Brit Birodalom – tervezőasztalon csupa régi hajós társadalom: angolok, írek, skótok, walesiek o ismerték a normann ősök tengerészeti legendáit középkorban rendszeresen felvitorláztak Izlandig 1481-ben a város tengerészei eljutottak Új-Fundland partjaira, vagyis 11 esztendővel megelőzték Kolumbusz Kristófot Amerika felfedezésében gyarmatszerzés – angolok és skótok inkább csak az európai kontinens piacain üzleteltek o írek pedig Angliával 15. sz. Európa: levantei és velencei útvonalon viszonteladók továbbították a perifériákon élő országokba o mesés Kelet luxusárui o drága fűszerek még a 17. sz.-ban sem gondolták, hogy rövidesen a világbirodalom urai lesznek a brit kifejezés o kizárólag angol-skót politikai elit értett, de használatától óvakodott o ez a régi név arra utalt, hogy a walesiek, angolok, skótok és írek voltaképpeni közös érdekek révén (tehát nem etnikai, hanem politikai) alkotnak népcsaládot o de az érintettek mind a mai napon, számon tartják a különbségeiket o famíliák büszkék walesi, angol, skót vagy ír eredetükre komplikáltabb fogalom a birodalom o a szó átvételére VIII. Henrik Róma-ellenes propaganda-hadjáratában került sor o tehát jelentése még nem azonos a majdanival, mely egyelőre nem is létezett o azt próbálták kifejezni vele, hogy a protestantizmus útjára lépő Anglia ősi állapota a teljes függetlenség, ezért külső hatalomnak az ország belügyeibe nincs beleszólása a pápának sincs o I. Jakab volt az első olyan angol uralkodó, akit a politikai véletlenek a szigetország minden államának élére emeltek o 1603-ban (a Tudor-ház kihalásának következtében) a Stuart-dinasztia lett Anglia, Skócia, Wales és Írország uralkodóháza o Jakab a kifejezést (birodalom) a szeretet egységeként (Union of Love) igyekezett definiálni – nehogy egymásra féltékeny alattvalói úgy képzeljék, hogy bármelyik birodalomalkotó nép fölötte állna a másiknak Oliver Cromwell protektorátusáé az első kormányzat, mely gyarmatszerzést állami prioritásként kezelte o Gibraltár meghódítása (kedvenc terve) vallási és stratégiai megfontolásból o egyelőre nem sikerülhetett, helyette viszont hadiflottája megkaparintotta Jamaicát és Barbadost a fűszerüzlet monopóliumáért a britek háborúba keveredtek a testvérhitű protestáns hollandokkal II. Károly egyik fő bevételi forrását vámbevételek képezték o a Stuart-restauráció nemzedéke már tudatára ébredt annak, hogy a távoli gyarmatok és az anyaország gazdasági felvirágoztatása között szoros összefüggés létezik 17. sz. végére a gyarmatszerzés új és merőben világi jellegű koncepciója jött létre o angol stratégák körültekintően jelölték ki azokat a térségeket, melyek a birodalomépítés sarokkövei lehetnének felismerték, hogy a gyarmatokon állandó népességet kell letelepíteni fekete rabszolgákat az ültetvények megművelésére fehér birtokosokat a gazdaságok igazgatására és o e gondolatmenet elsőként Nathaniel Crouch 1685-ben megjelent tanulmányában fogalmazódott meg Cromwell pedig eleve az új gyarmatokra deportáltatta épkézláb ír és skót hadifoglyainak ezreit Késésben a britek a gyarmatosításban a hollandokhoz képest évszázadnyi késést szenvedett o ennek több okát is ismerjük o II. Fülöp I. (Véres) Mária férjeként Anglia régense, így a szigetország flottája egyelőre inkább volt szövetségese a hatalmas katolikus birodalomnak, mint ellenfele o az angol hajók az Azori- és Kanári-szigetek vonalán nemigen merészkedhettek túl o navigációs készségek dolgában az angolokat