Versötletek ballagásra

A) 7. osztályos tanuló vagy „műsorvezető” búcsúja a ballagóktól.

1. Korpos Albert: Búcsú

Mint a gólya, ki elhagyja fészkét,

Szárnyat bont s indul új hazába
E kis csapat merész vágyak útján,
Repesve lép a nagyvilágba.

Szól a csengő, lassan útra keltek,

Fáj a szív, emlékek izzanak.
De új tettek, színes álmok várnak
Reményből font szivárvány alatt.

Csendes tanórák, zajos szünetek

Rózsaszín ködbe burkolóznak.
De emléketek nem halványul el,
Mosolyotok őrzik e falak.

Szemetek íriszén ragyog a Nap,

Bennetek lobog ifjúi láng.
Szívetek a kincs, azt őrizzétek,
El ne rabolja a rossz világ!

Hegyi patakként rohantok tovább,

Vagy csendes tóként tündököltök.
Legyen sorsotok jó vagy mostoha,
Hintsetek szét békét, örömöt.

Virágok nyomán halkul léptetek,

De vár a jövő tárt karokkal.
Tanít alkotni, küzdeni, győzni,
Együtt ragyogni csillagokkal.

2. Weöres Sándor – Tíz lépcső

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.

Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
3. Szabó T. Anna

Útravaló

Bátorság. Indulj. Meg ne torpanj.

Ne kérdezd, hogy a célod hol van.
Köss könnyű kendőt, köss sarut.
Ki tudja, meddig visz az út.

Ha minden lépés élvezet,

tán mindegy is, hová vezet.
Csak lélegezz, csak lépj. És ennyi.
Szívdobogásra menni, menni.

Vidd, ami kell. Kevés elég.

A tűz, a föld, a víz, az ég.
Aki ismeri önmagát,
útvesztőiből is égre lát.

Nem baj, ha körbe-körbe jársz:

aki vár, úgyis rátalálsz.
Úgyis rád talál, aki vár:
az út kinyit, a pont bezár.

A labirintus közepe
csalogat, csábít befele:
puha, fészekmeleg, sötét.
Ki kit talál meg, az a tét.

Indulj. A többit rád hagyom.

A táska leng a válladon:
az ellensúlyról énekel,
miközben lelked égre kel.

Itt tart a földön: el ne szállj.

Vedd, vidd, vidulj! Menj, meg ne állj!
Ha messze jut, ha visszafut:
mindig magadhoz visz az út.
4. Kántor B. Péter: Tárd ki szíved!

A legnagyobb csoda, mit kaphattál: élni!

Titkos ösvényekre térni.
Bátornak lenni, kicsit félni,
Mosolyogni, néha sírni.
Menni az úton, mit adott a Sors,
Mely néha gyönyörű, néha torz.
Élményözön, emlékek,
Vágyak, tűnő remények,
Tiszta szívek barátsága,
Percnyi évek boldogsága.
Szerelem és harc,
Száz és ezer arc.
Elhagyott az út, amin jársz,
De menned kell,
Mert így lehetsz csak
EMBER!
Menj csak tovább,
Valahol rád várnak,
Tárd ki hát szíved
A végtelen határnak!

5. Bőr István Pbor

Útravaló
Ez a nap is elérkezett,
lezárult egy szép fejezet.
A gyermekkor ím véget ért,
útra kelsz egy új életért.

Gondolatban még diák vagy,

vár még egy feladat, jó nagy.
Számot adni tudásodról,
a korábban tanultakról.

Búcsúzol az iskolától,
a sok kedves cimborától.
Szívedben él sok szép emlék,
ám most jönnek újabb leckék.

Vár tudásod fejlesztése,

vagy munkahely keresése.
Mihez kezdesz életeddel?
Egyedül csak Te döntöd el!

Azt neked kell már megélned,

életedet hogy vezényled!
Új kihívás elé nézel,
éld életed emberséggel!
B) Ballagók búcsúja az iskolától

1. Németh Amina

Ballagásunkra (ezt át lehetne írni sajáttá)

Elbúcsúzunk iskolánktól, e darab ma véget ért,

Elhullajtunk pár könnycseppet az itt töltött évekért.
Tizennyolc kismadár ma elhagyja a fészket,
Nyomukba egy sereg diák figyelemmel lépked.

