Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem

Kossuth Lajos Hadtudományi Kar

Hadtudományi Doktori Iskola

Romák a rendészeti források

tükrében
Doktori (PhD) értekezés

Szendrei János rendőr őrnagy

2011

1
 Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem
Kossuth Lajos Hadtudományi Kar
Hadtudományi Doktori Iskola

Szendrei János rendőr őrnagy

Romák a rendészeti források
tükrében
Doktori (PhD) értekezés

Témavezető:

Dr. Beréti László ny. alezredes

egyetemi docens

Budapest. 2011

2
 TARTALOMJEGYZÉK

TARTALOMJEGYZÉK.......................................................................................................................3
1 BEVEZETÉS...............................................................................................................................5
1.1 A TUDOMÁNYOS PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA, A TÉMAVÁLASZTÁS INDOKOLÁSA. ..........5
1.2 A KUTATÓI HIPOTÉZIS ....................................................................................................................7
1.3 A KUTATÁSI TÉMA ALAPVETÉSEI, CÉLKITŰZÉSEI .......................................................................8
1.4 A KIDOLGOZÁS MUNKA MÓDSZERE...............................................................................................8
2 A MAGYARORSZÁGI CIGÁNY KISEBBSÉG.................................................................... 10
2.1 A KISEBBSÉG FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA .......................................................................10
2.2 AZ ETNIKAI KISEBBSÉG FOGALMA .............................................................................................12
2.3 A KISEBBSÉGEK VÉDELMÉNEK JOGI MEGKÖZELÍTÉSE ............................................................12
2.4 MAGYAR SZABÁLYOZÁS ...............................................................................................................21
2.5 A KISEBBSÉGEKET VÉDŐ INTÉZMÉNYEK...................................................................................23
2.6 KI SZÁMÍT MA MAGYARORSZÁGON CIGÁNYNAK/ROMÁNAK?...............................................24
2.7 A MAGYARORSZÁGI CIGÁNYOK KULTURÁLIS – NYELVI CSOPORTJAI ....................................28
3 A RENDŐR CIGÁNY/ROMA KONFLIKTUS.................................................................... 36
3.1 KONFLIKTUSFORRÁS A TÖRTÉNELEMBEN, AMI MEGALAPOZTA A MAI VISZONYT .............36
3.2 ELŐÍTÉLETEK, DISZKRIMINÁCIÓ ................................................................................................40
3.3 NEMZETKÖZI SZERVEZETEK VIZSGÁLATAI ...............................................................................44
3.4 KONFLIKTUSOK.............................................................................................................................47
3.5 NÉHÁNY ORSZÁGOS FIGYELMET KELTŐ HAZAI ETNIKAI KONFLIKTUS VIZSGÁLATA ..........48
3.6 ÖSSZEGZÉS.....................................................................................................................................71
4 A ROMA KISEBBSÉGHEZ TARTOZÓ SZEMÉLYEK RENDŐRI INTÉZKEDÉST
KIFOGÁSOLÓ PANASZAINAK VIZSGÁLATA 2003 - 2007 KÖZÖTT .............................. 74
4.1 NÉHÁNY ORSZÁGOS ÉS TERÜLETI BŰNMEGELŐZÉSI PROGRAM ............................................78
4.2 ÖSSZEGZÉS.....................................................................................................................................81
5 A CIGÁNYSÁG ÉS A BŰNÖZÉS .......................................................................................... 83
5.1 CIGÁNYBŰNÖZÉS ..........................................................................................................................83
5.2 A NÉZETEK ÜTKÖZÉSE, A TÁRSADALMI VITÁK ALAPJA, MEGFOGALMAZÁS ÉS TARTALOM
CIGÁNYBŰNÖZÉS ÜGYBEN ...........................................................................................................................84
5.3 A BŰNÖZÉS ETNIKAI MEGKÖZELÍTÉSE ......................................................................................86
5.4 A KISEBBSÉGEK BŰNÖZÉSE .........................................................................................................89
5.5 BŰNÖZÉSI MUTATÓK A CIGÁNY KISEBBSÉG KÖRÉBEN............................................................92
5.6 BŰNELKÖVETÉSI OKOK A CIGÁNY KISEBBSÉG KÖRÉBEN ........................................................94
5.7 A CIGÁNYBŰNÖZÉS FOGALMA A MAGYAR KÖZÉLETBEN .........................................................96
5.8 A „CIGÁNYBŰNÖZÉS” MINT FOGALOM KRITIKÁI .................................................................... 100
5.9 KÜLFÖLDI PÁRHUZAMOK ......................................................................................................... 100
5.10 A MAI RENDŐRSÉGI GYAKORLAT............................................................................................. 101
5.11 NÉHÁNY MAGYAR „KRIMINOLÓGUS” VÉLEMÉNYE A TÉMÁRÓL…. ..................................... 103
5.12 ÖSSZEGZÉS.................................................................................................................................. 104
6 A rendőrség és cigányképviseletek együttműködése.................................................106
6.1 KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZATOK ............................................................................................ 107
6.2 RENDŐRSÉG ............................................................................................................................... 108
6.3 ROMA – RENDŐR EGYÜTTMŰKÖDÉS...................................................................................... 109
6.4 A KANADAI CAPRA MODELL A KÖZÉP-EURÓPAI RÉGIÓBAN (EGY ELSZALASZTOTT
LEHETŐSÉG …) .......................................................................................................................................... 117

3
 6.5 A RENDŐRSÉG ÉS A CIGÁNY KISEBBSÉG KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉST GÁTLÓ TÉNYEZŐK
126
6.6 LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK ..................................................................................................... 129
6.7 ÖSSZEGZÉS.................................................................................................................................. 130
7 ROMA FIATALOK RENDŐRI PÁLYÁRA ORIENTÁLÁSA.........................................132
7.1 A KANADAI RCMP REGINAI KIKÉPZŐBÁZISÁN FOLYTATOTT KADÉT (RENDŐR)
ALAPKÉPZÉS ............................................................................................................................................... 135
7.2 HOGYAN LEHETNE NÖVELNI A ROMA FIATALOK RENDVÉDELMI PÁLYÁRA IRÁNYÍTÁSÁNAK
HATÉKONYSÁGÁT? .................................................................................................................................... 139
7.3 ÖSSZEGZÉS.................................................................................................................................. 141
8 KUTATÓMUNKA ÖSSZEGZÉSE ......................................................................................142
8.1 ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK.............................................................................................. 142
8.2 A TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK GYAKORLATI HASZNOSÍTHATÓSÁGA, AJÁNLÁSOK......... 142
8.3 JAVASLAT A KUTATÁS TOVÁBBFOLYTATÁSÁRA .................................................................... 143
9 BEFEJEZÉS ...........................................................................................................................145
10 FELHASZNÁLT IRODALOM.............................................................................................147
10.1 PUBLIKÁCIÓK, TUDOMÁNYOS MUNKÁK ................................................................................. 147
10.2 INTERNETES HONLAPOK .......................................................................................................... 152
10.3 HAZAI TÖRVÉNYEK, HATÁROZATOK, RENDELETEK, UTASÍTÁSOK ..................................... 153
10.4 A SZERZŐI PUBLIKÁCIÓS JEGYZÉKE ............................................................................ 154

4
 1 BEVEZETÉS

A főiskola elvégzése után a Szombathelyi Határőr Igazgatóságra kerültem a

szombathelyi kirendeltség vezetőjének humán-helyetteseként. Munkaköri feladataim
közé tartozott a kirendeltség illetékességi területén élő kisebbségekkel való
kapcsolattartás. Itt találkoztam a magyarországi kisebbségek sokszínűségével, hiszen
ezen a kis területen horvátok, szlovénének, németek és cigányok is élnek.
Dr. Salgó László akkori országos rendőrfőkapitány 2003-ban felkért, hogy
vállaljam el az ORFK Bűnmegelőzési Osztályán a roma összekötői beosztást. Ekkor
kezdtem komolyan foglalkozni a magyarországi cigány etnikummal, hiszen
munkaköri feladatom a cigány-rendőr együttműködési megállapodásból fakadóan a
cigány szervezetekkel való kapcsolattartás, a cigány-rendőr konfliktusok elemzése, a
cigány fiatalok pályára irányítása és az együttműködési megállapodás alapján a
területi és helyi rendőri szervek szakirányítása volt.
A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen biztonság-, és védelempolitikai
tanulmányaim során tanulmányoztam a magyarországi kisebbségek helyzetét.
Egyetemi diplomamunkámban, melynek címe: „ A rendőrség és a roma kisebbség
közötti kapcsolat alakulása különös tekintettel 2003-2005 között” ezt a témát
dolgoztam fel.
A demokratikus átalakulás folyamatában immáron két évtized telt el. Egy
plurális társadalomban teljesen rendjén való, hogy az átalakulást számtalan vita
kíséri, vita van az elérendő célok tekintetében is. A vitát fokozza az is, hogy a
rendszerváltás óta regnáló kormányok más és más elveket vallottak és vittek be a
rendőrség normarendszerébe, más és más módon fogalmazták meg az ún.
„cigánykérdést”.

1.1 A TUDOMÁNYOS PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA, A

TÉMAVÁLASZTÁS INDOKOLÁSA.
Előítéletesség, hátrányos megkülönböztetés, esélyegyenlőtlenség, jogfosztottság:
kulcsszavak, amikor a romák helyzetéről beszélünk. A magyar közgondolkodásban

5
még mindig jelentős azoknak a száma, akik úgy vélik, hogy a romák túl sok
kedvezményt kapnak az államtól, keveset tesznek saját sorsuk jobbításáért. Egyes
kutatások szerint - ezekben az egyébként a rendszerváltást kísérő nehéz években -
Magyarországon felerősödött az idegengyűlölet és sajnos fellelhetők a
kisebbségekkel szembeni erőszakos fellépés csírái is.A rendszerváltozás
változásokat hozott egyes csoportok társadalomban elfoglalt helyzetében, ami
tagjainak frusztrációjában, elbizonytalanodásában testesült meg. Helyzetük -
értelmezésük szerint - negatív irányú változását, ebből fakadó konfliktusaik
feloldásának lehetséges terét e csoportok tagjai óhatatlanul is rajtuk kívülálló
tényezőkben vélik megtalálni.
A rátalált ”bűnbak” iránt táplált negatív emóció erősség fokozottá és kölcsönössé
válik, ha az történetesen egy másik - egészen más szempontból, de bizonyos
összerendezők szerint - kisebbségi létben lévő csoport.
Különösen veszélyesnek tartom ezt a társadalmi integrációs zavart, ha a
szembenállás az államhatalom gyakorlásában is megnyilvánuló konfliktusként
jelenik meg.
Az állam egyik legalapvetőbb feladata a társadalmi integráció garantálása, azaz a
társadalmi konfliktusok civilizált feloldásában való közreműködés. Éppen ezért az
állami működés súlyos zavaraként értékelendő, ha a konfliktus-szituáció történetesen
az állam diszfunkcionális működésének következtében áll elő. Ennek a jelenségnek
egyik legtipikusabb példája a rendőr-roma konfliktus.
Szociológiai kutatások eredményei alapján kijelenthető, hogy mindkét csoport
tagjai - bár alapjaiban más, egymással igazán nem összevethető szempontok szerint -
magukat hátrányos helyzetűnek, kiszolgáltatottnak érzik, akiket ellenséges környezet
vesz körül.
Negatív érzületüket az egyébként „szokványos napi érintkezés” során egymásra
vetítik, kiszolgáltatottságukat – esetenként – kölcsönösen egymásnak tulajdonítják.
Az így előálló probléma kezelése nem történhet csak a hagyományos –
jogintézmények által meghatározott – eszközrendszerrel, szükség van a
konfliktuskezelés szociológiai, társadalomlélektani módszereinek alkalmazására is.
Ez szükségképpen vezet oda, hogy a megoldásban az állam szervein kívül szerepet
kell, hogy kapjanak a civil szféra intézményei is.1

1Geskó Sándor: Rendőrök és romák: konfliktusok, vagy párbeszéd? Bp.:Mediátor Tanácsadó Iroda,
2000. 4. old

6
 A folyamatosan átalakuló, úgynevezett elnyomó szervezetből szolgáltató
szervezetté váló rendőrséget mind hatalmi pozíciói, mind tagjai, mind pedig
szervezeti felépítésének, normarendszerének változásai kapcsán (mint például a
Határőrséggel való integrálásánál) kvázi sokkhatás érte, amit úgy kellett kihevernie,
hogy közben igen komoly felelősség mellett el kellett látnia alapvető feladatait.
Fontos kérdésnek tartom, hogy az ilyen módon „megtépázott”, igen komoly
szemléletváltozáson keresztül eső, olykor-olykor politikai nyomás alá is kerülő
rendőrség, a sokak számára ősellenségnek tekintett cigánysággal (így általánosítva)
milyen viszonyrendszer-változáson ment keresztül? A képet akkor tehetjük igazán
színessé, ha meghallgatjuk a szervezet tagjainak (rendőrök), a civil szervezeteknek,
jogvédőknek, politológusoknak, szociológusoknak a véleményét is.
Szándékosan tágítom a vizsgálandó kört. Nem szűkítem le a rendőrség és a
magyarországi cigányság kapcsolatainak fejtegetésére, mert ezek a Felek bizony
mindannyian, egyben a magyar társadalom államalkotó tényezői is.

1.2 A KUTATÓI HIPOTÉZIS

A magyar társadalom egyik alapvető kérdése a kisebbségekkel való foglalkozás.
Meggyőződésem, hogy nem képzelhető el európai uniós ténykedésünk úgy, hogy ne
„rendeznénk végre közös dolgainkat” a kisebbségekkel és mindenekelőtt a romákkal.
Le kell bontani az előítéletek falait azért, hogy az állam és az ember viszonyában
csak az éppen aktuális és normarendszerbe foglalt magatartási szabályok adják a
kereteit egy rendőri intézkedésnek, melyet holdudvarként csak a jó erkölcs alapvető
követelménye vehet körül.
A cigány etnikum és a rendőrség kapcsolatának történelmi gyökerei vannak. Ezek
a kapcsolatok nagymértékben megváltoztak, tudományos vizsgálatuk szükséges.
Tényként kezelem, hogy 1990-es évektől a rendőrség vezetése nem csak kifelé, az
újonnan alakuló cigány szervezetek irányába lépett jelentőset, - amikor
kezdeményezőként partneri viszonyt ajánlott -, hanem belső normarendszerében és
képzési metodikáiban is komoly súlyt helyezett a kapcsolat normalizálására.
Határozottan van arra igény, hogy a rendőrök és a cigány lakosság közötti
konfliktusok rendezése, de legfőképpen megelőzése, európaiságunk elveinek
szellemében, partneri viszonyok között menjen végbe.

7
 Véleményem szerint szükség van arra, hogy a rendőri szervezetbe minél több
olyan személy kerüljön, aki elvonatkoztatva ugyan származásától, mégis rendőr
szemmel lát és cigány szívvel érez.
A rendőrség és a cigányság társadalomban betöltött és egymás közötti
viszonyainak eklektikusságára, szakaszosságára akarok rámutatni, nem kívánom
vizsgálni azon részleteket, hogy az együttműködésre mikor mennyi forrás állt az
érintettek rendelkezésére és ezek a források milyen hatékonysággal lettek kerültek
felhasználásra.

1.3 A KUTATÁSI TÉMA ALAPVETÉSEI, CÉLKITŰZÉSEI

A kutatás célkitűzése nem más, mint egy már hosszú ideje fennálló, meglévő
probléma teljes körű kibontása rendszerelméleti síkon. Ebből alapvető célom
kiindulva a jelenlegi gyakorlati módszerek vizsgálata útján következtetések levonása,
a problémában lévő veszélyek feltárása és útmutatás a jövőre nézve az alábbi
kérdésekre keresem a választ.
1) Melyek voltak az elmúlt időszak jelentősebb konfliktusai a rendőrök és a
roma/cigány etnikum között, milyen következtetésekre lehet ebből jutni.
2) Melyek voltak a 2003 – 2007 között a roma kisebbséghez tartozó
személyek rendőri intézkedést kifogásoló panaszait, milyen
következtetésekre lehet ebből jutni.
3) Milyen hatással van a magyar társadalomra, a cigány etnikumra és a
rendőrökre a „cigánybűnözés”,- mint jogon kívüli fogalom.
4) Vizsgálom és elemzem a rendőrség és a cigányképviseletek
együttműködését.
5) Vizsgálom és értékelem a roma fiatalok rendőri pályára irányításának
gyakorlatát.

1.4 A KIDOLGOZÁS MUNKA MÓDSZERE

Elemzésem során interdiszciplináris megközelítést és kutatási módszert
alkalmaztam.
Történeti és összehasonlító módszerrel közelítettem meg az elméleti kérdéseket,
dokumentumelemzést végeztem és interpretáltam a témával összefüggő
szerződéseket, programokat is. Elemeztem hazai és nemzetközi jogszabályokat, az

8
Országos Rendőr - főkapitányság által a témában kiadott utasításokat/parancsokat,
feldolgoztam a kisebbségi önkormányzatok dokumentumait, megyei kapitányságok
felméréseit, a rendőrség és kisebbségi szervezetek együttműködési dokumentumait.
A hivatkozásokat, lábjegyzeteket a disszertációban folyamatosan jelölöm.
Mindezekből következtetések levonásával értékeltem a dolgozat hipotéziseire ható
tényezőket. Felhasználtam a jogtudomány, a politikatudomány, a szociológia, a
biztonságpolitika elméleti kutatásait és megállapításait, úgy is, mint olyan kutató, aki
maga is a szervezetben dolgozik sok-sok éve. Kutatómunkámat, az anyaggyűjtést
2010. január 31-én lezártam, ezt követően kezdtem el a disszertáció megírását.

9
 2 A MAGYARORSZÁGI CIGÁNY KISEBBSÉG

2.1 A KISEBBSÉG FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA

A kisebbségi kérdés valójában nem csak az elmúlt néhány évtized terméke. Az
emberiség kb. 90%-a többnemzetiségű államban él, így valamilyen formában érintett
a kisebbségi problémákban. A földgolyó több mint kétszáz államában - egybehangzó
vélekedések szerint - 2500 etnikai kisebbség él 600-800 milliós összlétszámban.2
Etnikai kisebbségekről csak akkor beszélhetünk, ha előbb tisztázzuk a nemzet
fogalmát. Olyan társadalmi csoport, amelyet közös eredet, származás, azonos nyelv,
kulturális örökség és politikai hitvallás tart össze. Bibó István meghatározása szerint:
„a nemzet társadalmi közösség, éspedig az elemi, alapvető társadalmi közösségeket
meghaladó méretű, politikai intenciójú közösség, mely meghatározott területet, hazát
és azon politikai szervezetet, államot tud magának vagy kíván a magáénak tudni, s
mindezt úgy, hogy a tudatban, a nemzeti tudatban a közösségnek jelentős hányada,
esetleg csaknem teljes egésze részes. Fel szokták sorolni még a történelmi
összetartozást, nyelvi azonosságot és gazdasági életképességet, mint a nemzet
kritériumait:”3
A nemzeti kisebbségek meghatározása, korrekt definiálása nem egyszerűen
megoldható probléma. N. Girasoli könyvében4 számos megközelítését gyűjtötte
össze a kérdésnek. Az I. világháború után vált égetővé a kisebbségek léte, a
Habsburg birodalom felbomlása nyomán. Ekkor azokat a sajátosságokat állapították
meg, amelyek alapvetően jellemzik a kisebbségeket. Ezek az etnikai, a vallási és a
nyelvi sajátosságok voltak.
Majd 1930-ban az Állandó Nemzetközi Bíróság határozata szerint a nemzeti
kisebbség: „olyan személyek közössége, akik egy adott országban vagy helységben
(településen) élnek, saját faji (nemzeti), vallási, nyelvi és hagyománybeli identitás
olyan szolidaritásérzésben egyesíti őket, amely arra irányul, hogy megőrizzék
hagyományaikat, megtartsák és gyakorolják vallásukat, a származásuknak megfelelő

2 Dr. Beréti László: Kisebbségek, kisebbségi törekvések kelet-európában. Biztonságpolitikai

ismeretek védelmi igazgatási vezetők számára I. Bp.: ZMNE. 2009. 3. old.
3 Uo: 5. old.
4 Girasoli, Nicola: A nemzeti kisebbségek fogalmáról. Bp.:Akadémiai Kiadó, 1995. 995.old

10
szellemben biztosítsák gyermekeik nevelését és oktatását, s hogy mindebben
kölcsönösen segítsék egymást.”5
Francesco Capotorti, az ENSZ kisebbségvédelmi szakértője meghatározása
szerint: kisebbség az a csoport, amely „egy nem-domináns pozícióban lévő, az állam
többi lakosságához képest számszerűen kisebbségben lévő csoport, amelynek tagjai,
az állam polgáraiként, a lakosság többi részétől eltérő etnikai, vallási vagy nyelvi
jellemzőkkel rendelkeznek, és, ha csak közvetetten is, rendelkeznek egy, a kultúrájuk,
hagyományaik, vallásuk vagy nyelvük megőrzésére irányuló szolidaritástudattal”.6
Jules Deschénes megfogalmazása szerint: „egy állam polgárainak csoportja,
amely számszerű kisebbségben és nem-domináns helyzetben van az illető államban,
amely olyan etnikai, vallási vagy nyelvi tulajdonsággal rendelkezik, amelyek eltérnek
a lakosság többségéitől, és amely rendelkezik egy egymással való szolidaritás-
tudattal, amelyet, még ha közvetetten is, a túlélésre irányuló, és a többséggel való jog
szerinti és valóságos egyenlőségre törekvő közös akarat motivál”7
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1993-ban elfogadott 1201-es
ajánlása, amely szerint nemzeti kisebbség:
„olyan személyek csoportja egy államban, akik
a) az illető állam területén laknak és ennél fogva állampolgárok;
b) hosszú távú, szilárd és tartós kötelék fűzi az illető államhoz;
c) megkülönböztető etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellemzőkkel
rendelkeznek;
d) megfelelően reprezentatívak, noha számukat tekintve kevesebben
vannak, mint az illető állam vagy régió lakosságának többi része;
e) közös identitásuk elemei megőrzésének – ideértve kultúrájuk,
hagyományaik, vallásuk vagy nyelvük közös megőrzésének – vágya
motiválja őket.”8
Nemzeti kisebbség az a népcsoport, amely elkülönülve – elszakítva - él többségi
etnikumától, de anyanemzete rendelkezik önálló államisággal.

5 Girasoli Nicola: A nemzeti kisebbségek fogalmáról. Bp.:Akadémiai Kiadó, 1995.37. old.

6 Kántor Zoltán – Majtényi Balázs (szerk.): Szöveggyűjtemény a nemzetit kisebbségekről.
Bp.: Rejtjel Kiadó,2005. 379. old
7 Uo:379. old.
8 Uo:379. old.

11
2.2 AZ ETNIKAI KISEBBSÉG FOGALMA
Etnikai kisebbség az a népcsoport, amelyik saját közösségében él - nemzeti
gyökerei fellelhetőek - de nem köthető egyetlen nemzetállamhoz sem. A nemzet
kohéziós elemei közül igazán csak a közös kultúra és a nyelv azonossága jellemzi.
Az Európa Tanács 1557-es ajánlása megállapítja, a romák nem egyszerűen
„csak” kisebbségi csoportot, hanem „különleges kisebbségi csoportot alkotnak,
mivel kettős kisebbségi státusszal rendelkeznek. Etnikai közösséget képeznek, és
legtöbbjük a társadalom szociálisan hátrányos helyzetű csoportjaiba tartozik.”9
Az Európa Tanács szükségesnek érzi felhívni a tagállamok figyelmét, hogy
mindezek ellenére még mindig nem ismerik el minden országban a romákat
kisebbségi csoportként, és így nem élvezik az ehhez kapcsolódó jogokat. „Felhívja
tehát az államokat ezen jogok érvényesítésére, valamint a nemzeti kisebbségek
védelméről szóló Keretegyezmény és a Regionális vagy kisebbségi nyelvek
Chartájának alkalmazására. Valószínűleg szükség is van erre, mert több országban
is megpróbálják megkerülni, vagy „leegyszerűsíteni” a szükséges szabályokat.” 10

2.3 A KISEBBSÉGEK VÉDELMÉNEK JOGI MEGKÖZELÍTÉSE

A jog a kisebbségi kérdéshez két oldalról közelít: egyrészt a kisebbségi helyzet
egy adott államon belül, másrészt a nemzetközi jogi szabályozás felől. A belső
jogállam és állampolgár között, míg a nemzetközi jogállamok között, egymás
kisebbségeire tekintettel állapít meg normákat. Európában a kisebbségek védelme
terén két fő szemlélet alakult ki: a diszkriminációellenes normák érvényesítése és a
kisebbségi jogok támogatása.
Megjegyezni kívánom, hogy az Európai Unió e tekintetben konkrétan
kisebbségvédelmi célzattal nem fogalmazott meg egységes és követendő irányelvet,
hivatkozva az országok szuverenitására, áthárítja az igen komplex jogi szabályozási
kötelezettségét a tagállamokra.

9 Majtényi Balázs – Vizi Balázs (szerk.): A kisebbségi jogok nemzetközi okmányai. Bp.: Gondolat
Kiadó Kör KFT. 2004. 4. pont. 178. old.
10 Kállai Ernő: Helyi cigány kisebbségi önkormányzatok elméleti modellje és működési gyakorlata
Magyarországon PhD értekezés, Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi doktori iskola Miskolc,
2008.61 old.In. Majtényi Balázs – Vizi Balázs (szerk.): A kisebbségi jogok nemzetközi okmányai.
Bp.: Gondolat Kiadó Kör KFT. 2004. 11.pont 180. old

12
 Az antidiszkriminációs intézkedések célja, hogy indokolatlanul senkivel se
lehessen másoktól megkülönböztetve bánni. A kisebbségi jogok védelme annak
lehetővé tételére irányul, hogy az egyének és a közösségek megőrizzék eltérő
identitásukat és elkerüljék a többségi kultúrába való kényszerű asszimilálódást. A
diszkriminációellenesség és a kisebbségi jogok védelme egymást kiegészítő választ
jelentenek a társadalomból való kirekesztéssel és asszimilációval egyaránt
szembesülő kisebbségek gondjaira. Ezeket a jogokat szokásos a „kisebbségek
védelme” összefoglaló kifejezéssel illetni. Megállapíthatjuk, hogy az alapvető emberi
jogok ma már a nemzetközi jog szerves részévé váltak. Mint minden körülmények
között érvényesülésre igényt tartó szabályok, megtalálhatóak a demokratikus
berendezkedésű országok alaptörvényeiben, alkotmányaiban.
Ez így van Magyarország esetében is: „a kisebbségvédelem keretében két célt kell
az államnak elérnie: egyrészt biztosítania kell azt, hogy a kisebbséghez tartozó
egyéneket kisebbséghez való tartozásuk miatt alapvető jogaik gyakorlása során ne
érhesse hátrányos megkülönböztetés, másrészt a kisebbségi közösségek és a
kisebbséghez tartozó egyének számára olyan többletjogosítványokat biztosíthat,
amelyek segítik a kisebbségi létből adódó hátrányos helyzetük leküzdését, végső
soron pedig megakadályozzák a többségi társadalomba való beolvadásukat.”11

AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETÉNEK ALAPOKMÁNYA (1945)

Bár a Népszövetség helyett (is) megalakult Egyesült Nemzetek Szervezete un.
„San Franciscoi Nyilatkozat” - tal elfogadott Alapokmánya egyetlen cikke sem
foglalkozik konkrétan a kisebbségek védelmével, egyes rendelkezései azonban
kapcsolatba hozhatók ezzel a kérdéssel. Az Alapokmány preambuluma - az emberi
jogok nemzetközi védelme tekintetében - a következőképpen fogalmaz: „Mi, az
Egyesült Nemzetek népei, …… újból hitet teszünk az alapvető emberi jogok, az
emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők, valamint a nagy és kis
nemzetek egyenjogúsága mellett, …….”
Az 55. Cikk c) pontja a kisebbségeket érintő diszkrimináció tilalmára
vonatkozóan így rendelkezik: „… az Egyesült Nemzetek elő fogja mozdítani az

11 Palásti Sándor: Társadalmi Szemle, 1998/5. 67. old.

13
emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre
vagy vallásra való tekintet nélkül történő általános tiszteletben tartását.”12

AZ EMBERI JOGOK EGYETEMES NYILATKOZATA (1948)

A Nyilatkozat az Alapokmányhoz hasonlóan nem tartalmaz kifejezetten
kisebbségvédelmi rendelkezést. Több ország javaslatának figyelmen kívül
hagyásával a Közgyűlés úgy vélte, hogy az általános emberi jogi védelem eléggé
széles körű ahhoz, hogy azt a kisebbségekre kiterjesztve is alkalmazni lehessen. Bár
itt is találkozhatunk olyan rendelkezéssel, mely - a diszkrimináció tilalma okán, az
egyenlő elbánás elvét hangoztatva - kapcsolatba hozható a kisebbségvédelemmel: (2.
Cikk). „Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre,
nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi
eredetre, vagyonra, születésre vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül
hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és
szabadságokra.”13

EGYEZMÉNY A NÉPIRTÁS BŰNTETTÉNEK MEGELŐZÉSÉRŐL ÉS

MEGBÜNTETÉSÉRŐL (1948)

Az un. „genocídium egyezmény” meghatározza a népirtás fogalmát: (2. Cikk) „A

jelen Egyezmény népirtás alatt a következő cselekmények bármelyikének, valamely
nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges
megsemmisítésének szándékával való elkövetését érti:
a) a csoport tagjainak megölése;
b) a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása;
c) a csoportra megfontolva olyan életkörülmények ráerőszakolása,
melyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának
előidézése;
d) oly intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések
meggátolása;
e) a csoport gyermekeinek más csoporthoz való erőszakos átvitele”.

12 1956. évi I. törvény Az Egyesült Nemzetek Alapokmányának kihirdetéséről. – In. Bruhács János:
A kisebbségek védelmének nemzetközi jogi szabályozása az ENSZ keretében- Tanulmányok a
nemzeti kisebbségek jogi védelméről. JPTE ÁJK Kisebbségvédelmi Munkaközössége, 1988.
13 Halmai Gábor és Tóth Gábor (szerk.): Emberi jogok. Bp.: Osiris 2003.

14
 Tekintettel arra, hogy a szöveg „nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport”-ot említ,
ez már némi elmozdulást jelent a kollektív kisebbségi jogvédelem irányába. Az
Egyezmény minden olyan cselekményt tilt, amelyek valamilyen módon a csoport
fizikai létezését teszik lehetetlenné; sőt, a végső szövegezés állásfoglalást fogalmaz
meg a kisebbségek kulturális védelméről is, miszerint tilosnak nyilvánította:
„megakadályozni a csoport nyelvének használatát a mindennapi gyakorlatban vagy
az iskolákban, valamint publikációk kiadását, vagy terjesztését a csoport nyelvén,
könyvtárak, múzeumok, iskolák, történelmi emlékművek, szent helyek, vagy a csoport
más kulturális intézményeinek és objektumainak megsemmisítését, vagy
használatának megakadályozását.”14

EGYEZMÉNY A FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS VALAMENNYI FORMÁJÁNAK

KIKÜSZÖBÖLÉSÉRŐL (1965)

Az un. „New Yorki Egyezmény” (1. Cikk) szerint a „faji megkülönböztetés”

kifejezés minden olyan különbségtételt, kizárást, megszorítást, avagy előnyben
részesítést jelent, amelynek alapja a faj, a szín, a leszármazás, a nemzetiségi vagy
etnikai származás, és amelynek célja vagy eredménye politikai, gazdasági,
társadalmi, kulturális téren vagy a közélet bármely más terén az emberi jogok és
alapvető szabadságjogok elismerésének, egyenrangú élvezetének vagy gyakorlásának
megsemmisítése vagy csorbítása. Lehetővé teszi egyes különleges intézkedések
alkalmazását az emberi jogok és alapvető szabadságjogok teljes és egyenlő
élvezetének biztosítása végett.15

A POLGÁRI ÉS POLITIKAI JOGOK NEMZETKÖZI EGYEZSÉGOKMÁNYA

(1966)
Az első olyan ENSZ dokumentum, mely tételesen is említést tesz a
kisebbségekről, illetve rendelkezik is azok védelméről. (27. Cikk) „Olyan
államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen
kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy

14 1955. évi 16. törvényerejű rendelet A népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában
1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről.
15 Halmai Gábor és Tóth Gábor (szerk.): Emberi jogok. Bp.: Osiris 2003.

15
csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat
vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják.”16
Bár a megfogalmazás „csak” a közös kultúrát, vallást és nyelvet említi, de az
Egyezségokmány (2. Cikk) /1. pont/ meghatározza a diszkrimináció általános
tilalmát is: „Az Egyezségokmányban részes valamennyi állam kötelezi magát, hogy
tiszteletben tartja és biztosítja a területén tartózkodó és joghatósága alá tartozó
minden személy számára az Egyezségokmányban elismert jogokat, minden
megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más
vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet
szerinti különbségtétel nélkül.”17
Meg kell jegyezni, hogy a dokumentum egy alapkérdésben továbbra is „adósa
maradt” a kisebbségeknek - bár kisebbségekről beszél, de nem fogalmazza meg a
„nemzeti kisebbség” fogalmát.18

AZ EURÓPA TANÁCS ÉS AZ EBESZ

Az Európa Tanács – azért, mert szinte minden európai államot tagjai között
találunk - napjaink talán egyik legjelentősebb szervezete. Magyarország legnagyobb
lélekszámú kisebbsége a cigányság vonatkozásában is nagy jelentőséggel bírnak
azok a dokumentumok, melyek e szervezet égisze alatt születtek:
Első és egyben a legnagyobb jelentőséggel bíró dokumentumnak tekinthető az
1950-ben elfogadott „Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok
védelméről”19szóló okmány, amelynek 14. cikke a kisebbségek elleni
diszkriminációt is tilalmazza. „Az egyezményhez csatolt 12. jegyzőkönyv hatályba
lépése óta pedig már megállapítható a diszkrimináció ténye, bármely jogszabályban
meghatározott jogok tekintetében is, nem csak az egyezmény vonatkozásában. A
dokumentum fontosságát nem csak az jelzi, hogy lehetőség van egyéni panaszos
eljárásra is, hanem hogy az 1990-es években rendszerváltó államok, amikor
felvételüket kérték a szervezetbe, tagságuk feltételéül szabták az egyezmény
megerősítését. Az ellenőrzésére, létre hívott Emberi Jogok Európai Bírósága pedig

16 Majtényi Balázs – Vizi Balázs (szerk.): A kisebbségi jogok nemzetközi okmányai.

Dokumentumgyűjtemény. Bp.: Gondolat Kiadó Kör KFT. 2004. 61-70. old.
17 Alkotmányos Szerződés http://www.eurlex.
europa.eu/JOHtml.do?uri=OJ:C:2004:310:SOM:HU:HTML letöltve:2009. 10. 21.
18 Halmai Gábor és Tóth Gábor (szerk.): Emberi jogok. Bp:. Osiris 2003.
19 Majtényi Balázs – Vizi Balázs (szerk.): A kisebbségi jogok nemzetközi okmányai.
Dokumentumgyűjtemény. Bp.: Gondolat Kiadó Kör KFT. 2004. 121-128. old.

16
aktívan működik, Magyarország is „érdekelt félként” jelent meg több eljárásban
is.”20
Érdemes említeni még az „Európai Szociális Chartát”21, amely tiltja a szociális
jogok érvényesülésénél a kisebbségi alapon történő diszkriminációt. Az ellenőrzést a
Független Szakértő Bizottság végzi, amely a részes államoktól kétévente beérkező
jelentéseket értékeli, és fogalmaz meg esetleg „figyelmeztetést”, vagy „ajánlást”.
A nyelv hivatalos használata, egyáltalán használatának jogi norma által biztosított
lehetőségét az 1990-es években elfogadott „Regionális vagy kisebbségi nyelvek
kartájára” biztosítja nemzetközi jogi szinten. A „Nemzeti kisebbségek védelméről
szóló keretegyezményre”22 pedig a tekintetben kell utalnunk, hogy az Európa Tanács
Strasbourgban már 1995-ben létrehozott egy keretegyezményt, mely 1998. február 1-
től a magyar jogrendbe is bekerült. Az elemzők szerint azonban az egyébként kötelező
erejű rendelkezésekhez bizonytalan jogi tartalmú megfogalmazások társulnak.23
Véleményem szerint, előrelépésnek tűnik a korábbiakhoz képest, hiszen a
diszkrimináción túl rendelkeznek a kisebbséghez tartozó személyeket megillető
külön jogokról is.
Az 1992-ben elfogadott nyelvi charta nyilatkozata szerint védelemben kell
részesíteni a kisebbségi nyelveket a többnyelvűség és a multikulturalizmus megóvása
érdekében. „Azonban nem a kisebbségi származású személyeket biztosítja jogokról,
hanem állami kötelezettségvállalásokat ír elő. Megjelenik a „területhez nem köthető
nyelvek” kategóriája is, amelyeket nem lehet külön földrajzi körzethez kötni. Ezekre
a nyelvekre így csak a „Célok és elvek”című fejezet alkalmazható, amely nem
kötelező az államok számára. Ez jó okot szolgáltatott Magyarországnak is a lovári és
beás nyelv alkalmazásának elutasítására”.24

20 Kállai Ernő: helyi cigány kisebbségi önkormányzatok elméleti modellje és működési gyakorlata
Magyarországon PhD értekezés, Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Doktori Iskola Miskolc,
2008. 68. old In. Majtényi Balázs-Vizi Balázs (szerk.) A kisebbségi jogok nemzetközi okmányai.
Gondolat Kiadó Kör KFT. 2004. Dokumentumgyűjtemény
21 A Chartát 1961. október 18-án fogadták el Torinóban, és az 1965. február 26-án lépett hatályba.
Magyarországon kihirdette az 1999. évi C. törvény.- In: Majtényi Balázs – Vizi Balázs (szerk.): A
kisebbségi jogok nemzetközi okmányai. Dokumentumgyűjtemény. Gondolat Kiadó Kör KFT.
2004.132 – 135. old.
22 A Keretegyezményt 1995. február 1-én fogadták el, és 1998. február 1-én lépett hatályba.
Kihirdette az 1999. évi XXXIV. törvény. In: Majtényi Balázs – Vizi Balázs (szerk.): A kisebbségi
jogok nemzetközi okmányai. Dokumentumgyűjtemény Gondolat Kiadó Kör KFT. 2004. 157-166. old.
23 Varennes, Ferdinand: ‘Kisebbségi jogok a nemzetközi jogban.’ . In: Fundamentum, 1998/1-2. 26-
39. old.
24Kállai Ernő: helyi cigány kisebbségi önkormányzatok elméleti modellje és működési gyakorlata
Magyarországon PhD értekezés, Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi doktori iskola Miskolc,

17
 „Az 1998-ban hatályba lépett Keretegyezmény értelmében a kisebbségi jogok az
általános emberi jogok részét képezik, ezeket a jogokat és szabadságokat egyénileg
és másokkal közösségben is gyakorolják, az államokat pedig a pozitív irányú
beavatkozásra bíztatja. Az egyezmény jogi kötőerővel rendelkezik, de mivel a
kisebbségek fogalmát nem határozta meg, ez külön értelmezésekre is lehetőséget ad.
A már említett „soft” megfogalmazások jelentősen felpuhítják az alkalmazás
lehetőségét.”
Fontosnak tarom megemlíteni a jogi erővel nem rendelkező, de a romák
szempontjából fontos Közgyűlési Ajánlásokról is. Ilyen például – a kisebbségek
meghatározásánál már említett – 1201/1993-as ajánlás, vagy az első, romákkal
foglalkozó dokumentum, a Közgyűlés „563. számú Ajánlása az európai cigányokról
és más vándorló életmódú emberekről”.25 E területen fejlesztette tovább munkáját a
„Parlamenti Közgyűlés 1203/1993. számú ajánlása az európai cigányokról”,26 vagy
a már szintén idézett 1557/2002. számú, „A romák jogi helyzete Európában”27 című
dokumentumok elfogadásával. Az ajánlásokban egy fokozatos fejlődésnek vagyunk a
tanúi, mint már említettem, a legutolsó, 2002-es dokumentum már széles körben
elfogadja a diszkrimináció ellenes kötelezettségeket, és az országokat a jogok
elfogadására inti.
Az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) dokumentumai -
pl. Párizsi Charta, a Koppenhágai dokumentum, stb. - alapvetően csak
kisebbségpolitikai deklarációnak tekinthetők. A magam részéről az 1992-ben,
Helsinkiben elfogadott, „A változás kihívásai” című dokumentumnak tulajdonítok
jelentőséget, amely alapján létrejött a Nemzeti Kisebbségi Főbiztos intézménye,
akinek alapvető feladata, hogy felhívja a figyelmet a nemzeti kisebbségekkel
kapcsolatos, „alacsony intenzitású” konfliktusokra is. Így terjesztette ki
tevékenységét a Főbiztos a romák és a többségi lakosság konfliktusaira is. Eddig már
három átfogó jelentésben számolt be a romák romló helyzetéről. 28

2008. 68old.In.Majtényi Balázs – Vizi Balázs (szerk.): A kisebbségi jogok nemzetközi okmányai.
Gondolat Kiadó Kör KFT. 2004.Dokumentumgyűjtemény. 132 – 135. o.
25 Majtényi Balázs – Vizi Balázs (szerk.): A kisebbségi jogok nemzetközi okmányai. Gondolat Kiadó
Kör KFT. 2004.Dokumentumgyűjtemény.62 – 63. old.
26 Uo:64 – 68. old.
27 Uo:69 – 75. old.
28 Vizi Balázs: ‘A világ vigyázó tekintete … Megfigyelő és ellenőrző mechanizmusok a nemzetközi
kisebbségvédelemben: a cigányság helyzete.’ In: Majtényi Balázs (szerk.): Merre visz az út? A romák
politikai és emberi jogai a változó világban. Bp.: Budapest, Lucidus Kiadó, 2003. 53-78. old. A
Főbiztos jelentései pedig megtalálhatóak: Majtényi Balázs – Vizi Balázs (szerk.): Európa kisebbsége.
A roma kisebbség a nemzetközi dokumentumokban. 195 – 2004. old.

18
AZ EURÓPAI UNIÓ
Sokan hiszik azt, hogy az egységesülő Európa egy új, közös jogrendszert is ki fog
alakítani, és így a kisebbségi jogot is összeurópai szinten fogják szabályozni.
Véleményem(?) szerint az egyéni érdekek, az egyes országok szuverenitása, a
bennük uralkodó sokszínű politikai - és gazdasági uralom miatt, népeik egységessége
és széthúzása, a nemzetek közötti megszüntethetetlen rivalizálás kényszere, a
mindenképpen - akár más népek kárára is - fennmaradni vágyás elsődleges ösztöne, a
diktatúrák ellen ható demokratikus szemléletmód, mind - mind kizárja az egységes,
az élet minden területére - országhatárokra tekintet nélkül - érvényes kötelező erejű,
azonos kisebbségi jog alkalmazását.
Lehet, hogy valamikor be fog következni egy ilyen jogi szemléletváltás, de
jelenleg a tagállamok még csak a kisebbségeket érintő jogi szabályozás
szükségességéről vitáznak hosszú évek óta.
Úgy gondolom, hogy a nemzetállamok az ország szuverenitását féltik akkor,
amikor a kisebbségek konkrétan megfogalmazandó, a jogi érába véglegesen bekerülő
és alkalmazandó magatartás szabályait papírra kellene vetni.
Fakad ez az „idegenkedés” egyrészt a történelmi múltból, amikor a háborúk után,
az államhatárok átrajzolásával néptömegeket kényszerítettek más országokhoz
kapcsoltan másodrendű állampolgárokként élni, másrészt abból, hogy a határok
átjárhatóságának lehetővé tétele után nem tudják az egyes államok, hogy a migráció
milyen hatással lesz az általuk uralt területekre. Erre már most is pregnáns példa a
Franciaországban megjelenő, általában román állampolgárságú cigányokkal való
nemzetközi jogi szempontból szabályozatlan bánásmód.
A diszkrimináció tilalmát előíró szabályokon és az emberi jogi kereteket elfogadó
dokumentumokon túl, nem ismerek olyan uniós szabályozást, ami a kisebbségekkel
való bánásmódra külön kötelező erejű magatartási szabályt írna elő a részes államok
tekintetében.
A magyar nyelvű szakirodalom a kisebbségi jogi szabályozás vonatkozásában
három területre szokott kitérni29: egyrészt az Európai Parlament politikai
nyilatkozataira, másrészt a tagjelölt országok kisebbségi kérdésben meghatározó
viszonyaival foglalkozó un. ország jelentésekre, illetve a rendkívül szerteágazó
intézményrendszer miatt a nyelvi sokszínűségre.

29 Gyertyánfy András: Az etnikai kisebbségek az Európai Közösség jogában. -In: Jogtudományi

Közlöny, 2003. 3. sz. 145-152. old.

19
 Ebből is következik - mint a romák/cigányok vonatkozásában erre már előzőleg
kitértem -, hogy kisebbségi kérdésekben alapvetően a tagjelöltekkel szemben
támasztanak követelményeket ezen a területen, és valószínűleg akkor sem lenne
nagyobb változás, ha hatályba lépne mégis az Alkotmányos Szerződés, amelynek I-2.
cikke tartalmaz a kisebbségekre vonatkozó manifesztálódás:
„Az unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az
egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez
tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek
közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia,
az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség
társadalmában.”30
A Szerződés része lett volna hatályba lépés esetén - a 2000-ben elfogadott
„Alapvető Jogok Chartája”. Ez tilalmazza a diszkriminációt, illetve utalást tesz a
kulturális, vallási és nyelvi sokszínűség megőrzésére.31
A legfontosabb élő, a tárgyban valamiféleképpen elfogadható szabályozás
azonban mindenképpen a diszkrimináció tilalmának különböző kimondása maradt az
EU dokumentumokban is.
Ennek egyik alapköve az Amszterdami Szerződés által az Alapszerződésbe
beiktatott 13. cikk, és az ennek a megvalósítása okán elfogadott „A faji és etnikai
diszkrimináció különböző formái elleni fellépésről szóló 2000/43. számú irányelv”.32
A dokumentum a közvetlen és közvetett diszkrimináció, valamint a zaklatás
fogalmi meghatározását adja, valamint a pozitív diszkriminációt is elérendő célként
jelöli meg.
Hazánk szempontjából alapvető jelentőségű, mert az itt megfogalmazottak alapján
fogadta el a Magyar Országgyűlés a 2003. évi CXXV. törvényt az egyenlő
bánásmódról és az esélyegyenlőségről.
Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy bár vannak törekvések az Európai
Unióban is a kisebbségi kérdés jogi rendezésére, de ennek - az általam már
megfogalmazott okok miatt is - valószínűleg még a kezdetén vagyunk.

30Alkotmányos Szerződés
http://www.eurlex.europa.eu/JOHtml.do?uri=OJ:C:2004:310:SOM:HU:HTML letöltve:2009.10. 11.
31 Vizi Balázs: ‘Az Európai Unió és a kisebbségek jogai’. Kisebbségkutatás 2001.2. sz. 275-287 old.
32 http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32000L0078:HU:HTML
letöltve:2009.10. 11.

