IMMUNOLÓGIA

Az orvostudománynak az az ága, mely az emberi szervezet kórokozókkal

szembeni, fajlagos védekezésével foglalkozik és nemcsak (beültetett szervek,
szövetek elleni védekezés, allergének elleni védekezés stb). Ezen kívül az aktív
és passzív immunizálással, illetve védekező képesség kialakulásával,
kialakításával. A szó a latin „immunis”, (szabad, mentes valamitől) vagy az
immunitás (mentesség, védettség) szóból származtatható.

Az immunitás, a szervezetnek az a képessége, hogy megvédi magát a külső vagy

belső támadásoktól, amelyek épségét veszélyeztetik.

Az immunrendszer feladata az emberi szervezet szöveti épségének megtartása.

Ahhoz, hogy az immunrendszer teljesíteni tudja ezt a feladatát, feltétlenül
szükséges, hogy felismerje saját szerkezeti felépítésének, struktúrájának
egységeit, a meghonosodott kifejezéssel self struktúráit, illetve, hogy azokat
tudja elkülönítenie a nem saját szerkezeti egységektől, a non self struktúráktól.
Non self struktúrák a következők:
 idegen sejtek – mikroorganizmusok (szabad szemmel nem látható sejtes
élőlények (baktériumok, gombák, vírusok), átültetett vagy transzplantált
sejtek, szervek
 makromolekulák – DNS, RNS, gyógyászati óriás műanyagmolekulák
(polimer - mesterséges szervek, erek, tapaszok, protézisek, fogtöméshez
használt anyagok, gyógyszerek összetevői stb.
 megváltozott saját sejtek – vírusfertőzés vagy rákos elfajulás által
megváltozott saját sejtek
Sajátos állapot, amikor a változatlan saját sejteket non selfként ismeri fel az
immunrendszer, immundefektus (immunhiba, immunrendszer elégtelen
működése, immunhiány) következtében.

Az emberi szervezet védekező képessége, eredet szerint lehet:

a. veleszületett védekező képesség
b. szerzett védekező képesség
Veleszületett védekező képesség

Minden normálisan fejlődő vagy kifejlett szervezetnek megvannak azok az

alapvető tulajdonságai, amelyekkel védekezni tud külső támadói ellen. Ennek
az alapvető védekező képességnek a jellemzői:

 nem fajlagos (nem specifikus) – mindenfajta támadásra ugyanúgy reagál

 nem rendelkezik immunológiai memóriával – ismételt, azonos típusú
támadásra ugyanúgy válaszol

A veleszületett védekezés elemei

1. a szervezetet a külvilágtól elválasztó felületek – mechanikai akadályt

biztosítanak a betolakodókkal szemben
- a bőr
- a légzőrendszer, emésztőrendszer, húgy-ivar rendszer nyálkahártyái
- a szem kötőhártyája (conjunctiva)
2. a fent felsorolt felületek által kiválasztott nedvek
- a bőr izzadtság-és fagyú mirigyei által kiválasztott zsír-sav köpeny
- a légutak nyákja,
- az emésztőrendszer emésztőnedvei és nyákja
- a hüvely savas váladéka
- a vizelet savas ph-ja
- a könny lizozim tartalma- roncsolja a gramm pozitív baktériumok
sejtfalát
3. a szervezet fagocitózisra képes sejtjei (falósejtek) fehérvérsejtek
- granulocyták
neutrofil granulocyták – baktériumok, gombák elleni védekezés
bazofil granulocyták – hisztamin termelés, allergiában van szerepük
eosinofil granulocyták – élősködők elleni védekezés
A lymphocyták agranulociták, csupán a többi sejt granulocita
https://hu.weblogographic.com/difference-between-red-blood-cells

A fehérvérsejtek csoportjai – granulociták és agranulociták

- agranulocyták
natural killer sejtek – NK (nyiroksejtek, amelyek pusztítják a vírussal
fertőzött sejteket és tumor sejteket)
- monocyták – hosszú életű fagociták melyeknek antigént prezentáló
tulajdonságuk is van (APC)
- makrofágok – a monocytákból fejlődnek ki, a szövetközi terekbe jutva,
szöveti fagocitákká vállnak (nagy falósejtek). APC tulajdonságuk is van.
- dentritikus sejtek – a monocytákból fejlődnek ki, fagociták és APC
 Agranulociták

4. egyes vérfehérjék – citokinek, komplement rendszer

5. az exogén anyagok eltávolítását végző reflexek – tüsszentés, köhögés,
hányás – és működések – a csillószőrös hengerhám csillói
6. a gyulladásos reakciók is a védekező mechanizmusok közé számíthatók.
A gyulladás során a szervezet és betolakodók közti folyamat során
gyulladásos maradékok keletkeznek, amelyeket a fagociták távolítanak
el.

Szerzett védekező képesség

Amennyiben a veleszületett védekezést legyőzi a betolakodó (támadó,

agresszor), behatol a szervezetbe és fejlődni, szaporodni kezd. Ekkor lép
működésbe a speciálisan szerveződött védekező rendszer, amelyet szerzett
védekező képességnek nevezünk.

A szerzet (sajátos, fajlagos, specifikus) immunitás akkor alakul ki, ha a szervezet

kapcsolatba kerül egy testidegen anyaggal. Kifejlődik az idegennel szembeni
fajlagos ellenállás, amelynek sajátosságai:

- gyors reakció – az immunsejtek, memóriájuknak köszönhetően,

gyorsan felismerik a támadót és ellene indulnak
- fajlagosság, specificitás, jellegzetesség, (ugyanarra a behatolóra
reagál egy-egy sejttípus)
- memóriaképesség
 - önbehatárolási képesség (autolimitáció) – nem támadja meg a self
strukturákat
- sokrétűség

Kialakulása alapján, a szerzett védekező képesség lehet:

1. Természetes
- passzív: méhlepényen át illetve transplacentarisan és az anyatejen
át szerzett anyai ellentestek
- aktív: az antigénnel való találkozás következményeként alakul ki

2. mesterséges
- passzív: szérumadagolás (seroterápia)
- aktív: védőoltások (vakcina – vaccina – vakcináció - vaccinatio)

MINDAZON SZERVEK, SEJTEK ÉS MOLAKULÁK ÖSSZESSÉGÉT, AMELYEK

RÉSZT VESZNEK AZ EMBERI SZERVEZET VÉDELMÉBEN
IMMUNRENDSZERNEK NEVEZZÜK

Az immunrendszer részei
Az immunrendszert kezdetben a nyirokrendszerrel azonosították és sokáig a
nyirokerek, nyirokcsomók és nyirokkeringés passzív rendszerének tekintették.
Ma már egyértelmű, hogy az immunrendszer az emberi szervezet egyik
legösszetettebb, legmozgalmasabb, legaktívabb rendszere, amelynek sejtes és
molekuláris összetevői nélkülözhetetlenek a szervezet túlélése, fejlődése
szempontjából.

A nyirokrendszer, illetve immunrendszer részei

A. Elsődleges vagy központi szervek – a csontvelő, a máj, a csecsemőmirigy.

A csontvelőben és májban termelődnek az immunsejtek (lymphocyták), a
timusban (tymus) történik a T- lymphocyták differenciálódása, érése.
 B. Az immunválasz lezajlásának helyei, szervei – a lép, a nyirokcsomók és a
szervezet különböző szerveinek lymphoid felépítésű szövetei
– a tüdőben a BALT (Bronchial (Bronchus) Associated Lymphoid Tissue -
Macrofag, Dentritikus, M sejt.)
– a tápcsatornában a GALT (Gut Associated Lymphoid Tissue - Kupffer
sejtek, Peyer plakkok)
– a bőrben a SALT (Skin Associated Lymphoid Tissue - Langerhans féle
dentritikus sejtek)
C. A rendszer sejtes elemei – T-limfocyták, B- limfociták, monociták,
macrofágok, dentritikus sejtek
D. A rendszer nedvei (humorális – oldható – solubilis elemei) –
immunglobulinok, citokinek, komplement rendszer

A. A KÖZPONTI SZERVEK
A csontvelő

A vörös csontvelő

Az immunválasz sejtes elemeinek termelése a csontvelőben és májban történik.

