PROSLOGION

(1077)
 PROSLOGION

El.ősző

Miután egyes testvéreim kérlelésétőlösztökélve közreadtam egy kis

művet,1 hogy mintegy például szolgáljak a hit ésszerűségéről2való
elmélkedésre, mint amikor valaki csendesen és eryedül, lépésről
lépésrekutatja annak a logikáját' amit nem tud, számot vetettem
azzal,hogy ez a munka érvek hosszú láncolatínak Íiizére,s ezértazt
kezdtem kérdezgetni magamtól, lehetne-e találni vajon egyetlen olyan

l AMorclogiont.
2"r{'.hit ésszerűsége': ratiofilei.
- Afdr', 'hit' elem táryilag a hit tartalmáq a
Krédóban foglalt állításokatjelena (Jiibs quae creilitur), alanyilag pedig a hitartalom
elÍogadásátt (jda qua creilitur). Aratio egyrésztualamely dolog belső rendjére, értelmes
szerkezetére, másrészt ez emberi elmének arra a képességéreutal, amivel fe|Íogsaezt
az ésszerűséget, és jelenti a kettő közötti utat, a kutatís racionális módját. A ratio filei
tehát itt a hit objektív tartalmának tulajdonsága: belső ésszerűsége, értelmes és érthető
szerkezete. _ Jelentős, hogyan értékeli maga' a szerző e Monologíont és a két írás
kapcsolatát. Eszerint nem csupán a kétfélelsten-érv, az első fejezetek kíilönbségéről
varr szó, hanem a két mű egészének eltéréséről:a) A Monologionnak lz egésze ,éw|án-
colat'', gondolatmenete lépésre" (vö' inuestigantk) ta|zdó e|emzés (ratbci-
"lépésről
nanilo), e Proslogionnak az egészn következik az éwbő"; b) a Mowlogbn
'egyetlen
monológ (.csendesen és egyedül")' a Proslogion dialóg Istennel; c) a Monologion az
Isrcnről szóló tudás értelmi kifejÉse ol n'r ember helyzetének megfelelően, aki ko_
rábban minderről tudotf , és ez nem a sz.erzó helyzerc, ő csak mintegy magára
"nem
veszi ezt a szituációt mint (in pmona imlestigantis), a Proslogion ellenben a
'szeÍePet'
hívő hitének autoexpozíciója, önkifejtése, Összegezve: Anze|m a két műben nemcsak
kétféleIsten-érvet akart szerkeszteni, hanem, ha mondha{uk így, radikálisan kéúéle
theoJógiát. Mindemellett a két irat közt szoros kapcsolat is van:. a Proshgion a Mo-
nologionbn fog|úak következményeinek kimondása.

*
 PnosrocroN

érvet, amely önmagín kivül semmi másra nem szorul' és önmagában

elégségesannak a bizonyításnak a megszerkesztéséhez, hogy Isten
valóságosan létezik'3 és hogyőalegÍőbbjó, amelysemmi másra nem
szorul, de amelyre mindennek szüksége van a létezéshez és a j6l-lé_
tezéshez, és hogy ő mindaz, amit az isteni szubsztanciáről hiszünk.a
Szorgalmasan újra meg újra erre irányítottam gondolaaimat, és
olykor már-már úgylátszott, megragadhatom, amit keresek, máskor
pedig nyomtalanul eltűnt értelmem elől; végül, feladva a reményt,
abba is akartam hagyni a keresést, mint aminek tárgyát lehetetlen
megtalálni. Már-már gyökerestül ki akartam volna irtani magamból
ezt a töprengést, ne kösse le hiába elmémet, elvonva más tárgyaktól,
melyekkel hasznosan foglalkozhatam volna, de csak annál inkább
kezdett ingerelni, akaratom ellenére és ellenszegülésem dacára vala-
mi lerázhatatlan erővel. Amikor azután az ostromlásánakvaló heves
ellenállás már-már felőrölte erőimet, egy napon' gondolataim eme
tusakodása közePette megjelent előttem az, amiben már nem is
reménykedtem, éspedig úgy, hogy amit eló'bb elgyötörten száműz-
tem magamból, most lelkesen záram elmémbe.s

3
Egyesek úgy gondolúk, hogy Anzelm a létezés' (vue ase) fogalmat
"valóságos
ágostoni, platonikus értelemben érti; míg a változarrdó dolgok, amelyek léttökéletes-
ségekhozzájlru|ásával vagy elvételévelképesek vagy létezni, illewe
"inkább'' "kcvésbé''
egyáltalán nem létezni, addig Isten (léte) válozhatatlan, ezt jelölné a uere sző. Mások
szerint Isten reális' (r-[u ,o) léténvan a hangsúly' azon' hogy Isten a
"dologszerú"
valőságban (in re) létezik" nem csupán az értelemben (in solo intellatu)' Az érv megszö-
vegezése inkább eme ual, hogy majd a 3. fejezetben a,um esx"-tmég radikálisabban,
szükségszerrí létezéskéntértelmezze.
4
Eszerint a szerző célja*,hogy a teodícea, az Isten létéről és mibenlétérí! sző!ó
tanítás egeszét az egy érvből vezesse le; így a tagmondatok egyúttal felrajzolják a mű
szerkezetét az éru igu,olj4 Isten valóságosan létezik' F zq. fejezet);
őelegfíbb jó" (: 5.'...hogy
fejezet); ésIstenléttöleletességéből igazoljamindazt'
"...hogy
,,..'amit az isteni szubsztanciáról hiszünk", a Krédó állításait (: 6_?3' fejezet).
5
Anzelm szavai valamifrle spirituális élményre tátszanak ualni, ám annak rész-
Ieteiről sem itt, sem másutt nem beszél. Élettajzíríja,Eadmer szerint (Vita Anselmi
l,3,26) egy Qszabi virrasztás során, ima ktizben kapott látomásról van szó,amely *
Isten-érv lényegéttudatta volna a szerzővel' Szavainak hitelességét nem ellenőrizhet-
jülq mindazonálal tudjulq hogy Eadmer adatainak jelentős része mestere szóbeli
közlésein alapul; tudunk Anzelm misztikus hajlamairól és arról, hogy mind ő maga,
mind Eadmer igen tartózkodó a hasonló misztikus élmények elbeszélésében,s végüI

",
 PRosÍ.oGroN

Mivel pedig úgy véltem, hogy aminek a megalálrásálr magam íry

örvendeztem, néhány olvasónak is tetszésére szolgálna, ha írásba
foglalnám, leírtam hát néhány más dologgal eryütt ebben a kicsiny
munkában, mint olyawalaki, fi Isten szemléléséreigyekszik fel-
emelni lelkét, és érteni törelszilg amit hisz. Sem ezt, sem azt, amiről
fentebb szóltam' nem tartottam méltónak a 'könyv' elnevezésre, sem
arra, hogy a szerző nevét elébük helyezzem; azonban mégsem gon-
dolam, hogy minden cím nélkül szárnyra lehetne bocsátani őket,
hisze n a cím valamiképpen olvasásra csábítha{ a az t, finek a könyvek
a kezébe kerülnek, ' mindkettőnek címet adtam: az elsőnek azt,
hogy ,,Példa a hit ésszerííségéró1szőló elnélker]esre", a másiknak pedig ezt:
y megertÍsre tijrekuő hit".
Mivel azonban ezeken a címeken már többen lemásolták mind a
kettőt, sokan ösztökélteh hogy írjam frléjük a nevemet, elsősorban
a tiszteletre méltó Hugo lyoni érselg galliai apostoli legátus,6 aki ezt
apostoli tekintélyével elő is íra nekem. Hogy ennek kellőképpen
eleget tegyek, amezt a munl<át Monologionnak, azaz Magarnhoz szőh
beszédneb> ezt pedig P rodagionnah> azaz Hozzá szólő bazédnek nevez-
tem el.7

ismeretes, hogy az életrljzkézintÁtAnzelmlátta és autorizálta. Mindez ame||ett szól,

hogy közlemény ualamilyen érteletnben megfelel a va|óságrrrk.
a
6
Burgundiai Hugo (fl 10ó) csak 1082-től volt Lyon érseke, így itteni érsekkénti
emlíÉseazt igazolja,hogy az el6szó magánál a m6nél (107) jrfinl később' 1082 után
íródhatott. Hugo és Árrzelm, az utóbbinaknéhány lwele alapján ítélve, baráti viszony-
ban voltak; mégis a mű kiadására vonatkozó itteni szavak parancsnak látszanak.
7A két mű cfmének külön törénete van' Anzélm először a szövegben feljebb
olvasható a hit ésszeríÍségérőlszóló elmélkedésre" (Exanplum meditafidi de
"Példa
ratione jilei), illewe az ágostoni reminiszcenciával ékes megértésre törekvd hit''
"r{
(Fides quaerens intelleaum) címmel látta el őket (vö. Trin 15,1,1: hit keres, a belátó
"a
értelem alá|'' -jda quaeit, intell'ectus invenit). E címek éppoly jól összegzik a két irat
tartalmát, mint különbségük lényegét. Megielenésükkor már Monoloqlium és
Allopium titulusokí<al látak napvilágot' majd kialakultak a végleges görögtis
MonologionésProslogbzcímalakok Avítoztatásjelentős,deokítnemisme{ülqmivel
Anzelm sehol nem adja magyarázatát.

167
 PRosLocroN

Afejezetek

I. Az elme buzdítása Isten szemlélésére

II' Isten valóságosan létezik
III. Nem gondolható el, hory nem létezik
IV. Miképpen ,,mondta a balgatag szívében'' azt, ami nem gon-
dolható el?
V. Isten mindaz, aminekjobb a léte, mint a nemléte; ő az, aki,
mint egyedüli önmaga ált^llétező, minden mást me5eremt
a semmiből
VI. Miképpen képes érzékelni,holott nem test?
VII. Miképpen mindenható, holott sok dologra nem képes?
MII. Miképpen könyörületes és szenvedésmentes?
DC Teljes egészébenés a legnagyobb mértékbenigazságos létére
hogyan kímélhet rosszakat? - Igazságosan irgalmaz rosszak-
nak
X Hogyan van az, hogy igazságosan büntet és igazságosan bo-
csát meg rosszaknak?
)il. Hogyan ven ez, hogy ,,az Úr minden ú{a kegyelem és hű-
ség'', és ugyanakkor ,igazságos az Úr minden úgá.'''?
XII. Isten maga az élet, amelyet él; és ugyanez elmondható más
hasonló attribútumairól is
)ilI. Miképpen lehet ő eryediil köriilhatárplatlan és örök, noha
más szellemek is körülhatárolatlanok és örökek?
)([V. Milyen módon és miért lá1ják, illetve nem lá1ják Istent, akik
őt keresik?
X/. Nagyobb, mint ami elgondolható
xII. Á megközelíthetetlen Íény''az, ,,amelyben lakozild'
X/II. Istenben harmónia, 7I|at, íz, !ágyság, szépségvan a maga
kimondhatatlan módján
XVI[. Sem Istenben, sem örökkévalóságában _ amí ő maga _ nin-
csenek részek
XD( Nem térben és időben létezik, hanem minden őbenne
létezik
)o( Minden dolog előtt és mindenen túl van, mégaz örökké-
valók előtt és rajtuk túl is
)o(I. Ezt jelenti-e vajon az ,,örökké'', illewe a ,,mindörökké''?

*
 PnosrocroN

)oilI. Egyedülő az, ami, és ő az, ahj

)oilI. Ez aj6 egyszerre az Atya, a Fiú és a Szentlélek; és ez sztik-
sépzerűen ery, ami az összes, a teljes és az egyedülijó
)o(Iv. Annak fontolgatása, milyen és mekkora lehet ez a jó
)o(v. Milyen és mekkorajavakban részesülnek azolg akik ezt ajót
élvezik?
)o(/I. Vajon ez-e az a ,,teljes öröm'', amit megígértazÚr?