nemcsak a spanyolok és a portugálok, de a skótok, hollandok és franciák is messze megelőzték nem arról van szó, hogy az angolok tengerészek ne lettek volna, de inkább az észak-atlanti vagy a levantei vizeken cirkáltak, a távoli, ismeretlen tájakra ritkán vetődtek el óceán átszelésére sem tudásuk, sem felszerelésük nem volt elégséges néhány évtizedbe telt, míg I. Erzsébet tengerészei is olyan képzettek lettek, mint ellenfeleik 17. sz. elején vízre bocsátottak az új mintájú angol csatahajókat o közvetlenül a merülési vonal fölött hosszú ágyúsort rejtettek a felcsapható védőlemezek o sok hajót két tüzérségi fedélzettel építettek o az ágyúk, amiket használtak a drága bronzágyúk tizedébe kerültek az angolok tűzereje rövidesen sokszorosan felülmúlta riválisaiét o az angol hajók mindkét oldalán ágyúkat helyeztek el pusztító sortüzek megkönnyítették a tüzérségi előkészítést követő kézitusát ez csak akkor mondott csődöt, ha az ellenfél közelébe kellett férkőzniük így már nem nyílt elegendő tér a széles fordulatok számára a rögzített ágyúkkal egyébként sem lehetett pontosan célozni, az irányba állást az ügyes vitorlamesterek manőverei segítették még két további tényező hátrálta az angolok gyarmatépítését o hajók személyzetének ellátására egyedül London volt képes kicsiny parti városok piacai komolyabb hajórajok raktárainak feltöltésére alkalmatlanok voltak o bevásárlásra télen kellett sort keríteni, a csomagolás, az áru elhelyezése rendkívüli körültekintést igényelt sózott marha- és disznóhús, a sör, a sajt, a vaj, a bab, de a sós hering és a kétszersült is zárt hordókban került a fedélzetre o ha az élelmiszert gondatlanul rakodták be és helytelenül tárolták gyorsan megromlottak – ez sűrűn elő is fordult o ez a hanyagság a tengerészek éhhalálát, a misszió kudarcát okozta o optimális esetben egy hajó három hónapra elegendő ellátmányt vihetett magával – ez a tény jelölte ki az úti cél távolságát spanyol és portugál gályákat az atlanti széljárás az angolokkal szemben több hónapnyi előnyhöz jutatta az óceán középső térségében az uralkodó szél az óra járását követi o portugál partoktól a Kanári-szigetek felé rendszerint elősegíti (fújja, dagasztja) a vitorlákat, onnan a karibi szigetek irányába, majd fel északnak, az amerikai partok mentén segíti őket szélrendszer viszont az észak-atlanti zónában a kikötőkben marasztalta az angol hajókat o hetekig, hónapokból is eltarthatott, míg elvergődtek a Biscayai-öbölig, ahol immár kedvező szelek támogatták az angol matrózokat is o ez a fő oka annak, hogy Francis Drake és társai a birodalomépítési késedelmeket kalózkodással orvosolták Karolina öbleiben várták a nehéz kincses gályákat, hogy könnyítsenek rakományukon idővel az angol tengerészet lett a világon a legütőképesebb, pedig a magántulajdonú és az uralkodói (állami) flották között a különbség szinte elmosódott o az állami és a magánvállalkozás a messzi tengereken szinte összeforrott o király admirálisai gyakran (civilben) maga is kereskedő volt, vagy kalóz, vállalkozó, hajóépítő, üzletember, gyapot- vagy dohányültetvények tulajdonosa o a korona haditengerészete nem létezhetett volna a privát flották segítsége nélkül a spanyol és portugál gyarmatokról hazafelé tartó gályák kifosztásának tudományát tökélyre fejlesztették 1650 körül annyiban módosult, hogy a brit admiralitás alá tartozó flotta ugyan továbbra is Európa vizein cirkált o ám a félelmetes tűzerejű kereskedőhajók immár egyre