A csecsemőmirigynek a T-limfociták érésében, (maturácio, maturizáció), teljes
kifejlődésében van szerepe, valamint kiválasztásában (szelekció) a nekik szánt
feladatra. Másként fogalmazva, itt történik a limfociták differenciálódása,
morfológiai és funkcionális elkülönülése.

A haemopoesis vagy vérképzés helye az embrionális élet során fokozatosan

változik és a születés után már csak a lapos csontok csontvelőjében történik,
akár csak felnőtt korban.
a. 15 – 18. napos embrióban a szikzacskó area vasculosa – nak nevezett
részében jelennek meg a haemopoetikus őssejtek – majd a májba
vándorolnak
b. 35-42. nap már a májban termelődnek a vérsejteket, ahonnan az
őssejtek a csontvelőbe vándorolnak
c. Születéskor a vérsejttermelés helye a vörös csontvelő, és a máj
d. Születés után a termelés a lapos csontok vörös csontvelője (csak kórós
esetben a máj – pl. policitémia esetén.)

A vörös csontvelő össztömege 1500 mg. Megtalálható a szegycsontban,

bordákban, medencecsontban, csigolyákban, felkarcsontokban (humerus),
lábszárcsontok (tibia) proximális epifízisében

A haemopoetikus (hematopoetikus) őssejt (Haemopoetic Stem cell – HSC)

tulajdonságai a következők:
- végtelen önmegújulás (ön reproductio)
- multipotens sejtképzési lehetőség (minden vérsejt létrehozására képes sejt)
- regenerációs képességük szerint kétfélék:
o hosszú távú regenerációs képességűek - LT-HSC - long term HSC
o rövid távú regenerációs képességűek - ST-HSC - short term HSC

Ez utóbbiak 6-8 hétig működik

A hemopoetikus őssejtből származik a multipotens progenitor MPP/ amely

később unipotens progenitor-á válik (CLP és CMP), elveszítve önmegújuló
képességét. A vérsejtképzés ezután mieloid és limfoid úton halad tovább.
 Hematopoesis
https://www.differencebetween.com/difference-between-
hematopoiesis-and-vs-erythropoiesis/

Myeloid út CMP – Commun myeliod progenitor

• CMP – commun myeliod progenitor (közös MP)
• GMP- granulocita/monocita (macrofag) progenitor
• MEP – magacariocita/eritrocita progenitor
• MkP – megacariocita progenitor

Limfoid út CLP - Commun lymphoid progenitor

TP – T - limfocita progenitor
BP – B - limfocita progenitor
Pro-T – Pro T sejtek
Pro-B – Pro B sejtek
• A limfociták a csontvelőből és a timusból az érpályába jutnak és onnan
egy részük a nyirokszövetekbe raktározódik.
• Speciális ingerek hatására (idegen támadás) adott pillanatban szaporodni
képesek, mindig azok a sejtvonalak, amelyekre szükség van.

Haematopoesis

• A myeloid differenciálódás során, jellegzetes morfológiai alakok jelennek

meg: eritrociták vagy vörös vértestek, trombociták vagy vérlemezkék, és
a veleszületett immunitás sejtjei a granulociták (neurtrofil, eosinofil és
bazofil granulociták) és monocyták.
A mastocytákat vagy hízósejteket a testfelülethez közeli laza
kötőszövetben írták le (bőr alatt, légutakban és bélcsatornában. Az
allergiás reakciókban vesznek rést, működésüket alapul véve, basofil
granulocitáknak tekinthetők.
• A limfoid differenciálódás során, a szerzett immunvédelem sejtes elemei
jelennek meg - B lymfocyták (immunglobulin termelők), T-lymfocyták
 (érési és kiválasztási folyamaton vesznek részt a csecsemőmirigyben), és
a természetes ölősejtek (NK).

ŐSSEJTEK

Az emberi szervezetben, mai ismereteink szerint, mintegy 20 eltérő

szöveti őssejt típus van.
Az őssejtek lehetnek

1. TOTIPOTENS (egész) vagy OMNIPOTENS (minden) ŐSSEJT – az összes sejt

létrehozására képes (megtermékenyített petesejt)

2. PLURIPOTENS – csökkent potenciájú őssejt (embrionális őssejt – a

megtermékenyítéstől az első nyolc hét)

3. MULTIPOTENS őssejt – a szervezet szöveti őssejtjei

4. UNIPOTENS őssejt – megújulásra képes, de csak egyetlen szövet sejttípust

hoz létre

• Ad. 1 – Létrehoz embrionális és extra embrionális szövetet

• Ad. 2. – Csak intraembrionális szövetet tudd képezni
• Ad. 3. – Képes létrehozni a szervezet összes sejtjeit, kivétek az ivarsejtek
• Ad. 4. – Egyetlen sejttípust tud létrehozni, de megújulásra képes

A sejtérés vagy differenciálódás szabályai:

• az osztódási képesség szűkül

• jellegzetes morfológiai változások jelennek meg (a sajátos vérsejt típusra
jellemzőek)
• progenitor korban sok szabályozó faktor létezik
• később egyre kevesebb szabályozó faktorra reagálnak a fejlődő sejtek,
így egy hibás faktor jelenléte csak egy sejtféleség hibájához vezet
• a differenciálódás visszafordíthatatlan – a képződött sejt nem tud
visszaalakulni őssejtté és nem is képes önmegújulásra fiziológiás
körülmények között. Ellenkező történés esetén génmutáció következett
be.
• a myeloid differenciálódás során, jellegzetes morfológiai alakok jelennek
meg: eritrociták vagy vörös vértestek, trombociták vagy vérlemezkék,
granulociták (neurtrofil, eosinofil és bazofil granulociták)
• a limfoid differenciálódás során, a sejtek felületén felszíni markerek
jelennek meg, amelyek alapján megkülönböztethetőek (epitopok vagy
antitestek- At), illetve megállapítható, hogy milyen agresszor ellen
képesek harcba szállni (AT-tesztek)
• az őssejtekre élénk telomeráz tevékenység jellemző

Tymus vagy csecsemőmirigy

Csecsemő - tymus

A mediastinum vagy gátorüreg elülső - felső negyedében (quadránsában)

elhelyezkedő mirigy, amely születéskor már ki van fejlődve és a pubertás
után a nemi hormonok és a kortikoid (cortocoid) hormonok hatására
visszafejlődik.
Hormonális szerepét a thymozin nevű hormonja révén fejti ki, amely
irányítja a perifériás nyirokrendszer kialakulását, szerepe van a szervezet
fizikai és szexuális fejlődésében. Fontosabb szerepe a limfociták éretté
válásában van.
 Felnőtt tymus

Visszafejlődésének elmaradását, illetve késői működését kapcsolatba hozták

gyerekek és fiatal felnőttek hirtelen halálával.
A mirigy két részből áll:
- velőállományból
- kéregállományból
Immunológiailag a következők figyelhetők meg a mirigy működésében.
A külső, kéregállományban csontvelői eredetű, (immatur), éretlen nagy
lymfocyták vannak, melyek gyors szaporodást mutatnak, miközben a
velőállomány fele vándorolnak. A velőállományban érett kis lymfocytákat
találunk és macrofágokat A kis lymfocyták az érés és szelekció során alakulnak
ki és T- lymfocytáknak azaz timodependens lymfocytáknak nevezzük (T-
lymphocyta).
 Kéreg és velőállomány