ELsó FEJEZET
Az elme buzdítósa Isten szemléIásére

Rajta, gyarló ember! H"syd el rnost kis időre foglalatosságaidat,

rejtőzz el kissé önnön zavaros okoskodásaid elől! Vesd csak le a súlyos
gondokat, hagyd magad mögött izzadságos fáradozásaidat!8 Szentelj

8
distentio, tkp. 'szészórtság', 'soKelé irányulás'. Az ágostoni kife-
"Fáradoásaidat':
jezés a |élek dekoncentrált állapotát, egységénekhiányátjelöli. Nemcsak arról van szó,
hogy az ember sokÍéle evilági dologgal fogla|kozil ami lekoti, elvonún Istentől,
hanem és Íőként arról az objekíve, a ülágbanJéttel eleve adott helyzetről, amely a
létezíkulágának való átadottságban ál1. Ez úgy tereli el az elme figyelmét a Léttől a
létez&'felé, hogy még ha képes is Istent venni tárgyául, csak az evilági véges sokság
meghamisító analógiájaszerint képes rá; márpedig - és itt van az imajelentősége a mű
megértésében-Anzelmmost éppenséggel aztabizonyos keresi, ami egész
"egyetlent''
kuatásának az alapja. A véges lény térben-időben sokfelé szórt ál|apotának ellentété-
hez, a lélek végtelenségéhez,ami egyszerrejelenti pontszerűségét, egy pontra kon-
centráltságít, a I;tre' Istenre irányulását (intentio) és solfelé szóródás nélkiili kiterje-
dését(extentio), az ember immár csak tudatos, törekvő erőfeszítés révénjuthat el. Á
gondolat alapja a Lk 10,41: van gondod, pedig csak egy a sziilséges'' ismert
"sokra
középkori egz,egézise; vő. Vallomások 71,29,39: az embemek a szétszórtság,
"nem
hanem a kiterjedtségállapotában, nem a szétszórtságra,hanemezösszpontosítottságra
törekedve'' kell élnie (non distentus, seil ertenh]s, non secundun ihistmtionem, sed' seamdum
intentionen).
Az é*eléstbeuezető imónak nagy jelentősége' tcibb funkciója és magyatázó szerepe
van. Egyik célja, hogy az imádkozó képes legyen az Előszíban említett spirituális
élménytintellekuálisanutolémi, megragadni ésverbalizálni. trgfontosabb motívuma
aki;zelség-tínlság, ebből adódikaz előbbivel összefügp:őmáslkcél,az. hogyaz imádkozó
olyan szoros szellemi kapcsolatba kertiljön tárgyával, hogyképes legyenaitintelligí|ni,

169
 PRosLocroN

ery kis időt Istenre, és nyugodjál el kicsikét őbenne! ,,Menj be''9

lelkednek cellájába, zárj ki onnan mindent Istenen s azon kívül, ami
az ő keresé'sében segítségedrevan, ,,zárdbe az ajtőt"', és keressed őt!
Mondd most: teljes mondd most Istennek:
'szívem''! "keresem
tekintetedet, IJram, a Te orcádat akarom kergsni''!t0
Most hát, (Jram, Istenem, tanítsd meg az én szívemet, hol és
hogyan keressen téged, hol és hogyan találjon meg téged! (Jram, ha
nem vagy itt, hol keresselek, távollévőt? Ha pedig mindenütt jelen
vagy, miért nem látlakjelenvalónak?ll lgen, bizonyára megköze-
"a
líthetetlen Íényességben"|zlakozo|. Es hol az a meglözelíthetetlen
fényesség?Avagy hogyan jussak el ama megközelíthetetlen Íényes-
séghez?Ávagy ki vezet el, ki vezet el belé, hogy megláthassalak benne
téged? Es milyen jelek alapján, milyen arcot keresselg ha téged keres-
lek? Sohasem láttalak téged, (Jram, Istenem, nem ismerem orcádat.

"o*' olvasni" (inas-tegere, l. a 3l. jegyzetet), mivel érvétnem kívÍilről' a ülág

jelenségeiből kívánja lwezetni, mint aMotahgionbm' hanem belülről, magánakIsten-
nek a fogalmából. - Az elmélytilt ima helyzetéből adódóan a szöveg teli van ismétlé-
sekkel, halmozásokkal, párhuzamokkal, ellentétekkel, gondolatritmusokkal' szójáté-
kokkal, aminekeredményeként sokhe\titt,bizorryán eszerző színdékÁtól ftiggetlentil,
prózavers benyomását kelti, a legfeltűnőbb helyekrél megpróbáltuk érzékeltemi ezt.
9Vo. Mt ó,6 Ajézusi intelem e|sdjelentése szerint valóságos szobáról van szó:
-
nem látványosan, az utca nyilvánossága előtt kell imádkozni, hanem magányosan. Az
itteni szobája/cellája" allegorikus értelmezés a szerzetesi lelkiségben alakul-
"lélek
hatott ki.
toZsoh26,8.
11
Ez a kérdésmegvilágí$a, miért adta Ánzelm eredetileg a műnek a
"Megértést
kereső hit'' címet: A kérdésekugyanis nem a hit hiányából, és nem is a hittől
elválasztott, vele mintegyszembehelyezkedőértelemből fakadnab hanem pontosan a
hit az, amely onnón tartalma megértését''.Áz itteni kérdést, nem
"keresi "miért
látlak..'?" is a hit kétdezi, hiszen éppen Isten mindenütt jelenvalóságának (ozzr-
praaentia) hittételéból ered, és anélkiil eleve fel sem meríilne. Anzelmnél minden
fontos kérdéshasonló szerkezetű: ipz,hogy... * utalás egy hittételre, alJ<or
"Ha
miérVmiértnem . '.''.
12
lTim ó,16 - Isten megközelítherctlenségének ez a képe vezet majd a mű
középpon!ában álló 15. fejezet transzcendencia-érvéhez: Isten nagyobb, mint ami
elgondolható, és mint ami róla elgondolható: túl van a fogalmakon.

770
 PRosl-ocroN

Mit tegyen, Legmagasságosabb (Jram, mit tegyen, aki oly régóta, oly
messzire száműzetettközeledből? Mit tegyen szolgád, akit az irántad
érzett szeretet szorongat' s aki a elől''13 messze vetődött?
"színed
Sóhajtozik látásod után - és oly távol van tőle orcád!
Kívánkozik h ozzád köze|edni - és megközelíthetetlen
a te lakásod!
Vágyakozikmegalálni téged _ és nem ismeri laklrelyedet!
Sóvárog, hogy keressen téged - és nem ismeri orcád!
Uram!
Istenem vary és (Jram vagy - sohasem láttalak tégedl
Te megteremtettél, majd újjáteremtettél és minden javaimat te
adtad nékem - mégsem ismerlek!
A Te látásodra teremtettem - és még nem vittem végbe,

Ó,.nyomorúemberiro..,",,,ie,,"Jj":í"jj,H:Ti'frT:teremte-
tett! o, kemény és keserű elbukás! Hej, mit is veszített és mit lelt;
mi hagyta el és mi maradt neki?! Elveszejtette a boldogságot, amire
teremtetett, és nyomorúságot lelt, amire nem teremtetett! Azhagyta
el, ami nélkül semmi se boldog, és az maradt neki, ami maga' a
nyomorúság csupán! Egykor ,,az angyalok kenyerét ette az ember",14
amire most éhezik; most Íájdalmak kerjlerét''ts eszi, amit egykor
'a
nem ismert. Ó, emberiség közös gyásza, Áda- fiainak egybezengő
siralma! ó uomgtitt;ollakottságában - mi ínségünkben fulladozunk!
Ő dú'kalt _ -i koldulunk! ó boldogan birtokolta és nyomorultként
hagyta el - mi boldogtalanul nélkülözzük és nyomorúságosan kíván-
kozunk utána, de jaj! ínségbenmaradunk!

Miért nem őrizte rnegnekünk, amit oly nehezen nélkülözünk

_ hisz könnyen megtehette volna?!
Miétt zárta el előlünk a Íényt és vezetett minket sötétségbe?!
Miért vette el tőlünk az életet és vert minket halállal?!

l3 Zsolt 50,13.
ra Zsolt77,25.
ts Zsoh 126,2.

177
 Pnosr.ocroN

Mi nyomorultak! Honnan vagyunk Hűnte, hová beterelve?! Hon-

nan hullottunk alá;lhová vagyrrnk betemewe?! _ !\z országből szám-
űzetésbe! Isten látásából vakságunkba! A halhaatlanság boldográgá-
ból a halál keserűségébeés rettenetébe ! Nyomorú változás! Mekkora
jóból _ mekkora rosszba!

Súlyos a veszteség' súlyos a fájdalom - súlyos minden!

De jaj nekem, szerencsétlennek, aki egy vagyok Éva többi szeren-
csétlen, Istentől eltávolodott Íiai között!16

Mibe fogtam - mit végeztem?

Hová artottam - hová érkeztem?
Mire vágyakoztam - miben nyögdécselek?

,,Kerestem az áldást"|1 _ és lám, ,,itt a rettegés''.l8 Isten felé tartottam

- és önmagamba botlottam! Békességetkerestem elvonulásomban -
és bensőmben a nyomorban és afélelemben"llg Nevet-
"elmerültem
ni akartam lelkem örömében - és arra kényszerülök, hory "szívem
Íájdalmában felzokogi ak" !
a

Reményünk volt a vigalomra _ és ímhol sűrűsödnek -

Éste,
",LJram,
még meddig?"2l
"Medd,,
-'.::':lrL* .u,"*
lJram'', rejted el orcádat"2 előlünk?
"meddig

16Aszokatlan,Évafial"(filiiHevae)kfejezésazÁdl-n.i''helyettafeltételezés
szerint ekkoriban keletkezett Salue, regina kezdetű Mária-antiphona haÉsára látszik
utalni (ott számÍzőttfiai",enltafiliiHeuae). Azantiphona hangrreme egészében
"Éva
is hasonlít az itteni imáéhoz. Anzelm írásaiban kimutatható a korabeli vallásgyakorlat,
főleg a bencés szerzercsi lelhség haúsa.
17
Zsolt721,9.
lsJer 1dt9.
1e
Zsolt 714,3.
mZso1t37,9.
2l Zsolt 6,4.
nZsolt12,2.

172
 PnosrooroN

Mikor tekintesz ránk és hallgatsz meg minket?

Mikor világosítod meg szemiinket? -
Mikor mutatod meg nekíink orcádat?la
Mikor adod vissza mapdat nekiink?

Nézz reánk, (Jram, hdl-g'": meg minket, világosíts meg mínket,

mutasd.nreg
Tagadat nekünk! Aád vissza *"9á"t -i".riti"gÁ"i
g"dT' nélkül oly rossz lennünk! Száqiaá szenvedéseinket és
+
teutánad törekvésünket, hisz mit sem érüninélküled.

Meghívsz minket?! Segíts minket!2a

Könyörgöm, IJram: ne veszítsem el a reményt
sóhajtozásban, de sóhajtsak fol a reménykedésben!
a
Könyörgöm, (Jram: megkeseredett magánosságában
az én szívem _ édesítsdmeg a te vigaszodJal!
KönyörgÖm, IJram: éhezve kezátelek klresni téged
ne végezzem a nélküIed böjtölésben!
-

Útnak indulam, éhenkórász _ ne té{ek meg táplálattan!

Mentem,
esé.ny a qndaghoz, nyomorult a kciny<lrukóshez
- ne té{eküssza
s3................

q.: }é":9l' megvettetve! És ha kenyeremmé vált i sohajto-

zás",zs ,4o meg nekem, ha alár "immár
a sóhajtozás után is, kenyeremeti

Uram!

Meggörbült gerinccel csak lefelé leshetek egyenesíts Íiil, hogy

Íiilfelé
figyelhessekl
,,Fejem folott túlontúlösszecsapott abűn",elborít engem és
,,hatal-
mas teherkénta6 súlyosodik reám. Vedd le rólam,
fol ,olr-,
,,nehogy átcsapjon ftilöttem" az ár és "-ild
szakadék sz ája zá4onbe".2z
"a

a Zsolt7g,4. B.20.
2a
Zsolt78,9.
ts1tts2+.
%Zsolt37,5.
27
Zsokffi,Ií.

173
 PRostocIoN

Legyen szabad folnéznem a fényességedre,

ha csak messziről is, ha csak a mélyből is!

Taníts meg a te keresésedre,mutasd meg magad, ha kereslek; mert

keresni sem tudlak, ha nem te tanitasz, sem megtalálni, ha nem
mutatod meg magadat!

Keresselek téged a vágyakozással,

v ágyakozzam hozzád a keres és sel !

Találjalak meg a szeretéssel,

szeresselek a megtalálással!

Vallom, IJram, és köszönöm, hogy megteremtetted bennem képmá-

sodat, hogy rád emlékerve elgondoljalak és szeresselek téged!28 De
ezt a képmást

úgy megviselte a bűnök karmolása,

úgy bekormolta avétkek fus{e,
hogy nem teremtheti meg,
amire megeremtetett,

ha te meg nem újítod,ha nem formálod újjá.

