiferus) közbeiktatásával
nyílnak az emlőbimbón (papilla mammae), mely a
környező területtel (areola mammae) együtt erősen
pigmentált (mindkét nemben).
Az emlő állományát elölről a test felületes

fasciájának mellkasi része fedi, melyet az
emlő zsírtestén keresztül számtalan
kötőszövetes köteg (ligamenta
suspensoria mammae Cooperi, vagy
retinacula mammae) rögzít a régió alapját
adó m. pectoralis major fasciájához
(fascia pectoralis). Az emlő zsírteste és a
fascia pectoralis között egy kötőszövetes
felritkulást is találunk (tulajdonképpen
egy lazarostos kötőszövetes réteget),
melyet retromammaris térnek szokás
nevezni, és emlőplasztikai műtéteknél van
jelentősége.
59
Az emlőmirigy anatómiája kapcsán orvosgyakorlati szempontból a legjelentősebb téma talán a mirigy vérellátása,
valamint nyirokelvezetése.
Az emlőmirigyet kvadráns rendszer alapján feloszthatjuk egy centralis régióra (ami az areola mammae területe
mögött helyezkedik el), valamint két, egymásra merőleges vonallal ezen kívül két lateralis, és két medialis területre
(superior, inferior).
A medialis kvadránsok vérellátását főleg az a. thoracica interna (ezért nevezik a. mammaria internának is) elülső
perforans ágai adják, míg a lateralis régió erei főleg az a. axillaris két ágából, az a. thoracoacromialisból és az a.
thoracica lateralisból származnak. Járulékos artériákat bocsáhatnak még a mirigyhez az a. intercostales posteriores.
A mirigy vénáit hasonló elrendeződésben találjuk.
Az emlő lateralis kvadránsainak nyirka a m. pectoralis major körüli nyirokcsomókon (nodi lymphatici pectorales)
keresztül a hónalji nyirokcsomók felé vezetődik (nodi lymphatici axillares). A felső kvadránsokból a nyirok eljuthat
az infraclavicularis nyirokcsomókba is (nodi lymphatici infraclaviculares) a m. pectoralis major és m. pectoralis
minor közötti nyirokcsomók (nodi lymphatici interpectorales) közvetítésével. Az emlő medialis kvadránsainak nyirka
a sternum melletti nyirokcsomókon (nodi lymphatici parasternales) keresztül a mellkas középső részében
elhelyezkedő, mély nyirokcsomókba jut (nodi lymphatici mediastinales).
A klinikum szempontjából a nyirokelvezetés jelentősége az emlőben előforduló daganatok áttétképzésében áll. Mivel a lateralis kvadránsok
danagatai az axillaris nyirokcsomókba adnak főként áttétet, ezek sebészi eltávolítása részét képezheti mind az emlődaganat szövettani
diagnosztikájának, mind a terápiának. Ugyanakkor, a medialis régiók daganatainak áttétei a mellkas mély régióiba jutnak, melyek nehezen
megközelíthetők (a mellkas megnyitása nagyobb megterheléssel járna, mint amekkora hasznot hozna a páciens meggyógyítása
szempontjából). „Szerencsénkre” az emlődaganatok gyakrabban fordulnak elő az emlő lateralis (főleg felső) kvadránsaiban.
Az emlő betegségeinek diagnosztikájában – és ezáltal a súlyos kórállapotok megelőzésében nem lehet eléggé hangsúlyozni az önvizsgálat (az
emlő áttapintása) fontosságát, valamint a rendszeres nőgyógyászati vizsgálatokon elvégzett manuális (ugyancsak tapintás, az orvos által) és
eszközös vizsgálatok szerepét (utóbbiakat kóros tapintási lelet, illetve bizonyos életkor felett végzik).
Az emlő anatómiájának megismerésével a törzs és nyak anatómiáját tárgyaló fejezet végére értünk.
A következő fejezetben a koponya és a fej anatómiájával foglalkozunk, ami talán a legbonyolultabb régiók egyike.
60

Anatómia Túlélőkönyv - 1.c. Fejezet - A Törzs És A Nyak Anatómiája

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Anatómia Túlélőkönyv - 1.c. Fejezet - A Törzs És A Nyak Anatómiája

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Anatómia Túlélőkönyv - 1.c. Fejezet - A Törzs És A Nyak Anatómiája

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

DR.