távolabb merészkedtek spanyol és portugál kapitányokat olykor már két angol hajóból álló konvojok látványa is rettegéssel töltötte el Kereskedő kalandorok kora Londonban, Liverpoolban, Bristolban raktárépületek o ezekhez csatornák vezetnek (a mai napig), így a tengerentúlról érkező áru továbbra is vízen folytathatta útját 1920: a gyarmatbirodalom elérte a csúcspontját o ilyen méretű egységes, egy központú gazdasági – politikai – társadalmi konglomerációt sem azelőtt, sem később nem ismer az egyetemes történet o pedig kezdete nem ezt mutatta o Kolumbusz megnyitotta az utat a spanyolok világbirodalmának kiépítéséhez (rész lett: Mexikó és Peru – az amerikai kontinens két legnépesebb és legfejlettebb térsége) aranyat és ezüstöt szállítottak az anyaországba o portugálok Madeirán vetették meg a lábukat innen pedig meghódították Brazíliát, Nyugat-Afrikát, Indonéziát, hídfőállásokat telepítettek Indiában, sőt Japánban és Kínában is kezükbe került a cukor-, a fűszer- és a rabszolgaüzlet angolok ez alatt inkább csak álmodoztak a mesés Eldorádóról o ahol a kincseket csak be kell lapátolni a teherhajók gyomrába VII. Henrik John Cabotot bízta meg azzal, hogy Anglia számára távoli területeket szerezzen o 1497-ben eljutott Észak-Amerikába a földet, melyet meglátott Anglia részévé nyilvánította o fia, Sebastian apjával együtt utazott kora legkiválóbb térképészének számított hol a Tudorok, hol a spanyolok szolgálatában járta a tengereket 1544: elkészítette nevezetes világtérképét 1548: Angliában letelepedett, a flotta főfelügyelője lett 1551-ben Londonban megalapította azt a tengeri fuvaros kereskedő céhet, mely később mintául szolgált a majdani Brit Kelet-indiai Társaság szervezői számára angol tengerészet első nagy hasznot bezsebelő alakja (a hajósinasból lett rabszolga- kereskedő és martalóc) Francis Drake o lovagi címét vakmerő kalózakcióinak köszönhette o ő pillantotta meg először a Csendes-óceánt (honfitársai közül) o Magellán után másodikként hajózta körbe a Földet és élve tért haza (1580) o Pasával és Hattyúval (két kicsiny vitorlása) 1572-ben Panama partjainál portyázva elrabolta a spanyol kincstár aranyrúdszállítmányát tettét a protestáns ügy diadalának nyilvánította o magánakcióinak sikere révén a”hét tenger ördöge”, az angol ifjak bálványa ésa spanyolok réme lett o mikor körbehajózta a Földet, megkerülve a Jóreménység fokát, I. Erzsébet a spanyol követ lármás tiltakozása ellenére hajóján tisztelgett Drake teljesítménye előtt o pályafutása bebizonyította, hogy a spanyolok ellen harcoló protestáns tengeri kalandor egyszerre szolgálja hazáját, építi lelkének üdvét, és gyarapítja vagyonát o Drake végigfosztogatta Spanyolország északnyugati partjait, és rommá lőtte a cádizi hadikikötőt o Drake-nek is köszönhető, hogy a spanyolok még hatalmuk csúcsán sem mertek vállalkozni Anglia inváziójára o Drake rokonát, Sir John Hawkinst kalózból egyenesen a királyi flotta kincstárnokává léptették elő o Hawkins és fia (Richard) lesznek majd az első angolok, akik intenzíven is bekapcsolódtak a rabszolga bizniszbe o Afrikában beszerzett eleven árut éppen a spanyoloknak adták el o Hawkins és Drake végül közös rabló hadjáratuk során halt meg o Az ifjabb Hawkins, Sir Richard, ha lehet, még apjánál is tervszerűbben kalózkodott o 1593-ban Peru mellett azonban spanyol fogságba esett o Tízévnyi raboskodás után kiszabadult, kalandjait könyvben adta közre (Observations on His Voyage into the South