Az intézményes nevelés legősibb

nyomai: a sámán vezette beavató NEVELÉS AZ ŐSKORBAN:

táborok. INICIÁCIÓ
Az iniciáció (beavatás) nevelő
funkciója: a törzs fennmaradásának
biztosítása  titkok átadása
(eredetmonda, istenek, rítusok,
törvények, harcmodor,
hagyományok stb.)

A világról szóló ismerethalmaz nagymértékű

gyarapodása szükségszerűen magával hozta AZ INTÉZMÉNYES
az írásbeliség megjelenését. Ez
elvezetett az intézményes nevelés
NEVELÉS ALAPFELTÉTELEI
kialakulásához.
Templomiskolák létrejötte (papság
szerepe): ők a természetről, a
társadalomról és az emberről szóló
ismeretek birtokosai, a vallási hagyományok
őrzői. Társadalmi feladatuk: az ismeretek
rögzítése, gyarapítása, átörökítése Sumer ékírás Stonehenge
(Kr.e. 2600) (Kr.e. 2500-2300)
Kétszintű írnokiskolák (Kr.e. 2000)
alsó szint: a „tábla háza”
felső szint: „a bölcsesség háza”
Didaktikai módszerek: másolás, fordítás,
NEVELÉS AZ ÓKORI
memoriter MEZOPOTÁMIÁBAN
Fegyelmezés: fizikai bántalmazás
Független értelmiségi réteg kialakulása (Kr.e.
1500 körül) hatványozás, négyzet- és
köbgyökvonás, csillagászat, irodalom, költészet,
eposzok (pl. Gilgames)
Gyermekfelfogás: a gyermek a jövő
letéteményese, törvényekkel védik: Hammurápi
(Kr.e.1750 körül): a hozomány a gyermeké.
Ékírás-jelek

Az írnokok az államapparátust működtető

értelmiségi elit tagjai. Az írnokképző iskolák
módszerei: bemutatás, utánzás, gyakoroltatás, NEVELÉS AZ ÓKORI
tankönyvek, pozitív motiváció Előmenetel:
írnoktanonc, segédírnok, tisztviselő
EGYIPTOMBAN
Felsőfokú oktatás:
- papi szemináriumok: teológia,
természettudományok, művészetek
- mérnöki iskolák: építőművészet, statika,
díszítőszobrászat, belsőépítészet
- orvosi iskolák: rendszeres anatómia,
diagnosztika műtétek (kb. Kr.e. 1000-től)
Gyermekfelfogás: védelem, szabad mozgás,
játékok, nevelés = a jövő építése Templomiskola Játszó gyermekek
A hindu iskolarendszer és művelődés az óind
(szanszkrit) nyelven írt Védákra épült.
A dravidákat leigázó hódítók kasztrendszert hoztak
létre: NEVELÉS AZ ÓKORI
- Brahmánok (bölcs papok) az állam irányítói
- Kszatriák (nemesek és katonák) az állam védelmezői
INDIÁBAN
- Vaiszják (árja közrendűek) gazdálkodók, kereskedők és
iparosok
- Súdrák (páriák, érinthetetlenek, a leigázott őslakók milliói)
nem tanulhattak, tisztátalan és alantas munkákból éltek
Buddhizmus: Sziddhárta (Kr.e. 560-480) a
kasztrendszert elutasítva egységes 12 éves oktatást
vezetett be (népnevelés!)
Gyermekfelfogás: nevelhető, fejleszthető
Gautama Buddha
Brahmin-iskola
megvilágosodása

Kína szellemi erősségei: a műveltség mellett a

hagyományok iránti tisztelet és a feljebbvalók iránti
feltétlen engedelmesség
A hagyományok őrzésére állami iskolarendszer épült
ki, közhivatalnoki szerepet betöltő tanítókkal.
NEVELÉS AZ ÓKORI
Alapfokú ingyenes városi- és falusi iskolák: fiúk 5-10 KÍNÁBAN
éves korig, fő tárgy az írás, sok memoriter, tradíció
és erkölcsi norma
Középfokú tandíjas járási iskolák: 10-14 éves korig, fő
tananyag az Öt Szent Könyv: (1) Változások könyve, (2)
Történelem könyve, (3) Dalok könyve, (4)Rítusok könyve, (5)
Évszakok Könyve
Felsőfokú (mandarin) képzés
Gyermekfelfogás: a gyermek társadalmi érték, a
tanulás célja a hagyományok által meghatározott
jellemformálás. Játszadozó A Dalok Könyve
gyermekek (Si csing) első oldala
 A görög nevelés nagy korszakai

1. Az archaikus kor (Kr.e. XIII-VIII. sz.) 

az ősi mükénéi kultúrára épülő, egymástól
NEVELÉS AZ ANTIK
elszigetelt poliszokból álló arisztokratikus
köztársaság kialakulása.
KULTÚRÁBAN
2. A klasszikus kor (Kr.e. VIII-IV. sz.)  a
folyamatos fejlődésben tökéletesedő államrend
és gazdagodó kultúra kiemelkedő példái: Spárta
és Athén.

