5.

el®adás
Dierenciálszámítás 5.
Taylor-polinomok és Taylor-sorok

Motivávió: Függvények (pl. inverzek) közelít® értékeinek a ki-

számítása, függvények közelítése polinomokkal.

Eszköz: Hatványsorok.
Emlékeztet®, motiváció: Analízis I., 8. el®adás.
αn (x − a)n (x ∈ R) hatványsor (polinom általáno-
P
•A
sítása), konvergenciahalmazának és öszegfüggvényének a fogal-

ma.

• Az összegfüggvény polinomok sorozatának a határértéke,

ezért a helyettesítési értékeit nem tudjuk pontosan kiszámítani.

A közelít® értékeit azonban (elvileg) tetsz®leges pontossággal

meg tudjuk határozni a négy alapm¶velet véges sokszori alkal-

mazásával.

• Az exp, sin, cos, sh , ch fv-ek hatványsoros deníciói.

• Az inverzeik helyettesítési értékeit tetsz®leges helyen a

deníció alapján nem lehet kiszámolni.

Ezért (is) fontos a következ® kérdésfelvetés.

Probléma:
Egy adott (bonyolult) függvényt vajon el® lehet-e állítani hat-

ványsor összegfüggvényeként? Ha igen, akkor a függvény isme-

retében hogyan lehet az együtthatókat meghatározni?

Induljunk ki a hatványsor összegfüggvényének a tagonkénti de-

riválhatóságára vonatkozó tételb®l.

Tétel.
αn (x − a)n (x ∈ R)
P
T.f.h. hogy a hatványsor R konvergen-
n=0
ciasugara pozitív, és legyen

+∞
X
αn (x − a)n


f (x) := x ∈ KR (a) .
n=0

Ekkor minden x ∈ KR (a) pontban f ∈ D{x} és

+∞
X
′
nαn (x − a)n−1


f (x) = ∀ x ∈ KR (a) .
n=1

Teljes indukcióval igazolható a következ® állítás:

Tétel. T.f.h. a αk (x−a)k (x ∈ R) hatványsor R
P
konvergen-
k=0
ciasugara pozitív, és jelölje f az összegfüggvényét. Ekkor min-

den x ∈ KR (a) pontban f ∈ D∞ {x}, és bármely n ∈ N+ esetén

+∞
f (n) (x) = k(k − 1) · · · (k − n + 1)αk (x − a)k−n .
P
k=n
Ha x = a, akkor

f (n) (a)
(∗) αn = (n ∈ N) .
n!

A tétel tehát azt is állítja, hogy egy hatványsor együtthatói

és az összegfüggvénye között a (∗) alatti kapcsolat áll fenn.

Ebb®l a formulából kiindulva minden f ∈ D∞ függvényhez egy

hatványsort rendelünk.
Deníció. Ha f ∈ D∞ {a}, akkor a
P f (k) (a)
Ta f (x) := (x − a)k (x ∈ R)
k=0 k!
hatványsort az f függvény a ∈ int Df ponthoz tartozó Taylor-
sorának, a sor n-edik részletösszegét, azaz a

n f (k) (a)
(x − a)k
P
Ta,n f (x) = (x ∈ R)
k=0 k!
polinomot az f függvény a ∈ int Df ponthoz tartozó n-edik
Taylor-polinomjának nevezzük.

Az f függvény a = 0 ponthoz tartozóTaylor-sorát f Maclaurin-

sorának is nevezzük.
Megjegyzések.
1o Az el®z® tételt így is megfogalmazhatjuk: Minden konver-
gens hatványsor az összegfüggvényének a Taylor-sorával egyen-

l®. Ezek szerint, ha egy f függvény el®állítható konvergens hat-

ványsor összegfüggvényeként, akkor a szóban forgó sor szükség-

képpen f Taylor-sora.

2o Az exp, sin, cos, sh , ch függvények denícióiban megadott

hatványsorok a szóban forgó függvények a = 0 ponthoz tartozó

Taylor-sorai.

3o A Ta f Taylor-sor felírása általában nem egyszer¶ feladat,

mert ahhoz ismernünk kellene minden n∈N esetén az f (n) (a)

függvényértékeket.
 4o Legyen n ∈ N, és t.f.h. f ∈ Dn {a}. Ekkor a
′′
f (a)
Ta,n f (x) = f (a) + f ′ (a)(x − a) + (x − a)2 + · · · +
2!
f (n) (a)
+ (x − a)n (x ∈ R)
n!
Taylor-polinomra az alábbi interpolációs tul-ok teljesülnek:

′
(∗) Ta,n f (a) = f (a), Ta,n f (a) = f ′ (a),

′′
(n)
Ta,n f (a) = f ′′ (a), . . . , Ta,n f (a) = f (n) (a). ✓

Ta,n f az egyetlen ilyen tulajdonságú legfeljebb n-edfokú poli-

nom. Valóban: T.f.h. egy ilyen P polinomra (∗) teljesül, és le-

gyen Q := P − Ta,n f . Ekkor Q(a) = Q′ (a) = · · · = Q(n) (a) = 0

=⇒ az a szám Q-nak legalább (n + 1)-szeres gyöke =⇒ Q ≡ 0
=⇒ P ≡ Ta,n f . ■
Természetes módon vethetjük fel a következ® kérdéseket.