Seas, 1622) Az angol térképészet első nemzetközi rangú képviselőjének Richard Hakluytot tekinthetjük o ő volt az első oxfordi földrajzprofesszor o tanácsára terjedtek el az angol iskolákban a lábon álló, forgatható földgömbök, mint szemléltetőeszközök o az ő ötlete volt, hogy az angolok inkább Észak-Amerikára koncentráljanak, hiszen a kincses Dél-Amerika már, úgymond, foglalt. Sir Walter Raleigh o költő, udvaronc és felfedező az o oxfordi Oriel College-ot hagyta ott, hogy felcsapjon tengeri rablónak o Észak-Amerika volt a vadászterülete o Raleigh mutatta be az angoloknak a pipázás tudományát, o ő tette asztalukra az első burgonyát o 1595-ben épp a Trinidadi partoknál kalózkodott o Olyan gyűlöltté tette magát a spanyolok körében, hogy még Erzsébet sem tudta megmenteni a kivégzéstől, pedig a királynő ki-kiengedte a Towerből, hogy számára aranybányát keressen az Atlanti-óceán túloldalán o azonban nem talált aranybányát, ezért átmenetileg felfüggesztett halálbüntetését végül nem kerülhette el o abban különbözött Drake-től és társaitól, hogy állandó gyarmattulajdon megszerzésére törekedett o megértette, hogy a távoli támaszpontok, hídfők kiépítése nélkül a birodalomépítés csupán vágyálom lehet A hosszúsági fok Eredetileg az úti célok kijelölése lutri volt A korszak tudós térképészei, csillagászai, hajóskapitányai és a másodtiszt navigátorok természetesen többé-kevésbé ismerték a szélességi fokokat A nyílt vizeken a hosszúsági fokot csak a 18. században sikerült megbízhatóan rögzíteni 1714 nyarán született meg a nevezetes Longitude Act, a törvény, melyben nagyon nagy jutalomban részesül az, aki a hosszúsági fokokat pontosan meghatározza fél fok hibahatárt engedélyeztek John Harrison ácsmester és műkedvelő órás alkotta meg azt a ma is működő kronométert, amely a legmostohább feltételek között is mérte a pontos otthoni időt Szerkezete révén Anglia hajóskapitányai elsőként igazodtak el a világtengereken Ezért az is természetes, hogy az egész világ igazodási pontja éppen a greenwichi Királyi Obszervatórium udvarán vonul végig A tér-idő képzeletbeli metszésvonalán kelet és nyugat szimbolikusan találkozik Ma is a greenwichi középidőhöz (mean time) viszonyít a világ Angol gyarmatok a mai Egyesül Államok területén akik 1586-ban a mai Észak-Karolinában hoztak létre kicsiny telepet Az indiánok lemészárolták őket A következő esztendőben mégis újabb 150 angol szállt partra Roanoke szigetén Vállalkozásukat Sir Walter Raleigh szervezte A telepesek mind egy szálig elpusztultak 1607: három angol hajó vetett horgonyt a Chesapeake-öbölben Ezen a telepen az emberevés sem ment ritkaságszámba Bár újabb és újabb családok érkeztek ide Virginia (1607) és Massachusetts (1629) után 1650-ig megszületik Maryland, Connecticut, New Hampshire, Rhode Island, a század második felében pedig New York, New Jersey, Észak-Karolina, Dél-Karolina, Pennsylvania és Delaware A 12 gyarmathoz később kapcsolódott Georgia A gyarmati élet ugyan fokról fokra elviselhetőbb lett, ám 1630-ban még mindössze 7 ezer telepes élt az amerikai partokon 1650-ben viszont már 30 ezren, a század végére 260 ezren szorgoskodtak e távoli tájon Az indiánok kiirtása Az észak-amerikai földrész birtoklásáért egymással párhuzamosan két szinten zajlott az öldöklő küzdelem Az egyik szinten a britek az európai hatalmakat kényszerítették távozásra érdekszféráikból A másik – helyi – szinten azonban a nyugat felé húzódó földfoglaló telepes