20
 2.4.MAGYAR SZABÁLYOZÁS

1949. ÉVI XX. TÖRVÉNY A KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

Az Alkotmány 68. §-a kimondja, „a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és
etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők.” Az
alaptörvény szellemében a nemzeti és etnikai kisebbségek védelemben részesülnek.
Kollektíven részt vehetnek a közéletben, ápolhatják saját kultúrájukat, használhatják
anyanyelvüket, anyanyelvükön oktathatnak és neveiket is saját nyelvükön
használhatják. A törvények biztosítják képviseletüket, továbbá helyi és országos
önkormányzatokat hozhatnak létre.
A 70/A. § szerint „a Magyar Köztársaság területén tartózkodó minden személyt
egyformán megilletnek az emberi, illetve az állampolgári jogok, bármely
megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más
vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet
szerinti különbségtétel nélkül.”33

1993. ÉVI LXXVII. TÖRVÉNY – A NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK

JOGAIRÓL

A törvény – kiindulva az alaptörvény fent rögzített téziseiből – azt a célt tűzi

maga elé, hogy megteremtse a jogi kereteket, melyek között a kisebbségek egyéni és
kollektív jogaikat szabadon gyakorolhatják. „a nemzeti és etnikai önazonossághoz
való jog az egyetemes emberi jogok része. Ezen jogok összessége nem a többség
adománya és nem a kisebbség kiváltsága, forrásuk pedig nem a nemzeti és etnikai
kisebbségek számaránya, hanem az egyén szabadságának és a társadalmi békének
tisztelete alapján a másság joga” – írja a törvény preambuluma.
A kisebbségi törvény legfőbb elemei, egyben eredményei az alábbiakban
foglalhatóak össze:
a) „nevesíti” a magyarországi nemzeti kisebbségeket, közöttük
nemzetiségekkel azonos jogokkal rendelkező etnikai besorolást
kapott a cigányság;
b) biztosítja a szabad – akár többes – identitásválasztás lehetőségét;
c) lehetőséget teremt a kisebbségi képviseleti rendszer – mint legfőbb
képviseleti szerv – létrehozására.

33 1949. évi XX. törvény – A Magyar Köztársaság Alkotmányáról

21
 A törvény egyes elemeinek módosítása napi politikai egyeztetések – alkalmasint
csatározások – tárgya. A vita kulcskérdése a kisebbségek parlamenti képviselete,
ehhez kapcsolódóan a kisebbségi névjegyzék összeállítása. Ez kiegészül még olyan
problémakörökkel, mint az „etnobiznisz”, illetve adatvédelmi kérdéseket is felvet.34

2003. ÉVI CXXV. TÖRVÉNY – AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓDRÓL ÉS AZ

ESÉLYEGYENLŐSÉG ELŐMOZDÍTÁSÁRÓL

Az Országgyűlés 2003. december 22-i ülésén fogadta el az egyenlő bánásmódról

és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló „antidiszkriminációs” törvényt. Az új
jogszabály, melynek megalkotását többek között két európai irányelv – az ET
43/2000/EK irányelve a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való
tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (Faji Egyenlőségi
Irányelv) és a 78/2000/EK irányelve a foglalkoztatás és a munkavégzés során
alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (Foglalkoztatási
Egyenlőségi Irányelv) – átültetésének kötelezettsége tette szükségessé, számos új
intézményt vezet be a magyar jogrendszerbe.
Bár sok régóta hatályos magyar jogszabály - a korábban hivatkozott Alkotmány,
Ptk., Btk. stb. - tartalmazza a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, a fogalom
definíciójára mindeddig csak részlegesen került sor. Ezen változtat a törvény a
diszkriminatív magatartások rendszerezésével és átfogó meghatározásával.
A jogalkotó ötféle magatartást von a szabályozás hatálya alá, kimondva, hogy az
egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti, és ezért tilalom alá esik:
1) a közvetlen hátrányos megkülönböztetés;
2) az előnyben részesítés (bizonyos esetekben az egyenlő bánásmód
követelményének alkotmányos korlátja lehet, egyes esetekben nem
tilalmazott);
3) a zaklatás;
4) a jogellenes elkülönítés;
5) a megtorlás (valamint az ezekre adott utasítás is.)35

34 1993. évi LXXVII. törvény – A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól

35 2003. évi CXXV. törvény – Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról

22
2.4 A KISEBBSÉGEKET VÉDŐ INTÉZMÉNYEK

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI VÉDELEM
Európa legtöbb államában - így Magyarországon is - az alapjogi bíráskodásban
meghatározó szerepet játszanak a rendes bíróságoktól elkülönült
alkotmánybíróságok.
Az ún. „centralizált” alkotmánybíráskodás keretében az alapjogi tárgyú
jogszabályok elvont alkotmányossági felülvizsgálatával egyfajta közvetett
alapjogvédelem valósul meg, ugyanakkor az alkotmánybíróság jogosult konkrét
bírósági és közigazgatási határozatok ellen benyújtott alkotmányjogi panaszok
elbírálására is.36

A JOGVÉDELEM BÍRÓI ÚTJA

Az Alkotmány rögzíti, hogy az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett
igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések
elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők.
A bírói út igénybevételének lehetősége kettős: polgári jogi, vagy büntetőjogi. A
polgári jogi igény kiterjedhet többek között a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a
becsület és az emberi méltóság kategóriákra. A büntetőjog fontos szerepet vállal a
kisebbségi jogok védelmének biztosításában. A hatályos Büntető Törvénykönyvben a
155.§ Népirtás, a 157.§ Apartheid, a 174/B.§ Nemzeti, etnikai, faji vagy vallási
csoport tagja elleni erőszak és a 269.§ Közösség elleni izgatás tényállásokban
megfogalmazottak azok a törvényhelyek, melyek alapvetően a kisebbségekhez
tartozók jogainak védelmére hivatottak.37

Az országgyűlési biztosok
A Köztársasági Elnök javaslatára az Országgyűlés 1995-ben négy országgyűlési
biztost – ombudsmant – választott: az állampolgári jogok országgyűlési biztosát és
helyettesét, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát és az
adatvédelmi biztost. Magának a jogintézménynek a bevezetése az 1989. évi Nemzeti
Kerekasztal-tárgyalásokhoz köthető, egyfajta „kormányzati ellensúlyként” kívánták
létrehozni.

36 Az Európai Tanács válogatott egyezményei - Budapest-Strasbourg. Bp.:Osiris,1999.

37 Az Európai Tanács válogatott egyezményei - Budapest-Strasbourg. Bp.:Osiris,1999.

23
 Valamennyi országgyűlési biztos kizárólag az Országgyűlésnek tartozik
beszámolási kötelezettséggel tevékenységének tapasztalatairól. Éves beszámoló
keretében adnak számot a jogvédelem helyzetéről az alkotmányos jogokhoz
kapcsolódó hatósági eljárások területén, az általuk tett kezdeményezések, ajánlások
fogadtatásáról és eredményeiről.
„a kisebbségi biztos, mint szakombudsman funkciója, hogy védelmezze, érvényre
juttassa a társadalom gyenge, a többségnek és az államnak egyaránt kiszolgáltatott
nemzeti és etnikai kisebbségi csoportjainak jogait.”38
A kisebbségi biztos a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi
LXXVII. törvény (kisebbségi törvény) hatálya alá tartozó kérdésekben jár el.

A KISEBBSÉGEK ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELETE

A kisebbségek országgyűlési képviselete a jogérvényesülés komoly problémája,
mivel nem született részletes szabályozás a kisebbségek országgyűlési
képviseletének ügyében. Az Alkotmánybíróság már két esetben állapított meg
mulasztásos jogsértést, mivel a politikai pártok nem tudtak konszenzusra jutni e
kérdésben. Talán ennek olyan üzenete is lehet a kisebbségek felé a „politikai elit”
részéről, mintha ez nem a kisebbségek törvényben lefektetett joga, hanem a többség
adománya lenne.

2.5 KI SZÁMÍT MA MAGYARORSZÁGON

CIGÁNYNAK/ROMÁNAK?
A cigányság a hazánkban élő nemzeti és etnikai kisebbségek közül a legnagyobb
lélekszámú közösség, egyben az egyetlen etnikai kisebbség. Európai viszonylatban a
negyedik legnépesebb roma közösség él Magyarországon. Nemzeti kisebbségen
olyan magyarországi – legalább száz éve honos – népcsoportot értünk, amelynek
tagjai a Magyar Köztársaság állampolgárai, de más nyelvi, illetve kulturális
nemzethez tartoznak, és ezáltal kettős az identitástudatuk. Összesen 12 nemzeti
kisebbség él az országban, míg egyetlen etnikai kisebbségnek a romát tekintjük,
ugyanis az ő hátterükben nem áll másik, Magyarországon kívüli anyanemzet.
A magyarországi romákat, akiknek nincsen anyanemzete, anyaországa, mind
etnikai kisebbséget a magyar jog elismeri, de éppen a roma közösséget körülölelő

38Halmai Gábor és Tóth Gábor (szerk.) Emberi jogok. – Bp.: Osiris, 2003.

24
problémakomplexum egyik fontos ismérve, hogy jelentőse eltér a roma etnikum jogi,
szokásjogi és szociális értelmezése, s hogy e különbségek minden egyes romákat
érintő intézkedésben megjelennek.
A jelenlegi jogi szabályozás szerint cigány/roma az, aki annak vallja magát. 39 Ezen
elv alkalmazása emberjogi alapokra visszavezethető, alapjában véve helyes
gyakorlat, azonban félrevezető lehet. Félrevezető a romák/cigányok oldaláról is:
hiszen a roma közösségekben sem egyértelmű ezen etnikai jogállás vállalása. Sok
roma család akkor sem vállalja népszámláláskor, vagy önkormányzati választások
alkalmával, hogy a roma etnikumhoz tartozik annak ellenére, hogy beszéli a romani,
vagy a beás valamely változatát. Ráadásul a magyarországi romák többsége magyar
anyanyelvű. A nem vállalás és a vállalt identitás között nagy eltérések mutatkoznak:
1980-ban mindössze alig több mint 27 ezer fő vallotta magát cigánynak az akkor 340
ezer főre becsült roma lakosságból.40 2010-ben, a népszámlálás során, érzékelve azt,
hogy a magyarországi etnikai és nemzeti kisebbségekhez tartozók nagy hányada már
nem beszéli kisebbségi nyelvét, a történelem során megmaradt etnikai tudata, de
magyar anyanyelvűvé vált, bevezetett egy új adatfelvételi szempontot: „A nemzeti
kulturális kötődés kérdés először szerepel a magyar népszámlálások tematikájában.
Felvételére etnikai, nemzeti kötődést, asszimilációt, az egyes nemzetiségek
megtartóerejét vizsgáló kutatók javaslatára került sor. A válaszok önmagukban is, és
a többi, nemzetiséggel összefüggő kérdések válaszai közötti korreláció vizsgálatával
az eddigi lehetőségektől eltérő területet, újszerű kutatási szegmentumot
jelenthetnek a hazai kisebbségekkel foglalkozó kutatóknak.”41
Ebből a vizsgálatból kiderült, hogy 1990-ben 48 072 fő, 2001-ben 48 685 fő vallotta
magát cigány anyanyelvűnek, 1990-ben 142 683 fő, 2001-ben pedig 190 046 fő,
vagyis nagyjából háromszor annyian a cigány etnikumhoz tartozástvallóknak, kik
közül 2001-ben 129 259 fő mondta, hogy nemzetiségi kulturális értékekhez,
hagyományokhoz kötődik, 53 323 fő pedig, arról számolt be, hogy a családban
beszélik a cigány nyelv valamely változatát (ide értve a beást is).
Tapasztalataim szerint a roma etnikai kategória nem vállalásának okai mögött

39 Nek. tv. 7. § (1) Valamely kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén
kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A kisebbséghez való tartozás kérdésében – a (2) bekezdésben
foglalt kivétellel – nyilatkozatra senki sem kötelezhető.
40 Kocsis Károly - Kovács Zoltán: A cigány népesség társadalomföldrajza -In: Glatz Ferenc (szerk.):
A cigányok Magyarországon. Bp.: Magyar Tudományos Akadémia, 2001. 13.old.
41 Népszámlálás 2001. Bp. KSH, 2002. 4. Nemzetiségi adatok. Összefoglalás és módszertani
segítségek. 1- 4.old.

25
elsősorban nem az asszimilációs törekvés van (de az is van!), hanem félelem, vagy
érdektelenség, vagy épp értetlenség.
Hablicsek László is a reprezentatív, szociológia felméréseken készült felmérések
alapján végez részletes statisztikai számításokat 2050-ig a várható magyarországi
roma népesség tekintetében. Tanulmányában szerepel, hogy a KSH ilyen minősítések
alapján 393715 főre becsülte a roma kisebbség lélekszámát, az MTA Szociológiai
Intézete 482000 főre. Ő a 2050-re várható népesség nagyságát 900 ezer és 1,1 millió
fő között állapítja meg.42 Ez a becslés szerintem ma a valóságnak megfelelő, de a
roma közösségben élő értelmiségiek szerint már a 800 ezer fős roma kisebbség
valóság.
A szocializmus során kialakult szociális alapú, megfigyeléseken és előítéleteken
alapuló csoportosítás, mely ma hivatalokban is alkalmazott kategória: „cigány az,
akit a nem cigány környezete különböző ismérvek alapján cigánynak tart.”43 E
kategóriával dolgozik - legtöbb esetben jóhiszeműen, nem előítéletek és emberjogi
megkülönböztetést, hanem inkább valamiféle pozitív diszkriminációt alkalmazva - a
hivatalok (például polgármesteri hivatalok szociális, osztályai, gyermekvédelmi
szolgálatok, rendőrség bűnmegelőzési csoportjai) nagy része. A probléma akkor
adódik, amikor ebbe a külső meghatározásba bekerül az előítélet, illetve amikor a
szegénységkultúrával azonosítódik a helyi roma kultúra, s ezért kizáródnak emiatt a
szociálisan nem, cigánynak vélt roma családok.
A cigányság szokásjoga is jelenthet problémát, hiszen a nem romanit (cigány
nyelvet) beszélő roma közösségek magukat cigánynak tartják következetesen, de
sohasem mondják magukat romáknak. A roma, mint politikai fogalom így
összeütközésbe kerül a roma, mint etnikai fogalommal, s azt, hogy épp melyiket
alkalmazza a közösség, csak az intézkedésekben részt vevő nem romák érzékelésén
múlik. Így konfliktus okává is válhat egy ilyen „kultúrális félreértés”.
A társadalomtudomány (szociológia, néprajz, történettudomány) általában a külső és
a belső kategorizálás valamely társítását végzi el, mely sommásan így fogalmazható:
cigány az, akit a környezete (roma és nem roma egyaránt) egyöntetűen annak tart.

42 Hablicsek László (2000): Kísérlet a roma népesség előreszámítására 2050-ig. In: Horváth Ágota –
Landau Edit – Szalai Júlia (szerk.): Cigánynak születni: Tanulmányok, dokumentumok. Bp.: Aktív
Társadalom Alapítvány – Új Mandátum Kiadó.243-276. old.
43 Kocsis Károly - Kovács Zoltán: A cigány népesség társadalomföldrajza In: Cigányok
Magyarországon. Bp.: MTA, 2001. 13.old.

26
A társadalomtudományban érdekes megosztottságot tapasztalunk. Az írott források
alapján kutató történeti tudományokban (történelem, etnográfia) azok a cigányok,
akiket ezzel, vagy a romákra a különböző történeti korokban használt elnevezésekkel
illet írástudó környezete. A tanulmányok e tudományokban a cigányság történetével,
néprajzával foglalkoznak, s nem is tehetnek mást, hiszen minden egyes forráson ez a
külső elnevezés szerepel. Természetesen ez az elv más etnikumok, így a magyarság
esetében is érvényesül. A társadalomtudományok azon része viszont, mely a jelent és
közelmúltat vizsgálja (elsősorban a szociológia, politológia, de az antropológiai is)
már nem sokkal pontosabban, belső struktúrákra is igaz módon próbálja
meghatározni kutatása tárgyát, jelen esetben az etnikumot. A Kemény István vezette
1971-es reprezentatív cigányvizsgálat elsősorban a cigányság szociológiai jellemzőit
akarta leírni, s e jellemzők kulturális háttereit, az identitással csak érintőlegesen
foglalkozott.44 Azonban a sokszor ma is hivatkozott (s néha már sztereotípiává vált,
például a nyelvi megoszlás tekintetében) a szocialista viszonyok között nem is
értelmezhette tudományosan a nemzet-etnikum, etnikai kultúra és szociális kultúra
viszonyrendszereit, ez már a rendszerváltást követő kutatásokra maradt, s láthatóan
sokkal bonyolultabb feladat, mint a szociális körülhatárolás. Az 1971-es és a mai
kutatások egyik sajátossága azonban - sajnos - mai az, hogy a szociális értelemben
asszimilálódott, de cigány közösségi életet élő romák kimaradnak. Felvethető lenne
az asszimilálódó, vagy asszimilálódni vágyó etnikumok befogadásának vizsgálata
(nem csak a romák, de a magyarországi horvátok, szlovákság, románság tekintetében
is), de erre még nem vállalkozott sem az antropológia, sem a mentalitástörténet.
Az etnikai kérdést (Ki a cigány? Ki a magyar? stb.) árnyalja az is, hogy az
etnikumokat nem kezelhetjük „zárt rendszerként”, hiszen folyamatosan változnak
(asszimilálódnak, integrálódnak, szegregálódnak, növekednek, csökkennek stb.).
Javaslatom az, hogy bátran fogadjuk el Ladányi János és Szelényi Iván javaslatát,
miszerint: „... a különböző etnikai definíciók nem csak nagyságuk, hanem a
definiáltak társadalmi összetétele tekintetében is egymástól jellegzetesen eltérő
népességet írnak le... ahelyett, hogy kiemelnénk a köröknek, a mentális térképeknek
az egyikét, mint a „helyeset” vagy az „egyetlen tudományosan igazolhatót”
tanulmányozzuk, inkább e mentális térképek előállításának a mechanizmusát,

44 Kemény István - Rupp Kálmán - Csalog Zsolt - Havas Gábor: Beszámoló a magyarországi
cigányok helyzetével foglalkozó 1971-ben végzett kutatásról. Bp.: MTA Szociológiai Kutató Intézet,
1976.

27
dinamikáját, az etnikai klasszifikációs folyamat mögött húzódó társadalmi érdekeket,
és azt, hogy a különböző klasszifikációk milyen összetételű népességet írnak le.”45
A rendészeti eljárásokban - köszönhetően az 1990-es évektől meginduló romológiai
képzéseknek, a roma szakemberek munkájának is, a rendészeti ügymenetben
résztvevő roma közösségek egyre finomabb leírása kerül előtérbe, ahol nem csak a
külső környezet, hanem a roma közösség véleménye is megjelenik az etnikai
meghatározásban (hiszen szokásjogi szempontból e közösség hitelesítheti vagy
annulálhatja ezt az identitást.)
A romákat sújtó előítéletek és diszkrimináció szempontjából azt mondhatjuk,
cigányként/romaként főként azt kezelik, aki szemmel látható rasszjegyekkel
rendelkezik. Azok a társadalomtudományi kutatások, amelyek a cigányok/romák
helyzetét tanulmányozzák különböző aspektusból, többfajta megközelítést is
használhatnak egyszerre: egyrészt cigánynak/romának tekintik azt, aki annak vallja
magát, de azt is, akit környezete annak tekint. A diszkrimináció is azon alapul, hogy
a diszkrimináló fél a cigány/roma kisebbséghez tartozó személyről ránézés alapján
dönt, és nem identitásnyilatkozatot kér tőle.

2.6 A MAGYARORSZÁGI CIGÁNYOK KULTURÁLIS – NYELVI

CSOPORTJAI
„Cigányságnak nem csupán a múltja vész a Gangesz páráiba, sokan a
jelenéről sem tudnak semmit”
Orsós Jakab zalai cigány költő nyilatkozta. Csak annyit jelent, hogy nem tudtok,
sosem is tudtatok rólunk semmit. Nem is vagytok kíváncsiak ránk. Így folytatja:
„legtöbb ember a cigányságot valamilyen egységes tömbnek véli, holott három törzse
különböztethető meg: a zenészek, az úgynevezett - lovári - cigányok és a teknővájók.
Külsejükben éppúgy különbözőek egymástól, mint lelki alkatukban; más- más a
nyelvük – egymást sem értik -, mások a törzsi hagyományaik, az erkölcseik, a
szokásaik.”46
A cigány származású író nem tudományos, hanem praktikus ismérvek alapján
osztályoz, - ahogy véleményem szerint a többi cigány sem, - de ez a „köznapi”

45 Ladányi János - Szelényi Iván: Az etnikai besorolás objektivitásáról In: Cigánynak születni Bp. Új
Mandátum, 2000. 203-209. old.
46 Száraz Miklós György: Cigányok Bp.: Helikon kiadó, 2007. 39. old

28
besorolás is létezik: megkülönbözteti a magyar cigányokat, az oláh cigányokat és a
román beásokat.
A köznapi osztályozás után tekintsük át a magyarországi cigányok csoportjait.
Ebben a munkámban Száraz Miklós György: Cigányok47című összefoglalását
használtam fel, amely szerintem az elmúlt időszak egyik legjobban sikerült írása e
témában.

KÁRPÁTI CIGÁNYOK
A cigány anyanyelvű cigányságnak három csoportja létezik: Nógrád megyében és
Budapest környékén élők az első csoportja. Második a Dunántúlon. A harmadik
népesség a szintók, másképpen német vagy vend cigányok.
A cigány anyanyelvű kárpáti cigányok kb. a 15. században érkeztek
Magyarországra, így hát ők élnek legrégebben a magyarsággal. Nyelvük
archaikusabb, közelebb áll a mai indiai nyelvekhez, mint a cigány anyanyelvű oláh
cigányok nyelvjárásai. Mivel a kárpáti cigányok ősei – elkerülve a románok lakta
vidékeket – általában horvát nyelvterület érintésével kerültek hozzánk, nyelvükben a
stabil szókincs jövevényszavainak egy része szláv eredetű. A hatvanas években a
cigányul - vagy cigányul is - beszélő cigányoknak még tíz-húsz százaléka beszélte a
kárpáti cigány dialektus valamelyik nyelvjárását. Azóta ez az archaikusabb,
változásra kevésbé alkalmas nyelv az oláhcigány dialektusokhoz képest erősen
visszaszorult.
A cigány anyanyelvű cigányság harmadik csoportja a szintók. Valaha leginkább
vándorköszörűsök (slej - fari), céllövöldések és ringlispílesek, hajó - vagy
körhintások, hárfás zenészek (hárfiszto) voltak. Német vagy vend nevüket onnan
kapták, hogy többségük hajdanán csak keresztülhaladt Magyarországon, hogy ezután
Közép-Európa német, osztrák és észak-itáliai területein telepedjen le. Kisebb
csoportjaik a 1900-as évek elején vándoroltak vissza Magyarországra, végleg
azonban csak a második világháború után telepítették le őket.

OLÁH CIGÁNYOK
A cigány anyanyelvű cigányok másik nagy csoportja az oláhcigányság: kolompár
cigányoknak is nevezzük őket. A kárpáti cigányoknál jóval később, a 19. század

47Száraz Miklós György: Cigányok Bp.:Helikon kiadó, 2007 34 -38. old

29
közepétől Moldva felől érkeztek Magyarország erdélyi megyéibe, onnan vándoroltak
tovább. Utolsó csoportjaik 1920 körül érkeztek Magyarországra. Ahogy nevükből is
kiderül, románok lakta területekről érkeztek Magyarországra. Számuk jóval kisebb a
magyar anyanyelvű romungrókénál, ezzel együtt a Kárpát-medencében ők a második
legnépesebb cigány csoport.
Az oláhcigány dialektusokból Erdős Kamill nyomán ma tizenhármat ismerünk:
Lovara, vagyis a lócsiszárok, lókereskedők
Colora, ők a szőnyegkereskedők.
Khelderara, rézművesek, üstkészítők és foltozók, kolompárok
Cerhara, a sátorosok.
Masara, halászok, (mezőgazdasági bérmunkát is végeznek)
Fodozo–vuri vagy fodozovo, fúrókészítők, kovácsok.
Romane roma, a rézművesek egy másik csoportja
Bodoca, bodvárik, bádogos cigányok
Kherara, a házalók, jövendőmondók
Bugara, ők a dögészek, akik eltakarítják a dögöt, fosztogatják a dögkutakat.
Curara vagy csuráré, késesek, köszörűsök, rosta- és szitakészítők.
Patrinara, a lombosok, szén és mészégetők.
Drizara, rongygyűjtők, olykor üstfoltozók.
A cigányság régen nagycsaládi-nemzettségi szervezetben élt (törzseknek,
kompániáknak is nevezték az egységeket, a törzsek 1-3 család, a kompániák nagyobb
együtt utazó közösséget jelentettek vidékenként eltérően), sokak szerint a nemzetségi
összetartozás tudata a cigány társadalom némely rétegében ma is erősen él, mások
szerint a nemzetségek számontartása az életvitel változásának és az
elmagyarosodásnak köszönhetően mára megszűnt, de legalábbis megszűnőben van.
A törzsek száma az összeolvadások és a kihalás miatt is fogyóban van, ezért nem
határozható meg pontosan.
Az egyes törzsek tekintélye az oláhcigányságon belül is különböző volt.
Legtöbbre a lovári törzs tagjai tartották magukat: dőlt a lóvé, volt pénzük bőven, ha
ügyesen kereskedtek a lóval. Az egykori sikeres lókereskedők dédunokái ma sikeres
régiségkereskedők, cigány nyelvüket szépen, tisztán beszélik, vagyonosak és
öntudatosak, nem csoda hát, ha Magyarországon a cigány irodalmi nyelv éppen a
lovári lett.

30
ROMUNGROK
A magyarországi cigányság legnépesebb csoportja nem cigány anyanyelvű,
hanem magyar anyanyelvű. A magyarországi magyar anyanyelvű cigányok a
romungrok, akik a magyarországi cigányság többségét, kétharmadát-háromnegyedét
teszik ki. A valaha cigány anyanyelvű, később cigány-magyar nyelvű kárpáti
cigányok és oláh cigányok egynyelvű leszármazottjai ők. Alcsoportjaik a
vályogvetők és a kosárfonók, legnagyobb presztízsűek – cigányságon belül is
leginkább elismert, vágyott státusszal rendelkezők – a muzsikus cigányok.
A romungrok egyértelműen magyarnak érzik magukat, vérig sértődnek, ha valaki
oláhcigánynak nézi őket. Tehát esetünkben is létezik a cigányságon belüli
elkülönülés. A romungrok kifejezetten előítélettel viseltetnek az oláhcigányokkal
szemben, mert magukat magasabb rendűnek vélik, úgy tartják, nekik jobban sikerült
beilleszkedni

ROMÁN CIGÁNY VAGY BEÁS

A Magyarországi román anyanyelvű cigányok egyik csoportja román, a román
határhoz közel eső falvakban élt. Sokan azt feltételezik, hogy ez a cigányság ma már
nem is létezik.
A román anyanyelvű cigányok másik csoportja szerteszóródott az egész
országban, ők a teknővájók, másképpen beás cigányok. Cigányul nem, hanem
románul (és magyarul) beszélnek. Anyanyelvük egy bánáti dialektus, mely egy 18.
századi, tehát román nyelvújítás előtti, úgy nevezett óromán változat. Számos kutató
szerint nem is cigányok, hanem elcigányosodott románok. Némely csoportjaik
kimondott jómódban élnek, többségük azonban – ahogyan Erdős Kamill írta –
„nyomorúságban, szinte nem is emberi életviszonyok közt tengődik” ma is. Valaha
több alcsoportjukat is megkülönböztették, például a tiszahátiakat a Nyírségben, a
füstősöket Tiszafüred környékén, a dunásokat a Dunántúlon.

STATISZTIKAI ADATOK
A Kemény István irányításával végzett cigány vizsgálat szerint 1971-ben a
magyarországi cigányok 71%-a, 224 000 ember volt magyar anyanyelvű, 21%-a, 6
100 fő a cigány, 8%-a, 25 000 fő pedig románt, azaz a beás nyelvet használta
anyanyelvként. 1995-re a magyar anyanyelvűség aránya 90%-ra emelkedett, a cigány

31
viszont visszaesett 5,4%-ra. A román, a beás anyanyelvűség is csökkent, körülbelül
5,5%-ra a 2001. éves népszámlálás szerint.48
Becslések szerint a cigány/roma népesség száma jelenleg mintegy 450-600 ezer
főre tehető. Egyes roma politikusok még ennél is magasabb, egymilliós közösségről
beszélnek. A 2001-es népszámlálás adatai szerint azonban mindössze 191 000 fő
vallotta magát cigány/roma nemzetiségűnek és 49 000 fő cigány anyanyelvűnek.
Ugyanezek az adatok az 1990-es népszámláskor a következők szerint alakultak: 142
000 fő cigány nemzetiségű és 48 000 fő cigány anyanyelvű.
A fenti adatokkal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a magyarországi
roma/cigány társadalom legfontosabb demográfiai jellemzőinek megítélésében, a
különböző kritériumok alapján történt adatfelvételi számítások és becslések miatt
nincs teljes szakmai egyetértés. Valamennyi kutatás eredménye arra utal azonban,
hogy a magyarországi roma/cigány demográfiai jellemzők hosszabb ideje igen
jelentősen különböznek az országos átlagtól.
Demográfiai és szociológiai kutatási eredményekből megállapítható, hogy a
csökkenő nem roma népességgel szemben lélekszámuk nő, és a demográfiai
előrejelzések szerint a következő ötven évben a magyar népességen belüli arányuk a
jelenlegi 5%-ról 11%-ra emelkedhet.

MAGYARORSZÁGI ROMÁK/CIGÁNYOK HELYZETE MA

A Magyarországon élő kisebbségek között a cigányság a legnagyobb létszámú
kisebbség. Hazánk 3200 települése közül körülbelül 2000 településen él
cigány/roma. Az 1970-es években a legtöbb cigány ember a keleti régióban lakott,
1994-ben viszont az északiban és a dél-dunántúliban. Egyes vélemények szerint az új
regionális arányok inkább belső népesség növekedésből, mintsem költözködésből
erednek. Eltolódások mentek végbe a település-típusok között is. Húsz év alatt
megduplázódott a budapesti roma lakosság aránya. Még nagyobb az aránynövekedés
a vidéki városok esetében, amely az 1970-es évekhez viszonyítva
megháromszorozódott. Az országban mindenütt megfigyelhető, hogy a cigányság
városokba áramlása gettósodási folyamatok erősödésével járt együtt. Súlyos
problémát jelent a cigányok/ romák által sűrűn lakott megyék elöregedő, aprófalvas
településein a népesség gyorsuló ütemű kicserélődése, a nem cigány népesség

48 Száraz Miklós György: Cigányok Bp.: Helikon kiadó, 2007. 39. old

32
elvándorlása és a cigányok fokozatos beköltözése az értéküket vesztett, üresen
maradt ingatlanokba. Az érintett településeken az öröklött kulturális tradíciók
hiányából, az iskolázatlanságból és szakképzetlenségből, valamint a település
elhelyezkedéséből fakadó hátrányok összeadódnak.
A fenti megállapításokat támasztja alá Kovács Imre Társaság szociográfiai
kutatása a baranyai Ormánságban, amelyen Szabó A. Ferenc, a Zrínyi Miklós
Nemzetvédelmi Egyetem tanára 2000 őszén részt vett. A Kovács Imre Társaság
szervezésében folytatott kutatás az alábbiakat állapította meg: „Ez a valaha nevezetes
magyar vidék elnéptelenedett és a viszonylag jól megépített polgár-paraszti
lakóházakat sok községben cigányok foglalták el. Már 2 évtizede cigány többségűvé
vált a határ menti Felsőszentmárton, országos feltűnést keltve. Azóta többtucat
községgel esett ez meg, Baranyában éppen úgy, mint az észak-keleti, borsodi
Csereháton. Nem szaporodták túl a romák ezekben a körzetekben a magyarokat,
hanem az utóbbiak beköltöztek a közeli városokba, elhagyván a kilátástalan
kínlódást a mezőgazdaságban. A pusztákról, a putrikból jött cigányok egy lépéssel
följebb kerültek, be az elnéptelenedett falvakba. Változatos ma egy-egy ilyen
tulajdonképpen válságövezetben a lakosság és közte a cigányság sorsa. Ahol
gazdaságilag kedvezőbb a helyzet, vagy tehetséges, lelkiismeretes emberek,
polgármesterek vezetik a községeket, ott a cigányság körülményei is jobbak. Ezt
tapasztaltuk például Drávafokon és Kemsén. Viszont Gilvánfalván, egy csaknem
100%-ban cigány településen, ahol elsikkasztották a költségvetési pénzeket, csak
nyomort és szegénységet láttunk. Figyelemreméltó, hogy ahol jobban megy a
romáknak, ott előbbre tart asszimilációjuk is. Szívesen szabadulnak meg a pejoratív
cigány bélyegtől és egyértelmű külső jegyeik ellenére magyaroknak vallják magukat.
Drávafokon, ahol a lakosság 20%-a cigány származású még a több ezer forintos
óvodai illetve iskolai ún. felzárkóztató támogatást sem fogadják el, mondván, hogy
ők nem cigányok”.49
1995-ben Magyarországon még mindig 96 ezer ember él közel félezer
cigánytelepen, amelyek állapota korántsem kielégítő. Tíz százalékukban nincs
bevezetve az elektromos energia, a telepek egyharmadához nem vezet szilárd
burkolatú út, közel felüktől jelentős távolságban lelhető fel a legközelebbi
telefonkészülék. Egytizedük esetében a legközelebbi vezetékes ivóvíz fél kilométeren

49 Szabó A. Ferenc: Népesedés,migráció, biztonság. Bp.: ZMNE 2010. 82. old.

33
túl található, a vezetékes gáz a cigánytelepek 17%-ában messzebb van 500 méternél;
a telepek egytizedének közvetlen szomszédságában szeméttelep található.50
A krónikus betegségek, fogyatékosságok magas száma elsősorban a
szegénységből, a rossz életkörülményekből adódik és megegyezik a hátrányos
helyzetű szegény népesség mutatóival. Magasabb körükben a koraszülés, a
perinatális és a csecsemőhalálozás. A szegénységgel, a szociális helyzettel
összefüggő élet- és lakáskörülmények, valamint a környezeti tényezők igen
nagymértékben befolyásolják a romák egészségi állapotát, az egészséges élet
elérésének és az ellátórendszerekhez való hozzáférésnek az esélyeit.
A cigány kisebbségi oktatás az 90-es évek elején indult meg. A cigány gyermekek
nevelése-oktatása magába foglalja a közoktatásnak mindazokat a feladatait,
amelyeket a minden tanulónak járó szolgáltatásokon túl biztosít az e kisebbséghez
tartozó gyermekek, tanulók számára.
Míg a teljes népességben a nyolc osztályt végzett tanulók 97,7%-a tanul tovább,
addig a roma népességnek csupán 51,2%-a. A romák legnagyobb része (31,2%)
mégis a szakmunkásképzőt választja, mivel többségük csak így látja biztosítottnak
jövőjét. 10%-uk jut be szakközépiskolába, 9,4%-uk egyéb szakiskolába, a
gimnáziumba felvételt nyert tanulók aránya azonban csak 0,6%.51
Egyes felmérések szerint a romák 83,9%-a inaktív, és csupán 16,1%-uk áll
alkalmazásban, de az aktív keresők egyenetlen eloszlásának köszönhetően 1993-ban
a cigány családok 51,6%-ában egyáltalán nem volt kereső.52
Összegzésként elmondható, hogy a magyarországi roma társadalom nagyon
differenciált mind szociális, mind kulturális értelemben. Becslések alapján
mondhatjuk, nagy hányada (talán 4/5-e) mélyszegénységben, szegénységben,
marginalizálódott helyzetben és és olyan lakóterületen, mely nem kínál megfelelő
munkát. Elmondható az is hogy ma már a roma közösségek fiataljainak zöme közép
vagy felsőfokú tanfolyamot végez, de ennek ellenére a kulturális szakadék olyan
nagy az igényelt, jól hasznosítható tudás és a roma közösségek tudása között, hogy -
főleg az északkeleti és délnyugati aprófalvas, nagy munkanélküliségi rátát produkáló
versenyképtelen térségekben - esélytelenek bármilyen foglalkoztatásra. E

50 Kemény István – Havas Gábor: A magyarországi romákról. Bp.: MTA Szociológiai Intézet, 1995.
51 Uo.
52 Laki László – Békés Zoltán: Szegénységben élni és felnevelkedni Magyarországon az
ezredfordulón. Belügyi Szemle, 1999/7–8.

34
térségekben a szegénykultúra elhatalmasodik és a szegénybűnözés is jelentősen
megnő. A roma társadalom középosztálya, a felsőfokú vagy jó középfokú
végzettséggel rendelkező, integrálódott romák is egyre gyarapodó számban vannak
jelen a magyar társadalomban, politikailag is egyre aktívabbak, siokan tőlük várnak
megoldást. Látható szándékuk, el-el indítanak programokat, de erejük nem elég a
problémák megoldásához, és társadalmi felhatalmazásuk sincs rá (nem is szükséges
egy jogállamban), nem vállalhatják át a társadalom szociális problémáinak
kezelését. Ráadásul egy részük rejtőzködik a nyilvánosság előtt, nem vállalja
romaságát, s ez a viszonyulás teljesen érthető, hiszen sajnos a magyar társadalom
kulturált rétegeiben is jelen van az előítélet. Így viszont nem jelenthetnek pozitív
példát a roma közösségnek, nem jelenthetnek meg pozitív mintaként a sajtóban. E
jelenségről, azaz a roma társadalomról alkotott kép torzulásáról a legbeszédesebben
az utóbbi évek kibeszélő műsorai, s annak hatásai szólnak.
Meggyőződésem, hogy a rendvédelmi szervek esetében kiemelten fontos a teljes
roma közösségek ismerete (a legszegényebbtől a leggazdagabbig, a legszegregáltabb
családtól a legpolgárosultabbik), s ezt a roma értelmiség bevonása a képzésben, vagy
a prevenciós tevékenységekbe segíthetik.

35
 3 A RENDŐR CIGÁNY/ROMA KONFLIKTUS

3.1 KONFLIKTUSFORRÁS A TÖRTÉNELEMBEN, AMI

MEGALAPOZTA A MAI VISZONYT
A romák első csoportjai a XI. század folyamán érkeztek a Balkán-félszigetre,
ahonnan újabb piacokat keresve, a XV. században jutottak el tömegesen
Magyarországra. A három részre szakadt Magyarország vándoriparos, kereskedő-
szolgáltató tevékenységük miatt tárt karokkal fogadta őket. Míg Nyugat-Európa már
ekkor bezárta kapuit a cigányok előtt, Magyarországon a XV–XVII. századig
kiváltságos helyzetet élveztek. Adóik beszedésére, jogvitáik rendezésére az
uralkodók nemesi tisztségviselőként a fővajdát jelölték ki, akit öt régióban vajdák
segítettek feladata ellátásában. A vajdák problémás esetekben igénybe vehették a
helyi karhatalom segítségét, a helyi hatalom azonban nem járhatott el önhatalmúlag a
romákkal szemben.53
Az autonómiarendszer véglegesen a XVII. században szűnt meg, amikor a
Habsburg Birodalom, más területeinek mintájára, lokális cigányüldöző
rendszabályokat vezetett be. A központosított, békés, jól ellenőrzött birodalom
igyekezett a kóborló roma csoportokat ellenőrzés alá vonni, mivel az általuk művelt
fémműves mesterség a központi hatalom ellen irányuló újabb lázadások bázisát
jelenthette. A rossz közbiztonságú területeken a rendfenntartó erők bevonásával
büntetőexpedíciókat szerveztek, a vándorló mesterembereket letelepedésre
kényszerítették. Megtiltották lakóhelyük elhagyását, gyermekeiket elvették, tiltották
a cigány nyelv használatát, a cigány népviselet viselését és a cigányok egymás
közötti házasodását. Az embertelen rendeleteket természetesen a korabeli
rendfenntartó szervezet volt köteles végrehajtani, a helytartótanács irányítása alatt. A
romák helyzete így vált egyik napról a másikra rendészeti kérdéssé, ami ürügyet
szolgáltatott a korabeli „rendőrség” rendszeres üldöző hadjárataihoz és a hatósági
önkény legkülönbözőbb formáihoz.54
Az 1848-as szabadságharc a cigányok helyzetében nem hozott változást, a
jobbágyfelszabadítás csak a telkes jobbágyok, közülük is csak a vagyonosabbak

53 Bársony János: A cigányság és a rendőrség kapcsolatának történelmi összefüggései.

Szöveggyűjtemény a kisebbségi ügyek rendőrségi kezeléséhez. Bp.: COLPI, 1997. 319. old.
54 Uo.320. old.

36
helyzetét rendezte. Bár a század második felében a cigányság problémája már nem
jelentett sajátos rendvédelmi ügyet, a falusi szegénység féken tartásának „zászlaja
alatt” a romák még mindig kiemelkedően nagy számban váltak a rendőri önkény
áldozatává. A férfiak nem túl magas keresményének nagy része a helyi hatóságok
jóindulatának megvásárlását szolgálta, mivel ennek hiányában erőszakkal, veréssel
toloncolták őket egyik megyéből a másikba. A cigányokra nem tartották érvényesnek
a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas elvét.55
A XX. század elején a kriminológiai antropológiai iskoláknak köszönhetően
felerősödtek a cigánysággal, mint néppel szembeni faji indítékú előítéletek, amelyek
súlyos konfliktusokhoz vezettek. 1906-ban egy öt-hat fős csoport kirabolt egy
kocsmát és megölte a kocsmárost és családját. A tanúk cigány elkövetőkről
beszéltek, ezért egy a helyszínhez közeli pusztára összetereltek több ezer cigányt, a
tettesek kiadását követelve. A több hónapig tartó kínzások, éheztetések és verések
hatására sokan meghaltak vagy megnyomorodtak.
A Belügyminisztérium 1916-ban rendeletet hozott56 a kóborló cigányok
megrendszabályozására, mely utasítást tartalmazott teljes körű és rendszeres
nyilvántartásukra, központosított beoltásukra, röghöz kötésükre és a renitensek
állami munkatáborokba internálására. A kóborlók összefogdosására így már
jogszabály kötelezte a hatóságot, amely továbbra is megvesztegethető volt a
kóborlóvá minősítés kérdésében. A nyilvántartás naprakészségét legalább évente
kétszer megtartott cigányrazziákkal biztosították.57
A húszas-harmincas években a náci-fasiszta fajvédő tanítások hatására a jogi és
rendőri szakirodalomban is jelentkezik a cigánybűnözés tudománytalan fogalma, de
a kisebbségellenes hangulatot igyekeztek statisztikai adatokkal is alátámasztani.
1940. augusztus 1-jével a csendőrség központi nyomozó parancsnokságán bevezették
az országos cigánynyilvántartást ujjlenyomat alapján, amibe minden cigányt
felvettek, mert „aki még nem követett el bűncselekményt, az is bármikor elkövetővé
válhat”. 1942-ben, Esztergomban a város zárt cigánytelep létesítését írta elő, 1944-
ben a szigetvári főszolgabíró Révfalu község cigánytelepére gyűjti össze a járásban
élő 1166 cigányt. 1944. november 2–3-án megindul a cigánycsaládok összeszedése

55 Bársony János: A cigányság és a rendőrség kapcsolatának történelmi összefüggései.

Szöveggyűjtemény a kisebbségi ügyek rendőrségi kezeléséhez. Bp.:COLPI, 1997. 322 old.
56 15.000/1916. BM rendelet.
57 Bársony János: A cigányság és a rendőrség kapcsolatának történelmi összefüggései.
Szöveggyűjtemény a kisebbségi ügyek rendőrségi kezeléséhez. Bp.:COLPI, 1997. 324. old.

37
és internálása. 1945. február elején a nyilas Belügyminisztérium X. osztályának
polgári kiürítésről szóló rendelete a cigányok családjaikkal együtt történő
összeszedését és internálótáborba zárását írta elő. A nyilas csendőrök cigányok
százait ölték meg összeszedés közben.58
A cigányokkal szembeni előítéletes gyakorlat a háború után, a rendőrség
újjászervezését követően is tovább élt, mivel a régi szakembereket többségében
átvette az új „demokratikus” rendőrség. A közbiztonság megrendülése idején a
rendőrség tekintélyét gyakran a cigányok elleni erőszakos fellépéssel próbálták
növelni. A cigányságot a megbízhatatlanok csoportjába sorolták, megkülönböztetett
fekete személyi igazolványokkal látták el, és a „kiemelt ellenőrzés” jelszavával sűrűn
zaklatták. Az 1956-os forradalomban sok cigány ember vesztette életét, és sokan
váltak a forradalom leverése utáni terror áldozatává.
Az új rendőrség átvéve a korábbi gyakorlatot, fenntartotta a telepi vajdarendszert
a falvakban. Ez azt jelentette, hogy a helyi rendőrparancsnok kinevezte a „vajdát”: a
„telepfelelőst”, az „egészségőrt” (helyenként különféle elnevezése volt e jogon
kívüli „jogintézménynek”), aki köteles volt továbbítani a hatóságok rendeleteit,
előírásait, elvárásait. Jelentenie, besúgnia kellett, ha szabálytalanságot,
bűncselekményt észlelt, vagy idegen cigányok tűntek fel a telepen. Felelős volt a
cigányok mozgósításáért közmunkákra vagy rendezvényekre. A „vajdákat”
zsarolással, kedvezményekkel, hatósági védelemmel vagy pénzzel vették rá feladatuk
ellátására a rendőrök. A vajdák persze sokszor éltek vissza hatalmukkal, besúgták
saját vagy családjuk, barátaik aktuális ellenségeit, vitték rájuk a tetűirtókat, s vitették
el őket fizetség nélküli közmunkára. Ez kényelmes volt a külső hatalomnak, hiszen
mentesült a „fárasztó” telepi munkától – a jogállamhoz, az állampolgári
egyenjogúsághoz azonban semmi köze sem volt.59
Az MSZMP KB Politikai Bizottságának 1961-es határozata a cigánykérdést nem
nemzetiségi, hanem szociális ügyként határozta meg. „A cigánylakosság felé
irányuló politikában abból az elvből kell kiindulni, hogy bizonyos néprajzi
sajátossága ellenére sem alkot nemzetiségi csoportot. Problémáik megoldásánál
sajátos társadalmi helyzetüket kell figyelembe venni és biztosítani kell számukra a

58Bársony János: A cigányság és a rendőrség kapcsolatának történelmi összefüggései.

Szöveggyűjtemény a kisebbségi ügyek rendőrségi kezeléséhez. Bp.: COLPI, 1997. 326. old.
59 Bársony János: Magyarországi cigány közösségek közigazgatási szokásai (a vajdák egykori és mai
szerepe). In: DEMETER ZAYZON Mária (szerk.): Másság – azonosság. Kisebbségismereti
előadások, 1. Bp.: 1994. 67–72. old.

38
teljes állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, és ezek gyakorlásához
szükséges politikai, gazdasági és kulturális feltételek megteremtését. Sokan
nemzetiségi kérdésként fogják fel, és javasolják a cigány nyelv fejlesztését, cigány
nyelvű iskolák, kollégiumok, cigány termelőszövetkezetek stb. létesítését. Ezek a
nézetek nem csak tévesek, de károsak is, mivel konzerválják a cigányok különállását
és lassítják a társadalomba való beilleszkedésüket.” 60
„Tehát egyértelműen egy szociális váltságkezelés köntösébe bújtatott asszimilációs
törekvésről volt szó. Ennek ellenére jó összefoglalásként a határozatban leírják,hogy
2100 cigánytelep található az ország területén, amelyeken embertelen körülmények
között lehet csak élni”61
1962 szeptemberében a magyar belügyminisztérium bejelentette, hogy a cigányok
megkülönböztetését szolgáló fekete személyi igazolványok kicserélése országosan
megtörtént. Eredetileg nem a cigányok megkülönböztetésére szolgált: a rendőrség és
a belügyi szervek által megbízhatatlannak, veszélyesnek tartott rendszeridegen
elemeket igyekeztek ily módon láthatóvá tenni. A gyakorlatot idővel kiterjesztették a
vándorcigányokra, aztán egyre cigány etnikumú, úgymond gyanús egyénre is.62
A feketeigazolvány-ügy záró akkordjaként 1963-ban a Belügyi Szemlében vita
bontakozik ki az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1961-es határozatának
végrehajtásáról. Dr. Nemes Alajos Baranya megyei rendőrfőkapitány vitaindító cikke
kapcsán több közlemény foglalkozik a cigány lakosság helyzetével, szociológiai,
kriminológiai problémákkal. Itt találkozunk először a korábbi időszak hatósági
gyakorlatának nyilvános kritikájával, illetve tovább élő elemeinek bírálatával. Dr.
Györök Ferenc rendőr alezredes vitazárójában hangsúlyozza: "Határozottan fel kell
lépni az olyan, a rendőri állomány között még élő, de a közvéleményben is előforduló
nézetek ellen, hogy minden cigány bűnöző." 63
1972-ben az egységes rendőrségi-ügyészségi adatszolgáltatási rendszerbe
bevezették a cigányságra vonatkozó kérdéscsoportot. A bűnözés és a népcsoport
fogalmának összekapcsolása kollektív bűnösséget sugalmazott, és felerősítette a
cigányokkal gyakran szembekerülő rendőrökben az előítéleteket, sztereotípiákat.

