Az egyiptomiak nem hagytak ránk ételrecepteket, nem rendel-
kezünk olyan ínycsiklandozó művel, mint amilyen a római gour- mandok körében kedvelt Apicius-szakácskönyv volt a császár- korban. Ennek ellenére egyrészt a különböző írásos források- ban elszórt utalások, képzőművészeti emlékek – elsősorban
falképek és domborművek – alapján meglehetősen sokat tudunk
az egyiptomi konyháról, másrészt ehhez járulnak még a régé- szeti leletek, Egyiptom száraz klímája alatt a sírokban ételek is megőrződtek, így például kiszáradt kenyerek, melyek így közvetlenül is tanulmányozhatóak.
A kenyérválaszték sokkal gazdagabb volt, mint a mai Egyip-
tomban. A piramisépítők korában, a III. évezredben legalább 16 féle kenyeret és kalácsot állítottak elő. Az egyszerű la- pos lepénykenyerek alig különböztek a ma is legelterjedtebb egyiptomi kenyérfajtától, de sokféle kenyeret készítettek
formákban is, többek között olyant, mely az obeliszkek csú-
csára emlékeztetett, vagy kiflire hasonlító íj alakú kenye- ret, vagy csigasüteményt. Udvari pékek különleges egyedi darabokkal is kedveskedtek uruknak. III. Ramszesz korában pél- dául tehén formájú cipóval. A formákkal való játszadozás