A timusban proliferációs (szaporodás, növekedés), differenciálódási és érési

folyamatokon, valamint szelekción mennek át a limfociták (a nyiroksejtek egyik
fajtája).
A végeredményként megjelenő T- lymphocyták, felületén markerek –
jeladó/jelfogó sejt nyúlványok, fehérjeláncok vannak.
Ezek lehetnek:
- antigéneket felismerő receptorok – TCR (T cell receptor)
(CD4) (CD8)
(Exogén Antigénre) (Endogén Antigénre)
- lymfocyta aktivátorok – CD 28, CD 45
- transmembrán szignál átviteli lánc – CD3
- intercelluláris adhéziót biztosító markerek (CD2)
- „homing”típusú markerek – segítségükkel a T - lymphocyták a
perifériás limfás rendszer timodependens zónáiba tudnak visszajutni
 Kéreg és velőállomány

Szelekció (selectio)

Azok a T-lymfocyták, melyek reagálnak a self antigének jelenlétére apoptozis

vagy programozott sejthalál áldozatai lesznek (az autóimmun folyamatok
megjelenésének megelőzése történik ez által).
NEGATÍV SZELEKCIÓ.
A megsemmisült T-lymfocytákat a makrofágok receptoraikról felismerik és
fagocitálják.
Azok a T-limfociták, melyek nem reagálnak a saját vagy self szerkezetekre, a
MHC szöveti antigénekre, megmaradnak.
POZITIV SZELEKCIÓ.
Az így kiválasztott T- lymphocyták a tymus velőállományán átszűrődnek, a
keringésbe jutnak és elfoglalják helyüket a nyirokrendszerben.

B. AZ IMMUNVÁLASZ LEZAJLÁSÁNAK SZERVEI

A perifériás nyirokrendszer

A lép

A bal bordaív alatt elhelyezkedő, kb. 150 gr., sötétvörös szerv, amely működése
alapján egyrészt a nyirokrendszerhez, másrészt viszont a vérkeringési
szervekhez tartozik. A lép kötőszöveti állományban elhelyezkedő fehér
pulpából és főleg vörös vértesteket tartalmazó vörös pulpából áll.
Vörös pulpa (belső vagy puha állomány, pl. újbegy)

Makrofágokból és (elöregedett) vörösvértestekből áll. A vvs-ek a lépben

bomlanak le „a lép a vvs-ek temetője”. A lépben kezdődik a hemoglobin
lebontása, a vas raktározása. A lebomlott sejtmaradékokat a makrofágok
fagocitálják.

Fehér pulpa, a vörösön belül foglal helyet.

A központi ér körül helyezkednek el a nyiroktüszők, az u.n. Malpighi testecskék,

amelyek nyirokszövetet tartalmaznak (PALS - Periarteriolar Lymfoid Sheath -
verőér körüli limfoid burok, hüvely).
Szorosan az ér körül T-lymfocyták találhatók, ez a timodependens zóna, és ezen
kívül van a B- lymfocytákból álló timoindependens rész. A fehér pulpa és vörös
pulpa közt, tág sinusok (véröblök) találhatók, amelyekben vvs-ek, T és B
lymfocyták, makrofágok, dentritikus sejtek vannak.
A lép szerkezete

A lép vérraktárként és immunsejtek raktáraként is felfogható. Hirtelen

kialakuló hipovolémiás történésekben a lép összehúzódik és vért pumpál a
keringésbe. Fertőzések (infekciók) esetén, az immunválaszban is részes, hiszen
T és B lymfocytákkal látja el a szervezetet. Splenectomizált egyéneknél gyakran
alakulnak ki súlyos fertőzések, amelyeket tokkal rendelkező baktériumok
okoznak (pneumococcus, meningococcus).
Mindezek ellenére a lép nem nélkülözhetetlen szerv.

A nyirokcsomók

A nyirokrendszer a szövetrésekben kezdődik, kesztyűujjhoz hasonló vég

kapillárisok formájában, melyeket endothelsejtek határolnak. A kapillárisok
hajszálerekbe szedődnek össze, később egyre nagyobb nyirokerekben
folytatódnak, amelyek párhuzamosan haladnak a vénás rendszerrel és a ductus
toracicus illetve a jobb oldali fő nyirokér révén a vénás keringésbe ömlenek a
vénás szöglet magasságában (vena subclavia és vena juguláris alkotta szöglet).
A ductus toracicus vagy a mellkasi fő nyirokvezeték, a test alsó és bal részéből,
a test 3/4 - l gyűjti össze a nyirkot, a jobb oldali nyaki nyiroktörzs a test fenn
marad 1/4-déből. Az egyirányú keringést a nyirokerekben billentyűk rendszere
biztosítja.

A nyirokerek útjába nyirokcsomók (lymphonodus) helyezkednek el, olyan

általános érvényű szabály szerint, hogy a nyiroknak, mielőtt a vérpályába ömlik,
legalább egy nyirokcsomón át kell haladnia.
Egy-egy testterülethez vagy zsigeri nyirokerekhez tartozó nyirokcsomókat tájéki
vagy regionális nyirokcsomóknak nevezzük, pl. tarkótájéki, nyaki, hónalji,
lágyéki, mesenterialis, májkapui, tüdőkapui nyirokcsomók.

A nyirok a szövetközti térben található anyagokból képződik.

Enyhén lúgos vegyi hatású folyadék, pH: 7,4, szalmasárga színű. Tartalmaz
glükozt, aminosavakat, szérumglobulinokat, szérumalbumint, fibrinogént,
lipideket, koleszterint, hormonokat, vízben oldódó sókat, sejtanyagcsere során
keletkezett anyagokat (gázok – széndioxid, oxigén, nitrogén, toxinok), kis és
nagy lymfocytákat.

A nyiroktermelés szabályozása:

- az artériás kapilláris nyomásának növekedése serkentő hatású,

annak csökkenése a nyiroktermelés csökkenéséhez vezet.
- hasonlóan hatnak a vénás nyomás változásai is
- a keringő volumen emelkedése növeli a nyirok termelését
- a szervek fokozott aktivitása növeli a nyiroktermelést
- hipoalbuminaemia a nyirokmennyiség csökkenést vonja maga után
A nyirokcsomók valóságos szűrőkként (filter) foghatók fel.
Nagyságuk 2 mm és 2 cm közt változik, kötőszövetes (fibrosus) tok veszi körül.
Szövettani szerkezetét tekintve három területet különböztetünk meg a
nyirokcsomóban
a. széli, kérgi vagy corticalis állomány. B-lymfocytákat tartalmazó terület. A
lymfocyták kerek alakú folliculusok formájában rendeződnek, melyekben
csiraközpontok vannak. Ez a nyirokcsomó timoindependens zónája.
b. paracorticalis állomány. A fenti alatt helyezkedik el. T - lymfocyták és
makrofágokat alkotják. Ez a timodependens zóna.
c. velőállomány. A nyirokcsomó kapujában, hilusában található.
A nyirokcsomóba behatoló artériából, a kifele igyekvő vénák és az
elvezető (efferens) nyirok utakból áll, de találunk, T és B lymfocytákat,
plazmaseteket (stimulált B - lymfocytákból kialakult sejtek, a Th –
lymfocyták jelzéseinek következtében, amelyek immunglobulinokat
termelnek), makrofágokat, dendritsejteket is.

Antigén hatásra a T- és B -lymfocyták mozgásba lendülnek, (migrálnak), a

nyirokcsomóban megszűnik nyugalmi csoportosulásuk.
A T-lymfocyták kilépnek ki a nyirokcsomóból a keringésbe, a B-lymfocyták a
csiraközpontokba jutva antitesttermelésbe (immunglobulinok) kezdenek.
Az antigén hatás megszűnte után, citokinek (a sejtkommunikációban szerepet
játszó, fehérje típusú molekulák) hatására a szerkezet visszarendeződik, a T-és
B-lymfocytákon lévő eltérő kemotaxist mutató receptorok segítségével.
Fontos szerkezeti és működési elem ebből a szempontból, a nyirokcsomók
hajszálér utáni postkapilláris venulája, amely a paracorticalis zónában
helyezkedik el. Henger alakú endothelialis sejtek (HEV – High Endothelial
Venulos) bélelik ezeket a hajszálerek utáni kis vénákat, amelyek felületén a
lymfocyták iránt érzékeny adhéziós molekulák vannak. Az addhéziós molekulák
(Peripherial node addressin – PNAd) felismerik a lymfocyták „homing”
markerjében lévő L- selektint, és magukhoz vonzás a lymfocytákat.
Itt és így választódnak ki a nyiroksejtek a keringésből és jutnak vissza a
nyirokcsomókba.

