Áder Alexandra

Szüleimnek köszönet

Köszönöm a Szüleimnek,

Hogy Ők engem felneveltek,

Vigyáztak rám, dédelgettek,

Engem mindig nagyon szerettek!

Szeretnek engem most is nagyon,

Ezért Őket én soha el nem hagyom!

Én ezt mindig meghálálom,

Családunkat csak csodálom!

A mi Családunk mindig boldog,

Nincs szomorú, csak vidám dolog!

Kedvünk soha nem fogy el,

Ebben mindig hinni kell!

Szüleimnek köszönet,

Hogy engem mindig szeretnek!

Ők az én két Virágom,

A Legjobb Szülők a Világon!

 Aranyosi Ervin: Édesanyám

Édesanyám, te drága lélek,

általad lettem, tőled élek!

Tápláltad testem, s lelkemet,

s éreztem szíved hogy szeret.

Ápoltál, óvtál, védtél engem,

tanítottál, mivé kell lennem.

Látom, szép szemed hogy ragyog,

hisz legszebb csodád, az én vagyok.

Tanítottál szép álmot szőni,

hát jöttem hozzád megköszönni!

Szép arcodra egy csókot nyomni,

hogy láthassalak mosolyogni.

Hogy mondhassak egy verset néked,

mert veled áldott meg az élet!

Tőled vagyok az, aki lettem!

Te vagy, kit elsőnek szerettem!

Van köztünk egy kapocs,

Egy láthatatlan kötelék,

Mit ha rajtam múlik,

Már soha senki el nem tép.

Úgy emlékszem ma is,

Mintha tegnap lett volna,

Ahogy csendesen játszottunk,

Az ágyra kucorodva.

Mintha tegnap lett volna,

Hogy együtt ott voltunk,

De elteltek az évek,

S másfelé sodródtunk.

Jártuk saját utunkat,

Közben felnőtté váltunk,

Majd hosszú idő után,

Újra egymásra találtunk.

Lehetünk egymástól,

Bármilyen messze,

S bármennyi nehézséggel,

Nézünk is szembe,

Ott leszünk egymásnak,

Ha nevetünk vagy sírunk,

Ha újabb csatákat,

Kell is megvívnunk.

Hiszen emlékszem még,

Mintha tegnap lett volna,

Csendes volt aznap,

A ház, az udvar, a porta.

S most ennyi év után,

Te vagy az egyetlen,

Kinek azt tudom mondani,

Szeretlek nővérem.