6.

A nyelvtörténeti kutatások forrásai: kézírásos és nyomtatott

nyelvemlékek

1. A nyelvemlék fogalma és a nyelvemlékes kor

- Nyelvemléknek nevezzük a nyelv régebbi állapotát tükröző és a későbbi korokig
fennmaradt írásbeli megnyilatkozásokat. Vizsgálatukkal alakítható kép a régebbi
nyelvállapotokról; általuk nyomon követhető a nyelv hangzásának változása, a szókincs
bővülésének menete, a jelentések és a szövegformák fejlődése.
- Egyes nyelvészek a honfoglalástól számítják a nyelvemlékes kort, mivel ettől kezdődően
találkozunk első szórványemlékeinkkel. Mások III. Béla írásbeliségre vonatkozó
rendeletét (1181) tekintik korszakhatárnak. Ez a rendelet gondoskodott a királyi udvar
mellett működő kancellária felállításáról, amely az államügyek írásbeli intézését volt
hivatva ellátni.
- Magyar nyelvemlékekről a magyar írásbeliség kezdetétől beszélhetünk. A X. század
előtti ősmagyar kor tehát nyelvemléktelen, az azt követő ómagyar (és majd a
középmagyar kor 1526-1772-ig) nyelvemlékes szakasza nyelvünk fejlődésének.

2. A X. századtól a következő fontosabb nyelvemléktípusokat ismerjük:

- Szórványemlékek: Idegen nyelvű szövegbe ágyazott magyar nyelvi elemek, rendszerint
tulajdonnevek. A szöveg többnyire latin vagy görög. Lehetnek külföldi szórványok:
Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár A birodalom kormányzásáról című
görög nyelvű műve (950-951), amely mintegy félszáz magyar vonatkozású elemet
tartalmaz (pl.: Etelköz, Álmos, Tisza, Maros). A magyar szórványemlékek közül a
legismertebb a Tihanyi apátság alapítólevele (1055), melynek jeles anyaga a csaknem
teljes mondatnyi töredék: feheruuaru rea meneh hodu utu rea (a Fehérvárra menő hadi
útra). Lelőhelye: Pannonhalma, apátsági könyvtár. Eredetiben maradt ránk.
- Szövegemlékek: Hosszabb összefüggő magyar szöveget tartalmazó emlékek. Első
szövegemlékeink kéziratosak. A magyar nyelvű kódexek megjelenése előtti időből latin
nyelvű kódexekbe ágyazva öt, kisebb terjedelmű, ám összefüggő magyar szövegünk van.
A XV. század közepétől a XVI. század első harmadáig nagyobb számban maradtak fönn
latinból fordított, de magyar nyelvű hosszabb kéziratos könyvek, kódexek.
Szövegemlékeink tehát:

Halotti Beszéd és Könyörgés (12. század vége): Vendégszöveg, forrása a Pray-kódex

(Pray György jezsuita szerzetesről, történészről kapta a nevét). Első összefüggő
szövegemlékünk; sír fölött mondott beszéd, halotti búcsúztató (Latiatuc feleym
zumtuchel mic vogmuc…). Két részből áll: egy 26 soros temetési beszédből és egy 6
soros könyörgésből. A temetési beszéd a kódex következő oldalán található latin szöveg
szabad, a könyörgés pedig a néhány oldallal előrébb található latin szöveg pontos
fordítása. Eredeti szövege az Országos Széchényi Könyvtárban van.

Ómagyar Mária-siralom (1300 körül): Az első magyar nyelvű vers. Vendégszöveg,

forrása a Leuveni kódex (1922-ben került elő a belgiumi Leuven könyvtárában). Az
Ómagyar Mária-siralom egy latin vers művészi fordítása, a keresztre feszített fiát emberi
fájdalommal sirató Szűz Máriáról szól („Világ világa, virágnak virága,/Keservesen
kínzatol, vas szegekkel veretel”). Bár a vers több latin mintára vezethető vissza, önálló
irodalmi alkotás, amely szabadon ötvözi a korábbi példákat. A magyar vers fejlett
ritmusérzékében és költőiségében a magyar költészet korabeli művészi színvonala
tükröződik: fejlett rímek, szép és tudatos alliterációk jellemzik. Az Országos Széchényi
Könyvtárban található.
 Jókai-kódex (14. század vége): A legrégibb magyar nyelvű kódex. Másolatban maradt
ránk (1448-ból). Assisi Szent Ferenc életét, legendáit tartalmazza. Latinról fordították
magyarra. Jókairól nyert nevét a Jókai-évfordulóval egybekapcsolt megvásárlása adta
(1925). Ma az Országos Széchényi Könyvtár tulajdona.

Huszita Biblia (15. század): Az első magyar Bibliafordítás, töredékei három kódexben
maradtak ránk: a Bécsi, a Müncheni és az Apor-kódexben. Mindhárom kódex csupán
másolatait őrizte meg az eredeti fordításnak. A huszita tanokat ismerő Pécsi Tamás és
Újlaki Bálint ferences szerzetesek fordításai, akik a cseh helyesírás hatására
mellékjeleket alkalmaztak.

Margit-legenda (1510): Árpád-házi Szent Margit életét mutatja be. Hű képet ad a

kolostorról, IV. Béla leányának aszkétikus életéről és csodatételeiről. Egy régebbi latin
nyelvű beszámoló alapján készült. A szöveg csak másolat, ez a törlésekből és az
elírásokból látszik. Másolója Ráskay Lea domonkos rendi apáca. A legenda az Orsz.
Széchényi Kvt. tulajdona.

- Szó-és kifejezéskészletet rögzítő emlékek: glosszák és szójegyzékek. A glosszák latin

szövegbe a sorok közé vagy a lap szélére írott magyar nyelvű magyarázatok. A
szójegyzékek fogalomkörök szerint csoportosított latin szavak magyar fordításai.
Voltaképpen a szótárak ősei. A legrégebbi közülük a Königsbergi töredék (14. század
közepe), amelyben közel 100 megfeleltetés szerepel a latinnal szemben. 1400 körül
keletkezett a Schlägli szójegyzék, amely mintegy 2140 szót tartalmaz.

- Nyomtatott szövegemlékek: Budán 1471-ben létesített nyomdát Hess András. Az első

– részben – magyar nyelvű nyomtatvány csak 1527-ben jelent meg Krakkóban.
Sylvester János nyelvkönyvét később a sárvár-újszigeti nyomdában nyomtatott
grammatika és Újtestamentum követi. A nyomtatott szövegemlékek tehát jórészt már a
mohácsi vész utáni időre nézve szolgálnak forrásul.

- Károli Gáspár 1590-ben Vizsolyban nyomtatta ki első teljes magyar nyelvű protestáns
Bibliáját.