Juhász Gyula költészete

Tiszai csönd

- Cím → Tájversre utal, de mélyebb jelentést is hordoz. → Elsősorban a költő saját

hangulatát vetíti a tájra.
- Stílusa → impresszionista
- Metaforával indít a vers → este – pók
- Mozgás helyett hangok teszik élővé a tájat → harmonika, tücsök
- Kevés ige (nominális stílus) → mozdulatlanság, eseménytelenség érzékeltetése
↓

A versnek ,,cselekménye” gyakorlatilag egyáltalán nincs, a hangulat és a

látvány áll középpontban.

- A verset hangulati kettőség jellemzi →

o nyomasztó a mozdulatlanság
o varázslatos, szép hatása is van a látványnak
- Az utolsó két strófában jelenik meg a lírai én. Azonosítás történik közte és a
hajók között. → A hajó, amely a költő életét szimbolizálja, nem megy sehova → az
élete megrekedt, céltalan
- Kettős zárlat a kikötés motívuma miatt →
o otthon, nyugalom, megérkezés
o megrekedés, céltalanság

Anna örök

- Zárt kompozíció
- Szerkezet → 3 egység
o 1-6. sor
 múlt → régi emlékek elmosódása, látszólagos kiegyensúlyozottság,
befejezettség. A felejtés természetét nyomatékosítja az ,,el” igekötő
halmozása és a múlt idejű igék használata.
↓
  DE → A mondatrészek szokásos rendjének megváltoztatása, a
soráthajlások izgatottságot jeleznek
o 7-12. sor
 jelen → múlt iránti közöny bizonygatása (a mondatok sorvégeken
fejeződnek be)
 De → ,,ne hidd” kétszeres tiltakozás
o 13-18. sor
 jövő → ,,és” kötőszó ismétlése
↓
múlt végleges diadalma
 A vers végi imaformula Anna alakját isteni magasságba emeli.

Milyen volt…

- A vers középpontjában a visszatekintő szerelem áll.

- Anaforás szerkezetű →
,,Milyen volt… , nem tudom már,
De…” ismétlések → azonos felépítésű strófák
- Minden strófa kezdő sora az emlékezésre utal.
- Minden versszakban a szeretett nő képe egy-egy természeti képpel fonódik össze.
- A versben egyedül a tél nem jelenik meg → A szerelem lezárt, befejezett voltára
utalna.