BARTHA ÁRPÁD LÁSZLÓ

A törzs és a nyak anatómiája

Nascentes morimur finisque ob origine pendet1

A törzs és a nyak csontjai ........................................................................................................................................ 3

A törzs és a nyak ízületei és szalagjai .................................................................................................................... 10

A mellkas (thorax) ................................................................................................................................................. 16

A törzs és a nyak izmai .......................................................................................................................................... 16

A törzs és a nyak erei ............................................................................................................................................ 37

A törzs és a nyak idegei ......................................................................................................................................... 51

A törzs és a nyak speciális területei ...................................................................................................................... 58

A fejezetben a csigolyák, bordák és a mellcsont leírásával, a mellkas

A törzs csontjaihoz soroljuk a csigolyákat (vertebrae) és a

Általánosságban elmondható, hogy a csigolyák (vertebrae) köbös

Az átlag csigolya elülső részén

A keresztcsont (os coccygeum) 4-6 csökevényes csigolyából

A bordák (costae) lapos csontok, melyek hátulsó végükkel a

A felső hét borda a cartilago costalison keresztül 1-1

Minden borda belső felszínén az alsó élhez közel egy

Az első borda (costa prima) rövid, lapos csontlemez,

A bordák, a szegycsont és a csigolyák kapcsolataira

A szegycsont vagy mellcsont (sternum) a mellkas csontos

A manubrium és a corpus nem pontosan egy síkban

A manubrium tetején kis bevágás, az incisura jugularis

Az angulus sterni Ludovici élőben fontos tájékozódási pont:

Az ízfelszínek állása meghatározza az adott

A hátcsigolyák frontalis íznyúlványai

Az ágyéki csigolyák íznyúlványai sagittalis állásuk

Az atlas és a nyakszirtcsont, valamint az atlas és

Az atlas facies articularis superiora és a nyakszirtcsont (os

A dens axis csúcsáról a nyakszirtcsonton található öreglyuk

A felegyenesedett, két alátámasztási ponttal rendelkező (két lábon

A gerincoszlop a nyaki szakaszon előre (lordosis), míg a háti

A frontalis síkban kialakuló görbület (scoliosis) általában a rossz

Előre hajlásnál (flexio ventralis) a gerincoszlop egységes ívvé

A bordák és csigolyák, valamint a bordák és a sternum összeköttetései

A bordák és csigolyák által alkotott articulatio costovertebralis valójában

Lévén a két ízület (articulatio capitis costae és articulatio

A csontos mellkas (thorax) a bordák, a szegycsont,

Fontos hangsúlyozni, hogy a zsigeri mellkas határai nem

A törzs és a nyak izmai

A mellkas mély izmai (légzőizmok)

A mellkas mély izmait az intercostalis idegek (n. intercostalis) látják el.

A mellkas középső izomrétege

A m. pectoralis minor esetén fontos

Bármely képlet, mely a felső végtagról a

A gerinc dorsalis oldalán elhelyezkedő

A mély hátizmok rendszere bonyolult,

A legmélyebben elhelyezkedő izmok közé

A m. rotatores az eggyel fentebbi csigolyára húzódnak,

A mély réteg eggyel felületesebb izomcsoportja a m. iliocostalisból és m. longissimusból, valamint a m. spinalisból

A mély hátizmok rendszerét a

A felületes lemez (lamina

A felületes hátizmok rendszeréhez

A mélyebb rétegben helyezkedik el

Ugyancsak a mélyebb rétegben

Előbbi az első 4 nyakcsigolya

A m. rhomboideus minor és major