KLÍMA ÉS MEZŐGAZDASÁG

KÉSŐ TAVASZI ÉS KORA ŐSZI

FAGYOK ELŐREJELZÉSE
(Fekete, 1979)

BEVEZETŐ GYAKORLÓ FELADATOKHOZ

Célkitűzés:
• A fagyveszéllyel kapcsolatos karakterisztikák meghatározása
• Fagy-előrejelzési módszerek bemutatása, értékelése

Késő tavaszi fagyok, Dél-Alföld: április-május

Kora őszi fagyok, Dél-Alföld: szeptember-október
Fagy-előrejelzési módszerek

1. Szinoptikus fagy-előrejelzések
Nagy területek időjárásának részletesebb ismerete alapján kísérlik meg
a hajnali minimum hőmérséklet előrejelzését.

2. Helyi fagy-előrejelzések
2a. Empirikus, vagy éghajlati előrejelzési módszerek
Elvi alapja: a kisugárzási fagyok hasonló időjárási körülmények
között lépnek föl.
Tapasztalati szabályok
Empirikus formulák (regresszió-számításra alapozva)
Fizikai előrejelzési módszerek
Az előrejelzésekhez szükséges meteorológiai
elemek jelölései és jelentésük:
Tmin : a hőmérőházban mért hajnali minimum hőmérséklet
*
Tmin : valamely módszerrel számított minimum hőmérséklet

T (i ) : az i időpontban mért hőmérséklet (i=1, ha 13 vagy 14 órai, i=2, ha 19, vagy 21

órai észlelésről van szó)
Tni : az i időpontban a nedves hőmérő állása
Td : az esti észleléskor a harmatpont hőmérséklet
T1 : az esti észleléskor a talaj hőmérséklete 5 cm mélységben
T2 : az esti észleléskor a talaj hőmérséklete 10 cm mélységben
T3 : az esti észleléskor a talaj hőmérséklete 20 cm mélységben
H i : az i időpontban a relatív nedvesség
n : az esti észleléskor az összfelhőzet nyolcadban
na,k : az esti észleléskor az alacsony és középmagas szintű felhőzet együttes
mennyisége
na , nk , nm : az esti észleléskor az alacsony-, középmagas- és a magas szintű
felhőzet mennyisége
t : az éjszaka hossza ( az esti észleléstől a napkelte utáni első félóra elteltéig tartó
idő tized órában)
A legtöbb esetben nem az előrejelzett érték pontossága a fontos,
hanem az, hogy a tényleges (Tmin) és az előrejelzett (T*min) minimum
hőmérsékletek fagy esetén egyidőben kisebbek-e egy rögzített
értéknél. Számításainkban ezt a rögzített értéket 0,0°C-nak
választottuk. Így a továbbiakban akkor mondunk tévesnek egy
előrejelzést, ha

a. Tmin > 0,0°C, de T*min ≤ 0,0°C (I. típusú téves előrejelzés)

b. Tmin ≤ 0,0°C, de T*min > 0,0°C (II. típusú téves előrejelzés)

Az a. és b. csoportba sorolt esetek összege pedig a téves előrejelzések

összes számát adja. Vizsgálatok szerint a II. típusú téves
prognózisok (a súlyosabbnak ítélt tévedések) relatív gyakoriságai
sokkal ingadozóbbak)
Egy egyszerű előrejelzési módszer a másnapi
minimum hőmérséklet becslésére:

Harmatpont módszer:
T*min = Td

Azaz, ekkor a másnapi minimum hőmérséklet becslése az észlelési

időpontban mért harmatpont hőmérséklet. (A harmatpont értéke
az Assmann-féle pszichrométer táblázat segítségével
meghatározható.)
A helyi fagy-előrejelzési módszerek formulájának
meghatározásakor fontos:
1. A meghatározó meteorológiai paraméterek figyelembe vétele
2. Azon észlelési időpont (i) kiválasztása, amelyhez tartozó adatokból a
legpontosabb előrejelzések készíthetők

Vizsgálati adatok: Szeged, 1991-1995, 5 év, április-május, napi adatok,

i = 16, 19, 22, 01, 04 óra

Az éjszakai hőmérséklet-süllyedés (Tmin – T(i)) mértékét az alábbi

meteorológiai paraméterekkel hoztuk lineáris kapcsolatba:
T(i)d : harmatpont
e(i) : gőznyomás
H(i) : relatív nedvesség
v(i) : szélsebesség
n(i) és n(i)a : az összes és az alacsony szintű felhőzet mennyiség
T(i)2 , T(i)5 , T(i)10 , T(i)20 : a 2-, 5-, 10- és 20 cm mélységben mért
talajhőmérséklet
Tmin – T(i) = a1·T(i)d + a2·e(i) + a3·v(i) + a4·n(i) + a5·n(i)a + a6·H(i) + a7·T(i)2 +
(1)
a8·T(i)5 + a9·T(i)10 + a10·T(i)20 + a11