csoportok likvidálták a kontinens lakóit, az indiánokat Az őslakosság tulajdonjoga sokáig fel sem vetődött Az indiánok csupán a természeti viszontagságok egyikét jelentették o úgy, mint a mocsárláz vagy az aligátorok angolok 1763-tól kezdve ugyan módosítottak a népirtás módszerein, de szerződéseik éppúgy az indiánok vesztét siettették Egyesült Államok mai területén becslések szerint 846 ezer indián élt Amerika felfedezése idején A 19. sz. végére ez a szám a harmadára apadt o Pedig a hat nemzet szövetsége kezdetben félelmetes harci potenciált képezett o angolok a törzsek egymás közti feszültségeit használták ki o Sorra végeztek velük o Az északnyugati indiánok túl későn ébredtek helyzetükre 1763-ban az indiánok egyesült erői megtámadták a sok száz kilométer hosszúságú angol erődvonalat, de áttörni nem tudták Gyarmatok elszakadása 1773. december 16. a bostoni teadélután dátuma. Ezen a napon kitört az a forradalom, amelynek során o Anglia végül elvesztette amerikai kolóniáit Lord Cornwallis brit főparancsnok 1781. október 19-én az egyesült amerikai-francia hadak előtt Yorktownnál letette a fegyvert A következő esztendőben Párizsban megkezdődtek a béketárgyalások A szerződés legelső cikkelyében az angolok elismerték az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét o Anglia csak Kanadát tarthatta meg o Spanyolországé lett Nyugat- és Kelet-Florida, viszont elvesztették a mai Mississippi, Alabama és Tennessee területeit Az új észak-amerikai köztársaság természetesen ott folytatta a birodalomépítést, ahol az anyaország abbahagyta A rabszolgaüzlet a Brit Birodalom gazdasági sikereinek alapja a kiterjedt és szervezett rabszolga kereskedelem volt 6. és a 17. sz. folyamán azonban aprócska nyugat-afrikai halászfalvak alakultak át a rabszolga-kereskedelem nyüzsgő centrumaivá Az újkorban a fűszerek, a fegyverek, a selyem és az elefántcsont mellett a beszélő szerszám volt a legkeresettebb árucikk a 18. században indult robbanásszerű fejlődésnek o Becslések szerint 250 év alatt összesen 12 millió embert hurcoltak el Afrikából az Atlanti-óceán túlsó partjára, ennek a tömegnek a felét azonban 1740 és 1800 között (szállítás közben meghalt kb. 5 millió) angol parlament által meghozott precíz törvények értelmében a brit gyarmatokon foglalkoztatott rabszolgákat jogi értelemben ingóságnak tekintették o Adni-venni és örökölni lehetett őket, kölcsönözni és bérelni, jelzáloggal terhelni is lehetett őket Csak a 18. század derekán született meg első kedvezményük: kéthetente kaphattak egy szabadnapot, amely azonban nem eshetett vasárnapra, aratási időben pedig nem járt angolok Cromwell idején, 1655-ben szerezték meg Jamaicát o Jamaica látta el a torkos briteket cukorral o A szigetország volt a világ legnagyobb cukorpiaca o cukornál nagyobb üzlet 1770 és 1850 között nem is létezett o Rabszolgákkal termesztették a cukrot a rabszolgának az utóda is rabszolgának született A vonatkozó törvény szerint a gyermek az anya jogállását követte, nehogy az angol rabszolgatartótól származó félvér gyermek szintén örökölhesse apja társadalmi státuszát Thomas Jefferson o Függetlenségi nyilatkozat (1776) egyik alkotója o a felvilágosodás kiváló filozófusa o az Amerikai Egyesült Államok harmadik elnöke (1801-1809) o Ő fejtette ki, hogy Virginiában a legjobb befektetés az a rabszolganő, aki termékeny periódusában kétévente gyermeket szül o Jefferson egyébként valláserkölcsi alapon ellenezte a rabszolgatartást 