Nem próbálok" IJram, mélységedbe hatolni, mivel értelmemet29

semmiképp sem foghatom ahhoz; de vágyom valamennyire megér-

28Az embernek Isten képéreés hasonlatosságára teremtett mivolún Anze|m itt

szorosan véve az érte|mes lélekrész (mens rationalis) képességeit' sajátosságait, az elme
hármas szerkezetét,azemlékezés(ruemoria), a megértés, belátás,e|goldolís (íntelleaus,
o|ykot cogitatio) és a szeretet, akarat (amor, uoluntas) képességétérti (vö. .rád emlékezve
- elgondoljalak - szeresselek', és l. M 67). Áz elme ilyen szerkezete a Szentháromság
személyeinekvalamiÍéleleképeződése (l' M 48-50) az Ágostontól átvett koncepció
szerint. Ezt ittAnzelm redukálja: a De Tinitatéban az ember istenképmási_háromságos
szerkezetéről tágabb értelemben van szó.
29A fordíú''értelem,érteni, megérteni', a'belátás, belátni'' illewe az'értelmi
belátás' stb. fogalmainak he|yén a latinban mindenütt |tgy^nez az intelligere, intellectus
sz6 áll.

r74
 PRosLocroN

teni igazságodat, amiben hisz, amit szeret a szívem. Es nem azért

törekszem érteni, hogy higgyek, de hiszelg hogy érthessek. Mert
hiszek ebben is: ,,Ha nem hiszek, nem fogok érteni''.s

tvtÁsoomrr;Ezrr
I sten u aló s ógo s an létezik

Ígyhát,IJram, aki a hit számáramegadod az értést,add meg nekem

-amennyire helyesnek ítéled-, hogy meg is értsem, hogy létezel,

amiként hisszük, és hogy azvegy, aminek hiszünk.3l

30vo.Iz z,9
1uo<1. Anzelm a Septuagintaverzióját követi; aVulgatában: ,,Ha nem
hisztek, nem fogok megmaradni'' (non permanebitis); a héber eredeti mindkét fordítást
megengedi. Az egyháaatyáhtál és a ktizépkorban oly sokat idézett kijelentés kétféle
alapértelmezése persze nemcsak hogy nincs valódi ellentmondásban, hanem ezek, a
lét értelmének átlátása és a létben maradás, szorosan össze is fuggrrek
31
Áz lsten-érv bevezető mondata több szempontból kulcsfontossá 96 lz éw értel-
mezéséhez: a) .a hit szánára megadod az ért&t'' _ Az etedet: jdci intel]ecfum szőszerkezet
kétféleképpenérthető. Jelentése lehet 'megadod a hittartalom belátását' (fidei = geni-
tivus objectivus) , ám ez túl á|talános: kinek adja meg? Másrészt érthető úgy, ahogy itt
fordítonuk (flel = dativus) . Eszerint trsten a hithez adj ahozzá ahitlattalom belátásának
képességét,anélkíil pedig, logikusan, nem adja. E fordításmód jobban egybecseng
Anzelmnekahitprimátusárólvallottnézetével;támogat3a^zelőzmény, az7-fejezet
záró mond*a, végül a formailag párhuzamos meg nekem'' (da mrir,) dativusos
"add
kifejezéssel. Tehát olyan aÍgumentumot olvxunk az alábbiakban, amelynekvalami-
képpen a hit a kiindulóponla - kérdés, miképpen (l. alább). b)
"értésy'értelmet''
(intclledum) _I,lem a ratióről, nem a hittartalom analitikus elemzéséről van szó, hanem
egészbenvaló értéséről, a tárgy'belülről','bensejében olvasásáról' (intus*legere),olyas-
féle tudásról, amit a Biblia nel'ez. Az intelligíás - legalábbis itt - nem arról
"látísnak''
szóló ítélet,hogy egy kijelentés igaz-e vagy hamis, mint a raÍjo esetében, hanem az
ismeret tárgyának előzetes elfogadása utáni szemlé|ése, szoros kapcsolatban van ma-
gával az elfogadással, a hittel. Anzelm szerint Isten intelligálása helyzetben
"közbülső
van" (meilium) a kiinduló hit és a valóságoslá,tás (uisio) között (cDH Ajánlás)' vagyis
dinamikus tevékenység, míg a csak igent lagy nemet ismerő raÍjo számára nincs ilyen
köztes mozgástér. c) helyesnekítéled'' (quantum scis expedire) -Az inulkctus
',amennyire
dinamizmusa, részben a búnós állapot, részben az Isten és ember közötti ontológiai
különbség okán' nem végtelen; Isten az,4ki ismeri a tudásnak az adott helyzetben
megfelelő mértékét,ami valamiképp a hittel arányos, ha a gondolat, mint sokanvélik,

175
 PnosrocroN

Éspedig úgy hisszüh Te az a valami vagy, aminél semmi nagyobb

nem gondolhatí.nYagy alán nincs is ilyen lény, hiszen balgatag
"a
ezt mondta szívében: nincs Isten"?33 De biztos, hogy lugyaÍrcz a
balgatag, amikor hallja, amit mondok: 'valami, aminél semmi na-
gyobb nem gondolható', érti ezt,amit hall; amit pedig ért, az megvan
az értelmében, még akkor is, ha nem látja be, hogy ez avalami létezik
Más ugyanis az,hogy egy dolog az értelemben létezilg és megint más
megérterri, hogy ez a dolog létezilc Mert amikor a festő előre elgon-
dolja, amit meg fog festeni, ez már meryan az értelmében,de még
nem fogja fel valóságos létezíként,mert még nem készítette el'
Amikor azután már megfestette, akkor az érte|mében is megvan, és
azt is megérti, hogy létezikavalóságlan, amit már elkészített. Tehát

csakugyan a Róm 12J-n alapul (mindenki józarrul bökselkdj€k, arnint Istcn ailta
kinek-kineka áí mértélee szerinf).d) Abwezetőmondatismét (l. a4.jegyzetet) vázolja
a mú alapszerkezetét: létezel" - ez megfe|el az I. résznek (2-4), benne az Isten
"hogy
létÍrőlsz6lő érwel; az vagy, aminek hiszünk'- kifejÉse az Isten mibenlétéiől
"és
szóló il. rész, ez 5. és c23 feJezetek. Ez a felépítésformailag a skolasztikus iratok
klasszikus szerkezetére emlékeztet (.an sit?", létezik-e Isten * ,quiil srr2", micsoda
Isten) . Anzelmnél a két rész elvál xzthetatlan, * elsőből kóvetkezik a második, az isteni
attribútumok mind az Isten-deÍirÍcióból szírmaznak.
32
Sokak szerint az Isten-definíció a keresztény hitből, a kinyilatkoztatÁsből sút-
mazik, a Biblia e definíciót vagy megfelelóJét bár nem szó szerint, de implicit módon
tartalmazza. Ennek ellentmond az itt használt fogalmak ("valami"'
"nagyobo-, 'elgon-
dolható) racionális természete és a deÍiníció antik párhuzarnai,l. az Előszőt.
33
Zsolt73,7;522 -Jó lenne pontosan tudni, mi a'b algm{ (insipierc) szójelentése
és a Íigura itteni szerepének lényege, ám ez vitatott. Bizonyosan nem valamiféle 11.
százzdi ,eteisa" , nem valóságos személy vag5l típus.. Szerintiink nem is olyasrrelaki' aki
csekély értelmíí,továbbá nincs ualás az '(Istenre) érzéketlen' értelemre sem, ami az
insipiets színlk és megfeleldinek (gÉ,r. dÍőn,héb. nabal) az első jelentése. Úgy btszik,
az insipíens egyszerűen a tagadás helyzetét illusztrálja, olyan valakit képvisel' aki nem
gondolja" hogy Isten fenti definíciója automatikusan magában foglalná valóságos
létszését.Anzelm űgy igazo|ja Isten létét,hogy bemuta{a: ellenkez{e, az insípictts
'kten nincs' kijelentése önellentmondás. Nem minősítésről' hanem pusztán az érv
e|lenpon!át megtestesítő szerepről van szó, melynek képüselőjét a Bibliában történe-
tesen insípkttmek hívják Anzelm ütaparmere, Gaunilo mindenestre így érti a dolgot
balgatag nevében'' gyakorolt bírálatában, ahol mint sz€rePetjábsze el a Tagadót,
"Á
éspedigigen éleselméjúen.Meggyőzódésünk, hogylegiobb lenne egyszerűeneltehn-
teni a szó pejoratív szótárijelentésétől'

176
 PRosLocIoN

a balgatag is m e ggy őződhet arról, ho gy le galább az értelmében létez ik

az avalam| aminél semmi nagyobb nem gondolható, mert amikor
ezthallja, megérti, és amit megértünk, azmegven az értelmünkben'
De bizonyosan nem lehetséges, hogy csak az értelemben legyen meg
az,aminél nagyobb nem gondolható. Ha ugyarris legalább az értelemben
lérczlk, aktor elgondolható róla, hogy a valóságbarr is létezib ez pedig
nagyobb. Ha tehát az, aminél nagyobb nem gondolható, csak az érte-
lemben létezi$ ald<or az, aminél nagyobb nem gondolható, egyszers-
mind az, aminél gondolható nagyobb.} De ez bizonyosan nem
lehetséges. Tehát az a valami, aminél nagyobb nem gondolható,
kétségkívüllétezik mind az értelemben, mind avalóságban.

IIARMÁDIKFEJEZET
Nem gondolhatő el, hogy nem létezik

Mégpedig ez avalami olyannyira valóságosan létezik, hogy el sem

gondolható a nemléte.35 Mert elgondolható, hogy létezik valami,
amiről nem gondolható el a nemlét; ez pedignagyobb, mint amiről
elgondolható anemlét.Ezérqha arról, aminél nagyobb nem gondol-
ható, elgondolható, hogy nem létezilg akkor az, aminél nagyobb nem
gondolható, egyúttal nem az, aminél nagyobb nem gondolhatői ez
önellentmondás' Tehát olyannyira valóságosan létezik valami, ami-
nél nagyobb nem gondolható' hogy el sem gondolható a nemléte.
Es ez te vagy, Urunh Istenünk3ó Annyiravalóságosarr létezel tehát,

} Tudniiuik bármi, ami a valóságb zn (in re) is létezilg nem csak az értelemben (írr
solo intelbau).
35
A 3. fe.jezet első felét Kant óa solran egy új, második ér.rrrrek tekintik Magának
Anzelmnek a szándéka persze nem az volt, hogy két érvet szerkesszen - kifejezetten
ut un argufienh]mról beszél -, hanem hogy igazolja Isten létét,nemléte lehetetlenségét,
és azt, hogy leheteden elgondolni a nemlétét.Bzerint a 3. fejezet gondo|atrnenetében
az előzőt szándékozi k folytatrri.
36Ánzelm csakaz érvetéslezárásaután azonosíqiaaz argumenfumtárgyát,
az eddigi
a személyes Istennel (,rs ez te vacy...'')' némileg hasonlóan a Tamás-féle
'vrlamito
éwek lezárásához: ,€s ez az, amit mindenki Istennek rnond''

177
 PnosrocroN

tJram, Istenem, hogy gondolni sem lehet rólad a nemlétet. Éshelyes,

hogy ez így van. Ha ugyanis valamely elme elgondolhatna valami
jobbat lálad,37 úgy a teremtmény Teremtője folé emelkednék és
megítélnéTeremtőjét, ami igencsak képtelenség. Bizony, rajtad kí-
vül minden más, ami létezih elgondolható nemlétezőnek. Tehát
eryedül tebírsz léttel mindenek között a legvalóságosabban és ezért
a legnagyobb mértékben,mert minden más létező nem olyan való-
ságosan, s ezért kevésbébír léttel' Miért tehát ,,abalgatag
"mondta"
szívében: nincs Isten'', amikor az ésszel bíró elme számára o|y
kézenfekvő, hogy mindenek között leginkább te létezel? Miért, ha
nem azért, mert ostoba38 és balgatag?

NEGYEDIKFEJEZET
Miképpen ,,mondta az balgatag szíuében'' azt, ami rrcm gondolhatő el?

De hát miképpen mondhatta szívébenazt, arnit nem gondolhatott el,

avary hogyhory nem gondolhatta el azt, amit szívébenmondott, hiszen
,,szívébenmondani'' és ,,elgondolni'' - ugyanaztjelenti? Ha ígaz az,bogy
egyrészt elgondola, mivel szívébenmondta, másrészt pedig nem mondta
szívében,mert nem tuda elgondolni, akkor nemcsak egyfrle módon
mondhatunkvalamit szívün}üen vagy gondolhatunk el. Másként gon-
doljuk el ugyanis a dolgot, amikor az azt jelentőhaurgsorra gondolun\
és megint másként, amikor azt fogjuk fel az é*elmünkkel, ami a

37
Az eddigi ,,nagyobb" (naiu) szót most a ,jobb" (melius) vált1afel: Isten nagysága
minóségi értelemben, tökéletességként veendő (l. M 2). - AProsbgbn egyebek kozött
ezen a ponton is összeftigg a Miért Iefi Isten embaré? megví|tástanával, ahol az érvelés
éppen oda fut ki, hogy amikor az Istenember odaadja az életét,akkor éppen azt adja
oda, semmi nagyobb{obb nem gondolható el''. EszerintÁnzelm elégtéel-el-
"aminél
mélete nem valamiféle mennyiségi-jogi szemléletre épíil, mint többen vélik az'elég-
tétel' szó 'elég-' .16o'" nem mennyisógi értelemben, a bűnök
"mennyiségéhez''
üszonyítv-r értendő' hanem úgy, ahogy aProslogion definíciója: minőségileg.
38
Az íwipiens csak most, az érl meghal|ptása után lesz (stuttus), Í1z ?
"ostoba''
levezetés evidenciája ellenére kiart korábbi álláspontia mellett.
l

178
 PRosLocIoN

dolog maga.39 Ennélfogva az első módon elgondolható, hogy Isten

nem létezik, a második módon pedig egyálalán nem. Tehát senki
nem képes elgondolni, hogy Isten nem létezik, fi felfogia értelmé-
vel azt, ami Isten,ao még ha mondja is ezeket a szavak'at szívében,
jelentésüktől megfosztva vagy teljesen idegen jelentésben. Hiszen
Isten az, aminél naryobb nem gondolható. Aki pedig ezt helyesen
érti meg, az Pontosan ezt érti meg róla: olyan módonal létezilg hogy
még gondolatban sem lehet nemlétező. Aki tehát megérti, hogy Isten
ilyen módon l étezlk, az nemképes elgondolni róla, hogy nem létezik.
Hála neked, jó Uram, hála neked, mert amit korábban hittem,
mivel te megajándékoztál ahittel, azt most már be is látom, mivel te
megvilágosítottad elmémet,a2 mépedig úgy látom be, hogy ha nem
akamám hinni, hogy léteze|, akt<or is lehetetetlen volna nem belát-
nom ugyanezt.a3