A sorfejtés problémája. T.f.h. f ∈ D∞ {a}.

1o A konvergencia: Hol konvergens a Ta f Taylor-sor?

2o Az el®állítás: Ha a Taylor-sor konvergens egy I ⊂R

intervallumon, akkor vajon fennáll-e az

+∞ f (k) (a)
(x − a)k
P
f (x) = (x ∈ I)
k=0 k!
egyenl®ség? Ha ez igaz, akkor azt mondjuk, hogy a Taylor-sor
el®állítja f -et az I intervallumon.
Megjegyzés. El®fordulhat, hogy egy függvény Taylor-sora R-
en konvergens, de nem állítja el® a függvényt. Igazolható, hogy

ha

1
e − x 2 ,
 ha x ∈ R \ {0}
f (x) :=
0,

ha x = 0,
akkor f ∈ D∞ (R) és f (n) (0) = 0 (n ∈ N). A T0 f Taylor-sor

minden együtthatója 0, az összegfüggvénye az R-en azonosan 0

függvény, ami f -et egyetlen x ̸= 0 pontban sem állítja el®. ■

A sorfejtés problémáját néhány függvénynél egyedi eszközök-


kel vizsgálhatjuk. Ennek illusztrálására mutatunk most példá-

kat.
Nevezetes sorfejtések
1
1o = 1 − x + x2 − x3 + · · · (|x| < 1) .
1+x
1
Bizonyítás. Legyen f (x) := (x > −1). Ekkor f ∈ D∞
1+x
és f (n) (x) = (−1)n n!(1 + x)−n−1 (x > −1), így

f (n) (0) = (−1)n n! (n ∈ N) =⇒

P f (n) (0) n P
T0 f (x) = x = (−1)n xn (x ∈ R).
n=0 n! n=0

Ez (−x) hányadosú geometriai sor, és konvergens ⇐⇒ |x| < 1,

és ekkor az összege:

1 1
= = 1 − x + x2 − x3 + · · · (|x| < 1). ■
1+x 1 − (−x)
 1
2o = 1 − x2 + x4 − x6 + · · · (|x| < 1) .
1 + x2

Bizonyítás. 1o -ben x helyett x2 -et írva kapjuk az állítást. ■

 x2 x3 x4

3o ln (1 + x) = x − + − ··· x ∈ (−1, 1] .
2 3 4
Ha x = 1, akkor

1 1 1
ln 2 = 1 − + − + ··· .
2 3 4

Bizonyítás. (Vázlat.) Legyen f (x) := ln (1 + x) (x > −1).

Ekkor f ∈ D∞ és f (n) (x) = (−1)n+1 · (n − 1)! · (1 + x)−n , így

f (0) = 0, f (n) (0) = (−1)n+1 · (n − 1)! (n ∈ N+ ) =⇒

P f (n) (0) n P xn
T0 f (x) = x = (−1)n+1 (x ∈ R).
n=0 n! n=1 n
A sor konvergenciahalmaza a (−1, 1] intervallum.
Az el®állítás. Legyen
:::::::::::::
g a T0 f sor összegfüggvénye:

+∞ xn

(−1)n+1
P
g(x) := x ∈ (−1, 1] .
n=1 n
Ekkor g ∈ D(−1, 1) és ∀ x ∈ (−1, 1) pontban
+∞ xn−1 +∞ 1
g ′ (x) = (−1)n+1 · n · (−x)n =
P P
= .
n=1 n n=0 1+x
′ 1
Mivel f (x) = (x > −1) =⇒ f ′ = g ′ (−1, 1)-en =⇒
1+x

∃ c ∈ R: f (x) − g(x) = c x ∈ (−1, 1) . Ugyanakkor
f (0) − g(0) = 0 =⇒ ::::::
c = 0. Így ∀ x ∈ (−1, 1) pontban

+∞ xn x2 x3
(−1)n+1
P
ln (1 + x) = =x− + − ··· .
n=1 n 2 3
Az x = 1 pontban az állítás f és g folytonosságából következik.
::::::::::::::::::