60 A cigányság helyzetének megjavításával kapcsolatos egyes feladatokról Az MSZMP KB Politikai

Bizottságának határozata 1961. Június 20.
61 Dr. Tóth Sándor ( szerk.): Bevezetés a romológiába. Bp.:Budapest,2004.61.old
62Száraz Miklós György: Cigányok Bp.: Helikon kiadó, 2007. 147
63 http://beszelo.c3.hu/01/06/04purcsi.ht letöltve:2009 10.14.

39
Egyes rendőri szakemberek még elméletileg is igyekeztek megalapozni a
„cigánybűnözés” kriminológiai szemléletét.64
Az Országos Rendőr-főkapitányság 50-11/8/1984. jelű szigorúan titkos,
általánosan kötelező intézkedési tervet tett közzé „a cigánybűnözés fokozottabb
megelőzésére és hatékonyabb felderítésére” címmel, amelyben feladatul tűzték ki a
visszaeső bűnözők családfájának elkészítését, rokoni kapcsolataik összeírását, a
cigányok járműveinek fokozott ellenőrzését és „speciális akciók” folytatását.65
A rendszerváltozást megelőzően még kísérlet történt a „cigánybűnözés”
társadalmi pszichózisának felhasználására, hogy leplezzék a rendőrség pártállami
politikában betöltött szerepét, a rendszerváltozás során azonban a rendőri vezetés
felismerte a korábbi bűnös és tarthatatlan gyakorlatot, és az országos
cigányszervezetek vezetőit tájékoztatta a diszkriminatív belső intézkedések
tartalmáról.66

3.2 ELŐÍTÉLETEK, DISZKRIMINÁCIÓ

A modern állam egyik legalapvetőbb feladata a társadalmi integráció garantálása,
azaz a társadalmi konfliktusok civilizált feloldásában való közreműködés. Éppen
ezért az állami működés súlyos zavaraként értékelendő, ha a konfliktus-szituáció
történetesen az állam (valamely szerve) diszfunkcionális működésének
következtében áll elő. Ennek a jelenségnek egyik legtipikusabb példája a rendőr-
roma konfliktus.
Szociológiai kutatások eredményei alapján kijelenthető, hogy mindkét csoport
tagjai - bár alapjaiban más, egymással igazán nem összevethető szempontok szerint -
magukat hátrányos helyzetűnek, kiszolgáltatottnak érzik, akiket ellenséges környezet
vesz körül. Negatív érzületüket az egyébként megszokott napi érintkezés során
egymásra vetítik, kiszolgáltatottságukat – esetenként – kölcsönösen egymásnak
tulajdonítják. Az így előálló probléma kezelése nem történhet csak a hagyományos –
jogintézmények által meghatározott – eszközrendszerrel, szükség van a
konfliktuskezelés szociológiai, társadalomlélektani módszereinek alkalmazására is.

64 Bársony János: A cigányság és a rendőrség kapcsolatának történelmi összefüggései.

Szöveggyűjtemény a kisebbségi ügyek rendőrségi kezeléséhez. Bp.: COLPI, 1997. 328. old.
65 Uo.330. old.
66Uo.332. old.

40
Ez szükségképpen vezet oda, hogy a megoldásban az állam szervein kívül szerepet
kell, hogy kapjanak a civil szféra intézményei is.
Magyarországon a rendszerváltást követő időszakban a rendőrség egyre
komolyabb jogi és társadalmi kontroll alá került. Egy sor nemzetközi és hazai
jogvédő szervezet, állami szervek folytattak kutatásokat, készítettek jelentéseket a
cigányokkal szemben megnyilvánuló előítéletesség és diszkrimináció tárgykörében.
Több anyagban felhívták a figyelmet, hogy Magyarországon a büntetőjogi rendszer
keretein belül egyes ügyekben - így alkalmanként a rendőrségi intézkedések,
eljárások során is - fellelhetőek a cigányokkal szemben elkövetett hátrányos
megkülönböztetés esetei.
Ugyanakkor látni kell, hogy a rendőrség a cigány emberekkel való kapcsolattartás
szempontjából speciális területnek tekinthető, hiszen semmilyen más területen nem
jelenik meg a cigányság ennyire kizárólagosan és erősen negatív kontextusban, és
ennek megfelelően nem kapcsolódnak hozzájuk ennyire szélsőségesen negatív
sztereotípiák.
„A rendőrök körében erős a romaellenes hangulat. Egy 1997-es, 1530 rendőrre
kiterjedő, a Belügyminisztérium által kezdeményezett - Csepeli György szociológus
és munkatársai által végzett - felmérés rámutatott arra, hogy a rendőrök 54 százaléka
szerint a roma identitás egyik kulcseleme a bűnöző életmód, és 4 százalékuk
kivételével ezt a jellemzőt mindannyian genetikai eredetűnek vélték.
A megkérdezett rendőrök 64 százaléka vélekedett úgy, hogy a vérfertőzés
jellemző a romákra, és 74 százalék volt azon a véleményen, hogy a társadalom
kemény fellépést vár el a rendőrségtől a romákkal szemben.” 67
Vélhetően Csepeli és munkatársai megállapításai is befolyásolták a Rendőrtiszti
Főiskola tanárát, amikor a következőket fogalmazta meg 1997-ben: „a mai magyar
rendőrség tevékenységében – mint ahogyan más országok rendőri szerveinek
munkájában is – tapasztalható az előítéletes gondolkodás, a szóbeli és
tettlegességben is megnyilvánuló durvaság, indokolatlan erőszak…..” 68
Dr. Boda József írja 2000-ben: „Komoly probléma jelentkezett a roma kisebbségi
csoportok bűncselekményekben való részvételével kapcsolatban. Nincs hivatalos
nyilvántartásunk arról, hogy az összes bűncselekmény hány százalékát követik el

67 Nyitott Társadalom Intézet EU Csatlakozást Monitorozó Programja - Az EU csatlakozási folyamat

nyomon követése: Kisebbségek védelme, Országjelentések – Bp.: 2001
68 Dr. Bólyai János: A rendőrség és a cigányság viszonya Magyarországon. Belügyi Szemle 1997/6.
szám

41
romák (mivel ezt a törvény korlátozza), de a roma etnikai csoport adja a börtön
népesség 35-40%-át. A rendőrség és a romák közt sok előítélet van.” 69
„Legtipikusabb előítélet a kultúrafüggő előítélet. Ez elsődlegesen a társadalmi
kölcsönhatás normál folyamatában tanulható meg. A legtöbb ember, aki olyan
környezetben nő fel, amelyben romákkal szembeni ellenszenv megnyilvánul, azonosul
a szemlélettel. Úgy gondolja, hogy a romák mások és alsóbbrendűek. Ez igaz a
rendőrökre is.” 70
A Geskó Sándor által 2000-ben vezetett projekt egyik alapkérdése volt az, hogy
vajon minden állampolgárt azonos jogok illetnek-e meg? A felmérésben részt vevő
rendőrök körében mindössze 67 százalék volt az igennel válaszolók aránya, ami azt
jelenti, hogy minden harmadik rendőr úgy gondolja, nem járnak mindenkinek
ugyanazok a jogok, van, akit több, van akit kevesebb jog illet meg.71
A felmérés alapján a rendőrök a diszkriminációmentességet nem tartják
fontosnak. Úgy érzik ugyanakkor, hogy ők hátrányosan megkülönböztetett,
diszkriminált csoport tagjai, s mint ilyenek sérelmesnek érzik saját helyzetüket. Ez a
paradoxon jól jelzi, hogy a rendőrök még ma is többé-kevésbé kívül érzik magukat a
társadalmon, az „ő saját diszkriminációjuk” és a „mások diszkriminációja” nem esik
azonos megítélés alá.72
A munka során Geskót többször is érték meglepetések. „Mondja Geskó úr, ugye
nem ebből a kérdőívből akarja megtudni, hogy utáljuk a cigányokat?” tette fel a
kérdést a kitöltésre jelentkezett kollégái előtt egy magas rangú rendőrtiszt.
Később megállapítja: „Ha a rendőr jó fiú” akar lenni a saját társadalmi
környezetében, akkor szinte kötelező számára, hogy előítéletesen viselkedjen a
romákkal szemben, csatlakozzon a fél- és részigazságokat, esetleg valótlanságokat
szajkózó többséghez”. 73
Sajnos az elmúlt években nem készült a Csepeliéhez hasonló átfogó felmérés a
rendőrség tagjainak romákhoz való viszonyulásáról. Nemrégiben azonban Krémer
Ferenc és Valcsicsák Imre publikálta a Rendőrtiszti Főiskola oktatói és nappali
tagozatos hallgatói körében végzett vizsgálatát, amely szintén érdekes eredményt

69 Dr. Boda József: Faji megkülönböztetés, bűn és etika a magyar rendőrségnél. Rendészeti szemle
2000/3-4 szám 103. old.
70 Uo:106. old.
71 Geskó Sándor: Rendőrök és Romák: konfliktusok, vagy párbeszéd. Bp.: Mediátor Tanácsadó Iroda
2000. 18. old.
72 Uo.20. old.
73 Uo.29. old.

42
hozott. A vizsgálatban a cigányok mellett további öt kisebbséghez fűződő viszonyt is
mérték.
„A gyakorisági megoszlások áttekintése is érzékletesen mutatja, hogy a cigányokat
a többségtől és más kisebbségektől is egészen különbözően fogják fel. Mindenki
másnál sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a rendőrtiszti hallgatók szerint (69,0%),
de még többen vélekedtek úgy, hogy a cigányokat kell leginkább engedelmességre
kényszeríteni. Azt kell tehát feltételeznünk, hogy a hivatali hatalom uralkodó típusa
leginkább a cigányokkal szemben érvényesül. Nem kizárt azonban, hogy helyesebb
lenne úgy fogalmazni, hogy a rendőri hatalom uralkodó típusa létének bizonyítására
a negatív cigányokhoz viszonyulás széleskörű elfogadottsága a legalkalmasabb” 74
„Ugyanezt gondoljuk a segítő és védelmező (közvetítő) hivatali-hatalmi
atitűdökről, melynek megoszlásai kisebb eltérést mutatnak, de még így is egyértelmű,
hogy a cigányokat segítenék (27,5%) és védelmeznék (27,2%) legkevésbé a leendő
rendvédelmi tisztek.”75
Amerikában fehérek által vezetett pszichiátriai osztályon végeztek egy kísérletet,
amely arról szólt, hogy megvizsgálják, a feketékről alkotott sztereotip vélemény -
miszerint ők erőszakosabbak - mennyiben befolyásolja az ápolók velük szembeni
bánásmódját. Megállapították, hogy a frissen bekerült betegek közül a feketékkel
szemben négyszer gyakrabban alkalmaztak erőszakos módszereket, mint fehér
társaikkal szemben, holott ezek a betegek sem produkáltak több agresszív
megnyilvánulást. Bizonyos idő elteltével a személyzet kezdett egyformán bánni a
fehér és a fekete betegekkel, csökkent a feketékkel szemben alkalmazott agresszív
bánásmód. Megállapították, hogy mihelyt a személyzet tagjai és a páciensek között
személyes ismeretség alakul ki, a betegekkel, mint individumokkal szembeni
előítéletes magatartás is csökkent.76
Ez a vizsgálat azt hivatott bizonyítani, hogy a személyes ismeretség, a hosszabb
ideig tartó csoportközi érintkezés csökkentheti a sztereotipizálást. Ennek azonban
olykor az ellenkezője is bizonyítható. Jó példa erre a rendőrök előítéletessége, amely
munkájuk során alakulhat ki, vagy éppen a már meglévők erősödhetnek tovább.
Arról van szó ugyanis, hogy ők mindennapi érintkezéseik során a sztereotipizált

74 Krémer Ferenc - Valcsicsák Imre: Cigánysággal kapcsolatos attitűdök. Magyar Rendészet 2005/2
16-17. old
75 Uo:17. old.
76 Kiss Judit: Jegyzet az előítéletekről 2001. A kísérlet leírása E.A. Aronson: A társas lény- KJK -
Kreszöv Bp.: 2001. 309. old.

43
csoport esetlegesen deviáns tagjaival kerül(het)nek kapcsolatba, mely még inkább
növeli az adott csoporttal szembeni előítéletes gondolkodást. Ennek következménye
az lesz, hogy a csoport tagjai jobban előtérbe kerülnek - mondjuk igazoltatás során-,
aminek következtében viszont nagyobb eséllyel „kapnak rajta” deviáns
személyeket. Ez még tovább növeli a rendőr előítéletességét, és a kör máris
bezárult.77
Az előítéletek azonban nem pusztán etnikaiak lehetnek. Hazánkban a cigányság
nagy része - akik egyébként sem képeznek etnikailag homogén csoportot - tipikusan a
társadalom legalsó szegmensében helyezkedik el, így velük szembeni előítéletek
keveredhetnek a szegényekkel, munkanélküliekkel, a bűnözőkkel, kapcsolatos
előítéletekkel. E deviánsnak tekintett jelenségekben felülreprezentáltak, mint ahogy
egyébként is magasabb létszámúnak tekintik a kisebbségeket bizonyos esetekben.
Erre kiváló példa, hogy a megkérdezettek több mint fele általában túlbecsüli a
cigányok lélekszámát, főleg azokon a területeken, ahol a cigány lakosság
koncentrálódik.78
A kérdés úttörő kutatója, Tauber István egyik interjújában így beszélt a kérdésről:
„Akinek rossz a társadalmi helyzete, az könnyebben bukik le, ezt már az amerikai
szakirodalom negyven éve kimutatta. Különösen könnyen, ha hovatartozásáról még a
bőre színe is egyértelműen árulkodik. Közép-Kelet-Európa amúgy is előítéletekkel
terhelt térség, így itt a rendőrségben kialakult egy sztereotípia, hogy a cigányok
lényegesen nagyobb gyakorisággal bűnöznek. (…) És itt jön be, hogy a rasszjegyek
miatt a cigány elkövetőket megjegyzik, a többit mindenki elfelejti. Ez nagymértékben
hozzájárult, hogy kialakult egy előítéletesség a rendőrség, de általában is a
jogalkalmazók körében.” 79

3.3 NEMZETKÖZI SZERVEZETEK VIZSGÁLATAI

AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERVEZET (EBESZ)80

A Kelet–Európában egyre inkább terjedő antiszemitizmusra és rasszizmusra hívta
fel a figyelmet 55 ország részvételével a faji és vallási türelmetlenségről Cordobában
2005. áprilisban tartott EBESZ konferencia. Az értekezlet résztvevői

77Uo: 21. old.

78 Uo:30. old.
79 Amaro Drom, 1995. május 8. Idézve Farkas Lilla-Kézdi Gábor-Loss Sándor-Zádori Zsolt: A
rendőrség etnikai profilalkotásának mai gyakorlata c. cikkből. Belügyi Szemle 2004. 2-3.
80 Angolul: Organization for Security and Co-operation in Europe, OSCE

44
Lengyelországban tapasztalták a legtöbb antiszemita cselekedetet, míg a romák elleni
rasszista megnyilvánulásokkal Romániában és Magyarországon találkoztak
legtöbbször.

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG A RASSZIZMUS ÉS INTOLERANCIA (ECRI)81

2005. júniusban a Fajgyűlölet és Intolerancia elleni Európai Bizottság (ECRI)
nyilvánosságra hozta harmadik, Magyarországról készített jelentését, amelyben
üdvözölte azokat a jogi intézkedéseket és politikai lépéseket, amelyek a fajgyűlölet,
az intolerancia és a diszkrimináció csökkentésére irányultak. A bizottság ugyanakkor
változatlanul aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy fajgyűlöletből eredő erőszakról,
köztük rendőrségi bántalmazásokról érkeznek hozzájuk jelentések. Az ECRI úgy
vélte, hogy a roma kisebbség "változatlanul súlyos hátrányokat szenved az élet
legtöbb területén". Aggodalmuknak adtak hangot a médiában, illetve egyes
politikusok részéről tanúsított rasszista érzelmeknek, valamint a bevándorlókkal és
menedékkérőkkel szembeni negatív hozzáállás miatt. A jelentés rasszizmus-ellenes
törvények hatékonyabb alkalmazására és további kibővítésére, valamint kisebbségek
rendőrségi bántalmazásával kapcsolatos esetek alaposabb kivizsgálására szólított fel.

TÁRSADALOMKUTATÁSI INTÉZET (TÁRKI)

A TÁRKI 2005 decemberében reprezentatív közvélemény-kutatást végzett a
romákkal szembeni előítéletekről, ezer 18 év feletti állampolgár megkérdezésével. A
magyar felnőttek négyötöde állította, hogy "a romák gondjai megoldódnának, ha
végre elkezdenének dolgozni", és 62 százalékuk többé-kevésbé egyetértett azzal,
hogy "a bűnözési hajlam a cigányok vérében van".
Öt évvel ezelőtt kevesebben voltak azok, akik a "vérrel" magyarázták a bűnözési
hajlamot, 2000-ben az emberek 55 százaléka gondolkodott így, viszont a másik
állítás híveinek tábora 88 százalékról csökkent a jelenlegi 80-ra.
"Inkább változatlanságról, mint növekedésről van szó, ám ez mit sem von le abból,
hogy ezek a számok rettenetesen magasak" - mondta Sík Endre szociológus, a
TÁRKI munkatársa. A szociológus szerint a közvélemény-kutatás eredménye annak
tudható be, hogy az elmúlt években nem lett jobb a cigányság élete, és a többségi
társadalom bizonytalansága, félelme sem változott, az előítéleteknek pedig ez a két
forrása.

81 Angolul: European Commission against Racism and Intolerance

45
PUBLICUS INTÉZET
2008. október 1. és 9. között a Publicus Intézet készített kérdőíves vizsgálatot
„Cigányellenesség a magyar társadalomban” címmel, amely véleményem szerint jól
tükrözi a magyar társadalom cigánysággal kapcsolatos attitűdjét .
„A magyar társadalom 81 százaléka viseltetik ellenérzésekkel a cigányokat
illetően. Az is világosan kiderül, hogy minél magasabb valaki iskolai végzettsége,
minél inkább beszél idegen nyelveket, annál kevésbé cigányellenes, jóllehet még a
felsőfokú végzettségűek és az idegen nyelvet jól beszélők körében is egyértelmű a
cigánysággal kapcsolatos negatív attitűd többsége: ez az arány mindenhol 70
százalék felett van. Sikerre, de legalábbis a többség szimpátiájára számíthat tehát az
a politika, az(ok) a párt(ok), amelyek a cigányellenes érzületre apellálnak és ennek
szellemében nyilatkoznak.”82
„A kutatásban a válaszadók nagy többsége (81%) az erőszakos asszimiláció
pártján áll, azaz 10-ből 8-an vannak arról meggyőződve, hogy a cigányokat rá
kellene szoktatni arra, hogy ugyanúgy éljenek, mint a magyarok. Hasonló arányban,
mintegy 82 százalék ért azzal egyet, hogy a cigányok gondjai megoldódnának, ha
végre elkezdenének dolgozni. Ez arra világít rá, hogy a megkérdezettek négyötöde
szerint a cigányok nem szeretnek dolgozni, és ez a legfőbb oka hátrányos
helyzetüknek is. A nagy többség szerint tehát csak az akarat hiányzik ahhoz, hogy
dolgozni kezdjenek. Az előbbieknél kisebb arányban, de még mindig több mint a
megkérdezettek fele (52%) azt is gondolja, hogy nem a többségi társadalom
előítéletessége az oka a cigányság deprivált helyzetének, azaz a többség más (külső
vagy belső) okokkal magyarázza szegénységüket. Az előbbi három állításból képzett
aggregált mutató tehát a magyar társadalom cigányellenességét mutatja, amely
meglehetősen borús eredményt hozott: a társadalom nagyon nagy része, mintegy 81
százalék vall inkább cigányellenes (határozott vagy kevésbé határozott)
álláspontot.”83

82http://www.progresszivintezet.hu/pub/2009_02_13_ciganyelleneseg_politikai_terkep_Progressziv.p
df letöltve:2009.10.10
83http://www.progresszivintezet.hu/pub/2009_02_13_ciganyelleneseg_politikai_terkep_Progressziv.p
df letöltve:2009.10.10

46
3.4 KONFLIKTUSOK
Az Országos Rendőr-főkapitányság roma összekötőjeként ismertem meg Dr.
Fridrik József volt gyöngyösi rendőrkapitány doktori disszertációját, amelynek
témája „etnikai kisebbségi konfliktusok kezelésének szociológiai kérdései Gyöngyös
városában és annak vonzáskörzetében”.
A szerző a konfliktust, mint fogalmat az alábbiak szerint határozza meg: „egy
olyan állapot, amely akkor adott, ha két egymásnak ellentmondó cselekvési tendencia
vagy késztetés (motiváció) együttesen jelentkezik a cselekvés egyedüli
alternatívájaként. Ez az állapot feszültséggel jár, mely olykor kellemetlen érzéseket
vált ki az érintett emberekből vagy az őket megfigyelő külsős személyekből.
Leírhatjuk tehát, hogy konfliktus két vagy több fél között fennálló feszültség, vagy
egyet nem értés. Egy dinamikus jelenség, amelyet célszerű folyamatában
vizsgálni”.84
A szerző a konfliktust, mint folyamatot hat szakaszra osztja fel, amelyek egy
konfliktus történetében többször is megismétlődhetnek, illetve egyes szakaszok akár
ki is maradhatnak.
1.) A KONFLIKTUS FELISMERÉSE ELŐTTI ÁLLAPOT
Látens konfliktusok, helyzeti adottságok, ahol a felek még nem értik egymástól való
viszolygásukat.
2.) ÉSZLELT KONFLIKTUSOK
A felek ráébrednek az aktuális vagy potenciális konfliktusra → FRUSZTRÁCIÓ
3.) ÁTÉRZETT KONFLIKTUS
A felek érzelmileg reagálnak (félelem, feszültség, idegesség) → GONDOLATOK ÉS
ÉRZÉSEK
4.) KÉZZELFOGHATÓ KONFLIKTUS
A felek cselekvően lépnek fel önmaguk védelmében (pl. vitatkoznak) →
VISELKEDÉS
5.)KONFLIKTUS FELOLDÁS/ELNYOMÁS
Kompromisszumot kötnek, vagy az egyik fél legyőzi a másikat →
KÖVETKEZMÉNYEK
6.) KONFLIKTUS UTÓHATÁSOK

84 Dr. Fridrik József nyá. r. alezredes: Etnikai kisebbségi konfliktusok kezelésének szociológiai
kérdései Gyöngyös városában és vonzáskörzetében. PhD értekezés, ZMNE doktori iskola 2007.
28.old.

47
A konfliktusban való részvétel mellék- és utóhatásai → UTÓHATÁSOK85

3.5 NÉHÁNY ORSZÁGOS FIGYELMET KELTŐ HAZAI

ETNIKAI KONFLIKTUS VIZSGÁLATA

3.5.1 A RENDŐRSÉG ÉS A ROMÁK KÖZÖTTI KONFLIKTUS EGYIK IGEN

EMLÉKEZETES PÉLDÁJA A 2002. SZEPTEMBER 1-ÉN A
GYÖNGYÖSI BUGÁT PÁL KÓRHÁZBAN TÖRTÉNT RENDŐRI
INTÉZKEDÉS

Az esemény egy egyszerű kórházi beteglátogatással kezdődött. A K. család feje

K. S., anyja látogatására ötvenkilenc rokonával érkezett a kórházba. Időközben
azonban az idős asszony elhunyt, ami csak a helyszínen jutott a rokonság
tudomására. A váratlan elhalálozás tényét a kórházi szabályokkal ellentétben az
egészségügyi intézményből nem közölték telefonon a legközelebbi hozzátartozóként
megadott személlyel.
A népes látogatói csoport egyes tagjait sokkolta a halálhír, a lelki fájdalom a roma
gyász ismert reakcióit váltotta ki néhányukból. A kiemelkedően erős hanghatások,
hajtépés és egyesek eszméletvesztéshez közeli állapota fokozta a tömeg hangulatát, a
gyász jeleit egyre többen fejezték ki.
Az elhunyt anya férfi gyermekei az orvosi felelősség kérdését vetették fel egymás
közt, ugyanis korábban biztos ígéretet kaptak arra, hogy meg fog gyógyulni
édesanyjuk.
A harag, a fájdalom, a becsapottság érzése hatalmába kerítette a K. családhoz
tartozó fiatal roma férfiakat is, akik elégtételt akartak venni a családot ért váratlan
csapás miatt. Ezt úgy juttatták kifejezésre, hogy ellenszegültek és támadólag léptek
fel a kórház egészségügyi személyzetével szemben, amikor azok kérték, hogy
csendesebben sirassák hozzátartozójukat. A szolgálatban lévő nővérek félelmükben
elmenekültek a romák közeléből.
Egy orvos sem jelent meg, nem próbálta senki megnyugtatni a háborgó
kedélyeket. Minderre a kórház biztonsági őrei tettek kötelezettségükből fakadóan
néhány bizonytalan kísérletet, amire a romák indulatosan, hangos szavakkal, félelmet
keltő testi közeledéssel reagáltak. A biztonságért felelős kórházi alkalmazottak,
miután tetemes türelmi időt adtak a romáknak, de a helyzet nem normalizálódott, a
85
Dr. Fridrik József nyá. r. alezredes: Etnikai kisebbségi konfliktusok kezelésének szociológiai
kérdései Gyöngyös városában és vonzáskörzetében. PhD értekezés, ZMNE doktori iskola 2007.
28.old.

48
csatatérhez hasonlító kórházi részlegben az üzemszerű működési rend helyreállítása
érdekében telefonon a rendőrségtől kértek segítséget.
Közben az osztályon fekvő betegek között kitört a pánik, egyesek félelmükben
magukra csukták a szoba ajtaját, többen mobiltelefonon saját családtagjaikat
mozgósították, hogy jöjjenek értük, vigyázzanak rájuk. Más betegek inkább maguk
távoztak el a helyszínről. Ez alatt néhány roma fájdalma jeléül a lift ajtaját rugdosta,
ezért a kezelő lezárta a szerkezetet és fedezékbe vonult.
Közben a társalgó asztalára nagy mennyiségű élelem és palackozott szeszes ital
került. A romák egy része étkezni kezdett, a férfiak csoportja italozott, mások
folytatták vagy átvették a jajveszékelő gyászolók szerepét, halotti tor alakult ki a
kórházban…
A Gyöngyösi Rendőrkapitányság szolgálatvezető parancsnoka a helyszínre vezényelt
a rend helyreállítása céljából hat járőrt, öt férfit és egy nőt. A szolgálatvezető
parancsnok nem állt az intézkedésre kiküldött rendőri csapat élére. A helyszínre
érkezett rendőröket a romák éles, szitkozódó hanggal, fenyegető ökölrázással,
támadólag fogadták.
Korábban a K. család néhány színesfém-kereskedéssel foglalkozó férfi tagja ellen
több esetben pénzbírság kiszabásával záruló eljárás indult. A K. familia fenti
tagjaival szemben nagyrészt a helyszínre érkező B. rendőr zászlós intézkedett, emiatt
erős és nem titkolt ellenszenvvel viseltettek vele szemben.
A rendőrök megérkezésekor a romák egy része már erősen ittas állapotban volt. A
rendőrök felszólították a romákat, hogy hagyják el a helyszínt, aminek sokan kezdtek
eleget is tenni. A távozóban lévő családtagok közül ordítozni kezdtek, szidalmazva
kérdőre vonták a szolgálatban lévő rendőröket, hogy mi keresni valójuk van a
kórházban, senki sem kérte, hogy ide jöjjenek. Mások a korábbi pénzbírás miatt
elégtételt véve lökdösni kezdték B. zászlóst. A tömegből kezek nyúltak a rendőrök
felé, ruházatukat, felszerelésüket rángatták, a rendőrnő haját húzták, bántalmazták
őket. B. zászlóst több roma megkísérelte lerántani a földre, majd berántani a
tömegbe, azonban rendőrtársa segített neki kikeveredni a romák gyűrűjéből. A
dulakodás során a lépcső szélére kerültek, ahonnan B. és a belé kapaszkodó roma
férfiak egyensúlyukat vesztve legurultak a lépcsőfordulóig. A beállt zavart
kihasználva a rendőrök néhány romát stabil helyekhez bilincseltek. Ekkor a romák
már az udvar felé haladtak, a rendőrökre támadó két férfit és még további három főt
a rendőrök előállították a rendőrkapitányságra.

49
 Az eset pénteken történt, az írott és elektronikus média egyes termékeiben már
szombaton nyilatkozatok jelentek meg a különböző roma szervezetek képviselőitől,
hogy a rendőrök már megint rasszista módon, brutálisan bántalmazták a roma
kisebbség tagjait. A csúsztatások, részinformációk hatására vasárnapra szinte
országos méretűre dagadt az esemény, mindenki rendőri brutalitásról beszélt.
Fényképek, filmfelvételek jelentek meg, néhány az eseményekben részt vett romáról,
akik testén több véraláfutás is volt. Közben a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság
vezetője és a gyöngyösi rendőrkapitány közt vita folyt, hogy kinek kellene
nyilatkozni. A hétfőre megszületett sajtótájékoztató azonban már csak enyhíteni
tudta a rendőrség tekintélyén esett jelentős csorbát.
Az esetet követő vizsgálat kisebb mulasztásokat állapított meg a rendőri
intézkedés kapcsán, azonban a rendőri brutalitás és a rasszista indíték nem nyert
igazolást. A szolgálatirányító parancsnokot elmarasztalták, mert nem vett részt
személyesen az intézkedésben. Célszerűbb lett volna a hangulat további szításának
elkerülése végett a korábbi intézkedéseiről ismert B. zászlóst kihagyni az
intézkedésből. Taktikai hibákat ugyan elkövettek a rendőrök, de az intézkedés
jogszerűsége nem kérdőjeleződött meg a vizsgálatok során.
A romák néhány tagja ellen hivatalos személy elleni erőszak és garázdaság miatt
indult bűntető eljárás. Ők máshogy élik meg a gyászt, mint az átlag állampolgárok.
Sírnak, hangoskodnak, ez általában félelmet kelt egy csendhez szokott kórházban. Az
nyilvánvaló, hogy néhány rendőr csak fizikai erőszak árán tud érvényt szerezni a
törvény erejének, esetünkben ez azonban teljesen jogszerű volt, mivel a romák nem
általánosan elvárható magatartást tanúsítottak. A jogszerű intézkedés azonban nem
került kihangsúlyozásra, csak a rendőri vezetők késedelmes nyilatkozataiban.
Célszerű lett volna rögtön a sajtó tudomására hozni, hogy egy mindennapos rendőri
intézkedés történt, mert néhány nappal az eset után már csak mosakodásnak tűnt az
eltorzított tények magyarázata, a rasszista rendőr újjáéledt alakja sokáig uralni tudta
a médiát.
A konfliktus okai:
- Információs, kapcsolati és értékalapú konfliktus egyszerre.
- Kevés és ellentmondó információk.
Az orvosok arra tesznek ígéretet, hogy a beteg hamarosan felgyógyul, nem
telefonálnak a hozzátartozóknak a beteg elhalálozásáról. A roma sokaság közé orvos

50
nem megy be, nem ad információt, nem érez együtt a gyászolókkal. A biztonsági
őrök a halállal kapcsolatos információk átadására nem képesek.
A rendőröknek nincs vezetőjük, olyan is van közöttük, akit – előzményes ügyeik
kapcsán – „nem szeretnek”.
A rendőrök nem veszik figyelembe a romák értékorientáltságát egy ilyen helyzetben.
A konfliktus eszkalálódásában szerepet játszik a média felnagyító és elfogult szerepe.

3.5.2 KECSKEMÉT – EGY ELFOGÁS UTÓHATÁSAI

2004. július 25-én késő délután B.Gy. a Kecskeméti Rendőrkapitányság
Járőrosztályának beosztottja szabad idejét bevásárlással töltötte a kecskeméti Auchan
áruházban. Vásárlás közben ismerős arcra lett figyelmes, felismerte a vásárlók közt a
roma származású 19 éves J.R.-t, aki ellen 6 elfogatóparancs volt érvényben.
B.Gy. elindult a körözött személy felé, azonban amikor 7-8 méter közel ért hozzá,
az felismerte. Korábban ugyanis már intézkedett vele szemben, így a járőr személye
ismert volt J.R.-nek. B. zászlós utána iramodott és kiabálta, hogy „Rendőrség, Álljon
meg!”. J. azonban nem állt meg, a zászlós tovább üldözte, a zöldséges pultnál utol is
érte és testi kényszert alkalmazva elfogta. Az ott tartózkodókkal közölte, hogy
rendőri intézkedés folyik, kérte, hogy értesítsék a kapitányság ügyeletét és kérjenek
onnan segítséget az intézkedés továbbfolytatásához.
Ekkor az intézkedőt a nyakába kapaszkodva megtámadta J.R. bátyja, J.G., aminek
köszönhetően J.R. kiszabadult a fogásból és ismét futásnak eredt. A zászlós utána
futott, kétszer utol is érte, de a bátyja mindkét esetben sikeresen segítséget nyújtott
neki a szabaduláshoz. Az áruházban szintén szabadidejüket töltő D.Zs.
főtörzsőrmester és Á.A. főhadnagy észlelték az intézkedést és kollégájuk után
indultak.
Az üldözés az áruházon kívül is tartott, rövid futás után egy tanyás terület előtti
homokos részre értek, ahol utolérték a menekülőt. D.Zs. igazolta magát, felszólította
a körözött bátyját, hogy engedje el B.Gy. nyakát - az ugyanis ismételten
belekapaszkodott -, aki ennek eleget is tett. Ezután azonban beült a helyszínen lévő
gépkocsijába és a rendőrök közé hajtott, akik alig bírtak elugrani a jármű elől.
B. zászlós mindvégig a földre szorítva tartotta J.R.-t, aki folyamatosan rúgkapált,
ki akart szabadulni a karfeszítésből. Kb. öt perc elteltével a zászlós érezte, hogy
felhagy az ellenállással, nehezen lélegzik. Ekkor mentőt hívott, de a kiérkező orvos
már csak a halál tényét tudta megállapítani.

51
 Az eset után az elhalt helyszínre érkező rokonai és ismerősei között igen erős
rendőrellenes hangulat alakult ki. Kiabáltak, szitkozódtak. Az esti órákban kb. 40 fő
a városi rendőrkapitányság és a megyei főkapitányság közös épülete előtt adott
hangot elégedetlenségének. Ők a rendőrség által értesített roma kisebbségi
képviselők tájékoztatását követően távoztak a helyszínről.
A halál beálltának körülményeiről nem sokkal később kívülállók nyilatkozatai
alapján már feltételezések láttak napvilágot az írott és elektronikus sajtóban. Ezek
szerint a halál beálltát az idézte elő, hogy a rendőr belenyomta J.R. fejét a homokba,
aki ettől megfulladt. Felröppentek olyan hírek is, hogy a járőr a fiú roma
származására tekintettel követte el tettét.
Az eseményt követő napokban több engedélyezett és engedély nélküli
rendezvényt tartottak Kecskeméten a romák képviselői, tiltakozva a rendőri önkény
ellen. Az egyiken négy roma nő bántalmazta H.P. budapesti lakost-t, aki „Elég volt a
hisztériából”, „Horváth Aladár politikai hulla, rasszista rendőrökről handabandázik”
táblával egyszemélyes ellentüntetést tartott. A bántalmazást a jelen levő kamerák is
rögzítették.
Az időközben elkészült szakértői vélemény szerint J.R.-nek egy igen ritka,
öröklött eredetű betegsége volt, amely előrehaladottsága miatt már a belső
szervekben is kárt okozott. A szakértő szerint van összefüggés a halál beállta és a
rendőri intézkedés között, de a halál az intézkedés nélkül is bármikor beállhatott
volna. A sérülések a fiún 8 napon belüliek voltak, amennyiben nincs betegsége,
semmilyen maradandó károsodást nem szenvedett volna az intézkedéstől.
A Bács-Kiskun megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal gondatlanságból elkövetett
emberölés gyanújával indított nyomozást, azonban bűncselekmény hiányában ezt
meg is szüntették. A sértettet képviselő ügyvéd a határozat ellen panaszt jelentett be,
amit a Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti Osztálya elutasított. A sértetti
képviselő ezután pótmagánvádlóként lépett fel, amelyet végül a Bács-Kiskun megyei
Bíróság utasított el. A végzés ellen nem volt helye fellebbezésnek.
A fentieken kívül az esetet vizsgálta a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési
biztosa is, aki az elfogásban és annak vizsgálatában nem talált semmilyen
jogszerűtlen elemet, azonban évértékelő jelentésében így vezeti fel a történteket: „Az
eseményt néhány napon belül sajátos „kisebbségi üggyé” alakította az a körülmény –
amely eredetileg nem is szerepelt a hírekben –, hogy az elkövető cigány származású
volt.”

52
 Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke az intézkedést követően a
Belügyminiszterhez címzett levelében nyomatékosan kérte az eset körülményeinek
kivizsgálását, különös tekintettel arra, hogy az intézkedés alá vont etnikai
hovatartozása játszott-e szerepet az ügyben. A levelet 49 közéleti személyiség is
aláírta.
A sajtó és a roma szervezetek szerepe ebben az ügyben is egyértelműen
kimutatható. Aki figyelembe veszi a tényeket, tisztán láthatja, hogy etnikai indíttatás
fel sem merülhet egy körözött bűnöző elfogásában. Sajnos az orvostudomány még
nem áll olyan magas fokon, hogy a halál körülményeiről azonnal nyilatkozni tudjon,
de az újságírók találékonysága alapján született hír azonnal utat talál a közvélemény
arra nyitott tagjaihoz. A rendőrség ebben az esetben pedig igen sok csatornát
felhasznált a kommunikációra (értesítette pl. a helyi roma szervezeteket), azonban ez
is kevés volt ahhoz, hogy országos felbolydulás támadjon egy sajnálatos haláleset
miatt.
Értékalapú konfliktus: Ha a körözött személy, aki a helyszínen meghalt, nem
cigány származású lett volna, és a média nem nagyítja fel a szerepeket, akkor ez a
konfliktus nem dagad roma-rendőr konfliktussá.

3.5.3 BÁTONYTERENYE – ROMA RENDŐR IS LEHET RASSZISTA (?)

A Nógrád Megyei Bíróság 2003 januárjában két év négy hónap börtönbüntetést
szabott ki a kisterenyei körzeti megbízotti teendőket ellátó R.G. zászlósra. Társát,
Sz.G. zászlóst két év két hónap börtönnel sújtotta az ítélet. R.G.-t és Sz.G.-t
leszerelték, soha többé nem lehetnek rendőrök. Sz.G. bevonult a börtönbe, R.G.
megszökött a büntetés elől, az ítélet kihirdetése után családjával ismeretlen helyre
távozott.
A megyei bíróság másodfokú ítéletében tizenhat hamis tanút nevezett meg, és
ellenük hivatalból feljelentést tett. Közülük tizenketten a bátonyterenyei
rendőrkapitányság állományába tartoznak: ők egy éven át következetesen próbáltak
hamis alibit igazolni társaiknak.
2001-ben a kisterenyei városrészben rengeteg betörés történt. A hatóságok
mintegy harminc esetben a roma származású gyermekkorú Z.Z.-t azonosították
elkövetőként. A fiút nemegyszer tetten érték, fiatal kora azonban büntetlenséget
biztosított számára.

53
 2001. január 19-én tanúkihallgatásra idézték az időközben a tizennegyedik évét
betöltő Z.Z.-t. Anyját és kísérőit a kihallgatásra nem engedték be. A fiút este
nyolckor őrizetbe vették, és a salgótarjáni fogdába szállították. Míg anyja a főbejárat
előtt várakozott, a gyereket a hátsó ajtón vitték ki a rendőrök. Z.-né este kilencig
várakozott a rendőrség előtt. Késő éjjel két nagykorú fiát, Z.I.-t és Z.S.-t elküldte a
körzeti megbízott lakására, hogy számon kérjék: hová tette a rendőrség Z.-t.
R.G. körzeti megbízott nem volt otthon, csak a felesége és kétéves kisfia. Az
éjszakai látogatók az utcáról üvöltöztek velük. A rendőr felesége rémülten telefonált
a kapitányságra. Amikor R.G. családja zaklatásáról értesült, kocsiba ült, és társával
Z.-ék házához hajtott. Ott azonban csak az asszonyt, annak egyik barátját és kisebb
gyermekeit találták. Z.S.-nét a hajánál fogva földre rántották, megrugdosták, a
többiekre gázsprayt fújtak. Alaposan megverték a később hazaérő ifjabb Z.S.-t is,
majd összetörték a ház berendezését.
R.G. az esetet megelőzően kilenc évvel, húszévesen öltötte magára a
rendőregyenruhát. Vezetői egyértelműen jól intézkedő, fegyelmezett rendőrnek
tartották. A lakosság elfogadta, sokszor kérték segítségét problémáik megoldásában.
A per során a Z. családot a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda
ügyvédje képviselte. A történteket nem egy híradásban rendőr-roma konfliktusként
ábrázolták. R.G. azonban szintén roma volt, aki büszkén vállalta származását és a
rendőrségi karriert választotta, mint a kiemelkedés lehetőségét. Ez általában nem
hangzott el a híradásokban.
A nyomozás során a két rendőr azt vallotta, éjszaka ki sem tette a lábát a
kapitányság épületéből. Mint a bíróság megállapította, mondandójuk alátámasztására
meghamisítottak egy kihallgatási jegyzőkönyvet. A mobiltelefonról, amelyen R.G.
felesége felhívta a rendőrséget, azt állították, hogy az a rendőr sógoránál volt.
Később kiderült, hogy a férfi egész héten Ausztriában volt továbbképzésen. Erre úgy
módosították a vallomását, mintha aznap hazautazott volna. Ennek igazolására egy
beléptető pecsétet is ütöttek az útlevelébe. A határőr azonban, akinek a pecsétjét
használták, aznap nem volt szolgálatban.
A bíróságon tizenkét rendőrre és négy civilre bizonyították rá, hogy hamisan
vallott. Volt, aki fekete autókat és szkinheadeket vélt látni Z.-ék házánál, azt
sugallva, ők verték meg az asszonyt, mások kitartottak amellett, hogy a rendőrök
nem hagyták el a kapitányságot.

54
 A bíróság hivatalból feljelentést tett a hamis tanúk ellen, az eljárást az ügyészség
– vádemelés mellőzésével – megrovással megszüntette. Az ügyészség szerint a
rendőrök által tett hamis vallomások társadalmi veszélyessége csekély volt.
Egy furcsa társadalmi rétegződésből is fakadó konfliktus képezte a
bűncselekmény elkövetésének alapját. A rendőrök a beidézett fiút őrizetbe vették, az
anyja elől elrejtve szállították át egy másik településen lévő fogdába. A vizsgálat
ezen része előttem nem ismert! Ki hirdette ki az őrizetbe vételt elrendelő határozatot
és próbálták-e teljesíteni az értesítési kötelezettségüket az őrizetbe vételről a
hozzátartozók irányába. Lehet, hogy tartottak attól, hogy a romák összegyűlnek, de
az édesanyának elmondhatták volna, hogy a fiát másik fogdában helyezték el. Némi
előítélet, némi mulasztás azért itt érzékelhető, hiszen késő éjjel még a körzeti
megbízotton akarták számon kérni a fiatalkorú hollétét.
Megállapítható egyrészről egy értékalapú konfliktus: a romák általában sokkal
„rosszabbul viselik” egy hozzátartozójuk szabadságelvonását az átlagnál. Másrészt
egy számon kérős, fenyegetős fordulat, amit ne feledjük el, minimálisan egy
garázdasággal felért, és volt egy olyan fordulat, ahol a roma származású rendőr és
társa erősen felháborodva a történteken, hivatali mivoltukból is fakadóan
bántalmazták a garázda egyéneket és a helyszínen lévő ártatlanokat is. A furcsa
motívum az, hogy a bűncselekményt elkövető rendőrt (értékalapú konfliktus) a
jogosnak vélt elégtétel kapcsán „védelembe veszik” társai és hamisan tanúznak csak
azért, hogy társukat, aki közéjük tartozik, megmentsék a felelősségre vonástól. Ez a
visszásság érzékelhető az ügyészi és a bírói döntésekben.

3.5.4 TÁMADÁS A 21-ES BUSZON – A RENDŐRSÉG ÉS A RASSZISTA

INDÍTÉKOK

A 2005. május 08-án, a 21-es buszon karddal megszúrt fiú története nem teljes
egészében a rendőr-roma konfliktusról szól, azonban ilyen vetülete is van. Az
eseményeket kizárólag ebből a nézőpontból szeretném megközelíteni.
Újsághírek szerint a fenti időpontban a 21-es buszon, amely a Moszkva téren lévő
megállóban állt, egy hatfős társaság egyik tagja karddal átszúrta P.J. 15 éves roma
fiút, mert az megnézte őt és szokatlanul öltözött társait. A támadó társaival együtt
gyalog menekült el. A fiú életveszélyes sérüléseket szenvedett, amiért a közeli Szent
János Kórházba szállították. Az esetet követően megindult a nyomozás az elkövető
kézre kerítése érdekében. Állapota miatt nem volt módja a rendőrségnek

55
meghallgatni a sértettet, de a vele tartózkodó két barátja és az utasok közül egy, a
történteken kívülálló személy vallomása alapján kiderült: a társaság tagjai
valamilyen, közelebbről meg nem határozható katonai-történelmi ruhákat viseltek, és
különböző eszközök, így fegyverek, pajzs, sisak jellemezték ruházatukat. Ez arra
utalt, hogy a csoport tagjai valamilyen hagyományőrző, vagy szerepjátékokat
folytató, esetleg más militáns szemlélettel szerveződnek. A rendőrség grafikát
készíttetett a rendelkezésre álló tanúvallomások alapján, melyeket tömegtájékoztatási
eszközökben közzétettek, s lakossági felhívással is kérték az állampolgárok
segítségét A rendőrség a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem látott okot
arra, hogy a támadást etnikai indíttatásúnak minősítse.
Az esetet követően néhány nappal tömegdemonstrációt tartottak a Moszkva téren,
a bűncselekmény elkövetésének helyszínén. Itt több neves közéleti személyiség is
felszólalt és elítélte a szerinte egyértelműen rasszista támadást. Ezek közül csak a
rendőrséget érintő nyilatkozatok fontosak a dolgozat szempontjából. Kolompár
Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke beszédében elmondta, hogy a
bűncselekmény egyértelműen rasszista indíttatású volt, ez pedig ellentmond a
rendőrség verziójának, amely szerint ez nem bizonyított.
A demonstráció több résztvevőjének elmondása szerint egy férfi "cigányokat
bántani tilos" táblával a kezében provokálta a tüntetőket, amelynek következtében
kisebb dulakodás alakult ki. A rendőrség közölte: őrizetbe vettek egy 28 éves férfit
rendzavarás miatt.
A fiú családja az eseményeket követően ügyvédet fogadott, akinek félmillió
forintos munkadíját a Magyarországi Nemzeti-Etnikai Kisebbségek Érdekvédelmi
Egyesületének elnöke, Száva Vince fizette, aki nemrég mondott le az MSZP roma
tagozatának elnöki posztjáról. A politikus az akkori lapok szerint a tavaly nyáron
rendőri intézkedés közben meghalt kecskeméti roma fiú, J.R. halála kapcsán tett szert
országos hírnévre. Száva úgy nyilatkozott: "a rendőrségi nyomozást segítendő"
kérték fel a magánnyomozót, és nem azért, mert elégedetlenek a rendőrség
munkájával.
A rendőrségen a nyomozás során 86 személyt hallgattak ki, több mint 40
bejelentést ellenőriztek, több helyen tartottak házkutatást. Előállítottak 12 főt, 30
szervezettel vették fel a kapcsolatot, s megpróbálták feltérképezni több száz fős
tagságukat, közülük 400 fő konkrét ellenőrzésére is sor került.