39A kétféle a puszta hangalak és az álala jelölt valóságos dolog

'elgondolás',
elgondolása közótti kiilönbség mint a korrek filozófiai és teológiai gondolkodás
akadálya Anzelm nyelwel kapcsolatos gondolatainak kiDponti témája, amiról a Pros-
lqnon t kilvetó dialógusokban szól bővebben.
{Vagyis az előbbi meghatározást és következményeit.
a1
módo n' , azzz szil<#gszerűen. Tehát aki megérti, hogy valaminek a léte
"o\an
szülségszerű, az nem képes elgondolni ugyanerről a nemlétet, hiszen a gondolkodás
nem tud önellentmondást elgondolni'
42
Noh" egyebek mellett az éwet közrefogó két ima is arra mutet, hogy a hit
alapvető tényező itt,lmazaz-egyébként már Gaunilónáljelen lévő-vélemény, hogy
a gondolatrnenet csaka keresztény hit közegében állna meg, nem teljesen igaz. Az ima
mondata ugyanis az érv kibontrkozásának Mrom Íázisát mutafa: a) A kiindulás a hit:
korábban (pit)hittem",ezlsten ajándéka (Deo ilonanu), ugyanakkorkell hozzá
"amit
az ember elfogadó akarati aktusa. b) most (rarc' tudniillik az éwet követően)
"aa
belátom": ez Isten megvilágosÍtísárrak (Deo illuminante) és' az ember elfogadásának
szintén közös aktusa, eredménye az érv megformálása" c) Ám az éruelésután e Ércl
elfogadása már szíilrségszerríAnzelm szerint, ezen a szinten sem a hitnek, sem az
akaratnak nincs szerepe ("még ha nem akamám is hinni"), mert az érv önmagát
alapozzameg evidencia Ezzel a gondolatmenet túllép keresztény hit közegén'-
"a
kivéve persze, Gaunilo bírálata szerint, éppen az iwipitns esctét, aki már a kiindulást
sem fogadja el.
a3
Az éwelésegész'e az ellentrnondásmenrcsség elvén, Ariszwrelész Metafuikfiín
(4' 1005b) alapul, noha nem tudjuk, ismerte-e Anzelm. Eszerint ner.n hihető, nem
szerezhetó bizonyság arról, hogy valami van és nincs egyszene €s lgyanzzon aspek-

*
 PRosLoGroN

OTODIKFEJEZET
kten nindaz, amirtek jobb a létr, rnint a nemléte; ő az, aki mint egyedüli
önmaga ólul lÉtező, minden mást megteremt a sen'mib67

Mi vagy tehát, IJram, Istenem, aminél semmi nagyobbat nem lehet

gondolni? Mi vagy hít,ha nem az az egyedíj,li önmaga áIta|létező
legfőbb Lény, amely mindenrnást megteremtett a semmiből? Mind-
az lgyanis, ami nem ez, kisebb, mint az, amit el lehet gondolni. De
r6lad ezt nem lehet elgondolni. Mi volna hátaz a jő, ami hiányzik a
legÍőbbjóból, amely által mindenjó létezik? Így tehát i gazságos,ragy,
igazmondó, boldog és mindaz, aminekjobb a léte, mint a nemléte.
Ugyanis jobb az igazságos |étezése, mint a nem igazságosé, jobb a
boldog létezése,mint a nem boldogé.aa

tusból. Az érv bizonftóereje tehát egyedi| az iwipiezs tagadásának eltiltásán nyugszik

Ha valaminek a nemlétét Gltételezve ellentmondáshoz jutunk' akkor annak a léte
bizonyos; ha egyszer valaki elfogadott annyit, |togy lz semmi nagyobb nem
"aminél
gondolható el" fogalom mintpusztán fogalomelgondolható' akkorafentiútmegtétele
után hitétől és akaratától Íiiggetlenül kén1telen belátni Ánzelm szerint, hogy ez a
velóságban is létezik Ha mégsem lála bc, annak oka nem a hit hiánya, hanem a helyes
belítás (bene intelligae) hiínya;l. az előző jegyzetetis.
eAz Isten valóságos létéről szó|ő részre épül a mibenlétéről írott !I. tész. Iv 5.
Íejezet zz ugrópont, mert megfogalmazza e'velóságos létezés'Ételébenimplicit
módon adott tökéletesség-princípiumot: Isten a legtökéletesebb létező, következés-
képpen mindaz megvart benne, aminek jobb a léte, mint a nem|éte". Az isteni
atribútumok tehát (igazságos, igazmondó, boldog, mindenható, szenvedésmentes,
örökkévaló, mindenüttjelenlévőstb.) szüIségszerűen következnek a tökéletesség-e|v-
ből, erre az összefügésre nem tériink ki kiilön minden esetben. A II. részben sorra
előkerülnek a Mo wtogíonban részletezett témáh de csak utelásképpen, hiszen itt nem
szükséges egyenként elemezni őkeg belátásuldroz elegendő Isten tökéletességére
hivatkozni.

180
 PnoslocroN

FI,ATODIK FEJEZET

Miképpenképaérzékelni,holott nem test?

Nos, mivel az érzéke|íképesnelqa mindenhatónak' a könyöriiletes-

nek, a szenvedésmentesnek jobb a léte, mint a nemléte, miképpen
vagy érzéke|6képes, ha nem testvagy; avagy miképpenvagy minden-
ható, ha nem vagy képes mindenre, avagy könyörületes és egyszers-
mind szenvedésmentes? Mert ha egyedül a testi természetű dolgok
bírnak érzékelótépességgel, mivel az érzéh'szeweka test felszínénés
a testben vannak, miképpen vagy érzékelőképes,holott nem test
vagy, hanem alegfőbb Szellem, ami jobb a testnél?
Am ha az érzékelésnem más, mint megismerés vagy a megisme-
résre rendelt eszközas - ugyanis aki érzékel,az megismer az érzék-
szervek sajátosságainak megfelelően, ahogy látással a színeket, 7z|e-
léssel az ízeket ismerjük meg -, akkor nem következetlenül mond-
j.uk, hogy valamiÍéleképpenérzékelmindaz, ami valamit megismer.
Igy hát, lJram, ámbár nem vagy test' mégis a legmagasabb rendű
módon vagy képes valóságosan érzékelni , ítgy,hogy ezáltal mindent
a legteljesebb mértékben ismersz, és nem úry, ahogyan az éIő|ény
ismer meg testi érzékszerveivel.

HETEDIKFEJFZET
Miképpen mindenható, holott sok dologra nem képu?

De hát miképpen vagy mindenható, ha nem vagy képes minderrre?

Avagy, ha nem vagy képes romlást szenvedni, sem hazudni, sem ez
igazat hamissá, a tényt meg nem történtté tenni, és így tovább _ nos,
miképpenvary hát képes mindenre?
Avagy talái az ezehe való képesség nem is képesség, hanem a

45
ÁrisztotelésznekBoeúius nyomán e korbanközismertismeretelméleti koncep-
ciója szerínt minden megismerés alapjaaz érzékelés.

181
 Pnosrocrox

képességhiánya?ft Mert aki ezekre képes, az olyasmire képes, ami

nem szolgál a javára és amit nem szabad tennie. Minél inkább képes
ezekre, annál inkább a szerencsétlenségés az alkalmatlanság teszi
mindezt őellene, és annál kwésbéő ezek ellen. Aki tehát ilyen
módon képes valamire' az nem képessége által képes rá, hanem a
Nem azért mondjuk, hogy képes rá, mert ő az,
képesség hiánya által.
fi képes, hanem mert a képességhiánya teszi, hogy valami más az
ő ellenében képes erre' Vagyis valamely más beszédmód szerint
mondjuk ezt, ahogy sokszor nem saját értelmükbena7 használjuk a
szavakat. Mint például amikor azt mondjuk: 'lenni', olyan értelem-
ben, hogy 'nem lenni', 'csinálni', olyan értelemben, hogy 'nem
csinálni'vagy'semmit sem csínálni'' Mert annak' aki egy dolog
létezéséttagadja' gyakren mondjulc' így van, ahogy mondod', amikor
pedig e kifejezés saját értelmében inkább ezt mondhatnánk:'ítgy
nem létezik, ahogy rnondod, hogy tudniillik nem létezlH .Ugyanígy
azt is mondjuk: 'ez ül, ahogy amaz teszi'vagy: 'ez pihen, ahogy amaz
teszi'; holott az'ül'valami nemtevést jeleng és a'pihen' azt,hogy
nem csinál semmit' Ugyanígy tehát, amikor valakiről azt mondjuk,
hogy megvan aképességeolyasvalamit tenni, ami nem szolgllajavára
vagy amit nem szabad tennie, képességen a képességhiányat é.tjük
mert minél inkább birtokában van ennek a képességnek,annál tobbre
képes ellene a szerencsétlenség és a rendetlenség, s annál kevesebbre
képes ő mindezekellen. Tehát, lJram, Istenem, annál is igazlbb az,
hogy mindenható vary, mivel semmire sem tehetetlenségből vagy
képes, és nincs hatalma veled szemben semminek'a8

6 Képesség&épességhiány,tehetetlenség (p otentia/impotentia) Az egyházetyák és

-
a középkori gondolkodók gyakori témája Isten mindenhatósága; ami itt űj, az a
képességfogalomjelentésani, szemantikai elemzése, kozrryelvi és filozófiailag rele-
vánsjelentésénekmegktilönböztetése. Az alábbi fejtegetéstAnzelm több más iratában
megismétli.
47
értelmtilb en": pro1fio senru -a dolog fogalrnínak, sajátosságainak (proprfutas)
"S4át
megfetelőjelentésberr" 'a szó szoros értelmében, a korrek gondolkodásban, a tudomány_
ban használandó értelemben, szemben a köznyelvben megengedett sajá( (im-
"nem
PÍopriils)' pong1ola, áwitt stb. jelentéseHcel. Anzelmnél igen gyakori kifejezés.
8 AP roslopion néhfunyfejezetében, elsősorban a 7.-ben felismerhetó:ka skolasztikus
quaestiók szerkezetének elemei: maga a címbenjelzettkérilés -vélemények (uidealr

182
 PResLocroN

NYOLCADIKFEIEZET
M iképp en könyörüIetes és szenue ilésrnentes?

De miképpen vagy könyörületes és egyszersmind szenvedésmentes?

Mertha szenvedésmentes vary, akkor nem szenvedsz együttvelünk;
ha nem szenvedsz együtt, akkor nem szánakozó a te szíved a nyomo-
rulttal való együtt szenvedésben, ami annyi, mint könyörületesnek
lenni. De ha nem vagy könyörületes, honnan akkor a nyomorultak
rragy vigasza?
Hogyan vagy és egyúttal nem vagy könyöriiletes, tJram, ha nem
úgy, hogy könyörületes vagy minket illetően, de nem vagy az maga-
dat illetően? Bizonnyal a mi érzékelésünkszerint vagy könyörületes,
de nem vagy Lz a te érzéke\ésedszerint. Mert ha reánk tekintesz,
nyomorultakra, mi érezzik könyörületes5éged ránk-hatását, de te
nem érzed rád-hatását.Egyrészttehát könyörületes vagT, mert meg-
mented a nyomorultakat és megbocsátasz az ellened vétkezőknek;
másrészt pedig nem vagy könyörületes, amennyiben nem érint téged
a nyomorúsággal való együtt szenvedés semminemri érzelme.