Más limfoid szövetek

A bevezetőben már említett GALT, MALT és SALT limfoid szövetcsoportok
mellett, a következő nyirokrendszerek, szöveti makrófág rendszerek segítik a
szervezet védelmét:
 a garat Waldayer gyűrűje
 az éhbélben található Peyer plakkok
 a féregnyúlvány limfoid elemei
 a máj Kupffer setjei
 a synovialis hártyák limfoid elemei
 a perivascularis microgila sejtek
 a vesék mesenchymalis fagocitái
E szövet, illetve sejtcsoportok fontos szerepet játszanak a védelemben, mert a
szervezetbe bevezető nyílásokban” kapukban” helyezkednek el, ahol az
antigének sokasága igyekszik behatolni (légutak, bőr, tápcsatorna).
A nyiroksejtek forrásai is ezek a szövetcsoportok.
Megnagyobbodott nyirokcsomók
 C. SEJTES ELEMEK

A csontvelői őssejtből fejlődik ki a hemopoetikus őssejt (HSC), amely a vérsejtek

képzését biztosítja az élet végéig. Lassan öregedő őssejtek, intenzív telomeráz
tevékenységgel.
Az immunrendszer szempontjából a hemotopoetikus őssejtek jelenléte fontos,
mert így válik lehetővé, hogy az immunrendszer sejtjei állandó utánpótlásban
részesüljenek, biztosítva a szervezet védelmét.
A veleszületett immunitás sejtes elemei a neutrofil granulociták, melyekből
származnak a bazofil és eosinofil granulociták, a monociták, (melyek szöveti
macrofágokká és dendritsejteké alakulnak, amikor kijutnak a szövetközi térbe).
A szerzett immunitás sejtjei a B és T limfociták, valamint a természetes
ölősejtek (natural killer cells).

A veleszületett immunitás sejtes elemei

Granulocyták

Nevüket abból a tényből kapták, hogy citoplazmájukban különböző típusú

szemcséket, granulákat tartalmaznak, amelyek jellegzetesen festődnek.
Hemtoxilin-eosin festéssel a citoplazmájuk semleges rózsaszín marad, míg az
eosinofilek citoplazmáját az eosin vörösre, a bazofilek citoplazmáját a
hemtoxilin kékre festi.
A granulociták (neutrofil, eosinofil és bazofil sejtek) valamint a monocyták
a közös GMP – ből (granulocyta / makrofág progenitor) fejlődnek ki.
Neutrofil granulocyták

A teljesen érett neutrofil granulocyta, amely 9 – 12 nap alatt fejlődik ki,

lebenyes magvú, szegmentált vagy polimorfonuclearis sejt. Az érés során
találkozunk fiatal formákkal, amelyek fokozott granulocyta képzés során jelenek
meg nagyobb számban. Ilyenek a jugend vagy fiatal formák, és a stabform vagy
pálcika alakú formák. Ezek a formák osztódásra már nem képesek, csak
beérésre, szegmentált granulocytákká vállnak.
Polimorfonuclearis vagy neutrofil – granulocyták
https://hu.wikipedia.org/wiki/Neutrofil_granulocita

A fertőzések, erőteljes gyulladások esetén, amikor nagyobb szükség van e

sejtekre, a képzés lerövidül 2- 3 napra.
A neutrofil granulocyták a csontvelőből a véráramba kerülnek. Egy részük az
endothel sejtek közti réseken kijut a szövetközti (intersticialis) térbe, ahol
szöveti védekező feladatokat lát el (fagocitál), végül elpusztul és a makrofágok
bekebelezik őket.
Más részük a véráramban, adhéziós molekulák segítségével az endothel
sejteken gördül. Ha a szövetekben gyulladás keletkezik, vagy más típusú
szövetkárosodás, a szöveti sejtekből citokinek szabadulnak fel, amelyek
aktiválják a fagocytákat, azok átpréselődnek az endothel sejtek közt
(diapedézis) és a szöveti károsodás helyére jutnak a kemotaktikus anyagoktól
vezérelve, amelyeket receptoraikkal érzékelnek.
Kemotaktikus anyagok: a baktériumok lebomlási termékei, komplementek,
különböző sejtek termelte kemokinek, lipidszármazékok stb. Szöveti károsodás
helyén a károsító tényezőket és káros termékeket a neutrophil granulocyták
bekebelezik kb. 20 mm/perc sebességgel.
 Neutrophil granulocyta
https://www.shutterstock.com/search/agranulocita

A fagocitózis lassú folyamat, de opsoninoknak nevezett anyagok

(immunglobulinok, komplement rendszer tagjai) hatására, amelyek számára a
neutrofil granulocytáknak receptoraik vannak, felgyorsul (pl. sok károsító
tényező jelenléte, erős gyulladás).
A fagocitózis során bekebelezett idegen részecskék egy sejtmembránnal
körülvett térbe jutnak, ahol megkezdődik a részecskék elpusztítása. Néhány
baktérium életképes marad pár napig a fagocita zsákban.
Az idegen részecskék elpusztításában részt vevő anyagok:
- toxikus oxigén metabolitok (szuperoxid, reaktív hidroxil gyök),
- nitrogén monoxid származékok (peroxinitrit)
- a neutrofil granulákból felszabaduló fehérjék
a mieloperoxidáz az oxigén metabolitok kialakulását segíti,
a lizozim a baktérium fal szénhidrát elemeit,
a hidrolázok a fehérje elemeket bontja,
a lactoferin elvonja a vasat és B12 vitamint

Eosinofil granulocyták

A granulák erősen bázikus fehérjéket tartalmaznak. Féregfertőzések

következtében felszabaduló citokinek indítják meg a degranulációt.

Eosinophil granulocyta
A felszabaduló bázikus fehérjék toxikusak a parazitákra, férgekre, féreglárvákra
de a légutak endothel sejtjeire is, valamint a hörgők simaizomzatára. Az
epitelium sejtjei leválnak, a hörgők göcsös állapotba kerülnek. Ezek a
történések felelősek a férgekkel szembeni tüdőt érintő allergiás folyamatokért.

Eosinofil granulocyta

Bazofil granulocyták

Felületükön Ig E receptorok vannak (akár csak a mastocyták vagy hízósejtek

felületén), amelyek segítségével magukhoz kapcsolják az IgE-et.
 Basophil granulocyta

Ha a megfelelő antigénnel találkoznak a bazofil sejtek, az Ag-At kapcsolat

hatására bekövetkezik a degranuláció és felszabadulnak a granulákból a:
- hisztamin - amely erős simaizom görcsöt vált ki a hörgőkben és a
gyomor-béltraktusban
- ellazítják az érfalak simaizomzatát
- fokozzák a kapillárisok és venulák permeabilitását
- proteázok - beindítják a komplement rendszert a C3 komponens
segítségével
- citokinek - kemotaktikus hatásukra neutrofil granulociták,
eosinofil granulociták jelennek meg, a monocyták és
Th sejtek aktíválódnak
Beindulnak a szervezet védekező mechanizmusai.

Basophil granulocyta

A kiterjedt aktiválódás azonban káros is lehet- anafilaxiás sokkhoz vezethet.

Anaphylaxia – azonnali, fokozott, súlyos érzékenységi (hiperszenzitivitás)
reakció. Jellemzői:
- gége ödéma – a gégében szövetközi folyadék halmozódik fel
- nagy érterületet érintő vasodilatatio alakul ki, ezáltal csökken a
perfúziós nyomás
- a hörgők izomzata begörcsöl, romlik a ventiláció
Monocyták

A GMP-ből (granulocita-monocita progenitor) származó sejtek, a csontvelőben

kb. 6 nap alatt differenciálódnak és hamar elhagyják a csontvelőt. Vese alakú
sejtmaggal rendelkeznek, a citoplazmában szürkés szemcsékkel.