1787-ben Angliában létrejött a rabszolgaság eltörléséért küzdők társasága (Society for the Abolition of the Slave Trade) 1803-ban Dánia – a világon elsőként – megtiltotta, hogy dán alattvalók rabszolgával kereskedjenek, és hogy rabszolgát tarthassanak Példáját Anglia 1807-ben követte 1834 augusztusában azután Londonban is megszületett a rabszolgák emancipációját kimondó törvény A tulajdonosokat készpénzzel és azzal igyekeztek kárpótolni, hogy a törvény hatálybalépését követő hét esztendőn keresztül a felszabadított rabszolgák munkaidejük háromnegyedével továbbra is egykori gazdáiknak tartoztak 1840-re a Brit Birodalom területén mintegy 800 ezer felszabadított rabszolgát vettek számba. India Elsőként a portugálok érkeztek o a finom selymek, a ritka fűszerek Európában csillagászati összegekbe kerültek, mégis hiánycikknek számítottak o A luxusáruk ugyanis szárazföldi karavánútvonalakon jutottak el Itáliába, onnan szerte Európába. portugálok azonban Vasco da Gama révén megkerülték Afrikát o 1498. május 17-én partot értek Indiában o a portugál flotta fedezete alatt sorra alapították parti támaszpontjaikat o lassan beszivárogtak a kontinensre is, de nem háborgatták a faluközösségi rendszert „A céh” Brit Kelet-indiai Társaság 1600-ban alakult meg Londonban Kezdetben csupán az volt a cél, hogy részt hasíthassanak a hollandusok kezére jutott fűszer-kereskedelemből 1639-ben formálisan is bekebelezték Madrász körzetét, 1650 körül övék lett Kalkutta, 1665-ben pedig Bombay o Ez a három övezet lett az indiai angol uralom vázrendszere A részvénytársaság o saját flottát és o szárazföldi haderőt tartott fenn, o területein önálló pénzt veretett, o nem keresztyén uralkodók ellenében háborúkat vívhatott, o békéket köthetett, o indiai érdekeltségei fölött teljhatalmat gyakorolhatott Nem meglepő, hogy a 17. század közepétől rohamosan nőtt az Indiában szerencsét próbáló angolok létszáma Az indiai angol kereskedőtelepek és manufaktúrák környéke idővel metropolisszá duzzadt Bombaynek már 1674-ben 60 ezer lakosa volt, Kalkutta a 18. század derekára hatalmas városi dzsungellé növekedett, 400 ezer lakosa immár angol fennhatóság alatt élt angolok a hétéves háború végére megtörték a franciák indiai befolyását Fokozatosan megkaparintották India leggazdagabb tartományát, Bengáliját o A Brit Kelet indiai Társaság a helyi háborúkban ügyesen manőverezve hol az egyik, hol a másik rivális helyi fejedelmet támogatta Sorra szerezte az örökletes földbirtokokat o oly mértékben beágyazódott a korrupcióra épülő ázsiai adóparadicsomba, hogy végül saját kapzsisága lett a veszte a céhnek Példátlan sikkasztásokat követően az 1770-es évek elejére a cég fizetésképtelenné vált 1773-ban az angol parlament törvényt fogadott el, ennek értelmében a társaság felügyeletét külön szerv, a Bengálijai Tanács alá rendelték o A parlament által „államosított" cég hihetetlen bevételekhez juttatta Londont 1784-ben London a parlament teljes ellenőrzése alá vonta a társaságot, de megmaradhatott a részvényesekből választott Igazgatói Tanács o ettől kezdve a tartományok, körzetek és járások élére brit hivatalnokok léptek, akik brit igazságszolgáltatást honosítottak meg kialakult az az indiai földbirtokos réteg, mely immár egyenesen az angol uralom fenntartásában volt érdekelt o britek parazita gyarmatpolitikája néhány évtized alatt ki- és elszívta India gazdasági életerejét
Forrás: Poór János: A kora újkor története, 2009, 271-281. o.