Visszanézünk most mind nyolc évvel ezelőttre,

Mosolyogva gondolunk a legelső délelőttre.
Zsuzsi néni volt, ki lépteinket egyengette,
A sok-sok piros pontot boldogan jegyezgette.

Mi voltunk a legkisebbek az összes diák közül,

Nem látszódtunk páran még ki a tanítónő mögül.
Együtt ismertük meg a betűk, számok világát,
Szívünk mélyén elhelyeztük Zsuzsi néni orcáját.

Voltak néha viták, mik széjjelhúztak minket,

De elengedtük őket, s megoldottuk mindet.
Szemünk előtt lebegett, hogy mi összetartozunk,
A jóban és a rosszban is egymás mellett vagyunk.

Átvészeltük együtt az alsós éveinket,

Tanítóink elnézték a ballépéseinket.
Felkerültünk lassan a felső tagozatba,
A nagyobbaktól az ívet kaptuk sorozatba.

Zsuzsi néni helyét átvette Zsolti bá,

A kezdetekben velünk egyszer sem ordibált.
Tény, hogy volt, mikor már túlzásba vittük,
Hogy ez milyen jó poén, végig azt hittük.

Eszünkbe jut minden, mi történt nyolc év alatt,

Mint a ma reggeli szellő, úgy orrunk előtt haladt.
Mit itt átéltünk, el majd nem feledjük soha,
Az emlékünk marad, de mi most megyünk tova.

Útjaink most lehet, százfelé válnak,

De reméljük, a végén célba is találnak.
Útközben, ha megállunk, majd ide visszatérünk,
Mert legyünk bárhol a világon, idehúz egy részünk.

Szilvi néni volt, ki földrajzot tanított,

Minden kis problémánkra figyelmet fordított.
Hálásak vagyunk, miért megsegített minket,
Legbelülre eltesszük Tőle ezt a kincset.
Emese néni volt a kis csillagok anyukája,
Belénk égett örökre az aranyos kis mosolygása.
Ő az, kitől szeretetből egy vagonnyit kaptunk,
Kitartó munkája most meglátszik rajtunk.

A matekot, ki tartotta, Erika tanárnő volt,

Mindig laza, eredményes, jó órákat tolt.
Segítséget kaptunk Tőle is egy rakattal,
Kedvesen és jószívűen dolgozott a csapattal.

Zsolti bá` a törit és a magyart tanította,

A nagyobb ügyeket is jól kézben tartotta.
Osztályfőnökünknek nem tudunk mást mondani,
Csak végtelen szeretetet és köszönetet ontani.

Árpi bá` mindig csak jót akart nekünk,

Mindvégig elnéző és megértő volt velünk.
Tesin volt, hogy kiosztotta azt, aki henyélt,
Fizikán az életről tartalmasan beszélt.

Zoli bácsi tartotta az infót sokáig,

Mutatta a számítógép apró kis csodáit.
Megtanultuk, hogyan kell szöveget formázni,
Vagy éppen a netről adatot horgászni.

Janka néni rajzolt velünk négy éven keresztül,

Ha segítségre volt szükség, futott hozzánk mentül.
Ragasztottunk álarcot és festett velünk tájképet,
Elfeledni nem fogjuk, mit kaptunk Tőle, sok szépet.

Ki önzetlenül segített, hogy jobb emberek legyünk,

Ha bármi baj volt, odajött és megfogta a két kezünk.
Ő Andi tanárnő, aki a szépet látta bennünk,
De elfogyott az idő, így ideje most mennünk.

Nekünk ebben a suliban utoljára csengettek,

Egy végső közös sétára, utunkra engedtek.
Még egyszer körbejárunk ott, ahol felnőttünk,
A búcsú pillanatában egymásra tekintünk.