Monocyta

Monocyta
Az érpályából diapedézis (ép sejtfalon való kivándorlás) útján különböző
szövetekbe jutnak és ott makrófágokká (macrophages) alakulnak – nagy
falósejtekké, amelyek szabálytalan alakúak és nyúlványokkal rendelkeznek.
A szöveti makrófág rendszer, a RES (reticuloendothelialis sistem) részeit
képezik.
Pl: alveoláris makrofágok, a csontvelő makrofágjai, a csont osteoclastjai, az
idegrendszer microglia sejtjei stb. Antigén prezentáló funkcióval rendelkeznek.

Macrophag

Macrophfage
 Makrofág munkaközben

Dendritikus sejtek

Antigén prezentáló falósejtek, amelyek érett formájuk esetén faágszerű

nyúlványokkal rendelkeznek. A monocitákból fejlődnek ki.

Dendritikus sejt

Éretlen formában vannak a keringésben. Mintázat felismerő receptoraik

segítségével a vírusokat, baktériumokat azonosítják, aktiválódnak, majd azokat
fagocitálják és a nyirokcsomókba mennek. A fagocitált kórokozókat lebontják,
azonosítják az antigéneket, amelyeket a MHC (fő szöveti összeférhetőségi
antigén vagy hisztokompatibilitási komlex) segítségével sejtfelszínükön
bemutatnak.
Dendritikus sejt

Fontos szerep jut a monocytáknak, makrofágoknak és dendritikus sejteknek az

antigének felismerésében, azok prezentálásában (bemutatás), az
immunreakciók beindításában és az immunreakciók során keletkezet
sejtmaradékok és antitestekkel megjelölt antigének lebontásában,
eltakarításában.

A szerzett immunitás sejtjei

Lymphocyták

Az emberi szervezetben hozzávetőlegesen 10 12 – számú lymfocyta van, a B és T

- lymfocyták megoszlása mintegy fele-fele arányú. Élettartamuk 1 és 300 nap
közt váltakozik, de a memóriasejtek több hónapig is megtalálhatók a
keringésben. Legnagyobb részben, 75%-ban, a perifériás nyirokszervekben
találhatók, a keringésben lévők a fehérvérsejtek 25%-át adják.

A szervezetet ért agresszió során, antigén hatásra szaporodásnak indulnak azok

a sejtsorok, amelyek a támadásban résztvevő antigénre érzékenyek, majd a
veszély elmúltával visszarendeződnek a nyirokszervekbe a felületi adhéziós
molekulák segítségével, a kemotaxis útján. Az antigénekkel való harc során
elpusztult sejteket a csontvelő a HSC (hematopoetikus őssejt) révén pótolja. A
HSC sejteknek hosszú élettartamuk van, intenzív telomeráz tevékenységet
mutatnak kezdetben, de a szervezet öregedése során, bár számuk gyakorlatilag
nem változik, szaporodási ütemük csökken.

B-limfociták
A B – lymfocyták, a csontvelőben fejlődnek ki és érnek meg. Felületükön
immunglobulinokat hordoznak, kijutnak a csontvelőből és a nyirokcsomókban
raktározódnak.

B-limfocita

Immunglobulint termelő sejteké, plazmasejteké képesek alakulni a T- helper

limfocitáktól származó jelzések alapján.

Plazmasejtek a csontvelőben – krónikus fertőzésben a csontvelőben is

aktiválódhatnak
https://www.doki.net/tarsasag/seaok1bel/info.aspx?sp=33&web_id=
 Aktív plazmasejtek - Myeloma Multiplexben
https://www.doki.net/tarsasag/seaok1bel/info.aspx?sp=33&web_id=

T- limfocita

A T-lymfocyták érése a timusban történik. A fejlődési szakasz végére e sejtek

felületén fehérjeláncok jelennek meg. A legfontosabbak a TCR –k, vagy T cell
receptorok -, amelyek antigén specifikus láncokat vagy markereket (CD4 és
CD8) és transmembrán fehérjéket (CD3) tartalmaznak.

T-limfocita, felületén sejtreceptorokkal

https://hu.wikipedia.org/wiki/T-limfocita
 T-lymfocyta működés közben

Azok az érett T-lymfocyták, amelyek CD3 transmembrán fehérjét és CD4

antigén specifikus láncot hordoznak, a TH (TH), vagyis T- helper sejtek.

A szervezetet támadó exogén antigének felismerésében játszanak szerepet és

beindítják a humorális immunitási folyamatokat. A humorális immunitás, nem
sejthez kötött védekezés, amely a sejtek által termelt ellenanyagok, antitestek
segítségével történik.

Azok az érett T-lymfocyták, amelyek CD3 transmembrán fehérjét és CD8

antigén specifikus láncot hordoznak, a TC (TC), azaz T- citotoxikus sejtek,
amelyek az endogén antigének azonosításában vesznek részt és a celluláris
immunitásban. A sejthez kötött immunitás a védekező sejtek aktív
részvételével történik és az idegen sejt megsemmisítéséhez vezet.
A T-lymfocyták jelfogói

A T-lymfocyták osztályozhatók a rajtuk levő receptorok és működésük alapján.

A. TH – T- helper lymfocyták:
- CD4 antigén felismerő láncot hordoznak – exogén Ag. Ismerik fel.
- CD3 transmembrán fehérje
- az MHC II. (vagy HLA. II.) szöveti antigénhez kapcsolódó exogén
antigéneket ismerik fel
- hatásukat az általuk termelt citokinek segítségével fejtik ki
IL (interleukin), TNF (tumor necrotisans faktor), IFN (inreferon), CSF
(colonia stimuláló faktor) TGF (transzformáló, növekedési faktor)
- TH1: IFN 8 - citokinnel a makrofágokat aktiválja
TNF - al a NK sejteket aktiválja
- TH2: IL - B- lymfocyták immunglobulin termelését indítja el, a
humorális immunitás folyamatát
- TH = CD3 + CD4 - T-helper lymfocyta – humorális immunitás –
exogén antigén
B. TC – citotoxikus T –lymfocyták
- az antigént hordozó sejteket oldják
- CD8 antigén felismerő receptorai vannak
- szerepük antivirális, antitumorális, átültetett szövetek kilökése
- TC = CD3 + CD8 – T-citotoxikus lymfocyta – celluláris immunitás –
endogén antigén

C. TS – T supressor lymfocyták
- CD 8 receptorai vannak.
- csökkentik a humorális és celluláris immunválaszt
- a self antigén stimuláló hatása a TS sejtekre fontos az autoimmunitás
Megelőzésében

Sok kutató szerint, a T - supressor és T- citotoxicus sejteket gyakorlatilag

pillanatnyi funkciójuk alapján lehet elkülöníteni.

D. TI - inductor sejtek - a többi T sejtet stimulálják

E. TM - memoria sejtek - mintegy 40 évet élnek, melyből 10 – 15 év aktív.

Nyugvó sejtek, amelyek az eredeti célsejttel való ismételt találkozás, illetve
stimulálás esetén effector sejtté vállnak.

Natural killer sejtek – NK

Nagy, számtalan citoplazmatikus granulómával rendelkező sejtek. Felületükön,

azonosításukat elősegítő CD56 adhéziós molekulák vannak. Születéstől jelen
vannak a keringésben, a lépben, tüdőben, a bél nyálkahártyában és a májban.
Citotoxikus sejtek, amelyeknek nincs szükségük aktiválásra a működésükhöz.
Elpusztítják a fertőzött sejteket és azokat, amelyek elveszítik MHC molekuláikat.
Stimulálják a makrofágokat a fagocitált mikroorganizmusok elpusztítására.
 NK sejt
Hatásukat a célsejtekre direkt úton fejtik ki. A célsejt membránját perforálják
majd apoptózist beindító anyagot juttatnak abba. Hatásukhoz nem kell
komplement, nem antigén specifikusak és nincs memóriájuk. Aktivitásukat az
IL, IFN stimulálja.