■
 x3 x5 x7

4o arc tg x = x − + − ··· x ∈ [−1, 1] .
3 5 7
Ha x = 1, akkor

π 1 1 1
arc tg 1 = = 1 − + − + ··· .
4 3 5 7
Megjegyzés. Az f (x) := arc tg x (x ∈ R) függvény T0 f Taylor-
sorának el®állítása a deníció alapján nem egyszer¶ feladat. ■
1
Bizonyítás. (Vázlat.) Ötlet: Az f ′ (x) = (x ∈ R) függ-
1 + x2
o
vény sorösszeg el®állítását már ismerjük (l. a 2 példát):

T0 f ′ (x) = 1 − x2 + x4 − x6 + · · ·


|x| < 1 .
Vegyük észre azt, hogy ha

x3 x5 x7

g(x) := x − + − + ··· |x| < 1 , akkor
3 5 7
′ 2 4 6


g (x) = 1 − x + x − x + · · · |x| < 1 .
A 3o példában alkalmazott gondolatmenetet követve kapjuk,

hogy

g(x) = f (x) = arc tg x, ha x ∈ (−1, 1).

A ±1 pontbeli el®állítást is hasonlóan bizonyíthatjuk be. ■

 5o A binomiális sor
+∞  
α
X α n

(1 + x) = x x ∈ (−1, 1), α ∈ R ,
n=0
n

ahol
   
α α α(α − 1) · · · (α − n + 1)
:= 1 és := , ha n ∈ N+
0 n n!
a binomiális együtthatók.

Bizonyítás. (Vázlat.) Legyen

f (x) := (1 + x)α (x > −1, α ∈ R).
1. lépés. Az
::::::::
f függvény 0 pont körüli Taylor-sora:

(n)
Xf  
(0) n X α n
T0 f (x) = x = x (x ∈ R),
n=0
n! n=0
n
ui. f (n) (0) = α(α − 1) · · · (α − n + 1) (n ∈ N+ ).

2. lépés. A
:::::::::
T0 f sor konvergens a (−1, 1) intervallumon (l. a

hányadoskritériumot). Legyen
+∞  
X α
g(x) := xn (|x| < 1).
n=0
n
3. lépés.
::::::::
f ∈ D∞ (−1, +∞) és

(1 + x) · f ′ (x) = α · f (x) (x > −1).

g ∈ D∞ (−1, 1), és igazolható, hogy
(1 + x) · g ′ (x) = α · g(x) (|x| < 1).
4. lépés. Igazoljuk, hogy
::::::::
+∞  
α
X α n
(1 + x) = f (x) = g(x) = x (|x| < 1),
n=0
n
Valóban, minden x ∈ (−1, 1) pontban
′
g ′ (x) · (1 + x)α − g(x) · α(1 + x)α−1

g(x)
= =
(1 + x)α (1 + x)2α
(1 + x) · g ′ (x) − α · g(x)
= = 0.
(1 + x)α+1
 
g(x) α
Ezért ∃ c ∈ R : = c (|x| < 1). Mivel g(0) = = 1,
(1 + x) α 0
ezért c = 1, tehát
+∞  
α
X α n

(1 + x) = x x ∈ (−1, 1), α ∈ R . ■
n=0
n
 6o A binomiális sorban α = − 12 esetén x helyett (−x2 )-et
írva azt kapjuk, hogy

+∞  1
1 X
n −2
· x2n |x| < 1 ,


√ = (−1) ·
1 − x2 n=0
n
− 12
= (−1)n · 2n


n
ahol
n n
/4 .


7o Ha f (x) := arc sin (x) x ∈ [−1, 1] , akkor f ∈ D(−1, 1)
és
1
f ′ (x) = √


|x| < 1 .
1 − x2
A 6o példát,
o
valamint a 3 példa gondolatmenetét alkalmazva

azt kapjuk, hogy

+∞ 2n


X
n x2n+1

arc sin x = · |x| < 1 . ■
n=0
4n 2n + 1
Az általános eset vizsgálata

A sorfejtés problémájának a vizsgálatához az általános esetben

az

f (x) − Ta,n f (x)

különbséget kell tekinteni.

A következ® tételben a szóban forgó különbséget egy jól kezel-

het® alakban állítjuk el®.

Tétel: Taylor-formula a Lagrange-féle maradéktaggal.


Legyen n ∈ N, és t.f.h. f ∈ Dn+1 K(a) . Ekkor ∀ x ∈ K(a)
ponthoz ∃ olyan a és x közé es® ξ szám, hogy

f (n+1) (ξ)
f (x) − Ta,n f (x) = (x − a)n+1 .
(n + 1)!

