Dosztojevszkij portfólió

Gulyás Timóteus

1
 Alkotói pálya és írásművészeti sajátosságok

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij szigorú, elszegényedett kisnemesi család sarjaként

született Moszkvában 1821-ben. Azonban nehéz gyermekkorral kellett megbírkózzon. Anyja majd
apja is idő előtt halt meg. Péterváron a Hadmérnöki Intézetben tanult, majd egy év katonai szolgálatot
teljesített. Anyagi nélkülözései végett rákényszerült, hogy a Petrasevszkij-körben tevékenykedjen.
Azonban az ateista és szocialista társaság nézeteinek terjesztése miatt Szibériába küldték
kényszermunkára. Később ismét besorozták. Bejárta Európát ahol új nézetekkel és gondolatokkal
gazdagodott. Sikertelen házassági kísérletei ellenére, második feleségével közös nevezőre jutva
békességben és szeretetben élt. Három gyermeke született. Életét végigkísérte rohamokkal járó
epilepsziás betegsége. Szenvedélye a rulett játék volt. Számos művet írt, továbbá rendszeresen
publikált, azonban jelentős hírnévre csak idősebb korára tett szert, amelyet sajnos nem élvezhetett oly
sokáig. 1881-ben, 59 évesen tüdőtágulatban hunyt el.
Dosztojevszkij magát realista írónak vallotta, azonban bár a valóságból indult ki, a mélyebb
értelem keresésére irányuló törekvés minden művében kétségkívül ott van. Ugyanakkor szakít a
hagyományos realista ábrázolásmóddal elmarad a nyugodt bevezetés és a szereplők fejlődésrajza. A
polifonikus szerkesztésmód Dosztojevszkij írásművészetében mutatható ki elsőként. Ennek lényege,
hogy egy-egy eszmét egy-egy adott karakter konstans módon testesít meg. Azaz több szólam
egyidejűleg van jelen. Az alkotói nézőpont nem jelenik meg, és a narrátor nem omnipotens. Szintén az
ő újítása a filozófiai-ideológiai regény. A hangsúlyt a szereplők összetett belső vívódásainak részletes
feltárására helyezi át. Ezen lelki vívódásokat belső monológokat és dialógusokat használva ábrázolja
egy-egy karakter lelki világát. Így képet adva a psziché legmélyebb és legsötétebb bugyrairól,
indítékairól is. Nemesi származása ellenére, számos élethelyzetet megtapasztalt. Közvetlen közel
került az alsóbb társadalmi osztályokhoz, néhai megszorulásai vagy épp Szibériában és a seregben
megélt helyzeteknek köszönhetően. Műveinek középpontjában egy-egy nagy eszme, illetőleg egy
ahhoz társuló megváltási kísérlet áll. Regényeiben szintén elsőként kezelte az időt mint szubjektív
tényezőt, így új perspektívákat megnyitva gazdagította az olvasói élményt. Regényeiben a karakterek
érzelmi állapota befolyásolja az idő múlását. Szintén megemlítendő, hogy műveiben az emberi lét
alapvető kérdéseit dolgozta fel. Beleértve a lelkiismeretet, szabadságot, felelősséget és vallást
egyaránt. Ez abban a korban újdonságnak számított. Mindezen sajátos invenciók új olvasói
élményeket és látásmódokat adtak az akkori célközönség számára, melyekben hol a fantáziát és a
zsenialitást csodálták, hol pedig pusztán furcsa, addig nem közismert próbálkozást láttak.
Dosztojevszkijnek a politikai és társadalmi helyzetekhez való kritikus hozzáállása is felettébb
lényeges jelenség volt alkotói pályája során. Az író az orosz társadalom és politika kritikájával
kifejezte, hogy milyen problémákkal és kihívásokkal kell szembenéznie az orosz átlagembereknek. Ez
a kritikus hozzáállás is nagyban hozzájárult, hogy az utókor Dosztojevszkijt ne csak mint egy
innovatív írót lássa, hanem mint egy a korát megelőző prófétai gondolkodóként is tekintsen rá.