Limfokin aktivált killerek

IL2 - citokin hatására aktiválódó killerek. A tumor sejtek elpusztítására képesek.

Antigén prezentáló sejtek

Azok a sejtek, amelyek az antigének felismerésére, befogására, feldolgozására

és bemutatására specializálódtak.

Két csoportra oszthatók:

a. specifikusan APC – makrofágok, dendritikus sejtek, B-lymfocyták

b. alkalomszerűen APC – neutrofil sejtek, endothelsejtek, fibroblasztok, a
tiroida follikuláris sejtjei, asztrociták (az idegrendszer csillag alakú
neuroglia sejtjei).

Makrofágok
A RES fagocitáló sejtjei. A csontvelőben termelődnek, mint monocyták. Nagy
sejtmaggal rendelkező sejtek, gazdag citoplazmatikus aparátussal (vacuolák,
lizozomák stb). A keringésben a fehérvérsejtek 1- 8%-át adják. Egy részük a
szövetekbe vándorol, ahol sajátos fagocitáló tevékenységet folytatnak, amely
alapján megkülönböztethetők.

- kötőszöveti makrofágok – (Mf) – histiocyták

- a máj MF sejtjei a Kuppfer sejtek
- az idegrendszer MF sejtjei a microgliaejtek
- a tüdő MF sejtjei – alveoláris monocyták
- a csontok MF sejtjei – osteoclastok
- az ízületi MF sejtek - sinoviocyták

Élettartamuk néhány hónap. Antigének, mutagének és citokinek által

aktiválódnak.
Felületükön többféle receptor van, amelyekkel sok antigént képesek
felismerni.
A receptorok egy része immuntermészetű (komplement felismerő,
immunglobulinokat felismerő, adhéziós receptorok stb.), más részük nem
immuntermészetű, de fontos, mert felismerik az elöregedett sejteket, a
heterológ vvs-eket, baktériumokat, gombákat, parazitákat. Kifejezett kiválasztó
tevékenységgel rendelkeznek. Enzimeket, komplemenet részeket, alvadási
faktorokat (V, VII, IX, X, prothrombin), stb. választanak ki.

Dendritikus sejtek

Gazdag citoplazma nyúlványokkal rendelkező specifikus APC. A befogott

antigént a MHC (major hisztokompatibilitási complex – fő szöveti antigén)
segítségével mutatják be perifériás nyirokcsomókban, a T - lymfocytáknak.
Azokban a szövetekben fordulnak elő elsősorban, amelyek érintkeznek a
külvilággal (tüdő, bőr, emésztő rendszer, vesék), de megtalálhatók a lépben, a
májban is. A bőrben az alapréteg sejtjei közt elhelyezkedő Langerhans sejtek a
dendrit sejtek. Fontos szerepük van a kontakttípusú, hiperszenzitivitási
bőrreakciókban.
Effector sejtek

Az antigén által stimulált limfocyták, effector vagy végrehajtó sejtekké

alakulnak, hogy a szervezetbe jutott antigéneket eltávolítsák. Ezek a sejtek a TH
– lymfocyták, a TC- lymfocyták és az aktivált B-lymfocyták vagy plazmasejtek.

A T- helper sejtek olyan anyagokat választanak ki, amelyek elősegítik az

immunsejtek közötti sokrétű kapcsolatot (interkonekciót).

A T- citotoxikus sejtek megölik a vírusokkal fertőzött sejteket és a tumorális

sejteket.

A stimulált B - lymfocytáknak (plazmociták), sűrű magjuk van, gazdag

citoplazmájuk és gazdag reticulo-endotheliális hálózatuk, valamint Golgi
apparátusuk. Ezek a sejtek termelik az immunglobulinokat.

Az antigén felismerés, befogás, feldolgozás és bemutatás.

Szótár

- antigén - immunválaszt kiváltó anyag. Általában fehérjék,

poliszacharidok, lipoproteinek immunválaszt kiváltó részecskéje,
az epitop vagy haptén (pl. aminosav lánc darab). Molekuláris
mintázatuk van
- antitest – a B-lymfocyták termelte ellentestek, immunglobulinok,
amelyek kapcsolatba tudnak jutni azzal az antigénnel, amellyel
szemben termelődtek, amellyel a molekuláris mintázatuk talál – a
B-lymfocytákon, basofil granulocytákon találhatók és szabadon a
keringésben
- molekuláris mintázat – a fehérjemolekula térbeli alakja, a hármas
és négyes térszerkezeti szint
(1. szint: aminosav szekvencia, 2. szint: a kettős hélix, 3. szint:
feltekeredett fehérje vagy peptidlánc térbeli alakja, 4. szint:
több peptidláncból álló fehérje térbeli alakja (átlagban 8, de
van kivétel – vírus capsid 60)
 A molekuláris mintázat

- Patogénhez társult molekuláris mintázat – PAMP- (Patogen

Associated Molecular Patern) - az antigén fehérje molekulája

- Mintázat felismerő receptor - PRR – (Patern Recognition

Receptors) - az antigén molekuláris mintázatát felismerő jelfogó
molekula
- receptor – a sejtek felületén vagy a sejtekben található jelfogó
molekulák, amelyek ingereket, jelzéseket vesznek fel és
továbbítanak
- klón – klónozás – ivartalan szaporodási forma, amikor a sejt
egyszerűen ketté osztódik. Az utódsejt tökéletesen megegyezik a
kiindulási sejttel.

A veleszületett immunitás
 A veleszületett immunitást a külső vagy exogén antigén, nagyvonalú / nem
részletes felismerése jellemzi. A kórokozót/betolakodót (baktériumok, pollen,
poliszacharidok) alkotó molekulákon lévő, patogénnel asszociált molekuláris
mintázatnak a felismerése (PAMP) a folyamat lényege.
A molekuláris mintázatot (a nagy molekulájú fehérjéket, cukrokat, zsírokat, sziál
savat) ismerik fel a mintázatfelismerő receptorok- PRR - Pattern Recognition
Receptors

A felismerés végrehajtói a fagocitákon lévő PRR receptorok.

Ezek a receptorok több típusú fagocitán fordulnak elő, granulocitákon,
monociákon, makrofágokon.
Alakjuk és működésük azonos minden sejtféleségen.

PAMP – bakteriális lipoproteinek, szénhidrátok, burokfehérjék, tüskefehérjék,

vírus RNS, DNS stb.

PRR – (Patern Recognition Receptors) receptorok: A mintázatfelismerő

receptorokat az APC sejtek termelik. Többfélék lehetnek.
A legfontosabbak, amelyeket ma ismerünk:

o Tool – like (tollszerű receptorok) – lipoproteineket, flagellum fehérjéket,

RNS-t, élesztőt ismernek fel – a kórokozók fehérjéit ismerik fel (anti
mikrobás felismerés)
o NOD - receptorok – intracelluláris, citoplasmatikus baktériumérzékelő
receptorok
o scavenger receptorok (SC) – az endotoxinok felismerésében fontosak, de
felismerik az elöregedett vörösvértesteket, baktériumokat, vírusokat, az
oxidált LDL-ket, a cukorbetegségben termelődő kóros
anyagcsereterméhkeket
o mannóz receptorok (MMR) – a mikróbák és a gombák szénhidrátjait
ismerik fel. A makrófágokon és dendritikus sejteken találkahatók
o komplement receptorok- komplement részleteket ismernek fel
 Mintázatfelismerő receptorok
https://www.researchgate.net/figure/Major-pattern-recognition-
receptors-PRRs-and-their-corresponding-Candida-PAMPs-
Candida_fig1_221754806

A fagocyták, a felismert idegent (exogent) fagocitálják, feldolgozzák, majd a

részeket megsemmisítik.

Makrofág

A szerzett immunitás
A szerzett immunitás az antigén (belső és külső) finomított felismerése. A nagy
molekulák antigénje finom molekuláris részletének –az epitopnak vagy
hapténnek a felismerése a mintázatfelismerő receptorok által.

