Kisebb rokonaival ellentétben, melyek a szerelmi vallomásokban esetleg az adóbevallásokban hangzanak el, a történelmi hazugságok mindannyiunk nevében hazudnak. Miért száll fel, a történelmi hazugság annyi politikus és újságíró szájából? Miféle mondanivalójuk van és nem mondhatják ki, csak ha bebiztosítják magukat, hogy a többiek élete az ő hazudságaik nyomát követi? A válasz egy primitív és mindent leromboló ösztönben található. Ezen ösztön neve és tartalma annyira szégyenletes, hogy még a történelmi hazudozások profi szakértői sem merik megismerni. Segítsünk nekik, kiindulva a legutóbbi gyöngyszemeikből. Először, a miniszterelnök önelégült igénye, ahogy esküdözött Norica Nicolai történelmi szüzességére és ahogy Băsescu elnököt a Szekuritáté utáni bakterek közé elhelyezte, egy Merce, Pleşiţă, Vadim vagy Stolnici mellé. (Az első kettő volt szekus főtiszt, Vadim Tudor szekuritátés kapcsolatai közismertek, s az utóbbi, a Román Akadémia tagjaként besúgó volt korábban, s ezért pénzt, előléptetést és egyéb előnyöket kapott. A ford. megjegyzése) Ebben, a miniszterelnök által átéléssel előadott fabulában, Nicolai, a dossziéval, lenne a Szekuritáté áldozata, míg Băsescu az üldözött második hóhérja. S ez éppen akkor, amikor Radu Stroe felfedezte, hogy Băsescu még perzsa kém is. Az elnök viszonyáról a Dárius kémszolgálataival még lehetne beszélni, de Norica Nicolai áldozati minőségéről semmit sem lehet mondani. Nicolai egy vétséget követett el vagy egy szakmai tévedést, 1989 előtt. Ezért festették le úgy, nem pedig politikai nézeteiért, amelyet jó disszidensként csupán 1996 után mutatott ki. A miniszterelnök nemes gondolata alapjául, egy mellékgondolat szolgál, mely szerint bárki, aki elkövetett egy tolvajlást a kommunizmus idején, eleget tesz az ellenállás kritériumának és egy helyre kerül a máramarosszigeti holtakkal, Coposu jobbjára vagy tette azonos értékű a Doina Cornea által kapott verésekkel. A kommunizmus ezáltal, egy folyamatosan működő a csirkefogókat tisztáló nemzeti mosodává válik. A miniszterelnök nemes ügyködése folytán, a történelmi hazugság legalsó fokára jutunk. A második igazgyöngyszem abból a kérdésből fakad, amely a nyolc miniszter névsorát követte, kik közül nyolc nem rokona Tamara Tántinak. Băsescu elnök alig írta alá és máris elhangzott a kérdés: miért olyan sokan? Miért nincs egy demokrata sem? Válasz: olyan sok, az nem hiba, ha egy se lenne, az lenne szerencsétlenség. Továbbá: Mivel a demokrata minisztereket gyorsan kiseperték a kormányból. Viszont, ami ezeknél a válaszoknál jóval fontosabb, az az elszántság, ahogyan a téma felett őrködők gondoskodnak arról, hogy egyetlen lehetséges bírósági ügyet se kerüljön el a kétkedés. A legkisebb lázadási gesztust kísérő szokásos kórus, gyakorlatilag, valójában egy előzetes felmentő ítélet, s ez a különös ítélet gyanúsan hasonlít, a miniszterelnök által , a Nicolai ügyből kiindulva utólagosan kiadott amnesztiával. Az első egy a jövőnek szánt történelmi hazugság, a második - a múltnak. Mindkettő abból a szándékból fakad, hogy megvédje azt a keretet, amely létrehozta és amely megengedi, a sajtó által kiszolgált politikusok, undorító tömegének, mesés és csalásra épülő sikerességét. A történelmi hazugság alapjául szolgáló ösztön a félelem. (Fordító kiemelése) Az agresszivitássá átalakult bizonytalanság. Itt Băsescu már rég megnyerte a meccset, bevallva, hogy párttag volt és jól ment neki '89 előtt. Az ellenfél kórusának egyetlen refrénje van csupán: "Hazudok, tehát létezem!" (Megjelent a Cotidianul 2008 január 18-i számában. Ford. L. L.) Mircea Marian A sajtó, a bordélyház és a