Műnemek, műfajok

DRÁMA

- görög eredetű szó, jelentése ’cselekvés’

- a drámai művek cselekménye a jelenben játszódik, nincs narrátoruk
- a történéseket, a szereplők egymáshoz fűződő viszonyát és jellemét a párbeszédekből
és a monologikus megszólalásokból ismerhetjük meg
- alapvetően színpadra szánt alkotás, így az előadásmódra vonatkozó szerzői utasítások
is olvashatók
- mivel színpadra szánt, így korlátozott terjedelmű

Tragédia Olyan drámai mű, melynek Szophoklész: Antigoné

cselekménye tragikus Szophoklész: Oidipusz
végkimenetelű konfliktust király
hordoz. Shakespeare: Rómeó és Júlia
Shakespeare: Hamlet
Katona József: Bánk bán
Komédia Olyan drámai mű, mely a Moliére: Tartuffe
világot a komikum Moliére: A fösvény
(nevetséges hatást kiváltó Shakespeare: Sok hűhó
esztétikai minőség) semmiért
eszközeivel ábrázolja. Célja
bizonyos emberi hibák
nevetségessé tétele vagy az
ábrázolt élethelyzetek
humoros bemutatása.
Tragikomédia A tragédia és a komédia Örkény István: Tóték
tulajdonságait egyesítő Ibsen: Vadkacsa
drámai műfaj. A Moliére: Mizantróp
tragikomédiában a
cselekmény bonyolítása a
hős számára tragikus, a néző
azonban komikusnak találja
azt.

LÍRA

- eredetileg egy húros hangszer neve volt, a költői mesterség címerévé vált
- személyes jellegű, jellemzője az E/1. személyű megszólalás
- jellemző közlésmódja a monológ
- érzelmi, hangulati, gondolati tartalma van
- formai kötöttség jellemzi, legtöbbször verses formájú
- kifejezésmódjára jellemző a sűrítettség, melyet költői eszközökkel, stíluseszközökkel
és nyelvzenei eszközökkel ér el
- viszonylag rövid terjedelmű a másik két műnemhez képest
- általában jelen idejű, de felidézhet múltat és jövőt is
Dal Rövid, énekelhető, egy egyszerű
érzést közvetítő lírai mű. Népi
eredetű.
Epigramma Eredetileg sírfelirat. Egy kötött
formájú, disztichonban írt rövid
terjedelmű lírai műfaj, mely
jellemzően csattanót tartalmaz.
Elégia Eredetileg minden hosszabb,
disztichonban írt költeményt
neveztek így. Ez megváltozott, a
formai kötöttség elmaradt.
Hangulatilag borongós, fájdalmas
hangulatú költemény, melyben
értékvesztettség vagy hiány van
jelen, de ez a végére feloldódik a
lírai én belenyugvása miatt.
Rapszódia Szélsőséges érzelmeket megjelenítő,
általában lazább szerkezetű lírai mű.
Óda Ünnepélyes, emelkedett hangú,
magasztos tárgyú lírai műfaj. Van
megszólítottja, aki lehet személy,
közösség, eszme.
Himnusz Vallásos jellegű, istent vagy isteni
hatalmakat dicsőítő, hozzájuk
Petőfi Sándor: Reszket a
bokor, mert…
Csokonai Vitéz Mihály:
Boldogság
Csokonai Vitéz Mihály:
Tartózkodó kérelem
Goethe: A vándor éji dala
Verlaine: Őszi chanson
Szapphó: Édesanyám
Kölcsey Ferenc: Huszt
Janus Pannonius: Pannónia
dicsérete
Anakreón: Gyűlölöm azt…
Catullus: Gyűlölök és
szeretek
Kazinczy Ferenc: Tövisek
és virágok
Berzsenyi Dániel: A
közelítő tél
Csokonai Vitéz Mihály: A
Magánossághoz
Csokonai Vitéz Mihály: A
Reményhez
Petőfi Sándor: Szeptember
végén
Tóth Árpád: Lélektől lélekig
Arany János: Letészem a
lantot
Janus Pannonius: Búcsú
Váradtól
Janus Pannonius: Saját
lelkéhez
Petőfi Sándor: Egy gondolat
bánt engemet
Vörösmarty Mihály: A vén
cigány
Vörösmarty Mihály:
Emberek
Vörösmarty Mihály:
Gondolatok a könyvtárban
Berzsenyi Dániel: A
magyarokhoz
Vörösmarty Mihály: Szózat
Keats: Óda egy görög
vázához
József Attila: Óda
József Attila: A Dunánál
Ómagyar Mária-siralom
Kölcsey Ferenc: Himnusz
 segítségért fohászkodó imaszerű
költemény.
Ecloga Gondolatok, érzések szembesítésére
alkalmazott dialogikus forma, amely
idilli, bukolikus, azaz pásztori
világot mutat be hexameteres
verseléssel.
Dithürambosz Az ódával és bordallal is rokonítható
ókori görög lírai műfaj. Eredetileg
Dionüszosz isten csodás tetteiről,
szenvedéseiről, haláláról és
feltámadásáról szóló himnikus mű,
melyet fenséges, elragadtatott
hangnem és dallam jellemez.
EPIKA
- görög eredetű szó, jelentése elbeszélő
- ábrázolásának tárgya a külvilág, a külső valóság
- eseménysort elmondó, cselekményes műnem
- általában időrendben (kronologikusan), ok-okozati sorrendben halad
- lezárt, múltbeli eseménysort ábrázol
- terjedelme változatos, műfajonként eltérő lehet
- leggyakrabban egy elbeszélő/narrátor mondja el a történetet
novella Rövid terjedelmű kisepikai
alkotás. Cselekménye egy
szálon fut, kevés szereplője
van, jellemzője a csattanós
befejezés.
elbeszélés Kisepikai műfaj, mely
terjedelmét tekintve a
kisregény és a novella között
helyezkedik el.
regény Nagyepikai műfaj.
Cselekménye rendszerint
szerteágazó, hosszabb
időszakot ölel fel.
Szapphó: Aphroditéhoz
Assisi Szent Ferenc:
Naphimnusz
Assisi Szent Ferenc: Stabat
Mater
Vergilius: IV. ecloga
Radnóti Miklós: Hetedik
ecloga
Mikszáth Kálmán: A bágyi
csoda
Boccaccio: Dekameron (100
novella)
Kafka: Átváltozás
Mikszáth Kálmán: Az a
fekete folt
Thomas Mann: Mario és a
varázsló
Jókai Mór: Az arany ember
Gárdonyi Géza: A
láthatatlan ember
Kosztolányi Dezső: Édes
Anna (lélektani regény)
Cervantes: Don Quijote
(lovagregény)
Voltaire: Candide (pikareszk
regény, tézisregény)
Walter Scott: Ivanhoe
(történelmi regény)
 Dosztojevszkij: Bűn és
bűnhődés (polifonikus
regény)
Goethe: Az ifjú Werther
szenvedései (naplóregény)
Kármán József: Fanni
hagyományai (naplóregény)
Tolsztoj: Ivan Iljics halála
(kisregény)
eposz Leggyakrabban verses Homérosz: Iliász
formájú, nagy terjedelmű Homérosz: Odüsszeia
mű. Hősei rendkívüli Vergilius: Aeneis
képességekkel rendelkeznek, Tasso: Megszabadított
tevékenységüket Jeruzsálem (barokk eposz)
természetfeletti, isteni erők Zrínyi Miklós: Szigeti
is támogatják, és az egész veszedelem (barokk eposz)
közösség sorsára kiható Vörösmarty Mihály: Zalán
rendkívüli tetteket hajtanak futása (romantikus eposz)
végre.
mese Csodás, hihetetlen, valószerű
elemekkel átszőtt, időben és
térben fiktív körülmények
között játszódó történet.
Világképe átmeneti
típusokat nem ismer, élesen
elkülöníti a jókat és a
rosszakat.
mítosz A kultúra ősi, Görög mítoszok
szájhagyomány útján terjedő
történetei, amelyek hősei
emberek, emberfeletti
lények, istenek és félistenek.
Témája lehet
világmagyarázat, néperedet,
világkeletkezés,
világpusztulás, különleges
lények, istenek.
monda Szájhagyomány útján Rege a csodaszarvasról
megőrzött csodás történet. A
mesével ellentétben mindig
valamilyen helyhez kötődik,
szereplői gyakran valóságos
személyek. Hiedelmeket,
természeti és társadalmi
eseményeket magyaráz,
vagy történelmi
eseményekhez,
személyekhez kötődik.
fabula Tanító célzatú, erkölcsi vagy Heltai Gáspár: Száz fabula
bölcseleti tartalmat hordozó, Aiszóposz: A tücsök és a
 többnyire rövid terjedelmű, hangya
verses vagy prózai mese,
melynek állatszereplői
emberi viselkedésmódok
allegóriái.
históriás ének Verses, epikai műfaj, Tinódi Lantos Sebestyén:
jellemző tárgyát a jelen vagy Eger vár viadaljáról
a közelmúlt országos
jelentőségű eseményeinek
köréből meríti.
széphistória Szerelmi történetet elbeszélő Gyergyai Albert: História
verses nagyepikai műfaj egy Árgírus nevű királyfiról
és egy tündér szüzleányról
legenda Vallási tárgyú kisepikai Margit-legenda
műfaj. Általában egy vallási
szempontból fontos személy,
szent, mártír, pap,
vallásalapító életéről szól.