KILENCEDIKF EJE:ZET
Teljes egészében és a legragyobb n'értekben igazsógu létérehogyan kíméthet
rosszakat? - Igazságosan irgalrnaz rosszaknak

De miképpen kímélhetsz rosszakat, ha teljes egészedben és a legna-

gyobb mértékbenigazságos vagy? Hát hogyan tehet valami nem
igazságos dolgot a teljes egészébenés legnagyobb mértékbenigazsá-
gos lény? Avagy miÍéleigazságosság az,hogy örök életet adsz annak"
aki örökhalált érdemel? F{onnan van hát, jó Isten, jó a rosszakhoz és
ajókhoz, honnan van az a tulajdonságod, hogy rosszakat megváltasz,

quod-rész) - a hagyomány ellenvéleménye(sed antra-rész) _ a szetzí megoldása

(respondeo-tész). Hiányzik úszont a quaatiókban jellegzetes valóságos polémia-

183
 PRosLocroN

ha igaz az, hogy ez nem igazságos, és az is, hogy te semmiíéle

nem-igazságos dolgot nem teszel?
Talán mert a tejóságod megragadhatatlan, abban a megközelíthe-
tetlen fényességben rejtezi\ amelyben lakozol?a9 Valóban a legtitko-
sabb magasságokban rejtőzik a te jóságod forrása, s onnan folyik
könyörületességednek folyama. Mert ámbár teljes egészedben és a
legnagyobb mértékbenigazságos vagy, éppen ezért még rosszakhoz
is jóságos vagy, mivel te|jes egészedben és a legnagyobb mértékben
jő"ryy. Kevésbé lennéljó ugyanis ak&or, ha egy rosszhoz sem lennél
jóságos. Jobb ugyanis az, aki ajókhoz is és a rosszakhoz isjó, mint
az, aki csak a jókhoz jó.50 Es jobb az, aki a rosszakhoz büntetéssel is
és ldmélettel is jó, mint az, aH csak büntetéssel. Tehát azíltalvagy
könyörtiletes, hogy teliesen és a legnagyobb mértéls.üen jó vagy. És
bár talán belá{u\ miértjuttatsz ajóknakjót, a rosszaknakrosszat' de
az csodálatosságod mélyénrejtezik, miértjuttatszjót a rosszaknak és
ítéletedalatt állóknak, holott teljesen igazságos vagy, és nem szorulsz
rá semmire. Jóságodnak micsoda mélysége-ez, Isten! Látom, honnan
könyörületességed, de nem látom által. Érezzüd honnan folyik a
folyam, de nem lá{uk át, honnan ered forrása. Mert egyrészt ajóság
teljességéből fakad, hogy az ellened vétkezőlskel kegyes vagy, de
másrészt a j6ság mélységébenrejtekezik, hogy milyen okból vagy
ilyen. Ugyanis, ámbár j óságod révénosztasz a jóknakjót, rosszaknak
rosszat, de az igezsá,gosság szabálya is ezt látszik követelni. Amikor
rosszaknakjótjuttatsz, akkor egyrészt tudni való, hogy mint legjósá-

a9Anzelm a II. rész első felében (í13) szinte minden gondolatrnenetet Isten
amibútumainak paradox voltára élez ki. A tökéletesség princípiumából, miszerint
mindazt állítani kell Istenr6l, aminekjobb a léte, mint a nemléte, az következik, hogy
egyszeÍTe kell róla állíani logikeilag ellennnondónak tetsző attribútumokat, például
az irgalmasságot és az igrzságpsságoL Ezvezet a 15. fejezet transzcendencia_érvéhez:
ncmcsak Isten igaxágossága' irgalma vagy bárme\ mís attribútuma múlja feltil a
megfelelő emberi fogalmabt, hanem, és még inkább, e transzcendenciák egymással
való azonossága lép tril az emberi raÍfn - Isten a transzcendenciák transzcendenciája.
s Azaz Isrcn igazságossága nem egpzerűen jogi értelmíí(num cuiquc, mindenk-
nek azt kell megadny'megkapni, ami jár neh), mivel nemcsak a jók érdemeinek
viszonzásátaralmazza(retributb), hanem az érdem nélküli ingyenes adástis(attibutio)
a rossz:k felé.

184
 PRosLocroN

gosabb lény ezt akartad tenni, másrészt ezoÍr;ban csoda, hogy mint
legigazságosabb lény, akarhattad ezt.
o, könyörü letesség, minő bőséges édességel, minő édes bőségel
áramolsz felénk! o, istenijóság, hatalmasság, minő szenvedelemmel
kell szeretniük téged a vétkeseknek! Megwáltod az igazakat - és az
igazságKsér; ama rosszakat megszabadítod - és ezigazságvádol' }u
előbbieket érdemeik aján|ásíra, az utóbbiakat vétkeik ellenére. Az
előbbieket: jó tulajdonságaikat elismerve, amiket pedig te adtál nekik,
az utóbbiaket: bríneiket megbocsáwa, amiket pedig gyűlölsz. o,
mérhetetlen jóság aki eklcéppen léped át a megértéshetárát, szálljon
ftjlém a könyörületesség, amely a benned valő gazdagsá,gból fakad!
Záporozzék rám, ltisz belőled fo\ik! Bocsáss meg könyöriiletessé-
gedben, ne bosszu! igazságosságodban! Mert bár nehéz megérteni,
horyan van az, hogy könyörületességed nem válik el igazságosságod-
tól, mégis szükségszerű hinni abban, hogy sehogy sem ellenkezik az
ipzságossággal az, arri a jósfuból fakad, amely jóság igazságosság
nélkül semmi, sőt a jóság valóságos összhangban v^n 3z igazságos-
sággal. Hiszen ha azálta| vagy könyörületes, hogy a legÍó'bb jó vagy
és éppen azértvagy a|edtfubjó, mert a legnagyobb mértékbenigazsí-
gos vegy' nem azért vagy-e valójában könyörületes, mert a legrra-
gyobb mértékben iga"ságps vagy? Segíts, igazságos és könyörületes
Isten, akinek a fényétkutatom, segíts, hogy értsem, amit mondok!
Valóban éppenazértvaxrl tehát könyörületes, mert igazságos vagy.s1
Könyörületességed tehát igazságosságodból születik? Igazságossá-
godban kímélszmeg tehát rosszakat? Ha így van, IJram, ha így van,
taníts meg engem: miképpen van így? Talán mert éppen az az
iguságosság, hogy úryvagyjó, hogy ennél jobbnak lehetetlen meg-
ismerni téged, és olyan képességgeltevékenykedel, hogy nagyobbal
lehetetlen elgondolni téged? Van-e valójában, ami ennél ig"zságo-
sabb? Nem ez volna ugyanis a helyzet, ha csakjutalmazással lennél
jó, de nem egyútal kímélettelis, és ha csak nem-jókból csinálnál

51
Mivel Isten nem állhat részekből, ncm lehet két kiilön tulajdonságként íIítani
könyiiríiletességét ás igazságosságát, hanem aa kell mondani, hogy könyörületessége
benne foglaltetik igazságosságában. Anzelm az alábbia}üarr két mag1arázetot ad erre.

185
 PnosrocroN

jókat, de nem csinálnál jókat rosszaküól is egyúttal. Tehát ilyen

értelemben igazságos az, hogy megbocsátasz rosszaknak, és hory
rosszakból jókat csinálsz.52 Végül pedig: ami nem igazságosan törté-
nik, annak nem szabad megtörténnie, és aminek nem szabad meg-
történnie, azigazság1a|enul torténik. Ha tehát nem igezságosan irgal-
maznál rosszaknak, akkor nem szabadna irgalmaznod nekik; és ha
nem szabadna irgalmaznod nekik, akJ<or igazságtalanul irgalmaznál.
Mivel pedig ezt bűn mondani, azt kell hinnünh hogy igazságosan
ir galmazol ros s zaknak. s3

TIZEDIKFEJEZET
Hogyan l)an dz, hogy igazságosan biintzt és igazstigosan bocsót
meg rosszaknak?

IJgyanakkor azonban azisigazságos, hogy megbiinteted a rosszakat.

Mert mi igazságosabb annál, mint hogy a jókjót, a rosszak rosszet
kapjanak? Hogyan lehet tehát igazságos az is, ha a rosszakat bünteted,
és az is, ha kíméled őket?
Avagy talán más értelemben igazságos lz, hogy megbünteted a
rosszakat, és megint más értelemben az,ha kíméled őket? Igazságos
ugyanis, hogy megbünteted a rosszakat, mert ez ő vétségeiknekez
felel meg, és igazságos, ha kíméled őket, nem azért, mert az vétkeik-

52
Az magyatázat szerint ha Istennél nem gondolható el tökéletesebb, akkor
"!"ő
igazságosságíból csak olyawalami falodhat, aminekjobb a léte, mint a nem!éte,azez
csak könyörületesség. Így, mint majd olvassulq a bíintetés is a könyörütetesség meg-
nyilvánulása'
53
A második ma gyariáz* az'igazságos' és a 'kell' fogalmak összetartozásából ered.
Eszerint igazságos az, aminek kell lennie, illewe zz, aH azt teszi, amit ketl tennie (a
'tenni' szó legtágabb értelmében)' ez az alapja Anzelm etikíjának, bővebben l. a
DV-ban. A lényeg a következő: Ázt lá1iuk, hogy Isten olykor könyöríiletes rosszakhoz
is; ha nem így tenne, akkor nem kellene (= nem lenne szabad) így rcnnie; ebben az
esetben pedig nem lenne i8azságos; ez ezonban nem fér össze az IQM-.mel, azaz per
dcJinitbnetn|ehetetlen. (A 'kell' Isten esetében nemjelent korlátozó szükségszerűséget,
1.cDH2,17.)

18ó
 PnosrocroN

nek, hanem mert a te jóságodnak felel meg. Mert arniképpen a

rosszakat kímélve igazságos vagy saját magadra vonatkoztawa, de
nem egyútta|hozzánk1llően, azonképpen ebben a kíméletben kö-
nyörületes vagy hozzánk illően, de nem egyúttal saját magadra vo-
natkoztawa.
Ugyanis ahogyan megválwán minket - akiket pedig igazság szerint
- olyképpen vagy könyörületes, hory te nem érzed
el is veszejthetnél
ennek rád-hatását, hanem miérezzikránk-hatását, éppen úgy nem
abban az éttelemben vagy i ga.zságos,hogy azt adod meg nekiink, amit
megérdemeltünlgí hanem abban az értelemben, bogy azt teszed,
ami hozzád,a leg{6képpenjóhoz illik. Így tehát ellentmondásmentes
k!'elentés az,hogy igazságosan büntetsz és igazságosan vagy kíméletes.

TTZENEGYEDIKFEJEZET

Hogyan uan dz, hogy ,,az Úr ninden útja kegyeten és híség",

és ugyanakkor ,,igazságos az Ur minden úfrán"?

De talán nem igazságos-e az is rád vonatkozawa' IJram, hogy bünte-

ted a rosszakat? Bizony, igazságos az,ha űgy vagy igazságos, hogy
nem lehet téged igazságosabbnak elgondo|ni.Egyálta|án nem lennél
ilyen, ha csak ajóknak adnál j6t, s nem egyszersmind a rosszalorak is
rosszat. Igazságosabb ugyanis az, aki ajóknak is és a rosszaknak is
megadja járandóságukat, mínt az, aki csak a jóknak adja meg. Tehát
igazságos rád vonatkozőan, igazságos ésjóságos Isten' az is, amikor

y
Ut"lá' az ipzsígosságemlített jogi értelmúfogalmára: emberi szempontból
igazságos mindenkinek megkapnin, amit megérdemel, illewe mindenkinek megailní,
ami jár neki (suum cuQue). A kónyörületességet magában foglaló isteni igazságosság
azonban számtalan bib|iai hely tanúsága szerint nem ezen az elven alapul: nem fiigg
külső szemponttól (a másik érdemétől vagy érdemtelenségétől)- ezváltozást tótelezne
fel Istenben -, hanem Istennekváltozhatatlan benső tulajdonsága. Ezért mástjelent a
fogalom Isten és az ember szempon!ából: Isten könyörületessége nem az, amijár u
embemek (suum cui4ue), megadása nem iqazságos az ember szempon{ából, Isten
részéről üszont az, hogy megadja azonos változhatatlan igazságosságával'

187
 PRosLocroN

büntetsz és az is, amikor kímélsz.Így bá,t valóban fu Ú, minden

útj a kegyelem és hűség'',55 és mégis ágos az Ú r minden ú{ án''.5ó
"ipzs
Es ez ellentmondásmentes' mert akiket meg akarsz büntetni,
1gy
azoh'zt nem igazságos dolog megmenteni, és akiket meg akarsz kí-
mélni, azok'at nem igazságos dolog elítéIni. Mert egyedül az iga"rá-
gos, amit te akarsz, és az nem igazságos, amit te nem akarsz.57 Igy
születik tehát ipzságosságodból könyörületességed, mert ipzságos
az,hogy úgy vagy j6, hogy a kíméletességrfuén is jó vagy.Talín ez
az, amiért a legnagyobb mértékbenigazságos lény képes jót akarni a
rosszaknak. De ha valahogyan meg is érthető, miért vagy képes
akarni, hogy rosszakat megments, eztbizony semmiféle érveléssel
nem lehetfelfogni, hogy az egyformán rosszakközül miértbocsáasz
meg tökéletes jóságodban inkább emezeknelg mint amazolrnalg és
miért ítéledel tökéletes igazságosságodban inkább amazokat, mint
emezeket.
Így tehát valóban érzékelőképes,mindenható, könyörületes és
szenvedésmentes vagy épP{lgy, abogy élő, bölcs, jó, boldog, örök és
mindaz, aminekjobb a léte, mint a nemléte.

55
Zsolt24,70.
%Zsolt7M,77.
57
Az isteni akarat témájának bEvezetése ezen a helyen csak annyitjelent, hogy az
egész fenti összeftiggés kívül esik a korlátozó rngy sztilségszerűségcn. Bár
"előzercs"
Isten irgalmának és igezságosságfuak egysége szíikégszerden ktivet&eziküikéletessé-
géb6l, ez Istenben mégsem végzeszerű, hanem az ő szabad akeretának ténye, ez a
szükségszerűség"utóIagos", a tény pusza fennállása létesíti (vö. cD}{2,17).