56
 A Budapesti Rendőr-főkapitány félmillió forintot (később 1 millióra módosította)
ajánlott fel annak, aki értékelhető információt tud adni a támadókról. A
nyomravezetői díj közel két hétig nem hozott komoly eredményt, utána azonban egy
bejelentő megnevezte az egyik nyilvántartásban nem szereplő hagyományőrző
egyesület egyik tagját, mint a támadás potenciális elkövetőjét.
Tizenkét nap alatt sikerült elfogni a rendőrségnek a bűncselekmény elkövetőjét -
jelentette be dr. Tóth Gábor rendőr ezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság
sajtótájékoztatóján. A bűncselekmény elkövetését a gyanúsított, a 17 éves Gy. M.
alias Mortimer beismerte. Ő maga is roma származásúnak vallotta magát. A
bűncselekmény indítóokaként az elkövető a történteket megelőző konfliktushelyzetet
jelölte meg – tette közé az elfogást követő sajtótájékoztatón kérdésekre válaszolva a
Budapesti Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatója.
Két hét alatt kiderült, hogy a rendőrség jól tette, hogy nem kommunikált
rasszizmusról, hiszen a tények egyáltalán nem támasztották alá a fajgyűlölet
motiválta támadás verzióját. A híreszteléseknek azonban sokan „bedőltek”. Éppen a
sikeres elfogás napján érkezett meg a Belügyminisztériumba és az Országos Rendőr-
főkapitányságra Claude Cahnak, az Európai Romajogi Központ ügyvezetőjének
levele, aki arról tett fel kérdéseket, hogy mi alapján döntik el a hatóságok, hogy egy
bűncselekményt fajgyűlölet motivált-e vagy sem? Állítása szerint nem ez az egyetlen
olyan eset, amikor a rendőri szervek alábecsülték a származás szerepét roma
személyek ellen elkövetett súlyos testi sértés esetében.
Nyilvános vita megtartását kérte a „bűncselekmények értékelése során a
rendőrség által alkalmazott módszerekről és kritériumokról annak megállapítására,
hogy származási szempontból motiváltak-e. A bizalom válsága uralkodik a nemzet
jelentős részén belül azzal kapcsolatban, hogy a rendőrség képes-e megbirkózni a
Magyarországon faji indíttatásból elkövetett bűncselekmények társadalmilag
bomlasztó jelenlétével.”
A rendőrség kommunikációja ebben az esetben hibátlan volt. Jóval nagyobb
erőket kellett azonban mozgósítani a felderítésre, mint az egy hasonló ügyben
általában megszokott, ugyanis ezzel is elejét akarták venni a rosszindulatú
sajtóhíreknek és roma szervezetektől érkező támadásoknak. Ebben az ügyben csak az
objektív tények kerültek előtérbe a rendőrség részéről, csak az ismert bizonyítékok
alapján tették meg nyilatkozataikat, de – mint a kecskeméti esetnél láttuk – vannak
mások, akik gyorsabban átlátják az objektív tényeket és szubjektív, maguknak

57
kedvező tartalommal töltik ki. Így lesz egy egyszerű életveszélyt okozó testi
sértésből országos jelentőségű, rasszista indíttatású „gyilkossági” kísérlet, amelyben
ráadásul a rendőrség nem is az „egyértelmű” motívumnak megfelelően nyomoz, így
maga is cinkossá válik.
Említést kíván még az a tény, hogy a roma vezetők értesüléseiket az újságokból
szerzik, még ők maguk sem fordulnak bizalommal a rendőri vezetők felé, nem
próbálják meg kitölteni tartalommal az Országos Cigány Önkormányzat és az ORFK
közötti együttműködési megállapodás kereteit. Az információáramlás e téren lassú
volt.

3.5.5 A HOLDUDVAR INTRANETES FÓRUMMAL KAPCSOLATBAN TETT

BEJELENTÉSBEN FOGLALTAK VIZSGÁLATÁRÓL

A Döbröközi Cigányokért Szociális és Kulturális Alapítvány megkereséssel

fordult országos rendőrfőkapitányhoz, melyhez egy cd lemezen a Holdudvar
elnevezésű rendőrségi intranetes fórumról letöltött, cigányságot sértő
megjegyzéseket is tartalmazó összeállítást is mellékeltek.
A fórum a rendőrök és a cigányok közötti kapcsolatokat, konfliktusokat, a
cigányok „furcsa” szokásait, bűnözési hajlandóságait „elemezte”. A hozzászólók
vitát folytattak a témában, sokan gyakorlati tapasztalatukat felemlítve tárták
véleményüket a fórum nyilvánossága elé. A többség a problémát érintően kulturáltan
nyilatkozott, azonban jellemző volt az általánosítás és számos esetben a cigányságot
sértő, esetenként gúnyos, durva, megalázó kijelentések is megjelentek.
Kutatásaim során tudomást szereztem arról, hogy a tárgykörhöz kapcsolhatóan a
„Holdudvaron” 2002-től összesen 196 topic indult, amelyekben összesen 7896
hozzászólás született.
Az Alapítvány megkeresése kapcsán vizsgálat indult, melynek során elsődlegesen
áttekintették a hozzászólásokat és kiszűrték az olyan személyes adatokat tartalmazó,
vagy egyes személyekre következtetni engedő, illetve a cigány népcsoportra tett sértő
megjegyzéseket, amelyekből jogsértés gyanújára lehetett következtetni.
A kiválogatást követően összesen 94 hozzászólással kapcsolatban merült fel arra
nézve gyanú, hogy vélhetőleg valamely jogsértéssel összefüggésbe hozható. Ezekből
26 hozzászólás konkrét - többnyire roma származású - közismert személyek
sérelmére, 68 (az összes nyilatkozat 0,086 %-a) pedig a cigányságra, mint
népcsoportra vonatkozóan tartalmazott sértő megjegyzéseket.

58
 A hozzászólások eredetének vizsgálatakor megállapítást nyert, hogy a Holdudvar
intranetes belső fórum teljes körű naplózása 2004 májusától került bevezetésre, ezért
esetenként a hozzászólásokban szereplő ún. nick név azonosítása bizonytalan vagy
nem lehetséges. Az átvizsgálást és a nick nevek azonosítását követően országos
szinten elsődlegesen 33 érintett személy azonosítására került sor, akik közül
néhányan több alkalommal is tettek megjegyzéseket.
A személyek beazonosítását követően hozzászólásaikat a tekintetben vizsgálták,
hogy a sértő kijelentések milyen jogi eljárást, milyen felelősségre vonási formát
alapozhatnak meg, képezhetnek-e azok büntető-, szabálysértési- vagy fegyelmi
eljárási alapot. A vonatkozó jogi háttér és egyéb joghatással bíró állásfoglalások
áttekintése után a vizsgálat megállapította, hogy törvénysértés gyanúja vagy a
vizsgált bűncselekményi formák (nemzeti, faji vagy vallási csoport tagjai elleni
erőszak, közösség elleni izgatás) elkövetése tekintetében megalapozott gyanú nem
merült fel. A rendőrségi vizsgálat eredményét állásfoglalás végett megkapta a
Budapesti Nyomozó Ügyészség is, amely a rendőrségi anyagot feljelentésként
kezelve a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 174.§ (1) bekezdésének a.)
pontjára hivatkozva - „a cselekmény nem bűncselekmény” - bűncselekmény
hiányában elutasította.
A rendőrségi vizsgálat lényegét képezte az is, hogy az érintettek sértő
bejegyzéseikkel magánvéleményt közöltek, avagy a rendőrhatóság képviselőjeként
ismertették álláspontjaikat továbbá vizsgálni voltak kénytelenek olyan jogi határokat,
melyek ma is eltérő jogértelmezésre adnak lehetőséget a téma szakavatott ismerői
körében is. Hol húzódik a határ a rendőr véleménynyilvánítási szabadsága és a
hátrányos megkülönböztetés tilalmát leíró jogszabályi rendelkezések között.
A rendőrségi állásfoglalás – mivel nem a Rendőrség feladataival összefüggő
eljárás, vagy nem egyéb közjogi vagy munkajogi aktus során keletkeztek a
hozzászólások, valamint nem mindenki számára azonosítható nyilatkozó által tett
bejegyzésekről volt szó – a rendőrségi jogértelmezés, magánvéleményekként kezelte
az esetet.
A hivatásos állományúak magánvéleményének kinyilvánítása tekintetében - az
általában vett jogi korlátokon túl - a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak
szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) és a Rendőrségről szóló
1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) további korlátokat állít. A szabályozás azonban
alapvetően a rendőr szolgálati feladatainak ellátásához, a rendőr hivatalos eljárásához

59
kötődik, továbbá a Hszt. rendelkezése szerint fegyelemsértés csak akkor valósul meg,
ha a rendőr szolgálati tevékenysége során, szolgálati viszonyával kapcsolatos
kötelezettségét szegi meg vétkesen.
A rendőrségi argumentáció szerint a hozzászólások az érintettek
magánvéleményét tükrözték, azok kifejtésére nem hivatalos eljárásuk során került
sor, a szolgálathoz a cselekményük annyiban kapcsolódott, hogy a magánvélemény
kifejtése a szolgálati helyen, a munkáltató által rendelkezésre bocsátott
véleménynyilvánítási fórum felhasználásával történt. Ebből az érvelésből
következően azt állapították meg, hogy a rendőr hivatalos eljárásához közvetlenül
nem köthető, a cigány kisebbséget sértő magánvélemények kifejezésre juttatása a
hivatásos állományú személyek fegyelmi felelősségét nem alapozza meg.
A vizsgálat végül arra az álláspontra jutott, hogy a cigány etnikai kisebbség
megbélyegzésével a hozzászólók visszaéltek véleménynyilvánítási szabadságukkal,
nemzetközi és alkotmányjogi általános jogelvek sérülhettek, azonban konkrét,
valamely jogi eljárást is megalapozó törvénysértés elkövetésére utaló megalapozott
gyanú nem állt fenn.
Sor került még az érintett rendőrök szolgálati tevékenységének utólagos
ellenőrzésére, de arra nézve sem merült fel gyanú, hogy holdudvaros
megnyilatkozásaikból fakadóan intézkedéseiket befolyásolták volna a fórumon
kifejtett nézeteik.
Összességében nem merült fel gyanú arra nézve, hogy a Holdudvaron a
cigányságot sértő megjegyzésekkel illető ellenőrzés alá vontak közül valamely
rendőr eljárása, intézkedése során nem tett eleget az emberi méltóság védelmét
szolgáló szabályoknak, illetve a részrehajlás nélküli intézkedés követelményének.
Az ellenőrzés során az adatok azt mutatták, hogy az elsődlegesen kiszűrt 33 főből
- téves azonosítás és szolgálati viszony megszűnés miatt - az aktuális rendőri
állományból végül is 30 fő érintett.
A 30 fő (mindannyian hivatásos állományúak) közül 1 fő szolgálati viszonyát az
ügyhöz nem kapcsolódó okok miatt azóta megszüntették. További két személy
tekintetében megállapítható volt, hogy szolgálati feladataik visszatérő hanyag
ellátása miatt több esetben részesültek fegyelmi fenyítésben.
A sértő megjegyzéseket közzétevő személyek jelentős része:
− 10 és 20 év közötti szolgálati idővel rendelkező, 30 és 40 év közötti életkorú
rendőr.

60
Rendfokozatukat tekintve:
− tiszthelyettes 4 fő,
− zászlós 9 fő,
− tiszt vagy főtiszt 17 fő;
Beosztásuk szerint:
− vezető beosztású 4 fő,
− beosztott 26 fő;
Szolgálati ágat, szakszolgálatot tekintve:
− 15 fő bűnügyi,
− 11 fő közrendvédelmi, közlekedési,
− 2 fő ügyeleti,
− 2 fő gazdasági;
Tényleges hatósági jogosultságot gyakorló (az állampolgárokkal közvetlen
kapcsolatban lévő) személy:
− 22 fő,
− egyéb szakszolgálati feladatot végző 8 fő.
Az azonosított személyek részére Dr. Bene László országos rendőrfőkapitány –
soron kívül – oktatási tréninget rendelt el, aminek tárgya az egyenlő bánásmód,
valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma.
Megjegyezni kívánom, hogy a rendőrség belső intranetes hálózatán, konkrétan a
Holdudvaron megjelent sértő kifejezésekkel kapcsolatban a 2005-ben alakult Roma
Rendőrök Országos Egyesülete is megfogalmazta - 2006 decemberében - a
véleményét, melyet az országos rendőrfőkapitány is kézhez kapott. Idézek a
megkeresésből:
„Mi úgy gondoljuk, hogy a vizsgálat alá vont, számunkra ismeretlen személyek -
rendőrök, közalkalmazottak-, rendőrségen belüli felelősségre vonása, olyan nem
kívánt hatásokat vált ki a cigány származású rendőrök ellen, rendőrségen belül és
azon kívül is, amelyet el kell kerülni! Álláspontunk szerint a CD szerzője nem volt
tudatában annak, hogy kezéből kiadott gyűjtésével, nem a diszkrimináció ellen, az
előítéletek csökkentése mellett teszi le a voksát, hanem generálja a negatív hatások
erősödését.

61
 A felelősségre vonás más lehetőségeit kell kutatni. Ami nem más, mint az oktatás,
a csoportterápia, a szembesítés, a negatív tartalmú erkölcsi értékítéletek békés
módon történő befolyásolása.
Ezért mi úgy gondoljuk, hogy a már felkutatott érintettek, egy konfliktuskezelő
programra való kötelezésével, jobban elérhetjük a kívánt hatást (az erkölcsi értékeik
visszaadását), mint az esetleges szankciók alkalmazásával.
Ennek a programnak az lenne a lényege, hogy mi is (a bevonni kívánt roma
rendőröket képviselő tagjaink) velük együtt szembesülünk a problémával és segítünk
nekik kiutat találni abból a szakadékból, amely oda vezetett, hogy ilyen kicsinyes
módon fejezték ellenérzésüket a cigányok ellen.
Mivel a hibát vétett emberek rendőrök, - rendőrségi alkalmazottak- nem
gondoljuk, hogy helyes út, ezt a problémát a felelősségre vonás mellőzésével,
terápiás módszerekkel, oktatással a rendőrségen belül megoldani. Azok az emberek,
– akik már látni vélik az újabb szenzációt „harminc - egynéhány embert bocsátottak
el a rendőrségtől, mert cigányoztak” később pedig, akármilyen előttük részleteiben
nem ismert ügyben „bosszúálló rendőrök cigányokat vertek” szalagcímmel
jelentetnének meg újabb- és újabb cikkeket. –, nem tartanák hitelesnek a belső
konfliktuskezelést. Nem is beszélve arról, hogy az előítéletesség mindkét oldalon
növekedne!
Ezen ok miatt kerestük meg a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektorát, Dr.
Iványi Gábor urat, hogy partner lenne-e egy olyan képzésben, melyet a Roma
Rendőrök Egyesülete képzelt el, a konfliktus kezelésére. Az elképzelést, – amennyiben
azt a rendőri vezetés is támogatja – jónak és kivitelezhetőnek tartotta.”
Meg kell jegyeznem, az egyesület nem kapott szerepet, de a Wesley János
Lelkészképző Főiskolát bevonták. A képzést rendőrségi objektumban, főként rendőri
rendfokozatot viselő tanárok bevonásával hajtották végre.
A képzés első szakasza 2007. január 15-től indult 36 órában (öt nap) az
Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Rendészeti és Bűnmegelőzési Intézetében.
A résztvevők 2007. év IV. negyedévében 2 napos utánkövető tréningre is
kötelezettek lettek.
Az eredményességről azóta sem esett szó, az érintett rendőrök
személyazonosságára soha nem derült fény.
A vizsgálat során ellenőrizték a - működésében felfüggesztett - Holdudvar
intranetes fórum üzemeltetésének körülményeit, valamint áttekintették az intranetes

62
hálózat üzemeltetését és használatát, továbbá a belső fórumainak feltételeit
szabályozó 3/2006. (II.23.) ORFK utasítást. A Holdudvar intranetes fórum az ORFK
GIF Információtechnológiai és Műszaki Főosztály üzemeltetése alatt állt.
Megállapították, hogy a fórum moderálása a személyi feltételek hiánya és az erre
visszavezethető szervezetlenség miatt nem volt folyamatos, nem volt megbízható,
üzemeltetése nem felelt meg a vonatkozó ORFK normának sem.
A moderálási hiányosságok mellett a cigányságot sértő hozzászólások
megjelenéséhez hozzájárult az a tény is, hogy a regisztrált tagok fekete színnel
megjelölt álnév alatt is közölhették véleményüket, és ez a körülmény az egyes
felhasználók esetén az anonimitás érzetét tovább erősítette, könnyebben teret
adhatott a szélsőséges megnyilvánulásoknak.
Megállapították továbbá, hogy a vonatkozó ORFK utasítás a felhasználók
tekintetében nem írt elő kötelezettségeket, csak az üzemeltető részére.
A fórum ma szigorúbb jogi szabályozás mellett működik. Országos
rendőrfőkapitány úr a javaslatok közül a Holdudvar kizárólagos fórummá tétele és
szigorúbb felhasználói szabályokkal történő továbbműködtetése mellett döntött. A
bizottság ennek megfelelően elkészítette az ORFK utasítás szabályainak
módosítására vonatkozó tervezetet. A módosítás a Holdudvar intranetes fórumot
jelöli ki kizárólagos általános célú fórumként, biztosítja annak folyamatos
moderálását, jelentősen szigorítja a felhasználói regisztráció szabályait, és az
eddigiektől eltérően kizárólag egy felhasználói név használatára jogosít.
A tiltott tartalmak felsorolása - a kisebbségek jogait, mások személyiségi jogait
védő rendelkezések erőteljesebb hangsúlyozása mellett - a szolgálati rend, fegyelem,
az elöljárói tekintély, illetve az alárendelt emberi méltóságának, a Rendőrség
tekintélyének védelmét szolgáló szabályokkal bővült. Kimondja a tiltott tartalmú
hozzászólásoktól való tartózkodás kötelezettségét, valamint a fórum felhasználói
szabályainak megsértése esetén olyan szankciókat vezet be, amelyek szándékaink
szerint hathatósan biztosítják a szabályok megtartását. Bűncselekmény, szabálysértés
vagy fegyelemsértés gyanúját megalapozó hozzászólás esetén a moderátor a
hozzászólás eltávolítása mellett köteles jelentést tenni elöljárójának, aki intézkedik
az elkövető személyazonosságának megállapítására, egyúttal értesíti a cselekményről
a munkáltatói jogkört gyakorló vezetőt.
A rendőrségi vizsgálat az alábbi összegzést készítette el:

63
A megküldött adatok alapján a tárgykörhöz kapcsolhatóan a Holdudvaron 2002-évtől
összesen 196 topic indult, amelyekben összesen 7896 hozzászólás született. A
többség a problémát érintően kulturáltan nyilatkozott, azonban jellemző volt az
általánosítás, és számos esetben a cigányságot sértő, esetenként gúnyos, durva és
megalázó kijelentések is megjelentek.
Megállapítást nyert, hogy a cigány etnikai kisebbség megbélyegzésével a
hozzászólók visszaéltek véleménynyilvánítási szabadságukkal, ezért a vonatkozó
emberi méltósággal kapcsolatos általános jogelvek sérülhettek, azonban konkrét,
valamely jogi eljárást is megalapozó törvénysértés elkövetésére utaló megalapozott
gyanú nem áll fenn.
A rendelkezésre álló adatokat állásfoglalásra megküldtük a Budapesti Nyomozó
Ügyészségnek is. A Nyomozó Ügyészség megkeresésünket feljelentésként kezelve
az ügyben határozatot hozott, amelyben a feljelentést bűncselekmény hiányában
elutasította.
A CD lemez tartalmát összeállító szerzők állításával összefüggésben áttekintettük
a Rendőrség és a cigány népesség közötti konfliktus és előítélet-mentes viszony
megteremtése, valamint a diszkrimináció megszüntetése érdekében alkalmazott
intézkedéseket, amely alapján megállapítható, hogy a tárgyban a Rendőrség -
lehetőségeihez mérten - széles körben tett lépéseket.
− A 32/2004. (X. 12.) ORFK intézkedés alapján a hátrányos megkülönböztetés
miatt benyújtott panaszok országos szintű vizsgálatára az ORFK Fegyelmi
Osztálya éves értékelő jelentést készít.
− A vizsgálattal összefüggésben áttekintettük a cigánysággal kapcsolatos
feladatokról és e kötelezettségekkel kapcsolatos hatáskörökről szóló belső
normáinkat. Megállapítottuk, hogy a vizsgált esemény csak a 3/2006. (II. 23.)
ORFK utasítás módosítását teszi szükségessé.
− A történt eseményektől függetlenül is indokolt azonban az Országos Cigány
Önkormányzat, illetve az Országos Rendőr-főkapitányság közötti
együttműködési megállapodás felülvizsgálata, aktualizálása.
A vizsgálat jó példát mutatott arra, hogy egy fegyveres testület berkein belül is
kialakulhatnak olyan, azonos véleményeket hangozató csoportok, melyek sértő
kijelentéseikkel másokat megbélyegezhetnek.
Mindenki döntse el maga, hogy a másokat lenéző, megbélyegző rendőrök – akik
azt hitték, hogy véleményük rejtve marad a nagy nyilvánosság előtt – vajon minden

64
esetben képesek-e érzelmeiken felülkerekedni és részrehajlás valamint elfogultság
nélkül intézkedni azokkal szemben, akiket sértő szavakkal illettek.
Mivel belső fórumról volt szó, a véleménynyilvánítás szabadságának
interpretációja „legyőzte” a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó
jogelvet. Senkinek nem volt érdeke ezt vitatni.
Az érintett rendőrök személye ismeretlen maradt, kötelező tréningjüket az
Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Rendészeti és Bűnmegelőzési Intézetében
hajtották végre. Az oktatók jórészt hivatásos állományú rendőrök voltak.
Hogy mennyivel lett volna hatékonyabb egy külső helyszínes, oktatói
rendőrfőtisztektől mentes képzés, azt már soha nem tudjuk meg. Csak reménykedem
abban, hogy az érintett rendőrök valóban elgondolkodtak azon, hogy vállalt
hivatásuk mit jelent a gyakorlatban.

3.5.6 OLASZLISZKA
2006. október 15-én két gyermeke szeme láttára verték agyon Olaszliszkán Szögi
Lajos tiszavasvári tanárt, mert többen úgy látták, hogy autójával elsodort egy
helybeli kislányt, aki - egyébként - a balesetben nem sérült meg. A bűncselekmény
elkövetése országos közfelháborodást váltott ki, megbélyegezte a települést,
megingatta az állampolgárok biztonságérzetét, és példája nyomán több hasonló, de
enyhébb bűncselekményt is elkövettek később az országban.
Dr. Czibrik Attila az ügyet tárgyaló tanácsvezető bíró szerint az elkövetők már a
bűncselekmény elkövetése után, a helyszínen egyeztettek a vallomásokkal
kapcsolatban, a rendőrségi szemle idején volt alkalmuk átöltözni, tisztálkodni és a
bűncselekmény idején viselt ruhákat is el tudták égetni. A helyszínen elmaradt a
jelenlévők igazoltatása, kihallgatása, emiatt a későbbi eljárás nagyon nehézzé vált.
A tanácsvezető bíró az ítélet indoklása során elmondta azt is, hogy „a szakértői
vélemények szerint az autó nem ütötte el a kislányt, így a bűncselekmény okaként
szóba sem jöhet az ebből keletkező erős felindulás. Szögi Lajost szó szerint
agyonverték, gyakorlatilag meglincselték. Az elkövetők szándéka egyértelműen az
áldozat megölése volt, így nem lehetett a bűncselekmény minősítése halált okozó testi
sértés.”86

86 http://www.nol.hu/belfold/a_leheto_legsulyosabb_buntetes_az_olaszliszkai_lincselesert
letöltve:2009.11.20

65
 „A Debreceni Ítélőtábla előtt 2009. október 26-án indult II. fokú eljárás 2009.
november 13-án jogerős ítélettel zárult. Három elítélt esetében súlyosbította, öt
esetben pedig helybenhagyta az első fokú ítéletbe foglalt szankciókat.”87
Az ítélettel kapcsolatban a vélemények a mai napig is megoszlanak. Egyesek még
súlyosabb, még elrettentőbb ítéletet láttak volna helyénvalónak, míg mások szerint a
társadalmi-politikai nyomás is közrejátszott abban, hogy ennyire szigorú, „előítélet
szagú” bírói ítéletek születtek.
Ennek az esetnek van egy olyan szála is, melyet a fentiek nem tükröznek vissza.
Szögi Lajos halála kapcsán – nem vitatottan – felerősödött egy nemzeti érzelmű, a
folyamatok etnicizálását eredményező „áramlat”. A Gój Motoros Egyesület kiállt a
meggyilkolt tanár és családja mellett. Olyan nyilvánosságot teremtett az ügynek,
hogy az a magyarországi kriminalisztika történetébe is végérvényesen beíródott. Az
ügy magyar-cigány konfliktussá nőtte ki magát, szembeállítva a többséget a
kisebbséggel. Csavar ebben a történetben az is, hogy az érintett, a médiában ez idő
tájt sokat szereplő Gój Motoros Egyesület 2008. március 19-én éppen a Roma
Rendőrök Országos Egyesületével közösen juttatott el egy beadványt a köztársasági
elnöknek cigány-magyar megbékélés tárgyában. A Köztársasági Elnöki Hivatal
2008. augusztus 15-i válaszlevele kitért arra, hogy a köztársasági elnöknek nincs
alkotmányos felhatalmazása arra, hogy „az össztársadalmi problémákat elemző,
számos tárcát érintő, kormányzati hatáskörbe tartozó kérdésekben bármilyen konkrét
intézkedést tegyen vagy kezdeményezzen.”88 A több mint 5000 aláírást tartalmazó,
párbeszédre törekvő kezdeményezés kudarcba fulladt, a két egymástól gyökeresen
eltérő identitású társadalmi szervezet további tárgyalásokat egymással nem
kezdeményezett, a kommunikációs csatorna közöttük végleg bezárult. Az
egyesületeket politikai szerepvállalással, az általuk képviselni kívánt emberek
elárulásával, felhatalmazás nélküli képviselettel vádolták meg mindkét részről.
Aminek egyik eredménye talán éppen az olaszliszkai eset kapcsán kifejtett már-már
szélsőségesen cigányellenes Gój Motoros Egyesület által kifejtett tevékenység lett.
Összességében a bűncselekmény elkövetése szintén egy etnikai, értékalapú
konfliktusra vezethető vissza, melyet jól vagy rosszul kezelve szigorú büntetésekkel

87 http://index.hu/bulvar/2009/11/13/olaszliszka_masodfok_itelet/ letöltve:2009.11.20
88 http://www.freeweb.hu/roma-police/2008_hirek/kozt.jpg letöltve:2009.11.20

66
fejeztek be. A konfliktusok feloldása, megelőzése érdekében tett kormányzati
intézkedések azonban – álláspontom szerint – elmaradtak.

3.5.7 A „PÁSZTOR ÜGY”

A roma-rendőr konfliktusoknak egy igen furcsa esete a „Pásztorügy”- ként
elhíresült történet.
2009. január 30-án a Magyar Televízióban is megjelenített módon, dr. Pásztor Albert
rendőr ezredes, Miskolc város rendőrkapitánya egy rablás-sorozat kapcsán megtartott
sajtótájékoztatón a bűncselekményekkel kapcsolatos ismertetőjében etnikai
vonatkozású kijelentéseket tett:
Ezt azon a péntek délelőtti (2010. január 29-ei) Miskolcon megtartott
sajtótájékoztatón mondta, ahol lopás- és rablássorozatok felderítéséről számolt be.
Az elmúlt 2 hónapban több járókelőt is utcai rablók támadtak meg Miskolcon.
Táskákat, mobiltelefonokat, pénztárcákat vettek el a megtámadottaktól. "Összesen 8
ilyen utcai támadásban kellett intézkednie kollégáinknak" - jelentette be péntek
délelőtti sajtótájékoztatóján Pásztor Albert, miskolci rendőrkapitány.
"Buszmegállókban, járdán támadtak meg járókelőket. Az elkövetők sok esetben
erőszakot is alkalmaztak. Volt, akit kézzel, volt, akit bottal ütöttek le. Az utcai
támadásokkal összefüggésben 11, főként huszonéves elkövetőt vettek őrizetbe
„kollégáim." Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közterületi rablások - ami ilyen
erőszakos jellegű rablások - elkövetői cigány emberek. Igazából Miskolcon azt kell,
hogy mondjam, hogy legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar,
minden más rablás viszont az ő részük" - nyilatkozta Pásztor Albert.89 Kijelentése
miatt az ORFK vezetője vizsgálatot indított ellene és leváltotta posztjáról.90 Másnap
(2010. január 31-én szombaton) Káli Sándor Miskolc város MSZP-s polgármestere
sajtótájékoztatót tartott:91 „Egyeztetést kértem Draskovics Tibor minisztertől, a hétfői
megbeszélésen jelen lesz az ORFK és a megyei rendőr-főkapitányság vezetője is" –
mondta a polgármester. Káli szerint a romakérdés nem miskolci specifikum, ez
"Északkelet- és Dél-Magyarország sorskérdésévé vált." A polgármester szerint
„Pásztor Albert tényeket és adatokat közölt, nem leváltani, támogatni kell. Pásztor
egyébként ott volt a borsodi szocialisták mai tisztújító küldöttgyűlésén is, ahol egy

89 http://index.hu/belfold/cigbun090130/ letöltve:2009.11.20.
90 http://index.hu/belfold/paszt0130/ letöltve:2009.11.20.
91 http://index.hu/belfold/msk0131/ letöltve:2009.11.20.

67
helyszíni forrásunk szerint hosszan beszélgetett a megyei MSZP-s nagyokkal, akik
szintén maradását támogatják.”
Érdekes módon a politikailag szinte soha egyet nem értő miskolci Fidesz-KDNP
frakció, a Szabad Demokraták Szövetségének miskolci szervezete egyet értett a
polgármesterrel és Pásztor szavait a bűnözési szokások ilyenképpen való ismertetése
vonatkozásában nem tartotta elítélendőnek.
Dr. Draskovics Tibor Igazságügyi és Rendészeti miniszter elmondta ugyan, hogy
„a miskolci rendőrkapitány a nyilatkozatával átlépett egy olyan határt, amelyet az
állam képviselője nem léphet át, s az áthelyezésével erkölcsi alapú döntés született,
de később a társadalmi-politikai nyomás hatására meghátrált és visszahelyezte
beosztásába a rendőri vezetőt.”92
Ennek az ügynek a megítélése igencsak megosztotta a magyar társadalmat.
Miskolcon szimpátiatüntetést tartottak együtt olyan politikai erők, amelyekről sokan
álmodni sem merték volna, hogy valaha egy ügyért jelennek meg a közterületen. Az
azóta már betiltott nyíltan cigánybűnözést hangoztató, megfélemlítő külsejű és
ideológiájú Magyar Gárda és a Nemzeti Őrsereg tagjai együtt tüntettek a helyi
MSZP-s, Fideszes, szabad demokrata érzelmű politikusokkal és követőikkel.
A megosztott vélemények szerint, romák szemszögéből nézve az eseményeket, ez
a nap - ez a szimpátiatüntetés - a magyarországi demokrácia megcsúfolásának napja
volt.
Amíg egyesek azt állították, hogy Pásztor Albert tényeket és adatokat közölt, -
"Pásztor Albert nem tett mást, csak annyit, hogy kimondta a város lakói és vezetői
előtt közismert tényeket. Nevén nevezte azokat a jelenségeket, melyeket a miskolciak
nap mint nap maguk is tapasztalnak" - írta például a Független Rendőrszakszervezet
közleményében Pongó Géza, a szakszervezet főtitkára -, addig a jogvédők, egyes
jogászok (közöttük a Roma Rendőrök Országos Egyesületének elnöke is) másképpen
ítélték meg ezt a helyzetet.
Ők azt mondták, hogy a rendőrkapitány először is prejudikált, hiszen előre
mondott ki bűnösöket, előre ítélkezett olyan ügyekben, amelyek még csak a bírósági
szakaszba sem kerültek el, másodszor a rendőrségi törvényt és az adatvédelmi
törvényt is megsértette, mert az elfogulatlanságra, pártatlanságra vonatkozó rendőri
magatartási szabályt megszegte, a büntetőeljárások során olyan adatokat gyűjtött,

92 http://barikad.hu/node/23363 letöltve:2009.11.20.

68
melyekre őt semmiféle büntető-eljárásjogi szabály nem kötelezte, a különleges
adatok gyűjtésére vonatkozó szabályozást figyelmen kívül hagyta.
Végül a társadalmi és politikai nyomás hatására az országos rendőrfőkapitány
visszahelyezte beosztásába a miskolci rendőrkapitányt, ellene büntető eljárás nem
indult, a fegyelmi eljárása pedig figyelmeztetéssel zárult.
„Az ORFK Ellenőrzési Főosztálya megállapította, hogy a kapitányságvezető
jogszabályt nem sértett, de nyilatkozata általánosításokra adhat okot. Még a
tényközlő nyilatkozatból is lehet helytelen következtetéseket vagy általánosításokat
levonni, hiszen egy rövid média-megnyilvánulás nem minden esetben alkalmas a
tényállás valamennyi összefüggésének ismertetésére. Mindezekre tekintettel az
országos rendőrfőkapitány figyelmeztetésben részesítette a városi kapitányt, s
felhívta figyelmét, hogy a jövőben tartsa be a nyilatkozattétel szabályait. Pásztor
Albert ezt tudomásul vette - írja az ORFK közleménye. „93
Ez az eset etnikai, értékalapú konfliktusként értelmezhető, nagy tömegeket
megmozgató, a társadalmat megosztó eset volt, melyben a szabad
véleménynyilvánításon (a szólásszabadságon) keresztül, a hivatáshoz kapcsolt
magatartási szabályokon át, egészen az etnikai alapú különleges adatok kezelésére
vonatkozó hatályos rendelkezésekig bezárólag, a jogrendet átszövő magatartási
szabályok ütköztek meg egymással úgy, hogy végül az eset kirobbantójának
felelősséget – álláspontom szerint – a társadalmi közhangulat megnyugtatása
érdekében, elbagatellizálták.

3.5.8 A RENDŐRSÉG ÉS A MÉDIA VISZONYA

E kérdéskör vizsgálata során nem hagyhatjuk figyelmen kívül a média igen
speciális szerepét. Speciális, mivel három tekintetben is hatással van a romák és
rendőrök kapcsolatára. Egyrészt befolyásolja a rendőrök társadalmi megítélését,
elfogadottságát, ezen keresztül pedig az állampolgárok rendőrökkel szembeni
viselkedését, együttműködési hajlandóságát. Másodsorban befolyásolja a
közvélemény, köztük a rendőrök romákról kialakított véleményét, felerősítheti vagy
gyengítheti az előítéleteket. Harmadrészt a rendőr-roma konfliktusról szóló
híradásokon keresztül közvetít egyfajta álláspontot a közvélemény felé, ami
befolyásolhatja mindkét fél konfliktus feloldása érdekében tett lépéseit.

93 http://www.stop.hu/articles/article.php?id=446153 letöltve:2009.11.20.

69
 A mindennapi tapasztalatok szerint a média inkább a rendőr-roma ellentét
erősítésében, mint normalizálásában érdekelt. Ennek köszönhetően egy-egy
problémásnak nevezhető intézkedésről bő terjedelemben tudósítanak, sejtetve vagy
akár kimondva a hatóság tagjai részéről tanúsított előítéletességet vagy hátrányos
megkülönböztetést. Ez a kép nemcsak az együttműködésnek képezi gátját, hanem
gyengíti a rendőrség társadalmi pozícióját, megnehezíti az egyéb irányú rendőri
intézkedések kivitelezését, támogatottságát.
„A modern sajtótermékek egyik alapvető tartalmi részévé vált a kriminalisztikai
hír, riport. Ezzel együtt sajátos hírverseny alakult ki a hivatásos bűnügyi tudósítók és
a kereskedelmi újságírók között, amelyben a bűnügyi tudósítók vannak hátrányos
helyzetben, annak ellenére, hogy nap mint nap a bűnözéssel kapcsolatos információk
tömege zúdul rájuk, mivel a tényszerűség, a korrektség és a nyomozás érdekeivel
harmonizáló tájékoztatás ma már nem piacképes.”94
A bűnügyi újságírásnak, bár egyidős a honi újságírással, korábban nem kellett
hasonló jellegű problémákkal megküzdenie, mivel élesen elkülönült a nagyközönség
tájékoztatását szolgáló sajtótól, kizárólagos feladatának a rendőrség munkájának
segítését tekintette. Az első magyar rendészeti lap, a Közbiztonság, elsősorban a
rendőrök szakismereteinek bővítését szolgálta, valamint aktuális bűnesetekkel
kapcsolatos információkat közölt, kizárólag központilag jóváhagyott tartalomban és
formában.
A rendszerváltozás utáni „szabad légkör” azonban a központi kontrollal együtt
megszüntette ezt az éles elkülönülést is. Ennek eredményeképpen az 1992-ben induló
Zsaru magazinnak egyszerre kellett megfelelnie mindkét követelménynek, a
rendőrségi szakismeretek bővítésének és a piacképes nagyközönség
információigénye kielégítésének. E két feladat azonban nem összeegyeztethető.
A személyiségi jogok, az adatvédelmi törvények, nyomozási érdekek, illetve
operatív indokok alapján a rendőrség sokszor nem fűz kommentárt egy-egy tény
közléséhez, a bulvársajtó viszont ellenőrizetlen információkat is közzétesz a hírek
eladhatósága érdekében. A bulvársajtó célja nem a tájékoztatás, hanem a
szórakoztatás, amihez a nagyközönség is hozzászokott, és egyre inkább közönyössé
vált a hitelességgel-hiteltelenséggel szemben. A jelenlegi jogi szabályozás pedig nem
teszi lehetővé, hogy az így okozott károkért az újság vagy a cikkíró felelősségre

94 Balogh Zsuzsanna – Wizner Balázs: A rendőrség és a média kapcsolata. Belügyi Szemle, 2004. 9.
szám, 98. old.

70
vonható legyen. Emiatt a kereskedelmi média büntetlenül alakíthat ki negatív képet a
rendőrségről, bármekkora anyagi vagy erkölcsi kárt okoz is ezzel.
Ez a negatív kampány pedig óriási károkat okoz. Mivel a rendőrség munkáját
nagyban befolyásolja a társadalmi elfogadottság, a rendőrség is kénytelen lesz
felvenni a „bulvársajtó által diktált tempót”, és a szakmai szempontok háttérbe
helyezésével látványos, eladható intézkedéseket hozni. A jogszerűség elvárásainak
azonban továbbra is meg kell felelni.

3.6 ÖSSZEGZÉS
A fenti esetek elemzése is rámutat a következőkre:
A Magyarországon végbement társadalmi-gazdasági változások mélyen
frusztrálták a társadalom peremén élő, a hagyományokhoz genetikai alapon is
fokozottabban ragaszkodó, a változásokhoz nehezen vagy a többségi társadalomhoz
képest nehezebben alkalmazkodó roma etnikumot.
Ezek a változások azonban hatással voltak a rendőrségre, mint szervezetre és
természetesen az állomány egyes tagjaira is. Általában a rendőrségnek és konkrétan
az intézkedő rendőrnek a roma etnikumhoz való viszonyát jelentősen befolyásolja az,
hogy mennyiben ismeri az emberi jogokat és mennyire hajlandó az érvényben lévő
jogi ismeretek keretei között foganatosítani a szükséges intézkedéseket.
A rendszerváltozást követően bevezetett új jogi ismeretek rendőri alkalmazását a
társadalom és a média erős kontroll alá helyezte és azt várta el, hogy az új
elvárásokkal jellemezhető rendőri szerepben a segítő, bűnmegelőző, bűnüldözői
szakmai feladat minden rendőr esetében azonnal és maradéktalanul érvényesüljön.
Ezt az irreális (vagy túlzott) elvárást azonban természetesen a rendőri szerv
munkatársai hosszabb idő leforgása alatt képesek jártasság szintjén alkalmazni és
hiba nélkül teljesíteni.
A rendszerváltozás előtt a rendőrség társadalmon felüli „túlhatalommal”
rendelkező szervezet volt. Ebből a szerepből csak idővel tud teljesen ellentétes
értékek mentén dolgozó, polgárbarát, közösség-orientált testületté válni.
Hozzáteszem, ezt úgy kell megoldania, hogy közben következetesen tudja gyakorolni
azt a feladatot, ami delegált védelmi funkciójából számára kötelezően adódik. A cél,
hogy a polgárbarát, közösség-orientált viselkedési forma ne menjen a kulturált és
határozott intézkedés hatékonyságának a rovására.

71
 A rendőrök időnként diszkriminatív, jogsértő magatartásának okait feltáró
tudományos igényű elemzések szerint azok a rendőrök képesek a fentebb leírt
elvárásoknak tartalmilag és formailag is megfelelni;
- akik kiegyensúlyozottak,
- akiket magánéleti, megélhetési, lakhatási gondok nem terhelnek,
- akik tolerálni képesek a társadalom peremén élők, - jelen esetben a romák -
az általánostól eltérő problémáit,
- akik nem egy hatalommal felruházott hivatalos szerv alkalmazottjának,
hanem a társadalom integráns részének tekintik magukat is.
Mindezekből következik, hogy a testületi tanulási folyamat mellett igen fontos a
testületben szolgáló egyén saját társadalmi komfortérzete is.
A rendőr-roma viszony fejlesztésében továbbra is fontos feladat az előítéletek
leküzdése, a bizalom ápolása, törekvés a gyanakvások megszüntetésére és a jó
kommunikációs képesség fejlesztése is.
A roma etnikai konfliktusok kezelése e tudással felvértezve is igen összetett
kérdés. A folyamat résztvevői közül a rendőrök az új szerephez való alkalmazkodás,
az új lehetőségek megismerésének és az ezzel való élni tudás elsajátítása időszakának
első részében vannak, melyek pozitív hatással lesznek a jövőben kialakuló
konfliktusok megoldására.
A romákkal kapcsolatosan már több megállapítást tettem e téma vonatkozásában.
Egyes elemzések feldolgozása után arra az álláspontra jutottam, hogy jellemzően a
romák a romák által lakott lakóövezetben szeretnek élni, konfliktusaikról nem
szívesen beszélnek, de általánosságban elmondják, hogy életük során már érte őket
diszkrimináció valamilyen formában a többségi társadalom részéről. A konfliktusok
okainak megítélése kapcsán sokan elismerik saját közösségük hibáit is, általában
fele-fele arányban érzik magukat hibásnak az ellentétekből fakadó szituációk
elmérgesedésében. Értékalapú megközelítésük szerint igen fontos számukra a
hagyományok és az identitásuk megőrzése.
Jogi alapokon nyugvó érdekérvényesítő képességük igen gyenge, a közhatalmi
intézmények felépítését, azok feladatát igen alacsony szinten ismerik. Míg az
Alkotmánybíróság vagy a kissebségi biztos jogintézményéhez már-már misztikus
bizalommal vannak (bár a hozzájuk vezető jogi utat nem ismerik), az életükre
közvetlenül ható önkormányzati, kisebbségi önkormányzati szervezetekben nem
bíznak. A politika csak érdekszinten játszik szerepet az életükben, többségüknek

72
szinte mindegy, milyen demokratikus erő kormányozza az országot. Nemzetközi
emberi jogi szervezetek létezéséről igen sokan csak a televízióból szereztek
ismereteket, bár szívesen fordulnának hozzájuk az őket ért sérelmek miatt.
A rendszerváltás óta formálódó rendőrség vonatkozásában azonban bizalommal
élnek, ha őket éri jogsérelem. Magáról a büntetőeljárásról, a rendőri, ügyészi
szerepekről kevés ismerettel bírnak. A bíróságokhoz a romák nem szívesen
fordulnának.
Ezek a gondolatok általánosítanak és mégis valamennyire igazak. Ez fakad a
szociálisan egyre lejjebb szakadó életformából, a képzetlenségből, a
munkanélküliségből és a tétlenségből.
Az általánosító és elszomorító helyzetkép ellenére a romák közül kimagaslóan
sokan bíznak abban, hogy a rendőrségnek igen nagy szerepe lehet a konfliktusok
megelőzésében, és hivatásukból fakadóan – úgy is, mint egy megújuló testületnek – a
civilek megsegítésében, közösség-orientált működésében is.

73
 4 A ROMA KISEBBSÉGHEZ TARTOZÓ SZEMÉLYEK
RENDŐRI INTÉZKEDÉST KIFOGÁSOLÓ
PANASZAINAK VIZSGÁLATA 2003 - 2007 KÖZÖTT

A rendőrnek minden állampolgárral szemben azonosan kell eljárnia, hiszen a

jogszabályok erre kötelezik. Sajnos igen sok esetben külső „erők” (média, civil
szervezetek, általános vélekedések) hatására olyan egyszerű történések, mint egy
igazoltatás, egy helyszíni bírság kiszabása vagy egy testi sértés nyomozása
különböző fórumokon romaellenesnek, rasszistának, a kisebbségek problémáira
fittyet hányónak állítja be a rendőrség egész állományát. Nem állíthatjuk, hogy
nincsenek a testületnek nem oda való tagjai, azonban az általánosítás, a csúsztatás, a
valós probléma elkendőzése valamiért meglehetősen gyakorivá vált napjainkban.
A romák közt is vannak a törvény betűjét nem tisztelők, vannak renitensek, akik
csak azért is nekimennek a rendőrnek, még akkor is, ha tudják, hogy ezért
megüthetik a bokájukat. Egyes esetekből levont következtetésekkel azonban a
cigányok esetében sem érdemes az egész közösségre negatív címkét ragasztó
megjegyzéseket tenni.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/A §-ában valamint más törvényekben is
megfogalmazott általános diszkrimináció-tilalmi rendelkezésekhez képest, a nemzeti
és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény szűkebb alanyi kör
esetében – a Magyarországon honos kisebbségek vonatkozásában – mondja ki a
hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Létszámát és sajátos problémáit figyelembe
véve hazánk egyik legjelentősebb kisebbsége a cigányság.
A Magyar Köztársaság Kormánya először a 1093/1997. (VII.29.), később a
1047/1999. (V.5.) Korm. határozatával, majd a továbbfejlesztett 1021/2004. (III. 18.)
Korm. határozatával középtávú intézkedéscsomagot fogadott el a cigányság
élethelyzetének javítására.
A kormány határozatban előírt feladat végrehajtását az országos rendőrfőkapitány
32/2004. számú intézkedésében szabályozta, amely során előírta, hogy a rendőrség
állományilletékes parancsnokai megkülönböztetett gondossággal kezeljék a cigány
kisebbséghez tartozó személyek, illetve a jogvédő szervezetek által tett olyan
panaszokat, feljelentéseket és bejelentéseket, amelyekben kifejezetten a cigány
származás miatti diszkriminatív rendőri intézkedést, eljárást kifogásolják.