Ezek a finomított receptorok a lymfocytákon és az immunglobulinokon

találhatók.

Antigén epitopok

Rekombinációval vagy mutációval alakulnak ki egy-egy antigénre

specifikusan.

Megnevezésük: TCR és BCR (timodependens limfocyta receptor, B- lymfocyita

receptor). Klonálisak.

A folyamat csak az APC – az antigént prezentáló sejt – segítségével történhet.

Epitopok
A veleszületett immunitásban szerepet betöltő fagocyták egy része specifikusan
APC - makrofágok, dentritikus sejtek és ezen kívül APC sejtek esetenként a B-
lymfocyták is.

A felismert és befogott idegent sejtszerveikkel lebontják, elemzik az

összetevőket, keresve az antigén természetű részletet, az epitopot.
Amennyiben erre rátalálnak, azt fő szöveti antigénjükhöz (MHC – major
histocompatibility complex) kötve, kiemelik sejthártyájuk felszínére. A
makrofágok MHC-II. fő szöveti antigénnel rendelkeznek, az általuk azonosított
idegen molekulák testen kívüli (exogén) eredetűek.

Antigént bemutató (prezentáló) sejt

Major histocompatibility complex (MHC vagy HLA)
Fő szöveti összeférhetőségi antigén.

Az egyes osztályba tartozó MHC, minden sejtünk felületén megtalálható.

Feladata az endogén antigén felismerése.
A kettes osztályba tartozó, csak az immunsejtjeinken található és az exogén
antigének felismerését végzi.
Ezekre a típusú antigénekre a TH-lymfocyták (helper) - CD4- es antigén
felismerő fehérjelánca reagál. Az antigén felismerése után, a TH sejt citokinek
segítségével beindítja a humorális immunfolyamatot. A B-lymfocytákat az IL
segítségével értesíti, azok plazmasejtekké vállnak a nyirokcsomók
kéregállományi részében és immunglobulinokat kezdenek termelni.

Humorális immunfolyamat – makrofágok segítségével

B-lymficyta aktiválás

Ha a szervezet valamely saját sejtjének vírusfertőzés vagy tumorális átalakulás

során megváltozik valamely belső, endogén fehérjéje, az antigén a sejt MHC I -
es fő szöveti antigénhez kapcsolódva jelenik meg annak felületén, amelyre a
CD8-as receptorral rendelkező lymfocyta reagál és TC-citotoxikus sejté alakulva
az megtámadja és megsemmisíti. Ez a sejtes, vagy celluláris immunitás.

Sejtes immunitás
A sejtaktiváció ismétlése

E. Az immunrendszer humorális elemei

- immunglobulinok
- komplement rendszer
- citokinek

Immunglobulinok

Glükoprotein vagy glikoprotein természetű anyagok, „ellenanyag - aktivitással”

rendelkező szérumfehérjék, amelyek reakcióba lépnek specifikusan azzal az
antigénnel, amely hatására termelődtek. Ezért antitesteknek is szokás nevezni
őket. Szinte végtelen számú antigén ellen képesek képződni.

Nem jutnak át az agy-gerincvelői gáton.

Az aktivált B-lymfocyták, azaz a plazmasejtek (plasmocyta) termelik. A vérplazma

mintegy 20%-t teszik ki. Elektroforézissel a gamma zónába vándorolnak. A
keringésen kívül, a nyirokcsomókban, a szövetekben, a sejtközti térben is
előfordulnak kis mennyiségben.
Szerkezetük

Minden molekula négy láncból áll:

- két nehéz láncból (1)
- két könnyű láncból (2)

A láncokat diszulfidkötések, hidak kötik össze.

A láncoknak jellegzetes Y alakjuk van.

Az immunglobulin molekula két részre osztható.

Egy variábilis részre, amely az Y karok végén (distálisan) helyezkedik el és

aminosav szerkezetét nagyfokú változékonyság jellemzi. Az antigénnel való
kapcsolat megteremtését teszi lehetővé.
Paratop situsnak is nevezik, amely az antigén epitopjával tud kapcsolódni.
A másik rész a constans vagy állandó régió, ahol az aminosav sorrend többnyire
állandó, az Y karoktól a sejtfal irányában, proximálisan helyezkedik el.

Fab - szakasz: antigén kötő hely. Antigén felismerő és megkötő – antigén

binding
FC – szakasz: constans lánc. Kristályosítható szegmens. A komplement
aktivációért felelős.
S –S diszulfidkötések

Azok a láncok, amelyek kiválasztódnak és szabaddá vállnak, rövidebbek, mint a

B-lymfocytához kapcsolódóak.

Minden B-lymfocyta a maga specifikus immunglobulinját termeli, amely egy

adott antigénnel képes kapcsolódni.

A sejtek osztályváltásra képesek.

pl. az Ig-D és Ig-M –et termelő B-lymfocyta, átalakulhat szükség esetén Ig-G-t
termelő sejtté.
A könnyű lánc és a variábilis régió változatlan marad. (heveny fertőzésnél Ig - M,
krónikusnál Ig- G.)
Az immunglobulinok típusai és biológiai tulajdonságaik

Immunglobulin A – IgA

A szérumban (vérsavó) és a nyákos váladékokban található immunglobulin,

amely molekulája tartalmaz egy szekretoros (kiválasztás útján keletkező)
összetevőt, amelyet a nyálkahártya vagy fedőhám sejtjei termelnek és akkor
kapcsolódik a molekulára, amikor az a nyálkahártya felületére jut. Védi a
fehérjebontó enzimek hatásától.
Kis mennyiségben található a plazmában, nagy mennyiségben, a felületi
váladékokban – nyálban, könnyben, légutak nyákjában, urogenitális és gastro-
intestinális váladékban, colostrumban, anyatejben.
Gyors védelmet nyújt baktériumok és vírusok ellen.
A helyi immunizációt biztosítja.
Védelmet nyújt a brucella, diftéria, valamint a poliovírusok ellen is.
Nem aktiválja a komplement rendszert és nem opsonizál (nem termel
fagocitózist serkentő anyagot pl. immunkomplexet).
Immunglobulin E – IgE

Reagin-nak vagy anafilaxiás reakciót kiváltó antitesteknek is nevezik.

Termelődése után gyorsan és erősen kapcsolódik a basofil granulocyták és
szövetekben lévő hízósejtek vagy basofil sejtek receptoraihoz, de megtalálható a
légúti és emésztőrendszeri nyákban is. A szérumban nagyon kis mennyiségben,
alig kimutathatóan fordul elő.
Nem képes komplementet aktiválni és alig tud opsonizálni. A túlérzékenységi
reakciókban, azaz az atópiás betegségek kialakulásában van szerepe. Véd a
paraziták ellen.
Gombás, vírusos betegségekben, Hodgkin kórban az IgE szint emelkedik.

Immunglobulin D – IgD

Antigénnel még nem találkozott B-lymfocyták felületén megtalálható

immunglobulin, a szérumba kis mennyiségben fordul elő.
Fiziológiai szerepe még nem tisztázott.
Valószínűleg a B-lymfocyták növekedésében és fejlődésében játszik szerepet.

Immunglobulin M - IgM

Új, ismeretlen antigénnel való találkozás során keletkező immunglobulin, a

legnagyobb immunglobulin molekula.
Minden karja két-két antigén megkötésére képes, elméletileg tíz antigént képes
egy molekula megkötni.
Nagysága miatt nehezen tud eljutni a szövetközi térbe, inkább a szérumban vagy
vérplazmában található.
Az antigén megkötése mellett egy molekula is képes beindítani a komplement
rendszert, opszoninokat és agglutinineket aktivál, amelyek gyorsítják a
kórokozók fagocitálását. Elsősorban a mikróbák elleni védekezésben van
szerepük.

Immunglobulin G – IgG

A leggyakoribb antitest, egyenlően oszlik el a vérplazmában és a szövetközi

térben. Az immunglobulinok 75%-t adja.
A memória vagy másodlagos immunitás mediátora. Élettartama kb. három hét.
Akkor kezd termelődni, amikor az új antigén hatására termelődő IgM szint (titer)
kezd csökkenni. Minden molekula két antigén megkötésére képes.

