Adjon az Isten!

Adjon az Isten! - mily könnyű kimondani...

És mi, emberek, az Istennek mit tudunk adni?!
Hisz övé a világon minden! De mi azt gondoljuk:
Csakis az számít, ami kizárólag a mienk!
Most éppen azt akarjuk: adjon az Isten
Boldog, békés, virusmentes új esztendőt!
De vajon meg is érdemeljük,
Vagy, mint a rossz gyerek, egyre csak
Követelünk, követelünk!
Nem kellene - e először egymással,
- S így egyúttal Istennel is -
Őszintén, tiszta szívből kibékülnünk?!
Megbocsájtani, irgalmat gyakorolni,
Nem mindig az első lenni!
Valamit a másiknak is átengedni,
Ne mindent, mindent összeharácsolni!
Mindenáron sikeres lenni!
Meztelenül jövünk a világra,
Nem tudjuk mikor és hova...
És meztelenül távozunk,
Szintén nemtudván mikor és hova!!!
Eszerint csak vendégek vagyunk itt,
Ideiglenesen, nem - e?!
Vajon, illő - e, ha a vendégek
Marakodnak azon, mit
A ház ura eléjük az asztalra teszen?!
És, ha a ház Ura, a vendéglátás után
Ítéletet tart, akkor mi lesz, emberek?!
Ahogyan viselkedtetek, azonképpen
Ítélkeznek majd felettetek!!
Nem hiszitek?
Majd, ha meztelen lélekkel ott álltok,
Tele mocsokkal, bűnnel,
Rimánkodtok kegyelemért,
S talán egy újabb életért, egy
Új esélyért...
És talán megadatik néktek...
Talán...

Budapest, 2020 december