74
 Az intézkedés értelmében a budapesti, megyei rendőr-főkapitányságok vezetői
évente kötelesek jelenteni a cigány származás miatti hátrányos megkülönböztetés
értelmében keletkezett panaszok, bejelentések számának alakulását, kivizsgálásuk
eredményét.
Az ORFK Humánigazgatási Főosztályához a cigány származással összefüggő
diszkriminatív rendőri intézkedés, eljárás miatt 2003-2007 időszakban összesen 62
panaszt, feljelentést, bejelentést nyújtottak be.
A panaszok nagyobb részét a panaszos vagy jogi képviselője közvetlenül az
érintett rendőri szervhez juttatta el, a többi esetben a kisebbségi jogvédő irodához, a
cigány kisebbségi önkormányzathoz, ügyészséghez vagy országgyűlési biztosokhoz
fordult.
A cigány származással összefüggő diszkriminatív rendőri intézkedés, eljárás miatt a
rendőri felelősség megállapításának alakulása:
2003-ban 17 esetben tettek olyan tartalmú panaszt, feljelentést és bejelentést,
melyekben – állításuk szerint – kifejezetten a cigány származás miatt történt
diszkriminatív rendőri intézkedést, eljárást kifogásolták.
A kifogásolt intézkedésekkel kapcsolatban összesen 13-ban esetben kizárható volt az
elkövetés, 4 esetben eljárás indult, de egy esetben sem állapították meg a rendőr
felelősségét.
2003. évben a kifejezetten cigány származás miatti diszkriminatív rendőri
intézkedést, eljárást kifogásoló panaszok, bejelentések, feljelentések megoszlása:
Budapesti Rendőr-főkapitányság 11 eset
Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset
Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset
Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset
Nógrád Megyei rendőr-főkapitányság 1 eset
Pest Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset
2004-ben 11 esetben tettek olyan tartalmú panaszt, feljelentést és bejelentést,
melyekben – állításuk szerint – kifejezetten a cigány származás miatt történt
diszkriminatív rendőri intézkedést, eljárást kifogásolták.
A kifogásolt intézkedésekkel kapcsolatban összesen 7-ben kizárható volt a
megalapozottság, 1 esetben nem lehetett megállapítani, hogy megtörtént-e a
panaszolt intézkedés, egy büntetőeljárást elrendeltek, de később megszüntették, 2

75
esetben figyelmeztetésben, egy esetben feddésfenyítésben részesítették az eljáró
rendőrt.
2004. évben a kifejezetten cigány származás miatti diszkriminatív rendőri
intézkedést, eljárást kifogásoló panaszok, bejelentések, feljelentések megoszlása:
Nógrád Megyei rendőr-főkapitányság 1 eset
Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság 4 eset
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei
Rendőr-főkapitányság 1 eset
Budapesti Rendőr-főkapitányság 2 eset
Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset
ORFK Rendészeti Biztonsági Szolgálat 1 eset
2005-ben 14 esetben tettek olyan tartalmú panaszt, feljelentést és bejelentést,
melyekben – állításuk szerint – kifejezetten a cigány származás miatt történt
diszkriminatív rendőri intézkedést, eljárást kifogásolták.
A kifogásolt intézkedésekkel kapcsolatban összesen 9 esetben egyértelműen
kizárható volt a panaszok megalapozottsága. Az előterjesztett panaszok alapján
büntetőeljárás elrendelésére hat esetben került sor.
2005. évben a kifejezetten cigány származás miatti diszkriminatív rendőri
intézkedést, eljárást kifogásoló panaszok, bejelentések, feljelentések megoszlása:
Baranya Megyei rendőr-főkapitányság 1 eset
Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset
Budapesti Rendőr-főkapitányság 6 eset
Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset
Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset
Vas Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset
Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset

2006. évben 7 esetben tettek olyan tartalmú panaszt, feljelentést és bejelentést,

melyekben – állításuk szerint – kifejezetten a cigány származás miatt történt
diszkriminatív rendőri intézkedést, eljárást kifogásolták.

76
A kifogásolt intézkedésekkel kapcsolatban összesen 2 esetben került sor
büntetőeljárás elrendelésére. Az eljárásokat mindkét esetben az állományilletékes
parancsnok kezdeményezte.
2006. évben a kifejezetten cigány származás miatti diszkriminatív rendőri
intézkedést, eljárást kifogásoló panaszok, bejelentések, feljelentések megoszlása:
Budapesti Rendőr-főkapitányság 1 eset
Békés Megyei Rendőr-főkapitányság 2 eset
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset
Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset
Pest Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset
Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset

2007. évben 13 esetben tettek olyan tartalmú panaszt, feljelentést és bejelentést,

melyekben kifejezetten a cigány származás miatt történt diszkriminatív rendőri
intézkedést, eljárást kifogásolták.
A kifogásolt intézkedésekkel kapcsolatban összesen 1 esetben került sor
büntetőeljárás elrendelésére.
2007. évben a kifejezetten cigány származás miatti diszkriminatív rendőri
intézkedést, eljárást kifogásoló panaszok, bejelentések, feljelentések megoszlása:
Budapesti Rendőr-főkapitányság 2 eset
Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság 3 eset
Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság 3 eset
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság 2 eset
Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset
Pest Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset
Vas Megyei Rendőr-főkapitányság 1 eset

A rendőrség a bejelentő roma származásáról kizárólag akkor szerez tudomást, ha a

panaszt az érintett személy a kisebbséghez tartozása miatt ért sérelemre hivatkozva
nyújtotta be.
A rendelkezésre bocsátott iratok alapján a diszkriminációt sérelmező panaszok
csoportosítása:
A bejelentések arról szólnak, hogy a rendőrök a panaszost vagy annak
hozzátartozóját roma származása miatt tettleg bántalmazták, illetve a bántalmazás

77
mellett származására utaló sértő, rasszista kifejezéseket használtak. Ezekben az
ügyekben a rendőri intézkedés, eljárás diszkriminatív jellegét a rendőri szerv nem
vizsgálhatja, hanem bűncselekmény gyanúja miatt a feljelentést megküldi az illetékes
ügyészségi nyomozó hivatalnak.
Az érintettek a jog-, illetve szakszerűtlen rendőri intézkedést, eljárást sérelmezik,
amikor álláspontjuk szerint a rendőrhatóság tagja velük szemben cigány származásuk
miatt jár el. Amennyiben a panasz az Rtv. V. és a VI. fejezetben felsorolt rendőri
intézkedések, illetve kényszerítőeszközök alkalmazásával függ össze, az intézkedést
foganatosító rendőri szerv vezetője azt, az Rtv. 93. § alapján, mint rendőri intézkedés
elleni panaszt vizsgálja meg és határozattal bírálja el. Amennyiben a panaszos
nemcsak a rendőri intézkedés jogszerűségét, hanem a panaszos származására tett
sértő kifejezések miatt a rendőr magatartását is kifogásolja, a rendőri szerv ezt
együtt, egy eljárásban vizsgálja.
A panaszos kizárólag a rendőri szerv tagjának a panaszos cigány származására tett
sértő, megalázó kifejezéseit, megjegyzéseit kifogásolja. Ezekben az ügyekben nem
egységes a rendőri szervek gyakorlata. Az esetek többségében fegyelmi eljárás
keretében vizsgálják meg, történt e jogsértés, ugyanakkor olyan is előfordul, hogy a
hasonló tárgyú bejelentést az Rtv. 93. §-a alapján, mint rendőri intézkedés elleni
panaszt bírálják el.
A roma származással összefüggésben ért sérelem, hátrányos megkülönböztetés
miatt benyújtott panaszok többsége a közterületi szolgálatot ellátó állomány
intézkedéseit és eljárásait sérelmezi. A panaszok közt gyakori, hogy a romával
szemben alkalmazott rendőri intézkedés során - ahol a rendőr jogszerűen
megállapítja szabálysértés elkövetését, - az intézkedés alá vont panasszal él,
méghozzá azért, mert őt a rendőr csak a származása miatt akarja megbüntetni. Ezen
állításokat persze nem tudják bizonyítékokkal alátámasztani.

4.1 NÉHÁNY ORSZÁGOS ÉS TERÜLETI BŰNMEGELŐZÉSI

PROGRAM
A rendőrség részéről megnyilvánuló intézményes diszkrimináció helyébe a
konfliktusok megelőzését és az esetlegesen kifejlődött konfliktusok hatásos
feloldását célzó partneri együttműködés igénye lépett, amelyet a cigány
önkormányzati szervek és a civil szervezetek is elfogadtak. A folyamatos

78
kommunikáció és az egyre tartalmasabbá váló partneri viszony, valamint a
társadalmi nyilvánosság következtében a rendőri jogalkalmazásban jelentősen
csökkent az előítéletességből fakadó megkülönböztető eljárások száma az 1990-es
évek elejéhez képest.
A rendőr-roma konfliktusok egyik forrása a másik fél életének, körülményeinek,
feladatainak, stb. nem-ismerése és az ebből fakadó előítéletek.
A rendőrség vezetésének egyik fő célkitűzése, hogy a felekről tárgyilagos kép
alakuljon ki. Ennek szellemében a rendőri állomány éves képzési programjába
bekerült a cigánysággal kapcsolatos ismeretek oktatása.
A Rendőrtiszti Főiskolán és a Rendészeti Szakközépiskolákban az 1999/2000
tanévtől a tananyag részét képezi egy olyan blokk, amelybe beépítésre kerültek a
cigánysággal összefüggő népismeret, valamint az előítéletek kezeléséből adódó
konfliktusok kezelését célzó módszerek, technikák.
A cigány népismeret oktatásának az a célja, hogy elősegítse a cigányság pozitív
értékeinek bemutatását, a cigány társadalom, történelem és kultúra megismertetését,
a meglévő előítéletek csökkentését, a rendőrök toleranciaképességének fejlesztését.
A népismereti oktatás szervesen illeszkedik a hallgatók emberi jogi ismereteihez,
hangsúlyosan az érdeklődés homlokterébe állítja a multikulturális társadalom
sajátosságait, az ahhoz való igazodás követelményeit. Az előadások megtartásában
elismert cigány származású oktatók is részt vesznek.
Az ORFK szervezésében 2008. június hónapban került lebonyolításra a
„Szolgálat – konfliktusok nélkül” című projekt. Célja volt, hogy a romák és a
rendőrök közötti kölcsönös előítéletek oldására, az egymással “hagyományosan”
rossz viszonyban lévő csoportok közötti kapcsolatok javítására olyan gyakorlati
megoldásokat adjunk a munkatársaink kezébe, amellyel súrlódásmentesen és
hatékonyan jutnak el egy-egy problémás helyzet konszolidálásához. A tréningek
során a résztvevőknek olyan ismeretek elsajátítására, gondolkodásmód és ehhez
kapcsolódó készségek kialakítására, fejlesztésére volt lehetőségük, amelyek
hozzásegítik őket a mindennapi munkájuk során előforduló konfliktushelyzetek
feloldásához. A projekt elsődleges célcsoportját a budapesti és a megyei rendőr-
főkapitányságok, valamint a helyi kapitányságok közbiztonsági és bűnügyi
állományában szolgálatot teljesítő rendőrök alkották. Ők azok, akik napi munkájuk
során kapcsolatba, és - nem ritkán - konfliktusba kerülnek roma csoportokkal,
személyekkel. A tréningek 2008 júniusában zajlottak az ország négy régiójában,

79
mintegy 100 fő részvételével. Időtartamuk két nap (20 óra), amelynek során kiemelt
figyelmet kaptak a valós életben előforduló konfliktushelyzetek elemzése, a
romákkal kialakuló konfliktusok megelőzésének, feloldásának lehetséges módjai.
A Rendőrtiszti Főiskola Rendészeti Vezetőképző, Továbbképző és Kutatóintézet a
Bátonyterenyei és a Putnoki kistérségekkel közösen a Phare támogatással
megvalósuló „Romológia a rendvédelemben és a kistérségek működésében” című
képzési program keretein belül „Megértünk-megértünk!” címmel mintaoktatási
programot dolgozott ki.
A program során három célcsoport részére (rendészeti dolgozók, bátonyterenyei
kistérség, putnoki kistérség) két-két hetes tréning blokk megszervezésére került sor,
melynek célja a célcsoportok együttműködési kézségének javítása.
A Baranya-, Fejér- és Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság, a Rendőrtiszti
Főiskola Rendészeti Vezetőképző, Továbbképző és Kutatóintézet, az Eu-Drom és a
DIALOG egyesületek szervezésében 2005 áprilisában beindításra került a 3R, azaz a
„Rendőr- Roma- Respect” program.
A program alapvető célkitűzése a rendőrök és a cigány etnikumhoz tartozók
közötti toleránsabb, előítéletektől kevésbé terhelt partneri viszony létrehozása, mely
lehetővé teszi értelmes párbeszéd kialakulását, ezen keresztül rendőrök és cigányok
egyenrangú polgárként való érintkezését.

Békés megyei Szarvason 2007. június 1-én a Rendőrkapitányság és a helyi Cigány

Kisebbségi Önkormányzat közös szervezésében, D.A.D.A. sportnapot rendeztek a
városi sportpályán, melyen két helyi általános iskola mintegy 80 tanulója vett részt.
A rendezvényen a rendőrkapitányság technikai bemutatót tartott, valamint
kerékpáros ügyességi vetélkedőt és KRESZ versenyt szervezett.
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyében a Tiszaújvárosi Rendőrkapitányság 2007.
évben képzési, oktatási programot indított, amely nagymértékben hozzájárult az
együttműködési megállapodásban megfogalmazott célok eléréséhez, segíti a
Rendőrség és a cigány lakosság egymáshoz való közelítését.
Az oktatási program szervesen illeszkedik az Országos Rendőr-főkapitányság és
az Országos Cigány Önkormányzat, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei
Rendőr-főkapitányság és a megye területén lévő Cigány Kisebbségi
Önkormányzatokkal megkötött együttműködési megállapodásában
megfogalmazottakhoz.

80
 A program gyakorlati megvalósítása során tematikus előadások hangzottak el,
melyeket irányított konzultáció követett, 4 órás foglakozások keretében.
A képzés során a következő főbb feladatokat valósították meg:
- Szociológiai, szociálpszichológiai és romonológiai ismeretek átadása.
- A jogkövető, empatikus és kommunikatív készségek, kompetenciák
erősítése.
- Az egymás megértésére és konszenzuskeresésre irányuló
kommunikáció intézményes kereteinek bővítése, innovatív projektek
generálása.
Az IRM által „Civil Partnerség – 2006” címmel kiírt pályázaton az „Amaro
Trarajo” Kulturális és Szociális Alapítvány a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság
támogatásával pályázott.
Az Alapítvány a pályázatban vállalta, hogy a főkapitányság teljes végrehajtói
állományának a roma kultúráról, történetéről több előadásból álló kurzust szervez. A
pályázat pozitív elbírálást kapott, így lehetőség nyílt arra, hogy a megyei
rendőrállomány részére szeptember hónaptól elkezdődjék a képzés.

A Csongrád MRFK a Szegedi Polgármesteri Hivatallal és a Szegedi Tudomány

Egyetemmel összefogva - sikeres pályázat eredményeként - indított romonológiai
képzést. A résztvevők körét az önkormányzat, valamint a rendőrség munkatársai
alkották. A 24 résztvevő 2004. július 1-én tett vizsgával, felsőfokú romonológiai
szakreferensi képesítést szerzett.
A Szegedi Rendőrkapitányság 2007. szeptember közepétől kezdődően hat
hónapon keresztül egy kísérleti programban vett részt, melyet az Országos Rendőr-
főkapitányság, a Rendőrtiszti Főiskola és a Magyar Helsinki Bizottság indított el. A
program neve STEPSS (Strategies for Effective Police Stop and Search – Hatékony
igazoltatási stratégiák). Elsődleges célja, hogy megvizsgálja, mennyire hatékony a
magyar Rendőrség igazoltatási gyakorlata, másodlagos cél az, hogy az intézkedés
alkalmazása milyen hatással van a Rendőrség és a kisebbségi közösségek viszonyára.

4.2 ÖSSZEGZÉS
A panaszok vizsgálatába a rendőri szervek a cigány kisebbségi önkormányzatokat
nem vonták be, illetve a vizsgálat elrendeléséről, annak eredményéről csak igen kis
hányadban tájékoztatták a helyi cigány kisebbségi önkormányzatokat. Ilyen

81
kötelezettség a hatályos jogszabályok alapján nem is terheli az eljáró rendőri szervet.
Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy valamennyi eljárási szabály
alapelvként határozza meg a tényállás tisztázását, amely az eljáró hatóság feladata és
törvényi kötelessége. A tényállás tisztázása az adott ügy jogilag releváns tényeinek,
körülményeinek pontos megállapítását, feltárását jelenti, amely adott esetben a
kisebbségi önkormányzat segítségével, közreműködésével valósulhat meg.

82
 5 A CIGÁNYSÁG ÉS A BŰNÖZÉS

Ha napjainkban valaki gyorsan ismeretekhez akar jutni, nem valószínű, hogy

megvárja, amíg kinyit a könyvtár. Inkább teszi azt, hogy leül a számítógép elé,
internetkapcsolatot létesít és beírja a keresőbe érdeklődése tárgyának kulcsszavait,
majd tallóz az interneten található információk között. A cigányság és a bűnözés
témakörében én is így tettem. Az sem ismeretlen sok ember előtt, hogy vannak olyan
weboldalak, melyeket a felhasználók önmaguk szerkeszthetnek, ilyen a wikipédia
oldala is. A cigánybűnözés kulcsszóra keresve e téren is található olyan bejegyzés,
mely a tudományosság látszatát keltve, igen sok általam is jónak és elfogadhatónak
tartott ismeret mellett, azért kifejezi az ismeretlen szerző vagy szerzők politikai
állásfoglalását, előítéletét, sajátságos gondolatiságát.
Mit olvashatnak tehát az emberek, mihez juthatnak hozzá, ha a „cigánybűnözésről”
akarnak ismereteket szerezni? Mi az én véleményem? Mennyire igaz vagy nem igaz,
az egyes emberek véleménye, mennyire juthatunk helyes vagy helytelen konklúzióra
egy-egy gondolat megismerése után? Az alábbiakban ezeket e tárgybeli különböző
nézeteket kívántam összefoglalni, adaptálni, vagy éppen ha kell, ellentmondani,
megcáfolni.

5.1 CIGÁNYBŰNÖZÉS
A cigánybűnözés olyan szóösszetétel, amelyet szakmai fogalomként használtak a
magyar kriminalisztikában, főként a rendőrség, illetve a bűnüldöző szervek. Ez a
fogalom természetesen a közbeszédben és a korabeli médiában is jelen volt, de
politikai viták tárgya az egypártrendszerben nem lehetett.
A kifejezés a szocialista rendszer végleges bukása után, a radikális jobboldal
megerősödését követően, a gazdasági hanyatlás első jeleként a bűnbakképzési
mechanizmus kulcsszavává vált, a társadalmi közbeszédben is egyre többször
megjelent, felnagyítva azt a valós problémát, amit maga a szóösszetétel jelent. Persze
ilyen szóösszetételeket alkalmazhatunk más bűnözői körök csoportjellemzőire is pl.
politikus bűnözés, önkormányzati bűnözés, parlamenti bűnözés, magyar-bűnözés,
görögbűnözés, ukránbűnözés stb., csak értelmét nem látom.

83
5.2 A NÉZETEK ÜTKÖZÉSE, A TÁRSADALMI VITÁK
ALAPJA, MEGFOGALMAZÁS ÉS TARTALOM
CIGÁNYBŰNÖZÉS ÜGYBEN
A cigánybűnözés fogalomkörébe tartozik egyrészt a cigányok által elkövetett
bűncselekmények összessége, másrészt azok a bűncselekmény típusok, amelyeket
főképp cigányok követnek el. A cigányok magas bűnelkövetési mutatói azonban nem
közvetlenül származásukkal, hanem a körükben gyakran tapasztalható halmozottan
hátrányos helyzettel és az esetenkénti önkéntes szegregációval függnek össze. 95
A rendszerváltozást követő jogharmonizációs folyamatoknak, Magyarország
demokratizálódásának köszönhetően ez a fogalom – nagyon helyesen – kikerült a
kriminológia eszköztárából. Alkotmányos és egyéb jogi eszközökkel élve a politikai
vezetés – követve az európai gondolkodást – tiltja a faji megkülönböztetésnek a
bűnözésre levetített ilyen jellegű manifesztálódását.
Az európai társadalmak és intézményeik korábban évszázadokig „közbiztonsági
fenyegetésként” 96 észlelték a romák jelenlétét és annak ellenére, hogy a többségi
társadalom tagjai ma már értik a diszkrimináció ezen formájának megbélyegző
hatását - ezáltal jogellenességét -, a mai magyar közvélekedésben továbbra is gyakori
a cigányok és a bűnözés fogalmának szoros összekapcsolása.
A kifejezés használatát bírálók – közöttük jómagam – szerint,
a cigánybűnözés szó etnikailag diszkriminatív, a cigány kisebbség tagjaira – rájuk,
mint csoportra tekintve – sértő és megalázó a kifejezés. Túlságosan kihangsúlyozza
az etnikai tartalmakat, és azt sugallja, mintha a bűnözés a cigányság egészére
jellemző lenne.
Ennek ellenére a magyarországi radikális jobboldalhoz tartozó csoportok
bűnbakképzési céllal és cigányellenes éllel, sértő szándékkal, sokszor a szabad
véleménynyilvánítás alapjogának köpenyébe burkolózva, kommunikációjuk
középpontjába állították a kifejezést.
Politikailag kifizetődő volt ez a fajta kommunikáció, hiszen tömegbázist teremtett
olyan megtévedt vagy megtévesztett emberekből, akiket sérelem ért a cigányság
egyes tagjai részéről, akik elhitték, hogy a közbeszéd és politika mindig igazat mond

95 http://www.nemzetisegek.hu/etnonet/romastrat.htm letöltve:2009.10.12.
96 http://epa.oszk.hu/00700/00775/00050/2003_01_10.html letöltve:2009.10.12.

84
a cigányok és a bűnözés vélt vagy – az egyes, de csakis az egyes, cigány emberek
esetében – valós kapcsolatáról.
Volt időszak, amikor egy társadalmi szervezet égisze alatt, a valós célok meg nem
nevezésével, félig-meddig egyenruhába bújtatott civilek meneteltek csoportokban
cigányok által sűrűn lakott településeken, és vezetőik - „vezéreik” ezen erővel a
hátuk mögött, nyíltan szidalmaztak cigány közösségeket, míg végül bíróság elé
állításukat követően a szervezetet feloszlatták.
Politikai szempontból azonban nem változott semmi. A tömegbázis megmaradt és
képes volt arra, hogy a magyarországi radikális jobboldalt bejuttassa a parlamentbe.
De nem csak ezt a hatást váltotta ki a „cigánybűnözés”. A politikai érdektől
vezérelve a mérsékeltebb jobboldaliak is kénytelenek voltak felülreprezentálni a
„cigánybűnözés” körüli mizériát. A jobboldali politikusok körében is egyre többször
hangzott el, hogy a cigányok által elkövetett bűncselekmények valós társadalmi
problémát gerjesztenek, nem szabad „szőnyeg alá söpörni a problémát”, megoldást
kell találni a cigányok „megélhetési” bűnözésére, ezt kell tenni, azt kell tenni a
cigányok integrációja érdekében. Megjegyzem, ha az a sok magyarországi és európai
támogatás, melyet a cigányok „felemelkedésére-beilleszkedésére” szántak, célba ért
volna, ma nem tartanánk itt cigánykérdésben, ahol tartunk.
Ilyen társadalmat megosztó, egyes politikai elemeket furcsán összekovácsoló
esemény volt például 2009-ben a már említett miskolci rendőrkapitány esete is, aki
egy sajtó által is rögzített nyilatkozatával konkrétan utalva az elkövetők cigány
származására, a cigányoknak tulajdonította egy időszak összes Miskolcon elkövetett
közterületi rablását. Elmozdították posztjáról, majd a politikai nyomás hatására
visszahelyezték. Furcsa volt cigányként és rendőrként látni, hogy különböző politikai
nézeteket valló politikai erők - közöttük még az önmagukat cigányvajdának tartó
személyek is - együtt tüntettek azért, mert a miskolci rendőrkapitány csak tényeket
közölt, élt a szabad véleménynyilvánítás jogával, - leváltása jogellenes.
Az, hogy az állam védelmi pozícióját fenntartani hivatott testület egyik magas
beosztású tagja prejudikált, úgy gyűjtött adatot, hogy ahhoz nem volt joga,
tájékoztatója kapcsán akár komolyabb politikai zavargások is támadhattak volna,
végül is senkit nem érdekelt. „Nem szabad a problémát szőnyeg alá söpörni” – lett a
hivatalos álláspont, mely számomra azt jelezte vissza, amit már leírtam: E témában a
rendőri-politikai vezetés meghátrált és inkább jobbra tolódott, mintsem a
demokratikus jogelvek melletti kiállással felvállalta volna a népszerűtlenséget.

85
 Sok-sok általánosító megfogalmazás hangzott el az utóbbi időben, melynek
eredménye az lett, hogy a gerjesztett „probléma” egészen a 2010-es választások
befejezéséig porondon maradt. Jól megfigyelhető volt, hogy a FIDESZ-KDNP
koalíció politikai győzelmét követően, a médiában is alábbhagyott a
„cigánybűnözésről” szóló hírek sugárzása.
Hogy társadalmunkban milyen méretű az előítéletesség, azt a következő mondat
jól kifejezi: „Az 1980-as években szociológiai felmérések azt állapították meg, hogy
az azonos szociális helyzetű csoportok körében ugyanakkora a bűnözés aránya,
vagyis a bűnözésnek nincs etnikai oka, azonban egy 2008 nyarán készült
reprezentatív felmérés szerint a magyarok 91%-a szerint van cigánybűnözés.” 97
Az OKRI (Országos Kriminológiai Intézet) állásfoglalása a cigánybűnözésről a
következő: „Magyarországon a bűnügyi statisztika legutóbb a szocializmus
idején, 1971 és 1989 között vette számba külön a cigány származású bűnelkövetőket.
Ezt ma már az adatvédelmi rendszer jogszabályai nem teszik lehetővé. A személyes
adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII.
törvény az etnikai hovatartozást az európai gyakorlatnak megfelelően fokozottan
védett, ún. különleges adatnak nyilvánította, így azt az érintett írásbeli hozzájárulása
nélkül nem lehet nyilvántartani vagy közzétenni. Hasonló rendelkezést tartalmaz az
ilyen különleges adat kezelésére a bűnüldözési tevékenység vonatkozásában a
rendőrségi törvény.”

5.3 A BŰNÖZÉS ETNIKAI MEGKÖZELÍTÉSE

„A kisebbségek bűnözésének vizsgálata során az embereket különböző etnikai
csoportokba osztják, a kisebbségeket eltérő külső, öröklött fizikai jellemzők alapján
különböztetik meg egymástól. A különböző csoportokhoz eltérő bűnözési
struktúrákat, bűnelkövetési-módozatokat társítanak. A bűnözés ezen megközelítését
tévesen faji megközelítésnek is nevezik, noha nincsen köze a faj fogalmához. E
megközelítés legfőbb problémája, hogy így az egyes csoportokat általában
a bűnözéssel kapcsolatos előítéletekkel sújtja, stigmatizációs mechanizmusokkal
terheli.”98

97 A kulcsszó: közbiztonság? Nézőpont Intézet 2008.18.27.

98 Tauber István: A deviancia mint kisebbség, a kisebbségek devianciája. (Gönczöl – Korinek -
Lévai: Kriminológiai ismeretek. Bűnözés. Bűnözéskontroll. Corvina kiadó, 1999. 296-308. oldal)

86
 Nem Tauber István szaktekintélyét kérdőjelezem meg, azonban ne feledjük
néhány tíz év a mi felgyorsult világunkban, teljesen más megvilágításba képes
helyezni múltbeli szituációkat.
Ha a kisebbségeket külső és öröklött fizikai jellemzőik alapján határozzák meg
legfőképpen, akkor bármely, ezeken a fogalmakon alapuló megközelítése a
kérdéseknek, faji megközelítés. Ha ezt a faji-etnikai - sok különbséget a kettő között
nem érzékelek, mert megítélésem szerint másoktól különböző embercsoportokat
jelentenek csak kisebb vagy nagyobb mértékben - megközelítést a bűnözésre, mint
fogalomra próbálom konvertálni, akkor bizony a Tauber-féle gondolat egy elavult
nézetet próbál meg védeni (Lombrozo elmélet), mely főképpen az ember
fejformájára, testfelépítésére, fizikai jellemzőire épít.
Álláspontom szerint a bűnözés etnikai oldalról történő megközelítése nem vezet
máshova, mint előítéletekhez és általánosításokhoz, a különböző egymástól eltérő
külső és öröklött fizikai jellemzőik miatt megkülönböztetett emberek csoportjainak
felesleges szétválasztásához.
Nem tagadhatjuk azonban, hogy az egyes népcsoportok közötti különbözőségek
ismerete - különösen a történelmen alapuló népismeret, a szociokulturális jellemzők,
a nyelv, a szokások, a habitus ismerete -, a bűnfelderítésben igen fontos szerepet
játszhat, de nem azért, mert a fejformája olyan „bűnözős” valakinek, hanem azért,
mert az tagadhatatlan, hogy egy népcsoport múltjának örömei vagy sérelmei, mint
például a kirekesztettsége egy társadalmon belül, a szociális környezet, a
szociokulturális környezet, az elkövető életvitele, rányomja bélyegét az egyes ember
cselekedeteire is. Az e téren szerzett tapasztalatok segíthetnek egy nyomozást, de ne
akarjunk ebből egész népcsoportokra általánosan vonatkozó filozófiai mélységű
gondolatokat leszűrni.
Egy példával megvilágítva a gondolatmenetet: Azért mert néhány cigány
származású ember a betörés helyszínén székletét hátrahagyva távozott, még nem
bizonyított, hogy más népcsoporthoz tartozó ember nem tett hasonlót vagy minden
cigány származású bűnöző ezt tenné. Kutatásaim arra engednek következtetni, hogy
ezzel kapcsolatban nem történt tudományos vizsgálat vagy a különböző események
összevetése. Egyes elkövetők valószínűleg a stressz hatására másképpen cselekednek
az átlagostól, szociokulturális jellemzőikből fakadóan akár székletüket is
hátrahagyhatják. A bűnözésből megélő cigány emberek többsége – mert ne akarjuk
tagadni, vannak ilyenek is, mint minden más nációban napjainkban – tisztában van a

87
rögzített anyagmaradványok, a testnedvek, a DNS mintavétel büntetőeljárásban
betöltött bizonyító erejével.
Hasonló a helyzet a gagyizás és üzérkedés vonatkozásában is. A magyarországi
cigányokra már nem igazán jellemző ez a fajta megélhetési mód. Talán egyes
területekről érkezőkre még igen, de már ők is vegyesen vagy másokkal - nem
cigányokkal - gagyiztatva próbálnak a balek számára „rézből aranyat csinálni”. Az
üzérkedés pedig már az emberek sajátjává vált, nem bűncselekmény kategória,
hanem az új társadalmi rendszer velejárója.
Itt kell megjegyeznem, hogy az egyes cigányokra jellemző, ha már a bűnözés
egyes elemeit a cigányokra jellemzőnek tartják kereskedelmi, adózás nélküli
módszerek „kihaltak”. A tömegtermelésben hazánkba érkező külföldi ruházat,
lábbeli külföldi vagy migráns személyek általi olcsó értékesítése kizárta a cigányok
ruhákkal való utcai kereskedését. Maradt a virág, a paprika, néha valamilyen
szezonális termékek, vagy akár áruházból lopott áru (pl.: parfüm) utcai értékesítése
de „sajnos vagy szerencsére” – nézőpont kérdése, már itt sem a rasszjegyek a
jellemzők, hanem a szociokulturális környezet.

88
5.4 A KISEBBSÉGEK BŰNÖZÉSE
„A cigányok magasabb bűnözési arányának alapvető oka az adott társadalomba
integrálódásuk hiányos volta. A gazdasági körülményeik általában rosszabbak,
többségük szakképzetlen, munkanélküli, ebből is következően jövedelmük alacsony.
Ezen kisebbségek kétféle civilizáció között élnek: saját kultúrájukat részben már
elvesztették, a többségi középosztály kultúráját azonban még nem vették át.
Elvesztették hagyományos kisközösségi kapcsolataikat, így megszűnt azok hatékony
szabályozó funkciója.” – fogalmaz a Wikipédia.
A fenti mondat olyan tudományosan hangzik, olyan távolságtartó, alapvetően igaz
és mégis a szövegkörnyezetében teljesen elferdíti a valóságot.
Magyarországon a rendszerváltozás óta különleges adatként kezelik a származásra
vonatkozó adatokat, tehát konkrét kimutatás nincs e tárgyban. Mondhatnák egyesek,
hogy menjek el a börtönökbe és nézzek ott jól szét. Való igaz. Sok cigány
származásúnak vélt embert láthatok ott. Igazságként kezelem azt a tényt, hogy a
vagyon elleni, könnyen felderíthető bűncselekmények elkövetésében, valószínűleg
felülreprezentáltak olyan cigány származású emberek, akik erre szakosodtak, ebből
élnek. Az ő kálváriájuk, körforgásuk teszi ki a cigány származású börtönlakók elég
nagy részét.
Egyéb bűncselekmények vonatkozásában azonban nem ez az igazság, sőt.
Intellektuális és/vagy kiemelt vagyon elleni bűncselekmények elkövetését talán
ezrelékekben lehetne a cigányok számlájára írni és néhány kirívó esettől eltekintve a
súlyos testi sérüléssel vagy halállal végződő bűncselekményeket sem követik el
olyan nagy számban, mint ahogy az a mai magyar közvélekedésben él.
Meg kell nézni egy „integrációs” program költségvetését – ha ugyan van ilyen és
az egyszeri ember számára érthető módon is van leírva – és láthatóvá válik, hogy:
mennyi az adminisztrációs költség, a hatásvizsgálatok-, tanulmányok költsége, a
projektben résztvevők tiszteletdíja, a sokszor felesleges tűnő és valójában olyan
képzések-, tanfolyamok díja, a rezsióradíj, a projekt megvalósításához szükséges
eszközbeszerzések nagyságrendje, és végül mennyi az integrálni kívánt cigányok
számára konkrét eredményt, gazdagodást, tudást hozó kiadások nagyságrendje.
Sajnos az ilyen programokra a felülről vezéreltség jellemző és ezért a cigányok
érdektelenek, olykor ellenségesek is a programmal szemben.

89
 Az integrációs folyamatokban is megmutatkozik egy paradoxon: Ki a cigány és ki
nem az? Szükség van-e a különleges adat megvallására, avagy sem? A lassan
kifejlődő, de már kifejezetten létező cigány értelmiség e tárgyban megosztott.
Egyesek tartanak attól, hogy „összeírják őket”, míg mások azt mondják, meg kellene
konkrétan vallani a származásra vonatkozó adatot mindenkinek, mert azzal az érintett
kisebbség kárára a többség visszaél. Gondoljunk csak arra, hogy az ösztöndíj
megszerzése érdekében elég sok egyetemen vallották magukat cigánynak olyan
emberek, akik valójában nem voltak azok. Vagy a kisebbségi önkormányzatok
választása körüli mizériákra, ki a lengyel, ki a roma?
Jogos az a felvetés, hogy ha egyes esetekben mi cigányok nem akarunk
különbözni másoktól, akkor más esetekben - például a támogatások kapcsán - miért
igen? E tekintetben lenne szükség a „színvak” programokra, hogy a rászorulók és a
szociálisan hátrányban élők között ne tegyenek különbséget cigány és nem cigány
származásuk miatt.
Végül reagáljunk a következőkre: „Elvesztették hagyományos kisközösségi
kapcsolataikat, így megszűnt azok hatékony szabályozó funkciója.”
Álláspontom szerint soha nem volt ilyen „szabályozó” funkció. Lehet, hogy
Mária Terézia korában a cigányvajdák – mint állam az államban – bírái voltak a saját
kisközösségeiknek, de ne felejtsük el: vándorló, később kirekesztett emberek
kényszerűen letelepített csoportjairól volt szó, ahol a vajda vagy megfélemlítés által,
vagy önként, érdekből, kapcsolatot tartott az állami hatósággal, ha kellett besúgó
volt, ha kellett vezér. Igazából mit szabályozott? A belső ügyeket. Mi által? A
túlmisztifikált „romani krisz” által, de az soha nem vonatkozott külső személyre. A
cigánytörvény alá nem tartozók sérelmeire közömbös maradt.
Tegyük hozzá, a kirekesztett emberi mivoltukból adódóan sem a vajdák, sem
pedig a vándorló cigánycsoportok soha nem voltak túl nagy szeretettel azok iránt,
akik kirekesztették, röghöz kötötték őket, rájuk erőltetve olyan magatartási
szabályokat, amelyek mindig kívülállóként kezelték őket.
Vagy esetleg arra gondol a Wikipédiából idézett szerkesztő, hogy a
szocializmusban milyen jól elvoltak a cigányok a régi meg az „újtelepen”. Arra
gondol, hogy voltak úgynevezett cigánybírók?
Kutatásaim és személyes tapasztalataim alapján el kell keserítenem azokat, akik
azt hiszik, hogy a cigánybírók tevékenységének komoly szerepe lett volna a
közösségi irányításban. Egy diktatúrában a cigánybíró nem lehetett más, mint a

90
politikai -polgári vezetés szócsöve, végrehajtója. Más kérdés, hogy a képzetlen
cigányemberek dolgozhattak és a felülvezérlés által, kemény és kötelező munkával
végül is „gazdagodtak”, megéltek a maguk módján. E korszakban nem integráció,
hanem kényszerű asszimiláció volt jellemző.
Tehát ne misztifikáljunk. Egy cigányvajda vagy egy szocializmusban létező
cigánybíró soha nem lehetett mai értelemben vett „polgárjogi harcos” és soha nem a
cigányságon múlott bármilyen szabályozó funkció, ami a nagytársadalommal kötötte
volna össze.
A szerző gondolatainak központjában valójában az áll, hogy a jelenlegi társadalmi
viszonyokra tekintettel, milyen kényelmes lenne a radikális jobboldalis, ha újra lenne
„romani krisz” meg vajda, avagy cigánybíró, mert akkor ezeken keresztül újra
lehetne felülvezérelni a cigányságot.
Egyesek államot akarnak az államban. A cigányközösségek belső rendjét, a
többségi társadalommal kapcsolatos problémáit, melyre persze soha nem adott
választ a romani krisz, a cigány törvények szerint bírálják el, amibe a nagypolitika, a
„nagybüntetőjog” akkor avatkozik bele, amikor akar, amikor szükségét érzi.
Egyébként meg oldják meg a cigányok egymás között a problémáikat. Tiszta,
csoportos jogfosztás. Egyesek kvázi duplikálni akarják a polgári és/vagy a
büntetőjogot, attól függően, hogy cigány az illető, avagy sem. Gondolom, ez egy
jogállamban csak fantazmagória maradhat.
Rendőri szempontból a kisebbségek bűnözése kapcsán csak egy álláspont
létezhet: A jogszerűen vizsgált személy követett-e el olyan jogsértést, melynek
vizsgálata a rendőrség hatáskörébe tartozik, avagy sem? A vizsgált személy által
elkövetett normasértés generál-e további intézkedést a rendőrség részéről (pl. más
hatóságnak áttétel) avagy sem? Ennyi és nem több.

91
5.5 BŰNÖZÉSI MUTATÓK A CIGÁNY KISEBBSÉG KÖRÉBEN
Ma ilyen vizsgálatokra nem kerülhet sor, hacsak nem titkosított eszközökkel és
módon. Fontosságot tulajdonítok annak, hogy milyen gondolatiság mentén
alakítottak ki nézeteket a 70-80-as évek cigányságáról Európában.

Néhány előzetes adat:

- 1970-ben Franciaországban Berry vidékén folytattak kutatást, mely 275
család kriminalitását vizsgálta.99
- 1977 és 1979 között a csehszlovák ügyészség átfogó vizsgálatot végzett
a fiatalkorú cigány származású bűnelkövetőkről.100
- Finnországban1977-ben Grönfors vizsgálta a cigányoknál előforduló
vérbosszú jelenséget.101
- 2007-es olasz rendőrségi adatok szerint a lopások, gyilkosságok és nemi
erőszak gyanújával letartóztatottak 75 százaléka romániai (többségében
roma) 102 bevándorlók közül került ki.
- Magyarországon 1986-ban publikálták egy közel tíz évig tartó kutatás
eredményeit,103 azóta hasonlóan átfogó vizsgálat nem zajlott, mivel az
1992-es adatvédelmi törvény az európai gyakorlatnak megfelelően
fokozottan védett személyes adatnak nyilvánította az etnikai
hovatartozást, így az érintett hozzájárulása nélkül nem lehet nyilvántartani
vagy közzétenni.

A francia kutatás a következő megállapításokat tette:104

− A cigányok által elkövetett bűncselekmények általános képét a kisebb súlyú
bűncselekmények jellemezték (lopások).

99 Landovsky, L. – Charlemagne, M.: Étude de la criminalité des gitans en Berry. Annales

Internationales De Criminologie, Párizs 1970
100 Kaliban, V. – Siskova, T. – Vecerka K.: Pricinny kriminality cikánskych obcanu, sejméne
mladistvych, Vyzkumny ústav Kriminologicky pri G. P. CSSR. Prága. 1979
101 Grönfors, M.: Blood Feuding among Finnish Gypsies. Tutkimuksia, Department of Sociology of
Helsinki 1977
102 http://www.origo.hu/nagyvilag/20080514-olaszorszag-roma-taborokat-ert-tamadas.html
letöltve:2009.11.20.
103 Tauber István: Cigányság és bűnözés. Bp.: BM. Könyvkiadó, 1988.
104 Landovsky, L. – Charlemagne, M.: Étude de la criminalité des gitans en Berry. Annales
Internationales De Criminologie, Párizs 1970

92
A kiemelkedően súlyos bűncselekmények aránya nem magasabb, mint más
népességben. Leggyakoribb bűncselekménytípusok:
− emberölések – legjellemzőbb féltékenységi indítékból
− hivatalos személy elleni erőszak
− vagyon elleni bűncselekmények
A csehszlovák felmérés szerint: az összes cigány bűnelkövető aránya 3-4-szer
magasabb volt, mint a nem cigány bűnelkövetőké. A fiatalkorú cigányok
kriminalitása 10-szerese volt a nem cigány fiatalkorúak bűnözésének. A
leggyakoribb bűncselekmények a lopás, testi sértés, megrontás, rablás volt.105
Magyarországon 1975 és 1979 között 10 000 lakosra jutó bűnelkövetők száma a
nem cigányoknál 69,7, míg a cigányok esetében 133,3 fő volt. A fiatalkorúaknál ez a
szám 118,3 míg a cigányoknál 342,7 fő. Tekintettel a két populáció eltérő
korstruktúrájára, ténylegesen a cigányok esetében az összes elkövetőnél 2,2-szer, a
fiatalkorúaknál 3,3-szor nagyobbak voltak ezek a mutatók. 1975 és 1979 között
5,1%-ról 5,6%-ra nőtt a cigány gyanúsítottaknak az összes gyanúsítotton belüli
aránya. A fiatalkorúak aránya kétszer magasabb a cigány gyanúsítottak körében.
1975 és 1986 között az összes gyanúsított száma 20%-kal, míg a cigány
gyanúsítottak száma 70%-kal emelkedett. 106
Bár nemzetközi összehasonlítások nincsenek, mégis, Magyarországon szintén
jellemző bűnözési forma az uzsora, vagyis extrém magas kamatra adnak kölcsönt a
rászorulóknak. Az Ormánságban egy helybeli polgármester elmondása szerint a
helybeli uzsorások 100%-ban cigányok.107
Egy ilyen olvasat után, az interneten böngésző emberben kialakulhat egy
önigazolás: A cigányok bűnözők, sokkal inkább azok, mint a magyar származású
honfitársaink.
Az internetre feltett adatok nagy része, el kell ismerni tényadat, ellenük apelláta
nem lehet. Persze a tények önkényes csoportosítása, kiemelése és az összekötő
szövegek együttesen már tartalmazhatnak valótlan adatközlést, aminek eredménye a
helytelen konklúzió.
Azonban, a fent felsorolt adatok jó része közel 35-40 éves.

105 Kaliban, V. – Siskova, T. – Vecerka K.: Pricinny kriminality cikánskych obcanu, sejméne
mladistvych, Vyzkumny ústav Kriminologicky pri G. P. CSSR. Prága. 1979
106 Tájékoztató a cigánybűnözés egyes kérdéseiről. Legfőbb Ügyészség Titkársága, Budapest. 1980,
1983, 1987
107 THM 2000%; Virágzik az uzsora biznisz - 1.rész ATV, 2008. szeptember 10.

93
 - Ha hihetünk annak, hogy a többségi társadalom Magyarországon integrálni
kívánta a cigány kisebbséget közel 20 éven keresztül,
- ha hinni akarjuk, hogy a tudományosan megalapozott programtervek, projektek
csak értek el valamiféle eredményt,
- ha hinni akarunk abban, hogy a demokratikus államberendezkedés elérése jó
hatással volt a cigányokra,
akkor hinnünk kell abban is, hogy a helyzet sokat változott és jó irányba. Ezek az
adatok - melyek többségükben nem is a mi országunkra vonatkoztathatók - bizony
elavultak, a bűnözés szerkezete igencsak átalakult.
Vagy, ha nem változott e tekintetben semmit az - egyébként jelenleg - nem is
mérhető bűnözési mutató, elgondolkodunk-e azon, hogy az erkölcsi-gazdasági-
morális válság hányakat sodort olyan helyzetbe, mint amibe a cigányok hosszú-
hosszú évtizedeken, ha nem századokon át éltek? Vajon a gazdasági-társadalmi okok
milyen szerepet játszanak a nem cigány társadalom körében a bűnözés területén? Hol
a lélektani határ a bűnözés és jogkövető életmód között egy munkanélkülivé vált,
vagyontalan ember számára? Fontos-e, hogy milyen a származása? Ki hal éhen
előbb? Furcsa kérdések, amelyeket talán újabb 20 év múlva fognak megválaszolni.

5.6 BŰNELKÖVETÉSI OKOK A CIGÁNY KISEBBSÉG

KÖRÉBEN
Továbbra az interneten található információkat elemezzük, hogy milyen, egyes
esetekben ma is érvényes ok-okozati viszonyt állítottak fel valaha a fentiekből
kiindulva a bűnözés- és a cigányság fogalmak között.

5.6.1 A GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI OKOK

A francia vizsgálat szerint a szociális okok: nagycsalád, iskolázatlanság,
fogékonyság az erőszak megnyilvánulásaira illetve a gazdasági okok: elszegényedés,
gyakori éhezés, munkanélküliség, szakképzetlenség vezettek a bűnözéshez.108
A csehszlovák kutatás ilyen típusú okokként jelölte meg a fiatalkorú bűnelkövetők
családjában:
- a pénzeszközök kezelésének sajátos módját,
- a munkához és a művelődéshez való gyakori negatív viszonyt,

108 Landovsky, L. – Charlemagne, M.: Étude de la criminalité des gitans en Berry. Annales
Internationales De Criminologie, Párizs 1970

94
 - a lakások nagyságát és a benne lakók magas számát,
- a gyakori alkoholizmust109
A magyarországi vizsgálat szerint a cigányok bűnözése alapvetően összefügg a
cigányság sajátos történeti fejlődésével, amely azt eredményezte, hogy többségük a
halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi csoportokhoz tartozik. A kutatás
bebizonyította, hogy a cigányság bűnözése réteg specifikus. Az iskolázottsági szint,
jövedelem, család nagysága, lakáshelyzet döntő módon meghatározta az
életmódszerkezetet. Bizonyítást nyert, hogy nem a „cigány származás, cigány
mivolt”, tehát valamely etnikai vonás az, amely a cigányság bűnözését – elsősorban
– determinálja. A vizsgálat megállapította, hogy a cigányság bűnözése részben
szubkulturális csoportok bűnözése. A megvizsgált populáció 30%-ánál a családban
több generációra visszamenőleg a családtagok többsége bűnöző életmódot folytatott.
A cigányság sajátos történeti fejlődése során kialakult egy olyan tradicionálisan
bűnöző szubkultúrával rendelkező csoport is, amely a bűnelkövető cigányok nagy
többségét adja.110

5.6.2 KULTURÁLIS KONFLIKTUSOK

A finn kutatás elsősorban a vérbosszú vizsgálatára terjedt ki, a vizsgálatból a
következő megállapítások emelhetők ki:
- a cigányoknak elkülönült csoportlétük, kulturális rendszerük van, így
többnyire elutasítják a hivatalos igazságszolgáltatást, bizalmatlanok
a jogrenddel szemben,
- a rokonsági kötelék meghatározó jelentőségű,111
- a magántulajdon fogalma és tisztelete elmarad a többségi társadalom mögött,
gyakori az önkényes lakásfoglalás. 112
Tauber István kriminológus szerint Magyarországon a vérbosszú jelensége 50-60
évvel ezelőtt megszűnt, nem jellemzőbb, mint a teljes magyar populációban.113

109 Kaliban, V. – Siskova, T. – Vecerka K.: Pricinny kriminality cikánskych obcanu, sejméne
mladistvych, Vyzkumny ústav Kriminologicky pri G. P. CSSR. Prága. 1979
110 Tauber István: A hátrányos társadalmi helyzet és a bűnözés összefüggései, különös tekintettel
egyes kisebbségi csoportokra. ELTE Jogi Továbbképző Intézet – Tankönyvkiadó, Budapest. 1986
111Grönfors, M.: Blood Feuding among Finnish Gypsies. Tutkimuksia, Department of Sociology of
Helsinki 1977
112Magyar Hírlap Online, Mi történt hát Galgagyörkön? 2008. június 16.
113Amaro Drom 2006.Október, Interjú dr. Tauber István kriminológussal. In. Tauber István: A
hátrányos társadalmi helyzet és a bűnözés összefüggései, különös tekintettel egyes kisebbségi
csoportokra, Bp., Tankönyvkiadó, 1986. 206. old

95
Ugyanakkor Tauber szerint ”a rendőrnek álló cigányokat a többi roma árulónak
tekinti, és a rendőrnek álló cigány maga is szerepkonfliktusba kerül”.
A magyar kutatás szerint a kriminalitás a cigányság beilleszkedésében lévő
csoportjait érinti leginkább, mivel ilyenkor a tradicionális belső normarendszer által
irányított csoport felbomlik, a normák elvesztik funkciójukat, emiatt a csoport
tagjainak konfliktusszituációkat kell átélnie.114

5.6.3 EGYÉB OKOK

A csehszlovák vizsgálat szerint a cigányság és a társadalom többsége között
történelmileg meghatározott távolság létezik, amely kölcsönös bizalmatlansághoz és
előítéletekhez vezetett.115 Magyarországi kutatások szerint hazánkban is igen erős
az előítélet a cigányokkal szemben. Továbbá szerepet játszik a válságszituációk
idején törvényszerűen felerősödő bűnbakképzés mechanizmusa is.116
A kulturális konfliktusok címszó alatt leírtakkal egyetértek. A 33 évvel ezelőtti
finn kutatás eredményét viszont túlhaladottnak értékelem. Arra azonban alkalmas,
hogy – a sok értékes tényadat és megállapítás mellett, akaratlanul is - manifesztáljuk
a fekete, göndör hajú, véres késsel a kezében vérbosszú után lihegő villogó szemű
cigány képzetét, aki semmiféle írott törvénynek nem akar engedelmeskedni.
Mennyire nem szól ez a rész arról, hogy oly sok szegény cigány ember szívesen
illeszkedne, akár asszimilálódna is a nagytársadalomba, csak éppen rasszjegyeik
miatt kirekesztik, megalázzák, lekezelik.