Reméljük, hogy Ti minket majd soha nem feledtek

Egy fénykép őrzi mindazt, amire most büszkék lehettek.
A mi szavaink most már csak búcsúképp zengtek,
Ez a korszak véget ért, hát intünk egyet nektek.
2. Ladányi Gábor

Búcsú iskolámtól

Búcsúzunk most Tőled, te kedves iskola,

Kit nem hat át többé kacajunk zsivaja.
Most elmegyünk, igen, de el nem feledünk,
Szárnyad alá mi még egyszer visszatérünk.

Visszatérünk egyszer, beszámolunk néked,

Hogy telik az idő, milyen is az élet.
Elmondunk majd mindent örömmel vagy könnyel,
Daloló, víg szívvel, avagy könnyes szemmel.

De még most itt vagyunk, vidáman nevessünk,

Egy-egy jó baráttal még egyszer beszéljünk,
Köszönjünk el halkan volt tanárainktól,
Kik sok cseppet adtak a tudás forrásából.

Eddigi életünk legszebb napja van ma,

Mégis ez az óra a búcsú órája.
Egy új pálya hív, egy ismeretlen vidék.
Menni kell és menni, itt már nincs menedék.

Mennyit rosszalkodtunk, nevetgéltünk is mi,

Ezt azért terhünkre ne rója fel senki.
Diákcsínyek voltak, sajnos, hogy elmúltak,
De igazán szépek, oly kedvesek voltak.

Gondolunk még rátok, felidézünk majdan,

Emlegetünk gyakran nehéz óráinkban,
Ha majd a csüggedés vesz erőt szívünkön,
Testünkbe, lelkünkbe új erőt ez öntsön.

Búcsúzzunk azoktól, kik társaink voltak,

Akik jóban, rosszban soha el nem hagytak,
Kiket már az élet nem hoz többet össze,
Kísérje éltüket boldogság, szerencse.

Búcsúzunk Tőletek, akik itt maradtok,

Azt kívánom néktek, sokat tanuljatok.
Tudás a forrása minden földi jónak,
Annak, mit egy ember éltében megkaphat.

Nézzünk tisztelettel öreg iskolánkra,

Ahol felkészültünk egy új hivatásra.
Köszönök, köszönök mindent újra neked,
Szép diákkor, vígság "immár Isten veled."
3. Szuhanics Albert

Ballagni könnyekkel...

Kezünkben virágok, szemünkben könnyek,

nem rég még azt hittük, búcsúzni könnyebb.
Ásít a tanterem, üresen áll majd,
de most még hallgat egy bús ballagás-dalt.

Bal kézben virágok, jobb kéz a vállon,

míg láncban lépkedünk, az ének szálljon!
Kedves tanáraink búcsúzunk végleg,
tőletek mit kaptunk? Csak jót és szépet!

Kicsinyke tarisznyánk jelképes emlék,

benne a pogácsa, érkeztünk nem rég...
máris tovább megyünk, sodor a sorsunk,
örökké szép emlék az hogy itt voltunk.

Búcsúzunk tőletek, kedves tanárok,

míg tart az életünk, emlékszünk rátok.
A szívünk itt hagyjuk, lelkünkben vagytok,
hálából nagy csokor virágot kaptok!

Tanterem, folyosó... ballagunk végig,

szomorú énekünk felszáll az égig.
Sok élmény, barátság köt össze minket,
ápoljuk gyönyörű emlékeinket!

Szeretett iskolánk, elmegyünk innen,

amit itt tanultunk, kincs lesz majd minden.
Megyünk a jövőbe, az ajtó tárva,
csak szívünk szomorú s bús lelkünk árva.

Búcsúzunk, elmegyünk, e méla ünnep

megőrzi majd tisztán ifjú szívünket...
Lejárt a mi időnk, ejtünk sok könnyet,
ballagni, így fénylő szemekkel könnyebb.

https://www.youtube.com/watch?v=GpPBWWzqSLI&ab_channel=SuPedLi
4. Varró Dániel: Az elköszöngetés balladája

Belőletek hogy mit se látok

Többé, okosok, ostobák,
Portásbácsik, magyartanárok
S ti sok sínylődő kisdiák
(Nektek se légyen mostohább
A sorsotok, mint volt nekem),
Szivembe kardok kínja vág,
S hiány ül majd a lelkemen

Rosszakaróim, jóbarátok,
Temérdek angyal és svihák,
Szép, szőke, barna, csúnya lányok,
Sakkpartnerek, konyhásmamák,
Tavaszi leves, tészta, mák,
Rongy testem innen elmegyen,
Közös sorunknak vége hát!
Hiány ül majd a lelkemen.