templom között Mircea Marian: "Egy foltnélküli kasztnak tartottuk saját magunkat, elrejtettük saját mocskunkat, s az olvasók azt kezdték hinni, hogy mindannyian prostituálódtunk." Tudom, hogy mi újságírók, el vagyunk ragadtatva attól, hogy népszerűségünk alig valamivel marad alatta a hadseregénél és az egyházénál. (A közvélemény kutatásokon népszerűségük sorrendjében a következő intézmények a legkedveltebbek: 1. egyház, 2. hadsereg és 3. sajtó. Ford. megj.) Szinte mindannyian elképzeltük, hogy egy felsőbbrendű kaszt lennénk és, emiatt, éveken keresztül óvakodtunk attól, hogy beszéljünk a csoportunkon belüli mocsokról. Azért, hogy nehogy elveszítsük hitelességünket, inkább hátat fordítottunk, valahányszor azt láttuk, hogy egyes kollegáink egyetlen éjszaka meggazdagodtak, és úgy tettünk, mintha nem hallanánk a mendemondákat a egyes "véleményformálók" és politikusok közötti túl szoros kapcsolatról. Közismert, hogy egy elég jelentős elemzői és újságírói csoport, pénzt vagy egyéb anyagi juttatást kap, egyes esetekben tanácsadói szerződések formájában politikusoktól, olykor fantomcégeken keresztül. Most, amikor kezd fény derülni, egyes nagy újságírók kétes ügyleteire, kik a nemzet erkölcsi mércéi lennének, az első megnyilvánulás az volt, hogy az "Evenimentul Zilei" harcba akar szállni a sajtó többi részével. A következő lépés az lesz, hogy azt fogják mondani, ez az újság, Traian Băsescu utasítására meg akarja semmisíteni, a cotrocenii diktátor visszaéléseinek egyetlen hiteles leleplezőjét. Sok szakmabeli kollegánk szerint, nem az a gond, hogy egyes újságírók kétes üzleteket kötnek az állammal, hanem, hogy ez nyilvánosságra kerül. Körülbelül ez volt az érvelése azoknak, kik megsiratták Bogdan Chirieac személyét, (Egyik napilap volt vezető publicistáját, akiről kiderült, hogy kétes eszközökkel szerezte vagyonát. Ford. megj.) és feltehetőleg ekképpen fog védekezni Sorin Roşca Stănescu is. Én viszont úgy hiszem, itt az ideje annak, hogy elkülönüljenek a vizek, ellenkező esetben a tisztességes újságíróknak semmi esélyük sem lesz. A sajtófogyasztók igen nagy része kezdte azt hinni, hogy minden újságíró eladta magát - Voiculescunak, Băsescunak, Patriciunak vagy bárki másnak. Olyan emberek százait vagy éppen ezreit, kik elég mostoha körülmények között azt próbálják, hogy hasznos és érdekes hírekkel szolgáljanak, kerülnek így a haszonlesőkkel egy kalap alá. És még szeretnék egy különbséget tenni: mint olyan, aki kb. 11 hónapot, Dinu Patriciu lapjánál volt alkalmazásban, nem hiszem, hogy tisztességes mindenkit egyben megvádolni, akik a nagy sajtócézárok trösztjeinél dolgoznak. Az "Adevărul" egyik főszerkesztő helyettese állandó bírálója Băsescu elnöknek, de a lehető legkevésbé lenne korrekt, hogy véleményét - amiben ő teljes lelkével hisz - azzal társítsuk, hogy őt az államfő egyik ellensége fizeti. Akkor van csak gond, ha hosszú hónapokon keresztül tömjénezed Băsescut, s munkaadót váltva, hirtelen a véleményed is 180 fokos fordulatot vesz. Ez esetben hogyan különböztessük meg, a tisztességeseket azoktól a falkáktól, melyek parancsszóra támadnak? Azt mondják, a prostitúció a világon a legrégibb foglalkozás. Nem sikerült kiirtani sem a teokratikus rendszereknek sem, mint amilyen a Girolamo Savanorola uralma volt, de még a kommunista diktatúráknak sem. Még kevésbé remélem, hogy ez a csoda, itt, Romániában megtörténhet. Fontos viszont, hogy az emberek tudják, amikor olvassák vagy hallgatnak egy bizonyos újságírót, hogy ő egy tisztességes környezetből jön vagy a bordélyházból. (Megjelent az Evenimentul Zilei 2008 január 18-i számában. Ford. L. L.)