(Titer – mérőszám, valamely anyagnak az oldatban mérhető mennyisége. Az

immunológia esetében, azt a legnagyobb higítást jelenti, amelynél még van
antigén – antitest reakció.)

Egyedüli immunglobulin, amely átjut a placentán az anyai keringésből a

magzatiba, ezáltal a szülés utáni első hónapokban védelmet nyújt az
újszülöttnek.
A baktériumoktól, vírusoktól, gombáktól véd és a toxinokat semlegesíti. Két
molekula IgG-re van szükség a komplement rendszer aktiválásához.
Opszonizációval serkenti a makrofágok fagocitálását. A kereskedelemben
forgalmazott immunglobulin készítmények IgG-t tartalmazna

A komplement rendszer

A szervezet védekező rendszeréhez tartozó, több mint 25 féle szérumfehérjéből

álló rendszer. A rendszer elemei glikoproteinek, amelyek nagy része a májban
termelődik, de makrofágokban és fibroblasztokban is szintetizálódnak. A
rendszer aktiválódása után láncreakció alakul ki az egyes elemek közt, amelynek
végeredménye a C3 komponens hasítása és a több alegységből álló
membránkárosító vagy membrántámadási komplex (MAC – C5b-9) (Membrane
Attack Complex) kialakulása.
A komplement rendszer aktiválódása a következő biológiai változásokhoz vezet:

1. Citotoxikus hatás – a kórokozó vagy kórós sejt falának károsítása, ami

következtében a megtámadott sejt elpusztul – a hatás érvényesül a
vörösvértestekkel, lymfocytákkal, baktériumokkal, lipoprotein burokkal
(capsid) rendelkező vírusokkal szemben (sejtes immunitás)
2. Immunkomplexek eltávolítása (elimináció) – sérült sejtek és antitestek
maradványainak eltávolítása – komplement receptorok segítségével (CR1).
3. A B-lymfocyták funkciójának szabályzása
4. vírus neutralizáció
 5. Opszonizáció – a fagocitózis felgyorsítása – (C3b, C4b) a fragmentumok
lerakódnak a nemkívánatos anyagok felszínére, amelyeket a fagociták
gyorsan felvesznek és lebontanak
6. A gyulladásos folyamatok elősegítése
- a neutrofil granulocyták és monocyták aktiválása (C3b, C4b)
- a kemotaxis elősegítése – a sejtek irányított mozgása a gyulladás
helyére (C5a, C5b)
- anaphylaxiás aktivitás – a basofil granulocyták degranulálódnak, a
kapillárisok érfalának áteresztőképessége (permeabilitás) nő, a
simaizom kontrakció alakul ki (C3a, C5a)

A komplement rendszer úgy a specifikus, mint a nem specifikus védekezésben

szerepet játszik. Összehangolja a két védekezési mechanizmust oly módon, hogy
annak hatékonysága növekedik.

A komplement rendszer aktiválása

A rendszer aktiválása három féle úton történhet

a. klasszikus úton – az antigén-antitest reakció alapján történik. Résztvevői

az IgG, IgM, vírusok, baktáriumok, endotoxinok, tumorális antigének,
heparin, stb.
 b. alternatív út – a plazmában jelenlévő C3 komponens spontán aktiválódik
antitest hiányában. Az aktiválódást immunspecifikus anyagok váltják ki:
élesztősejtfal fehérje (zymosan), kobraméreg, nefritikus faktor, bakteriális
sejtfalrészek (pneumococcus, gramm negatív baktériumok), paraziták stb
c. lektin útvonal – a lektinek patogén baktériumokban lévő szénhidrát
csoportokhoz kötődnek és a C1q-val analóg molekulát hoznak létre. Az
aktivációs folyamat a klasszikus útvonalhoz hasonlóan zajlik

A komplement rendszer szabályzása a C1 komponens által történik, mely gátolja

a C3 szintézisét, valamint a self sejtek membránján lévő CD59 – protectin,
segítségével, melynek szintén gátló hatása van.

Citokinek

Kis molekulasúlyú fehérjetermészetű molekulák, peptidek, proteinek, vagy

glikoproteinek, amelyeknek a sejtek közötti kapcsolatok megteremtésében, a
sejtek közti kommunikációban van szerepük.
A szervezet minden maggal rendelkező sejtje termeli, de főként az aktiválódott
immunsejtek.
Termelésük átmeneti génaktivációnak a következménye és hatásukat a célsejt
receptoraihoz kapcsolódva fejtik ki.
A hatás eléréséhez rendkívül kis (picommol nagyságrendű) mennyiségben
vannak jelen.
Hatásmechanizmusuk alapján csoportosíthatók:
- autokrin hatás esetén a célsejtre hatnak vissza
- parakrin hatásúak közvetlen, a termelő sejt melletti sejtekre hatnak
- endokrin hatás esetén távoli sejtekre fejtik ki hatásukat
A hormonoktól megkülönbözteti többek közt az, hogy nem speciálisan szervezet
sejtcsoportok (mirigyek) termelik, hogy a sejtnövekedésben,
differenciálódásban van szerepük és a gyulladással járó folyamatokban. Az
immunválasz minden szakaszában hatnak: az antigének felismerésében, az
immunválasz aktivációjában, az effektor szakaszban is.
Csoportosíthatóak a szerint is, hogy milyen hatást fejtenek ki:
 a. hemopoézisben ható citokinek – IL-3, M-SCF (monocyta stem cell factor),
G-SCF (granulocyta stem cell factor)
b. a lymphocyták érésében résztvevő citokinek: IL-3, IL-7, GM-CSF (human
garnulocyta-macrofag coloniát stimuláló faktor), SCF (stem cell factor)
c. a lymfocyták aktivációját, differenciálódását szabályzó citokinek: IL-2,
IL-4, IL-5, IL-6, IL-10, IL-13, IL-15, INFy (inflamatorii citokin), TGFbéta
(transzformáló növekedési faktor béta)
d. a természetes immunitásban résztvevő és a gyulladással járós
folyamatokat befolyásoló citokinek – azonnal termelődnek, ahogy
valamilyen kórokozó megtámadja a szervezetet. Ebbe a csoportba
sorolhatóak az interferonok (alfa, béta), tumornekrózis faktorok (alfa,
béta), interleukinek IL-1alfa, IL1-béta, IL-6, IL-12, kemokinek (IL-8), MIF
(migrációt gátló faktor)
Citokineket termelő főbb sejtcsoportok:
 csontvelői és tymus sejtek
 aktivált makrofágok
 T-lymfocyták, B-lymfocyták, NK sejtek, dentritikus sejtek
A citokinek a mindennapi aktivitás során rendkívül kis mennyiségben vannak
jelen és fejtik ki hatásukat.
Előfordulhat, hogy valamiért hirtelen megemelkedik mennyiségük, ami a citokin
felszabadulási szindrómához vezet.
Amennyiben nagymértékű túltermelés jelentkezik, citokin viharról beszélünk,
ami súlyos állapotot jelent és gyakran halállal végződik. A túlméretezett citokin
felszabadulás nemcsak az immunsejteket irritálja, hanem a szervezet más
sejtjeire is aktiváló hatást fejt ki és adott pillanatban az egészséges sejtek is
károsulnak.
Ha a gyulladással járó folyamat beindul és nagyméretűvé válik, az érfalak
áteresztő képessége (permeabilitása) túlméretezett lesz, a vérplazma kifut a
keringésből, hipovolémia majd általános hipoxiás állapot következik be, ami az
életre veszélyes.
Ha a tüdőszövetet érinti a fokozott citokin aktivitás (Coronavírus), az ép,
gázcserét végző sejtek száma csökken, ventillációs hipoxia alakul ki, amely
veszélybe sodorja a beteg életét.

Székelyudvarhely 2022. december

Dr. Tóth Attila