3. A hellenisztikus kor (Kr.e. IV-I. sz.)  a

görög kultúra kisugárzásának és
szétterjedésének időszaka Nagy Sándor
világbirodalmától a római hódításig.

A fiatal arisztokraták nevelésének összetevői:

példaadás, szemléletformálás, átélés, a
hősökkel való azonosulás.
Az erkölcsöt az „areté”, vagyis a jó és AZ ARCHAIKUS KOR
igazságos harc testesíti meg  az egyén
érdekeit maradéktalanul alá kell rendelnie a
NEVELÉSE (Kr.e. XIII-VIII. sz.)
társadalom céljainak.
Hangsúlyos a testi szépség tisztelete.
Értelemi-, érzelemi- és erkölcsi nevelés
valósul meg az esztétikum segítségével.
Tipikus tananyag: Homérosz: Iliász 
Akhilleusz, a rettenthetetlen hős (Kr.e. 8. sz).
A nevelő az élet: a család, a háborúk és a
népgyűlések.
Homérosz Akhilleusz
Spárta (Lakónia)  hódító görögök A SPÁRTAI NEVELÉS
leigázták a helóta őslakosokat.
(Kr.e. VIII-IV. sz.)
Katonai rendőrállam, állandó
harckészültség, a gyermek állami
tulajdon (Taigetosz)
A nevelést az egyéniség teljes
elfojtásával járó fanatizmus
jellemezte.

Athént politikai és gazdasági AZ ATHÉNI NEVELÉS

stabilitás jellemezte  Drakón, (Kr.e. VII-V. sz.)
Szolón és Periklész törvényei
Athén emberideálja: a
leleményes poliszpolgár
(Odüsszeusz, Kr.e. VII. sz.)  az
egyéniség kifejeződése, szabad
érvényesülés, harmonikus életvitel.

Az athéni Agora
A hellenizmus kora Nagy Sándor
uralkodásától (Kr.e. 336-323) Egyiptom A HELLENISZTIKUS KOR
bukásáig (Kr.e. 30) terjedt. A görög kultúra
kisugárzásának, szétterjedésének időszaka. NEVELÉSE (Kr.e. IV-I. sz.)
A Hellén Világbirodalom egésze magába
szívta és asszimilálta a görög
civilizációt.
A gümnaszionok kulturális centrumként
népművelést folytattak
A felsőfokú képzés a filozófiai iskolákban (pl.
Szókratész, Platón, Arisztotelész), orvosi
iskolákban (Hippokratész) és szónoki
iskolákban (Prótagorász, Gorgiász) folyt. Ülő harcos
Nagy Sándor

A szofisták (pl. Prótagorász, Gorgiász,

Hippiász és Anthiphón) vándortanítók voltak,
s jó pénzért tették közkinccsé
A SZOFISTÁK
„bölcsességüket”. PEDAGÓGIÁJA (Kr.e. V. sz.)
Filozófiai hitvallásuk: „minden mértéke az
ember” (homo mensura).
Pedagógiai célkitűzésük: sikeres emberek
nevelése.
Tananyaguk: dialektika, retorika, reáliák
Pedagógiai módszereik: dicséret, pozitív
motiváció (bértapsolók), szabálytanulás,
problémaközpontú gyakorlás.
Érdemük: hittek a pedagógia erejében.
Prótagorász Gorgiász
Szókratész (Kr.e. 470-399) a szofistákkal
szemben az örök erkölcsi értékek
védelmezője. SZÓKRATÉSZ
Ideálja a megismerő, gondolkodó és PEDAGÓGIÁJA
CSELEKVŐ ember.
Szókratész filozófiája szélsőségesen
racionalista, a megismerés forrása az emberi
tudat  mesteremberek és filozófusok
különböző tudása.
Pedagógiai módszere a
„bábáskodás”, vagyis az induktív
eljárások sorozatából álló, kérdve
kifejtő heurisztikus módszer.
Érdeme: hitt az erény taníthatóságában. Szókratész

Platón (Kr.e. 428-348), Szókratész tanítványa,

egyedülálló pedagógiai rendszert alkotott:
- Elemi képzés: mese, játék, zene, testi nevelés PLATÓN PEDAGÓGIÁJA
- Középfokú képzés: matematika, zene, dialektika
- Felsőfokú képzés: didaktika.
Filozófiai iskolát nyitott az athéni Akadémosz parkban
(„akadémia”).
Az „Állam” és a „Törvények” c. dialógusaiban
rendszerbe foglalva tárgyalja a nevelés és az
oktatás kérdéseit.
A Törvényekben a gyermekkor sajátosságaival is
foglalkozik: „a gyermeket játék és tréfa útján vezesd fel a
tudomány csarnokaiba”.
Platón felismerése: a társadalom rendje a nevelés
útján tökéletesíthető, ezért a nevelés a
legfontosabb valamennyi állami ügy közül. Platón
Arisztotelész (Kr.e. 384-322), Platón
tanítványa, Nagy Sándor nevelője. ARISZTOTELÉSZ
Filozófiai iskoláját az athéni Lükabétosz
dombon nyitotta meg („líceum”).
PEDAGÓGIÁJA
Kemény kritikának vetette alá kora
nevelési elképzeléseit (Athén 
hasznosság/erény, melyik a fontos? Spárta
 állatias, romboló, Platón  államában
nincs jelentősége a családnak, felhígul a
szeretet).
Az ember boldogság felé vezető útját
a„Nikomakhoszi etika” c. művében fejti ki:
A boldog ember erényesen él.
Arisztotelész