2
 Idézetek, szövegrészek melyek elgondolkodtattak
"Az élet minden ember számára dráma, és
minden ember szereplő." - Raskolnikov, a
regény 3. része, a 3. fejezet.
"Az emberek azt hiszik, hogy a boldogság a
pénztől függ. De talán a legboldogabb
pillanatokat az ember élete során nem a pénz
szerezte meg." - Raskolnikov, a regény 2. része,
a 5. fejezet.
"Az igazi boldogság akkor érkezik, amikor az
ember megérti, hogy az élet értelme az, hogy
másokon segítsen." - Szonya, a regény 4. része,
a 3. fejezet.
"Az emberek általában azért szenvednek, mert
nem tudják, hogy mit akarnak." - Porfirij
Petrovics, a regény 2. része, a 2. fejezet.
"Az emberi szív egy hatalmas tenger, és benne
van minden, ami jó és rossz." - Raskolnikov, a
regény 2. része, a 2. fejezet.
"Az élet kegyetlenül rövid, és nem érdemes
hiábavalóságokkal foglalkozni." - Raskolnikov,
a regény 2. része, a 5. fejezet.
3
Valóban az élet egy nagy sztori, melynek mind
részei vagyunk. Drámai tető- és mélypontokkal
tarkítva. mint ahogy egy drámai műnek, úgy
életünknek is van egy íve. Sőt véleményem
szerint mint egy művet úgy az életet is megírta
egy alkotó.
Véleményem szerint a boldogságot a
kapcsolatok jelentik egy ember életében.
Azokhoz viszont bizony semmi pénz nem kell.
Ezzel nagyon tudok azonosulni, hisz ha feladjuk
saját boldogságunk folytonos hajszolását és a
fókuszt másora helyezzük, akkor kapcsolataink
erősödnek és szeretetet viszünk környezetünkbe.
Igaznak találom, mert ha az ember tudja mit
akar akkor általában motivációja is van rá így a
célra figyel, s a kisebb traumák kevésbé rontják
életminőségét. A motiváltság pedig a boldogság
egyik alappillére.
Az ember természete teljesen vegyes.
Indítékaink sajnos nem mindig önzetlenek. Erre
jól rámutat Dosztojevszkij is ebben az
idézetben.
Erről az idézetről kicsit a sztoikus filozófia jut
eszembe. Mely a hasznos és nemes életet
tartotta fontosnak, és hogy az élet bajaiba ne
vesződjünk el.
 Ajánlólevél

Kedves XY!

Szeretném megosztani gondolataim és élményeim a múlt héten olvasott Bűn és Bűnhődés-ről

Dosztojevszkijtől. Hátha e levél olvasása után kedvet kapsz te is e brilliáns műhöz.
Elsőként egy rövid kis cselekményösszefoglalóval kezdeném ha megengeded. A regény a 19.
századi Oroszországban játszódik. Főhősünk a Szentpéterváron lakó, volt joghallgató Raszkolnyikov.
Alig van némi pénze és a lakbért is alig tudja fizetni. Anyja és húga Riga nevű kis falucskában élnek,
szintén jelentős vagyon hiányában. Raszkolnyikov azonban egy érdekes teóriát fogalmazgat meg
magában, melynek esetleges valóságtartalma egyre jobban fúrja oldalát. Elgondolása szerint az
emberiség két csoportra osztható. A humán populáció nagy százalékát az átlagos emberek teszik ki,
akik kötve vannak a moralitás törvényei által, s ezen szabályokon nem képesek semmilyen módon
felülkerekedni. Az emberiség másik, rendkívül kis része viszont azon személyekből áll akik ezen
határokat természetükből adódóan képesek és kell is, hogy átlépjék. Ilyen embernek tekinti
Raszkolnyikov például Napóleont is. Kieszelt elméletét azonban tesztelni akarja. Ki akarja deríteni
vajon ő, elmélete melyik csoportjába tartozik. Ezért hát a házában lakó, másokon nyerészkedő
uzsorásasszony megölését tervezi. Értelemszerűen, szerinte egy nagyobb jó érdekében tenné. S a cél
szentesítené az eszközt. Az asszony megölésével és kirablásával, anyja és húga anyagi helyzetén
segíthetne, illetve mások függő helyzetét is eltörölné. Azonban a gyilkosság nem terv szerint alakul.
Az asszony húga váratlanul hazatér így, hogy szemtanú ne maradjon őt is agyon kell üsse. A
továbbiakban szemtanúi lehetünk ahogy Raszkolnyikov mentális állapota egyre romlik. Egyfajta
paranoia lesz úrrá rajta. Ennek okán aztán mindenkit árgus szemekkel figyel, hogy nehogy kitudódjon
bűntette. Kétségbeesett útja során több emberrel is összeismerkedik, többek között egy utcalánnyal,
Szonyával. Aki később menedéke és szorongató helyzetének valódi megértője lesz. A lány hatására
Raszkolnyikov önként feladja magát. Ezt követően hét éves Szibériai kényszermunkára ítélik, ahova
Szonya is követi.
A mű polifónikus szerkesztésmódjának köszönhetően, színes képet ad a különböző
világnézetek mibenvoltjáról, az egyes karakterek személyében. Így az is szépen látszik, hogy az egyes
gondolkodásmódú emberek hogyan élik mindennapjaikat, hogy intézik teendőiket, kapcsolataikat.
Mindazonáltal a számos megjelenő filozófia mellett, tisztán látszik mit akar közölni az író. Betekintést
ad a psziché legeldugottabb zugaiba. A mű szintén feltárja, a lelkiismeret pontos működését.
Manifesztálódik a megváltás fenomenája is, Szonya személyében. A könyv tele van máig érvényes, az
ember életében igazán hasznos gonndolatokkal, témákkal s olykor életszerű de különleges
szituációkkal. A regény végigvezet a bűn, a bűnhődés és a megváltás kálváriáján, mindezt teszi kellő
izgalommal, illetőleg a végletekik elmenő részletességgel.
A könyv nagyon olvastatta magát. Sosem tudhattam mi lesz a következő oldalon. Ha érdekel
az emberi természet, és egy izgalmas, ugyanakkor nem elkapkodott hanem részletrekre kitérő könyvre
vágysz mindenképp csak ajánlani tudom ezt a grandiózus művet.