*
 PRosrocloN

TIZENKETTEDIK FEJET.FT

kten maga az élet, amelyet él; és ugyarcz elmondható nás hasonló

attribútunairól is

De bármivagy is, bizonyosan nem más általvagyaz, mintsaját magad

álal. Te vary tehát mw az élet, amelyet élsz, a bölcsesség, amely
által bölcs vagy, és maga ajóság, amely által ajókhoz és a rosszakÍroz
is jó vagy; és ugyarrez elpondható a ti'bbi hasonló attribútumodról is.58

TIZENFIÁRMADIK FEJEZET

Miképpen lchet ő egyedül körülhatórolatlat és örök, rcha más szeltemek

is kiirulhatárolatlanok és ijrökek?

Minden, amit valamilyen módon tér vagy idő zár körül, kisebb, mint
az, emit semmiféle tér- vagy időtörvény nem korlátoz. Tehát mivel
semmi nincs, ami nagyobb nálad, semmiféle tér vagy idő nem tart
korlátok kozött, hanem mindenhol és mindig léteze|. Minthogy ez
egyedül rólad mondható el, egyedül te vagy körülhatárolatlan és
örök. Miképpen mondható el tehát más szellemetrőlis, hogy körül-
határolatlanok és örökek?59
Bizonyos, hogy eryedül te vary örök, mert mindenek közül rád
igaz az, hogy amiképp nem szűnsz meg, éppúgynem is kezdesz
létezni. De milyen módon vagy te egyedül körülhatárolatlan? Avagy
talí'n űgy van, hogy a teremtett szellem hozzád hasonlíwa körülha-
tárolt, a testhez hasonlíwa pedig körülhatárolatlan? Minden bi-
zonnyal teljesen körülhatárolt az, emi, miközben teljes egészében
jelen van valahol, nem képes eryszersmind másutt is lenni; ezt
egyedül a testi létezőknél láqjuk Körülhatárolatlan viszont az, atni
egyszerre vanjelen teljes egészébenmindenütt; ez csak rólad látható
be. Körülhaárolt és körülhatárolatlan egyszerre az, ami, miközben

sA rö.'id, de fontos fejezet leszögezi,hogy az isteni attribútumok azonosak

(egymással és) Isten létével.
59
Tudniillik az angyalok és az emberek szelleme vagy lelke (sp iriils, anima).

189
 PnosrocroN

valahol teljes egészébenjelen van, képes egyuttal teljes egészében

másutt is lenni, de nem mindenhol; ez a teremtett szellemek ismér-
ve. Ha ugyanis nem a lélek egésze lenne jelen ahozzá tartozó test
minden egyes tagjában, akkor ez nem érzékelnea maga egészében
azokban az eryes agokban. Egyedtil te vagy tehát, (Jram, köriilhaá-
rolatlan és örök,de mégis léteznek más körülhatárolatlan és örök
szellemek is.

TIZENNEGYTDIKFEJEZET
Milyen mődon és miért l,áfiák, iltetue nem lótjík Istent, akik őt keruik?

Lelkem, vajon megaláltad-e azt, amit kerestél? Kerested Istent, és

találtad, hogy ő valami mindenek között legnagyobb létező,
"zt
aminél semmiijobb nem gondolhető) és azt,hogy ez magaaz é|et, a
Íény,a bölcsesség, a j6sá,8, az örök boldogságés a boldog örökkéva-
lóság; és azt, hogy mindenütt és mindig jelen van. Mert ha nem
Istenedet talá|tad meg, akkor hogyan lehet ő az, amit megtaláltál és
az, aminek oly bizonyos valóságossággal és oly valóságos bizonyos-
ságal felfogtad? (Jram, miért nem érzéh'eltéged az én lelkem, ha
téged talált meg?o
Avagy ta|án nem azt találta meg, akiről úgy találta,hogy Íényés
igzsfu? De hát hogyan foghatta fel azt, ha nem a Íényés az igazső,g
látá,sával? Vagy képes volt-e egyálalán bármit is megérteni rólad
máshogyan, mint a te Íényed és igazságod által? Ha tehát a fényt és
azigazságot látta, téged látott' Ha nem téged látott, nem |áttaafényt,
sem az igazságot. Avagy alínigazsá,gés fény az is, amit látott, s téged
mégsem látott még? Mert látott téged valamennyire, de nem látott
úgy, ahogyan vagy?61

m Els6 pillantásra úgy tetszi\ mintha az imába átforduló érzelmi kitörés nem
kapcsolódnék szervesen a gondolatmenethez. De nem így varr. Az a felismerés, hogy
a racioríális bizonyosság nem jelenti lstennek az érzéke|ésadta evidenciaérzethez
hasonló megra'gadását más sával Isten túl van a róla alkotott lQM-foglmunkon,
fonos lépésa mű középpon!ához, a 15. fejezethez, a transzcendencia-érv megformá-
lásához,l. a 64. jegyzeet
61v0.|1n32.

190
 PRosLocIoN

IJram, Istenem, alkotóm és újjáalakítóm, mondd meg vágyódó

lelkemnek, mi más vagy, mint amit látott, hogy tisztán lássa azt, amire
vágyakozik! Törekszik, hogy többet lásson és semmit sem lát azon
túl, amit látott, csakis sötétséget; vagyis inkább nem is sötétséget lát,
hiszen abból semmi sincs benned,62 hanem azt|átja,hogy nem képes
többet látni önnön sötétsége miatt. Miért vaÍ| ez,lJram, miért van
ez? Köd üli meg lelkem szemét saját gyengesége miatt, vlgy a te
íényességedvakítja el? Bizonyára részint köd üli önmaga miatt,
részint te is elvakítod.Ahogy egyrészt elhomályosíqja önnön törpe-
sége, s másrészt eltakarja a te mérhetetlen nagyságod. Bizonyára
részint önnön végessége korlátozza,, részint a te határtalanságod
igázza|e.6 Mert mily nagy is az atény, amelyből kisugárzik mindama
igaz, me|y a gondolkodó elme számára fényeskedik! Milyen tágas is
az igazsárg, amelyben benne van minden, ami igaz, és amelyen kívül
csak a semmi!s a hamisság van! Milyen hatalmasnak is kell lennie
annak, ami egyetlen pillantással belá{a a teremtett dolgokat, és amitől
teremtetett, ami által teremtetett' ami által meghatározott módon
teremtetett minden a semmiből! Micsoda tisztaság, micsoda egysze-
rűség, micsoda bizonyosság és ragyogás van ott! Bizonyos, hogy több,
mintsem hogy a teremtmény meg tudná érteni.

TIZENÖTÖDIK FEJEZET
Nagyobb, m.int ani elgondolható

Tehát, IJram, nemcsak azvegy' aminél nagyobb nem gondolható,

hanem valami nag1'obb vagy anná|, mint ami elgondolható. Mert el
lehet gondolni, hogy létezik ilyenvalami; és ha te nem éppen ezvagy,
akkor elgondolható valami nálad nagyobb _ ami nem lehetséges.e

62v0. l;n 1,5.

6 Azaz annlk, hogy az ember nem képes Isten világosságát/igazsárgárt végső ér-
vénnyel megagadni, nem csupán az értelem bűn okoza meggyengülése az oka,
hanem, mál eztmegelőzően, az Isten és ember közötti ontológiai különbség is.
QM) l
& Ez tr^r'zcendencia-érvnek nevezett algum entlm (quiddarr1 maius,
^

t
 PRosLocroN

TIZENHATODIKFEJEZET

. ,y4'
negkazelíthetetlenfércy" az, ,,aruelyben lakozik"

IJram, valóban a megközelíthetetlen fény az, amelÉen lakozol.

Mertvalóban nincs semmi más, ami oda behatolhatna, hogy átlásson
ott téged. Valóban azért nem látom ezt afényt, merthozzám képest
túl nagy mértékrí,s mégis: bármit látok, ez á|ta||átom,65 mint ahogyan
a gyenge szem is a nap Íényeáltal lá,tja' azt, amit lát, holott magát a
fényt a napban nem képes megpillantani. Ertelmem nem ér fel ehhez
a fényhez. Túlságosan ragyogó, ném fogja fel lelkemnek szeme, s
nem viseli el, hogy hosszasan feléje irányítsam. Elvakí{a a ragyogás,
|eigázza ahatártalanság, legyűri a nagyság, megzavarja az ellenállha-
tatlanság. o, hatalmas és megközelíthetetlen íény,ó, teljes és boldog-
ságos igazság, mily távol vagy tőlem, aki oly közel vagyok hozzád!
Mily messze vagy tekintetemtől, aki olyannyirajelen vagyok tekin-
teted előtt! Mindenütt teljes egészedbenjelenvagy, és én nem látlak

megelőző IQM-étvből következik ha Isten nem lenne nagyobb, mint ami elgondol-
ható (QM)' akkor nem az lenne, aminél semmi naryobb nem gondolható el (IQM).
Az a körülmény,hogy aszetzőezérvet a szócskálal vezeti be,jól muatja, hogy
"tehát"
tudatosan származtatja azIQM-ből, lalamint az 5. fejezet tökéletesség-princípiumá-
ból és az ezeket követő fejtegetésből, az egész2_1,4-b6l. A24. és az 5. logikailag a
6_13. paradoxiáival, a 74. fejezet pedig kérdésével(,,.. .miért nem érzékeltéged az én
lelkem?'') vezetett végÍil ide, lsten megragadhatatlanságának kimondásához: Isten a
minden tökéletességeq a pandox tökéletességeket is tarta|mazó megragadhatatlanság.
-Amondat nyelvilegroppant különös, kihagyásos szerkezetű. A,quiddam maius quam
cogitai posit" deflníció, szó szerint: Isten nagyobb, mint .. . elgondolható''. Ez
"valami
ugyanis legalább kétéleképpenegészíthető ki: a) Isten 'valami nagyobb, mint [bármi
mós, ami] elgondolható', vagy b) Isten 'valami nagyobb, mint [amekkorónak ő maga]
elgondolható'. Bár az első értelemben szokás érteni, megyőződésünk szerint mind-
kettőről szó van, és a második Anzelm számára|eplább olyan lényeges, mint az első:
kten nagyobb minden rőla erubeileg alkotható fogalomnál.
ő,,...ezáltal látom":Tehátigazazis, hogynem látjaót, hiszen nem őtlá{a,
"amint
vut";ésigazazis, hogy mégis lá{a valamiképpen, úgy' mint a látás feltételét. Ha pedig
így van, akkor az Isten-érvekben sem magát Istent ragadta meg, hanem azt az Istent,
akinek léte feltétele az érvek megalkotásának.

192
 PRosLocIoN

téged! Benned mozgokés bennedvagyok 6 és nem tudokközel kerülni

hozúdl. It vagy a bensőmben, itt vagy köriilöttem, és nem érezlek
téged!67

TIZENHETEDIKFEJEZET
Istenben harmónia, illat, k, Lógsóg szépség uan 4 ffiaga
kimondhataf,an nőiljón

Mindmostanáig rejtekezel lelkem elől, (Jram, fényességedbenés

boldogságodban, és ezért hánykódik az én lelkem mindmosanáig
sötétségben és nyomorúsá,gában. Körültekint, s nem lá1ja szépsége-
det. Hallgat téged, és nem hallja harmóniádat. Szimatol, és nem
érzékeliillatodat. Kóstol, és nem ismeri ftjl ízedet. Simogat, és nem
érzi lá,gyságodat. Mert megvannak benned mindeze\ tJram, Iste-
nem' a magad kimondhatatlan módján, hiszen te adtad mindezeket
az általad teremtett dolgoknab a maguk érzékelhető módján,6 de
megmerevedteh de eltompulak, de elzáródtak az ént'elkem étzé-
kei a bűn ősi ernyedtségében.ó9

6 Apcsel77,28.
ó7A híres ágostoni gondolat (Vatlon'asok 3,6,11) keriiú in clő: Isten az ember
sámára nemcsak a legmagasabb rendú transzcendenca (supnrior ummo neo),lnlem
a legrnélyebb immanencia is (htimior intimo neo). Az a kíilönbség, hogy Anzelmnél
Isrcn bensőséges voltának tudása nem jelenti Isrcn bensőként val6
"étzélrclését",
jelentósnek bizonyul, mert kezdete arrnak az - Anzelm számára még semmiképpen
sem természetes' hanem nagy fájdalommal megélt - folyamatnak' melynek során
lstsnszQségének pndolata és a teológia egészbcn látó , eszteuzílí itírrya lassan háttér-
be szorul az ontológiai szempont, az analitikus, racioníis megktizelÍtésmód mögött.
6 A felsorolás formailag az ágostoni Vallomfuok 10,ó,8. áwétcle, tarulmilag a fent
jelzett nem láwínyos, mégis nagy kiilönbségel: ami Ágoston számára természetcs,
hogy aulfuénéHetes szépségeibenmintegyközvetlenülIstentérzékcljc, arreAnzelm
már nem képes.
ó9
MinthaÁnzelm itt pontosítanía74.fejezetgondolatát: abűnös állapotannakaz
oka, hogy nem érzékeli IstenjeletúétÍtuérzékekadta belső bizonyossággal; az Isten
és ember kozotti ontológiai távolság viszont, Íiiggetlenül a bűntől, az elme abbéli
képrclenségétokozza, hogy megragÁja Isrcn igazságír