Az erények kétfélék: erkölcsiek (pl. bőkezűség,

önuralom, bátorság) és szellemiek (pl. okosság,
belátás, éleselméjűség)  AFFEKTÍV és
ARISZTOTELÉSZ
KOGNITÍV NEVELÉSI TERÜLETEK PEDAGÓGIÁJÁNAK MAI
Az erkölcsi erényeket szoktatás, a szellemieket
oktatás útján alakítjuk ki. VETÜLETEI
Gyakorlati tanácsai: a gyermek nevelője személyes
életpéldájával igazolja az erények hasznosságát és
fokozatosan vezesse be őt a tudományokba és a
művészetekbe.
Arisztotelész véleménye – akárcsak Platóné – az,
hogy a nevelést társadalmasítani kell, mert az
egyént nemcsak önmagáért neveljük, hanem az
„állam boldogsága” érdekében is.
Arisztotelész iskolája
Raffaello Santi (1483-1520) az érett
reneszánsz kiemelkedő alakja. AZ „ATHÉNI ISKOLA”
Az athéni iskola (az antik filozófia allegóriája)
1511-ben készült a Vatikánban.
Az antik bazilikát idéző térben elhelyezett ókori
filozófusok és gondolkodók népes együttese,
két főalakkal a középpontban.
Platón (akit Leonardóról mintázott a festő)
felfelé mutat, az Ideák és a Legfőbb Jó
irányába, ahol minden kör tökéletesen kerek és
egy nem emberi erkölcs és etika uralkodik.
Ezzel szemben Arisztotelészt az érdekli, ami
lent van: tehát a természettudományok, a
logika és az emberi társadalom.

A római nevelés jelentősen eltér a görögre

jellemző, a harmonikus és önzetlen
műveltség kialakításának elvétől, a nevelés
NEVELÉS AZ ÓKORI
feladata az állam céljainak szolgálata. RÓMÁBAN
A római nevelés korszakai:
1. A családi nevelés kora (Kr.e. VIII-IV sz.) 
Róma alapításától (Kr.e. 753) kb. nagyhatalommá
válásáig (Kr.e. 300 körül).
2. Az intézményes nevelés kialakulása (Kr.e. IV-
II. sz.)  a birodalom növekedésétől Görögország
meghódításáig (Kr.e. 146).
Az iskolarendszer szétterülése (Kr.e. II. -
Kr.u. V. sz.)  a köztársaság hanyatlásától és a
császárság felemelkedésétől a Római Birodalom
bukásáig (Kr.u. 476).
Romulus és Remus
A Római Birodalom bukásával (Kr.u. 476) a görög-római
istenek tekintélye csökken.
Keleti iskolák: a klasszikus műveltség értékesebb
elemeit (platóni ideák, római virtus) a kereszténységbe
integrálják.
KORAI KERESZTÉNY
Nyugati iskolák: a klasszikus műveltséget elutasítják,
mert félnek a pogány erkölcsök romboló hatásától.
NEVELÉS
Az Evangélium terjedésével létrejön a monoteizmus,
kialakulnak a keresztény közösségek. Céljuk a hit
erősítése és az akarat fejlesztése.
Aranyszájú Szent János (347-407)  a családi
nevelés jelentősége (jó erkölcs, humánum).
Szent Jeromos (349-420)  keresztény leánynevelés,
erény és imádság.
Kathekéta iskolák: hitoktató képzés a II. századtól,
képzési idő 2-3 év.

A szerzetesi alapműveltség: olvasás és

liturgikus ének. KÖZÉPKORI EGYHÁZI
VII-VIII. századtól híres kolostori iskolák,
gazdag egyházi- és világi könyvtárakkal (pl.
ISKOLARENDSZER
Canterbury, York).
Nagy Károly művelődési programja (IX. sz.
eleje): a kolostori-, a plébániai- és a
székesegyházi iskolák hármas rendszere.
Az „universitas” hallgatók és tanárok
szabad egyesülete  középkori neve:
„studium generale” (a tanulmányok
teljessége). Bologna, könyvtár Sorbonne, könyvtár
Az első egyetemek:
1088 Bologna: középpontban a jog, a KÖZÉPKORI EGYETEMEK
rektort az egyetemi polgárok választják.
1100 Párizs: középpontban a teológia, a
rektort a tanári kar választja.
Tipikus egyetemi stúdiumok:
- Filozófiai kar, fokozatai: baccalaurea,
licentia és magister (képzési idő kb. 6 év)
- Szaktudományos karok: teológia, jog,
orvostudomány, a nyerhető fokozat: doctor
(képzési idő 5-7 év). Párizsi egyetem Teatro anatomico,
(Sorbonne) Bologna

