Szépen kérlek, engedd, hogy ÉLJEK Én is, ha csak egy kicsit is, de úgy IGAZÁN, Mielött még meghalok! Nem duhajkodni, dorbézolni akarok, Öreg, fáradt vagyok én ahhoz... Csak egész halkan szüleim sírjánál Naponta elmondani halkan egy imát, A Református Kollégium előtt megnézni A két tudós - gigász szobrát, A főtéren megcsodálni a virágórát... Csak ennyit kérek Uram, Bocsáss meg nekem, hogy Feledni nem tudom a szülővárosomat! Annyit voltam idegenben, szeretet nélkül, Ezt igazából, csak te tuthatod Uram! Segits meg, hogy hazaérjek, megpihenni tudjak. Nem vágyom én már palotára, Csak egy meghitt, csendes kis otthonra... Az asztalon a mindennapi kenyér mellé Egy szál virágot tennék, A templomban őszintén Hozzád imádkoznék! Mindenkihez szép szóval közelednék, És Tőled Uram, végre egyszer, Őszintén bocsánatot kérnék!