Üdvözlettel:
Timóteus

4
 Borítóterv

Hátsó borítóra kiemelt szövegidézet:

"Azt gondoltam, hogy csak úgy felfogásból vagyok hős, mert a többiek ostobák, és
nem tudják, hogy mi a fontos. De egyik pillanatról a másikra minden megváltozott. Egyedül
maradtam, és rájöttem, hogy nincs semmi, ami megérné, hogy meghaljak érte. Az életem
semmi, az álmok semmi, még az emberek semmi értékkel nem bírnak. Semmi sincs az
életben, csak a véletlen, a bolyongás és az érdektelenség. De ha az ember egyszer megteszi a
dolgot, akkor utána már nem kell félnie semmitől, hiszen a legrosszabb már megtörtént."

Első fül (figyelemfölkeltő tartalmi összefoglaló):

Raszkolnyikov az elszegényedett, volt joghallgató, különös elméletet fontolgat,

melynek következtében kettős gyilkosságot követ el, hogy kiderítse ideológiája szerint ki is ő.
Azonban megértés helyett csak újabb kérdések és kétségbeesés ejti foglyul.

Hátsó fül:

*Portré
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821-1881)

Szegénylegények (1846)
Feljegyzések a holtak házából (1860)
Bűn és bűnhődés (1866)
Idióta (1869)
Ördögök (1871)
A félkegyelmű (1876)
Karamazov testvérek (1880)

Grafika:

5
 Reflexió

Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényét kiemelkedő műnek tartom. Többek között a
belső vívódások élethű ábrázolásáért és fontos életszerű témák felhozataláért. Becsülöm és nagyrészt
azonosulni is tudok Dosztojevszkij nézetével a boldog és értelmes élet kapcsán. Azonban a mű
terjedelme kissé nehezen befogadható volt számomra. Továbbá itt-ott kissé vontatottnak éreztem a
művet. Egyes a cselekmény szempontjából nem fontos részek túlzott hangsúlyt kaptak.
Természetemből adódóan sajnos figyelmemet nehéz olvasással lekötnöm, hamar megunom, ha nem
tudok kifejezetten azonosulni a könyvvel. Olykor újra kellett olvasnom oldalakat, elkalandozásaim
következtében. Mindegyik feladat időigényesnek bizonyult. A hatodik feladat kevésbé tűnt nagy
kihívásnak viszont a harmadik feladattal igen meggyűlt a bajom. Az első feladat volt talán az egyik
legérdekesebb, és tudásom e feladat kidolgozása által gyarapodott a legjobban. A harmadik feladat
megintcsak sok időt emésztett fel azonban egészen közel állt hozzám. Kedvelem a rövid és
lényegretörő igazságokat, az ezeken való elmélkedésekben sokszor örömöm leltem. Az interneten
ingyenesen elérhető, Dosztojevszkij írásművészetéről szóló szakirodalom hiányát véltem felfedezni,
így azzal kapcsolatos feladatot nem csináltam. Ezt aggasztónak találom, hisz a világirodalom egyik
legnevesebb és legbefolyásosabb írójáról beszélünk. Összességében maga a portfólió kidolgozása két
teljes napba telt. A regényt heteken át olvastam. Azt gondolom munkavégzésem gyors de ugyanakkor
hatékony volt. Mindazonáltal az időbeosztás terén fejlődnöm kell. Következő hasonló kaliberű
beadandómhoz segítségül megfontolom a könyvtár igénybevételét.