5.7 A CIGÁNYBŰNÖZÉS FOGALMA A MAGYAR

KÖZÉLETBEN
A Kádár-korszak idején nyilvántartották az elítéltek származását, a rendőrségeken
külön cigányvonal-vezetők dolgoztak. Ebben az időszakban a „cigánybűnözés”
bevett kifejezés volt a kriminalisztikában. Tonhauser László ny. rendőr ezredes
egykori kiemelt cigányvonal-vezető szerint: „…egy olyan etnikumról van szó, amely
mind módszerbélileg, mind taktikailag specializálódott bizonyos
bűncselekményekre.”

114Tauber István.– Vég K.: A cigányság bűnözésének néhány összefüggése. A „cigánybűnözés”

fogalmával kapcsolatos problémák. Magyar Jog 1982. 8. sz.
115 Vecerka, K.: Ke zvysene kriminalite mladistvych cikanu. Prokuratura 1979.
116 Tauber István: A hátrányos társadalmi helyzet és a bűnözés összefüggései, különös tekintettel
egyes kisebbségi csoportokra. ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Bp.: Tankönyvkiadó, 1986

96
Ilyenek számított a gagyizás, rézből készült ékszerek aranyként értékesítése, trükkös
lopások, besurranásos lopások, zseblopások és így tovább.
Nem az egész cigányságról volt szó, csak egy bizonyos rétegről, bizonyos
családokról, akik a nagy bűnelkövetői hányadnál jóval gyakrabban hajtották végre
cselekményeiket, és az elkövetéssel párosult erőszak sokkal inkább irritálta a
környezetet, mint más elkövetők esetén.
Ha egy etnikum elkövetőként számba jöhet, és ehhez járul a speciális, egyedi
jellemzőket mutató módszer, akkor a bűnüldözésnek is szakosodnia kell.
Eredményes felderítést végrehajtani speciális ismeretek nélkül képtelenség. Nem volt
itt szó semmiféle fajgyűlöletről, rasszizmusról a rendőrség részéről. A bajok akkor
kezdődtek, amikor a politika olyan feladatok végrehajtását is a rendőrségen kérte
számon, amihez annak semmi köze nem volt.”117
Véleményem szerint Tonhauser László sem érzékelte igazán, hogy a
„cigánybűnözés” fogalom használata mennyire károssá, mennyire politikaivá fog
válni később. Sokakkal egyetemben azt nem értette meg, hogy az átlagember
hajlamos azonnal általánosítani. Nem értetette meg azt, hogy a tárgyban a
szakemberek által sokszor használt rétegspecifikusság, mint szó jelentése a többséget
nem érdekli.
Vajon régi szakavatott kollégám hogyan fogalmazna, mondjuk a budapesti
belvárosi kerületeket érintő ingatlan - panamák ügyében? Használná azt a kifejezést,
hogy önkormányzati, képviselői csoportbűnözés. Mert bizony ez a fajta
bűncselekménytípus is rétegspecifikusságon alapul, legfőképpen megválasztott
képviselők tudják végrehajtani.
Figyeljük meg. Bár az ismeretlen szerző csak idéz Tonhausertől, mennyire hajaz a
tényeken alapuló logikai összefüggés hangsúlyozására.
- Tonhauser jó rendőr,
- Tonhauser úgy ismerte a cigányokat, mint a tenyerét,
- Tonhauser soha sem fog bocsánatot kérni azért, ami tény; azaz, hogy
cigánybűnözés létezik.
Ezt a fajta - egyébként logikus – következtetést érdekli a
RÉTEGSPECIFIKUSSÁG?

117 Tonhauser László: Nem kérek bocsánatot, BP.:Totem Kiadó, 1999, 84. old.

97
 Vegyük sorra az alább leírt, szintén a tényeken alapuló – ebből a szemszögből
dolgozatom témája szempontjából fontos – adatokat, dátumokat és figyeljük meg a
következtetést.
A magyar médiában a rendszerváltozás után kerülték a származás hangsúlyozását,
sőt, pozitív megkülönböztetést alkalmaztak a cigánysággal szemben.118 A rendőrség
sem tartotta számon az elkövetők arányát, így a 2000-es évek elejére a főáramlatú
médiában már csak elvétve találkozhattunk azzal, hogy leírják az elkövető
származását.
A cigánybűnözés kifejezés 2005 elején került újra a köztudatba, amikor a
Polgár Tamás (Tomcat) nevű blogger és botrányhős egy, a cigányok kiirtását
szimuláló számítógépes játék kapcsán megszólalva, a cigány kultúra bűnözésre való
determináltságát hangoztatta, Póczik Szilveszter kriminológus Cigány integrációs
problémák Magyarországon119 című művéből vett részletekkel próbálva ezt
alátámasztani.120
Még ugyanebben az évben történt a szintén nagy vitát kiváltó Mortimer-ügy,
aminek kapcsán heves indulatok törtek a felszínre, mivel először úgy tűnt, a
bűncselekményt etnikai indíttatásból követték el. Később ez a feltételezés merőben
hibásnak bizonyult.121
2006-ban egy cigányok által elkövetett, országos felháborodást kiváltó
bűncselekmény, az olaszliszkai lincselés irányította a magyarországi média figyelmét
a kérdésre. A Jobbik Magyarországért Mozgalom a pártok között elsőként, célul
tűzte ki a cigánybűnözés elleni kampányt és elindította a cigánybűnözés.
com honlapot.
Felkarolta a témát az akkoriban felkapottá váló kuruc.info honlap, amely külön
rovatot indított Cigánybűnözés címmel, rendszerint olvasói leveleket és más
oldalakról átvett olyan bűnügyi híreket közölve, ahol elhallgatják az elkövetők
származását.
Nem szabad cigánybűnözőzni – de még a Tomcat is tudja, hogy létezik
cigánybűnözés – a cigányok még egymást is gyilkolják – a cigányok megölik Szögi

118 Bárdos András: A tévé elavult, Origo, 2007. június 22.

119 http://hu.wikipedia.org/wiki/Cig%C3%A1nyb%C5%B1n%C3%B6z%C3%A9s
letöltve:2009.11.20. Vö. Póczik Szilveszter: Cigány integrációs problémák
120 http://hu.wikipedia.org/wiki/Cig%C3%A1nyb%C5%B1n%C3%B6z%C3%A9s
letöltve:2009.11.20. Vö. A szólás szabadsága, M1, 2005 február 26.
121 http://hu.wikipedia.org/wiki/Cig%C3%A1nyb%C5%B1n%C3%B6z%C3%A9s
letöltve:2009.11.20. Vö."Mortimer" a kardos támadó, hvg.hu, 2005. május 20.

98
Lajost – egy politikai mozgalom „bevállalja a hazugsággyár leállítását” – honlapok
onthatják a sokaságból kikapott cigányelkövetős gyalázó hangnemű híreket – és már
meg is érkeztünk a témánkhoz: Van cigánybűnözés – alább pedig a Jobbik hőssé
válik. Tipikus összemosása a dolgoknak, melyek téves konklúzióhoz vezetnek.
Szintén a Jobbik ismerte fel először, hogy komoly népszerűségre tehet szert a
társadalom egyes rétegei körében, akik főleg a vidéken élő, idősebb korosztályból
kerülnek ki. Ezen lakosok a legjobban kiszolgáltatottak a bűnözés ilyen formáinak,
és a krónikus rendőrhiány,122 valamint az államhatalom tehetetlensége miatt egyre
inkább elkeserednek.123
Ezen okok miatt is a kialakuló konfliktusokban egyre több ilyen helyen jelent meg
a párthoz köthető Magyar Gárda, elmondásuk szerint demonstrálni a cigánybűnözés
ellen.
2007-ben Szikinger István alkotmányjogász egy etnikai elkövetői konfliktusok
tárgyában rendezett konferencián kavart vihart kijelentésével, mely szerint
tagadhatatlanul van cigánybűnözés, ennek belátásához elég csak bepillantani a
börtönökbe, hozzátette azonban, hogy nem genetikai meghatározásra gondolt.124
A Nézőpont Intézet 2008 nyarán végzett reprezentatív felmérésében a polgárok
elsöprő többsége, 91%-a szerint létezik cigánybűnözés. Érdekesség, hogy mind a két
nagy párt szimpatizánsai nagyjából egyenlő arányban válaszoltak igennel a kérdésre,
mutatja ez tehát, hogy hamis a kormánypártok azon értékelése, miszerint csak a
radikális jobboldal szerint létezik ez a probléma, összegezte a közvélemény kutató.125
Idesorolható a már elemzett dr. Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány ügyét
126
is.
Ugye, hogy csak nézőpont kérdése, hogyan vizsgáljuk ezt a tudománytalan
kérdést, hogy van-e cigánybűnözés, avagy sincs. Egyesek kiragadott tényeket fognak
csokorba, mások deduktív módszerekkel levezetik így-úgy a gondolat
létjogosultságát, kihangsúlyozva, hogy nem genetikai adottság az, hanem
népjellemző, szintén mások védelmükbe vesznek olyanokat, akik a hatályos
jogrendet sértve nyilatkoznak.

122 Jegyzőkönyv az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának 2006. június 7-én, szerdán,
10.00 órára az Országház földszint 93. számú tanácstermébe összehívott üléséről
123 Homok a fejekben, Népszabadság Online, 2008. január 19.
124 Szikinger cigánybűnözésről beszélt, MNO, 2007. február 10.
125 A kulcsszó: közbiztonság?, Nézőpont Intézet, 2008. augusztus 27.
126 Értekezésem 67. oldalán már elemeztem.

99
5.8 A „CIGÁNYBŰNÖZÉS” MINT FOGALOM KRITIKÁI
2008. december 16-án a Fővárosi Bíróság kimondta a Magyar Gárda
Egyesület feloszlatását, s ítéletében kitért a cigánybűnözésre is, amely elleni
küzdelmet a Gárda célul tűzte ki. Dr. Pataki Árpád, a tárgyalást vezető bíró kiemelte
a Tatárszentgyörgyön történt Magyar Gárda felvonulást, ahol a beszédek
középpontjában a cigánybűnözés állt. A bíróság ítéletében kifejtette, hogy azt nem
állítja, hogy nincsenek roma elkövetők, azonban ennek középpontba állítása és ezzel
indulatok keltése jogállami keretek között döntésük szerint elfogadhatatlan.127 A
cigánybűnözés szó rasszista és átgondolatlan mivoltára kívántak rávilágítani azok az
újságírók és közéleti szereplők, akik 2008 utolsó hónapjaiban ellentétpárként dobták
be a köztudatba a magyarbűnözés szót.128 129

5.9 KÜLFÖLDI PÁRHUZAMOK

Az Index című internetes újság egy, a Krónika című kolozsvári lap híradása
nyomán született írása szerint több székelyföldi faluban 2009-re mindennapos
összecsapások voltak a cigány és a többségi magyar lakosság között, amit sokszor
csak nagy rendőrségi erőkkel lehetett megfékezni. Az írás konkrétan
a Csíkszentmártonban zajló eseményekről számol be. A falu magyar lakói által
felemlített okok között szerepelt a cigányok életvitele, az állatok nem megfelelő
tartása, a bűnözés, valamint a verekedések is.130
Olaszországban, azon belül is Nápolyban az olasz lakosok romatelepre támadtak,
mivel egy cigánylányt egy csecsemő elrablásával gyanúsítottak "Az olasz fiatalok
Nápoly külvárosában, több tábort felgyújtottak. A főként
romániai roma bevándorlókat az olasz lakosság elutasítóan fogadja, őket okolja a
biztonság hiánya miatt. Silvio Berlusconi új kormánya bejelentette: rövidesen
intézkedéseket hoz, hogy bűncselekmények elkövetése esetén, illetve megélhetési

127 Feloszlatták a Magyar Gárda Egyesületet (Index) /http://index.hu/belfold/magyargard70/

letöltve:2009.11.20.
128 Csák Gergely: Van cigánybűnözés! Meg magyarbűnözés is!(magyar nyelven). 168 óra, 2009.
február 15.
129 Majláth Mikes László: Cigánybűnözés (magyar nyelven). Népszava, 2009. február 8.
130 Kitelepítenék a romákat a csíkszentmártoniak, Index, 2009. június 10.
(http://index.hu/kulfold/2009/06/10/kitelepitenek_a_romakat_a_csikszentmartoniak/
letöltve:2009.11.20.)

100
források híján könnyebb legyen a román állampolgárok ellenőrzése, illetve az
országból való kiutasításuk." 131
Angliában a Scotland Yard a Román rendőrséggel karöltve próbálja
visszaszorítani a Romániából áttelepült cigány bűnözőket, akik – elsősorban roma –
gyermekeket kényszerítenek koldulásra, lopásra, rablásra. Az így okozott kár a
Scotland Yard szerint meghaladja a 100.000 fontot.132
Írországban a cigány bűnözői csoportok rabszolgatartása okozott jelentős
problémát. Áldozataikat meghatározott cégeknél kényszeríttették munkára, majd
keresetük jelentős részét elvették. Az ellenszegülőket többek között családtagjaik
megverésével, megkínzásával törték meg.133
A külföldi hírek valósak. Valóban van valamiféle probléma a cigányokkal – igaz,
ez a téma külföldi vonatkozásában nem magyarországi cigányspecifikusságot
feltételez – mégpedig az, hogy a többségnek bűnbak kell, a többség el akarja feledni
a saját kilátástalan helyzetét és okolni akar olyanokat, akik láthatók, akik
elkülöníthetők másoktól.
A többség hozza a kijátszható vagy túlzottan liberális törvényeket, és amikor a
kisebbség élni kezd ezekkel a rosszul megfogalmazott magatartási szabályokkal,
akkor kezd szembesülni azzal, hogy valamit nagyon elrontottak. Pl. a szabad mozgás,
a munkaerő szabad áramlása, a lakóhely szabad megválasztása és az ehhez hasonló
gondolatok dicsérendők humanitárius jellegük miatt, de mi van akkor, ha több ezer
román állampolgárságú, túl sok vesztenivalóval nem rendelkező cigány ellepi
Franciaországot. Olaszországot, Németországot

5.10 A MAI RENDŐRSÉGI GYAKORLAT

A rendszerváltozást megelőző rendőrségi gyakorlatban rendszeresen sor került a
büntetőeljárás terheltjei, esetleg sértettjei etnikai hovatartozására vonatkozó adatok
különböző okból történő megjelölésére. Sokáig létezett például kriminálstatisztikai
kategóriaként a „cigánybűnözés”, de jellemző volt a körözési adatok nyilvánosságra
hozatala során is a kisebbségi származás megjelölése.

131 Romák táborait érte támadás Nápoly mellett (http://www.origo.hu/nagyvilag/20080514-

olaszorszag-roma-taborokat-ert-tamadas.html letöltve:2009.11.20)
132 http://www.express.co.uk/posts/view/125341/Gypsy-crime-barons-atacked letöltve:2009.11.20
133 http://www.austriantimes.at/index.php?id=7604 letöltve:2010.02.20

101
 A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának ajánlására,
amelyben azt kifogásolta, hogy a különböző bűnügyi tudósításokban gyakorta jelenik
meg olyan információ, miszerint egy bűncselekmény elkövetője „roma” származású.
A biztos ajánlása szerint a „cigánybűnözést”, mint speciális kriminológiai, illetőleg
kriminálstatisztikai kategóriát a rendszerváltást követően megszüntették, ezért az
egységes rendőrségi és ügyészségi statisztika sem tartalmazhat ilyen adatokat.
Ennek ellenére gyakorta fordul elő – részben a nyomozó hatóság, részben a sajtó
hibájából –, hogy akár az írott, akár az elektronikus médiában utalás történik az
elkövető etnikai hovatartozására. Ez törvénybe ütközik: egyrészt személyiségi
jogokat sért, másrészt felmerülhet a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV.
törvény 177/A §-a szerinti visszaélés személyes adattal bűncselekmény gyanúja is.
Az állásfoglalás alapja az, hogy a Btk. rendelkezései között nincs olyan törvényi
előírás, amely alapján az állampolgárok – gyanúsítottak, tanúk, vagy körözött
személyek – nemzeti és etnikai hovatartozására vonatkozó adatait az érintett erre
vonatkozó önkéntes és írásos hozzájárulásának hiányában a büntetőeljárás iratai
között kezelni lehetne. A különleges adatok kezelésére vonatkozó ezen főszabály alól
kivétel csak az Rtv. 82.§ (2) bekezdése alapján lehetséges, ezen rendelkezések
ugyanakkor csak a konkrét ügyhöz kapcsolódóan engedik egyes különleges adatok
kezelését, kizárólag – a célhoz kötött adatkezelés alapelve alapján – abban az
esetben, ha a különleges adatnak az ügy szempontjából jelentősége van.
A nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozásnak ugyanakkor egy ügy megítélése
szempontjából – tekintettel az önkéntes identitásvállalás jogára is – általában nem
lehet jelentősége.
A kihallgatást vezető nyomozónak nincs mérlegelési joga arra nézve sem, hogy az
érintett önkéntes nyilatkozatának hiányában maga döntse el, hogy a vallomást tevő
személy „cigány” kisebbséghez tartozik, vagy sem. Ez egyértelműen következik a
nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény
rendelkezéseiből, amelynek 7.§ (1) bekezdése kimondja, hogy valamely nemzeti,
etnikai csoporthoz, kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén
kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A kisebbségi csoporthoz való tartozás
kérdésében nyilatkozatra senki sem kötelezhető. Ezen rendelkezés alapján
egyértelműen megállapítható, hogy valamely nemzeti, vagy etnikai csoporthoz
tartozás vállalása az érintett kizárólagos joga, és így az érintett önkéntes vállalásának
hiányában senkiről sem állítható, hogy bizonyos kisebbséghez tartozik.

102
 A fentiek alapján a büntetőeljárás adatai között a nemzeti, etnikai hovatartozásra
vonatkozó adat akkor szerepelhet (például egy kihallgatási jegyzőkönyvben), ha az
adat rögzítését maga az érintett – például a gyanúsított, vagy a sértett – kéri. Ennek a
gyakorlatban jellemző példája lehet, ha a sértett azt állítja, hogy ő etnikai, kisebbségi
hovatartozása miatt lett bűncselekmény sértettje. Ebben az esetben az etnikai
hovatartozásra vonatkozó adatnak valóban lehet jelentősége a büntetőeljárás
lefolytatása szempontjából, az adat kezelése pedig az érintett önkéntes
identitásvállalásán és hozzájárulásán alapul.
A fentiek tükrében a büntetőeljárással összefüggésben is tartózkodni kell –
például a kihallgatási jegyzőkönyvekben – az etnikai kisebbséghez tartozásra utaló
adat feltüntetésétől. Hasonló a helyzet a büntetőeljárással összefüggésben folytatott
személykörözés esetén is, ahol a nyilvánosságra hozott adatok között szintén nem
szerepelhet a nemzeti, etnikai hovatartozásra vonatkozó adat. Ezen adat helyett ezért
a külső testi jegyek megjelenítésére kell törekedni (így nem azt kell feltüntetni, hogy
az illető „roma” származású, hanem külső testi jegyként a kreol, vagy sötét bőrszín
szerepeltetése lehet a megoldás).

5.11 NÉHÁNY MAGYAR „KRIMINOLÓGUS” VÉLEMÉNYE A

TÉMÁRÓL….
A „roma- vagy cigánybűnözés” a szakirodalom szerint létező kriminológiai
kategória, hasonlóan például az ifjúkori- vagy gyermekbűnözéshez. A
fogalomhasználat nem jelenti a cigányság megbélyegzését, kollektív stigmatizációját
és nem értelmezhető úgy, hogy minden roma származású személy bűnelkövető
volna. A roma bűnözés az összkriminalitás meghatározott ismérvek alapján
elkülönült része, mely azonban statisztikai módszerekkel nem vizsgálható. Más
empirikus módszerekkel — önkéntességen alapuló interjúk, kérdőívek — azonban a
jelenségkör vizsgálható és álláspontuk szerint ilyen tanulmányokra igen nagy
szükség volna. Szerintük jelenthetné az átgondolt és tervszerű cselekvés, bármiféle
jövőbeni koncepció alapját.
Németh Zsolt kriminológus, a Rendőrtiszti Főiskola tanárának véleménye szerint;
A „cigánybűnözés“ fogalmának a tudományban és a kriminológiában nincs helye,
viszont a társadalmi vitában van. A kriminológus szerint a „cigánybűnözés“
fogalmának szakmailag annyiban van alapja, hogy bizonyos bűncselekményeket a

103
roma származású emberek gyakrabban követnek el. Azonban ehhez az is
hozzátartozik – tette hozzá –, hogy „a feltűnőbb külsejű embereket“ gyakrabban
igazoltatják a rendőrök, a sűrűbben igazoltatott emberek körében pedig – ilyenek a
romák is, mondta, – gyakrabban bukkannak bűncselekményre utaló jelekre. Úgy
fogalmazott: „Ha a nem roma származásúakkal is így járnának el, még több volna a
bűnelkövető“.
Németh Zsolt azt mondta, hogy „a normasértésre való hajlamnak vannak
bizonyos örökölhető tényezői“, például a sérülékenyebb idegrendszer, vagy a
hevesebb vérmérséklet, de ez csak akkor vezethet bűnözéshez, ha „a környezet ehhez
táptalajt ad“. Ez az egész népességen belül így működik – fűzte hozzá. Hangsúlyozta,
hogy a nem roma népességet azonban „nem érik olyan atrocitások“, mint a romákat:
felállnak mellőlük a buszon, nem veszik fel őket egy munkahelyre – sorolta a
példákat.
A roma bűnözéssel kapcsolatban tehát a Rendőrség semmiféle külön
nyilvántartást nem vezet, ilyen adatokat a rendszeresített nyilvántartások sem
tartalmaznak, a fogalmat az Egységes Rendőrségi Ügyészségi Bűnügyi Statisztika
sem ismeri. Így a roma bűnözéssel kapcsolatban statisztikai összeállítást készíteni
nem lehet.

5.12 ÖSSZEGZÉS
A fent leírtakból, - olykor egyáltalán nem elfogulatlan - elemzésekből látszik,
hogy milyen nagy figyelmet fordítanak az emberek egy népcsoport tagjai által
elkövetett egyes cselekményekre. „Más szemében a szálkát sajátunkban a gerendát
sem vesszük észre.”- alapon, az általános bűnbakképzési mechanizmus stádiumai
tükröződnek vissza.
A fentiekben rávilágítottam, hogy mennyire el lehet érni előítéletes hatásokat
azzal is, hogy tudományos pátosszal vesszük körbe az egyébként „tudománytalan”,
inkább társadalmi hatásokkal és ellenhatásokkal rendelkező témát, ha önkényesen
kiemelünk híreket, leírásokat.
Az, hogy mégis ennyi munkát belefektettem egy „tudománytalan” téma, egy
fogalom körülbeszélésébe, ismertetésébe, elbarangolva a társadalomtudományok
irányába is, már maga is jelzi, hogy mennyire fontos számomra egy demokratikus

104
világ megteremtése, ahol az embereket csak a tetteik és nem a származásuk alapján
ítélik meg.
Rendőrségi szemszögből tekintve a fogalomra érzékelhetően pozitív és jó irány
az, ami a rendőrségi gyakorlatban és normákban érvényesülni látszik. Igaz, egyes
események, mint a miskolci rendőrkapitány esete, éveket-évtizedeket ronthat a bevett
és jó gyakorlaton. Azon az állásponton vagyok, hogy a cigánybűnözés, mint
kriminológiai fogalom bekerülése a társadalmi tudatba, olyan káros
többletfogalmakkal telítődött, hogy alkalmassá vált a világban bárhol, cigány
származású embertársaink általános megbélyegezésére.

105
 6 A rendőrség és cigányképviseletek együttműködése

Kutatásaim során sokat gondolkodtam azon, hogy milyen irányból közelítsem

meg a témát. Egyértelmű volt, hogy a fővonalat a rendőrség és az Országos Cigány
Kisebbségi Önkormányzat együttműködési megállapodásának előzményei,
körülményei és mibenlétének ismertetése fogja jelenteni. Ebben a gondolatkörben
kisebb zsákutcát jelent az, hogy a rendőrségi állomány ismeri is, meg nem is az
együttműködési megállapodást, mégis közülük sokan és sokféleképpen - a
tudományosság tükrében - értékelték és elemezték is azt. Én sem tehetem meg azt,
hogy a téma szempontjából fontos tényeket ne írjam le, de megpróbáltam egy
nagyobb egész részeként értelmezni a rendőrség és a cigány képviseletek
együttműködését. Elemzésem során bemutatom az egyező és különböző érdekek
mentén létrejövő kapcsolatokat, azok jótékony és káros hatásait, a hibákat és e téren
a jövőbeni lehetséges útkereséseket.
Ahhoz, hogy megértsük a rendőrség és a cigányképviseletek közötti
együttműködés modernkori szükségszerűségét, társadalmi szempontból értékelhető
előnyeit és hátrányait – álláspontom szerint – onnan kell kiindulni, amikor a
gyülekezés joga és az emberek szándéka szerinti jogi személyiséggel felruházott
csoportosulások már nem csak az egypártrendszer látszatintézkedéseit jelentették,
hanem valósan kialakult érdekek mentén tagozódó önkormányzati egységeket a
társadalom minden szintjén.
Magyarországon a rendszerváltást követően számos olyan civil szervezet,
egyesülés jött létre, melyek a legkülönbözőbb, sajátos problémákkal küszködő
társadalmi csoportok jogainak, érdekeinek képviseletét tűzték ki célul.
E civil kezdeményezések alapvetően két csoportba sorolhatók:
Az egyik csoportba az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (Etv.) hatálya
alá tartozó közösségek tartoznak és – a törvény 2. § (1) bekezdése alapján –
létrehozóik lehetnek magánszemélyek, jogi személyek, valamint jogi személyiséggel
nem rendelkező szervezetek egyaránt. E társadalmi szervezetek gazdasági-
vállalkozási tevékenységet általában nem végezhetnek, illetve elsődlegesen ilyen
célból társadalmi szervek megalapítására sem kerülhet sor. A társadalmi szervezetek
saját alapszabállyal, nyilvántartott tagsággal, illetve önkormányzattal rendelkeznek,

106
és vállalt célkitűzéseik szempontjából nem minősülhetnek sem politikai pártnak, sem
szakszervezetnek.
A civil szervezetek másik, ugyancsak sajátos érdekek, illetőleg jogok
érvényesítése céljából létrehozott csoportját azok a szervezetek, jogvédő irodák
jelentik, amelyeknek közvetlenül, illetve tagjaik útján lehetőségük van jogi
képviseleti tevékenység ellátására.
A cigány önszerveződés igénye, a cigány civil szervezetek létrejöttének időszaka
az 1990-es évek elejére tehető. Voltak persze törekvések - főként a cigány kultúra
ápolása, terjesztése, mint „feladat” köré csoportosulva - az államszocializmus
éveiben is, ezek azonban bizonyos értelemben „felülvezéreltek” voltak, így nem
feltétlenül biztosítottak kellő mozgásteret a szervezetek, illetve aktivistáik számára.
A ’90- es évek közepére egy sor szervezet alakult - kis túlzással „gomba módra
nőttek ki a földből” -, akár egyesület, akár jogvédő szervezet formájában, nem egy
közülük, profilját tekintve a kettő sajátos ötvözeteként jelentkezett.
A szervezeteket – a civil szerveződések egyik sajátosságának megfelelően –
semmiféle kötött, hierarchikus láncolat nem kapcsolja össze. Tevékenységi
területeik, tagságuk létszáma és összetétele, működési feltételeik,
kapcsolatrendszerük alapján értelemszerűen egyetlen „sablonba” sem illeszthetőek.
Beszélhetünk egy harmadik önszerveződésről, egy sajátos magyar
konstrukcióról, mely a társadalmi tudatba beépülve már a választási rendszerünkben
is szerepet kapott és mintegy leképezve a „nagyönkormányzatokat”, kis
hatékonysággal, a politikától és a helyi- települési vezetéstől függő költségvetéssel
ugyan, de elviekben képviseli a kisebbségek érdekeit.

6.1 KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZATOK

„A kisebbségi önkormányzati rendszer sajátosan magyar konstrukció. Az 1993-
ban hatályba lépett kisebbségi törvény szerint mind a 13 elismert magyarországi
nemzeti és etnikai kisebbségnek joga van ahhoz, hogy meghatározott törvényi
feltételek között önkormányzatot válasszon, amely helyi szinten működik, és
elsősorban a kulturális autonómia megvalósítása körében vannak feladatai.”134

134http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_kisebbsegek/2008/Eselyek_es_korlatok/pag
es/005_roma_kozelet_es_civil_szervezetek.htm letöltve:2010.02.20.
.

107
 A kisebbségi önkormányzatok létrehozásának lehetősége újabb impulzust adott a
cigányok önszerveződésének.
Az elmúlt évek tapasztalataira alapozva meg kell azonban jegyezni, hogy a
társadalmi élet változásai, vagy a talán nem kellően átgondolt, előkészített törvény
okán a rendszer több ponton korrekcióra szorul, a cigány közösségek esetében pedig
egy sor problémát vet fel.

6.2 RENDŐRSÉG
A korábban már hivatkozott rendőrségi törvény a testület számára több irányban
határoz meg feladatokat. A „klasszikus” rendőri tevékenység két alapterületre,
bűnügyi és közbiztonsági szolgálati ágra tagolható. A rendőrség a bűnügyi munkáját
- leegyszerűsítve - bűnmegelőzési, bűnfelderítési és bűnüldözési téren végzi.
A bűnmegelőzés mindenekelőtt felelősségi kérdés. Vállal-e és ha igen, milyen
mértékben az állam (egy szervezet, egy közösség, egy személy) felelősséget azért,
hogy valamely általa károsnak tartott jelenség visszaszoruljon?
Ha nem, akkor nem keletkeznek a negatív folyamatok ellen ható erők, a
bekövetkező káros eredményeket semmi sem befolyásolja.
Ha igen, és ezt megfelelő szakmai megalapozottsággal és kellő anyagi
ráfordítással teszi, van esély a negatív folyamatok fékezésére, megállítására, vagy
éppen csökkentésére.
A bűnözés negatív deviáns társadalmi tömegjelenség. Visszaszorítása azoknak a
társadalmi okoknak, illetve azoknak az objektív körülményeknek a kezelésével
lehetséges, melyek a bűnözést generálják. Az oksági és a szituatív bűnmegelőzés
egymást kiegészíti, erősíti.135
A Rendőrség az elmúlt években mindkét területen szerepet vállalt. Számos
programot és kezdeményezést indított országos, regionális, megyei, kistérségi és
helyi szinteken annak érdekében, hogy az egyes célcsoportok tagjai ne váljanak
áldozattá, illetve ne lépjenek a bűn útjára.

135 Dr. Szabó Zsolt r. őrnagy: A rendőri bűnmegelőzés helye, szerepe a társadalmi bűnmegelőzés
stratégiájának megvalósításában a megváltozott feltételrendszer tükrében.
http://www.police.hu/megelozes/bunmegelozes/rbunmegelozes/bunm_strategia.html
letöltve:2008.11.20.

108
 A Rendőrség Bűnmegelőzési Szolgálata - alkalmazkodva a rendőrség általános,
hierarchikus felépítéséhez - központi, területi és helyi szervezetekből áll. A
szervezetek az évek során együttműködést alakítottak ki minden olyan állami-,
társadalmi,- önkormányzati,- egyházi szervezettel, melyek céljaival, módszereivel
azonosulni tudnak, és amelyekkel kölcsönös érdekek mentén képesek együtt
dolgozni.
Az együttműködések jogszabályon alapulnak vagy esetlegesek, formálisak vagy
informálisak, folyamatosak vagy eseti jellegűek.
Kidolgozásra kerültek azok a direkt és indirekt módszerek, melyek a
leghatékonyabban közvetítik a társadalom igényeinek megfelelő és a szolgálat által
fontosnak tartott, a rendőri tapasztalatokon alapuló ismeretanyagot.
Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy a prevenció effektivitása mérhetetlen,
a statisztikai adatok és a ráfordítás között egyértelmű összefüggés nem mutatható ki.
Ez a megállapítás persze nem csak a bűnmegelőzésre, hanem mindenfajta
prevencióra igaz.

6.3 ROMA – RENDŐR EGYÜTTMŰKÖDÉS

A rendszerváltozást követő első évek útkeresése után a rendőrségi gondolkodásba
beépült a kisebbségi ügyekkel való foglalkozás fontossága, ezen belül is a rendőrség
és a cigány kisebbség harmonikus viszonya iránti igény. A rendőrség kezdeményező
szerepet játszott a konfliktusok feloldásában, az esetleges diszkriminatív rendőri
fellépések okainak feltárásában, a cigány szervezetekkel történő partneri
együttműködés kialakításában.
Az évtized második felére, 1996 körül a rendőrség részéről megnyilvánuló
intézményes diszkrimináció helyébe a konfliktusok megelőzését és az esetlegesen
kifejlődött konfliktusok hatásos feloldását célzó partneri együttműködés igénye
lépett, amelyet a cigány önkormányzati szervek és a civil szervezetek is elfogadnak.
A folyamatos kommunikáció és az egyre tartalmasabbá váló partneri viszony,
valamint a társadalmi nyilvánosság következtében a rendőri jogalkalmazásban
jelentősen csökkent az előítéletességből fakadó megkülönböztető eljárások száma.
Természetszerűen ez a fajta nyitás nem csak a rendőrségen zajlódott. A
társadalom is strukturálódott, átalakult, átállt egy másfajta társadalmi
berendezkedésre, melynek része volt a rendőrség, mint erőszakszervezet, szolgáltató

109
rendőrséggé való átalakítása is. Kellett valamiféle irányvonal a Felek számára, amely
a konfliktusfeloldás, az együttműködés határainak kijelölésére szolgált.

6.3.1 AZ ORFK ÉS AZ OCÖ KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉSI

MEGÁLLAPODÁST MEGELŐZŐ ÁLLAPOT

Már az együttműködési megállapodás létrejötte előtt is készültek a területi és a

helyi rendőri szerveknél jelentések, melyek taglalták egy olyan norma
megalkotásának szükségességet, ami rendet teremt, iránymutatást nyújt a roma-
rendőr kapcsolattartásban akkor is, ha az nem bűnfelderítési vagy bűnüldözési
szakterületet érint.
Jogos az igény, hiszen a rendőrt a mai napig érhetik vádak, ha munkája során „túl
közel kerül a cigányokhoz” vagy ha „túl távolságtartó velük szemben”. Abban az
időszakban, amikor az ORFK kisebbségi referenseként teljesítettem szolgálatot, több
jelentésből tükröződött vissza ez az álláspont. Még a szakavatott kollégák számára
sem egyértelmű, hogy hol a határ a kapcsolattartásban.
Tény, hogy talán kicsit felülreprezentáltan – a demokrácia szabadságának
bűvöletében – a szocialista beállítottságú rendőrség megroppanása, a szabadságjogok
szélesedése, a vélemény szabadságának bővülése – a már meglévő konfliktusokon is
túl – konfliktusdömpingeket eredményezett. Előjöttek az „azért, mert én cigány
vagyok”, „nekem jogom van hozzá” szófordulatok és a megzavarodott, olykor
előítéletes és túlzott hatalomhoz szokott rendőrség egyes tagjai vagy agresszióval
válaszoltak, vagy „megfutamodtak” (nem intézkedtek még akkor sem, ha kellett
volna), mindezt tették a konfliktusok feloldása nélkül.

Először 1996-ban Nógrád megyében kísérletezett a rendőrség a cigány

kisebbséggel való konfliktusmentes viszony megteremtésére. A megye közbiztonsági
és bűnmegelőzési programjának keretei között Nógrád Biztonságáért külön
kisebbségi programot dolgoztak ki a megyei cigány önkormányzatokkal és a
települési önkormányzatok cigány képviselőivel közösen. A megyei és helyi
bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottságokban kisebbségvédelmi és etnikai
munkacsoportok alakultak, amelyekben a rendőrök és romák mellett – a hatékonyabb
együttműködés érdekében – állami szervek, társadalmi és más kisebbségi
szervezetek tagjai is részt vettek.

110
 Közel húsz évvel ezelőtt kezdődött el a kapcsolat kiépítése a rendőrség és a
roma/cigány lakosság között Heves megyében is, ahol a Heves Megyei Rendőr-
főkapitányság a roma/cigány kisebbségi önkormányzatok képviselőivel, a
roma/cigányság hátrányos helyzetének megszüntetésében érintett szervekkel, az
ÁNTSZ-el, a Munkaügyi Központ-al és az önkormányzatokkal közösen kereste az
együttműködés lehetőségeit. Ebben az időszakban jött létre rendszeres
kapcsolattartás Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Veszprém megyében is,
ahol elsősorban megyei szinten kezdődött meg a rendőrség és a cigány kisebbségi
önkormányzatok együttműködése.
A Belügyminiszter az Országos Cigány Önkormányzat 1999. május 19-én
megtartott elnökségi ülésén felhívta az Országos Rendőrfőkapitányt arra, hogy
készíttessen elő együttműködési megállapodást az Országos Rendőr-főkapitányság és
az Országos Cigány Önkormányzat között, amelynek végrehajtását a
Belügyminisztérium ellenőrzi.
A megállapodás alapja az Országos Cigány Önkormányzat akkori elnökének
hatpontos javaslata volt, amelyet a felek a Belügyminisztérium, az Országos Rendőr-
főkapitányság és az Országos Cigány Önkormányzat között létrejött Cigányügyi
Vegyes Bizottság keretén belül fejlesztettek tovább, majd véglegesítettek.
A megállapodás megalapozta a rendőrség és a cigány kisebbség konfliktusmentes
viszonyának megteremtését, kiépítette a rendszeres véleménycsere intézményi
formáit, rögzítette az együttműködés területeit. A feladatok végrehajtására,
figyelemmel kisérésére a budapesti és a megyei rendőrfőkapitányok a rendőri
állományból összekötő tiszteket jelöltek ki, akik rendszeres, napi munkakapcsolatban
állnak az OCÖ koordinátoraival.
A rendőrségi összekötők általában a bűnmegelőzési osztályok állományából
kerülnek ki, így csak elvétve fordul elő, hogy e feladatot a közrendvédelmi vagy a
humán szakterület beosztottja látja el. Az összekötők hatáskörébe a megállapodások
elsősorban koordinációs és szervezési feladatokat telepítenek. Az OCÖ
koordinátorral való rendszeres kapcsolattartás mellett részt vesznek a cigányság által
szervezett fórumokon, közös rendezvényeket, értekezleteket szerveznek, konfliktus
megelőző, -megoldó előadásokat tartanak a cigány lakosság, illetve a rendőri
állomány részére.
A rendőrségnek a megállapodásban vállalt kötelezettségei kétirányúak. Egyrészt
kiterjednek a személyi állomány tolerancia, konfliktus megelőző, -kezelő

111
képességének fejlesztésére, a romaságra vonatkozó társadalomtörténeti, kulturális és
szociológiai ismereteknek a rendőrképzésbe történő beépítésére. Kifejezi továbbá a
cigány származású középiskolás fiatalok rendőrré válása, a rendőrség és a romaság
közötti zavartalan kapcsolata elősegítésének szándékát is.
Az 1999-ben megkötött együttműködési megállapodás mentén, az országos
rendőrfőkapitány 7/2000. számú intézkedésében kötelezte a főkapitányságokat, hogy
a megállapodás értékelése érdekében saját illetékességi területük vonatkozásában
félévente készítsenek jelentést, amelyben ismertessék az együttműködés
végrehajtását. Az Országos Rendőr-főkapitányság és az Országos Cigány
Önkormányzat közötti megállapodás ugyan együttműködésre kötelezte a területi és
helyi rendőri szerveket, de nem írta elő annak megjelenési formáját, így írásban
történő rögzítését sem. A területi szinteken elterjedő kapcsolattartási szabályozás
sokrétűsége azonban különböző kapcsolattartási formációkat eredményezett.

6.3.2 A RENDŐRSÉG KÜLÖNBÖZŐ SZINTEKEN VÁLLALTA:

- széleskörű tájékoztatatással, tanulmányi, támogatási pályázat
kiírásával elősegíti a cigány származású középiskolás fiatalok
rendőrré válását, kidolgozza a támogatási rendszert,

- a cigányság célzott csoportjai számára lakóhelyükön nyílt napokat,

speciális fogadónapokat és lakossági bűnmegelőzési fórumokat tart,

- a személyi állomány képzésébe fokozatosan beépíti a cigányságra

vonatkozó társadalmi, kulturális és szociológiai ismereteket,

- a rendőri állomány részére konfliktus megelőző, -megoldó tréningeket

szervez,

- a rendőrség állománya és a roma lakosság bevonásával közös sport- és

kulturális rendezvényeket szervez és tart,

- tájékoztató anyagokat biztosít a cigány kisebbségi önkormányzatok

részére, amelyek segítséget nyújtanak a lakosság, ezen belül
elsősorban a fiatalok részére az őket fenyegető veszélyek
felismerésére,

- a D.A.D.A. program kiterjesztését azokra az általános iskolákra, ahol

magas a roma tanulók száma,

112
 - a hátrányos helyzetű gyermekek részére szervezett nyári táborozásba
bevonja a cigány fiatalokat is,

- ösztönzi a rendőri állomány körében a cigány nyelv tanulását.

A különböző szinteken különböző módon történik a végrehajtás, sok helyen

kiüresedett a kapcsolattartás. Ez betudható annak is, hogy közben a társadalom kissé
elfordult a „társadalmi sokszínűség” igénylésétől, éltetésétől és olyan „sajátos
problémákkal” törődik, melyek alapja a társadalmi-, gazdasági- és morális válság
jelensége.
Kevésbé kap helyet a tolerancia és a megbecsülés. A politikai erők
radikalizálódása, cigányellenes megnyilvánulásai ellene hatnak a jó partnerségnek e
téren is, hiszen a rendőr is csak ember, a társadalom hasznos tagja, aki folyamatosan
küzd munkája során a saját és közvetlen környezete előítéleteivel is.
A roma-rendőr viszonyokat, a felek közötti konfliktushelyzeteket ez idáig
általában a bűnmegelőzés területéről szemléltük. A kapcsolattartó romák és a
bűnmegelőzés, mint fogalom összekapcsolása ellenérzéseket kelt és keltett.
Nem beszélve arról, hogy a különböző szinteken és hierarchiákban való
kapcsolattartás - még ha oly jó eredményeket is hozott - a rendőrségen sincs
egységesen értékelve, adminisztrálva. Kérdezzük meg a bűnmegelőzéssel foglalkozó
kollégát, hogy működési területén hány baleset-megelőzési, hány közlekedési tárgyú
előadást tartottak a kisebbségi önkormányzat felkérésére? Nem fogja tudni. Az ő
munkájáról pedig a közlekedési ügyekkel foglalkozó kollégáknak nincs adatuk.

6.3.3 A RENDŐRSÉG ÉS OCÖ VÁLLALÁSAI

A nemzeti és etnikai önazonossághoz való jog az egyetemes emberi jogok része.
A másság joga az egyén szabadságának és a társadalmi békének a tiszteletén alapul.
A nemzeti és etnikai kisebbségek jogegyenlőségének megvalósulását az
esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíteni kell. A
7/2000. (II.29.) ORFK intézkedés az Országos Cigány Önkormányzat és az ORFK
között létrejött együttműködési megállapodás végrehajtásához szükséges lépéseket
tartalmazza.136

136 Azt az Országos Cigány Önkormányzattal egyeztetve 2003-ban és 2004-ben is módosítottuk,

kiegészítethettük.

113
 Az Országos Rendőr-főkapitányság és az Országos Cigány Önkormányzat közötti
megállapodás célja, hogy a „rendőrség és a cigányság között konfliktus- és előítélet-
mentes viszony teremtődjön meg és maradjon fenn”. Ezért kiemelt figyelmet fordít „a
bűnmegelőzésre, az áldozattá válás elkerülésére, az ismereterjesztő kommunikációra
és a felek képviselőinek aktív együttműködésére”.
A megállapodás a következőket tartalmazza:
A megállapodás szól arról, hogy az ORFK csak az OCÖ-vel, mint „a cigányság
hivatalos képviseletére”, illetve nevében „írásos meghatalmazás birtokában eljáró
személyek” együttműködésére épül, amely azzal egészül ki, hogy „az OCÖ ezen
kizárólagos jogosultságáról tájékoztatja a cigányság egyéb érdekvédelmi
szervezeteit, csoportjait”. Az „OCÖ szervezetei” pedig a fővárosi és a megyei rendőr-
főkapitányságokkal, a helyi viszonyoknak megfelelő és aktualizált megállapodásokat
kötnek, amelyek csak „pozitív irányban térhetnek el” az országos megállapodástól;
− az ORFK (ORFK Közbiztonsági Főigazgatósága, Személyügyi
Főigazgatósága, Kommunikációs Igazgatósága) munkacsoportot működtet,
amelyet a Bűnügyi Főigazgatóság Bűnmegelőzési Osztálya koordinál;
− az OCÖ megyénként és a fővárosban kijelölt koordinátoraival a megyei
főkapitányságok bűnügyi vagy közbiztonsági állományból kinevezett
összekötő tisztek napi kapcsolatot tartanak;
− a felek együttműködése „nem ad alapot az egyedi ügyekbe történő
beavatkozásra”
− az ORFK ismeretterjesztő anyagokat készít, amelyet az OCÖ célba juttat,
továbbá közös sport- és egyéb rendezvényeket szerveznek, amelyen „fokozott
figyelmet kell fordítani az adatvédelmi és személyiségi jogi jogszabályokra, a
folyamatos, bizalomra épülő tájékoztatásra, valamint arra, hogy a tájékoztatás
kizárólag ellenőrzött tényeken alapuljon”.

6.3.4 AZ OCÖ VÁLLALJA

Együttműködik az esetlegesen kialakult konfliktusok feloldásában, továbbá törekszik
„a cigányság körében kialakuló előítéletek csökkentésére, hogy az esetleg
kifogásolhatóan fellépő rendőrökkel szemben felmerülő ellenőrzés ne vetítődjön a
jogszerűen eljárókra”.