Lovagi ideál: testi erő és harcedzettség,

valamint nagylelkűség, az elesettek
gyámolítása és a női nem feltétlen tisztelete.
KÖZÉPKORI LOVAGI
A képzés elemei: lovagi tornák, vadászatok, NEVELÉS
fegyvergyakorlatok és a lovagi műveltség
elemei.
A hét lovagi készség: lovaglás, úszás,
nyilazás, vívás, vadászat, sakkozás és
éneklés.
A nemesi leánynevelés „tananyaga”:
a feudális udvarház gazdasági vezetése, a
várúr távollétében a várvédelem irányítása, jó
modor, illemszabályok.
Városi plébániai iskolákban valósul meg a
XIII. századtól.
Az iskola vezetője az iskolarektor (rector
KÖZÉPKORI POLGÁRI
scholae), tanárai a magisterek (magister NEVELÉS
scholae) voltak.
A városi plébániai iskolák tananyaga:
1.) alapvető latin grammatika
2.) praktikus ismeretek (jog, pénzügy,
könyvelés, kereskedelem)
3.) anyanyelvi írás-olvasás
4.) komplex ismeretkörök (a dictamen
és a computus (számolás) egyes
elemei)

A magas halandóság miatt a szülők gyermekeiket

igyekeztek érzelmileg távol tartani maguktól.
Az Egyház nagyon sokat tett a gyermekek védelmében: A KÖZÉPKOR
a gyermek teológiai értelemben nem különbözik a
felnőttől, Isten lélekkel felruházott teremtménye. GYERMEKFELFOGÁSA
„A szülők óvják a gyermek életét, állandóan
felügyeljék, a munkában kíméljék.”
A „kitett” gyermeket kolostorba kell vinni és
Isten szolgálatára nevelni.
Az első árvaházat Dateo, milánó érseke hozta
létre a VIII. században.
Az első világi gyermekvédelmi törvényt a XIII.
századi Angliában alkották meg.
A XIII. századra a szülő-gyermek kapcsolat
érzelemmel telítődött, humanizálódott.
A reneszánsz az európai művelődés
történetének 1300-tól 1600-ig terjedő szakasza.
Művészeti stílusirányzat, „életérzés”, korstílus, RENESZÁNSZ GYERMEKKÉP
civilizációs stílus is egyben. Centrális
helyzetbe kerül maga az ember, valamint
annak tudománya és művészete.
A gyermeket hét éves kora előtt nem tartották
értékes lénynek, utána pedig „kis felnőttként”
kezelték.
A reneszánsz idején még nem fedezték fel a
gyermekkor sajátos értékeit. A reneszánsz
gondolkodók szerint a gyermekkor az
ártatlanság kora, ezért védeni kell.

A humanizmus az érett európai középkor

egyik nagy hatású filozófiai irányzata, egyben
a reneszánsz korstílus eszmei háttere. A HUMANIZMUS
A humanisták alapvető eszméi: az antik világ
irodalmának és művészetének keresztény NEVELÉSFELFOGÁSA
szellemű újraértelmezése, az európai
kultúra átformálása, az embertudományok
fejlesztése, a literátus réteg kiművelése.
Nevelésükben elvetik a lelketlen és
erőszakos fegyelmező módszereket és a
züllött, részeges tanítók durvaságait.
Kritizálják az öncélú memoritereket, a
meddő nyelvi stúdiumokat és az üres
szónoki fordulatokat.
17. század: a klasszikus latin nyelvű stúdiumok
megjelent a praktikus- és a
természettudományos ismeretek oktatása iránti
A PEDAGÓGIA
igény. KIALAKULÁSÁNAK
Érdeklődve fordultak a nevelés és az oktatás
kérdései felé, néhányan a tudományos TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEI
tevékenység rangjára emelték a
pedagógiai munkát (pl. Comenius).
Úgy tekintettek a gyermekre, mint egy
sajátos törvényszerűségekkel rendelkező,
figyelmet és törődést igénylő individuumra.
18. század: a „nevelés évszázada”. Szinte
minden filozófus, író foglalkozott pedagógiai
kérdésekkel. A gyermek eredendően jó, a
nevelésnek társadalomformáló szerepe van. William Galilei ábrái a
Shakespeare Hold állásairól

Empirizmus: görög eredetű szó, jelentése:

tapasztalat. Filozófiai nézet, amely szerint az
ismeretekre csak tapasztalataink segítségével XVII. SZÁZADI „IZMUSOK”
tehetünk szert (Francis Bacon). Az empirizmus
az önálló tudománnyá fejlődés alapfeltétele volt.
ÉS A PEDAGÓGIA
Racionalizmus: latin eredetű szó,
jelentése: észszerű. Matematikai alapokon
nyugvó filozófiai nézet, amely szerint az emberi
megismerés forrása az ész, és a fogalmaink a
tapasztalat előtt és attól függetlenül is léteznek.
Olyan módszer vagy elmélet, melyben az
igazság ismérve nem érzéki, hanem
intellektuális és deduktív (René Descartes).