Átmeneti műfajok

Elbeszélő költemény Verses formában írt epikus Arany János: Toldi

mű, mely lírai elemekkel Petőfi Sándor: János
átszőtt. Nagyobb fokú vitéz
költőiség jellemző rá.
Ballada Epikus műfaj, de Arany János balladái
mindhárom műnem
sajátosságait magába
foglalja, azaz lírai és
drámai elemekkel átszőtt
verses, epikus mű.
Cselekményét a sűrítettség
jellemzi, az elbeszélés
szaggatott, sokszor
homályos, azaz drámai
lesz. Általában tragikus
történetet mesél el, melyet
a drámai párbeszédekből
és lírai monológokból
ismerünk meg.
Verses regény Romantika időszakában Puskin: Anyegin
létrejött kevert műfaj, Byron: Don Juan
ötvözi az epika és líra
műnemek sajátosságait.
Regényszerű tárgyat
dolgoz fel, de fontos
szerephez jutnak benne az

Drámai
költemény/Emberiségköltemén
y drámaisággal
író személyes érzelmeit
megszólaltató részek, lírai
elemekkel átszőtt.
A klasszikus tragédiával Goethe: Faust
rokon műfaj, de a Madách Imre: Az ember
tragédiája
egyenrangúvá válhat benne Vörösmarty Mihály:
a költőiség, a Csongor és Tünde
cselekményességgel a
gondolatiság. E drámák
általában nem előadásra,
hanem olvasásra készültek,
és az emberi lét alapvető
filozófiai kérdéseit vetik
fel.