114
6.3.5 A TERÜLETI ÉS A HELYI SZINTEK EGYÜTTMŰKÖDÉSE
Az Országos Rendőr-főkapitányság és az Országos Cigány Önkormányzat között
létrejött megállapodás nem kötelezte a rendőr-főkapitányságokat területi szintű
együttműködési megállapodások kötésére, ennek ellenére az elmúlt években a
megyei rendőr-főkapitányságok is kezdeményezték illetékességi területükön az
Országos Cigány Önkormányzat szervezeteivel való kapcsolattartás együttműködési
megállapodás formájában való kidolgozását. A területi szintű megállapodások
létrejöttét nehezítette, hogy az Országos Cigány Önkormányzat a vizsgált időszakban
megyei szintű szervekkel nem rendelkezett, ennek hiányában a főkapitányságok az
Országos Cigány Önkormányzat megyei koordinátoraival, a kisebbségi
önkormányzati szövetségekkel kötöttek együttműködést, biztosítva ezzel a megyei
szintű kapcsolattartást.
Az Országos Rendőr-főkapitányság kisebbségi referenseként eltérő helyzetet
tapasztaltam a helyi rendőri szerveknek a helyi cigány kisebbségi
önkormányzatokkal való együttműködése területén.
A rendőr-főkapitányságok vezetői az esetek zömében felhatalmazták a
rendőrkapitányokat, hogy igény szerint a helyi cigány kisebbségi önkormányzatokkal
megállapodást kössenek, de erre országos szinten egységes gyakorlat nem alakult ki.
Ezt mutatja az a tény, hogy egy-egy főkapitányság (pl: Zala, Veszprém, Borsod-
Abaúj-Zemplén) alárendeltségébe tartozó valamennyi rendőrkapitányság kötött
megállapodást, ugyanakkor akadt olyan megye is (Komárom-Esztergom, Győr-
Moson-Sopron, Tolna, Csongrád), ahol egyetlen helyi rendőri szerv sem rendelkezett
együttműködési megállapodással. Az írásos megállapodás hiánya azonban nem zárta
ki az együttműködés, kapcsolattartás megvalósulását a rendőri szervek és a roma
kisebbségi önkormányzatok között.
Szakirányító tevékenységem során ugyanakkor azt is megállapítottam, hogy egy-
egy megyei rendőr-főkapitányság megállapodás kötését, illetve a tényleges
együttműködést nem tartotta szükségesnek, mivel a rendőrség és a roma lakosság
között nem merült fel konfliktus, továbbá diszkriminációra utaló bejelentés, panasz
sem érkezett az adott rendőri szervhez.
Az együttműködési megállapodások ismeretében megállapítható volt, hogy azok
összességükben a területi, helyi sajátosságokra tekintet nélkül, azonos feladatokat
határoztak meg, hasonlóan, mint az országos együttműködés.

115
 Valamennyi általam vizsgált rendőri szerv az általa kötött együttműködési
megállapodásban vállalta, hogy:
- széleskörű tájékoztatatással, tanulmányi, támogatási pályázat kiírásával
elősegíti a cigány származású középiskolás fiatalok rendőrré válását,
kidolgozza a támogatási rendszert,
- a cigányság célzott csoportjai számára lakóhelyükön nyílt napokat, speciális
fogadónapokat és lakossági bűnmegelőzési fórumokat tart, a személyi
állomány képzésébe fokozatosan beépíti a cigányságra vonatkozó társadalmi,
kulturális és szociológiai ismereteket,
- a rendőri állomány részére konfliktus megelőző, -megoldó tréningeket
szervez, a rendőrség állománya és a roma lakosság bevonásával közös sport-
és kulturális rendezvényeket szervez és tart,
- tájékoztató anyagokat biztosít a cigány kisebbségi önkormányzatok részére,
amelyek segítséget nyújtanak a lakosság, ezen belül elsősorban a fiatalok
részére az őket fenyegető veszélyek felismerésére,
- a D.A.D.A. program kiterjesztését azokra az általános iskolákra, ahol magas a
roma tanulók száma,
- a hátrányos helyzetű gyermekek részére szervezett nyári táborozásba bevonja
a cigány fiatalokat is,
- ösztönzi a rendőri állomány körében a cigány nyelv tanulását.
Voltak olyan rendőri szervek, amelyek a roma kisebbségi önkormányzattal való
együttműködésük kidolgozása során figyelembe vették az adott térség sajátosságait,
felhasználták a tömegkommunikáció adta lehetőséget.
Pest MRFK az együttműködés során feladatként határozta meg az egymás
megismerését elősegítő sajtótevékenység erősítését, így a rendőrséget, a rendőri
munkát bemutató cikkeket tesznek közzé folyóiratokban („Lungo Drom”,
„Világunk”) és fokozott figyelemmel kísérik a cigánysággal kapcsolatos saját
kommunikációs tevékenységüket.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg MRFK és a kisebbségi önkormányzat között létrejött
együttműködésben az MRFK kötelezettséget vállalt, hogy a konfliktus megoldás
folyamatába bevonja a helyi cigány értelmiséget, támogatja a cigány polgárőr
szervezetek létrejöttét, segítséget nyújt szakmai képzésükhöz, a rendőrség és a cigány
kisebbségi önkormányzat együttműködésének helyzetéről tájékoztatja a médiát.

116
 A Debreceni Rendőrkapitányság és a helyi cigány kisebbségi önkormányzat
megállapodása azt rögzíti, hogy a rendőrség részéről igény szerint tájékoztatást
adnak olyan ügyekben, amelyek sértettjei vagy elkövetői cigány személyek.
Az együttműködési megállapodásban rögzített feladatok végrehajtására a megyei
rendőr-főkapitányságok munkatervet készítenek, amelyben meghatározzák az egyes
feladatok végrehajtásának határidejét, felelőseit. A feladatok teljesítését a rendőr-
főkapitányságok – a helyi rendőri szervek jelentéseit is figyelembe véve – félévente
értékelik.
Megállapítható volt számomra, hogy az együttműködési megállapodások illetve a
közösen elkészített munkatervek általában változatlan tartalmú feladatokat
határoznak meg, az Országos Rendőr-főkapitányságra felterjesztett területi szintű
jelentések is azonos tartalmú információkkal szolgálnak.
Az együttműködési megállapodásokban, munkatervekben meghatározott
feladatok, megvalósításuk tapasztalatainak ismeretében felmerülhet az a kockázat,
hogy idővel a jelenlegi együttműködések formálisakká válnak.

6.4 A KANADAI CAPRA MODELL A KÖZÉP-EURÓPAI

RÉGIÓBAN (EGY ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉG …)Az
Országos Rendőr-főkapitányság kisebbségi referenseként 2003-ban ismerkedtem
meg a CAPRA modellel, amely véleményem szerint alkalmasnak tűnt a
magyarországi cigányság és a rendőrség közötti kommunikáció és együttműködés
javítására, de sajnos nem sikerült adaptálni a Rendőrség kisebbségi munkájában.
Az ezredforduló idején a közép-európai régióból egyre több roma kísérelt meg
kivándorolni Kanadába, az ottani kedvező feltételek miatt. A tendencia
visszaszorítása érdekében a Kanadai Kormány, a Kanadai Fejlesztési Intézet
finanszírozásával és a Kanadai Királyi Lovasrendőrség közreműködésével az
országukban már évtizedek óta alkalmazott ún. CAPRA modell adaptálásával, három
éves, Csehországra, Szlovákiára137 és Magyarországra kiterjedő közös kisebbségi
ügyekkel foglalkozó, közösségi „problémamegoldó” projektet dolgozott ki.
A CAPRA modell lényege, hogy a legalsó szintet (Kanadában ezen a szinten a
járőrök találhatók) ruházzák fel a jogosítványokkal, akik aztán bevonják az érintett
intézményeket, személyeket stb. a közösségi probléma megoldásába. A partnerek

137 A két országban nem sikerült elindítani a programot.

117
tevékenységét értékelik, és minden az érintettek közötti kommunikáció körül forog.
A kijelölt területeken elengedhetetlen, hogy legyen olyan (roma) probléma, ami
megoldásra vár. Olyan helyi szervek, szervezetek stb., amelyek hajlandóságot
mutatnak a CAPRA modell alkalmazására és valamilyen infrastruktúra is szükséges,
amely a munkát segíti. Fontos, hogy a közösségek maguk jelöljék ki a problémát,
amit meg kell oldaniuk. A műhelyek beindításának előkészítése során fel kell venni a
kapcsolatot a helyi rendőrség, önkormányzat, roma szervezetek képviselőivel, illetve
további érintettekkel, pl. oktatás, egészségügy, szociális munkás stb.
A CAPRA egy mozaikszó, összetevői:
CLIENTS = ÜGYFELEK (mindenki ide tartozik, akit érint valamilyen magatartás,
probléma a rendőr szemszögéből, pl. akivel szemben intézkedik, sértett, stb.),
ANALYSIS = ELEMZÉS (helyzetelemzés, adatok, tünetek begyűjtése, ok-okozat
feltárása),
PARTNERSHIPS = PARTNERSÉG (azok az intézmények, szervek, szervezetek,
személyek, partnerek összehívása, akik a problémára megoldást tudnak biztosítani),
RESPONSE = REAGÁLÁS (a szükséges lépések megtétele partneri
közreműködéssel),
ASSESSMENT = KIÉRTÉKELÉS (következtetések megállapítása, tapasztalatok
értékelése, amely pl. arra irányul, hogy megfelelő volt-e a megtett intézkedés,
mindenki megelégedésére történt-e a kedvező változás, ha az értékelés nem
megfelelő, megnézni mit rontottunk el, melyik lépésnél, stb.).
A CAPRA nem prevenció, hanem annak egyik eleme a megelőzés. A modell
célja, hogy a közösség összes képviselője bekapcsolódjon a programba, amelynek
roma központúnak kell lennie. A munka során az emberek megismerik egymást, és
ezáltal jobban együtt tudnak működni. A program annál hatékonyabb, minél jobban
megszervezésre kerülnek a tervezési műhelyek. Ebben nagy szerepük van a
facilitátoroknak (közvetítőknek).
Feladatuk:
- 1./ kommunikáció a felek között (ezen feltételek megteremtése,
akadályainak feltárása, pl. rasszizmus stb., megfelelő légkör
megteremtése),
- 2./ ötlet börze (másképp gondolkodás, új ötletek gerjesztése, az érintettek
mindent mondjanak el, ami ötletként felmerül, majd a legjobb
kiválasztása),

118
 - 3./ csoport munka,
- 4./ elemzés (a fontossági sorrend kijelölése, az érintettek véleményének
külön-külön történő kikérése, majd egy közös találkozó létrehozása -
egyeztetés),
- 5./ feladatmegoldás,
- 6./ folyamatos értékelés,
- A kanadai fél nézete szerint ebbe a programba beosztás és rendfokozat
nélkül minden rendőrnek be kell kapcsolódnia, ezért a rendőrképzésükben
ezt a „problémamegoldó” módszert oktatják.

6.4.1 A KANADAI CAPRA WORKSHOP-OK MAGYARORSZÁGON2005-ben

Magyarországon a kiválasztott három helyszínen befejeződött a CAPRA első üteme.
A projektben részt vett az Kanadai Királyi Lovasrendőrség (RCMP), a Kanadai
Nagykövetség, a Belügyminisztérium, az ORFK Bűnmegelőzési Osztály, valamint
figyelemmel kísérte a MEH Romaügyi Államtitkársága is.
Az ORFK Bűnmegelőzési Osztályának közreműködésével, a főkapitányságok
bűnmegelőzési osztályainak szervezésében 2002. november 8-10-e között
Bátonyterenyén, 2003. március 3-6-án Nagykanizsán és 2003. május 26-28-án
Budapest VIII. kerületében került sor CAPRA workshop-okra.
A résztvevők - helyszínenként mintegy 20-25-en - a területi és helyi rendőri
szervek, az önkormányzatok, a kisebbségek, az oktatásügy, az egyházak, a
vállalkozók és a civil szervezetek képviselőiből tevődtek össze.
A rendezvények sikerének könyvelhető el, hogy a jelenlévők munkacsoportokat
alakítottak. Segítségükkel a CAPRA modell felhasználásával kerülnek kidolgozásra
és megvalósításra azok a programok, amelyek a városok biztonságát, valamint a
kisebbségek felzárkóztatását hivatottak segíteni.

6.4.2 RENDŐRSÉGI ÖSSZEKÖTŐ TISZTEK „FACILITÁTORRÁ” TÖRTÉNŐ

KÉPZÉSE
2004. március 29-e és április 7-e között az RTF Rendészeti Vezetőképző-,
Továbbképző és Kutató Intézetben került sor a Kanadai Királyi Lovasrendőrség, a
Kanadai Nagykövetség és az ORFK Bűnmegelőzési Osztály szervezésében a
rendőrségi összekötőtisztek (25 fő) „CAPRA facilitátorrá” történő országos
képzésére.

119
 A rendezvényen a résztvevők elsajátították a kanadai CAPRA elméletet, melyből
vizsgán adtak számot tudásukról. Magyarországon ezzel kialakításra került egy olyan
facilitátori-team, amely a projekt befejezését követően önállóan képes közösségi
problémákat megoldani, tréningeket vezetni, koordinálni, monitorozni.
2004 június hónapban a CAPRA- modell hazai rendőrképzésbe történő adaptálása
érdekében az ORFK Bűnmegelőzési Osztály és a BM Bűnmegelőzési Központ
szervezésében a Kanadai Nagykövetség, illetve a Kanadai Királyi Lovasrendőrség
közreműködésével nemzetközi munkaértekezletre került sor.
2004. szeptember 14 és 23-a között a Kanadai Királyi Lovasrendőrség Kiképzési
és Fejlesztési Részlegének (RCMP) meghívására és a budapesti Kanadai
Nagykövetség szervezésében hat fő magyar, illetve két fő cseh szakember a CAPRA
Közösségi Rendőrségi modell gyakorlatban történő alkalmazásával kapcsolatos
tanulmányúton vett részt Kanadában.
A Kanadai Nagykövetség, az ORFK Bűnmegelőzési és Esélyegyenlőségi
Osztály, a BM Bűnmegelőzési Akadémia közreműködésével és a Kanadai Királyi
Lovasrendőrség szervezésében a közép-európai régióban (Magyarország,
Csehország, Szlovákia) három éve működő kanadai CAPRA programzáró
konferenciájára került sor az RTF Rendészeti Vezetőképző-, Továbbképző és Kutató
Intézetben 2004. november 29. és december 1. között.
A rendezvény fórumot biztosított a korábban CAPRA közösségi
problémamegoldó modellképzésben részesült, a közösség különböző testületeinek
képviselői (rendőrségi roma összekötő tisztek, cigány kisebbségi önkormányzatok,
civil szervezetek képviselői, szociális és gyámügyi előadók) számára, hogy a
módszer alkalmazásával kapcsolatos tapasztalataikat egymással megosszák.
A konferencia befejezésére - melyet a három évig tartó program során szerzett
tapasztalatok is alátámasztottak - a résztvevők a módszer hazai alkalmazásának,
tovább folytatásának lehetőségeit az alábbi ajánlásban fogalmazták meg:

- „CAPRA” programoktatásban való integrálása:

- Képzésben (Rendészeti szakközépiskolák)
- Továbbképzésben (BM Bűnmegelőzési Akadémia)
- Kommunikáció javítása:
- külső (a társadalom folyamatos tájékoztatása a CAPRA modell
alkalmazásáról, eredményeiről)

120
 - belső (minden szinten értesüljenek a módszerről és alkalmazásának
eredményeiről)
Feltételrendszer biztosítása (humán, anyagi, technikai): =
SZEMLÉLETVÁLTÁS = (PROAKTÍV) KÖZÖSSÉGI RENDŐRSÉG

6.4.3 ROMA RENDŐRSZERVEZETEK, EGY MÁSIK LEHETŐSÉG……

2003-tól 2009-ig foglalkoztam munkakörömből kifolyólag - az Országos Rendőr-
főkapitányság összekötő tisztjeként - a magyarországi cigányok és a rendőrség
közötti viszonyból fakadó kérdéskörrel.
Munkaköri feladatom volt a roma-rendőr együttműködési megállapodásból
fakadóan a cigány szervezetekkel való kapcsolattartás, a roma- rendőr konfliktusok
elemzése, a roma fiatalok rendőri pályára irányítása és az együttműködési
megállapodásból adódóan a területi és helyi rendőri szervek szakirányítása.
2005-ben ismerkedtem meg dr. Horváth Ferenccel, aki az ORFK Főügyeleten
dolgozott kiemelt főreferensként. Ebben az időben vetődött fel, hogy a roma
származású rendőrök esetlegesen egy társadalmi szervezet létrehozásával is segítik a
roma fiatalok rendőri pályára irányítását. Jómagam nem kívántam az egyesület tagja
lenni, mert úgy gondoltam, hogy az én beosztásomban legfontosabb az, hogy
objektív tudjak maradni ebben a témában. A jogász végzettségű, roma származását
vállaló rendőr végül elkészített egy alapszabályt, amit én is véleményeztem.
Kutató munkám során arra kerestem választ, hogy milyen indíttatásból alakult
meg egy roma rendőrök által elképzelt egyesület.
A Roma Rendőrök Országos Egyesülete 2005. október 20-án tartotta alakuló
közgyűlését Budapesten. Legfőbb céljuk az volt, hogy megteremtsék az úgynevezett
„civil hidat” romák és rendőrök között. A civil híd lényege az alárendeltségi- és
függelmi viszonyok nélküli párbeszéd. Egy olyan kommunikációs csatorna
kidolgozása és működtetése, mely az egyesület irányítása alatt áll és nem
befolyásolják a rendőrségi hierarchikus viszonyok vagy roma kisebbségi, főként
politikai áramlatok hatásai. Másik fontos céljuk volt, hogy a roma származású
fiataloknak támaszt, segítséget tudjanak nyújtani, ha a rendőri - rendészeti pályát
választanák.

121
6.4.4 ROMA RENDŐRSZERVEZETEK ALAPSZABÁLYÁBAN
MEGFOGALMAZOTT CÉLJAIK

A tagok élet- és szolgálati körülményeit érintő érdekeinek és jogainak

egységes védelme, különös tekintettel a diszkrimináció tilalmára és az
esélyegyenlőség megteremtésére. Ehhez kapcsolódóan a közvetett képviselet
kialakítása. (Az Egyesület maga jogi segítséget nem adhat, mert azt csak az a
szervezet végezheti, amelyik a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX.
törvénybe foglaltak alapján az illetékes szakhatóság engedélyével rendelkezik. Ennek
hiányában az Egyesület csak támogathatja a tagot a jogi képviselő megbízásában.)
- A belügyi, rendvédelmi- és rendészeti szerveknél megjelenő etnikai,
társadalmi, és területi hátrányok kiküszöbölése, az előítéletesség korlátok
között tartása.
- A fiatal romák és más kisebbségek rendvédelmi- rendészeti pályára
irányítása, civil képzése, oktatása, életútjának figyelemmel kísérése. Ezen
hátrányos helyzetű csoport társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése.
- Szerepvállalás az identitászavarok leküzdésében.
- Szigorúan a később megkötendő együttműködési megállapodások keretén
belül maradva, közvetítői szerepvállalás a roma-rendőr konfliktusokban.
- A társadalmi kohézió és integráció elősegítése.
- Nemzetközi kitekintés, ismeretszerzés és kapcsolattartás a hasonló célokat
kitűző, azokat elérni kívánó állami, társadalmi szervezetekkel.
- A nem egyesületi tagoknak is – a lehetőségekhez mérten – szolgáltatások
nyújtása, a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 26. § c/
alpontja szerinti közhasznú tevékenységek végzése;
- nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés,
- kulturális tevékenység,
- gyermek- és ifjúságvédelem, gyermek- és ifjúsági érdekképviselet,
- hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése,
- emberi és állampolgári jogok védelme,
- közrend és közlekedésbiztonság védelme, önkéntes tűzoltás, mentés,
katasztrófa-elhárítás,
- a munkaerőpiacon a hátrányos helyzetű rétegek képzésének,
foglalkoztatásának elősegítése - ideértve a munkaerő-kölcsönzést is - és a
kapcsolódó szolgáltatások.

122
 Az egyesület bemutatkozó rendezvényét a BM Duna Palotában tartotta, ahol
magas beosztású rendőrök és rendészeti szakemberek is jelen voltak. Néhány hónap
után azonban, 2006 novemberében alakult egy másik egyesület is, mégpedig olyan
vezetéssel, ahol egyes személyek a régebben alakult egyesületben is vezető
tisztséggel bírtak.
Kérdésemre Horváth Ferenc elmondta, hogy 2005. október 20-án még hitt abban,
hogy az egyesület minden tagja számára az a legfontosabb cél, hogy egy saját
önkormányzatisággal működtetett, kimondottan társadalmi szervezetet alakuljon
meg. Ehhez képest rövid időn belül az elnökségben megmutatkoztak a
tisztségviselők közötti különbségek. Voltak olyanok, akik nem preferálták civil
emberek bevonását az egyesület életébe, kizárólag aktív rendészeti munkát végző
egyesületi elnökségi tisztségekben és minimálisan nyugdíjas rendőri-rendészeti
tagságban gondolkodtak. A másik szárny pedig a tagsági jogosultságot kiterjeszteni
kívánta a civilekre is, igaz kisebb-nagyobb megkötésekkel.
Az eredmény az lett, hogy az alelnök, a titkárságvezető és az egyesület első
felkért tiszteletbeli tagja elhagyta az egyesületet, majd részt vettek egy másik
egyesület megalakításában, mely a nemzetközi kapcsolatokat jobban preferálta a
helyi, úgyszólván terepmunka helyett.
A Roma Rendőrök Országos Egyesülete végül is egy újraválasztott vezetőséggel
továbbfolytatta munkáját. A főbb problémát tevékenységük során abban látják, hogy
a rendőri vezetés elfordult tőlük, így kevésbé tudták megvalósítani az
elképzeléseiket. A roma fiatalok részére klubbot üzemeltetnek és iskolarendszeren
kívüli képzéseiket is már több mint 3 éve folyamatosan végrehajtják. Ifjúságvédelmi,
bűnmegelőző tevékenységüket az újpesti önkormányzat és néhány helyi iskola
nagyra értékeli. Társadalmi szerepvállalásukra jellemző az őszinteség és a nyers
kritika, a médiában is többször előadták romákat és rendőröket érintő véleményüket.
A „civil híd” náluk úgy-ahogy működik. Rendezvényeket szerveznek, melyekre
főként az általuk felügyelt fiatalokat, szüleiket hívják meg, de egynémely
alkalommal a nagyközönséget, romákat és rendőröket is szívesen látták.
Terveik töretlenek atekintetben, hogy a roma fiatalok pályára irányítása kapcsán
állami segítséggel új rendszerekben gondolkozzanak a döntéshozók, javuljon az
egyesület és az érintett rendőri, valamint minisztériumi vezetés közötti
kapcsolattartás, tartsanak közös programokat, ami az általuk elképzelt „civil hidat”,
a roma-rendőr kapcsolatokat jobbá teheti.

123
 Olvashatunk programjukról a 2008-as rendőrségi évkönyv 38. oldalán. A roma
identitást visszatükröző társadalmi szervezetek címszó alatt néhány mondatban
leírásra kerül egy programjuk is.138
A Rasszizmus és az Intolarencia Elleni Európai Bizottságnak megküldött és 2009.
február 24-én nyilvánosságra hozott jelentés 179. pontja is szól róluk139

6.4.5 AZ EURÓPAI ROMA RENDVÉDELMI BAJTÁRSI KÖZHASZNÚ

EGYESÜLET
Az Európai Roma Rendvédelmi Bajtársi Közhasznú Egyesület 2006. év
novemberében alakult meg. Székhelye a BM Nemzetközi Oktatási Központ
budapesti telephelyén van. Elnöke Dr. Boda József rendőr ezredes.
Boda ezredes úr nemzetközileg is elfogadott, igen komoly képzettséggel
rendelkező rendészeti szakember. A Rendészeti Szemlében a „Faji
megkülönböztetés, bűn és etika a magyar rendőrségnél” címmel publikációja is
megjelent. Egyesületi elnöksége alatt több olyan rendőri tárgyú konferenciát
szerveztek, melynek célja az egyenruhás roma identitás visszatükröződésének pozitív
célú bemutatását tűzte maga elé. 2008-ban még a rendőrségi összekötőtiszteknek is
szerveztek képzést, sőt az ORFK Központjában is tartottak nemzetközi romanapot.
Az egyesület 2008 novemberében egy „roma rendvédelmi plakátkampányt” is
indított, több-kevesebb sikerrel. Minisztériumi segítséggel, megalakulásukat
követően évente, rendőri pályára irányító táborokat szerveznek roma fiataloknak.
Céljaik a másik egyesülettel sok tekintetben megegyeznek, kiterjesztve néhány
nemzetközi vonatkozású ponttal.
Az ERRBKE tagsága kizárólag hivatásos állományú rendvédelmi szervek
tagjaiból, rendvédelemhez kapcsolható minisztériumi alkalmazottakból,
nyugállományba vonult rendészeti alkalmazottakból, rendészeti hallgatókból áll, akik
között több ország állampolgárai is megtalálhatók. Makula György, az egyesület
főtitkára roma származású rendőrfőtiszt, aki bűnmegelőző tevékenységét követően,
2009. év tavaszán az ORFK szóvivője lett. Egész életpályáját átszövi származásának
nyílt vállalása.

138 http://www.police.hu/data/cms584860/Rendorseg_2008_book_p11_40.pdf letöltve:2009.10.20.

139http://www.coe.int/t/dghl/monitoring/ecri/country-by-country/hungary/HUN-CbC-IV-2009-003-
HUN.pdf letöltve:2009.10.20

124
 Ha a két egyesület összehasonlítására kellene vállalkoznom, azt mondanám, hogy
mindkét egyesületi folyamatba vegyültek hibák. A Roma Rendőrök Országos
Egyesülete „elnyugdíjasodott”, elcivilesedett, melynek folyományaként a hivatalban
lévő rendőri vezetés nem tekinti partnernek. Belügyi, rendőri célú kezdeményezéseik
sorra falakba ütköznek, kapcsolattartót nem jelöltek ki számukra, így marad a 2007.
óta töretlen ifjúságvédelmi programjuk végrehajtása, a különböző emberi jogi tárgyú
képzéseik megtartása, hátrányos helyzetű emberek számára rendezett egyéb
programjaik megvalósítása.
Az Európai Roma Rendvédelmi Bajtársi Közhasznú Egyesület nagyobb testületi
elfogadottságnak örvendett. Kizárják a hozzátartozói vagy civil tagság lehetőségét.
Ennek ellenére érzékelhető, hogy később alakultak, mint a másik egyesület, hiszen a
vezetőségükben most is megtalálhatók olyan személyek, akik a Roma Rendőrök
Egyesületéből váltak ki és az Alapszabályok hasonlósága is igen szembetűnő.
Szemben a másik egyesület „terepmunkájával”, nemzetközi vonalon próbálták meg
elismertetni, elfogadtatni a romák testületi szerepét. Elméleti síkú tevékenységük
kitörő sikert nekik sem hozott.
Mondhatnám azt is, hogy a Roma Rendőrök Országos Egyesülete közelebb került
az átlag cigány emberekhez, de közben a testületi elfogadottsága elveszett, míg az
Európai Roma Rendvédelmi Bajtársi Közhasznú Egyesület nemzetközi
megközelítésben talán szerzett magának nevet, de magyarországi viszonylatban nem
került közelebb a cigánysághoz. Az a bizonyos pályára irányító tevékenység pedig
állami akarat nélkül, mindkét egyesület tevékenységében hiátust eredményezett,
komoly előrelépést e tárgyban elérni nem tudtak.
Az a bizonyos híd, amit romák és rendőrök között akartak kialakítani, ma is a
pillérek lerakásánál tart. Sajnos az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat követően
elmúlt a sokszínűség akarása az emberekből. Nem is a két egyesület tenni akarásával
van a baj, hanem azzal, hogy a gazdasági-, erkölcsi- és morális válság együttes
megjelenése a társadalomban - sok-sok minden más nemes cél mellett -, az ő
munkájukat is annulálja. Az a bizonyos állami akarat, a „még több roma rendőr”
akarás, valahol-valahogyan mindig megtörik a bürokrácia útvesztőjében.

125
6.5 A RENDŐRSÉG ÉS A CIGÁNY KISEBBSÉG KÖZÖTTI
EGYÜTTMŰKÖDÉST GÁTLÓ TÉNYEZŐK
Az Országos Cigány Önkormányzat az általa képviselt kisebbség érdekeit
országosan képviseli. A választott helyi (települési és területi) kisebbségi
önkormányzatok és az országos önkormányzat között azonban nincs alá-
fölérendeltségi viszony. Az országos önkormányzatnak nincsenek szervei, legfeljebb
testülete, tisztségviselői, intézményei és hivatala. A rendőrség hierarchikusan
felépített szervezet, ezzel szemben a kisebbségi önkormányzati rendszer
decentralizált.

6.5.1 KAPCSOLATTARTÁSI PROBLÉMÁK

Tapasztalataim azt mutatják, hogy a kapcsolat fenntartására a megyék
többségében eddig leginkább csak a Rendőrség tett erőfeszítéseket. Ezt két dolognak
tudjuk be. Egyfelől a cigányság maga is belső gondokkal, önmeghatározási
kérdésekkel küzd, a még mindig csak formálódó cigány identitás, a gyökerek
vállalása ma még nem tart azon a szinten, hogy befogadó legyen a jó szándékú
közeledés iránt.
A tapasztalatok szerint közös munkát gátló tényező, hogy a cigányságot képviselő
szervezetek és a cigány lakosság között sok esetben eltávolodás tapasztalható. A
pozícióba került társaikat ritkán ismerik el - olykor egyfajta irigység miatt -,
ellenségesen viselkednek velük szemben, ez nehezíti a folyamatos kapcsolattartást a
cigány önkormányzatokkal. Olyan vezetőt ritkán választanak meg, akit mindenki
egyöntetűen elfogad, ezért a belső konfliktusok gyakran vezetnek sorozatos vezető
váltáshoz.
A cigányság és a Rendőrség együttműködésének talán legfontosabb értéke az az
operatív hálózat, mely a főkapitányságonként rendszeresített összekötő tisztekből,
illetve a megyei roma koordinátorokból áll.
A hálózat célja, hogy olyan, személyre szabott kapcsolattartás alakuljon ki, mely
motorja lehet a nagyobb ívű változásoknak, az előítéletek teljes lebontásának.
Sajnos a négyévente zajló kisebbségi képviselőválasztások pro- és kontra,
valamint a szakaszonként kialakuló országos vezetési válságok-változások nem
kedveznek a hálózat működésének.
A személyi változások miatt labilis a kapcsolattartás. Ez az elmúlt évek során
kialakult és jónak értékelhető roma-rendőr együttműködésben, a rendőrségi

126
összekötő tiszti és roma koordinátori hálózat kapcsolattartás nehézségeiben is
megmutatkozik.
Az Országos Cigány Önkormányzat több helyütt nem jelölt ki legitim roma
koordinátort. Az önkormányzatok egy része az együttműködés írásos formába
történő rögzítésétől többnyire elzárkózik. Az esetleges gondok, problémák,
kezdeményezések rövid úton történő rendezésénél a szóbeli, személyes
kapcsolattartást tartják megfelelőnek.
Ugyanakkor a már aláírt együttműködési megállapodásokban foglaltak
teljesítésénél nehézségként merül fel a roma kisebbség részéről a közös programokra
irányuló kezdeményezőkészség és érdeklődés hiánya.
A rendőrségi törekvések hatástalanságának egyes okait, a kapcsolattartás problémáit
komplexitásukban, az alábbiak szerint határoznám meg:

6.5.2 BIZALMATLANSÁG, ELŐÍTÉLET

Mindkét fél részéről meglévő, valós. Nem kívánom különösebben taglalni, hiszen
az egész problémakör e kérdés köré épül. Minden szándék, cselekvés ennek a máig
meglévő és meglehetősen mélyen gyökerező problémának a megoldására, a
bizalmatlanság légkörének feloldására keresi a lehetséges választ.

6.5.3 EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEZETEK

E tekintetben is több problémát látok.
Egyrészt, a rendőrség – követve a „központi iránymutatást” – tulajdonképpen csak a
politikai-közigazgatási rendszerben „legitimizált” cigány kisebbségi
önkormányzatokkal, illetve az aktuálisan azokat „megtestesítő” valamely cigány
civil szervezettel köti meg az együttműködési megállapodását.
Másrészt, a rendőrség részéről – ha őszinték akarunk lenni – akkor csak egy szűk
csoport, az együttműködésért (létrehozásáért, „működtetéséért”) felelőssé tett
szervezeti egység, illetve személy(-ek) érintettek.
A cigány szervezetek oldaláról közelítve is problémás a kapcsolattartásnak ez a
formája. Hiszen a következetes munkavégzés, a folyamatos együttműködés
lehetőségét kérdőjelezi meg, amikor az egyik fél – jelen esetben az adott kisebbségi
önkormányzat – legitimitása saját környezetében sem egyértelmű.
Tekintettel többek között a rendőrség alaprendeltetésére és hierarchikus
felépítésére, működési rendjére, illetve a cigány szervezeteknek a jogállamiság

127
talaján építkező önszerveződési lehetőségeire, ezt némelyek valahol teljesen
„normális” dolognak tartják.
Ebből fakadóan fennáll a veszélye annak, hogy az együttműködés, az együtt-
munkálkodás formálissá válik, stagnál vagy éppenséggel megszűnik a kapcsolat.
A jelenlegi kapcsolattartási formák a fenti ellentmondások – előítéletek, eltérő
szervezeti felépítmények, a rendőrök munkája során a cigányokkal kapcsolatos
konfliktusaik, állandósuló személyi változások – tükrében, egyértelműen
hatástalanná válhatnak.
A rendőrök sok esetben tartanak attól, hogy a roma kapcsolattartóval kialakított
„jó viszony” visszaüthet a munkájuk kapcsán és esetleg ártatlanul meghurcolják
őket, mert „túlléphetik” az együttműködés kereteit. A túl jó kapcsolat a bizalmatlan
rendőröknek „szemet szúr”.
A cigány származású kapcsolattartót a cigány közösség részéről alaptalan vád
illetheti, hogy „túllépve” az együttműködés kereteit, szabálysértések, bűnügyek
kapcsán együttműködik a hatósággal (besúgó) és társai fölé akar kerekedni.
Ezekből a kényszerképzetekből fakad, hogy csak és kizárólag azok akarnak
együttműködni, akiket erre a szervezeteik köteleznek. Mások bevonása szinte
lehetetlen, az együttműködés keretében szervezett programok így csak szűk körben
hatékonyak.

6.5.4 ANYAGI ÉS HUMÁN ERŐFORRÁSOK

Ez a problémakör egyszerűen vázolható. Mind a rendőrség, mind a cigány
kisebbségi önkormányzatok - mint költségvetési szervek -, mind pedig a cigány civil
szervezetek forráshiánnyal küzdenek. Nincs pénzük feladataik, így többek között az
együttműködési megállapodásokban rögzített feladatok finanszírozására.
A taglalt költségvetési szervek „keze” e tekintetben (is) kötött, igen minimális az
a mozgástér, ahol esetlegesen plusz pénzekhez juthatnak.
A civil szervezetek pedig állandó „pályázati kényszerrel” küzdenek, hogy
programjaik költségeit célzott támogatásokból fedezni tudják, de akkor még mindig
megoldatlan a fenntartási költségek előteremtése.

128
6.6 LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK
Hasonlóképpen a problémafelvetéshez, a problémák megoldását célzó feladatok
meghatározása sem teljes körű. Igyekeztem a felsorolt problémákhoz rendelni az
általam lehetséges megoldásnak ítélt feladatokat.

6.6.1 BIZALMATLANSÁG, ELŐÍTÉLET

Igazából csak ismételni tudom a problémafelvetésben leírtakat, hiszen ez a
kérdéskör alapproblémaként jelentkezik. Valamennyi, az együttműködések során
tervezett és végrehajtott program, feladat, e mélyen gyökerező problémának a
megoldására, a bizalmatlanság légkörének feloldására keresi a lehetséges választ.

6.6.2 EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEZETEK

Továbbra is célszerűnek tartom fenntartani azt a gyakorlatot, miszerint a megyei
Rendőr-főkapitányság - mint „állandó” szervezet - a területi „legitimitsággal” bíró
cigány kisebbségi önkormányzati - a választási ciklusokból, avagy más, belső
problémákból adódóan „változó” - tömörüléssel kössön együttműködési
megállapodást. A megállapodás azonban ne annyira konkrét feladatokat, mint inkább
a felek akaratát, az együttműködés szándékát, egyfajta keretét rögzítse.
Konkrét feladatokat is rögzítő megállapodást (megállapodásokat) pedig a kisebb
szervezeti egységek, mint például önálló főkapitánysági osztályok, vagy
rendőrkapitányságok kössenek cigány civil szervezetekkel.
Tekintve, hogy a civil szervezetek állandóbb szervezeti egységnek tekinthetőek,
mint egy kisebbségi önkormányzat, a velük való kapcsolattartás egyrészt kevésbé
lenne periodikus és rapszodikus, mint az önkormányzatokkal történő együttműködés,
másrészt a cigány emberek sokkal szélesebb rétegét érinthetné meg, hiszen a megye
cigány civil szervezetei összességükben sokkal több embert tudhatnak maguk
mögött, mint bármelyik, aktuálisan pozícióban lévő területi hatáskörű kisebbségi
önkormányzati tömörülés.
Arról nem is beszélve, hogy az együttműködés „kényszere” a rendőrségen belül is
sokkal több embert mozgatna meg, a kapcsolattartás aktív közreműködőjeként adott
időszakra – mondjuk egy évre vonatkoztatva – sokkal több programot lehetne
megvalósítani.
Az együttműködésnek ez a formája persze „veszélyeket” is rejt magában. Egyik
ilyen – adódóan az alap-problémából, valamint az egyes önálló egységeknek az

129
alaprendeltetésükből fakadó leterheltségből –, hogy a megállapodások csak
formálisak lennének, tényleges programok bonyolítására nem kerülne sor.
Ezt valamilyen mértékben korrigálhatná, ha nem „kétoldalú” megállapodások
születnének az adott rendőri egység és cigány civil szervezet között, hanem
„harmadik fél”-ként részese lenne a megállapodásnak a megyei bűnmegelőzési
egység is.
Itt semmiképpen nem egyfajta felügyeleti jogkörre gondolok, hanem arra, ha a
megállapodással érintett rendőri szervezet a cigány szervezettel tervezett programját
egy előre nem tervezhető szakmai feladat miatt nem tudná bonyolítani, ilyen esetben
helyére léphetne a bűnmegelőzési egység.
Azt hiszem, ezt a gondolatmenetet előnyök és hátrányok vonatkozásában „pro és
kontra” lehetne még folytatni, de a feltételezett rendszer működőképességét,
hatékonyságát csak egy gyakorlati próba igazolhatná.
Egy hatékonyan működő – lehetőleg roma származású rendőrökből álló –
különálló egységként országosan működő, csak az országos rendőrfőkapitánynak
alárendelt roma összekötő tiszti hálózat talán „csodákra” lenne képes.

6.6.3 FORRÁSOK
Ami a forrásokat, illetve a forráshiány problémakört érinti, a rendőrség e téren
sem igazán tud sokat tenni. Mint költségvetési szervezet ritkán tud pályázatokon
részt venni. Vannak persze lehetőségek, mint például konzorciális együttműködésben
pályázni valamely civil szervezettel vagy önkormányzattal, de a pályázatok
elbírálásának bizonytalan volta miatt nehéz hosszabb távra együttműködési
programokat tervezni.

6.7 ÖSSZEGZÉS
A roma-rendőr együttműködés pregnáns példája a rendőrség és az országos
cigány önkormányzat közötti együttműködés. Kritizálni lehet ugyan, de el kell
ismerni, hogy területi és kompetencia szempontú tényezőket figyelembe véve ez a
legátfogóbb megállapodási lehetőség.
Az előítéletek, a bizalom hiánya, a közvetlen résztvevők érdektelensége, óhatatlan
fluktuációja, a megállapodás kereteiből fakadó együttműködés kidolgozatlansága
(hierarchikus, egyedi, ad hoc, nincs egy kézben, szervezetlen), roma oldalról a

130
kisebbségi politika befolyásoló ereje, mind-mind ellene hatnak egy jól működő
kapcsolatnak.
Ennek ellenére biztosan kijelenthető, hogy a rendőrségnek olyan szervezettel kell
elsősorban kapcsolatban maradnia, amely képes képviselni a magyarországi
cigányságot. Ez a gondolat azonban nem zárja ki azt, hogy helyi-területi
vonatkozásban nagyobbat nyissunk. A civil szervezetekkel való kapcsolattartás
kiaknázatlan, pedig prognosztizálható, hogy a rendőrséggel való közvetlen kapcsolat
lehetőségét igényelnék a társadalmi szervezetek vezetői. Ezért kellene többet és
jobban tenni egy jól működő, centrálisan felépített összekötő tiszti hálózatnak, amely
az országos rendőrfőkapitány közvetlen alárendeltségében folytatja munkáját.
A rendőrség részéről a kiépült összekötő tiszti hálózatot megerősíteni, építeni,
továbbépíteni lenne szükséges. A tárgyban érdekelt vagy érintett embereket –
közöttük roma származású rendőröket – kellene bevonni. Az összekötő tiszti
hálózattól elvárhatóvá kell tenni a gyors reagálást, a megfelelő adminisztrációt, a
helyi rendőri szervezettől való függetlenséget.
A jelenlegi társadalmi helyzetben szükségét látom egy olyan rendőrségi
intézmény létrehozásának, amely:
- képes összefogni a rendőrök és a romák közötti belső és külső
kommunikációt is,
- képes hierarchikus szinteken gyors és elégséges intézkedéseket hozni, ha az
szükséges,
- képes a napi aktualitás szintjén az információkat kezelni,
- képes arra, hogy a rendőrség kötelékébe bekerülő roma származású fiatalokat
egy mentorhálózat kiépítésével egészen a nyugdíjazásig figyelemmel kísérje,
segítse integrálódásukat, előmenetelüket,
- megfelelő szinten tudja tájékoztatni a rendőri vezetést,
- jól tudja kommunikálni a hatáskörébe utalt ügyeket,
- az adminisztráció, az oktatás és a kisebbségek pályára irányítása terén
megfelelő jog- és hatásköröket tud gyakorolni.
Tisztában vagyok azzal, hogy a fentiek megvalósítása a rendőrség részéről
megújulást igényel úgy, hogy egyes érdekek sérülnek. A modern kor kihívásaira
azonban válaszolni kell. Válaszolni kell mindazoknak, akik elfogadják a
sokszínűséget, valóban akarják a roma integrációt és olyan társadalomban kívánnak
élni, amelynek előrelátható jövője van.

131
 7 ROMA FIATALOK RENDŐRI PÁLYÁRA
ORIENTÁLÁSA

Az élet rendje, hogy a törvény adta keretek mentén, bizonyos esetekben és

körülmények között más eszközök és módszerek alkalmazása vezethet eredményre,
mint a megszokott.
Tehát nem elvetnivaló az a nézet, hogy érdemes külön vizsgálni egyes társadalmi
csoportok jellemző jegyeit és az esélyegyenlőség megteremtése érdekében, - akár a
pozitív diszkrimináció alkalmazásával is - lehetőséget kell teremteni a hasonló célok
eléréséhez.
Kapcsolódva ehhez az elgondoláshoz, tekintsük át a roma fiatalok rendőrré
válásának lehetséges irányait.
Az Országos Rendőr-főkapitányság 1997-ben indította útjára a hátrányos
helyzetű, cigány származású középiskolás fiatalok rendőrré válásnak támogatására
kidolgozott ösztöndíj-programját. A projekt 2000-ben kibővítésre, továbbfejlesztésre
került, melynek eredményeként a 2000/2001-es tanévtől megnyílt a lehetősége
annak, hogy a nehéz sorban lévő cigány fiatalok is e pálya felé orientálódhassanak.
A cigány származású középiskolás fiatalok rendőrré válásának támogatására
kidolgozott ösztöndíj-program pályázati feltételei:
- magyar állampolgárság;
- magyarországi lakóhely;
- büntetlen előélet;
- a hivatásos szolgálati, illetve a köztisztviselői vagy közalkalmazotti
jogviszony, illetve az azt megelőző tanulmányi kötelezettségek teljesítésének
vállalása;
- kifogástalan életvitel és jó hírnév a pályázó vonatkozásában; a pályázó
hozzátartozóinak és a vele egy háztartásban élőknek az életvitele pedig a
szolgálat törvényes és befolyástól mentes ellátását nem veszélyezteti;
- valamennyi pályázó esetében egészségi és pszichikai, a középfokú oktatási
intézmények tanulói esetében fizikai alkalmasság, az alkalmasság szerinti
megállapításához szükséges vizsgálatok írásban történő vállalása;
- írásbeli hozzájárulás a személyes adatoknak az utasításban foglaltak szerinti
kezeléséhez, valamint ahhoz, hogy e követelményeknek való megfelelés

132
 megállapítása érdekében a pályázó lakó- és családi körülményeit, továbbá a
korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat előzetesen, és a támogatási
szerződés hatályának tartama alatt a Rendőrség bármikor megvizsgálhatja.
A fiatalok - ha a rendőri pályát tanulmányaik során lehetséges alternatívának
tekintik - középiskolai tanulmányaik hátralevő idejére támogatásban részesülnek,
melyet a velük szerződést kötő illetékes megyei rendőr-főkapitányság saját
költségvetése terhére biztosít. A megyei rendőr-főkapitányságok a tekintetben kötve
vannak, hogy ez a támogatás mit foglalhat magába.
Jelenleg az alábbiakat:
- számla vagy egyéb igazolás alapján a diákotthoni vagy kollégiumi
szállásköltség és a menzai ellátás költségeinek teljes körű térítését, vagy – a
szerv választása szerint – étkezési utalvánt;
- tanévenként – számla alapján, személyenként legfeljebb 25.000 forint
értékben – ruházkodási segélyt;
- tanszersegélyt (a tankönyvek költségeinek számla alapján történő, teljes
mértékű térítését az egyéb taneszközök esetében pedig – ugyancsak számla
alapján – tanévenként és személyenként legfeljebb 4500 forint értékhatárig);
- az előző félév végi tanulmányi eredmény függvényében a tanév alatt, havi
rendszerességgel folyósított pénzbeni juttatást:

- 3,00-4,00 tanulmányi átlag

nettó 2000 forint/hónap,
esetén
- 4,01-4,50 tanulmányi átlag
nettó 3000 forint/hónap,
esetén
- 4,51-5,00 tanulmányi átlag
nettó 4000 forint/hónap
esetén

A támogatás feltétele, hogy érettségi után a fiatalok jelentkezzenek valamelyik

rendészeti szakközépiskolába vagy a Rendőrtiszti Főiskolára.

133
 Szerződéskötések száma:

Szerződéskötések
tanév
száma

2003/2004. tanév 4 fő

2004/2005. tanév 3 fő

2005/2006. tanév 9 fő

2006/2007. tanév 10 fő

2007/2008. tanév 16 fő

2008/2009. tanév 11 fő

2009/2010. tanév 24 fő

összesen: 77 fő

A rendőrség állományába került:

Borsod –Abaúj -Zemplén megyéből 3 fő

Hajdú-Bihar megyéből 2 fő

Heves megyéből 1 fő

Komárom -Esztergom megyéből 1 fő

Szabolcs -Szatmár -Bereg megyéből 1 fő

Vas megyéből 1 fő

Veszprém megyéből 1 fő

Zala megyéből 1 fő
összesen: 11 fő

Az ösztöndíjprogrammal kapcsolatban azonban jó néhány kritika látott

napvilágot.
Egyesek szerint nem más ez az alternatíva, mint „janicsárképzés”, míg mások
szerint egy látványos és kisköltségű politikai fogás, hiszen a roma fiatalok vagy nem

134
tesznek érettségit, vagy aki érettségire tesz szert, az a vállalkozói szféra felé
orientálódik, nem a rendőrséghez.
2002 februárjában egy konferencián Geskó Sándor, egy a rendőröket és a romákat
is jól ismerő szociológus elmondta, hogy a tapasztalatok nem kedvezőek, nem
jelentkeznek a roma fiatalok rendőrnek, mert nem is akarnak rendőrök lenni. Ennek
mély gyökerei vannak, melyek a két fél közötti előítéletekben keresendők.
Tény, hogy ha a nagymértékben alulképzett cigányok közül valakinek megadatik,
hogy - főképp a szülei segítségével - szakközépiskolába járjon, azt már komoly
szülői orientációval teszi, ahol elsősorban piacorientált és jólfizetett szakmák
kitanulása a cél.
Mégsem lehet kijelenteni, hogy az előítéletek vagy az alulképzettség
környezetében nincsenek olyan hátrányos helyzetű roma fiatalok, akik a rendőri
pályát választanák, annak szépségeivel és nehézségeivel együtt.
Magam részéről ezt az „érdektelenséget” az információhiánynak, a kulturális
beidegződésnek illetve a rossz megközelítésnek tudom be. Lássunk egy jól működő
külföldi példát.