Bacon Descartes
Johannes Amos Comenius (1592-1670) fő
műve a „Didactica Magna” (1632). JOHANNES AMOS
Az embernek a tanulás által értelmi
képzettségre, erkölcsi fejlettségre és vallásos COMENIUS PEDAGÓGIÁJA
érzületre kell szert tennie.
A gyermekkori nevelhetőség soha vissza nem
térő alkalom.
Az oktatás egy egész életen át történő
folyamat mindenki számára.
Főbb didaktikai-metodikai elvei: szemléletesség
elve, tudatosság elve, rendszeresség elve,
következetesség elve, a tananyag koncentrikus
bővítésének elve.

Comenius Didactica Magna

Comenius négylépcsős iskolarendszert vázolt

fel, 6-6 esztendeig tartó képzéssel: (1)
kisgyermekkor iskolája: anyai öl; (2) gyermekkor
COMENIUS OKTATÁSI
iskolája: nyilvános népiskola, anyanyelvi iskola; RENDSZERE
(3) serdülőkor iskolája: a latin iskola, vagyis
gimnázium; (4) az ifjúkor iskolája: az akadémia és
külföldi utazások. "Lanyhább hatást tesz a lélekre az,
Comenius „forradalma” a szemléltetés, a Miről csak a füle útján értesült,
valóságos világ megismerése (szenzualista Mint az, amit a megbízhatóbb tanú,
pedagógia).
A szem előtt folyik le és amit
Comenius pedagógiája a nevelés új paradigmája
Maga a néző közöl önmagával„
a XVII. században, a tekintélyelvvel szemben a
módszer, a tapasztalás, a szemléltetés kerül
előtérbe, ugyanakkor a tanuló még mindig passzív /Horatius, idézi Comenius/
szemlélője a tanításnak.
Jean-Jaques Rousseau (1712-1778)
felvilágosodás kori filozófus, író, zeneszerző. JEAN-JAQUES ROUSSEAU
Szerinte az oktatás célja az életre való nevelés,
amit egy nevelő úgy tud teljesíteni, hogy rámutat a PEDAGÓGIÁJA
helyes útra.
Fontosnak tartotta az apa szerepét a nevelésben –
nézeteinek viszont ellentmond, hogy öt saját
gyermekét lelencházba adta, lemondva a
nevelésükről.
A gyermeki fejlődés szakaszait négy periódusra
osztotta: (1) a test nevelése (születéstől a
beszédig); (2) az érzékszervek nevelése (2 éve
kortól 12 éves korig); (3) értelmi nevelés (12
éves kortól 15 éves korig); (4) erkölcsi nevelés
(15 esztendős kortól a házasságkötésig).
Rousseau

Johann Heinrich Pestalozzi (1746-1827)

pedagógiájának középpontjában a szív, a kéz és a
fej együttes nevelése áll.
J. H. PESTALOZZI
Pestalozzi nagyra tartotta a gyermeküket nevelő
édesanyákat, a nevelés legfontosabb körének a
PEDAGÓGIÁJA
családot tartotta.
Először intézményesítette a munkára nevelést, de
mellette nem hanyagolta el az oktatást sem. Kézzel
fogható, hasznot hozó gyakorlati tevékenységekre
nevelt.
Minden új ismeretet az előzőekhez kell kapcsolni.
Pedagógiája egyedülálló volt a maga nemében. Elvei,
eszméi világméretű visszhangot váltottak ki.
Számos reformpedagógiai mozgalom vezethető vissza
az ő szellemi örökségéhez (pl. Waldorf pedagógia).
Pestalozzi
A pedagógia önálló tudománnyá válásához a
következő események teremtettek alapokat: A PEDAGÓGIA ÖNÁLLÓ
A felvilágosodás gondolatvilága, az ész és
tapasztalat előnye (Descartes és Bacon),
Rousseau művei nyomán megjelenő pedagógiai
TUDOMÁNNYÁ VÁLÁSA
mozgalmak.
A 18. század második felétől egyre jobban felgyorsuló
szociális, gazdasági és politikai változások (a
megerősödő polgárság nevelésigénye).
Ezeknek a széleskörű társadalmi-szellemi
áramlatoknak a hatására a 18. század második
felében megjelent az igény az új tudomány
létrehozására.
Ebben az időszakban az oktatáselméleti (didaktikai)
kérdéseket az általános pedagógia tárgyalta,
elsősorban azzal a céllal, hogy a pedagógusképzés
számára a tanításhoz általános módszertani
iránymutatást nyújtson.