Töri-, matek-, rajz-, nyelvtanárok,

Kerámiák, köcsögdudák,
Könyvtárosok és csillagászok,
Vegyétek szívem búcsúját!
Nem vágok hozzá bús pofát,
Ha könnyem csorran, elkenem,
De mit tagadjam, sok pupák,
Hiány ül majd a lelkemen.

Ajánlás

Hát nem is folytatom tovább,

Bozontos orrú hercegem:
Ha nem lakom már iskolád,
Hiány ül majd a lelkemen.
5. Juhász Gyula:
Munkásgyermekhimnusz

Előre, föl, fiúk, leányok,

Mienk a föld, mienk az ég,
Nekünk teremnek a virágok
És minket vár a messzeség!
Induljunk vígan és remélve
A boldog, szép jövő elébe,
Mienk a hely a nap alatt,
Míg szívünk bátor és szabad!

Előre, föl és kéz a kézben

Táncoljunk, míg csak zeng a dal,
Mienk az erdők és a rétek,
Ujjongjon mind, ki fiatal!
Öröm zászlóját hadd emelje
A lelkünk, boldogan repesve,
Remény zenéjét hadd lobogja
A szívünk, egy érzésbe forrva!

Előre, föl, miénk az élet

A széles földnek kerekén,
Szemünkben csillog az ígéret
És bennünk ring a jóremény!

Fiúk, leányok, lépjetek be

A vídám és békés seregbe,
Mely rózsáidat hinti szét
Barátság és testvériség!
6. M.E.Leo

Emlékben maradva

Néhány év,
Több száz kép,
Mind víg s szép
Röp-emlék.

E pár éves út végére értünk,

Millió akadály omlott le előttünk.
Most pedig büszkén, boldogan itt állunk,
Az új kaput átlépni felkészülve várjuk.

Nehéz lett volna ezt mind megcsinálni,

A tanító nélkül az utat végigjárni.
Két kezét mindezért áldja meg az Isten,
További éveire békességet hintsen!

Jóság, egészség kísérje életét,

Türelem gazdagítsa pedagógus-énjét!
Adjon a Jóisten szebb éveket,
Harmónia-dús, meghitt tanéveket!

Az évek elszállnak,
Az emlékek maradnak,
Ennek hitében
Reméljük elválásunkat.

7. Gönczy Lívia Zsuzsanna

Ballagás

Megy az idő. Közelednek azok a percek.

A búcsú ideje, a ballagási versek,
A régi végek az új kezdeteknek.

Mennek a napok. Közelednek azok az órák.

Az órák, mikor egymást átkarolván
Kis könnycseppek hullanak le az iskola udvaránál.

Elment az a pillanat. Közelednek azok a hónapok,

Miben szívemet kitölti a hiányotok,
Én szóltam most, volt osztálytársatok.
8. Juhász Gyula: Prológus

Kedves Közönség, kis jóindulattal

És biztatással vedd, amit hozunk,
Kik lelkes hittel, ifjú akarattal
Művészetünk oltárán áldozunk.

Még fiatal e gárda, ó de nékünk

A fiatalság ritka, drága kincs,
Mely beragyogja minden küzködésünk
S a rögös útra rózsát áldva hint.

Lehet, hogy gyenge néha még a hangunk,

Lehet, hogy léptünk még bizonytalan,
De indulunk: a szépet, jót akarjuk
S érezzük, hogy hitünknek szárnya van!

S ha egy akad köztünk, ki a dicsőség

Fénylő egébe fölszáll, már elég;
Mi többiek majd, ó kedves Közönség,
Küzdünk tovább, míg szent tüzünk elég.

Mert érted játszunk és érted csatázunk,

Boldog magyarság, mely nem volt, de lesz,
Ha tetszik néked a mi áldozásunk,
Kedves Közönség, tapsolj és szeress!