193
 Pnosrocrott

TIZENNYOICADIK FEJEZET
Sem Istenben, seru öriikkéualósdg,ában _ amí ő maga _
nincsenek részek

És íme , 6jra a zavarodottsá$, íme újra a szomorúság és a gyá,sz á|lja

űtját az örömet és vígságot keresőnek' Jóllakottságot remélt az én
lelkem, és íme újra a nélkülözés fuasztja el! Már enni vágytam, és
íme, csak még jobban kezdek éhezru| Mepróbálam felemelkedni
Isten fényéhez,és önnön sötétségembe hullottam vissza. Sót, nem-
csak hogy üsszahullottam belé, de érzem, be is burkol engem.
Azelőtt hullotam oda, mielőtt fogant"m engem. Bizonyára
"anyám
a sötétségben és sötétségbe burkolva születtem meg.
'foga'ntam',
Bizonyára őbenne buktunB el mindnyájan egykor, akiben ,,mind-
nyájan bűnbe estünk".7l obenne veszítettük el mindnyájan, aki
könnyedén birtokolta és rútul elveszejtette a maga szárnőra és a mi
számunkra is azt, amit keresni akarván nem tudunk keresni, amikor
keressük" nem találjuk, amikor megaláljuk, az, amit megtalálunk,
17eÍn az, amit kerestink. Segíts engem' jóságodban"!72 ,,Ke-
"(Jram,
restem tekintetedet, IJram, a te arcodat akartam keresni, ne rejtsd el
előlem arcodatla3 Emelj fel engem magamtól tehozzádl. Tisztís
meg, gyógyíts meg, erősíts meg engem' ,,világosítsd meg"74 lelkem-
nek szemét, hogy felfogjon téged! Irlkem gyűjtse össze erejét, és
teljes értelmévelirányuljon újra feléd, Uram!
Mi vagy, (Jram, mi vagy, minek fogion fel téged az én szívem?
Bizonyos, hogy élet vagy, bölcsesség vagy, igazságvagy, jőságvagy,
boldogság vagy, örökkévalóság vagy, és minden valóságos j6 vagy.
Rengeteg ez, szííkértelmemnem képes egletlenpillantássa| az egészet
egyszerre belátni, hogy mindegyiküen egyszerre ryönyörködjék. Hát
miképpenvagy mindez, Uram? Vajon részeid vannak-e, avagy ezek
közül külön-külön minde gytkaz az egesz, amivagy? Hiszen mindaz,

70
Zsolt 50,7.
71vo. Róm 5,12.
nZsoh24,7.
73Zsok26,8-9.
7a
Zsolt 72i.

194
 PRosLocroN

ami részekből van összekapcsolva, nem teljesen egy, hanem valami-

féleképpentöbb, különbözik önmagától, és vagy ténylegesen, vagy
értelmilegfelbontható; mindez idegen tőled, akinél semmijobb nem
gondolható el. Tehát nincsenek benned részelq lJram, és nem is vagy
több, hanem űgy vagy valami ery és önmagaddal azonos, hogy
semmiben nem vagy önmagadtól különböző, sőt te vagy maga. az
egység, amelyetsemmiÍéle értelem nem tudfelosztani. Tehátaz élet,
a bölcsesség és a többi rrem a te részeid, hanem mindez ery, és ezek
közül mindegyik külön-kü|ön az az egész, ami te vary, és ami az
összes többi is. Ezért tehát sem neked nincsenek részeid, sem örök-
kévalóságodnalg ami te magad vag1: soha és sehol nincsen részed
vagy örökkévalóságodnak része, hanem mindenütt egész vagy, és
örökkévalóságod is egész mindenkor.

TIZENKILENCEDIK FEJFTFT
Nen térben és időten lékzik, hanen minden óbenru létezik

De ha örökkévalóságodnál fogva voltál is, vagy is, leszel is, viszont a

múlt nem a jöv6, a jelen nem a múlt vagy a jövő: miképpen egpsz a
te örökkévalóságod mindenkor?
Vajon örökkévalóságodból semmi sem múlt úgy, hogy már nem
lenne, és semmi sem jövő úgy, mintha még nem lenne? Tehát nem
tegnap voltál vagy holnap leszel, hanem tegnaP' ma és holnap -
vagy.75 Sőt nem is tegnap, vagy ma, vagy holnap vary' hanem egysze-
rűen vagy _ minden időn kívül. Mert a tegnap, a ma és a holnap nem
más, mint az időbenvaló létezés;tepedig,jóllehet semmi sem létezik
nélküled, mégsem térbenvagy időben létezel, hanem minden teben-
ned létezik. Hiszen téged semmi sem foglal magába, }íanem te
foglalsz magadba mindent.

75
L. Boethius nevezetes meghatározását az örókkévalóról (deternum), szemben a
teremtet szellemi világ folyamatszerú végtelenjével (perpeuun): örökkévalóság
"z{z
tehát a határolatlan élet teljességében és egyszerre való tokéletes binoKísa;' (Aflozófu
uigasztal,ósa, 5'6 prónu vö. M 24, 60. jegyzet)

195
 PRosLocroN

HUSZADIKFEJEZET
Minden dolog előtt és minilenen túl uan, mÍg az örökkéualók előtt
és rajtuk túl k

Tehát te töltesz be és fogsz Össze mindent' te vary minden dolog

előtt és minden dolgon túl. Bizony, minden dolog előtt létezel, mert
léteze|, mielőtt még mindezek létrejöttekvolna. De miképpen vagy
minden dolgokon túl? Miképpen létezel azon dolgokon túl, ame-
lyeknek nem lesz végíik?76
Talán mert azok nélküled egyá|talán nem létezhetnének" te pedig
semmilyen módon nem vary kisebb, még akkor sem, ha ezek a
semmibe térnek vissza? Igy valój ában bizonyos értelemben raj tuk túl
|éteze|. Avagy talán azért is, mert róluk elgondolható, hogy van
végÍik,rólad viszont semmiképpen sem? Mert így azoknakvanvégük
valamilyen értelemben, neked viszont semmiÍéleképpennincs vé-
ged. Bizonyos, hogy aminek semmilyen értelemben nincs vége, az
túl van azon, ami véget ér valamilyen értelemben. Avagy oly módon
is minden dolgon túlvagy, mégaz örökkévaló dolgokon is túl, hogy
a te örökkévalóságod és az övék teljes egészébenjelen van tenálad,
míg amazok még nem rendelkeznek a maguk örökkévalóságának
azzal a részével, ami számukra jövőbeli, ahogyan már nem az övék
az a rész, ami elmúlt? Így bízonnyal túl vary rajtuk mindenkor,
hiszen mindigjelen vagy saját magadnál, avagy mivel mindigjelen
van tenálad az, amilhez amazok még nem jutottak el.z

7óÁnzelm nem a várható

,után" (post), hanem a ,ttil" (uttra) szócskát használja,
mert nem Isten idő- vagy térbeli hanem radikális másságáról, a már
"kiterjedéséről'',
többször emlegetett ontológiai ugrásról van szó: Isten túl van a róla alkotott fogalmon,
az itteni definíciókon is. Míg Isten a Monologbnbut a létező, az a
"legnagyobb'
,maximumesse", amelymégelgondolható azemberszámára, addigitt "negyobb",maius,
nagyobb az elgondolhatónál.
7 Az első bekezdést záró kérdésre a második bekezdésben három választ ohasunk.
Az első egyszerűen a már említen onto|ógiai kiilönbségre hivatkozik A második -
foVatva és radikaltzíkaa73.fejezetben foglalakat- uzzlérse|,hogy Istenneknemcsak
nincs, de el sem gonfulhntő kezdete vagy vége. A harmadik válasz pedig Isten abszolút
otnnipraesentiíjára' mindig mindenütt jelen való voltára ual, amihez képest az'Istenen
kívüli ört'l';kévaló dolgok a már mögrjttíik és a még előtttik lévő lérct nem birtokolják

196
 Pnosr.ocror.l

HUSZONEGXEDIKFEJEZET
Ezt jelenti-e uajon az ,,örökké", illefue a ,,mindiirökké"?

Akkor hát eztjelenti-e vajonaz illewe a

'örökké'', 'mindörökké''?78
Ugyanis ahogyan az evilágidő tarte|maz minden időbeli dolgot, úgy
a te örökkévalóságod viszont tertalmazza magukat u eviláE1 időket
is. Ez az örökkévalóság egyfelől 'idd - oszthaatlan egységéttekintve,
másfelől pedig'idők'_ mérhetetlen végtelensége folytán. Es ámbár
oly nagy vagy, (Jram, hogy minden veled van tele és tebenned van,
így mégis minderrnemű tartamnak h! ával vagy, minek folyán sem
közép, sem fél, sem bármilyen rész nincsen benned.

HUSZONKETTEDIK FEJFTET
Egyedül ő az, atni, és ő az, atei

igy hít,tJram, egyedülte vagy, ami vagy, és te vagy, aki vary.79 Mert
az, ami más a ma8a egészében és megint más részeiben, és amiben
van valami várltoiandő, ez Ínem teljesen az, eIrti. Ésami nemléttel
kezdődik, és amiről elgondolható a nemlét, és ami a nemlétbe tér
vissza, ha csakvalami más nem tar{a fenn, és aminek saj íga,bogy az
volt, ami már-nem, és az |esz, ami még-nem: ez nern sajátosan és
nem abszolút értelemben létezik' Te viszont azvagy, ami vagy, mert
bármilyenként is létezel valamikor és valamilyen módon, éppen-az
vagy teljes egészedben és mindenkor.
És tevagy az, aki sajátosan és a legegyszerűbb módon létezel, mert

ruAz és (szó szerint iaá ia.;.' és az idői',

"ookké" 'mindörökké' ""z 'id6k
sreaium saeculi, sauula suculorum) bibliai hfejezésekktizött nincs sámunlca érzékel-
hető kiilonbség. E solértelmíí,erkölcsi konnotátumokat is hordozó fogalmak előbb
'a világ idejét', a ülágkorszakok összességéd a ülág fennílásának egész időtaÍbmát
jelöli( majd a patrisztikában kiallkllazezze|bizonyos szempontból ellentétes'örök-
kévalóság' értelmük
79
A Kiv 3,14 vulgatán alapuló pareftázisl
(Ego sum qui wm); alább ennek egyfajta
értelmezése olvasható: Isten az egyetlen létez.ő, aky'amely teljes egészében azonos
önmagával.

-
 PnosLocror.t

nem tulajdonságod az, hogy voltál vagy hogy leszel, hanem csak az,
hogy jelenvalőanvagy, és nem gondolható el rólad, hogy valamikor
nem vagy. Elet is vagy, Íényis, bölcsesség is, boldogság is, örökkéva-
lóság is, és minden ilyneműjó, és mégsem vagy más, mint az egyetlen
önmapdnakteles mértékbenelegendő, semmire sem
és leg6'bbjó, Te,
szoruló, amire minden rászorul lhhoz, hogy létezzékéshogyjól-lé-
tezzék

HUSZONFIARMADIK FEJEZET
Ez a jő egyszelre az Atya, a Fi,ú és a Szentlélek;
és ez sziikségszerűen egy, ami az össza, a teljes és az egyedülijő

Ez a jő te vagy, Atyaisten; ez a j6 a te Igéd, azaz Fiad.w Az Igében

ug1anis, amellyel magadat mondod, nem lehet más, mint ami te
vagy, nem lehet valami nálad nagyobb avagy kisebb; mert a te Igéd
úgy igaz, ahogy te igazmondó vagy, és ezértazmageazigazság,ahogy
te azvagy; nem más igazság, mint te; és úry vagy egyszerű, hogy nem
tud születni tőled más, mint ami tevagy.Ugyanez egyúttal maga.a
szeretet' egy és közös veled és Fiaddal, azaz a Szentlélek, mindket-
tőtöktől származő.81 Mert ez a szeretet L7gyalaz' nem különböző
benned és Fiadban, mivel annyira szereted magadat és őt, és ő téged
és önmagát, mint amekkora te vagy és mind amekkora ő; nem
különbözik tőled és tőle, meit nem eltérő benned és ó'benne; a
legeljesebb egyszerűségtől sem származhat más, mint ami az, amitől
szátmaz1l< Ami pedig külön-ktilön az egylk és a másik, Llwenaz a
teljes hármasság együttesen: az Atya, a Fiú és a Szentlélelq mert ez
külön-kulon egyenként véve nem más, mint a legteljesebb egyszertí
egység és a legteljesebb egy egyszerűség, amelyet nem lehet megsok-
szorozni és amely nem lehet más és más.

e Ennek az egyetlen triniológiai szakasznak l Monologbnbn 35 fejezet (29-63)

felel meg!
81
A szócska(abutroque) aFilioque-vitatémájára utal, amelyegyik
"mindkettőtöktőI''
oka volt a latin és a gorög egyház szakadásának a mű keletkezése el6tt a|ig23 éwet. Ez
a vita lesz majd a tárgya Anzelm ításánakA Szentlélek sz,írmazástíről (7102).

198
 PRosLocIoN

Pedig ,,csak egy a szülrséges''.82 Pedig csakaz az ew e szükségsze-

rűen|étező, amelyben benne van minden jó, sőt, amely az összes és
az egy, a teljes és az egyedülijó.