Bizonyítás. A Cauchy-féle középértéktételt fogjuk felhasznál-

ni. Legyen


F (x) := f (x) − Ta,n f (x) x ∈ K(a) .
A Ta,n f polinom deníciójából következik, hogy

(i)
F (i) (a) = f (i) (a) − Ta,n f (a) = 0 (i = 0, 1, . . . , n).

(n+1)
Továbbá, F (n+1) (x) = f (n+1) (x), hiszen Tn,a f ≡ 0, mert
Ta,n f egy legfeljebb n-edfokú polinom.


Másrészt, legyen G(x) := (x−a)n+1 x ∈ K(a) . Ekkor minden
x ∈ K(a) esetén

G′ (x) = (n + 1)(x − a)n , G′′ (x) = n(n + 1)(x − a)n−1 , ... ,

G(n) (x) = (n + 1)!(x − a),
amib®l következik, hogy G(i) (a) = 0 (i = 0, 1, . . . , n), és

G(n+1) (x) = (n + 1)!.

Tegyük fel, hogy x ∈ K(a) és például x > a. (Az x<a eset

hasonlóan vizsgálható.) Az F és a G függvényekre az [a, x] in-

tervallumon alkalmazható a Cauchy-féle középértéktétel, követ-

kezésképpen

F ′ (ξ1 ) F (x) − F (a) F (x) f (x) − Ta,n f (x)

∃ξ1 ∈ (a, x) : ′ = = = .
G (ξ1 ) G(x) − G(a) G(x) (x − a)n+1
A Cauchy-féle középértéktételt most az F′ és a G′ függvényekre

az [a, ξ1 ] intervallumon alkalmazzuk:

F ′′ (ξ2 ) F ′ (ξ1 ) − F ′ (a) F ′ (ξ1 )

∃ξ2 ∈ (a, ξ1 ) ⊂ (a, x) : = = .
G′′ (ξ2 ) G′ (ξ1 ) − G′ (a) G′ (ξ1 )

Ha a fenti gondolatmenetet n-szer megismételjük, akkor a k -dik

lépésben (k = 1, 2 . . . , n):

∃ξk+1 ∈ (a, ξk ) ⊂ (a, x) :

F (k+1) (ξk+1 ) F (k) (ξk ) − F (k) (a) F (k) (ξk )
= = .
G(k+1) (ξk+1 ) G(k) (ξk ) − G(k) (a) G(k) (ξk )
Az n számú lépés során kapott egyenl®ségeket egybevetve azt

kapjuk, hogy

f (x) − Ta,n (f, x) F (x) F ′ (ξ1 ) F (n) (ξn )

= = = · · · = =
(x − a)n+1 G(x) G′ (ξ1 ) G(n) (ξn )
F (n+1) (ξn+1 ) f (n+1) (ξn+1 )
= (n+1) = ,
G (ξn+1 ) (n + 1)!

hiszen minden x ∈ K(a) esetén F (n+1) (x) = f (n+1) (x) és

G(n+1) (x) = (n + 1)!. A konstrukcióból látható, hogy ξn+1 az a

pont és x között van, ezért a ξ := ξn+1 választással a bizonyí-

tandó állítást kapjuk. ■

Függvények egy fontos osztályára igaz, hogy egy rögzített a
helyhez tartozó Taylor-polinomok sorozata egy K(a) környezet
bármely x helyén f (x)-hez tart, ha n → +∞. Az egyik legegy-

szer¶bb, de fontos ilyen jelleg¶ tétel a következ®.

Tétel: Elégséges feltétel az el®állításra.

f ∈ D∞ K(a) ,


Legyen és tegyük fel, hogy


∃M > 0 : f (n) (x) ≤ M ∀ x ∈ K(a), ∀ n ∈ N .

Ekkor f -nek az a ponthoz tartozó Taylor-sora a K(a) halmazon

el®állítja az f függvényt, vagyis fennáll az

n +∞ (k)
X f (k) (a) k
X f (a)
(x − a)k x ∈ K(a)


f (x) = lim (x − a) =
n→+∞
k=0
k! k=0
k!
egyenl®ség.
Bizonyítás. Legyen x ∈ K(a) egy tetsz®leges pont. Ekkor az
el®z® tétel alapján létezik olyan ξ pont a és x között, hogy

n
X f (k) (a) f (n+1) (ξ) |x − a|n+1
f (x)− (x−a)k = (x−a)n+1 ≤ M · .
k=0
k! (n + 1)! (n + 1)!

Ebb®l a tétel állítása már következik, mert

(x − a)n+1
lim = 0. ■
n→+∞ (n + 1)!