7.1 A KANADAI RCMP REGINAI KIKÉPZŐBÁZISÁN

FOLYTATOTT KADÉT (RENDŐR) ALAPKÉPZÉS
Az intézménybe való bekerüléshez a minimum középiskola végzettséggel (sok a
diplomás közöttük) rendelkező jelentkezőnek fizikai szintfelmérőt kell teljesíteni.
További követelmény, hogy az illető 18-53 év közötti kanadai állampolgár legyen.
Ugye milyen komoly különbség. Akár 53 évesen is lehet jelentkezni.

7.1.1 PÁLYÁRA ORIENTÁLÁS PÉLDAKÉPÁLLÍTÁSSAL

A hátrányos helyzetű személyeket felvételi előkészítők szervezésével segítik.
Ezen kívül a jelölt nem lehet büntetett előéletű (hozzátartozói igen), valamint egy
környezettanulmány is készül róla. Bár középiskolai végzettséggel rendelkezik a
jelentkező, ez az előmenetelében nem játszik oly nagy szerepet, mert igen komoly
színvonalbeli különbségek vannak az iskolák között.
A 18-20 év közötti fiatalok részére nincs elméleti felvételi. 2 hetes alapképzésen
vesznek részt majd visszatérve lakhelyükre, egy RCMP tiszt mellé kerülnek,

135
kisegítőként teljesítenek szolgálatot. Így a gyakorlatban kapnak kedvet a rendőri
pályához és egy tapasztalati úton megszerzett tudásanyaggal kerülnek vissza a
reginai Akadémiára, hol 24 hét alatt rendőrtisztté válhatnak.
A 24 hetes program alatt a kadétokat facilitátorok (oktatók-közvetítők) irányítják.
Egy kadét egység 30 főből áll, akikkel 3 facilitátor foglalkozik. Az egységek 6 fős
csoportokban dolgoznak.
Az alapképzés egyik részét az Alkalmazott Rendőri Intézkedések (APS) teszik ki,
míg másik részében az egyéb rendőri készségek fejlesztése (pl. lövészet - 62 órában,
önvédelem - 65 órában, vezetés - 63 órában, fittness - 45 órában, alaki képzés - 45
órában) a cél. Az alkalmazott rendőri feladatokat (15 modulból áll) a képzés többi
modelljébe is beépítik.
A kadétek értékelése a nap 24 órájában történik. A képzés alatt nem kapnak
illetményt, melyről erre az időszakra szerződésben mondanak le. Aki a félévi vizsgán
megbukik, pótvizsgázhat, de ha nem felel meg, könyörtelenül elbocsátják. A sikeres
vizsgázókkal a 17. héten szerződést kötnek, melynek alapján már fizetést is kapnak.
A probléma alapú oktatásnak az a célja, hogy felkészítse a kadétokat a
gyakorlatban előforduló éles helyzetekre.
Az Akadémia elvégzése után a végzős kadétokat kihelyezik a különböző rendőri
egységekhez, amelyek az ország egész területén lehetnek. Ezt követően tovább
képezhetik magukat, szakosodhatnak.
A kadétokat facilitátorok oktatják, akik a gyakorlati rendőri tevékenységet végzők
köréből kerülnek ki. Maximum 5 év időtartamra, vezényléssel kerülnek az Akadémia
oktatói közé, vezénylésük megszűnése után pedig újra elkerülhetnek az ország
bármely részére, de már magasabb beosztásba.
Nevezhetjük ezt a modellt probléma alapú, empirikus úton megszerzett
ismereteken nyugvó, megalapozott előremeneteli rendszernek.
Visszatekintve a magyarországi viszonyokra, talán joggal mondhatjuk, hogy a
rendszerváltozás óta sem történt a roma fiatalok pályára orientálásában vagy a
rendőrképzésben semmi különös változás. A rendőrtiszthelyettes-képző iskola
helyett Rendészeti Szakközépiskola elnevezéssel, érettségihez kötött 2 éves képzés
zajlik, a Rendőrtiszti Főiskolára pedig nem kötelező a rendőri szakmai gyakorlat,
hanem a polgári életből is be lehet kerülni.
Közben a társadalmi, politikai berendezkedés változása előidézte a kedvezményes
nyugdíjjal távozó rendőrök elvándorlását. A fiatalok szinte magukra maradva

136
próbálnak megfelelni az egyre magasabb szakmai elvárásoknak úgy, hogy közterületi
tapasztalatokkal alig rendelkeznek. Napi szinten ezekkel kell jelenleg megküzdeniük.
Összességében a helyzet elég paradox, amíg Kanadában akár 53 évesen is
elindulhat valaki a rendőri pályán, addig nálunk 33 évesen már illik a Rendészeti
Szakközépiskolában koptatni az iskolapadot úgy, hogy az érettségi a zsebben lapul.
A hivatásos állományú szolgálati jogviszony megszerzéséhez a felvételi korhatára 35
év.
A kanadaiaknak elegendő egy 24 hetes igen intenzív képzés, és ha jól teljesítenek,
a 17. héttől már egész jó jövedelmet kapnak a rendőrségtől.
Nálunk két éven keresztül csak hallgatói jogviszonnyal rendelkeznek leendő
rendőreink és bizony illetmény nélkül, egy gyenge ösztöndíjrendszerben.
Míg a kanadai 18-20 év közötti fiatal két hét alapkiképzés után (felvételi vizsgák
nélkül) egy rendőrtiszt kisegítőjeként a saját lakóhelyén tapasztalatokat szerezhet - és
úgy dönthet arról, hogy vállalja-e a 24 hetes kiképzést -, addig nálunk erre semmiféle
lehetőség nincs.
Folytathatnám a párhuzamok vonását, de nem látom értelmét. Más ország, más
viszonyok, más tapasztalatok.
Magyarországon a rendőri pálya a többségi társadalom tagjai körében elég
népszerű. Többszörös túljelentkezés van a képzésekre, ami persze betudható annak
is, hogy a rendőrségi munka állandó és az átlaghoz képest egy bizonyos idő után elég
jól fizet.
Ha a rendőrség létszámát duzzasztani kéne, lenne rá elég jelentkező. Ez a tény
azonban nem oldja fel azt a paradox helyzetet, hogy a kisebbséginek számító,
magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárok száma a testületben
elenyésző. Pedig igen nagy szükség lenne rájuk és itt nem csak a cigányokra
gondolok.
Magyarország egy befogadó ország és kisebbségei mellett számolnia kell a
migrációval is. Kínai és vietnámi kisebb kolóniák, román vendégmunkások,
környező országbeli emberek telepednek le, kapnak magyar állampolgárságot nálunk
is, egy jobb élet vagy üzlet reményében. Köztudott, hogy mennyire nehezen
beszélünk idegen nyelveket. Köztudott, hogy egy rendőri intézkedést mennyire
befolyásolni tudja az előítéletesség. Vajon az utóbbi tíz évben magyar
állampolgárságot szerzők közül hányan lehetnek rendőrök? Bizony itt 20 év alatt sem
történt semmiféle előrelépés.

137
 Sajnos a sokszínűség gondolatát úgy 2005-től számítva porba taposta az Európára
mostanában oly jellemző gazdasági-, társadalmi-, erkölcsi válság. Az átlagpolgárok
nem rejtik véka alá - sokszor nyomdafestéket sem tűrő - véleményüket, ha egy
cigány származású rendőrről vagy egy identitását felvállaló, rendőrséghez is köthető
társadalmi szervezetről, avagy annak egy cigányokat segítő programjáról hallanak.
Ugyanez a helyzet akkor is, ha az állam rukkol elő hasonlókkal. 2009
márciusában indult egy fegyveres biztonsági őri képzés hátrányos helyzetű
fiataloknak. Míg 2008 szeptemberében ezt érettségi nélküli cigány fiatalok részére
indított programként aposztrofálták, mire 2009 márciusában elindult, hátrányos
helyzetű térségekből tartósan munkanélküli fiatalok képzése lett belőle, identitásra
való tekintet nélkül. Persze ez már a szélsőjobboldali erőket nem érdekelte, ők 87
cigány származású objektumőrt vizionáltak a rendőrségeken.
Leszögezhetjük: A rasszjegyeit viselő hátrányos helyzetű cigány származású
magyar állampolgároknak nincs túl sok esélye bekerülni a rendőrséghez. Ez igaz
még akkor is, ha a hivatalos álláspont nem ezt tükrözi. Vannak elegen mások is (nem
cigányok, nem olyanok, akik valamiért „kilógnak” a sorból), akik ezt a szakmát, -
egyesek szerint még mindig - hivatást választanák.
Ha egyszer oly nagymértékű ellenérzést kelt a többségben egy cigányrendőr, ha
úgyis olyan sokan lennének fehérbőrű honfitársaink közül, akik vállalnák a rendőri
pályát, miért vannak emberek, akik mégis szorgalmaznák azt a fajta „sokszínűséget”,
amit a cigány származású rendőrök jelentenének a testületben?
Egyes vélemények szerint „a magyarországi lakosság közel 10%-a roma. A
rendőri állományban pedig kb. 1-2 %-ban lelhetők fel. Nagy szükség van arra, hogy
a mélyszegénységben élő emberekkel – közöttük a cigányokkal – olyanok is
tárgyaljanak, aki faji-etnikai alapon megértőbbek, mint a többségi társadalomból jött
kolléga. Lehet, hogy könnyebben szót értenének egymással, a gondolat nemesen vett
értelmében.
Csak az előítéletes emberek gondolnak egyből arra, hogy a cigány rendőr lepaktál
a cigány bűnözővel. Arra nem gondolnak, hogy ha ki van zárva a nyelvi nehézség, ha
ismerem a „fajtámat”, a szokásaikat, a módszereiket, a gondolatvilágukat, akkor
sokkal könnyebb egy intézkedést hatékonyan és célratörően végigvinni. A polgári
oldalról tekintve pedig nem valószínűbb, hogy a cigány származású rendőr az
intézkedés alá vont személlyel szemben, csak azért mert az cigány származású,

138
kevésbé lesz előítéletes? Az előítéletek leküzdésének pro- és kontra, pregnáns
példája lenne, ha a roma származású rendőrök száma nőne a testületen belül.
Ne feledjük el. Annak ellenére, hogy a rendőr a törvények és egyéb előírt
magatartási szabályok mentén intézkedik, még ember és nem robot. Egyáltalán nem
mindegy, hogy milyen a kommunikációs képessége, hogyan tudja az eljárás alá
vonttal megértetni, hogy az általa foganatosított intézkedés egy, a rendőr részéről
kötelezettségként vállalt állami intézkedés része, mely a polgárra nézve nem lehet
jogsértő, előítéletes, elfogult vagy részrehajló.
A magyar társadalomnak el kell döntenie, akar-e foglalkozni a kisebbségek
rendőrségi integrációjával, avagy sem. Szüksége van-e konkrét intézkedésekre vagy
látszatintézkedésekkel kedélyeket csillapít és valójában teljesen közömbös az iránt,
hogy hány cigány vagy egyéb más származású rendőr van a pályán. Megelégszik-e
azzal, hogy van emberanyag, (mert ennek csak a képzési keret szab korlátot),
utánpótlás bőven? Tenni akar-e azért, hogy modernebb, színesebb rendőrség legyen a
jövőben, amelyik jóval alkalmasabb a társadalmi, etnikai különbözőségekből fakadó
helyzetek kezelésére, mint a mai? A roma fiatalok pályára irányítása kapcsán más
kérdés nem merülhet fel.

7.2 HOGYAN LEHETNE NÖVELNI A ROMA FIATALOK

RENDVÉDELMI PÁLYÁRA IRÁNYÍTÁSÁNAK
HATÉKONYSÁGÁT?
Először is őszintén meg kellene fogalmazni, hogy szükség van olyan, a
másságukat, - etnikai hovatartozásukat - felvállaló emberekre, akik jól végzett
munkájukkal jó irányba tudják befolyásolni a társadalmunkat. Tudatosítani kell, hogy
ez a rendőri hivatásra is igaz. Meg kell magyarázni az embereknek, hogy az
előítéletesség zsákutca, nézzenek körbe a világban, tapasztalják meg, hogy az igazán
virágzó országokban a sokszínűség gyönyörködteti az embereket és nem bőrszíne,
hanem a tette alapján ítélik meg a másikat.
A fentiekből fakad, hogy ha átütő eredményt akarunk elérni, akkor bizony
őszintén meg kell győzni a többségi társadalmat arról, hogy e téren pozitív
diszkriminációra van szükség.
A mai rendőrségi felvételi-képzési rendszer, még ha akar, akkor sem tud kedvezni
a romáknak, mert nem diszkriminál. Az is biztos, hogy a kétéves rendőri képzést
csak olyanok tudják vállalni, akiknek van megtakarított pénzük vagy kieső

139
jövedelmüket máshonnan (pl. szülőktől) pótolni tudják. Az ösztöndíjrendszer - talán
éppen azért, mert sokszoros túljelentkezés van - gyenge, a képzés előnyben részesíti
az elméletet a gyakorlattal szemben. A felvételi-bekerülési rendszer túl merev,
alkalmatlan arra, hogy az utcáról betérő embert – még ha oly érdemes, értékes és
rátermett lenne is – azonnal befogadja. Ha az év elejét követően akar valaki
orientálódni a pálya felé, akár egy évet is várhat, hogy az újabb felvételi eljáráson
részt vehessen. A hosszú ideig motiválatlan fiatal felhagy a reménnyel és nem
jelentkezik a felvételire. Ennek orvoslására lenne alkalmas a mentorrendszer
megszervezése.
Ha kritizálom a felvételi-bekerülési rendszert, akkor elvárható tőlem, hogy –
különösen a roma fiatalok pályára irányítása vonatkozásában – valamiféle
alternatívát állítsak azzal szemben, amit nem tudok százszázalékosan elfogadni.
Javaslataim az alábbiak:
- A jelenlegi rendőri alapképzést át kell alakítani, mely átalakításnak a legfőbb
célja - a mentori programon keresztül - a tapasztalati, gyakorlati tudás
mihamarabbi elsajátítása, valamint az a szintén nem elhanyagolható cél, hogy
a közterületen szolgálatot teljesítő, munkát végző hallgató mihamarabb
illetményt kapjon.
- Előkészítő tanfolyamokat kell indítani érettségivel rendelkező olyan roma
származású – főként munkanélküli – emberek számára, akik a rendőri pályát
választanák. Ez biztosítaná az egyenlő esélyeket azokkal szemben, akik a
felvételi idejére éppen, hogy befejezték középiskolai tanulmányaikat. Mivel a
politika porondján újra előtérbe kerül a romák integrációja, biztosan van arra
forrás, hogy ezek az emberek a tanfolyamot ingyenesen végezzék el és annak
ideje alatt álláskeresési támogatásban részesüljenek. Az sem elhanyagolható
tényező egy jogállamban, ha a tanfolyamot végzett emberek a rendészeti
ismeretek tanulása kapcsán, feleleveníthetik a jogaikra és kötelezettségeikre
vonatkozó tanulmányaikat.
- A belső normák változtatásával szükséges lenne kialakítani a jelentkező,
előszűrésen megfelelő roma fiatalok számára egy mentorrendszert és
minimálbéren foglalkoztatni őket olyan rendőri szakterületeken, melyek
elősegítik az előzetes beilleszkedésüket a testületbe. Ez a fajta elgondolás
motiválná őket a pálya irányába és foglalkoztatásuk addig tartana, amíg a
felvételi ideje el nem következik.

140
 - A rendészeti szakközépiskolába való bekerülés után a rendőrség és a fiatal
lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat támogatná a tanulmányait
végző roma fiatalt
- Alternatívát jelenthet egy rendészeti kadétiskola kialakítása, ahol az
érettségihez szükséges tárgyak tanulása mellett rendészeti képzettséget is
lehetne szerezni. Az ötéves képzés alatt a rendőrszakmai anyag korra való
tekintettel történő fokozatos elsajátítása, majd az 5. évben - felnőtt korú
fiatalok - részére a rendészeti szakközépiskolai anyag elsajátítása. Előnye,
hogy fiatalabb korban kisebb az előítéletesség, a szülő mind anyagilag, mind
pedig érzelmileg jobban tudja támogatni gyermekét, a közvetlen
környezetnek pedig van „felkészülési ideje” arra, hogy el tudja fogadni a
fiatal pályaválasztását.

7.3 ÖSSZEGZÉS
A magyarországi rendőrképzést sok kritika éri. El kell azonban mondanunk azt is,
hogy a többszörös túljelentkezés és a felvételi rendszer szigorúsága azt eredményezi,
hogy igen komoly felkészültségű személyek jutnak be a rendőrség állományába, ami
nagy előny egy társadalom számára.
Az elméleti vagy fizikai felkészültség azonban nem minden. Egy jól intézkedő
rendőrt nem csak ez a két tulajdonság jellemez. Minden rendőrnek meg kell szerezni
valami többlettulajdonságot, amitől rendőrré válik. Ez pedig nem más, mint a
kommunikációs képesség, a rugalmasság, a különböző emberek különböző
reakcióinak empatikus formában történő gyors észlelése, az ezekre történő határozott
reagálási képesség, ezek egyvelege az elméleti felkészültséggel, fizikai erővel és
emberi határozottsággal.

141
 8 KUTATÓMUNKA ÖSSZEGZÉSE

8.1 ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK

Doktori értekezésemben megfogalmazottak alapján kutatásaim új tudományos

eredményének tartom a következőket:

1.) Bizonyítottam, hogy „cigánybűnözés” – mint jogon kívüli fogalom – a

rendőrség múltjában kriminológiai fogalomként ugyan élt, de a demokratikus
államberendezkedésben már idejét múlta. Bizonyítottam továbbá, hogy a
fogalom továbbélése a köztudatban annak tudható be, hogy az egyes
társadalmi rétegek tekintélyvesztése, anyagi „lecsúszása”, sértettsége, maga
az állam gazdasági helyzetének romlása, felerősítette a bűnbakképzési
mechanizmust, amely a cigány etnikumra csapódott és csapódik jelenleg is
le.
2.) Igazoltam, hogy a roma-rendőr együttműködésében a rendőrségnek és az
érintett cigány képviseleteknek nem sikerült kialakítani azokat a direkt és
indirekt módszereket, ami alapján napi kapcsolattá alakult volna az
együttműködés.
3.) Bizonyítottam, hogy a roma fiatalok pályára irányítása nem felel meg a
modern kor kihívásainak, hiszen nem képes elősegíteni a roma fiatalok
nagyszámú bekerülését a rendszerbe. Következésképpen: a felvételi, oktatási,
képzési rendszer átalakítására van ma már szükségszerűség.

8.2 A TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK GYAKORLATI

HASZNOSÍTHATÓSÁGA, AJÁNLÁSOK
Kutatásaim végkövetkeztetéseként a roma-rendőr együttműködés terén egy
decentralizált megyei szintű működésen alapuló, roma összekötő tiszti hálózati
modell bevezetését javasolom. A megyei rendőr-főkapitányságok e téren kapjanak
„szabadkezet”, oldják meg a különböző társadalmi szervezetekkel való
kapcsolatfelvételt a helyi sajátosságoknak megfelelően, folyamatosan ápolják ezeket
a kapcsolatokat. Városi rendőrkapitánysági szinteken legyenek olyan – lehetőleg
roma származású – rendőrtisztek, akik szolgálati feladatuk nagy részét kötelezően
ezzel a kapcsolattartással töltik el. A megyei roma összekötő tisztek – akár nyugdíjas

142
rendőr főtisztek is – koordinálják ezt a munkát úgy, hogy csak a megyei
rendőrfőkapitánynak tartoznak beszámolási kötelezettséggel. Az információik
mérföldkövek lehetnek az egyes ügyek megelőzésében, megoldásában. Az Országos
Rendőr-főkapitányságon alakuljon egy Osztály néhány fővel (vezető, helyettes,
adminisztrátor és informatikusok), amelynek vezetője csak az ORFK vezetőjének
tartozik beszámolással. Alakítsanak ki egy saját jelentőszolgálati rendszert és már
naprakészek is az információk.
A roma fiatalok pályára irányítása kapcsán hatékonynak tartanám a roma és
rendőr identitást is felvállaló társadalmi szervezetekkel való szorosabb
együttműködést. A Roma Rendőrök Országos Egyesületének elnöke több ilyen
irányú elképzelést publikált. Például: - Rendészeti kadétképzés 14 éves kortól, (a
hátrányos helyzetű fiatal érettségit szerezhet, az 5 éves képzés keretén belül
rendészeti ismeretekhez juthat, korának megfelelő szinten folyamatosan
megismerheti a rendőri munkát szabályozó jogi előírásokat és középiskolai végzését
követően rövid időn belül hivatásos állományú rendőrré válhat, nem is beszélve
arról, hogy a delikvens szociokulturális környezetének van ideje arra, hogy elfogadja
a pályaválasztó szándékát.) - Mentorképzéssel egybekötött, előszűrős, próbaidős,
illetménnyel járó felvételi rendszer a Rendészeti Szakközépiskolába való felvételi
idejéig. Ide tartozik a kanadai modell ötvözése a magyar felvételi, előmeneteli
rendszerrel is.

8.3 JAVASLAT A KUTATÁS TOVÁBBFOLYTATÁSÁRA

A romák és a rendőrök együttműködése lezáratlan permanens folyamat, melyben
mindig lesznek változások, új útkeresések. A társadalmi változások és a politika
válaszadása ezekre a folyamatokra nagy befolyással bírnak a Felek közötti
kontaktusokra is. Álláspontom szerint a rendészeti munkát végzőknek nem csak a
hatályos jogi környezetet kell ismerni, hanem azokat az embereket is, akikre
alkalmazzák azokat. Csak így marad a rendészeti munka hatékony. A komplex
szemléletű folyamatos megismerés kényszere, akarása előfeltételezi azt, hogy az
általam elvégzett kutatói munkát – annak hiányosságaira és irányaira is tekintettel –
folytatni kell.
A romák integrációja elviekben folyamatban van, a témában tudós szakemberek
rendelkezésre állnak mind a rendőrök, mind pedig a romák oldaláról. Most lenne itt

143
annak az ideje, hogy a romákat érintő rendészeti integrációs folyamatokat olyan
emberek generálják, akik tapasztalati úton, elméleti és gyakorlati kutatásaik
eredményét figyelembe véve meg tudják határozni a romák és a rendőrök
együttműködésének a társadalmi szükségszerűségből fakadó közös útjait. Olyan
emberekre van szükség, akik érintettségükből is fakadóan továbbfolytatják a kutatást
és hatékonyabbá teszik a ma még igencsak hiányos együttműködést.

144
 9 BEFEJEZÉS

Hazánk területi elhelyezkedése és európai uniós tagsága révén is folyamatosan

részese az európai társadalmak életének. Ma már nem szemlélhetjük a társadalmi
folyamatokat csak egy országra koncentrálva. Nemzetközi szerződéseink határokat
szabnak némely tekintetben a szuverenitás elvének is. Hatások és ellenhatások
érvényesülnek folyamatosan. A társadalmi létre, a társadalmi berendezkedésre
rányomják bélyegüket az éppen aktuális politikai környezetet generálók és az adott
ország gazdasági mutatói. A rendszerváltozás 20 éve alatt a demokratizálódás mellett
folyamatosan küzdenie kellett és kell a jövőben is társadalmunknak az átalakulás
politikai és gazdasági nehézségeivel. Ezt hatványozza az a tény, hogy az Európai
Unió gazdasága is visszaesett 2008. év végétől, amikor egy gazdasági világválság
még véglegesen nem is ismerhető negatív hatásai vették kezdetüket.
Nemzetközi jogi viszonyainkat tekintve sok-sok más országgal egyetemben –
éppen az országok szuverenitásának néha talán eltúlzott tiszteletben tartása miatt – az
egyes országok kisebbségére vonatkozó általánosan követendő magatartási
szabályrendszer kialakulására megítélésem szerint még ma sincs sok esély. Ha
„színvakok” lennének az emberek, akkor elegendő lenne az emberi jogokra való
hivatkozás, de azáltal, hogy nem azok, komoly hiátus van a kisebbségek egységes
kezelése, jogainak érvényesítése terén.
Megítélésem szerint rendszerváltásból a rendőrség jól vizsgázott. Igen komoly
nehézségek után szolgáltató rendőrséggé tudott válni, ami a rendszerben lévők
szemléletváltását is eredményezte. Megelőzik és üldözik a bűnt úgy, ahogy az egy
demokratikus berendezkedésű államszervezettől elvárható. Az egyes rendőrök egyre
képzettebbek és egyre jobban meg tudnak felelni a követelményeknek. A tömeges
elvándorlási, nyugdíjazási hullám lassan véget ér és nem lesz probléma a rutinszerzés
és annak átadása.
A konfliktuskezelés terén is hatalmas eredményeket könyvelhet el ez a szervezet.
Társadalmi kapcsolatai egyre fokozottabb mértékben kiépülnek, amelynek
eredményeként támogató társadalmi tömegbázisra fog találni a jövőben. Az ún.
„cigánykérdésben” is előjárnak a többi államszervezethez, közigazgatási egységhez
képest. Megállapodásaik, szerződéseik vannak a cigány szervezetekkel, bár ez még a
jelenben központosított és bírálható.

145
 A roma fiatalok integrálása kicsit nehézkes, hisz a magasabb mércének meg kell
felelni minden egyes jelentkezőnek. A pályára való ösztönzési módszereket, ad hoc
kezdeményezéseket, melyek előtűnnek, majd elhalnak, gyengének, rosszul
kommunikáltnak, és hatástalannak ítélem meg. Ezen a téren, szükség lenne az
elérendő célok és eszközök igen komoly irányvonalak mentén történő
meghatározására.
A romák magyarországi populációjának nap, mint nap meg kell küzdenie az
előítéletekkel, a képzetlenséggel, a munkanélküliséggel, a szélsőséges elméletek
stigmáival. Ennek ellenére az utóbbi időkben érzékelhetően náluk is kezdetét vette
valamiféle politikai és társadalmi szerveződési hullám. Egyelőre kvázi klónozzák a
politikai folyamatokat, de már létezik és erősödik egy olyan értelmiségi réteg, amely
néhány éven belül saját arculattal képes lesz egybegyűjteni a cigányság főbb
prioritást élvező igényeit és egységes akarattal megjelenni szervezeti szinten is.
Ennek gátjai ma még a cigányokra jellemző réteg-specifikus habitus és a minden
társadalmi rétegre jellemző agresszív politizálási módszer.
A roma-rendőr viszonyok stabilizálódni látszanak. A rendőrök képzettebbek,
képesebbek a konfliktuskezelésre, a romák pedig – éppen a sok-sok megalakult
társadalmi szervezet létének köszönhetően – egyre több olyan vezéregyéniséggel
rendelkeznek, aki képes, alkalmas és akar is tárgyalni, ha baj van. Itt is megemlítem,
hogy a központosító, fokuszáló, hierarchizáló cigány-rendőr kapcsolatrendszert
decentralizálni kellene a kistelepüléstől egészen a nagyvárosig felelősökkel, roma
összekötő tisztek bevonásával.
A társadalmi előítéletesség, a „cigánybűnözőzés” pedig nem más, mint egy
állapot, mely reményeim szerint a gazdasági helyzet erősödésével, a cigányok közötti
munkanélküliség csökkentésével és azzal a bizonyos sokat emlegetett roma
integrációval magától elhal, a szélsőséges eszmék táptalajukat vesztik.
Összegezve a kutatásom eredményeit megállapítható, hogy vannak igen komoly
problémák, melyeket önerőből sem a rendőrség, sem pedig a cigányság egyedül
megoldani nem képes. Ezek általában gazdasági alapú általános állami, gazdasági
felemelkedést igénylő olyan folyamatok, melyekben a rendőrségnek egyáltalán nem,
a cigányságnak pedig csak korlátozottan van lehetősége tenni bármit is. Biztató
azonban a kapcsolat akarása, az általánosan megoldásra való törekvés. Ha oly sok-
sok hibával is, de olyan folyamatok tanúi, részesei vagyunk, melyek egy jobb
társadalmi élet eléréséhez alkalmas utat taposnak ki nap, mint nap.

146
 10 FELHASZNÁLT IRODALOM

10.1 PUBLIKÁCIÓK, TUDOMÁNYOS MUNKÁK

- A rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelemre vonatkozó hazai szabályozás
helyzete a közösségi rendelkezések tükrében; Belügyminisztérium Miniszteri
Kabinet Európai Integrációs Iroda és az Országos Rendőr-főkapitányság
Hivatala, Jogi és Koordinációs Főosztály
- Az Európa Tanács válogatott egyezményei - Budapest - Strasbourg, -Bp.: Osiris,
1999.
- Balogh Zsuzsanna – Wizner Balázs: A rendőrség és a média kapcsolata-Bp.:
Belügyi Szemle, 2004. 9. szám
- Bárdos András: A tévé elavult, Origo, 2007. június 22.
- Bársony János: A cigányság és a rendőrség kapcsolatának történelmi
összefüggései. Szöveggyűjtemény a kisebbségi ügyek rendőrségi kezeléséhez. -
Bp.: COLPI, 1997.
- Beréti László: A biztonságpolitika új dimenziója: nemzeti és etnikai kisebbségek
Új Honvédségi Szemle, 1995. 12. sz.
- Bibó István Zsidókérdés Magyarországon 1994 után. -Bp.: Katalizátor Iroda,
1994
- Bibó István: A nemzetközi államközösség bénultsága és annak orvosságai.
Válogatott művek IV. -Bp.: Magvető Kiadó 1990.
- Bibó István: Összegyűjtött munkái 4. EPMSZ, Bern 1984.
- Bíró Gáspár-Taubner Zoltán: Kisebbségi jogok kodifikációja az Európa
Tanácsban Társadalmi Szemle, 1993. 11. sz.
- Bourdieu, Pierre Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke Ökonomischhe
Kapital, Kulturelles Kapital, Soziales Kapital.” Soziale
- Bóder József: Érdekek konfliktusa vagy harmóniája? ; Belügyi Szemle, 1999. 7-
8.
- Bruhács János: A kisebbségek védelmének nemzetközi jogi szabályozása az
ENSZ keretében. - Tanulmányok a nemzeti kisebbségek jogi védelméről. Pécs,
JPTE ÁJK, 1988.
- Brunner, Georg: Nemzetállamok és kisebbségek Európa keleti felén Régió, 1992.
3. sz.

147
- Csák Gergely: Van cigánybűnözés! Meg magyarbűnözés is! 168 óra, 2009.
február 15.
- Csányi Klára: A kisebbségi ügyek rendőrségi kezelése Magyarországon; Belügyi
Szemle, 1999.
- Csepeli György-Fábián Zoltán-Sík Endre: Xenofóbia és a cigányságról alkotott
vélemények. Bp. TÁRKI 1998.
- Csepeli György: Szociálpszichológia. Bp. Osiris. 1997.
- Csepeli György, Örkény Antal és Székely Mária: „Szertelen módszerek”. In.:
Szöveggyűjtemény a kisebbségi ügyek rendőrségi kezelésének
tanulmányozásához. Bp. COLPI. 1997.
- Dr. Beréti László: Kisebbségek, kisebbségi törekvések kelet-európában.
Biztonságpolitikai ismeretek védelmi igazgatási vezetők számára I. ZMNE. Bp.:
2009.
- Dr. Boda József: Faji megkülönböztetés, bűn és etika a magyar rendőrségnél.
Rendészeti szemle 2000/3-4 szám
- Dr. Bólyai János: A rendőrség és a cigányság viszonya Magyarországon -
Belügyi Szemle 1997/6. szám
- Dr. Fridrik József nyá. r. alezredes: Etnikai kisebbségi konfliktusok kezelésének
szociológiai kérdései Gyöngyös városában és vonzáskörzetében. PhD értekezés,
ZMNE doktori iskola 2007.
- Dr. Kaltenbach Jenő, dr. Muhi Erika, dr. Udvari Márton, Geskó Sándor, Iványi
Klára: Antidiszkriminációs kézikönyv. -Bp.: Clone Design Kft. 2007.
- Dr. Kaltenbach Jenő: Cigány konfliktusok és integrációs esélyek, Belügyi
Szemle, 1999. 7-8. 1
- Dr. Tóth Sándor ( szerk.): Bevezetés a romológiába. -Bp.: 2004.
- Farkas Lilla - Kézdi Gábor - Loss Sándor - Zádori Zsolt: A rendőrség etnikai
profilalkotásának mai gyakorlata c. cikkből. Belügyi Szemle 2004.
- Geskó Sándor: Rendőrök és Romák: konfliktusok, vagy párbeszéd? -Bp.:
Mediátor Tanácsadó Iroda 2000.
- Geskó Sándor: Rendőrök romák, emberi jogok, Belügyi Szemle, 1999. 7-8.
- Giddens, Anthony (Sociológy; Second Edition, 1993. Polity Press, Cambridge;
Bp.: Osiris, 1995.
- Girasoli, Nicola: A nemzeti kisebbségek fogalmáról. -Bp.: Akadémiai Kiadó,
Budapest

148
- Glatz Ferenc: A romakérdésről. A cigányok Magyarországon – Magyarország az
ezredfordulón, rendszerváltozás: piacgazdaság, társadalom, politika. – Bp.: MTA
1999.
- Gönczöl Katalin: Bűnös szegények. -Bp.: KJK. 1991.
- Grönfors, M. (1977): Blood Feuding among Finnish Gypsies. Tutkimuksia,
Department of Sociology of Helsinki
- Gyertyánfy András: Az etnikai kisebbségek az Európai Közösség jogában. -Bp.:
Rejtjel, 2005.
- Hablicsek László: Kísérlet a roma népesség előreszámítására 2050-ig. In:
Horváth Ágota – Landau Edit – Szalai Júlia (szerk.): Cigánynak születni:
Tanulmányok, dokumentumok. Bp.: Aktív Társadalom Alapítvány – Új
Mandátum Kiadó 2000.
- Halmai Gábor és Tóth Gábor Szerk: Emberi jogok. –Bp.: Osiris, 2003.
- hvg.hu, "Mortimer" a kardos támadó, 2005. május 20.
- Index, Kitelepítenék a romákat a csíkszentmártoniak, 2009. június 10.
- Jegyzőkönyv az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának 2006.
június 7-én, szerdán, 10.00 órára az Országház földszint 93. számú tanácstermébe
összehívott üléséről
- Joó Rudolf: Nemzetiségi konfliktusok és a nemzetközi biztonság Közép-Kelet-
Európában Külpolitika, 1996/Nyár. 22. old.
- Kaliban, V. – Siskova, T. – Vecerka K. (1979): Pricinny kriminality cikánskych
obcanu, sejméne mladistvych, Vyzkumny ústav Kriminologicky pri G. P. CSSR.
Prága.
- Kállai Ernő: helyi cigány kisebbségi önkormányzatok elméleti modellje és
működési gyakorlata Magyarországon. PhD értekezés, Miskolci Egyetem Állam
és Jogtudományi doktori iskola Miskolc, 2008.
- Kállai Ernő és Törzsök Erika (szerk): Cigánynak lenni Magyarországon Jelentés
– 2000 Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány -Bp.: 2001.
- Kállai Ernő és Törzsök Erika (szerk): Cigánynak lenni Magyarországon Jelentés
– 2002: a változások, az ígéretek és az igeretek éve Európai Összehasonlító
Kisebbségkutatások Közalapítvány -Bp.: 2003.
- Kállai Ernő és Törzsök Erika (szerk): Cigánynak lenni Magyarországon Jelentés
– 2003: látványpolitika és megtorpanás, Európai Összehasonlító
Kisebbségkutatások Közalapítvány -Bp.: 2004.

149
- Kállai Ernő, Törzsök Erika (szerk.): Cigánynak lenni Magyarországon. Jelentés
2004: Helyben járás, -Bp.: EOKIK, 2005.
- Kántor Zoltán – Majtényi Balázs (szerk.): Szöveggyűjtemény a nemzetit
kisebbségekről. -Bp.: Rejtjel Kiadó, 2005.
- Kemény István – Havas Gábor: A magyarországi romákról. Bp.: MTA
Szociológiai Intézet, 1995.
- Kerényi György: Önerő - A roma önszerveződés, Belügyi Szemle, 1999. 7-8.
- Kisebbségek Magyarországon 1999. Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, -
Bp.: 1999.
- Kiss Judit: Jegyzet az előítéletekről 2001. A kísérlet leírása E. A. Aronson: A
társas lény. -Bp.: KJK - Kreszöv 2001.
- Kiss Zoltán László (1997) Roma katonák szervezeti szocializációjának dilemmái
a Magyar Honvédségben, I. (1997)
- Kluss, Heinz: Nationenbildung—Aufgabe des 21. Jarhunderts? in. Europaische
Sicherheit 52. Jahrgang Dezember, 2003.
- Kocsis Károly: A Kárpát-medence változó etnikai arculata (1989–
2002).Kisebbségkutatás, 2003/4. sz. Lucidus Kiadó, 2003
- Korinek László: A bűnözés alakulása Magyarországon és a jövőbeli kilátások.
INFO Társadalomtudomány, 1991.
- Krémer Balázs: A cigányok és a bűnözés, Belügyi Szemle 1999. 7-8.
- Krémer Ferenc – Valcsicsák Imre: Cigánysággal kapcsolatos attitűdök- Magyar
Rendészet 2005/2. szám
- Landovsky, L. – Charlemagne, M.: Étude de la criminalité des gitans en Berry.
Annales Internationales De Criminologie, Párizs 1970.
- Magyar Hírlap Online, 2008. június 16. Mi történt hát Galgagyörkön?
- Majláth Mikes László: Cigánybűnözés. Népszava, 2009. február 8.
- Majtényi Balázs – Vizi Balázs (szerk.): A kisebbségi jogok nemzetközi
okmányai.
- Népszabadság Online, Homok a fejekben, 2008. január 19.
- Nézőpont Intézet 2008.18.27. A kulcsszó: közbiztonság?
- Nyitott Társadalom Intézet EU Csatlakozást Monitorozó Programja - Az EU
csatlakozási folyamat nyomon követése: Kisebbségek védelme, Országjelentések
2001.
- Ombudsmani jelentés 2006.

150
- Orbán Sándor mk. r. százados - Szendrei János r. hadnagy: "Te rólam semmit, én
rólad mindent tudok..." - együttműködés a cigánysággal 2003.
- Összefoglaló tanulmány a Belügyminisztérium által kiírt „A magas színvonalú és
egyenlő esélyeket biztosító közszolgáltatásokért” elnevezésű pályázat keretében a
Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda által folytatott kutatásokról -Bp.:
2004.
- Palásti Sándor: Társadalmi Szemle, (1998/5.)
- Póczik Szilveszter: Etnikai hátrányok és a roma kisebbség kriminológiai
nézőpontból, Belügyi Szemle 1999. évfolyam 7-8. szám
- Póczik Szilveszter: Etnikai hátrányok és a roma kisebbség kriminológiai
nézőpontból. – Belügyi Szemle, 1999/7-8. szám
- Szabó A Ferenc: Népesedés, migráció, biztonság. -Bp.: Zrínyi Miklós
Nemzetvédelmi Egyetem, 2010.
- Szabó A. Ferenc: A nemzetközi migráció és korunk biztonságpolitikai kihívásai.
-Bp.: Zrínyi Kiadó, 2006.
- Szabó A. Ferenc: Demográfiai problémák biztonságpolitikai vonatkozásai egykor
és ma. -Bp.: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, 1999.
- Szabó Krisztina: A Cigányság Magyarországon, avagy megoldáskeresés egy
évszázados problémára. - Pécs: 2000.
- Száraz Miklós György: Cigányok. -Bp.: Helikon kiadó 2007.
- Szendrei János: A rendőrség és a roma kisebbség közötti kapcsolat alakulása
különös tekintettel 2003-2005 között. egyetemi diplomamunka ZMNE 2008.
- Szikinger cigánybűnözésről beszélt, MNO, 2007. február 10.
- Tájékoztató (1980, 1983, 1987) a cigánybűnözés egyes kérdéseiről. Legfőbb
Ügyészség Titkársága, Budapest
- Tauber István – Vég K. 1982: A cigányság bűnözésének néhány összefüggése. A
„cigánybűnözés” fogalmával kapcsolatos problémák. Magyar Jog 8. sz. 1982.
- Tauber István: A deviancia mint kisebbség, a kisebbségek devianciája. (Gönczöl-
Korinek-Lévai: Kriminológiai ismeretek. Bűnözés. Bűnözéskontroll. -Bp.:
Corvina kiadó, 1999.
- Tauber István: A hátrányos társadalmi helyzet és a bűnözés összefüggései,
különös tekintettel egyes kisebbségi csoportokra. -Bp.:ELTE Jogi Továbbképző
Intézet Tankönyvkiadó 1986.
- Tauber István: Cigányság és bűnözés. -Bp.: BM. Könyvkiadó, 1988.

151
- Tonhauser László: Nem kérek bocsánatot. -Bp.: Totem Kiadó1999.
- Vida Csaba: A roma kisebbség hatása Szlovákia biztonságára. Új Honvédségi
Szemle, LIX. Évfolyam, 10. sz.
- Vizi Balázs: ‘Az Európai Unió és a kisebbségek jogai’.-Bp.: Kisebbségkutatás
2001. 2. sz.

10.2 INTERNETES HONLAPOK

- http://www.stop.hu/articles/article.php?id=446153
- http://barikad.hu/node/23363
- http://index.hu/belfold/msk0131/
- http://index.hu/belfold/paszt0130/
- http://index.hu/belfold/cigbun090130/
- http://www.freeweb.hu/roma-police/2008_hirek/kozt.jpg
- http://index.hu/bulvar/2009/11/13/olaszliszka_masodfok_itelet/
- http://www.nol.hu/belfold/a_leheto_legsulyosabb_buntetes_az_olaszliszkai_lincs
elesert
- http://www.progresszivintezet.hu/pub/2009_02_13_ciganyelleneseg_politikai_ter
kep_Progressziv.pdf
- http://eur-
lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32000L0078:HU:HTML
- http://hu.wikipedia.org/wiki/Roma_nemzeti_jelk%C3%A9pek
- http://www.eurlex.europa.eu/JOHtml.do?uri=OJ:C:2004:310:SOM:HU:HTML
- http://www.nemzetisegek.hu/etnonet/romastrat.htm
- http://www.jogiforum.hu/hirek/18478#axzz115q7hYRJ
- http://www.police.hu/data/cms584860/Rendorseg_2008_book_p11_40.pdf
http://www.austriantimes.at/index.php?id=7604
- http://www.express.co.uk/posts/view/125341/Gypsy-crime-barons-atacked
- http://www.origo.hu/nagyvilag/20080514-olaszorszag-roma-taborokat-ert-
tamadas.html)
- http://index.hu/kulfold/2009/06/10/kitelepitenek_a_romakat_a_csikszentmartonia
k/
- http://index.hu/belfold/magyargard70/
- http://epa.oszk.hu/00700/00775/00050/2003_01_10.html

152
- http://www.coe.int/t/dghl/monitoring/ecri/country-by-country/hungary/HUN-
CbC-IV-2009-003-HUN.pdf
- http://www.eurlex.europa.eu/JOHtml.do?uri=OJ:C:2004:310:SOM:HU:HTML

10.3 HAZAI TÖRVÉNYEK, HATÁROZATOK, RENDELETEK,

UTASÍTÁSOK
- 1949. évi XX. törvény A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA
- 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről
- 1989. évi II. törvény az egyesülési jogról
- 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű
adatok nyilvánosságáról
- 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól
- 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről
- 1996. évi XLIII. törvény a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak
szolgálati viszonyáról
- 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség
előmozdításáról
- 2005. évi CXIV. törvény a kisebbségi önkormányzati képviselők
választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes
törvények módosításáról
- Társadalmi bűnmegelőzési nemzeti stratégia 115/2003. (X. 28.) OGY.
határozat
- 1129/2006. (XII.25.) Korm. határozat a Roma Integrációs Tanács
létrehozásáról
- 1047/1999. (V.5.) Korm. határozat a cigányság életkörülményeinek és
társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomagról
- 1021/2004. (III.18.) Korm. határozat a romák társadalmi integrációját
elősegítő kormányzati programról és az azzal összefüggő intézkedésekről
- 7/2000. (II.29.) ORFK intézkedés az ORFK és az Országos Cigány
Önkormányzat között létrejött együttműködési megállapodás végrehajtásáról
- 4/2000. (II.2.) ORFK intézkedés és annak 9/2004. (IV.13.) ORFK
o intézkedéssel módosítása, amely a cigány származású középiskolás
fiatalok rendőrré válásának elősegítése érdekében az ORFK által

153
 biztosított támogatási rendszer létrehozásáról, valamint a rendőri
szervek ezzel kapcsolatos feladatairól
- 37/2001. (X. 8.) ORFK intézkedés a cigány kisebbséghez tartozó személyek
rendőri intézkedést kifogásoló panaszok kivizsgálásának és jelentésének
rendjéről

10.4 A SZERZŐI PUBLIKÁCIÓS JEGYZÉKE

- Az öngyilkosságok és az öngyilkossági kísérletek objektív vizsgálata a
Határőrség hivatásos és szerződéses állománya körében OTDK dolgozat
Hadtudományi szekció II. helyezés (2001)
- "Te rólam semmit, én rólad mindent tudok..." - együttműködés a
cigánysággal(2005)
http://www.police.hu/megelozes/bunmegelozes/cikkek/semmit_mindent.html
Szerzőtárs: Orbán Sándor mk. r. százados
- Hatékony megoldás a bűnmegelőzésre: CAPRA modell Világunk (2007.
október) 3-5 oldal
- SIMILARITIES AND DIFFERENCES Hadtudományi Szemle 3. évfolyam 3.
szám
- A békés együttélés reményében Rendőrség 2008 ISSN 1418-7965 Budapest,
2009
- THE „PÁSZTOR AFFAIR” Hadtudományi Szemle 4. évfolyam 1. szám
- Szerzőtárs: Dr. Beréti László nyá. alezredes
- Interjú dr. Horváth Ferenccel, a Roma Rendőrök Országos egyesületének
elnökével Hadtudományi Szemle 4. évfolyam 1. szám
- Egy európai parlamenti és egy hazai parlamenti választás margójára
Társadalom és Honvédelem XIV. évf. 1-2. szám (2010) 169-182 old.
- A cigányság és a bűnözés, avagy mit olvassunk az interneten……..
- http://www.freeweb.hu/roma-police/2010_hirek/ciganybunozes.pdf
- Roma fiatalok rendőri pályára orientálása
- http://www.freeweb.hu/roma-police/2010_hirek/romafiatalok.pdf
Előadás:

154
 - A Közép-európai Rendőrakadémia - KERA nemzetközi bűnügyi tanfolyam
2005-2009 bűnmegelőzési tartalmú előadások tartása a hallgatók részére
„Etnikumok Magyarországon” témakörben.
-
- „Egy hétvége a másság jegyében” Nagykanizsa 2005. 01.14
- Előadás címe: CAPRA modell Magyarországon
- „Egy hétvége a másság jegyében” Nagykanizsa 2006. 01.13.
- Előadás címe: Az ORFK és az OCÖ között megvalósuló együttműködés
aktuális helyzete
- II. Bűnmegelőzési és Rendvédelmi Konferencia Kiskunhalas 2006. 07. 07.
- Előadás címe: Az ORFK és az OCÖ között megvalósuló együttműködés

155