HUSZ ONNEGYEDIK FEJEZET

Annakfonnlgatása, ruilyen és mckkora lehet ez a jó

Serkenj Íiil, lelkem, vesd latba egész értelmedet, és gondold el,

amennyire csak tudod, milyen és mekkora ez a jő!8 Ha ugyanis az
egyes jó dolgok gyönyörködtetnek, gondold el erősen, mennyire
gyönyörködtető az ajó, amely mag6,ba foglala az összes jó dolog
kellemességét,éspedig nem olyant, aminőt a teremtett dolgokban
tapasztalunk meg, hanem attól annyira kiilönbözőt, mint amennyire
kiilönbözik egymástól a Tereíntő és a teremtmény. Mert hajó dolog
a teremtett élet, mennyire jó akkor a teremtő élet! Ha kellemes a
teremtett egészség, rnennyire kellemes az az egészség,amely minden
egészséget létrehoz! FIa szeretetre méltó a bölcsesség a teremtett
dolgok megismerésében, mennyire szeretetre méltó akkor az a böl-
csesség, amely mindezt a semmiből megteremtette! Ha tehát sok és
nagy gyönyörűség van a gyönyörködtető dolgokban, milyen és mek-
kora gyönyörűségvan abban, aki magukat a gyönyörködtető dolgokat
megalkotta!

82tkn,42.
eA III. rész ismét imával kezdődilq amely párhuzamos az 1. fejezettel, egyben
annak ellentéte is. Amilyen szélsóséges hangrremben fejezte ki amaz a lélek Íájdalmát,
ugyanúgyszólalta$amegemeza túláradó örömöt. Apárhuzam-ellentéta motílumok-
ban és nyelvilegis kimutatható, ilyen egyebek mellett a lélekösztökélése az önmagán
túlemelkedésre (excitatio mentis), vagy^a lélek sokfelé szórtsága miatti gyötrelem (l. a
8.jegyzetet) mindkét részben. A'latolgatás'-nak fordított latin conircturd szó itt olyan
nem logikai következteÉstjelent, melynek során a megtapasztalt dolgokból következ-
tetünk olyasmire, amiről nemcsak tapasztalatunk nincs, de amiről fogalmat sem lehet

r99
 Pnosr.ocroN

HUszoNÖTÖDIKFEJEZET
Milyen és mekkord jauakban részaüInek azok, akík ezt a j6t éIvezik?

Ó, fi ezt a j6t élvezru fogia! Mi lesz osztályrésze és mi nem?

Bizonnyal osztályftsze lesz mindaz' amit akar, és nem lesz osztály-
része, amit nem akar. Igen, itt lesznek a test és a lélekjavai, amelyeket
nem látott, ftil nem hallott, emberi szív Íiil nem fogott".& Hát
'szem
miért is tévelyegsz sokfelé, gyarló ember, kerewén lelked és tested
javait? Szeresd az egyetlenjót, amelyben az összesjó benne foglalta-
tik' és az megelégít! víL"]ódj az egyszerű jóra, amely az összes jó' és
elég lesz az! Mit is szeretsz, testem, mire vágyódol, lelkem? Itt van,
itt van mindaz, amit szerettelg mindaz, amire vágyódtok!
Ha a szépséggyönyörködtet,8s akkor .az igazak ragyogrú fognalr
mint a nap".s Ha a test gyonaság4 vagy ereje, vagy szabadsága, amely-
nek semmi nem állhat ellen, akkor élnelg mint Isten angyalai",
"úgy
mert testet vetnek el - szellemi test támad ftil",87 mégpedig
"érzéki
olyan képességgel,amely nem a természetből fakad. Ha a hosszú és
üdvösséges élet, akkor itt van az üdvösséges örökkévalóság és az
örök&évaló üdvösség, mert ,ez igazak örökké élnek",s és ,az igazak
üdvössége azUrt6l".8 Ha a megelégítettség:megelégíttetnek"
"ami-
kor megielenik nekik Isten dicsősége".m FIa az ittasság: megittasul-
nak olsten házánakjavaitól".9l Ha a szép hangzatok: az angyalok
kórusai énekelnekvég nélkül Istennek. Ha bárminő, nem tisztáta-

e 1Kor 2,9; vö. |z 04,14.

85
Innentől hétféleérzékeknek szóló, majd hét szellemi adomány felsorolása oI-
vasható. A hetes szám a Biblia szcllemében bizonyára a teljesség kifejezéséreszolgál,
míg az adományok sorrendjében nem tudunk - bár néhányan próbáltak - értékhie-
rarchiát felfedezni. A ige a bekezdés valamennyi mondatának az
"gyönyörködtet'
állÍanánya.
eMtt3,ó4'
e lKor 15,44.
88
Bölcs 5,15.
8Zsoh36)9.
$Zsolt 1ó,15.
e1Zsolt35,9.

,*
 PRosLocroN

lan, hanem tiszta gyönyör, allkor öröme patakjából" óil<et

"megita{a
Isten.z
Ha a bölcsesség: maga Istennek bölcsessége mutatkozik meg majd
nekik Ha a baráság: szeretni fogiák Istent, jobban, mint önmagukat;
és egymást úgy, mint önmagukat; és Istenjobban fogia szeretni őket,
mint őksaját magukat: mertőklstentés önmagrrkatés egymástegyaránt
őálala szeretik, míg Isten önmagát és őket saját maga álal. Ha az
egyetérÉs:mindannyiulank egy lesz az akaratulq mett egyetlen alíara-
tuk Isten akaraa lesz. Ha a hatalom: mindenhatók lesznek saját akara-
tukat illetően, amint Isten az saját akaratát illetően. Mert amiként Isten
önmaga által képes mindenre, amit akar, úgy lesznek lépesek ót is
őáltalra arra, amit atarnak; mert ahogy nem fognak mást akami, mint
amit ő, úgy Isten is akami fogja mindazt, amit ők, és nem leheg hogy
amit ő akar, az ne legyen meg. Ha a méltóság és aga,Iagság.Isten az 6
jó és hriséges szolgáit folötte magasra tsszi, s6t ,,Isten Íiainak és isteni-
ehrek hívják mdd őket',sa és azok is lesznet és ahol Isten Fia lesz, ott
lesznek ők is, örökösei, Krisztusnak társörökösei".% Ha az
'Istennek
iguibizanság: bizonyosan olyannyira bizonyosak lesznek abban, hogy
soha és semmi€leképpen nem hagyják cserben őket ezekajavak, vagyis
inkább ez a j6, mint amerrnfre bizonyosak lesznek abban, hogy saját
akaratukból nem fogjákelveszítaniezt, sem az őket szerető Istenaz őt
szeretőktől akaratuk ellenére nem fogia elvenni azt, sem valami
Istennél hatalmasabb lény nem válasz{a el egymástól Istent és őket
akaratuk ellenére.
De milyen vagy mekkora öröm van ott, ahol ilyen és ekkoraj ó van?
Emberi szív, szríkölködő szfu, kínokat megapasztalt, sőt kínoktól
elborított szív! mennyire örvendeznél, ha mindezeknek bővében
lennél! Kérdezd meg szíved rejtekét, fel tudná-e fogni örömét ily
nagy boldogsfuíban? De havalaki más, akit éppen úry szeretnél, mint
tenmagadat' ugyanezt a boldogságot birtokolná, bizony megkett őződne
a teörömed, mivel nem kevésbéörvendeznél őfelette, mint s{át magad
felett Hapedigkettenvagyhármanvagy mégsokkal t<ibbenbirtokolnák

Puo.
e3
Mt 5,9.
s Róm 8,17.

;
 PnoslocroN

vwanazt, ugyanannyira örvendeznél minden egyes felett, mint

amennyire magad felett örvendeznél, ha mindegyiket úry szeretnéd,
mint tenrnegadat.9s Tehát a megszámlá|hatatlan boldog angyal és üd-
vözült ember eme tökéletes szeretetében, amikor senki sem szereti
kevésbéa másikat, mint önmagát, mindenki éppen úgy fog örülni a
többi felett egyenként, mint önmaga felett.
Hatehát az emberi szív mégaz őneki juttatottjavak feletti örömét
is alig tudja majd befogadni, miképp lesz képes ennyi és ekkora nagy
örömök befogadására? S még tovább: mivel mindenki annyira örül
a másikat értjóna[ mint amennyire szereti a másikat, amiként ebben
a tökéletes boldogságban mindenki összehasonlíthatatlanul jobban
fogia szeretni Istent, mint önmagát és önmagával együtt az összes
többieket, akként elgondolhatatlanuljobban fog örülni Isten boldog-
ságának, mint a sajátjának és saját magával együtt ez összes többieké-
nek. De ha teljes szíwel, teljes értelemmel, teljes lélekkel9ó úgy
szeretik Istent, hogy még szívüt telj es értelmülq teljes lelkiik"
"teljes
sem fog felémi az isteni szeretet mé|tőságához, akkor nyilvánvalóan
úgy fognak örvendezni teljes szívÍikből, te|jes értelmülüől, teljes
lelkükből, hogy teljes szívük, teljes értelmük, teljes lelkük sem fog
felérni az öröm teljességéhez.g7

HUSZONHATODIKFEJEZET
Vajon ez-e az a ,,teljes örönl", amit megígért az Úr?

Istenem és lJram, reménységemés szívemnek öröme, mondd meg

az én lelkemnek, ez-e az az öröm, amelyről Fiad által mondod
nekünk ,,kérjetek és kaptolq hogy örömötök teljes legyen''?98 Mert

95Vö. L.r, 19,18 parancsával.

96vö' "a MTörv 6,5 és Mt 22,37 parancsával, valamint a Monologion hasonlő
konklúziójával (M 74).
97Ez a szetetet és öröm az ember Észérő|teljes ugyan, igénybe veszi minden
képességét(',szív'', az Isten és ember közötti ontológiai különbség
"értelem'', "lélek'),
mégis megmarad.
e81, 16,24.

,,
 PRosLocloN

mdeltem én egyfajtz teljes örömöt, és még a teljesnél is többet.

Hiszen miután már megtelt a szív, megtelt az elme, megtelt a lélek,
megtelt az egész emberi lény ezzel az örömmel, akkor maga az öröm
még mindig túl van ezen. Igy tehát nem az öröm hatol be az
örvendezőkbe, hanem az összes örvendező hatol be az örömbe.
Mondd meg, LJram, mondd meg annak, aki szívében belül a te
szolgád, ez-e az az öröm, amelÉebelépnek ezok a szolgáid, akik
,,Uruk örömébe'' lépnek be''?99 Annyi mindenesetre bizonyos, hog7
ezt az örömöt, amellyel örvendeznek kiválasztottaid, oszem nem
látta, ftil nem hallotta, emberi szívftil nem fogta".lm Nem mondtam
még el tehát, el sem gondoltam, IJram, mennyire fognak örülni eme
üdvözültjeid. Mindenképpen annyira fognak örülni, amennyire sze-
retnek téged; és annyira fognak szeretni, amennyire megismernek'
Hát akkor mennyire fogn"k ismerni téged, (Jram, és mennyire
fognak szeretrei? Bizonyos, hogy ebben az életben nem látta,
'szem
Íiil nem hallotta, emberi szívfol nem fogta", hogy mennyire fognak
ismerni és szeretni abban a másik életben.
Isten, könyörgöm, ismerjelek meg és szeresselek téged, hogy
örülhessek neked! Es ha ebben az életben nem tudom a betelje-
sedésigvinni, haladjakelőre napról napra, mígvégül az öröm eljut
a beteljesedésre! Haladjon előre bennem itt a te megismerésed, s
majd ott legyen teljessé; növekedjék bennem az iríntad érzett
szeretet' s majd ott legyen teljes; amiképpen legyen nagy az én
örömöm itt a reményben, azonképpen legyen teljes ottvalóságosan!
(Jram, Fiad álal azt parancsolod, vagy inkább tanácsolod: kérjülq s
'tgéred, megkapjuk' hogy teljes legyen".tol Azt kérem,
"örömünk
(Jram, amit csodálatos tanácsadónklo2 révéntanácsolsz; kapjam meg
azt,amitigazságodrévénígérsz:hogy"örömömteljeslegyen"!'Igaz
szavú Isten, kérleh k"pj* meg, hogy teljes legyen"!
"örömöm

eMt2sp1.
lmL.a8l.;"gp"t t.
tol1n16,?4.
1evő.Izg,5.

203
 PnosrocloH

Addig is erről elmélkedjékazelmém; erről szóljon aszám! Szeresse

szívem, beszélje ajkam! Eztéhezze lelkem, eztszomjazzatestem, ezt
kívínjaegész lényem, míg csak be nem mehetek öromébe'',
'IJram
híromságos Egy Isten, a áldoft, Ámenllo3
""H"; "mindörökké

1ts
Róm l,25 1rrní u öröm és a boldogság szavaival zárul, kifejezésre jutawa,
-
hogy a megtett szellemi úmalq az egész gondolatnrenetrrek, s6t minderr filozoÍálásnak
a célja - amint ezt a késő antik pogány és a keresztény bölcselet teljes egyöntet6séggel
vallja - nem más, mint a boldogság.

204