T(i)d : harmatpont
e(i) : gőznyomás
H(i) : relatív nedvesség
v(i) : szélsebesség
n(i) és n(i)a : az összes és az alacsony szintű felhőzet mennyiség
T(i)2 , T(i)5 , T(i)10 , T(i)20 : a 2-, 5-, 10- és 20 cm mélységben mért
talajhőmérséklet

Innen a minimum hőmérséklet előrejelzett értéke:

T*min = T(i) + a1·T(i)d + a2·e(i) + a3·v(i) + a4·n(i) + a5·n(i)a + a6·H(i) + a7·T(i)2 +

a8·T(i)5 + a9·T(i)10 + a10·T(i)20 + a11 (2)
A hőmérséklet-csökkenés és a figyelembe vett változók kapcsolatának
a szorosságát mérő parciális korrelációs együtthatók azt mutatják,
hogy a 10 független változó közül csak a relatív nedvesség, a
felhőzet és a szélsebesség mutat szignifikáns kapcsolatot a
95%-os valószínűségi szinten a célváltozóval (hőmérséklet-
csökkenés).

Az öt észlelési időpont közül a 19 órai adatok használatakor született a

legnagyobb korrelációs együtthatójú egyenlet. Emiatt javasolt az
első helyi fagy-előrejelzést a 19 órai mérési adatok alapján
elkészíteni.
A továbbiakban csak a három szignifikáns parciális korrelációs
együtthatójú elemet (relatív nedvesség, felhőzet és szélsebesség)
vesszük figyelembe a hajnali minimum hőmérsékletet előrejelző
lineáris formulában:

T*min = T(19) + a1·H(19) + a2·n(19) + a3·v(19) + a4 (3)

A fenti egyenlet konstansai a következők:

a1 = 0,0901
a2 = 0,3164
a3 = 0,1255
a4 = -15,23
A helyi fagy-előrejelzést készítő gazdaság saját területén csak a saját
megfigyeléseire támaszkodhat.
⇒ szükséges egyszerű módon megbecsülni a legfontosabb
tényezők várható értékét.

Feltételezzük, hogy valamely elemnek az észlelési időponttól reggelig

tartó időszakra vonatkozó középértéke előrejelezhető ezen elem
egy korábbi időszakbeli megfigyelése által. A relatív nedvesség,
felhőzet és a szélsebesség éjszakai középértékének becslésére
egyszerű, és mindhárom elemre azonos szerkezetű formulát
használunk, amely pl. a felhőzetre a következő:

(19 ) ( 22 )
n + n
né* = a1 ⋅ (n ( 22) − n (19) ) + a2 ⋅ + a3 (4)
2
Itt n(19) a 19 órai, n(22) a 22 órai borultság mértéke, né* pedig az éjszaka
visszamaradó részének előrejelzett közepes borultsága, amit az

1 ( 22 )
né = ⋅ ( n + n ( 01) + n ( 04) ) (5)
3
értékkel közelítettünk a formula konstansainak kiszámolásakor.
Ehhez hozzávettük még negyedik változónak a hőmérséklet-
csökkenéssel kapcsolatban álló komplex jellemzőként a 22 órai és a
19 órai hőmérséklet különbségét (T(22) – T(19)). Feltételezve, hogy a
(3) képlettel végzett előrejelzések hibája (h1 = T*min – Tmin) e négy
mennyiséggel a következőképpen függ össze:

h1 ≈ h1* = a1 ⋅ ( H é* − H (19 ) ) + a2 ⋅ (né* − n (19 ) ) + a3 ⋅ (vé* − v (19 ) ) + a4 ⋅ (T ( 22) − T (19 ) ) + a5

a minimum hőmérséklet előrejelzett értéke az alábbi módon tehető

pontosabbá:
** *
Tmin = Tmin − h1*
A minimum hőmérséklet javításához használt h1* formulájában az a1,
a2, Q , a5 konstansok értéke a következő:

a1 = -0,0273
a2 = -0,0511
a3 = -0,0291
a4 = -0,2326
a5 = 0,4748
A módszer alkalmazásakor a következő utat kövessük:

1) Ha az OMSZ Központi Előrejelző Intézete az időjárási helyzetet

fagyveszélyessé minősíti, akkor ajánlatos helyi előrejelzést
készíteni.

2) Ha a helyileg előrejelzett hajnali minimum hőmérséklet nem éri el a

+2°C-ot, akkor célszerű, ha pedig nem éri el a +1°C-ot, akkor
pedig szükséges a fagy elleni védekezés eszközeit üzembe
helyezésre előkészíteni már az első előrejelzés alkalmával.
3) Az időjárási események (főleg a hőmérséklet és a formulákban
szereplő elemek) megfigyelését ilyenkor semmiképp sem szabad
abbahagyni. Sőt, ha az szükségesnek látszik, még a második
előrejelzést követően, 01 órakor is lehet újabb becslést adni a
további lehűlés várható mértékére a regressziós együtthatók
felhasználásával.
 Nézzük mindig a dolgok napos
oldalát!

Mára befejeztük, viszontlátásra!