Johann F. Herbart (1776-1840) a neveléselmélet

tudományos megalapozója volt a 19. században.
A neveléselméletének kialakításához figyelembe
JOHANN F. HERBART
vette az etika, a filozófia és a pszichológia tanait is: a PEDAGÓGIÁJA
nevelés célja az erkölcsös magatartás
kialakítása, az erkölcsi eszmék megvalósítása.
A nevelésnek három szakaszát különíti el:
1. kormányzás: megtörni a gyermek
akaratosságát: felkészíteni a nevelésre. Eszközei:
állandó foglalkoztatás, felügyelet, parancsok és
tilalmak, legvégső esetben testi büntetés.
2. oktatás: a gyermekek képzetállományának
gyarapítása, a gyermek akaratát, jellemét,
erkölcsiségének fejlesztése.
3. vezetés: az oktatással párhuzamosan futó
tevékenység, általa válik a nevelés teljessé, kialakítja a
gyermekben az erkölcsi belátást.
Johann Friedrich Herbart
 Wilhelm von Humboldt (1767-1835) német
kultuszminiszter, a berlini egyetem alapítója (1810).
Reformokat kívánt létrehozni a rosszul szervezett
WILHELM von HUMBOLDT:
német iskolákban. Bevezette a mechanikus
tanítási módszert, ami segítette a központilag
A herbarti pedagógia
irányított állami iskolarendszert a lakosság továbbfejlesztője
fegyelmezésében, amire a kialakuló ipari
társadalomnak szüksége volt. A pedagógia a
fegyelmezés, a rend eszközévé vált.

A humboldti pedagógia lényege:

• tanterv, tanmenet, tananyag, szigorú órarend
• merev padokban ülő és csendben figyelő diákok
• fegyelmező, „uralkodó” tanító
• erkölcsös, fegyelmezett állampolgárok nevelése,
akik alávetik magukat az állam érdekeinek

Herbart követői: HERBARTIÁNUSOK

HERBART KÖVETŐI
A herbarti pedagógiai pozitív hatásai:
• tudományos pedagógiai rendszert alkotott
• tiszteli a gyermeket
• illeszkedik a kor (német) hivatali precizitásra
törekvő, erkölcsös, állampolgári eszméihez

Tuiskon Ziller (1817-1882):

Herbart pedagógiájának egyik legnagyobb hatású
terjesztője és továbbfejlesztője.

Otto Willmann (1839-1929): A herbarti utat

követő német didaktika legjelentősebb alakja, a
munkaiskola képviselője.
Tuiskon Ziller Otto Willmann
A herbarti „poroszos” pedagógia bírálata:
• lexikális tudás, mechanikus tanulás, uniformizálás,
fegyelmezés, hiányközpontú értékelés
HERBART BÍRÁLÓI
• mesterséges tantárgyi rendszerek, valóságtól
elvonatkoztatott ismeretanyag
• nem követi a gyermeki megismerés folyamatát

Konsztantyin Dimitrijevics Usinskij (1824-1971):

Oroszországban ő hívta fel először a figyelmet
a pszichológia és pedagógia tapasztalati alapokra
helyezésének szükségességére.
Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910) a Konsztantyin
pedagógiát tapasztalati tudománynak tartotta. Elvont Dimitrijevics Usinskij
magyarázatok helyett a gyermeki kutatást és
kísérletezést helyezte a tanulási tevékenység
középpontjába. Lev Nyikolajevics Tolsztoj

A neveléstudomány fejlődésmodelljei a 19.

század végén és a 20. század elején A NEVELÉSTUDOMÁNY
Kontinentális Angolszász
Egyesült FEJLŐDÉSMODELLJEI
Államok

de- erős de-

központosítás
centralizáltság centralizáltság

ön-
erős állami nincs állami
kormányzatok,
befolyás befolyás
magánszféra

reform-
herbarti
pozitivizmus, pedagógiák,
eszmék,
pragmatizmus tudományos
filozófiai alapok
megfigyelés
A 19. század végének, és a 20. század elejének
két meghatározó irányzata: XX. SZÁZADI „IZMUSOK”
pozitivizmus: a tudományos megismerést, a ÉS A PEDAGÓGIA
pozitív, valóságos, vagyis kizárólag tapasztalati
szinten egyértelműen megragadható,
megfigyelhető, pontosan mérhető, illetve
számszerűsíthető tényeket veszi figyelembe

pragmatizmus: amerikai eredetű filozófiai

irányzat, amely úgy tartja, hogy egy elmélet
akkor igaz vagy helyes, ha az a gyakorlatban, a
mindennapi életben is megvalósítható, és
eredményesen működik

A behaviorizmus a viselkedést (behaviour)

tanulással rögzülő elemi inger-válasz kapcsolatokkal
magyarázza (Watson, Pavlov, Skinner).
A PSZICHOLÓGIA HATÁSA
Az alaklélektan nagy egészekben és strukturált
szerveződésekben gondolkodik Pedagógiai
A PEDAGÓGIÁRA
értelemben a belátásos tanulást és az
ismeretstruktúrák kiépítését támogatja.
A pszichoanalízis az embert mozgató tudattalan
erőket helyezi előtérbe (Freud). Pedagógiai
értelemben a „belső érdekei által irányított” ember
modelljének kedvez.
A mélylélektani iskolák (Jung és Adler) az érték-
konfliktusokat és a szociális tényezőket állítják
előtérbe. Pedagógiai értelemben a szeretethez
kötődnek.
A korszerű fejlődéslélektan kialakulása a
pedológiai mozgalom eredményeivel függ össze
(Piaget, Claparéde)
John Dewey (1859-1952) az oktatás teljes körű
reformját követeli. JOHN DEWEY
Az iskolának közvetítenie kell a társadalmi életet, a
társadalmilag hasznos képességeket és PEDAGÓGIÁJA
készségeket kell kialakítani.
Dewey iskolája kölcsönhatásban kíván működni az ÜZLETI
otthonnal, a természetes környezettel, a ÉLET,
TERMELÉS
termeléssel (az üzemmel), és a tudománnyal
(az egyetemmel).
Nincs hagyományos tanterem, a munka
laboratóriumokban és a műhelyekben folyik. TUDOMÁNY
(kutatás, ISKOLA OTTHONI
KÖRNYEZET
A tanulók maguk választják meg a egyetem)

munkatevékenységüket, így az iskola mellőzi a

hagyományos osztálykereteket, az általános
ismereteket közlő órákat. TERMÉSZET
(kert, park)

John Dewey

A reformpedagógiák megjelenését előkészítő

irányzatok a 19. század végén: A REFORMPEDAGÓGIÁK
Gyermektanulmány: lényege, hogy a pedagógiát ELŐZMÉNYEI
a megfigyelésen, empírián alapuló pszichológiai
törvényszerűségek alapján képzeli el szemben a
korábbi időszakok filozófiai alapú nevelési
elméleteivel.
Funkcionális pedagógia: a gyermek természetes
érdeklődése funkcionális, szellemi és biológiai
fejlődésének alapja, ezért erre kell alapozni az
oktatást és a nevelést.
Kísérleti pedagógia: a kísérleti lélektan és a
gyermektanulmány eredményeire épített új
pedagógiai irányzat.
Friedrich Wilhelm Foerster (1869-1956)
(Universität Wien, München) a keresztény szellemű
pedagógia egyik legnagyobb 20. századi alakja.
Foerster a modern társadalom kritikájára
Friedrich Wilhelm Foerster:
alapozva fogalmazta meg morálpedagógiáját. A
világháborúk és más szörnyűségek forrását az
MORÁLPEDAGÓGIA
erkölcs hiányára visszavezethető pszichés
betegségekben látta.
A keresztény értékekhez való visszatérést
szorgalmazta.
Az erkölcsi nevelésben a mindennapi élet
aktuális problémáinak is jelen kell lennie
(Dewey-hatás).
A helyes szabadság nem más, mint az
önmagunkban hitelesített törvény alapján létrejövő
önkéntes fegyelem.
Foerster

Émile Durkheim (1858-1914) francia

pozitivista szociológus szerint a társadalom Émile Durkheim
az egyetlen konkrét valóság, amely
egyben az erkölcsi normák forrása is. A SZOCIÁLPEDAGÓGIA
Minden társadalom sajátos emberideált és
nevelési rendszert alakít ki, melyet
CSÍRÁI
rákényszerít az egyedekre.
A nevelés a fiatal nemzedék módszeres
szocializálása, mely a személy társadalmi
kompatibilitását (alkalmazkodását) biztosítja.
A Durkheim nyomdokain járó szociológiai
irányzatok a 20. század második felében
gyakoroltak nagy hatást a pedagógiára.
Durkheim
Wilhelm Dilthey (1833-1911) német filozófus
(Universität Basel) a kultúrpedagógia
nagyhatású képviselője.
Felfogása szerint a kultúraépítés az ember
Wilhelm Dilthey:
legfontosabb tevékenysége: az egyes ember
elmúlik, de az általa épített kultúra fennmarad és
KULTÚRPEDAGÓGIA
állandóan fejlődik.
A kulturális rendszerek struktúrája (vallás,
művészet, filozófia, tudomány, jog stb.) hasonlít
az egyén pszichikumának felépítéséhez, ezért
vizsgálatában fontos szerepe van a megértést
analizáló strukturális pszichológiának.
Dilthey pedagógiai alaptétele: a nevelés a
legalapvetőbb kultúrateremtő tevékenység.
A pedagógia a „kulturális javak készletéből”
állandóan „újraalkotja” a társadalmat.
Dilthey

Eduard Sparger (1882-1963) a berlini egyetem

professzora, aki Dilthey leíró, analitikus
pszichológiai koncepcióját fejlesztette tovább.
Eduard Spranger:
Spranger objektív kultúrának nevezi az egyén
életén túlmutató értékeket.
KULTÚRPEDAGÓGIA
A pszichés fejlődés azt is jelenti, hogy az
egyén belenő az áthagyományozandó objektív
kultúra világába, vagyis saját pszichés-
szellemi örökségébe.
A nevelés feladata az „objektív értékalakzatok”
élményszerű továbbadása.
A nevelés alapvető funkciói: a kultúra
értékeinek átadása és a személyes értékek
felszínre hozása (aktivitás!)

Spranger
A reformpedagógiák első szakasza a 19.
század utolsó évtizedeitől az első világháborúig A REFORMPEDAGÓGIÁK
tartó fejlődési periódus. Jellegzetes vonása
a gyermeki egyéniség, önállóság, szabadság 1. SZAKASZA
kibontakozásának minél teljesebb elősegítése volt
a hagyományos iskola szerkezetének, belső
világának, tananyagának radikális átalakítás útján.

Jellegzetes képviselők, irányzatok:

• A hagyományos iskola kritikája (Ellen Key)
• Természettudományos, biológiai-antropológiai
koncepciók (Maria Montessori, Ovide Decroly,
Adolphe Ferrière)

A világháborút követő időszakban a reformpedagógiai

mozgamak új vonásokkal gazdagodtak. Megjelent a a
közösségi életforma megteremtésének igénye és A REFORMPEDAGÓGIÁK
megkezdődött a törekvés világmozgalommá
szerveződésre. 2. SZAKASZA
Jellegzetes képviselők, irányzatok:
• Waldorf pedagógia (Steiner)
• Dalton-terv (Parkhurst)
• Winnetka-terv (Washburne)
• Jena-terv (Petersen)
• Munkaiskola (Kerschensteiner, Freinet)
• Elméleti pedagógia:
• kultúrpedagógia (W. Dilthey, Spranger)
• szociálpedagógia (Durkheim, Natorp)
• morálpedagógia (Foerster)
• A nagy pszichológiai iskolák hatása (behaviorizmus,
alaklélektan, pszichoanalízis, Jung, Adler, Piaget)
• Az ötvenes években visszaszorult a gyermek-
központúság (hidegháború, Sputnyik-sokk).
• A legtöbb támogatást a matematika és
A REFORMPEDAGÓGIÁK
természettudományok fejlesztésére fordították (Új
matematika, Dienes Zoltán)
3. SZAKASZA
• Megerősödött a pozitivista-behaviorista és a
technológia irányította, curriculum-fejlesztésre
irányuló pedagógiai gondolkodás (Skinner-féle
programozott oktatás, rendszerszerű
gondolkodás, IKT eszközök elterjedése, team-
oktatás, információ-és tananyagrobbanás,
"mastery-learning" stb.).
• Az iskola egyre kevésbé szolgálta a személyiség
fejlesztését.
• A hatvanas évek végén megkezdődött a szabad és
nyitott, alternatív iskolák alapítása.

PEDAGÓGIA
MAGYARORSZÁGON

A pécsi egyetem Magyarország legrégebbi egyeteme

(Nagy Lajos, 1367)
A pedagógia irányzatai a 19-20. századi PEDAGÓGIAI A XIX-XX.
Európában:
SZÁZADI EURÓPÁBAN

Magyarországon mindhárom szemlélet érződött

(időszakonként eltérő arányban).

Magyarországon az európai pedagógiai irányzatok

ötvözetéből a két világháború között két fő irányzat
PEDAGÓGIAI A XIX-XX.
alakult ki: SZÁZADI MAGYARORSZÁGON
Fináczy Ernő (1860-1935) a Pesti Egyetem
pedagógiai tanszékének vezetője 1901-től. FINÁCZY ERNŐ
A herbarti pedagógia követője, a normatív PEDAGÓGIÁJA
neveléstudomány képviselője volt.
Szerinte az oktatás célja a vallásos erkölcs
kialakítása.
A neveléstudomány elméleti és gyakorlati
kérdéseivel egyaránt foglalkozott.
A neveléstörténet-írás első jeles képviselője.
A neveléstudomány három alapozó
diszciplínáját dolgozta ki: neveléselmélet,
neveléstörténet, didaktika.
Fináczy Ernő

Prohászka Lajos (1897-1963) Fináczy Ernőhöz

hasonlóan a Pesti Egyetem pedagógiai tanszékén PROHÁSZKA LAJOS
oktatott.
A magyar kultúrfilozófiai pedagógia legnagyobb
PEDAGÓGIÁJA
alakja volt: „a pedagógiának nem a gyerekből,
hanem a műveltség fogalmából kell kiindulnia”.
Pedagógiai munkássága nagyszabású erőfeszítés
volt a kultúra lényegének megragadására.
Kultúrfilozófiai, pedagógiai tartalmú
szemináriumokat, előadásokat tartott,
rendszeresen látogatta az egyetem gyakorló
középiskoláját.
Prohászka Lajos
Nagy László (1857-1931) a budai tanítóképző
intézet pedagógia és lélektan tanára volt. NAGY LÁSZLÓ
A kísérleti lélektan és a gyermekpszichológia
PEDAGÓGIÁJA
kérdéseivel foglalkozott, empirikus kutatásokat
folytatott.
A magyar gyermektanulmányi mozgalom
vezetőjeként nagy szerepet játszott
reformpedagógiai elképzelések magyarországi
elterjesztésében.
A Gyermek című folyóirat szerkesztője volt.
Kapcsolódott a tradícionális didaktikához, de
továbbfejlesztette azt, és elismerte a kísérleti-
reformpedagógia módszerét.
Nagy László

Nagy Sándor (1916-1994) a magyar pedagógiai

oktatás és kutatás meghatározó egyénisége volt NAGY SÁNDOR
az 1980-as évekig.
Behatóan ismerte a nyugati és a szocialista
PEDAGÓGIÁJA
országok pedagógiai irányzatait is.
Didaktikáját poszt-herbartiánus alapokra
építette felhasználva a két világháború közti nagy
elődök (Prohászka Lajos, Fináczy Ernő)
felfogásának egyes elemeit is.
A Magyar Pedagógia szerkesztője volt (ahogy
Prohászka és Fináczy is) 1961-1985 között.

Nagy Sándor